17.3.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 70/49

---

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG

329/09/COL HATÁROZATA

(2009. július 15.)

a magánháztartásokban az alternatív, megújuló energiaforrásokra épülő fűtés és a villamosenergia-megtakarítás támogatására irányuló norvég programmal kapcsolatban

(Norvégia)

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG (1),

TEKINTETTEL az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra (2) és különösen annak 61–63. cikkére és 26. jegyzőkönyvére,

TEKINTETTEL az EFTA-államok közötti, a Felügyeleti Hatóság és a Bíróság létrehozásáról szóló megállapodásra (3) és különösen annak 24. cikkére,

TEKINTETTEL a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve (4) I. része 1. cikkének (2) bekezdésére és II. része 4. cikke (4) bekezdésére, 6. cikkére és 7. cikkének (3) bekezdésére,

TEKINTETTEL a Hatóságnak az EGT-megállapodás 61. és 62. cikkének alkalmazására és értelmezésére vonatkozó iránymutatására (5),

TEKINTETTEL a 3. jegyzőkönyv II. részének 27. cikkében említett végrehajtási rendelkezésekről szóló, 2004. július 14-i 195/04/COL határozatra (6),

MIUTÁN az említett rendelkezéseknek megfelelően felkérte az érdekelt feleket észrevételeik megtételére (7), és ezen észrevételek figyelembevételével,

mivel:

I.   TÉNYEK

1.   ELJÁRÁS

2006. október 13-án kelt levelével (dokumentumszám: 393383) a norvég Hőtermelők Szövetsége (Varmeprodusentenes Forening) (8) panaszt nyújtott be, amelyben azt állította, hogy a magánháztartásokat célzó alternatív, megújuló energiaforrásokra épülő fűtési és villamosenergia-takarékossági intézkedésekre irányuló norvég programmal (9) összefüggésben állami támogatás nyújtására került sor. A panaszos a fatüzelésű kályhák gyártóinak érdekvédelmét ellátó független szervezet. A panaszos 2006. október 19-i levelében (dokumentumszám: 395451) kiegészítő információkkal szolgált.

2007. december 19-én több levélváltást követően (10) a Hatóság a 3. jegyzőkönyv I. része 1. cikkének (2) bekezdésében rögzített eljárás megindításáról határozott. A Hatóság eljárás megindításáról szóló 716/07/COL határozatát közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában és annak EGT-kiegészítésében (11). A Hatóság felkérte az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket.

2008. február 4-én a norvég hatóságok észrevételeket nyújtottak be (dokumentumszám: 463573).

A Hatósághoz ezen kívül más érdekelt felektől is érkeztek észrevételek, amelyeket 2008. május 21-én, 2008. május 26-án és 2009. január 14-én továbbított a norvég hatóságoknak (dokumentumszámok: 477954, 477902 és 503830). A norvég hatóságok 2008. június 25-én, 2008. július 4-én és 2009. március 6-án kelt levelükben megküldték ezekre az észrevételekre vonatkozó megjegyzéseiket (dokumentumszámok: 483303, 484722 és 511580).

2009. április 2-án kelt levelében (dokumentumszám: 514264) a panaszos további információkat szolgáltatott, amelyeket 2009. április 8-án továbbítottak a norvég hatóságoknak (dokumentumszám: 514886). 2009. május 7-én kelt levelükben a norvég hatóságok további észrevételeket tettek (dokumentumszám: 517749).

2009. április 21-én a Hatóság képviselői találkoztak a Norvég Bioenergia Szövetség (12) képviselőivel, amely a bioenergia ésszerű hasznosításának Norvégiában történő előmozdításával foglalkozó független szövetség. A NOBIO korábban a Hatóság 2008. május 21-i határozatára vonatkozó észrevételeket nyújtott be (dokumentumszám: 477954).

2.   A TERVEZETT INTÉZKEDÉS LEÍRÁSA

2.1.   AZ ALTERNATÍV FŰTÉSI PROGRAM

Az alternatív fűtési programot 2006-ban vezették be (13). A norvég hatóságok kifejtették, a program célja, hogy ösztönzőt nyújtson a fogyasztóknak egyes környezetbarát fűtési technológiákba való beruházásokhoz, amelyek a norvég piacon még kevéssé elterjedtek, és amelyek hozzájárulhatnak a magánháztartások villamosenergia-fogyasztásának csökkentéséhez (14). A norvég hatóságok elmondták, hogy az alternatív fűtési program körébe csak olyan technológiákat vontak be, amelyek alkalmasak arra, hogy elsődleges fűtési energiaforrásként felváltsák a villamos energiát. A program a pellet kályhákra és kazánokra, a vízfűtéses rendszerekhez csatlakoztatott hőszivattyúkra és a villamosenergia-fogyasztás csökkentésére szolgáló ellenőrzési rendszerekre terjed ki. 2008 augusztusától (15) bevonták a programba a vízfűtéses rendszerekhez csatlakoztatott napkollektorokba való beruházásokat is.

Támogatásban csak azok a háztartások részesülhetnek, amelyek a kérelem benyújtása után beruháznak a megfelelő fűtési technológiákba. A támogatást utólag folyósítják, azt követően, hogy a kedvezményezett benyújtotta a vásárlást bizonyító okiratokat. A magánháztartások legfeljebb a dokumentumokkal alátámasztott és támogatható költségek 20 %-ának megfelelő megtérítést igényelhetnek. A támogatás összege pellet kályhák és elektronikus ellenőrző rendszerek esetében 4 000 NOK-ra korlátozódik. Hőszivattyúk, pellet kazánok és napkollektorok esetében a korlát 10 000 NOK.

A támogatási programot az Enova SF kezeli, amely a Kőolaj- és Energiaügyi Minisztérium kizárólagos tulajdonában álló állami vállalat („statsforetak”).

2.2.   A TÁMOGATÁSI INTÉZKEDÉS NEMZETI JOGALAPJA

A program jogalapja az állami költségvetés. A programot a norvég kormány a 82 (2005-2006) sz. parlamenti előterjesztésében javasolta, és a parlament 2006 szeptemberében fogadta el. A program költségvetését a 22 (2006-2007), 59 (2007-2008) és 1 (2008-2009) sz. parlamenti előterjesztésekben megfogalmazott és elfogadott javaslatokkal módosították.

2.3.   KÖLTSÉGVETÉS ÉS IDŐTARTAM

A programot 2006-ban a 82 (2005-2006) sz. parlamenti előterjesztéssel kezdeményezték. A javaslatot a parlament 2006. szeptember 15-én fogadta el, 46 millió NOK összegű költségvetéssel. A 22 (2006-2007) sz. parlamenti előterjesztésnek megfelelően a program költségvetését utólag a 2006. évi állami költségvetés utolsó módosítása során 25 millió NOK-kal megemelték, így összesen 71 millió NOK-ot tett ki.

Az Enovának 2007-re nem juttattak további forrásokat a programra tekintettel, de mivel 2006-ban csak 2 millió NOK kifizetésére került sor, a parlament úgy határozott, hogy a fennmaradó 69 millió NOK-ot átcsoportosítja a program 2007-es költségvetésébe.

2007-ben 40 millió NOK-ot fizettek ki. A 2007-es költségvetésből fennmaradó, fel nem használt 29 millió NOK-ot átcsoportosították a 2008-as költségvetésbe, és ezen felül az állami költségvetésből további 31 millió NOK-ot allokáltak a program céljaira (16). Így a támogatási program teljes költségvetése 2008-ban 60 millió NOK-ot tett ki.

2008-ban 30 millió NOK-ot fizettek ki. A fennmaradó 30 millió NOK-ot átcsoportosították a 2009-es költségvetésbe. A 40 millió NOK összegű új költségvetési forrással együtt (17) a program 2009-es összköltségvetése 70 millió NOK-ot tesz ki.

A program kezdete óta az állami költségvetésből 142 millió NOK-ot allokáltak a program céljaira, ebből 2008 végéig 72 millió NOK került kifizetésre; a program időtartamát nem határozták meg (18).

2.4.   A HIVATALOS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁNAK OKAI

A Hatóság megindította a hivatalos vizsgálati eljárást arra hivatkozással, hogy az alternatív fűtési program állami támogatást tartalmazhat. Bár a program közvetlen kedvezményezettjei a végső fogyasztók, a program célja meghatározott típusú fűtési technológiák használatának előmozdítása. Ezért a Hatóság számára kérdéses volt, hogy a programba tartozó fűtési technológiák gyártói, importőrei és/vagy értékesítői nem részesültek-e közvetett állami támogatásban.

A Hatóságnak kétségei voltak a tekintetben, hogy a program az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével összeegyeztethetőnek tekinthető-e. A Hatóság kétségbe vonta a környezetvédelmi támogatási iránymutatás alkalmazhatóságát, mivel a közvetett támogatás nem járul hozzá a gyártók és/vagy importőrök által a termelési ciklusban felhasznált energiamennyiség csökkentéséhez. A Hatóság megkérdőjelezte továbbá, hogy a program az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján összeegyeztethetőnek tekinthető.

3.   A NORVÉG HATÓSÁGOK ÉSZREVÉTELEI

A norvég hatóságok azzal érveltek, hogy az alternatív fűtési program kizárólagos kedvezményezettjei a magánháztartások, amelyek az EGT versenyszabályok értelmében nem minősülnek vállalkozásnak, és az intézkedés ezért nem tekinthető az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak.

A norvég hatóságok emellett arra hivatkoznak, hogy a program nem szelektív, mivel a kedvezményezetteknek juttatott előnyt a vonatkozó rendszer természete és belső felépítése indokolja, és így nem tekinthető az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak. A norvég hatóságok előadják továbbá, hogy a program nem torzítja a versenyt és nem is fenyeget azzal, mivel a fatüzelésű kályhák és a támogatható technológiák nem tekinthetők helyettesíthető termékeknek, vagyis nem ugyanazon érintett termékpiachoz tartoznak. A norvég hatóságok véleménye szerint az érintett piacot „azon technológiák [alkotják], amelyek alkalmasak az elektromos fűtés helyettesítésére, és éjjel-nappal az elektromos fűtési rendszerekkel azonos szintű fűtési kényelmet nyújtanak, vagy műszaki megfogalmazással, az alapterhelést biztosító fűtési rendszerek” (19). Ezzel szemben a fatüzelésű kályhákat a hatóságok szerint kiegészítő hőforrásnak kell tekinteni, amelyet az alapterhelést biztosító hőforrás mellett alkalmaznak. A fatüzelésű kályhák ezért ún. csúcsterhelést biztosító fűtési rendszerként jellemezhetők.

Végül arra az esetre, ha a Hatóság megállapítaná, hogy a program az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak minősül, a norvég hatóságok azzal érvelnek, hogy a program mind az EGT-megállapodás 61. cikke (2) bekezdésének a) pontja, mind 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján igazolható, szociális, illetve környezetvédelmi célkitűzéseire tekintettel.

4.   HARMADIK FELEK ÉSZREVÉTELEI

A Hatósághoz két harmadik féltől érkeztek észrevételek: a norvég Hőtermelők Szövetsége panaszostól, és a NOBIO-tól.

