I. Bevezetés

II. Jogi háttér

A. A berni egyezmény

B. Az uniós jog

1. Az élőhelyvédelmi irányelv

2. A madárvédelmi irányelv

3. A környezeti felelősségről szóló irányelv

C. A svéd jog

III. A tényállás és az előzetes döntéshozatal iránti kérelem

IV. A jogkérdésről

A. A madárvédelmi irányelv 5. cikke által védett fajok (az első kérdés)

B. A párzási vagy költőhelyek (a negyedik és az ötödik kérdés)

C. A szándékos hátrányos befolyásolásra vonatkozó tilalmak (a második kérdés)

1. A megölés és az elpusztítás tilalmáról

a) Az élőhelyvédelmi irányelvről

b) A madárvédelmi irányelvről

– aa) A faj védettségi állapota

– bb) A madárvédelmi irányelv értelmében vett „szándékosság”

c) Közbenső következtetés

2. A zavarásra vonatkozó tilalmakról

a) A madárvédelmi irányelvről

b) Az élőhelyvédelmi irányelvről

D. A védettségi állapot értékelésének szintje (a harmadik kérdés)

V. Végkövetkeztetés

1.

Az élőhelyvédelmi irányelv ( 2 ) és a madárvédelmi irányelv ( 3 ) a védett területekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, emellett azonban bizonyos állat‑ és növényfajok védelmét is előírja, mégpedig a védett területeken kívül is. ( 4 ) A védelmi rendszerek bizonyos szigorúan értelmezendő feltételek mellett kivételeket is megengednek.

2.

A jelen ügyben a Bíróság a fajok védelmével kapcsolatos olyan kérdésekkel szembesül, amelyek hasonló formában már a területvédelemmel összefüggésben is felmerültek előtte. A területvédelem esetében a terület hátrányos befolyásolását kiegyenlítő intézkedéseket kíséreltek meg alkalmazni – nagyrészt eredménytelenül – a védelmi rendelkezés alkalmazásának kizárása érdekében. Az ilyen kiegyenlítő intézkedések azonban a kivétel előfeltételei közé tartoznak, és a kivételhez ezenkívül mérlegelés és az alternatívák vizsgálata is szükséges. ( 5 )

3.

A jelen ügyben most arról van szó, hogy a fajvédelmi tilalmak alkalmazása függővé tehető‑e attól, hogy a kérdéses intézkedés az érintett faj védettségi állapotát hátrányosan befolyásolja. A jó védettségi állapot legalábbis az élőhelyvédelmi irányelvben azonban az egyik eltérés kifejezett előfeltétele. Ezenkívül a kivételek alkalmazásához az irányelvben meghatározott okok fennállása, valamint az alternatívák vizsgálata az előfeltétele. A madárvédelem esetében hasonló a helyzet.

4.

Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a fajok védelme a Bíróság általi értelmezés szerint az emberi tevékenységek igen messzemenő korlátozását követelheti meg. Ezért az aránytalan korlátozások elkerüléséhez fűződő jogos érdek áll fenn.

5.

A jelen ügy ezért jó alkalmat kínál e feszültség közelebbi vizsgálatára.

6.

A berni egyezmény ( 6 ) 6. cikke alapvető fajvédelmi tilalmakat tartalmaz:

„Minden egyes Szerződő Fél megteszi a megfelelő és szükséges jogi és közigazgatási intézkedéseket az [helyesen: a] II. mellékletben felsorolt vadon élő állatfajok speciális védelmének biztosítása érdekében. E fajok tekintetében különösképpen tiltott:

7.

A kivételeket az egyezmény 9. cikkének (1) bekezdése szabályozza:

„Minden egyes Szerződő Fél kivételt tehet a 4., 5., 6., 7. cikk rendelkezései alól, valamint a 8. cikkben említett eszközök használatának tilalma alól, feltéve, hogy egyéb kielégítő megoldás nem áll rendelkezésre és, hogy a kivétel nem ártalmas az érintett populáció fennmaradása szempontjából:

8.

Az élőhelyvédelmi irányelv 1. cikkének i) pontja szerint egy faj védettségi állapota „a fajt érintő azon hatások összesség[ét írja le], amelyek a 2. cikkben meghatározott területen belül hosszú távon befolyásolhatják a faj populációinak eloszlását és sűrűségét.

A védettségi helyzet [helyesen: állapot] abban az esetben minősül »kedvezőnek«, ha:

9.

Az élőhelyvédelmi irányelv 1. cikkének m) pontja úgy határozza meg a „példány” fogalmát, mint „a IV. vagy az V. mellékletben felsorolt fajba tartozó, élő vagy elpusztult állat, illetve növény, továbbá annak bármely része, származéka, valamint minden egyéb olyan termék, amelyről kísérőokmány, csomagolás, jelölés, címke vagy bármely egyéb körülmény alapján megállapítható, hogy az érintett fajba tartozó állat, illetve növény része vagy származéka”.

10.

Az élőhelyvédelmi irányelv 2. cikke tartalmazza az irányelv céljait:

„(1)   Az irányelv célja, hogy a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmével hozzájáruljon a biológiai sokféleség biztosításához a Szerződésben érintett tagállamok európai területén belül [helyesen: a tagállamoknak a Szerződés hatálya alá tartozó európai területén belül].

(2)   Az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések célja a közösségi érdekeltségű [helyesen: jelentőségű] természetes élőhelyek, valamint vadon élő állat‑ és növényfajok kedvező védettségi helyzetének [helyesen: állapotának] fenntartása, illetve helyreállítása.

(3)   Az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések figyelembe veszik a gazdasági, társadalmi és kulturális igényeket, valamint a regionális és a helyi sajátosságokat is.”

11.

Az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke a fajok védelmével kapcsolatos alapvető kötelezettségeket tartalmazza:

„(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok természetes elterjedési területükön való szigorú védelmének [helyesen: szigorú védelmére irányuló rendszer bevezetése] érdekében, megtiltva az alábbiakat:

(2)   E fajok esetében a tagállamok megtiltják a vadonból befogott példányok tartását, szállítását, kereskedelmét, illetve cseréjét, továbbá eladásra vagy cserére való felkínálását azon példányok kivételével, amelyek befogása az irányelv alkalmazása előtt, jogszerűen történt.

[…]”

12.

Az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikkének (1) bekezdése a 12. cikktől való eltéréseket tartalmaz:

„Amennyiben nincs más megfelelő megoldás és az eltérés megengedése nem befolyásolja hátrányosan az érintett fajok populációi kedvező védettségi állapotának fenntartását az elterjedési területükön [helyesen: a természetes elterjedési területükön], a tagállamok engedélyezhetik a 12., 13., 14. cikkben, valamint a 15. cikk a) és b) pontjában foglalt rendelkezésektől való eltérést az alábbiak érdekében:

13.

Az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletének a) pontja közösségi jelentőségű, szigorú védelmet igénylő állatfajként jelöli meg többek között a mocsári békát (Rana arvalis).

14.

A madárvédelmi irányelv (10) preambulumbekezdése megköveteli bizonyos madárfajok állományainak „megfelelő szinten” tartását:

„Magas állományszintjüknek, földrajzi elterjedésüknek és szaporodási arányuknak köszönhetően bizonyos fajok a Közösségben mindenütt vadászhatók, ami elfogadható hasznosítást jelent, amennyiben bizonyos korlátozásokat léptetnek életbe, és azokat betartják; a vadászatnak összhangban kell állnia e fajok állományának megfelelő szinten tartásával.”

