Ideiglenes változat

LAILA MEDINA

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2025. június 5.(1)

C‑696/23. P. sz. ügy

Dmitry Alexandrovich Pumpyanskiy

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„ Fellebbezés – Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – A felperes nevének az érintett személyek, szervezetek és szervek jegyzékeibe való felvétele – A 2014/145/KKBP határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja – Értelmezés – A »vezető üzletember« fogalma – Konkrét személyes magatartás az Oroszországi Föderáció kormánya feletti befolyásolás tekintetében – Az »Oroszországi Föderáció kormányának jelentős bevételi forrást biztosító gazdasági ágazatok« fogalma ”

I.      Bevezetés

1.        A jelen indítvány a Dmitrij Alexandrovich Pumpyanskiy(2) által a 2023. szeptember 6‑i Pumpyanskiy kontra Tanács ítélet (T‑270/22, EU:T:2023:490)(3) hatályon kívül helyezése iránt benyújtott fellebbezéssel kapcsolatos. Ítéletében a Törvényszék elutasította a fellebbező arra irányuló keresetét, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján semmisítse meg:

–        az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 2014/145/KKBP határozat módosításáról szóló, 2022. március 9‑i (KKBP) 2022/397 tanácsi határozatot (HL 2022. L 80., 31. o.; helyesbítés: HL 2022. L 117., 118. o.) és

–        az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 269/2014/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2022. március 9‑i (EU) 2022/396 tanácsi végrehajtási rendeletet (HL 2022. L 80., 1. o.; helyesbítések: HL 2022. L 117., 117. o.; HL 2022. L 154., 76. o.),(4)

amennyiben ezek a jogi aktusok felveszik a fellebbező nevét az azokhoz csatolt jegyzékekben. Az említett jogi aktusokkal az Európai Unió Tanácsa megakadályozta, hogy a fellebbező beutazzon a tagállamok területére vagy átutazzon a tagállamok területén, valamint befagyasztotta valamennyi pénzeszközét és gazdasági erőforrását ugyanezen a területen.

2.        A jelen ügy az Oroszországi Föderáció fegyveres erőinek Ukrajna elleni invázióját követően a Tanács által 2022‑ben elfogadott korlátozó intézkedésekkel kapcsolatban a Bírósághoz benyújtott első fellebbezések egyikére vonatkozik.(5) A Bíróságnak nagytanácsban eljárva lehetősége van arra, hogy a 2022/329 határozattal(6) módosított 2014/145/KKBP határozat(7) 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjában és 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában, valamint az (EU) 2022/330 rendelettel(8) módosított 269/2014/EU rendelet(9) 3. cikke (1) bekezdésének g) pontjában foglalt kritérium értelmezését megállapítsa és annak jogszerűségét megvizsgálja. E kritérium, amelyet általában „g) kritériumként” emlegetnek, előírja az Oroszországi Föderáció kormánya számára jelentős bevételi forrást biztosító gazdasági ágazatokban tevékenykedő vezető üzletemberek jegyzékbe vételét.

3.        A fellebbező többek között azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a módosított 2014/145 határozat(10) 2. cikke (1) bekezdésének g) pontját, amikor lényegében arra a következtetésre jutott, hogy az abban foglalt kritérium teljesítése nem követeli meg a Tanácstól, hogy bizonyítsa a jegyzékben szereplő személy konkrét magatartását vagy hozzájárulását, különösen az Oroszországi Föderáció kormánya feletti befolyás tekintetében, vagy az említett ország rezsimjével való kapcsolatát. Megkérdőjelezi továbbá e kritériumnak a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában foglalt célok elérésére való alkalmasságát.

4.        A jelen ügy kapcsolódik a C‑704/23. P., a C‑711/23. P., a C‑35/24. P. és a C‑111/24. P. sz. ügyhöz, amelyek a Tigran Khudaverdyan, a Viktor Filippovich Rashnikov, a Dmitry Arkadievich Mazepin, illetve a German Khan által a Törvényszék azon ítéletei ellen benyújtott fellebbezésekből erednek, amelyek megerősítették a nevüknek a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja szerinti korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek jegyzékébe való felvételét. Ezen ügyekben is a mai napon ismertetem indítványaimat, amelyekben kifejezetten azokra a Bíróság által vizsgálni kért, a jegyzékbe való felvétel e rendelkezésben foglalt kritériumainak – különösen a fellebbezők által felhozott főbb közös érvek fényében vizsgált ‑ kérdésekre összpontosítok.

II.    A tényállás és az eljárás

A.      A jogvita előzményei

5.        A jogvita előzményeit a megtámadott ítélet 2–17. pontja ismerteti. Ezek a jelen indítvány céljából a következőképpen foglalhatók össze.

6.        A fellebbező orosz állampolgársággal rendelkező üzletember.

7.        Az Európai Unió Tanácsa 2014. március 17‑én az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta a 2014/145 határozatot. Ugyanezen a napon a Tanács az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdése alapján eljárva elfogadta a 269/2014 rendeletet. Mindkét jogi aktus az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekre vonatkozott.

8.        A Tanács 2022. február 25‑én elfogadta mind a 2014/145 határozat módosításáról szóló 2022/329 határozatot, mind a 269/2014 rendelet módosításáról szóló 2022/330 rendeletet, amelyek többek között módosították azokat a kritériumokat, amelyek alapján természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek a szóban forgó korlátozó intézkedések hatálya alá vonhatók.

9.        A 2022/329 határozattal módosított 2014/145 határozat(11) 1. cikke (1) bekezdésének e) pontja megakadályozza az olyan természetes személyek tagállamok területére történő beutazását vagy azon való átutazását, akik megfelelnek az említett határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában kifejtettel lényegében azonos kritériumnak. Ez utóbbi rendelkezés ugyanakkor előírja az e kritériumnak megfelelő természetes személyek pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak befagyasztását.

10.      Konkrétabban, a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja a következőképpen szól:

„(1)      Be kell fagyasztani az alábbiakhoz tartozó vagy a tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást:

[…]

g)      a Krím annektálásáért és Ukrajna destabilizálásáért felelős Oroszországi Föderáció kormányának jelentős bevételi forrást biztosító gazdasági ágazatokban tevékenykedő vezető üzletemberek, illetve jogi személyek, szervezetek vagy szervek,

[…]”

11.      A 2022/330 rendelettel módosított 269/2014 rendelet(12) előírja a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedések elfogadását, és e befagyasztás részletes szabályait a módosított 2014/145 határozattal lényegében azonos feltételekkel határozza meg. A módosított 269/2014 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének g) pontja lényegében átveszi az említett határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontját.

12.      2022. március 9‑én a Tanács az ukrajnai helyzet súlyosságára tekintettel elfogadta a szóban forgó jogi aktusokat. A fellebbező nevét felvették a módosított 2014/145 határozathoz mellékelt jegyzékbe, illetve a módosított 269/2014 rendelet I. mellékletében szereplő jegyzékbe a következő indokok alapján:

„[A fellebbező] a PJSC Pipe Metallurgic Company igazgatótanácsának elnöke, valamint a Group Sinara elnöke és igazgatótanácsának tagja. Ezáltal támogatja az Oroszországi Föderáció hatóságait és állami tulajdonban lévő vállalatait, többek között az orosz államvasutakat, a Gazpromot és a Rosneftet, és hasznot húz a velük való együttműködésből. Ennélfogva olyan gazdasági ágazatokban tevékenykedik, amelyek jelentős bevételi forrást jelentenek az Oroszországi Föderáció Krím annektálásáért és Ukrajna destabilizálásáért felelős kormánya számára.

2022. február 24‑én, az Ukrajna elleni orosz agresszió kezdeti szakaszát követően [a fellebbező] és további 36 üzletember találkozott Vladimir Putin elnökkel és az orosz kormány más tagjaival, hogy megvitassák a nyugati szankciókat követő intézkedések hatását. Az a tény, hogy meghívták erre a találkozóra, azt mutatja, hogy Vladimir Putin [elnök] legbelső köréhez tartozik, és olyan intézkedéseket vagy politikákat támogat vagy hajt végre, amelyek aláássák vagy fenyegetik Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét, valamint Ukrajna stabilitását és biztonságát. Azt is mutatja, hogy egyike a Krím annektálásáért és Ukrajna destabilizálásáért felelős Oroszország kormányának jelentős bevételi forrást biztosító gazdasági ágazatokban tevékenykedő vezető üzletembereknek.”

13.      A Tanács 2022. március 10‑én közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában a szóban forgó jogi aktusokban előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek részére szóló értesítést (HL 2022. C 114. I, 1. o.).

14.      A fellebbező 2022. április 19‑én a vele szemben hozott korlátozó intézkedések elfogadásának alapjául szolgáló dokumentumokhoz hozzáférést kért a Tanácstól, amelyek. A Tanács e kérésnek 2022. április 28‑án eleget tett.

B.      A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

15.      A Törvényszék Hivatalához 2022. május 17‑én benyújtott keresetlevelében a fellebbező a szóban forgó jogi aktusok megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő.

16.      Keresetének alátámasztására a fellebbező két jogalapra hivatkozott, amelyek lényegében egyrészt nyilvánvaló mérlegelési hibára, másrészt az arányosság elvének megsértésére és az alapvető jogok megsértésére vonatkoznak.

17.      A megtámadott ítélettel a Törvényszék elutasította a fellebbező keresetét.

18.      Először is, ami a szóban forgó jogi aktusokban szereplő, a fellebbező jegyzékbe való felvételére vonatkozó indokok megalapozottságát illeti, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Tanács jogosan következtethetett arra, hogy a fellebbező vezető üzletember, amit ő nem vitatott, és ami a TMK és a Sinara Group gazdasági jelentőségéből is levezethető, amely igazgatótanácsának elnöke, illetve elnöke és igazgatótanácsi tagja volt.(13) A Törvényszék megállapította továbbá, hogy a Tanács kellően konkrét, pontos és egybevágó valószínűsítő körülmények olyan csoportját terjesztette elő, amely alkalmas annak bizonyítására, hogy a fellebbező számos olyan gazdasági ágazatban, nevezetesen az olaj‑, gáz‑, vasútgépészeti, pénzügyi és építőipari ágazatokban tevékenykedett, amely az Oroszországi Föderáció kormánya számára jelentős bevételi forrást jelentett.(14)

19.      Másodszor, ami az arányosság elvének és az alapvető jogoknak a megsértését illeti, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy annak ellenére, hogy a szóban forgó jogi aktusok a fellebbező tulajdonhoz való jogának korlátozásával jártak, és hátrányosan érintették a fellebbező magán‑ és családi életét, otthonát és kapcsolattartását, a fellebbező alapvető jogainak ebből eredő korlátozása megfelelt a Charta 52. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételeknek.(15)

III. A felek kérelmei és a Bíróság előtti eljárás

20.      A Bírósághoz 2023. november 16‑án benyújtott fellebbezésében a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet,

–        semmisítse meg a szóban forgó jogi aktusokat;

–        másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé;

–        a költségekről jelenleg ne határozzon.

21.      2024. január 26‑án benyújtott válaszában a Tanács azt kérte a Bíróságtól, hogy utasítsa el a fellebbezést, és kötelezze a fellebbezőt a költségek viselésére.

22.      2025. február 11‑én tárgyalásra került sor, amelyen a fellebbező és a Tanács válaszolt a Bíróság által feltett, szóban megválaszolandó kérdésekre, különösen a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában szereplő „vezető üzletemberek” kifejezés értelmezésére vonatkozóan.

IV.    Értékelés

23.      Fellebbezésének alátámasztására a fellebbező lényegében két jogalapra hivatkozik, és egyrészt azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának értelmezése és a Tanács által a szóban forgó jogi aktusokkal kapcsolatban elkövetett hibák értékelése során, másrészt pedig, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az alapvető jogainak megsértésére és az arányosság elvére vonatkozó jogalapok vizsgálata során.

24.      A Bíróság a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának értelmezésére vonatkozó, az első fellebbezési jogalapban megfogalmazott konkrét érvek, valamint a fellebbező által az e rendelkezésben foglalt kritériumnak a cél elérésére való alkalmasságára vonatkozóan előterjesztett érvek vizsgálatát kérte. Ez utóbbi érvek a második fellebbezési jogalap második részében szerepelnek. Értékelésem azokra a fő kérdésekre fog összpontosítani, amelyekre a felek a tárgyaláson a Bíróság kérésének megfelelően a szóbeli érvelésüket összpontosították.

A.      Az első fellebbezési jogalap

25.      Az első jogalappal a fellebbező többek között azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában foglalt kritériumot. Lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék megállapította, hogy e rendelkezés nem követeli meg a Tanácstól, hogy bizonyítsa a jegyzékben szereplő személy konkrét magatartását – különösen az Oroszországi Föderáció kormánya feletti befolyás tekintetében – vagy az említett ország rezsimjével fennálló bármilyen kapcsolatot.

26.      Amint az a jelen indítvány 10. pontjából kitűnik, a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja előírja „a Krím annektálásáért és Ukrajna destabilizálásáért felelős Oroszországi Föderáció kormányának jelentős bevételi forrást biztosító gazdasági ágazatokban tevékenykedő vezető üzletemberek” tulajdonában, birtokában vagy ellenőrzése alatt álló, vagy azok által birtokolt, illetve ellenőrzött valamennyi pénzeszköz és gazdasági erőforrás befagyasztását.

27.      A fellebbező a fő kifogását két érveléscsoportra osztja, amelyek célja, hogy a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának a Törvényszék általi értelmezését támadja egyrészt a „vezető üzletemberek” kifejezés, másrészt az „Oroszországi Föderáció kormányának jelentős bevételi forrást biztosító gazdasági ágazatokban tevékenykedő” kifejezés tekintetében.

1.      A „vezető üzletemberek” kifejezés értelmezése

28.      A „vezető üzletemberek” fogalmát illetően a fellebbező elsősorban úgy érvel, hogy e kifejezést úgy kell érteni, hogy az érintett személynek befolyást kell gyakorolnia az Oroszországi Föderáció kormányára. Véleménye szerint a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának egyes nyelvi változataiból – mint például a francia nyelvi változatból, amely a „femmes et hommes d’affaires influents” kifejezést használja – az következik, hogy e rendelkezés alkalmazása az említett kormánnyal szembeni befolyásoló magatartást vagy az ahhoz fűződő kapcsolat meglétét követeli meg e befolyás gyakorlásához.

29.      A Tanács vitatja ezt az érvelést.

30.      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezése szempontjából nemcsak annak szövegét, hanem szövegkörnyezetét és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az a részét képezi. Ez különösen akkor áll fenn, ha az uniós jog érintett rendelkezésének szövege nem utal kifejezetten a tagállamok jogára a rendelkezés jelentésének és hatályának meghatározása céljából, ami a jelen ügyben a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontját illetően fennáll.(16)

31.      Először is, ami a „vezető üzletemberek” kifejezés szó szerinti értelmezését illeti, köztudott, hogy az „üzletember” szó olyan személyre utal, aki üzleti tevékenységet folytat, jellemzően valamely vállalkozás vezetői szintjén. Emellett a „vállalkozás” szó gazdasági vagy kereskedelmi tevékenység gyakorlására utal. A módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában szereplő „üzletemberek” kifejezés tehát olyan személyekre utal, akik gazdasági vagy kereskedelmi tevékenységet folytatnak a tulajdonukban lévő vagy olyan társaságban, ahol fontos pozíciót töltenek be.(17)

32.      A „vezető” szó a maga részéről az angol nyelvben „nagyon fontos vagy legfontosabb” jelentéssel bíró melléknév.(18) Mivel a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában a „vezető üzletemberek” kifejezést a „gazdasági ágazatokban tevékenykedő” kifejezés követi, a „vezető” fogalmát úgy kell érteni, hogy az az érintett üzletember azon ágazatban fennálló jelentőségére utal, amelyben tevékenykedik, és arra a befolyásra, amelyet az adott személy az adott ágazaton belül gyakorolhat, ami lényegében a Törvényszéknek a fellebbező által hivatkozott, 2023. szeptember 13‑i Rashnikov kontra Tanács ítélet (T‑305/22, EU:T:2023:530) 66. pontjában és a 2023. szeptember 6‑i Khudaverdyan kontra Tanács ítélet (T‑335/22, EU:T:2023:500, 79. pont) 79. pontjában tett megállapításának felel meg. Emellett, ahogyan az az említett ítéletekben szerepel, valamely üzletember „vezető” jellege többek között a szakmai jogállása, a gazdasági tevékenységének fontossága, a tőketulajdonának nagysága vagy azon egy vagy több vállalkozáson belüli tisztségére tekintettel fennálló jelentősége alapján állapítható meg, amelyben e tevékenységeket végzi. Erre a megállapításra a fellebbező nem hivatkozik külön a fellebbezésében.

33.      Ebből következik, hogy a szó szerinti értelmezés szempontjából a Törvényszék nem követett el hibát, amikor lényegében arra a következtetésre jutott, hogy a Tanácsnak a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett „vezető üzletemberi minőség” megállapításához mindössze annyit kell bizonyítania, hogy az érintett személy gazdasági vagy kereskedelmi tevékenységet végez, és hogy e személyt nagyon fontos vagy a legfontosabb üzletembernek tekintik abban a gazdasági ágazatban, amelyben tevékenységét végzi, és ily módon képes befolyást gyakorolni az ágazaton belül.

34.      Igaz, hogy a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának egyes nyelvi változatai a „businesspersons” főnévhez a „leading” helyett az angol „influential” szóval egyenértékű jelzőt társítanak. A fellebbező erre a tényre hivatkozik annak alátámasztására, hogy az e rendelkezés által érintett üzletembereknek nem csupán azon gazdasági ágazaton belül kell befolyást gyakorolniuk, amelyben tevékenységüket végzik, hanem kifejezetten magára az Oroszországi Föderáció kormányára kell befolyást gyakorolniuk.

35.      E tekintetben azonban emlékeztetek arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint egy uniós jogi rendelkezés egy vagy néhány nyelvi változatának megfogalmazása nem szolgálhat e rendelkezés értelmezésének kizárólagos alapjául. Az uniós jog rendelkezéseit egységesen kell értelmezni és alkalmazni az Unió valamennyi nyelvén készült változatok figyelembevételével.(19)

36.      A jelen ügyben a Tanács által a tárgyaláson adott magyarázatokkal összhangban megjegyzem, hogy a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának tizenkét nyelvi változata a „businesspersons” főnévhez lényegében egy olyan jelzőt társít, amely az angolban a „leading” szóval egyenértékű.(20) E változatokon kívül néhány más nyelvi változat olyan szót használ, amelyet angolul a „prominent” vagy a „principal” kifejezéssel fordítható, és amely szemantikai szempontból a „leading” szót tükrözi.(21) A jelen indítvány 32. pontjában kifejtett, az angol „leading businesspersons” kifejezés értelmezésére vonatkozó megfontolások tehát teljes mértékben alkalmazhatók az említett változatok mindegyikére.

37.      Ezzel szemben csak a francia, a lett és a litván nyelvi változat az, amely a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában szereplő „businesspersons” főnévhez olyan jelzőt társít, amelyet angolul „influential” szónak fordítanának. Mindazonáltal még ezekben a nyelvekben is az „influential” kifejezés egyik fő jelentése a „fontos” minőség.(22) Következésképpen a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának a 35. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat által megkövetelt egységes értelmezése és alkalmazása érdekében a „vezető üzletemberek” kifejezés francia, lett és litván nyelvű változatát ugyanúgy kell értelmezni, mint az említett rendelkezés nyelvi változatainak többségét, vagyis úgy, hogy az az érintett üzletembernek abban a gazdasági ágazatban fennálló jelentőségére utal, amelyben tevékenykedik, és amelyben befolyást képes gyakorolni.

38.      A fenti megfontolásokból következik, hogy a szó szerinti értelmezés szempontjából nem megalapozott a fellebbező azon érvelése, amely szerint a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában szereplő „vezető üzletemberek” kifejezés a Tanács részéről a jegyzékbe vett személy konkrét magatartásának bizonyítását követeli meg – különösen az Oroszországi Föderáció kormánya feletti befolyás tekintetében – vagy az ezen ország rezsimjével fennálló kapcsolat fennállásának megállapítását.

39.      Másodszor, ami a rendszertani értelmezést illeti, előzetesen szeretnék emlékeztetni arra, hogy a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában foglalt, a „vezető üzletemberek” jegyzékbe vételére vonatkozó kritériumot először a 2022/329 határozat vezette be. Ez utóbbi határozatot 2022. február 25‑én fogadták el, azaz egy nappal azt követően, hogy az Oroszországi Föderáció elnöke Ukrajnában folytatandó katonai műveletet jelentett be, és orosz fegyveres erők támadást indítottak Ukrajna ellen.(23)

40.      Emellett fontos rámutatni arra, hogy a 2014/145 határozat 2. cikkének (1) bekezdése a 2022/329 határozattal történő módosítását megelőzően már tartalmazott egy olyan jegyzékbe vételre vonatkozó kritériumot, amely lényegében lehetővé tette, hogy az Oroszországi Föderáció kormánya felett egyéni befolyást gyakorolni képes személyeket vegyenek célba. Ez különösen a 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének d) pontját jelentette, amely lényegében az Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének aláásásáért vagy az azzal való fenyegetésért felelős orosz döntéshozók részére anyagi vagy pénzügyi támogatást nyújtó, illetve általuk előnyökhöz jutó természetes személyekre vonatkozott. Ez a kritérium a módosított 2014/145 határozatban is megmaradt, ami számomra azt sugallja, hogy a 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának olyan értelmezése, amely szerint az az Oroszországi Föderáció kormányával szembeni befolyásoló magatartás és az ezen országot irányító rezsimmel való kapcsolat fennállásának bizonyítását követeli meg, ahogyan azt a fellebbező állítja, egyszerűen felesleges és ezért rendszertani szempontból nem következetes.

41.      Véleményem szerint tehát és a jelen indítványomban később kifejtett további megfontolások sérelme nélkül, úgy vélem, hogy a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának rendszertani értelmezése nem támasztja alá a fellebbező érvelését.

42.      Harmadszor, ami a teleologikus értelmezést illeti, a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja egy olyan jogi keret részét képezi, amely olyan példátlan korlátozó intézkedéseket vezetett be, amelyek célja, hogy a lehető legnagyobb nyomást gyakorolják az Oroszországi Föderációra azáltal, hogy megnövelik az Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének aláásására irányuló intézkedéseinek költségeit.

43.      Az Oroszországgal szemben elfogadott korlátozó intézkedéseknek valóban ezek a céljai, ahogyan azokat lényegében a Bíróság a 2020. június 25‑i VTB Bank kontra Tanács ítéletében (C‑729/18 P, EU:C:2020:499, 59. pont)(24) megfogalmazta, amely ítélet a 2017. március 28‑i Rosneft ítéletre (C‑72/15, EU:C:2017:236, 123. pont)(25) is hivatkozik. Mindkét ítélet az ukrajnai helyzetet destabilizáló, az orosz fegyveres erők 2022. február 24‑i támadását megelőző intézkedésekre tekintettel elfogadott ágazati korlátozó intézkedések értelmezésére vonatkozott.(26) A Bíróság által az említett ítéletekben meghatározott célok továbbra is érvényesek a jelen ügyben szóban forgó egyedi korlátozó intézkedések értelmezése tekintetében, figyelemmel arra, hogy mind az ágazati, mind az egyedi korlátozó intézkedéseket az orosz támadás óta tovább romlott helyzetre adott közös válasz keretében fogadták el, amint azt a 2014/145 határozat módosításáról szóló 2022/329 határozat (10) és (11) preambulumbekezdése kifejezetten megállapítja.(27)

44.      Ennek fényében úgy vélem, hogy észszerűen előrelátható, hogy a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja által érintett vezető üzletemberekkel szembeni korlátozó intézkedések elfogadása maximalizálja az Oroszországi Föderáció kormányára gyakorolt nyomást annak érdekében, hogy felhagyjon az ukrán területen folytatott katonai agressziójával. Végül is ezek a vezető üzletemberek központi szerepet játszanak azon gazdasági ágazatok jövedelmezőségének fenntartásában, amelyekben tevékenységüket végzik, és amelyek végső soron az Oroszországi Föderáció kormányának rendelkezésére álló pénzügyi forrásokat erősítik intézkedései és politikái folytatásához. Következésképpen a jelen ügyben szóban forgó korlátozó intézkedések az érintett vezető üzletemberek tevékenységének befolyásolásával valószínűleg csökkenteni fogják az Oroszországi Föderáció kormányának az érintett gazdasági ágazatokból származó bevételeit, ezáltal növelve katonai akcióinak költségeit, és korlátozva azon képességét, hogy aláássa Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét.

45.      Ebből következik, hogy logikai kapcsolat áll fenn egyrészt az Oroszországi Föderáció kormánya számára jelentős bevételi forrást biztosító gazdasági ágazatokban tevékenykedő vezető üzletemberek célbavétele, másrészt a jelen ügyben szóban forgó korlátozó intézkedések célja között. A fellebbező érvelésével ellentétben ez a kapcsolat akkor is fennáll, ha a jegyzékben szereplő személy nem tanúsít konkrét magatartást – különösen az Oroszországi Föderáció kormánya feletti befolyás tekintetében –, vagy ha nincs kapcsolat e személy és az ezen országot irányító rezsim között.

46.      A módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának teleologikus értelmezése ezért nem teszi szükségessé e rendelkezés szó szerinti és rendszertani, a jelen indítvány 38. és 41. pontjában kifejtett értelmezésének újragondolását. Ez ugyanis alátámasztja azt a nézetet, hogy az e rendelkezésben szereplő „vezető üzletemberek” kifejezés csak annak bizonyítását követeli meg a Tanácstól, hogy az érintett személy gazdasági vagy kereskedelmi tevékenységet folytat, és hogy e személyt legalábbis nagyon fontos üzletembernek tekintik abban az ágazatban, amelyben tevékenységet folytat, és így képes befolyást gyakorolni ezen ágazaton belül.

47.      A fentiekre tekintettel a Bíróság ítélkezési gyakorlata által az uniós jog valamely rendelkezése értelmezésének megállapítására vonatkozóan meghatározott értelmezési módszerek egyike sem követeli meg – amint azt a fellebbező előadja – a célszemélynek az Oroszországi Föderáció kormányával szembeni befolyásoló magatartását vagy a kormányhoz fűződő kapcsolat fennállását ahhoz, hogy a személyt a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében „vezető üzletembernek” lehessen minősíteni.

48.      Következésképpen, véleményem szerint nem állapítható meg, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában szereplő „vezető üzletemberek” kifejezést értelmezte.

49.      A fellebbező által felhozott érvek első csoportját éppen ezért el kell utasítani.

2.      A „jelentős bevételi forrást biztosító gazdasági ágazatokban tevékenykedő” kifejezés értelmezése

50.      Másodsorban, a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában szereplő „az Oroszországi Föderáció kormánya számára jelentős bevételi forrást biztosító” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az az e rendelkezésben szereplő „gazdasági ágazatokban tevékenykedő” kifejezésre és nem a „vezető üzletemberek” kifejezésre vonatkozik.

51.      A Tanács vitatja ezt az érvelést.

52.      Előzetes megjegyzésként emlékeztetnem kell arra, hogy a megtámadott ítélet 66. pontjában a Törvényszék lényegében úgy ítélte meg, hogy a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában szereplő, „az Oroszországi Föderáció kormányának jelentős bevételi forrást biztosító” kifejezés a vezető üzletemberek tevékenységét magában foglaló gazdasági ágazatokra utal, nem pedig magukra az üzletemberekre. Ez azt jelenti, hogy az említett rendelkezés alkalmazásához a Tanácsnak csak azt kell bizonyítania, hogy ezek a gazdasági ágazatok jelentős bevételi forrást jelentenek az Oroszországi Föderáció kormánya számára; nincs további követelmény az érintett személy magatartása tanúsításának, illetve az e személy és az orosz rezsim közötti kapcsolatnak a bizonyítására vonatkozóan. A Törvényszék szerint ez az értelmezés összhangban van a jelen ügyben szóban forgó korlátozó intézkedések által követett célokkal.

53.      A fenti 35. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat fényében először is arra kell rámutatnom, hogy a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontja legtöbb nyelvi változatának szövege a fellebbező által felhozott érv ellen szól.

54.      Ez a helyzet az angol nyelvi változat esetében, amelyben a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontja szövege különböző elemeinek sorrendje arra utal, hogy a Törvényszék helyesen értelmezte úgy a „jelentős bevételi forrást biztosító” kifejezést, hogy az az előtte közvetlenül szereplő „gazdasági ágazatokban tevékenykedő” kifejezésre utal. Ha a Tanács ki akarta volna kötni, hogy a bevételnek a vezető üzletemberektől kell származnia, észszerűen megfordíthatta volna a két kifejezés sorrendjét, hogy ezt magától értetődővé tegye, mivel semmilyen nyelvi indok nem akadályozta meg ebben.

55.      Emellett a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontja nyelvi változatainak többsége a „gazdasági ágazatokban tevékenykedő” és az „Oroszországi Föderáció kormánya számára jelentős bevételi forrást biztosító” kifejezések közé egy vonatkozó névmást illeszt be.(28) Ezekben az esetekben a két elem közötti kapcsolat még nyilvánvalóbb, mivel „az Oroszországi Föderáció kormánya számára jelentős bevételi forrást biztosító” kifejezés szükségszerűen a „gazdasági ágazatok” névszói csoport alárendelt tagmondatává válik.

56.      Mindenesetre azon változatok esetében, amelyek a fellebbező szerint nem egyértelműek, rendszertani szempontból fontos megjegyezni, hogy mivel a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja a „bevétel” szót a nemzeti kormányhoz mint kedvezményezetthez köti, e kifejezések legpontosabb értelmezése az, hogy e bevétel forrásának valamely gazdasági ágazatnak kell lennie, nem pedig az egyéni üzletembernek.(29) Makrogazdasági szempontból ez a szokásos jelentés az államok pénzügyeit illetően. Emellett nyilvánvaló, hogy ha a Tanács azt kívánta volna, hogy a jelentős bevételi forrás a vezető üzletembertől származzon, akkor a „gazdasági ágazatokban tevékenykedő” kifejezés felesleges lett volna, és nem került volna be a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjába, mivel a meghatározás szerint minden üzletember közvetlenül vagy közvetve tevékenykedik valamely gazdasági ágazatban.

57.      Emellett úgy tűnik számomra, hogy a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának teleologikus értelmezése ezt a rendszertani értelmezést erősíti. Végül is, mivel a korlátozó intézkedések elfogadásának célja, amint azt már kifejtettem,(30) az Oroszországi Föderáció kormányának rendelkezésére álló pénzügyi eszközök korlátozása annak érdekében, hogy az véget vessen az Ukrajnával szembeni destabilizációs és agressziós politikájának, e cél hatékonyabban érhető el az egész gazdasági ágazatból származó, mintsem egy vezető üzletember egyéni hozzájárulásából származó bevételek csökkentésével,.

58.      Következésképpen a Törvényszék nem követett el hibát, amikor a megtámadott ítélet 66. pontjában megállapította, hogy a jelen ügyben szóban forgó korlátozó intézkedések céljára tekintettel az Oroszországi Föderáció kormánya jelentős bevételi forrásának azokból az ágazatokból kellett származnia, amelyekben a felsorolt vezető üzletemberek tevékenykednek, és nem maguktól az említett üzletemberektől.

59.      Igaz, hogy a 2022/329 határozat (11) preambulumbekezdése kimondja, hogy „tekintve a helyzet súlyosságát, a Tanács úgy véli, hogy a jegyzékbevételi kritériumokat módosítani kell, hogy a jegyzék magában foglaljon olyan személyeket és szervezeteket, amelyek jelentős bevételi forrást biztosítanak az [Oroszországi Föderáció kormánya] számára”. Véleményem szerint pusztán az a tény, hogy ez a preambulumbekezdés nemcsak személyekre, hanem szervezetekre is utal, egyértelművé teszi, hogy nem lehet úgy értelmezni, hogy kizárólag „vezető üzletemberekre” vonatkozik, hanem úgy kell érteni, hogy az egy tágabb fogalomra utal, nevezetesen a teljes gazdasági ágazatra, beleértve az abban tevékenykedő valamennyi személyt és szervezetet.

60.      Fontos továbbá emlékeztetni arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint, még ha valamely uniós jogi aktus preambulumbekezdései az értelmezés szempontjából fontos elemeket is képeznek, amelyek tisztázhatják az említett jogi aktus alkotójának szándékait, e preambulumbekezdések nem rendelkeznek kötelező jogi erővel, és nem lehet azokra hivatkozni sem az adott jogi aktus rendelkezéseitől való eltérés, sem e rendelkezéseknek a szövegükkel nyilvánvalóan ellentétes értelmezése céljából.(31)

61.      A jelen ügyben, mivel a Bíróság ítélkezési gyakorlata által valamely uniós jogi rendelkezés értelmezésének megállapítására vonatkozóan meghatározott értelmezési módszerek arra a következtetésre vezetnek, hogy a „jelentős bevételi forrás” kifejezést a „gazdasági ágazatokban tevékenykedő” kifejezéshez kell kapcsolni, és nem a „vezető üzletemberek” kifejezéshez, a 2022/329 határozat (11) preambulumbekezdésének tartalma önmagában nem alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze ezt az értelmezést.

62.      Végül a fellebbező azzal érvel, hogy a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának a Törvényszék általi értelmezése, különösen a „jelentős bevételi forrás” kifejezés tekintetében, azt jelenti, hogy az érintett üzletember személyes magatartása vagy hozzájárulása egyáltalán nem bír jelentőséggel. Ezzel kapcsolatban azonban elegendő megismételni, hogy az említett rendelkezés különböző elemeinek értelmezése az ellen szól, hogy a Tanácsnak azon túl, hogy a jegyzékben szereplő személy gazdasági vagy kereskedelmi tevékenységet végez, és hogy ezt a személyt legalább nagyon fontos üzletembernek tekintik abban az ágazatban, amelyben tevékenykedik, és így képes befolyást gyakorolni ezen ágazatban, mást is kellene bizonyítania.

63.      A fentiekre tekintettel úgy vélem, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában foglalt, „az Oroszországi Föderáció kormánya számára jelentős bevételi forrást biztosító” kifejezést a fellebbező által állított módon értelmezte.

64.      A fellebbező által felhozott érvek második csoportját tehát el kell utasítani.

65.      A jelen indítvány 49. és 64. pontjában levont következtetésekre tekintettel a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának értelmezését illetően az első fellebbezési jogalapban megfogalmazott konkrét érveket el kell utasítani.

B.      A második fellebbezési jogalap második része

66.      A második fellebbezési jogalap második részében a fellebbező többek között azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen értékelte a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában foglalt kritériumnak az említett rendelkezés céljainak elérésére való alkalmasságát. Előadja, hogy a Törvényszéknek a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának értelmezése olyan helyzetet eredményez, amelyben a személyeket kilétük miatt szankcionálják, nem pedig annak fényében, hogy mit tesznek vagy mit kellene tenniük. Ami a jelen ügyet illeti, megkérdőjelezi, hogy az e rendelkezésben foglalt kritérium alkalmazása hogyan lenne alkalmas arra, hogy az orosz államot bármilyen módon befolyásolja.

67.      A Tanács vitatja ezt az érvelést.

68.      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata alapján az uniós bíróságoknak a korlátozó intézkedések bírósági felülvizsgálata során a Tanács részére széleskörű mérlegelési mozgásteret kell elismerniük az olyan személyek kategóriáját meghatározó általános kritériumok megállapítására, akikre ilyen intézkedések vonatkozhatnak.(32) Ezt általában azzal magyarázzák, hogy bár az EUSZ 24. cikk (1) bekezdése és az EUMSZ 275. cikk második bekezdése eltérés útján hatáskört biztosít az uniós bíróságok számára a közös kül‑ és biztonságpolitika (KKBP) e sajátos területén, e bíróságok nem helyettesíthetik a Tanács által a korlátozó intézkedések elfogadásakor hozott politikai vagy stratégiai döntéseket.(33) Az uniós bíróságok által a bírósági felülvizsgálat során lefolytatható vizsgálat mértéke ezért korlátozott.(34)

69.      Ez nem jelenti azonban azt, hogy a Tanács önkényesen járhat el. Ellenkező esetben az EUSZ 24. cikk (1) bekezdésében és az EUMSZ 275. cikk második bekezdésében előírt eltérést megfosztanák hatékony érvényesülésétől. (35) A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az intézkedés jogszerűségét az arányosság elvének fényében kell vizsgálni,(36) ami lényegében azt jelenti, hogy annak jogszerűségét csak annak a hatáskörrel rendelkező intézmény által követni kívánt cél elérésére nyilvánvalóan alkalmatlan volta érintheti.(37)

70.      Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt emlékeztetni szeretnék arra, hogy a Bíróságnak az ítélkezési gyakorlata során már volt alkalma a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonlóan megfogalmazott kritériumot jóváhagyni. A 2020. július 9‑i Haswani kontra Tanács ítéletre (C‑241/19 P, EU:C:2020:545)(38) utalok, amely a (KKBP) 2015/1836 határozattal(39) módosított 2013/255/KKBP határozat(40) 27. cikke (2) bekezdésének a) pontjában és 28. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalt kritériumokra vonatkozott. E rendelkezésekkel a Tanács megakadályozta a tagállamok területére való belépést, és befagyasztotta a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek” tulajdonában lévő valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást, az ezen ország polgári lakossága által elszenvedett erőszakos elnyomással összefüggésben.

71.      Fontos megjegyezni, hogy a Bíróság az ítéletében a módosított 2013/255 határozat(41) (5) preambulumbekezdésére tekintettel kiemelte, hogy a szíriai gazdaságot a szíriai rezsim szoros ellenőrzés alatt tartotta, és hogy az üzleti körök és e rezsim között kölcsönös függőségi viszony alakult ki. E keretek között a Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek közül egy szűk belső kör csak úgy tudja fenntartani státuszát, hogy szoros kapcsolatban áll a szíriai rezsimmel. Következésképpen a szükséges intézkedések megtételéhez elegendő önmagában az a körülmény, hogy egy személy a személyek e kategóriájába tartozik, anélkül hogy bizonyítani kellene a vezető üzletember minőség és a szíriai rezsim közötti kapcsolatot.(42)

72.      Mindazonáltal megjegyzem, hogy a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott kritérium alkalmazása a hasonló megfogalmazás ellenére jelentős eltérést mutat a módosított 2013/255 határozatban foglalt kritériumhoz képest. Az orosz fegyveres erők Ukrajna elleni támadását követően elfogadott korlátozó intézkedések esetében ugyanis a vezető üzletemberek jegyzéke nem utal az Oroszországi Föderáció üzleti körei és az említett ország rezsimje között fennálló kölcsönös függőségi viszonyra. Ezen üzletemberek célbavételére valójában nem az orosz politikai vezetéssel való szoros kapcsolatuk miatt került sor, hanem azért, mert olyan gazdasági ágazatban folytatnak üzleti tevékenységet, amely jelentős bevételi forrást biztosít az Oroszországi Föderáció kormánya számára.(43)

73.      A Bíróságnak tehát arról kell döntenie, hogy a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában foglalt kritérium e körülmények között fenntartható‑e. Konkrétabban, a Bíróságnak azt kell megvizsgálnia, hogy ez a kritérium jogszerűnek tekinthető‑e, ha a Tanács nem köteles bizonyítani egyrészt a célszemély és az Oroszországi Föderáció kormányának Ukrajnával kapcsolatos intézkedései és politikája közötti közvetlen vagy közvetett kapcsolatot, másrészt pedig az érintett vezető üzletembernek a szakmai tevékenysége által az Oroszországi Föderáció gazdaságára és ezáltal az Oroszországi Föderáció kormánya által megszerzett bevételekre gyakorolható puszta befolyáson túlmutató konkrét magatartását.

74.      Ami az első kérdést illeti, felhívom a Bíróság figyelmét a 2016. március 1‑jei National Iranian Oil Company kontra Tanács ítéletre (C‑440/14 P, EU:C:2016:128), amelyben a Bíróság helybenhagyott egy olyan, személyekre vagy szervezetekre vonatkozó jegyzékbevételi kritériumot, amely nem követelte meg az említett korlátozó intézkedésekben említett, az atomfegyverek elterjedésével való tényleges közvetlen vagy közvetett kapcsolat bizonyítását. A Bíróság ítéletében lényegében úgy ítélte meg, hogy e személyeket és szervezeteket még ilyen kapcsolat hiányában is felvehetik a jegyzékbe, mivel elősegíthetik az atomfegyverek elterjedését azáltal, hogy az iráni kormánynak erőforrásokat vagy többek között anyagi, pénzügyi vagy logisztikai segítséget nyújtanak.(44)

75.      Véleményem szerint megalapozott indokok szólnak amellett, hogy a Bíróság korábbi megállapításait a jelen ügyre is alkalmazzuk. Végül is, amint azt a Timchenko kontra Tanács ügyben (C‑703/23 P, EU:C:2025:274, 52. pont) kifejtettem, az említett ítélkezési gyakorlat esetében a ratio decidendi az ezen intézkedések által célzott magatartások megszüntetése, az e célból rendelkezésre álló pénzügyi források csökkentése révén, függetlenül azok eredetétől és különösen attól, hogy fennáll‑e kapcsolat a célzott személy és az érintett kormány intézkedései és politikája között. A jelen ügyben a szóban forgó korlátozó intézkedések által célzott vezető üzletemberek gazdasági tevékenysége hozzájárul az Oroszországi Föderáció kormánya költségvetésének finanszírozásához. Nincs tehát jelentősége annak, hogy ezek az üzletemberek közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban állnak‑e az említett kormánnyal vagy e kormány Ukrajnát illető intézkedéseivel és politikájával.

76.      A második kérdést illetően a fellebbező érvelése azon a feltételezésen alapul, hogy a Bíróság eddigi ítélkezési gyakorlata olyan esetekre vonatkozott, amelyekben a célszemély személyes magatartása váltotta ki a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek vagy szervezetek jegyzékébe való felvételét, mivel ez a magatartás előfeltétele volt annak, hogy az intézkedések révén kezelni kívánt helyzet neki betudható legyen. A fellebbező a tárgyaláson lényegében azzal érvelt, hogy a Bíróság soha nem hagyott jóvá olyan jegyzékbevételi kritériumot, amely kizárólag az érintett személy, nevezetesen a jövedelmező gazdasági ágazatokban tevékenykedő üzletemberek szakmai jogállásán alapult.

77.      Ki kell emelnem, hogy még ha a fellebbező észrevételei helyesek is, ez önmagában nem jelenti azt, hogy egy olyan jegyzékbevételi kritériumot, amely a jegyzékbe vételükhöz nem követeli meg a célszemélyek személyes magatartását, önmagában jogellenesnek kell tekinteni. Végül is, amint azt a jelen indítvány 68. pontjában felidéztem, a Tanács széleskörű mérlegelési jogkörrel rendelkezik a korlátozó intézkedések elfogadása jogi kritériumainak és eljárásának általános és elvont meghatározását illetően, ami azt jelenti, hogy csak azokat az intézkedéseket kell hatályon kívül helyezni, amelyek nyilvánvalóan nem megfelelőek a Tanács által elérni kívánt célhoz képest.

78.      Ezzel összefüggésben előzetesen megjegyzem, hogy a fellebbező nem kérdőjelezi meg a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában foglalt kritérium által követett cél jogszerűségét, amely célt maga a fellebbező is – amint az a megtámadott ítélet 72. pontjából kitűnik  ‑ az Oroszországi Föderációra nehezedő nyomás és az utóbbinak az Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének aláásására irányuló intézkedéseihez kapcsolódó költségeinek növelésében, valamint a válság békés rendezésének előmozdításában jelölt meg.(45) Ugyanakkor vitatja, hogy a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában említett vezető üzletemberek jegyzékbe vétele megfelelő e célok elérésének eszközeként.

79.      Úgy vélem azonban, hogy a fellebbező érvét az alábbi okok miatt el kell utasítani

80.      Először is, amint azt a jelen indítvány első részében már kifejtettem, a vezető üzletemberek célbavételére az orosz gazdaság kulcsfontosságú ágazataiban folytatott szakmai tevékenységük miatt kerül sor, amennyiben e tevékenység eredménye szorosan kapcsolódik az Oroszországi Föderáció költségvetésének finanszírozásához. A korlátozó intézkedések elrendelése lényegében megnehezíti tevékenységük végzését, ami alkalmas arra, hogy kárt okozzon Oroszország gazdaságának,(46) és ezáltal hozzájárul az Ukrajna elleni katonai agresszió költségeinek növeléséhez. Megállapítható tehát, hogy logikus kapcsolat áll fenn az Oroszországi Föderáció kormánya számára jelentős bevételeket biztosító gazdasági ágazatokban tevékenykedő vezető üzletemberek célbavétele és a szóban forgó korlátozó intézkedések célja között, amely abban áll, hogy növeljék az Oroszországi Föderáció kormányára nehezedő nyomást, hogy vessen véget ennek az agressziónak.

81.      Emellett a fellebbező azon kifogására válaszolva, hogy a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja nem határozza meg konkrétan, hogy melyek azok az ágazatok, amelyek jelentős bevételt biztosítanak az Oroszországi Föderáció kormánya számára, meg kell állapítani, hogy e kifejezés megfogalmazása is a Tanács széles mérlegelési mozgásterébe tartozik a korlátozó intézkedések rendszerében alkalmazandó általános kritériumok meghatározása terén. Az e kifejezésben foglalt fogalom konkrét esetre történő alkalmazása eseti alapon határozható meg, feltéve hogy ennek meghatározása az uniós bíróságok felülvizsgálata alá tartozik.(47) Továbbá a fellebbező érvelésével ellentétben nem vélem úgy, hogy az érintett gazdasági ágazatoknak a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában való meghatározásának hiánya sértené a jogbiztonság elvét. Végeredményben a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja az „Oroszországi Föderáció kormányának jelentős bevételi forrást biztosító gazdasági ágazatok” kifejezés alkalmazásával kellően konkrét elemeket tartalmaz annak azonosításához, hogy ez a kifejezés mely esetekben nyerhet alkalmazást, éppen ezért megfelel a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatában megfogalmazott követelményeknek.(48)

82.      Másodszor, ahogyan azt a Bíróság ítélkezési gyakorlata megköveteli,(49) a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontja megfelelőségének vizsgálata során megfelelően figyelembe kell venni azon összefüggést is, amelybe e határozat illeszkedik. E tekintetben azt javaslom a Bíróságnak, hogy ne csak a szóban forgó korlátozó intézkedések elfogadásának rendkívüli és változó körülményeit tartsa szem előtt, hanem azokat a halmozott hatásokat is, amelyeket az Oroszországi Föderációval szemben az Ukrajna elleni támadását követően hozott valamennyi intézkedés átfogó szempontból gyakorolni kívánt.

83.      E tekintetben egyrészt meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó korlátozó intézkedéseket rendkívüli sürgősség jellemezte, rendkívüli kontextusba illeszkednek, amelyet a 2022/329 határozat (3)–(10) preambulumbekezdése idéz fel. Ezek az intézkedések egy, a Tanács által gyorsan, egységesen, fokozatosan és összehangoltan elfogadott, példátlan terjedelmű intézkedéssorozat szerves részét képezték.(50) Amint arra a Tanács a tárgyaláson helyesen rámutatott, az Európai Unió a nemzetközi jog által előírt erga omnes kötelezettségek megsértésével szembesülve határozottan reagált annak érdekében, hogy a rendelkezésére álló, erőszak használatával nem járó minden intézkedéssel fellépjen az Oroszországi Föderáció Ukrajnával szembeni katonai agressziója ellen.(51)

84.      Másrészt, a 2022/329 határozat (5) preambulumbekezdése egyértelművé teszi, hogy a Tanács szerint az Oroszországi Föderáció által Ukrajnával szemben elkövetett minden további katonai agressziónak komoly következményei és súlyos ára lesz, ideértve az ágazati és egyedi korlátozó intézkedések széles körét, amelyek elfogadására a partnerekkel koordinálva fog sor kerülni. Következésképpen fontos szem előtt tartani, hogy a szóban forgó korlátozó intézkedések megfelelősége nem csupán attól függ, hogy azok milyen hatással vannak egyének egy csoportjára, mint például a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában érintett vezető üzletemberekre, hanem a Tanács által elfogadott összes intézkedés halmozott hatásától, amely Oroszország gazdasági alapjának gyengítésére, valamint az Oroszországi Föderációnak a háború további finanszírozására és folytatására való képességének aláásására irányul.

85.      Ebből következik, hogy a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában foglalt kritérium, valamint az a környezet, amelybe ezen intézkedések illeszkednek, és a helyzetnek a Tanács által a 2022/329 határozatban kiemelt különös súlyossága alátámasztja azt a megállapítást, hogy a vezető üzletemberekkel szemben elfogadott korlátozó intézkedések nem nyilvánvalóan nem megfelelőek a céljukhoz képest.

86.      Egyebekben, amennyiben a fellebbező szerint nehéz megállapítani, hogy a jegyzékbe felvett személyeknek hogyan kell eljárniuk ahhoz, hogy ne kerüljenek fel a jegyzékbe, illetve hogy a jegyzékből törlésre kerüljenek, fontos kiemelni, hogy a prominens üzletembereket akkor lehet törölni a jegyzékből, ha bizonyítani tudják, hogy lemondtak a jegyzékbe való felvételük alapjául szolgáló pozícióról. Bár e pozíció indokolhatja az eredeti jegyzékbe való felvételt, az nem eredményezheti azt, hogy az érintett személy helyzete meghatározott időre rögzül, és az időszakos felülvizsgálatot megfosztják tényleges érvényesülésétől, kivéve, ha a Tanács továbbra is bizonyítani tudja a kijátszás veszélyét, ami a jelen ügyben konkrétan nem merül fel.

87.      A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom, hogy a Törvényszék állapítsa meg, hogy a fellebbező által előadott érvek egyike sem alkalmas annak bizonyítására, hogy a Törvényszék tévesen értékelte a 2014/145 határozat módosított 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában foglalt kritériumnak az e rendelkezés céljainak elérésére való alkalmasságát.

88.      Ennélfogva a második fellebbezési jogalap második részét az ezen érvekere vonatkozó részében el kell utasítani.

V.      Végkövetkeztetés

89.      A jelen indítványban kifejtett elemzés fényében azt javasolom, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának értelmezésére vonatkozóan a fellebbező által az első fellebbezési jogalapban előadott érvek tekintetében, valamint a fellebbezőnek az e rendelkezésben foglalt kritériumnak a kitűzött célok elérésére való alkalmasságára vonatkozó érvei tekintetében.

90.      Nem foglalok állást a fellebbező által előterjesztett többi jogalapot illetően vagy arról, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése alapján melyik felet kell a költségek viselésére kötelezni.

1      Eredeti nyelv: angol.

2      A továbbiakban: fellebbező.

3      A továbbiakban: megtámadott ítélet.

4      A továbbiakban együtt: szóban forgó jogi aktusok.

5      Lásd még: 2025. március 13‑i Shuvalov kontra Tanács ítélet (C‑271/24 P, EU:C:2025:180), a Timchenko kontra Tanács ügyre (C‑702/23 P, EU:C:2025:273) és a Timchenko kontra Tanács ügyre vonatkozó indítványom (C‑703/23 P, EU:C:2025:274).

6      A 2014/145 határozat módosításáról szóló, 2022. február 25‑i tanácsi határozat (HL 2022. L 50., 1. o.) (a továbbiakban: 2022/329 határozat).

7      Az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló, 2014. március 17‑i tanácsi határozat (HL 2014. L 78., 16. o.; helyesbítés: HL 2014. L 263., 35. o.) (a továbbiakban: 2014/145 határozat).

8      A 269/2014 rendelet módosításáról szóló, 2022. február 25‑i tanácsi rendelet (HL 2022. L 51., 1. o.) (a továbbiakban: 2022/330 rendelet).

9      Az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló, 2014. március 17‑i tanácsi rendelet (HL 2014. L 78., 6. o.; helyesbítések: HL 2014. L 121., 60. o.; HL 2014. L 294., 50. o.) (a továbbiakban: 269/2014 rendelet).

10      A rövidítés érdekében a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott kritériumra való hivatkozásokat úgy kell érteni, hogy azok az említett határozat 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjában és a módosított 269/2014/EU rendelet 3. cikke (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott kritériumra is vonatkoznak. Lásd a jelen indítvány 9. és 11. pontját.

11      A továbbiakban: módosított 2014/145 határozat.

12      A továbbiakban: módosított 269/2014 rendelet.

13      A megtámadott ítélet 47., 49 és 56. pontja.

14      A megtámadott ítélet 56‑58. pontja.

15      A megtámadott ítélet 75–95. pontja.

16      2025. március 20‑i DL ítélet (C‑61/24, EU:C:2025:197, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

17      Lásd e tekintetben a Cambridge Dictionary által adott meghatározást, amely elérhető a https://dictionary.cambridge.org/dictionary/english/businessperson oldalon.

18      Lásd többek között a Cambridge Dictionary által adott meghatározást, amely elérhető a https://dictionary.cambridge.org/dictionary/english/businessperson oldalon.

19      Lásd: 2024. november 28‑i Másdi ítélet (C‑169/23, EU:C:2024:988, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20      Lásd a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának bolgár, cseh, német, észt, horvát, olasz, magyar, lengyel, szlovák, szlovén, finn és svéd nyelvi változatát.

21      Lásd a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának holland, portugál, spanyol, ír és román nyelvi változatát.

22      Lásd többek között a Le Robert fogalommeghatározását, amely a https://dictionnaire.lerobert.com/definition/influent honlapon érhető el.

23      Lásd a 2022/329 határozat (9) preambulumbekezdését.

24      Lásd még: 2020. szeptember 17‑i Rosneft és társai kontra Tanács ítélet (C‑732/18 P, EU:C:2020:727, 85. pont).

25      Lásd: a Timchenko kontra Tanács ügyre vonatkozó indítványom (C‑703/23 P, EU:C:2025:274, 52. pont).

26      Lásd az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2014. július 31‑i módosított 2014/512/KKBP tanácsi határozatot (HL 2014. L 229., 13. o.) és az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2014. július 31‑i 2014/833/EU tanácsi rendeletet (HL 2014. L 229., 1. o.; helyesbítések: HL 2014. L 246., 59. o.; HL 2022. L 114., 214. o.; HL 2022. L 210., 20. o.).

27      Fel kell hívnom a Bíróság figyelmét a 2022/329 határozat (2) és (4) preambulumbekezdésére is, amelyek kijelentik, hogy az Európai Unió továbbra is „töretlenül támogatja Ukrajna szuverenitását és területi integritását”, és utalnak arra, hogy további korlátozó intézkedéseket kell elfogadni, amelyek Oroszországot katonai agressziója miatt komoly és súlyos következményekkel sújtják. Emellett a 2022/329 határozat (10) preambulumbekezdése kimondja, hogy az Európai Unió válasza „az Oroszországi Föderáció fegyveres erői által provokáció nélkül indított, Ukrajnába irányuló invázióra” adott válaszként „mind ágazati, mind egyedi korlátozó intézkedéseket” fog magában foglalni. Ebből a megállapításból kitűnik, hogy e két intézkedéstípus ugyanazon célt szolgáló, egymással összefüggő elemek.

28      Lásd különösen a módosított 2014/145 határozat 2. cikke (1) bekezdése g) pontjának olasz, német, holland, portugál, dán, spanyol, észt, finn, lett és szlovák nyelvi változatát.

29      Lásd a „bevétel” fogalmának a Cambridge Dictionary által adott meghatározását, amely a kormányzatnak az adókból származó rendszeres bevételére utal, és amely elérhető a https://dictionary.cambridge.org/dictionary/english/revenue oldalon.

30      Lásd a jelen indítvány 44. és 45. pontját.

31      Lásd többek között: 2024. március 7‑i Roheline Kogukond és társai ítélet (C‑234/22, EU:C:2024:211, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32      Lásd többek között: 2016. április 7‑i Akhras kontra Tanács ítélet (C‑193/15 P, EU:C:2016:219, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33      Lásd ebben az értelemben: 2020. június 25‑i VTB Bank kontra Tanács ítélet (C‑729/18 P, EU:C:2020:499, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Lásd még e tekintetben: 2024. szeptember 10‑i KS és társai kontra Tanács és társai ítélet (C‑29/22 P és C‑44/22 P, EU:C:2024:725, 115–118. pont).

34      Lásd: 2013. július 18‑i Bizottság és társai kontra Kadi ítélet (C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 119. pont), amelyből kitűnik, hogy teljes felülvizsgálat csak az egyes jegyzékbevételi kritériumok tekintetében végezhető el.

35      Lásd analógia útján: 2024. szeptember 10‑i KS és társai kontra Tanács és társai ítélet (C‑29/22 P és C‑44/22 P, EU:C:2024:725, 73. pont).

36      Lásd ebben az értelemben: 2025. március 13‑i PKK kontra Tanács ítélet (C‑44/23 P, EU:C:2025:181, 134. pont).

37      Lásd többek között: 2016. március 1‑jei National Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet (C‑440/14 P, EU:C:2016:128, 77. pont).

38      A továbbiakban: Haswani ítélet.

39      A Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat módosításáról szóló, 2015. október 12‑i tanácsi határozat (HL 2015. L 266., 75. o; helyesbítés: HL 2016. L 336. 42. o.).

40      A Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2013. május 31‑i tanácsi határozat (HL 2013. L 147., 14. o.; helyesbítés: HL 2018. L 190., 20. o.).

41      A módosított 2013/255 határozat (5) preambulumbekezdésének tartalma tükrözi a 2015/1836 határozat (6) preambulumbekezdésének tartalmát.

42      Haswani ítélet, 66., 69. és 70. pont.

43      A vezető üzletemberek és az Oroszországi Föderáció kormánya közötti kölcsönös előnyök és támogatás viszonyán alapuló jegyzékbevételi kritériumot csak a 2014/145 határozatnak a 2023. június 5‑i (KKBP) 2023/1094 tanácsi határozattal (HL 2023. L 146., 20. o.) történő módosítása következtében állapították meg. Természetesen ez a kritérium a jelen ügyben az időbeli hatály miatt nem alkalmazható.

44      2016. március 1‑jei National Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet (C‑440/14 P, EU:C:2016:128, 80. és 81. pont).

45      Lásd még a jelen indítvány 44. pontját.

46      Lásd e tekintetben és analógia útján: 2024. szeptember 5‑i GM és ON ítélet (C‑109/23, EU:C:2024:681, 54. pont), valamint erre az ügyre vonatkozó indítványom (C‑109/23, EU:C:2024:307, 76. pont).

47      E tekintetben azt is meg kell jegyeznem, hogy a fellebbező az első fellebbezési jogalapjában valójában tagadja, hogy az a gazdasági ágazat, amelyben tevékenykedik, olyan gazdasági ágazatnak minősül, amely jelentős bevételi forrást biztosít az Oroszországi Föderáció kormánya számára. Ez a konkrét értékelés azonban kívül esik a Bíróságnak a jelen indítványra vonatkozó kérésén, és következésképpen nem tartozik elemzésem tárgykörébe

48      Lásd e tekintetben: 2024. október 4‑i Litvánia és társai kontra Parlament és Tanács (Mobilitási csomag) ítélet (C‑541/20‑C‑555/20, EU:C:2024:818, 159. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49      Lásd: 2016. március 1‑jei National Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet (C‑440/14 P, EU:C:2016:128, 78. pont).

50      Lásd: 2022. július 27‑i RT France kontra Tanács ítélet (T‑125/22, EU:T:2022:483, 87. pont), amelyben a Törvényszék nagytanácsa hasonló megállapításra jutott.

51      Az ilyen jogsértés fennállását illetően lásd: az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének az „Aggression against Ukraine” (Ukrajna elleni agresszió) című 2022. március 2‑i határozata (A/ES‑11/L.1).