AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK VÉLEMÉNYE

(2022. július 28.)

a központi értéktárakról szóló rendeletet módosító rendelet iránti javaslatról

(CON/2022/25)

(2022/C 367/03)

Bevezetés és jogalap

Az Európai Központi Bank (EKB) 2022. április 13-án-felkérést kapott a Tanácstól arra, hogy alkosson véleményt az Európai Unión belüli értékpapír-kiegyenlítés javításáról és a központi értéktárakról szóló 909/2014/EU rendelet módosításáról szóló rendelet iránti javaslatról (1) (a továbbiakban: javasolt rendelet).

Az EKB-nak a javasolt rendeletről történő véleményalkotásra szolgáló hatásköre az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 127. cikkének (4) bekezdésén és 282. cikkének (5) bekezdésén alapul, mivel a javasolt rendelet érinti (1) a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) a Szerződés 127. cikke (2) bekezdésének negyedik franciabekezdése, valamint a KBER és az EKB Alapokmányának (a továbbiakban: a KBER Alapokmánya) 3.1. cikke szerinti, a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítására vonatkozó alapvető feladatát, és (2) az EUMSZ 127. cikkének (5) bekezdése és a KBER alapokmányának 3.3. cikke szerinti, a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a pénzügyi rendszer stabilitására vonatkozó politikáik zavartalan megvalósításában a KBER által történő támogatására vonatkozó feladatát. Az Európai Központi Bank eljárási szabályzatának 17.5. cikke első mondatával összhangban a Kormányzótanács fogadta el ezt a véleményt.

Általános észrevételek

Az EKB üdvözli a javasolt rendeletet, amely egyaránt támogatja a tőkepiacok és a kereskedés utáni környezet területére vonatkozó uniós prioritásokat, valamint a Bizottság tőkepiaci unióra vonatkozó 2020. évi cselekvési tervének egyik fő intézkedését, amely a több tagállamot érintő kiegyenlítési szolgáltatások fejlesztésére irányul. A javasolt rendelet ezt többek között a 909/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) (a továbbiakban: a központi értéktárakról szóló rendelet) szerinti passzportálási eljárás egyszerűsítésével, valamint az illetékes és az érintett hatóságok közötti együttműködés fokozásával valósítja meg. Az EKB határozottan támogatja azt az általános célt, amely a kiegyenlítési szolgáltatások határokon átnyúló nyújtása előtt álló akadályok csökkentése révén a tőkepiaci integráció további elősegítésére irányul. A javasolt rendelet továbbá nagy vonalakban összhangban áll a 2008–2009-es pénzügyi világválságot követően nemzetközi szinten folytatott politikákkal, amelyek célja a stabil és szilárd tőkepiacok előfeltételeként az alapvető, rendszerszempontból jelentős pénzügyi piaci infrastruktúrák – köztük az értékpapír-kiegyenlítési rendszerek – rezilienciájának és hatékonyságának erősítése, valamint a pénzügyi stabilitás előmozdítása (3).

Különös észrevételek

1.   A kiegyenlítési fegyelem rendszere

1.1

Az EKB üdvözli az uniós jogalkotó azon célkitűzését, amely a központi értéktárakról szóló rendelet kiegyenlítési fegyelmi rendszere célzottabb hatályának kialakítására irányul azáltal, hogy kezeli azokat a piaci magatartásokat, amelyek a kiegyenlítés hatékonyságával kapcsolatos problémákhoz vezetnek, anélkül azonban, hogy a kontextustól és az érintett felektől függetlenül automatikusan szankcionálna minden egyes meghiúsult kiegyenlítést. A kiegyenlítési fegyelem rendszere hatályának és működésének az arányosság elvén kell alapulnia. Ehhez többek között különbséget kell tenni egyrészt az olyan meghiúsult kiegyenlítések között, amelyek a pénzügyi tranzakcióban részt vevő, teljesítő fél számára hátrányos pénzügyi hatásokkal járnak, másrészt pedig azok között, amelyek vagy egyáltalán nem járnak hátrányos pénzügyi hatásokkal, vagy csak a nem teljesítő fél pénzügyi érdekeit érintik. Az utóbbi meghiúsult kiegyenlítéseknek a kiegyenlítési fegyelmi rendszer hatálya alá vonása összeegyeztethetetlen lenne a rendszer logikájával. Ezért a kiegyenlítési fegyelmi rendszer felülvizsgálatának kiindulópontként azt a célt kell figyelembe vennie, hogy csak azokat a meghiúsult kiegyenlítéseket szankcionálják, amelyek a nem teljesítő fél partnerére nézve kedvezőtlen pénzügyi hatásokkal járnak.

