EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2022.5.18.

COM(2022) 222 final

2022/0160(COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló (EU) 2018/2001 irányelv, az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv és az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

•A javaslat indokai és céljai

Az európai zöld megállapodás az energiahatékonyságot és a megújuló energiát helyezte a tiszta energiára való átállás középpontjába. Az Ukrajna elleni orosz inváziót követően kialakult jelenlegi nemzetközi feszültségek, az általános geopolitikai helyzet és a nagyon magas energiaárak még inkább szükségessé teszik, hogy az energiahatékonyság fokozását és a megújuló energia Unióban való elterjesztését felgyorsítsuk abból a célból, hogy a harmadik országoktól függetlenebb energiarendszer álljon rendelkezésünkre. A megújuló energiára való zöld átállás és az energiahatékonyság fokozása felgyorsításának köszönhetően csökkennek majd a kibocsátások, csökken az importált fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség, és megfizethető energiaárak biztosíthatók az európai polgárok és vállalkozások számára a gazdaság valamennyi ágazatában.

Az energiahatékonyságra és a megújuló energiára vonatkozó uniós célkitűzéseknek ki kell fejezniük azt, hogy sürgősen szükséges felgyorsítani az energiahatékonyság fokozását és a megújuló energia elterjesztését, és ezért a célértékeket növelni kell. Ezek a felülvizsgált célértékek az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv átdolgozására és a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló (EU) 2018/2011 irányelv módosítására irányuló, 2021. július 14-én elfogadott javaslatokban 1 ,  2 javasolt célértékek módosításának helyébe lépnek.

Ezen túlmenően, tekintettel arra, hogy az épületek az energiafogyasztás 40 %-áért és az energiával összefüggő közvetlen és közvetett üvegházhatásúgáz-kibocsátás 36 %-áért felelősek, növelni kell a napenergiát hasznosító berendezések épületeken való telepítését. Ez az egyik leggyorsabb módja a megújuló energia széles körű elterjesztésének, a fosszilis tüzelőanyagok épületekben való felhasználása csökkentésének, valamint az energiafogyasztásuk dekarbonizációja és villamosítása felgyorsításának.

Továbbá a megújuló energiaforrásokba és a kapcsolódó infrastruktúrába történő beruházások egyik fő akadályát a hosszadalmas és bonyolult adminisztratív eljárások képezik. A Bizottság számára készített és e javaslattal együtt közzétett RES Simplify („RES egyszerűsítés”) tanulmány időközi jelentése 3 feltárta, hogy az adminisztratív és hálózati problémák az összes azonosított akadály mintegy 46 %-át teszik ki, és ez az arány jövőben várhatóan növekedni fog. Egyes széles körben elterjedt megújulóenergia-technológiák, például a szélenergia és a fotovoltaikus energia esetében az adminisztratív akadályok egyre fontosabbá válnak, mint más típusú akadályok. Az energetikai átmenet előrehaladtával, ahogy a megújuló technológiák egyre kiforrottabbakká válnak, a projektek pedig egyre kevésbé függenek a támogatási rendszerektől, egyre hangsúlyosabbakká válnak az adminisztratív akadályok.

A megújulóenergia-projektek adminisztratív eljárásaival kapcsolatban a RES Simplify („RES egyszerűsítés”) tanulmányban 4 azonosított leggyakoribb akadályok a bürokratikus terhek, a nem átlátható folyamatok, a jogi koherencia hiánya, valamint a hiányos és homályos keret és iránymutatások, amelyek a meglévő jogszabályok illetékes hatóságok általi eltérő értelmezéséhez vezetnek.

A megújuló létesítmények elterjesztése előtt álló akadályok második fő forrását a közjavak közötti ellentmondások jelentik. Ez különösen igaz a szélenergia, a geotermikus energia és a vízenergia, valamint a fotovoltaikus napenergia esetében. Ezek közül a legfontosabbak a környezetvédelmet (a biológiai sokféleség és a veszélyeztetett fajok védelme, valamint a víztestek védelme), az egyéb földhasználatokat, valamint a katonai/légvédelmi kérdéseket érintik.

A tanulmányban azonosított további akadályok a politikai döntéshozók által biztosítandó támogatás hiányához vagy a köz- vagy magánintézmények, illetve maga a nyilvánosság elhúzódó ellenállásához kapcsolódnak.

Végezetül megállapítást nyert, hogy a hálózati csatlakozásokkal és az üzemeltetési eljárásokkal kapcsolatos problémák is súlyosan érintik a megújuló energia elterjesztését számos tagállamban.

2022. január 18-án a Bizottság véleményezési felhívást és nyilvános konzultációt tett közzé annak érdekében, hogy összegyűjtse az érdekelt felek visszajelzéseit a megújulóenergia-projektek engedélyezési eljárásairól és folyamatairól 5 . E nyilvános konzultációra az engedélyezési eljárásokról és az energiavásárlási megállapodásokról szóló, május 18-án elfogadott bizottsági ajánlás e javaslattal egyidejű előkészítésével összefüggésben került sor. A nyilvános konzultáció eredményei megerősítik, hogy a megújuló forrásokból előállított energia elterjesztésének felgyorsítása szempontjából az adminisztratív akadályok az egyik fő szűk keresztmetszetet jelentik (további részletekért lásd az alábbi 3. szakaszt).

Ezen akadályok következtében a megújulóenergia-projektek átfutási ideje akár tíz évig is eltarthat. A megújulóenergia-projektek megvalósítása felgyorsításának ezért előfeltétele az engedélyezés egyszerűsítése és lerövidítése, amint azt a REPowerEU közlemény is megállapítja 6 . A javaslat célja, hogy Unió-szerte összehangolt és harmonizált módon tovább egyszerűsítse és lerövidítse a megújulóenergia-projektekre alkalmazandó közigazgatási engedélyezési eljárásokat. Erre azért van szükség, hogy Unió-szerte felgyorsítsuk a megújuló energia elterjedését annak biztosítása érdekében, hogy teljesüljenek az EU 2030-ra kitűzött ambiciózus éghajlat- és energiapolitikai céljai, valamint a 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességi célkitűzés.

•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

Ez a javaslat a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló, jelenleg hatályos (EU) 2018/2001 irányelvet módosítja. A javaslat a megújulóenergia-projektekre vonatkozó közigazgatási eljárások egyszerűsítését célzó meglévő keretre épül, amely többek között bevezeti a megújuló energiát hasznosító erőművekre alkalmazandó engedélyezési eljárás maximális időtartamát. A jelenlegi geopolitikai helyzetben azonban további intézkedésekre van szükség az Unió megújulóenergia-ellátásának további növelése érdekében. Különösen a megújuló energiát hasznosító új erőművek vagy a meglévő létesítmények átalakítása engedélyezési eljárásainak felgyorsítására irányuló fokozott intézkedésekre van szükség.

Emellett az Unió megújuló energiára vonatkozó célkitűzésének ambiciózusabbnak kell lennie. A 2021. július 14-én elfogadott, az (EU) 2018/2001 irányelv módosítására irányuló javaslat 1. cikke (2) bekezdésének a) pontjában 7 ezt a célértéket már megemelték 32 %-ról 40 %-ra. Tekintettel azonban az energiatermelésben, fűtésben és közlekedésben használt fosszilis tüzelőanyagok piaci feltételeiben azóta bekövetkezett radikális változásra, ideértve többek között a megnövekedett árakat, valamint hogy az EU-nak szükséges fokozatosan megszüntetnie az Oroszországból származó energiaimporttól való függőségét, a megújuló energiaforrásokra vonatkozó 2030-as célértéket 45 %-ra kell emelni annak érdekében, hogy azok jobban hozzájáruljanak ehhez a célkitűzéshez, valamint a versenyképes energiaárakhoz.

Ez a javaslat az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelvet is módosítja. Az épületek energiahatékonyságára és a megújuló energiára vonatkozó meglévő keretre épül. Olyan kötelezettségeket vezet be a tagállamok számára, amelyek értelmében elő kell mozdítaniuk a napenergiát hasznosító berendezések épületeken való telepítését.

Az energiahatékonyságról szóló irányelv átdolgozására irányuló, 2021. július 14-én elfogadott javaslat 4. cikkének (1) bekezdése a 2030-ra vonatkozó uniós energiahatékonysági célkitűzést a 2020-as referencia-forgatókönyv előrejelzéseihez képest 9 %-ra már megemelte. Tekintettel azonban a magas energiaárakra és a piaci feltételekben bekövetkezett radikális változásra, amelyek az energiahatékonysági intézkedések költséghatékonyságának növeléséhez vezetnek, valamint arra, hogy az Uniónak le kell küzdenie a fosszilis tüzelőanyagoktól és az Oroszországból származó energiaimporttól való függőségét, tovább kell növelni a 2030-ra kitűzött energiahatékonysági célt 13 %-ra annak biztosítása érdekében, hogy ez a célkitűzés és a dekarbonizációs célok gyorsan és költséghatékony módon teljesüljenek. A javaslat ezért módosítja az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelvet is az energiahatékonyság megerősítése és az Unió 2030-ra vonatkozó energiahatékonysági célkitűzésének növelése érdekében.

A Bizottság tájékoztatni fogja a társjogalkotókat a következőkről:

– A júliusban elfogadott, az (EU) 2018/2001 irányelv módosítására irányuló javaslat 1. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell tekinteni, hogy azt e javaslat 1. cikkének (2) bekezdése váltja fel.

– E javaslat 2. cikkét úgy kell tekinteni, hogy az a 2010/31/EU irányelv átdolgozására irányuló, 2021. december 15-én előterjesztett javaslat 8 részét képezi. Ezért elfogadása esetén ennek tükröződnie kell az említett irányelv átdolgozásában.

– E javaslat 3. cikkét úgy kell tekinteni, hogy az a 2012/27/EU irányelv átdolgozására irányuló, 2021. július 14-én előterjesztett javaslat 4. cikkének (1) bekezdése helyébe lép. Ezért elfogadása esetén ennek tükröződnie kell az említett irányelv átdolgozásában. 

•Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival

A javaslat összhangban van az Unió energetikai rezilienciájának fokozására és az esetleges szükséghelyzetekre való felkészülésre irányuló kezdeményezések szélesebb körével, nevezetesen a Bizottság „Irány az 55 %!” intézkedéscsomagra irányuló javaslataival, különösen az (EU) 2018/2001 irányelv felülvizsgálatával, valamint a 2010/31/EU és a 2012/27/EU irányelv átdolgozásával.