15.

A madárvédelmi irányelv 1. cikke az irányelv hatályát határozza meg:

„Ez az irányelv a tagállamok Szerződésben érintett európai területén [helyesen: a tagállamoknak a Szerződés hatálya alá tartozó európai területén belül] természetesen előforduló összes vadon élő madárfaj védelmére vonatkozik. Célja e fajok védelme, kezelése és ellenőrzése, továbbá szabályokat állapít meg a hasznosításukkal kapcsolatban.”

16.

A madárvédelmi irányelv 2. cikke tartalmazza a tagállamok madárfajok védelmére vonatkozó alapvető kötelezettségét:

„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy az 1. cikkben meghatározott fajok állományait megfelelő szinten fenntartsák, vagy olyan szintre hozzák, amely megfelel különösen az ökológiai, tudományos és kulturális követelményeknek, figyelembe véve a gazdasági és rekreációs követelményeket is.”

17.

A 4. cikk a madárvédelmi irányelv I. mellékletében megjelölt bizonyos fajok, valamint a vonuló madarak tekintetében különleges védelmi területek kialakítását írja elő. Az I. mellékletben szereplő fajok közül a kérdést előterjesztő bíróság tájékoztatása szerint a siketfajd (Tetrao urogallus) érintett. A kis fakopáncs (Dryobates minor) és a sárgafejű királyka (Regulus regulus) svéd populációi vonuló madaraknak minősülhetnek.

18.

A madárvédelmi irányelv 5. cikke a területtől független tilalmakat tartalmaz:

„A 7. és 9. cikk sérelme nélkül, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az 1. cikkben meghatározott valamennyi madárfaj általános védelmi rendszerének kialakítására, megtiltva különösen:

19.

A madárvédelmi irányelv 9. cikkének (1) bekezdése az 5. cikkben foglalt tilalmak alóli eltéréseket engedélyez:

„(1)   A tagállamok, ha nincs más megfelelő megoldás, eltérhetnek az 5–8. cikk rendelkezéseitől a következő okok miatt:

20.

A környezeti felelősségről szóló irányelv ( 7 ) 2. cikke 1. pontjának a) alpontja meghatározza a környezeti károk fogalmát a védett fajok vonatkozásában:

„védett fajokban és természetes élőhelyekben okozott károk, vagyis minden olyan kár, amely jelentős kedvezőtlen hatást gyakorol az ilyen élőhelyek és fajok kedvező védettségi állapotának elérésére vagy fenntartására. Az ilyen hatások jelentőségét az eredeti állapothoz képest kell felmérni, figyelembe véve az I. mellékletben meghatározott kritériumokat.

[…]”

21.

A környezeti felelősségről szóló irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerint meg kell előzni a környezeti károkat:

„Amennyiben még nem következett be környezeti kár, de fennáll az ilyen jellegű kár bekövetkezésének közvetlen veszélye, a gazdasági szereplőnek haladéktalanul meg kell tennie a szükséges megelőző intézkedéseket.”

22.

Az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikkében és a madárvédelmi irányelv 5. cikkében szereplő tilalmakat az Artskyddsförordning (2007:845) (a fajok védelméről szóló rendelet) 4. §‑a ülteti át:

„A jelen rendelet 1. mellékletében »N« vagy »n« megjelöléssel ellátott vadon élő madarak, valamint vadon élő védett állatfajok tekintetében tilos:

1.   az állatok szándékos befogása vagy megölése;

2.   az állatok szándékos zavarása, különösen szaporodás, utódnevelés, áttelelés és vándorlás idején;

3.   vadon élő állatok tojásainak szándékos elpusztítása vagy begyűjtése, és

4.   párzási, költő‑ vagy pihenőhelyek károsítása vagy elpusztítása.

A tilalmak az állatok életének valamennyi szakaszára érvényesek.

Az első bekezdés nem vonatkozik a madarak és az emlősök vadászatára. A vadászatra a vadászatról szóló 1987. évi 259. sz. törvény azonos tartalmú rendelkezései, valamint a vadászatról szóló 1987. évi 905. sz. rendelet rendelkezései alkalmazandók. Az első bekezdés nem vonatkozik a halászatra sem. A halászatra a halászati és az akvakultúra‑tevékenységekről, valamint a halászati ágazatról szóló 1994. évi 1716. sz. rendelet azonos tartalmú rendelkezései alkalmazandók.”

23.

A fajok védelméről szóló rendelet I. melléklete tartalmazza valamennyi olyan faj felsorolását, amelyek a madárvédelmi irányelv I–III. mellékletében és az élőhelyvédelmi irányelv II., IV. és V. mellékletében szerepelnek. A jelen ügyben említett fajok közül ott tehát a siketfajd (Tetrao urogallus) és a mocsári béka (Rana arvalis) szerepel.

24.

A fajok védelméről szóló rendelet e mellékletében az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletében szereplő fajok, például a jelen ügyben említett mocsári béka (Rana arvalis)„N” megjelöléssel szerepelnek. Az „n” megjelöléssel ellátott fajok a Svédország általi nemzeti értékelés vagy nemzetközi kötelezettségvállalás alapján szigorú védelmet igényelnek. Ilyen fajt az élőhelyvédelmi irányelv IV. melléklete nem tartalmaz.

25.

A fajok védelméről szóló rendelet 14. §‑a értelmében a länsstyrelsen (megyei önkormányzat) egyedi esetekben eltérést engedhet a 4. §‑ban foglalt tilalmak alól.

26.

Mindkét ügy a svédországi Härryda önkormányzatának erdőterületén zajló fakitermelésnek a Skogsstyrelsenhez (erdőgazdálkodási ügynökség) való bejelentésére vonatkozik. Az intézkedések arra irányulnak, hogy az adott területeken minden fát eltávolítsanak, kivéve az erdőgazdálkodási ügynökség útmutatóinak megfelelően megőrzendő korlátozott számú fát.

27.

Az erdőterületen a következő fajok élőhelye található: kis fakopáncs (Dryobates minor vagy Dendrocopos minor), siketfajd (Tetrao urogallus), kormosfejű cinege (Poecile montanus vagy Parus montanus), sárgafejű királyka (Regulus regulus) és fenyvescinege (Periparus ater vagy Parus ater). A környéken a mocsári béka (Rana arvalis) is megtalálható.

28.

A Svédország által a madárvédelmi irányelv ( 8 ) és az élőhelyvédelmi irányelv ( 9 ) keretében készített jelentések szerint e tagállamban a mocsári béka védettségi állapota kedvező, a kis fakopáncs, a siketfajd és a fenyvescinege populációi pedig stabilak. Ezzel szemben a sárgafejű királyka és a kormosfejű cinege populációi mérsékelten csökkennek.

29.

A megjelölt fajok a területet valószínűleg szaporodáshoz használják, és a fakitermelés a fajok példányait megzavarja vagy elpusztítja attól függően, hogy az az egyes fajok mely életciklusában következik be. A fakitermelés idején minden, a területen meglévő tojás elpusztul.

30.

Az erdőgazdálkodási ügynökség felügyeleti hatósági minőségében különös iránymutatásokat adott ki az elvégzendő elővigyázatossági intézkedésekről, és úgy tekintette, hogy a fakitermelés nem ütközik a fajok védelméről szóló svéd rendeletben szereplő tilalmakba, amennyiben az iránymutatásokat betartják. Az erdőgazdálkodási ügynökség által előírt elővigyázatossági intézkedésekre vonatkozó iránymutatások jogilag nem kötelező erejűek, csupán ajánlások.

31.

2016. december 22‑én a Föreningen Skydda Skogen (az erdővédelmi egyesület) és a Göteborgs Ornitologiska Förening (göteborgi ornitológiai egyesület) azt kérte a Länsstyrelsen i Västra Götalands läntól (Västra Götaland megyei önkormányzat), amely a fajok védelméről szóló rendelet szerinti megyei felügyeleti hatóság, hogy a fakitermelésre vonatkozó bejelentés és az erdőgazdálkodási ügynökség különös iránymutatása alapján járjon el (C‑473/19. sz. ügy). A Naturskyddsföreningen i Härryda (härrydai természetvédelmi egyesület) és a göteborgi ornitológiai egyesület 2018. január 17‑én ismét ilyen kérelmet intézett a megyei önkormányzathoz (C‑474/19. sz. ügy).

32.

Az egyesületek azt állítják, hogy az erdőgazdálkodási ügynökség által adott iránymutatás ellenére a fakitermelés ellentétes a fajok védelméről szóló rendeletben meghatározott tilalmakkal.

33.

A megyei önkormányzat szerint nem szükséges a fajok védelméről szóló rendeletben biztosított eltérés lehetőségének értékelése. Ez azt jelenti, hogy az intézkedések a megyei önkormányzat véleménye szerint nem ellentétesek a fajok védelméről szóló rendeletben szereplő tilalmakkal, amennyiben a különös iránymutatásokban meghatározott elővigyázatossági intézkedésekre sor kerül.

34.

Az egyesületek a kérdést előterjesztő bíróságnál megtámadták a megyei önkormányzat felügyeleti intézkedés alkalmazását mellőző határozatát. Az egyesületek elsősorban azt kérik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság helyezze hatályon kívül a megyei önkormányzat határozatát és állapítsa meg, hogy a tervezett erdőgazdálkodási intézkedések nem megengedettek, mivel ellentétesek a fajok védelméről szóló rendeletben meghatározott tilalmakkal.

35.

A kérdést előterjesztő bíróság a C‑473/19. és a C‑474/19. sz. ügyben a következő, egymással megegyező kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

A mark‑ och miljödomstolen (ingatlanügyi és környezetvédelmi bíróság, Svédország) által feltett 2. és 4. kérdésbe beletartozik az a kérdés, hogy az irányelvekben szereplő szigorú védelem a továbbiakban nem alkalmazandó‑e azokra a fajokra, amelyek vonatkozásában az irányelv célkitűzése (kedvező védettségi helyzet) már megvalósult.

36.

A Bíróság egyesítette a két ügyet. Írásbeli észrevételeket a felperes környezetvédelmi egyesületek, a Cseh Köztársaság és az Európai Bizottság terjesztett elő.

37.

A madárvédelmi irányelv 5. cikkének a)–d) pontja és az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontja arra kötelezi a tagállamokat, hogy az ezen irányelvek hatálya alá tartozó fajok olyan védelmi rendszerét alakítsák ki, amely tiltja a hátrányos befolyásolás bizonyos szándékos eseteit. Meg kell tiltani különösen az elpusztítást és a befogást (mindkét rendelkezés a) pontja), a tojások elpusztítását vagy begyűjtését (a madárvédelmi irányelv 5. cikkének b) pontja és az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének c) pontja), a madárfészkek elpusztítását, károsítását és eltávolítását (a madárvédelmi irányelv 5. cikkének b) pontja), a madártojások természetből való begyűjtését és e tojások birtoklását, még üres állapotban is (a madárvédelmi irányelv 5. cikkének c) pontja), valamint a zavarást (a madárvédelmi irányelv 5. cikkének d) pontja és az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének b) pontja). Csak a párzási, költő‑ vagy pihenőhelyek élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti károsításának vagy elpusztításának tilalma nem követeli meg a szándékosságot. ( 10 )

38.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem végső soron arra kérdez rá, hogy megengedett‑e az, hogy e tilalmakat attól tegyék függővé, hogy az érintett fajok védettségi állapota kedvezőtlen vagy az adott tevékenység következtében romlik. Noha az ilyen jellegű feltételek a svéd rendelkezésekből és a svéd ítélkezési gyakorlatból erednek, ezek nagyrészt nem a madárvédelmi irányelv és az élőhelyvédelmi irányelv szövegén alapulnak. Ezért legalábbis részben megkérdőjelezhetők.

39.

E feltételek ugyanakkor legalábbis bizonyos mértékben igazolható kísérletet jelentenek annak megakadályozására, hogy a fajok európai védelme túlzottan korlátozza az emberi tevékenységeket. Az ilyen korlátozások kockázata a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, amely a szándékosság fogalmát legalábbis az élőhelyvédelmi irányelvben foglalt korlátozások esetében úgy értelmezte, hogy az a tiltott hátrányos befolyásolásba való belenyugvásra is kiterjed. Ha ezt az értelmezést korlátozások nélkül alkalmazzuk a madárvédelmi irányelv esetében, úgy valóban az emberi tevékenységek jelentős korlátozásától lehet tartani.

40.

Ezt különösen az első kérdésre adandó válasz mutatja, amellyel tisztázni kell, hogy a fajok madárvédelmi irányelv szerinti védelme minden európai madárfajra kiterjed‑e (ehhez lásd az A. szakaszt). Valamivel kevésbé problematikusnak tűnik ezzel szemben a párzási vagy költőhelyek élőhelyvédelmi irányelvben előírt védelme, amelyre a negyedik és az ötödik kérdés irányul. Egyedül ez a védelmi rendszer nem vonatkozik – már szövege alapján sem – a szándékos hátrányos befolyásolásra, ugyanakkor csak az élőhelyvédelmi irányelvben megjelölt ritkább fajokat érinti (lásd ehhez a B. szakaszt). A meghatározó azonban a szándékos hátrányos befolyásolás tilalmának értelmezése, amely a második kérdés tárgyát képezi (lásd ehhez a C. szakaszt). Végül a harmadik kérdéssel összefüggésben emlékeztetni kell a valamely faj védettségi állapotának értékelésével kapcsolatos megállapításokra, amelyeket a Bíróság nemrég a Finnországban a farkasra (Lupus lupus) történő vadászat tárgyában hozott második ítéletében ( 11 ) fogalmazott meg (lásd ehhez a D. szakaszt).

41.

Az első kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a madárvédelmi irányelv 5. cikke kizárólag az irányelv I. mellékletében felsorolt, valamilyen mértékben veszélyeztetett vagy hosszú távon csökkenő populációval rendelkező fajokra vonatkozik‑e. A kérdést előterjesztő bíróság és a hatáskörrel rendelkező svéd szervek az előzetes döntéshozatal iránti kérelem szerint abból indulnak ki, hogy Svédország a madárvédelmi irányelv 5. cikkét csak e madárfajok tekintetében ültette át.

42.

A madárvédelmi irányelv 5. cikke azonban – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság is feltételezi – ennél egyértelműen tovább megy. E rendelkezés szerint ugyanis az 1. cikkben meghatározott valamennyi madárfaj védelmi rendszerére van szükség. Ez a tagállamoknak a Szerződés hatálya alá tartozó európai területén belül természetesen előforduló összes vadon élő madárfajt jelenti. ( 12 )

43.

