—

a Lapin elinkeino- liikenne- ja ympäristökeskuksen liikenne ja infrastruktuuri -vastuualue képviseletében A. Siponen asianajaja,

—

a Lapin luonnonsuojelupiiri ry képviseletében S. Hänninen és T. Pasma, e szövetség elnöke, illetve titkára,

—

a finn kormány képviseletében M. Pere, meghatalmazotti minőségben,

—

az osztrák kormány képviseletében A. Posch, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében I. Koskinen és A. Marghelis, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL L 312., 3. o.), valamint a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 396., 1. o.; helyesbítések: HL L 136., 2007.5.29., 3. o.; HL L 141., 2008.5.31., 22. o.; HL L 36., 2009.2.5., 84. o. és HL L 118., 2010.5.12., 89. o.) 2009. június 22-i 552/2009/EK bizottsági rendelettel (HL L 164., 7. o.) módosított változatának (a továbbiakban: REACH-rendelet) az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Lapin elinkeino-, liikenne- ja ympäristökeskuksen liikenne ja infrastruktuuri -vastuualue (lappföldi ipari, közlekedési és környezetvédelmi központi hivatal, közlekedési és infrastrukturális részleg, a továbbiakban: liikenne ja infrastruktuuri -vastuualue) és a Lapin luonnonsuojelupiiri ry (Lappföldi Kerületi Természetvédelmi Szövetség, a továbbiakban: Lapin luonnonsuojelupiiri) közötti, olyan pallókból álló út felújítási munkálatainak kivitelezése tárgyában indult jogvitában terjesztették elő, amelyek aljzatát ún. CCA (réz-, króm- és arzénvegyület) oldatával (a továbbiakban: CCA-oldat) kezelt faanyagú, régi telefonoszlopok alkotják.

3

A 2008/98 irányelv 3. cikke értelmében:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[...]

[…]

4

A 2008/98 irányelv „A hulladékstátusz megszűnése” című 6. cikke ekképp rendelkezik:

„(1)   Egy adott hulladék megszűnik a 3. cikk 1. pontja értelmében hulladék lenni, amennyiben hasznosítási műveleten, beleértve az újrafeldogozást, esett át, és megfelel az alábbi feltételekkel összhangban kidolgozandó konkrét kritériumoknak:

A kritériumok szükség esetén a szennyező anyagok határértékeit is tartalmazzák, és figyelembe veszik az anyag vagy a tárgy lehetséges káros környezeti hatásait.

(2)   Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló intézkedéseket – amelyek az (1) bekezdésben meghatározott kritériumok elfogadására, és azon hulladékfajta meghatározására vonatkoznak, amelyre az ilyen kritériumok alkalmazandók – a 39. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. A hulladékstátusz megszűnése tekintetében konkrét kritériumok kidolgozását kell megfontolni, legalábbis az adalékanyagok, a papír, az üveg, a fém, a gumiabroncsok és a textilanyagok vonatkozásában.

[…]

(4)   Ha közösségi szinten nem határoztak meg kritériumokat az (1) és (2) bekezdésben foglalt eljárás szerint, a tagállamok eseti alapon határozhatnak arról, hogy egy konkrét hulladék megszűnt-e hulladéknak lenni az alkalmazandó esetjog figyelembevételével. […]”

5

Ugyanezen irányelv „Hulladékjegyzék” című 7. cikkének (1) bekezdése előírja:

„Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló azon intézkedéseket, amelyek a 2000/532/EK határozatban meghatározott hulladékjegyzék naprakésszé tételével kapcsolatosak, a 39. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. A hulladékjegyzék tartalmazza a veszélyes hulladékokat, figyelembe veszi a hulladék eredetét és összetételét, valamint ha az szükséges, a veszélyes anyagok koncentrációjának határértékeit. A hulladékjegyzék kötelező az olyan hulladék meghatározása tekintetében, amely veszélyes hulladéknak tekintendő. Egy anyag vagy tárgy jegyzékbe történő felvétele nem jelenti azt, hogy az minden körülmények között hulladék. Egy anyag vagy tárgy csak akkor tekintendő hulladéknak, ha megfelel a 3. cikk 1. pontjában foglalt fogalommeghatározásnak.”

6

A 2008/98 irányelv 13. cikke kimondja:

„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a hulladékgazdálkodás az emberi egészség veszélyeztetése, a környezet károsítása nélkül történjen […].”

7

A 2008/98 irányelv „Veszélyes hulladék ellenőrzése” című 17. cikke értelmében:

„A tagállamok megteszik a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy a veszélyes hulladék termelése, gyűjtése és szállítása, valamint tárolása és kezelése az emberi egészség és környezet védelmének megfelelő körülmények között történjék, a 13. cikk rendelkezéseinek értelmében, ideértve a keletkezéstől a végső elhelyezésig történő követhetőséget és a veszélyes hulladék ellenőrzésével kapcsolatban a 35., illetve 36. cikk követelményeinek való megfelelés érdekében tett intézkedéseket.”

8

A REACH-rendelet 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet célja az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének – beleértve az anyagokkal kapcsolatos veszélyek felmérésénél az alternatív vizsgálati módszerek elősegítését is –, valamint az anyagok belső piaci szabad forgalmának biztosítása, a versenyképesség és az innováció erősítésével egyidejűleg.”

9

A REACH-rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében:

„A [2008/98] irányelvben meghatározott hulladék nem minősül az e rendelet 3. cikke szerinti anyagnak, keveréknek vagy árucikknek.”

10

A REACH-rendelet 3. cikkének 1–3. pontja az alábbi fogalom-meghatározásokat tartalmazza:

11

A REACH-rendelet „Egyes veszélyes anyagok és keverékek [helyesen: Egyes veszélyes anyagok, keverékek és árucikkek] gyártásával, forgalmazásával és felhasználásával kapcsolatos korlátozások” című VIII. címének az „Általános kérdések” címet viselő 1. fejezetében szereplő 67. cikk (1) és (3) bekezdése kimondja:

„(1)   Nem gyártható, nem hozható forgalomba és nem használható fel – önmagában, keverékben vagy árucikkben – olyan anyag, amellyel kapcsolatban a XVII. melléklet korlátozást ír elő, ha az nem felel meg az említett korlátozás feltételeinek. […]

[…]

(3)   A tagállamok 2013. június 1-jéig fenntarthatnak már meglévő, az anyagok gyártásával, forgalmazásával vagy felhasználásával kapcsolatos szigorúbb korlátozásokat a XVII. melléklettel kapcsolatosan, feltéve hogy e korlátozásokat a Szerződés alapján bejelentik. A Bizottság 2009. június 1-jéig ezen korlátozások jegyzékét összeállítja és közzéteszi.”

12

A REACH-rendelet 68. cikke a következőképpen szól:

„(1)   Amennyiben az anyag gyártása, felhasználása és forgalmazása olyan elfogadhatatlan kockázatot jelent az emberi egészségre és a környezetre, amelyet közösségi szinten kell kezelni, a XVII. mellékletet a 133. cikk (4) bekezdésében említett eljárással összhangban úgy módosítják, hogy […] új korlátozásokat fogadnak el […], vagy módosítják a XVII. melléklet erre vonatkozó korlátozásait. […]

[...]

(2)   Az olyan, önmagában, keverékben vagy árucikkben előforduló anyagok esetében, amelyek megfelelnek az 1A. vagy 1B. kategóriájú rákkeltő, csírasejt-mutagén vagy reprodukciós toxicitású veszélyességi osztályokba történő besoroláshoz szükséges kritériumoknak, és amelyeket a fogyasztók használhatnak, továbbá amelyekkel kapcsolatban a Bizottság javasolta a fogyasztói felhasználás korlátozását, a XVII. melléklet a 133. cikk (4) bekezdésében ismertetett eljárással összhangban módosul. A 69–73. cikket nem kell alkalmazni.”

13

Ugyanezen rendelet 69. cikke értelmében, amennyiben a Bizottság vagy bármely tagállam úgy ítéli meg, hogy egy önmagában, keverékben vagy árucikkben előforduló anyagnak a gyártása, forgalmazása vagy felhasználása olyan kockázatot jelent az emberi egészségre és a környezetre, amely nem megfelelően ellenőrzött, és a meglévő intézkedéseken túl közösségi szintű fellépésre van szükség, új korlátozások kidolgozására irányuló eljárást indít.

14

A REACH-rendelet 128. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A (2) bekezdésre is figyelemmel a tagállamok nem tilthatják, nem korlátozhatják, vagy nem akadályozhatják meg annak az e rendelet hatálya alá tartozó anyagnak az önmagában, keverékben vagy árucikkben való gyártását, behozatalát, forgalmazását vagy felhasználását, amely megfelel ennek a rendeletnek, valamint az e rendelet végrehajtása keretében elfogadott közösségi jogi aktusoknak.

(2)   E rendelet egyetlen rendelkezése sem gátolhatja meg, hogy a tagállamok a munkavállalók, az emberi egészség és a környezet védelmét szolgáló olyan nemzeti szabályozásokat tartsanak meg vagy állapítsanak meg, amelyek a gyártás, a forgalomba hozatal vagy a felhasználás követelményeinek e rendelet által nem harmonizált eseteiben alkalmazandók.”

15

Ugyanezen rendelet 129. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Amennyiben valamely tagállam jogosan feltételezi, hogy elengedhetetlen az emberi egészség, a biztonság vagy a környezet védelme érdekében történő sürgős intézkedés egy önmagában, keverékben vagy árucikkben előforduló anyag tekintetében – még akkor is, ha az teljesíti e rendelet követelményeit –, megfelelő átmeneti intézkedéseket fogadhat el. [...]”

16

A REACH-rendelet „Egyes veszélyes anyagok, keverékek és árucikkek gyártására, forgalomba hozatalára és felhasználására vonatkozó korlátozások” című XVII. mellékletének 1. oszlopában szerepel a „Arzénvegyületekre” vonatkozó 19. pont. Az e vegyületekre vonatkozó korlátozásokat átvette az egyes veszélyes anyagok és készítmények forgalomba hozatalának és felhasználásának korlátozásaira vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1976. július 27-i 76/769/EGK tanácsi irányelv (HL L 262., 201. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 3. kötet, 317. o.).

17

Ezen arzénvegyületekre vonatkozóan a XVII. melléklet ugyanezen 19. pontjában, „A korlátozás feltételeit” szabályozó 2. oszlopában kimondja:

„[…]

[…]

18

A környezetvédelemről szóló 86/2000 törvény „A talajszennyezés tilalma” című 7. §-ának az alapjogvitára alkalmazandó szövege kimondja:

„Semmilyen hulladékot, anyagot, szervezetet vagy mikroorganizmust nem szabad a talajba bevezetni akkor, ha ez a talaj minőségének olyan romlásához vezet, amely az egészség vagy a környezet veszélyeztetésével, a rekreációs érték jelentős csökkenésével vagy valamely köz- vagy magánérdek hasonló károsodásával járhat. […]”

19

Ugyanezen törvény 28. §-a a következőképpen rendelkezik:

„Engedély szükséges minden olyan tevékenységhez, amely környezetszennyezési veszéllyel jár (környezetvédelmi engedély). Az engedélyköteles tevékenységeket rendelet határozza meg.

Környezetvédelmi engedély szükséges továbbá:

[…]

20

A REACH-rendelet XVII. melléklete egyes rendelkezéseitől való eltérésről szóló 647/2009 kormányrendelet 1. §-a kimondja:

„A jelen kormányrendelet mellékletével összhangban e kormányrendelet eltérést biztosít a REACH-rendelet XVII. mellékletében az e rendelet 67. cikke szerinti, egyes veszélyes anyagok, keverékek és árucikkek gyártásával, forgalomba hozatalával és felhasználásával kapcsolatos korlátozásoktól.”

21

Az arzénvegyületekre vonatkozóan ugyanezen kormányrendelet melléklete a következő rendelkezést tartalmazza:

„A REACH-rendelet XVII. melléklete 19. pontjának rendelkezéseitől eltérve forgalomba hozható, felhasználható és ismételten felhasználható a 2007. szeptember 30-a előtt használt B típusú CCA-oldattal kezelt faanyag, amennyiben teljesülnek a REACH-rendelet XVII. melléklete 19. pontja 4. pontjának b), c) és d) alpontja szerinti feltételek.”

22

A liikenne ja infrastruktuuri -vastuualue 2008-ban úgy határozott, hogy felújítja a Raittijärvi települést (Lappföld) a legközelebbi gépjárművel megközelíthető úttal összekötő 35 kilométeres útszakaszt, amely részben Natura 2000 övezeten halad keresztül. Ennek munkálatai közé tartozott többek között a „quad” típusú járművek közlekedését a téli időszakon kívül, a nedves övezetekben megkönnyítő fapallók lerakása. E pallókat régi telefonoszlopokból álló szerkezetek tartják, amelyeket a korábbi használatuk céljából CCA-oldattal kezeltek.

23

Mivel az alapügyben felperes egyesület, a Lapin luonnonsuojelupiiri úgy ítélte meg, hogy ezek az oszlopok veszélyes hulladéknak minősülnek, ezen anyagok felhasználásának tilalmát kérte a Lapin ympäristökeskustól, jelenleg a Lapin elinkeino-, liikenne- ja ympäristökeskuksen ympäristö ja luonnonvarat -vastuualue (környezetvédelmi hatóság). Mivel ezt a kérelmet a 2009. február 24-i határozattal elutasították, ezen egyesület a Vaasan hallinto-oikeushoz (vaasai közigazgatási bíróság) fordult, amely 2009. október 9-én hozott ítéletében hatályon kívül helyezte a fenti elutasító határozatot.

24

A liikenne ja infrastruktuuri -vastuualue ezen ítélettel szemben a Korkein hallinto-oikeushoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság) fordult.

25

A kérdést előterjesztő bíróság kérdése többek között arra irányul, hogy kell-e a 86/2000 törvény szerinti környezetvédelmi engedéllyel rendelkezni a CCA-oldattal kezelt régi telefonoszlopok felhasználásához. Úgy ítéli meg, hogy e kérdés megválaszolásához azt kell meghatározni, hogy az ezentúl aljzatgerendaként újrahasznosított ilyen oszlopok hulladéknak és különösen veszélyes hulladéknak minősülnek-e, vagy pedig ezen újrahasznosítás révén elveszítették e minőségüket, annál is inkább, mert a REACH-rendelet engedélyezi az ilyen kezelt faanyag felhasználását.

26

E körülmények között határozott a Korkein hallinto-oikeus akként, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

27

Amint az előzetes döntéshozatal iránti kérelem indokolásából kiderül, a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő jogvita alapvetően abból a körülményből ered, hogy mivel a szóban forgó telefonoszlopokat a REACH-rendelet értelmében vett és annak alkalmazási körébe tartozó veszélyes anyaggal kezelték, ugyanezen rendelet értelmében e kezelés ugyanakkor nem akadályozza meg, hogy bizonyos helyzetekben és bizonyos feltételek mellett e faoszlopokat fel lehessen használni bizonyos területeken, amelyek közé besorolható adott esetben az érintett út aljzatakénti felhasználás is.

28

Ennek körében a Bíróságnak előzetesen a REACH-rendelet értelmezésével kapcsolatos kérdésekről kell határoznia, amely rendelet a hulladékokra vonatkozó szabályozástól független szabályozást alkot, amint egyebek közt felidézésre került, hogy e rendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerint a 2008/98 irányelvben meghatározott hulladék nem minősül az ugyanezen rendelet 3. cikke szerinti anyagnak, keveréknek vagy árucikknek.

29

Ezenkívül – mivel a Bíróság által az eljárási szabályzat e kérelem időpontjában alkalmazandó szövege szerinti 104. cikke 5. §-ának megfelelően feltett kérdésre a kérdést előterjesztő bíróság kifejtette, hogy nemcsak a jogvita tényállásának időpontjában hatályos jogszabályokat kell figyelembe vennie, hanem azokat is, amelyek a határozathozatala időpontjában lesznek hatályosak – az előterjesztett kérdésekre egyfelől a 2008/98 irányelvnek, másfelől a REACH-rendeletnek az alapügyben érintett rendelkezései alapján kell válaszolni.

30

A kérdést előterjesztő bíróság elsőként vizsgálandó harmadik kérdése arra irányul, hogy a REACH-rendelet 67. és 128. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az harmonizációt valósít meg az arzénvegyületekre vonatkozó követelményhez hasonló, valamely anyag gyártásával, forgalomba hozatalával vagy felhasználásával kapcsolatos követelmények területén, amely anyag egyébként az e rendelet XVII. melléklete szerinti korlátozás alá esik.

31

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a REACH-rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében annak célja az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének – beleértve az anyagokkal kapcsolatos veszélyek felmérésénél az alternatív vizsgálati módszerek elősegítését is –, valamint az anyagok belső piaci szabad forgalmának biztosítása, a versenyképesség és az innováció erősítésével egyidejűleg (a C-558/07. sz., S. P. C. M. és társai ügyben 2009. július 7-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-5783. o.] 35. pontja).

32

Amint a főtanácsnok indítványának 55. pontjában arra rámutatott, a belső piacon belüli szabad mozgást a REACH-rendelet 128. cikkének (1) bekezdése szerinti azon kötelezettség biztosítja, hogy a tagállamok nem tilthatják, nem korlátozhatják vagy nem akadályozhatják meg annak az e rendelet hatálya alá tartozó anyagnak az önmagában, keverékben vagy árucikkben való felhasználását, amely megfelel ennek a rendeletnek, valamint az e rendelet végrehajtása keretében elfogadott uniós jogi aktusoknak. Mindazonáltal ugyanezen 128. cikk (2) bekezdése alapján e rendelet egyetlen rendelkezése sem gátolhatja meg, hogy a tagállamok a munkavállalók, az emberi egészség és a környezet védelmét szolgáló olyan nemzeti szabályozásokat tartsanak fenn vagy állapítsanak meg, amelyek a gyártás, a forgalomba hozatal vagy felhasználás követelményeinek e rendelet által nem harmonizált eseteiben alkalmazandók.

33

E rendelkezésekből az következik tehát, hogy az uniós jogalkotó e követelmények harmonizálását kívánta megvalósítani bizonyos esetekben, és ezek közé tartozik a REACH-rendelet 67. cikkének (1) bekezdésében szereplő eset is.

34

Ez utóbbi rendelkezés értelmében ugyanis nem gyártható, nem hozható forgalomba és nem használható fel – önmagában, keverékben vagy árucikkben – olyan anyag, amellyel kapcsolatban a XVII. melléklet korlátozást ír elő, ha az nem felel meg az említett korlátozás feltételeinek.

35

Ebből következik, hogy a REACH-rendelet 67. cikkének (1) bekezdésében szereplő anyag gyártása, forgalomba hozatala vagy felhasználása kizárólag az e rendeletben meghatározott olyan feltételekhez köthető, amelyek – amint ugyanezen rendelet 68. cikkének (1) bekezdéséből és 69. cikkéből következik – megfelelnek a „közösségi szintű fellépés” szükségességének.

36

Ami a REACH-rendelet 67. cikkének (3) bekezdését illeti, bár az lehetővé teszi, hogy a tagállamok a XVII. mellékletben szereplő korlátozásoknál szigorúbb korlátozásokat tartsanak fenn, ezt átmeneti jelleggel – azaz 2013. június 1-jéig – és azzal a feltétellel tehetik meg, hogy e korlátozásokat bejelentik a Bizottságnak, amit a Finn Köztársaság egyébként elismer, hogy nem tett meg. Ezen intézkedés átmeneti és feltételes jellege nem kérdőjelezheti meg a REACH-rendelet 67. cikkének (1) bekezdése által létrehozott harmonizáció létét.

37

Ennélfogva, ha valamely tagállam a REACH-rendelet XVII. melléklete szerinti korlátozás hatálya alá tartozó anyag gyártását, forgalomba hozatalát vagy felhasználását új feltételekhez kívánja kötni, azt csak vagy az e rendelet 129. cikke (1) bekezdésének megfelelően az emberi egészség, a biztonság vagy a környezet védelme érdekében történő sürgős intézkedés érdekében, vagy az EUMSZ 114. cikke (5) bekezdésének megfelelően, különösen a környezet védelmével kapcsolatos új tudományos bizonyítékok alapján teheti meg. E rendelet céljaival összeegyeztethetetlen, hogy a tagállamok egyéb feltételeket fogadjanak el (lásd analógia útján a C-281/03. és C-282/03. sz., Cindu Chemicals és társai egyesített ügyekben 2005. szeptember 15-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-8069. o.] 44. pontját).

38

E körülmények között a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a REACH-rendelet 67. és 128. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az uniós jog harmonizációt valósít meg az e rendelet XVII. melléklete szerinti korlátozás alá tartozó anyag gyártásával, forgalomba hozatalával vagy felhasználásával kapcsolatos, az arzénvegyületekre vonatkozó követelményhez hasonló követelmények tekintetében.

39

A kérdést előterjesztő bíróság együttesen megvizsgálandó negyedik és ötödik kérdése lényegében arra irányul, hogy a REACH-rendelet XVII. melléklete 19. pontja 4. pontjának b) alpontját, amely felsorolja a CCA-oldattal kezelt faanyag a felhasználási területeit, úgy kell-e értelmezni, hogy e rendelkezés kimerítő jellegű, és így nem terjeszthető ki az itt felsoroltakon kívüli felhasználási területekre.

40

A REACH-rendelet XVII. melléklete 19. pontja 4. pontjának rendelkezései rögzítik azokat az eseteket, amikor az ugyanezen pont 3. pontjának rendelkezéseitől el lehet térni, amely utóbbi megtiltja az arzénvegyületek faanyag tartósítására való felhasználását.

41

Maguknak e rendelkezéseknek mind a szövegéből, mind pedig céljából is következik, hogy a fenti 4. pontban szereplő eltérést mindenképpen szigorúan kell értelmezni.

42

Nem vitatott ugyanis, hogy a jogalkotó az arzénvegyületeknek a REACH-rendelet XVII. mellékletébe való felvételével – amint az e melléklet címéből, valamint e rendelet 68 és 69. cikkéből következik – úgy ítélte meg, hogy ezen anyag nem ellenőrzött, sőt elfogadhatatlan veszélyt vagy kockázatot jelent az emberi egészségre és a környezetre. Ezért az ezen anyag felhasználásától való eltéréseket nem lehet kiterjesztően értelmezni.

43

Következésképpen a REACH-rendelet XVII. melléklete 19. pontja 4. pontjának b) alpontjában foglalt azon lista, amely felsorolja a CCA-oldattal kezelt faanyag felhasználási területeit, kimerítő jellegű.

44

Ami a faanyagnak az alapjogvita alapjául szolgáló munkálatok során való felhasználását illeti, a Bíróság elé terjesztett ügyiratokból és különösen az ebben szereplő fényképekből nem derül ki, hogy az alapügyben szereplő pallók – többek között szerkezetükre vagy funkciójukra tekintettel – az útépítésekhez szükséges bármely híd vagy hídépítési munka sajátosságaitól eltérő sajátosságokkal rendelkeznek. Azonban kizárólag a nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a szóban forgó telefonoszlopok pallóaljzat céljából történő felhasználása valóban a jelen ítélet előző pontjában említett listán szereplő felhasználási területek közé tartozik-e.

45

E körülmények között a negyedik és ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a REACH-rendelet XVII. melléklete 19. pontja 4. pontjának b) alpontját, amely felsorolja azokat a felhasználási területeket, ahol eltérés címén felhasználható a CCA-oldattal kezelt faanyag, úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben szereplő felsorolás kimerítő jellegű, és ezen eltérés ennélfogva nem alkalmazható az itt felsoroltakon kívüli esetekre. A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy megvizsgálja, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló körülmények között a szóban forgó telefonoszlopok pallóaljzat céljából történő felhasználása valóban az említett rendelkezésben felsorolt felhasználási területek közé tartozik-e.

46

A kérdést előterjesztő bíróság együttesen megvizsgálandó hatodik és hetedik kérdése lényegében a REACH-rendelet XVII. melléklete 19. pontja 4. pontja d) alpontjának második francia bekezdésében szereplő rendelkezések hatályára vonatkozik, melyek szerint a CCA-oldattal kezelt faanyag nem használható fel semmilyen olyan felhasználási területen, ahol ismétlődően fennáll a bőrrel érintkezés kockázata.

47

Amint a főtanácsnok indítványának 45. és 46. pontjában megjegyezte, az uniós jogalkotó nem akarta az ilyen faanyag felhasználását pusztán a bőrrel történő érintkezés kockázatának fennállása alapján megtiltani, mivel a gyakorlatban soha nem lehet teljesen kizárni az ilyen kockázatot. Tehát ezen érintkezés ismétlődő jellege indokolja a szóban forgó tilalmat.

48

A REACH-rendeletnek a jelen ítélet 31. pontjában felidézett céljaira tekintettel az itt említett kockázatnak olyannak kell lennie, amely a bőrrel való érintkezés gyakorisága folytán veszélynek teszi ki az érintett személyeket az egészségük tekintetében.

49

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a REACH-rendelet XVII. melléklete 19. pontja 4. pontjának b) alpontja értelmében a CCA-oldattal kezelt faanyag szakmai vagy ipari célokra többek között azzal a feltétellel hozható forgalomba, ha nem valószínű, hogy a faanyag a felhasználásának teljes időtartama alatt bőrrel érintkezik.

50

Ebből az következik, hogy a REACH-rendelet XVII. melléklete 19. pontja 4. pontja d) alpontjának második francia bekezdésében szereplő tilalmat minden olyan helyzetben alkalmazni kell, amikor minden valószínűség szerint fennáll a CCA-oldattal kezelt faanyag bőrrel való ismétlődő érintkezése.

51

Ennélfogva e valószínűség értékelése azon felhasználási területeken történő konkrét használati feltételektől függ, ahol a CCA-oldattal kezelt faanyag alkalmazásra kerülhet. Konkrétan, az alapügyben szereplőhöz hasonló körülmények között e valószínűség többek között azon feltételektől függhet, ahogyan a szóban forgó telefonoszlopokat magához a pallószerkezethez rögzítették, vagy pedig azon különböző felhasználástípusoktól, amelyekre alkalmazzák ezeket. Ha ezek az oszlopok ugyanis csupán a pallókat támasztják alá, és a használók rendes körülmények között nem veszik ezeket igénybe, főszabály szerint valószínűtlennek tűnik, hogy ez utóbbiak bőre ismétlődően érintkezésbe kerüljön a kezelt faanyaggal. Azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata ezen értékelés elvégzése.

52

E körülmények között a hatodik és hetedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a REACH-rendelet XVII. melléklete 19. pontja 4. pontja d) alpontjának második francia bekezdésében szereplő azon rendelkezéseket, melyek szerint a CCA-oldattal kezelt faanyag nem használható fel semmilyen olyan felhasználási területen, ahol ismétlődően fennáll a bőrrel érintkezés kockázata, úgy kell értelmezni, hogy a szóban forgó tilalmat minden olyan helyzetben alkalmazni kell, amikor minden valószínűség szerint fennáll a kezelt faanyag bőrrel való ismétlődő érintkezése, ennek valószínűségét azon felhasználási területen történő rendes használat konkrét feltételeiből kell levezetni, amelyre e faanyagot alkalmazták, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell értékelnie.

53

A kérdést előterjesztő bíróság első kérdése lényegében arra irányul, hogy a 2008/98 irányelv 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének d) pontjában szereplő követelményből – miszerint ahhoz, hogy a hulladék hasznosítási művelet vagy újrafeldogozás következtében elveszítse hulladék minőségét, a felhasználása nem idézhet elő általános káros környezeti vagy egészségügyi hatásokat – az következik-e, hogy a veszélyes hulladékok kategóriájába tartozó hulladék soha nem veszítheti el hulladék minőségét.

54

E kérdés előterjesztésekor a kérdést előterjesztő bíróság abból az előfeltevésből indul ki, hogy az alapügyben szereplő telefonoszlopok az eredeti funkciójuk megszűntével a 2008/98 irányelv szerinti hulladékká váltak, és az új pallóaljzat-szerkezeti funkciójuk csak akkor egyeztethető össze ezen irányelv követelményeivel, ha az ugyanezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében szereplő feltételeknek megfelelően elveszítették hulladék minőségüket, különösen ha a felhasználásuknak nincsenek általános káros környezeti vagy egészségügyi hatásaik.

55

Mindazonáltal, amint a főtanácsnok indítványának 67. pontjában azt megjegyezte, a 2008/98 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdése azon feltételek megállapítására szorítkozik, amelyeknek meg kell felelniük azoknak a konkrét kritériumoknak, amelyek alapján meghatározható, hogy mely hulladék veszíti el az ezen irányelv 3. cikkének 1. pontja szerinti hulladék minőségét, amennyiben hasznosítási műveleten vagy újrafeldogozáson esett át. Ennélfogva önmagukban e feltételek alapján nem lehet közvetlenül meghatározni azt, hogy adott hulladék nem tekinthető többé hulladéknak. Egyébként nem vitatott, hogy az uniós jog az alapügyben szereplőkhöz hasonló feltétek között nem állapítja meg e konkrét kritériumokat a kezelt faanyag tekintetében.

56

Azonban igaz, hogy ha uniós szinten semmilyen kritériumot nem határoztak meg, a tagállamok a 2008/98 irányelv 6. cikkének (4) bekezdése alapján eseti alapon határozhatnak arról, hogy egy konkrét hulladék megszűnt-e hulladéknak lenni az alkalmazandó esetjog figyelembevételével. A kérdést előterjesztő bíróság számára adandó hasznos válasz érdekében tehát ez utóbbira tekintettel kell megvizsgálni, hogy a veszélyesnek minősített hulladék elveszítheti-e a hulladék minőségét, ezt ugyanis nem zárja ki a 2008/98 irányelv 6. cikke és annak más rendelkezése sem.

57

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy még akkor is, ha a hulladék teljes hasznosítási műveleten esett át, amelynek következtében a szóban forgó anyag megszerezte ugyanazokat a tulajdonságokat és sajátosságokat, mint amelyekkel az elsődleges anyagok rendelkeznek, ez az anyag mégis hulladéknak tekinthető, ha a 2008/98 irányelv 3. cikkének 1. pontjában szereplő meghatározásnak megfelelően annak birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles e tárgytól (lásd ebben az értelemben a C-418/97. és C-419/97. sz., ARCO Chemie Nederland és társai egyesített ügyekben 2000. június 15-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-4475. o.] 94. pontját, valamint a C-9/00. sz., Palin Granit és Vehmassalon kansanterveystyön kuntayhtymän hallitus ügyben 2002. április 18-án hozott ítélet [EBHT 2002., I-3533. o.] 46. pontját). A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az e tekintetben szükséges értékelést elvégezze.

58

Az, hogy valamely anyag a 2008/98 irányelv szerinti hasznosítási művelet eredménye, mindössze egy tényező azok közül, amelyeket figyelembe kell venni annak meghatározásához, hogy ezen anyag továbbra is hulladék-e, ezen tényező azonban önmagában nem teszi lehetővé az erre vonatkozó végleges következtetés levonását (a fent hivatkozott ARCO Chemie Nederland és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 97. pontja).

59

Következésképpen annak meghatározása céljából, hogy valamely hasznosítási művelet lehetővé teszi-e a szóban forgó tárgy használható termékké való átalakítását, az ügy valamennyi körülményére tekintettel azt kell megvizsgálni, hogy ez a tárgy az emberi egészség veszélyeztetése és a környezet károsítása nélkül használható-e a 2008/98 irányelvben szereplő azon követelményeknek megfelelően, amelyeket többek között annak 1. és 13. cikke sorol fel.

60

Az első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy az uniós jog nem zárja eleve ki azt, hogy a veszélyesnek minősített hulladék elveszítse a 2008/98 irányelv szerinti hulladék minőségét, ha valamely hasznosítási művelet az emberi egészség veszélyeztetése és a környezet károsítása nélkül lehetővé teszi a használhatóvá tételét, és ha egyébként nem nyert megállapítást, hogy a szóban forgó tárgytól birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles ugyanezen irányelv 3. cikkének 1. pontja értelmében, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

61

A kérdést előterjesztő bíróság második kérdése lényegében arra irányul, hogy a REACH-rendelet és különösen annak XVII. melléklete, amennyiben bizonyos feltételek mellett engedélyezi a CCA-oldattal kezelt faanyag felhasználását, jelentőséggel bír-e annak meghatározása céljából, hogy az ilyen faanyag elveszítheti a hulladék minőségét, mert ha ezek a feltételek teljesülnének, a birtokosa nem lenne köteles attól a 2008/98 irányelv 3. cikkének 1. pontja értelmében megválni.

62

Amint a jelen ítélet 31. pontjában felidézésre került, a REACH-rendelet célja többek között az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének biztosítása. E célra tekintettel el kell fogadni, hogy az uniós jogalkotó, azáltal hogy bizonyos feltételek mellett engedélyezte a CCA-oldattal kezelt faanyag felhasználását, úgy ítélte meg, hogy habár ezt a kezelést az e rendelet szerinti korlátozások hatálya alá tartozó veszélyes anyaggal végezték, ez a veszély nem olyan jellegű, hogy veszélyeztetné az emberi egészség és a környezet e magas szintű védelmét, ha ez a felhasználás bizonyos felhasználási területekre korlátozódik.

63

Márpedig a 2008/98 irányelv 13. cikkével összhangban a hulladékgazdálkodást hasonló cél vezérletével kell végezni, az emberi egészség veszélyeztetése és a környezet károsítása nélkül. E körülmények között semmi sem akadályozza meg azt, hogy e követelmény értékelése céljából figyelembe vegyék azt, hogy a veszélyes hulladék elveszíti hulladék minőségét, mivel a hasznosítására a REACH-rendelet XVII. melléklete alapján engedélyezett felhasználás formájában kerül sor, és hogy a birtokosa ezért már nem köteles attól az említett irányelv 3. cikkének 1. pontja szerinti értelemben megválni.

64

A második kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a REACH-rendelet és különösen annak XVII. melléklete, amennyiben bizonyos feltételek mellett engedélyezi a CCA-oldattal kezelt faanyag felhasználását, az alapügyben szereplőkhöz hasonló körülmények között jelentőséggel bír annak meghatározása céljából, hogy az ilyen faanyag elveszítheti a hulladék minőségét, mert ha ezek a feltételek teljesülnének, a birtokosa nem lenne köteles attól a 2008/98 irányelv 3. cikkének 1. pontja értelmében megválni.

65

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: