—

az F&S Leasing képviseletében GmbH, M. Rihtar és B. Potočan odvetnika,

—

a szlovén kormány képviseletében T. Mihelič Žitko, meghatalmazotti minőségben,

—

a spanyol kormány képviseletében M. J. García‑Valdecasas Dorrego, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében M. Wilderspin és M. Žebre, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás: 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o., HL 2011. L 124., 47. o.) 5. cikke 1. pontjának, 6. cikke 3. pontjának, és 15. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Szlovéniában lakóhellyel rendelkező M. Kostanjevec és az Ausztriában székhellyel rendelkező F&S Leasing GmbH (a továbbiakban: F&S) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya egy pénzügyi lízingszerződés teljesítésének az elmulasztása.

3

A 44/2001 rendelet (2) bekezdéséből következik, hogy az irányelv a belső piac megfelelő működése érdekében „[a] polgári és kereskedelmi ügyekben az e rendelet hatálya alá tartozó tagállamok határozatainak gyors és egyszerű elismerése és végrehajtása céljából elengedhetetlenül szükséges, joghatósági összeütközésre vonatkozó szabályok egységesítésére és az alaki követelmények egyszerűsítésére irányuló rendelkezések megalkotására irányul”.

4

E rendelet (11)–(13) és (15) preambulumbekezdése a következőket állapítja meg:

[...]

5

Az említett rendeletben foglalt joghatósági szabályokat annak II. fejezete foglalja magában. E fejezet részét képezi többek között az 1., 2. és 4. szakasz, melyek címe „Általános rendelkezések”, „Különös joghatóság” és „Joghatóság fogyasztói szerződések esetén”.

6

A 44/2001 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése, amely az említett fejezet 1. szakaszához tartozik, a következőket írja elő:

„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”

7

E rendeletnek a szintén e szakaszban található 3. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállam bíróságai előtt kizárólag e fejezet 2–7. szakaszában megállapított rendelkezések alapján perelhető. ”

8

Az említett rendeletnek az ugyanezen II. fejezet 2. szakaszában szereplő 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető:

[...]”

9

Ugyanezen rendelet 6. cikkének 3. pontja értelmében, amely szintén ezen 2. szakaszba tartozik, a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy perelhető továbbá „az ugyanazon a szerződésen vagy ugyanazon a tényálláson alapuló viszontkeresetnél, amelyen az eredeti kereset alapul, azon bíróság előtt, amely az eredeti kereset tárgyában eljár”.

10

A 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja, amely ugyanezen 2. fejezet 4. szakaszába tartozik, a következőket írja elő:

„Valamely személy, a fogyasztó [helyesen: A valamely személy – a fogyasztó –] által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződéssel kapcsolatos ügyekben a joghatóságot a 4. cikk és az 5. cikk 5. pontjának sérelme nélkül e szakasz határozza meg, ha:

[...]

11

E rendelet 16. cikke a következőket írja elő:

„(1)   A fogyasztó a másik szerződő fél ellen akár annak a tagállamnak a bíróságai előtt, ahol a fél lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik, akár saját lakóhelyének bíróságai előtt indíthat eljárást.

(2)   A fogyasztó ellen a másik szerződő fél kizárólag a fogyasztó lakóhelyének bíróságai [helyesen: lakóhelye tagállamának bíróságai] előtt indíthat eljárást.

(3)   E cikk nem érinti a viszontkereset indításához való jogot annál a bíróságnál, amely előtt e szakasznak megfelelően az eredeti kereset nyomán indult peres eljárás folyamatban van.”

12

Az említett rendelet 30. cikkének a szövege a következő:

„E szakasz alkalmazásában a bíróság megkeresettnek tekintendő:

13

Ugyanezen rendelet 66. cikke értelmében, amely a rendelet VI. fejezetébe tartozik, melynek címe „Átmeneti rendelkezések”:

„(1)   E rendelet kizárólag a hatálybalépését követően indított eljárásokra, és alaki követelményeknek megfelelően elkészített vagy közokiratként nyilvántartásba vett okiratokra alkalmazható.