A közelmúltbeli geopolitikai fejleményeket követően a Bizottság 2022 márciusában kiadta a REPowerEU közleményt. A REPowerEU közleménynek megfelelően a Bizottság ajánlást tett közzé a megújulóenergia-projektek engedélyezési eljárásainak felgyorsításáról, amelyet iránymutatás kísér, hogy segítse a tagállamokat a megújuló energiát hasznosító erőművek engedélyezésének felgyorsításában. Ez biztosítja majd a tagállamok számára az eszközöket ahhoz, hogy már most elkezdjék csökkenteni a megújuló energiát hasznosító erőművekre vonatkozó kérelmek jóváhagyásához szükséges időt, és így gyorsan lehessen reagálni a jelenlegi geopolitikai helyzet által okozott példátlan energiaválságra. A Bizottság emellett ezt a javaslatot annak biztosítása végett terjeszti elő, hogy a projekteket Unió-szerte egyszerűbb és gyorsabb módon hagyják jóvá. Az ajánlás nyomán jogalkotási javaslat fog készülni, ami nagyobb bizonyosságot nyújt majd a projektgazdák és a befektetők számára, miközben a tagállamoknak már az ajánlással összhangban az engedélyezési eljárások felgyorsítása fel kell haladniuk. Ezen túlmenően az ajánlás gyors és hatékony végrehajtása kulcsszerepet játszhat annak biztosításában, hogy a tagállamok teljesítsék a jelenlegi javaslat szerinti új kötelezettségeiket.

A javaslat célja, hogy tovább egyszerűsítse a megújuló energiára alkalmazandó engedélyezési eljárások különböző lépéseit, ideértve a lehetséges környezeti hatások értékelését is. A megújuló energiával kapcsolatos politika és a környezetvédelmi politika szorosan összefüggő célkitűzéseket követ, mivel mindkét szakpolitika ugyanazt az átfogó célkitűzést szolgálja, az éghajlatváltozás mérséklését. A javaslat megerősíti azt a szerepet, amelyet a terveknek vagy programoknak a tagállamok által a 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel 9 összhangban végzett környezeti hatásvizsgálatai játszhatnak a megújuló energiaforrások gyorsabb elterjesztésében, mindenekelőtt a megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmas célterületek (ún. „go-to” területek) kijelölésében. A javaslat emellett külön keretet biztosít a megújuló energiaforrások hasznosítására kijelölt célterületeken belüli és azokon kívüli egyéni megújulóenergia-projektek engedélyezési eljárásaihoz. Ez a keret hatékonyan ötvözi a legproblémásabb projektek alaposabb vizsgálatának biztosítása révén megvalósuló magas szintű védelemmel annak szükségességét, hogy a környezeti kockázatokat valószínűleg nem okozó projektek többségét gyorsabban és egyszerűbb módon engedélyezzék.

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•Jogalap

A javaslat két jogalapra épül:

– Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 194. cikkének (2) bekezdése 10 , amely jogalapot biztosít olyan intézkedésekre irányuló javaslattételre, amely intézkedések új és megújuló energiaforrásoknak az EUMSZ 194. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott uniós energiapolitikai célok közé tartozó fejlesztését és az energiahatékonyságnak az ugyanott meghatározott uniós energiapolitikai célok közé tartozó előmozdítását célozzák.

– Az EUMSZ 192. cikkének (1) bekezdése, amely jogalapot biztosít az uniós környezetvédelmi vívmányok alkalmazásának módosításához.

•Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)

Az uniós szintű fellépés szükségessége

A tagállamok egyedül nem tudják megvalósítani az európai zöld megállapodás és a „REPowerEU” közlemény törekvéseivel összhangban álló, a fenntartható megújuló energia költséghatékony, gyors és széles körű elterjesztését. Uniós megközelítésre van szükség ahhoz, hogy megfelelő ösztönzőket biztosítsunk a különböző ambíciószinttel rendelkező tagállamok számára ahhoz, hogy összehangolt módon felgyorsítsák a hagyományos fosszilis tüzelőanyagokon alapuló energiarendszerről egy megújuló energiákon alapuló, integráltabb és energiahatékonyabb energiarendszerre történő energetikai átállást.

Figyelembe véve a tagállamok eltérő energiapolitikáit, a stabil irányítási kerettel támogatott uniós szintű fellépés nagyobb valószínűséggel éri el az EU éghajlat-politikai célkitűzését és a megújuló energiaforrások fokozott alkalmazását, mint önmagában a nemzeti vagy helyi fellépés.

A megújuló energiaforrásokba és a kapcsolódó infrastruktúrába történő beruházások egyik fő akadályát a hosszadalmas és bonyolult adminisztratív eljárások képezik. Az engedélyezési eljárások időtartama és bonyolultsága jelentősen eltér attól függően, hogy milyen megújulóenergia-technológiáról és melyik tagállamról van szó. Míg a tagállamok intézkedéseket hozhatnak a nemzeti szinten meglévő akadályok felszámolása érdekében, a megújuló energiaforrások szükséges elterjesztésének felgyorsításához az engedélyezési eljárások és az adminisztratív eljárások lerövidítése és egyszerűsítése területén összehangolt európai megközelítésre van szükség. Erre viszont az EU-nak is szüksége van ahhoz, hogy elérje a 2030-ra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai céljait és a klímasemlegesség hosszú távú célkitűzését, valamint hogy fokozatosan megszüntesse az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét és csökkentse az energiaárakat. Figyelembe véve a tagállamok eltérő energiapolitikáit, prioritásait és eljárásait, valamint tekintettel arra, hogy sürgősen fel kell gyorsítani a megújuló energia elterjesztését valamennyi tagállamban, az uniós szintű fellépés nagyobb valószínűséggel valósítja meg a szükséges célkitűzéseket, mint a nemzeti vagy helyi szintű fellépés.

Uniós szintű fellépésre van szükség annak biztosításához, hogy a tagállamok hozzájáruljanak az uniós szinten kötelező energiahatékonysági célkitűzés eléréséhez, valamint ahhoz, hogy ez együttesen és költséghatékony módon valósuljon meg. Az uniós fellépés kiegészíti és megerősíti az energiahatékonyságra irányuló erőfeszítések fokozására irányuló nemzeti és helyi intézkedéseket. 

Uniós hozzáadott érték

A megújuló energiával és az energiahatékonysággal kapcsolatos uniós fellépés hozzáadott értéket képvisel, mivel hatékonyabb és eredményesebb, mint az egyes tagállamok fellépései, valamint az európai energiarendszer átalakításának összehangolt kezelésével megakadályozza a széttöredezett megközelítés érvényesülését.

Az európai megközelítés lehetővé teszi valamennyi tagállam számára, hogy teljes mértékben kiaknázza a megújuló energia költséghatékony elterjesztése terén meglévő potenciálját, amire az uniós éghajlat- és energiapolitikai célok eléréséhez van szükség, biztosítva, hogy a megújulóenergia-termelési kapacitást minden tagállamban zökkenőmentesen építsék ki.

Az Unió 2030-ra vonatkozó energia- és éghajlat-politikai célkitűzései kollektív célok. Összehangolt uniós szakpolitikákat alkalmazva e tekintetben nagyobb az esély arra, hogy az Uniót 2050-re klímasemleges kontinenssé alakítsuk át. 

•Arányosság

•A jogi aktus típusának megválasztása

3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

•Az érdekelt felekkel folytatott konzultáció

2022. január 18-án a Bizottság véleményezési felhívást és három hónapig nyitva álló nyilvános konzultációt tett közzé annak érdekében, hogy összegyűjtse az érdekelt felek visszajelzéseit a megújulóenergia-projektek engedélyezési eljárásairól. E nyilvános konzultációra az engedélyezési eljárásokról és az energiavásárlási megállapodásokról szóló, május 18-án elfogadott bizottsági ajánlás e javaslattal egyidejű előkészítésével összefüggésben került sor. Ezzel összefüggésben a Bizottság az érdekelt felek részvételével zajló magas szintű rendezvényt és két munkaértekezletet is szervezett, amelyek célja a különböző tagállamok engedélyezési eljárásaiban meglévő akadályok és bevált gyakorlatok megvitatása volt.

Tekintettel az Ukrajna orosz megszállása által kiváltott válságra válaszul előterjesztett javaslat sürgősségére, valamint arra, hogy ebből következően sürgősen fel kell gyorsítani a megújuló energia elterjesztését, a Bizottság e konzultációk eredményeire és a kulcsfontosságú érdekelt felek által a különböző munkaértekezleteken, találkozókon és fórumokon – különösen a megújulóenergia-projektek engedélyezésével és az energiavásárlási megállapodásokkal foglalkozó magas szintű konferencián, valamint a szélenergia- és vízenergia-ágazat erőmű-átalakítási projektjeinek engedélyezési eljárásairól tartott két munkaértekezleten – nyújtott hozzájárulásra épít.

Az érdekelt felek véleményének összefoglalása

A nyilvános konzultáció az engedélyezési eljárásokról az érdekeltek két csoportjának véleményét kérte ki, nevezetesen a hatóságok, valamint a projektgazdák és szövetségek véleményét.

Válaszában 8 hatóság közül 7 (87,5 %) jelezte, hogy a joghatóságuk alá tartozó területeken a megújuló energia szélesebb körű használatának fő kihívását a szárazföldi vagy tengeri területek hiánya jelenti, amelyet a hálózati kapacitás hiánya (62,5 %), a társadalmi elfogadottság hiánya / a közjavak közötti ellentmondás (50 %) és az eljárások időtartama (50 %) követ. A megújulóenergia-projektekre irányuló engedélyek feldolgozásának fő szűk keresztmetszeteire vonatkozó kérdésre a hatóságok a különböző kormányzati vagy közigazgatási szinteken folytatott koordináció összetettségét nevezik meg a legfőbb akadályként (75 %), amelyet az emberi erőforrások hiánya (50 %) és a társadalmi elfogadottság hiánya vagy a közjavak közötti ellentmondás (50 %) követ.

A projektgazdák és szövetségek mintegy fele (70/155) a közigazgatási eljárások hosszát jelölte meg a legfontosabb olyan akadályként, amely megakadályozza a megújulóenergia-projektek megvalósulását, míg közülük 62-en hálózati csatlakozási problémákra hívták fel a figyelmet. A válaszadók a környezetvédelmi előírásokkal való versenyt (44) és az alkalmazandó követelmények vagy eljárások összetettségét (35) is a legfontosabb akadályok közé sorolták. A nyitott kérdésekre adott válaszokban a válaszadók hangsúlyozták a területrendezés fontosságát, támogatásukat fejezték ki a területek többcélú hasznosítása iránt, például az agri-PV (agrofotovoltaikus) projektek iránt, és a helyi lakosság bevonására szólítottak fel. A nyilvános konzultáció továbbá egyértelműen felszólított a projektek számára megfelelő területek kijelölésére vonatkozó harmonizált kritériumok kidolgozására is.

