—

a Canadian Oil Company Sweden AB képviseletében B. Hansson és M. Lönnqvist advokater,

—

A. Rantén képviseletében M. Wärnsby és M. Edqvist advokater,

—

a svéd kormány képviseletében A. Falk, C. Meyer‑Seitz, U. Persson, N. Otte Widgren, E. Karlsson és L. Swedenborg, meghatalmazotti minőségben,

—

a dán kormány képviseletében C. Thorning és N. Lyshøj, meghatalmazotti minőségben,

—

a finn kormány képviseletében H. Leppo, meghatalmazotti minőségben,

—

a norvég kormány képviseletében I. Thue és I. S. Jansen, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében D. Kukovec és E. Manhaeve, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: M. Johansson advokat,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2009. június 22‑i 552/2009/EK bizottsági rendelettel (HL L 164., 7. o.; helyesbítés: HL 2014. L 331., 46. o.) módosított, a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 396., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 136., 3. o., HL 2008. L 141., 22. o., HL 2009. L 36., 84. o., HL 2010. L 118., 89. o. és HL 2015. L 212., 39. o.; a továbbiakban: REACH‑rendelet), valamint az EUMSZ 34. cikk és az EUMSZ 36. cikk értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet az A. Rantén és a Canadian Oil Company Sweden AB (a továbbiakban: Canadian Oil), illetve a Riksåklagaren (államügyész) között az A. Ranténre és a Canadian Oilra amiatt kiszabott szankciók tárgyában folyamatban lévő eljárás keretében terjesztették elő, hogy azok anélkül hoztak be 320 tonna vegyipari terméket Svédországba, hogy a nemzeti terméknyilvántartásba való felvétel érdekében bejelentették volna e behozatalt a vegyianyag‑felügyeletnél (Kemikalieinspektionen).

3

A REACH‑rendelet (19) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

„[...] a regisztrálási rendelkezések előírják a gyártók és importőrök számára, hogy adatokat gyűjtsenek az általuk gyártott vagy behozott/importált anyagokról, ezeknek az adatoknak a felhasználásával értékeljék az ezekkel az anyagokkal összefüggő kockázatokat, valamint alakítsanak ki és ajánljanak megfelelő kockázatkezelési intézkedéseket. Annak biztosítása érdekében, hogy ezeket a kötelezettségeket ténylegesen betartsák, valamint átláthatósági okokból, a regisztrálás során mindezen információt tartalmazó dokumentációt kell benyújtaniuk az Ügynökség [Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA)] számára. A regisztrált anyagok belső piaci forgalmát meg kell engedni.”

4

A REACH‑rendelet 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet célja az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének – beleértve az anyagokkal kapcsolatos veszélyek felmérésénél az alternatív vizsgálati módszerek elősegítését is –, valamint az anyagok belső piaci szabad forgalmának biztosítása, a versenyképesség és az innováció erősítésével egyidejűleg.”

5

Az említett rendelet II. címe az anyagok regisztrálására vonatkozik. Az e címen belüli 1. fejezet az „Általános regisztrálási kötelezettség és információs követelmények” címet viseli.

6

Ugyanezen rendelet említett 1. fejezetén belül az „Adatok hiányában a forgalomba hozatal tilalma” című 5. cikk a következő rendelkezéseket tartalmazza:

„A 6., 7., 21. és 23. cikkre is figyelemmel a[z Európai Unióban] nem gyárthatók és nem hozhatók forgalomba önmagukban, keverékekben vagy árucikkekben előforduló anyagok, kivéve, ha ezeket e cím vonatkozó rendelkezéseivel összhangban regisztrálták, amennyiben ez az előírás”.

7

A REACH‑rendelet ugyanezen 1. fejezetén belül „Az önmagukban vagy keverékekben előforduló anyagokra vonatkozó általános regisztrálási kötelezettség” című 6. cikk (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ha e rendelet másképp nem rendelkezik, az évi egy tonnát elérő vagy meghaladó mennyiségű, önmagában vagy egy vagy több keverékben előforduló anyag gyártója vagy importőre regisztrálási kérelmet nyújt be az [ECHA‑nak].”

8

Az említett rendelet 125. cikke szerint a tagállamok fenntartják a hivatalos ellenőrzések rendszerét és az adott körülményeknek megfelelő egyéb tevékenységeket.

9

Ugyanezen rendelet 128. cikke a következőképpen szól:

„(1)   A (2) bekezdésre is figyelemmel a tagállamok nem tilthatják, nem korlátozhatják, vagy nem akadályozhatják meg annak az e rendelet hatálya alá tartozó anyagnak az önmagában, keverékben vagy árucikkben való gyártását, behozatalát, forgalmazását vagy felhasználását, amely megfelel ennek a rendeletnek, valamint az e rendelet végrehajtása keretében elfogadott közösségi jogi aktusoknak.

(2)   E rendelet egyetlen rendelkezése sem gátolhatja meg, hogy a tagállamok a munkavállalók, az emberi egészség és a környezet védelmét szolgáló olyan nemzeti szabályozásokat tartsanak meg vagy állapítsanak meg, amelyek a gyártás, a forgalomba hozatal vagy a felhasználás követelményeinek e rendelet által nem harmonizált eseteiben alkalmazandók.”

10

A környezetvédelmi törvény (miljöbalken) 29. fejezete 5. §‑ának (5) bekezdése szerint aki szándékosan vagy gondatlanságból, üzleti tevékenysége keretében a vegyipari termékek ország területén való gyártásával vagy behozatalával összefüggésben a terméknyilvántartásba történő bejelentési kötelezettséggel kapcsolatos, a kormány által ugyanezen törvény 14. fejezetének 12. §‑a alapján megállapított valamely szabályt megsért, környezetvédelmi ellenőrzés akadályozását követi el.

11

A környezetvédelmi törvény 14. fejezetének 12. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„Az üzleti tevékenység keretében Svédországban gyártott vagy oda importált vegyipari termékeket a kormány vagy a kormány által kijelölt hatóság által meghatározott szabályoknak megfelelően terméknyilvántartásba kell venni. E nyilvántartást a kormány által kijelölt hatóság vezeti.”

12

A vegyipari termékekről és a biotechnológiai organizmusokról szóló 2008:245 rendelet (förordningen [2008:245] om kemiska produkter och biotekniska organismer) 3. §‑a úgy rendelkezik, hogy a Svédországban üzleti tevékenység keretében előállított vagy oda behozott, az e rendelet mellékletében szereplő valamely termékhez kapcsolódó vegyipari terméket és biotechnológiai organizmust be kell jelenteni a svéd vegyianyag‑felügyelethez az e hatóság által vezetett terméknyilvántartásba való felvétel érdekében.

13

Az említett rendelet 4. §‑a szerint a bejelentést annak a személynek kell megtennie, aki üzleti tevékenysége keretében a vegyipari terméket vagy biotechnológiai organizmust Svédországban előállítja vagy oda behozza.

14

Ugyanezen rendelet 5. §‑a kivételt fogalmaz meg a bejelentési kötelezettség alól azokra a személyekre vonatkozóan, akik valamely termékből évente kevesebb mint 100 kilogrammot hoznak be.

15

A vegyianyag‑felügyelet vegyipari termékekről és biotechnológiai organizmusokról szóló KIFS 2008:2 rendeletének (Kemikalieinspektionens föreskrifter [KIFS 2008:2] om kemiska produkter och biotekniska organismer) 3. fejezete fejti ki a terméknyilvántartásba történő bejelentésre vonatkozó eljárást. A bejelentésnek tartalmaznia kell a bejelentésre kötelezett személy vagy cég nevét, címét és telefonszámát, valamint nemzeti személyazonosító számát vagy cégjegyzékszámát, és ezeket az információkat a lehető leghamarabb, de legkésőbb a tevékenység megkezdésekor meg kell adni. Az előírt többi információt legkésőbb a bejelentési kötelezettség keletkezését követő naptári év február 28‑áig kell benyújtani.

16

A Canadian Oil 2009‑ben 392 tonna vegyipari terméket importált Svédországba.

17

E behozatalt a 2010. február 28‑i határidő lejártáig nem jelentették be a svéd vegyianyag‑felügyelethez, ezzel megsértve a svéd jogszabályokat.

18

A környezetvédelmi törvény alapján eljárás indult a Canadian Oil, illetve e társaság ügyvezetője, A. Rantén ellen.

19

2013. április 24‑i ítéletével a Hovrätten över Skåne och Blekinge (malmöi székhelyű fellebbviteli bíróság) A. Rantént 60 napon keresztül 100 svéd korona SEK (körülbelül 11 euró) napi bírság megfizetésére, míg a Canadian Oilt 200000 SEK (körülbelül 22113 euró) bírság megfizetésére kötelezte.

20

A Högsta domstolenhez (legfelsőbb bíróság) benyújtott fellebbezésükben A. Rantén és a Canadian Oil lényegében arra hivatkozott, hogy a terméknyilvántartásba való felvétel céljából a svéd vegyianyag‑felügyelet irányában fennálló bejelentési kötelezettség akadályozza a REACH‑rendelet hatálya alá tartozó anyagok szabad mozgását. E nyilvántartás és e rendelet célkitűzései alapvetően megegyeznek, ezért e nyilvántartás összeegyeztethetetlen a rendelet 128. cikkének rendelkezéseivel, mivel úgy kell tekinteni, hogy az említett cikkben szereplő – az érintett területekre, különösen a vegyi anyagok bejelentésére és regisztrálására vonatkozó – szabályok esetében teljes körű harmonizáció valósult meg. E bejelentési kötelezettség mindenesetre az EUMSZ 34. cikk által tiltott, a behozatalra vonatkozó korlátozást képez, és az EUMSZ 36. cikk szerinti eltérések egyike sem alkalmazandó az alapeljárásban.

21

A kérdést előterjesztő bíróság szerint nem tűnik ki egyértelműen az említett rendeletből, hogy annak harmonizációs szabályai alá tartozik‑e a vegyipari termékek vagy vegyi anyagok azzal a céllal történő regisztrálására, hogy – a svéd nemzeti nyilvántartáshoz hasonlóan – áttekintést nyújtsanak e termékek vagy anyagok felhasználásáról, segítsék a hatóságokat az e termékeket és anyagokat kezelő vállalkozások felügyeletében és ellenőrzésében, vagy statisztikákat készítsenek. E bíróság emellett azt a kérdést is felveti, hogy a bejelentési kötelezettség nem képez‑e az EUMSZ 34. cikk értelmében vett, a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedést, és amennyiben igen, úgy sor kerülhet‑e EUMSZ 36. cikkben szereplő eltérések valamelyikének arányos alkalmazására.

22

E körülmények között a Högsta domstolen (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

23

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a REACH‑rendeletet úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely a vegyipari termékek importőrét e termékek hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnál való regisztrálására kötelezi, holott ezen importőr e rendelet alapján és ugyanezen termékek vonatkozásában már regisztrálási kötelezettséggel tartozik az ECHA felé.

24

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy 1. cikkének (1) bekezdése szerint az említett rendelet célja az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének – beleértve az anyagokkal kapcsolatos veszélyek felmérésénél az alternatív vizsgálati módszerek elősegítését is –, valamint az anyagok belső piaci szabad mozgásának biztosítása a versenyképesség és az innováció erősítésével egyidejűleg.

25

E célból ugyanezen rendelet létrehozza a vegyi anyagok ellenőrzésének – többek között regisztrálásukat, értékelésüket, valamint engedélyezésüket és alkalmazásuk esetleges korlátozásait is magában foglaló – integrált rendszerét. Az e tényezőkre irányadó főbb elveket az Európai Bizottság a 2003. október 29‑i COM(2003) 644 végleges rendeletjavaslatának bevezetőjében ismertette. E bevezető akként írja le „a REACH‑rendszert”, mint amely magában foglalja mindenekelőtt a regisztrálást, amely tekintetében „az iparág köteles az általa gyártott anyagokra vonatkozó információkat megszerezni és ezen információkat az említett anyagok biztonságos kezelésének biztosítása céljából felhasználni”, majd „az értékelést, amely lehetővé teszi annak vizsgálatát, hogy az iparág tiszteletben tartja‑e a kötelezettségeit”, és az engedélyezést a különös aggodalomra okot adó azon anyagok tekintetében, amelyek „[...] felhasználásával kapcsolatban megfelelően ellenőrzik a kockázatokat, illetve [amelyek esetében] a társadalmi‑gazdasági előnyök meghaladják a kockázatokat, [ha] megfelelő megoldásként nem állnak rendelkezésre alternatív anyagok vagy technológiák”. Végezetül, „a korlátozásokra irányuló eljárás olyan biztonsági hálóként szolgál, amely lehetővé teszi a REACH‑rendszer más rendelkezései által nem megfelelően lefedett kockázatok kezelését” (FCD és FMB ítélet, C‑106/14, EU:C:2015:576, 32. pont).

26

Ami a belső piacon való szabad mozgást illeti, azt a REACH‑rendelet 128. cikkének (1) bekezdése szerinti azon kötelezettség biztosítja, hogy a tagállamok nem tilthatják, nem korlátozhatják vagy nem akadályozhatják meg annak az e rendelet hatálya alá tartozó anyagnak az önmagában, keverékben vagy árucikkben való gyártását, behozatalát, forgalomba hozatalát vagy felhasználását, amely megfelel az említett rendeletnek, valamint adott esetben az e rendelet végrehajtása keretében elfogadott közösségi jogi aktusoknak. Mindazonáltal ugyanezen 128. cikk (2) bekezdése alapján a REACH‑rendelet egyetlen rendelkezése sem gátolhatja meg, hogy a tagállamok a munkavállalók, az emberi egészség és a környezet védelmét szolgáló olyan nemzeti szabályozásokat tartsanak fenn vagy állapítsanak meg, amelyek a gyártás, a forgalomba hozatal vagy felhasználás követelményeinek e rendelet által nem harmonizált eseteiben alkalmazandók (Lapin luonnonsuojelupiiri ítélet, C‑358/11, EU:C:2013:142, 32. pont).

27

E rendelkezésekből az következik tehát, hogy az uniós jogalkotó csak bizonyos esetekben kívánta megvalósítani e követelmények harmonizálását (lásd ebben az értelemben: Lapin luonnonsuojelupiiri ítélet, C‑358/11, EU:C:2013:142, 33. pont).

28

Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság első kérdésének megválaszolásához meg kell határozni, hogy a REACH‑rendelet vegyi anyagok bejelentését és regisztrálását előíró rendelkezései e követelmények olyan szintű harmonizációját valósítják‑e meg, amely kizárja az olyan nemzeti szabályozást, amely a vegyipari termékek importőrét e termékek hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnál való regisztrálására kötelezi.

29

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amint az említett rendelet (19) preambulumbekezdéséből kitűnik, az uniós jogalkotó elő kívánta írni a gyártók és importőrök számára, hogy adatokat nyújtsanak be az ECHA‑hoz az általuk gyártott vagy importált anyagokról, ezeknek az adatoknak a felhasználásával értékeljék az ezekkel az anyagokkal összefüggő kockázatokat, valamint alakítsanak ki és ajánljanak megfelelő kockázatkezelési intézkedéseket.

30

E célkitűzéseknek megfelelően ugyanezen rendelet az iparágra hárítja a vegyi anyagok elemzésének terhét. E célból különféle tájékoztatási mechanizmusokat hoz létre, amelyek célja, hogy az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatások elkerülése érdekében a szállítói lánc egészében elősegítsék a vegyi anyagok veszélyes tulajdonságainak meghatározását és a kockázatok kezelését (FCD és FMB ítélet, C‑106/14, EU:C:2015:576, 33. pont).

31

Ugyanakkor, amint arra a főtanácsnok az indítványának 42. pontjában rámutatott, a vegyi anyagok ECHA‑nál történő regisztrálása nem ad áttekintést az egyes tagállamokban ezen anyagok gyártójáról vagy forgalomba hozójáról. Közelebbről, az uniós nyilvántartás nem nyújt szisztematikusan információt az említett anyagok tagállamok területén lévő pontos helyéről.

32

Ennélfogva, míg a vegyi anyagok ECHA‑nál történő regisztrálása a belső piacon való szabad mozgásuk előfeltételét képezi, amennyiben ezek az anyagok – különösen a tulajdonságaik tekintetében – emellett megfelelnek a REACH‑rendeletnek, addig az e rendelet által az említett anyagok ilyen regisztrálása útján megvalósított harmonizáció nem terjed ki a nemzeti hatóságoknál történő, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló egyéb regisztrálási formákra, amelyek nem képeznek ilyen előfeltételt, és amelyek az e rendeletben előírtaktól eltérő információkra vonatkoznak, célkitűzéseik pedig megegyeznek az említett rendelet által megvalósítani kívánt célkitűzésekkel, vagy kiegészítik azokat, így különösen az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének, valamint az ilyen anyagok belső piacon való szabad mozgásának biztosítására irányulnak.

33

E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás által előírt regisztrálás nem előfeltétele a vegyipari termékek érintett tagállam területére való behozatalának, mivel a vonatkozó információk nemzeti hatóságoknak való bejelentésére a behozatalt követően is sor kerülhet, bizonyos információk esetében legkésőbb a tevékenység megkezdéséig, míg más információk tekintetében az e behozatalt követő naptári év február 28‑ig.

34

Másodszor, a Bírósághoz benyújtott észrevételekből kitűnik, hogy az alapeljárásban szóban forgó nemzeti szabályozás által előírt regisztrálás célja lényegében az, hogy a nemzeti hatóságok rendelkezésére álljon a vegyipari termékek érintett tagállam területén való felügyeletéhez szükséges adatbázis, mivel a REACH‑rendelet 125. cikke értelmében a tagállamok feladata az ilyen ellenőrzési rendszerek fenntartása, ezzel elősegítve különösen az e termékeket kezelő létesítmények ellenőrzését. Ezen adatbázisnak köszönhetően az említett ellenőrzési rendszer finanszírozására szolgáló díjak meghatározásához nélkülözhetetlen számviteli és statisztikai információk is rendelkezésre állnak, és az adatbázis ezenfelül a környezetvédelmi szakpolitikai iránymutatások meghatározására és ennek keretében különösen az azok észszerű javításaira irányuló javaslatok kialakítására is felhasználható.

35

Márpedig azok az információk, amelyekhez a nemzeti hatóságok az ECHA‑n keresztül hozzáférhetnek, és amelyek e termékek említett ügynökségnél történő, a REACH‑rendeleten alapuló regisztrálása révén állnak rendelkezésre, nem tartalmazzák a jelen ítélet előző pontjában említett célkitűzések megvalósítását szolgáló adatok összességét.

36

E regisztrálás ugyanis csak az önmagukban, a készítményekben vagy az árucikkekben előforduló vegyi anyagok gyártóira vagy importőreire vonatkozik, és rájuk is csak akkor, ha az általuk kezelt mennyiség meghaladja az évi egy tonnát. Ami a készítményeket illeti, e regisztrálás alapján nem ismerhető meg különösen a bennük lévő egyes vegyi anyagok százalékaránya. Ami önmagukban az Unióban gyártott vagy ott forgalomba hozott vegyi anyagokat illeti, az ECHA‑nál történő regisztrálásuk révén nem állapítható meg, hogy ezek az anyagok mely tagállam piacán találhatók.

37

Ezzel ellentétben azok az információk, amelyeket az alapügyben szereplő nemzeti szabályozás a vegyipari termékek behozatalának hatáskörrel rendelkező hatóságnál való regisztrálásához előír, elsősorban az érintett tagállam területén jelen lévő anyagok és készítmények mennyiségére, e területen lévő pontos helyére, különleges felhasználási területeire és az érintett gazdasági szereplőkre vonatkoznak.

38

E körülmények között a REACH‑rendelet vegyi anyagok bejelentését és regisztrálását előíró rendelkezései által a célból megvalósított harmonizáció, hogy az Unió területén létrehozza ezen anyagok integrált ellenőrzési rendszerét, és ezáltal biztosítsa ezen anyagok biztonságos kezelését, legyen bármilyen széles körű is, nem olyan jellegű, hogy kizárjon egy, a jelen ítélet 34. pontjában említett jellemzőkkel rendelkező olyan, más regisztrálást, amely hozzájárul többek között a kezelés ellenőrzésére szolgáló rendszer érintett tagállamban való létrehozásához és az említett kezelés értékeléséhez, különösen annak érdekében, hogy annak észszerű javításaira irányuló uniós szintű javaslatokat alakítsanak ki.

39

Ezért a jelek szerint nem ellentétes az előző pontban említett harmonizációval az a nemzeti szabályozás, amely a vegyipari termékek importőrét e termékek hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnál való regisztrálására kötelezi, feltéve hogy az előírt információk alapvetően e célok megvalósítását szolgálják. Úgy tűnik, hogy a jelen ítélet 37. pontjában említett információk esetében ez a helyzet, ugyanakkor ennek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.

40

Ebben az összefüggésben pusztán az a körülmény, hogy egyes – különösen az importőr és a termékek azonosítására szolgáló és különösebb nehézségek nélkül benyújtható – alapvető információkat már az ECHA‑nál történő regisztráláskor is be kell nyújtani, nem elégséges ahhoz, hogy megfossza kiegészítő jellegétől a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság által ily módon előírt ezen információk összességét.

41

E körülmények között az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a REACH‑rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely a vegyipari termékek importőrét annak ellenére e termékek hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnál való regisztrálására kötelezi, hogy ezen importőr e rendelet alapján és ugyanezen termékek vonatkozásában már regisztrálási kötelezettséggel tartozik az ECHA felé, feltéve hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságnál történő e regisztrálás nem előfeltétele az említett termékek forgalomba hozatalának, továbbá hogy az e rendelet által előírtaktól eltérő információkra vonatkozik, és hozzájárul a rendelet által elérni kívánt – különösen az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének, valamint az ilyen anyagok belső piacon való szabad mozgásának biztosítására irányuló – célkitűzések megvalósításához, többek között azáltal, hogy az érintett tagállamon belül létrehozza az ilyen termékek biztonságos kezelésének ellenőrzésére szolgáló rendszert és értékeli e kezelést; mindezek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.

42

Az első kérdésre adott válaszra tekintettel meg kell vizsgálni a második kérdést, amellyel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 34. cikk és az EUMSZ 36. cikk együttes rendelkezéseit úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes a vegyipari termékek bejelentésére és regisztrálására vonatkozó, az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás által előírthoz hasonló kötelezettség.

43

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból következően minden olyan tagállami intézkedést, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja az Unión belüli kereskedelmet, az EUMSZ 34. cikk szerinti mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek kell tekinteni (lásd többek között: Dassonville‑ítélet, 8/74, EU:C:1974:82, 5. pont; Scotch Whisky Association és társai ítélet, C‑333/14, EU:C:2015:845, 31. pont).

44

Amint arra a főtanácsnok az indítványának 53. pontjában rámutatott, a vegyipari termékek behozatalának a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságnál való kötelező regisztrálása az EUMSZ 34. cikk értelmében vett, mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedést képez, mivel a behozatallal kapcsolatos alaki követelmények akadályozhatják az Unión belüli kereskedelmet és megakadályozhatják azon termékek piacra jutását, amelyeket jogszerűen állítottak elő és forgalmaztak más tagállamokban (lásd ebben az értelemben: Ahokainen és Leppik ítélet, C‑434/04, EU:C:2006:609, 21. pont), amit egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság és a jelen ügyben észrevételeket benyújtó, az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke szerinti érintettek egyike sem vitat.

45

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedéseket csak akkor lehet, többek között az EUMSZ 36. cikk alapján az emberek egészsége és élete védelmének indokával igazolni, ha ez az intézkedés alkalmas az elérni kívánt célkitűzés megvalósítására, és nem haladja meg az annak eléréséhez szükséges mértéket (Scotch Whisky Association és társai ítélet, C‑333/14, EU:C:2015:845, 33. pont). Egyébiránt a Közösségen belüli kereskedelem akadályozására alkalmas nemzeti intézkedések igazolhatók a környezetvédelem kényszerítő követelményével (lásd különösen: Ålands Vindkraft ítélet, C‑573/12, EU:C:2014:2037, 77. pont).

46

A jelen esetben emlékeztetni kell arra, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabályozás által előírt regisztrálás célja olyan adatok gyűjtése, amelyek egyrészt alapvetően kiegészítő jellegűek a REACH‑rendelet hatálya alá tartozó adatokhoz képest, és amelyek másrészt hozzájárulnak többek között az e rendelet hatálya alá tartozó vegyipari termékek biztonságos kezelésének ellenőrzésére szolgáló rendszer érintett tagállamon belüli létrehozásához és e kezelés értékeléséhez, különösen az annak észszerű javításaira irányuló uniós szintű javaslatok kialakítása érdekében. Az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének biztosítására irányuló, az említett rendelet által megvalósítani kívánt célkitűzéshez kapcsolódó ilyen célkitűzés alkalmas lehet az áruk szabad mozgása esetleges akadályainak igazolására.

47

Ezenfelül úgy tűnik, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás alapján az importőrök által benyújtandó, a jelen ítélet 37. pontjában említett információk, amelyek kiegészítő jellegűek azon információkhoz képest, amelyeket ugyanezen rendelet a behozott vegyipari termékekkel kapcsolatos regisztrálási kötelezettség teljesítéséhez előír, alkalmasak az elérni kívánt célkitűzés megvalósítására, továbbá nem haladják meg az annak eléréséhez feltétlenül szükséges mértéket. Ugyanis az e nemzeti szabályozás által abból a célból előírt regisztrálás, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok a begyűjtött pontos információk révén átfogó képet kaphassanak az érintett tagállam területén jelen lévő vegyipari termékek összességéről – amit az ECHA‑nál történő regisztrálás nem tesz lehetővé –, hozzájárul a jelen ítélet előző pontjában említett célkitűzés megvalósításához, és mindeközben csupán korlátozott hatást gyakorol e termékek belső piacon való szabad mozgására, feltéve hogy az alapügyben szóban forgó regisztrálás nem köti feltételekhez a más tagállamokból származó ilyen termékek svéd piacon való forgalomba hozatalát.

48

A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 34. cikk és az EUMSZ 36. cikk együttes rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes a vegyipari termékek bejelentésére és regisztrálására vonatkozó, az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás által előírthoz hasonló kötelezettség.

49

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: