1.

Valamely fogyasztói szerződésben szereplő kikötés tisztességtelen jellegét megállapító bírósági határozat – mint precedens – nyilvánvalóan kötelezőnek tűnik. Felruházhatják‑e ugyanakkor az ilyen ítéletet erga omnes hatállyal a tagállamok, oly módon, hogy az olyan eladókat és szolgáltatókat is kötelezzen, amelyek nem vettek részt az eljárásban? Ezt a kérdést terjesztették a Bíróság elé a jelen ügyben.

2.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egy szolgáltató és a lengyel verseny‑ és fogyasztóvédelmi hivatal között, e szolgáltatóval szemben amiatt kiszabott bírság tárgyában folyamatban lévő jogvita keretébe illeszkedik, hogy ez utóbbi a fogyasztókkal kötött szerződéseiben korábban tisztességtelennek nyilvánított, és ezért nyilvántartásba vett kikötésekkel egyenértékű általános szerződési feltételeket alkalmazott, noha e szolgáltató nem vett részt a nyilvántartásban szereplő kikötések tisztességtelen jellegének megállapítását eredményező eljárásban.

3.

A kérdést előterjesztő bíróság elsőként lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a 2009/22/EK irányelv ( 2 ) 1. és 2. cikkével összefüggésben értelmezett 93/13/EGK irányelv ( 3 ) 6. cikkének (1) bekezdésével és 7. cikkével ellentétes‑e az e bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban szereplő szabályozás.

4.

Ebben az összefüggésben a Bíróságnak új módszerrel kell meghatároznia a tagállamokat a 93/13 irányelv rendszerében megillető eljárásjogi autonómia korlátait, és egyensúlyt kell teremtenie a fogyasztók tisztességtelen feltételekkel szembeni hatékony védelme és az eladót vagy a szolgáltatót az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikke alapján megillető meghallgatáshoz való jog között.

5.

A 93/13 irányelv 3. cikke ekként rendelkezik:

„(1)   Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.

(2)   Egy szerződési feltétel minden olyan esetben egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek tekintendő, ha azt már előzetesen megfogalmazták és ezért a fogyasztó nem tudta annak tartalmát befolyásolni, különösen az előzetesen kidolgozott szabványszerződések esetében.

[…]

Olyan esetekben, amikor egy eladó vagy szolgáltató arra hivatkozik, hogy egy szabványfeltételt egyedileg megtárgyaltak, ennek bizonyítása az eladót vagy szolgáltatót terheli.

(3)   A melléklet tartalmazza azoknak a feltételeknek a jelzésszerű és nem teljes felsorolását, amelyek tisztességtelennek tekinthetők.”

6.

A szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megítélése kapcsán ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy:

„(1)   A 7. cikk sérelme nélkül egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre [helyesen: a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes olyan körülményre hivatkozva], amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére vagy egy olyan másik szerződés feltételeire [helyesen: feltételeire hivatkozva], amelytől e szerződés függ.”

7.

Az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„(1)   A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

8.

A 93/13 irányelv 7. cikkének rendelkezése szerint:

„(1)   A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.

(2)   Az (1) bekezdésben említett eszközök olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik, hogy a nemzeti fogyasztóvédelmi jogszabályok szerint jogos érdekkel rendelkező személyek vagy szervezetek eljárást kezdeményezzenek a vonatkozó nemzeti jogszabály értelmében bíróság vagy illetékes közigazgatási hatóság előtt annak megítélésére, hogy a fogyasztókkal kötendő szerződésekben általános használatra kidolgozott szerződési feltételek tisztességtelenek‑e, valamint megfelelő és hatékony eszközökkel élnek azért, hogy megszüntessék az ilyen feltételek alkalmazását.

(3)   A saját nemzeti jogszabályok tiszteletben tartásával a (2) bekezdésben említett jogorvoslati eljárások elkülönítve vagy együttesen indíthatók az ellen az azonos gazdasági ágazathoz tartozó több eladó és szolgáltató, illetve szakmai szövetségük ellen, akik, illetve amelyek azonos általános szerződési feltételeket vagy hasonló feltételeket használnak, vagy azok használatát javasolják.”

9.

A 93/13 irányelv 8. cikke szerint a tagállamok az ezen irányelv által szabályozott területen elfogadhatnak vagy hatályban tarthatnak a jelen irányelv által előírtaknál szigorúbb rendelkezéseket, amennyiben azok összhangban vannak a Szerződéssel.

10.

A 93/13 irányelv 8a. cikke (1) bekezdésének szövege a következő: ( 4 )

„(1)   Amennyiben egy tagállam a 8. cikkel összhangban rendelkezéseket fogad el, arról, valamint annak minden későbbi változásáról tájékoztatja a Bizottságot, így különösen, ha az említett rendelkezések:

[…]

11.

A 2009/22 irányelv „Hatály” címet viselő 1. cikke az alapeljárás tényállásának idején hatályos változatában így rendelkezik:

„(1)   Ennek az irányelvnek az a célja, hogy közelítse a fogyasztóknak az I. mellékletben felsorolt irányelvekben foglalt kollektív érdekeinek védelmét célzó, a 2. cikkben említett jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokra vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket azért, hogy biztosítsa a belső piac zavartalan működését.

(2)   Ennek az irányelvnek az alkalmazásában jogsértésnek minősül minden olyan cselekmény, amely ellentétes a tagállamok belső jogrendjébe átültetett, az I. mellékletben felsorolt irányelvekben foglalt rendelkezésekkel és sérti az (1) bekezdésben említett kollektív érdekeket.”

12.

A 2009/22 irányelv „Az 1. cikkben említett irányelvek jegyzéke” címet viselő I. mellékletének 5. pontjában szerepel a 93/13 irányelv.

13.

A 2009/22 irányelvnek „A jogsértés megszüntetésére irányuló eljárások” címet viselő 2. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„(1)   A tagállamok kijelölik azokat a bíróságokat vagy közigazgatási hatóságokat, amelyek hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy döntsenek a 3. cikk értelmében feljogosított egységek által kezdeményezett olyan eljárásokban, amelyek a következőkre irányulnak:

14.

A 2007. február 16‑i Ustawa o ochronie konkurencji i konsumentów (a verseny‑ és a fogyasztóvédelemről szóló törvény (Dz. U. 50. szám, 331. alszám) alapjogvita időpontjában alkalmazandó változata 24. cikkének (1) bekezdése, és 24. cikke (2) bekezdésének 1. pontja szerint: ( 5 )

„(1)   Tilos a fogyasztók kollektív érdekeit sértő gyakorlat alkalmazása.

(2)   A fogyasztók kollektív érdekeit sértő gyakorlatnak kell tekinteni az eladók vagy szolgáltatók minden olyan jogellenes magatartását, amely különösen az alábbi érdekeket veszélyezteti:

15.

A verseny‑ és fogyasztóvédelemről szóló törvény 26. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„(1)   Ha a [verseny‑ és fogyasztóvédelmi hivatal elnöke] megállapítja a 24. cikkben foglalt tilalom megsértését, határozatában kinyilvánítja, hogy a szóban forgó gyakorlat sérti a fogyasztók kollektív érdekét, és elrendeli annak megszüntetését […]”.

16.

A verseny‑ és fogyasztóvédelemről szóló törvény 106. cikke (1) bekezdésének 4. pontja szerint:

„(1)   A [verseny és fogyasztóvédelmi hivatal elnöke] határozatban pénzbírságot szabhat ki az eladóval vagy szolgáltatóval szemben, amelynek összege nem haladhatja meg a bírság kiszabásának évét megelőző gazdasági évben realizált árbevétel 10%‑át, amennyiben az eladó vagy szolgáltató akár csak gondatlanságból is:

[…]

17.

Az 1964. november 17‑i Ustawa – Kodeks postępowania cywilnego (polgári perrendtartásról szóló törvény) (Dz. U. 2014, 101. alszám) alapjogvita időpontjában alkalmazandó változata (a továbbiakban: polgári perrendtartás) 47942. cikkének (1) bekezdése, 47943. cikke és 47945. cikkének (1)–(3) bekezdése szerint: ( 6 )

„47942. cikk

(1)   A bíróság, amennyiben helyt ad a kérelemnek, ítélete rendelkező részében ismerteti a jogellenesnek ítélt általános szerződési feltételek tartalmát, és megtiltja használatukat.

47943. cikk

A jogerős ítélet harmadik személyekkel szemben attól az időponttól kezdődően hatályos, amikor a jogellenesnek ítélt általános szerződési feltétel a 47945. cikk 2. §‑ában meghatározott nyilvántartásba bejegyzésre kerül.

47945. cikk

(1)   A kérelemnek helyt adó jogerős ítélet egy példányát a bíróság megküldi a [verseny‑ és fogyasztóvédelmi hivatal elnökének].

(2)   A [verseny‑ és fogyasztóvédelmi hivatal elnöke] az (1) bekezdésben megjelölt ítéletek alapján vezeti a jogellenesnek ítélt általános szerződési feltételek nyilvántartását.

(3)   A (2) bekezdésben említett nyilvántartás nyilvános”.

18.

2011. november 22‑i határozatával az Urząd Ochrony Konkurencji i Konsumentów (verseny‑ és fogyasztóvédelmi hivatal, Lengyelország, a továbbiakban: UOKiK) elnöke 21127 lengyel złoty (PLN) (megközelítőleg 4940 euró) összegű pénzbírságot szabott ki a HK Zakład Usługowo Handlowy „Partner” Sp. z o.o‑ra (a továbbiakban: HK Partner), amely többek között turisztikai szolgáltatások területén végez gazdasági tevékenységet. Ezt a határozatot többek között a verseny‑ és fogyasztóvédelemről szóló törvény 24. cikkének (1) bekezdése, 24. cikke (2) bekezdésének 1. pontja, valamint 106. cikke (1) bekezdésének 4. pontja alapján hozták, azzal az indokolással, hogy a HK Partner utazások értékesítésére vonatkozó olyan általános szerződési feltételekkel egyenértékű kikötéseketet alkalmazott, amelyeket korábban jogellenesnek nyilvánítottak, majd a polgári perrendtartás 47945. cikkének (2) bekezdésében hivatkozott tisztességtelen kikötések nyilvántartásába (a továbbiakban: tisztességtelen kikötések nyilvántartása) bejegyeztek. ( 7 )

19.

A HK Partner keresetet nyújtott be az UOKiK elnökének 2011. november 22‑i határozata ellen a Sąd Okręgowy w Warszawie – Sąd Ochrony Konkurencji i Konsumentów (varsói regionális bíróság – verseny‑ és fogyasztóvédelmi bíróság, a továbbiakban: SOKiK) előtt, e határozat megsemmisítését, másodlagosan pedig a pénzbírság csökkentését kérve. A SOKiK előtti eljárás során a HK Partner kettévált, amelynek következtében a felperes, a Biuro podróży „Partner” Sp. z o.o. (a továbbiakban: Biuro podróży Partner) átvette a HK Partner turisztikai tevékenységéhez kapcsolódó valamennyi jogát és kötelezettségét. A SOKiK 2013. november 19‑i ítéletében elutasította a keresetet, mivel osztotta az UOKiK elnökének álláspontját, amely szerint a HK Partner által alkalmazott rendelkezések egyenértékűek a tisztességtelen feltételek nyilvántartásában szereplő feltételekkel.

20.

A Biuro podróży Partner fellebbezést nyújtott be a Sąd Apelacyjny w Warszawie VI Wydział Cywilny‑hoz (varsói fellebbviteli bíróság, polgári csoport, Lengyelország), amelyben kérte az UOKiK elnöke által 2011. november 22‑én hozott határozat megsemmisítését, másodlagosan a SOKiK 2013. november 19‑ítéletének hatályon kívül helyezését, valamint az ügy visszautalását e bíróság elé felülvizsgálat céljából.

21.

A Sąd Apelacyjny w Warszawie VI Wydział Cywilny, mivel kétségei voltak az uniós jog értelmezésével kapcsolatban, úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

22.

A Bíróságnak az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdésének értelmezésére vonatkozó egyértelmű ítélkezési gyakorlatára ( 8 ) figyelemmel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés nem vet fel új kérdéseket. Ennek megfelelően tehát kizárólag az egyetlen új, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdést kell vizsgálni.

23.

A lengyel kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. A lengyel kormány, valamint a Bizottság részt vett a 2016. március 9‑én tartott tárgyaláson.

24.

Előzetesen kicsit részletesebben meg kell vizsgálni a fogyasztók tisztességtelen kikötésekkel szembeni védelmére irányuló lengyel rendszert, amely a tisztességtelen feltételek vizsgálatának három módját tartalmazza, az egyedi, az in abstracto és a közigazgatási vizsgálatot. ( 9 )

25.

Az egyedi vizsgálatot a rendes bíróságok előtt a fogyasztók és az eladók vagy a szolgáltatók között folyamatban lévő, az egyedi szerződésekben szereplő kikötések tisztességtelen jellegének megállapítására irányuló eljárásokban folytatják. Az egyedi vizsgálatra vonatkozó bírósági határozat kizárólag az eljárás feleit kötelezi.