E javaslat kidolgozása során figyelembe vették az érdekelt feleknek a nyilvános konzultáció és a munkaértekezletek során kifejtett nézeteit.

•Szakértői vélemények beszerzése és felhasználása

Ez a javaslat a RES Simplify („RES egyszerűsítés”) tanulmány eredményeire épül, amely átfogó áttekintést nyújt az engedélyezéssel kapcsolatos meglévő akadályokról, a nemzeti teljesítménymutatókról, valamint a megújuló energiaforrások engedélyezési eljárásaival kapcsolatos bevált gyakorlatokról, különös tekintettel az energiaágazat adminisztratív akadályaira. A tanulmány időközi jelentését e kezdeményezés, valamint az engedélyezési eljárásokról és az energiavásárlási megállapodásokról szóló ajánlás elfogadásával együtt teszik közzé. Ez a javaslat az érdekelt felek által a konzultációs folyamat során megosztott nézeteket is tükrözi.

•Hatásvizsgálat

A javaslat politikailag érzékeny és sürgős jellege miatt nem végeztek külön hatásvizsgálatot.

A fent említett tanulmány, a nyilvános konzultáció és az érdekelt felek részvételével megtartott széles körű munkaértekezletek, valamint a Bizottság saját elemzése azonban alapos betekintést nyújt a tervezési és engedélyezési eljárásokkal kapcsolatos problémákba és azok megoldási lehetőségeibe.

•Alapjogok

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

E javaslat a megújuló energia használatának előmozdításáról szóló meglévő irányelvet módosítja, ennélfogva pedig a becsült adminisztratív hatások és költségek mérsékeltek, mivel a szükséges struktúrák és szabályok nagy része már létezik. A tagállamoknak számolniuk kell némi költséggel a megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmas célterületek meghatározására vonatkozó új kötelezettség végrehajtása során, de az eljárások általános egyszerűsítése várhatóan jelentős költségmegtakarításokat fog eredményezni a tagállamok számára. A megújuló energiára vonatkozó magasabb uniós célkitűzés többletköltségeit ellensúlyozzák más gazdasági, környezeti és társadalmi előnyök – például a megnövekedett ellátásbiztonság –, a harmadik országokból importált fosszilis tüzelőanyagok helyettesítése, az externáliákkal szembeni nagyobb ellenálló képesség, valamint a szén-dioxid-elnyeléshez és a légszennyezés csökkentéséhez való hozzájárulás. A javaslatnak nincs költségnövelő hatása az EU költségvetésére.

Ami az energiahatékonyságról szóló irányelv és az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv módosítását illeti, e javaslatnak nincs hatása az EU költségvetésére. A tagállamok költségeit illetően ez a javaslat meglévő irányelveket módosít, és nagyrészt a már létező struktúrákra és szabályokra hagyatkozik, különösen a két irányelv átdolgozására irányuló javaslatok révén előterjesztett új rendelkezések figyelembevételekor. A tagállamoknak számolniuk kell némi költséggel a cél eléréséhez való hozzájárulás érdekében hozott kiegészítő intézkedések és az épületekre vonatkozó új kötelezettség végrehajtása során, de ezek várhatóan jelentős költségmegtakarítást fognak eredményezni a háztartások és a vállalkozások számára. 

5.EGYÉB ELEMEK

•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

–Találkozók szervezése – akár a megújuló energiaforrásokra vonatkozó összehangolt fellépés (CA-RES), az épületek energiahatékonyságára vonatkozó összehangolt fellépés (CA-EPBD) és az energiahatékonyságára vonatkozó összehangolt fellépés (CA-EED) keretében, akár szakbizottsági formában – az irányelv különböző részeinek átültetéséért felelős tagállami szakértőkkel az irányelv átültetési módjának megvitatása és a kétségek megoldása érdekében.

–Az irányelv átültetésével kapcsolatos konkrét kérdés esetén rendelkezésre állás a tagállamokkal folytatandó kétoldalú találkozókra és egyéb megbeszélésekre.

Az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendelet integrált energia- és klímapolitika-tervezési, nyomonkövetési és jelentéstételi keretet hozott létre annak érdekében, hogy a Párizsi Megállapodás átláthatósági követelményeivel összhangban nyomon kövesse az éghajlat- és energiapolitikai célok megvalósítása terén elért előrehaladást. A tagállamoknak 2019 végéig be kellett nyújtaniuk a Bizottsághoz az integrált nemzeti energia- és klímatervüket, amely a 2021 és 2030 közötti időszakra vonatkozóan lefedte az energiaunió öt dimenzióját. 2023-tól kezdődően a tagállamoknak kétévente jelentést kell tenniük a tervek végrehajtása terén elért eredményekről, továbbá 2023. június 30-ig értesíteniük kell a Bizottságot a tervek tervezett, és a 2024. június 30-án esedékes végleges aktualizálásáról. Ez a jelentés nem hoz létre új tervezési és jelentéstételi rendszert, hanem az (EU) 2018/1999 rendelet szerinti meglévő tervezési és jelentéstételi keret hatálya alá tartozik. Az energiaunió irányításáról szóló rendelet jövőbeli felülvizsgálata lehetővé tenné e jelentéstételi követelmények egységes szerkezetbe foglalását.

•Magyarázó dokumentumok (irányelvek esetén)

Az Európai Bíróság által a Bizottság kontra Belgium ügyben (C-543/17. sz. ügy) hozott ítéletet követően a tagállamoknak a tagállami átültető intézkedésekről szóló értesítéseikhez kellően egyértelmű és pontos információkat kell mellékelniük, megjelölve, hogy az irányelv egyes rendelkezéseit a nemzeti jog mely rendelkezései ültetik át. Ezt minden kötelezettség esetében biztosítani kell, nem csak a „cikkek szintjén”. Amennyiben a tagállamok eleget tesznek ennek a kötelezettségnek, akkor elvileg nem kell az átültetésről további magyarázó dokumentumokat küldeniük a Bizottság számára.

•A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

Az 1. cikk (8) bekezdése új 16b. cikkel egészíti ki a szöveget, amely cikk a megújuló energiaforrások hasznosítására kijelölt célterületeken kívüli területekre vonatkozó engedélyezési eljárást szabályozza.

Az 1. cikk (9) bekezdése új 16c. cikkel egészíti ki a szöveget, amely a napenergiát hasznosító berendezések mesterséges építményeken történő telepítésének engedélyezési eljárását szabályozza.

Az 1. cikk (10) bekezdése új 16d. cikkel egészíti ki a szöveget, annak biztosítása érdekében, hogy a megújuló forrásokból származó energiát előállító létesítményekről, azok hálózathoz való csatlakozásáról, magáról a hálózatról vagy a tárolóeszközökről vélelmezni lehessen, hogy meghatározott célokból kiemelkedően fontos közérdeket képviselnek.

A 2. cikk új 9a. cikkel egészíti ki a 2010/31/EU irányelvet, amely cikk előírja, hogy a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy az új épületek a napenergia hasznosítására készek legyenek, és hogy telepítsenek az épületekre napenergiát hasznosító berendezéseket. Ennek az új 9a. cikknek tükröződnie kell a 2010/31/EU irányelv átdolgozásában, amelyre vonatkozóan a Bizottság 2021. december 15-én javaslatot terjesztett elő 12 .

A 3. cikk a 2012/27/EU irányelv 3. cikkét módosítja az energiahatékonyságra vonatkozó uniós célkitűzés növelése érdekében. E módosításnak a 2012/27/EU irányelv átdolgozása 4. cikkének (1) bekezdésében szereplő módosítás helyébe kell lépnie, amire vonatkozóan a Bizottság 2021. július 4-én javaslatot terjesztett elő 13 . 

A 4. cikk az átültetésre vonatkozik.

Az 5. cikk a hatálybalépésre vonatkozik.

2022/0160 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló (EU) 2018/2001 irányelv, az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv és az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikkének (1) bekezdésére és 194. cikkének (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 14 ,

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére 15 ,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)Az európai zöld megállapodással 16 összefüggésben az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelet 17 meghatározta azt a célkitűzést, hogy az Uniónak 2050-re klímasemlegességet kell elérnie, valamint hogy 2030-ig legalább 55 %-kal csökkenteni kell az üvegházhatásúgáz-kibocsátást. Ehhez energetikai átmenetre és a megújuló energiaforrások jelentősen nagyobb részarányára van szükség az integrált energiarendszerben.

(2)A megújuló energia alapvető szerepet játszik e célkitűzések elérésében, mivel az energiaágazat jelenleg az Unió teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának több mint 75 %-áért felelős. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével a megújuló energia hozzájárul a környezettel kapcsolatos olyan kihívások kezeléséhez is, mint például a biológiai sokféleség csökkenése, valamint hozzájárul a szennyezésnek a szennyezőanyag-mentességi cselekvési terv célkitűzéseivel összhangban történő csökkentéséhez is.

(3)Az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv 18 kötelező uniós célt tűz ki arra vonatkozóan, hogy 2030-ra az Unió teljes bruttó energiafogyasztásának legalább 32 %-át megújuló energia képezze. Az éghajlat-politikai célterv 19 értelmében – az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozó uniós célkitűzés elérése érdekében – a megújuló energiának a bruttó végsőenergia-fogyasztáson belüli részarányát 2030-ig 40 %-ra kell növelni 20 . Ebben az összefüggésben a Bizottság 2021 júliusában az európai zöld megállapodás végrehajtásáról szóló csomag részeként azt javasolta, hogy 2020-hoz képest meg kell kétszerezni a megújuló energiaforrások energiaszerkezetbeli részarányát, hogy az 2030-ra elérje a legalább 40 %-ot. A REPowerEU közlemény 21 felvázolta azt a tervet, hogy az EU-nak jóval az évtized vége előtt függetlenné kell válnia az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól. A közlemény előirányozza a szél- és napenergia felhasználásának felgyorsítását, az átlagos telepítési arány növelését, és kiegészítő megújulóenergia-kapacitás létrehozását 2030-ig a megújuló hidrogén nagyobb mértékű termelésének befogadása érdekében. A közlemény felkérte továbbá a társjogalkotókat, hogy fontolják meg a megújuló energiára vonatkozó magasabb vagy korábbi célkitűzést. Ebben az összefüggésben helyénvaló a megújuló energiára vonatkozó uniós célkitűzést 45 %-ra növelni annak érdekében, hogy jelentősen felgyorsuljon a megújuló energia elterjedésének jelenlegi üteme, ezáltal felgyorsítva az EU függőségének fokozatos megszüntetését a megfizethető, biztonságos és fenntartható energia EU-ban való rendelkezésre állásának növelése révén.

