–

N. Reitbauer, a Dolinschek GmbH, a B. T. S. Trendfloor Raumausstattungs‑GmbH, az Elektrounternehmen K. Maschke GmbH, K. Egger és az Architekt DI Klaus Egger Ziviltechniker GmbH képviseletében G. Götz Rechtsanwalt,

–

E. Casamassima képviseletében H. Walder Rechtsanwalt,

–

a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, M. Figueiredo és P. Lacerda, meghatalmazotti minőségben,

–

a svájci kormány képviseletében M. Schöll, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Heller és M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.) 24. cikke 1. és 5. pontjának az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Norbert Reitbauer, a Dolinschek GmbH, a B. T. S. Trendfloor Raumausstattungs‑GmbH, az Elektrounternehmen K. Maschke GmbH, Klaus Egger és az Architekt DI Klaus Egger Ziviltechniker GmbH (a továbbiakban együttesen: Reitbauer és a többi felperes), illetve Enrico Casamassima olaszországi lakos között egy Ausztriában fekvő ingatlan bírósági árveréséből befolyó árbevétel felosztásával kapcsolatos kifogás tárgyában indított kereset tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az 1215/2012 rendelet (15), (21) és (34) preambulumbekezdésének a szövege a következő:

[…]

[…]

4

E rendelet „Joghatóság” című II. fejezete tartalmazza többek között az „Általános rendelkezések” című 1. szakaszt és a „Különös joghatóság” című 2. szakaszt. Az említett 1. szakaszban szereplő 4. cikk (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”

5

Az említett rendelet 7. cikkének a szövege a következő:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban az alábbiak szerint perelhető:

6

Ugyanezen rendelet 24. cikkének 1. és 5. pontja értelmében:

„A felek lakóhelyére való tekintet nélkül valamely tagállam következő bíróságai kizárólagos joghatósággal rendelkeznek:

[…]

7

Az Exekutionsordnung (a végrehajtási eljárásokról szóló törvény, a továbbiakban: EO) 209–212. §‑ából kitűnik, hogy a vagyontárgy kényszerárveréséből befolyó árbevétel felosztásáról tárgyalást kell tartani. A hitelezőket ez alkalomból felhívják a felosztandó árbevételre vonatkozó igényeik bejelentésére és okirati bizonyítására. A tárgyaláson sor kerül az igények megalapozottságának és rangsorának megvizsgálására.

8

A kényszerárverésből befolyó árbevétel felosztására irányuló eljárásban a hitelezők és az adós az EO 213. §‑a értelmében kifogást terjeszthetnek elő az igények figyelembevételével szemben. A kifogás tárgyát képezheti a bejelentett követelés fennállása, rangsora és összege.

9

Az EO 231. §‑ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a felosztásról szóló végzésben határoz a kifogásokban felhozott jogkérdésekben. Amennyiben a kifogás tárgyában történő határozathozatal vitatott tények megállapításától függ, a bíróság a felosztásról szóló végzésben felhívja a felperest, hogy a felosztás vitatása érdekében nyújtson be keresetet.

10

Az EO 232. §‑a szerint a végrehajtást elrendelő bíróság rendelkezik hatáskörrel a felosztás vitatására irányuló kereset elbírálására.

11

Az Anfechtungsordnung (az adós vagyonát érintő jogügyletek megtámadásáról szóló jogszabály; a továbbiakban: AnfO) 1. §‑a értelmében az actio pauliana arra irányul, hogy az adós vagyonával kapcsolatos csalárd jogügyleteket érvénytelennek nyilvánítsák az ezt kérő hitelező – és kizárólag e hitelező – tekintetében. A megtámadási jog akkor áll fenn, ha az adós vagyonára vezetett végrehajtás nem járt vagy nem járna a hitelező teljes kielégítésével, és a megtámadás kilátást teremt a kielégítésre.

12

Az AnfO 2. és 3. §‑ából kitűnik, hogy az actio pauliana csalárd szándék vagy vagyonelherdálás miatt gyakorolható, akár az ingyenes rendelkezések vonatkozásában is.

13

Az AnfO 6. §‑ával összhangban a megtámadást nem zárja ki, hogy a megtámadandó ügylet tekintetében végrehajtható okiratot állítottak ki, vagy hogy arra végrehajtás útján került sor.

14

Amint az az AnfO 10. §‑ából kitűnik, a megtámadási jog a kényszerárverésből befolyó árbevétel felosztására irányuló eljárás keretében is gyakorolható.

15

E. Casamassima és I. C. Rómában (Olaszország) rendelkeznek lakóhellyel, és legalábbis 2014 tavaszáig élettársak voltak. 2010‑ben házat vásároltak Villachban (Ausztria). Tulajdonosként egyedül I. C.‑t jegyezték be az ingatlan‑nyilvántartásba.

16

Ezt követően az ingatlannal kapcsolatos felújítási munkálatokat rendeltek meg a Reitbauertől és a többi felperestől. Mivel nem került sor e munkálatok maradéktalan kifizetésére, a Reitbauer és a többi felperes kártérítési keresetet indított I. C.‑vel szemben. Az ügyben hozott több ítélet – amelyek közül az első, nem végleges ítélet 2014. év elején született – helyt adott e kérelemnek.

17

2014. május 7‑én I. C. 349772,95 euró összegű kölcsöntartozást ismert el E. Casamassimával szemben egy római bíróság előtt, és bírósági egyezség útján kötelezettséget vállalt arra, hogy ezen összeget öt éven belül megfizeti az utóbbinak. I. C. ezenkívül arra is kötelezettséget vállalt, hogy e követelés erejéig jelzálogjogot jegyeztet be a villachi ingatlanra.

18

2014. június 13‑án Bécsben (Ausztria) I. C. közjegyző előtt ismét elismerte az említett tartozást. 2014. június 18‑án E. Casamassima javára zálogjogot alapítottak a szóban forgó ingatlanon, és azt bejegyezték az ingatlan‑nyilvántartásba.

19

A Reitbauer és a többi felperes kártérítési kérelmének helyt adó, 2014. év eleji első ítélet csak az E. Casamassima javára alapított zálogjog ingatlan‑nyilvántartásba történő bejegyzését követően vált végrehajthatóvá, így a Reitbauer és a többi felperes I. C. ingatlanján fennálló, az említett ítélet végrehajtásából fakadó biztosítékai a rangsorban E. Casamassima zálogjogánál hátrább állnak.

20

Az I. C. és E. Casamassima között létrejött bírósági egyezséget a római bíróság 2015. szeptember 3‑án hitelesítette európai végrehajtható okiratként a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló, 2004. április 21‑i 805/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2004. L 143., 15. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 7. kötet, 38. o.) összhangban.

21

E. Casamassima 2016 februárjában a szóban forgó ingatlan kényszerárverését kérte a kérdést előterjesztő bíróságtól, a Bezirksgericht Villachtól (villachi kerületi bíróság). A hitelezők ingatlan‑nyilvántartási rangsorából kitűnik, hogy a 2016 őszén elárverezett ingatlanból befolyó 280000 euró csaknem teljes egészében E. Casamassimához került a javára az ingatlan‑nyilvántartásba bejegyzett zálogjog alapján.

22

A bírósági árverésből befolyó árbevétel ily módon történő felosztását megakadályozandó a Reitbauer és a többi felperes több jogi lépést tett.

23

Így egyrészt 2016 júniusában a Reitbauer és a többi felperes megtámadási keresetet indított a Landesgericht Klagenfurt (klagenfurti regionális bíróság, Ausztria) előtt E. Casamassimával és I. C.‑vel szemben. A 2017 júliusában jogerőre emelkedett végzésével az említett bíróság E. Casamassima és I. C. Ausztrián kívüli lakóhelyére tekintettel joghatóság hiánya miatt elutasította a keresetet.

24

Másrészt a Reitbauer és a többi felperes azon a tárgyaláson, amelyet 2017. május 10‑én tartottak a kérdést előterjesztő bíróság előtt az EO 209–212. §‑ával összhangban a bírósági árverésből befolyó árbevétel különböző hitelezők közötti felosztásának tárgyában, az EO 213. §‑a alapján kifogást terjesztett elő a felosztás E. Casamassimára vonatkozó része tekintetében.

25

E kifogás emelését követően a Reitbauer és a többi felperes az EO 232. §‑a alapján a felosztás vitatására irányuló keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, amely keresetben két kifogásolási okot hoztak fel. Az elsővel annak megállapítását kérik, hogy a bírósági árverésből befolyó árbevétel E. Casamassima tekintetében való felosztása nem megalapozott, mivel ez utóbbinak a követelése már nem áll fenn, hiszen az beszámítható I. C. abból eredő kártérítési igényébe, hogy E. Casamassima I. C. tudta és beleegyezése nélkül rendelte meg a felújítási munkálatokat a Reitbauertől és a többi felperestől. A kérdést elterjesztő bíróság által az actio paulianához hasonlított második kifogásolási ok a 2014. június 13‑i tartozáselismerésre vonatkozik, amelyre a Reitbauer és a többi felperes szerint kizárólag amiatt került sor közjegyző előtt, hogy a szóban forgó ingatlanra vonatkozó hitelezői követelések rangsorában megelőzzék a felpereseket.

26

A Bezirksgericht Villach (villachi kerületi bíróság) ilyen kereset elbírálására vonatkozó joghatóságának alátámasztása érdekében a Reitbauer és a többi felperes az 1215/2012 rendelet 24. cikkének 5. pontjára hivatkozott. Ezzel szemben E. Casamassima e bíróság joghatóságának hiányára alapított kifogást emelt arra hivatkozva, hogy az alapeljárásban szóban forgó kereset lényegében hasonló jellegű, mint az actio pauliana, amelyről a Bíróság az 1992. március 26‑iReichert és Kockler ítéletében (C‑261/90, EU:C:1992:149) megállapította, hogy az nem tartozik e kizárólagos joghatósági szabály alá.

27

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy az osztrák jog úgy rendelkezik, hogy amennyiben a bírósági árverésből befolyó árbevétel felosztásának megvitatása céljából tartott tárgyaláson az EO 213. §‑a alapján kifogást emelnek, megvizsgálható a követelések fennállása és rangsora. Amennyiben a kifogás tárgyában történő határozathozatal vitatott tények megállapításától függ, a bíróság felhívja a feleket, hogy egy hónapon belül nyújtsanak be a felosztás vitatására irányuló külön keresetet.

28

E kereset felfüggeszti a felosztásról szóló határozat vitatott részének végrehajtását.

29

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a felosztás vitatására irányuló kereset lehetőséget nyújt többek között a dologi biztosíték felhívhatóságának vizsgálatára, amit a Reitbauer és a többi felperes a második kifogásolási okkal kíván elérni e bíróságtól. Az említett bíróság szerint e lehetőség actio pauliana jelleget kölcsönöz a felosztás vitatására irányuló keresetnek.

30

A felosztás vitatására irányuló kereset elbírálására vonatkozó joghatóságot illetően a kérdést előterjesztő bíróságban felmerül a kérdés, hogy a joghatósági szabályokat egy ilyen kereset általános és elvont értékelésére, vagy pedig a konkrét ügyben felhozott egyes kifogásolási okokra tekintettel kell‑e vizsgálni.

31

E bíróság szerint ezen eljárás egészének sajátosságai szoros kapcsolatot mutatnak a kényszerárverés helyének, illetve az ingatlan zálogtárgy helyének bíróságával.

32

Így a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságainak kizárólagos joghatóságáról rendelkező szabályokat illetően, amelyeket az 1215/2012 rendelet 24. cikkének 5. pontja tartalmaz, a kérdést előterjesztő bíróság arra hivatkozik, hogy az EO a felosztás vitatására irányuló kereset vonatkozásában a végrehajtást elrendelő bíróság kötelező joghatóságát írja elő. Jóllehet az EO 232. §‑a szerinti kereset alapvetően nem a végrehajtás vitatására irányul, mivel az adós a bírósági árverés során már elesett az ingatlan tulajdonjogától, a szóban forgó ingatlan helyébe e szakaszban az értékesítésből befolyó árbevétel lép, és így ezen árbevétel bíróság általi felosztása szintén a végrehajtást elrendelő hatóság eljárásának körébe tartozik.

33

Ami az 1215/2012 rendelet 24. cikkének 1. pontjában szereplő, az ingatlan fekvése szerinti tagállam bíróságainak kizárólagos joghatóságáról rendelkező szabályokat illeti, a kérdést előterjesztő bíróság arra hivatkozik, hogy a felosztás vitatására irányuló kereset emellett az említett rendelkezés hatálya alá is tartozik, mivel ez a kereset a dologi biztosíték érvényesítésének – amit a biztosítékként szolgáló ingatlan értékesítéséből befolyó árbevétel felosztása véglegesít – egyik szakasza.

34

E körülmények között a Bezirksgericht Villach (villachi kerületi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

35

Együttesen vizsgálandó két kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1215/2012 rendelet 24. cikkének 1. és 5. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a hitelező által az ingatlan bírósági árveréséből befolyó árbevétel felosztásának vitatása érdekében benyújtott kereset, amely annak megállapítására irányul, hogy egyrészt a követelés egy párhuzamos követeléssel szembeni beszámítás miatt már nem áll fenn, másrészt hogy a párhuzamos követelés teljesítését biztosító dologi biztosíték nem érvényesíthető, az ingatlan fekvése szerinti tagállam bíróságainak, vagy pedig a végrehajtás helye szerinti bíróságoknak a kizárólagos joghatósága alá tartozik.

36

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, mivel az 1215/2012 rendelet hatályon kívül helyezte és felváltotta a 44/2001 rendeletet, amely utóbbi felváltotta az új tagállamoknak az alábbi egyezményhez való csatlakozásáról szóló későbbi egyezményekkel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑én megkötött egyezményt (HL 1972. L 299., 32. o.), a Bíróság által az utóbbi jogi eszközök rendelkezéseire vonatkozóan adott értelmezés az 1215/2012 rendelet rendelkezéseire is érvényes, amennyiben e rendelkezések egyenértékűnek tekinthetők (lásd ebben az értelemben: 2018. május 31‑iNothartová ítélet, C‑306/17, EU:C:2018:360, 18. pont; 2018. november 15‑iKuhn ítélet, C‑308/17, EU:C:2018:911, 31. pont; 2019. február 28‑iGradbeništvo Korana ítélet, C‑579/17, EU:C:2019:162, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

A közös hatáskörök biztosításának a 1215/2012 rendelet II. címében szabályozott rendje azon az annak 4. cikke (1) bekezdésében megfogalmazott főszabályon alapul, amelynek értelmében valamely tagállam területén lakóhellyel rendelkező személy – állampolgárságára való tekintet nélkül – perelhető ezen állam bíróságai előtt.

38

Az 1215/2012 rendelet 24. cikke kizárólag az alperes lakóhelye szerinti bíróságok joghatóságának ezen általános szabályától való eltérés címén rendelkezik kizárólagos joghatósági szabályokról, többek között a dologi jogok és a határozatok végrehajtása területén. E különös szabályokat következésképpen szigorúan kell értelmezni.

39

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az EO vonatkozó szabályai szerint az ingatlan bírósági árverésére irányuló eljárást követően a végrehajtásból befolyó árbevétel felosztásáról a végrehajtást elrendelő bíróság előtt tartott tárgyaláson határoznak. Amennyiben e tárgyaláson vitatják valamely hitelező felosztásból történő részesedéshez való jogát, a bíróság megvizsgálja többek között a követelések fennállását és rangsorát. Ha a kifogás tárgyában történő határozathozatal vitatott tények megállapításától függ, a bíróság felhívja a feleket, hogy a felosztás vitatása érdekében nyújtsanak be keresetet.

40

A jelen esetben a felosztás vitatására irányuló alapeljárásbeli kereset alátámasztása érdekében a Reitbauer és a többi felperes egyrészt arra hivatkozott, hogy E. Casamassima követelése a beszámítás miatt már nem állt fenn, másrészt pedig hogy az e követelés teljesítését biztosító dologi biztosíték nem érvényesíthető, amely utóbbi kifogás a kérdést előterjesztő bíróság szerint az actio pauliana jellegét ölti.

41

Jóllehet kétségtelen, hogy a felosztás vitatására irányuló kereset, ha azt összességében vizsgáljuk, kapcsolatot mutat az ingatlan kényszerárverésére vonatkozó végrehajtási eljárással, ez nem változtat azon – amint az a Bíróság elé tárt iratokból következik–, hogy az ilyen keresetben felhozott kifogásolási okok a tartalmukat illetően rendkívül sokrétűek lehetnek, és így eltérő jogi jellemzőkkel rendelkezhetnek, aminek eredményeként a végrehajtáshoz vagy az ingatlanra vonatkozó dologi jogokhoz való közelségük is nagymértékben változhat.

42

Következésképpen – amint arra a főtanácsnok az indítványának 35., 38. és 48. pontjában lényegében rámutatott – a felosztás vitatására irányuló keresetnek az e keresetre alkalmazandó joghatósági szabályok megállapítása céljából történő átfogó elemzése ellentétes lenne az 1215/2012 rendelet 24. cikkének 1. és 5. pontjában szereplő kizárólagos joghatósági szabályok szigorú értelmezésének követelményével, amely e szabályok eltérést engedő jellegéből fakad.

43

E megfontolásokra tekintettel meg kell vizsgálni, hogy egyrészt az 1215/2012 rendelet 24. cikkének 1. pontja, másrészt ugyanezen rendelet 24. cikkének 5. pontja lehetővé teszi‑e a Reitbauer és társai által felhozott egyes kifogásolási okok elbírálására joghatósággal rendelkező bíróság meghatározását.

44

Ami az ingatlan fekvése szerinti állam bíróságainak joghatóságát illeti, amelyről az 1215/2012 rendelet 24. cikkének 1. pontja rendelkezik, a Bíróság több alkalommal kimondta, hogy e kizárólagos joghatóság nem terjed ki valamennyi olyan keresetre, amelyek tárgya ingatlanon fennálló dologi jog, hanem ezek közül csak azokra, amelyek az említett egyezmény, illetve az említett rendelet hatálya alá tartoznak, és egyrészt valamely ingatlan területének, állagának, tulajdonának, birtokának, vagy az ingatlanon más dologi jog fennállásának megállapítására, másrészt arra irányulnak, hogy biztosítsák az e jogok jogosultjait jogcímük alapján megillető előjogok védelmét (2014. április 3‑iWeber ítélet, C‑438/12, EU:C:2014:212, 42. pont; 2015. december 17‑iKomu és társai ítélet, C‑605/14, EU:C:2015:833, 26. pont; 2016. november 16‑iSchmidt ítélet, C‑417/15, EU:C:2016:881, 30. pont).

45

Ezért az ingatlan fekvése szerinti tagállam bíróságai joghatóságának a megalapozásához nem elég az, hogy a kereset ingatlanon fennálló dologi jogot érint, vagy a kereset ingatlannal kapcsolatos. Szükséges ezzel szemben az, hogy a kereset dologi jogon, és ne kötelmi jogon alapuljon (2016. november 16‑iSchmidt ítélet, C‑417/15, EU:C:2016:881, 34. pont).

46

Ami először is az annak megállapítására irányuló kifogásolási okot illeti, hogy E. Casamassima követelése beszámítás miatt már nem áll fenn, meg kell jegyezni, hogy e kérelem útján a Reitbauer és a többi felperes lényegében a bírósági árverésből befolyó árbevétel felosztása keretében velük szemben felhívott követelés fennállását vitatják.

