52012DC0525

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK

az 552/97/EK tanácsi rendelet 2. cikke értelmében a Mianmarban (Burmában) folytatott kényszermunkáról

1.           Bevezetés

1.           Mianmar (Burma) az általános tarifális preferenciák rendszerének 2009. január 1-jétől történő alkalmazásáról szóló 732/2008/EK tanácsi rendelet[1] 11. cikke értelmében a legkevésbé fejlett országokra vonatkozó különleges szabályozás (az úgynevezett „fegyver kivételével mindent“ – a továbbiakban: EBA-rendszer) kedvezményezettje. Az EBA-rendszer kedvezményezetteit a szóban forgó rendelet I. mellékletének D. oszlopa sorolja fel.

2.           A GSP-preferenciák ideiglenes visszavonásának jogi háttere

2.           A Tanács 552/97/EK rendelete[2] ideiglenesen visszavonta a Mianmarnak (Burmának) a 3281/94/EK rendelettel[3], valamint az 1256/96/EK[4] rendelettel biztosított vámkedvezményeket. A 732/2008/EK rendelet módosította az 552/97/EK rendeletet és hivatkozásként az említett rendeletek helyébe lépett. Az Unió általános vámkedvezmény-rendszere (a továbbiakban: GSP-rendszer) alkalmazásának és igazgatásának jelenlegi jogalapját a 732/2008/EK rendelet képezi.

3.           A 732/2008/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdésével módosított 552/97/EK rendelet 2. cikke értelmében az 552/97/EK rendelet alkalmazása egy olyan, a mianmari (burmai) kényszermunkáról szóló bizottsági jelentés alapján szűnik meg, amelyből kiderül, hogy a 732/2008/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett gyakorlatokat többé nem alkalmazzák.

4.           A 732/2008/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a rendeletben meghatározott kedvezményes előírások egy adott kedvezményezett országból származó egyes termékek vagy valamennyi termék esetében ideiglenesen visszavonhatók a rendelet III. mellékletének A. részében felsorolt egyezményekben megállapított alapelvek súlyos és rendszeres megsértése miatt, a megfelelő ellenőrző testületek által meghozott végkövetkeztetés alapján. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 29., kényszer- vagy kötelező munkáról szóló egyezménye (1930, a továbbiakban: 29. egyezmény) szerepel a 732/2008/EK rendelet III. mellékletének A. részében.

3.           Az ILO ellenőrző testületeinek következtetései

3.1.        Az ILO fellépéseinek összefoglalója a Mianmarban (Burmában) folytatott kényszermunka vonatkozásában

5.           Az ILO vizsgálóbizottságát 1997-ben állították fel abból a célból, hogy megvizsgálja, Mianmar (Burma) kormánya milyen mértékben tartja be a 29. egyezményt. Tekintettel arra, hogy a kormány kirívóan és folyamatosan megsérti az egyezményt, a vizsgálóbizottság az alábbi ajánlásokat tette:

a)      a jogszabályszövegek, különösen a falvakról szóló törvény, valamint a városokról szóló törvény összehangolása a 29. egyezménnyel;

b)      annak biztosítása, hogy a hatóságok, különösen a katonaság szüntesse meg a kényszermunka tényleges gyakorlatát;

c)      annak biztosítása, hogy a büntető törvénykönyv kényszer- vagy kötelező munkáról szóló 374. szakasza alapján kiróható büntetéseket szigorúan érvényre juttassák a 29. egyezmény 25. cikkével összhangban.

6.           Tekintettel arra, hogy a kormány elmulasztotta megtenni a vizsgálóbizottság ajánlásainak végrehajtásához szükséges lépéseket, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia (ILC) 87. ülésén (1999. június) állásfoglalást fogadott el a Mianmarban (Burmában) széles körben alkalmazott kényszermunkával kapcsolatosan (a továbbiakban: 1999. évi állásfoglalás).

7.           Ezt követően az ILC 88. ülésén (2000. június) alapokmánya 33. cikkének értelmében állásfoglalást fogadott el azokról az intézkedésekről, melyek célja, hogy biztosítsák, hogy Mianmar (Burma) teljesítse a vizsgálóbizottság ajánlásait (a továbbiakban: 2000. évi állásfoglalás). Először fordult elő az ILO történelme során, hogy az alapokmány 33. cikkét alkalmazták annak biztosítása végett, hogy a szervezet egyik tagja teljesítse nemzetközi kötelezettségeit.

3.2.        Az egyezmények és ajánlások alkalmazásának szakértői bizottsága megállapításai

8.           Az egyezmények és ajánlások alkalmazásának szakértői bizottsága (CEACR) 2012. évi megállapításaiban üdvözölte a Mianmarban (Burmában) tapasztalható kedvező változásokat, köztük az 1907. évi városokról szóló törvényt, illetve a falvakról szóló törvényt hatályon kívül helyező jogszabálytervezet benyújtását a Parlamentnek. Ugyanakkor a bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálóbizottság ajánlásainak végrehajtására tett erőfeszítések ellenére a kormány még nem teljesítette teljes mértékben a szóban forgó ajánlásokat. A jogszabályi módosítások terén tett lépések mellett a kormánynak biztosítania kell, hogy a hatóságok, különösen a katonaság megszüntesse a kényszermunka tényleges gyakorlatát; továbbá biztosítania kell azt is, hogy a büntető törvénykönyv értelmében a kényszermunkára való kényszerítésért kiróható büntetéseket szigorúan juttassák érvényre a polgári és katonai hatóságokkal szemben.

3.3.        Az ILO összekötő tisztviselőjének jelentése

9.           Az ILO összekötő tisztviselője 2012-ben a normák alkalmazásával foglalkozó bizottság (CAS) Mianmarral kapcsolatos rendkívüli ülésen (29. egyezmény) arról számolt be, hogy a helyzet 2011. évi, CAS által végzett legutóbbi felülvizsgálata óta lényeges fejlemények tapasztalhatók számos területet érintően. A vizsgálóbizottság ajánlásainak összefüggésében hatályon kívül helyezték a korábbi, és elfogadták az új jogszabályokat, köztük a kényszermunkára való kényszerítést bűncselekménynek minősítő jogszabályt is. A kényszermunka alkalmazásával gyanúsított elkövetőket, különös tekintettel a katonai személyzetre, az új jogszabály értelmében felelősségre vonják és megbüntetik. A kényszermunka alkalmazása érezhetően csökkent, ugyanakkor a probléma továbbra is fennáll, a bejelentések folyamatosan érkeznek. A kormány mindezt elismerte, és ennek jegyében az ILO-val közös stratégia keretében kezdeményezést indított a kényszermunka valamennyi formájának legkésőbb 2015-ig megvalósítandó teljes megszüntetése érdekében, valamint megállapodás született a stratégia végrehajtásával kapcsolatos részletes fellépési ütemtervről.

3.4.        Az ILO normák alkalmazásával foglalkozó bizottságának következtetései

10.         A normák alkalmazásával foglalkozó bizottság (CAS) 2012. június 4-i rendkívüli ülésén – melyen megvizsgálták a 29. egyezmény mianmari (burmai) kormány részéről történő betartásának kérdésével kapcsolatos fejleményeket – következtetéseket fogadtak el Mianmar (Burma) vonatkozásában. A CAS figyelembe vette a CEACR megállapításait, csakúgy mint az ILO összekötő tisztviselőjének jelentését. Következtetéseiben a CAS üdvözölte:

a)      a vizsgálóbizottság 1998. évi ajánlásainak betartása vonatkozásában elért fejlődést. A bizottság megállapította, hogy a kormány az előző évi ülés óta számos jelentős lépést tett ebben a tekintetben;

b)      a kormány és az ILO közösen kidolgozott, részletes cselekvési tervét. A bizottság ragaszkodott ahhoz, hogy valamennyi szociális partner és civil társadalmi szervezet aktív szerepet vállaljon abban, hogy prioritásokat állítanak fel és segítséget nyújtanak a cselekvési terv azon elemeinek mielőbbi alkalmazásához, melyek a vizsgálóbizottság ajánlásainak haladéktalan végrehajtása szempontjából a leglényegesebbek.

c)      a kormány képviselőjének nyilatkozatát, melynek értelmében nem tolerálják a büntetés elkerülésének gyakorlatát, továbbá az elnök az egész országra vonatkozóan a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosítására szólított fel. A bizottság megállapítása szerint a kényszermunkát alkalmazók felelősségre vonása érdekében tett lépések megerősítését folytatni kell, továbbá a törvényes kereteken belüli teljes elszámoltathatóság biztosítása érdekében szükség van az újonnan elfogadott jogszabályok hatékony alkalmazására. A bizottság reményét fejezte ki, hogy a kényszermunka alkalmazásának büntetése végett valamennyi ágazatban hatékony és visszatartó erejű szankciókat szabnak ki; mindemellett felkérte a kormányt arra, hogy adott esetben szükséges megerősítésük végett vizsgálja felül azon intézkedések hatását, melyekről jelentést tett.

11.         A bizottság szerint ugyanakkor továbbra is aggodalomra ad okot az az alkotmányos rendelkezés, mely kivételt biztosít a kényszermunka tilalma alól „az Unió által a jogszabályokkal összhangban meghatározott közérdekű feladatok" vonatkozásában. A bizottság üdvözölte a kormány képviselőjének nyilatkozatát, mely szerint az alkotmány a lakosság akaratának megfelelően módosítható, mindemellett kifejezésre juttatta abbéli reményét, hogy megteszik a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy az alkotmányos és jogi keret biztosította, kényszermunkára vonatkozó bármely kivétel szigorúan a 29. egyezmény hatáskörébe tartozó néhány kivételre korlátozódik.

3.5.        A Nemzetközi Munkaügyi Konferencia állásfoglalása

12.         A Nemzetközi Munkaügyi Konferencia (ILC) 2012. június 13-án – figyelembe véve a CAS 2012. június 4-én elfogadott következtetéseit, továbbá tekintettel arra, hogy a meglévő intézkedések fenntartása már nem nyújtana segítséget a kívánt eredmény, azaz a vizsgálóbizottság ajánlásainak való megfelelés elérésében – állásfoglalást fogadott el „az ILO alapokmánya 33. cikkének értelmében Mianmarral kapcsolatosan elfogadott intézkedésekről", és az alábbiakról határozott:

a)      annak érdekében, hogy az ILO hatáskörén belül számos területet érintve segítséget nyújthasson a kormánynak, a munkáltatóknak és a munkavállalóknak, azonnali hatállyal megszüntetik azokat az 1999. évi állásfoglalás (3) bekezdésének b) pontjában kifejtett korlátozásokat, melyek kizárták, hogy Mianmar (Burma) kormánya részesüljön az ILO nyújtotta technikai együttműködésből és segítségnyújtásból.

b)      annak érdekében, hogy Mianmar (Burma) kormánya a szervezet többi tagjához hasonlóan részt vehessen az ILO értekezletein, szimpóziumain és szemináriumain, valamint hogy a mianmari (burmai) szociális partnerek egyenlő elbánásban részesüljenek, megszüntetik az 1999. évi állásfoglalás (3) bekezdésének c) pontjában kifejtett intézkedést.

c)      azonnali hatállyal egy évre felfüggesztik a 2000. évi állásfoglalás (1) bekezdésének b) pontjában szereplő ajánlást, miszerint az ILO arra szólítja fel tagjait, hogy vizsgálják felül kapcsolataikat Mianmarral (Burmával) annak biztosítása érdekében, hogy e kapcsolatok vonatkozásában ne alkalmazzanak kényszermunkát. Az ILC a Mianmarban (Burmában) folytatott kényszermunka megszüntetésének vonatkozásában a rendelkezésére álló információk alapján 2013-ban ismételten felülvizsgálja az ajánlást.

4.           Következtetések és ajánlások

13.         A fenti információk alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Mianmar (Burma) fejlődést mutat abban a tekintetben, hogy megfeleljen az ILO ajánlásainak, és mindez indokolja, hogy a 29. ILO-egyezményben meghatározott alapelvek megsértése továbbá nem tekintendő „súlyosnak és rendszeresnek".

14.         Következésképp javasolt, hogy állítsák vissza a Mianmarnak (Burmának) biztosított általános vámkedvezményeket.

15.         A Bizottságnak a kényszermunka tekintetében továbbra is figyelemmel kell kísérnie a mianmari (burmai) fejleményeket, és azokra a hatályos eljárásokkal összhangban kell reagálnia, amennyiben szükséges, ismételt visszavonásra vonatkozó eljárásokkal.

[1]               HL L 211., 2008.8.6., 1. o.

[2]               HL L 085., 1997.3.27., 0008-0009. o.

[3]               A Tanács 1994. december 19-i 3281/94/EK rendelete a fejlődő országokból származó egyes ipari termékek tekintetében négyéves (1995–1998) általános preferenciális rendszer alkalmazásáról (HL L 348., 1994.12.31., 1. o.). A Tanács 1996. június 20-i 1256/96/EK rendelete a fejlődő országokból származó egyes mezőgazdasági termékek tekintetében 1996. július 1-jétől 1999. június 30-ig többéves általános preferenciális rendszerek alkalmazásáról (HL L 160., 1996.6.29., 1. o.).

[4]               A Tanács 1996. június 20-i 1256/96/EK rendelete a fejlődő országokból származó egyes mezőgazdasági termékek tekintetében 1996. július 1-jétől 1999. június 30-ig többéves általános preferenciális rendszerek alkalmazásáról (HL L 160., 1996.6.29., 1. o.).