(4)A megújuló energiaforrásokba és a kapcsolódó infrastruktúrába történő beruházások fő akadályainak egyikét a hosszadalmas adminisztratív eljárások képezik. Ezen akadályok közé tartozik a helyszínek kiválasztására és a projektek közigazgatási engedélyezésére vonatkozó alkalmazandó szabályok összetettsége, a projektek környezeti hatásvizsgálatának összetettsége és időtartama, a hálózati csatlakozási problémák, az engedélyezési eljárás során a technológiai specifikációk kiigazításának korlátai, valamint az engedélyező hatóságok vagy a hálózatüzemeltetők személyzeti ellátottsági problémái. A megújulóenergia-projektek megvalósításának felgyorsítása érdekében olyan szabályokat szükséges elfogadni, amelyek leegyszerűsítik és lerövidítik az engedélyezési eljárásokat.

(5)Az (EU) 2018/2001 irányelv egyszerűsíti a követelményeket a megújuló energiaforrást hasznosító erőművek engedélyezésére irányuló közigazgatási eljárások egyszerűbbé tétele érdekében azáltal, hogy szabályokat vezet be a megújulóenergia-projektek engedélyezési eljárása közigazgatási részének menetére és maximális időtartamára vonatkozóan, és kiterjed az erőművek építésére, átalakítására és üzemeltetésére, valamint hálózati csatlakozásukra vonatkozó valamennyi releváns engedélyre.

(6)Ha biztosítani szeretnénk, hogy az Unió elérje a 2030-ra kitűzött ambiciózus éghajlat- és energiapolitikai céljait és a 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességi célkitűzést, ugyanakkor figyelembe vegye az európai zöld megállapodás „károkozás elkerülése” elvét, akkor a közigazgatási engedélyezési eljárásokat összehangolt és harmonizált módon tovább kell egyszerűsíteni és még inkább le kell rövidíteni. A megújuló energiaforrásokat hasznosító létesítmények engedélyének kiadására hatáskörrel rendelkező hatóságok által a teljes kérelem alapján meghozandó döntésekre vonatkozó rövidebb és egyértelmű határidők bevezetése felgyorsítja majd a megújulóenergia-projektek megvalósítását. Helyénvaló azonban különbséget tenni a megújulóenergia-projektek telepítésére különösen alkalmas területeken megvalósuló projektek – amelyek esetében a határidők könnyen észszerűsíthetők (a megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmas, ún. „go-to” területek) – és az e területeken kívül elhelyezkedő projektek között.

(7)A megújulóenergia-projektek projektgazdái előtt álló leggyakoribb problémák a javasolt projektek környezeti hatásainak értékelésére szolgáló, nemzeti vagy regionális szinten kialakított eljárásokkal kapcsolatosak. Ezért helyénvaló észszerűsíteni a megújulóenergia-projektekre vonatkozó engedélyezési eljárások és folyamatok egyes környezetvédelmi vonatkozásait.

(8)A megújulóenergia-projektek gyorsabb bevezetését támogathatná a tagállamok által végzett stratégiai tervezés. A tagállamoknak meg kell határozniuk azokat a szárazföldi és tengeri területeket, amelyek az (EU) 2018/2001 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, a megújuló energiára vonatkozó, 2030-ra teljesítendő felülvizsgált célkitűzéshez való nemzeti vállalásaik teljesítése érdekében telepítendő, megújuló forrásokból származó energiát előállító erőművek telepítéséhez szükségesek. Ezeknek a területeknek tükrözniük kell azok becsült ütemtervét és teljes tervezett beépített teljesítményét, és e területeket a tagállamoknak az (EU) 2018/1999 rendelet 14. cikke szerinti aktualizált nemzeti energia- és klímaterveiben meghatározott megújulóenergia-technológiák szerint kell azonosítani. A szükséges szárazföldi és tengeri területek meghatározásakor figyelembe kell venni a megújuló energiaforrások rendelkezésre állását és a különböző szárazföldi és tengeri területek által a különböző technológiák megújulóenergia-termelése tekintetében kínált potenciált, az általános és a tagállam különböző régióiban várható energiaigényt, valamint a vonatkozó hálózati infrastruktúra, tárolás és egyéb rugalmassági eszközök rendelkezésre állását, szem előtt tartva a megújuló energia növekvő mennyiségének biztosításához szükséges kapacitást.

(9)A tagállamoknak a megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmas célterületekként kell kijelölniük azokat a területeket, amelyek különösen alkalmasak megújulóenergia-projektek fejlesztésére – különbséget téve a technológiák között –, és ahol a megújuló energiaforrások adott típusának bevezetése várhatóan nem jár jelentős környezeti hatással. A megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmas célterületek kijelölésekor a tagállamoknak a lehetséges mértékben kerülniük kell a védett területeket, és fontolóra kell venniük a helyreállítási terveket. A tagállamok kijelölhetnek a megújuló energiaforrást hasznosító erőművek egy vagy több típusához sajátosan alkalmas ilyen célterületeket, és fel kell tüntetniük a megújuló energiának az egyes célterületeken előállítható típusát vagy típusait.

(10)A 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 22 megállapítja, hogy a környezeti vizsgálat a környezeti szempontoknak a tervek és programok előkészítésébe és elfogadásába történő beépítésének fontos eszköze. A megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmas célterületek kijelölése érdekében a tagállamoknak tervet (vagy terveket) kell készíteniük, amely tartalmazza (amelyek tartalmazzák) a célterületek azonosítását, valamint az egyes célterületeken megvalósítandó projektekre alkalmazandó szabályokat és mérséklési intézkedéseket. A tagállamok készíthetnek egyetlen tervet, amely az összes célterületre és megújuló technológiára vonatkozik, vagy technológiaspecifikus terveket, amelyek egy vagy több célterületet azonosítanak. Minden tervet a 2001/42/EK irányelvben meghatározott feltételekkel összhangban végzett környezeti vizsgálatnak kell alávetni annak érdekében, hogy felmérjék az egyes megújulóenergia-technológiák hatásait a tervben kijelölt érintett területekre. A 2001/42/EK irányelvvel összhangban e célból végzett környezeti vizsgálat lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy integráltabb és hatékonyabb tervezési megközelítést alkalmazzanak, és stratégiai szinten a tervezési folyamat korai szakaszában figyelembe vegyék a környezeti szempontokat. Ez hozzájárulna a különböző megújuló energiaforrások elterjesztésének gyorsabb és észszerűbb módon történő fokozásához, miközben minimalizálná e projektek negatív környezeti hatásait.

(11)A megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmas célterületeket kijelölő terv vagy tervek elfogadását követően a tagállamoknak figyelemmel kell kísérniük a tervek és programok végrehajtásának jelentős környezeti hatásait, többek között annak érdekében, hogy korai szakaszban azonosítsák az előre nem látható káros hatásokat, és a 2001/42/EK irányelvvel összhangban megfelelő korrekciós intézkedéseket tudjanak hozni.

(12)Az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ EGB) a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezményének 23 (a továbbiakban: Aarhusi Egyezmény) a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló rendelkezéseit, különösen a nyilvánosság részvételére és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosítására vonatkozó rendelkezéseit adott esetben továbbra is alkalmazni kell.

(13)A megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmas célterületek kijelölésének azt kell biztosítania, hogy az e területekről származó megújulóenergia-termelés a megújuló energiaforrást hasznosító meglévő erőművekkel, az ilyen területeken kívüli megújuló energiaforrást hasznosító jövőbeli erőművekkel és együttműködési mechanizmusokkal együtt elegendő legyen ahhoz, hogy el lehessen érni az (EU) 2018/2001 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében kitűzött, a megújuló energiára vonatkozó uniós célkitűzéshez való tagállami hozzájárulást.

(14)A megújuló energiaforrások hasznosítására kijelölt célterületeken a tagállamok által készített tervben vagy tervekben meghatározott szabályoknak és intézkedéseknek megfelelő megújulóenergia-projektek esetében vélelmezni kell, hogy azok nem gyakorolnak jelentős hatást a környezetre. Ezért mentességet kell biztosítani a 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 24 értelmében vett projektszintű egyedi környezeti hatásvizsgálat elvégzése alól, kivéve azon projektek esetében, amelyek várhatóan jelentős hatással lesznek a környezetre egy másik tagállam területén, vagy ha egy tagállam, amelyre a projekt várhatóan jelentős hatással lesz, azt kérelmezi. Az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló, 1991. február 25-i ENSZ-EGB Espooi Egyezmény szerinti kötelezettségeket továbbra is alkalmazni kell azokra a tagállamokra, amelyek esetében a projekt várhatóan jelentős, országhatárokon átterjedő hatást fejt ki egy harmadik országban.

(15)A megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmas célterületek kijelölésének lehetővé kell tennie, hogy az e területeken található, megújuló energiaforrást hasznosító erőművek, hálózati csatlakozásuk, valamint közös elhelyezésű energiatároló létesítmények élvezhessék a kiszámíthatóság és az egyszerűsített közigazgatási eljárások előnyeit. Különösen a megújuló energiaforrások hasznosítására kijelölt célterületeken megvalósuló projektek esetében gyorsított közigazgatási eljárásokat kell alkalmazni, ideértve a hallgatólagos beleegyezést arra az esetre, ha az illetékes hatóság a megállapított határidőn belül nem válaszol valamely adminisztratív lépésre, kivéve, ha az adott projektet környezeti hatásvizsgálatnak vetik alá. E projektek esetében az eljárás várható kimenetelét illetően egyértelműen meghatározott határidőket és jogbiztonságot kell biztosítani. A megújuló energiaforrások hasznosítására kijelölt célterületeken megvalósítandó projektekre irányuló kérelmek benyújtását követően a tagállamoknak el kell végezniük az ilyen kérelmek gyors átvilágítását annak megállapítása érdekében, hogy az ilyen projektek bármelyike nagy valószínűséggel okoz-e olyan jelentős, előre nem látható káros hatásokat a helyszínük szerinti földrajzi terület környezeti érzékenységére tekintettel, amelyeket a célterületeket kijelölő tervnek vagy terveknek a 2001/42/EK irányelvnek megfelelően elvégzett környezeti vizsgálata során nem azonosítottak. Az átvilágítási folyamat végén jóváhagyottnak kell tekinteni valamennyi olyan projektet, amelynek a helyszíne a megújuló energiaforrások hasznosítására kijelölt célterületeken található. A tagállamoknak csak abban az esetben kell az ilyen projektet környezeti hatásvizsgálatnak alávetni a 2011/92/EK irányelvnek és adott esetben a 92/43/EGK irányelvnek 25 megfelelően, az ilyen döntés indokolását követően, ha a tagállamok egyértelmű bizonyítékokkal rendelkeznek annak feltételezésére, hogy egy adott projekt nagy valószínűséggel ilyen jelentős, előre nem látható káros hatásokkal jár. Tekintettel arra, hogy fel kell gyorsítani a megújuló energiaforrások elterjesztését, az ilyen vizsgálatot hat hónapon belül el kell végezni.

(16)Tekintettel arra, hogy fel kell gyorsítani a megújuló energiaforrások elterjesztését, a megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmas célterületek azonosítása nem akadályozhatja meg a megújulóenergia-projektek folyamatban lévő és jövőbeli telepítését a megújuló energia elterjesztésére rendelkezésre álló valamennyi területen. Az ilyen projektekre továbbra is vonatkoznia kell a 2001/92/EU irányelv szerinti, célzott környezeti hatásvizsgálat elvégzésére irányuló kötelezettségnek, és azokat alá kell vetni a megújuló energiaforrások hasznosítására kijelölt célterületeken kívüli megújulóenergia-projektekre előírt eljárásoknak. Az engedélyezésnek az (EU) 2018/2001 irányelvben meghatározott, a megújuló energiára vonatkozó cél eléréséhez szükséges mértékben történő felgyorsítása érdekében egyszerűsíteni és észszerűsíteni kell a megújuló energiaforrások hasznosítására kijelölt célterületeken kívüli projektekre alkalmazandó eljárásokat is az eljárás valamennyi lépésére, ideértve a projektenkénti célzott környezeti hatásvizsgálatokat is, vonatkozó egyértelmű maximális határidők bevezetésével.

(17)A területek megújulóenergia-termelésre való többcélú hasznosításával és a szárazföldi és tengeri területek egyéb hasznosításával (például élelmiszer-termelésre, természetvédelemre vagy helyreállításra) enyhíthetők a földhasználati és tengerhasználati korlátok. Ebben az összefüggésben a területrendezés fontos eszköz a szárazföldi és tengeri területek hasznosítását szolgáló szinergiák korai szakaszban történő azonosításához és irányításához. A tagállamoknak fel kell tárniuk, lehetővé kell tenniük és előnyben kell részesíteniük az elfogadott területrendezési intézkedések eredményeként azonosított területek többcélú hasznosítását.

(18)A megújuló energiaforrást hasznosító erőművek építése és üzemeltetése a 92/43/EGK irányelv vagy a 2009/147/EK irányelv 26 szerinti madarak és más védett fajok esetenkénti elpusztításához vagy zavarásához vezethet. Az ilyen elpusztítás vagy zavarás azonban ezen irányelvek értelmében nem tekinthető szándékosnak, ha a projekt a kivitelezése és működése során megfelelő mérséklési intézkedéseket alkalmaz az ütközések elkerülése vagy a zavarás megelőzése érdekében, és ha megfelelő ellenőrzést végez az ilyen intézkedések hatékonyságának értékelése céljából, továbbá az összegyűjtött információk fényében megteszi a szükséges további intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az érintett fajok populációját ne érje jelentős negatív hatás.

(19)A megújuló energiaforrást hasznosító új erőművek telepítése mellett a megújuló energiaforrást hasznosító meglévő erőművek átalakítása jelentős mértékben hozzájárulhat a megújuló energiára vonatkozó célkitűzések eléréséhez. Mivel a megújuló energiaforrást hasznosító meglévő erőműveket általában olyan helyszíneken építették fel, amelyek jelentős megújulóenergia-potenciállal rendelkeznek, az átalakítás biztosíthatja e helyszínek folyamatos használatát, miközben csökkenti annak szükségességét, hogy új telephelyeket jelöljenek ki a megújulóenergia-projektek céljára. Az átalakítás olyan további előnyökkel is jár, mint például a hálózati csatlakozás megléte, a társadalmi elfogadottság valószínűleg nagyobb mértéke, és a környezeti hatások ismerete. A megújulóenergia-projektek átalakítása a meglévő projektek különböző fokú megváltoztatásával vagy bővítésével jár. A megújulóenergia-projektek átalakítására vonatkozó engedélyezési eljárásnak – ideértve a környezeti vizsgálatokat és az átvilágítást is – az eredeti projekthez képest bekövetkezett változtatásból vagy bővítésből eredő lehetséges hatásokra kell korlátozódnia.

(20)Az (EU) 2018/2001 irányelv egyszerűsített engedélyezési eljárásokat vezet be az erőmű-átalakításra vonatkozóan. Annak érdekében, hogy reagálni lehessen a megújuló energiát hasznosító meglévő erőművek átalakításának egyre növekvő szükségességére, és teljes mértékben ki lehessen használni az átalakítás kínálta előnyöket, helyénvaló még rövidebb eljárást bevezetni a megújuló energiaforrások hasznosítására kijelölt célterületeken található megújuló energiaforrást hasznosító erőművek átalakítására, ideértve egy rövidebb átvilágítási eljárást is. A megújuló energiaforrások hasznosítására kijelölt célterületeken kívül található megújuló energiát hasznosító meglévő erőművek átalakításához a tagállamoknak egyszerűsített és gyors engedélyezési eljárást kell biztosítaniuk, amelynek az átfutási ideje nem haladhatja meg az egy évet, ugyanakkor figyelembe kell venniük az európai zöld megállapodás „károkozás elkerülése” elvét.

(21)A napenergiát hasznosító berendezések telepítése, valamint a kapcsolódó közös elhelyezésű tárolás és hálózati csatlakozás a napenergia-termeléstől eltérő célokra létrehozott meglévő vagy jövőbeli építményeken – a mesterséges vízfelületek kivételével –, mint például a tetők, parkolók, utak és vasutak, jellemzően nem vetnek fel aggályokat a területek egymással versengő használati módjaival vagy a környezeti hatásokkal kapcsolatban. Ezek a létesítmények ezért rövidebb engedélyezési eljárások előnyeit élvezhetik.

(22)A megújuló energiaforrások elengedhetetlenek az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, az energiaárak csökkentéséhez, az Unió fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségének csökkentéséhez és az Unió ellátásbiztonságának biztosításához. A vonatkozó uniós környezetvédelmi jogszabály alkalmazásában a tagállamoknak – a szükséges eseti értékelések keretében, amelyek célja annak megállapítása, hogy egy megújuló energiát termelő erőmű, annak a hálózathoz való csatlakozása, maga a hálózat vagy a tárolóeszközök egy adott esetben kiemelkedően fontos közérdeket képviselnek-e – vélelmezniük kell, hogy ezek az erőművek és azok kapcsolódó infrastruktúrája kiemelkedően fontos közérdeket képviselnek, és a közegészséget és a közbiztonságot szolgálják, kivéve, ha egyértelmű bizonyíték van arra, hogy ezek a projektek olyan jelentős káros hatást gyakorolnak a környezetre, amelyet nem lehet enyhíteni vagy kompenzálni. Ha az ilyen erőműveket kiemelkedően fontos közérdeknek, és a közegészséget és közbiztonságot szolgálónak tekintik, az lehetővé teszi az ilyen projektek egyszerűsített értékelését.

(23)Az ezen irányelvben megállapított rendelkezések zökkenőmentes és hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottság a Technikai Támogatási Eszközön 27 keresztül támogatja a tagállamokat, amely testre szabott technikai szakértelmet biztosít a reformok megtervezéséhez és végrehajtásához, ideértve a megújuló energiaforrásokból előállított energia felhasználásának növelését, az energiarendszer jobb integrációjának előmozdítását, a megújuló energia előállítására szolgáló erőművek telepítésére különösen alkalmas konkrét területek meghatározását, valamint a megújuló energiát hasznosító erőművek engedélyezési keretének és engedélyezési eljárásainak észszerűsítését. A technikai támogatás magában foglalja például az igazgatási kapacitás megerősítését, a jogszabályi keretek harmonizálását és a releváns bevált gyakorlatok megosztását.

(24)Az (EU) 2018/2001 irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(25)Sürgősen csökkenteni kell az épületek fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét, és fel kell gyorsítani az épületek energiafogyasztásának dekarbonizációjára és villamosítására irányuló erőfeszítéseket. Annak érdekében, hogy egy későbbi szakaszban lehetővé váljon a napenergia-technológiák költséghatékony telepítése, valamennyi új épületnek „a napenergia hasznosítására késznek” kell lennie, azaz valamennyi új épületet úgy kell megtervezni, hogy az épületek helyszínén jellemző napsugárzás alapján optimalizálják a napenergia-termelési potenciált, lehetővé téve a napenergia-technológiák költséges szerkezeti beavatkozások nélküli eredményes telepítését. Emellett a tagállamoknak biztosítaniuk kell a napenergiát hasznosító megfelelő berendezések telepítését az új – lakó- és nem lakáscélú – épületeken, valamint a meglévő nem lakáscélú épületeken. A napenergia épületeken való hasznosításának széles körű bevezetése jelentősen hozzájárulna a fogyasztók hatékonyabb védelméhez a fosszilis tüzelőanyagok növekvő és ingadozó áraival szemben, csökkentené a kiszolgáltatott polgárok magas energiaköltségeknek való kitettségét, és szélesebb körű környezeti, gazdasági és társadalmi előnyöket eredményezne. Az épületek napenergiát hasznosító berendezéseiben rejlő lehetőségek hatékony kiaknázása érdekében a tagállamoknak meg kell határozniuk a napenergiát hasznosító berendezések épületeken történő telepítésének végrehajtására és a lehetséges mentességekre vonatkozó kritériumokat, a napenergiát hasznosító berendezések technikai és gazdasági potenciálja értékelésének és az e kötelezettség hatálya alá tartozó épületek jellemzőinek megfelelően.

(26)A 2010/31/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(27)Az energiahatékonyság kulcsfontosságú cselekvési terület, amely nélkül nem érhető el az Oroszországból származó fosszilis tüzelőanyagoktól és energiaimporttól való függetlenség, valamint az Unió gazdaságának teljes dekarbonizációja. Az Unió jelenlegi energiahatékonysági politikája azon szükség alapján alakult ki, hogy meg kell ragadni a költséghatékony energiamegtakarítási lehetőségeket. 2018 decemberében a „Tiszta energia minden európainak” csomag részeként (a 2030-ra előre jelzett energiafelhasználáshoz képest) legalább 32,5 %-os új kiemelt uniós energiahatékonysági célkitűzést határoztak meg 2030-ra. A függetlenség és az ellenálló képesség növelése, valamint a fokozott éghajlat-politikai törekvés elérése érdekében a 2007. évi referencia-forgatókönyv 2030-ra vonatkozó előrejelzései alapján tovább kell növelni az energiahatékonyság javítására irányuló célkitűzést, a végső energia esetében legalább 39 %-ra, a primer energia esetében pedig 41,5 %-ra. 

(28)Az Eurostat energiamérleg-számítási módszertanának megváltozása és a későbbi modellezési előrejelzések javítása miatt az alapforgatókönyvet módosítani kell. Így a célérték meghatározására ugyanazon megközelítést alkalmazva – azaz a jövőbeli alapforgatókönyvekkel összehasonlítva – az Unió 2030-ra vonatkozó energiahatékonysági célkitűzésének meghatározása a nemzeti energia- és klímatervekből származó nemzeti vállalásokat tükröző 2020-as referencia-forgatókönyv 2030-ra vonatkozó előrejelzéseihez képest történik. Az aktualizált alapforgatókönyv szerint az Uniónak 2030-ig legalább 13 %-kal tovább kell növelnie energiahatékonysági törekvéseit a 2020-as referencia-forgatókönyv szerinti erőfeszítések szintjéhez képest. Az uniós célkitűzésekre vonatkozó ambíciószint kifejezésének új módja nem befolyásolja a szükséges erőfeszítések tényleges szintjét. 

(29)A 2012/27/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(30)Mivel ezen irányelv célját, vagyis az üvegházhatású gázok kibocsátása, az energiafüggőség és az energiaárak csökkentését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a fellépés hatóköre miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(31)A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával 28 összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy az ilyen dokumentumok továbbítása indokolt, különösen az Európai Bíróság által a Bizottság kontra Belgium ügyben (C-543/17. sz. ügy) hozott ítéletet 29 követően,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk
Az (EU) 2018/2001 irányelv módosításai

Az (EU) 2018/2001 irányelv a következőképpen módosul:

1.A 2. cikk a következő ponttal egészül ki:

„9a. »a megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmas célterület« vagy »a megújuló energiaforrások hasznosítására kijelölt célterület«: olyan, szárazföldön vagy tengeren található konkrét helyszín, amelyet egy tagállam a biomasszaégető-művektől eltérő, megújuló energiaforrásokból energiát előállító erőművek telepítésére különösen alkalmasnak nyilvánított.”

2.A 3. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A tagállamok együttesen biztosítják, hogy 2030-ban az Unió teljes bruttó energiafogyasztásának legalább 45 %-át megújuló energia képezze.”

3.A 15. cikk a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) A tagállamok előmozdítják az új megújulóenergia-technológiák kísérleti projektek keretében, valós körülmények között, korlátozott ideig, az alkalmazandó uniós jogszabályokkal összhangban és a villamosenergia-rendszer biztonságos működését biztosító és a belső piac működésére gyakorolt aránytalan hatások elkerülését szolgáló biztosítékok nyújtásával, az illetékes hatóság felügyelete alatt történő tesztelését.”

4.A szöveg a következő 15b. cikkel egészül ki:

„15b. cikk
A megújuló energiaforrásokra vonatkozó 2030-as célhoz való nemzeti vállalásokhoz szükséges területek feltérképezése

(1)A tagállamok [a hatálybalépést követő 1 éven belül] meghatározzák azokat a megújuló energiaforrásokból energiát előállító erőművek telepítéséhez szükséges szárazföldi és tengeri területeket, amelyekre az ezen irányelv 3. cikke szerinti, a megújuló energiára vonatkozó 2030-ra elérendő célkitűzéshez való nemzeti vállalásuk teljesítése érdekében szükség van. Ezeknek a területeknek arányban kell állniuk a tagállamoknak az (EU) 2018/1999 rendelet 14. cikke szerint aktualizált nemzeti energia- és klímaterveiben meghatározott megújulóenergia-technológiák becsült ütemtervével és teljes tervezett beépített teljesítményével.

(2)Az (1) bekezdésben említett területek meghatározásakor a tagállamok figyelembe veszik a következőket:

a)a megújuló energiaforrások rendelkezésre állása és a különböző technológiákban rejlő megújulóenergia-termelési potenciál a szárazföldi és tengeri területeken;

b)a várható energiaigény;

c)a releváns hálózati infrastruktúra, tárolási és egyéb rugalmassági eszközök rendelkezésre állása vagy az ilyen hálózati infrastruktúra és tárolás létrehozásának lehetősége.

(3)A tagállamok előnyben részesítik az (1) bekezdésben foglalt kötelezettség eredményeként azonosított területek többcélú hasznosítását.”

5.A szöveg a következő 15c. cikkel egészül ki:

„15c. cikk
A megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmas/kijelölt célterületek

(1)A tagállamok [a hatálybalépést követő 2 éven belül] tervet vagy terveket fogadnak el, amely(ek)ben a 15b. cikk (1) bekezdésében említett területeken belül kijelölik a megújuló energiaforrások egy vagy több típusa tekintetében az ilyen energiaforrások hasznosítására alkalmas célterületeket. Az említett tervben vagy tervekben a tagállamok:

a)Kellően homogén szárazföldi és tengeri területeket jelölnek ki, ahol a megújuló energia adott típusának vagy típusainak elterjesztése várhatóan nem jár jelentős környezeti hatásokkal, tekintettel a kiválasztott terület sajátosságaira. Ennek során a tagállamok:

·előnyben részesítik a mesterséges és épített felületeket, például a tetőket, a közlekedési infrastruktúra területeit, a parkolóterületeket, a hulladéktelepeket, az ipari telephelyeket, a bányákat, a mesterséges szárazföldi víztesteket, a tavakat vagy tározókat, és adott esetben a települési szennyvíztisztító telepeket, valamint a mezőgazdasági célra nem használható leromlott talajú földterületeket;

·kizárják a Natura 2000 területeket, a természetvédelmi parkokat és rezervátumokat, az azonosított madárvonulási útvonalakat, valamint az érzékenységi térképek és a következő pontban említett eszközök alapján azonosított egyéb területeket, kivéve az ilyen területeken található mesterséges és épített felületeket, például a tetőket, parkolókat vagy közlekedési infrastruktúrát;

·valamennyi megfelelő eszközt és adatkészletet felhasználnak azon területek azonosítására, ahol a megújuló energiaforrásokat hasznosító erőművek nem járnak jelentős környezeti hatással, ideértve a vadon élő állatok és növények érzékenységének feltérképezését is.

b)Megfelelő szabályokat állapítanak meg a megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmas kijelölt célterületekre vonatkozóan, ideértve a megújuló energiaforrásokat hasznosító erőművek, a közös elhelyezésű energiatároló létesítmények, valamint a hálózathoz való csatlakozásukhoz szükséges eszközök telepítésére vonatkozóan elfogadandó mérséklési intézkedéseket is, az esetlegesen felmerülő negatív környezeti hatások elkerülése vagy – ha ez nem lehetséges – jelentős csökkentése érdekében. A tagállamok adott esetben biztosítják, hogy megfelelő mérséklési intézkedéseket alkalmazzanak a 92/43/EGK irányelv 6. cikkének (2) bekezdésében és 12. cikkének (1) bekezdésében, a 2009/147/EGK irányelv 5. cikkében, valamint a 2000/60/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. és ii. alpontjában leírt helyzetek megelőzése érdekében. E szabályoknak a megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmas egyes azonosított célterületek sajátosságaira, az egyes területeken telepítendő megújulóenergia-technológiára vagy technológiákra, valamint az azonosított környezeti hatásokra kell irányulniuk. A 16a. cikk (4) és (5) bekezdésének sérelme nélkül, az egyedi projektek ilyen szabályoknak való megfelelése és a megfelelő mérséklési intézkedések egyedi projektek általi végrehajtása azt a vélelmet vonja maga után, hogy a projektek nem sértik ezeket a rendelkezéseket. Amennyiben a 92/43/EGK tanácsi irányelv és a 2009/147/EGK irányelv alapján védett fajok elpusztításának vagy zavarásának, illetve bármely más környezeti hatásnak a lehető legnagyobb mértékű megelőzésére irányuló új mérséklési intézkedéseket a hatékonyságuk tekintetében nem tesztelték széles körben, a tagállamok korlátozott időtartamra engedélyezhetik ezek alkalmazását egy vagy több kísérleti projektben, feltéve, hogy az ilyen intézkedések hatékonyságát szorosan figyelemmel kísérik, és haladéktalanul megteszik a megfelelő lépéseket, amennyiben azok nem bizonyulnak hatékonynak. .

A tagállamok a tervben ismertetik a megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmas egyes kijelölt célterületeknek az a) pontban meghatározott kritériumok alapján történő azonosítása, valamint a megfelelő mérséklési intézkedések meghatározása céljából végzett értékelést.

(2)A megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmas célterületeket kijelölő tervet vagy terveket elfogadásuk előtt a 2001/42/EK irányelvben meghatározott feltételekkel összhangban elvégzendő környezeti vizsgálatnak kell alávetni, és adott esetben – amennyiben a Natura 2000 területeken található mesterséges és épített felületeket is magukban foglalnak, és várhatóan jelentős hatást gyakorolnak azokon a területeken – a 92/43/EGK irányelv 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban megfelelő vizsgálatnak kell alávetni.

(3)A megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmas célterületeket kijelölő tervet vagy terveket nyilvánosságra kell hozni, és rendszeresen felül kell vizsgálni, legalább a nemzeti energia- és klímaterveknek az (EU) 2018/1999 rendelet 14. cikke szerinti aktualizálása összefüggésében.”

6.A 16. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„16. cikk
Az engedélyezési eljárás menete és alapelvei

(1)Az engedélyezési eljárás kiterjed a megújuló forrásokból származó energiát előállító erőművek, a közös elhelyezésű energiatároló létesítmények, és a hálózathoz való csatlakozásukhoz szükséges eszközök építéséhez, átalakításához és üzemeltetéséhez szükséges valamennyi releváns közigazgatási engedélyre, ideértve szükség esetén a hálózati csatlakozási engedélyeket és a környezeti vizsgálatokat is. Az engedélyezési eljárás magában foglal minden lépést, a kérelem érvényességének a (2) bekezdésben foglaltak szerinti elismerésétől egészen az illetékes hatóság vagy hatóságok által az eljárás eredményéről hozott végleges határozatról szóló értesítésig.

(2)Az illetékes hatóság a kérelem kézhezvételét követően a megújuló energiaforrások hasznosítására kijelölt célterületeken elhelyezkedő erőművek esetében legfeljebb tizennégy napon belül, az ilyen célterületeken kívül elhelyezkedő erőművek esetében legfeljebb egy hónapon belül érvényesíti a kérelmet, vagy amennyiben a projektgazda nem küldte el a kérelem feldolgozásához szükséges valamennyi információt, akkor felkéri a projektgazdát, hogy az e kéréstől számított tizennégy napon belül nyújtson be hiánytalan kérelmet. Ha a projektgazda e határidőn belül nem nyújt be hiánytalan kérelmet, az illetékes hatóság írásban elutasíthatja a kérelmet. Elutasítás esetén az illetékes hatóság megindokolja döntését. A projektgazda az elutasítást követően bármikor új kérelmet nyújthat be. Az engedélyezési eljárás kezdete az a nap, amelyen az illetékes hatóság elismeri a kérelem érvényességét.

(3)A tagállamok létrehoznak vagy kijelölnek egy vagy több ügyintézési pontot. Ezen ügyintézési pontok a kérelmező kérésére a teljes közigazgatási engedélykérelmezési és engedélyezési eljárás során iránymutatással és segítséggel szolgálnak. Biztosítani kell, hogy a kérelmezőnek a teljes eljárás során végig csak egyetlen ügyintézési ponttal kelljen kapcsolatban lennie. Az ügyintézési pont átlátható módon segíti a kérelmezőt a közigazgatási engedélykérelmezési eljárás során, ideértve a környezettel kapcsolatos lépéseket is, egészen az illetékes hatóságok által az eljárás végén meghozott egy vagy több döntés közléséig, megad számára minden szükséges tájékoztatást, és adott esetben bevon más közigazgatási hatóságokat is. Az ügyintézési pont biztosítja az ezen irányelvben az engedélyezési eljárásokra vonatkozóan meghatározott határidők betartását. A kérelmező az összes idevágó dokumentumot benyújthatja digitális formában. A tagállamok [a hatálybalépést követő 2 éven belül] biztosítják, hogy valamennyi eljárás lefolytatása elektronikus formában történjen.

(4)Az ügyintézési pontnak eljárási kézikönyvet kell a megújuló energiát előállító erőművek fejlesztői rendelkezésére bocsátania, külön figyelmet szentelve a kisléptékű projekteknek és a termelő-fogyasztói projekteknek is, továbbá e kézikönyvet online is elérhetővé kell tennie. Az online tájékoztatónak fel kell tüntetnie a kérelmező kérelme szempontjából releváns ügyintézési pontot. Ha valamely tagállamnak több ügyintézési pontja van, az online tájékoztatónak fel kell tüntetnie a kérelmező kérelme szempontjából releváns ügyintézési pontot.

(5)A tagállamok biztosítják, hogy könnyen hozzáférhető egyszerű eljárások – például adott esetben alternatív vitarendezési mechanizmusok – álljanak a kérelmezők rendelkezésére az engedélyezési eljárással, valamint a megújuló energiaforrást hasznosító erőművek építésére és üzemeltetésére vonatkozó engedélyek kiadásával kapcsolatos jogviták rendezése céljából.

(6)A 16a., 16b. és 16c. cikkben meghatározott határidők a bírósági fellebbezési és egyéb jogorvoslati eljárások, és más, bíróság vagy törvényszék előtt folyamatban lévő eljárások, valamint alternatív vitarendezési mechanizmusok, beleértve a panaszkezelési eljárásokat, a nem bírósági útra tartozó fellebbezéseket és jogorvoslatokat, sérelme nélkül alkalmazandók és ezen eljárások időtartamával meghosszabbíthatók.

(7)A tagállamok biztosítják, hogy a megújuló energiát előállító erőmű vagy annak kapcsolódó hálózati csatlakozása fejlesztésére irányuló projekttel kapcsolatos közigazgatási és bírósági fellebbezésekre – ideértve a környezetvédelmi szempontokkal kapcsolatosakat is – a megfelelő nemzeti, regionális és helyi szinten rendelkezésre álló leggyorsabb közigazgatási és bírósági eljárás vonatkozzon.”

7.A szöveg a következő 16a. cikkel egészül ki:

„16a. cikk
A megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmas célterületekre vonatkozó engedélyezési eljárás

(1)A tagállamok biztosítják, hogy a 16. cikk (1) bekezdésében említett engedélyezési eljárás időtartama ne haladja meg az egy évet a megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmas célterületeken megvalósítandó projektek esetében. Amennyiben különleges körülmények alapján megfelelően indokolt, az említett egyéves időszak legfeljebb három hónappal meghosszabbítható. Ilyen esetben a tagállamok egyértelműen tájékoztatják a projektgazdát a meghosszabbítást indokoló különleges körülményekről.

(2)A megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmas célterületeken megvalósítandó erőmű-átalakításokra és a 150 kW-nál kisebb elektromos kapacitással rendelkező új létesítményekre, közös elhelyezésű energiatároló létesítményekre, valamint azok hálózati csatlakozására vonatkozó engedélyezési eljárás időtartama nem haladhatja meg a hat hónapot. Amennyiben különleges körülmények alapján megfelelően indokolt – például kényszerítő biztonsági okok miatt, ha az erőmű-átalakítási projekt jelentős hatással van a hálózatra vagy a létesítmény eredeti kapacitására, méretére vagy teljesítményére – az említett egyéves időszak legfeljebb három hónappal meghosszabbítható. A tagállamok egyértelműen tájékoztatják a projektgazdát a meghosszabbítást indokoló különleges körülményekről.

(3)A (4) és (5) bekezdés sérelme nélkül, eltérve a 2011/92/EU irányelv 4. cikkének (2) bekezdésétől, valamint a II. melléklet 3. pontjának a), b), d), h) és i) alpontjától és 6. pontjának c) alpontjától – azokat önmagukban vagy az említett melléklet 13. pontjának a) alpontjával összefüggésben értelmezve –, amennyiben megújulóenergia-projektekre vonatkoznak, az adott technológia tekintetében a megújuló energiaforrások hasznosítására kijelölt célterületeken a biomasszaégető-művek kivételével a megújuló energiaforrást hasznosító erőművekre, ideértve az erőművek átalakítását is, a közös elhelyezésű energiatároló létesítményekre és azok hálózati csatlakozására irányuló új kérelmek mentesülnek a 2011/92/EU irányelv 2. cikkének (1) bekezdése szerinti célzott környezeti hatásvizsgálat elvégzésének kötelezettsége alól, feltéve, hogy ezek a projektek megfelelnek a 15c. cikk (1) bekezdésének b) pontjával összhangban meghatározott szabályoknak és intézkedéseknek. A 2011/92/EU irányelv alkalmazása alóli fenti mentesség nem vonatkozik azokra a projektekre, amelyek – az említett irányelv 7. cikkében foglaltak szerint – várhatóan jelentős hatással lesznek a környezetre egy másik tagállam területén, vagy ha egy tagállam, amelyre a projekt várhatóan jelentős hatással lesz, azt kérelmezi.

A 92/43/EGK irányelv 6. cikkének (3) bekezdésétől eltérve, az első albekezdésben említett erőműveket nem kell vizsgálni a Natura 2000 területekre gyakorolt hatásaik tekintetében.

(4)A tagállamok illetékes hatóságai elvégzik a (3) bekezdésben említett kérelmek átvilágítását. Az átvilágítás célja annak megállapítása, hogy az ilyen projektek bármelyike nagy valószínűséggel okoz-e olyan jelentős, előre nem látható káros hatásokat a helyszínük szerinti földrajzi területek környezeti érzékenységére tekintettel, amelyeket a célterületeket kijelölő tervnek vagy terveknek a 2001/42/EK irányelvnek és adott esetben a 92/43/EGK irányelvnek megfelelően elvégzett környezeti vizsgálata során nem azonosítottak. A projektek átalakítása tekintetében elvégzett átvilágításnak az eredeti projekthez képest bekövetkezett változtatásból vagy bővítésből eredő lehetséges hatásokra kell korlátozódnia.

Az ilyen átvilágítás céljából a projektgazda tájékoztatást nyújt a projekt jellemzőiről, arról, hogy az megfelel-e a 15c. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontja szerint meghatározott szabályoknak és intézkedéseknek, a konkrét célterületre vonatkozóan, a projekt keretében elfogadott kiegészítő intézkedésekről, valamint arról, hogy ezek az intézkedések hogyan kezelik a környezeti hatásokat. Az ilyen átvilágítást – a 150 kW-nál kisebb elektromos teljesítményű létesítményekre vonatkozó kérelmek kivételével – a megújuló energiát hasznosító új erőművekre vonatkozó kérelmek benyújtásától számított 30 napon belül be kell fejezni. Az ilyen létesítmények és az erőművek átalakítására irányuló új kérelmek esetében az átvilágítási szakaszt 15 napon belül be kell fejezni.

(5)Az átvilágítási folyamatot követően a (3) bekezdésben említett kérelmeket környezetvédelmi szempontból anélkül kell engedélyezni, hogy az illetékes hatóságtól kifejezett határozat meghozatalát kellene kérelmezni, kivéve akkor, ha az illetékes hatóság kellően indokolt és egyértelmű bizonyítékokon alapuló közigazgatási határozatot fogad el arról, hogy valamely konkrét projekt nagy valószínűséggel olyan jelentős, előre nem látható káros hatásokat okoz a helyszínük szerinti földrajzi terület környezeti érzékenységére tekintettel, amelyek a megújuló energiaforrások hasznosítására alkalmas célterületeket kijelölő tervben vagy tervekben azonosított vagy a projekt kapcsán a projektgazda által javasolt intézkedésekkel nem enyhíthetők. Az ilyen határozatot a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni. Az ilyen projekteket a 2011/92/EK irányelvvel összhangban vizsgálatnak, és adott esetben a 92/43/EGK irányelv 6. cikkének (3) bekezdése szerinti vizsgálatnak kell alávetni, amelyet az átvilágítási határozatot követő hat hónapon belül el kell végezni.

(6)Az (1) és (2) bekezdésben említett kérelemengedélyezési eljárás során, ha az illetékes közigazgatási szervek a megállapított határidőn belül nem válaszolnak, a konkrét adminisztratív lépéseket jóváhagyottnak kell tekinteni, kivéve azokat az eseteket, amikor az adott projektet az (5) bekezdéssel összhangban környezeti hatásvizsgálatnak vetik alá. Az ennek eredményeként hozott valamennyi határozat nyilvánosan hozzáférhető lesz.”

8.A szöveg a következő 16b. cikkel egészül ki:

„16b. cikk
A megújuló energiaforrások hasznosítására kijelölt célterületeken kívüli területekre vonatkozó engedélyezési eljárás

(1)A tagállamok biztosítják, hogy a 16. cikk (1) bekezdésében említett engedélyezési eljárás időtartama ne haladja meg a két évet a megújuló energiaforrások hasznosítására kijelölt célterületeken kívüli projektek esetében. Amennyiben különleges körülmények alapján megfelelően indokolt, az említett kétéves időszak legfeljebb három hónappal meghosszabbítható. Ilyen esetben a tagállamok egyértelműen tájékoztatják a projektgazdát a meghosszabbítást indokoló különleges körülményekről.

(2)Amennyiben a 2011/92/EU irányelv vagy a 92/43/EGK irányelv értelmében környezeti vizsgálatot kell végezni, azt egyetlen eljárás keretében kell elvégezni, amely egyesíti az adott projektre vonatkozó összes releváns vizsgálatot. Amennyiben ilyen környezeti hatásvizsgálatra van szükség, az illetékes hatóság – figyelembe véve a projektgazda által szolgáltatott információkat – véleményt ad ki a projektgazda által a környezeti hatásvizsgálati jelentésbe bele foglalandó információk köréről és részletességéről, amelyeknek a köre később nem terjeszthető ki. Amennyiben az egyedi projektek megfelelő mérséklési intézkedéseket fogadtak el, a 92/43/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése és a 2009/147/EK irányelv 5. cikke alapján védett fajok elpusztítása vagy zavarása nem tekinthető szándékosnak. Amennyiben a 92/43/EGK tanácsi irányelv és a 2009/147/EGK irányelv alapján védett fajok elpusztításának vagy zavarásának, illetve bármely más környezeti hatásnak a lehető legnagyobb mértékű megelőzésére irányuló új mérséklési intézkedéseket a hatékonyságuk tekintetében nem tesztelték széles körben, a tagállamok korlátozott időtartamra engedélyezhetik ezek alkalmazását egy vagy több kísérleti projektben, feltéve, hogy az ilyen intézkedések hatékonyságát szorosan figyelemmel kísérik, és haladéktalanul megteszik a megfelelő lépéseket, amennyiben azok nem bizonyulnak hatékonynak. A megújuló energiaforrások hasznosítására kijelölt célterületeken kívül megvalósítandó projektátalakításokra és a 150 kW-nál kisebb elektromos kapacitással rendelkező új létesítményekre, a közös elhelyezésű energiatároló létesítményekre, valamint azok hálózati csatlakozására vonatkozó engedélyezési eljárás időtartama nem haladhatja meg az egy évet, ideértve a környezeti vizsgálatokat is, amennyiben azok elvégzését a vonatkozó jogszabály előírja. Amennyiben különleges körülmények alapján megfelelően indokolt, ez az egyéves időszak legfeljebb három hónappal meghosszabbítható. A tagállamok egyértelműen tájékoztatják a projektgazdákat a meghosszabbítást indokoló különleges körülményekről.

A tagállamok elősegítik a megújuló energiaforrások hasznosítására kijelölt célterületeken kívül elhelyezkedő projektek átalakítását annak biztosításával, hogy amennyiben az uniós környezetvédelmi jogszabályok előírják egy projekt környezeti vizsgálatát, az ilyen vizsgálat az eredeti projekthez képest bekövetkezett változtatásból vagy bővítésből eredő lehetséges hatásokra korlátozódjon. ”

9.A szöveg a következő 16c. cikkel egészül ki:

„16c. cikk
A napenergiát hasznosító berendezések mesterséges építményeken történő telepítésének engedélyezési eljárása

(1)A tagállamok biztosítják, hogy a 16. cikk (1) bekezdésében említett, a napenergiát hasznosító berendezések – ideértve az épületekbe beépített, napenergiát hasznosító berendezéseket is – meglévő vagy jövőbeli mesterséges építményeken – a mesterséges vízfelületek kivételével – történő telepítésére vonatkozó engedélyezési eljárás időtartama ne haladja meg a három hónapot, feltéve, hogy az ilyen építmények elsődleges célja nem a napenergia-termelés. A 2011/92/EU irányelv 4. cikkének (2) bekezdésétől és II. mellékletének 3. pontja a) és b) alpontjától eltérve – azokat önmagukban vagy az említett melléklet 13. pontjának a) alpontjával összefüggésben értelmezve –, a napenergiával működő berendezések ilyen telepítése adott esetben mentesül a 2011/92/EU irányelv 2. cikkének (1) bekezdése szerinti célzott környezeti hatásvizsgálat elvégzésének kötelezettsége alól.”

10.A szöveg a következő 16d. cikkel egészül ki:

„16d. cikk
Kiemelkedően fontos közérdek

A tagállamok [a hatálybalépést követő három hónapon belül] a klímasemlegesség eléréséig biztosítják, hogy az engedélyezési eljárás során a megújuló energiaforrásokból energiát előállító erőművek, azok hálózati csatlakozása és maga a kapcsolódó hálózat, valamint a tárolóeszközök tervezése, építése és üzemeltetése a 92/43/EGK irányelv 6. cikkének (4) bekezdése és 16. cikke (1) bekezdésének c) pontja, a 2000/60/EK irányelv 4. cikkének (7) bekezdése és a 2009/147/EK irányelv 9. cikke (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásában az egyedi esetekben fennálló jogi érdekek kiegyensúlyozása során kiemelkedően fontos közérdekűnek, és a közegészséget és a közbiztonságot szolgálónak vélelmezettek legyenek.”

2. cikk
A 2010/31/EU irányelv módosítása

A 2010/31/EU irányelv a következőképpen módosul:

1.A szöveg a következő 9a. cikkel egészül ki:

„9a. cikk
Napenergia az épületekben

A tagállamok biztosítják, hogy kialakításánál fogva valamennyi új épület a lehető legoptimálisabb napenergia-termelési pontenciállal rendelkezzen a helyszínen jellemző napsugárzás alapján, lehetővé téve a napenergia-technológiák későbbi, költséghatékony telepítését.

A tagállamok biztosítják a napenergiát hasznosító megfelelő berendezések telepítését:

a)2026. december 31-ig valamennyi 250 négyzetméternél nagyobb hasznos alapterületű új köz- és kereskedelmi célú épületre;

b)2027. december 31-ig valamennyi 250 négyzetméternél nagyobb hasznos alapterületű meglévő köz- és kereskedelmi célú épületre; valamint

c)2029. december 31-ig valamennyi új lakóépületre.

A tagállamok meghatározzák és nyilvánosságra hozzák az e kötelezettségek gyakorlati végrehajtására vonatkozó, valamint az egyes különleges típusú épületeket érintő lehetséges kivételekre vonatkozó nemzeti szintű kritériumokat, a napenergiát hasznosító berendezések technikai és gazdasági potenciálja értékelésének és az e kötelezettség hatálya alá tartozó épületek jellemzőinek megfelelően.”

3. cikk 
A 2012/27/EU irányelv módosítása 

A 2012/27/EU irányelv a következőképpen módosul: 

1.A 3. cikk (5) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: 

„(5) A tagállamok együttesen biztosítják, hogy az energiafogyasztás 2030-ra a 2020. évi referencia-forgatókönyv előrejelzéseihez képest legalább 13 %-kal csökkenjen, annak érdekében, hogy 2030-ban az Unió végsőenergia-fogyasztása ne haladja meg a 750 Mtoe-t, az Unió primerenergia-fogyasztása pedig ne haladja meg a 980 Mtoe-t.” 

4. cikk 
Átültetés a nemzeti jogba

(1)A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az 1. cikk (10) pontjának legkésőbb [ezen irányelv hatálybalépésétől számított három hónapon belül] megfeleljenek.

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az 1. cikk (1), (2), (3), (4), (6), (8) és (9) pontjának és a 3. cikknek legkésőbb [ezen irányelv hatálybalépésétől számított egy éven belül] megfeleljenek.

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az 1. cikk (5) és (7) pontjának és a 2. cikknek legkésőbb [ezen irányelv hatálybalépésétől számított két éven belül] megfeleljenek.

E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)A tagállamok közlik a Bizottsággal belső joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

5. cikk
Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

6. cikk
Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

(1)    COM(2021) 558.

(2)    COM(2021) 557.

(3)    Technical support for RES policy development and implementation – Simplification of permission and administrative procedures for RES installations (“RES Simplify”) (Technikai segítségnyújtás a megújuló energiaforrásokra irányuló szakpolitika kidolgozásához és végrehajtásához – A megújuló energiaforrásokat [RES] hasznosító létesítményekkel kapcsolatos engedélyezési és közigazgatási eljárások egyszerűsítése [„RES egyszerűsítés”]). https://data.europa.eu/doi/10.2833/239077

(4)    A „RES egyszerűsítés” tanulmány azonosítja és rangsorolja a megújulóenergia-projektek előtt álló közigazgatási akadályok különböző típusait. A „RES egyszerűsítés” időközi jelentés, 14–16. o.

(5)     https://ec.europa.eu/info/law/better-regulation/have-your-say/initiatives/13334-Megujuloenergia-projektek-engedelyezesi-eljarasok-es-energiavasarlasi-megallapodasok_hu .  

(6)    REPowerEU: Közös európai fellépés a megfizethetőbb, biztonságosabb és fenntarthatóbb energiáért, COM(2022) 108 final („REPowerEU közlemény”).

(7)    COM(2021) 557.

(8)    COM(2021) 802.

(9)    Az Európai Parlament és a Tanács 2001/42/EK irányelve (2001. június 27.) bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról.

(10)    HL C 326., 2012.10.26., 1. o.

(11)    COM(2021) 557.

(12)    COM(2021) 802.

(13)    COM(2021) 558.

(14)    HL C […], […], […] o.

(15)    HL C […], […], […] o.

(16)    A Bizottság közleménye – Az európai zöld megállapodás, COM(2019) 640 final.

(17)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1119 rendelete (2021. június 30.) a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról (európai klímarendelet) (HL L 243., 2021.7.9., 1. o.).

(18)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.).

(19)    A Bizottság közleménye – Az EU 2030-ra vonatkozó éghajlatvédelmi törekvésének fokozása – Beruházás a klímasemleges jövőbe az európai polgárok érdekében, 2020. szeptember 17., COM(2020) 562 final.

(20)    A COM(2020) 562 bizottsági közlemény 3. pontja.

(21)    REPowerEU: Közös európai fellépés a megfizethetőbb, biztonságosabb és fenntarthatóbb energiáért, COM(2022) 108 final („REPowerEU közlemény”).

(22)    Az Európai Parlament és a Tanács 2001/42/EK irányelve (2001. június 27.) bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról.

(23)    A Tanács 2005/370/EK határozata (2005. február 17.) a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezménynek az Európai Közösség nevében való megkötéséről (HL L 124., 2005.5.17., 1. o.). 

(24)    Az Európai Parlament és a Tanács 2011/92/EU irányelve (2011. december 13.) az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról.

(25)    A Tanács 92/43/EGK irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.).

(26)    Az Európai Parlament és a Tanács 2009/147/EK irányelve (2009. november 30.) a vadon élő madarak védelméről (HL L 20., 2010.1.26., 7. o.).

(27)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/240 rendelete (2021. február 10.) a Technikai Támogatási Eszköz létrehozásáról.

(28)    HL C 369., 2011.12.17., 14. o.

(29)    A Bíróság 2019. július 8-i ítélete, Bizottság kontra Belgium, C-543/17, ECLI: EU: C:2019:573.