–

a Bankia SA képviseletében J. M. Rodríguez Cárcamo és A. M. Rodríguez Conde abogados,

–

a spanyol kormány képviseletében M. J. García‑Valdecasas Dorrego, meghatalmazotti minőségben,

–

Írország képviseletében A. Joyce, M. Browne és J. Quaney, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: M. Gray BL,

–

az Európai Bizottság képviseletében J. Rius, N. Ruiz García és A. Cleenewerck de Crayencour, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11‑i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2005. L 149., 22. o.) 11. cikkének értelmezésére irányul.

2

Ezt a kérelmet a Bankia SA, valamint Juan Carlos Marí Merino, Juan Pérez Gavilán és María de la Concepción Marí Merino között jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 4. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„A 7. cikk sérelme nélkül, egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére vagy egy olyan másik szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ.”

4

Ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

5

Az említett irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a szövege a következő:

„A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.”

6

A 2005/29 irányelv (9), (20) és (22) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[…]

[…]

7

Ezen irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

[…]

[…]”

8

Az említett irányelv 3. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:

„Ez az irányelv nem érinti a szerződések jogát és különösen a szerződések érvényességére, létrejöttére és joghatásaira vonatkozó szabályokat.”

9

Ugyanezen irányelv 5. cikke (1) és (2) bekezdésének a szövege a következő:

„(1)   Tilos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmazni.

(2)   A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amennyiben:

10

A 2005/29 irányelv 10. cikke a következőket írja elő:

„Ez az irányelv nem zárja ki azt, hogy – a tagállamok esetleges ösztönzésére – a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat a magatartási kódexek felelősei ellenőrizzék, valamint hogy a 11. cikkben említett személyek vagy szervezetek az ilyen testületekhez forduljanak, amennyiben az ilyen testületek előtti eljárások a szóban forgó cikkben említett bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárások mellett rendelkezésre állnak.

Az ilyen ellenőrző testületekhez való fordulás soha nem tekinthető a bíróság vagy közigazgatási hatóság előtti – 11. cikk szerinti – jogorvoslatról való lemondásnak.”

11

Ezen irányelv 11. cikke értelmében:

„(1)   A tagállamok a fogyasztók érdekében biztosítják a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdésére, valamint az ezen irányelv rendelkezései betartásának kikényszerítésére alkalmas megfelelő és hatékony eszközöket.

Ezek az eszközök magukban foglalják azokat a jogi rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik azoknak a személyeknek vagy szervezeteknek – a versenytársakat is beleértve –, amelyeknek a nemzeti jog alapján jogos érdekük fűződik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdéséhez, hogy:

Az egyes tagállamokra tartozik annak eldöntése, hogy e jogorvoslati eszközök közül melyik álljon rendelkezésre, illetve hogy lehetővé tegyék‑e a bíróságok vagy a közigazgatási hatóságok számára, hogy a panaszok intézéséhez az egyéb meglévő eljárások előzetes lefolytatását követeljék meg, beleértve azokat is, amelyeket a 10. cikk említ. E jogorvoslati eszközök attól függetlenül rendelkezésre állnak, hogy az érintett fogyasztók abban a tagállamban vannak‑e [helyesen: hogy az érintett fogyasztók lakóhelye abban a tagállamban van‑e], amelyben a kereskedő üzleti tevékenységét folytatja, vagy egy másik tagállamban.

Az egyes tagállamok dönthetik el, hogy:

(2)   Az (1) bekezdésben említett jogi rendelkezések szerint a tagállamok a bíróságokra vagy a közigazgatási hatóságokra ruházhatják azokat a hatásköröket, amelyek felhatalmazzák azokat arra, hogy olyan esetekben, amikor ezeket az intézkedéseket szükségesnek ítélik, figyelembe véve az összes felmerülő érdeket és különösen a közérdeket:

akár a tényleges veszteségre vagy kárra, illetve a kereskedő részéről felmerülő szándékra vagy gondatlanságra utaló bizonyíték hiányában is.

[…]”

12

Az említett irányelv 13. cikkének a szövege a következő:

„A tagállamok szankciókat állapítanak meg az ezen irányelv végrehajtásaként elfogadott nemzeti rendelkezések megsértésének esetére, és meghoznak minden szükséges intézkedést e szankciók végrehajtásának biztosítására. Ezeknek a szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.”

13

A Ley de Enjuiciamiento Civil (polgári perrendtartás) 695. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:

„A jelen fejezet szerinti eljárásokban csak az alábbi indokok alapján fogadható el a végrehajtás alá vont személy végrehajtás ellen emelt kifogása:

1)   a biztosíték vagy a biztosított kötelezettség megszűnése […],

2)   a tartozás összegének hibás megállapítása, amennyiben a biztosított tartozás a végrehajtást kérő és a végrehajtás alá vont személy közötti számla lezárását szükségessé tevő eladósodásból ered […],

3)   jelzáloggal terhelt vagy a végrehajtás alá vont személy birtokából történő elvonás nélkül, zálogjoggal terhelt ingó vagyontárgyra tervezett végrehajtás esetén az a körülmény, hogy a szóban forgó vagyontárgy az eljárást megalapozó terhet megelőzően egy másik zálogjoggal, ingó vagy ingatlan jelzálogjoggal vagy zár alá vétellel érintett […],

4)   tisztességtelen szerződési feltétel képezi a végrehajtás alapját vagy szolgált a tartozás összegének meghatározásához.”

14

A polgári perrendtartás 698. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az adósnak, a zálogtárgyat birtokló harmadik személynek vagy más érdekeltnek a fenti cikkekben foglaltaktól eltérő jogorvoslati kérelméről – ideértve a jogcím semmiségére, a követelés esedékességére, bizonyosságára, megszűnésére vagy összegére vonatkozó jogorvoslati kérelmeket – a megfelelő eljárás keretében kell határozatot hozni anélkül, hogy az a jelen fejezetben meghatározott bírósági végrehajtási eljárás felfüggesztését vagy megszüntetését eredményezné.”

15

A 2012. március 9‑i Real Decreto‑ley 6/2012 de medidas urgentes de protección de deudores hipotecarios sin recursos (anyagi eszközökkel nem rendelkező jelzáloghitel‑adósok védelmére irányuló sürgős intézkedésekről szóló 6/2012. sz. királyi törvényrendelet) 1. cikke kifejti, hogy e királyi törvényrendelet célja azon adósok jelzálogkölcsön‑tartozása átütemezésének ösztönzésére alkalmas intézkedések megállapítása, akik adósságuk kifizetése során rendkívüli nehézségekkel szembesülnek, valamint a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárásokkal kapcsolatos rugalmassági módszerek kidolgozása.

16

E királyi törvényrendelet 5. cikke a következőket írja elő:

„(1)   A hitelintézeteket vagy a kölcsönök vagy jelzáloghitelek nyújtásával kapcsolatos tevékenységeket szakmai minőségben gyakorló bármely más szervet tartalmazó jelen mellékletben szereplő helyes gyakorlatokról szóló kódexhez való csatlakozás önkéntes.

[…]

(4)   A helyes gyakorlatokról szóló kódexhez csatlakozott bármely hitelintézet köteles e kódex rendelkezéseinek betartására, amennyiben az adós bizonyította, hogy a kizárási küszöbérték alatt található.

[…]

(9)   A helyes gyakorlatokról szóló kódexhez csatlakozott intézményeknek megfelelő módon tájékoztatniuk kell ügyfeleiket a kódex rendelkezéseire való hivatkozás lehetőségéről […]”

17

Ugyanezen királyi törvényrendelet 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A helyes gyakorlatokról szóló kódexnek az ahhoz csatlakozott intézmények általi tiszteletben tartását az e célból létrehozott ellenőrző bizottság felügyeli.

[…]

(4)   Az ellenőrző bizottság megkapja és megvizsgálja a spanyol központi bank által az (5) és (6) bekezdésnek megfelelően részére továbbított információkat, valamint félévente közzéteszi a helyes gyakorlatokról szóló kódex tiszteletben tartásának mértékével kapcsolatos jelentést.

[…]

(6)   A helyes gyakorlatokról szóló kódexnek a hitelintézetek általi megsértése miatt panaszokat lehet benyújtani a spanyol központi bankhoz. Ezeket a panaszokat ugyanúgy kezelik, mint a többi olyan panaszt, amelyekkel kapcsolatban a spanyol központi bank hatáskörrel rendelkezik.”

18

2006. január 30‑án J. C. Marí Merino, J. P. Gavilán és M. C. Marí Merino jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződést kötött a Bankiával 166000 euró tőkeösszegre, a visszafizetés időtartamát 25 évben határozták meg. Ez a szerződés a spanyol jognak megfelelően 195900 euróban határozta meg a jelzáloggal terhelt ingatlan „kikiáltási” értékét, azaz az ingatlan árverésen való esetleges értékesítése esetén a vagyontárgy kiindulási értékét.

19

A 2009. január 29‑i első szerződésmódosítást követően az említett szerződés tőkeösszegét a 2013. október 18‑i közjegyzői okirattal ismét módosították. Az ezen újabb szerződésmódosítás során a szóban forgó ingatlan kikiáltási értékét 57689 euróra csökkentették, és a 102750 euró fennmaradó tőke visszafizetésének határidejét 40 évre hosszabbították meg. Továbbá engedélyezték az ingatlan bírósági úton kívüli értékesítését, és a szerződés immár pontosítja, hogy ez az ingatlan J. C. Marí Merino, J. P. Gavilán, valamint M. C. Marí Merino lakhatás céljára szolgáló lakóingatlana.

20

Mivel az ily módon módosított, jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés végrehajtható okiratként szolgált, a Bankia jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárást indított. J. C. Marí Merino, J. P. Gavilán, valamint M. C. Marí Merino 2016. március 8‑án kifogást emelt ezen eljárással szemben amiatt, hogy ez a szerződés tisztességtelen feltételeket tartalmaz. Egyrészt ugyanis a kikiáltási értéket a hátrányukra csökkentették, és a visszatérítési határidő meghosszabbítása csak arra szolgált, hogy a kölcsönfelvevőket az említett szerződést érintő módosítás elfogadására ösztönözzék. A Bankia ezért a szakmai gondossággal ellentétesen járt el, amennyiben kihasználta az adósság átütemezését, hogy módosítsa a kérdéses ingatlan becsértékét. Másrészt, a kölcsönfelvevőknek a jelzálogjog érvényesítésének elkerülését és az adósságtól a lakás fizetés helyetti átengedésével, és egyúttal bérlőként maradással való szabadulást lehetővé tevő feltételek a helyes banki gyakorlatokról szóló kódexnek megfelelően teljesültek, ezért mivel ez a kódex kötelező erejű, a Bankiának el kellett volna fogadnia az alapeljárás alperesei által javasolt, fizetés helyetti átengedést.

21

A kérdést előterjesztő bíróság azt a kérdést veti fel, hogy a Bankia cselekményei a 2005/29 irányelv értelmében vett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak minősülnek‑e.

22

Az említett bíróság e tekintetben kifejti, hogy a nemzeti jog értelmében a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárással szembeni kifogás csak a polgári perrendtartás 695. cikkében kimerítően felsorolt indokok egyikén alapulhat. Márpedig, amennyiben a végrehajtható okiratként szolgáló szerződésben valamely tisztességtelen feltétel fennállása ezen indokok egyikének minősül, ez nem vonatkozhat azon tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fennállására, amelyek csak külön keresettel vizsgálhatók felül. Mindazonáltal az ilyen kereset benyújtása nem vonja maga után a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás felfüggesztését, mivel az ügy érdemében eljáró bíróság a polgári perrendtartás 698. cikkének megfelelően nem rendelkezik hatáskörrel annak felfüggesztésére.

23

Ennek kapcsán a kérdést előterjesztő bíróság arra az álláspontra helyezkedik, hogy ha az uniós jog lehetővé tenné számára a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás során a kereskedő tisztességtelen magatartásának ellenőrzését, ahogy azt a 93/13 irányelv lehetővé teszi számára a tisztességtelen feltételeket illetően, vizsgálhatná a jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződéssel kapcsolatban 2013. október 18‑án végrehajtott módosítás érvényességét. Továbbá amennyiben a helyes banki gyakorlatokról szóló kódex az azt aláíró hitelintézetek számára kötelező lenne, az alapeljárás alperesei ténylegesen követelhetnék a fizetés helyetti átengedés elfogadását, ami megszüntetné a jelzálogjog érvényesítését, csakúgy, mint a személyes felelősségüket.

24

E körülmények között határozott úgy a Juzgado de Primera Instancia no 5 de Cartagena (cartagenai 5. sz. elsőfokú bíróság, Spanyolország), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

25

Az első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2005/29 irányelv 11. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló, olyan nemzeti szabályozás, amely megtiltja a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás során eljáró bíróságnak, hogy hivatalból vagy a felek kérelmére vizsgálja a végrehajtható okiratnak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fennállására tekintettel való érvényességét, mindenesetre pedig az ezen gyakorlatok fennállásáról való érdemi döntéshozatalra hatáskörrel rendelkező bíróságnak azt, hogy a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás felfüggesztéséhez hasonló ideiglenes intézkedéseket fogadjon el.

26

Mindenekelőtt ki kell emelni, hogy a Bankia szerint a jelzáloggal terhelt vagyontárgy becsértékének az alapügyben való csökkentése nem tekinthető a 2005/29 irányelv 2. cikkének d) pontja értelmében vett „kereskedelmi gyakorlatnak”, mivel az nem áll „közvetlen kapcsolatban” valamely terméknek vagy szolgáltatásnak a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával. Mindenesetre ez a csökkentés nem minősül az ezen irányelv 5. cikkének (2) bekezdése értelmében véve „tisztességtelennek”. E körülmények között, mivel a 2005/29 irányelv a jelen esetben nem alkalmazandó, nem szükséges az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolása.

27

E tekintetben elegendő megállapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak csak akkor kellene megvizsgálnia, hogy az említett irányelv alkalmazandó‑e az alapeljárásban szóban forgó tényállásra, ha ellenőrizhetné, sőt ellenőriznie kellene a végrehajtható okirat 2005/29 irányelvre tekintettel való érvényességét, ami pontosan az ezen bíróság által feltett első kérdésre adandó választól függ.

28

Következésképpen válaszolni kell az első kérdésre.

29

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, a 2005/29 irányelv célja a magas szintű fogyasztóvédelem elérése, teljes mértékben harmonizálva a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó szabályokat (lásd ebben az értelemben: 2015. április 16‑iUPC Magyarország ítélet, C‑388/13, EU:C:2015:225, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Ez az irányelv pontosan az ilyen magas szintű fogyasztóvédelem elérésre érdekében ír elő általános tilalmat azon tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra, amelyek torzítják a fogyasztók gazdasági magatartását (lásd ebben az értelemben: 2013. december 19‑iTrento Sviluppo és Centrale Adriatica ítélet, C‑281/12, EU:C:2013:859, 31. és 32. pont).

31

Ugyanakkor szintén az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az említett irányelv az 5. cikkének (1) bekezdésében annak előírására szorítkozik, hogy „[t]ilos” tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat „alkalmazni”, és ennélfogva mérlegelési mozgásteret biztosít a tagállamok számára az ezen gyakorlatok ugyanezen irányelv 11. cikkének és 13. cikkének megfelelő leküzdésére irányuló nemzeti intézkedések megválasztásában, feltéve hogy ezek az intézkedések megfelelőek és hatékonyak, az így megállapított szankciók pedig hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek (lásd ebben az értelemben: 2015. április 16‑iUPC Magyarország ítélet, C‑388/13, EU:C:2015:225, 56. és 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

Továbbá a 2005/29 irányelv (9) preambulumbekezdésének megfelelően az irányelv nem érinti többek között a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat károsultjai által indított egyéni kereseteket, sem pedig a szerződések jogára vonatkozó uniós és nemzeti szabályokat, beleértve, amint az ezen irányelv 3. cikkének (2) bekezdéséből kifejezetten következik, a szerződések érvényességére, létrejöttére és joghatásaira vonatkozó szabályokat.

33

Következésképpen a végrehajtható okiratként szolgáló szerződést nem lehet kizárólag amiatt érvénytelennek nyilvánítani, hogy az a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak az említett irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében meghatározott általános tilalmával ellentétes feltételeket tartalmaz.

34

Ebből következik, hogy a 2005/29 irányelv hatékony érvényesülése nem követeli meg, hogy a tagállamok felhatalmazzák a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás során eljáró bíróságot, hogy hivatalból vagy a felek kérelmére ellenőrizze a végrehajtható okiratnak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fennállására tekintettel való érvényességét.

35

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság többek között a 2013. március 14‑iAziz ítéletre (C‑415/11, EU:C:2013:164) hivatkozva azt is kérdezi, hogy ezen irányelv 11. cikkével, amely többek között azt követeli meg, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdésére irányuló nemzeti intézkedések megfelelőek és hatékonyak legyenek, ellentétes‑e a polgári perrendtartás 695. cikkéhez és 698. cikkéhez hasonló olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a fogyasztó nemcsak hogy nem kifogásolhatja a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárást a végrehajtható okirat alapján fennálló tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra való hivatkozással, mivel a végrehajtást elrendelő bíróság nem jogosult ilyen vizsgálatra, hanem még ebből a célból köteles is az ügy érdemében keresetet indítani egy másik olyan bíróság előtt, amely nem függesztheti fel az említett jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárást.

36

Márpedig, ellentétben azzal, amit többek között az Európai Bizottság állít, a Bíróság által a 93/13 irányelvvel összefüggésben hozott ezen ítéletben levont következtetés nem terjeszthető ki a 2005/29 irányelvre, mivel jóllehet mindkét irányelv magas szintű fogyasztóvédelem biztosítására irányul, azok ezt a célkitűzést eltérő módon valósítják meg.

37

A 93/13 irányelv a 6. cikkének (1) bekezdésében ugyanis kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve.

38

Mivel ez a kötelező rendelkezés arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse, a nemzeti bíróság akár hivatalból is köteles vizsgálni a 93/13 irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, ezzel ellensúlyozván a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató közötti egyenlőtlen helyzetet (lásd ebben az értelemben: 2012. június 14‑iBanco Español de Crédito ítélet, C‑618/10, EU:C:2012:349, 40. és 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

Ezen ítélkezési gyakorlatot figyelembe véve állapította meg a Bíróság a 2013. március 14‑iAziz ítélet (C‑415/11, EU:C:2013:164) 59. pontjában, hogy a 93/13 irányelv által elérni kívánt védelem hatékonyságát sértheti a lényegében a polgári perrendtartás 695. cikkéből és 698. cikkéből eredőhöz hasonló eljárásjogi rendszer, amennyiben lehetetlenné teszi az ügy érdemében eljáró bíróság számára, amely előtt a fogyasztó olyan kérelmet terjesztett elő, amelyben a végrehajtható okirat alapját képező szerződési feltételnek az ezen irányelvre tekintettel való tisztességtelen jellegére hivatkozik, hogy olyan ideiglenes intézkedéseket hozzon, amelyek alapján a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás felfüggeszthető vagy megszüntethető, ha az ilyen intézkedések elrendelése e bíróság végleges határozata teljes hatékonyságának biztosítása érdekében szükségesnek bizonyul.