26.

Ezzel szemben az in abstracto vizsgálatot egy, többek között a polgári perrendtartás 47942. cikkének (1) bekezdésében, a 47943. cikkében és a 4794. cikkének (1)–(3) bekezdésében ( 10 ) szabályozott különleges eljárás keretében egy különös hatáskörű bíróság, nevezetesen a SOKiK végzi. Ennek a vizsgálatnak, amely kizárólag az általános szerződési feltételekben szereplő kikötésekre irányul, a célja a tisztességtelen jellegű rendelkezések kiküszöbölése. A SOKiK értékelése a vitatott kikötés megszövegezésén alapul, így független attól, ahogyan a kikötést az egyedi szerződésekben alkalmazzák. ( 11 ) A SOKiK‑hoz fordulhat többek között minden fogyasztó, függetlenül attól, hogy a szerződés köti‑e, vagy sem, a fogyasztók érdekeinek védelmére létrehozott nem kormányzati szervezetek, valamint az UOKiK elnöke. ( 12 )

27.

Amikor a SOKiK az in abstracto vizsgálat keretében dönt valamely általános szerződési feltételekben szereplő kikötés tisztességtelen jellegéről, a polgári perrendtartás 47942. cikkének (1) bekezdése értelmében ítélete rendelkező részében ismerteti a vitatott rendelkezés tartalmát, és megtiltja annak használatát. Ezt követően a kérelemnek helyt adó jogerős ítéletet közzé kell tenni, és a tisztességtelennek ítélt feltételt a tisztességtelen kikötések UOKiK által vezetett nyilvántartásába be kell jegyezni. A lengyel kormány szerint, ha valamely kikötés bejegyzésre kerül ebbe a nyilvántartásba, nem lehet többé kijavítani, vagy a nyilvántartásból törölni.

28.

A közigazgatási vizsgálat a lengyel kormány szerint szorosan kapcsolódik az in abstracto vizsgálathoz, mivel a SOKiK ítéleteinek végrehajtására irányul. A közigazgatási vizsgálat során ugyanis az UOKiK elnöke azt határozza meg, hogy a vitatott kikötés többek között tartalmában vagy a fogyasztókra kifejtett hatásában azonos, vagy egyenértékű‑e valamely, a tisztességtelen feltételek nyilvántartásában bejegyzett szerződéses feltétellel. Az egyenértékűséghez nem szükséges, hogy az összehasonlított rendelkezések tartalma megegyezzen. Elegendő annak megállapítása, hogy a vitatott rendelkezés adott esetben megfelel a nyilvántartásba bejegyzett valamelyik rendelkezésnek. Az az eladó vagy szolgáltató, amelynek az általános szerződési feltételeiben szereplő kikötésre a közigazgatási vizsgálat kiterjed, általában nem jogosult vitatni a kérdéses kikötés adott körülmények közötti tisztességtelen jellegét, csupán a nyilvántartásba bejegyzett más kikötéssel való egyenértékűségét kérdőjelezheti meg.

29.

Amennyiben az UOKiK elnöke megállapítja a verseny‑ és fogyasztóvédelemről szóló törvény 24. cikke (2) bekezdésének 1. pontjában ( 13 ) szereplő tilalom megsértését, határozatában elrendeli a fogyasztók kollektív érdekeit sértő gyakorlat megszüntetését, és adott esetben e törvény 106. cikke (1) bekezdésének 4. pontja értelmében pénzbírságot szab ki az eladóval vagy a szolgáltatóval szemben.

30.

Az UOKiK elnökének határozataira vonatkozó bírói felülvizsgálatokat első fokon a SOKiK, másodfokon a varsói fellebbviteli bíróság végzi. ( 14 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy ennek a bírói felülvizsgálatnak a tárgya nem a vitatott rendelkezés tisztességtelen jellegének vizsgálata, az kizárólag annak megállapítására irányul, hogy e rendelkezés egyenértékű‑e a tisztességtelen kikötések nyilvántartásába bejegyzett más rendelkezésekkel.

31.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy kétségek merültek fel a verseny‑ és fogyasztóvédelemről szóló törvény 24. cikke (2) bekezdése 1. pontjának és a polgári perrendtartás 47943. cikkének ( 15 ) értelmezésével kapcsolatban, amely eltéréseket mutat mind az ítélkezési gyakorlatban, mind a jogtudományban. A kérdést előterjesztő bíróság szerint e kérdésben két álláspont áll egymással szemben.

32.

Az első álláspont szerint, amelyet az UOKiK elnöke képvisel az alapeljárásban, és amely a polgári perrendtartás 47943. cikkének szó szerinti értelmezésén alapul, a SOKiK által az in abstracto vizsgálat során hozott határozatok a tisztességtelen feltételek nyilvántartásába történő bejegyzésük időpontjától kezdődően erga omnes hatállyal bírnak valamennyi eladóval és szolgáltatóval szemben ( 16 ) (a továbbiakban: első értelmezési álláspont).

33.

A második álláspont szerint, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság és a lengyel kormány ismertetett, a SOKiK határozata, amely megállapítja valamely általános szerződési feltétel jogellenességét, csak az eljárásban tárgyalt konkrét rendelkezésre vonatkozik, és csak a jogvitában szereplő feleket köti.

34.

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezések pontos értelmezéséhez figyelembe kell venni az uniós jog előírásait, ez indokolja az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet. Konkrétabban a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével és 7. cikkével, valamint a 2009/22 irányelv 1. és 2. cikkével ellentétes‑e az alkalmazandó lengyel szabályozás első értelmezési álláspontot követő értelmezése, nevezetesen, hogy az ilyen értelmezés megfelel‑e az eladó vagy a szolgáltató meghallgatáshoz való alapvető jogának.

35.

Noha nem a Bíróság feladata, hogy az EUMSZ 267. cikk alapján megindított eljárás keretében döntsön a belső jog rendelkezéseinek értelmezéséről, sem az, hogy válasszon a két értelmezési módszer között, vagy határozzon a belső jogi szabályoknak az uniós jogi normákkal való összeegyeztethetőségéről, mivel ezek kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság feladatai, a Bíróság, amikor az előzetes döntéshozatal iránti kérelemről határoz, hatáskörrel rendelkezik arra, hogy tájékoztassa a kérdést előterjesztő bíróságot minden olyan, az uniós jog értelmezésére vonatkozó szempontról, amely lehetővé teszi számára a belső jogszabályok uniós jogi rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségének értékelését. ( 17 )

36.

E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak a hatásköre keretei között mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti szabályokat az uniós jog szövege és célja alapján értelmezze, a teljes belső jog lehető legteljesebb mértékű figyelembevétele mellett, és az e jogban elismert értelmezési módszerek alkalmazásával, annak érdekében, hogy biztosítsa a 93/13 irányelv teljes érvényesülését, és annak céljával összhangban álló eredményre jusson. ( 18 )

37.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés megfogalmazásától függetlenül úgy vélem, hogy e kérdés vizsgálatánál a 93/13 irányelvet kell teljes egészében alapul venni, a Chartában – különösen annak a meghallgatáshoz való jogra vonatkozó 47. cikkében – foglalt előírások figyelembevétele mellett. Ezzel kapcsolatban emlékeztetek arra, hogy a Bíróság, annak érdekében, hogy az előzetes döntéshozatalra kérdést előterjesztő bíróság részére hasznos választ adjon, figyelembe veheti a közösségi jog olyan normáit, amelyekre a nemzeti bíróság a kérelmében nem hivatkozott. ( 19 )

38.

Ennélfogva az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést véleményem szerint úgy kell értelmezni, hogy az arra irányul, hogy a 2009/22 irányelv 1. és 2. cikkével, valamint a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett 93/13 irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely pénzbírság kiszabását írja elő a fogyasztókkal kötött szerződéseinek általános szerződési feltételeiben tisztességtelennek minősített, és e címen a nyilvántartásba bejegyzett kikötésekkel egyenértékűnek tekintett rendelkezéseket alkalmazó eladóval vagy szolgáltatóval szemben, annak ellenére, hogy ez utóbbi nem vett részt a nyilvántartásba bejegyzett rendelkezések tisztességtelen jellegének megállapítását eredményező eljárásban.

39.

A 93/13 irányelvvel létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó a szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig tájékozottsági szintje tekintetében. ( 20 ) Ezzel összefüggésben az irányelv 6. és 7. cikke „megfelelő és hatékony eszközök” biztosítására kötelezi a tagállamokat annak érdekében, hogy megszüntessék a fogyasztói szerződésekben a tisztességtelen feltételek alkalmazását, ( 21 ) és előírják, hogy a tisztességtelen feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, ami a Bíróság megfogalmazása szerint „arra irányul, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés által megállapított formális egyensúlyt a szerződő felek egyenlőségét helyreállító, valódi egyensúllyal helyettesítse” ( 22 ).

40.

Nemigen lehet kétséges, hogy egy olyan rendszer, mint amelyet a lengyel szabályozás létrehozott, alkalmas a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítására. ( 23 ) Azáltal, hogy az in abstracto vizsgálat keretében meghozott határozatok erga omnes hatállyal bírnak, és lehetőség van jelentős bírságok kiszabására ( 24 ) az eladókkal vagy szolgáltatókkal szemben, ez a rendszer hatékonyan és gyorsan akadályozza meg a tisztességtelennek ítélt rendelkezések, valamint az ezekkel azonos, a fogyasztókra hasonló negatív hatást kifejtő rendelkezések alkalmazását. Emellett ez a rendszer megakadályozza a jogszabály megkerülését a már tiltott kikötések kisebb, szövegezésbeli és stilisztikai módosításai révén. ( 25 )

41.

Amint arra a lengyel kormány is hivatkozik, a 93/13 irányelv nem írja elő a tagállamoknak egy külön módszer használatát a tisztességtelen feltételek alkalmazásának megszüntetésére. A szerződéses feltételek tisztességtelen jellegének megállapításához fűződő joghatásokat sem pontosítja, mivel az irányelv a tagállamok eljárási autonómiájának elvén alapul. Ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése ennek megfelelően a saját nemzeti jogszabályok rendelkezéseire hivatkozik, ( 26 ) a 8. cikke pedig még az irányelvben foglalt szabályoknál szigorúbb nemzeti rendelkezések elfogadására vagy hatályban tartására is feljogosít. ( 27 ) Ez azonban nem eredményezi azt, hogy a tagállamok teljes szabadságot élveznek a tisztességtelen feltételekre vonatkozó rendelkezések elfogadása terén. Amint a 93/13 irányelv 8. cikkéből kiderül, ezeknek a rendelkezéseknek összhangban kell állniuk a Szerződésekkel.

42.

Márpedig, a lengyel kormány álláspontjával ellentétben úgy vélem, hogy az első értelmezési módszerrel egyetértők által támogatott rendszer nem felel meg a 93/13 irányelvből eredő, a Chartával összefüggésben értelmezett követelményeknek. Ez a megállapítás a lengyel kormány és a Bizottság érveinek megválaszolását szolgáló alábbiakban előadott megfontolásokon alapul.

43.

A 93/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alapján valamely, fogyasztói szerződésekben szereplő feltétel tisztességtelen jellegét „azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére vagy egy olyan másik szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ” ( 28 ).

44.

Így a tisztességtelen jelleg megítélése során a szerződéses rendelkezést nem lehet a szövegkörnyezetétől elkülöníteni. Ennek következtében ez az értékelés nem abszolút, inkább viszonylagos, mivel a szerződéskötést kísérő egyedi tényektől, például a szerződésben foglalt összes feltétel ( 29 ) együttes hatásától függ ( 30 ).

45.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az is kiderül, hogy a Bíróság nem dönthet az uniós jogalkotó által a tisztességtelen feltétel fogalmának meghatározásakor alkalmazott általános szempontoknak valamely egyedi feltételre való alkalmazásáról, amelyet az adott ügy körülményeire tekintettel kell vizsgálni, ami a nemzeti jogalkotó feladata. ( 31 )

46.

Ennek folytán egy szerződéses rendelkezés bizonyos feltételek között tisztességtelennek tekinthető, míg más körülmények esetén nem minősül annak, ( 32 ) ilyen feltétel például a fogyasztó által fizetett ár. ( 33 ) A tisztességtelen jelleg értékelését befolyásolhatják a szerződésre alkalmazandó jog módosításai is. ( 34 )

47.

Természetesen vannak nyilvánvalóan tisztességtelen szerződési feltételek is, ami megkönnyíti a bíróság számára, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alapján anélkül folytassa le az értékelést, hogy megfosztaná ezen értékelést konkrét jellegétől. Az ilyen rendelkezések gyakran a fogyasztókra, illetve a szerződésekre vonatkozó nemzeti jogszabályok kötelező szabályaival is ellentétesek.

48.

Egy olyan nemzeti bírósági határozat, amely általános módon megállapítja egy szerződéses rendelkezés tisztességtelen, vagy a kötelező szabályokkal ellentétes jellegét, precedensként természetesen jelentős közvetett hatást gyakorolhat azokra az eladókra vagy szolgáltatókra, amelyek a fogyasztókkal kötött szerződéseikben azonos vagy hasonló rendelkezéseket alkalmaznak, mivel várhatóan ezeket az eladókat vagy szolgáltatókat hasonlóképpen fogják megítélni a szerződéseikre vonatkozó bírói vizsgálat során. Mindazonáltal a tisztességtelen jelleg megítélése szerződésenként változik, az az egyedi körülményektől, valamint a szerződésre és a vitatott rendelkezésre alkalmazandó jogi környezettől függ.

49.

Következésképpen véleményem szerint nehéz, ha nem éppen lehetetlen összeegyeztetni azt a szabályozást, amely általánosságban úgy rendelkezik, hogy az általános szerződési feltételekben szereplő kikötés tisztességtelen jellegének in abstracto eljárásban történő megállapítása egyszer és mindenkorra szól, a 93/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésével, amely előírja, hogy a tisztességtelen jelleg értékelésének konkrétnak kell lennie és az egyedi körülményekre kell épülnie.

50.

A 93/13 irányelv mellékletében található az a lista, amely a 3. cikkének (3) bekezdése szerint „azoknak a feltételeknek a jelzésszerű és nem teljes felsorolását [tartalmazza], amelyek tisztességtelennek tekinthetők” ( 35 ).

51.

A Bizottság eredetileg a minden körülmények között tisztességtelennek tekintendő kikötések tényleges „fekete” listájának, majd a vélelmezetten tisztességtelennek tekinthető rendelkezések „szürke” listájának bevezetését javasolta. Ezeket az álláspontokat nem támogatta az Európai Unió Tanácsa, amely egy mindössze példálózó jellegű listát fogadott el. ( 36 ) A Bíróság megerősítette, hogy a „felsorolásban szereplő valamely feltételt nem kell szükségképpen tisztességtelennek tekinteni, és fordítva, egy ott nem szereplő feltétel tisztességtelennek minősíthető” ( 37 ).

52.

A jogalkotónak a felsorolás jellegét illető választása számomra világosan mutatja azokat a nehézségeket, amelyek a minden körülmény között tisztességtelennek tekinthető rendelkezések meghatározása során felmerültek, még azon, a felsorolásban szereplő rendelkezések vonatkozásában is, amelyek a fogyasztó kárára létrehozott egyenlőtlenség tekintetében különösen problémásnak minősülnek. ( 38 ) Ez jelenik meg a felsorolás rugalmas megszövegezésében is. ( 39 )

53.

Amennyiben valamely tagállam a 93/13 irányelv 8. cikkével összhangban „rendelkezéseket fogad el […], [amelyek] a tisztességtelennek tekintendő szerződési feltételek felsorolását tartalmazzák”, az irányelv 8a. cikkének (1) bekezdése értelmében erről tájékoztatni köteles a Bizottságot. ( 40 ) Az ezen irányelv mellékletében szereplő jelzésszerű felsorolással ellentétben a 8. cikk alapján elfogadott nemzeti listák ellentmondásos hatással járhatnak, függetlenül attól, hogy „feketék” vagy „szürkék”. ( 41 )

54.

A 93/13 irányelv 8a. cikkének (1) bekezdésében szereplő „rendelkezéseket fogad el” kifejezés véleményem szerint ugyanakkor azt jelenti, hogy egy ilyen nemzeti listát törvényalkotás útján, azaz törvényben, vagy törvény alapján elfogadott közigazgatási rendelkezésekben kell szabályozni. Az ezen irányelv 8. cikkében és 8a. cikkének (1) bekezdésében bevezetett mechanizmus keretében így a jogalkotó pontosan meghatározza a tiltott, vagy vélelmezetten tisztességtelen kikötéseket, gondosan mérlegelve a különböző és gyakran egymással versengő érdekeket, és az említett rendelkezésekről tájékoztatja a Bizottságot. Megjegyzem, hogy a jogalkotási eljárás, amely lehetővé teszi az érdekelt felek bevonását, természeténél fogva általános és elvont szabályok elfogadására irányul.

55.

Márpedig egy olyan szabályozás, mint amilyet az első értelmezésre irányuló álláspont támogatói javasolnak, ténylegesen nem a jogalkotót, hanem inkább a nemzeti bíróságokat jogosítja fel, hogy eseti alapon egy „fekete” listát hozzanak létre, amely alapján az azonos vagy egyenértékű rendelkezéseket szankcionálni lehet. Ebben az összefüggésben a tisztességtelennek ítélt rendelkezéseket egyesével bejegyzik a tisztességtelen kikötések nyilvántartásába, amelyet valójában az eladók és szolgáltatók dolgoznak ki. Ebből egyértelműen következik, hogy egy ilyen szabályozás nem hasonlítható össze a 93/13 irányelv felhatalmazása alapján elfogadott nemzeti listákkal.

56.

Ráadásul az ilyen szabályozás nehezen egyeztethető össze a Charta 49. cikkében elismert bűncselekmények és büntetések törvényességének elvével, amely megköveteli, hogy a törvény világosan meghatározza a jogsértéseket és a hozzájuk kapcsolódó büntetéseket. ( 42 )

57.

Tekintettel a tisztességtelen kikötések nyilvántartásába való bejegyzések jelentős és emelkedő számára, ( 43 ) ez a szabályozás az uniós jog alapelvei közé tartozó jogbiztonság elvével kapcsolatos kétségeket is felvet, ( 44 ) mivel az eladók és szolgáltatók nehezen tudják azonosítani a működésük jogi helyzetét, és előre látni a következményeket. Ezek a kétségek különösen komolyak a nyilvántartásba bejegyzett kikötésekkel csupán „egyenértékű” rendelkezések használata miatt kiszabott büntetésekkel kapcsolatban. ( 45 )

58.

Mivel szorosan kapcsolódik az egyes szerződéses kikötések tisztességtelen jellegének megítélésére vonatkozóan alábbiakban kifejtésre kerülő megfontolásokhoz, felmerül a kérdés, hogy az eladó vagy szolgáltató jogosult‑e megcáfolni a fogyasztókkal megkötött szerződéseiben alkalmazott kikötések tisztességtelen jellegét.

59.

A 93/13 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a contrario értelmezéséből következik, hogy valamely szerződéses feltétel nem tekinthető tisztességtelennek, ha egyedileg tárgyalták meg. ( 46 ) Ezzel összefüggésben ezen irányelv 3. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése előírja, hogy a bizonyítás azt az eladót vagy szolgáltatót terheli, amelyik arra hivatkozik, hogy valamely szabványfeltételt egyedileg megtárgyaltak. Ebből arra következtetek, hogy a 93/13 irányelv legalább annak bizonyítására feljogosítja az eladót vagy a szolgáltatót, hogy a vitatott rendelkezést egyedileg megtárgyalták, és az ezáltal az adott egyedi esetben az irányelv értelmében nem lehet tisztességtelen.

60.

Úgy vélem, hogy az eladót vagy szolgáltatót a 93/13 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján megillető, a bizonyítási kötelezettség teljesítésének érdekében érvek és bizonyítékok előadására irányuló jog egy, a Charta 47. cikkéből – amellyel összefüggésben kell a 93/13 irányelvet értelmezni – eredő általánosabb és szélesebb körű jogosultság része. ( 47 )

61.

A Charta 47. cikke valamennyi személynek ( 48 ) biztosítja a hatálya alá tartozó helyzetekben ( 49 ) a meghallgatáshoz való jogot mind a közigazgatási, mind a bírósági eljárásban. ( 50 ) A Bíróság szavaival élve ez a jog azt a lehetőséget foglalja magában, hogy hasznos és hatékony módon ismertesse álláspontját minden olyan határozat meghozatala előtt, amely az érdekeit hátrányosan érintheti, annak érdekében, hogy az illetékes hatóság megfelelően figyelembe vehesse az összes releváns körülményt. ( 51 ) Ez természetesen érvényes az eladóval vagy a szolgáltatóval szemben bírságot kiszabó határozatra is.

62.

Az olyan bírósági felülvizsgálat esetén, mint amilyen a szóban forgó szabályozásban szerepel, az eladó vagy szolgáltató meghallgatáshoz való joga két elkülönült funkciót tölt be. Elsőként lehetőséget biztosít az eladó vagy a szolgáltató számára, hogy bizonyítsa, hogy a szerződés megkötését kísérő sajátos körülmények eltértek az azonos vagy egyenértékű rendelkezés tisztességtelen jellegének megállapítására irányuló korábbi eljárásban már értékeltektől. Másodszor, a meghallgatáshoz való jog lehetővé teszi az eladó vagy szolgáltató számára, hogy olyan ténybeli vagy jogi alapokra hivatkozzon, amelyeket valamilyen okból nem említettek a korábbi in abstracto eljárásban, és kijavíthassák az ezen eljárásban elkövetett hibákat. ( 52 )

63.

Mindebből arra következtetek, hogy az eladó vagy a szolgáltató meghallgatáshoz való joga a 93/13 irányelv keretében nem korlátozható arra a kérdésre, hogy a vitatott rendelkezés egyedi megállapodás tárgya volt‑e, ezzel szemben magában kell foglalnia valamennyi, az e rendelkezés tisztességtelen jellegének az irányelv 4. cikke (1) bekezdése szerinti megállapítása szempontjából releváns tényezőt. ( 53 ) Így az eladó vagy a szolgáltató számára lehetőséget kell biztosítani annak bizonyítására – például annak bemutatásával, hogy a káros hatást ugyanezen szerződés más rendelkezései, vagy a fogyasztó részére nyújtott árcsökkentés ellensúlyozza –, hogy a vitatott rendelkezés az adott körülmények között nem idéz elő jelentős egyenlőtlenséget a fogyasztó kárára. ( 54 )

64.

A kérdést előterjesztő bíróság és a lengyel kormány által adott tájékoztatás alapján úgy vélem, hogy az első értelmezési módszeren alapuló szabályozás nem veszi kellőképpen figyelembe az eladó vagy a szolgáltató meghallgatáshoz való jogát, mivel ez utóbbinak nincs lehetősége sem a közigazgatási, sem a SOKiK és a Sąd Apelacyjny w Warszawie VI Wydział Cywilny (varsói fellebbviteli bíróság, polgári tanács) előtti bírósági vizsgálat során arra, hogy az adott körülmények között a vitatott rendelkezés tisztességtelen jellegének hiányára hivatkozzon, és erre vonatkozó bizonyítékokat mutasson be. ( 55 ) Amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, ezek az eljárások nem magának a vitatott rendelkezésnek a tisztességtelen jellegét vizsgálják, hanem kizárólag azt, hogy ez a rendelkezés azonos, vagy egyenértékű‑e a tisztességtelen kikötések nyilvántartásába bejegyzett rendelkezések valamelyikével.

65.

Noha nem zárható ki, amint arra a lengyel kormány rámutatott, hogy a nemzeti bíróságok a vitatott rendelkezés és a tisztességtelen kikötések nyilvántartásába bejegyzett kikötések egyenértékűségének vizsgálata során figyelembe veszik a 93/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében említett szempontokat is, ( 56 ) az értékelésnek ugyanakkor minden körülmény között kizárólag e két kikötés azonosságának vagy egyenértékűségének megállapítására kell irányulnia, ( 57 ) és az eladó vagy a szolgáltató nem vonhatja kétségbe magának a vitatott kikötés tisztességtelen jellegét az adott körülményekre – köztük a vitatott rendelkezés egyedi megtárgyalására, vagy az in abstracto vizsgálat során nem említett, új érvekre – hivatkozva. Ebben a szabályozásban nagymértékben korlátozott az eladót vagy a szolgáltatót a Charta 47. cikke alapján megillető jog. ( 58 )

66.

Ezzel párhuzamosan a bírósági vizsgálatot lefolytató bíróság hatásköre erősen korlátozott, ami önmagában is kérdéseket vet fel a Charta 47. cikke által megkövetelt „hatékony jogorvoslat” vonatkozásában. ( 59 ) Ráadásul az ilyen szabályozás sérti a fogyasztó azon jogát is, hogy lemondjon arról, hogy eltekintsenek a tisztességtelen feltétel alkalmazásától. ( 60 )

67.

A Charta 52. cikke (1) bekezdésének megfelelően a meghallgatáshoz való jog valóban korlátozható, feltéve hogy a korlátozás a szóban forgó intézkedés által elérni kívánt közérdekű céloknak megfelel, és nem sérti az arányosság elvét. ( 61 ) Ezzel kapcsolatban a lengyel kormány álláspontom szerint jogosan hivatkozik arra, hogy a nemzeti szabályozás a jogellenes rendelkezések piaci helyzetekben való használatának gyors és hatékony megszüntetésére, és a különböző eladók vagy vállalkozók által alkalmazott általános szerződési feltételekben szereplő rendelkezések egyenértékűségére vonatkozó bírósági eljárások megsokszorozódásának elkerülésére irányul. ( 62 )

68.