Az, hogy a fajok a madárvédelmi irányelv I. mellékletében szerepelnek‑e, az 5. cikk szövege alapján nem játszik szerepet. Az I. mellékletben szereplő fajok tekintetében a 4. cikk (1) bekezdése szerint sokkal inkább az e fajok élőhelyét érintő különleges, tehát további védelmi intézkedésekre van szükség. Emellett a madárvédelmi irányelv általános védelmi rendelkezéseket is tartalmaz – mint az 5. cikk, valamint a 2. és a 3. cikk –, amelyek minden európai madárfajra kiterjednek.

44.

A madárvédelmi irányelv 5. cikke szempontjából éppúgy nincs jelentősége annak sem, hogy a madárfajok valamilyen mértékben veszélyeztetettek‑e, vagy hosszú távon csökkenő populációval rendelkeznek‑e. Épp ellenkezőleg, a Cseh Köztársaság helyesen emlékeztet arra, hogy a védelmi kötelezettség azelőtt fennáll, hogy a madarak számának csökkenését megállapítanák, vagy hogy valamely védett madárfaj eltűnésének veszélye ténylegessé válna. ( 13 )

45.

A Bíróság e tekintetben már nagyon korán megállapította, hogy a madárvédelmi irányelv 5. cikkével nem összeegyeztethető az, ha bizonyos madárfajokat kizárnak a védelem köréből ( 14 ) vagy a védelmet a nemzeti biológiai örökséghez tartozó fajokra korlátozzák. ( 15 ) A Bíróság e rendelkezést továbbá már alkalmazta olyan különböző fajokra, amelyek a svéd feltételek egyikének sem felelnek meg, így varjakra (Corvus corone corone és Corvus corone cornix), seregélyekre (Sturnus vulgaris) és rigókra (Turdus merula), ( 16 ) szürke gémekre (Ardea cinerea) és kormoránokra (Phalacrocorax carbo) ( 17 ) vagy különböző pintyfélékre. ( 18 )

46.

Az első kérdésre ezért azt a választ kell adni, hogy a tagállamok a madárvédelmi irányelv 1. és 5. cikke alapján kötelesek a tagállamoknak a Szerződés hatálya alá tartozó európai területén belül természetesen előforduló összes vadon élő madárfaj védelmi rendszerének kialakítására. E követelményeknek nem felel meg az olyan védelmi rendszer, amely kizárólag az irányelv I. mellékletében felsorolt fajokra, vagy a valamilyen mértékben veszélyeztetett, vagy hosszú távon csökkenő populációval rendelkező fajokra vonatkozik.

47.

A negyedik kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az állatok párzási vagy költőhelye károsításának vagy elpusztításának az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontjában foglalt tilalma azokra az esetekre korlátozódik‑e, amelyekben az elővigyázatossági intézkedések ellenére az érintett faj élőhelyének folyamatos ökológiai funkcionalitása egy adott területen elvész, és így az érintett faj védettségi állapota nagy valószínűséggel károsodni fog. Ezenkívül még azt kérdezi, hogy kizárt‑e a tilalom alkalmazása, ha a faj védettségi állapota kedvező. Az ötödik kérdés annak tisztázására irányul, hogy a védettségi állapotot milyen szinten kell értékelni.

48.

A jelen eljárásban nincs szükség annak tisztázására, hogy a tilalom csak akkor érvényesül‑e, ha a párzási vagy költőhelyek elpusztítása vagy károsítása azok folyamatos ökológiai funkcionalitásának elvesztéséhez vezet. Az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontjában szereplő tilalom ezen értelmezését a Bizottság útmutatója ( 19 ) alakította ki, a Bíróság azonban még nem foglalt állást róla. Noha úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság egyetért ezzel a felfogással, ez azonban a határozathozatal szempontjából nem releváns, mivel az előzetes döntéshozatal iránti kérelem azon a feltételezésen alapul, hogy ez a feltétel az alapügyben fennáll.

49.

Ehelyett kizárólag arról van szó, hogy milyen jelentőséggel bír a faj védettségi állapota a párzási vagy költőhelyek elpusztításának vagy károsításának tilalma szempontjából. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben bemutatott svéd ítélkezési gyakorlat ezt a tilalmat ugyanis csak akkor alkalmazza, ha fennáll az adott területen található fajok védettségi állapotára gyakorolt hatások veszélye.

50.

Az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerint a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket az irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt állatfajok természetes elterjedési területükön való szigorú védelmi rendszerének bevezetése érdekében, amely rendszer megtiltja a párzási, költő‑ vagy pihenőhelyek károsítását vagy elpusztítását.

51.

E tilalom esetében az uniós jogalkotó azáltal, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontjával ellentétben nem csak a szándékos tevékenységeket tiltja meg, azt a szándékát fejezte ki, hogy a párzási vagy pihenőhelyek számára fokozott védelmet kíván nyújtani a károsításukra vagy elpusztításukra irányuló tevékenységekkel szemben. ( 20 )

52.

E rendelkezés tiszteletben tartása nemcsak teljes jogszabályi keret létrehozását követeli meg a tagállamoktól, hanem konkrét és különleges védelmi intézkedések megtételét is. Ugyanakkor a szigorú védelmi rendszer összefüggő és összehangolt, megelőző jellegű intézkedések meghozatalát is feltételezi. Az ilyen szigorú védelmi rendszernek tehát lehetővé kell tennie az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt állatfajok párzási, költő‑ vagy pihenőhelyei károsításának vagy elpusztításának tényleges kizárását. ( 21 )

53.

A tilalom a szabályozás szövege szerint nem függ attól, hogy a hátrányos befolyásolás érinti‑e valamely populáció védettségi állapotát. Sőt, a Bíróság már megállapította, hogy a tilalom hatálya szempontjából nem releváns a populáció állandósága ( 22 ) vagy mérete. ( 23 )

54.

A tagállami bíróság ezenkívül helytállóan hangsúlyozza, hogy a védettségi állapot elsősorban az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikke szerinti eltérés engedélyezése szempontjából releváns. Az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikke szerinti eltérésnek ugyanis az a feltétele, hogy az eltérés megengedése ne befolyásolja hátrányosan az érintett fajok populációi kedvező védettségi állapotának fenntartását a természetes elterjedési területükön. Ezért, amint azt a Bizottság előadja, ellentmondásos lenne már az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti tilalmakat ahhoz a feltételhez kötni, hogy az érintett fajok védettségi állapota nagy valószínűséggel károsodni fog. Ebben az esetben soha nem lehetne eltérést megengedni, így a 16. cikk elveszítené hatékony érvényesülését.

55.

Így a IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatok párzási vagy költőhelyének károsítására vagy elpusztítására vonatkozó, az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontjában rögzített tilalomnak nem feltétele, hogy az érintett faj populációinak védettségi állapota a kérdéses tevékenység következtében nagy valószínűséggel károsodni fog. A tilalmat az érintett faj kedvező védettségi állapota sem befolyásolja.

56.

Ezért nem szükséges válaszolni az arra vonatkozó ötödik kérdésre, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdése d) pontjának alkalmazása céljára a védettségi állapotot mely szinten kell értékelni.

57.

A kérdést előterjesztő bíróság a második kérdéssel azt szeretné megtudni, hogyan kell értelmezni az élőhelyvédelmi irányelv 5. cikkének a)–d) pontjában és a madárvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontjában szereplő „szándékos megölés/zavarás/elpusztítás” fogalmát. A Bíróságnak különösen azt kell tisztáznia, hogy azzal összeegyeztethető‑e az olyan nemzeti gyakorlat, amely szerint, amennyiben az intézkedések célja nyilvánvalóan nem a fajok elpusztítása vagy zavarása (például erdőgazdálkodási intézkedések vagy területfejlesztés), a tilalmak alkalmazásához fenn kell állnia az intézkedés által a faj védettségi helyzetére gyakorolt káros hatások kockázatának. Ezenkívül még azt kérdezi, hogy kizárt‑e a tilalom alkalmazása, ha a faj védettségi állapota kedvező. A harmadik kérdés annak tisztázására irányul, hogy a védettségi állapotot milyen szinten kell értékelni.

58.

E kérdések megválaszolása során különbséget kell tenni egyrészről a megölés és elpusztítás, és másrészről a zavarás között, továbbá a két irányelv között.

59.

Azt kell tisztázni, hogy a megölés madárvédelmi irányelv 5. cikkének a) pontjában és az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő tilalma, valamint a tojások (és madárfészkek) elpusztításának madárvédelmi irányelv 5. cikkének b) pontjában és az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szereplő tilalma függ‑e az érintett fajok védettségi állapotától. Ezzel szemben a tojások begyűjtésének és birtoklásának a madárvédelmi irányelv 5. cikkének c) pontja szerinti tilalma a jelen ügyben nem releváns, ezért azt nem kell tovább vizsgálni.

60.

Az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontja szerint a tagállamok megtiltják a védett fajok vadon élő példányai szándékos megölésének bármely formáját, valamint azok tojásainak szándékos elpusztítását.

61.

Ha e tilalmak esetében a szándékosság fogalmát úgy értelmeznénk, hogy az csak a védett fajokra gyakorolt, szándékos hátrányos hatásokra terjed ki, úgy ezen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel kapcsolatban nem lenne szükség további okfejtésekre. A jelen ügy ugyanis csak olyan intézkedésekre vonatkozik, amelyek célja nyilvánvalóan nem a fajok elpusztítása (vagy tojásaik elpusztítása).

62.

A Bíróság azonban javaslatomnak ( 24 ) megfelelően a megölés viszonylatában megállapította, hogy ahhoz, hogy teljesüljön a szándékosság feltétele, bizonyítani kell, hogy a tett elkövetőjének szándéka kiterjedt valamely védett állatfaj példányának megölésére, vagy legalábbis belenyugodott a megölés lehetőségébe. ( 25 ) Az olyan tevékenységek, amelyek esetében belenyugszanak a hátrányos hatásokba, általában az e hátrányos hatásoktól eltérő célokra irányulnak.

63.

Ezt meglehetősen egyértelműen mutatják azok az eljárások, amelyekben a Bíróság ezt az értelmezést kialakította. Ezekben arról volt szó, hogy a rókára (Vulpes vulpes) hurokcsapdával történő vadászat sértheti‑e a vidra (Lutra lutra) védelmét szolgáló tilalmakat, ( 26 ) illetve arról, hogy bizonyos építési intézkedéseket, valamint szabadidős és halászati tevékenységeket a Caretta caretta tengeri teknős szándékos zavarásának kell‑e tekinteni. ( 27 ) Ez az ítélkezési gyakorlat végső soron egy másik ítéletben gyökerezik, amelyben a Bíróság azt kifogásolta, hogy bizonyos szabadidős tevékenységek zavarják az említett tengeri teknőst, ( 28 ) anélkül, hogy kifejezetten foglalkozott volna a szándékosság fogalmával.

64.

Ez az ítélkezési gyakorlat ugyan csak a megölés és a zavarás élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti tilalmára vonatkozik. Nincs azonban ok arra, hogy a szándékosság fogalmát a tojások elpusztítása tekintetében másként értelmezzük.

65.

Ebből következően a jogvita tárgyát képező erdőgazdálkodási intézkedések sérthetik az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontjában foglalt tilalmakat. Ezért meg kell vizsgálni, hogy e tilalmak megsértése függővé tehető‑e az érintett fajok védettségi állapotától.

66.

Amint azt az párzási vagy költőhelyek károsításának az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontjában rögzített tilalmával összefüggésben már megállapítottam, a fajok védettségi állapota a rendelkezés szövege alapján nem a tilalmat érinti, hanem csak a 16. cikk szerinti eltérésékkel összefüggésben játszik szerepet. Ez – főszabály szerint ( 29 ) – ugyanúgy vonatkozik a 12. cikk (1) bekezdésében foglalt további tilalmakra is, amint azt a Bíróság a megölés a) pont szerinti tilalma vonatkozásában közvetetten már el is ismerte. ( 30 )

67.

Ezt különösen a fajok példányai megölésének az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti tilalma vonatkozásában az erősíti meg, hogy az 1. cikk m) pontjában szereplő meghatározás szerint a „példány” fogalma alatt ténylegesen minden egyes állat értendő.

68.

A tojások elpusztításának az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti tilalma ezzel szemben nem hivatkozik kifejezetten az egyes példányokra. Egy ilyen tilalmat azonban természetéből adódóan aligha lehet másként értelmezni, ha nem adtak meg küszöbértéket, amely a tilalmat kiváltaná. E tilalom tekintetében de minimis küszöb feltételezése ellen szól egyébiránt az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikke (1) bekezdésének e) pontjában foglalt kivétel, amely lehetővé teszi „a IV. mellékletben felsorolt fajok korlátozott […] számú példányai […] befogásá[t], begyűjtésé[t] vagy tartásá[t]”, azonban arra vonatkozóan további feltételeket határoz meg. Ez a kivétel fölösleges lenne, ha a tojások begyűjtésének tilalma kis mennyiségek esetén nem lenne alkalmazandó.

69.

Így a megölés és elpusztítás élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontja szerinti tilalmának nem feltétele, hogy a kérdéses intézkedés által az adott állatfajok védettségi állapotára gyakorolt káros hatások kockázata álljon fenn. E tilalmak alkalmazását az érintett fajok kedvező védettségi állapota sem zárja ki.

70.

A madárvédelmi irányelv 5. cikke esetében első ránézésre hasonló a helyzet. Így az elpusztítás (a) pont) és a fészkek és tojások elpusztításának vagy károsításának tilalma (b) pont) esetében – az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikkének (1) bekezdéséhez hasonlóan – sem szerepel arra való utalás, hogy e tilalmak összefüggnének a védettségi állapottal. E tilalmaknak természetüknél fogva sokkal inkább minden egyes példányra vonatkozniuk kell, mivel küszöbérték nem került megadásra.

71.

A de minimis küszöb feltételezése ellen szól egy, a madárvédelmi irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt kivétel is. E kivétel kifejezetten engedélyezi egyes madarak kis számú hasznosítását, és szintén további feltételeket tartalmaz.

72.

Ezen túlmenően a tagállami bíróság a madárvédelmi irányelv 5. cikke vonatkozásában is helytállóan hivatkozik arra a – már az élőhelyvédelmi irányelvvel összefüggésben meghatározó – megfontolásra, hogy a tilalmak alóli valamennyi kivétel az érintett fajok védettségi állapotához kötött. Ezt az álláspontot a madárvédelmi irányelv 9. cikkének szövege ugyan nem támasztja alá. Ezen irányelv (10) preambulumbekezdéséből következik azonban, hogy a madárvédelmi irányelv 9. cikke szerinti eltérések csak akkor engedélyezhetők, ha biztosított az érintett fajok állományának „megfelelő szinten” tartása. ( 31 ) A Bíróság ebben nemrég kifejezetten az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikkével való párhuzamot látott. ( 32 )

73.

Ez az eredmény megfelel a berni egyezmény 9. cikkének, amelyet a madárvédelmi irányelv 9. cikke átültet, ( 33 ) és amelyet ezért az értelmezése során figyelembe kell venni. ( 34 ) Az egyezmény szerint a hasonló tilalmak alóli kivételek ugyanis nem lehetnek ártalmasak az érintett populáció fennmaradása szempontjából.

74.

Főszabály szerint ( 35 ) az élőhelyvédelmi irányelvhez hasonlóan a madárvédelmi irányelv keretében is ellentmondásos lenne, ha az érintett faj védettségi állapotának romlása már az irányelv 5. cikke szerinti tilalmak alkalmazási feltételeként figyelembevételre kerülne, és ezzel gyakorlatilag lehetetlenné válna a kivételekre vonatkozó szabályozás alkalmazása.

75.

Itt is felmerül azonban a kérdés, hogy a tilalmak kiterjednek‑e egyáltalán olyan intézkedésekre, amelyek célja nyilvánvalóan nem a fajok elpusztítása vagy fészkeik és tojásaik elpusztítása.

76.

Az e kérdésre adandó válasz kevésbé nyilvánvaló, mint az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke esetében, mivel a madárvédelmi irányelv 5. cikkében szereplő szándékosság fogalma tekintetében a Bíróság mindeddig nem fogalmazott meg hasonló kifejezett megállapításokat.

77.

Ugyanakkor az említett tengeri teknősre vonatkozó első ügyhöz hasonlóan a Bíróság a Białowieża‑erdőre vonatkozó ítéletében a károsult, a holt és az elhaló fák eltávolításával szemben foglalt állást, mivel az ilyen intézkedéseket az érintett védett területre vonatkozó erdőgazdálkodási terv az ott különösen védett egyes madárfajokat fenyegető potenciális veszélyként jelölte meg. ( 36 ) A Bíróság ezért ezt az intézkedést a fészkek és tojások szándékos elpusztításának vagy károsításának, illetve a fészkek eltávolításának (a madárvédelmi irányelv 5. cikkének b) pontja), továbbá különösen a költési és fiókanevelési időszakban történő szándékos zavarásnak (az 5. cikk d) pontja) minősítette. ( 37 ) Valószínűtlennek tűnik, hogy az érintett intézkedések célja az lett volna, hogy a madarakra ily módon hátrányos befolyást gyakoroljanak.

78.

Mivel a Bíróság így a madárvédelmi irányelv 5. cikke esetében sem a szándékosság fogalmának szűk értelmezéséből indul ki, felmerül, hogy e fogalomnak az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikkének (1) bekezdésében szereplő, közel azonos tilalmakkal összefüggésben elfogadott értelmezését a madárvédelmi irányelv 5. cikke esetében is alkalmazzuk. A jelen ügyben egyébiránt a Bizottság is ezt az álláspontot képviseli.

79.

Egy ilyen eljárás azonban jóval messzemenőbb következményekkel járna, mint az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének ennek megfelelő értelmezése.

80.

A fajok élőhelyvédelmi irányelv szerinti védelme néhány, általában ( 38 ) nagyon ritka fajra korlátozódik. Mivel e fajok ritkák, minden egyes példányt szigorú védelemben kell részesíteni, amit az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke a szigorú védelemre irányuló rendszer ( 39 ) fogalmával egyértelműen ki is fejez. E fajok ritka volta azonban azzal is jár, hogy a velük való ütközések nem túl gyakoriak.

81.

Ezzel szemben, amint azt már kifejtettem, ( 40 ) a madárvédelmi irányelv 5. cikke szerinti tilalmak valamennyi európai madárra vonatkoznak, vagyis olyan mindennapi fajokra is, amelyekkel állandóan szinte mindenütt találkozhatunk. Ezenkívül aligha állítható, hogy a modern társadalmak ne nyugodnának bele az e fajokra gyakorolt hátrányos hatásokba. Épp ellenkezőleg, köztudott, hogy e fajokra a legkülönbözőbb emberi tevékenységek, például az építmények felépítése ( 41 ) vagy a közúti forgalom, ( 42 ) jelentős hátrányos befolyást gyakorolnak.

82.

Ennek megfelelően a jogalkotó már a madárvédelmi irányelv elfogadásakor egyértelművé tette, hogy nem célja, hogy minden egyes madarat feltétel nélkül védelemben részesítsen. Ehelyett az irányelv 2. cikke szerint a madárfajok állományait megfelelő szinten fenn kell tartani, vagy olyan szintre kell hozni, amely megfelel különösen az ökológiai, tudományos és kulturális igényeknek, figyelembe véve a gazdasági és rekreációs igényeket is.

83.

A mindennapi fajok védelméhez azonban főszabály szerint nincs szükség olyan tilalmakra, amelyek már a hátrányos befolyásolásba való belenyugvás esetén alkalmazandóvá válnak. Vannak ugyan olyan fajok, amelyek esetében szükség van ilyen tilalmakra, a mindennapi fajok azonban azért olyan gyakoriak, mivel az emberi tevékenységek nem veszélyeztetik a fennmaradásukat.

84.

Amennyiben a korábban gyakoribb bizonyos fajok állományai mégis csökkennek, gyakran fontosabb lesz az élőhelyeik védelme és az azokkal való megfelelő gazdálkodás. Az ilyen visszaesésekre ugyanis általában ezen élőhelyek emberi hasznosításának megváltozása nyomán kerül sor. Ezzel szemben az, ha a madárvédelmi irányelv 5. cikke szerinti tilalmakat már az e rendelkezésben említett hátrányos befolyásolásba való belenyugvás esetén alkalmazandóvá tennénk, gyakran kevésbé lenne alkalmas ezen állományok védelmére, és így nem is lenne a legenyhébb eszköz.

85.

Ezeket a megfontolásokat a madárvédelmi irányelv rögzíti is. Így az 5. cikk nem szigorú védelemre irányuló rendszert követel meg, hanem valamennyi európai madárfaj általános védelmi rendszerét. A 3. cikk a mindennapi fajok élőhelyének védelmére irányuló további kötelezettséget rögzít. ( 43 ) A ritka és különösen veszélyeztetett fajok, valamint a vonuló madarak élőhelyét a madárvédelmi irányelvnek – az élőhelyvédelmi irányelv 6. és 7. cikkével összefüggésben értelmezett – 4. cikke alapján fokozott védelemben kell részesíteni, többek között különleges védelmi területek kialakítása révén. Amennyiben bizonyos tevékenységek ténylegesen veszélyeztetik a madárfajok védettségi állapotát, úgy kiegészítő jelleggel alkalmazni kell a környezeti felelősségről szóló irányelv 5. cikkét és 2. cikke 1. pontjának a) alpontját.

86.

Ezenkívül a madárvédelmi irányelv az élőhelyvédelmi irányelvtől eltérően nem tartalmaz megfelelő kivételt biztosító szabályozást a versengő érdekek egyensúlyba hozására. Míg az utóbbi a nyomós közérdeken alapuló, minden elképzelhető ok alapján eltéréseket engedélyez (a 16. cikk (1) bekezdésének c) pontja), az előbbi esetében egyes igen sajátos okoktól eltekintve csak egyes madarak kis számú, észszerűen indokolható hasznosítása jön szóba, amelyet emellett szigorúan kell szabályozni és amelynek szelektívnek kell lennie (a 9. cikk (1) bekezdésének c) pontja).

87.

Ezért nem hiszem, hogy célszerű lenne a szándékosság fogalmának az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikkének (1) bekezdése tekintetében elvégzett értelmezését korlátozások nélkül alkalmazni a szándékosság madárvédelmi irányelv 5. cikkében szereplő fogalmára.

88.

A Białowieża‑erdőre vonatkozó ítéletben ( 44 ) szereplő megállapításokra tekintettel ugyanakkor az is kizárt, hogy ezt az eredményt oly módon kerüljük el, hogy a madárvédelmi irányelv 5. cikkének a) és b) pontja szerinti tilalmakat csak a madarakat érintő szándékos hátrányos hatásokra terjesztjük ki, teljesen kizárjuk azonban azokat a hátrányos hatásokat, amelyekbe belenyugszanak. Ez az eredmény a ritka, különösen veszélyeztetett fajok érintettsége esetén sem lenne megfelelő, mivel e ritka fajok esetében a tilalmak gyakorlatilag korlátozott terjedelműek maradnak, míg az e fajok védettségi állapotához való pozitív hozzájárulás jelentős mértékű lehet.

89.

Az érintett tevékenységek és az irányelv céljai közötti megfelelő egyensúlyt inkább az biztosíthat, hogy azokat a hátrányos hatásokat, amelyekbe belenyugszanak, csak akkor vonjuk e tilalmak hatálya alá, ha ez a madárvédelmi irányelv 2. cikke szerinti céljára tekintettel szükséges. Ezért el kell fogadni, hogy ennek az értelmezésnek bonyolultabb az alkalmazása, mivel megköveteli a madárfajok védettségi állapotának figyelembevételét. Az eredményét tekintve ez mindenesetre megfelel a tilalmak Białowieża‑erdőre vonatkozó említett ítéletben foglalt tág alkalmazásának, mivel ott nagyon ritka madárfajok voltak érintettek, egy, a különleges védelmük érdekében kijelölt területen. ( 45 )

90.

Így az elpusztítás madárvédelmi irányelv 5. cikkének a) és b) pontja szerinti tilalmának főszabály szerint nem feltétele, hogy a kérdéses intézkedés által az adott állatfajok védettségi állapotára gyakorolt káros hatások kockázata álljon fenn. E tilalmak alkalmazását az érintett fajok kedvező védettségi állapota sem zárja ki. Amennyiben a madarakra gyakorolt hátrányos hatást nem elérni kívánják, hanem abba csupán belenyugszanak, úgy a madárvédelmi irányelv 5. cikkének a) és b) pontja szerinti tilalmak azonban csak annyiban érvényesülnek, amennyiben ez szükséges ahhoz, hogy e fajokat a 2. cikk értelmében megfelelő szinten fenntartsák, vagy olyan szintre hozzák, amely megfelel különösen az ökológiai, tudományos és kulturális követelményeknek, ennek során figyelembe véve a gazdasági és rekreációs követelményeket is.

91.

Kiegészítésképpen emlékeztetni kell arra, hogy a tilalmakat világosan kell megfogalmazni, különösen, ha azok büntetőjogi jellegűek. ( 46 ) Ezért a tagállamok feladata, hogy a madárvédelmi irányelv 5. cikkének a) és b) pontja szerinti tilalmakat a nemzeti jogba történő átültetés során megfelelően konkretizálják. Ehhez megfelelő szabályozásokat kell kialakítani. Ezenkívül gyakran konkrét támpontokra van szükség a tekintetben, hogy mely magatartások tiltottak, és mely helyeken kell különös gondosságot tanúsítani.

92.

Így a megölés és elpusztítás madárvédelmi irányelv 5. cikkének a) és b) pontja, valamint az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontja szerinti tilalmának nem feltétele, hogy a kérdéses intézkedés által az adott állatfajok védettségi állapotára gyakorolt káros hatások kockázata álljon fenn. E tilalmak alkalmazását az érintett fajok kedvező védettségi állapota sem zárja ki.

93.

Amennyiben a madarakra gyakorolt hátrányos hatás nem célzatos, hanem abba csupán belenyugszanak, úgy a madárvédelmi irányelv 5. cikkének a) és b) pontja szerinti tilalmak azonban csak annyiban érvényesülnek, amennyiben ez szükséges ahhoz, hogy e fajokat a 2. cikk értelmében megfelelő szinten fenntartsák, vagy olyan szintre hozzák, amely megfelel különösen az ökológiai, tudományos és kulturális követelményeknek, ennek során figyelembe véve a gazdasági és rekreációs követelményeket is.

94.

A zavarás tilalmát illetően a madárvédelmi irányelv és az élőhelyvédelmi irányelv különbözni látszik. Végső soron azonban mindkét tilalmat hasonló módon, úgy kell értelmezni, hogy az érintett fajok védettségi állapota szerepet játszik.

95.

A madárvédelmi irányelv 5. cikkének d) pontja szerint a madárfajok különösen a költési és fiókanevelési időszakban történő zavarásának tilalma csak akkor érvényesül, amennyiben a zavarás jelentős lenne az irányelv céljaira tekintettel. Egy ilyen korlátozásra éppen a madarak zavarása tekintetében szükség van, mivel ebbe a tapasztalatok szerint már akkor belenyugszunk, ha az élőhelyeiken tartózkodunk, például sétálás során, útban a munkába, vagy akár már a saját teraszunkon is.

96.

A madárvédelmi irányelv célja az 1. cikke szerint az összes európai madárfaj védelme. Ennek érdekében a tagállamoknak a 2. cikk szerint e fajok állományait megfelelő szinten fenn kell tartaniuk, vagy olyan szintre kell hozniuk, amely megfelel különösen az ökológiai, tudományos és kulturális igényeknek, figyelembe véve a gazdasági és rekreációs igényeket is.

97.

Noha a tagállamok e tekintetben – egyes különös szabályozások fenntartásával – mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, ( 47 ) az irányelv (3), (5), (7), (8) és mindenekelőtt (10) preambulumbekezdése azt mutatja, hogy a tagállamoknak valamennyi, az Unióban vadon élő madárfaj populációit „megfelelő szinten” kell tartaniuk. ( 48 )

98.

A védettségi állapot azonban csak egy, a zavarás értékelése során irányadó ismérv. Már a madárvédelmi irányelv 5. cikke d) pontjának megfogalmazása azt mutatja, hogy a költési és fiókanevelési időszakban mindenképpen el kell kerülni a zavarást. Ez a pontosítás helyénvaló, mivel a költés és a fiókanevelés központi jelentőséggel bír a védettségi állapot szempontjából. Ugyanakkor az ezen időszakok alatti zavarás is csak akkor tiltott, ha az jelentős lenne. Ez legalábbis akkor feltételezendő, ha a zavarás ritka madarakra közvetlenül a költés és a fiókanevelés során hátrányos hatással van. Ennek megfelelően a Bíróság már megállapította, hogy az erdőirtás, amely káros hatással van egyes ritka madárfajok fontos élőhelyére, tiltott zavarásnak minősülhet. ( 49 )

99.

Mivel így már maga a tilalom magában foglalja az adott faj védettségi állapotára gyakorolt hatásokat, az élőhelyvédelmi irányelv tekintetében nem szükséges tovább árnyalni a szándékosság fogalmát.

100.

Így a madárvédelmi irányelv 5. cikkének d) pontja alapján meg kell tiltani a zavarást, amennyiben az jelentős hatással van arra a célra, hogy a madárfajok populációit megfelelő szinten tartsák vagy ilyen szintre hozzák, és különösen, ha az ritka madarakra a költés vagy a fiókanevelés során hátrányos hatást gyakorol.

101.

Az élőhelyvédelmi irányelv a madárvédelmi irányelvhez hasonlóan fogalmazza meg a célkitűzését. Az élőhelyvédelmi irányelv 2. cikkének (2) bekezdése szerint ezen irányelv célja ugyanis a közösségi jelentőségű vadon élő állat‑ és növényfajok kedvező védettségi állapotának fenntartása, illetve helyreállítása. Ugyanakkor az irányelvnek megfelelően hozott intézkedéseknek a 2. cikk (3) bekezdése szerint figyelembe kell venniük a gazdasági, társadalmi és kulturális igényeket, valamint a regionális és a helyi sajátosságokat is.

102.

A madárvédelmi irányelv 5. cikkének d) pontjától eltérően azonban a zavarás élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti tilalmát kifejezetten nem kapcsolják össze az irányelv céljaival és különösen az érintett fajok védettségi állapotával. Párhuzamot jelent azonban, hogy a tilalomnak különösen párzás, utódnevelés, áttelelés és vándorlás idején kell érvényesülnie. Ezek az időszakok a zavarásra különösen érzékenynek tekintendők, ( 50 ) így általában különös jelentőséggel bírnak a fajok védettségi állapota szempontjából. Ezenkívül szembeötlő, hogy a fajok zavarását kell megtiltani, míg a megölés élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti tilalma és az irányelv 1. cikkének m) pontjában szereplő fogalommeghatározás a védett fajok minden egyes példányára vonatkozik.

103.

Ennek megfelelően a Bizottság ugyan nem a jelen eljárásban, de az útmutatójában azt javasolja, hogy ez csak olyan zavarásokra terjedjen ki, amelyek esetében az érintett tevékenység következtében valamely védett faj túlélési esélyei, szaporodási sikere vagy reprodukciós képessége csökken vagy e tevékenység az elterjedési terület csökkenéséhez vezet. ( 51 )

104.

A madárvédelem esetéhez hasonlóan ilyen korlátozásra annak elkerülése érdekében van szükség, hogy a zavarás tilalma aránytalanul, az élőhelyvédelmi irányelv 2. cikkének (3) bekezdésében megjelölt gazdasági, társadalmi és kulturális igények figyelembevétele nélkül korlátozza az emberi tevékenységeket. Noha a IV. melléklet a) pontja szerinti védett állatfajokkal ritkábban lehet találkozni, mint a széles körben elterjedt madárfajokkal, sem szükségesnek, sem megfelelőnek nem tűnik az, hogy az embernek – annak érdekében, hogy minden zavarást kizárjon – mindig ki kelljen térnie e fajok útjából, amint észleli, hogy a közelükben tartózkodik. Ilyen találkozások különösen a denevérek vagy egyes kétéltűek esetében könnyen előfordulhatnak.

105.

A zavarás tilalmára vonatkozó eddigi ítélkezési gyakorlat is értelmezhető ily módon. A Bíróság a zavarás tilalmának vonatkozásában is hangsúlyozta ugyan, hogy annak alkalmazását nem zárja ki valamely populáció stabilitása vagy az adott populációk mérete. A Caretta caretta tengeri teknősre vonatkozó adott ügyek azonban olyan védelmi területeken végzett tevékenységet érintettek, amelyek az adott fajok szempontjából fennálló nagy jelentőségük alapján kerültek kijelölésre, ( 52 ) míg a méloszi viperára vonatkozó ítélet tárgyát egy, e faj számára alapvető jelentőségű terület képezte. ( 53 ) A ciprusi vízisiklóra vonatkozó ítéletben pedig olyan területről volt szó, amelyet nem vitatott módon védelem alá kellett volna helyezni. ( 54 ) Az ilyen területeken teljességgel megfelelőek a zavarás elkerülésére irányuló fokozott gondossági kötelezettségek.

106.

Az, hogy a zavarás tilalma az élőhelyvédelmi irányelv céljára irányul, ugyanakkor nem csak korlátozza e tilalom alkalmazását az egyes példányok elszigetelt és végső soron jelentéktelen zavarása tekintetében. Arra is utal, hogy a zavarás tilalma a fajok fontos élőhelyeit attól függetlenül védi, hogy éppen vannak‑e ott egyes példányok, találhatók‑e ott párzási vagy pihenőhelyek, vagy hogy kerültek‑e ott kijelölése védelmi területek. Az élőhely károsítása vagy elpusztítása ugyanis éppen az irányelv céljaira tekintettel e tényezőktől függetlenül az érintett faj jelentős zavarását eredményezheti.

107.

Így a zavarás élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti tilalmát olyan tevékenységekre kell korlátozni, amelyek különösen alkalmasak arra, hogy a védett fajok védettségi állapotát hátrányosan befolyásolják, különösen olyan területeken, amelyek a fajok számára különleges jelentőséggel bírnak, vagy ahol e fajokat a szaporodás, utódnevelés, áttelelés és vándorlás során érné káros hatás.

108.

Mivel az érintett fajok védettségi állapota legalábbis a zavarás tilalma, és részben a madárvédelmi irányelv további tilalmai esetében szerepet játszik, ezért az értékelés szintjére vonatkozó harmadik kérdésre válaszolni kell.

109.

E kérdéskör szempontjából hasznosak a farkas finnországi védelmére vonatkozó második ítéletben szereplő legújabb megállapítások. Ott az érintett faj védettségi állapotának egy, az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikke szerinti kivétel engedélyezése során történő értékeléséről volt szó. Az ott megfogalmazott megállapításokat valamely károsítás értékelésére alkalmazva ennek az értékelésnek olyan kritériumokon kell alapulnia, amelyek biztosítják az érintett faj dinamikájának és szociális stabilitásának hosszú távú megőrzését. ( 55 )

110.

Ennek során mind a tagállam területét, mind az adott bioföldrajzi régiót vizsgálni kell annak érdekében, hogy az először az érintett fajok populációinak védettségi állapotát, másodszor pedig azokat a földrajzi és demográfiai hatásokat meghatározzák, amelyeket a zavarások ezen állapotra gyakorolhatnak. ( 56 )

111.

Ebben az összefüggésben a károsítás hatásának a helyi populáció területének szintjén történő értékelése általában az általa az adott populáció védettségi állapotára gyakorolt hatás nagyobb léptékben történő értékelése céljából szükséges. Ezen túlmenően valamely populáció tagállami vagy bioföldrajzi szintű védettségi állapota a helyi területeket érintő különböző zavarások kumulált hatásától is függ. ( 57 )

112.

Amennyiben a madárvédelmi irányelv 5. cikke és az élőhelyvédelmi irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti tilalmak alkalmazása során az érintett faj populációinak védettségi állapota releváns, úgy azt az érintett tagállam területének szintjén, vagy ha e tagállam határai több bioföldrajzi régiót szelnek át, illetve, ha a faj természetes elterjedési területe azt megköveteli, az érintett bioföldrajzi régió területének szintjén, továbbá lehetőség szerint határokon átnyúló szinten kell értékelni. ( 58 )

113.

Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon: