–

a dán kormány képviseletében J. Nymann‑Lindegren, M. Jespersen és M. Wolff, meghatalmazotti minőségben,

–

a holland kormány képviseletében M. K Bulterman és M. A. M. de Ree, meghatalmazotti minőségben,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben

–

az Európai Bizottság képviseletében B.‑R. Killmann és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Gazdasági Közösség és Törökország közötti társulás fejlesztéséről szóló, 1980. szeptember 19‑i 1/80 társulási tanácsi határozat 9. cikke első mondatának e határozat 6. és 7. cikkével összefüggésben történő értelmezésére irányul. A Társulási Tanácsot az Európai Gazdasági Közösség és Törökország közötti társulás létrehozásáról szóló, egyrészről a Török Köztársaság, másrészről az Európai Gazdasági Közösség tagállamai és a Közösség által 1963. szeptember 12‑én Ankarában aláírt, a Közösség nevében az 1963. december 23‑i 64/732/EGK tanácsi határozattal (HL 1964. 217., 3685. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 11. kötet, 10. o.) megkötött, jóváhagyott és megerősített megállapodás (a továbbiakban: társulási megállapodás) létesítette.

2

E kérelmet a török állampolgárságú BY, CX, FU, DW és EV, valamint a Stadt Duisburg (duisburg város, Németország) között tartózkodási engedély iránti kérelmük ez utóbbi általi elutasítása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az 1/80 határozat harmadik preambulumbekezdése szerint:

„[M]ivel a szociális területen a fenti megfontolások azt eredményezik, hogy a munkavállalók és családtagjaik javára szolgáló szabályozás a Felek nemzetközi kötelezettségvállalásai keretében kedvezőbbé válik [a társulási megállapodás 12. cikkének végrehajtásáról szóló, 1976. december 20‑i] 2/76 társulási tanácsi határozattal létrehozott szabályozáshoz képest; továbbá mivel végre kell hajtani a szociális biztonságra, illetve a fiatal munkavállalók mobilitására vonatkozó rendelkezéseket.”

4

Az 1/80 határozat 6., 7. és 9. cikke e határozat „Szociális rendelkezések”‑ről szóló II. fejezetének „A foglalkoztatással és a munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatos kérdések” című 1. szakaszában található.

5

Az 1/80 határozat 6. cikkének (1) bekezdése a következőket mondja ki:

„A családtagok szabad munkavállalásra való jogosultságáról szóló 7. cikk sérelme nélkül, valamely tagállam rendes munkaerőpiacához tartozó török munkavállaló ebben a tagállamban:

6

E határozat 7. cikkének első bekezdése ekként rendelkezik:

„Valamely tagállam rendes munkaerőpiacához tartozó török munkavállaló családtagja, aki engedélyt kapott arra, hogy hozzá költözzön:

7

E határozat 9. cikkének szövege a következő:

„A Közösség valamely tagállamában jogszerűen szüleivel lakó török gyermek, akinek szülei ott jogszerűen munkaviszonyban állnak vagy álltak, ugyanazon képesítések alapján jogosult a közoktatásban, a szakmunkásképzésben és a szakképzésben való részvételre, mint e tagállam állampolgárainak gyermekei. Jogosult ebben a tagállamban azokra a kedvezményekre, amelyeket e téren a nemzeti jogszabályok előírnak.”

8

A 2004. július 30‑i Gesetz über den Aufenthalt, die Erwerbstätigkeit und die Integration von Ausländern im Bundesgebiet (a külföldiek belföldi tartózkodásáról, munkavállalásáról és integrációjáról szóló törvény, BGBl. 2004 I, 1950. o.) alapügy tényállására alkalmazandó változata 4. §‑ának (2) bekezdése így rendelkezik:

„[A társulási megállapodás] alapján tartózkodási joggal rendelkező külföldinek – amennyiben sem letelepedési engedéllyel, sem az Európai Unióban való huzamos tartózkodásra jogosító okmánnyal nem rendelkezik – bizonyítania kell a tartózkodási jog tartózkodási engedély birtoklásán alapuló fennállását. Tartózkodási engedély kiadása kérelem alapján történik.”

9

E törvény 50. §‑ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

A külföldi köteles az ország területét elhagyni, ha a szükséges tartózkodási jogcímmel nem rendelkezik vagy már nem rendelkezik, és tartózkodási jog nem illeti meg vagy már nem illeti meg [a társulási megállapodás] alapján sem.”

10

BY, CX, DW, EV és FU török állampolgárok. CX BY házastársa, és ők ketten DW, EV és FU szülei.

11

BY 2015. szeptember 5‑én vízummal utazott be a Németországi Szövetségi Köztársaság területére. 2015. november 4‑én Duisburg város önálló vállalkozói tevékenység végzésére 2017. március 27‑ig érvényes tartózkodási engedélyt adott ki számára.

12

2016. február 19‑én CX, DW, EV és FU engedélyt kapott arra, hogy családegyesítés jogcímén BY‑hez csatlakozzanak e tagállam területén, és 2016. április 20‑án a nemzeti jog alapján 2017. március 27‑ig érvényes tartózkodási engedélyt kaptak.

13

CX először 2016. február 1‑jétől április 30‑ig, másodszor 2017. november 15‑től december 31‑ig, harmadszor 2018. január 1‑jétől január 15‑ig, végül negyedszer 2018. augusztus 1‑jétől 2018. december 31‑ig keresőtevékenységet folytatott.

14

Tartózkodási engedélyük érvényességi idejének lejártával az alapeljárás felperesei kérelmet nyújtottak be Duisburg városához ezen engedélyek érvényességének meghosszabbítása vagy új tartózkodási engedélyek kiállítása iránt. 2019. március 18‑i határozataival Duisburg város elutasította ezt a kérelmet.

15

2019. március 22‑én az alapeljárás felperesei keresetet indítottak e határozatokkal szemben a Verwaltungsgericht Düsseldorf (düsseldorfi közigazgatási bíróság, Németország) előtt, lényegében arra hivatkozva, hogy tartózkodási joguk az 1/80 határozat 9. cikkének első mondata alapján áll fenn. Álláspontjuk szerint ez a rendelkezés nemcsak az oktatásban és a szakképzésben való részvétel jogát biztosítja a török gyermekeknek, hanem a tartózkodási jogot is. Továbbá e jogok hatékony érvényesülésének biztosítása érdekében a tartózkodási jognak szükségszerűen ki kell terjednie az érintett gyermekek felett felügyeleti joggal rendelkező szülőkre is.

16

A kérdést előterjesztő bíróság – megállapítva, hogy az alapeljárás felperesei az 1/80 határozat 6. és 7. cikke alapján semmilyen jogot nem szereztek – lényegében arra keresi a választ, hogy az említett határozat 9. cikkének első mondatában szereplő, az oktatáshoz és szakképzéshez való jog magában foglalja‑e a török gyermekek önálló tartózkodási jogát, valamint ezzel együtt az e gyermekek felügyeletét ténylegesen ellátó szülők tartózkodási jogát. Igenlő válasz esetén e bíróság meg kívánja tudni, melyek azok a feltételek, amelyektől az e rendelkezésen alapuló tartózkodási jog megadása függ.

17

E körülmények között a Verwaltungsgericht Düsseldorf (düsseldorfi közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

18

Kérdéseivel, amelyeket célszerű együtt vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az 1/80 határozat 9. cikkének első mondatát akként kell‑e értelmezni, hogy arra hivatkozhatnak azok a török gyermekek, akiknek a szülei nem felelnek meg az e határozat 6. és 7. cikkében előírt feltételeknek, és hogy e cikk adott esetben e gyermekek – valamint járulékosan a felettük felügyeleti jogot ténylegesen gyakorló szülők – számára a fogadó tagállamban való önálló tartózkodási jog fennállását is magában foglalja. Igenlő válasz esetén e bíróság meg kívánja tudni, melyek azok a feltételek, amelyektől az 1/80 határozat 9. cikkének első mondatán alapuló tartózkodási jog megadása függ.

19

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1/80 határozat 9. cikkének első mondata azt a jogot biztosítja, hogy a valamely tagállamban szüleivel jogszerűen tartózkodó török gyermek, akinek a szülei ott jogszerűen alkalmazásban állnak vagy álltak, ebben a tagállamban a közoktatásban, a szakmunkásképzésben és a szakképzésben ugyanazon képesítések alapján vehet részt, mint e tagállam állampolgárainak gyermekei (2005. július 7‑iGürol ítélet, C‑374/03, EU:C:2005:435, 22. pont).

20

E rendelkezés ugyanis a török gyermekek és a fogadó tagállam állampolgárai közötti egyenlő bánásmódra vonatkozó kötelezettséget ír elő az oktatáshoz és a szakképzéshez való hozzáférés tekintetében e tagállamban (lásd ebben az értelemben: 2005. július 7‑iGürol ítélet, C‑374/03, EU:C:2005:435, 23. pont).

21

Márpedig e rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy az abban említett jogok megszerzése két együttes feltételtől függ: egyrészt attól, hogy a török gyermek a fogadó tagállamban a szüleivel jogszerűen lakik, másrészt pedig attól, hogy e szülők e tagállamban jogszerűen munkaviszonyban állnak vagy álltak.

22

Meg kell tehát vizsgálni, hogy az 1/80 határozat 9. cikkének első mondata szerinti oktatáshoz és szakképzéshez való jogra hivatkozhat‑e azon török állampolgárok török állampolgár gyermeke, akik a fogadó tagállamban nem folytatnak vagy nem folytattak kereső tevékenységet, vagy akik e tagállamban egy évnél rövidebb ideig álltak rendes foglalkoztatásban.

23

E tekintetben az említett feltételek közül az első ahhoz, hogy a szóban forgó török gyermek a fogadó tagállamban hozzáférhessen az oktatáshoz és a szakképzéshez, megköveteli, hogy e gyermek szabályosan tartózkodjon szüleivel e tagállamban.

24

A második feltételt kiterjesztően kell értelmezni: munkavállalói tevékenységnek valamelyik szülő általi, a fogadó tagállamban történő vagy történt, az 1/80 határozat munkavállalásra vonatkozó rendelkezéseit, azaz e határozat 6. és 7. cikkét tiszteletben tartó végzését követeli meg.

25

Az 1/80 határozat ugyanis – a harmadik preambulumbekezdése szerint – többek között arra irányul, hogy a szociális területen kedvezőbbé tegye a török munkavállalók és családtagjaik javára szolgáló szabályozást. Közelebbről, e határozat 6., 7. és 9. cikke e határozat „Szociális rendelkezések” című II. fejezetének 1. szakaszában található, amely a török munkavállalók foglalkoztatásával és szabad mozgásával kapcsolatos kérdésekre vonatkozik.

26

Először is, ami az 1/80 határozat 6. cikkének (1) bekezdését illeti, az felsorolja azokat a főbb feltételeket, amelyektől a valamely tagállam rendes munkaerőpiacához tartozó török állampolgárok munkaviszony keretében történő munkavégzésének a munkavállalási engedély megadása és meghosszabbítása tekintetében meg kell felelniük. E rendelkezés azt feltételezi, hogy az érintett személy török munkavállaló valamely tagállam területén, a fogadó tagállam rendes munkaerőpiacához tartozik, és bizonyos ideig rendes munkát végzett (2006. október 26‑iGüzeli ítélet, C‑4/05, EU:C:2006:670, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

Közelebbről, amint az az 1/80 határozat 6. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdéséből következik, a munkavállaló jogot szerez munkavállalási engedélyének annak érdekében történő megújítására, hogy egy év rendes foglalkoztatást követően továbbra is munkát végezzen ugyanazon munkáltatónál (lásd ebben az értelemben: 2012. november 8‑iGülbahce ítélet, C‑268/11, EU:C:2012:695, 37. és 45. pont).

28

Továbbá az a feltétel, amely szerint a szóban forgó török munkavállalónak az 1/80 határozat 6. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdése értelmében vett „rendes munkaerőpiachoz” kell tartoznia, stabil és nem átmeneti helyzetet feltételez az említett tagállam munkaerőpiacán, és ennek megfelelően magában foglalja a nem vitatott tartózkodási jogot (2012. november 8‑iGülbahce ítélet, C‑268/11, EU:C:2012:695, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

Másodszor, az 1/80 határozat 7. cikkének első bekezdése értelmében az e rendelkezés szerinti, a munkaerőpiacra való belépéshez fűződő jog megszerzésének három együttes feltétele van: először is az, hogy az érintett személy a fogadó tagállam rendes munkaerőpiacához tartozó török munkavállaló családtagja legyen, másodszor az, hogy e személy részére e tagállam hatáskörrel rendelkező szervei engedélyezték, hogy e munkavállalóhoz csatlakozzon, és harmadszor az, hogy meghatározott ideje a fogadó tagállam területén lakjon (lásd ebben az értelemben: 2012. július 19‑iDülger ítélet, C‑451/11, EU:C:2012:504, 29. pont).

30

Így meg kell állapítani, hogy az a török gyermek, akinek egyik szülője sem felel meg az 1/80 határozat 6. és 7. cikkében foglalt, a jelen ítélet 26–29. pontjában felidézett feltételeknek, nem hivatkozhat az 1/80 határozat 9. cikkének első mondatában foglalt, a közoktatásban és szakképzésben való részvételhez fűződő jogra.

31

Mindezen megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az 1/80 határozat 9. cikkének első mondatát akként kell értelmezni, hogy arra nem hivatkozhatnak azok a török gyermekek, akiknek a szülei nem felelnek meg az e határozat 6. és 7. cikkében előírt feltételeknek.

32

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

Az Európai Gazdasági Közösség és Törökország közötti társulás fejlesztéséről szóló, 1980. szeptember 19‑i 1/80 társulási tanácsi határozat 9. cikkének első mondatát akként kell értelmezni, hogy arra nem hivatkozhatnak azok a török gyermekek, akiknek a szülei nem felelnek meg az e határozat 6. és 7. cikkében előírt feltételeknek.