4.1.   A PANASZOS ÉSZREVÉTELEI

A panaszos véleménye szerint az alternatív fűtési program az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének értelmében jogellenes állami támogatásnak minősül. A panaszos azt állítja, hogy a magánháztartásoknak nyújtott támogatást a programba tartozó fűtési technológiák gyártói és/vagy importőrei részére juttatott közvetett előnynek kell tekinteni. Konkrétabban, a panaszos által rendelkezésre bocsátott információk szerint a pellet kályhák eladásai nőttek a program bevezetésével. A panaszos azzal érvel, hogy a támogatási program bevezetése lehetőséget nyújtott a pellet kályhák gyártói, importőrei és az azokat forgalmazó kiskereskedők számára értékesítési volumenük és nyereségük növelésére.

Ezenkívül a panaszos arra hivatkozik, hogy a program torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget, mivel a pellet kályhákhoz hasonló fatüzelésű kályhákra a program nem terjed ki.

Végül a panaszos véleménye szerint a támogatási program jelenlegi formájában sem az EGT-megállapodás 61. cikke (2) bekezdésének a) pontja, sem 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján nem igazolható.

4.2.   A NOBIO ÉSZREVÉTELEI

A NOBIO a norvég hatóságok álláspontját támogatja és úgy véli, hogy a program csak a magánháztartásoknak nyújtott közvetlen pénzbeli támogatást jelent, a vállalkozásokat nem támogatja, és következésképpen a program nem tartalmaz az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatást.

Ezenkívül arra az esetre, ha a Hatóság megállapítaná, hogy a program az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak minősül, a NOBIO azzal érvel, hogy a program mind az EGT-megállapodás 61. cikke (2) bekezdésének a) pontja, mind 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján igazolható, szociális, illetve környezetvédelmi célkitűzéseire tekintettel.

II.   ÉRTÉKELÉS

1.   ÁLLAMI TÁMOGATÁS FENNÁLLÁSA

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

Valamely intézkedés akkor minősül az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének értelmében állami támogatásnak, ha a következő négy kumulatív feltétel teljesül: az intézkedést i. állam által vagy állami forrásból nyújtják, ii. az intézkedés szelektív gazdasági előnyt biztosít a kedvezményezetteknek; iii. torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget; és iv. alkalmas arra, hogy befolyásolja az EGT-megállapodás Szerződő Felei közötti kereskedelmet.

1.1.   ÁLLAMI FORRÁSOK MEGLÉTE

Az alternatív fűtési programot a Norvég Állam finanszírozza az állami költségvetésből juttatott forrásokon keresztül. A szóban forgó intézkedést tehát az állam nyújtja, állami forrásból.

1.2.   BIZONYOS VÁLLALKOZÁSOK VAGY BIZONYOS ÁRUK TERMELÉSÉNEK ELŐNYBEN RÉSZESÍTÉSE

Ahhoz, hogy egy állami támogatás az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének értelmében állami támogatásnak minősüljön, gazdasági előnnyel is kell járnia egyes vállalkozások számára, és szelektívnek kell lennie abban az értelemben, hogy „bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését” előnyben részesíti.

1.2.1.    Gazdasági előny bizonyos vállalkozások számára

Az első kérdés, amelyet tehát vizsgálni kell, arra vonatkozik, hogy a szóban forgó program gazdasági előnnyel jár-e bizonyos vállalkozások számára (20).

Az alternatív fűtési program keretében teljesített kifizetések kedvezményezettjei a magánháztartások, amelyek általában nem tekinthetők az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének értelmében vett vállalkozásnak. A tény azonban, hogy a támogatást magánszemélyeknek vagy fogyasztóknak nyújtják, önmagában nem zárja ki támogatás fennállását (21). A vállalkozások közvetett előnyben akkor is részesülhetnek, ha nem ők egy intézkedés első vagy közvetlen kedvezményezettjei. Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdésének megfogalmazása a „bármilyen formában nyújtott (…) támogatás[ra]” való utalással mind a közvetlenül, mind a közvetett módon nyújtott támogatásokra kiterjed, mint azt az Európai Bizottság (22) gyakorlata és az Európai Bíróság (23) ítélkezési gyakorlata (24) is megerősíti. Ezért annak értékelését, hogy nyújtottak-e közvetett támogatást a vállalkozásoknak, esetről esetre kell elvégezni.

Az alternatív fűtési program célja, hogy ösztönözze bizonyos fűtési technológiák értékesítését (25). Így a jelen ügyben azt a kérdést kell értékelni, hogy a programba tartozó technológiák ágazatában működő vállalkozások részesülnek-e közvetett gazdasági előnyben, amely az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozhat.

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése nem tesz különbséget az állami beavatkozási intézkedések között azok indokai vagy céljai szerint, hanem hatásaikra tekintettel határozza meg azokat (26). A kérdés ezért az, hogy az alternatív fűtési program azt eredményezi-e, hogy a programba tartozó technológiák ágazatában működő vállalkozások közvetett gazdasági előnyhöz jutnak.

A Hatóság nem osztja a norvég hatóságok azon véleményét, amely szerint a közvetett támogatás fennállásának feltétele, hogy a végső és meghatározó cél a vállalkozások támogatása legyen, és így csak azok a programok minősülnek közvetett állami támogatásnak, amelyeket abból a célból hoztak létre, hogy az állami támogatások tilalmát megkerüljék.

Az e határozatban vizsgált ügyben a magánháztartásoknak egyes alternatív, megújuló energiaforrásokra épülő fűtési technológiákba való beruházásokhoz nyújtott támogatás gazdasági ösztönzést jelent a háztartások számára az ilyen termékek megvásárlására. Az intézkedés arra irányuló ösztönzést teremt a fogyasztók számára, hogy a hagyományos elektronikus fűtésről alternatív fűtési rendszerekre álljanak át (27). A fogyasztók által támasztott kereslet élénkülése az ilyen technológiákkal elérhető nyereség növekedéséhez vezethet, ami más vállalkozásokkal szemben előnyt jelent a programba tartozó technológiák ágazatában működő vállalkozások számára (28).

A tény, hogy a fogyasztók választhatnak a programba tartozó technológiák között, nem jelenti azt, hogy az állam által a fogyasztóknak nyújtott közvetlen támogatás és az érintett vállalkozásoknak juttatott előny közötti kapcsolatot megszüntették volna (29).

Bár az előny közvetett jellegű, az alternatív fűtési program oly módon került kialakításra, hogy közvetlen kapcsolat áll fenn a fogyasztónak nyújtott támogatás és a megfelelő technológia megvásárlása között. Ahhoz, hogy a támogatást megkapja, a fogyasztónak az alternatív fűtési programba tartozó technológiák valamelyikének megvásárlására vonatkozó bizonyítékot kell benyújtania az Enova SF-nek.

A fentiekre tekintettel a Hatóság úgy ítéli meg, hogy az alternatív fűtési program közvetett előnyt nyújt az alternatív, megújuló energiaforrásokra épülő fűtési technológiák ágazatában működő vállalkozásoknak.

1.2.2.    A szelektivitás feltétele

A következő vizsgálandó kérdés az intézkedés szelektív voltára vonatkozik, vagyis hogy az intézkedés előnyben részesít-e „bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését.”

A Hatóság véleménye szerint az alternatív fűtési program szelektív, mivel (közvetett módon) csak a programba tartozó alternatív, megújuló energiaforrásokra épülő fűtési technológiák (pl. pellet kályhák és kazánok, vízfűtéses rendszerekhez csatlakoztatott hőszivattyúk és napkollektorok, és a villamosenergia-fogyasztás csökkentésére szolgáló ellenőrzési rendszerek) ágazatában működő vállalkozásokat részesíti előnyben. Más vállalkozások – a megújuló energiaforrásokra épülő egyéb fűtési technológiák ágazataiban működő vállalkozásokat is ideértve – nem részesülhetnek a program keretében nyújtott támogatásokból (30).

A norvég hatóságok véleménye szerint az alternatív fűtési program keretében nyújtott előnyt a vonatkozó rendszer természete és belső felépítése igazolja. A Hatóság nem osztja ezt a nézetet.

Az Európai Bíróság és az EFTA-Bíróság ítéleteiben következetesen megállapította, hogy az egyes kedvezményezetteknek előnyt juttató intézkedések akkor nem szelektívek, ha azokat a vonatkozó rendszer természete és belső felépítése igazolja (31). Ahhoz, hogy egy szelektív intézkedést a rendszer általános logikája indokoljon, kell lennie egy általános rendszernek, amelyhez kapcsolódik. Emellett az ítélkezési gyakorlat annak értékelése során, hogy egy adott intézkedést az általános rendszer természete és logikája indokol-e, olyan programokra helyezte a hangsúlyt, amelyek valamilyen formában adók, díjak vagy más hasonló, általánosabb alkalmazású rendszerek alóli mentességet jelentettek. A norvég hatóságok nem szolgáltak azon általános rendszerre vonatkozó érvekkel, amellyel a támogatási intézkedés összefügg. Az alternatív fűtési program közvetett módon előnyt biztosít a program keretébe tartozó technológiák ágazatában működő egyes vállalkozásoknak. A fentiekre tekintettel a Hatóság megállapítja, hogy az intézkedés az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének értelmében szelektív.

1.3.   A VERSENY TORZÍTÁSA ÉS A SZERZŐDŐ FELEK KÖZÖTTI KERESKEDELEMRE GYAKOROLT HATÁS

Egy intézkedés akkor minősül állami támogatásnak, ha torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget, és alkalmas arra, hogy befolyásolja az EGT-megállapodás Szerződő Felei közötti kereskedelmet.

A Hatóságnak nem kell megállapítania, hogy egy adott támogatás valóban hatást gyakorol az EGT-államok közötti kereskedelemre és a verseny ténylegesen torzul, csupán azt kell vizsgálnia, hogy a támogatás alkalmas-e arra, hogy befolyásolja a kereskedelmet és a verseny torzulásával fenyeget-e (32). A tevékenységét az EGT-piacon folytató valamely vállalkozásnak nyújtott bármely támogatás alkalmas arra, hogy torzítsa a versenyt és befolyásolja a kereskedelmet (33).

Az alternatív fűtési program (közvetett módon) előnyt biztosít az alternatív, megújuló energiaforrásokra épülő fűtési technológiák ágazatában működő vállalkozásoknak. A programba tartozó technológiák iránti fogyasztói kereslet ösztönzése az alternatív fűtési program lényegi eleme.

Ezenkívül a Hatóság rendelkezésére álló adatok szerint például a programba tartozó egyik technológia, a pellet kályhák értékesítési volumene a program norvégiai bevezetése óta nőtt és stabilizálódott. Ezzel összehasonlítva, a fatüzelésű kályhák – vagyis egy a program körébe nem tartozó technológia – értékesítési volumene ugyanezen időszakban nem alakult hasonlóan kedvezően.

Ezen okokból megállapítható, hogy a támogatás a verseny torzításával fenyeget.

A kereskedelemre gyakorolt hatást illetően, ha az állam által vagy állami forrásokból nyújtott pénzügyi támogatás megerősíti valamely vállalkozás helyzetét az EGT-n belüli kereskedelemben a versenytársaival szemben, ez utóbbiakat a támogatás által érintetteknek kell tekinteni (34).

A fűtési technológiák ágazatában működő vállalkozások az európai piacon folytatják tevékenységüket, tehát az alternatív fűtési program az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében érinti a szerződő felek közötti kereskedelmet.

Így azt a következtetést kell levonni, hogy a támogatás a verseny torzításával fenyeget és alkalmas arra, hogy befolyásolja az EGT-megállapodás szerződő felei közötti kereskedelmet.

1.4.   KÖVETKEZTETÉS

A Hatóság úgy ítéli meg, hogy a norvég alternatív fűtési program az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének értelmében állami támogatásnak minősül.

2.   ELJÁRÁSI KÖVETELMÉNYEK

A 3. jegyzőkönyv I. része 1. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy „az EFTA Felügyeleti Hatóságot az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatni kell minden támogatás nyújtására vagy módosítására irányuló szándékról […]. Amíg ebben az eljárásban végső határozat nem születik, az érintett tagállam a tervezett intézkedéseket nem hajtja végre.”

A norvég hatóságok az alternatív fűtési program végrehajtása előtt nem jelentették be a programot a Hatóságnak. A Hatóság ezért megállapítja, hogy a norvég hatóságok nem tettek eleget a 3. jegyzőkönyv I. része 1. cikkének (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeiknek.

3.   A TÁMOGATÁS ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉGE

A norvég hatóságok azzal érvelnek, hogy a támogatás az EGT-megállapodás 61. cikke (2) bekezdésének a) pontja, vagy az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja és a Hatóság környezetvédelmi támogatásról szóló állami támogatási iránymutatásának együttesen értelmezett rendelkezései alapján igazolható.

3.1.   ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉG AZ EGT-MEGÁLLAPODÁS 61. CIKKE (2) BEKEZDÉSÉNEK A) PONTJA ALAPJÁN

Az EGT-megállapodás 61. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint a „szociális jellegű” támogatás összeegyeztethető az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével, ha azt „magánszemély fogyasztóknak […] a termék származásán alapuló megkülönböztetés nélkül nyújtják”.

A Hatóság megjegyzi, hogy az állami támogatás tilalma alóli kivételeket szigorúan kell értelmezni. A norvég alternatív fűtési program az összes norvég magánháztartást célozza. A Hatóság véleménye szerint ahhoz, hogy a program az EGT-megállapodás 61. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján összeegyeztethetőnek minősüljön, szociális jellegűnek kell lennie, vagyis a népesség kevésbé kedvező helyzetű rétegének előnyére kell szolgálnia (35). Mivel az intézkedés a kérelmek benyújtásának sorrendje szerint valamennyi magánháztartás előtt nyitva áll, a program az EGT-megállapodás 61. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében nem tekinthető szociális jellegűnek.

3.2.   ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉG AZ EGT-MEGÁLLAPODÁS 61. CIKKE (3) BEKEZDÉSÉNEK C) PONTJA ALAPJÁN

Az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével összeegyeztethetőnek tekinthető „az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben”.

3.2.1.    A környezetvédelmi iránymutatás

A Hatóság iránymutatást adott ki, amelyben rögzíti azokat a szempontokat, amelyeket annak értékelése során fog alkalmazni, hogy a környezet védelmére irányuló állami támogatási intézkedések az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével összeegyeztethetőnek tekinthetők-e. Az alternatív fűtési programot 2006-ban indították el. Ebben az időpontban a Hatóságnak a legutóbb 2001. május 23-án módosított környezetvédelmi iránymutatása volt alkalmazandó (36). A Hatóság 2008. július 16-án új környezetvédelmi iránymutatást (37) fogadott el, amely ettől az időponttól alkalmazandó. Így az e két különböző időszakra egyaránt kiterjedő programokat mindkét iránymutatás fényében értékelni kell, a 2001. évi iránymutatás 74. pontjában és a 2008. évi iránymutatás 205. pontjában foglalt elveknek megfelelően.

Arra a helyzetre azonban, amikor egy közvetett támogatás a magánháztartások részére meghatározott fűtési technológiákat értékesítő gyártók, importőrök és/vagy eladók számára előnnyel jár, sem a 2001. évi, sem a 2008. évi iránymutatás nem terjed ki.

3.2.2.    Összeegyeztethetőség közvetlenül az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján

mivel a 2001. évi és a 2008. évi iránymutatás közvetlenül nem alkalmazandó a norvég alternatív fűtési programra, a Hatóság a program összeegyeztethetőségét közvetlenül az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján fogja értékelni (38). Az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti kivételeket szűken kell értelmezni (39), és ezeket csak akkor lehet elfogadni, ha megállapítható, hogy a támogatás olyan közös érdekű célkitűzés eléréséhez fog hozzájárulni, amelyet pusztán rendes piaci feltételek mellett nem lehetett volna elérni. Az ún. „kiegészítő igazolás elvét” az Európai Bíróság a Philip Morris ügyben fogadta el (40).

Az állami támogatások összeegyeztethetőségének vizsgálata alapjában véve a támogatás versenyre gyakorolt negatív hatásainak a támogatás közérdekű szempontú pozitív hatásaival való összevetését jelenti (41). Egy állami támogatási program akkor tekinthető az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján összeegyeztethetőnek, ha

—	pontosan meghatározott közös érdekű célkitűzésre irányul,

—	megfelelő módon szolgálja a közös érdekű cél elérését, valamint e tekintetben megfelelő eszköznek tekinthető, ösztönző hatással bír és arányos,

—	nem torzítja a versenyt és a kereskedelmet az EGT-ben a közös érdekkel ellentétes mértékben (42).

A Hatóságnak értékelnie kell, hogy az intézkedéssel elérni kívánt célkitűzés szükséges-e, közös érdekű célkitűzésekkel összhangban áll-e, és ha igen, ez jelenti-e a szóban forgó célkitűzés elérésének legkevésbé torzító módját.

Az alternatív fűtési program környezetvédelmi célkitűzés elérésére irányul a norvég piacon kevéssé elterjedt környezetbarát technológiákba való fogyasztói beruházások ösztönzése révén. A norvég hatóságok azzal érvelnek, hogy a programba tartozó alternatív fűtési technológiák szélesebb körben való elterjedése csökkenteni fogja a norvég háztartások villamosenergia-fogyasztását. A magánháztartások fűtéséhez felhasznált villamos energia mennyiségének csökkentése és a megújuló energiaforrásokon alapuló alternatív fűtési rendszerek használatának ösztönzése környezetvédelmi szempontból ésszerű célkitűzésnek tekinthető.

Az EGT-megállapodás kilencedik preambulumbekezdése rögzíti a környezet minőségének óvására, védésére és javítására, továbbá a fenntartható fejlődés elve alapján a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű kiaknázásának biztosítására irányuló közös célt. A Hatóság véleménye szerint egy olyan támogatási program, amelynek célja, hogy az energiafogyasztást a megújuló energiaforrások felé mozdítsa el, közös érdekű célkitűzésekkel összhangban áll.

A technológiák programba való bevonásának kritériumait annak alapján állapították meg, hogy az egyes technológiák mennyiben alkalmasak arra, hogy az elektromos fűtést felváltsák. A norvég hatóságok elmondták, hogy a program csak az ún. alapterhelést biztosító fűtési rendszernek minősíthető technológiákra terjed ki. A norvég hatóságok szerint alapterhelést biztosító fűtési rendszernek „azon technológiák [tekinthetők], amelyek alkalmasak az elektromos fűtés helyettesítésére, és éjjel-nappal az elektromos fűtési rendszerekkel azonos szintű fűtési kényelmet nyújtanak” (43).

A norvég hatóságok kifejtették, hogy a programba tartozó alternatív, megújuló energiaforrásokra épülő fűtési technológiák három közös jellemzővel rendelkeznek: a norvég piacon kevéssé elterjedtek, alkalmasak az elektromos fűtés felváltására, és bizonyos minimális szintű felhasználói beavatkozást igényelnek. A Hatóság megjegyzi, hogy az alternatív fűtési programba tartozó technológiák közül nem mindegyik alkalmas arra, hogy az elektromos fűtést teljes mértékben felváltsa (44). A norvég hatóságok azonban azzal érveltek, hogy a programba tartozó technológiák inkább alkalmasak arra, hogy rendszeresen csökkentsék egy átlagos háztartás fűtéséhez felhasznált villamos energia mennyiségét.

A fogyasztóknak nyújtott támogatás, amelynek célja, hogy ösztönözze a kereslet elmozdulását a háztartások elektromos fűtésétől az alternatív, megújuló energiaforrásokra épülő fűtési rendszerek felé, megfelelő eszköznek tűnik a fogyasztók magatartásának közvetlen befolyásolására. Az alternatív fűtési program keretében az állam által nyújtott támogatás nélkül nem állítható ugyanilyen valószínűséggel, hogy a fogyasztói kereslet azonos időszak alatt a megújuló energiaforrásokra épülő fűtési technológiák javára változott volna.

Ahol egyes környezetbarát intézkedések nem valósultak meg, az állami támogatás elvben összeegyeztethetőnek minősíthető (45). Az alternatív fűtési program célja, hogy ösztönzést nyújtson a fogyasztóknak a villamosenergia-fogyasztás csökkentésére alkalmas azon környezetbarát technológiákba való beruházásra, amelyek a háztartások fűtésének norvégiai piacán kevéssé elterjedtek.

Ezenkívül a Hatóság úgy ítéli meg, hogy a támogatás a minimális szintre korlátozódik, amely ahhoz szükséges, hogy a fogyasztókat az elektromos fűtési rendszerekről a programba tartozó alternatív, megújuló energiaforrásokra épülő fűtési rendszerek felé való elmozdulásra ösztönözze. Az alternatív fűtési program a dokumentumokkal alátámasztott és támogatható költségek legfeljebb 20 %-ának visszatérítését tartalmazza, a technológia típusától függően maximum 4 000 NOK, illetve 10 000 NOK összeg erejéig. A valamely alternatív fűtési technológia megvásárlásához nyújtható maximális összeg a megfelelő technológia költségével arányos.

Ezen okokból a Hatóság megállapítja, hogy a program megfelelő módon szolgálja a környezetvédelem közös érdekű céljának elérését.

Végül értékelni kell, hogy az Európai Gazdasági Térségen belüli verseny és kereskedelem torzítására való alkalmasság olyan jellegű-e, amely ellentétes a közös érdekkel.

A támogatást közvetlenül a fogyasztóknak fizetik ki, akik szabadon választhatnak a program objektív kritériumainak megfelelő termékek közül, függetlenül az alternatív fűtési technológiát kínáló vállalkozástól. Így a program elkerüli a program körébe tartozó technológiák ágazatában az EGT-n belüli verseny és kereskedelem szükségtelen torzítását.

A panaszos azzal érvel, hogy a program torzítja a versenyt, mivel a pellet kályhákra kiterjed, a fatüzelésű kályhákra azonban nem. A panaszos szerint a fatüzelésű kályhák a pellet kályhákhoz nagyon hasonló technológiát képviselnek, és indokolt lenne, hogy azok is a program körébe tartozzanak. Ezzel szemben a norvég hatóságok arra hivatkoznak, hogy a fatüzelésű kályhák nem felelnek meg az alternatív fűtési program keretében rögzített objektív kritériumoknak. A Hatóság véleménye szerint, bár a panaszosnak igaza lehet abban, hogy a fatüzelésű kályhák és a támogatási program körébe tartozó valamennyi, vagy legalábbis egyes technológiák között verseny áll fenn, úgy tűnik, hogy a fatüzelésű kályhák nem felelnek meg azon követelményeknek, amelyek alapján a program keretében támogatásban részesülhetnének. E tekintetben a Hatóság nem kifogásolja a program keretében megállapított objektív kritériumokat, valamint a norvég hatóságok arra vonatkozó értékelését, hogy mely fűtési technológiák alkalmasabbak a program környezetvédelmi céljainak elérésére. Az alternatív fűtési program három objektív támogathatósági feltételen alapul (a korlátozott elterjedtség, elsődleges fűtési forrásként a villamos energia felváltására való alkalmasság és a minimális felhasználói beavatkozás), amelyek közül a fatüzelésű kályhák egyiknek sem, vagy nem mindegyiknek felelnek meg. A Hatóság elismeri továbbá, hogy a fatüzelésű kályhák Norvégiában már széles körben elterjedt technológiát képviselnek. A Hatóság ezért úgy ítéli meg, hogy a támogatási program keretében megállapított támogathatósági feltételek objektív módon igazolhatók, és a program nem sérti az EGT-megállapodás más rendelkezéseit sem, ideértve az állampolgárság alapján való megkülönböztetés tilalmára és az egyenlő elbánásra vonatkozó szabályokat is. Ezenkívül a Hatóság véleménye szerint a norvég hatóságok a viszonylag alacsony támogatási intenzitás megállapításával tovább korlátozták a versenyre gyakorolt hatást. Ezért a Hatóság megállapítja, hogy a fatüzelésű kályhák és más esetlegesen versengő technológiák tekintetében létrejövő lehetséges versenytorzulás a közös érdekkel nem ellentétes, és az egyes hatások fentiekben elvégzett összevetése alapján igazolhatónak tűnik.

A fenti okokból a Hatóság úgy ítéli meg, hogy a program pontosan meghatározott közös érdekű célkitűzésre irányul; megfelelő módon szolgálja a közös érdekű cél elérését, és e tekintetben megfelelő eszköznek tekinthető, amely ösztönző hatással bír és arányos; és végül, nem torzítja a versenyt és a kereskedelmet az EGT-ben a közös érdekkel ellentétes mértékben. Ennek megfelelően a Hatóság megállapítja, hogy a program az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján igazolható.

4.   KÖVETKEZTETÉS

A fenti megfontolások alapján a Hatóság megállapítja, hogy a magánháztartásoknak az alternatív, megújuló energiaforrásokra épülő fűtéshez és a villamosenergia-megtakarításhoz nyújtott támogatásra irányuló norvég program az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak minősül, amely összeegyeztethető az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontjával.

A Hatóság emlékezteti a norvég hatóságokat, hogy a 3. jegyzőkönyv II. részének 21. cikke és a 195/04/COL határozat 6. cikke alapján kötelesek éves jelentéseket küldeni a program végrehajtásáról.

A norvég hatóságokat ezenkívül emlékeztetik arra, hogy a program esetleges módosítására irányuló terveiket minden esetben be kell jelenteniük a Hatóságnak.

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A magánháztartásoknak az alternatív, megújuló energiaforrásokra épülő fűtéshez és a villamosenergia-megtakarításhoz nyújtott támogatásra irányuló norvég program az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének értelmében állami támogatásnak minősül. A támogatási program az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján összeegyeztethető az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével.

2. cikk

E határozat címzettje a Norvég Királyság.

3. cikk

Csak az angol nyelvű szöveg hiteles.

---

(1)  A továbbiakban: a Hatóság.

(2)  A továbbiakban: EGT-megállapodás.

(3)  A továbbiakban: Felügyeleti és Bírósági Megállapodás.

(4)  A továbbiakban: 3. jegyzőkönyv.

(5)  Az EFTA Felügyeleti Hatóság által 1994. január 19-én elfogadott és közzétett, az EGT-megállapodás 61. és 62. cikkének, valamint a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve 1. cikkének alkalmazására és értelmezésére vonatkozó iránymutatás, közzétéve: az Európai Unió Hivatalos Lapja (a továbbiakban: HL) L 231., 1994.9.3., 1. o., és 32. EGT-kiegészítés, 1994.9.3., 1. o. A továbbiakban: az állami támogatásokról szóló iránymutatás. Az állami támogatásokról szóló iránymutatás frissített változatát közzétették a Hatóság honlapján: http://www.eftasurv.int/fieldsofwork/fieldstateaid/guidelines/.

(6)  A 2004. július 14-i módosított 195/04/COL határozat (HL L 139., 2006.5.25., 37. o., és 26. EGT-kiegészítés, 2006.5.25., 1. o.). A határozat egységes szerkezetbe foglalt változatát közzétették a Hatóság honlapján: http://www.eftasurv.int/fieldsofwork/fieldstateaid/legaltext/.

(7)  HL C 96., 2008.4.17., 14. o., valamint 20. EGT-kiegészítés, 2008.4.17., 58. o.

(8)  A továbbiakban: a panaszos.

(9)  A továbbiakban: alternatív fűtési program.

(10)  A Hatóság és a norvég hatóságok közötti levélváltásról részletesebb információ található a Hatóság hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatában, 716/07/COL határozat.

(11)  HL C 96., 2008.4.17., 14. o., valamint 20. EGT-kiegészítés, 2008.4.17., 58. o.

(12)  A továbbiakban: NOBIO.

(13)  A programról további információk találhatók az Enova SF honlapján: http://www.minenergi.no/ és http://www.minenergi.no/sitepageview.aspx?sitePageID=1062.

(14)  82 (2005-2006) sz. parlamenti előterjesztés, a Kőolaj- és Energiaügyi Minisztérium 2006. augusztus 25-i 98/06. sz. sajtóközleménye, valamint 2006. szeptember 14-i 107/06. sz. sajtóközleménye.

(15)  Lásd az 1 (2008-2009) sz. parlamenti előterjesztést, 56. o.

(16)  Az 59 (2007-2008) sz. parlamenti előterjesztés, 123. o.

(17)  Az 1 (2008-2009) sz. parlamenti előterjesztés, 56. o.

(18)  Az 59 (2007-2008) sz. parlamenti előterjesztésben a norvég hatóságok megjegyzik, hogy a programot a Hatóság végső határozatának fényében felülvizsgálják majd.

(19)  A norvég Kőolaj- és Energiaügyi Minisztérium 2007. január 15-i levele (dokumentumszám: 406849), 5. o.

(20)  A közösségi versenyjog alkalmazásában a vállalkozást gazdasági tevékenységet folytató jogalanyként határozzák meg, függetlenül annak jogállásától, lásd például a C-41/90. sz., Höfner és Elser ügyben hozott ítélet (EBHT 1991., I-1979. o.) 21. pontját.

(21)  A C-156/98. sz., Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2000., I-6857. o.).

(22)  A továbbiakban: a Bizottság.

(23)  A továbbiakban: a Bíróság.

(24)  A C-156/98. sz., Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2000., I-6857. o.); a C-382/99. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I-5163. o.); a C-457/00. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2003., I-6931. o.) 57. pontja; lásd még a Jacobs főtanácsnok C-457/00. sz. ügyre vonatkozó indítványának 59. pontját.

(25)  A 82 (2005-2006) sz. parlamenti előterjesztés, 1. o.

(26)  A C-382/99. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 61. pontja; a C-487/06 P. sz., British Aggregates Association kontra Bizottság ügyben 2008. december 22-én hozott ítélet 87. pontja.

(27)  Hasonló érvelésért lásd az N 270/2006. sz. ügyben 2007. január 24-én hozott, C (2006) 6630. sz. bizottsági határozat 40. pontját.

(28)  Lásd az N 142/2005. sz. ügyben 2006. április 26-án hozott, C (2006) 1519. sz. bizottsági határozat 3.1. pontját.

(29)  Lásd az N 270/2006. sz. ügyben 2007. január 24-én hozott, C (2006) 6630. sz. bizottsági határozat 43. pontját.

(30)  Ugyanott, 46–47. pont.

(31)  A C-143/99. sz., Adria-Wien pipeline GmbH és Wietersdorfer & Peggauer Zementwerke GmbH ügyben hozott ítélet (EBHT 2001., I-8365. o.) 42. pontja, és az EFTA-Bíróság E-5/04., E-6/04. és E-7/04. sz., Fesil and Finnfjord és társai kontra EFTA Felügyeleti Hatóság egyesített ügyekben hozott ítéletének (EFTA bírósági jelentés 2005., 117. o.) 77. pontja.

(32)  Lásd az EFTA-Bíróság E-5/04., E-6/04. és E-7/04. sz., Fesil and Finnfjord és társai kontra EFTA Felügyeleti Hatóság egyesített ügyekben hozott ítéletének (EFTA bírósági jelentés 2005., 117. o.) 93. pontját, és a C-372/97. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2004., I-3679. o.) 44. pontját, valamint a C-66/02. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2005., I-10901. o.) 112. pontját.

(33)  A T-92/00. és T-103/00. sz., Diputación Foral de Álava és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2002., II-1385. o.) 72. pontja.

(34)  Az E-6/98. sz., Norvégia Kormánya kontra EFTA Felügyeleti Hatóság ügyben hozott ítélet (EFTA bírósági jelentés 1999., 74. o.) 58. pontja, és a 730/79. sz., Philip Morris kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1980., I-2671. o.) 11. pontja. Lásd még a C-75/97. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1999., I-3671. o.) 47. pontját és a T-217/02. sz., Ter Lembeek kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2006., II-4483. o.) 181. pontját.

(35)  Lásd például az EK-Szerződés 92. és 93. cikkeinek és az EGT-megállapodás 61. cikkének a légiközlekedési ágazatban nyújtott állami támogatásokra való alkalmazásáról szóló bizottsági iránymutatás (HL C 350., 1994. december 10., 7. o.) III.3. szakaszát.

(36)  A továbbiakban: a 2001. évi iránymutatás.

(37)  A továbbiakban: a 2008. évi iránymutatás.

(38)  Lásd a T-288/97. sz., Regione Autonoma Friuli Venezia Giulia kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2001., II-1169. o.) 72. pontját.

(39)  A C-301/96. sz., Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2003., I-9919. o.) 66. és 105. pontja.

(40)  A 730/79 sz., Philip Morris kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1980., I-2671. o.).

(41)  Lásd a Bizottság 2005. június 7-i állami támogatási cselekvési tervének [COM(2005) 107] 11. pontját.

(42)  Lásd az N 270/2006. sz. ügyben 2007. január 24-én hozott, C (2006) 6630. sz. bizottsági határozat 67. pontját.

(43)  A norvég Kőolaj- és Energiaügyi Minisztérium 2007. január 15-i levele (dokumentumszám: 406849), 5. o.

(44)  Például az Enova SF által kiadott, a vízfűtéses rendszerekhez csatlakoztatott napkollektorokra (a programba tartozó technológia) vonatkozó vevői útmutató szerint ezek a rendszerek egy háztartás teljes fűtési szükségletének csupán legfeljebb 50 %-át képesek kielégíteni. Megfelelő mennyiségű napenergia esetén a napkollektorok alkalmasak arra, hogy rendszeres felügyelet nélkül folyamatosan működjenek, és amikor működnek, kényelmes, bár csupán részleges alternatív fűtési energiaforrást biztosítanak a fogyasztó számára. A vevői útmutató elérhető az Enova SF honlapján:

http://www.minenergi.no/sitepageview.aspx?sitePageID=1083.

(45)  Mind a 2001. évi, mind a 2008. évi iránymutatás foglalkozik a megújuló energiaforrások támogatásával, ahol a támogatás egyfajta kártalanítást jelent azon gazdasági hátrányért, amellyel a megújuló energiaforrások a kevésbé környezetbarát energiaforrásokhoz képest szembesülnek, lásd a 2001. évi iránymutatás 49–59. pontját és a 2008. évi iránymutatás 48–50. pontját.

---