1)

Úgy kell-e értelmezni a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 13. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontját, a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról és a 96/26/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1071/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 3. cikke (1) bekezdésének a) pontját és 11. cikkének (1) bekezdését, valamint a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól szóló, 2009. október 21-i 1072/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 4. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy abból a körülményből, hogy valamely vállalkozás közúti fuvarozási engedélyt kap az Európai Unió valamely tagállamában az 1071/2009 rendelet és az 1072/2009 rendelet alapján, és ennélfogva tényleges és állandó székhellyel kell rendelkeznie ebben a tagállamban, az következik, hogy ez kétséget kizáróan bizonyítja, hogy az említett vállalkozásnak a 883/2004 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése értelmében vett bejegyzett székhelye az alkalmazandó szociális biztonsági rendszer meghatározása szempontjából ebben a tagállamban található, és hogy ez a megállapítás köti a foglalkoztatás helye szerinti tagállam hatóságait?”

2)

A foglalkoztatás helye szerinti tagállam nemzeti bírósága, amely megállapítja, hogy az érintett közúti fuvarozási engedélyt csalárd módon szerezték, figyelmen kívül hagyhatja-e ezt az engedélyt, vagy a foglalkoztatás helye szerinti tagállam hatóságainak a csalás megállapítása alapján először az engedély visszavonását kell kérniük az azt kiadó hatóságoktól?