Márpedig ezek a megfontolások, noha minden bizonnyal érvényesek, számomra nem indokolják az eladók vagy szolgáltatók meghallgatáshoz való jogának a polgári perrendtartás 47943. cikkének és a verseny‑ és fogyasztóvédelemről szóló törvény 24. cikke (2) bekezdése 1. pontjának az első értelmezési álláspont szerinti értelmezésén alapuló rendkívül súlyos korlátozását, figyelembe véve az e törvény 106. cikke (1) bekezdésének 4. pontja alapján az eladóval vagy szolgáltatóval szemben kiszabható pénzbírságok nem elhanyagolható mértékét is. ( 63 )

69.

A rendelkezések tisztességtelen kikötések nyilvántartásába történő bejegyzésének végleges jellege is alátámasztja azon következtetést, mely szerint a szóban forgó nemzeti rendelkezés az első álláspont szerinti értelmezésben nem felel meg az arányosság elvének. ( 64 )

70.

A Bizottság állításának megfelelően úgy tűnik, hogy párhuzamosan többféle olyan intézkedés áll rendelkezésre, amelyek megkönnyítik a fogyasztók hatékony védelmét a tisztességtelen kikötésekkel szemben, miközben biztosítják az eladó vagy a szolgáltató számára a meghallgatáshoz való jogot. Így nem lehet megakadályozni a tagállamokat abban, hogy olyan intézkedéseket vezessenek be, amelyek vélelmet alakítanak ki bizonyos, használatuk esetén szankcionálható általános szerződési feltételek tisztességtelen jellege mellett, ( 65 ) kivéve, ha az eladó vagy a szolgáltató a közigazgatási vagy bírósági eljárás keretében bizonyítja, hogy az adott körülmények között a rendelkezések nem tisztességtelenek, például igazolja, hogy azok egyedi megállapodás tárgyát képezték.

71.

Másrészről az erga omnes hatály hiánya nem jelenti azt, hogy valamely általános szerződési feltételekben szereplő rendelkezés tisztességtelen jellegének megállapítása a továbbiakban nem bír majd elrettentő hatással, mivel a többi eladó és szolgáltató jellemzően tartózkodni fog a hasonló feltételek alkalmazásától. ( 66 )

72.

Amint a Bizottság előadja, a 93/13 irányelv 7. cikke (2) és (3) bekezdésében feljogosít a jogsértés megszüntetésére irányuló közérdekű keresetek benyújtására, amelyek ténylegesen túllépnek a szerződéses kapcsolaton, mivel függetlenek minden konkrét egyéni jogvitától, és bármely, a fogyasztóvédelem tekintetében jogos érdekkel rendelkező személy vagy szervezet megindíthatja azokat. ( 67 ) Amint azt az irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő, a „7. cikk sérelme nélkül” kifejezés mutatja, az ugyanezen irányelv 7. cikkének (2) bekezdésben említett keresetek az egyéni keresetekhez képest kiegészítő jellegűek. ( 68 )

73.

Az irányelv 7. cikkének (2) bekezdése megelőzésre és visszatartásra szolgáló in abstracto vizsgálatot ír elő, ( 69 ) amely annak megítélésére irányul, hogy „a fogyasztókkal kötendő szerződésekben általános használatra kidolgozott szerződési feltételek tisztességtelenek‑e”, míg ugyanezen irányelv 7. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy ez utóbbi 7. cikke (2) bekezdésében említett keresetek elkülönítve vagy együttesen indíthatók az azonos gazdasági ágazathoz tartozó több eladó és szolgáltató, illetve szakmai szövetségük ellen.

74.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az egyéni és közérdekű keresetek célja és joghatásai a 93/13 irányelv keretében eltérőek. ( 70 ) Emellett, a 93/13 irányelv huszonharmadik preambulumbekezdése szerint a közérdekű keresetek nem járnak együtt „az egyes gazdasági ágazatokban alkalmazott általános feltételek előzetes ellenőrzésével”. Ebből arra következtetek, hogy a közérdekű kereset elbírálására irányuló eljárás keretében lefolytatott előzetes vizsgálat nem döntheti el előre a más felekre vonatkozó egyéni eljárás keretében megvalósításra kerülő utólagos vizsgálat eredményét, ( 71 ) ami ténylegesen kizárja a közérdekű keresetek tárgyában meghozott határozatok hatályának a kiterjesztését az eljárásban részt nem vevő eladókra vagy szolgáltatókra. ( 72 )

75.

Ezt a következtetést megerősíti a 93/13 irányelv 7. cikkének (3) bekezdésében található kiegészítés. Így véleményem szerint értelmetlen volna a több felet egyesítő eljárások bevezetésének lehetővé tétele e bekezdés alapján, ha az ugyanezen irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében szereplő közérdekű keresetek tárgyában hozott határozatok már kötelező erővel kötnének minden eladót és szolgáltatót. Ezen irányelv előkészítő munkái is azon értelmezés mellett szólnak, mely szerint a 7. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott, jogsértés megszüntetésére irányuló közérdekű kereset elbírálására irányuló eljárásokban hozott határozatok kizárólag az adott kollektív kereset elbírálására irányuló eljárásban szereplő feleket kötik. ( 73 )

76.

Vitathatatlan, hogy az általános szerződési feltételekben szereplő, egyedileg ritkán megtárgyalt kikötések nemzeti bíróságok általi értékelése a közérdekű és az egyéni keresetek elbírálására irányuló eljárások keretében gyakran hasonló, sőt akár azonos, annak ellenére, hogy a felek nem ugyanazok a két esetben. Következésképp a közérdekű kereset tárgyában hozott határozat meghatározó precedenssé válik az azonos vagy egyenértékű kikötésre vonatkozó későbbi egyéni kereset elbírálása során, akár vélelmet is létrehozhat e rendelkezés tisztességtelen jellegére vonatkozóan. Mindazonáltal az az eladó vagy szolgáltató, amely nem vett részt a közérdekű kereset alapján indult eljárásban, nem fosztható meg az őt a 93/13 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése és a Charta 47. cikke alapján megillető lehetőségtől, hogy egyéni kereset keretében megdöntse ezt a vélelmet.

77.

Miként arra a lengyel kormány és a Bizottság is rámutat, a Bíróság az Invitel‑ítéletében kimondta, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését ezen irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes valamely általános szerződési feltétel tisztességtelen jellegét az irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján jogsértés megszüntetését célzó közérdekű kereset elbírálására irányuló eljárásban megállapító határozat hatályának kiterjesztése „valamennyi, ugyanezen [általános szerződési feltételt] alkalmazó szerződést megkötő fogyasztó[ra] – a jogsértő magatartás abbahagyására való kötelezés iránti eljárásban részt nem vevő fogyasztókat is beleértve”. ( 74 )

78.

Ez az eredmény egyáltalán nem meglepő, sokkal inkább a jogsértés megszüntetésére irányuló közérdekű keresetek természetének és céljának velejárója. Amikor egy közérdekű kereset elbírálására irányuló eljárásban egy szerződéses kikötést semmissé és tiltottá nyilvánítottak, természetesen biztosítani kell, hogy az érintett eladó vagy szolgáltató egyetlen szerződésében se használja többé ugyanazokat az általános szerződési feltételeket, köztük a tisztességtelennek ítélt rendelkezést. Ennek hiányában a 93/13 irányelv 7. cikkének (2) és (3) bekezdésében szereplő jogsértés megszüntetésére irányuló közérdekű keresetek elveszítenék a hatékony érvényesülésüket.

79.

Az Invitel‑ítélet 40. pontjában a Bíróság helyesen mutatott rá, hogy valamely tisztességtelen kikötés érvénytelenségének az ugyanezen általános szerződési feltételeket alkalmazó szerződést megkötő valamennyi fogyasztóval szembeni alkalmazása „biztosítja, hogy e fogyasztókra nézve nem jelent kötelezettséget az említett kikötés”, a Bíróság ezzel a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésére hivatkozott, ( 75 ) amely szerint a tagállamok kötelesek – a Bíróság szavaival élve – „valamennyi, a nemzeti jog értelmében [az általános szerződési feltételek valamely kikötése tisztességtelen jellegének megállapításából] eredő következményt meghatározni”, avégett, e feltétel ne jelentsen kötelezettséget a fogyasztóra nézve. ( 76 )

80.

Véleményem szerint kétségtelen, hogy ez az ítélkezési gyakorlat nem ültethető át a jelen ügyre.

81.

A Bíróság az Invitel‑ítéletben ( 77 ) kifejtett következtetése indokolásában így kifejezetten hivatkozott a főtanácsnok indítványának 57–61. pontjára, aki a maga részéről súlyos kétségeit fejezte ki a vitatott rendelkezés tisztességtelen jellegének megállapítására irányuló eljárásban részt nem vevő eladókat és szolgáltatókat terhelő erga omnes hatály miatt, amely aggodalmában én is teljes mértékben osztozom. ( 78 )

82.

Ráadásul az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben a Bíróság által tárgyalt kérdés, vagyis a tisztességtelen kikötés érvénytelenségére irányuló szankció kiterjesztése az érintett eladóval vagy szolgáltatóval ugyanezen általános szerződéseket tartalmazó fogyasztási szerződést megkötő fogyasztóra, jelentős mértékben eltér a kérdést előterjesztő bíróság által a jelen ügyben feltett, az in abstracto eljárásban részt nem vevő eladókkal vagy szolgáltatókkal szemben kiszabott pénzbírságokra vonatkozó kérdéstől.

83.

Nem indokolható tehát számomra az Invitel‑ítélet ( 79 ) hatályának olyan tág értelmezése, amely kiterjedne valamely, az eljárásban részt nem vevő valamennyi eladóval és szolgáltatóval szemben erga omnes hatály alkalmazását előíró szabályozásra, és semmiképpen sem egyeztethető össze az eladó vagy a szolgáltató alapvető jogaival. ( 80 )

84.

A 93/13 irányelv általam javasolt értelmezése nem vonható kétségbe a kérdést előterjesztő bíróság első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésében hivatkozott 2009/22 irányelv 1. és 2. cikke fényében.

85.

A fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló 2009/22 irányelv célja, hogy biztosítsa egyes irányelvek, köztük a 93/13 irányelv teljes körű érvényesülését, és különösen az Unión belüli jogsértések ( 81 ) elleni harcot.

86.

Ezzel összefüggésben a 2009/22 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a)‑c) pontja előírja a tagállamok számára, hogy jelöljék ki azokat a bíróságokat vagy közigazgatási hatóságokat, amelyek hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy döntsenek a 3. cikk értelmében feljogosított egységek által kezdeményezett olyan eljárásokban, amelyek többek között valamennyi, a 93/13 irányelvet sértő cselekmény megszüntetésére, határozat vagy helyreigazító nyilatkozat közzétételére, valamint annak a félnek, akivel szemben az eljárás indult, marasztalása esetén arra való kötelezésére irányulnak, hogy amennyiben a határozatot nem teljesíti, úgy fizessen meg az államkincstár vagy a nemzeti jogszabályok által megjelölt bármely kedvezményezett számára egy meghatározott pénzösszeget.

87.

A 2009/22 irányelv és a 93/13 irányelv kapcsolatában az előbbi kiegészítő jellegű a 93/13 irányelvhez képest, amelynek 7. cikke (2) és (3) bekezdése szintén a jogsértések megszüntetésére irányuló eljárásokról szól. ( 82 )

88.

Sem a 2009/22 irányelv szövegében, sem az előkészítő anyagaiban nem találom jelét annak, ( 83 ) hogy a tagállamok jogosultak lennének arra, hogy az irányelv által szabályozott eljárásokban meghozott határozatokat erga omnes hatállyal ruházzák fel a megszüntetésre irányuló eljárásokban részt nem vevő eladókkal, illetve szolgáltatókkal szemben. Ha így lenne, a 2009/22 irányelv meghaladná a 93/13 irányelvben kialakított, és a 2009/22 irányelv által kiegészíteni tervezett szabályozást, ami az uniós jogalkotó erre irányuló kifejezett akarata hiányában nem elfogadható.

89.

Azonban a Bizottság égisze alatt mégis kidolgozták az uniós jog olyan módosítását, amely az egyes szerződéses rendelkezések tisztességtelen jellegét megállapító határozatok „hasonló szerződésekre” történő kiterjesztését teszi lehetővé a tagállamok számára. ( 84 ) Márpedig mindez csak megerősítette, hogy ez a megoldás a jelenlegi uniós jogi helyzetben, vagyis a 93/13 irányelv és a 2009/22 irányelv keretében nem lehetséges.

90.

A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Sąd Apelacyjny w Warszawie VI Wydział Cywilny (varsói fellebbviteli bíróság, polgári tanács, Lengyelország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést a következőképpen válaszolja meg:

A fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló, 2009. április 23‑i 2009/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. és 2. cikkével és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével összefüggésben értelmezett, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely pénzbírság kiszabását írja elő a fogyasztókkal kötött szerződéseinek általános szerződési feltételeiben tisztességtelennek minősített, és e címen a nyilvántartásba bejegyzett kikötésekkel egyenértékűnek tekintett kikötéseket alkalmazó eladóval vagy szolgáltatóval szemben, annak ellenére, hogy ez utóbbi nem vett részt a nyilvántartásban szereplő kikötések tisztességtelen jellegének megállapítását eredményező eljárásban.