1.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet ( 2 ) (a továbbiakban: alaprendelet) 15. cikke (2) bekezdésének és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének értelmezésére, valamint a 91/2009/EK rendelettel a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vámnak a Malajziában feladott, akár Malajziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára történő kiterjesztéséről szóló, 2011. július 18‑i 723/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet ( 3 ) érvényességére irányul. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem különösen azt a kritikus kérdést veti fel, hogy az alaprendelet 15. cikkének (2) bekezdésében előírt egyes eljárási jogi biztosítékok be nem tartása a végrehajtási rendelet megsemmisítéséhez vezethet‑e.

2.

A kérelmet az Eurobolt BV és a Staatssecretaris van Financiën (pénzügyminisztériumi államtitkár, Hollandia) között folyamatban lévő, egyes vas vagy acél kötőelemeknek az Európai Unióba való behozatalára kivetett dömpingellenes vámokra vonatkozó eljárásban terjesztették elő.

3.

A dömpingellenes intézkedések elfogadását a tényállás idején az alaprendelet szabályozta.

4.

Először is érdemes felhívni a figyelmet az alaprendelet (12) preambulumbekezdésére:

„Szükséges meghatározni, hogy a hatóságok által megkívánt információkról az érdekelt feleket milyen módon kell értesíteni, és milyen módon kell nekik megfelelő lehetőséget adni az összes vonatkozó bizonyíték előterjesztésére és érdekeik védelmére. Kívánatos világosan megállapítani a vizsgálat során követendő szabályokat és eljárásokat, különösen azokat a szabályokat, amelyek alapján az érdekelt felek jelentkezhetnek, álláspontjukat kifejthetik és a megszabott határidőn belül információkat bocsáthatnak rendelkezésre, amennyiben ilyen álláspontokat és információkat is figyelembe kell venni. Indokolt megszabni, hogy valamely érdekelt fél milyen feltételek mellett férhet hozzá, illetve fűzhet észrevételeket a többi érdekelt fél által nyújtott információkhoz. A tagállamok és a Bizottság között az információgyűjtés terén is együttműködésre van szükség.”

5.

Érdemes még felidézni, hogy az alaprendelet (25) preambulumbekezdése a következőt írja elő:

„A tanácsadó bizottság keretében a tagállamoknak nyújtott információ gyakran technikai jellegű, és bonyolult gazdasági és jogi elemzést igényel. Annak érdekében, hogy a tagállamoknak elegendő idő álljon rendelkezésére ennek az információnak a mérlegelésére, az információt a tanácsadó bizottság elnöke által kitűzött ülésnap előtt megfelelő időpontban kell megküldeni a tagállamoknak.”

6.

Az alaprendeletnek „Az intézkedések kijátszása” című 13. cikke a következőket írta elő:

„(1)   Ha a hatályban lévő intézkedéseket kijátsszák, az e rendelet alapján kivetett dömpingellenes vámok kiterjeszthetők a hasonló, nem vagy csak kismértékben módosított termékek harmadik országokból érkező behozatalára; vagy a hasonló, kismértékben módosított termékeknek az intézkedések hatálya alá tartozó országból érkező behozatalára; vagy a termék alkatrészeinek behozatalára. Ha a hatályban lévő intézkedéseket kijátsszák, a 9. cikknek (5) bekezdésével összhangban kivetett maradék dömpingellenes vámot nem meghaladó dömpingellenes vámot ki lehet terjeszteni az intézkedések hatálya alá tartozó országokban található olyan vállalkozástól érkező behozatalra, amely egyedi vámban részesül. A kijátszás a harmadik országok és a Közösség, vagy az intézkedések hatálya alá tartozó ország egyes vállalkozásai és a Közösség közötti kereskedelem szerkezetének olyan megváltozását jelenti, amely olyan gyakorlat, eljárás vagy munka eredményeként áll elő, amelynek a vám kivetésén kívül semmilyen más megfelelő magyarázata és gazdasági indoka nincs, továbbá amelynek hatása a hasonló termékek árait és/vagy mennyiségét illetően bizonyítottan kárt okoz vagy aláássa a vám javító hatását, és bizonyítékok vannak a dömpingre a hasonló termékek korábban megállapított rendes értéke vonatkozásában, szükség esetén a 2. cikk rendelkezéseivel összhangban.

[…]

(3)   E cikk alapján a Bizottság kezdeményezésére vagy a tagállam, illetve bármely érdekelt fél kérelmére vizsgálatot kell indítani, ha a kérelem elegendő bizonyítékot tartalmaz az (1) bekezdésben megállapított tényezőkre vonatkozóan. A vizsgálatot a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően bizottsági rendelettel lehet megindítani, amelyben a vámhatóságot is utasítani lehet arra, hogy tegye kötelezővé a behozatal nyilvántartásba vételét a 14. cikk (5) bekezdésének megfelelően vagy kérjen biztosítékot. A vizsgálatokat, amelyek lefolytatásához a vámhatóságok segítséget nyújthatnak, és amelyeket kilenc hónapon belül le kell zárni, a Bizottság folytatja le. Ha a végkövetkeztetésként megállapított tények az intézkedések kiterjesztését indokolják, erről a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően a Bizottság javaslatára a Tanács határoz. A javaslatot a Tanács elfogadja, hacsak a javaslatnak a Bizottság által történt benyújtását követő egy hónapon belül egyszerű többséggel a javaslat elutasítása mellett nem dönt. Az intézkedések kiterjesztése attól az időponttól kezdődően hatályos, amikor a 14. cikk (5) bekezdésének megfelelően a nyilvántartásba vételt kötelezővé tették, vagy amikor biztosítékot kértek. Ennek a rendeletnek a vizsgálatok megindítására és lebonyolítására vonatkozó megfelelő eljárási rendelkezéseit e cikknek megfelelően kell alkalmazni.

[…]”

7.

Az alaprendelet 15. cikke, amely a „Konzultációk” címet viselte, a következőket írta elő:

„(1)   Az e rendeletben előírt valamennyi konzultációra egy olyan tanácsadó bizottság keretében kerül sor, amelynek tagjai a tagállamok képviselői, és amelyben az elnöki tisztet a Bizottság képviselője látja el. Egy tagállam kérésére vagy a Bizottság kezdeményezésére a konzultációt azonnal le kell folytatni, és minden esetben olyan időtartamon belül, amely az e rendeletben előírt határidők betartását lehetővé teszi.

(2)   A bizottság ülését a bizottság elnöke hívja össze. Az elnök a lehető leghamarabb, de legkésőbb az ülést megelőző 10 munkanapon belül [helyesen: legkésőbb tíz munkanappal a tanácsadó bizottság ülését megelőzően] megküldi a tagállamoknak az összes vonatkozó információt.

(3)   Szükség esetén a konzultáció írásban is lefolytatható; ez esetben a Bizottság értesíti a tagállamokat és meghatározza a véleményük kifejtésére vagy a szóbeli konzultáció kérésére nyitva álló határidőt, feltéve hogy e konzultáció, amelyet az elnök készít elő, megtartható azon időtartamon belül, amely az e rendeletben előírt határidők betartását lehetővé teszi.

(4)   A konzultációk különösen a következőkre vonatkoznak:

8.

2009. január 26‑án a Tanács elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 91/2009/EK rendeletet. ( 4 )

9.

A Bizottság a 966/2010/EU rendeletben – az alaprendelet 13. cikkének (3) bekezdése alapján – úgy határozott, hogy vizsgálatot indít a 91/2009 rendelettel előírt dömpingellenes intézkedéseknek a Malajziában való átrakodás útján történő esetleges kijátszásával kapcsolatban. ( 5 )

10.

A 966/2010 rendelet 2. cikkével összhangban a Malajziában feladott egyes vas vagy acél kötőelemek Európai Unióba történő behozatalát nyilvántartásba kell venni.

11.

A 723/2011 végrehajtási rendelet a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vámot kiterjesztette a Malajziában feladott, akár Malajziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára.

12.

Az Eurobolt egy ‘s‑Heerenbergben (Hollandia) székhellyel rendelkező társaság. Vas és acél kötőelemekkel kereskedik, amelyeket Ázsiában szerez be az EU‑ban történő továbbértékesítés céljából.

13.

Miután a 91/2009 rendelet a Kínai Népköztársaságból származó, a 7318 KN‑kód alá besorolt egyes vas vagy acél kötőelemekre végleges dömpingellenes vámot vetett ki, a felülvizsgálatot kérelmező fél két malajziai székhelyű szállítótól, nevezetesen a TZ‑Fastenerstől (a továbbiakban: TZ) és a HBS Fasteners Manufacturingtól (a továbbiakban: HBS) vásárolt hasonló kötőelemeket.

14.

2010. október 29. és 2011. augusztus 4. között a felülvizsgálatot kérelmező fél 32 alkalommal nyújtott be kérelmet Hollandiában a HBS‑től és TZ‑től vásárolt acél kötőelemek szabad forgalomba bocsátása iránt. Származási országként Malajziát tüntette fel. A 966/2010 rendelettel összhangban a vámhatóságok az említett kötőelemeket nyilvántartásba vették és dömpingellenes vámok kivetése nélkül szabad forgalomba bocsátották azokat.

15.

E rendelet közzétételét követően a Bizottság úgy döntött, hogy vizsgálatot indít. Ezt hivatalosan közölte a kínai és a malajziai hatóságokkal, valamint az említett országok importőreivel – amelyek egyike az Eurobolt volt –, továbbá az érintett iparágakkal az egész Unióban.

16.

HBS és TZ az említett vizsgálat kapcsán jelentkezett a Bizottságnál és benyújtották válaszaikat a dömpingellenes kérdőívre. Az Eurobolt is jelentkezett érdekelt félként.

17.

A Bizottság 2011. május 26‑i levelében megküldte az Euroboltnak az előzetes vizsgálati eredményét. A felülvizsgálatot kérelmező fél 2011. június 13‑án, a számára előírt határidőn belül benyújtotta a levélre vonatkozó írásbeli észrevételeit. A tanácsadó bizottság 2011. június 15‑én ült össze.

18.

A 723/2011 végrehajtási rendelet a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vámot kiterjesztette a Malajziában feladott, akár Malajziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára. A felülvizsgálatot kérelmező fél által beszerzett kötőelemeket ennek megfelelően nem mentesítették e dömpingellenes vám alól.

19.

E rendelet hatálybalépését követően az Inspector (adó‑ és vámellenőr, Hollandia) behozatalt követő felülvizsgálatot hajtott végre a felülvizsgálatot kérelmező félnél. Összesen 587802,20 euró dömpingellenes vámot vetett ki.

20.

Miután a nijmegeni vámhivatal elutasította az Eurobolt panaszát, a felülvizsgálatot kérelmező fél megsemmisítés iránti keresetet indított a nemzeti bíróság előtt. A keresetet a Rechtbank Noord‑Holland (észak‑hollandiai kerületi bíróság, Hollandia) és a Gerechtshof Amsterdam (amszterdami fellebbviteli bíróság, Hollandia) is elutasította. Az Eurobolt ezt követően felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) elé. Ez a bíróság terjesztette elő az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet.

21.

A felülvizsgálati eljárásban az Eurobolt először is azt állította, hogy az alaprendelet 13. cikkében előírt kritériumok alapján a 723/2011 rendelet érvénytelen. Másodszor az Eurobolt azzal érvelt, hogy a vizsgálat során a Bizottság megsértette a védelemhez való jogát, mivel az alaprendelet 15. cikkének (2) bekezdésével ellentétben a tanácsadó bizottság nem kapott meg az ülése előtt legalább tíz munkanappal minden vonatkozó információt, amelyet az Eurobolt a Bizottságnak küldött.

22.

Ezzel összefüggésben a Hoge Raad der Nederlandennek (Hollandia legfelsőbb bírósága) kétségei vannak azt illetően, hogy milyen feladatkörrel rendelkeznek a nemzeti bíróságok az uniós intézmények aktusainak felülvizsgálata során, különösen a Charta 47. cikke vonatkozásában. A felmerülő másik kérdés arra irányul, hogy a felülvizsgálatot kérelmező félnek a vizsgálati megállapításokra adott válaszát az alaprendelet 15. cikkének (2) bekezdésében meghatározott „vonatkozó információnak” kell‑e tekinteni, és ha igen, milyen következményekkel jár, ha a rendelkezésekkel ellentétben a tanácsadó bizottság nem kapott meg az ülése előtt legalább tíz munkanappal minden dokumentumot.

23.

E körülmények között a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

24.

Írásbeli észrevételeket nyújtott be az Eurobolt, az olasz és a holland kormány, a Tanács, valamint az Európai Bizottság. Az eljárás írásbeli szakaszának lezárultát követően a Bíróság – eljárási szabályzata 76. cikke (2) bekezdésének megfelelően – úgy ítélte meg, hogy elegendő információval rendelkezik a határozathozatalhoz tárgyalás tartása nélkül is.

25.

Első alkérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében annak pontosítását kéri a Bíróságtól, hogy milyen feladatkörrel rendelkeznek a nemzeti bíróságok, ha uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdés merül fel előttük. Az említett kérdésekre adandó válasz a jogállamiságon alapuló Európai Unióban érvényesülő bírósági felülvizsgálati mechanizmusban keresendő.

26.

A Les Verts ítéletből egyértelmű, hogy az Európai Unió jogállamiságon alapuló unió, amennyiben sem a tagállamok, sem pedig az intézmények nem mentesek annak vizsgálata alól, hogy jogi aktusaik megfelelnek‑e az alkotmányos alapchartának, azaz a Szerződésnek, vagy az abból eredő jognak. ( 6 ) Ez azt jelenti, hogy „a jogalanyoknak joguk van ahhoz, hogy az uniós jogi aktusok velük szemben történő alkalmazására vonatkozó bármely határozat vagy egyéb nemzeti jogi aktus jogszerűségét bíróság előtt vitassák”. ( 7 )

27.

E célból az EUM‑Szerződés egyrészt a 263. és a 277. cikkével, másrészt a 267. cikkével teljes jogorvoslati és eljárási rendszert hozott létre, amelynek célja, hogy biztosítsa az uniós jogi aktusok jogszerűségének felülvizsgálatát, az uniós bíróságra ruházva azt. ( 8 )

28.

Ezért nem kétséges, hogy az uniós jogrend tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatáról a Bíróság és a tagállami bíróságok gondoskodnak. Az EUSZ 19. cikk – amely az EUSZ 2. cikkben kimondott jogállamiság értékét konkretizálja – az uniós jogrendben a bírósági felülvizsgálat biztosításának feladatát kifejezetten nem egyedül a Bíróságra, hanem a nemzeti bíróságokra is ruházza. ( 9 )

29.

Ezzel összefüggésben arra is emlékeztetni kell, hogy először is az EUSZ 19. cikk és a Charta 47. cikke egyértelműen kapcsolatban áll egymással. A Bíróság szerint ugyanis az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében a tagállamokkal szemben támasztott azon kötelezettség, hogy megteremtsék azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek, a 47. cikkben foglalt azon jognak felel meg, amely előírja, hogy mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz. ( 10 ) Másodszor, a megsemmisítés iránti keresetekhez hasonlóan az érvényesség elbírálása céljából előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem az uniós jogi aktusok jogszerűsége felülvizsgálatának egy formáját jelenti. ( 11 )

30.

Ebből az összefüggésből, továbbá mindenekelőtt a megsemmisítés iránti kereset és az előzetes döntéshozatal iránti kérelem közötti párhuzamból következik, hogy – mivel az EUMSZ 267. cikk nem rendelkezik az említett kérdésről – az EUMSZ 263. cikkben említett felülvizsgálati jogalapok használhatók arra, hogy valamely nemzeti bíróság előtt hivatkozni lehessen a szóban forgó uniós jogi aktus érvénytelenségére azzal a céllal, hogy a nemzeti bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel forduljon a Bírósághoz. ( 12 )

31.

Ehhez hozzá lehet tenni, hogy a Bíróság már megállapította, hogy „a Bíróságnak [az EUMSZ 267. cikk] értelmében a[z uniós] intézmények által hozott jogi aktusok érvényességéről való döntésre vonatkozó hatásköre nem ismer semmiféle korlátozást azon jogalapok tekintetében, amelyek alapján e jogi aktusok érvényességét vitatni lehetne”. ( 13 ) Ezen ítélkezési gyakorlat alapján akár azt is állíthatjuk, hogy az uniós jog érvényességére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem korlátozódik a megsemmisítés iránti kereset tekintetében meghatározott jogalapokra. ( 14 )

32.

A második alkérdés a nemzeti bíróság és a jogvitában érintett uniós intézmények közötti együttműködésre irányul. Az említett kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság ugyanis azt kérdezi a Bíróságtól, hogy úgy kell‑e értelmezni a Chartának az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 47. cikkét, hogy a nemzeti bíróság előtt megtámadott határozat elfogadásában részt vevő uniós intézmények kötelesek e bíróság kérése esetén számára a rendelkezésükre álló mindazon információt rendelkezésre bocsátani, amelyet figyelembe vettek vagy figyelembe kellett volna venniük e határozat elfogadásakor.

33.

A fentiekben említetteknek megfelelően, az EUSZ 19. cikk az uniós jogrendben a bírósági felülvizsgálat biztosításának feladatát kifejezetten nem egyedül a Bíróságra, hanem a nemzeti bíróságokra is ruházza. Ezzel az EUSZ 19. cikk megerősíti, hogy a nemzeti bíróság az első bíróság, amelynek az uniós jogot kell alkalmaznia. ( 15 )

34.

E célból – noha maguk a nemzeti bíróság bírái nem rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy megállapítsák valamely uniós aktus érvénytelenségét ( 16 ) – e bíróságok vizsgálhatják az uniós aktus érvényességét. Amennyiben úgy ítélik meg, hogy a felek által az érvénytelenség alátámasztása érdekében előterjesztett jogalapok megalapozatlanok, elutasíthatják azokat, megállapítva, hogy az intézkedés teljes mértékben érvényes. Amennyiben azonban a nemzeti bíróság úgy véli, hogy az érvénytelenséget illetően a felek által előterjesztett, vagy adott esetben a saját maga által hivatalból felhozott egy vagy több érv megalapozott, köteles felfüggeszteni az eljárást és előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordulni a Bírósághoz az adott jogi aktus érvényessége vonatkozásában. ( 17 )

35.

Ebben a kontextusban, mivel a nemzeti bíróságnak rendelkeznie kell az uniós jog alkalmazásának és tényleges érvényesülésének biztosításához szükséges minden információval, rendelkeznie kell az ahhoz szükséges valamennyi információval is, hogy a jogszerűséget előzetesen meg tudja vizsgálni, és értékelni tudja, hogy szükséges‑e az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordulni a Bírósághoz.

36.

Ez az oka annak, hogy ha valamely nemzeti bíróságnak olyan információra van szüksége, amelyet csak uniós intézmények tudnak megadni, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében szereplő lojális együttműködés elve alapján az uniós intézmények a nemzeti bíróság kérésére – főszabály szerint – kötelesek a lehető leghamarabb megadni az említett információt, kivéve ha az ilyen információ közlésének megtagadását annak szükségessége indokolja, hogy az Unió működésének zavara vagy függetlenségének megsértése elkerülhető legyen. ( 18 )

37.

Ez annál is inkább igaz, mivel ezt a szabályt az igazolja, hogy az Európai Unió jogállamiságon alapuló unió, amennyiben sem a tagállamok, sem pedig az intézmények nem mentesek annak vizsgálata alól, hogy jogi aktusaik megfelelnek‑e a Szerződésnek, ( 19 ) és így „az [uniós] intézmények számára előírt lojális együttműködés kötelezettsége különösen fontos a tagállamok igazságügyi hatóságaival szemben, amelyek felelősek annak biztosításáért, hogy az [uniós] jogot a nemzeti jogrendszerben alkalmazzák és tiszteletben tartsák”. ( 20 )

38.

Ennek ellenére emlékeztetni kell arra, hogy „az uniós intézmények jogi aktusait […] főszabály szerint megilleti a jogszerűség vélelme, és ennélfogva mindaddig joghatásokat váltanak ki, amíg azokat vissza nem vonják, megsemmisítés iránti kereset alapján meg nem semmisítik, illetve előzetes döntéshozatal iránti kérelem vagy jogellenességi kifogás következtében nem nyilvánítják érvénytelennek”. ( 21 ) E vélelemből következik, hogy a jogellenességre hivatkozó felülvizsgálatot kérelmező félnek kell bizonyítania először is az állítása valószínűségét, majd pedig neki kell közölnie a rendelkezésre álló valamennyi információt.

39.

A harmadik alkérdés a bírósági felülvizsgálat terjedelmére vonatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság kérdése a tényállás helytállóságának értékelésére, egyúttal pedig a bizonyított tények teljességének és megfelelőségének értékelésére vonatkozó lehetőségére irányul.

40.

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a közös kereskedelempolitika és különösen a kereskedelempolitikai védintézkedések területén az Unió intézményei széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből adódóan. Az ilyen értékelés bírósági felülvizsgálatát illetően annak így az eljárási szabályok betartásának, a vitatott módszer végrehajtásához kiválasztott tényadatok tényszerű pontosságának, e tényadatok értékelése során a nyilvánvaló hiba kizárásának, illetve a hatáskörrel való visszaélés kizárásának ellenőrzésére kell korlátozódnia. ( 22 )

41.

Amint azt a Bíróság a bizonyítékoknak a Törvényszék általi felülvizsgálata vonatkozásában már megállapította, „a Törvényszéknek nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és következetességét kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy a bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket”. ( 23 )

42.

Amint azt korábban említettem, noha a nemzeti bíróságok nem rendelkeznek hatáskörrel, hogy megállapítsák valamely uniós jogi aktus érvénytelenségét, e bíróságok vizsgálhatják az uniós jogi aktus érvényességét. Ezért semmi nem indokolja, hogy az előző pontban idézett ítélkezési gyakorlat ne legyen alkalmazható az említett bíróságokra.

43.

Ebből a szempontból a nemzeti bíróságnak kétségtelenül módjában kell állnia, hogy ellenőrizze az eljárási szabályok betartását, a vitatott határozat alapjául szolgáló tényadatok tényszerű pontosságát, de azt is, hogy a hatáskörrel rendelkező intézmény minden vonatkozó tényt figyelembe vett‑e.

44.

Ennek során a nemzeti bíróság nem helyettesíti a saját tényértékelésével azon intézmény tényértékelését, amelyet a Szerződés e feladattal megbízott, csupán ellenőrzi, hogy a jogi aktust a releváns értékelést lehetővé tevő helytálló és elégséges információ alapján fogadták‑e el. Számomra úgy tűnik, hogy ez összhangban van az olyan bíróság szerepével, amelynek hatásköre van valamely jogi aktus érvényességét felülvizsgálni.

45.

Ezzel szemben – tekintettel arra, hogy a kereskedelempolitikai védintézkedések területén az Unió intézményei széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek – a jogszerűséget felülvizsgáló bíró, miután a vonatkozó tényeket összegyűjtötte és vizsgálta, csupán azt vizsgálhatja, hogy e tények értékelése vagy más tények kihagyása révén nem követtek‑e el nyilvánvaló hibát. Az (alaprendelet szerinti) anyagi jogi feltételek értékelésére ugyanez a korlátozás érvényes.

46.

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a 723/2011 végrehajtási rendelet az alaprendelet 15. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseire hivatkozással érvénytelen‑e, amennyiben az Eurobolt által a Bizottság megállapításaira vonatkozóan benyújtott észrevételeket ( 24 ) – ha azok az említett rendelkezés értelmében vonatkozó információknak minősülnek – nem bocsátották a tanácsadó bizottság rendelkezésére annak ülése előtt legfeljebb tíz nappal.

47.

Az alaprendelet nem határozza meg a „vonatkozó információ” fogalmát. Az alaprendelet általános rendszeréből ugyanakkor kitűnik, hogy az alaprendelet 15. cikkének (2) bekezdésében szereplő „összes vonatkozó információ” kifejezés magában foglalja azon áruk független importőrének válaszát, amelyekre a Bizottság vizsgálata irányul.

48.

A dömpingellenes vámok elfogadásáról és – kijátszás esetén – azok kiterjesztéséről ugyanis a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően a Bizottság javaslatára a Tanács határoz. A Bizottság javaslata olyan vizsgálaton alapul, amely során az érdekelt felek által előterjesztett álláspontokat és információkat az alaprendelet 5. cikkének (10) bekezdése értelmében figyelembe kell venni. Az említett rendelet 6. cikkének (7) bekezdése hozzáteszi, hogy azok a panaszosok, importőrök és exportőrök, valamint képviseleti szervezeteik, a felhasználói és fogyasztói szervezetek, akik és amelyek az 5. cikk (10) bekezdésének megfelelően jelentkeztek, főszabály szerint minden, a vizsgálatban érdekelt felek által rendelkezésre bocsátott információt megtekinthetnek. E rendelkezés értelmében „ezek a felek az ilyen információkra válaszolhatnak, és észrevételeiket, amennyiben azok a válaszban kellően megalapozottak, figyelembe kell venni”. ( 25 ) Végezetül, az alaprendelet 20. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a „végső nyilvánosságra hozatalt írásban kell megtenni. Ennek […] a lehető legrövidebb időn belül, rendszerint legkésőbb a végleges határozat vagy a 9. cikk szerinti, a végső intézkedésre irányuló javaslat Bizottságnak történő benyújtása előtt egy hónappal meg kell történnie […]”, a 20. cikk (5) bekezdése pedig hangsúlyozza, hogy „a végső nyilvánosságra hozatalt követően benyújtott előterjesztéseket csak akkor lehet figyelembe venni”, ha azokat a Bizottság által, az adott ügyben meghatározott határidőn belül nyújtják be, amely határidő tíz napnál nem lehet kevesebb.

49.

Ezt az értelmezést megerősíti az alaprendelet (12) preambulumbekezdése is, amely hangsúlyozta a védelemhez való jognak, továbbá annak a fontosságát, hogy az érdekelteknek legyen lehetőségük előadni álláspontjukat és megvédeni érdekeiket az eljárás során.

50.

A fenti megfontolások tükrében egyértelmű, hogy a vizsgálat során a Bizottsághoz benyújtott információk, észrevételek és álláspontok, továbbá a Bizottság vizsgálati megállapításaira tett észrevételek így a tanácsadó bizottság számára szükségszerűen olyan „vonatkozó információknak” minősülnek, amelyek segítségével a Bizottság javaslatára releváns véleményt tud adni. Így tehát az Eurobolt által a 2011. június 13‑i levelében megadott információ ebből a szempontból egyértelműen „vonatkozó információnak” minősül.

51.

Mivel a Bizottság vizsgálati megállapításaira válaszul megküldött észrevételek az alaprendelet 15. cikkének (2) bekezdése szerinti „vonatkozó információnak” minősülnek, felmerül a kérdés, hogy jár‑e következményekkel, és ha igen, milyenekkel, hogy a tanácsadó bizottságot az előírt határidőn belül nem tájékoztatták.

52.

Először is emlékeztetni kell arra, hogy ahol az Unió intézményei – ahogy már korábban rámutattunk, a kereskedelempolitikai védintézkedések területén – széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, ( 26 ) alapvető fontosságú bizonyos eljárási garanciák tiszteletben tartásának ellenőrzése. ( 27 )

53.

Az alaprendelet 15. cikke különösen azt hivatott biztosítani, hogy valamely dömpingellenes vám elfogadására irányuló eljárás egyik kötelező lépésére, nevezetesen a tanácsadó bizottsággal való konzultációra megfelelően kerüljön sor. E rendelkezés ennek megfelelően számos eljárási garanciát tartalmaz, mint például azt a követelményt, hogy az összes vonatkozó információt „a lehető leghamarabb, de legkésőbb tíz munkanappal a tanácsadó bizottság ülését megelőzően” meg kell küldeni.

54.

Így tehát egyértelmű. hogy az alaprendelet 15. cikkére – legalábbis főszabály szerint – lehet hivatkozni valamely megsemmisítés iránti kereset vagy érvényességre vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem jogalapjaként.

55.

Emlékeztetőül: a tanácsadó bizottság tagjai a tagállamok képviselői, és az elnöki tisztet a Bizottság képviselője látja el. ( 28 ) Az ilyen bizottság nem szokatlan az uniós jogi aktusok elfogadására irányuló eljárásokban.

56.

A hatályban lévő új jogszabály értelmében ugyanis a tanácsadó bizottságot a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16‑i 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság pusztán felváltotta. ( 29 )

57.

Az említett 182/2011 rendelettel összefüggésben megjegyzem, hogy arra az esetre, amikor a jogalkotó azt írja elő, hogy az információt egy bizonyos határidőn belül meg kell küldeni a tagállamok képviselőinek, a Bíróság már megállapította, hogy az ilyen határidőnek az is a célja, hogy biztosítsa a tagállami kormányoknak – a bizottságban részt vevő tagjaik által történő – tájékoztatását a Bizottsági javaslatokról. ( 30 ) Az ilyen határidő azt is biztosítja, hogy a tagállamoknak elegendő idejük legyen a dokumentumok tanulmányozására, amelyek lehetnek különösen bonyolultak, és esetleg a különböző közigazgatási hatóságok közötti fokozott kapcsolatfelvételt és egyeztetést, vagy belső és külső konzultációkat igényelhetnek. ( 31 )

58.

A jelen ügyben nem kétséges, hogy a 15. cikk (2) bekezdése pontosan e célkitűzésre irányul, mivel a (25) preambulumbekezdés kifejezetten hangsúlyozza, hogy „[a] tanácsadó bizottság keretében a tagállamoknak nyújtott információ gyakran technikai jellegű, és bonyolult gazdasági és jogi elemzést igényel”, és hozzáteszi, hogy „annak érdekében, hogy a tagállamoknak elegendő idő álljon rendelkezésére ennek az információnak a mérlegelésére, az információt a tanácsadó bizottság elnöke által kitűzött ülésnap előtt megfelelő időpontban kell megküldeni a tagállamoknak”.

59.

Bár a preambulumbekezdés [angol szövege] feltételes módot használ, az alaprendelet 15. cikkének (2) bekezdése kijelentő módban fogalmaz. Ezenfelül a jogalkotó szigorú határidőt írt elő azzal, hogy a „lehető leghamarabb” kifejezést követően beillesztette a „legkésőbb tíz munkanappal a tanácsadó bizottság ülését megelőzően” szavakat. Amint azt a Bíróság más összefüggésben már megállapította, „ez a megfogalmazás kétséget kizáróan kötelező jelleget ad e határidőnek”. ( 32 )

60.

Ez az értelmezés összhangban van az alaprendelet egyik fő célkitűzésével is, amely – a (12) preambulumbekezdés értelmében – világosan megállapítja a vizsgálat során követendő szabályokat és eljárásokat, különösen azokat a szabályokat, amelyek alapján az érdekelt felek jelentkezhetnek, álláspontjukat kifejthetik és a megszabott határidőn belül információkat bocsáthatnak rendelkezésre, amennyiben az ilyen álláspontokat és információkat is figyelembe kell venni.

61.

A fenti megfontolások tükrében kötelességemnek érzem, hogy a Bíróság által a Tilly‑Sabco kontra Bizottság ítéletben elfogadott megoldást alkalmazzam, és arra a következtetésre jussak, hogy az alaprendelet 15. cikkének (2) bekezdésében meghatározott követelmények „az eljárás szabályszerűségére vonatkozó olyan lényeges szabálynak minősülnek, amelyek megsértése az érintett jogi aktus semmisségét eredményezi” ( 33 )

62.