1.2

Hasonlóképpen, az EKB üdvözli, hogy a kiegyenlítési fegyelem rendszerének hatálya alól javasolják kizárni azok a meghiúsult kiegyenlítéseket, ahol a kiegyenlítés meghiúsulását nem az ügylet résztvevőinek felróható tényezők okozzák, valamint azokat, amelyekre nem „két kereskedési fél” részvételével zajló ügyletek összefüggésében kerül sor. Az EKB azonban felkéri az uniós jogalkotót, hogy vegye fontolóra e két javasolt kizárás közül a második hatályának tisztázását, mivel az eltérő értelmezésekre ad lehetőséget. Az EKB ezt a javasolt kizárást úgy értelmezi, hogy az magában foglalja a központi értéktáraknál vezetett értékpapírszámlákra történő, fizetés nélküli (FOP) értékpapír-átutalásokat a fedezetek (de)mobilizálásával összefüggésben, függetlenül attól, hogy ezekre az átutalásokra magánfelek vagy a KBER tagjai és partnereik között kerül sor. Az EKB üdvözölné, ha a javasolt rendelet erre vonatkozóan kifejezett pontosítást tartalmazna. E tekintetben a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusaiban tovább kell pontosítani a javasolt második kizárás hatályát azon ügyletek megjelölésével, amelyek nem minősülnek két kereskedési fél részvételével zajló ügyletnek. Előfordulhat, hogy a központi értéktárak jelenleg nem rendelkeznek a javasolt rendelet szerinti kiegyenlítési fegyelmi rendszer hatálya alól kizárandó kiegyenlítési megbízások azonosításához szükséges eszközökkel. Ezen azonosítás megkönnyítése érdekében hasznos lehet a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusaiban olyan fogalommeghatározásokat szerepeltetni, amelyek lehetővé teszik a tervezett kizárások konkrét azonosítását, ezáltal segítve a központi értéktárakat egy automatizált folyamat kialakításában. Az EKB készen áll arra, hogy támogassa az uniós jogalkotót e pontosítások kidolgozásában, és megjegyzi, hogy a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusainak tervezetei a Szerződés 127. cikke (4) bekezdésének és 282. cikke (5) bekezdésének alkalmazásában – amelyek előírják, hogy az EKB-val konzultálni kell a hatáskörébe tartozó valamennyi uniós jogi aktus tervezetével kapcsolatban – „uniós jogi aktusra irányuló javaslatnak” minősülnek (4).

1.3

Ezenkívül az ilyen felhatalmazáson alapuló bizottsági jogi aktusoknak, amelyek meghatározzák azokat az ügyleteket, amelyek nem tekintendők két kereskedési fél részvételével zajló ügyletnek, elegendő átfutási időt kell előirányozniuk a központi értéktárak és a pénzügyi piaci szereplők számára a rendszereik kiigazításához. Például a TARGET2-Securities (T2S) tekintetében, ha bizonyos ügyleteket a központi értéktár szintjén ki kell zárni a kiegyenlítési fegyelem rendszerének hatálya alól, tanácsos lenne párbeszédet folytatni a piaccal az esetleges végrehajtási problémák és a lehetséges megoldások azonosítása érdekében. Amennyiben a vonatkozó, felhatalmazáson alapuló bizottsági jogi aktusok a T2S kialakítását érintő lényeges változtatásokkal járnak, az ilyen változtatások végrehajtásához jelentős időre lesz szükség. Az EKB ezért azt ajánlja, hogy a javasolt rendelet által előirányzott, a központi értéktárakról szóló felülvizsgált rendelet elfogadása és a kiegyenlítési fegyelmi rendszer módosított hatályának hatálybalépése közötti 24 hónapos időszak (5) csak a vonatkozó, felhatalmazáson alapuló bizottsági jogi aktusok elfogadásától kezdődjön.

1.4

A szabályozás által vezérelt kényszerbeszerzések fennállása jelentős beavatkozást jelent az értékpapírügyletek végrehajtásába és az értékpapírpiacok működésébe. A kényszerbeszerzések Európai Bizottság általi alkalmazásának lehetséges következményei (többek között a kényszerbeszerzési ügynök esetleges elérhetetlensége tekintetében) miatt előnyösebb lenne teljes egészében elvetni a kényszerbeszerzés lehetőségét. Az ezzel kapcsolatos bármely későbbi változtatást az uniós jogalkotó későbbi mérlegelésére kell bízni.

1.5

Amennyiben azonban az uniós jogalkotó úgy dönt, hogy fenntartja a kényszerbeszerzési mechanizmus alkalmazására vonatkozó bizottsági végrehajtási jogi aktust illetően javasolt rendelkezéseket, az EKB a következőket kívánja megjegyezni. Először is, az EKB üdvözli a kényszerbeszerzési mechanizmus javasolt rendelettel eszközölt módosításait. A kényszerbeszerzési mechanizmus bizonyos pénzügyi eszközök vagy ügyletkategóriák tekintetében történő aktiválására vonatkozó feltételek végrehajtási jogi aktus révén történő alkalmazását a kényszerbeszerzések által az értékpapírpiacok működésére gyakorolt hatással szembeállítva kell vizsgálni. Egy ilyen végrehajtási jogi aktusnak továbbá figyelembe kell vennie a kényszerbeszerzési mechanizmusnak az Unió pénzügyi stabilitására és az Unión belüli kiegyenlítés hatékonyságára gyakorolt lehetséges hatásait (6) – amelyek közül mindkettő az EKB tanácsadói hatáskörébe tartozónak tekintendő –, ezért az ilyen végrehajtási jogi aktust az elfogadása előtt konzultáció céljából az EKB elé kell terjeszteni. E jogi aktusnak ezenkívül elegendő időt kell biztosítania a piaci szereplők számára a végrehajtásra annak érdekében, hogy elérhessék a működőképességet. Ami a kényszerbeszerzések végrehajtásának részletes szabályaival kapcsolatos követelményeket illeti, fontos, hogy a végrehajtás költségei ne legyenek aránytalanok az alapul szolgáló ügylet keretében kicserélt értékhez képest. Ezen túlmenően az arányosság elvével összhangban bizonyos mértékű rugalmasságot kell biztosítani a piaci szereplőknek, akikre a kényszerbeszerzés egy adott esetben vonatkozna. Meg kell fontolni egy olyan megközelítést, amelynek értelmében a kényszerbeszerzések végrehajtásának pontos módját előíró jogszabályok helyett a piaci szereplőknek kell szerződéses úton megállapodniuk egymás között az ilyen részletekről. Ezenkívül lehetőséget lehetne biztosítani a teljesítő fél számára annak eldöntésére, hogy kezdeményezni kell-e a kényszerbeszerzési eljárást. Ez a rugalmasság lehetővé tenné a teljesítő fél számára, hogy elkerülje a kényszerbeszerzés igénybevételéhez szükséges összetett működési, technikai és jogi változtatások végrehajtásával járó aránytalan terheket.

1.6

Végezetül az EKB felkéri az uniós jogalkotót, hogy fontolja meg az értékpapír-finanszírozási ügyleteknek a kényszerbeszerzések hatálya alól történő kizárását. Egy értékpapír-finanszírozási ügylet nem hoz létre olyan végleges nyílt pozíciót a kereskedési felek között, amely indokolná a nem teljesítő féllel szembeni kényszerbeszerzést. Ennek megfelelően a kényszerbeszerzés értékpapír-finanszírozási ügyletekkel összefüggésben történő alkalmazása nem lenne arányos a jogalkotó azon szándékával, hogy a kényszerbeszerzések révén csökkentse a meghiúsult kiegyenlítések számát.

2.   Az illetékes hatóságok és az érintett hatóságok közötti együttműködés: felülvizsgálat és értékelés

2.1

Az EKB üdvözli az érintett hatóságok azon szerepének a javasolt rendelet szerinti megerősítését, amelyet az alapvető szolgáltatások és banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtásának a központi értéktárak számára történő engedélyezésében, valamint a központi értéktárak rendszeres felülvizsgálatának és értékelésének elvégzésében töltenek be, mivel ez kellően elismeri az ilyen hatóságoknak az érintett infrastruktúrák zavartalan működéséhez fűződő jogos érdekét. Hasonlóképpen, az EKB üdvözli a javasolt rendelet kiegyensúlyozott megközelítését a központi értéktárak alapvető szolgáltatásai felülvizsgálatának és értékelésének gyakoriságát, valamint azt a hosszabb időtartamot illetően, amelyen belül az érintett hatóságok indokolással ellátott véleményt adhatnak ki a banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtásának a központi értéktárak számára történő engedélyezéséről. A következetesség biztosítása érdekében érdemes lenne összehangolni azt a javasolt minimális gyakoriságot, amellyel az illetékes hatóságok felülvizsgálják és értékelik a banki jellegű kiegészítő szolgáltatások központi értéktárakról szóló rendeletnek való megfelelését, a központi értéktárak alapvető szolgáltatásai felülvizsgálatának és értékelésének gyakoriságával.