40

Más érvényesül a 2005/29 irányelv esetében.

41

Amint az ugyanis a jelen ítélet 32. és 33. pontjában megállapításra került, ez az irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmára korlátozódik.

42

Egyrészt ugyanis a 2005/29 irányelv 11. cikke annak a megkövetelésére szorítkozik, hogy a tagállamok biztosítsák a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdésére alkalmas megfelelő és hatékony eszközöket, és az ilyen eszközök magukban foglalhatják a bírósághoz fordulást az ilyen gyakorlatok miatt, vagy a közigazgatási jogorvoslat igénybevételét a bírósági felülvizsgálat lehetőségével, mivel e bírósághoz fordulás és jogorvoslat célja az ilyen gyakorlatok megszüntetése. Másrészt, ezen irányelv 13. cikke értelmében a tagállamok feladata megfelelő szankciórendszer megállapítása a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmazó kereskedőkkel szemben.

43

Ebből következik, hogy kizárólag az említett irányelv rendelkezései alapján egy szerződési feltétel nem nyilvánítható érvénytelennek, még akkor sem, ha a felek tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat alapján a szerződésben megállapodtak abban.

44

E körülményekre tekintettel a 2005/29 irányelv a jogerős bírósági határozat teljes hatékonyságának biztosítása érdekében nem követeli meg olyan ideiglenes intézkedések elrendelését, mint a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárásnak az ilyen gyakorlatok fennállásával kapcsolatos érdemi jogorvoslat elbírálása során eljáró bíróság általi felfüggesztése. Ez a felfüggesztés ugyanis semmiképpen nem vonhat maga után kizárólag ezen irányelv alapján következményeket a szóban forgó szerződés, különösen pedig a végrehajtható okirat érvényességével kapcsolatban.

45

Ugyanezen okból kifolyólag, jóllehet a 93/13 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének követelményeit nem teljesíti az olyan nemzeti szabályozás, amely nem írja elő a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás felfüggesztésének lehetőségét, ezért minden olyan esetben, amikor a jelzáloggal terhelt ingatlanra vezetett végrehajtást már azelőtt lefolytatják, hogy az ügy érdemében eljáró bíróság a jelzálog alapját képező szerződési feltétel tisztességtelen jellegét megállapító, és így a végrehajtási eljárást érvénytelenítő határozatot hozott volna, e határozat a fogyasztó számára csak pusztán kártérítésből álló utólagos védelmet nyújthat (2013. március 14‑iAziz ítélet, C‑415/11, EU:C:2013:164, 60. pont), a 2005/29 irányelv 11. cikkének követelményeivel kapcsolatban más érvényesül.

46

Mivel ugyanis ez az irányelv, amint az a jelen ítélet 32. pontjában felidézésre került, nem érinti a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat károsultjai által indított egyéni kereseteket, és a szerződések jogára vonatkozó uniós és nemzeti szabályokat, a kártérítésből álló védelem tekinthető a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdésére alkalmas, az említett rendelkezés által megkövetelt megfelelő és hatékony eszközök egyikének.

47

Következésképpen az alapügyben szóban forgóhoz hasonló szabályozás nem sértheti a 2005/29 irányelv által elérni kívánt védelem hatékonyságát.

48

Ezen pontosítást követően továbbá hangsúlyozni kell, hogy amennyiben a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás során eljáró bíróság a végrehajtható okiratnak a 93/13 irányelvre tekintettel való érvényességét vizsgálja, függetlenül attól, hogy arra hivatalból vagy – ahogy valószínűleg a jelen esetben is – a felek kérelmére kerül sor, ezen ellenőrzés során értékelheti annak a kereskedelmi gyakorlatnak a tisztességtelen jellegét, amelynek alapján ez az okirat kiállításra került.

49

Amennyiben ugyanis a kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen jellegének fennállására vonatkozó megállapítás automatikusan és önmagában nem alapozhatja meg a szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, az a többi között olyan tényezőnek minősül, amelyre a hatáskörrel rendelkező bíróság a szerződés feltételeinek tisztességtelen jellegére vonatkozó értékelését alapíthatja, és ennek az értékelésnek a 93/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében az adott ügy valamennyi sajátos körülményét figyelembe kell vennie (lásd ebben az értelemben: 2012. március 15‑iPereničová és Perenič ítélet, C‑453/10, EU:C:2012:144, 43. és 44. pont).

50

Értelemszerűen valamely kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen jellegének megállapítása nem gyakorol közvetlen hatást arra, hogy valamely szerződés a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szempontjából érvényes‑e (2012. március 15‑iPereničová és Perenič ítélet, C‑453/10, EU:C:2012:144, 46. pont).

51

Az előzőekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2005/29 irányelv 11. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely megtiltja a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás során eljáró bíróságnak, hogy hivatalból vagy a felek kérelmére vizsgálja a végrehajtható okiratnak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fennállására tekintettel való érvényességét, és amely megtiltja az ezen gyakorlatok fennállásáról való érdemi döntéshozatalra hatáskörrel rendelkező bíróságnak azt, hogy a jelzálogjog érvényesítése iránti végrehajtási eljárás felfüggesztéséhez hasonló ideiglenes intézkedéseket fogadjon el.

52

Az együttesen vizsgálandó második és harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2005/29 irányelv 11. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem biztosít jogilag kötelező erőt az ezen irányelv 10. cikkében említetthez hasonló magatartási kódexnek.

53

A Bankia és a spanyol kormány arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem szükséges ezekre a kérdésekre válaszolni, mivel az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyes banki gyakorlatokról szóló kódex nem minősül a 2005/29 irányelv 10. cikke értelmében vett magatartási kódexnek.

54

E tekintetben ki kell emelni, hogy nem a Bíróság feladata annak megállapítása, hogy az említett helyes banki gyakorlatokról szóló kódex a magatartási kódex ezen irányelv 2. cikkének f) pontjában szereplő fogalommeghatározásának hatálya alá tartozik‑e.

55

Mivel az e tekintetben felvetett kétségek nem dönthetik meg egyébként a bármely előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés relevanciájával kapcsolatos vélelmet (2017. szeptember 20‑iAndriciuc és társai ítélet, C‑186/16, EU:C:2017:703, 20. pont), válaszolni kell az említett kérdésekre.

56

Ennek érdekében emlékeztetni kell arra, hogy az említett 2. cikk f) pontja a „magatartási kódex” fogalmát úgy határozza meg mint „az a megállapodás vagy – nem tagállami törvény, rendelet vagy közigazgatási rendelkezés által előírt – szabályegyüttes, amely meghatározza [a] kereskedők magatartását […]”.

57

Márpedig, amint az a 2005/29 irányelv (20) preambulumbekezdéséből következik, az irányelv által az említett kódexeknek biztosított szerep a kereskedők számára annak lehetővé tétele, hogy maguk hatékonyan alkalmazzák ezen irányelv alapelveit egyes gazdasági területeken, tartsák tiszteletben a szakmai gondosság követelményeit, valamint kerüljék el a közigazgatási vagy bírói jogorvoslatok igénybevételét.

58

Kétségtelen, hogy a 2005/29 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy a kereskedő által a magatartási kódexben szereplő kötelezettségvállalások be nem tartása tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősülhet. Ugyanakkor ez az irányelv nem kötelezi a tagállamokat közvetlen következmények előírására a kereskedők tekintetében pusztán amiatt, hogy valamely magatartási kódex követelményeinek az ahhoz való csatlakozásukat követően nem feleltek meg.

59

E körülményekre tekintettel a második és a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2005/29 irányelv 11. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem biztosít jogilag kötelező erőt az ezen irányelv 10. cikkében említetthez hasonló magatartási kódexnek.

60

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: