21.6.2012

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 181/105

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Új jogszabályi keret (NLF) – Összehangolási csomag (Az árucsomag végrehajtása)

(COM(2011) 764 final – 2011/0358 (COD))

(COM(2011) 765 final – 2011/0351 (COD))

(COM(2011) 766 final – 2011/0352 (COD))

(COM(2011) 768 final – 2011/0350 (COD))

(COM(2011) 769 final – 2011/0353 (COD))

(COM(2011) 770 final – 2011/0354 (COD))

(COM(2011) 771 final – 2011/0349 (COD))

(COM(2011) 772 final – 2011/0356 (COD))

(COM(2011) 773 final – 2011/0357 (COD))

2012/C 181/19

Önálló előadó: Bernardo HERNÁNDEZ BATALLER

2011. december 20-án a Tanács és 2011. november 30-án az Európai Parlament úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Új jogszabályi keret (NLF) – Összehangolási csomag (Az árucsomag végrehajtása)

COM(2011) 764 final – 2011/0358 (COD)

COM(2011) 765 final – 2011/0351 (COD)

COM(2011) 766 final – 2011/0352 (COD)

COM(2011) 768 final – 2011/0350 (COD)

COM(2011) 769 final – 2011/0353 (COD)

COM(2011) 770 final – 2011/0354 (COD)

COM(2011) 771 final – 2011/0349 (COD)

COM(2011) 772 final – 2011/0356 (COD)

COM(2011) 773 final – 2011/0357 (COD).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2012. március 9-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. március 28–29-én tartott, 479. plenáris ülésén (a március 28-i ülésnapon) 115 szavazattal 4 ellenében, 10 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB kedvezően értékeli, hogy az Európai Bizottság javaslatokat fogadott el tíz, műszaki harmonizációról szóló, az árucsomag alkalmazására vonatkozó irányelvnek a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről szóló 768/2008/EK (1) határozathoz való egyszerű hozzáigazítással történő módosítására.

1.2   Szerencsés lenne, ha a jövőben pontosítanák azoknak a szankcióknak a típusát és minimális szintjét, amelyeket a tagállami jogszabályoknak kell majd garantálniuk, hiszen a szóban forgó jogszabályokból csak az következik, hogy a nemzeti hatóságoknak meg kell állapítaniuk az ilyen magatartásformákért járó szankciók szabályait, de ezeket nem kell kategóriákba sorolniuk, és a szupranacionális szinten rögzített egyéb büntetőelemeket sem kell figyelembe venniük.

1.3   Az Európai Bizottságnak figyelembe kellene vennie az EGSZB horizontális jogi keretről szóló 2007. december 13-i véleményében (2) a szorosabb koordináció szükségességét és a piacfelügyeleti tevékenységek megerősítését illetően megfogalmazott észrevételeket.

1.4   Ami a CE jelölés jogi védelmét illeti, annak egy olyan új rendszer irányába kellene fejlődnie, amely a fogyasztók jobb tájékoztatása érdekében meghatározza a termékek eredetét és biztosítja a nyomonkövethetőségüket.

2.   Bevezetés

2.1   Az áruk szabad mozgása a belső piac alapjául szolgáló négy alapvető szabadság egyike, melyet egyértelműen elismernek a Szerződések is (az EUMSZ 28. és azt követő cikkei), így teremtve alapot az Európai Bíróság kiterjedt joggyakorlatának, amely már szerves része a közösségi vívmányoknak.

2.1.1   Az „új megközelítés” szellemében 1985-ben elfogadott jogalkotási gyakorlat, amely az alapvető fontosságú kérdésekre korlátozza a jogalkotási szükségleteket, és harmonizált európai jogszabályokban kezeli részletesen a technikai jellegű szempontokat, felgyorsította a harmonizációs folyamatot, lehetővé téve, hogy teljes ipari ágazatok élvezhessék a szabad mozgás előnyeit.

2.1.2   Másodlagos jogforrásként a 90/683/EGK tanácsi határozat (3) bevezette az úgynevezett globális megközelítést. A határozatot később felváltotta a 93/465/EGK határozat, (4) amely általános irányvonalakat fektetett le a megfelelőségértékelési eljárások különböző szakaszaira vonatkozóan; az új megközelítés szellemében született irányelvekben pedig már ezeket kell alkalmazni.

2.2   2008 júliusában az Európai Parlament és a Tanács új jogalkotási keretet fogadott el, hogy javítsák a belső piacon az áruk forgalomba hozatalának folyamatát. Ennek keretében fogadták el az akkreditálásról és a piacfelügyeletről szóló 765/2008/EK rendeletet, (5) valamint a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről szóló 768/2008/EK határozatot.

2.2.1   A 2008-as intézkedéscsomag célja az volt, hogy ösztönözze a biztonságos áruk szabad mozgását, hatékonyabbá téve a termékek biztonságával kapcsolatos uniós jogszabályokat, erősítve a fogyasztóvédelmet és méltányos versenyfeltételeket teremtve a gazdasági szereplők számára. Az áruk szabad áramlását illetően ezt a 2008-as horizontális jogi keretet ki kell egészíteni a termékek szabványosításáról szóló jogszabállyal.

2.2.2   Ezek a jogi eszközök jóval többet jelentenek az új megközelítés puszta felülvizsgálatánál, és új jogi környezetet teremtenek a harmonizált terület számára. Olyan kiegészítő dokumentumokról van szó, amelyek elválaszthatatlanok egymástól, és kapcsolódnak az ágazati szabályozásokhoz is, azokat támogatva és kiegészítve.

2.3   A 765/2008/EK rendelet úgy konszolidálja az akkreditálással és a piacfelügyelettel kapcsolatos szabályokat, hogy az előírásoknak nem megfelelő termékek könnyen kiszűrhetők és kivonhatóak a piacról. A fő cél az áruk szabad mozgásának biztosítása a harmonizált területen a következők révén:

—	az európai együttműködés fokozása azért, hogy az akkreditáció valóban a megfelelően működő EU-szabályozás végső szabályozási szintjét képezze;

—	keret létrehozása a már meglevő „Európai Akkreditálási Együttműködés” (EA) szervezet elismerésére, hogy a nemzeti akkreditációs szervezetek működése révén biztosítsák a szigorú szakértői értékelést;

—

az EU piacaira belépő termékek piacfelügyelete és ellenőrzése vonatkozásában egy közösségi keretrendszer életbe léptetése, a belső hatóságok és a vámhatóságok közötti szorosabb együttműködéssel, a nemzeti hatóságok közötti információcserével és együttműködéssel abban az esetben, ha a termékek egynél több tagállam piacain vannak jelen;

—	egyértelmű és szabványosított szabályok alkalmazása minden ágazatban, biztosítva a jogi stabilitást és az intézkedések következetességét, továbbá csökkentve a forgalomba hozatal előtti követelmények és a megfelelőségértékelés néhány terhét.

2.4   A 768/2008/EK határozat olyan sui generis jogi aktus, amely tükrözi az európai jogalkotó arra irányuló elkötelezettségét, hogy (korábbi, jelenlegi és jövőbeli) termékekre vonatkozó minden jogi szöveg esetében a lehető legnagyobb mértékben érvényesíti a határozatban foglaltakat, megkönnyítve azok alkalmazását valamennyi érintett fél számára.

2.4.1   A határozat az áruk szabad mozgásával kapcsolatos általános, horizontális, koherens jogi keretet hoz létre, amely a következőket foglalja magában:

—	harmonizált fogalommeghatározások, közös kötelezettségek a gazdasági szereplők számára, a megfelelőségértékelő szervek kiválasztási kritériumai, a nemzeti bejelentő hatóságok követelményei és a bejelentési eljárás szabályai;

—	a megfelelőségértékelési eljárások kiválasztásának szabályai, valamint az eljárások harmonizált választéka, a terhes átfedések elkerülése végett;

—	a CE jelölésre vonatkozó egységes fogalommeghatározás (a megfelelő felelősségi körökkel és biztosítékokkal);

—	a GPSD (általános termékbiztonsági irányelv) rendszer kiterjesztéseként egy tájékoztatási és piacfelügyeleti eljárás;

—	a piacfelügyeleti mechanizmusok kiegészítéseként harmonizált rendelkezések a jövőbeli védelmi rendszerekre vonatkozóan.

2.5   A két javaslatról szóló véleményében az EGSZB hangsúlyozta, hogy:

—	garantálni kell, hogy az áruk szabad mozgásának elve teljes mértékben érvényesüljön, hogy a valamely tagállamban jogszerűen forgalmazott termékeket akadály nélkül forgalomba lehessen hozni az EU egész területén;

—

az áruk szabad mozgása az egységes európai piacon a versenyképesség, illetve a gazdasági és társadalmi fejlődés egyik fő hajtóereje, továbbá hogy a biztonságos, magas színvonalú termékek forgalomba hozatala követelményeinek megerősítése és modernizálása kulcsfontosságú tényezők a fogyasztók, a vállalkozások és az európai polgárok számára.

Összességében az EGSZB támogatta az európai bizottsági javaslatokat, egy sor megjegyzést és észrevételt fűzve mindkét eszközhöz.

2.6   A 2010. január 1-jén hatályba lépett 765/2008. sz. rendelet rendelkezései ettől a dátumtól kezdve közvetlenül alkalmazandók, és a tagállami hatóságok az Európai Bizottság közreműködésével eleget is tesznek e kötelezettségnek.

2.7   Az uniós intézményeknek szóló, 768/2008. sz. határozat olyan jogi aktus, mely nincs hatással vállalatokra, fizikai személyekre vagy tagállamokra. Azért dolgozták ki, hogy horizontális keretként szolgáljon, amely összefogja a műszaki harmonizációs jogszabályok közös elemeit jelentő rendelkezéseket. Ezeknek a szabványosított rendelkezéseknek be kell épülniük minden új vagy felülvizsgált jogszabályba.

3.   Az áruk szabad mozgásának akadályai

3.1   Mindkét eszköznek az a célja, hogy olyan problémákkal foglalkozzon, melyek az európai harmonizációs jogszabályok, azaz a termékek forgalmazására vonatkozó közös feltételeket rögzítő jogszabályok által szabályozott ipari ágazatokban merülnek fel.

3.2   A legfőbb szempont az volt, hogy szavatolják a polgárok biztonságát, és hogy csökkentsék azoknak a termékeknek a számát, amelyek jelen vannak ugyan a piacon, de nem felelnek meg a közösségi jogszabályok feltételeinek. Egy másik cél pedig az, hogy javítsák a termékfelügyeleti és tanúsítási szervek munkáját. Az új horizontális keretnek nagyobb koherenciát is kell eredményeznie a termékekre vonatkozó szabályozási keretben, és meg kell könnyítenie annak alkalmazását.

3.3   A hatályos követelmények be nem tartásából eredő problémák:

3.3.1   A piacon levő termékek igen nagy számánál nem tartják be az irányelvekben rögzített követelményeket. Egyes vállalatok egyszerűen ráteszik termékeikre a CE megfelelőségi jelölést, pedig ezek nem felelnek meg az ilyen jelölés használatára jogosító feltételeknek.

3.3.2   Nem minden importőr és forgalmazó végzi el az annak garantálásához szükséges ellenőrzést, hogy kizárólag előírásoknak megfelelő termékeket forgalmazzon. A piacfelügyeleti szervek általában csak nehezen tudják azokat a gazdasági szereplőket azonosítani, amelyek az ilyen termékek beszállítói, különösen, ha ezek a cégek valamilyen harmadik országban vannak.

3.4   A tagállamok is különböző követelményeket támasztanak az importőrökkel és a forgalmazókkal szemben annak érdekében, hogy ezek meggyőződjenek arról, hogy a termékek megfelelnek az adott előírásoknak. A nemzeti hatóságoknak az előírásokat be nem tartó termékekkel kapcsolatos intézkedései néha eltérőek az egyes tagállamokban.

3.5   Az egyes tanúsítási szervek intézkedéseivel kapcsolatos problémák:

3.5.1   Egyes irányelvek előírják, hogy a termékeket tanúsítási szervek (termékeket tesztelő, bevizsgáló és tanúsító szervezetek) által kiadott tanúsítással kell ellátni. Bár a tanúsító szervek többsége lelkiismeretesen és felelősségteljesen végzi munkáját, voltak esetek, melyek kétséget ébresztettek egyes szervek szakértelmével és az általuk kiadott tanúsítások megbízhatóságával szemben.

3.5.2   Az egyes tagállamokban eltérő módszerekkel és nem egyforma szigorúsággal értékelik és ellenőrzik a tanúsítási szervek szakértelmét. Különösen aggályos az EU-n kívüli leányvállalatok és alvállalkozók szakértelmének kérdése.

3.6   Konkrét következetlenségek a hatályos jogszabályokban

3.6.1   Az áruk szabad mozgásával kapcsolatos irányelvek gyakran kockázatalapú megközelítést alkalmaznak, és néha több irányelv is vonatkozhat egyazon termékre. A gyártók számára ez azt jelenti, hogy minden termékkel szembeni követelményt be kell tartani.

3.6.2   Az, hogy egyazon termékre akár egyszerre több irányelv is vonatkozhat, nehézségeket okozhat a megfelelőségértékelési eljárásban, különösen, ha az irányelvek ugyanazt a „modult” alkalmazzák, de annak szövege irányelvenként változó.

4.   Az Európai Bizottság javaslata

4.1   A 2008 júliusában elfogadott új keret kidolgozásának hátterében az áll, hogy az Európai Bizottság szolgálatai a termékekre vonatkozó jogszabályokban olyan eszközöket kerestek, amelyeket az elkövetkező években ágazati okokból felül kell vizsgálni. Itt nagyrészt olyan egyedi felülvizsgálatokról van szó, amelyek szerepelnek az Európai Bizottság munkaprogramjában.

4.2   Az Európai Bizottság ezzel a javaslattal aktualizálni kívánja az „új megközelítés” bizonyos érintett ágazatokra vonatkozó jogszabályait, az Európai Parlament és a Tanács 768/2008/EK határozatában rögzített normákkal összefüggésben. Ennek érdekében tervbe vették az alábbi tíz irányelvnek a határozattal való összhangba hozását:

—	2006/95/EK irányelv a meghatározott feszültséghatáron belüli használatra tervezett elektromos berendezésekre vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról

—	2009/105/EK irányelv az egyszerű nyomástartó edényekről

—	2009/23/EK irányelv a nem automatikus működésű mérlegekről

—	93/15/EGK irányelv a polgári felhasználású robbanóanyagok forgalomba hozatalára és felügyeletére vonatkozó rendelkezések harmonizációjáról

—	94/9/EK irányelv a robbanásveszélyes légkörben való használatra szánt felszerelésekre és védelmi rendszerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

—	95/16/EK irányelv a felvonókra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

—	97/23/EK irányelv a nyomástartó berendezésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

—	2004/22/EK irányelv a mérőműszerekről

—	2004/108/EK irányelv az elektromágneses összeférhetőségre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről és a 89/336/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről

—	2007/23/EK irányelv a pirotechnikai termékek forgalomba hozataláról.

4.2.1   A fenti irányelvek legfőbb közös pontját a hasonló szerkezet jelenti: fogalommeghatározások, alapvető egészségügyi és biztonsági követelmények, harmonizált európai szabványokra való utalások, a gyártók felé támasztott követelmények, nyomonkövethetőségi követelmények, a megfelelőség értékelésének követelményei, valamint védelmi mechanizmusok.

4.2.2   A szabályozás olyan, igen fontos iparágakat érint, amelyeknek jelentős nemzetközi versenyben kell helytállniuk, s amelyek számára ezért előnyös lehet az egyszerűsítés és annak garantálása, hogy egyenlő feltételeket élvezhetnek az EU piacán.

4.2.3   Az Európai Bizottság ebben a javaslatban mégis azt ajánlja, hogy igazítsanak hozzá a 768/2008/EK határozathoz egy olyan irányelvcsomagot, amelynek felülvizsgálata eddig nem szerepelt a tervek között, de amelynek esetében előnyös lenne a piacfelügyeletről és más, több ágazatot átfogó kérdésekről szóló rendelkezések adaptálása, anélkül hogy sor kerülne a tisztán ágazati jellegű témakörök megkérdőjelezésére.

4.2.4   A jogalkotási csomag célja ezeknek az irányelveknek a módosítása azzal a kizárólagos céllal, hogy beépítsék a határozat horizontális rendelkezéseit, egy menetben és egyszerűsített eljárással, az ágazati szempontok újbóli vizsgálata nélkül, annak érdekében, hogy az új jogalkotási keret előnyei minél több ágazatban azonnal jelentkezzenek. A csomag tartalma szigorúan arra korlátozódik, hogy a meghatározások, nyomonkövethetőségi követelmények, a gazdasági szereplőkre vonatkozó kötelezettségek, a megfelelőséget értékelő szervezetek kiválasztásának kritériumai és eljárásai, valamint a megfelelőség értékelésére vonatkozó követelmények terén létrehozza a határozathoz való illeszkedést.

4.2.5   A minél jobb jogi minőség elérése érdekében az Európai Bizottság az átdolgozásnak olyan jogi technikáját választotta, amely „tartalmazza az új jogi aktus elfogadását, amely egyetlen szövegbe foglalja a korábbi aktuson végrehajtott érdemi módosításokat és az aktus változatlan rendelkezéseit. Az új jogi aktus a korábbi helyébe lép, és hatályon kívül helyezi azt.” Emellett a Lisszaboni Szerződés terminológiájához és rendelkezéseihez is adaptálni kell a szövegeket.

4.3   Az Európai Bizottság szerint a tíz irányelv adaptálását a következőkben lehet összefoglalni:

4.3.1

A megfelelés hiányából adódó problémák kezelését szolgáló intézkedések: — az importőrök és forgalmazók kötelezettségei — a gyártók kötelezettségei — nyomonkövethetőségi követelmények — a védzáradéki eljárás átszervezése (piacfelügyelet)

4.3.2

A bejelentett szervezetek által végzett munka minőségének garantálását célzó intézkedések: — a bejelentett szervezetekre vonatkozó bejelentési feltételek szigorítása — a bejelentési eljárás felülvizsgálata — a bejelentő hatóságokra vonatkozó követelmények — tájékoztatási kötelezettségek

4.3.3

Az irányelvek közötti koherencia növelését biztosítani kívánó intézkedések: — az általánosan használt fogalommeghatározások és terminológia adaptálása — a megfelelőségértékelési eljárások szövegeinek adaptálása

4.3.4

A javaslat mindezek ellenére nem tárgyalja az EU szabványosítási politikájával kapcsolatos szempontokat, ami kihathat az érintett irányelvek alkalmazására. Ezekkel egy másik jogalkotási kezdeményezés keretében foglalkoznak majd.

5.   Általános megjegyzések

5.1   Az EGSZB kedvezően értékeli, hogy az Európai Bizottság javaslatokat fogadott el tíz, műszaki harmonizációról szóló, az árucsomag alkalmazására vonatkozó irányelvnek a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről szóló 768/2008/EK határozathoz való egyszerű hozzáigazítással történő módosítására.

5.2   A 768/2008/EK határozat, illetve az akkreditálásról és piacfelügyeletről szóló, vele együtt elfogadott 765/2008/EK rendelet irányvonalakat határozott meg a belső piac működésének javítására, koherensebb megközelítést teremtve a termékek biztonságát illető műszaki harmonizáció politikája terén, és hatékonyabb felügyeleti rendszert létrehozva az EU-ból vagy harmadik országokból származó minden piacra vitt áru tekintetében, és megerősítette az egységes piacon a fogyasztók védelmét.

5.2.1   Mivel az említett határozat önmagában nem bír kötelező jogi erővel harmadik felek számára (ami nem zárja ki, hogy az Európai Unió Bírósága megvizsgálja a törvényességét) – „sui generis” aktusról van szó, amely intézményi kompromisszumot tükröz – a benne szereplő rendelkezések egy részének az említett irányelvekre történő alkalmazása hatékonyabbá teszi majd a piacfelügyeleti mechanizmust anélkül, hogy ehhez minden egyes irányelvet módosítani kellene.

5.2.2   Így a jogi átdolgozás technikáját követve gyorsan és egyszerűen tisztázódnak majd a kérdéses normák jogi hatásai, ugyanakkor megtörténik az irányelvcsomag hozzáigazítása a Lisszaboni Szerződés terminológiájához és bizonyos rendelkezéseihez is.

5.3   Az EGSZB szeretné azt is kiemelni, hogy az említett jogszabályi módosítások hozzájárulnak az EU más fontos politikai céljainak eléréséhez – ilyen például az európai vállalatok versenyképességének fokozása, az érintett ágazatokban működő gazdasági szereplők stratégiáinak erősítése vagy a magas szintű fogyasztóvédelem megteremtését célzó garanciák növelése.

6.   Részletes megjegyzések

6.1   Mivel az Európai Bizottság itt egy sajátos jogalkotási technikát alkalmazott, és ennek alkalmazási területe megosztott hatásköröket érint (a belső piac működése – az EUMSZ 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja és 114. cikke), tennünk kell néhány észrevételt a 768/2008/EK határozat egyik rendelkezésében használt terminológiával, a szubszidiaritás elvének alkalmazásával, valamint a szervezett civil társadalomnak a tíz irányelvből álló csomag jövőbeli végrehajtásában játszott szerepével kapcsolatban.

6.2   A szöveg nem elég pontos, mivel minden különbségtétel nélkül használja az „általános elvek” (a határozat 1. cikke és I. mellékletének R11. cikke), a „közös elvek” (ötödik és hatodik preambulumbekezdés) kifejezést, anélkül hogy akár a határozat szövegében, akár a rendelkezései által módosított irányelvek valamelyikében konkretizálná a két fogalmat vagy a köztük lévő esetleges különbséget. A „közérdek” kifejezést (a határozat nyolcadik preambulumbekezdése, 3. cikke és I. mellékletének R31. és R33. cikke) ugyancsak anélkül használják, hogy pontosan meghatároznák, mit kell érteni alatta az említett rendelkezések alkalmazásának kontextusában.

Egyáltalán nem szükségszerű, hogy az az egyébként dicséretes gyorsaság, amit az irányelv-módosítás e technikájának alkalmazása feltételez, gátja legyen a végrehajtás szempontjából lényeges kifejezések pontos és részletes meghatározásának.

6.3   Az irányelvek hatálybalépésének egyik előnye a felügyeleti mechanizmusok erősödése és a szabálytalan vagy jogellenes gyakorlatoknak a piac saját szereplői általi leleplezése lesz. Mégis szerencsés lenne, ha pontosítanák azoknak a szankcióknak a típusát és minimális szintjét, amelyeket a tagállami jogszabályoknak kell majd garantálniuk, hiszen a szóban forgó jogszabályokból csak az következik, hogy a nemzeti hatóságoknak meg kell állapítaniuk az ilyen magatartásért járó szankciók szabályait (ld. a COM(2011) 773 final huszonnegyedik preambulumbekezdését).

6.3.1   Egy olyan, jogalkotási és adminisztratív szempontból is fragmentált jogi környezetben, mint amilyen a tagállamok és az EU esetében ezen a területen jellemző, komoly veszély áll fenn, hogy ha szupranacionális szinten nem határozzák meg pontosabban az említett kötelezettségeket, akkor nem sikerül majd elérni a fő célokat.

6.3.2   Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy oldja meg ezt a problémát, amely jelenleg akadályozza a belső piac működését, és terjesszen be javaslatokat ebben a tárgyban, ahogyan más uniós politikaterületeken is teszi.

6.4   A jogszabály-módosítások nem erősítik meg és nem is értékelik fel a fogyasztói szervezetek szerepét a felügyelet, a tájékoztatás és a bejelentések terén, amely tevékenységek paradox módon elsősorban a piaci szereplők kezében maradnak.

6.5   Az EUSZ-ből és az EUMSZ-ből eredő, a horizontális szubszidiaritás és ezen keresztül a részvételi demokrácia és a szervezett civil társadalom uniós szerepének erősítésére irányuló feladat nagyon nehezen realizálódhat annak alapján, ami a határozat egyetlen rendelkezésében (a harmincötödik preambulumbekezdésben) szerepel, amely ezen a téren passzív szerepet szán a fogyasztói szervezeteknek (az Európai Bizottságnak tájékoztatni kell őket a CE jelölés ismertségének növelését célzó kampányról), pedig ugyanolyan szerepet kellene kapniuk, mint a termelőknek.

6.6   A jelenlegi jelölési rendszer nem garantálja, hogy a termék átment egy minőséget és biztonságot garantáló rendszeren, így tehát nem felel meg a fogyasztók elvárásainak. Az Európai Bizottságnak, a gyártóknak és a fogyasztóknak meg kellene vizsgálniuk, hogy miként lehet a jövőben egy olyan új jelölési rendszert létrehozni, amely a fogyasztók jobb tájékoztatása érdekében meghatározza a termékek eredetét és garantálja nyomonkövethetőségüket.

---

(1)  HL L 218., 2008.8.13., 82. o.; az EGSZB véleménye: HL C 120., 2008.5.16., 1. o.

(2)  HL C 120., 2008.5.16., 1. o.

(3)  HL L 380., 1990.12.31., 13. o.

(4)  HL L 220., 1993.8.30., 23. o.

(5)  HL L 218., 2008.8.13., 30. o.; az EGSZB véleménye: HL C 120., 2008.5.16., 1. o.

---