2.2

Ami a központi értéktárak alapvető szolgáltatásainak felülvizsgálatát és értékelését illeti, a javasolt rendelet előirányozza, hogy az illetékes hatóság konzultáljon az érintett hatóságokkal. A banki jellegű kiegészítő szolgáltatások felülvizsgálata és értékelése tekintetében azonban nem irányoztak elő ennek megfelelő eljárást. E következetlenség orvoslása érdekében az EKB azt javasolja, hogy a javasolt rendeletbe iktassanak be a banki jellegű kiegészítő szolgáltatások felülvizsgálatára és értékelésére vonatkozó, ennek megfelelő konzultációs eljárást.

2.3

Az érintett hatóságként eljáró KBER-tagok számára egy ilyen konzultációs eljárás elősegítené a KBER azon feladatának ellátását, hogy biztosítsa a fizetési és elszámolási rendszerek hatékony és megbízható működését az Unióban. Ezenkívül a banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására engedéllyel rendelkező központi értéktárak napi tevékenységük végzése során nagymértékben támaszkodnak a központi banki szolgáltatásokra (7), ami szintén indokolja a központi bankok bevonását. A kereskedelmi banki pénzben, pénzeszközzel történő kiegyenlítés biztonsága és hatékonysága különösen releváns a kibocsátó központi bankok számára, mivel a hitel- és likviditási kockázatoknak a banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó központi értéktárak általi nem megfelelő kezelése befolyásolhatja a pénzpiacok zavartalan működését.

2.4

Az elszámolási és fizetési rendszerek felvigyázóiként a központi bankok széles körű szakértelemmel rendelkeznek a központi banki pénzben és a kereskedelmi banki pénzben, pénzeszközzel történő kiegyenlítés terén (beleértve a kapcsolódó banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokat is), különösen a pénzügyi kockázatok kezelése szempontjából. Felvigyázói tevékenységük végzése során a központi bankok olyan keretet alkalmaznak, amely – a globális normákkal összhangban – rendszerszintű perspektívát tükröz. Ezért tanácsos, hogy a központi értéktárakról szóló rendelet szerinti érintett hatóságként részt vegyenek a banki jellegű kiegészítő szolgáltatások rendszeres felülvizsgálatában és értékelésében.

3.   Az illetékes hatóságok és az érintett hatóságok közötti együttműködés: kollégiumok létrehozása

3.1

Az EKB üdvözli a felügyeleti kollégiumoknak a felügyeleti konvergencia fokozása és a részt vevő hatóságok közötti információcsere elősegítése érdekében történő bevezetését (8). Mindazonáltal a passzportáló kollégiumok struktúrája számára előnyösek lehetnek bizonyos további kiigazítások egyrészt a határokon átnyúló tevékenységek különböző típusai lefedésének biztosítása, másrészt pedig annak biztosítása érdekében, hogy a kollégiumon belüli együttműködés hatékony legyen, és ne jelentsen terhet, ha több kollégiumban való részvételre van szükség. A passzportálási tevékenység nem terjed ki a központi értéktárak határokon átnyúló dimenzióval rendelkező valamennyi szolgáltatására. Az EKB ezért azt javasolja, hogy a passzportáló kollégiumok megbízatását terjesszék ki a határokon átnyúló tevékenységek más típusaira is, a releváns külföldi pénznemekben történő kiegyenlítést és az interoperábilis kapcsolatok működtetését is beleértve, kivéve azon központi értéktárak interoperábilis kapcsolatait, amelyek (az említett interoperábilis kapcsolatokhoz kapcsolódó) szolgáltatásaik egy részét a központi értéktárakról szóló rendelet 19. cikkének (5) bekezdésében említett közszervezethez szervezik ki (9). Az EKB továbbá azt javasolja, hogy a passzportáló kollégiumokat nevezzék át határokon átnyúló tevékenységgel foglalkozó kollégiumokká. Ezenkívül a kollégiumokban való részvétel döntő fontosságú azon tagállamok hatóságai számára, ahol a központi értéktár tevékenységei fontosak az e tagállam piacai számára. E részvétel azonban kevésbé releváns lehet azon tagállamok hatóságai számára, ahol a központi értéktár tevékenysége korlátozott, és nem kellene kötelezővé tenni.

3.2

Ami a csoportkollégiumokat illeti, az EKB támogatja azok létrehozását, és különösen a javasolt rendeletben bevezetett azon lehetőséget, hogy a kollégiumok egyetlen kollégiumba kerüljenek összevonásra. Ezenkívül további rugalmasságot lehetne bevezetni annak lehetővé tétele révén, hogy a székhely szerinti illetékes hatóság megfigyelőként meghívhassa azon országok illetékes és érintett hatóságait a passzportáló és/vagy csoportkollégiumokba, amelyek nem tagállamok.

4.   Banki jellegű kiegészítő szolgáltatások

4.1

A javasolt rendelet a központi értéktárakról szóló rendelet olyan módosításait tartalmazza, amelyek lehetővé teszik a valamely központi értéktár által működtetett értékpapír-kiegyenlítési rendszeren belüli pénzeszközfizetéseknek egy másik, banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására engedéllyel rendelkező központi értéktáron keresztül történő kiegyenlítését. A kijelölt hitelintézeteken keresztül történő kiegyenlítés értékhatárának javasolt emelésével együtt ezek a módosítások megkönnyítenék a külföldi pénznemben történő kiegyenlítést és előmozdítanák az Unión belüli, több tagállamot érintő kiegyenlítést. Ugyanakkor korlátozott lenne a FOP kiegyenlítés lehetséges igénybevétele, amelynek esetén a pénzeszköz- és értékpapír-átutalások nem függnek egymástól, és ezáltal növelik a kiegyenlítési kockázatot.

4.2

Ugyanakkor az, hogy a banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására engedéllyel rendelkező központi értéktárak (a továbbiakban: banki tevékenységet végző központi értéktárak) más központi értéktárak (a továbbiakban: felhasználó központi értéktárak) részére ilyen szolgáltatásokat nyújtanak, következményekkel járna a banki tevékenységet végző központi értéktárak pénzügyi kockázati profiljára, valamint a központi értéktárak és az általuk működtetett értékpapír-kiegyenlítési rendszerek résztvevői egyenlő versenyfeltételeire nézve, valamint az összeférhetetlenség vonatkozásában is; mindezen következményekkel az uniós jogalkotónak tovább kell foglalkoznia. Ezért a javasolt rendeletet módosítani lehetne annak érdekében, hogy az magában foglalja szabályozástechnikai standardok kidolgozásának lehetőségét a banki jellegű kiegészítő szolgáltatásoknak a banki tevékenységet végző központi értéktárak által a felhasználó központi értéktárak részére történő nyújtása alábbi 4.3–4.8. pontban leírt következményeinek kezelése érdekében.

4.3

A központi értéktárakról szóló rendelet 40. cikke előírja a központi értéktárak számára, hogy az értékpapír-kiegyenlítési rendszereikben feldolgozott értékpapírügyletek pénzoldalát a valamely központi banknál kifejezetten a kiegyenlítés helye szerinti ország pénznemében denominált ügyletek céljára vezetett számlákon keresztül egyenlítsék ki, amennyiben ez lehetséges és megvalósítható. A javasolt rendelet által előirányzott módosítások nem vezethetnek a központi banki pénzben történő kiegyenlítéstől a kereskedelmi banki pénzben történő kiegyenlítés felé történő, nem kívánt elmozduláshoz, és nem foghatják vissza a központi értéktáraknak a központi banki pénzben történő kiegyenlítés elérésére irányuló erőfeszítéseit sem. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy jelenleg – egy kivételtől eltekintve – valamennyi tagállami nemzeti központi bank lehetővé teszi a központi banki pénzben történő kiegyenlítéshez való hozzáférést a nem belföldi uniós központi értéktárak és résztvevőik számára. A nem uniós pénznemek központi banki pénzben történő kiegyenlítésének elérése azonban nehézségekbe ütközhet.

4.4

Bár a javasolt rendelet által előirányzott módosítások célja a külföldi pénznemekben történő kiegyenlítés elősegítése (10), ugyanakkor azt is lehetővé teszik a banki tevékenységet végző központi értéktárak számára, hogy korlátozás nélkül bármilyen banki jellegű kiegészítő szolgáltatást nyújtsanak a felhasználó központi értéktáraknak. A banki tevékenységet végző központi értéktárak által a felhasználó központi értéktáraknak nyújtandó szolgáltatások körét a külföldi pénznemben történő kiegyenlítés céljából nyújtott szolgáltatásokra kell korlátozni. Egy ilyen korlátozás megakadályozná, hogy a banki tevékenységet végző központi értéktárak a tevékenységek széles körét végezzék és túlzott kockázatokat vállaljanak. Ezenkívül egy ilyen korlátozás visszatartaná a felhasználó központi értéktárakat attól, hogy banki tevékenységet végző központi értéktárak szolgáltatásait vegyék igénybe azokban az esetekben, amikor az uniós pénznemek esetében a központi banki pénzben, pénzeszközzel történő kiegyenlítés is elérhető lenne.

4.5

A banki jellegű kiegészítő szolgáltatásoknak a központi értéktárak által a felhasználó központi értéktárak részére történő nyújtása további kitettségeket vonna maga után. Közelebbről, azok a szolgáltatások, amelyeket egy banki tevékenységet végző központi értéktár nyújthatna a felhasználó központi értéktáraknak, pénzügyi kockázatokat (például befektetési, hitel- és/vagy likviditási kockázatokat) teremtenének a központi értéktárak számára (11). E kockázatok nagysága a felhasználó központi értéktárak által igénybe vett szolgáltatások körétől és az ilyen központi értéktárak által a banki tevékenységet végző központi értéktáraknál vezetett számlákon végzett tevékenység értékétől függ. Továbbá, ha a külföldi pénznemekben történő kiegyenlítés az Unión belül egy vagy két banki tevékenységet végző központi értéktárban összpontosul, ez átterjedési kockázathoz vezethet. A központi értéktárakról szóló rendeletben meghatározott prudenciális követelmények szilárd prudenciális keretet hoznak létre, és kezelik a banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokkal kapcsolatos kockázatokat. Ugyanakkor, amennyiben egy banki tevékenységet végző központi értéktár szolgáltatásokat nyújt a felhasználó központi értéktáraknak, a kockázatok ellenőrzésére szolgáló intézkedések kialakítása összetettnek bizonyulhat egy olyan helyzetben, amelyben a felhasználó központi értéktár résztvevői, valamint az e kockázatokat előidéző tevékenység és e kockázatok alakulása nem állnak az adott banki tevékenységet végző központi értéktár közvetlen ellenőrzése alatt. Ezért az uniós jogalkotónak adott esetben fontolóra kell vennie, hogy a banki tevékenységet végző központi értéktárak számára olyan keretrendszer kidolgozására vonatkozó követelményt vezessen be, amely részletesen bemutatja, hogy a felhasználó központi értéktárak tevékenységéből eredő kockázatokat hogyan lehet csökkenteni. Összességében az EKB kiegyensúlyozott megközelítést részesít előnyben, amelynek célja annak biztosítása, hogy e tevékenységnek a banki tevékenységet végző központi értéktárak általi esetleges kibővítése (és így a megnövekedett kockázati kitettség, valamint az e kibővítésből eredő koncentrációs és potenciális átterjedési kockázat is) arányban álljon a felhasználó központi értéktárak általi, külföldi pénznemben történő kiegyenlítés elősegítésére irányuló, elérni kívánt céllal, és ne veszélyeztesse a banki tevékenységet végző központi értéktárak pénzügyi stabilitását.

4.6

A javasolt rendelet értelmében a banki tevékenységet végző központi értéktárak nem csak a saját résztvevőik, hanem a felhasználó központi értéktárak résztvevői számára is nyújthatnak pénzeszköz-elszámolásra és pénzeszközzel történő kiegyenlítésre vonatkozó szolgáltatásokat. Ez potenciális összeférhetetlenségekhez vezethet, amennyiben a banki tevékenységet végző központi értéktár olyan döntéseket hoz vagy olyan politikákat vezet be, amelyek a saját résztvevőit vagy az ugyanazon csoporthoz tartozó központi értéktárakat részesítik előnyben. Ez különösen fontos lehet válsághelyzetben, például akkor, amikor előre nem látható likviditási hiányok vagy fedezetlen hitelveszteségek merülnek fel. Ezért a szabályozási keretnek arra vonatkozó követelményt kell tartalmaznia, hogy a központi értéktárak egyértelmű szabályokkal és eljárásokkal rendelkezzenek az esetleges összeférhetetlenségek kezelésére, valamint a felhasználó központi értéktárakkal és résztvevőikkel szembeni, hátrányosan megkülönböztető bánásmód kockázatának csökkentésére.

4.7

Az, hogy a banki tevékenységet végző központi értéktárak banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokat nyújtanak a felhasználó központi értéktáraknak, hatással lenne e banki tevékenységet végző központi értéktárak kockázati profiljára, és további költségekkel és operatív összetettséggel is járhat. Előfordulhat, hogy nem minden banki tevékenységet végző központi értéktár hajlandó vagy képes növelni a hitel- és likviditási kockázatoknak való kitettségét és forrásokat elkülöníteni annak érdekében, hogy lehetővé tegye a felhasználó központi értéktárak külföldi pénznemben történő kiegyenlítési tevékenységének kibővítését. Az EKB értelmezése szerint a banki jellegű kiegészítő szolgáltatásoknak a felhasználó központi értéktárak részére történő nyújtása továbbra is az egyes banki tevékenységet végző központi értéktárak üzleti döntése marad (különös tekintettel a kapcsolatok létrehozására és a más központi értéktárakhoz való nyílt csatlakozásra, amelyet természetesen biztosítani kell (12)).

4.8

Ezen túlmenően a banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására vonatkozó feltételek átláthatóságának előmozdítása érdekében bármely jövőbeli szabályozástechnikai standardnak meg kell határoznia azokat a közzétételi követelményeket, amelyeket a banki tevékenységet végző központi értéktáraknak be kell tartaniuk a kínált szolgáltatások minimális körére, valamint az ilyen szolgáltatások feltételeire és az azokhoz kapcsolódó költségekre és kockázatokra vonatkozóan. Ezzel elkerülhető lenne annak lehetősége, hogy a banki tevékenységet végző központi értéktárakkal azonos csoportba tartozó központi értéktárak kedvezőbb bánásmódban részesüljenek, és ezáltal versenyelőnyre tegyenek szert más felhasználó központi értéktárakkal szemben a külföldi pénznemben történő kiegyenlítési szolgáltatások tekintetében.

5.   Nettósítás

5.1

Az EKB üdvözli, hogy a javasolt rendelet arra vonatkozó követelményt vezet be, hogy a banki tevékenységet végző központi értéktárak megfelelően nyomon kövessék és kezeljék az általuk alkalmazott kiegyenlítési modell pénzoldalával kapcsolatos, a nettósítási megállapodásokból eredő kockázatokat (13). Az EKB tudomása szerint vannak olyan, az Unióban letelepedett központi értéktárak, amelyek olyan értékpapír-kiegyenlítési rendszereket működtetnek, amelyekben az értékpapírügyletekhez kapcsolódó pénzeszközöket és/vagy értékpapírokat nettó alapon egyenlítik ki. Az ilyen központi értéktárakra jelenleg nem vonatkoznak a nettósítási megállapodásaikból eredő kockázatokkal kapcsolatos különös követelmények.

5.2

A nettósítási megállapodásokhoz kapcsolódó kockázatokat és az e kockázatok kezelését célzó követelményeket a Fizetési és Elszámolási Rendszerek Bizottsága (CPSS) és az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) által kiadott, a pénzügyi piaci infrastruktúrákra vonatkozó elvek (14) részét képező több elv is tükrözi. Meg kell jegyezni, hogy a javasolt rendeletben előirányzott és az 5.1. bekezdésben említett követelmény csak a banki tevékenységet végző központi értéktárakra vonatkozik. Azt azonban minden olyan központi értéktárra alkalmazni kellene, amely nettósítási megállapodásokat alkalmazó értékpapír-kiegyenlítési rendszereket működtet, függetlenül attól, hogy ezek a központi értéktárak nyújtanak-e banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokat vagy sem. Az ilyen rendszerekre a javasolt rendelet értelmében alkalmazandó kiegészítő követelmény technikai jellegére tekintettel ezt a követelményt szabályozástechnikai standardokban lehetne tovább részletezni, amelyekhez az EKB kész hozzájárulni.

6.   Nemteljesítés

6.1

Hasznos kiterjeszteni a nemteljesítésnek a központi értéktárakról szóló rendeletben szereplő meghatározását (15), amely jelenleg a központi értéktár által működtetett értékpapír-kiegyenlítési rendszer résztvevőjével (a továbbiakban: a központi értéktár résztvevője) szembeni fizetésképtelenségi eljárás megindulására korlátozódik. E célból a meghatározást össze lehetne hangolni a pénzügyi piaci infrastruktúrákra vonatkozó elvekben szereplő fogalommeghatározással (16) , (17), amely a központi értéktár belső szabályzatában nemteljesítésnek minősülőként meghatározott eseményekre hivatkozik, ideértve a valamely eszközátruházásnak az érintett rendszer feltételeivel és szabályaival összhangban történő teljesítésének elmulasztásával kapcsolatos eseményeket is.

6.2

Alapvető fontosságú, hogy amennyiben a központi értéktár valamely résztvevője az esedékessé váláskor bármilyen okból nem tudja teljesíteni kötelezettségeit, az érintett központi értéktár haladéktalanul intézkedéseket hozhasson a veszteségek és a likviditási nyomás korlátozására. Ezért az uniós jogalkotó esetleg fontolóra vehet egy olyan pontosítást, amely szerint a központi értéktárnak lehetősége van további olyan eseményeket meghatározni, amelyek a központi értéktár résztvevője nemteljesítésének minősülnek, amennyiben a központi értéktárakról szóló rendeletben említett, a nemteljesítés kezelésére szolgáló szabályok és eljárások nem elegendőek a rendszerben esetlegesen bekövetkező lényeges események kezeléséhez. Abban az esetben, ahol az EKB a javasolt rendelet módosítására tesz javaslatot, külön technikai munkadokumentum tartalmazza a szövegezési javaslatokat és az azokhoz fűzött magyarázatot. A technikai munkadokumentum angol nyelven elérhető az EUR-Lexen.

---

(1)  COM(2022) 120 final.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács 909/2014/EU rendelete (2014. július 23.) az Európai Unión belüli értékpapír-kiegyenlítés javításáról és a központi értéktárakról, valamint 98/26/EK és a 2014/65/EU irányelv, valamint a 236/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 257., 2014.8.28., 1. o.).

(3)  Hivatkozunk a Pénzügyi Stabilitási Tanács „Reducing the moral hazard posed by systemically important financial institutions – FSB Recommendations and Time Lines” (A rendszerszinten jelentős pénzügyi intézményekhez kapcsolódó erkölcsi kockázat csökkentése – A Pénzügyi Stabilitási Tanács ajánlásai és határidők) című kiemelkedő jelentőségű munkájára, 2010. október 20., elérhető a Pénzügyi Stabilitási Tanács honlapján: www.fsb.org

(4)  Lásd a CON/2017/39 vélemény 4.1. bekezdését. Az EKB valamennyi véleménye közzétételre kerül az EUR-Lexen.

(5)  Lásd a javasolt rendelet 2. cikkét.

(6)  Lásd a javasolt rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontját.

(7)  Például a központi értéktárak a hosszú pozíciót képviselő pénzeszközegyenlegeiket központi bankoknál vezetett számlákon helyezik el, a kiegyenlítési tevékenységük finanszírozását és az ahhoz kapcsolódó forráselvonást a központi bankok által működtetett fizetési rendszereknél vezetett számlákon keresztül történő átutalások révén szervezik meg, és a figyelembe vehető likvid források kulcsfontosságú forrásaként központi banki hitelkereteket vesznek igénybe.

(8)  Lásd a javasolt rendelet 1. cikkének (9) bekezdését.

(9)  A központi értéktárakról szóló rendelet 19. cikkének (5) bekezdése az ilyen interoperábilis kapcsolatok különleges kezelését írja elő.

(10)  Lásd a javasolt rendelet (25) preambulumbekezdését.

(11)  Például a felhasználó központi értéktár résztvevőinek a banki tevékenységet végző központi értéktárnál vezetett számlákon elhelyezett napközbeni/egynapos betéteit újra be kell fektetni, ami kockázati kitettséget eredményez. A napközbeni hitel nyújtása hitel- és likviditási kockázatot eredményezhet abban az esetben, ha a nem banki tevékenységet végző központi értéktárak egy vagy több résztvevője az esedékességkor nem fizeti vissza az összegeket. A banki tevékenységet végző központi értéktár által több pénznemben biztosított hitelkeretek szintén piaci, hitel- és likviditási kockázatok forrását jelentenék. A felhasználó központi értéktáron keresztül kibocsátott vagy tartott értékpapírok kamatszelvény-kifizetései vagy visszaváltásai szintén napközbeni vagy egynapos kockázati kitettséget generálnak a banki tevékenységet végző központi értéktár számára.

(12)  Lásd a központi értéktárakról szóló rendelet III. fejezetének 2. szakaszát a központi értéktárak közötti csatlakozásról.

(13)  Lásd a javasolt rendelet 1. cikke (19) bekezdése a) pontjának iii. alpontját.

(14)  Lásd: CPSS-IOSCO, a pénzügyi piaci infrastruktúrákra vonatkozó elvek, elérhető a Nemzetközi Fizetések Bankjának honlapján: www.bis.org.

(15)  Lásd a központi értéktárakról szóló rendelet 2. cikkének 26. pontját.

(16)  A pénzügyi piaci infrastruktúrákra vonatkozó elvek H. melléklete szerint nemteljesítés a valamely megállapodásban nemteljesítésnek minősülőként meghatározott esemény. Az ilyen események általában a pénzeszközök vagy értékpapírok átruházásának a szóban forgó rendszer feltételeivel és szabályaival összhangban történő teljesítésének elmulasztásával kapcsolatosak.

(17)  Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a központi értéktárakról szóló rendelet (6) preambulumbekezdése hangsúlyozza a központi értéktárakról szóló rendelethez kapcsolódó jogszabályok és a nemzetközi standardok közötti összhang biztosításának fontosságát.