11.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 60/24

1.

a Bíróság állapítsa meg, hogy az Olasz Köztársaság azzal, hogy előírta:

nem teljesítette az EK 43. és 49. cikkekből eredő kötelezettségeit.

2.

Az Olasz Köztársaságot kötelezze az eljárási költségek viselésére.

1.

Az eskütételi kötelezettség nem indokolt és a magán személyőrök tevékenységének céljával és jellegével arányban nem álló akadályt képez. A formális eskü megnehezíti a letelepedést és általában az olasz személy- és vagyonbiztonsági szolgáltatások piacára történő bejutást a közösségi gazdasági szereplők számára, már-már ellehetetlenítve az adott szolgáltató számára ilyen szolgáltatások nyújtását.

2.

Annak előírása, hogy az Olaszországban személy- és vagyonvédelmi szolgáltatást nyújtani kívánó személyek rendelkezzenek engedéllyel, tekintet nélkül a hasonló kötelezettségekre, amelyek e szolgáltatások nyújtóit azon tagállamban terhelik, amelyben letelepedtek, a szolgáltatásnyújtás szabadságának igazolatlan akadályát képezi.

3.

Az ágazatban tevékenykedő közösségi vállalkozásnak, amely Olaszországban szándékozik letelepedni és meghatározott kiterjedésű területen működni, annyi engedélyt kell beszereznie, ahány járás területén a tevékenységét gyakorolni kívánja (ezek száma Olaszországban 104). Az is előfordulhat, hogy ezen engedélyeket az illetékes hatóság (prefektúra) nem adja meg, tekintettel az azonos területen tevékenykedő vállalkozások számára és jelentőségére.

4.

Egy Olaszországban letelepedni kívánó vállalkozásnak annyi telephelyről kell gondoskodnia, amennyi a megszerzett engedélyek és a vonatkozó járások száma, anélkül, hogy azokra a szolgáltatás végzéséhez szüksége lenne. Ezen túl, a telephelyek meglétének előírása egyet jelent a szolgáltatásnyújtás szabadságának elutasításával, mivel ilyen szolgáltatások országhatárokon átnyúló nyújtása során tevékenységet végző személyek letelepedését igényli.

5.

A személy- és vagyonvédelmi szolgáltatások alkalomszerű nyújtása esetére az olasz törvény minden esetben azt írja elő, hogy valamennyi alkalmazottnak önállóan is engedéllyel kell rendelkeznie a szolgáltatás nyújtására Olaszországban, és nem veszi figyelembe azokat az ellenőrzéseket, amelyeknek a származási tagállamban már valamennyi felesküdött személy- és vagyonőr eleget tett.

6.

A prefektúrák által kibocsátott engedélyek az alkalmazottak legkisebb/legnagyobb számának megjelölését írhatják elő. E korlátozások be nem tartása az engedély visszavonásához vezet. Az ilyen rendelkezések a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadága akadályát képezik, amely különösen ahhoz vezethet, hogy a kisvállalkozások számára teljes mértékben elzárja a piacra jutás lehetőségét.

7.

Az olasz törvény által előírt azon kötelezettség, miszerint a személy- és vagyonvédelmi szolgáltatatást végző vállalkozásoknak biztosítékot kell letétbe helyezniük a Cassa depositi e prestiti-nél, nincs tekintettel a rendeltetés szerint hasonló kötelezettségekre, amelyeknek a szolgáltató azon tagállamban, amelyben letelepedett, már eleget tett.

8.

A díjak szabad meghatározásának korlátozásai ugyancsak úgy a letelepedés szabadsága, mint a szolgáltatásnyújtás szabadsága akadályát képezik. Hiszen egy adott piacra belépni kívánó új gazdasági szereplőnek a versenytársak között ki kell tűnnie, és a szolgáltatások díja elődleges jelentőségű tényező az ügyfelek megszerzéséhez.