3.3.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 58/86

---

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG 167/09/COL HATÁROZATA

(2009. március 27.)

a Lista légitámaszpont lízingjéről és eladásáról (Norvégia)

AZ EFTA FELÜGYELETI HATÓSÁG (1),

TEKINTETTEL az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra (2) és különösen annak 61–63. cikkére és 26. jegyzőkönyvére,

TEKINTETTEL az EFTA-államok közötti, Felügyeleti Hatóság és Bíróság létrehozásáról szóló megállapodásra (3) és különösen annak 24. cikkére,

TEKINTETTEL a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve I. része 1. cikkének (3) bekezdésére és II. része 4. cikke (2) bekezdésére (4),

TEKINTETTEL a Hatóságnak az EGT-megállapodás 61. és 62. cikkének alkalmazására és értelmezésére vonatkozó iránymutatására (5) és különösen annak a hatóságok általi földterület- és épületértékesítés állami támogatási elemeiről szóló V. részére,

MIUTÁN FELKÉRTE az érintett feleket észrevételeik megtételére a 3. jegyzőkönyv II. része 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően (6),

TEKINTETTEL észrevételeikre,

mivel:

I.   TÉNYEK

1.   ELJÁRÁS

A hivatalos eljárás megindításáról szóló 183/07/COL határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában és annak EGT-kiegészítésében tették közzé. A Hatóság felkérte az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket. A Hatósághoz a Lista Lufthavn AS-től érkeztek észrevételek. A Hatóság ezeket a 2007. december 4-i levelében (eseményszám: 455712) továbbította a norvég hatóságoknak, akiknek válaszadási lehetőséget biztosítottak. A norvég hatóságok 2007. december 12-én kelt levelükben (eseményszám: 457245) küldték meg észrevételeiket.

A Hatóság Geir Saastad urat nevezte ki szakértőként, hogy végezze el a Lista légitámaszpont független szakértői értékelését. A szakértői kinevezésre 2008. április 14-én került sor. A szakértő feladatköre: i. a légitámaszpont piaci értékének meghatározása; valamint ii. a földterülethez és épületekhez kapcsolódó kötelezettségek értékének meghatározása.

A független szakértő végleges jelentését 2008 májusában nyújtották be a Hatóságnak.

A Hatóság 2008. július 18-i levelében (eseményszám: 486089) kiegészítő információkat kért a norvég hatóságoktól.

A norvég hatóságok a kért információt 2008. augusztus 28-i levelükben (eseményszám: 489312) küldték meg.

2.   A MEGVIZSGÁLT INTÉZKEDÉSEK LEÍRÁSA

A Hatóság két különböző intézkedést vizsgált meg: a Lista légitámaszpont lízingbe adását és eladását.

2.1.   A LISTA LÉGITÁMASZPONT LEÍRÁSA

A Védelmi Minisztérium 50. (1994-1995) parlamenti előterjesztésében (7) ismertette a légitámaszpont bezárására irányuló javaslatát. A Védelmi Minisztérium ún. „fejlesztési alternatívát” nyújtott be. A terv szerint a Norvég Fegyveres Erők értékelnék az épületegyüttest annak meghatározására, hogy ezek közül melyek ipari vagy kereskedelmi célú hasznosítása nem lehetséges vagy nem megengedett. A kereskedelmi/ipari célokra használható épületeket maximum tízéves időszakon át fenn kell tartani a kereskedelmi lehetőségek számba vétele, valamint a légitámaszpont lehető legjobb kereskedelmi célú kihasználásának biztosítása érdekében.

A Parlament határozatát követően számos, a Lista légitámaszpont általános állapotát felmérő jelentés készült (a norvég hatóságok csupán egy tűzvédelmi jelentést küldtek meg 2002. január 24-én, amelyben a TekØk beszámolt az akkori szabványokról, fejlesztésekre tett javaslatot és kiszámította a javasolt munkálatok költségeit).

A Lista légitámaszpont 5 000 000 m2-nyi földterületet fog át. A raktárakból, barakkokból, kantinokból és hangárokból álló épületegyüttes 28 000 m2-nyi területet tesz ki. Az ingatlan felszállópályát és lápos területet is tartalmaz.

A farsundi önkormányzati tanács által jóváhagyott, Lista támaszpontra vonatkozó önkormányzati ágazati terv szerint az ingatlant olyan kereskedelmi célú tevékenységekre lehetne használni, mint légiközlekedési szolgáltatások, közfejlesztések, kézműipar és ipar. A Slevdalsvannet körüli területet, amely a lápos területet és a Norvég Fegyveres Erők lőszerraktárát öleli fel, a Norvég Fegyveres Erők, repülőtéri szolgáltatások és természetmegőrzés számára tartották fenn. Kb. 1 900 000 m2-nyi területet lehetne ipari célokra használni. A földterület néhány része és néhány épület védelem alatt áll a Norvég Fegyveres Erők Védelmi Tervében foglaltaknak megfelelően:

—	három hangár és a légvédelmi szimulátor,

—	egy tiszti étkezde, és

—	a földterület néhány része, ideértve a kifutópályákat, a gurulópályákat és az úthálózat néhány részét.

2.2.   A LISTA LÉGITÁMASZPONT LÍZINGBE ADÁSA

A Norvég Fegyveres Hatóságok birtokában levő ingatlanok átszervezésének kontextusában 1994–1995-ben arról döntöttek, hogy a Lista katonai légitámaszponton zajló tevékenységeket 1996. július 1-jétől megszüntetik.