Igaz, hogy a fent említett ügyben kifogásolt jogsértés nem az információk késedelmes benyújtása volt, hanem magának a végrehajtási jogi aktus tervezetének késedelmes közlése.

63.

Ugyanakkor megállapítható, hogy a Tilly‑Sabco ítéletben szereplő indokolás alapjául szolgáló elv nem a benyújtott dokumentum jellegén alapul, hanem a végrehajtási jogi aktus tervezete és a napirendtervezet benyújtásától számított határidő célkitűzésére helyezi a hangsúlyt. Amint azt a Bíróság hangsúlyozta, ez a határidő „valamely végrehajtási aktus tervezetének beható tanulmányozását teszi lehetővé minden ülés előtt az irányítóbizottság tagjai számára”. ( 34 ) Ez a követelmény a Bíróság szerint az eljárás szabályszerűségére vonatkozó olyan lényeges szabálynak minősül, amelynek megsértése az érintett jogi aktus semmisségét eredményezi. ( 35 )

64.

A jelen ügyben maga a jogalkotó hangsúlyozta annak fontosságát, hogy álljon elegendő idő nemcsak a Bizottság javaslatának, de a vonatkozó információnak a megvizsgálására is. Amint arra ugyanis már korábban rámutattam, az alaprendelet (25) preambulumbekezdése kimondja, hogy a tanácsadó bizottság keretében a tagállamoknak nyújtott információ gyakran technikai jellegű, és bonyolult gazdasági és jogi elemzést igényel. Emiatt „annak érdekében, hogy a tagállamoknak elegendő idő álljon rendelkezésére ennek az információnak a mérlegelésére, az információt a tanácsadó bizottság elnöke által kitűzött ülésnap előtt megfelelő időpontban kell megküldeni a tagállamoknak.”

65.

Ezért írja elő az alaprendelet 15. cikkének (2) bekezdése, hogy a tanácsadó bizottság elnökének a lehető leghamarabb meg kell küldenie a tagállamoknak az összes vonatkozó információt, és szigorú határidőt előírva hozzáteszi, hogy „de legkésőbb tíz munkanappal a tanácsadó bizottság ülését megelőzően”.

66.

Ilyen körülmények között – figyelembe véve az alaprendelet 15. cikke (2) bekezdésének szövegét és célkitűzését – nem látom okát, hogy más megoldásra kellene jutni az említett rendelkezés megsértése esetén, mint amelyet a Bíróság a Tilly‑Sabco kontra Bizottság ítéletben elfogadott. Az említett rendelkezésben meghatározott határidő az eljárás szabályszerűségére vonatkozó olyan lényeges szabálynak minősül, amelynek megsértése az érintett jogi aktus semmisségét eredményezi.

67.

Most pedig rátérek arra a kérdésre, hogy a jelen ügyben valóban sor került‑e jogsértésre.

68.

A jelen ügyben abban nincs vita, hogy az alaprendelet 15. cikkének (2) bekezdésével ellentétben a tanácsadó bizottság nem kapott meg az ülése előtt legalább tíz munkanappal minden vonatkozó információt. E körülmények között mindenképpen arra a következtetésre kell jutni, hogy sor került jogsértésre.

69.

E határidő megsértésének következménye az, hogy az ezen eljárás keretében elfogadott jogi aktus semmis. A jelen ügyben ez egyben azt is jelenti, hogy a 723/2011 rendelet érvénytelen.

70.

Igaz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem kérőjelezi meg közvetlenül a 723/2011 rendelet érvényességét. A 2. kérdés b) és c) pontjának megfogalmazásából ugyanakkor egyértelmű, hogy a kérdést előterjesztő bíróság annak tisztázását kérte, hogy milyen következményekkel jár az alaprendelet 15. cikkének (2) bekezdésében szereplő követelmények elmulasztása. Mivel az ilyen mulasztás közvetlen következménye – ami a jelen ügyet illeti – az, hogy a végrehajtási rendelet érvénytelen, úgy vélem, hogy a Bíróság, amennyiben a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemben érdemi választ kíván adni, nem kerülheti el, hogy döntést hozzon ebben a kérdést előterjesztő bíróság által hallgatólagosan előterjesztett kérdésben.

71.

Továbbá amiatt is, hogy – amint azt korábban említettem – a nemzeti bíróságok nem rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy megállapítsák valamely uniós jogi aktus érvénytelenségét. ( 36 ) Ebben a konkrét kontextusban és tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdések jellegére, valamint egy második előzetes döntéshozatal iránti kérelem megelőzéséhez fűződő általános érdekre, azt javaslom, hogy a Bíróság állapítsa meg a 723/2011 rendelet érvénytelenségét.

72.

A fenti megállapításokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következő választ adja a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) által előterjesztett kérdésekre: