1.5.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 113/30

1.

a 136/1995. sz. törvény (1) 40a. cikkének és a Comisia de Supraveghere a Asigurărilor (biztosításfelügyeleti bizottság) 3111/2004. sz. rendelete (2) 1–6. cikkének — különösen a 3. és 6. cikknek — a 136/1995. sz. törvény 10. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett rendelkezései sértik-e az EUMSZ 169. cikk (a korábbi EK 153.cikk) rendelkezéseit;

2.

amennyiben valamely tagállam nemzeti szabályozása előírja, hogy a károsult félnek a gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés alapján nincs joga kártérítésre azokban az esetekben,

amikor a balesetet szándékosan okozták, a baleset olyan magatartás elkövetése esetén következik be, amely a közúti közlekedésről szóló törvény rendelkezései által büntetőjogilag, szándékos bűncselekményként büntetendő, a baleset akkor következik be, mikor a bűncselekményt szándékosan elkövető megpróbál elmenekülni a rendészeti szervek elől, a kár bekövetkezéséért felelős személy a biztosított beleegyezése nélkül vezette a járművet,

e rendelkezések nem túlságosan szigorúak-e a kitűzött cél megvalósításához (így a szociális védelem megvalósításához, vagyis annak biztosításához, hogy a károsult fél kártérítésre legyen jogosult a tulajdonában lévő dolog megsemmisülése esetén), és túllépik-e az ennek eléréséhez szükséges mértéket;

3.

a 2) kérdésre adott nemleges válasz esetén az elrendelt korlátozás hátrányosan megkülönböztetett helyzetbe hozza-e a károsult felet az EU más tagállamainak állampolgáraihoz képest, akik kizárólag a 84/5/EGK irányelv (3) 2. cikke (1) bekezdésének első, második és harmadik franciabekezdésében előírt esetekben vannak kizárva a kártérítésből;

4.

a biztosított kockázatból való ilyen, a nemzeti szabályozás által előírt kizárások az EUMSZ 49. cikk (a korábbi EK 43. cikk), illetve az EUMSZ 56. cikk (a korábbi EK 49. cikk) szerinti letelepedés, illetve szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását jelentik-e a 92/49/EGK irányelvvel (4) összefüggésben;

5.

jogellenesnek és a gépjármű-felelősségbiztosításról szóló irányelvek preambulumbekezdéseivel ellentétesnek tekinthető-e az, ha egy európai uniós tagállam nemzeti szabályozása előírja, hogy a közlekedési baleset elszenvedője kérheti — a további esetleges költségei mellett — a felelős személytől a javításból vagy szükség szerint a személygépkocsi kicseréléséből eredő költségei megtérítését, a biztosító felmentése a károsult fél kára megtérítésének kötelezettsége alól egy közlekedési balesetet követően annak kezdeti szakaszában (azonnal a baleset bekövetkezését követően) úgy, hogy ezt követően — a jogvita megoldása, illetve különösen a kárért felelős személy meghatározása módjának függvényében — elindítható a megtérítési kereset a hatékony és gyors kárrendezés elősegítése, valamint a költséges bírósági eljárás lehetséges elkerülése érdekében, amely a feleket a jogaik érvényesítésére lehetetlen helyzetbe hozhatja, akkor is, amikor a 2003/8/EK tanácsi irányelv (5), illetve az R(81)7 és a 93/1 ajánlások rendelkezéseinek alkalmazására kerül sor;

6.

az 5) kérdésre adott nemleges válasz esetén ez ellentmond-e a 2005/14/EK irányelv (6) (21) preambulumbekezdése rendelkezéseinek;

7.

a felperes kártérítésből történő kizárása jelen ügyben a gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés alapján természetét tekintve olyan-e, amely hátrányosan megkülönbözteti a felperest más személyekhez képest, akik akkor is kapnának kártérítést, ha a kárért felelős személy ismeretlen lenne, illetve nem lenne biztosított, figyelembe véve azt, hogy a felperes mind kötelező, mind önkéntes gépjármű-felelősségbiztosítást kötött meglehetősen magas összegben, anélkül azonban, hogy a javai bármely módon védelmet élveznének;

8.

a nemzeti bíróság rendelkezik-e kizárólagos hatáskörrel annak meghatározására, hogy egy szervezet, mint az érintett biztosító társaság, megfelel-e az összes feltételnek, amely lehetővé teszi, hogy vele szemben olyan irányelv rendelkezéseire hivatkozzanak, amely közvetlen hatállyal rendelkezik, és igenlő válasz esetén melyek a vonatkozó feltételek ebben az értelemben;

9.

a 2005/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv — különösen (20)-(22) preambulumbekezdésének rendelkezései — nemzeti jogrendbe való átültetésének valamely tagállam általi elmulasztása (mivel az átültetésre rendelkezésre álló határidő 2007. június 11-én lejárt) olyan-e, amely a felperesnek kárt okoz alapvető jogának, vagyis javai védelmének megsértése útján, még ha jelenleg a 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) hatályon kívül is helyezte a gépjármű-felelősségbiztosításról szóló I–V. irányelveket (72/166/EGK, 84/5/EGK, 90/232/EGK, 2000/26/EK és 2005/14/EK tanácsi irányelv) figyelembe véve azt, hogy a hivatkozott rendelkezések szervesen beépültek az új EK irányelv szövegébe, amely a hatályon kívül helyezett rendelkezéseknél sokkal jobban védi a károsult fél jogait egy közúti balesetet követően;

10.

a nemzeti bíróság hivatalból hivatkozhat-e valamely közösségi rendelkezés megsértésére, és kinyilváníthatja-e a biztosított kockázatból történő kizárásra vonatkozó záradék semmisségét abban az esetben, ha a károsult fél, vagyis a fogyasztó nem kapott értesítést a kizárásokkal kapcsolatosan (olyan helyzetekről, amelyek esetén a biztosítás nem lép életbe, ellentétben a 2005/14/EK irányelv rendelkezéseivel), illetve abban az esetben, amikor a biztosító társaság a biztosításokról szóló 136/1995. sz. kerettörvény által előírtakon kívül más kizárásokat is alkalmaz, és mindez akkor is így van-e, ha e semmisségre a bíróság előtt a jogosult nem is hivatkozik, noha a nemzeti szabályozás átültette a 93/13/EK irányelv (8) rendelkezéseit a 193/2000. sz. törvénnyel (9).