47

Márpedig, jóllehet a követelés fennállása képezte az alapját a dologi biztosíték létesítésének és e biztosíték későbbi érvényesítésének, a beszámításra irányuló e kérelem nem valamely dologi jogon alapul. Ezért az, hogy E. Casamassimának az adósával szembeni követelése beszámítás útján megszűnik‑e, nem kapcsolódik azokhoz az okokhoz, amelyek alapján az ingatlan fekvése szerinti bíróságok kizárólagos joghatósággal rendelkeznek, és amelyek esetében gyakran van szükség olyan ellenőrzésekre, vizsgálatokra és szakértői véleményekre, amelyeket a helyszínen kell lefolytatni (lásd ebben az értelemben: 2015. december 17‑iKomu és társai ítélet, C‑605/14, EU:C:2015:833, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48

Ami másodszor azon okot illeti, amellyel a Reitbauer és a többi felperes az E. Casamassima és I. C. között 2014. június 13‑án létrejött, a tartozás elismeréséről szóló és a végrehajtás alapjául szolgáló közjegyzői irat megalapozottságát vitatja, és annak megállapítását kérik, hogy ezen irat velük szemben nem érvényesíthető, meg kell jegyezni, hogy az ügy tárgyalása az ingatlan fekvése szerinti tények értékelését vagy a jogszabályok és ítélkezési gyakorlat alkalmazását nem igényli oly módon, hogy az a joghatóságnak az ingatlan fekvése szerinti tagállam bíróságaira való ruházását indokolja (1990. január 10‑iReichert és Kockler ítélet, C‑115/88, EU:C:1990:3, 12. pont).

49

A kérdést előterjesztő bíróság által az actio paulianához hasonlított ilyen kifogásolási ok ugyanis a követelési jogon, a hitelezőnek az adósa tekintetében fennálló személyes jogán alapul, és azon zálogjog védelmére irányul, amely a hitelezőt az adós vagyonán megilleti (2018. október 4‑iFeniks ítélet, C‑337/17, EU:C:2018:805, 40. pont).

50

Következésképpen, amint arra a főtanácsnok az indítványának 58. pontjában rámutatott, azon kérdés vizsgálata, hogy teljesülnek‑e az actio pauliana feltételei, nem feltételez az ingatlan helyéhez szorosan kapcsolódó értékelést, amely megalapozná az ezen ingatlan helye szerinti tagállam bíróságainak kizárólagos joghatóságát.

51

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezés szerint a határozatok végrehajtása terén a felek lakóhelyére tekintet nélkül a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságai rendelkeznek kizárólagos joghatósággal.

52

A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében az 1215/2012 rendelet 24. cikke 5. pontjának hatálya alá tartoznak azok a keresetek, amelyek a határozatok és okiratok eredményes végrehajtásának biztosítása érdekében ingóságra vagy ingatlanra vonatkozó kényszerintézkedéssel, korlátozással vagy kisajátítással kapcsolatos vitatás elbírálására irányulnak (lásd ebben az értelemben: 1992. március 26‑iReichert és Kockler ítélet, C‑261/90, EU:C:1992:149, 28. pont).

53

Emi először is a Reitbauer és a többi felperes által annak megállapítása érdekében felhozott kifogásolási okot illeti, hogy E. Casamassima követelése beszámítás miatt már nem áll fenn, meg kell jegyezni, hogy az ilyen kérelem megalapozottságának vizsgálata eltávolodik a pusztán a végrehajtás lefolytatásával kapcsolatos kérdésektől.

54

Márpedig, amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, az új tagállamoknak az alábbi egyezményhez való csatlakozásáról szóló későbbi egyezményekkel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑én megkötött egyezmény – az 1215/2012 rendelet 24. cikkének 5. pontja által átvett –16. cikkének 5. pontjában megkövetelt kapcsolat sajátossága magában foglalja, hogy a felek ne hivatkozhassanak a végrehajtás helye szerinti bíróságok e rendelkezés szerinti joghatóságára annak érdekében, hogy a valamely másik tagállam bíróságainak joghatósága alá tartozó jogvitában emelt kifogás útján az előbbi bíróságokhoz forduljanak (lásd ebben az értelemben: 1985. július 4‑iAS‑Autoteile Service ítélet, 220/84, EU:C:1985:302, 17. pont).

55

Ami másodszor a kérdést előterjesztő bíróság által az actio paulianához hasonlított kifogásolási okot illeti, meg kell jegyezni, hogy ezen okkal a Reitbauer és a többi felperes nem önmagában a végrehajtó hatóságok aktusait kifogásolják, ezért az ilyen kereset nem mutatja az ahhoz megkövetelt kellően közeli kapcsolatot a végrehajtással, hogy ez alapján alkalmazható legyen az 1215/2012 rendelet 24. cikkének 5. pontjában szereplő kizárólagos joghatósági szabály.

56

Mindezzel együtt, és annak érdekében, hogy a Bíróság hasznos útmutatást adjon a kérdést előterjesztő bíróság előtti jogvita eldöntéséhez, a főtanácsnokhoz hasonlóan meg kell vizsgálni, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 1. pontja alapján megállapítható‑e e bíróság joghatósága az actio pauliana tekintetében.

57

E rendelkezés szerint ha az eljárás tárgya egy szerződés, akkor a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy a vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt perelhető.

58

E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy amennyiben az actio pauliana, amikor azt a szerződés megkötésével vállalt kötelezettségekből eredő hitelezői követelések alapján indítják, az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontja szerint a „szerződéssel kapcsolatos ügy” hatálya alá tartozik (2018. október 4‑iFeniks ítélet, C‑337/17, EU:C:2018:805, 44. pont).

59

A jelen esetben, amint azt lényegében a Reitbauer és a többi felperes, valamint a Bizottság állította a tárgyaláson, mivel a kérdést előterjesztő bíróság által az actio paulianához hasonlított második kifogásolási okra annak érdekében hivatkoztak, hogy kizárják az I. C. – akivel a hitelezők mindegyike szerződéses jogviszonyban áll, és aki így mindannyiuk közös adósa – által E. Casamassima javára alapított dologi biztosíték Reitbauerrel és a többi hitelezővel szembeni érvényesíthetetlenségét, az alperes lakóhelye szerinti bíróság joghatóságát kiegészítheti az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontja szerinti joghatóság.

60

Az ilyen joghatóság a hitelezők és az I. C. közötti jogviszonyok szerződéses eredetét illetően a jogbiztonság és az előreláthatóság, valamint a megfelelő igazságszolgáltatás célkitűzésének egyaránt eleget tesz.

61

Következésképpen a szerződésből eredő hitelezői követelések jogosultja az actio paulianát„a vitatott kötelezettség teljesítésének helye” szerinti bíróság előtt is megindíthatja, és e joghatósági ok az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontja szerinti joghatósági oknak felel meg. A jelen esetben a második kifogásolási okkal a Reitbauer és a többi felperes a felújítási munkálatokkal kapcsolatban I. C.‑vel kötött szerződésekből eredő kötelezettségek teljesítéséhez fűződő érdekeiket kívánják védeni. Ebből következik, hogy „a vitatott kötelezettség teljesítésének helye” e rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának megfelelően az a hely, ahol e szerződések alapján ezeket a munkálatokat elvégezték, vagyis Ausztria.

62

E megfontolásokra tekintettel a feltett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az 1215/2012 rendelet 24. cikkének 1. és 5. pontját úgy kell értelmezni, hogy a hitelező által az ingatlan bírósági árveréséből befolyó árbevétel felosztásának vitatása érdekében benyújtott kereset, amely annak megállapítására irányul, hogy egyrészt a követelés egy párhuzamos követeléssel szembeni beszámítás miatt már nem áll fenn, másrészt hogy a párhuzamos követelés teljesítését biztosító dologi biztosíték nem érvényesíthető, nem tartozik az ingatlan fekvése szerinti tagállam bíróságainak vagy a végrehajtás helye szerinti bíróságoknak a kizárólagos joghatósága alá.

63

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 24. cikkének 1. és 5. pontját úgy kell értelmezni, hogy a hitelező által az ingatlan bírósági árveréséből befolyó árbevétel felosztásának vitatása érdekében benyújtott kereset, amely annak megállapítására irányul, hogy egyrészt a követelés egy párhuzamos követeléssel szembeni beszámítás miatt már nem áll fenn, másrészt hogy a párhuzamos követelés teljesítését biztosító dologi biztosíték nem érvényesíthető, nem tartozik az ingatlan fekvése szerinti tagállam bíróságainak vagy a végrehajtás helye szerinti bíróságoknak a kizárólagos joghatósága alá.