2007. május 7-én benyújtott kereset – ThyssenKrupp Liften Ascenseurs kontra Bizottság

(T-144/07. sz. ügy)

(2007/C 155/55)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperes: ThyssenKrupp Liften Ascenseurs NV/SA (Brüsszel, Belgium) (képviselők: V. Turner és D. Mes, ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes a 2007. február 21-i COMP/E-1/38.823 – PO/Elevators and Escalators ügyben hozott C(2007) 512. végleges bizottsági határozatot támadja. A megtámadott határozat megsemmisítését kéri a rá vonatkozó részében, illetve másodlagosan a rá kiszabott bírság összegének csökkentését.

Keresete alátámasztására a felperes először előadja, hogy a Bizottság nem volt jogosult az EK 81. cikk alkalmazására amennyiben a jogsértésnek nem volt semmilyen jelentős hatása a tagállamok közötti kereskedelemre az EU-n belül.

Másodlagosan a felperes előadja, hogy nem a Bizottság volt a megfelelő versenyhatóság az EK 81. cikk alkalmazására a versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről szóló bizottsági közlemény (1) értelmében. A felperes szerint a Bizottság azáltal, hogy egy sor más eljárást indított, megsértette azt a jogos bizalmat, amelyet a felperes a közlemény alkalmazásából levonhatott.

Harmadszor, az eljárások megindításával és a bírságok kiszabásával a Bizottság megsértette a ne bis in idem elvét, a jogbiztonság elvét, a bizalomvédelem elvét és a gondos ügyintézés elvét, amennyiben a belga versenyhatóság mentesítette a felperest a bírságok alól a megtámadott határozat tárgyát képező kartellel kapcsolatos jogsértés tekintetében.

Úgy véli továbbá, hogy a Bizottság helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a felperes, a ThyssenKrupp Elevators AG és a ThyssenKrupp AG egyetemlegesen felelnek azért a jogsértésért, amit a felperes maga követett el.

A felperes azt is előadja, hogy a kiszabandó bírság összegének megállapítása során a Bizottság megsértette az 1/2003/EK rendelet (2) 23. cikkét, bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatást (3), az egyenlőség valamint az arányosság elvét. Úgy véli, hogy a Bizottság a 23. cikkben megállapított bírságok felső határát sem tartotta be.

A felperes előadja továbbá, hogy a Bizottság megsértette az engedékenységi közleményt (4) és az egyenlőség elvét, amikor meghatározta a felperesre kiszabandó bírság összegének csökkentését az engedékenységi közlemény keretében történt együttműködése miatt.

Végül a felperes úgy véli, hogy a Bizottság megsértette az egyenlőség, az arányosság, a bizalomvédelem és a gondos ügyintézés elvét, amikor meghatározta a felperesre kiszabandó bírság összegének csökkentését az engedékenységi közlemény kereteit meghaladó együttműködése miatt.

(1)  HL 2004., C 101., 43. o.

(2)  A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás, 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).

(3)  Iránymutatás a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről (HL 1998., C 9., 3. o.).

(4)  A kartell ügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2002., C 45., 3. o.).