(2)   Ha azonban a származási tagállamban folyó eljárást e rendelet hatálybalépését megelőzően indították, a hatálybalépést követően hozott határozatot a III. fejezetnek megfelelően kell elismerni és végrehajtani,

14

A Zakon o pravdnem postopku (polgári perrendtartás) 183. cikke a viszontkeresetre vonatkozóan a következőket írja elő:

„Az alapügy elbírálását megelőzően az alperes viszontkeresetet nyújthat be ugyanazon bírósághoz a következő esetekben:

Viszontkereset nem terjeszthető elő, ha annak érdemi elbírálására más bíróság rendelkezik hatáskörrel, vagy ha annak elbírálására vonatkozóan más típusú eljárást kell alkalmazni.

Viszontkereset abban az esetben is előterjeszthető, ha azt ugyannak a bíróságnak más összetételben kell elbírálnia.”

15

Az F & S, amelynek székhelye Ausztriában található, 1994. január 14‑én pénzügyi lízingszerződést kötött M. Kostanjeveccel. Az F & S, tekintettel arra, hogy a szerződés alapján esedékes havi részletek nem kerültek kifizetésre, 1995. október 26‑án azt követelte M. Kostanjevectől, hogy fizessen meg a részére 16692,22 eurót, és e végrehajtási követelés hiteles okiraton alapult. Az M. Kostanjevec által az e végrehajtási követeléssel szemben előterjesztett ellentmondás a nemzeti jog értelmében azt eredményezte, hogy a Okrožno sodišče v Ptuju (ptuji regionális bíróság, Szlovénia) járt el, és az említett végrehajtási kérelem alapján bírósági eljárás indult.

16

Ezen utóbbi bíróság a 2004. április 28‑i ítéletben M. Kostanjevecet 16692,22 eurónak, valamint a szerződéses kamatoknak és az eljárási költségeknek a megfizetésére kötelezte.

17

A Višje sodišče v Mariboru (maribori fellebbviteli bíróság, Szlovénia) 2006. április 11‑i ítéletével, amely elutasította M. Kostanjevec fellebbezését, az elsőfokú bíróság 2004. április 28‑i ítélete jogerőre emelkedett, és végrehajthatóvá vált.

18

M. Kostanjevec ezen ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a kérdést előterjesztő bíróság, a Vrhovno sodišče (legfelsőbb bíróság, Szlovénia) előtt. Az F & S és M. Kostanjevec 2006. július 31‑én, ezt megelőzően, hogy az említett bíróság e keresetet elbírálta volna, peren kívüli egyezséget kötött, amelynek értelmében M. Kostanjevec legkésőbb 2006. augusztus 30‑ig megfizeti a főösszeget, 16692,22 eurót, valamint az eljárási és végrehajtási költségeket.

19

A kérdést előterjesztő bíróság a 2008. július 9‑i végzéssel hatályon kívül helyezte az Okrožno sodišče v Ptuju (ptuji regionális bíróság) 2004. április 28‑i ítéletét, valamint a Višje sodišče v Mariboru (maribori fellebbviteli bíróság) 2006. április 11‑i ítéletét, és az ügyet visszautalta az elsőfokú bíróság elé új határozathozatal céljából.

20

M. Kostanjevec e visszautalást követően az Okrožno sodišče v Ptuju (ptuji regionális bíróság) előtt viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben azt kérte, hogy az F & S fizessen vissza a számára 18678,45 eurót, amely az említett társasággal 2006. július 31‑én kötött egyezség keretében általa 2006. augusztus 30‑án kifizetésre került összegnek, valamint a késedelmi kamatoknak felel meg.

21

Az új eljárás keretében az Okrožno sodišče v Ptuju (ptuji regionális bíróság) a 2009. november 4‑i ítéletben elutasította az F & S visszatérítés iránti keresetét, és helyt adott M. Kostanjevec viszontkeresetének amiatt, hogy M. Kostanjevec nem kapta meg a lízingszerződés tárgyát képező dolgot, így az F & S nem teljesítette a dolog átadására irányuló szerződéses kötelezettségét.

22

Az F & S ezen határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő a Višje sodišče v Mariboru (maribori fellebbviteli bíróság) előtt, amely a 2010. március 31‑i ítéletben megállapította, hogy M. Kostanjevec viszontkeresete elfogadhatatlan, mivel „a keresetek olyan kölcsönös függőségi viszonyban vannak, amely miatt kizárják egymást”. E bíróság ugyanakkor megállapította, hogy a szlovén bíróságok a 44/2001 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján joghatósággal rendelkeznek.

23

Ezen utóbbi ítélet, amely alapján az elsőfokú ítélet jogerőssé vált, szintén felülvizsgálati kérelem tárgyát képezte a kérdést előterjesztő bíróság előtt, és e kérelem arra a kérdésre vonatkozott, hogy a szlovén bíróságok rendelkeznek‑e joghatósággal a viszontkereset elbírálására. Az F & S álláspontja szerint nem teljesülnek sem a viszontkereset benyújtásához kapcsolódó feltételek, és a fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos jogvitákra vonatkozó szabályok alkalmazásához szükséges feltételek sem, mivel az alapügy tárgyát képező jogvita nem pénzügyi lízingszerződésre vagy fogyasztói szerződésre vonatkozik, hanem egy jogalap nélküli gazdagodással kapcsolatos keresetre.

24

E körülmények között a Vrhovno sodišče (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

25

Az Európai Bizottság az írásbeli észrevételeiben vitatja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát. Emlékeztet arra, hogy a 44/2001rendelet 66. cikkének (1) bekezdése értelmében e rendelet rendelkezései kizárólag a hatálybalépését követően indított bírósági eljárásokra alkalmazhatóak. A Szlovén Köztársaság esetében e rendelkezések ezért e tagállam területén csak a tagállamnak az Európai Unióhoz való csatlakozásától, azaz 2004. május 1‑jétől alkalmazandók.

26

A Bizottság álláspontja szerint ha az alapügyben folyamatban lévő eljárást az F & S által a kikényszerített végrehajtás iránt 1995. október 26‑án előterjesztett kérelem nyomán megindított eljárás meghosszabbításának kell tekinteni, az nyilvánvalóan jóval azelőttre nyúlik vissza, hogy a 44/2001 rendelet Szlovéniában hatályba lépett. E rendelet csak abban az esetben lehetne alkalmazható, ha az F & S‑szel 2006. július 31‑én kötött egyezség keretében, egy később hatályon kívül helyezett ítélet alapján kifizetett összeg visszatérítése iránt M. Kostanjevec által előterjesztett kereset maga a 44/2001 rendelet 66. cikkének (1) bekezdése értelmében „eljárásnak” minősülne.

27

Márpedig amint azt a főtanácsnok az indítványának a 34. pontjában megállapította, az olyan, visszatérítés iránti kérelem, amelyet az eredeti kereset új vizsgálata keretében, az e keresetet elbíráló határozat jogerőssé vált hatályon kívül helyezésének következtében terjesztettek elő, a 44/2001 rendelet 66. cikkének (1) bekezdése értelmében „eljárásnak” minősül.

28

Ugyanis bár a tagállamok belső jogában alkalmazott megoldások eltérőek lehetnek az ítélet dolog autoritása elvének a végrehajtási módozatait illetően, az, hogy a releváns nemzeti eljárásjogi szabályok szerint e határozat jogerőre emelkedett, elég annak a megállapításához, hogy egy olyan későbbi kereset, amely az ellenérdekű féllel szemben jogalap nélküli gazdagodás jogcímén való jogérvényesítésre irányul, e rendelkezés értelmében az „eljárás” fogalmába tartozik.

29

Ezenfelül a 44/2001 rendeletnek az alapügy tekintetében fennálló időbeli hatályát illetően a Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben feltett valamennyi kérdés az M. Kostanjevec által a 2008‑as év során előterjesztett, jogalap nélküli gazdagodásra alapított keresett érinti, így az ilyen kereset a 44/2001 rendelet időbeli hatálya alá tartozik.

30

E körülményekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

31

A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a 2001/44 rendelet 6. cikkének 3. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az e rendelkezésben a viszontkereset elbírálására kijelölt bíróság joghatósággal rendelkezik az ilyen, jogalap nélküli gazdagodás jogcímén alapuló, peren kívüli egyezség keretében kötött megállapodás szerinti összeg visszatérítése iránti kereset tekintetében, ha e kérelmet az ugyanezen felek közötti olyan új bírósági eljárás keretében terjesztették elő, amely az e felek közötti eredeti eljárást befejező, és az említett peren kívüli egyezség keretében végrehajtott határozat hatályon kívül helyezését követi.

32

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy egyrészt a Bíróság a 1995. július 13‑iDanværn Production ítélet (C‑341/93, EU:C:1995:239) 12. pontjában már értelmezte a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja értelmében vett „viszontkereset” fogalmát oly módon, hogy az lényegében az alperes elmarasztalása iránti olyan külön kérelmet érint, amely adott esetben az alperes által követeltet meghaladó összegre is irányulhat, és akkor is érvényesíthető, ha az alperes követelését elutasították.

33

Amint azt a főtanácsnok az indítványának a 39. pontjában megállapította, a viszontkeresetnek tehát a felperesi követeléstől elhatárolhatónak kell lennie, és külön marasztalásra irányuló kérelmet kell tartalmaznia.

34

Az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló körülmények között az eredeti határozat végrehajtása keretében, e határozat hatályon kívül helyezését megelőzően teljesített kifizetés visszatérítése iránti kérelem a lízingbevevő önálló kérelmének minősül, amely arra irányul, hogy a lízingbeadót külön kötelezzék a jogalap nélkül kifizetett összeg visszatérítésére. Az ilyen kérelem tehát nem az ellenérdekű fél kifizetés iránti keresete elleni puszta védekezési eszköznek minősül.

35

Másrészt a 44/2001 rendelet 6. cikkének 3. pontja ezenfelül megköveteli azt is, hogy a viszontkereset „ugyanazon a szerződésen vagy ugyanazon a tényálláson alapul[jon]”, mint „amelyen az eredeti kereset alapul”.

36

Amint azt a főtanácsnok az indítványának a 43. pontjában megállapította, ezt a kifejezést önállóan kell értelmezni, a 44/2001 rendelet célkitűzéseire tekintettel.

37

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a viszontkeresettel kapcsolatos különös joghatóság a megfelelő igazságszolgáltatásra való törekvés miatt teszi lehetővé a felek számára azt, hogy ugyanazon eljárás során és ugyanazon bíróság előtt rendezzék a közös eredetű kölcsönös követeléseiket. Így elkerülhetők a felesleges és többszörös eljárások.

38

Az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló körülmények között a jogalap nélküli gazdagodás jogcímén alapuló, visszatérítés iránti viszontkeresetet úgy kell tekinteni, hogy az a lízingbeadó kezdeti keresetének alapjául szolgáló lízingszerződésből származik. Az időközben hatályon kívül helyezett ítélet végrehajtása keretében kifizetett összegnek megfelelő állítólagos jogalap nélküli gazdagodás ugyanis az említett szerződés nélkül nem következett volna be.

39

Következésképpen meg kell állapítani, hogy az ilyen körülmények között a jogalap nélküli gazdagodás jogcímén alapuló, visszatérítés iránti viszontkereset a 44/2001 rendelet 6. cikkének 3. pontja értelmében az alapügyben a felek között kötött lízingszerződésen alapul.

40

A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2001/44 rendelet 6. cikkének 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben a viszontkereset elbírálására kijelölt bíróság joghatósággal rendelkezik az ilyen, jogalap nélküli gazdagodás jogcímén alapuló, peren kívüli egyezség keretében kötött megállapodás szerinti összeg visszatérítése iránti kereset tekintetében, ha e kérelmet az ugyanezen felek közötti olyan új bírósági eljárás keretében terjesztették elő, amely az e felek közötti eredeti eljárást befejező, és az említett peren kívüli egyezség keretében végrehajtott határozat hatályon kívül helyezését követi.

41

Mivel az első kérdésre adott válasz szerint a 2001/44 rendelet 6. cikkének 3. pontjában a viszontkereset elbírálására kijelölt bíróságnak az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló körülmények között fennáll a joghatósága, és e válasz lehetővé teszi a kérdést előterjesztő bíróság számára a bírósági joghatóság megállapítását, a második és a harmadik kérdésre nem szükséges válaszolni.

42

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 6. cikkének 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben a viszontkereset elbírálására kijelölt bíróság joghatósággal rendelkezik az ilyen, jogalap nélküli gazdagodás jogcímén alapuló, peren kívüli egyezség keretében kötött megállapodás szerinti összeg visszatérítése iránti kereset tekintetében, ha e kérelmet az ugyanezen felek közötti olyan új bírósági eljárás keretében terjesztették elő, amely az e felek közötti eredeti eljárást befejező, és az említett peren kívüli egyezség keretében végrehajtott határozat hatályon kívül helyezését követi.