16.6.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 158/39

---

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG 341/09/COL HATÁROZATA

(2009. július 23.)

a bizonyos szövetkezeteket érintő adókedvezmény tekintetében bejelentett rendszerről (Norvégia)

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG (1),

TEKINTETTEl az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra (2) és különösen annak 61–63. cikkére, valamint 26. jegyzőkönyvére,

TEKINTETTEL az EFTA-államok közötti, a Felügyeleti Hatóság és a Bíróság létrehozásáról szóló megállapodásra (3) és különösen annak 24. cikkére,

TEKINTETTEL a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (2) bekezdésére és II. része 4. cikkének (4) bekezdésére, 6. cikkére és 7. cikkének (5) bekezdésére (4),

TEKINTETTEL az EGT-megállapodás 61. és 62. cikkének alkalmazásáról és értelmezéséről szóló hatósági iránymutatásokra (5) és különösen annak a vállalkozások adóztatásáról szóló fejezetére,

TEKINTETTEL a 3. jegyzőkönyv II. részének 27. cikkében említett végrehajtási rendelkezésekről szóló, 2004. július 14-i 195/04/COL határozatra (6),

TEKINTETTEL a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (2) bekezdésében foglalt eljárásnak a szövetkezeteket érintő adókedvezményre vonatkozóan bejelentett rendszer tekintetében történő megindításáról szóló, 2007. december 19-i 719/07/COL határozatra,

MIUTÁN FELHÍVTA az érdekelt feleket észrevételeik megtételére (7) és tekintettel ezek észrevételeire,

mivel:

I.   TÉNYEK

1.   ELJÁRÁS

A norvég hatóságok a norvég Kormányzati Igazgatási és Kormányreform-minisztérium 2007. június 28-án kelt, a Hatóság által 2007. június 29-én kézhez vett és iktatott levelével (427327. sz. dokumentum), és a Pénzügyminisztérium 2007. június 22-én kelt, a Hatóság által 2007. július 4-én érkeztetett levelével (428135. sz. dokumentum) a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdése szerint bejelentették a Hatóságnak az adótörvény 10-50. cikkében foglalt adózási szabályok szövetkezetekre vonatkozóan javasolt módosítását.

A Hatóság több levélváltást követően (8)2007. december 19-én kelt levelével tájékoztatta a norvég hatóságokat arról, hogy a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárásnak a bizonyos szövetkezeteket érintő adókedvezmény tekintetében bejelentett rendszer vonatkozásában történő megindításáról határozott. A norvég hatóságok 2008. február 20-án kelt levelükkel (465882. sz. dokumentum) nyújtották be a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló 719/07/COL határozatra tett észrevételeiket.

A 719/06/COL határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában és annak EGT-kiegészítésében (9). A Hatóság felhívta az érdekelt feleket észrevételeik benyújtására.

A Hatóság több érdekelt féltől is kapott észrevételeket (10). A Hatóság ezeket az észrevételeket 2008. május 23-án kelt levelével (478026. sz. dokumentum) továbbította a norvég hatóságokhoz, amelyek lehetőséget kaptak a benyújtott észrevételekre való válaszadásra, azonban úgy döntöttek, hogy további észrevételeket nem nyújtanak be.

2.   A JAVASOLT INTÉZKEDÉS LEÍRÁSA

2.1.   ELŐZMÉNYEK

A norvég hatóságok 1992-ben olyan rendszert vezettek be, amely bizonyos szövetkezetek számára egyedi adókedvezményt biztosított. A rendszer szerint a mezőgazdasági, erdészeti és halászati ágazatokban működő bizonyos szövetkezetek, valamint a fogyasztói szövetkezetek és építési szövetkezetek adókedvezményre kaptak jogosultságot a sajáttőke-allokációk alapján. A rendszer nem terjedt ki a szövetkezetek más formáira. A kedvezmény az éves nettó jövedelem legfeljebb 15 %-ára korlátozódott, és kizárólag a szövetkezeti tagok közötti kereskedelemből származó jövedelmet érintette. A megengedett legmagasabb mértékű kedvezménnyel a társasági adó szokásos 28 %-os kulcsa 23,8 %-ra csökkent. A rendszer célja az volt, hogy a szövetkezetek számára adóelőnyt nyújtson azon az alapon, hogy azok más vállalkozásokhoz képest nehezebben jutnak hozzá saját tőkéhez. (11)

A rendszert a 2005-ös adóévtől kezdődően beszüntették. A norvég hatóságok azonban a 2007. évi költségvetéssel kapcsolatban javasolták a rendszer újbóli, némiképpen módosított formában történő bevezetését (12). Ezért a rendszert bejelentették a Hatóságnak.

2.2.   A RENDSZER CÉLJA

A bejelentés szerint a szövetkezeteket a korlátolt felelősségű társasági alakzatok alternatívájaként támogatni kell, a demokrácia, az önsegítés, a felelősség, az egyenlőség, a méltányosság és a szolidaritás elvén alapuló vállalkozások fenntartásához fűződő közérdekből. Ezért a korlátolt felelősségű társasági alakzatok alternatívájaként működő szövetkezeti társulások fenntartásához fűződő, nem számszerűsíthető közérdek biztosítása érdekében ellentételezést szükséges nyújtani a szövetkezeteknek a más vállalkozásokhoz képest általuk elszenvedett hátrányokért. A bejelentés szerint a bejelentett rendszer célja a tőkejuttatáshoz kapcsolódó egyes hátrányok kompenzálása.

2.3.   A JAVASOLT INTÉZKEDÉS

A bejelentett rendszerről az adótörvény új 10-50. szakasza rendelkezik, amely szerint a szövetkezetek adókedvezményre lehetnek jogosultak. A törvényszöveg így szól:

A norvég hatóságok szerint a „közös tőke” kifejezés nem a szövetkezetek valamely mérlegtételére utal, hanem a szövegben pusztán adózási értelemben szerepel. Ebből következően a közös tőke állhat a tagoknak ki nem fizetett nyereségrészesedésből, a „későbbi kifizetési tartalékra” képzett tőkéből (14) és a tagok szövetkezeti tőkeszámlájára átvezetett egyéni nyereségrészesedésekből. (15)

Az „egyenértékű kereskedelem” fogalmát az adótörvény 10-50. szakaszának (3) bekezdése határozza meg, és eszerint ilyen a halászati értékesítési szervezetek más halászati értékesítési szervezetek tagjaitól történő beszerzése – egyes feltételek teljesülése esetén –, és ilyen továbbá a mezőgazdasági szövetkezet más szövetkezettől piacszabályozási céllal történő beszerzése, valamint az állami hatóság által előírt felvásárlás. (16)

A javasolt rendelkezésből következik, hogy az adókedvezmény általánosságban csak a tagok közötti kereskedelemből származó jövedelemre vehető igénybe. Ennélfogva nem jár adókedvezmény a másokkal folytatott kereskedelem tekintetében. Az adótörvény 10-50. szakaszának tervezete szerint a szövetkezet könyvelése alapján a tagok közötti kereskedelemnek és az egyenértékű kereskedelemnek elkülöníthetőnek kell lennie. Ezért alapvető a tagok közötti kereskedelem és a harmadik személyekkel folytatott kereskedelem tekintetében az elkülönített könyvelés. A szövetkezetnek képesnek kell lennie a tagok közötti kereskedelem és az egyenértékű kereskedelem bizonyítására.

A norvég hatóságok a bejelentésben úgy becsülték, hogy az adóbevételek rendszerből adódó csökkenése a 2007-es adóévben kb. 35–40 millió NOK (közelítőleg 4–5 millió EUR) lenne.

2.4.   KEDVEZMÉNYEZETTEK

A rendszer az adótörvény 10-50. szakasza tervezetének (2), valamint (4)–(6) szakaszában megjelölt szövetkezetekre vonatkozik. Ezekből a rendelkezésekből az következik, hogy a bejelentett rendszer főként bizonyos fogyasztói szövetkezetekre és a mezőgazdasági, erdészeti és halászati ágazatokban működő szövetkezetekre terjed ki.

A fogyasztói szövetkezeteket illetően: az adótörvény 10-50. szakasza tervezete (2) bekezdésének a) pontjából következik, hogy a rendszert csak azok a fogyasztói szövetkezetek vehetik igénybe, amelyek rendszeres bevételének több mint 50 %-a a tagok közötti kereskedelemből származik.

Emellett az adókedvezményt az építési szövetkezetekről szóló törvény hatálya alá tartozó építési szövetkezetek (17) is igénybe vehetik. Ez a 2005-ig hatályban lévő változathoz képest a rendszer kiterjesztését jelenti, vö. a fenti I-2. 1. szakasszal.

A rendszer hatálya nem terjed ki az adótörvény 10-50. szakaszában kifejezetten nem említett szövetkezetekre. A norvég hatóságok szerint a jogosult szövetkezetek kiválasztásának alapja az a feltevés, hogy a bejelentett rendszer hatálya alá tartozó ágazatokban feltétlenül ellentételezni szükséges a többletköltségeket. A rendszer hatályán kívül eső ágazatok szövetkezetei – a norvég hatóságok szerint – általában korlátozott gazdasági tevékenységet végző vállalkozások vagy nem gazdasági jellegű tevékenységet végző kisvállalkozások.

2.5.   A SZÖVETKEZET FOGALOMMEGHATÁROZÁSA A NORVÉG JOGBAN

A szövetkezetet a szövetkezetekről szóló törvény (18) 1. szakaszának (2) bekezdése fogalmilag olyan vállalkozásként határozza meg,

„amelynek fő célja tagjai gazdasági érdekeinek előmozdítása a tagoknak a társulásban vevőként, szállítóként vagy más hasonló módon történő részvétele révén, amennyiben

1.	a befektetett tőke szokásos hozamát meghaladó nyereséget a társulásban hagyják vagy a tagok között a csoporton belüli kereskedelemben való részesedésük alapján felosztják; és

2.	egyetlen tag sem tartozik személyes felelősséggel a csoport tartozásaiért, sem a teljes tartozást alkotó adósság egésze, sem annak egy része tekintetében.” (19)

Emellett a szövetkezetekről szóló törvény 3. szakaszának (2) bekezdéséből következik, hogy a szövetkezet tagjai nem kötelesek vagyoni hozzájárulás szolgáltatására a szövetkezet számára, kivéve, ha ezt az egyes tagok a tagsági jogviszony létrehozásakor vagy külön megállapodásban írásban vállalták. Ettől a követelménytől csak akkor lehet eltekinteni, ha a tagsági hozzájárulás fizetésére vonatkozó kötelezettséget a szövetkezet alapszabálya írja elő. Ezen túlmenően ugyanebből a rendelkezésből következik, hogy a vagyoni hozzájárulásra vonatkozó kötelezettséget adott összeg meghatározásával vagy más módon korlátozni kell.

2.6.   A NORVÉG SZÖVETKEZETI MOZGALOM (20)

Norvégiában körülbelül 4 000 szövetkezet létezik, összesen több mint kétmilliós tagsággal. A szövetkezetek főként a mezőgazdasági, halászati, lakásépítési és fogyasztási ágazatban működnek, de más gazdasági ágazatokban is jelen vannak, így a biztosítás, a közlekedés, az energiaellátás, az egészségügy és a média stb. terén.

A Norvég Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége (FNAC) 14 olyan országos szervezetet tömörít, amelyek mezőgazdasági termékek, valamint mezőgazdasági termeléshez használt áruk (műtrágyák, gépek stb.) feldolgozása, értékesítése és beszerzése, továbbá az állattenyésztés, a hitelezés és a biztosítás területén tevékenykednek. A mezőgazdasági szövetkezeteknek 50 000-nél több egyéni tagja (mezőgazdasági termelők) és mintegy 19 000 alkalmazottja van, és az éves forgalom meghaladja a 58 milliárd NOK-t (körülbelül 6 milliárd EUR). Mezőgazdasági szövetkezetek a tulajdonosai néhány olyan jól ismert norvég márkának, mint amilyen a TINE (tejtermékek), a Gilde (vörös húsok) és a Prior (tojás és baromfi). A mezőgazdasági szövetkezetek fő célkitűzése az, hogy feldolgozási és forgalmazási csatornákat biztosítsanak a mezőgazdasági termények számára, valamint hogy az egyes mezőgazdasági üzemekben kedvező feltételeket teremtsenek a tőkéhez és a nyersanyagokhoz való hozzájutáshoz.

A norvég nyershaltörvény (21) értelmében a norvég szövetkezeti értékesítési szervezetek kizárólagos joggal rendelkeznek – a tenyésztett hal kivételével – a hal és a kagyló elsődleges kereskedelmének bonyolítására. Az ágazatban hat szövetkezeti értékesítési szervezet működik. Az egyes szervezetek működési területe földrajzi terület és/vagy fajta szerint oszlik meg. A szövetkezeti értékesítési szervezetek tulajdonosai maguk a halászok. A forgalmazási feladatokon túlmenően az értékesítési szervezetek a tengeri erőforrások védelmével kapcsolatos ellenőrzési feladatokat is ellátnak. A hal és kagyló elsődleges forgalmazási értéke körülbelül 6 milliárd NOK (körülbelül 620 millió EUR). Az összes hal és kagyló 90 %-át exportálják.

A Coop NKL BA a norvég fogyasztói szövetkezetek központi szervezete. A Coop élelmiszerüzlet-lánc körülbelül 1,1 millió egyéni tagot számlál, akik 140 szövetkezetbe szerveződnek. A lánc több mint 1 350 üzletet üzemeltet, körülbelül 34 milliárd NOK (körülbelül 3,6 milliárd EUR) éves forgalommal és 22 000 körüli alkalmazotti létszámmal. A lánc az élelmiszerüzletek piacán 24 %-os piaci részesedéssel rendelkezik. A Coop részt vesz az élelmiszer-feldolgozásban is, és a beszerzést és feldolgozást illetően együttműködést folytat más skandináv szövetkezeti kiskereskedelmi szervezetekkel. A fogyasztói szövetkezetek fő célkitűzése az, hogy tagjaikat versenyképes áron megbízható és hasznos árukkal és szolgáltatásokkal lássák el, egyidejűleg pedig biztosítsák érdekképviseletüket fogyasztóvédelmi kérdésekben.

A Szövetkezeti Lakásépítő Társulások Norvég Szövetsége (NBBL) tagságon alapuló nemzeti szervezet, amely 86 szövetkezeti lakásépítő társulást képvisel, 772 000 egyéni taggal, és a közel 5 100 társult lakásszövetkezetben 378 000 lakással rendelkezik. A szövetkezeti lakásépítő társulások mérete változó, az egyéni tagok száma pedig 100 és 190 000 közötti. A lakásszövetkezetek jelentős részesedéssel rendelkeznek a városi lakásépítési piacon. Piaci részesedésük Oslóban közel 40 %-os, az országos átlag pedig 15 %. A szövetség fő célkitűzése az, hogy a tagok számára jó minőségű és megfelelő lakásokat biztosítson, emellett pedig arra törekszik, hogy megfelelő és stabil körülményeket teremtsen a szövetkezeti lakásépítés területén.

2.7.   A TÁRSASÁGI ADÓZÁS NORVÉG SZABÁLYOZÁSA ÉS A SZÖVETKEZETEKRE VONATKOZÓ ÁLLÁSPONT

Norvégiában a társasági adó általános mértéke jelenleg 28 %. Adó a gazdasági szervezetek adóalapot képező nettó bevétele után fizetendő. Az adót akkor is meg kell fizetni, ha a bevételt a társaság saját tőkéjének növelésére fordítják. A norvég Legfelsőbb Bíróság azonban megállapította, hogy a részvényletétek a fogadó társaságnál nem képeznek adóköteles bevételt (22). Ennek oka az, hogy a hozzájárulásokat a hozzájárulást teljesítő által korábban leadózottnak tekintik. Ennélfogva – mivel a vállalkozásnak 28 %-os adót kell fizetnie a vállalkozás saját bevételéből finanszírozott saját tőke után – a részvényesektől vagy harmadik személyektől kapott vagyoni betét nem adóköteles. Ebből következik, hogy a korlátolt felelősségű társaságként stb. működő vállalkozások saját tőkéjüket megemelhetik azáltal, hogy nem adóköteles vagyoni betéteket fogadnak betéteseiktől/részvényeseiktől vagy harmadik személyektől.

A szövetkezetek azonban ezzel a lehetőséggel nem élhetnek: a norvég szövetkezeti törvény szerint szövetkezetek nem bocsáthatnak ki nyilvános részvényeket vagy más tőkeigazolásokat, illetve értékpapírokat. Továbbá úgy tekintik, hogy a nyitott tagság elve korlátozza a szövetkezeti tagoktól követelhető tőke-hozzájárulás mértékét.

A bejelentés szerint a szövetkezetre rótt törvényi kötelezettségeket és korlátozásokat a norvég hatóságok szükségesnek és a szövetkezeti elvek folyományának tekintik. Ezért a norvég hatóságok megítélése szerint e korlátozások feloldása az alapvető szövetkezeti elveket sértené. A norvég hatóság rámutatnak, hogy a norvég szövetkezeti törvény ebben a kérdésben valószínűleg szigorúbb a többi európai állam szövetkezetekre vonatkozó jogszabályainál. A norvég hatóságok példaként említik az európai szövetkezet statútumáról szóló EK rendelet 64. cikkét (23), amely szerint a szövetkezet rendelkezhet részjegynek nem minősülő értékpapírok vagy kötvények kibocsátásáról, amelyekhez szavazati jog nem kapcsolódik, és ezeket tagok vagy tagsággal nem rendelkezők egyaránt jegyezhetik. Ennek ellenére a norvég hatóságok megítélése szerint a norvégiai szövetkezetekre rótt korlátozások szükségesek.

3.   AZ ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁNAK INDOKAI

A Hatóság 719/07/COL határozatával a bejelentett rendszer tekintetében a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról döntött. Az eljárást megindító határozatban a Hatóság előzetes álláspontja az volt, hogy a rendszer az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül.

Először is a Hatóság úgy értékelte, hogy a szövetkezeteket érintő adókedvezmény tekintetében bejelentett rendszer a szövetkezetekre nézve előnyt keletkeztet. Másodszor a Hatóság megítélése szerint a szövetkezeteket érintő adókedvezmény szelektív, és kételyei voltak afelől, hogy ezt a norvég adórendszer jellege vagy általános rendszere indokolná. Mivel a rendszer alkalmazásának eredményeként az érintett szövetkezetek által fizetendő társasági adó csökken, a Hatóság hangot adott aggályainak, miszerint a rendszer torzíthatja a versenyt, illetve ezzel fenyeget. Végül a Hatóság azzal kapcsolatos kételyeinek adott hangot, hogy a bejelentett intézkedés összeegyeztethetőnek tekinthető-e az EGT-megállapodás 61. cikkében foglalt kivételek bármelyikével, és ilyen módon összeegyeztethetőnek tekinthető-e az EGT-megállapodás állami támogatásra vonatkozó szabályaival.

4.   A NORVÉG HATÓSÁGOK ÉSZREVÉTELEI

A norvég hatóságok azzal érveltek, hogy a javasolt adókedvezmény nem keletkeztet előnyt a szövetkezetek javára. A norvég hatóságok egyrészről állítják, hogy az adókedvezményt „azon alku részének kell tekinteni, amelynek keretében az adózási rendszer állami kifizetést nyújt a szövetkezeti vállalkozásoknak annak fejében, hogy az utóbbiak alkalmazkodnak a szövetkezetek hatályos jogszabályi keretrendszeréhez”. (24) Az állam ezzel garantálja a szövetkezeti forma – mint a korlátolt felelősségű társasági alakzatok alternatívája – létét, amit nem számszerűsíthető közérdeknek tekintenek. Másrészről a norvég hatóságok azzal érvelnek, hogy az adókedvezményt a tőkéhez jutás tekintetében a szövetkezetekre rótt – a szövetkezetek strukturális hátrányának tekintett – korlátozások miatt a szövetkezeteknél felmerülő többletköltségekért való ellentételezésnek kell tekinteni. A norvég hatóságok azt állítják, hogy véleményük szerint a szóban forgó intézkedés pusztán a szövetkezetekre a saját tőkéhez való hozzájutás tekintetében rótt lényeges hátrány kompenzálására és ellensúlyozására szolgál.

A norvég hatóságok mindkét érv tekintetében kijelentik, hogy a rendszer megfelel a piaci befektető elvének. Az érvelés alapja láthatólag az a felfogás, hogy a rendszer alapján adott támogatás nem haladja meg a szövetkezeti formában történő működés többletköltségeit, valamint a köz számára a szövetkezeti forma megtartásából keletkező előnyöket.

Ezen túlmenően a norvég hatóságok állítják, hogy az adózási intézkedés igénybevétele nem zárja ki a piaci befektető elve alkalmazását, mivel a támogatás állam által választott formája nem bír jelentőséggel.

Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata és az Európai Bizottság határozathozatali gyakorlata alapján abból a tényből, hogy az intézkedés a vállalkozások által elszenvedett hátrányt ellentételez, még nem következik az, hogy az intézkedést ne lehetne a vállalkozásokra nézve előnyt keletkeztető intézkedésnek tekinteni. A norvég hatóságok szerint erre az ügyre az említett intézmények gyakorlata nem vonatkozik. Valamennyi korlátolt felelősséggel működő vállalkozásnak lehetősége van arra, hogy saját tőkéjét vagyoni betétek elfogadásával növelje, és ezek a betétek a társaságnál nem adókötelesek. A rendszer pusztán a hátrányért nyújt ellentételezést, és a szövetkezetek számára más vállalkozásokkal azonos helyzetet biztosít. Emellett a norvég hatóságok azzal is érvelnek, hogy erre az ügyre az Európai Bizottság OTE-ügyben hozott határozata nem alkalmazható (25), mivel itt az adókedvezmény és a kötelezettségből eredő többletköltség egyidejűleg merül fel. A norvég hatóságok az OTE-ügy 101. pontját úgy értelmezték, hogy ez a tény az állami támogatásként történő minősítéskor jelentőséggel bírhat.

A rendszer szelektivitását illetően a norvég hatóságok azt állítják, hogy a rendszer következtében a szövetkezetek olyan megítélésben részesülnek, mintha a saját tőkét a részjeggyel rendelkezők finanszírozták volna. Az adókedvezmény lehetővé teszi az érintett szövetkezet számára, hogy adófizetés nélkül ugyanakkora összeget vezessen át saját tőkére, mintha azt vagyoni betétként kapta volna. Ezért – a norvég hatóságok véleménye szerint – így a vagyoni betétre vonatkozó általános szabály a szövetkezetekre is érvényesül.

Emellett a norvég hatóságok állítják, hogy a bejelentett rendszer összhangban áll az EGT állami támogatásra vonatkozó szabályaival és a szövetkezetekről szóló bizottsági közleményben megfogalmazott elvekkel. (26) A norvég hatóságok utalnak különösen a bizottsági közlemény 3.2.6. szakaszára, amely szerint célszerű a szövetkezetekre vonatkozóan különleges adóügyi megítélést alkalmazni.

Végül a verseny torzítását illetően a norvég hatóságok azzal érvelnek, hogy a rendszer mindössze a szövetkezetek terhére már fennálló versenytorzulást ellensúlyozza, és emiatt feltehetően javítja az érintett piacok hatékonyságát.

5.   HARMADIK SZEMÉLYEK ÉSZREVÉTELEI

A hivatalos vizsgálati eljárásnak a bizonyos szövetkezeteket érintő támogatásra vonatkozóan bejelentett rendszer tekintetében történő megindításáról szóló 719/07/COL határozat közzétételét követően az EFTA Felügyeleti Hatóság számos harmadik személytől kapott észrevételeket.

A francia kormány észrevételei lényegében a szövetkezetek sajátos jellegére hivatkoznak, és hangsúlyozzák, hogy a bejelentett rendszer célja mindössze az, hogy ellentételezze a szövetkezetek strukturális hátrányát.

A Cooperatives Europe elnevezésű szervezet az európai szövetkezeteket képviseli, és célja a szövetkezeti vállalkozások támogatása és fejlesztése. A szervezet először is a szövetkezet sajátos, a közösségi hatóságok részéről elismert identitására utal. A Cooperatives Europe úgy vélekedik, hogy a szövetkezetek javát szolgáló különleges rendszereket nem szabad azokhoz a rendszerekhez hasonlítani, amelyek a vállalkozások más formáira vonatkoznak, hiszen ezek a rendszerek a szövetkezeti elveket ültetik át a gyakorlatba. Emellett a Cooperatives Europe azzal érvel, hogy a szövetkezetek különleges adóügyi megítélésének nem célja és nem eredménye a tisztességtelen verseny megteremtése, hanem ez inkább azt a célt szolgálja, hogy arányos módon figyelembe vegye és ellentételezze a szövetkezeti formával járó korlátozásokat. A Cooperatives Europe szerint a rendszert az egyenlőség elve indokolja, mivel a szövetkezeteket bizonyos, egyebek között a tőkéhez való hozzájutást illető hátrányok érik. A Cooperatives Europe megítélése szerint a szövetkezetekre olyan autonóm jogi rendszer vonatkozik, amely figyelembe veszi sajátosságaikat. Azzal érvel, hogy ha a szövetkezetekre alkalmazandó sajátos adórendszer illeszkedik a tagállam jogrendszerének logikájába, és a szövetkezetek szövetkezeti elvekhez és értékekhez kapcsolódó tényleges működési módozatainak a következménye, továbbá arányban áll az e szövetkezeti működési módozatok által előírt korlátozásokkal, a rendszer nem tekinthető állami támogatásnak vagy előnynek, hanem ez egyszerűen egy olyan rendszer, amely mögött a vállalkozások más formáira alkalmazandó működési logikától eltérő logika húzódik, és amelyet a különböző vállalkozási formákra alkalmazandó egyenlő megítélés indokol. Végezetül a Cooperatives Europe azt állítja, hogy a rendszer a szövetkezeteket sújtó hátrányokért nyújt ellentételezést, és ezzel a szövetkezeti rendszer logikáját és a szövetkezetek egyenlő versenyfeltételekhez való jogait ismeri el.

A Kooperativa Förbundet – egy svédországi szövetkezeti szervezet – csatlakozott a Cooperatives Europe érveléséhez.

A Confcooperative – Confederazione Cooperative Italiane az olasz szövetkezetek szervezete. Ez a szervezet a szövetkezetek kölcsönös célját és azt hangsúlyozza – leszögezve, hogy a norvég jogszabályok megfelelnek más tagállamok azon jogszabályainak, amelyek mérsékelni kívánják a szövetkezetek hátrányait, különösen a tőkéhez való hozzájutás tekintetében –, hogy a szövetkezetbe a tag által esetlegesen befizetett többlet a tag tulajdona marad, és ekként a szövetkezet keretében az nem adóztatható meg.

A Legacoop – Lega Nazionale delle Cooperative e Mutue a valamennyi gazdasági ágazatban működő olasz szövetkezetek szervezete. A Legacoop utal arra, hogy a szövetkezetnél jelentkező többlet jellemzője az, hogy a tagok időlegesen lemondanak nyereségrészesedésükről. A szervezet megítélése szerint a rendszer összhangban áll az európai szövetkezetek polgári jogi és adójogi szabályozásával, és segítséget fog nyújtani a szövetkezetek számára a tőkejuttatás tekintetében ért hátrányok mérséklésében.

A Coop de France a mezőgazdasági ágazatban működő francia szövetkezetek szervezete. A szervezet az európai jogszabályi keretrendszerre hivatkozik, amely elismeri a szövetkezetek sajátos szerepét – tekintet nélkül arra, hogy mely gazdasági ágazatban tevékenykednek –, és kialakította a számukra jogbiztonságot nyújtó eszközöket. Emellett a szervezet azzal érvel, hogy a rendszer nem jelent támogatást, hanem egyszerűen csak a szövetkezetek jogi formájából adódó strukturális hátrányokat ellentételezi. Ezen túlmenően a rendszer illeszkedik a szövetkezeti rendszer logikájába, ennélfogva nem szelektív. Ez főként azon az érven alapul, miszerint a szövetkezetek tőkéje oszthatatlan, és a tagok fel nem osztott nyereségéből áll. A Coop de France ugyancsak utal a szövetkezetek tőkéhez való hozzájutás terén – a részvénykibocsátás kizártsága, a szövetkezet céljára tekintettel a lehetséges tagok korlátozott száma és a pénzügyi eszközök szövetkezetek általi igénybevételének lehetetlensége miatt – fennálló nehézségeire.

A Landbrugsrådet a dániai mezőgazdasági ágazatban működő szövetkezetek szervezete. A szervezet szerint a rendszer a különböző vállalkozási formák között azonos versenyfeltételeket teremt a szövetkezeti jelleg és a szövetkezeti elvek tiszteletben tartása révén. A rendszer nem előnyt nyújt a szövetkezeteknek, hanem strukturális hátrányt igazít ki.

A CECOP-CICOPA-Europe szervezet az ipari és szolgáltató szövetkezeteket képviseli. A szervezet azzal érvel, hogy a szövetkezetek javát szolgáló egyedi rendszereket nem szabad azokhoz a rendszerekhez hasonlítani, amelyek a vállalkozások más formáira vonatkoznak, mivel ezek a rendszerek a szövetkezetekre vonatkozó elveken alapulnak. Továbbá azzal érvel, hogy a Hatóság a szövetkezetek helyzetének más vállalkozásokéhoz való hasonlításával mintha hierarchiát állítana fel a jogi formák között, és a szövetkezeti formát kivételnek tekintené. Ez sem az EK-Szerződéssel, sem az európai részvénytársaság statútumáról szóló rendelettel nem áll összhangban. A szervezet a szövetkezetekről szóló bizottsági közleményre hivatkozva azt állítja, hogy a bejelentett rendszer arányos módon veszi figyelembe és ellentételezi a szövetkezeti formával járó korlátozásokat.

Az Európai Unió Mezőgazdasági Szövetkezeteinek Általános Szövetsége (General Confederation of Agricultural Co-operatives in the EU – COGECA) az európai mezőgazdasági, mezőgazdasági–élelmiszeripari, erdészeti és halászati szövetkezeteket képviseli. A szervezet a szövetkezetek ezen ágazatokban betöltött alapvető szerepére utal, amelyet sok uniós tagállam is elismer, valamint arra a tényre, hogy a szövetkezetek alapszabályaiban közösségi szempontok (fenntartható fejlődés) is szerepelnek. A szervezet aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szövetkezetek és más vállalkozások egységes adóügyi megítélése ahhoz vezethet, hogy a szövetkezetek más szervezeti jogi formát választanak, és ezzel még nehezebbé teszik a mezőgazdasági termelők piacra jutását.

A CCAE Confederación de Cooperativas Agrarias de España, amely mezőgazdasági szövetkezetek szervezete, támogatja a COGECA, a Coop de France és a Cooperatives Europe érvelését.

A Groupement National de la Coopération a francia szövetkezeti mozgalom szervezete. Érvelése szerint Franciaországban és más európai országokban a szövetkezetek kedvező adóügyi megítélésének célja a szövetkezetek és más vállalkozások közötti tisztességes verseny biztosítása, és az nem torzítja a versenyt. A szervezet hivatkozik a szövetkezetek megkülönböztető jellemzőire, és hangsúlyozza, hogy a szövetkezetek fennmaradásuk és fejlődésük érdekében olyan sajátos jogszabályi és adózási keretrendszert igényelnek, amely figyelembe veszi sajátosságaikat és tevékenységük végzésének körülményeit. A szervezet támogatja azt a norvég álláspontot, miszerint a rendszer semmiféle előnyt nem származtat a szövetkezetekre, és azzal érvel, hogy a rendszer nem fogja a versenyt torzítani, mivel különböző tulajdonságú vállalkozási formákra nem lehet azonos szabályokat alkalmazni. Ennek alapján a szervezet hangsúlyozza, hogy a támogatás nem lenne aránytalan.

A Szövetkezeti Ügyek Norvég Állandó Bizottsága (a továbbiakban: NSCC) norvég szövetkezeti szervezet. Az NSCC először is kijelenti, hogy alapvető különbség áll fenn a szövetkezetek és a vállalkozások más jogi formái között, nevezetesen amiatt, hogy a szövetkezet és tagjai közötti kapcsolat eltér a korlátolt felelősségű társasági formák és tagjaik/részvényeseik kapcsolatától. Ez a szövetkezet tekintetében hozott adózási intézkedéseket is érinti.

Az NSCC először azzal érvel, hogy az intézkedés nem képez állami támogatást, mivel azt az adózási rendszer jellege vagy általános felépítése indokolja. E tekintetben az NSCC érve az, hogy a szövetkezetek saját tőkéjüket úgy képzik, hogy nem fizetnek tagjaiknak nyereségrészesedést. Ezt a többletet rendszerint ki kell fizetni a szövetkezeti tagok részére, mivel ez ténylegesen egy olyan halasztott árkorrekció, amely nem a szövetkezetet, hanem a tagokat illeti. Ha visszafizetés történik, erre a szövetkezet adókedvezményt vehet igénybe. Ha a többletet nem fizetik vissza, ez ténylegesen a szövetkezeti tagok tőke-hozzájárulásának minősül. Ilyen esetben a többletnek a rendszer logikája szerint adómentesnek kell lennie, tekintet nélkül arra, hogy azt saját tőkeként elkülönítik, vagy visszatérítésként kifizetik a tagoknak. Ezen túlmenően a kettős adóztatás elkerülésének alapvető szempontja is érvényesül. Ahhoz hasonlóan, ahogyan a magánszemélyek betétei is adómentesek egy korlátolt felelősségű társaság esetében, mivel azok után a tag vagy részvényes már befizette az adót, a szövetkezet tagja sajáttőke-hozzájárulásának is adómentesnek kell lennie, mivel a tag ezek után már szintén befizette az adót. Ezen az alapon az NSCC úgy ítéli meg, hogy a rendszer jövedelemadó-szabályokkal való összemérése helyett jogszabályi keretként a tag/részvényes sajáttőke-hozzájárulására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Másodszor, az NSCC azzal érvel, hogy az intézkedés nem jelent előnyt, mivel csupán a szövetkezetek jogi struktúrájából adódó hátrányokat ellentételezi. Az NSCC továbbá az eljárást megindító határozatra hivatkozva azzal érvel, hogy nem az számít, hogy a strukturális hátrányokat a norvég szövetkezeti rendszer más elemei kiegyenlítik, hanem azt kell jogilag vizsgálni, hogy az intézkedéssel kiegyensúlyozni kívánt hátrányt más intézkedések kiegyenlítik-e.

Harmadszor, az NSCC állítja, hogy az intézkedés nem szelektív, mivel a szövetkezetek és a többi vállalkozás eltérő adóügyi megítélése társasági jogi eltéréseket tükröz. Ezért – mivel az ellenőrzött adózási intézkedés csak a szövetkezeti formában szerveződött jogalanyokra vonatkozik – az csak olyan vállalkozási formát érint, amely mindenki számára nyitva áll. Ennélfogva az intézkedés nem szelektív.

II.   ÉRTÉKELÉS

1.   A HATÁROZAT HATÁLYA

A fenti I-2.4. szakaszban kifejtetteknek megfelelően a rendszer potenciális kedvezményezettei főként a mezőgazdasági, halászati és erdészeti ágazatokban működő szövetkezetek, bizonyos fogyasztói szövetkezetek és építési szövetkezetek.

Az EGT-megállapodás 8. cikke a megállapodás hatályáról rendelkezik. A 8. cikk (3) bekezdéséből következően:

Ennek alapján a mezőgazdasági és halászati ágazat jelentős része kívül esik az EGT-megállapodás állami támogatásra vonatkozó szabályainak hatályán.

Emiatt ez a határozat a szövetkezet javasolt adókedvezményére vonatkozik, de nem foglalkozik a mezőgazdasági és halászati ágazatban tevékenykedő szövetkezetekkel annyiban, amenynyiben azok tevékenysége nem tartozik az EGT-megállapodás hatálya alá.

2.   AZ ÁLLAMI TÁMOGATÁS MEGLÉTE

2.1.   BEVEZETÉS

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése így szól:

A Hatóság emlékeztet arra, hogy az EFTA-államok adórendszere főszabályként nem tartozik az EGT-megállapodás hatálya alá. Az egyes EFTA-államok saját maguk alakíthatják ki és alkalmazhatják adórendszerüket, saját szakpolitikai döntéseiknek megfelelően. Valamely adózási intézkedés – így egyes szövetkezetek esetében a társaságiadó-kedvezmény – alkalmazása azonban járhat olyan következményekkel, amelyek folytán az adózási intézkedés az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése hatálya alá kerül. Az ítélkezési gyakorlat (27) szerint az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése nem tesz megkülönböztetést az állami beavatkozások között azok oka vagy célja tekintetében, hanem azokat hatásuk alapján határozza meg.

2.2.   AZ ÁLLAMI FORRÁSOK MEGLÉTE

Ahhoz, hogy az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás valósuljon meg, a támogatást az állam által vagy állami forrásokon keresztül kell nyújtani.

A Hatóság emlékeztet arra, hogy a kialakult ítélkezési gyakorlat szerint az angol nyelven aid-nek nevezett támogatás fogalommeghatározása tágabb, mint az angol nyelven subsidy-nak nevezett támogatásé, mivel az előbbibe nem csak a konkrét előnyök tartoznak bele (amilyen a subsidy is), hanem azok az állami intézkedések is, amelyek különböző formákban mérséklik terheket, amelyek rendszerint egy vállalkozás költségvetésére nehezednek, és amelyek hasonló jellegűek és hatásúak (anélkül, hogy a szó szoros értelmében vett aktív támogatás megvalósulna). (28)

A bejelentett rendszer szerint az adótörvény 10-50. szakaszában említett szövetkezetek az adókedvezmény különleges formájának igénybe vételére lesznek jogosultak. Ennélfogva ezek a szövetkezetek eredményükből a saját tőkére átvezetett összeget levonhatják. Az adókedvezmény eredményeként a rendszer hatálya alá tartozó szövetkezetek fizetendő adója csökken. Az intézkedés a norvég állam adóbevételeinek csökkenését eredményezi, ami a norvég hatóságok becslése szerint a 2007-es adóévben körülbelül 35–40 millió NOK (körülbelül 4–5 millió EUR) összeget tehet ki. A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint az az intézkedés, amellyel a hatóságok egyes vállalkozásoknak olyan adómentességet adnak, amely – bár nem jár állami források bevonásával – a mentességben részesülőket a többi adófizetőnél kedvezőbb helyzetbe hozza, az állam által vagy állami forrásokon keresztül történő támogatást valósít meg. (29) Ezért a Hatóság megállapítja, hogy a bejelentett rendszer állami forrásokat érint.

2.3.   BIZONYOS VÁLLALKOZÁSOK VAGY BIZONYOS ÁRUK TERMELÉSÉNEK ELŐNYBEN RÉSZESÍTÉSE

2.3.1.    Szelektivitás

Először is a támogatási intézkedésnek szelektívnek kell lennie annyiban, amennyiben előnyben részesít „bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését.”

A rendszer keretében támogatható szövetkezetek az EGT-megállapodás állami támogatásra vonatkozó szabályai értelmében vállalkozások. A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a „vállalkozás” fogalma a gazdasági tevékenységet folytató valamennyi szervezetet felöleli, tekintet nélkül azok jogi helyzetére és finanszírozásának módjára. (30)

Az intézkedés szelektivitásának megállapításakor az adott jogrendszer összefüggéseiben azt kell vizsgálni, hogy az intézkedés a hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévő többi vállalkozással összehasonlítva előnyt jelent-e egyes vállalkozások számára. (31)

A Hatóság a továbbiakban ezeket az elemeket fogja értékelni az adótörvény 10-50. szakaszában bizonyos szövetkezetek javára megállapított adókedvezmény vonatkozásában.

Egy adózási intézkedés szelektívként történő minősítéséhez a Hatóságnak a referenciakeretet alkotó, érvényesülő adórendszer szerinti általános vagy szokásos helyzetet kell azonosítania és értékelnie. (32)

Norvégiában a szövetkezetek az általános társasági adó hatálya alá tartoznak. A társasági adó célja a vállalat eredményének (nettó jövedelmének) megadóztatása. Az adótörvény 10-50. szakaszának tervezete szerint azonban bizonyos fogyasztói szövetkezetek, a mezőgazdasági, halászati és erdészeti ágazatban tevékenykedő egyes szövetkezetek, valamint az építési szövetkezetek a tagok közötti kereskedelem legfeljebb 15 %-ának levonására jogosultak. Így e vállalkozások adóalapja és társasági adója is csökken. Ez az adózási szabály eltér a norvégiai vállalkozások által fizetendő társasági adóra vonatkozó általános szabályoktól.

A norvég hatóságok a bejelentésben azt állítják, hogy az ügy megítélésének referenciakerete a tőkejuttatás általános keretrendszere. A Hatóság nem osztja ezt a véleményt. Mivel a bizonyos szövetkezeteket megillető adókedvezmény az általánosan érvényesülő társasági adótól eltérést jelent, a Hatóság megállapítása szerint a bejelentett intézkedés értékelésének kerete a társasági adó rendszere. Emiatt a társasági adó alkotja azt a referenciakeretet, amelyhez viszonyítva az eltérést értékelni kell.

Következő lépésként a Hatóságnak azt kell értékelnie, hogy az adott jogszabályi rendszer (esetünkben a társasági adó rendszere) szerint az állami intézkedés az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében – a vizsgált intézkedés céljára is figyelemmel – hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévő többi vállalkozással összevetve előnyben részesít-e bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését. (33)

A Hatóságnak ezért azt kell értékelnie és meghatároznia, hogy a vizsgált adózási intézkedésből adódó előnyök szelektívnek tekinthetőek-e. Ehhez azt kell bizonyítania, hogy az intézkedés eltér az általános rendszertől annyiban, amennyiben az intézkedés különbséget tesz – az érintett állam adórendszerének céljaira is figyelemmel – a hasonló ténybeli és jogi helyzetben lévő vállalkozások között. (34)

A fent említett ítélkezési gyakorlat nyomán a Hatóságnak ezért azt kell értékelnie, hogy a társasági adó rendszerében a szövetkezetek tagok közötti kereskedelméből származó jövedelmének 15 %-ig terjedő levonás az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében véve előnyben részesít-e bizonyos szövetkezeteket, a társasági adó céljára figyelemmel hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévő más vállalkozásokkal összevetve.

Amint azt korábban említettük, a társasági adó célja a vállalatok eredményének megadóztatása.

Ezzel összefüggésben a Hatóság ismeri a szövetkezetek sajátos jellemzőit. A Hatóság megállapítja különösen, hogy a szövetkezetekről szóló bizottsági közlemény szerint „a szövetkezetek tagjaik érdekében működnek, akik egyidejűleg felhasználók is, és a szövetkezetet nem külső befektetők érdekei szerint irányítják. A tagok a szövetkezeten belül folytatott üzleti tevékenységük arányában részesülnek az eredményből, az erőforrások és eszközök tulajdona közös, oszthatatlan és ezek a tagok közös érdekét szolgálják. Mivel a tagok közötti személyes kapcsolatok elvileg szorosak és jelentősek, új tagok felvétele jóváhagyáshoz kötött, míg a szavazati jogok nem feltétlenül arányosak a részesedés nagyságával (minden tagnak egy szavazata van). A tag kilépése esetén jogosult részesedésére, ami a tőke csökkenését vonja maga után.” (35)

Ezért egy teljes egészében kölcsönösségen alapuló szövetkezetet először is a szövetkezet tagjai közötti különleges kapcsolat határoz meg, ami annyit jelent, hogy a tagok tevékenyen részt vesznek a szövetkezet üzleti tevékenységében, valamint a tagok és a szövetkezet között a puszta kereskedelmi kapcsolaton túlmutató, nagymértékű kölcsönhatás áll fenn. Másodszor a szövetkezet eszközei a tagok közös tulajdonában vannak, és az eredmény szövetkezeti tagok közötti elosztásának alapja kizárólag a tag szövetkezeten belül folytatott üzleti tevékenysége.

A fentiekben kifejtett elvek alapján a Hatóság nem zárja ki, hogy a tisztán kölcsönösségi alapon működő szövetkezetek és más társaságok jogi és ténybeli helyzete a társasági adó céljaira figyelemmel nem minősíthető hasonlónak.

Ebben az ügyben azonban a bejelentett rendszer hatálya alá tartozó egyes szövetkezetek kölcsönösségen alapuló jellege a jelek szerint megkérdőjelezhető. A rendszer hatálya alá tartozó bizonyos szövetkezetek üzleti tevékenységének jelentős része nem a tagok közötti, hanem más ügyfelekkel folytatott kereskedelem. E tekintetben a Hatóság az adótörvény 10-50. szakaszában megállapított korlátozásra utal, miszerint a bejelentett rendszert csak azok a fogyasztói szövetkezetek vehetik igénybe, amelyek rendszeres bevételének több mint 50 %-a a tagok közötti kereskedelemből származik. A Hatóság véleménye szerint az ilyen túlnyomórészt kölcsönösségen alapuló szövetkezetek meglehetősen eltérnek a szövetkezetekről szóló bizottsági közleményben körülírt tisztán szövetkezeti modelltől.

Ezen túlmenően a rendszer csak az adótörvény 10-50. szakasza tervezetében meghatározott szövetkezetekre terjed ki, nevezetesen bizonyos fogyasztói szövetkezetekre, a mezőgazdasági, halászati és erdészeti ágazatban tevékenykedő szövetkezetekre, valamint az építési szövetkezetekre. Csak ezek a szövetkezetek jogosultak a legfeljebb 15 %-os levonásra jövedelmük tagok közötti kereskedelemből származó része után. Ezért a szóban forgó adókedvezmény a vállalkozás szövetkezeti jogi formájára és a tevékenység végzése szerinti ágazatra való tekintettel alkalmazandó. Ezért egyértelmű, hogy a rendszer más hasonló gazdasági szereplőket figyelembe véve szelektív.

A Hatóság megítélése szerint a norvég adótörvény 10-50. szakasza azzal, hogy a tagok közötti kereskedelemből származó bizonyos szövetkezeti jövedelmekre – a tevékenység végzése szerinti ágazattól függően – eltérő adózást alkalmaz, megkülönböztetést tesz olyan gazdasági szereplők között, amelyek a társasági adórendszer céljára (az eredmény megadóztatására) figyelemmel hasonló ténybeli és jogi helyzetben vannak.

A bevett ítélkezési gyakorlat szerint az állami támogatás fogalmának nem alkotják részét az olyan állami intézkedések, amelyek megkülönböztetést tesznek a vállalkozások között, és amelyek ezért eleve szelektívek, amennyiben a megkülönböztetés azon rendszer jellegéből vagy általános felépítéséből következik, amelynek az intézkedések részét képezik. (36) Az EFTA-Bíróság és a közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlata szerint azok az egyedi adózási intézkedések, amelyek célja valamely ágazatban a vállalkozások általános rendszer alkalmazásából eredő terheinek részleges vagy teljes ellensúlyozása, az adózási rendszer belső logikájával indokolhatók, amennyiben annak megfelelnek. (37)

Ezért a Hatóságnak azt kell megállapítania, hogy a bizonyos szövetkezetek és más vállalkozások közötti megkülönböztetés akkor is szelektív, ha az azon adórendszer jellegéből vagy általános felépítéséből fakad, amelynek részét képezi. Ezért azt kell meghatározni, hogy a megkülönböztetés közvetlenül az adott rendszer alap- vagy irányadó elveiből ered-e. (38)

Az ítélkezési gyakorlatból következően a megkülönböztetést alkalmazó EFTA-államot terheli annak bizonyítása, hogy a megkülönböztetést a szóban forgó rendszer jellege vagy általános felépítése indokolja. (39) A norvég hatóságok azzal érvelnek, hogy a bizonyos szövetkezetekre vonatkozó adókedvezményt a rendszer jellege vagy általános felépítése indokolja, mivel ezzel a vállalatok adómentes betétek fogadása révén történő sajáttőke-finanszírozási rendszerét a szövetkezetekre is kiterjesztik. Másként megfogalmazva: a rendszer célja a szövetkezetek jogi formájából adódó hátrány kiegyenlítése.

A Hatóság véleménye szerint a vizsgált ügyben a norvég hatóságok azon indokolása, miszerint a társaságiadó-kedvezményt a szövetkezeteknél a tőkéhez jutás nehézségei miatt felmerülő többletköltségekért való ellentételezésnek kell tekinteni, nem következik az adórendszer logikájából. A társasági adót a társaság rendes kereskedelmi tevékenységéből származó jövedelemre vetik ki, míg a vagyoni betétek vagy más sajáttőkebetétek a norvég adójogszabályok szerint nem minősülnek jövedelemnek. (40) Így még ha a norvég hatóságok célja helyénvaló is, az láthatólag nem közvetlenül az intézkedés környezetét képező rendszer, nevezetesen az adórendszer alap- vagy irányadó elveiből ered. A Hatóság emlékeztet arra is, hogy az egységes ítélkezési gyakorlat szerint az állami intézkedés célja önmagában nem elegendő ahhoz, hogy valamely intézkedést eleve kizárjon az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában támogatásként történő minősítésből. (41)

Emellett ebben az ügyben a Hatóság megállapítja, hogy a bejelentett rendszert nem kívánják minden olyan szövetkezetre alkalmazni, amelyet a norvég hatóságok által kiemelt strukturális hátrányok elvileg érintenek. Éppen ellenkezőleg: a rendszer kizárólag az adótörvény 10-50. szakaszában kifejezetten említett ágazatokhoz tartozó szövetkezetekre vonatkozik. A norvég hatóságok nem vonultattak fel olyan érvet, amely alátámasztaná, hogy a rendszernek ezekre a szövetkezetekre történő korlátozása megfelel a norvég adórendszer természetének vagy általános felépítésének. Az adótörvény 10-50. szakaszának előkészítő dokumentuma szerint a rendszer hatálya alá a hagyományos szövetkezeti ágazatot képviselő szövetkezetek tartoznak, (42) ami a társasági adózás keretrendszere szempontjából nem mérvadó szempont. Emellett a norvég hatóságok szerint a korlátozás alapja az a feltételezés, hogy a rendszer hatálya alá vont szövetkezeteknek nagyobb szükségük van a támogatásra, mint a más ágazatokhoz tartozó szövetkezeteknek. A norvég hatóságok azonban e megkülönböztetés tekintetében nem nyújtottak be a feltevésüket alátámasztó tárgyszerű adatokat, sem pedig más tárgyilagos és megalapozott indokolást.

Az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően (43) a Hatóság úgy ítéli meg, hogy bizonyos, egyébként legitim követelmények (ebben az ügyben a szövetkezeti szervezetek sajátosságai) figyelembe vételének szükségessége még különleges szelektív intézkedések esetében sem indokolhatja az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése hatályának kizárását, mivel a célok az állami támogatásra vonatkozó intézkedés összeegyeztethetőségének az EGT-megállapodás 61. cikkének (3) bekezdése szerinti értékelésekor mindenképpen figyelembe vehetők.

A Hatóság emellett a Szövetkezeti Ügyek Norvég Állandó Bizottságának észrevételeire és arra a megállapításra hivatkozik, hogy a szövetkezetek adómentessége a kettős adózás elkerülésének érvével indokolható, és ekként a társasági adórendszer természetének és logikájának körébe tartozik. A Hatóság azonban a rendelkezésére álló adatok alapján nem tudja olyan esetek előfordulását, amikor a tőke után sem a szövetkezet, sem a tagok nem adóznak.

Ezen túlmenően a tárgyalt ügy vonatkozásában – és meggyőző ellenkező értelmű érvek hiányában – a Hatóság véleménye az, hogy a kedvező adóügyi megítélésnek a megkülönböztetés objektív indokolása nélkül mindössze egyes szövetkezetekre való korlátozása nem tekinthető az adórendszer logikájával összhangban állónak. (44) Még ha a szóban forgó intézkedés hatályát objektív szempontok be is határolják, szelektív jellege továbbra is vitathatatlan. (45)

Ilyen előzmények mellett a Hatóság megítélése szerint a bizonyos szövetkezeteket érintő adókedvezmény eltér a rendes társasági adórendszertől, amit a rendszer jellege vagy általános felépítése nem indokol, ezért azt szelektívnek kell tekinteni. (46)

2.3.2.    Előny

Másodszor annak meghatározásához, hogy a rendszer hatálya alá tartozó szövetkezetek előnyhöz jutottak-e, a Hatóságnak értékelnie kell, hogy az intézkedés a kedvezményezetteket olyan kötelezettség alól mentesíti-e, amelyet a szokásos üzletmenetben viselniük kell. A Hatóság véleménye az, hogy a nyereségorientált vállalkozásokra és a szövetkezetekre (a rendszer hatálya alá nem tartozókra is) egyaránt vonatkozó társasági adórendszerre is figyelemmel meg kell vizsgálni azt a kérdést, hogy a rendszer az érintett szövetkezetek számára előnyt keletkeztet-e.

A bejelentett rendszer szerint bizonyos szövetkezetek legfeljebb 15 %-os levonásra jogosultak jövedelmük tagok közötti kereskedelemből származó része tekintetében. Így az említett vállalkozások adóalapja és társasági adója is csökken. Ennek eredményeképpen az intézkedés olyan kötelezettségtől mentesít, amelyet az érintettek egyébként rendszerint költségvetésükből fedeznek. Ez az adózási szabály eltér a norvégiai vállalkozások által fizetendő társasági adóra vonatkozó általános szabályoktól.

A norvég hatóságok és az eljárást megindító határozatra észrevételeket benyújtó több harmadik személy azzal érvelt, hogy a javasolt adókedvezmény nem származtat előnyt a szövetkezetekre. Először is a norvég hatóságok szerint a rendszer megfelel a piaci befektető elvének, és azt a szövetkezet részére jogi formájuk közérdeket képező fenntartása érdekében teljesített kifizetésnek kell tekinteni. Másodszor az adókedvezmény ellentételezés a szövetkezetek azon többletköltségeiért, amelyek a különösen a saját tőkéhez való hozzájutás tekintetében rájuk rótt korlátozásokból erednek, és az nem eredményez túlkompenzációt.

Először is a piaci befektető elvét illetően az érvelés alapja láthatólag az a felfogás, hogy amely szerint a rendszer alapján adott támogatás nem haladja meg a szövetkezeti formában működő vállalkozás többletköltségeit (túlkompenzáció), sem pedig a köz számára a szövetkezeti forma megtartásából eredő előnyöket. A norvég hatóságok azzal érvelnek, hogy a piaci befektető elve akkor érvényesül, ha az állam közérdekből piaci áron jut nem számszerűsíthető előnyökhöz, legalábbis, ha a nem számszerűsíthető előny az érintett vállalkozás érdekeitől teljesen független. (47)

A Hatóság megítélése szerint a piaci befektető elve ebben az ügyben több okból sem alkalmazható. Először a Hatóság nem osztja a norvég hatóságok álláspontját azt illetően, hogy a szövetkezeti formában történő működés nem jelent előnyt a vállalkozás számára. E tekintetben a Hatóság a szövetkezetekről szóló bizottsági közleményre hivatkozik, amelyben az Európai Bizottság többek között kijelenti, hogy a szövetkezeti modell „eszköz lehet a kis- és középvállalkozások (kkv-k) gazdasági erejének kiépítésére vagy fokozására”. (48)

A Hatóság továbbá úgy véli, hogy az állam által „megszerezni” kívánt nem számszerűsíthető előny ebben az ügyben a norvégiai szövetkezeti ágazatnak a saját tőkéhez jutás jelenleg érvényes korlátozása mellett történő fenntartása. A Hatóság véleménye szerint a piaci befektető elvét az ügyben nem lehet alkalmazni, méghozzá azért nem, mert magánbefektető soha nem lenne képes a norvég hatóságok által javasolt tranzakcióhoz hasonló tranzakció lebonyolítására. Ebben az ügyben az állam nem piaci befektetőként vagy vállalkozásként jár el. Ellenkezőleg, az állam szuverén és közigazgatási jogosítványait gyakorolja, amelyeknek az adókivetés kulcseleme. Ezért a Hatóság a piaci befektető elvét nem tekinti alkalmazhatónak.

A norvég hatóságok azzal is érveltek, hogy a rendszer nem eredményez túlkompenzációt, és hogy a nyújtott támogatás nem haladja meg a köz számára a szövetkezetek megőrzéséből származó előnyt. A Hatóság megállapítja, hogy a norvég hatóságok ezzel kapcsolatban nem nyújtottak be számadatokat vagy más információkat, mindössze kijelentették, hogy így vélekednek az ügyről. Ezért a Hatóság ezt az érvelést nem tudja elfogadni.

Másodszor, a Hatóság megvizsgálja, hogy vajon megállapítható-e az, hogy a rendszer nem jelent előnyt a hatálya alá tartozó szövetkezetek számára amiatt, hogy a támogatás célja a strukturális hátrányok ellentételezése. Ismeretes, hogy a strukturális hátrányok bizonyos egyedi helyzetekben támogatási intézkedéssel ellensúlyozhatók. (49) A hátrány ellensúlyozása egyes esetekben előnyt jelent, különösen ha állami monopóliumok korábbi birtokosait átszervezik, és azok a piac verseny előtti megnyitásakor piaci szereplővé válnak. Ezek a precedensek a tárgyalt ügytől eltérő tényállásra vonatkoznak. Emellett sem az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatából, sem az Európai Bizottság határozathozatali gyakorlatából nem következik az, hogy a bejelentetthez hasonló intézkedés ne keletkeztetne előnyt a szóban forgó vállalkozásra pusztán amiatt, hogy a vállalkozás által elszenvedett hátrányt ellentételezi. (50)

Ilyen előzmények mellett a Hatóság azt a következtetést vonja le, hogy a javasolt adókedvezmény előnyt keletkeztet a rendszer hatálya alá tartozó szövetkezetek számára.

2.4.   A VERSENY TORZÍTÁSA ÉS A SZERZŐDŐ FELEK KÖZÖTTI KERESKEDELEMRE KIFEJTETT HATÁS

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdésében a szerződő felek közötti kereskedelem tekintetében versenytorzító vagy a verseny torzításával fenyegető támogatás vonatkozásában szereplő feltételeket illetően az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy nem szükséges annak megállapítása, hogy a támogatás tényleges hatást gyakorolt a szerződő felek közötti kereskedelemre és a verseny ténylegesen torzult, csak azt kell vizsgálni, hogy a támogatás alkalmas-e a kereskedelem befolyásolására és a verseny torzítására. (51)

A norvég hatóságok azzal érvelnek, hogy a rendszer célja a szövetkezet saját tőkéhez jutás tekintetében meglévő versenyhátrányának ellensúlyozása. Ennek alapján állítják, hogy a rendszer nem torzítja a versenyt, és ezzel nem is fenyeget. A Hatóság megállapítja, hogy a rendszer hatása a rendszer hatálya alá tartozó szövetkezetek társasági adójának más vállalkozásokéhoz képest történő csökkenése. Ezért e szövetkezetek versenyhelyzete erősödik. E tekintetben nem lehet döntő az a tény, hogy a szövetkezetre a norvég jogban bizonyos olyan korlátozások vonatkoznak, amelyek nem érvényesülnek többek között a korlátolt felelősségű társasági alakzatokra.

Emellett, ha az állam által nyújtott támogatás egy vállalkozás helyzetét más versenyző vállalkozásokéhoz képest az EGT-n belüli kereskedelemben megerősíti, az utóbbiakat a támogatás által érintett vállalkozásoknak kell tekinteni. Viszont nem szükséges, hogy a támogatásban részesülő vállalkozás maga is részt vegyen az említett kereskedelemben. (52) A javasolt adókedvezmény megerősíti a szövetkezetek helyzetét a más szervezeti formában működő versenytársaikhoz képest. Az adókedvezmény a szövetkezetek valamennyi fő típusára vonatkozik, és legalább néhány ilyen szövetkezet az EGT-n belüli piacokon is tevékenykedik. E tekintetben a Hatóság megállapítja, hogy a Coop NKL BA fogyasztói szövetkezet a norvég élelmiszerüzletek piacán 24 %-os piaci részesedéssel rendelkezik. A Coop NKL BA emellett a beszerzést és feldolgozást illetően más skandináv szövetkezeti kiskereskedelmi szervezetekkel is folytat együttműködést.

Ennek alapján a Hatóság megállapítja, hogy a bejelentett rendszer képes a verseny torzítására és az EGT-megállapodás szerződő felei közötti kereskedelem befolyásolására.

2.5.   A SZÖVETKEZETEKRŐL SZÓLÓ BIZOTTSÁGI KÖZLEMÉNY

A norvég hatóságok azzal érvelnek, hogy a bejelentett rendszer nem képez állami támogatást, mivel összhangban áll a szövetkezetekről szóló bizottsági közleményben kifejtett elvekkel. A norvég hatóságok különösen a bizottsági közlemény 3.2.6. szakaszára hivatkoznak, amelyben az Európai Bizottság egyebek mellett megállapítja, hogy célszerű a szövetkezetek különleges adóügyi megítélése. Ez a szakasz így szól:

A Hatóság azonban megállapítja azt is, hogy a bizottsági közlemény 3.2.7. szakasza szerint továbbá „a gazdasági tevékenységet végző szövetkezetek az Európai Közösségről szóló szerződés (EK-Szerződés) 81., 82. és 86–88. cikke értelmében vett vállalkozásnak minősülnek. Ezért azokra teljes egészében vonatkoznak az európai versenyjogi és állami támogatásra vonatkozó szabályok, valamint a különféle mentességek, határértékek és de minimis szabályok is.”

Ennek alapján a Hatóság véleménye az, hogy noha az ügy értékelésekor figyelembe kell venni a szövetkezetek sajátosságait, az az érvelés, hogy a szövetkezeteknek adott állami támogatás nem tartozik az EGT-megállapodás állami támogatásra vonatkozó szabályainak hatálya alá, nem alapozható a bizottsági közleményre (azt egészében véve).

A Hatóság ezért megállapítja, hogy a szövetkezetekről szóló bizottsági közlemény egészének értelmezése nem teszi szükségessé azon következtetés módosítását, hogy a javasolt adókedvezmény a rendszer hatálya alá tartozó szövetkezetekre nézve előnyt keletkeztet.

2.6.   KÖVETKEZTETÉS AZ ÁLLAMI TÁMOGATÁS MEGLÉTÉRŐL

A fent kifejtett megfontolások alapján a Hatóság arra a következtetésre jut, hogy a bizonyos szövetkezeteket érintő adókedvezmény tekintetében bejelentett rendszer az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatást képez.

3.   ELJÁRÁSI KÖVETELMÉNYEK

A 3. jegyzőkönyv I. része 1. cikkének (3) bekezdése értelmében „az EFTA Felügyeleti Hatóságot az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatni kell a támogatás nyújtásának vagy módosításának tervéről (…). Amíg ebben az eljárásban végleges határozat nem születik, az érintett állam a tervezett intézkedéseket nem hajthatja végre”.

A norvég hatóságok a bizonyos szövetkezeteket érintő adókedvezményre javasolt rendszert a 2007. június 28-án és 2007. október 16-án kelt levélben jelentették be, és a rendszert a Hatóság jogerős határozatáig nem hajtják végre.

A Hatóság ezért megállapítja, hogy a norvég hatóságok a 3. jegyzőkönyv I. része 1. cikkének (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettségnek eleget tettek.

4.   A TÁMOGATÁS ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉGE

A Hatóság megállapítja, hogy a norvég hatóságok sem a bejelentésben, sem a Hatóság eljárást megindító határozatára tett észrevételeikben nem vonultattak fel érvet a támogatás összeegyeztethetősége tekintetében. A Hatóság ennek ellenére a rendelkezésére álló információk alapján értékelte a bejelentett intézkedés EGT-megállapodás 61. cikkével való összeegyeztethetőségét.

A Hatóság úgy ítéli meg, hogy a vizsgált ügyben az EGT-megállapodás 61. cikkének (2) bekezdésében említett eltérések egyike sem alkalmazható.

Az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének alkalmazhatóságát illetően a szövetkezetek adókedvezménye nem tekinthető az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének a) pontja alkalmazási körébe tartozónak, mivel Norvégia egyetlen régiója sem felel meg ennek a rendelkezésnek, amely rendkívül alacsony életszínvonalat vagy jelentős alulfoglalkoztatást követel meg. A rendszer láthatóan semmilyen közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításának előmozdítására és a norvég állam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére sem törekszik, márpedig ezek az összeegyeztethetőség EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján történő megállapításának feltételei.

Az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontját illetően a támogatás akkor minősíthető összeegyeztethetőnek, ha a támogatás anélkül mozdítja elő egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését, hogy hátrányosan befolyásolná a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben. A Hatóság megállapítja, hogy az intézkedés nem korlátozódik a Norvégia regionális támogatási térképén feltüntetett területekre, és az EGT-megállapodással annak 61. cikke (3) bekezdése c) pontja alapján való összeegyeztethetőségről szóló, egyetlen hatályos állami támogatásra vonatkozó iránymutatás hatálya alá sem tartozik.

Mivel a bejelentett rendszerre közvetlenül egyik iránymutatás sem vonatkozik, a Hatóság a rendszer összeegyeztethetőségét közvetlenül az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján fogja értékelni (53). Az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti eltéréseket megszorítóan kell értelmezni (54), és azokról csak akkor lehet rendelkezni, ha megállapítható, hogy a támogatás közös érdekű cél eléréséhez járul hozzá, amely csak a szokásos piaci körülmények között nem lenne biztosítható. Az úgynevezett „indokolt ellentételezés” elvét az Európai Közösségek Bírósága a Philip Morris ügyben (55) fogadta el.

Az állami támogatás összeegyeztethetőségének felmérése lényegében a támogatás versenyre gyakorolt kedvezőtlen hatásainak és a közös érdek tekintetében kifejtett kedvező hatásainak összemérése. (56) Ahhoz, hogy az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján valamely állami támogatási rendszer összeegyeztethetősége megállapítható legyen, annak a következő szempontoknak kell megfelelnie:

—	célja egy pontosan megállapított közös érdekű célkitűzés,

—	megfelelően kidolgozott ahhoz, hogy a közös érdekű célkitűzés megvalósítását szolgálja, azaz e tekintetben megfelelő, ösztönző hatású és arányos eszköznek kell lennie,

—	nem torzíthatja az EGT-n belüli versenyt és kereskedelmet a közös érdekkel ellentétes mértékben (57).

A Hatóságnak azt kell értékelnie, hogy az intézkedés célja a közös érdeknek megfelelően szükséges-e, és ha igen, ez a módszer szolgálja-e a cél elérését a legkevésbé torzító hatás mellett.

A norvég hatóságok azzal érveltek, hogy a bejelentett rendszer végső célja a szövetkezeti forma fenntartásának biztosítása. A norvég hatóságok érvelése szerint a szövetkezetek saját tőkéhez való hozzájutása feltételeinek elősegítése e cél elérésében alapvető fontosságú.

A Hatóság elismeri, hogy a szövetkezetek rendelkeznek a szövetkezetekről szóló bizottsági közleményben meghatározott sajátos jellemzőkkel. A bizottsági közlemény szerint a szövetkezeti modell előmozdítása elviekben a gazdaság hatékonyabb működését eredményezheti, és kedvező társadalmi hatásokkal jár. A bizottsági közlemény alapján a szövetkezeti modellnek tulajdonított és a piacon másként el nem érhető tágabb méltányossági, társadalmi és koordinációs előnyökre figyelemmel a szövetkezeti modell fenntartása közös érdekű célkitűzésnek tekinthető. Emellett hangsúlyos a szövetkezeti modellnek a kkv-k gazdasági erejének kiépítésében és növelésében betöltött lehetséges szerepe, a nyereségorientált vállalkozások által egyébként nem végzett szolgáltatások nyújtása, valamint a tudásalapú társadalom építéséhez való hozzájárulása is. (58) Szem előtt kell azonban tartani, hogy a szövetkezetre vonatkozóan a bizottsági közleményben szereplő fogalommeghatározás viszonylag megszorító jellegű, mivel a bizottsági közlemény általánosságban a tisztán kölcsönösségi alapon működő szövetkezetekkel foglalkozik. (59)

Ennek alapján a Hatóság véleménye az, hogy a rendszer pontosan megállapított közös érdekű célkitűzésre irányul annyiban, amennyiben a tisztán kölcsönösségi alapon működő szövetkezetekre vonatkozik.

A második lépés annak értékelése, hogy a támogatást az elérni kívánt közös érdekű célnak megfelelően alakították-e ki, ami ebben az ügyben annak biztosítását jelenti, hogy a szövetkezeti forma a szövetkezetek saját tőkéhez való hozzájutásának elősegítésével fennmaradjon.

Megkülönböztetés tehető a tisztán és nem kizárólag kölcsönösségi alapon működő szövetkezetek között, mivel a kölcsönösség a szövetkezetek fő ismérve. Minél nagyobb mértékben jellemzi a szövetkezetet a kölcsönösség, annál nagyobb mértékben tekinthető a nyereségorientált vállalkozásoktól eltérőnek. Ezért a szövetkezetek fenntartására vonatkozóan a szövetkezetekről szóló bizottsági közleményben meghatározott közös érdekű célkitűzés a legmegfelelőbben az olyan szövetkezeteknek adott támogatással érhető el, amelyek valóban kölcsönösségi alapon működnek.

A kölcsönösségi alapon működő szövetkezetek fogalmát illetően a Hatóságnak kételyei vannak abban a tekintetben, hogy ahhoz, hogy valamely szövetkezet a bizottsági közlemény értelmében vett, kölcsönösségi alapon működő szövetkezetnek minősüljön, elegendő-e az, hogy főként tagjaival kereskedik. A Hatóság véleménye az, hogy a szövetkezet kölcsönösségi alapon működőként történő minősítése számos más tényezőtől is függ, ilyen a szövetkezet és tagjai közötti kapcsolattartás gyakorisága, a tagoknak a szövetkezet üzemeltetésében való tevőleges részvétele, a tagok szövetkezeti irányításban és döntéshozatalban való tevékeny részvétele, a szövetkezeti tagság nem automatikus jellege, hanem jelentkezéshez és a tagság jóváhagyásához kötöttsége, a tagoknak fizetett nyereségrészesedés nagy részének eredményhez való kötöttsége; a tagok számára a nem tag ügyfelekhez képest fenntartott előnyök nagy része stb. A Hatóság álláspontja szerint ezeket és hasonló szempontokat is figyelembe kell venni annak értékelésekor, hogy a szövetkezet valóban kölcsönösségen alapul-e.

A Hatóság megállapítja, hogy a rendszer hatálya alá kerülő egyes szövetkezetek tisztán kölcsönösségen alapulnak, mások pedig túlnyomórészt kölcsönösségen alapulnak. A fogyasztói szövetkezetek vonatkozásában az adótörvény 10-50. szakasza tervezetében az szerepel, hogy a rendszer csak a túlnyomórészt kölcsönösségi alapon működő fogyasztói szövetkezetekre terjed ki. (60) Ezért a vizsgált ügyben a rendszer hatálya alá tartozó egyes szövetkezetek tisztán kölcsönösségi jellege megkérdőjelezhető. Például a rendszer hatálya alá tartozó bizonyos szövetkezetek üzleti tevékenysége jórészt – különösen a fogyasztói szövetkezetek esetében – nem a tagjaikkal, hanem más ügyfelekkel folytatott kereskedelem. Ezen túlmenően a rendszer hatálya alá tartozó néhány szövetkezet mérete miatt a tagok szövetkezet üzemeltetésében és irányításában való részvétele korlátozott. Emellett a tagság jórészt láthatólag automatikus, legalábbis a fogyasztási és lakásszövetkezetek esetében. Ezért a Hatóság álláspontja szerint a rendszert nem úgy alakították ki, hogy a különösen erős kölcsönösséggel jellemzett szövetkezetekre vonatkozzon.

Emellett a rendszer közös érdekű cél eléréséhez megfelelő kialakításának értékelésével kapcsolatban vizsgálni kell azt is, hogy az intézkedéssel megcélzott tevékenység jár-e a támogatással ellentételezett többletköltséggel. A Hatóság megállapítja, hogy a norvég hatóságok nem adtak meg olyan adatokat, amelyek alapján a Hatóság közvetlenül vagy közvetetten számszerűsíthetné azt a költséget, amely a vállalkozásnál a szövetkezeti forma választása esetén jelentkezik. Ezért a Hatóság nem képes annak értékelésére, hogy a támogatás szükséges és az elérni kívánt céllal arányos-e.

Másfelől a Hatóság határozottan azt állapítja meg, hogy a bejelentés szerint a javasolt adókedvezmény csak a tagok közötti és ezzel egyenértékű kereskedelem után jár. Emellett a bejelentett rendszer megköveteli, hogy külön könyvelést vezessenek a tagokkal és más személyekkel folytatott kereskedelemről annak érdekében, hogy a szövetkezet a rendszer keretében megkaphassa a támogatást.

Ennek ellenére a fent említett okok miatt a Hatóságnak kételyei vannak azt illetően, hogy a bejelentett rendszert az elérni kívánt közös érdekű célnak megfelelően alakították-e ki, márpedig ez a cél a szövetkezeti forma, és különösen a tisztán kölcsönösségi alapon működő szövetkezetek fenntartása a saját tőkéhez való hozzájutás elősegítésével.

Végül értékelni kell, hogy a rendszer képes-e az Európai Gazdasági Térségen belüli verseny és kereskedelem torzítására a közös érdekkel ellentétes mértékben.

A verseny és a kereskedelem potenciális torzítását illetően a Hatóság megállapítja, hogy a rendszert működési támogatásnak kell tekinteni, mivel a kedvezményezetteket olyan terhek – ez esetben a társasági adó – alól mentesíti, amelyeket a vállalkozásnak a kereskedelmi tevékenység szokásos gyakorlása során egyébként rendszerint viselnie kell.

Működési támogatás csak abban a kivételes esetben minősíthető az EGT-megállapodással összeegyeztethetőnek, ha olyan közös érdekű célkitűzés támogatását teszi lehetővé, amely másként nem elérhető. A Hatóság kétségbe vonja, hogy a norvég hatóságok által elérni kívánt cél – a szövetkezeti forma fenntartása a saját tőkéhez való hozzájutás elősegítésével – ne lenne elérhető más, arányosabb intézkedésekkel. A Hatóság hangsúlyozza különösen azt a tényt, hogy a rendszer hatálya alá tartozó egyes szövetkezetek az EGT-n belül erős versennyel jellemzett piacokon működő, nagyméretű vállalkozások.

A fenti érvelés alapján a Hatóság úgy ítéli meg, hogy a rendszer pontosan megállapított közös érdekű célkitűzésre irányul, legalábbis annyiban, amennyiben a tisztán kölcsönösségi alapon működő szövetkezetekre vonatkozik. A bejelentett rendszer hatálya alá tartozó egyes szövetkezetek esetében azonban láthatólag nem áll fenn a tisztán kölcsönösségi jelleg. Ezért a Hatóságnak az a véleménye, hogy a támogatás nem tekinthető megfelelően célzottnak. Emellett a Hatóság nincs abban a helyzetben, hogy értékelhesse a támogatás szükségességét és azt, hogy az az elérni kívánt céllal arányos-e.

A fentiek alapján a Hatóság megállapítja, hogy bár a rendszer célja egy pontosan megállapított közös érdekű célkitűzésnek tekinthető, a norvég hatóságok nem bizonyították a támogatás kedvezőtlen hatásait ellensúlyozó kedvező hatásokat. Ezért a rendszer nem tekinthető az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontjával összeegyeztethetőnek.

5.   KÖVETKEZTETÉS

Az előző értékelés alapján a Hatóság a bizonyos szövetkezetek tekintetében bejelentett adókedvezményt az EGT-megállapodás állami támogatásra vonatkozó szabályaival össze nem egyeztethető állami támogatásnak tekinti.

A Hatóság hangsúlyozni kívánja, hogy határozata a fenti II-1. szakaszban kifejtettek szerint nem vonatkozik a mezőgazdasági és halászati ágazatban tevékenykedő szövetkezetekre annyiban, amennyiben e szövetkezetek tevékenysége nem tartozik az EGT-megállapodás állami támogatásra vonatkozó szabályainak hatálya alá,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A bizonyos szövetkezeteket érintő adókedvezmény tervezett rendszere olyan állami támogatást jelent, amely az EGT-megállapodás 61. cikkének értelmében nem összeegyeztethető az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével.

2. cikk

A bejelentett rendszert nem lehet végrehajtani.

3. cikk

E határozat címzettje a Norvég Királyság.

4. cikk

Csak az angol nyelvű szöveg hiteles.

---

(1)  A továbbiakban: Hatóság.

(2)  A továbbiakban: EGT-megállapodás.

(3)  A továbbiakban: Felügyeleti és Bírósági Megállapodás.

(4)  A továbbiakban: 3. jegyzőkönyv.

(5)  Az EFTA Felügyeleti Hatóság által 1994. január 19-én elfogadott és közzétett iránymutatások az EGT-megállapodás 61. és 62. cikkének, valamint a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve 1. cikkének alkalmazásáról és értelmezéséről, HL L 231., 1994.9.3., 1. o. és a 32. sz. EGT-kiegészítés, 1994.9.3. A továbbiakban: az állami támogatásokra vonatkozó iránymutatás.

(6)  A módosított 2004. július 14-i 195/04/COL határozat, HL L 139., 2006.5.25., 37. o. és 26. EGT-kiegészítés, 2006.5.25., 1. o. Az állami támogatásokra vonatkozó iránymutatás frissített változatát közzétették a Hatóság honlapján: http://www.eftasurv.int/state-aid/legal-framework/state-aid-guidelines/

(7)  HL L 96., 2008.4.17., 27. o. és 20. EGT-kiegészítés, 2008.4.17., 44. o.

(8)  A Hatóság és a norvég hatóságok közötti levélváltást illetően részletesebb információk találhatók a Hatóság hivatalos vizsgálati eljárás megnyitásáról szóló határozatában, 719/07/COL határozat (HL C 96., 2008.4.17., 27. o. és a 20. sz. EGT-kiegészítés, 2008.4.17., 44. o.).

(9)  A HL-hivatkozást lásd a 8. lábjegyzetben.

(10)  Lásd a lenti I-5. szakaszt.

(11)  A norvég kormány 2006. szeptember 29-i javaslatának 12.2. szakasza (Ot.prp. nr. 1 (2006-2007) Skatte- og avgiftsopplegget 2007 –- lovendringer).

(12)  Ot.prp. nr. 1 (2006-2007) Skatte- og avgiftsopplegget 2007 - lovendringer.

(13)  A Hatóság nem hivatalos fordítása. Az eredeti norvég szöveg így szól: „[…] I tillegg kan det gis fradrag for avsetning til felleseid andelskapital med inntil 15 prosent av inntekten. Fradrag gis bare i inntekt av omsetning med medlemmene. Omsetning med medlemmene og likestilt omsetning må fremgå av regnskapet og kunne legitimeres.”

(14)  A szövetkezeti törvény 28. szakasza.

(15)  A szövetkezeti törvény 29. szakasza.

(16)  A norvég hatóságok kijelentették, hogy ez a rendelkezés csak azokra a szövetkezetekre vonatkozik, amelyek tevékenysége nem tartozik az EGT-megállapodás hatálya alá. Vö.: a norvég hatóságok 2009. július 6-án kelt levelével (523765. sz. dokumentum), 3. o. Ennek alapján a Hatóság nem bocsátkozik az „egyenértékű kereskedelem” elemzésébe.

(17)  Lov 6. juni 2003 No 38 Lov om bustadbyggjelag (bustadbyggjelagslova).

(18)  Lov 29. juni 2007 No 8l Lov om samvirkeforetak (samvirkelova).

(19)  Fordítás a norvég Szövetkezeti Központ honlapjáról, www.samvirke.org.

(20)  Az ebben a szakaszban megadott adatok főként a norvég Szövetkezeti Központ honlapjáról származnak, amely szövetkezeti tájékoztatási, dokumentációs és tanácsadó központként működik, és amelyet a vezető norvégiai szövetkezeti szervezetek működtetnek, www.samvirke.org

(21)  Lov 14. desember 1951 No 3 om omsetning av råfisk (Råfiskloven), vö. különösen a 3. szakasszal.

(22)  Rt. 1917, 627. o. és Rt. 1927, 869. o.

(23)  A Tanács 1435/2004/EK rendelete (2003. január 22.) az európai szövetkezet statútumáról (SCE) (HL L 207., 2003.8.18., 1. o.).

(24)  A norvég hatóság 2008. február 20-én kelt levele (465882. sz. dokumentum), 2. o.

(25)  Az Európai Bizottság C 2/2006. sz., OTE-ügyben hozott határozata.

(26)  A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának az európai szövetkezetek támogatásáról, COM(2004) 18, 2004. február 23., a továbbiakban: „a szövetkezetekről szóló bizottsági közlemény” vagy „a bizottsági közlemény”.

(27)  Az E-6/98. sz. Norvégia kontra EFTA Felügyeleti Hatóság ügy (EFTA bírósági jelentés, 1999., 76. o.), 34. pont; az E-5/04., E-6/04. és E-7/04. sz. Fesil és Finnfjord, PIL és társai és Norvégia kontra EFTA Felügyeleti Hatóság egyesített ügyek (EFTA bírósági jelentés, 2005., 121. o.), 76. pont; a 173/73. sz. Olaszország kontra Bizottság ügy (EBHT 1974., 709. o.) 13. pont; valamint a C-241/94. sz. Franciaország kontra Bizottság ügy (EBHT 1996., I-4551. o.), 20. pont.

(28)  Lásd különösen a C-143/99. sz. Adria-Wien Pipeline és Wietersdorfer & Peggauer Zementwerke ügy (EBHT 2001., I-8365. o.) 38. pontját; a C-501/00. sz. Spanyolország kontra Bizottság ügy (EBHT 2004., I-6717. o.) 90. pontját; valamint a C-66/02. sz. Olaszország kontra Bizottság ügy (EBHT 2005., I-10901. o.) 77. pontját.

(29)  Lásd még ilyen értelemben a C-387/92. sz. Banco Exterior de España ügy (EBHT 1994., I-877. o.) 44. pontját és a C-222/04. sz. Cassa di Risparmio di Firenze és társai ügy (EBHT 2006., I-289. o.) 132. pontját.

(30)  A C-222/04. sz. Cassa di Risparmio di Firenze és társai ügy (EBHT 2006., I-289. o.) 107. és azt követő pontjai, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

(31)  A C-487/06. P. sz. British Aggregates Association kontra Bizottság ügy 82. és azt követő pontjai; a C-409/00. sz. Spanyolország kontra Bizottság ügy (EBHT 2003., I-1487. o.) 47. pontja; a C-428/06–C-434/06. sz. UGT-Rioja és társai egyesített ügyek (még nem tették közzé) 46. pontja.

(32)  A T-211/04. és T-215/04. sz. Gibraltár kormánya kontra Bizottság ügy (még nem tették közzé) 143. pontja.

(33)  A C-75/97. sz. Belgium kontra Bizottság ügy (EBHT 1999., I-3671. o.,) 28–31. pontja.

(34)  További hivatkozások a T-211/04. és T-215/04. sz. Gibraltár kormánya kontra Bizottság ügy (még nem tették közzé) 143. pontjában.

(35)  A szövetkezetekről szóló bizottsági közlemény 1.1. szakasza.

(36)  A C-173/73. sz. Olaszország kontra Bizottság ügy (EBHT 1974., 709. o.) 33. pontja és a C-143/99. sz. Adria-Wien Pipeline és Wietersdorfer & Peggauer Zementwerke ügy (EBHT 2001., I-8365. o.) 42. pontja.

(37)  A fent hivatkozott E-6/98. sz. Norvégia kontra EFTA Felügyeleti Hatóság ügy 38. pontja; az E-5/04., E-6/04. és a fent hivatkozott E-7/04. sz. Fesil és Finnfjord, PIL és társai és Norvégia kontra EFTA Felügyeleti Hatóság egyesített ügyek 84–85. pontja; a T-127/99., T-129/99. és T-148/99. sz. Territorio Histórico de Alava és társai kontra Bizottság egyesített ügyek (EBHT 2002., II-1275. o.) 163. pontja; a C-143/99. sz. Adria-Wien Pipeline ügy (EBHT 2001., I-8365. o.) 42. pontja; a T-308/00. sz. Salzgitter kontra Bizottság ügy (EBHT 2004., II-1933. o.) 42. pontja; a C-172/03. sz. Wolfgang Heiser ügy (EBHT 2005., I-1627. o.) 43. pontja.

(38)  További hivatkozások a T-211/04. és T-215/04. sz. Gibraltár kormánya kontra Bizottság ügy (még nem tették közzé) 144. pontjában.

(39)  A C-159/01. sz. Hollandia kontra Bizottság ügy (EBHT 2004., I-4461. o.,) 43–47. pontja.

(40)  Vö. a fenti I-2.3. szakasszal.

(41)  A C-241/94. sz. Franciaország kontra Bizottság ügy (EBHT 1996., I-4551. o.) 21. pontja, a C-342/96. sz. Spanyolország kontra Bizottság ügy (EBHT 1999., I-2459. o.) 23. pontja.

(42)  Ot.prp. nr. 1 (2006-2007) Skatte- og avgiftsopplegget 2007 – lovendringer.

(43)  A C-487/06. P. sz. British Aggregates Association kontra Bizottság ügy 92. pontja.

(44)  E tekintetben a Hatóság hivatkozik az Európai Bizottságnak a CO2-illeték ellentételezését szolgáló dániai rendszerről hozott határozatára, vö. a C 41/2006. sz. (ex N 318/2004. sz.) üggyel (még nem tették közzé). A Bizottság a határozat (44) preambulumbekezdésében kijelenti, hogy a tárgyalt rendszer csak egyes olyan vállalkozásokra terjed ki, amelyek a rendszer által a dán hatóságok szerint orvosolni kívánt ténybeli helyzetben vannak. A Bizottság ezt a dán hatóságok által alkalmazandó általános logikától való eltérésnek tekinti, és ezért megállapítja, hogy a rendszer nem felel meg e logikának.

(45)  A T-92/00. sz. és T-103/00. sz. Territorio Histórico de Álava – Diputación Foral de Álava és társai kontra Bizottság egyesített ügyek (EBHT 2002., II-1385. o.) 58. pontja.

(46)  A C-222/04. sz. Cassa di Risparmio di Firenze ügy (EBHT 2006., I-289. o.) 134–138. pontja; a C-148/04. sz. Unicredito Italiano ügy (EBHT 2005., I-11137. o.) 48–49. pontja.

(47)  A norvég hatóságok érvelésük alátámasztására hivatkoznak Fennelly főtanácsnoknak a 251/97. sz. Francia Köztársaság kontra Bizottság ügyben hozott indítványára. A francia hatóságok által az említett ügyben előterjesztett érvelés szerint elvileg arra lehet hivatkozni, hogy amikor az állam árukat, szolgáltatásokat vagy nem számszerűsíthető előnyöket közérdekből piaci áron szerez be, ebben egyáltalán nincsen támogatási elem, vagy ha van is, akkor az potenciálisan összeegyeztethető. Vö. az indítvány 20. pontjával. A főtanácsnok azonban az említett ügyben nem fogadta el a francia hatóságok érvelését.

(48)  A szövetkezetekről szóló bizottsági közlemény 2.1.1. szakasza.

(49)  A T-157/01. sz. Danske Busvognmænd kontra Bizottság ügy (EBHT 2004., II-917. o.)

(50)  A 30/59. sz. Gezamenlijke Steenkolenmijnen ügy (EBHT 1961., 3. o.) 29–30. pontja; a C-173/73. sz. Olaszország kontra Bizottság ügy (EBHT 1974., 709. o.) 12–13. pontja; a C-241/94. sz. Franciaország kontra Bizottság ügy (EBHT 1996., I-4551. o.) 25. és 35. pontja; a C-251/97. sz. Franciaország kontra Bizottság ügy (EBHT 1999., I-6639. o.) 41., 46–47. pontja és a Bizottság C 2/2006.sz. OTE-ügyben hozott határozatának 92. pontja.

(51)  A C-372/97. sz. Olaszország kontra Bizottság ügy (EBHT 2004., I-3679. o.) 44. pontja; a C-66/02. sz. Olaszország kontra Bizottság ügy 111. pontja, valamint a C-148/04. sz. Unicredito Italiano ügy (EBHT 2005., I-11137. o.) 54. pontja.

(52)  A C-66/02. sz. Olaszország kontra Bizottság ügy 115. és 117. pontja és a fent hivatkozott C-148/04. sz. Unicredito Italiano ügy 56. és 58. pontja.

(53)  A T-288/97. sz. Regione Autonoma Friuli Venezia Giulia kontra Bizottság ügy (EBHT 2001., II-1169. o.) 72. pontja.

(54)  A C-301/96. sz. Németország kontra Bizottság ügy (EBHT 2003., I-9919. o.) 66. és 105. pontja.

(55)  A C-730/79. sz. Philip Morris kontra Bizottság ügy (EBHT 1980., I-2671. o.).

(56)  Lásd a Bizottság 2005. június 7-i állami támogatási cselekvési tervét, COM (2005) 107, 11. pont.

(57)  Lásd a Bizottság N 270/06. sz. ügyben hozott, 2007. január 24-i 2007 C (2006) 6630. sz. határozatának 67. pontját.

(58)  A szövetkezetekről szóló bizottsági közlemény 2.1.1. szakasza.

(59)  A fenti II-2.3.1. szakasz.

(60)  Ez a feltétel nem vonatkozik más szövetkezetekre, és a Hatóság nem rendelkezik adatokkal arra vonatkozóan, hogy a rendszer a más ágazatokban a nem túlnyomórészt kölcsönösségi alapon működő szövetkezetekre is kiterjedne-e.

---