3.8.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 254/14

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2015. március 25-i ítéletét;

—

semmisítse meg az Európai Bizottságnak a szarvasmarhaféléket érintő fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE) szűrővizsgálatának finanszírozásához Belgium által nyújtott állami támogatásról (C 44/08 [ex NN 45/04] állami támogatás) szóló, 2011. július 27-i határozatát, és

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

a)

Első rész: a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot és nem tett eleget az indokolási kötelezettségének különösen akkor, amikor azon feltevésből indult ki, hogy minden egyes alkalommal, amikor a hatóságok bizonyos vállalkozásoknak törvényi vagy közigazgatási rendelkezésekben kötelezettséget írnak elő, az e kötelezettséggel kapcsolatos költségeket automatikusan az érintett vállalkozások viselik anélkül, hogy ezen a hatóságok bármely módon változtatni tudnának, mégpedig függetlenül az intézkedés céljától és a közhatalmi előjogok gyakorlásával való összefüggéstől. E feltevésnek nem lehet helyt adni, azonban a Törvényszék nem adott magyarázatot arra, hogy a TSE-vizsgálatok költségei miért olyan terhet jelentenek, amelyet valamely vállalkozásnak általában viselnie kell. A Törvényszék nem tett eleget a Bíróság alapokmánya 53. cikkével összefüggésben értelmezett 36. cikkében előírt indokolási kötelezettségének sem, különösen annyiban, amennyiben nem vizsgálta a felperes által felhozott különböző érveket és eseteket, vagy nem ismerte el azok relevanciáját.

b)

Második rész: a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel a harmonizációs rendelkezések fennállását vagy hiányát az állami támogatás fennállásának az értékelése céljából teljesen irrelevánsnak tekintette. E tekintetben a Törvényszék nem tett eleget a Bíróság alapokmánya 53. cikkével összefüggésben értelmezett 36. cikkében előírt indokolási kötelezettségének sem, mivel a Belga Királyság érvelésére nem válaszolt.

c)

Harmadik rész: a Törvényszék a megtámadott ítéletben tévesen indult ki abból, hogy a Belga Királyság nem mutatta be, hogy a túlkompenzáció fennállása vagy hiánya jogilag miért releváns az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett gazdasági előny fennállásához. Ezenkívül a megtámadott ítélet téves jogalkalmazáson alapul, mivel úgy tűnik, hogy abból indult ki, hogy ezen érvelés ténybeli szempontból nem tartalmaz kellő magyarázatot.