—

Mivel a kérelmet valamely tagállam szervéhez nyújtották be, és az az e tagállamból származó dokumentumokra vonatkozott, a rendelet 5. cikke nem alkalmazható. A kérelemnek a tagállam által a rendelet 5. cikkének második bekezdése alapján a Bizottsághoz történő egyszerű átirányítása nem alapozza meg a Bizottság hatáskörét akkor, ha a kérelem nem a Bizottságtól származó dokumentumokra vonatkozik. Még ha alkalmazandó is lenne a kérelemre a rendelet 5. cikke, a rendelet 5. cikkének második bekezdését akkor sem lehetne úgy értelmezni, hogy az az uniós intézményt ezen kérelemmel kapcsolatban kötelező erejű határozat meghozatalára hatalmazza fel.

—

Mivel a Bizottság a Lengyel Köztársaságból származó dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozóan határozott, a rendelet 4. cikkének (4) bekezdése alapján köteles lett volna ezen állammal egyeztetni, amit nem tett meg. A Lengyel Köztársaságból származó dokumentumokhoz való hozzáférés a rendelet 4. cikkének (5) bekezdése alapján kinyilvánított tiltakozás hiányában csak rendkívüli körülmények között lett volna megtagadható, amelyek itt nem álltak fenn.

—

A Bizottság a határozat megtámadott részének meghozatalára vonatkozó hatáskörét semmilyen módon sem indokolta, bár a felperes megerősítő kérelmének jelentős részét egyértelműen a Bizottság hatáskörének hiányára vonatkozó kérdésnek szentelte. A megtámadott határozat indokolása nem tér ki erre a kérdésre, ami lehetetlenné teszi azt, hogy a felperes a Törvényszék előtt megfelelően védje jogait.

—

Amennyiben a Törvényszék az első jogalapban kifejtettekkel ellentétesen úgy határozna, hogy az 1049/2001 rendelet 5. cikkének második bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ha valamely tagállam a birtokában lévő dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmet valamely uniós intézményhez irányítja át, ez az átirányítás az érintett intézményt felhatalmazza arra, hogy a kérelemmel kapcsolatban kötelező erejű határozatot hozzon, a felperes arra hivatkozik, hogy az 5. cikk ilyen módon értelmezett rendelkezése nem alapítható sem az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdésére, sem az EK 255. cikkre mint megfelelő jogalapra, és ezáltal érvénytelen. Ezenkívül az így értelmezett rendelkezés ellentétes az 1049/2001 rendelet indokolásával, ami az EUMSZ 296. cikk (EK 253. cikk) alapján annak érvénytelenségét eredményezi.