Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62013TN0352

    T-352/13. P. sz. ügy: A Közszolgálati Törvényszék F-88/11. sz., BX kontra Bizottság ügyben 2013. április 24-én hozott ítélete ellen BX által 2013. július 2-án benyújtott fellebbezés

    HL C 252., 2013.8.31, p. 39–40 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
    HL C 252., 2013.8.31, p. 25–26 (HR)

    31.8.2013   

    HU

    Az Európai Unió Hivatalos Lapja

    C 252/39


    A Közszolgálati Törvényszék F-88/11. sz., BX kontra Bizottság ügyben 2013. április 24-én hozott ítélete ellen BX által 2013. július 2-án benyújtott fellebbezés

    (T-352/13. P. sz. ügy)

    2013/C 252/67

    Az eljárás nyelve: angol

    Felek

    Fellebbező: BX (Washington, Egyesült Államok) (képviselő: R. Rata ügyvéd)

    A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

    Kérelmek

    A fellebbező azt kéri, hogy a Törvényszék:

    helyezze hatályon kívül a Közszolgálati Törvényszék F-88/11. sz. ügyben 2013. április 24-én hozott ítéletét;

    semmisítse meg a vizsgabizottság azon vitatott határozatát, amelynek értelmében a felperest nem vették fel az EPSO/AD/148/09-RO (HL 2009. C 14., 1. o.) versenyvizsga sikeres pályázóinak tartaléklistájára; és

    a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

    Jogalapok és fontosabb érvek

    Fellebbezése alátámasztása érdekében a fellebbező hat jogalapra hivatkozik.

    1.

    Az első jogalap azon alapul, hogy a jelen ügyben nem alkalmazható a Közszolgálati Törvényszék azon megállapítása (ítélet 33. pontja), amely szerint a fellebbező nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségnek.

    2.

    A második jogalap értelmében a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az olyan pályázó, akinek az eredeti pontszáma alacsonyabb volt, mint az előzetesen meghatározott legalacsonyabb pontszám, nem jogosult az összehasonlító értékelésre (41. pont), mivel:

    az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EPSO versenyvizsgán részt vevő valamennyi pályázónak joga van az összehasonlító értékeléshez, függetlenül attól, hogy a kezdeti eredménye eléri-e a minimális pontszámot;

    a vizsgabizottság nem csak a fellebbező esetében, hanem a szóbeli vizsga többi pályázója tekintetében sem tett eleget az összehasonlító értékelésre vonatkozó kötelezettségének, hiszen a végső értékelő ülésre fordított idő nyilvánvalóan nem volt elegendő; és

    a megfellebbezett ítélet nem hivatkozik a fellebbező által felhozott releváns érvekre, és nem veszi figyelembe az alperes érveinek ellentmondásait.

    3.

    A harmadik jogalap azon alapul, hogy helytelen a Közszolgálati Törvényszék fellebbezés tárgyát képező ítéletének 45. pontjában foglalt azon megállapítás, amely szerint nem sértették meg az egyenlő bánásmód elvét.

    4.

    A negyedik, a vizsgabizottság összetételére vonatkozó szabályok megsértésére alapított jogalap:

    a vizsgabizottság összetétele nem volt kiegyensúlyozott (az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata III. melléklet 3. cikkének ötödik bekezdése):

    a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy nem képezte vita tárgyát, hogy a vizsgabizottság három tagból állt a fellebbező szóbeli vizsgája alatt (a fellebbezés tárgyát képező ítélet 49. pontja);

    a Közszolgálati Törvényszék tévesen hivatkozott a Bartha-ügyre (49. pont) azon megállapításának alátámasztása érdekében, hogy nem sértették meg azon elvet, amely szerint a vizsgabizottság összetételében biztosítani kell a nők és férfiak közötti kiegyensúlyozott képviseletet.

    a vizsgabizottság rendes és póttagjainak a szóbeli vizsgán egy időben való jelenléte tette az adott ügyben jogellenessé a vizsgabizottság eljárását (50. pont);

    a vizsgabizottság állandó összetétele elvének megsértése (51. pont).

    5.

    Az ötödik jogalap szerint a Közszolgálati Törvényszék tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a jelen ügy körülményei nem indokolják az eljárási szabályzata 87. cikke 2. §-ának alkalmazását (81. pont), mivel az alperes elismerte, hogy a fellebbező korábbi közigazgatási panaszainak elutasítása téves indokoláson alapult, és ezért az alperesnek kell viselnie a költségeket.

    6.

    A hatodik jogalap szerint a nem vagyoni kártérítés indokolt volt.


    Top