1996. június 27-én a norvég védelmi ingatlan ügynökség (a továbbiakban: NDEA) tíz évre szóló, 1996. július 1. és 2006. június 30. között hatályos lízingszerződést kötött a Lista Airport Development AS (a továbbiakban: LAD) társasággal, amely lehetőséget nyújtott a LAD számára a légitámaszpont további tíz évre történő bérletére. A vállalat a farsundi önkormányzat (20 %) és helyi befektetők (80 %) tulajdonában állt. A szerződés tárgya kilenc, kb. 12 500 m2-nyi területet átfogó épület és a 421 610 m2-nyi kifutópálya.

A szerződés fő célkitűzése a „fejlesztési alternatíva” végrehajtásának részeként és maximum tízéves időszakban kereskedelmi célú légi szolgáltatásokat nyújtani a légitámaszponton.

1996. július 1-jén a lízingszerződést átruházták a Lista Lufthavn AS (a továbbiakban: LILAS) társaságra, amelyet 1996. május 3-án hoztak létre.

A lízingszerződés szerint a LILAS az épületek egy meghatározott részét és a felszállópályát bérli évi 10 000 NOK-ért, ezt az összeget ötévenként igazítják ki. Az NDEA-t illeti meg a LILAS azon jövedelmének 15 %-a is, ami az épületek allízingjéből származik. 1996. július 1. és 2002 szeptembere között a LILAS számos allízing-szerződést kötött. Az allízingből származó, az NDEA számára kifizetett jövedelem 245 405 NOK volt.

A lízingszerződés szerint a légitámaszpont tulajdonosa felel az épületek külső karbantartásáért és a leszállópálya karbantartásáért. A kötelezettséget évi 1 500 000 NOK-ban határozták meg. E kötelezettség ellentételezéseként a tulajdonost megilleti a profit egy része. A lízingszerződés 3. cikke szerint, amenynyiben a légitámaszpont kereskedelmi célú használatából származó profit meghaladja a 4 500 000 NOK-ot, a légitámaszpont tulajdonosát az említett összeg feletti profit 20 %-a illeti meg.

Egy ideig nyújtottak kereskedelmi célú szolgáltatásokat. A Braathen Safe és az Air Stord 1999. november 1-jéig nyújtott kereskedelmi célú szolgáltatásokat. 2000 folyamán a LILAS további intézkedéseket tett arra, hogy megvizsgálja a menetrendszerinti járatok visszaállításának, és a repülőtér európai elosztóként működő nemzetközi teherterminállá alakításának lehetőségét. A LILAS visszaállította az Oslo és Lista közötti menetrendszerinti járatot, amelyet 2001-ben a Cost Air üzemeltetett. 2002-ben nem üzemeltek menetrendszerinti járatok a Lista repülőtéren. Mivel a LILAS nem érte el az eredeti célját – kereskedelmi célú légi szolgáltatások nyújtása a légitámaszponton –, az 1996–2002 közötti időszakban a jövedelem sohasem volt magasabb évi 4 500 000 NOK-nál.

Az első tízéves időszak végén a LILAS-nak lehetősége volt a lízingszerződés további tíz évre történő meghosszabbítására. Amennyiben nem él ezzel a joggal, a lízingszerződés szerint a LILAS 10 000 000 NOK-ért megvásárolhatta volna a légitámaszpont egy meghatározott részét. Továbbá, a szerződés szerint a LILAS-nak lehetősége volt arra, hogy 25 000 000 NOK-ért megvásárolja az egész légitámaszpontot, amennyiben az NDEA úgy döntene, hogy a lízingidőszak alatt teljes egészében eladja LISTA légitámaszpontot. A LILAS 2002. december 13-án kelt levelében nem élt az elővételi jogával, hogy teljes egészében megvásárolja a Lista légitámaszpontot, amelyet Lista Flypark AS-nek adtak el.

2006 júniusában, összhangban a lízingszerződésben foglalt feltételekkel, a LILAS élt elővételi jogával, hogy 10 000 000 NOK-ért megvásárolja a Lista Flypark AS-től a Lista légitámaszpont egyes részeit.

2.3.   A LISTA LÉGITÁMASZPONT ELADÁSA

2002. szeptember 12-én az NDEA eladta a Lista légitámaszpontot a Lista Flypark AS-nek. Az eladás eredményeként a norvég állam 10 875 000 NOK nettó összeget fizetett ki a Lista Flypark AS számára. Az eladás feltételeinek elemzése érdekében egymás után két értékelést kell elvégezni: egyrészt értékelni kell az ingatlan piaci értékét, másrészt pedig a földterülethez és az épületekhez kapcsolódó kötelezettségek értékét.

2.3.1.    Annak érdekében tett lépések, hogy vásárlót találjanak a légitámaszpont számára

1997-ben a LILAS kapcsolatba lépett az NDEA-val, hogy megtárgyalja a légitámaszpont megvásárlásának feltételeit. 1998. október 21-én Farsund önkormányzata és a LILAS megegyeztek az ingatlan megvásárlásának stratégiájáról. Az NDEA, Farsund önkormányzata és a LILAS közötti tárgyalásokat azonban 1999. február 22-én megszakították, mivel a felek nem tudtak megegyezni az árban.

2000 folyamán az NDEA több hirdetést is feladott helyi (Farsund Avis) és regionális újságokban (Fedrelandsvennen és Stavanger Aftenblad) az ingatlan eladására. Akkoriban az ingatlan egyes részeinek eladását tervezték. A hirdetések nem hoztak eredményt.

2001. augusztus 16-án és 17-én az NDEA szervezésében megrendezték a Lista Konferenciát, amelyre 7 000–8 000 potenciális befektető kapott meghívást. A konferencia célja az volt, hogy bemutassa az érdekelt feleknek a Lista légitámaszpontot, valamint a légitámaszpont katonairól polgári-kereskedelmi használatra történő lehetséges átalakítását. A konferenciát követően tanácsadóként kinevezték Hjort urat, akinek feladata segítséget nyújtani az eladási eljárásban. Hjort úr a következőket állapította meg: „a légitámaszpontot nehéz eladni az ingatlanfejlesztőknek, mivel nincsenek megfelelő vásárlók, és a LILAS megállapodása miatt az ingatlan használati potenciálja nagyon korlátozott”.

2001 augusztusában az NDEA az egész ingatlan eladása mellett döntött annak elkerülése érdekében, hogy a légitámaszpont egyes részei teljesen érdektelenné váljanak a potenciális vevők számára.

A 2002 elején az Intervest Eiendom AS és az Interconsult Prosjektutvikling AS ingatlanfejlesztőkkel folytatott tárgyalások kontextusában az NDEA két értékbecslést rendelt a Verditakst és az OPAK ingatlan-értékbecslőktől. Ezek a tárgyalások nem vezettek eredményre, azonban 2002. szeptember 12-én az NDEA és a Lista Flypark AS megegyezett egy adásvételi megállapodásban.

2.3.2.    A vételár

A vételár három elemből állt: i. az ingatlanért fizetendő valós ár; ii. a nettó viszonteladás 50 %-ának megfelelő további összeg; iii. a lízingszerződésből származó nettó jövedelem 30 %-ának megfelelő összeg.

i.   Az ingatlan ára

Az OPAK 2002. május 29-i jelentésében a következő három forgatókönyvet különböztette meg: az ingatlan új vásárlónak történő eladása (32 000 000 NOK), az ingatlan bérbevevőnek történő eladása annak elővásárlási joga alapján, hogy a tízéves lízingidőszak végén megvásárolja a lízingelt épületek és földterület egy részét (34 000 000 NOK), valamint az ingatlan bérbevevőnek történő eladása annak elővásárlási joga alapján, hogy a lízingidőszak alatt megvásárolja az ingatlan egészét (25 000 000 NOK).

A Verditakst 2002. június 7-i jelentése szerint az ingatlan piaci értéke 11 000 000 NOK.

Az eladási árat valójában a Verditakst értékbecslése, azaz 11 000 000 NOK alapján határozták meg.

A fent említett tűzvédelmi jelentés alapján az ingatlan értékéből levontak 7 500 000 NOK-ot, hogy figyelembe vegyék az alkalmazandó tűzvédelmi szabályoknak való megfeleléshez szükséges munkálatokat. Az ingatlan eladási árát ezért 3 500 000 NOK-ra csökkentették.

ii.   A nettó viszonteladás 50 %-os felosztása

Az adásvételi megállapodás 3. cikke szerint az NDEA-t illeti az ingatlan telkeinek eladásából származó bármilyen jövedelem 50 %-a. Két telek eladása alapján az NDEA-nak 795 263 NOK-ot utaltak át. Függőben van továbbá 5 000 000 NOK, mivel eltérően értelmezik ezt a rendelkezést azon terület LILAS általi megvásárlására vonatkozóan, amelyre a lízingszerződés opciót biztosít számára.

iii.   A lízingszerződésből származó nettó jövedelem 30 %-a

Az NDEA emellett jogosult a lízingszerződésből származó, adólevonás utáni profit 30 %-ára. A Lista Flypark AS azonban nem generált jövedelmet a 2003–2006 közötti időszakban.

2.3.3.    A földterülethez és az épületekhez kapcsolódó kötelezettségek értéke

Megegyezés született arról, hogy a vásárlót kompenzálják az ingatlanhoz kapcsolódó azon kötelezettségekért, amelyeket nem vettek figyelembe az értékbecslésben. A kompenzáció a következőket fedte le:

i.

műszaki berendezésekhez kapcsolódó kompenzáció (mint pl. villamos távvezetékek): 3 500 000 NOK A Parlament határozatával összhangban az NDEA vállalta, hogy hozzájárul a katonai használatú légitámaszpont kereskedelmi célú repülőtérré történő átalakításához: „a parlamenti határozattal összhangban a fegyveres erők kötelesek előkészíteni a területet civil használatra. Ez a kötelezettség különösen a szomszédos telektulajdonosok felé irányuló bármely olyan kötelezettségre vonatkozik, amely a vízelvezetéssel, valamint a térség fejlesztéséhez kapcsolódó új infrastruktúra létesítésével kapcsolatban merül fel.”

ii.	új infrastruktúra fejlesztéséhez kapcsolódó kompenzáció: 5 500 000 NOK Az NDEA-t ismét kötelezték arra, hogy viselje a légitámaszpont katonai használatról civil használatra történő átalakításának költségeit.

iii.

a LILAS lízingszerződéséhez kapcsolódó kompenzáció: 5 375 000 NOK A lízingszerződés szerint a légitámaszpont tulajdonosa fedezi az épületek külső karbantartásának és a kifutópálya karbantartásának folyó kiadásait. Ezeket a kötelezettségeket évi1 500 000 NOK-ra korlátozták. Mivel az NDEA 2002-ben, az eladás évében köteles volt a LILAS-nak körülbelül további négy éven át évi 1 500 000 NOK-ot fizetni, a Lista Flypark AS számára 5 375 000 NOK-ot írtak jóvá a LILAS felé fennálló ezen kötelezettségek teljesítése érdekében.

A kompenzáció teljes összegéből, amely 14 375 000 NOK-ot tett ki, levonták a 3 500 000 NOK vételárat. A norvég hatóságok így a vásárlónak 10 875 000 NOK-ot fizettek.

3.   A NORVÉG HATÓSÁGOK ÉSZREVÉTELEI

3.1.   A LILAS LÍZINGSZERZŐDÉSÉVEL KAPCSOLATOS ÉSZREVÉTELEK

3.1.1.    A lízingszerződés keretében a LILAS nem részesült támogatásban vagy előnyben

A norvég hatóságok jelezték, hogy bár a lízingszerződésben meghatározott bérleti díj valóban évi 10 000 NOK volt, ez az érték nem tükrözte megfelelően az NDEA-nak fizetett tényleges összegeket. Valójában az NDEA-t megillette a LILAS azon bevételének 15 %-a is, ami az épületek allízingjéből származik. Továbbá, amennyiben a kereskedelmi célú repülésből származó bruttó bevétel meghaladná az évi 4 500 000 NOK-ot, az NDEA-t illeti az ezen összeget meghaladó összeg 20 %-a is.

Az allízingből származó, az NDEA számára kifizetett jövedelem 245 405 NOK volt. A norvég hatóságok szerint az allízingből származó 245 405 NOK-ot hozzá kell adni az évi 10 000 NOK bérleti díjhoz. A 2002. évi eladásig a lízing keretében kifizetett teljes bérleti díj 310 405 NOK volt.

A norvég hatóságok azzal érveltek továbbá, hogy a LILAS-nak fejlesztenie, üzemeltetnie és karbantartania kellett az ingatlant a légitámaszponton nyújtandó kereskedelmi célú légi szolgáltatások érdekében, a közszolgáltatási kötelezettségnek megfelelően. Ebben a kontextusban a kifizetett bérleti díj összegét célszerű kevésbé fontosnak tekinteni a lízingszerződés értékelése szempontjából. A projekt sikeressége esetében a LILAS jelentős profitra tehetett volna szert a lízingszerződésből. Másrészt, amennyiben a visszafogottabb előrejelzések teljesültek volna, akkor a légitámaszpont lízingje a jelentős elkerülhetetlen költségekre épülő lízingszerződés pénzügyi kockázatai miatt a LILAS számára nem lett volna nyereséges.

3.1.2.    Nincs hatás az EGT-államok közötti kereskedelemre

A norvég hatóságok szerint nem voltak arra utaló jelek, hogy a támogatás érintené az EGT-n belüli kereskedelmet, vagy torzítaná a versenyt. A hatóságok utaltak a repülőterek finanszírozásáról és a regionális repülőterekről induló légitársaságok indulási célú támogatásáról szóló állami támogatási iránymutatásra (8), amely szerint a Lista légitámaszpontot a D-kategóriás repülőterek közé sorolták, azaz az évente 1 milliónál kevesebb utast fogadó kis repülőterek közé. A Lista repülőtér teljes utaskapacitása 32 000 fő. A repülőtér-iránymutatás szerint „a kis regionális repülőtereknek (D kategória) ítélt támogatások kisebb mértékben torzíthatják a versenyt vagy befolyásolhatják a kereskedelmet a közérdekkel ellentétes mértékben.” (9)

3.1.3.    Nem nyújtottak jogellenes támogatást

A norvég hatóságok szerint az új repülőtér-iránymutatásra (10) kell hivatkozni a lízingszerződés feltételeinek vizsgálatakor. Valóban, bár az iránymutatást nem akkor fogadták el, amikor megkötötték a lízingszerződést, a norvég hatóságok szerint az új repülőtér-iránymutatás „kiegészíti mintsem helyettesíti” a korábbi iránymutatást, és ezért az új iránymutatásra kell hivatkozni.

A norvég hatóságok szerint a LILAS-t közszolgáltatási kötelezettséggel bízták meg, ami „az infrastruktúra üzemeltetését, ideértve a repülőtéri infrastruktúra karbantartását és irányítását” foglalta magába. A hatóságok ezután az új repülőtér-iránymutatásra utalnak, amely szerint: „Az ilyen finanszírozás nem minősül állami támogatásnak, ha azt – az Altmark-ügyben hozott ítéletben meghatározott feltételekkel összhangban – a repülőtér irányításához kapcsolódó közszolgáltatási kötelezettségek kompenzálására nyújtják. (…) az ilyen támogatás az EGT-megállapodással csak a 61. cikk (3) bekezdésének a) vagy c) pontja alapján, bizonyos feltételek mellett, hátrányos helyzetű régiókban, vagy a 59. cikk (2) bekezdése alapján nyilvánítható összeegyeztethetőnek, amennyiben eleget tesz egyes olyan feltételeknek, amelyek biztosítják azt, hogy szükséges valamely általános gazdasági érdekű szolgáltatás üzemeltetéséhez, és nem érinti a kereskedelmet a szerződő felek érdekeivel ellentétes mértékben”.

Farsund önkormányzata, ahol a légitámaszpont található, jogosult regionális támogatásra.

A norvég hatóságok ezért arra a következtetésre jutnak, hogy a LILAS-nak nyújtott bármilyen támogatás egy olyan kompenzációnak felel meg, amely nem haladta meg azoknak a közszolgáltatási kötelezettségek nyújtása során felmerült költségek fedezéséhez szükséges összeget, amelyekkel megbízták.

3.2.   AZ ADÁSVÉTELI MEGÁLLAPODÁSSAL KAPCSOLATOS ÉSZREVÉTELEK

3.2.1.    Az eladással kapcsolatban a Lista Flypark AS nem részesült semmiféle támogatásban vagy előnyben

A norvég hatóságok szerint bár nem tartották be szigorúan a hatóságok általi földterület- és épületértékesítés állami támogatási elemeiről szóló állami támogatási iránymutatás 2.2. szakaszában foglalt feltételeket, „a legtöbb potenciális vásárlót megfelelően tájékoztatták az NDEA légitámaszpont eladására tett erőfeszítéseiről”. Valóban, a 2.3.1. szakaszban ismertetettek szerint több lépést is tettek arra, hogy vevőt találjanak.

A norvég hatóságok hangsúlyozták továbbá, hogy az eladási ár megfelelően tükrözte az ingatlan és a hozzá kapcsolódó jogi kötelezettségek értékét. A hatóságok utalnak arra, hogy a tényleges vételár nemcsak az ingatlan árának felelt meg, hanem más olyan komponenseknek is, mint pl. a viszonteladásból származó nyereség 50 %-os megosztása és a Lista Flypark AS-től származó lehetséges nettó jövedelem 30 %-os felosztása (lásd a fenti 2.3.2. szakaszt).

3.2.2.    Nincs hatás az EGT-államok közötti kereskedelemre

A norvég hatóságok megismételték a fenti 3.1.2. szakaszban említett pontokat.

3.2.3.    Nem nyújtottak jogellenes támogatást

A norvég hatóságok a LILAS-szal kötött lízingszerződésre vonatkozó magyarázataikra utaltak.

4.   A HARMADIK FELEK ÉSZREVÉTELEI

2007. november 15-én kelt levelében (eseményszám 452517) a Lista Lufthavn AS-t képviselő ügyvédi iroda megküldte észrevételeit a Hatóság hivatalos vizsgálat megindításáról szóló döntésével kapcsolatban (11).

Az észrevételek a lízingszerződésre korlátozódtak és nem érintették a földterület eladásának kérdését.

4.1.   A LÍZINGSZERZŐDÉS KERETÉBEN A LILAS NEM RÉSZESÜLT TÁMOGATÁSBAN VAGY ELŐNYBEN

A tényleges éves bérleti díj nem 10 000 NOK volt, mivel az NDEA az allízingből 245 405 NOK-ot kapott. Továbbá a LILAS-t – a lízingszerződés keretében – a Lista légitámaszpont üzemeltetéséhez és irányításához kapcsolódó közszolgáltatási kötelezettséggel bízták meg. Ez az általános szolgáltatási kötelezettség jelentősen korlátozta a LILAS lehetőségeit arra, hogy a légitámaszpontot más célokra használja. 2001-ben az ilyen tevékenységek teljes költsége évente kb. 5 500 000 NOK volt. A jelentős költségek fényében 2006. május 9-én a lízingszerződésbe belefoglaltak egy 1 500 000 NOK-ban megállapított éves felső értéket. A LILAS-t és részvényeseit jelentős veszteségek érték a lízingszerződés miatt (12).

4.2.   NINCS HATÁS AZ EGT-ÁLLAMOK KÖZÖTTI KERESKEDELEMRE

A LILAS szerződés szigorúan a Lista légitámaszpont lízingjére irányul, amelynek keretében a légitámaszpont irányításához és működtetéséhez kapcsolódó közszolgáltatási kötelezettséget látnak el, nem pedig belföldi menetrendszerinti járatok és nemzetközi légi teherszállítás üzemeltetését. E tekintetben a lízingszerződés keretében nyújtott bármilyen támogatásnak nem lenne hatása a kereskedelemre az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében.

4.3.   A LILAS SZÁMÁRA NYÚJTOTT BÁRMILYEN TÁMOGATÁS JOGSZERŰ LENNE

Amennyiben a Hatóság megállapítaná, hogy a LILAS-nak támogatást nyújtottak, az minden esetben összeegyeztethető lenne az EGT-megállapodással a repülőterek finanszírozására és a regionális repülőterekről közlekedő légitársaságoknak nyújtott indulási célú állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatás alapján.

4.4.   NEM INDOKOLT A VISSZAFIZETTETÉSI HATÁROZAT

A lízingszerződést végül 1996. június 27-én kötötték meg. Az ettől a naptól számított tíz év alatt egyetlen egy alkalommal kértek információt az eladáshoz kapcsolódó potenciális támogatás nyújtására vonatkozóan, a lízingszerződésre vonatkozóan viszont nem. A tízéves időszakot ezért nem szakította meg hatósági intézkedés. A 3. jegyzőkönyv 15. cikke szerint: „Az EFTA Felügyeleti Hatóság támogatás-visszafizettetésre vonatkozó hatásköre tízéves jogvesztő határidőn belül érvényesíthető.”

II.   ÉRTÉKELÉS

1.   A LISTA LÉGITÁMASZPONT EGY RÉSZÉNEK LÍZINGBE ADÁSA

A LAD-val 1996. június 27-én kötötték meg a lízingszerződést, amely 1996. július 1-jén lépett hatályba.

A 3. jegyzőkönyv 15. cikke szerint:

A lízingszerződés formájában nyújtott potenciális támogatás kérdéséhez kapcsolódó első információkérésre 2007. március 28-án került sor. A Hatóság úgy véli, hogy a jogvesztő határidő ezen a napon járt le, mivel a feleket kötő szerződés 1996. június 27-én lépett hatályba. Emiatt a visszafizettetés nem lehetséges. Továbbá aznap maga a lízingszerződés is lejárt, mivel a LILA nem élt azzal a lehetőséggel, hogy a megállapítást további tíz évre meghosszabbítsa. A lízingszerződés ezért 2006. június 30-án megszűnt és e szerződés nem jár további következményekkel.

Ilyen körülmények között semmilyen gyakorlati hatása nem lenne egy, a szóban forgó intézkedések támogatási jellegéről, illetve az EGT-megállapodással való összeegyeztethetőségéről szóló hatósági határozatnak (13).

2.   A LISTA LÉGITÁMASZPONT ELADÁSA

2.1.   ÁLLAMI TÁMOGATÁS FENNÁLLÁSA

Az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

A hatóságok általi földterület- és épületértékesítés állami támogatási elemeiről szóló állami támogatási iránymutatás további információt nyújt arról, hogy a Hatóság hogyan értelmezi és alkalmazza az EGT-megállapodás állami támogatást szabályozó rendelkezéseit az állami tulajdonban álló földterületek és épületek eladásának elemzésekor. A 2.1. szakasz ismerteti a feltételmentes pályázati eljárás útján történő eladást, miközben a 2.2. szakasz a feltételmentes pályázati eljárás nélküli (független szakértői értékelés alapján történő) értékesítés esetét mutatja be. E két eljárás lehetővé teszi az EFTA-államoknak, hogy az állami támogatás kizárásával kezeljék a földterületek és az épületek eladását.

2.2.   ÁLLAMI FORRÁSOK MEGLÉTE

Állami támogatásnak az a támogatás minősül, amelyet állam által vagy állami forrásból nyújtanak. Az NDEA állami szerv, ezért a forrásai állami források.

Az állami tulajdonban álló földterületek és épületek piaci érték alatti eladása állami források bevonására utal. Ugyanakkor a földterület- és épületértékesítés állami támogatási elemeiről szóló állami támogatási iránymutatás, amennyiben teljesülnek az alkalmazandó feltételek, két olyan esetet különböztet meg, amelyekben az ingatlanért kifizetett árat a piaci árral tekintik egyenlőnek, kizárva az állami forrásokat.

A fentiek alapján két esetet kell megkülönböztetni: a feltételmentes pályázati eljárás útján történő eladás esetei (lásd lenti i. pontot) és a független szakértők által elvégzett értékbecslés alapján történő eladások esetei (lásd lenti ii. pontot).

i)   Feltételmentes pályázati eljárás útján történő eladás

A norvég hatóságok megállapítják, hogy „az eljárás feltételmentes pályázati eljárásként indult a légitámaszpont egyes részei eladása tekintetében. A légitámaszpont különböző használati lehetőségeiről hirdetéseket jelentettek meg 2000-ben különböző újságokban, mint pl. a Farsund avis, a Fedrelandsvennen és a Stavanger Aftenblad.”

Sem a hirdetések, sem az ún. „Lista konferencia” segítségével nem sikerült vevőt találni. Az eljárás nem terjedt ki az egész légitámaszpont eladásának esetére. Ezt megerősítette a főszámvevő jelentése, amelyben megállapították, hogy nem került sor sem az egész ingatlan értékbecslésére, sem pedig a szándékozott eladás közzétételére a Lista Flypark AS-szel folytatott tárgyalásokat megelőzően, amelyeket 2002 márciusában kezdtek meg. A Hatóság ezért úgy véli, hogy a légitámaszpont egészének eladásához kapcsolódóan nem került sor feltételmentes pályázati eljárásra, és emiatt kizárható az állami támogatás ilyen alapon történő kizárásának lehetősége a földterület- és épületértékesítés állami támogatási elemeiről szóló állami támogatási iránymutatás 2.1. szakasza szerint.

ii)   Feltételmentes pályázati eljárás nélküli eladás (szakértő általi értékbecslés)

A hatóságok általi földterület- és épületértékesítés állami támogatási elemeiről szóló állami támogatási iránymutatás 2.2. szakasza a feltételmentes pályázati eljárás nélkül történő eladásra vonatkozóan a következőket tartalmazza: „ha a hatóságok nem a 2.1. szakaszban ismertetett eljárást alkalmazzák, akkor a piaci értéknek az általánosan elfogadott piaci mutatókon és értékelési normákon alapuló megállapítása érdekében – az értékesítési tárgyalások megkezdése előtt – egy vagy több független értékbecslésre jogosult szakértővel független értékelést kell végeztetni. Az így megállapított piaci ár a minimális vételár, amely állami támogatás nyújtása nélkül megállapítható.” (Utólagos kiemelés)

A norvég hatóságok jelezték, hogy az NDEA két értékbecslést rendelt az OPAK és a Verditakst AS ingatlan-értékbecslő cégektől. Ezeket 2002 májusában, illetve júniusában végezték el. Bár úgy tűnik, hogy a tárgyalások már 2002 márciusában elkezdődtek, nincsen arra utaló jel, hogy az árról azelőtt állapodtak volna meg, hogy ismerték volna a két jelentés megállapításait. Mindkét jelentés felbecsülte az ingatlan piaci értéket, kizárva azokat a kötelezettségeket, amelyek a tűzbiztonsági szabványokhoz, műszaki vagy infrastrukturális javításokhoz vagy a lízingszerződéshez kapcsolódtak.

A vevő által fizetett árat a Verditakst által elvégzett értékbecslés alapján határozták meg, ami 11 000 000 NOK-ot tett ki.

Ugyanakkor az OPAK arra a következtetésre jutott, hogy az eladás napján az ingatlan értéke 32 000 000 NOK volt, a lízingszerződésben az egész repülőtérre meghatározott vételár pedig 25 000 000 NOK volt.

Az egymástól nagy mértékben eltérő értékbecslések miatt a Hatóság megnyitotta a hivatalos vizsgálatot és független szakértőnek kinevezte Geir Saastad urat, akinek feladatai a következők voltak:

—	a Hatósághoz benyújtott összes értékbecslés összehasonlítása,

—	i. a légitámaszpont piaci értékének meghatározása; és ii. a földterülethez és az épületekhez kapcsolódó kötelezettségek értékének meghatározása.

A szakértő megvizsgálta továbbá, hogy az állam az említett ingatlan eladása során piaci magánbefektetőként járt-e el, vagy ezzel ellenkezőleg, egy piaci magánbefektető másként viselkedett volna. Ezt szem előtt tartva a szakértő számba vette az ingatlan különleges jellegét és a norvég hatóságok által említett nehézségeket, amelyek a LILAS-szal megkötött meglévő lízingszerződés miatt merültek fel, valamint ez utóbbi lehetőségét arra, hogy a tízéves időszak lejártával megvásárolhatja az ingatlant.

A szakértő értékelte a két elvégzett értékbecsléshez használt módszereket és megállapította, hogy az OPAK jelentése – miközben valószínűleg aktuális díjakat tükröző alacsony bérleti díjakat alkalmaz – nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy az ingatlan egy részét a LILAS-nak fix áron adták bérbe (évi 10 000 NOK-ért), ami jóval kevesebb a feltételezett piaci díjnál. Az üresen állás és a karbantartás utáni átalány szintén „jóval alacsonyabbnak” tűnhet. E tekintetben a szakértő jelezte, hogy az üresen álláshoz kapcsolódó 20 %-os éves költségek az ingatlan jellege miatt nem tekinthetők túlzottan magasnak. A szakértő jelezte továbbá, hogy ehhez hozzá kell adni a jelentős üzemeltetési és karbantartási költségeket. Ezek a kiadások együttvéve csökkentenék a cash flow értékét (az OPAK által becsült) 26 millió NOK-ról 10 millió NOK-ra. Végezetül diszkontálni kellett volna önmagának a földterületnek az értékét annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni az ingatlan egyes részeinek eladásával járó nehézségeket. A szakértő azt is megállapította, hogy az OPAK jelentéséhez fűzött észrevételei alapján a lízingszerződésben megállapított 25 000 000 NOK eladási ár teljes egészében hipotetikus.

A Verditakst-jelentés nem vette figyelembe azt a tényt sem, hogy az ingatlan egy részét a LILAS-nak adták bérbe olyan áron, amely jelentős jövedelemcsökkenést jelent ahhoz a feltételezéshez képest, hogy az ingatlant piaci áron kell bérbe adni. Bár az alkalmazott piaci bérleti díjak megfelelnek annak, amit maga a szakértő is feltételezett (lásd a jelentés 4. szakaszát). A szakértő megjegyzi továbbá, hogy a Verditakst olyan számokat használt az üzemeltetési és a karbantartási költségekre, amelyek megfelelnek az ágazatban alkalmazott standard értékeknek. Végezetül megállapítja, hogy önmagában a földterület értékének becslése jóval visszafogottabb az OPAK becslésénél, és véleménye szerint ez megfelelőbbnek tűnik egy nagyobb értéket megállapító becslésnél.

A két jelentés összehasonlításából a szakértő a következőt állapította meg: „A két értékbecslés közötti legfőbb különbséget az üzemeltetési és a karbantartási költségek kiszámítása jelenti. A Verditakst értékbecslése tükrözi az ingatlanágazatban alkalmazott standard számokat, miközben az OPAK értékbecslése nem.”

A szakértő a következőt megállapította meg: „a 2002-ben történt tranzakció során alkalmazott eladási ár egyenlőnek tűnik a becsült piaci értékkel. A Lista légitámaszpontot egy olyan időszakban adták el, amikor az ilyen típusú ingatlanok iránt kevés érdeklődést mutattak. Az ingatlanpiac és a pénzügyi piacok visszaestek, ugyanakkor az ingatlan jellegét tekintve összetett és távol eső. A Verditakst által az értékbecslésnél alkalmazott kritériumok megfelelőbbek voltak az OPAK értékbecslésében alkalmazottaknál. Az OPAK értékbecslésével szembeni legfőbb kifogás, hogy az ingatlan értékének meghatározásánál nem a normális működési költségeket alkalmazták. Az eladáshoz kapcsolódóan az NDEA által a Lista Flypark AS–re átruházott kötelezettségekért járó kompenzáció nem tűnik indokolatlanul magasnak, tekintettel a helyszínen található épületek számára és a szóban forgó földterület méretére.” (Utólagos kiemelés)

A szakértő hangsúlyozta, hogy az olyan ingatlanok, mint a Lista légitámaszpont, bármilyen értékbecsléséhez jelentős bizonytalanság kapcsolódik. Ez a következő tényezőkkel magyarázható:

—	a terület távol esik a mérhető ingatlanpiaccal rendelkező beépített területektől. Ez nemcsak a földterület-árakat, hanem a bérleti díjakat is érinti,

—	a terület olyan légitámaszpontot foglal magába, amelyen a múltban katonai tevékenységeket folytattak. Összehasonlítható referenciaingatlan csak néhány van, vagy egyáltalán nincsen, és

—	a földterület és az épületek számottevő helyreállítási és karbantartási munkákra szorulnak.

A független szakértő jelentése fényében a Hatóság úgy véli, hogy a légitámaszpontot piaci értéken adták el.

Először is a tényleges eladási ár megegyezett a Verditakst értékbecslésében megadott piaci értékkel. Az a tény, hogy az OPAK piaciérték-becslése jelentősen magasabb volt, nem ad okot arra a következtetésre, hogy állami támogatásra került volna sor (14).

Valóban, a Hatóság által kijelölt szakértő a fentiek alapján rámutat több olyan tényezőre is, amelyek azt jelzik, hogy az OPAK piaciérték-becslése túl magas volt és a Verditakst által alkalmazott kritériumok megfelelőbbek voltak az OPAK által alkalmazottaknál. A Hatóság egyetért azzal a véleménnyel, amely szerint a Lista ingatlanpiac atipikus és nehezen elemezhető, és Saastad úr megállapítása szerint az olyan ingatlanok, mint a Lista légitámaszpont, bármilyen értékbecsléséhez jelentős bizonytalanság kapcsolódik. Valóban, a 2002-ben elkészített két értékbecslés közötti eltérés alátámaszthatja az ottani piachoz kapcsolódó bizonytalanságot. Az is igaz, hogy nemcsak az NDEA volt képtelen eladni a földterület egyes részeit, hanem a Lista Flypark AS is, mivel utóbbi 2002-ben megvásárolta az ingatlant, és csak korlátozottan járt sikerrel a földterületek induló vállalkozásoknak történő eladásában. A légitámaszpont alacsony piaci értékét alátámasztja a hosszantartó és nehézkes eladási eljárás, amely 1997-től 2002-ig tartott.

A kifizetett ár utolsó eleme a bizonyos költségeknek tulajdonított érték, amelyet a végleges ár megállapítása céljából levontak az ingatlan értékéből. A hatóságok általi földterület- és épületértékesítés állami támogatási elemeiről szóló állami támogatási iránymutatás 2.2. szakasza szerint „A földterületre és az épületekre, nem pedig a vásárlóra vagy gazdasági tevékenységeire vonatkozó különleges, közérdekű kötelezettségeket kapcsolni lehet az értékesítéshez”. Az ilyen kötelezettségekből származó gazdasági hátrányok kiegyenlíthetőek a vételárral.

E kötelezettségekhez kapcsolódóan a szakértő megjegyzi, hogy az összegek, tekintettel arra a területre, amihez kapcsolódnak, nem indokolatlanul magasak, és hogy nem szokatlan, hogy az ilyen kötelezettségek értéke meghaladja magának az ingatlannak az értékét. Miközben a pénzösszeg átutalási eljárását „rendkívül szokatlannak” tekintették, a Hatóság úgy véli, hogy ez nem érinti önmagában a kötelezettségek értékének a minősítését.

Az előbbi megfontolások fényében, és figyelembe véve azt, hogy nehéz eladni egy elővásárlási jogokkal vagy vételi opciókkal terhelt ingatlant, a Hatóság szerint, ami a légitámaszpont eladását illeti, nem állapítható meg, hogy állami források bevonására került volna sor és hogy állami támogatás esete állna fenn.

3.   KÖVETKEZTETÉS

Az előbbi értékelés alapján a Hatóság úgy véli, hogy a Lista légitámaszpont eladása nem képez állami támogatást az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 3. jegyzőkönyv II. részének 13. cikkével összefüggésben a 4. cikk (4) bekezdése szerint a Lista légitámaszpont lízingjével kapcsolatban indított eljárás ezennel lezárul.

2. cikk

Az EFTA Felügyeleti Hatóság úgy ítéli meg, hogy a Lista légitámaszpont eladása nem minősül az EGT-megállapodás 61. cikke értelmében vett állami támogatásnak.

3. cikk

E határozat címzettje a Norvég Királyság.

4. cikk

Csak az angol nyelvű szöveg hiteles.

---

(1)  A továbbiakban: a Hatóság.

(2)  A továbbiakban: EGT-megállapodás.

(3)  A továbbiakban: Felügyeleti és Bírósági Megállapodás.

(4)  A továbbiakban: 3. jegyzőkönyv.

(5)  Az EFTA Felügyeleti Hatóság által 1994. január 19-én elfogadott és közzétett, az EGT-megállapodás 61. és 62. cikkének, valamint a Felügyeleti és Bírósági Megállapodás 3. jegyzőkönyve 1. cikkének alkalmazására és értelmezésére vonatkozó iránymutatás, amelyet az Európai Unió Hivatalos Lapjában (a továbbiakban: HL) L 231., 1994.9.3., 1. oldalán és 32. EGT-kiegészítésében (1994.9.3., 1. o.) tettek közzé. Az iránymutatást legutóbb 2008. december 16-án módosították. A továbbiakban: az állami támogatásokról szóló iránymutatás. Az állami támogatásokról szóló iránymutatás frissített változatát közzétették a Hatóság honlapján:

http://www.eftasurv.int/fieldsofwork/fieldstateaid/state_aid_guidelines/

(6)  Közzétették a HL C 250., 2007.10.25., 28. oldalán, valamint az 50. EGT-kiegészítés, 2007.10.25., 13. oldalán.

(7)  Az 1995. június 12-i 50. (1994-1995) előterjesztésre azon határozatot követően került sor, amelyben a Parlament a norvég fegyveres erők újraszervezéséről döntött. Az újraszervezés részeként a Lista légitámaszpontot 1996. január 1-jétől bezárásra ítélték.

(8)  Lásd http://www.eftasurv.int/fieldsofwork/fieldstateaid/state_aid_guidelines/

(9)  Lásd a repülőterek finanszírozására és a regionális repülőterektől induló légitársaságoknak nyújtott indulási célú állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatás 29. bekezdését.

(10)  Az „új repülőtér-iránymutatás” a 2005. december 20-án, azaz a LILAS lízingszerződése után elfogadott iránymutatásra hivatkozik.

(11)  183/07/COL határozat, hivatkozás a fenti 6. lábjegyzetben.

(12)  A LILAS 1997–2006 közötti könyvei szerint kb. 10 500 000 NOK veszteség halmozódott fel.

(13)  Lásd ehhez hasonlóan a Bizottság 2007. szeptember 25-i határozatát a Spanyolország által az IZAR vonatkozásában végrehajtott intézkedésekről, C-47/2003 sz. ügy, a Hivatalos Lapban még nem tették közzé, valamint a Bizottság 2005. november 9-i 2006/238/EK határozatát Franciaországnak a Mines de Potasse d’Alsace pénzügyi támogatására tett intézkedéséről (HL L 86., 2006.3.24., 20. o.).

(14)  Lásd ehhez hasonlóan a T 127/99, T 129/99 és a T 148/99 Diputación Foral de Álava egyesített ügyeket, [2002] EBHT II-1275,85. bekezdés.

---