1. 

A közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek által Németországban nyújtott szolgáltatások azon alkotmányos kötelezettségnek felelnek meg, amely a szabad véleménynyilvánításról, az előadóművészi és tudományos kommunikáció eszközeinek szabadságáról szóló Grundgesetz (alaptörvény) 5. cikkéből fakad. A Bundesverfassungsgericht (szövetségi alkotmánybíróság, Németország) úgy értelmezte, hogy az említett rendelkezés előírja, hogy e szolgáltatásokat a pártatlanság és a sokszínűség, a tárgyilagosság és a műsorok tartalmi egyensúlyának biztosításával kell nyújtani. ( 2 )

2. 

Mivel a szövetségi államok (Länder) jogalkotási hatáskörrel rendelkeznek a közszolgálati műsorszolgáltatás területén, a közszolgálati televíziók létrehozását és kezelését, valamint a szövetségi szinten történő szolgáltatásnyújtásukat az említett államok közötti számos államszerződés szabályozta. Ebből következően a közszolgálati szervezeteket (nemzeti szinten az ARD, ZDF, ( 3 ) regionális szinten pedig például az SWR ( 4 )) olyan bevételekből finanszírozzák, amelyek alapvetően három forrásból származnak: a műsorszolgáltatási hozzájárulás (amely a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgya), ( 5 ) a reklámhelyek értékesítése és más kereskedelmi tevékenységek.

3. 

2007‑ben a Bizottság kimondta, ( 6 ) hogy a német közszolgálati műsorszolgáltatás finanszírozásának módszere „létező támogatásnak” minősíthető a 659/1999 rendelet ( 7 ) 1. cikke b) pontjának i. alpontja értelmében. A 2007. évi határozatában azonban a Bizottság talált néhány olyan elemet, amely alapján az összeegyeztethetetlen volt a belső piaccal, ezért felhívta a német kormányt intézkedések meghozatalára, amire sor is került. Egyik intézkedés sem érintette a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát képező hozzájárulást (korábban díj).

4. 

2013‑ban hatályba lépett e finanszírozási mód módosítása: röviden, ha ezen időpontig a lakáson belül található, televíziós műsorok vételére szolgáló, minden egyes készülék birtoklása után díjat számítottak fel, ezen időponttól kezdve elegendő a lakás egyszerűen tulajdonosként vagy bérlőként való birtoklása. ( 8 )

5. 

A hozzájárulás kiszámítására vonatkozó új feltételt több német bíróság előtt megtámadták, ( 9 ) így többek között a Landgericht Tübingen (tübingeni regionális bíróság, Németország) előtt is, amely a hozzájárulásnak az uniós joggal való összeegyeztethetősége kapcsán felmerülő kétségeit a Bíróság elé terjeszti.

6. 

A jelen indítvány, a Bíróság útmutatása szerint, előzetes döntéshozatal céljából az állami támogatásokra vonatkozóan előterjesztett kérdések vizsgálatára korlátozódik.

7.

Különös figyelemmel a tagállamok közcélú műsorszolgáltatási rendszere által az egyes társadalmak demokratikus, társadalmi és kulturális igényeivel és a médiapluralizmus megőrzésének követelményével kapcsolatban betöltött fontos szerepre, ahogy azt az első preambulumbekezdés kifejezi, az Amszterdami Szerződés ( 10 ) által bevezetett, az EUMSZ mellékletét képező, a tagállamokban történő közcélú műsorszolgáltatás rendszeréről szóló 29. jegyzőkönyv így szól:

„A Szerződések rendelkezései nem érintik a tagállamok azon a hatáskörét, hogy közszolgálati műsorszolgáltatást finanszírozzanak, amennyiben az ilyen finanszírozást a műsorszolgáltató szervezeteknek az egyes tagállamok által rájuk ruházott, meghatározott és megszervezett közszolgálati feladat ellátásához nyújtják, és amennyiben az ilyen finanszírozás az Unión belüli kereskedelmi és versenyfeltételeket nem befolyásolja a közös érdekkel ellentétes mértékben, ugyanakkor e tekintetben a közszolgálati feladat megvalósulását is figyelembe kell venni.”

8.

Az 1. cikk értelmében:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

[…]”.

9.

A (4) preambulumbekezdés kimondja:

10.

A 4. cikk előírja, hogy:

„(1)   A 659/1999 rendelet 1. cikkének c) pontja alkalmazásában létező támogatás módosítása alatt – a tisztán formai vagy adminisztratív jellegű módosítások kivételével – minden olyan változtatás értendő, amely nem befolyásolhatja a támogatási intézkedésnek a közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelését [helyesen: módosítása alatt bármilyen változtatás értendő, kivéve a tisztán formai vagy adminisztratív jellegű módosításokat, amelyek nem befolyásolhatják a támogatási intézkedés közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelését]. A létező támogatási program eredeti költségvetésének legfeljebb 20%‑os emelése azonban nem tekinthető a fennálló [helyesen: létező] támogatási program módosításának.

[…]”

11.

A 21. pontjában megállapítja:

„A [107.] cikk (1) bekezdése szerint az állami beavatkozás hatása, nem pedig célja a döntő tényező annak állami támogatás jellege vizsgálatakor. A közszolgálati műsorszolgáltatókat általában az állami költségvetésből vagy a műsorszóró berendezések tulajdonosaira kirótt díjakból finanszírozzák. […] Ezek a pénzügyi intézkedések általában az állami hatóságoknak tulajdoníthatók, és állami források juttatásával járnak […].”

12.

A szövetségi tartományok közötti közcélú műsorszolgáltatási államszerződések közül a jelen jogvita szempontjából ki kell emelni: a) a műsorszolgáltatásról és a távközlési eszközökről szóló államszerződést; ( 13 ) b) a műsorszolgáltatás finanszírozásáról szóló államszerződést ( 14 ) és c) a műsorszolgáltatási hozzájárulásról szóló államszerződést. ( 15 )

13.

A 12–14. cikk fekteti le azon alapelveket, amelyeken Németországban a közcélú műsorszolgáltatás finanszírozása alapszik. A pénzügyi támogatásnak lehetővé kell tennie, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatás ellássa az Alkotmány és a törvény által meghatározott feladatokat, biztosítva annak fenntartását és fejlesztését.

14.

A 13. cikk felsorolja a finanszírozás három alappillérét (a műsorszolgáltatási hozzájárulások, reklám és egyéb bevételek), és hangsúlyozza, hogy a bevételek fő forrását a hozzájárulásoknak kell képezniük.

15.

Bizottságot hoznak létre a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek pénzügyi igényeinek felügyeletére és meghatározására. ( 16 ) A 14. cikk értelmében az említett igényeket gazdasági és hatékonysági elvek alapján kell kiszámítani, ideértve az észszerűsítési lehetőségeket a közszolgálati szervezetek által megállapított előrejelzések alapján.

16.

Az összegének meghatározása céljából a 14. cikk (4) bekezdése a műsorszolgáltatási hozzájárulásról szóló államszerződésre utal.

17.

Mivel a szövetségi államok feladata a hivatkozott államszerződések jogszabályaikba foglalása, meg kell említeni a baden‑württenbergi tartományi törvényt, amelynek az uniós joggal való összeegyeztethetőségére irányul a kérdést előterjesztő bíróság kérdése.

18.

Az 1. § megállapítja:

„A műsorszolgáltatási hozzájárulás célja a [műsorszolgáltatási államszerződés] 12. cikkének (1) bekezdése értelmében vett közszolgálati műsorszolgáltatás és az ugyanezen államszerződés 40. cikkében meghatározott feladatok megfelelő finanszírozásának biztosítása.”

19.

A 2. § értelmében:

„(1)   A magánszektorban minden lakás után műsorszolgáltatási hozzájárulást kell fizetni, amely a lakás birtokosát (a hozzájárulás fizetésére kötelezettet) terheli.

(2)   A lakás birtokosa minden olyan nagykorú személy, aki a lakásban lakik. A lakás birtokosának tekintendő minden olyan személy, aki

[…]”

20.

A 10. § úgy rendelkezik, hogy a műsorszolgáltatási hozzájárulás beszedéséből származó bevételeket elsősorban a lakóingatlan helye szerinti regionális műsorszolgáltató szervezetnek juttatják vissza.

21.

Ugyanezen 10. § megállapítja:

„[…]

(5)   A hátralékos műsorszolgáltatási hozzájárulást az illetékes regionális műsorszolgáltató szervezet állapítja meg. […]

(6)   A hozzájárulást megállapító határozatokat közigazgatási végrehajtási eljárásban hajtják végre. […]”

22.

Németországban a tartozások közigazgatási szervek útján végzett behajtását a szövetségi államok törvényei szabályozzák. A baden‑württenbergi tartományi törvény 13. és 14. §‑a olyan aktusokra és fogalmakra hivatkozik, amelyek értelmében végrehajtható a közigazgatási szervekkel szemben fennálló tartozás összege, valamint a szükséges alaki feltételekre is utal. Előírásként szerepel az előzetes fizetési felszólítás az önkéntes teljesítésre nyitva álló legalább egyhetes határidővel.

23.

A közigazgatási végrehajtási eljárás útján történő követelésbehajtásra vonatkozó 15. § alapvetően az Abgabenordnung (az adózás rendjéről szóló törvény) által előírt szabályokra utal. E szabályokat mutatis mutandis kell alkalmazni, azzal a kivétellel, hogy nem bírósági végrehajtó folytatja le a követelés végrehajtását, hanem a hatáskörrel rendelkező közigazgatási szerv. ( 19 )

24.

Az alapügyben eljáró bíróság előtt folyamatban levő eljárásokban az adósok hozzájárulás fizetésére kötelezett személyek, akik a 2013 januárja és 2016 vége között különböző időszakokban nem fizették meg vagy csak részben fizették meg a hozzájárulást.

25.

2015‑ben és 2016‑ban az SWR minden egyes adóssal szemben a hozzájárulást megállapító határozatai alapján és rendszeresen több száz euróról állított ki végrehajtható okiratot, és a hozzájárulás összegét a felszólítási díjjal és a késedelmi pótlékokkal együtt követelte.

26.

Az adósok megtagadták a fizetést, mert kétségbe vonták, hogy az új szabályozás összhangban van‑e többek között az EUMSZ 108. cikkel. Véleményük szerint: a) az adóztatandó tényállás módosítása alapvető jellegű volt, így a hatálybalépését megelőzően be kellett volna jelenteni azt a Bizottságnak; b) a hozzájárulás a DVB‑T2 digitális földfelszíni televíziózás közvetítési rendszere monopóliumának finanszírozására szolgált, amely kizárja a külföldi üzemeltetőket; és c) a meg nem fizetett hozzájárulás végrehajtására irányuló rendszer saját közigazgatási felügyeleti hatáskörben egyéb olyan támogatást jelent, amely nem egyeztethető össze az EUMSZ 107. cikkel, mert a közszolgálati műsorszolgáltató szervezeteket kivonja a rendes végrehajtási eljárás alól.

27.

Az Amtsgericht Tübingen (tübingeni helyi bíróság, Németország) a végrehajtási eljárások közül hármat az adósok jogorvoslati kérelmét követően ideiglenesen felfüggesztett. A többi három eljárásban Reutlingen és Calw városának illetékes helyi bírósága elutasította az adósok vonatkozó kérelmeit.

28.

Az említett határozatok mindegyike ellen fellebbezést terjesztettek a Landgericht Tübingen (tübingeni regionális bíróság) elé. Három esetben az SWR a hivatkozott eljárások felfüggesztését támadja. A másik három esetben az adósok a kérelmeik elutasítását vitatják.

29.

A jelen indítványban az általam vizsgálandó kérdéseket illetően a kérdést előterjesztő bíróság elsősorban rámutat arra, hogy a hozzájárulás kizárólag a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetekhez, különösen a ZDF‑hez és az SWR‑hez kerül. Mivel nem önkéntes jellegű, semmilyen feltételhez nem kötött, és nem jár ellenszolgáltatással, a hozzájárulás adóhoz hasonló, és normatív jellegéből adódóan állami támogatásnak minősül. ( 20 )

30.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a hozzájárulás‑fizetési kötelezettséget keletkeztető tényállásra (korábban valamely vevőkészülék birtoklása, jelenleg valamely lakás birtoklása) vonatkozó jogszabályi változás 2013. január 1‑jétől alapvető változást jelent, amelyet be kellett volna jelenteni a Bizottságnak az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése értelmében. Mindenesetre az említett módosításból eredő támogatás összeegyeztethetetlen a belső piaccal az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése alapján.

31.

Másodsorban a hozzájárulás sérti az uniós jogot, mivel a beszedett bevételek bizonyos részét a digitális földfelszíni televíziózás közvetítési rendszerének, a DVB‑T2‑nek monopólium formájában történő bevezetésére használják fel, amelyből kizárják a többi tagállambeli műsorszolgáltatókat. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a helyzet összehasonlítható a 2011. szeptember 15‑i Németország kontra Bizottság ítélet alapját képező helyzettel, amely az analógról a digitális technológiára történő átállásról szólt. ( 21 )

32.

Továbbá céladóról van szó, mivel az adóalanyok száma kibővült azzal, hogy az egész felnőtt lakosságra kiterjesztették, ami a bevételek megközelítőleg évi hétszáz millió eurónak megfelelő, jelentős összegű növekedését eredményezte. Végeredményben az új szabályozás jogellenes állami támogatásnak minősül, mivel a közszolgálati és magán műsorszolgáltatók DVB‑T2‑vel végzett tevékenységét adóval finanszírozzák.

33.

A kérdést előterjesztő bíróság harmadsorban megállapítja, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók egyéb állami támogatásban is részesülnek azzal, hogy lehetővé teszik számukra saját végrehajtható okiratok kibocsátását a meg nem fizetett hozzájárulások beszedése céljából. A közjogi végrehajtási mechanizmus, amely hatékonyabb, gyorsabb és gazdaságosabb, mint a rendes végrehajtási eljárás, amelyet a közigazgatási szerveknek nem kell igénybe venniük, a végrehajtási költségek csökkentését eredményezi.

34.

E körülmények között a Landgericht Tübingen (tübingeni regionális bíróság) hét kérdést terjeszt a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra, amelyekből a már jelzett indokok alapján kizárólag az első három kérdés megismétlésére kerül sor:

35.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot 2017. augusztus 11‑én vette nyilvántartásba a Bíróság Hivatala, és az SWR, a német, a svéd kormány és a Bizottság nyújtott be észrevételeket, amelyek képviselői részt vettek a 2018. július 4‑én tartott tárgyaláson.

36.

A tárgyaláson a felek nyilatkoztak azon meghatározott kérdésekkel kapcsolatban, amelyek megtárgyalására a Bíróság felhívta a feleket: a) a hozzájárulás bevezetésének indokai; b) a bevételek növekedése a jogszabályi módosítás következtében és a közszolgálati műsorszolgáltatási tevékenységek finanszírozására való kizárólagos fordítása; és c) a meg nem fizetett hozzájárulásokra vonatkozó végrehajtási mechanizmus működése.

37.

Az SWR és a német kormány írásbeli észrevételeiben az előzetes döntéshozatal iránti kérelem részbeni vagy teljes elfogadhatatlanságára hivatkozott. A jelen indítványban, mivel az a már említett kérdésekre korlátozódik, nem foglalok állást az említett kifogással kapcsolatban, kivéve a második kérdéssel összefüggésben.

38.

Az észrevételeket benyújtó valamennyi fél egyetért abban, hogy a tartományi törvény nem módosítja alapvetően a 2007. évi határozatban vizsgált támogatást. Következésképpen, mivel nem minősül új támogatásnak, azt nem kell bejelenteni a Bizottságnak.

39.

A német kormány által támogatott SWR arra hivatkozik, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata által az intézkedés bejelentésének előírása céljából megállapított feltételek nem állnak fenn. ( 22 ) Így nem módosult: a) a közszolgáltatási műsorszolgáltatás tevékenységi területe; b) a hozzájárulásban részesülő szervezetek: kizárólag a közszolgálati szervezeteknek fenntartva; c) a finanszírozás forrása, kritériumként a televíziós műsorok vételének lehetőségét és nem azok konkrét követését megőrizve; és d) a hozzájárulás összege. A hozzájárulás‑fizetési kötelezettséget keletkeztető tényállás módosítása annak az igénynek tesz eleget, hogy kezelni kell a késedelmes fizetések növekvő számát, és enyhíteni kell a bizonyítási terhet a fizetések elmulasztása miatti számos eljárásban.

40.

Abból kiindulva, hogy a német közszolgálati műsorszolgáltatók finanszírozási rendszerét a 2007. évi határozat már létező támogatásnak minősítette, a svéd kormány állítása szerint vizsgálni kell a bevezetett módosítás terjedelmét. A hozzájárulás beszedésére irányuló módszer reformja egyszerű közigazgatási módosításnak minősül, amely nem változtatja meg a rendszer lényegét. Nem egy létező támogatás módosításáról van tehát szó a 794/2004 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése és a 2009. évi közlemény értelmében. Mindenesetre a 29. jegyzőkönyv szerint az EUMSZ rendelkezései nem akadályozzák meg, hogy a tagállamok előírják az említett közszolgáltatás finanszírozási módját.

41.

A Bizottság szerint a műsorszolgáltatási hozzájárulásból származó bevételeket ugyanúgy állami támogatásnak kell minősíteni, mint a korábbi díjjal szerzett bevételeket, a 2007. évi határozat 142–151. pontjával összhangban.

42.

Az említett bevételekre ugyanis továbbra is irányadók a törvényben a közérdekű állami szervezet érdekében meghatározott feltételek, ( 23 ) és az állam ellenőrzi annak beszedését, kiszámítását és alkalmazását. ( 24 ) Végeredményben állami vagy állami eszközökkel való finanszírozásról van szó. ( 25 )

43.

A Bizottság egyetért az SWR‑rel és a német kormánnyal abban, hogy nem változott a kitűzött cél, az előny jellege, a kedvezményezettek köre vagy tevékenységei, sem a jogalap vagy a műsorszolgáltatási hozzájárulás összege, hanem kizárólag a számítás paraméterei (már nem a vevőkészülék, hanem a lakás). Az említett módosítást a technológiai változások, különösen a hordozható multimédiás eszközök elterjedése indokolta.

44.

Bár az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés két részre oszlik, valójában elegendő arra választ adni, hogy be kellett volna‑e jelenteni a Bizottság számára az új tartományi törvényt, mert a 2007. évi határozat által (bizonyos feltételekkel) jóváhagyott finanszírozási rendszer alapvető átalakítását jelenti.

45.

Az ítélkezési gyakorlat szerint valamely állami támogatási programban történő módosítások vonatkozhatnak akár a létező támogatásokra, akár a Bizottságnak bejelentett előzetes szándékokra. ( 26 ) A jelen ügyben nem vitatott, hogy a 2011. évi jogszabályi reform valamely létező támogatást vagy a 659/1999 rendelet 1. cikkének c) pontja értelmében korábban jóváhagyott támogatási programot módosít.

46.

A vita tehát annak eldöntésére összpontosul, hogy e módosítás alapvetőnek minősül‑e, vagy tisztán formai vagy adminisztratív jellegű. Ennek eldöntését követően tisztázható az új intézkedésnek a közös piaccal való összeegyeztethetősége, ( 27 ) a 794/2004 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének rendelkezései szerint.

47.

A létező támogatás kisebb jellegű módosítása, amely nem keletkeztet bejelentési kötelezettséget, attól függ, hogy a módosítások érintik‑e a „korábban fennálló támogatási program alkotóelemeit”. ( 28 )„Alapvető módosítás” akkor történik, ha az említett egy vagy több alapvető elem akár alanyi, ( 29 ) akár tárgyi ( 30 ) vagy időbeli ( 31 ) jellegű.

48.

A módosítás jelentőségét, az EUMSZ hatálybalépése előtt létező támogatásról lévén szó, a támogatás szövegével, szabályaival és korlátaival összefüggésben kell értékelni. ( 32 ) Azonban, ha a jelen ügyhöz hasonlóan, a Bizottság korábban megvizsgálta és jóváhagyta a létező vagy nem létező támogatást, ( 33 ) e bizottsági döntés szolgál mérceként. ( 34 )

49.

Ezen előfeltevések alapján úgy vélem, hogy a tartományi törvény által nyújtott reform nem tartozik a korábbi program lényeges módosításának fogalmába.

50.

A módosítás az általános gazdasági érdekű szolgáltatás (a közszolgálati műsorszolgáltatás Németországban) finanszírozására vonatkozik, amely tekintetében a létező és új támogatások megkülönböztetése is irányadó. ( 35 ) Ebből adódóan a Bizottság a 2007. évi határozatban megvizsgálta az említett közszolgáltatás (akkori) díj útján történő finanszírozásában az előny fennállását az Altmark ítélkezési gyakorlat ( 36 ) feltételei értelmében, és a belső piaccal való összeegyeztethetőségét is az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése alapján.

51.

Emlékeztetek arra, hogy a tartományi törvény által bevezetett módosítás abban állt, hogy a német műsorszolgáltató szervezetek által sugárzott jelet fogó vevőkészülék birtoklását mint a hozzájárulás‑fizetési kötelezettséget keletkeztető tényállást felváltotta az olyan lakás egyszerű birtoklása, amelyben nagykorú személy lakik. Tehát az „egy lakás, egy hozzájárulás” szabály érvényesül.

52.

A rendelkezésre álló információból az következik, hogy az említett módosítás nem érintette a támogatás kedvezményezettjeit, akik továbbra is a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek. Érintette azonban a hozzájárulás fizetésére kötelezett adóalanyokat, mivel a kötelezettség kiterjed az ingatlan birtokosaira, akiket korábban nem feltétlenül terhelt ilyen kötelezettség.

53.

Az időbeli tényezők is érintetlenek maradnak, mivel, amíg az általam hivatkozott alkotmányos kötelezettség továbbra is fennáll, ( 37 ) a közhatalmi szerveknek biztosítaniuk kell, hogy a műsorszolgáltató szervezetek a feladatukhoz nélkülözhetetlen eszközökkel rendelkezzenek.

54.

A tárgyi tényezőket illetően nem változik az intézkedés célja (a közszolgáltatás finanszírozása), sem a támogatott tevékenységek köre. A módosítás, ahogy már kiemeltem, arra korlátozódik, hogy a készülék birtoklását felváltsa a lakás birtoklásával.

55.

E módosítás elvileg az adóalanyok számának növelését, és következésképpen a műsorszolgáltató szervezetek e jogcímen szerzett bevételeinek növekedését eredményezheti. Úgy tűnik azonban, hogy a gyakorlatban nem így történt. A Bizottság a KEF által közzétett számokra hivatkozik, ( 38 ) amelyek értelmében 2009‑től (a jogszabályi módosítás előtt) 2016‑ig a említett bevételek változatlanok maradtak. ( 39 )

56.

Mindenesetre a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek által kapott összeg nem kizárólag a hozzájárulásból származó általános bevételtől függ. ( 40 ) E szervezetek hozzájárulásból származó végső bevétele összegének meghatározása során a befolyásoló tényezők közül kiemelkedik a KEF eljárása, amely a közszolgálati műsorszolgáltató szervek pénzügyi igényeit ellenőrzi és számítja ki. ( 41 ) A KEF jelentései a szövetségi államok parlamentjei és kormányai formális döntéseinek alapját képezik, amelyek megállapítják a hozzájárulás összegét. ( 42 )

57.

Megállapítható tehát, hogy az adóalanyok számának növekedése és az így elért végső bevétel (feltételezett) növekedése sem bír jelentőséggel az intézkedés újszerű jellegének a fent hivatkozott értelemben történő megítélése során. A bevétel nagyságától függetlenül, a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetekre fordított részt (azaz azt a részt, amely valóban állami támogatásnak minősíthető) a szövetségi államok kormányai és parlamentjei a KEF előzetes eljárásával határozzák meg. Nincs tehát automatikus kapcsolat a végső bevétel (esetleges) növekedése és a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek által kapott támogatások összege között.

58.

Másképpen fogalmazva, a KEF‑re ruházott szerepnek, ( 43 ) az objektív finanszírozási igényekre irányuló megosztási feltételeknek, illetve a szövetségi államok kormányait vagy parlamentjeit terhelő, a KEF javaslatainak a hozzájárulás összegének meghatározásakor való figyelembevételére vonatkozó kötelezettségnek a megváltozása nagyobb mértékben befolyásolhatja a támogatás összegét, mint a hozzájárulás‑fizetési kötelezettséget keletkeztető tényállás tárgyi elemének módosítása.

59.

Figyelembe kell venni, hogy az Altmark ítélkezési gyakorlat feltételeinek vizsgálati paraméterként történő alkalmazása esetén a KEF eljárása releváns ahhoz, hogy a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek által kapott támogatás megfeleljen a közszolgáltatási kötelezettségükkel összefüggésben felmerülő költségek fedezéséhez szükséges összegeknek, anélkül hogy meghaladná azokat. ( 44 )

60.

Így tiszteletben kell tartani az EUMSZ mellékletét képező 29. jegyzőkönyvet, amely elismeri a közszolgálati műsorszolgáltatás finanszírozásának lehetőségét a tagállamok számára, „amennyiben” a műsorszolgáltató szervezeteknek juttatott forrásokat „az egyes tagállamok által rájuk ruházott, meghatározott és megszervezett közszolgálati feladat ellátásához nyújtják”.

61.

A KEF egyébként annak biztosítékává válik, hogy a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek üzleti tevékenységéből származó bevételeket levonják a támogatás összegéből. Ugyanez történik az esetleges bevételtöbblettel, ha nem a tervezett költségek fedezésére szolgál. ( 45 ) A német kormány szerint a bevételtöbbletet a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek pénzügyi tartalékainak feltöltésére használják. A szervezetek addig nem rendelkezhetnek az említett tartalékokról, amíg a KEF nem vette figyelembe azokat a pénzügyi igények elbírálása során.

62.

Ezen összefüggésben az adóalany terhére meghatározott fizetési kötelezettség alapjának egyszerű megváltoztatása nem rendelkezik olyan erővel, hogy önmagában módosítsa a műsorszolgáltató szervezetek által kapott állami támogatás összegét, vagy hogy ennélfogva befolyásolja a belső piaccal való összeegyeztethetőségét. ( 46 )

63.

Ha a fent megállapítottak nem lennének elegendők, hozzá lehet tenni, hogy a hozzájárulás‑fizetési kötelezettséget keletkeztető tényállás megváltoztatását, egyéb okok mellett, a technológiai vívmányok is indokolják. A korábbi rendszer fenntartása („egy készülék, egy hozzájárulás”) a bevételek megtöbbszörözésének veszélyével járt volna az olyan új készülékek elterjedésére tekintettel, mint többek között a személyi számítógépek ( 47 ) vagy okostelefonok, amelyek hozzáférhetővé teszik a műsorszolgáltatási programokat. ( 48 )

64.

A reform azon célnak is megfelel, hogy egyszerűsítsék a hozzájárulás beszedését, mivel, ahogy az a benyújtott észrevételekből kitűnik, a késedelmes fizetések növekedésével küzdöttek a vevőkészülékek birtoklásán alapuló rendszer hatálya alatt.

65.

E körülmények között úgy vélem, hogy a tartományi törvény által bevezetett változás sem minőségileg, sem mennyiségileg nem elegendő ahhoz, hogy azt a 794/2004 rendeletnek a 659/1999 rendelet 1. cikkének c) pontjával összhangban értelmezett 4. cikke (1) bekezdésének értelmében olyan alapvető módosításnak tekintsék, amelyet be kellene jelenteni a Bizottságnak.

66.

Az SWR írásbeli észrevételeiben kiemeli, hogy a közszolgáltatás műszaki hozzáférhetősége szorosan kapcsolódik a műsorszolgáltatás közérdekű feladatához. Tagadja, hogy a DVB‑T2 műsorszórási rendszer monopóliumot hozna létre a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek javára, mivel a 40 csatornából 26 csatorna áll a versenytársak rendelkezésére. Mindenesetre e rendszer fejlesztése az EUMSZ 107. cikk értelmében véve semmilyen előnyt nem jelent, és nem hozza hátrányos helyzetbe a külföldi üzemeltetőket, mivel jellegénél fogva a funkciói közé tartozik a közvetítés azon a területen, amelyen a műsorszolgáltatást biztosítják.

67.

A német kormány egyetért az SWR érveivel, bár elsődlegesen azt hangsúlyozza, hogy a DVB‑T2 digitális földfelszíni közvetítési rendszer üzembe helyezésének nincs jelentősége a díjváltozásnak az EUM‑Szerződés állami támogatásokra vonatkozó szabályai alapján történő értékelése során.

68.

A Bizottság sem érti azt, hogy a műsorszolgáltatási hozzájárulásból származó bevételeknek az új technológiákba való befektetése milyen módon vezethetne monopólium létrehozásához a DVB‑T2 digitális földfelszíni televíziózás területén, és olyan adatokat szolgáltat, amelyek alátámasztják a magán műsorszolgáltatók rendelkezésére bocsátását. Úgy véli egyfelől, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók befektetései a közérdekű feladatuk elvégzéséhez kapcsolódó költségeknek minősülnek. Másfelől a közszolgálati műsorszolgáltatásról szóló közlemény 74. pontjára hivatkozik, amelyben kifejezetten említi a jelentős technológiai befektetésekre irányuló különleges pénzügyi tartalékok képzését, amelyek feltétlenül szükségesek a hivatkozott közszolgálati feladat ellátásához. Ezért e befektetések összeegyeztethetők az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésével.

69.

A svéd kormány e kérdésben nem terjesztette elő álláspontját.

70.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésének első részével, úgy tűnik, a kérdést előterjesztő bíróság annak megállapítását vizsgálja, hogy a tartományi törvény által meghatározottak szerinti hozzájárulás összeegyeztethetetlen az EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikkel, mert a beszedése arra szolgál, hogy megkönnyítse a DVB‑T digitális jelsugárzási rendszerről egy fejlettebb rendszerre (DVB‑T2) való áttérést, amely utóbbi rendszerből más tagállambeli műsorszolgáltatók ki vannak zárva.

71.

Egyetértek az írásbeli észrevételeket előterjesztő felekkel abban, hogy bírálják e kérdés relevanciáját és az előterjesztés módját, mivel nem ad egyértelmű magyarázatot a hivatkozott jogi háttérre. E körülmény megakadályozza annak tisztázását, hogy a tartományi törvény e tekintetben összeegyeztethető‑e az uniós joggal.

72.

Másodlagos jelleggel úgy vélem, hogy a kérdés kétértelmű vagy nem kellőképpen megalapozott előfeltevéseken alapszik. A DVB‑T2 technológia kapcsán, például, azt monopolhelyzetben lévőnek minősíti, de e technológia nyitott a közszolgálati és a magán műsorszolgáltatók számára is, amely alapján a német közszolgálati üzemeltetők a magán műsorszolgáltatókhoz viszonyítva nincsenek előnyösebb helyzetben.

73.

A DVB‑T2 új technológiára való áttérés során az illetékes hatóságok (és nem a műsorszolgáltató szervezetek) döntenek a közvetítési kapacitásról és a sugárzási terület megtervezéséről. A Bizottság állítása szerint, ha a hozzájárulás‑fizetési kötelezettséget keletkeztető tényállással kapcsolatos bármely változat érvényesül is, ez nincs összefüggésben azzal, hogy Németországban – más tagállamokhoz hasonlóan – a rendelkezésre álló frekvenciák száma egyéb szabályok értelmében korlátozott.

74.

Az tény, hogy a hozzájárulásból származó bevételek a közszolgálati műsorszolgáltatóknak a DVB‑T2 technológiához való hozzáférését szolgálják, önmagában nem érvényteleníti a tartományi törvényt, és nem feltétlenül eredményez az EUMSZ‑szel ellentétes állami támogatást. Ahogy azt az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adandó válaszban már leírtam, a KEF‑nek meg kell vizsgálnia a költségeket és a befektetéseket (többek között az olyan technológiai fejlesztésekbe való befektetéseket, mint a DVB‑T2), hogy megkülönböztesse azokat, amelyek a felügyelete alá tartozó szervezetekre ruházott közszolgálati feladatok teljesítése által indokoltak. ( 49 )

75.

Következésképpen, bár feltételezve, hogy a Bíróság a hozzájárulásból beszedett és a DVB‑T2 rendszer létrehozására felhasznált pénzösszegek állami támogatásnak való minősítésével kapcsolatban megítélési szempontokat ismertethet a kérdést előterjesztő bírósággal, az ilyen magyarázatok érdektelenek a tartományi törvény uniós joggal való összeegyeztethetőségének megítélése szempontjából.

76.

Az SWR és a német kormány rámutat arra, hogy a műsorszolgáltatási hozzájárulás beszedésével, a végrehajtási eljárásban is, a regionális műsorszolgáltató szervezetek a törvény által rájuk ruházott közszolgáltatási feladatot látnak el, és közjogi intézményként járnak el (tudniillik az állam közvetett közigazgatási rendszerének szerves részeként), amely megkülönbözteti ezeket a magán műsorszolgáltatóktól.

77.

Kiemelik, hogy a műsorszolgáltatási hozzájárulás megfizetésének elmulasztásából eredő követelés közigazgatási eljárásban történő végrehajtásának alkalmazása a Bizottság által a 2007. évi határozat keretében értékelt egyik elem volt.

78.

A német kormány hozzáteszi, hogy mind a közszolgálati műsorszolgáltatás finanszírozása, mind pedig a hozzájárulás‑fizetési kötelezettséget keletkeztető tényállás és a beszedési eljárás is a tagállamok hatáskörébe tartozik.

79.

A Bizottság szerint a végrehajtható okiratok kibocsátásának lehetősége a magán műsorszolgáltatókkal szemben előnyt képez. Annyiban, amennyiben ezen előjog azon ellentételezés részét képezi, amelyet a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek közszolgáltatási feladatuk ellátásáért kapnak, az összeegyeztethető az állami támogatásra vonatkozó szabályokkal. ( 50 ) Ezen előjog a közszolgálati műsorszolgáltatási feladathoz kapcsolódó járulékos jognak minősíthető, és a létező támogatás egyik lényegi elemét jelenti, ahogy azt a 2007. évi határozat kimondta.

80.

A svéd kormány az előzetes döntéshozatalra előterjesztett e kérdéssel kapcsolatban sem tett észrevételeket.

81.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés a második kérdés második részéhez kapcsolódik, és mindkettő a meg nem fizetett hozzájárulások beszedésére irányuló közigazgatási végrehajtási rendszerre vonatkozik. Ezeket tehát együttesen vizsgálom.

82.

A Bíróság, bár érintőlegesen, már foglalkozott a műsorszolgáltatási hozzájárulás címén meg nem fizetett követelések közigazgatási végrehajtási rendszerére vonatkozó kérdéssel, és megállapította, hogy az ilyen lehetőséggel bíró szervezetek közhatalmi jogosítványokkal rendelkeznek. ( 51 ) Az említett ügy közbeszerzési szerződésekről szólt, azonban ez nem jelenti akadályát annak, hogy e következtetést a jelen ügyre is kiterjesszem.

83.

Kétségtelen, hogy a Trapeza Eurobank Ergasias ítélet szerint, ( 52 ) amelyre a Bizottság hivatkozik, hasonló intézkedés – más magán versenytársakhoz viszonyítva – előnyben részesítő intézkedésnek minősíthető. Márpedig nem szabad elfelejteni, hogy a hozzájárulás kizárólag a közszolgálati műsorszolgáltató szervezetekre ruházott közszolgáltatási feladat finanszírozására szolgál, nem pedig üzleti tevékenységek finanszírozására. Következésképpen a saját közigazgatási hatáskörben lefolytatott eljárással történő behajtás biztosítja az említett szolgáltatás elvégzéséhez szükséges pénzeszközök bevételét, eleget téve a jogszabályi kötelezettségnek.

84.

Ha a kérdést előterjesztő bíróság állítása szerint a hozzájárulás az adóhoz hasonló jelleggel rendelkezik, észszerű, hogy a beszedése céljából ugyanazon (végrehajtási) eszközöket alkalmazzák, mint az adóbehajtás során. Mivel a hozzájáruláshoz közjogi jogosítványok kapcsolódnak, az önkéntes módon és a végrehajtás útján történő beszedés is a hozzájárulásnak a közszolgálati műsorszolgáltatás nyújtásának biztosításában rejlő aspektusát fedi fel. A végrehajtási rendszer a behajtás hatékonyságához is hozzájárul.

85.

Mindenesetre e kérdés megválaszolásához kulcsfontosságú érv az állami támogatások rendszerét illetően, hogy – amint arra az SWR és a német kormány is rámutat – a 2007. évi határozatban a Bizottság már figyelembe vette azon jogosultság fennállását, hogy közigazgatási jellegű végrehajtási eljárásban hajtsák végre a meg nem fizetett összegek behajtását.

86.

A Bizottság az említett határozatban megállapította, hogy a műsorszolgáltató szervezetek számára biztosították a hozzájárulás közvetlenül – ideértve a közigazgatási végrehajtási eljárást is – történő beszedéséhez való jogot. ( 53 ) Ezen értékelés lehetővé tette annak megállapítását, hogy az így szerzett bevételek állami ellenőrzés alatt állnak, és ennélfogva az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami forrás jellegével rendelkeznek. ( 54 )

87.

Mivel a tartományi törvény e szempontból semmilyen újítást nem hozott és sértetlenül fenntartotta a korábbi szabályozásban foglalt közigazgatási végrehajtási rendszert, ez utóbbi a 2007. évi határozat hatálya alá tartozik.

88.

Egyébként a közszolgálati és magán műsorszolgáltatók közötti eltérő bánásmód ebben a helyzetben önállóan nem, hanem az őket jogszerűen megillető jogok és az általuk jogszerűen vállalt kötelezettségek összetett rendszerében vizsgálható. A közjogi szervezetekkel szemben a közszolgáltatási feladataik ellátásából fakadó korlátozások állnak fenn, amelyek alól a magánszervezetek mentesülnek. Ezzel szemben semmi nem akadályozza, hogy a magánjogi jogosultságokon túlmenő jogosultságokkal rendelkezzenek, amelyek utólagos bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik.

89.

A jogállásbeli különbség igazolhatja, hogy a közjogi jellegű hozzájárulás beszedése esetén a rendes végrehajtási eljárás lefolytatása céljából előírt, közigazgatási jellegű eszközöket alkalmazzák nemfizetés esetén.

90.

A fent kifejtettekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés első részét utasítsa el mint elfogadhatatlant, és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első három kérdéssel kapcsolatban a Landgericht Tübingen (tübingeni regionális bíróság, Németország) számára a következő választ adja: