AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2007. július 11.

T‑93/03. sz. ügy

Spyros Konidaris

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Tisztviselők – Felvétel – A2 besorolási fokozatú igazgatói állás – Pályázat elutasítása – Megsemmisítési iránti kereset – Indokolási kötelezettség – A pályázatok összehasonlító vizsgálatának szabályossága – A kinevezett pályázó végzettségének értékelése”

Tárgy: A felperesnek az Információs Társadalom Főigazgatóság főigazgatói posztjára benyújtott pályázatát elutasító bizottsági határozat megsemmisítése iránti kereset.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja. Az Elsőfokú Bíróság a Bizottságot kötelezi a saját és a felperes költségeinek viselésére.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Sérelmet okozó határozat – Pályázat elutasítása – Legkésőbb a panasz elutasításakor teljesítendő indokolási kötelezettség

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, második bekezdés és 90. cikk, (2) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Álláshirdetés – Igazgatói állás betöltéséhez szükséges, végzettségre vonatkozó minimumkövetelmények meghatározása

(Személyzeti szabályzat, 29. cikk)

3.      Tisztviselők – Álláshely-üresedés – Előléptetés útján történő betöltés – A pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálata

(Személyzeti szabályzat, 29. cikk, (1) bekezdés és 45. cikk)

4.      Tisztviselők – Álláshely-üresedés – A pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálata

(Személyzeti szabályzat, 5. cikk, (3) bekezdés és 29. cikk)

5.      Tisztviselők – Álláshely-üresedés – A pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálata

(Személyzeti szabályzat, 4. és 29. cikk)

1.      A kinevezésre jogosult hatóság nem köteles ugyan az elő nem léptetett tisztviselők számára megindokolni az előléptetésről szóló határozatokat, viszont köteles megindokolni az elő nem léptetett tisztviselő által a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszt elutasító határozatát, és e határozat indokolásának egybe kell esnie annak a határozatnak az indokolásával, amely ellen a panasz irányult. E tekintetben elegendő, ha a tisztviselőnek az előléptetés útján betöltendő állásra benyújtott pályázatát elutasító határozat indokolása azon jogi feltételek teljesítésére terjed ki, amelyektől a személyzeti szabályzat az eljárás szabályosságát függővé teszi.

Bár az előléptetés útján betöltendő állásra pályázó tisztviselő pályázatát elutasító határozat indokolásának teljes hiányát nem pótolhatják a kinevezésre jogosult hatóság által a bírósági jogorvoslati kérelem benyújtását követően adott magyarázatok, ezzel szemben a pert megelőző eljárás során adott indokolás egyszerű elégtelensége nem indokolhatja a meghozott határozat megsemmisítését, ha az adminisztráció a bírósági eljárás során kiegészítő magyarázatot ad. Ennek megfelelően az indokolás kezdeti elégtelenségét orvosolhatják – akár az eljárás során közölt – kiegészítő magyarázatok, amennyiben az érintett keresetének benyújtása előtt már rendelkezett az indokolás kezdetének minősülő adatokkal.

(lásd az 51., 53., 54. és 58. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 188/73. sz., Grassi kontra Tanács ügyben 1974. október 30‑án hozott ítéletének (EBHT 1974., 1099. o.) 14. pontja; C‑115/92. P. sz., Parlament kontra Volger ügyben 1993. december 9‑én hozott ítéletének (EBHT 1993., I‑6549. o.) 22. pontja; C‑316/97. P. sz., Parlament kontra Gaspari ügyben 1998. november 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., I‑7597. o) 29. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑52/90. sz., Volger kontra Parlament ügyben 1992. február 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑121. o.) 40. pontja, amelyet megerősített a Bíróság fent hivatkozott Parlament kontra Volger ügyben hozott ítéletének 22–24. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑178/95. és T‑179/95. sz., Picciolo és Caló kontra Régiók Bizottsága egyesített ügyekben 1997. március 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑51. o. és II‑155. o.) 34. pontja; T‑86/98. sz., Gouloussis kontra Bizottság ügyben 2000. január 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑5. o. és II‑23. o.) 73–77. pontja; T‑117/01. sz., Roman Parra kontra Bizottság ügyben 2002. február 20‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑27. o. és II‑121. o.) 26. és 30. pontja; T‑135/00. sz., Morello kontra Bizottság ügyben 2002. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑265. o. és II‑1313. o.) 34. és 37. pontja; T‑132/03. sz., Casini kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑253. o. és II‑1169. o.) 36. pontja.

2.      A kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a betöltendő álláshoz szükséges alkalmassági feltételek meghatározásában, és kizárólag a szóban forgó állás betöltéséhez megkövetelhető minimumfeltételek meghatározásával kapcsolatban elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hiba vezethet az álláshirdetés jogellenességéhez.

Az igazgatói állást illetően az intézmény – anélkül, hogy nyilvánvaló mérlegelési hibát követne el – tekintheti úgy, hogy a szóban forgó igazgatóság tevékenységi területén szerzett tapasztalatnak vagy speciális ismereteknek kevésbé jelentős szerepe lehet, mint az általános vezetési, illetve magas szintű elemzési és döntési képességeknek, mivel a tapasztalat és a szakismeret mindig biztosítható az igazgatóságon belüli forrásból.

(lásd a 72. és 74. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑132/89. sz., Gallone kontra Tanács ügyben 1990. október 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑549. o.) 27. pontja; T‑58/91. sz., Booss és Fischer kontra Bizottság ügyben 1993. március 3‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑147. o.) 69. pontja; T‑6/96. sz., Contargyris kontra Tanács ügyben 1997. május 29‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑119. o. és II‑357. o.) 100. pontja; a fent hivatkozott Morello kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 69. pontja.

3.      Az értékelő jelentés nélkülözhetetlen minden olyan esetben, amikor a felettes szerv a tisztviselő szakmai előmenetelét értékeli. Szabálytalan az előléptetési eljárás, ha a kinevezésre jogosult hatóság nem tudta elvégezni az érintettek érdemei összehasonlító vizsgálatát, mert egyikük vagy többjük értékelő jelentése az adminisztráció hibájából jelentős késéssel készült el. E szabálytalanság azonban csak annyiban vezet a kinevezésről szóló határozat megsemmisítéséhez, amennyiben az értékelő jelentés hiánya meghatározó hatással lehetett az eljárásra.

E tekintetben különbség van a megüresedett állás áthelyezéssel vagy előléptetéssel történő betöltésére vonatkozó eljárás – amely a személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően zajlik – és a személyzeti szabályzat 45. cikkében szereplő előléptetési eljárás között. Míg ez utóbbi eljárás célja az, hogy a tisztviselők szakmai előmenetelét a feladataik ellátása során kifejtett erőfeszítéseikhez és megszerzett érdemeikhez igazítsák, vagyis jutalmazzák azokat a tisztviselőket, akik a múltban általában véve nagyobb érdemekről adtak bizonyságot, a megüresedett állás betöltésére vonatkozó eljárás a betöltendő állással együtt járó feladatok ellátására leginkább alkalmas tisztviselőnek kizárólag szolgálati érdekből történő kiválasztására irányul. Ennélfogva a kinevezésre jogosult hatóság az érdemek összehasonlító vizsgálata során nem köteles az értékelő jelentésekre alapozni értékelését, hanem figyelembe vehet az érintettek érdemeire vonatkozó más adatokat is, mint például a hivatali vagy a személyes helyzetükre vonatkozó információkat. Ezen információk viszonylagossá tehetik az értékelő jelentések alapján kialakított értékelést.

(lásd a 88. és 90–92. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 263/81. sz., List kontra Bizottság ügyben 1983. január 27‑én hozott ítéletének (EBHT 1983., 103. o.) 25. és 26. pontja; 233/85. sz., Bonino kontra Bizottság ügyben 1987. február 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1987., 739. o.) 5. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑25/92. sz., Vela Palacios kontra EGSZB ügyben 1993. március 3‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑201. o., 40. és 43. pontja; T‑89/91., T‑21/92. és T‑89/92. sz., X kontra Bizottság egyesített ügyekben 1993. november 25‑én hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑1235. o.) 49. és 50. pontja; T‑221/96. sz., Manzo‑Tafaro kontra Bizottság ügyben 1998. március 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑115. o. és II‑307. o.) 18. pontja; T‑82/98. sz., Jacobs kontra Bizottság ügyben 2000. február 24‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑39. o. és II‑169. o.) 36. pontja; T‑202/99. sz., Rappe kontra Bizottság ügyben 2000. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑201. o. és II‑911. o.) 40. pontja; a fent hivatkozott Morello kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 89. pontja.

4.      A kinevezésre jogosult hatóságot a pályázatok összehasonlító vizsgálata módozatainak meghatározásában megillető mérlegelési jogkör keretében e hatóság, valamint a szóban forgó előléptetési vagy áthelyezési eljárás során megkérdezett különböző illetékes felettesek feladata, hogy a pályázatok értékelésének minden szakaszában mérlegeljék, hogy az adott szakaszban szükség van‑e arra, hogy kiegészítő információkat vagy értékelési adatokat gyűjtsenek a minden körülmény ismeretében való döntés érdekében valamennyi pályázóval vagy csak egyes pályázókkal folytatott beszélgetés útján. A felvételi eljárás keretében a személyzeti szabályzat egyetlen rendelkezése sem keletkeztet jogot a pályázók számára a lehetséges hivatali felettesükkel való beszélgetésre. Ennélfogva a kinevezésre jogosult hatóság csak akkor és annyiban lehet köteles arra, hogy az adott állásra pályázókkal való beszélgetést szervezzen, amikor és amennyiben ez a kötelezettség az általa meghatározott jogi keretből ered.

Mindazonáltal az adminisztrációnak a pályázatok összehasonlító vizsgálata során követendő eljárás vagy a vizsgálat módjának meghatározását illetően biztosított diszkrecionális jogkört korlátozza az, hogy e vizsgálatot gondosan és részrehajlás nélkül, a szolgálati érdekkel összhangban és a tisztviselőkkel való egyenlő bánásmód elvének – amely általános megfogalmazásban a személyzeti szabályzat 5. cikkének (3) bekezdésében szerepel – megfelelően kell lefolytatni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálatát egyenlőségi alapon és összehasonlítható információforrásokból kiindulva kell elvégezni.

(lásd a 107., 108. és 110. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 282/81. sz., Ragusa kontra Bizottság ügyben 1983. április 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1983., 1245. o.) 21. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑78/92. sz., Perakis kontra Parlament ügyben 1993. november 30‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑1299. o.) 15. pontja; T‑76/92. sz., Tsirimokos kontra Parlament ügyben 1993. november 30‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑1281. o.) 20. pontja; T‑240/01. sz., Cougnon kontra Bíróság ügyben 2003. november 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑263. o. és II‑1283. o.) 67. és 70. pontja.

5.      Annak értékelését illetően, hogy valamely pályázat megfelel‑e az álláshirdetésben meghatározott követelmények, a kinevezésre jogosult hatóság – különösen amikor a betöltendő állás A1 vagy A2 besorolási fokozatú – széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az ilyen állásra pályázó jelöltek érdemeinek összehasonlítása területén. E széles mérlegelési jogkör gyakorlása ugyanakkor a pályázatok gondos vizsgálatát és az álláshirdetésben szereplő követelmények lelkiismeretes betartását teszi szükségessé, oly módon, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak minden olyan pályázót el kell utasítania, aki nem felel meg e követelményeknek. Az álláshirdetés ugyanis olyan jogi keretet jelent, amellyel a kinevezésre jogosult hatóság saját magát kötelezi, és amelynek előírásait gondosan be kell tartania.

(lásd a 120. és 121. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑158/01. sz., Tilgenkamp kontra Bizottság ügyben 2002. július 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑111. o. és II‑595. o.) 50. és 51. pontja; T‑248/02. sz., Faita kontra EGSZB ügyben 2003. november 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑281. o. és II‑1365. o.) 70. pontja.