1)

Az Elchinov ítélet (C-173/09. sz. ügy) 45. pontja szerinti sürgősségi helyzethez hasonlít vagy a megfelelő egészségügyi ellátásnak (fekvőbeteg-ellátás) a biztosított lakóhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban történő igénybevételéből eredő költségek megtérítését megalapozó, a 883/2004/EK rendelet (1) 20. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti előzetes engedély kérése objektív lehetetlensége esetének minősül-e az, ha azt a kezelést, amelybe a biztosított beleegyezett, kizárólag a biztosított lakóhelye szerint tagállamtól eltérő tagállam orvosa írta elő, arra is figyelemmel, hogy a diagnózist és önmagában a sürgős ellátás szükségességét megerősítette a lakóhely szerinti tagállam betegbiztosítási rendszeréhez tartozó orvos, aki azonban olyan másik kezelést javasolt, amelyhez képest az a kezelés, amelybe a biztosított megfelelőnek minősíthető okokból beleegyezett, legalábbis azonos hatékonyságú, azonban előnye, hogy nem eredményez fogyatékosságot?

2)

Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén köteles-e a biztosított – azt követően, hogy a lakóhely szerinti tagállam betegbiztosítási rendszerébe tartozó orvos a részére felállította a diagnózist, és olyan kezelést írt elő, amelyet megfelelőnek minősíthető okokból nem fogad el, egy másik tagállamba utazik abból a célból, hogy második szakvéleményt kérjen és e szakvélemény szerint olyan másik kezelést kell alkalmazni, amely legalábbis azonos hatékonyságú, azonban előnye, hogy nem eredményez fogyatékosságot, amely kezeléshez a biztosított hozzájárul, és amely esetében teljesülnek a 883/2004/EK rendelet 20. cikke (2) bekezdésének második mondatában előírt feltételek – az ezen utóbbi kezelés igénybevétele következtében felmerülő költségek megtéríttetésének céljából is köteles-e az említett rendelet 20. cikkének (1) bekezdése szerinti engedélyt kérni?

3)

Ellentétes-e az EUMSZ 56. cikkel és a 883/2004/EK rendelet 20. cikkének (1) és (2) bekezdésével az olyan nemzeti szabályozás, amely értelmében egyrészről a megfelelő egészségügyi ellátás (fekvőbeteg-ellátás) lakóhely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban történő igénybevételét az illetékes intézmény még abban az esetben is kizárólag olyan orvosi jelentés alapján engedélyezheti, amelyet a tevékenységét a lakóhelye szerinti tagállam betegbiztosítási rendszere keretében folytató orvos ad ki az ezen állam illetékes intézménye főorvosának javallata alapján, ha azt a kezelést, amelybe a biztosított beleegyezett – megfelelőnek minősíthető okokból és figyelemmel arra, hogy annak előnye, hogy nem eredményez fogyatékosságot – második szakvélemény keretében, kizárólag egy másik tagállam orvosa írja elő, és amely szabályozás másrészről hozzáférhető és kiszámítható eljárás keretében nem biztosítja annak a lehetőségnek az orvosi szempontból történő tényleges vizsgálatát, hogy a lakóhely szerinti tagállam betegbiztosítási rendszerében fel lehessen használni a már említett, egy másik tagállamban kiadott második szakvéleményt?

4)

Az első és a harmadik kérdésre adott igenlő válasz esetén a biztosított vagy – adott esetben – annak örökösei a 883/2004/EK rendelet 20. cikke (2) bekezdésének második mondatában előírt két feltétel teljesítése esetén jogosultak-e arra, hogy a biztosított lakóhelye szerinti állam illetékes intézménye teljeskörűen megtérítse számukra valamely másik tagállamban igénybe vett kezelés költségeit?