EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2020.10.27.

COM(2020) 668 final

2020/0308(NLE)

Javaslat

A TANÁCS RENDELETE

bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós vizeken, valamint az uniós halászhajók tekintetében egyes nem uniós vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2021. évre történő meghatározásáról

INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

•A javaslat indokai és céljai

A halászati lehetőségekre vonatkozó valamennyi rendeletnek olyan szintekre kell korlátoznia az állományok halászatát, amelyek összhangban vannak a közös halászati politika (KHP) általános célkitűzéseivel. E tekintetben a közös halászati politikáról szóló 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) a fogási és halászati erőkifejtési korlátozások vonatkozásában meghatározza az éves javaslatokhoz tartozó célkitűzéseket annak érdekében, hogy az uniós halászat ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontból fenntartható legyen.

A halászati lehetőségek éves állománygazdálkodási ciklusokban kerülnek meghatározásra (a mélytengeri állományok esetében kétéves ciklusokban). Ez azonban nem akadályozza hosszú távú állománygazdálkodási megközelítések bevezetését. Az Európai Parlament és a Tanács elfogadta az Északi-tengerre 1 és a nyugati vizekre 2 vonatkozó többéves terveket, amelyek megjelentek az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

Ez a javaslat olyan halászati lehetőségeket tartalmaz, amelyeket az Unió saját hatáskörben állapít meg. A javaslatban azonban olyan halászati lehetőségek is szerepelnek, amelyek két- vagy többoldalú halászati konzultációk nyomán kerültek meghatározásra. E konzultációk eredményeit a tagállamok közötti, a viszonylagos stabilitás elve szerinti belső elosztás előírásával kell végrehajtani.

E javaslat tehát az Unió által önállóan kezelt állományokon kívül a következőkre is kiterjed:

·közös állományok, vagyis azok az állományok, amelyekkel az EU és az Egyesült Királyság közösen gazdálkodik az Északi-tengeren és az északnyugati vizeken, illetve amelyekkel az EU és Norvégia közösen gazdálkodik az Északi-tengeren és a Skagerrakban, vagy amelyek az Északkelet-atlanti Halászati Bizottságban (NEAFC) részes parti államokkal folytatott konzultációk tárgyát képezik;

·a regionális halászati gazdálkodási szervezetek keretében létrejött megállapodásokból eredő halászati lehetőségek.

E javaslatban számos halászati lehetőség „p.m.” (pro memoria) formában van feltüntetve. Ennek oka az alábbiak egyike lehet:

–egyes állományok esetében a javaslat elfogadásakor nem áll rendelkezésre szakvélemény, vagy

–bizonyos, az illetékes regionális halászati gazdálkodási szervezetek által javasolt fogási korlátok és más ajánlások még függőben vannak, mert a szóban forgó szervezetek éves ülésére még nem került sor, vagy

–a grönlandi vizek egyes állományaira, a közös állományokra vagy a harmadik országokkal elcserélt halászati lehetőségekre vonatkozó számadatok még nem állnak rendelkezésre, amíg le nem zárulnak a Grönlanddal és az említett harmadik országokkal folytatott konzultációk.

Az EU és az Egyesült Királyság közötti, kilépésről rendelkező megállapodásban meghatározott átmeneti időszak 2020 végén lejár, miután az Egyesült Királyság jelezte, hogy nem áll érdekében annak további meghosszabbítása. Ezért azok az állományok, amelyek tekintetében a Bizottságnak konzultálnia kell az Egyesült Királysággal a 2021. és 2022. évi halászati lehetőségekre vonatkozó kvótahányadokról, „pro memoria” formában fognak szerepelni a szóban forgó állományokra vonatkozó együttműködésről – többek között a halászati lehetőségekről, a kvótahányadokról és az Egyesült Királyság vizeihez való hozzáférésről – szóló, folyamatban lévő tárgyalások eredményétől függően.

A halászati lehetőségek meghatározásának szemlélete

A Bizottság szokás szerint áttekintette azt a helyzetet, amelyre a halászati lehetőségekről szóló javaslatoknak „Az uniós halászat fenntarthatóbbá tétele: az aktuális helyzet és a 2021-re vonatkozó iránymutatások” című bizottsági közlemény (COM(2020) 248, a továbbiakban: közlemény) révén reagálniuk kell. A közlemény a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények következtetései alapján áttekintést nyújt az állományok állapotáról és kifejti a halászati lehetőségek meghatározására szolgáló eljárás menetét.

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) a Bizottság kérésére reagálva 2020. június 30-án kibocsátotta éves szakvéleményeit, amelyek iránymutatást adnak több, e javaslat tárgyát képező állományra vonatkozóan.

Az ICES által kibocsátott tudományos szakvélemények alapvetően adatfüggőek: csak azok az állományok értékelhetők teljes körűen, amelyekre vonatkozóan elegendő és megbízható adat áll rendelkezésre ahhoz, hogy becslések készüljenek a populációméretről, valamint előre lehessen jelezni, hogy az állományok hogyan fognak reagálni a különböző kiaknázási forgatókönyvekre („a fogási forgatókönyvekre vonatkozó táblázatok”). Ha elegendő adat áll rendelkezésre, a tudományos testületek becslést adhatnak a halászati lehetőségek olyan kiigazításához, amely az adott állomány esetében maximális fenntartható hozamot (MFH) fog eredményezni. Az ilyen szakvélemények az ún. MFH-szakvélemények. Más esetekben a tudományos testületek az elővigyázatossági megközelítést választják a halászati lehetőségek mennyiségére vonatkozó ajánlások megfogalmazásánál. Az ICES által e célból alkalmazott módszertant az adathiánnyal jellemzett állományokra vonatkozó szakvélemények végrehajtásáról szóló ICES-kiadvány 3 ismerteti.

Valamennyi javasolt halászati lehetőség követi az állományok állapotára vonatkozóan a Bizottsághoz beérkezett tudományos szakvéleményekben megfogalmazott iránymutatásokat; a szakvélemények felhasználása a közleményben foglaltak szerint történt.

Az 1380/2013/EU rendelettel bevezetett kirakodási kötelezettség

A KHP-alaprendelet által bevezetett kirakodási kötelezettség 2015 és 2019 között fokozatosan került bevezetésre. 2019. január 1-jétől valamennyi, fogási korlátok hatálya alá tartozó állományra vonatkozik a kirakodási kötelezettség. Az alaprendeletben előírt kirakodási kötelezettség alól alkalmazhatók bizonyos kivételek. A tagállamok által benyújtott közös ajánlások alapján a Bizottság felhatalmazáson alapuló rendeleteket fogadott el, amelyek egyedi visszadobási terveket határoznak meg. E tervek de minimis kivételek vagy a magas túlélési arányon alapuló mentességek alapján korlátozott mennyiségű visszadobást tesznek lehetővé.

A kirakodási kötelezettség bevezetésével a javasolt halászati lehetőségeknek – az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (2) bekezdésével összhangban – tükrözniük kell a kirakodott és a kifogott mennyiség közötti eltéréseket, figyelembe véve, hogy a halak visszadobása már nem engedélyezett. Ezt úgy kell megvalósítani, hogy a halászati lehetőségek meghatározásakor a KHP-alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdésében említett halászati tevékenységek által érintett halállományok vonatkozásában a kapott tudományos szakvéleményeket kell alapul venni. A halászati lehetőségeket ezenkívül más releváns intézkedéseknek, nevezetesen a 16. cikk (1) bekezdésének (a viszonylagos stabilitás elve) és a 16. cikk (4) bekezdésének (a közös halászati politika céljai és a többéves tervekben előírt szabályok) megfelelően kell megállapítani.

Ezért – a kirakodási kötelezettség teljes körű alkalmazásának figyelembevétele érdekében – a Bizottság a korábban alapul vett, kirakodásra vonatkozó szakvélemények helyett fogási szakvélemények alapján terjeszt elő teljes kifogható mennyiségeket. A javasolt uniós kvóták figyelembe veszik azt, hogy a megállapított mentességek, illetve kivételek alapján előfordulnak majd korlátozott mértékű visszadobások, vagyis a visszadobott halakat nem fogják kirakodni, illetve beleszámítani a kvótákba. Ezért ezek a mennyiségek levonásra kerülnek az uniós kvótákból.

Évek közötti rugalmasság

Végezetül figyelembe kell venni a KHP-alaprendelet és a 847/96/EK tanácsi rendelet közötti összefüggéseket. Az utóbbi rendelet kiegészítő feltételeket vezet be a teljes kifogható mennyiségek éves kezelésére vonatkozóan, beleértve az elővigyázatossági szempontból kifogható állományokra vonatkozó 3. cikkben és az analitikai célokra kifogható állományokra vonatkozó 4. cikkben előírt rugalmassági rendelkezéseket is. A hivatkozott rendelet 2. cikke értelmében a teljes kifogható mennyiségek rögzítésekor a Tanács határoz arról, hogy mely állományok esetében nem alkalmazandó a 3. és a 4. cikk, figyelembe véve különösen az állományok biológiai állapotát. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése alapján nemrégiben egy másik rugalmassági mechanizmus is bevezetésre került. Ezért annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzott rugalmasság, amely gyengíti az élő tengeri biológiai erőforrások észszerű és felelősségteljes kiaknázásának elvét, valamint akadályozza a közös halászati politika célkitűzéseinek elérését, egyértelművé kell tenni, hogy a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke nem alkalmazható az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésében előírt, egymást követő évek közötti rugalmassági rendezkedésekkel együttesen.

Ki kell zárni az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (9) bekezdés szerinti évek közötti rugalmasságot azokban az esetekben, amikor e rugalmasság alkalmazása hátrányosan befolyásolná a közös halászati politika célkitűzéseinek elérését, különösen olyan halállományok tekintetében, amelyeknek a szaporodóképes biomasszája a Blim alatt van.

Az európai angolna halászatát érintő intézkedések

A Bizottság az európai angolnára vonatkozó intézkedések folytatását javasolja.

A farkassügér halászatára vonatkozó intézkedések

A farkassügérre vonatkozó intézkedések az ICES szakvéleményének kibocsátása után kerülnek meghatározásra, mégpedig az említett szakvélemény teljes körű elemzését követően.

A TAC javasolt szintjei és magyarázatok

A nyugati vizekre vonatkozó többéves terv elfogadásakor a Bizottság kijelentette, hogy amennyiben olyan teljes kifogható mennyiségek megállapítására tesz javaslatot, amelyek több mint 20 %-kal eltérnek a korábban megállapított teljes kifogható mennyiségektől, ezeket az eseteket felsorolja a bizottsági javaslat indokolásában, és adott esetben megadja a teljes kifogható mennyiségek módosításának alapjául szolgáló okokat. A Bizottság úgy határozott, hogy ilyen áttekintést ad a javaslatában szereplő valamennyi teljes kifogható mennyiségről. Az előző évektől eltérően a harmadik országokkal nem közösen kezelt állományok tekintetében a 2021. évre javasolt teljes kifogható mennyiségek ugyanazt a módszertant követik, mint a közös állományok esetében: a de minimis mennyiség nem kerül levonásra a teljes kifogható mennyiségből, azt az uniós kvóta meghatározásakor kell levonni. A 2020-szal való pontos összehasonlítás biztosítása érdekében ezen állományok tekintetében az uniós kvóta szintjén bekövetkező változásokat „A javasolt TAC változása a 2020. évihez képest” oszlop mutatja.

* * A minimális csökkentéssel érintett teljes kifogható mennyiségek esetében az összehasonlítás az uniós kvóták alapján történik.

••Az alacsony kihasználtságú, korlátozással nem járó teljes kifogható mennyiségek törlése

A halászati gyakorlatok megváltozásából kifolyólag egyes teljes kifogható mennyiségeknek évek óta nincs korlátozó hatásuk. Ha e halászati gyakorlatok várhatóan folytatódnak, és egy adott TAC megszüntetése a túlhalászás alacsony kockázatával járna, a Bizottság azt javasolja, hogy ezekre az állományokra és területekre vonatkozóan a továbbiakban ne kerüljön megállapításra teljes kifogható mennyiség.

•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

A javasolt intézkedések a közös halászati politika célkitűzéseivel és szabályaival összhangban kerültek kidolgozásra, és összeegyeztethetők az Unió fenntartható fejlődési politikájával.

•Összhang az Unió egyéb politikáival

A javasolt intézkedések összhangban állnak más uniós szakpolitikákkal és különösen a környezetvédelmi politikákkal.

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•Jogalap

E javaslat jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkének (3) bekezdése.

Az Európai Uniónak a vízi élővilág fenntartható kiaknázására vonatkozó kötelezettségei a KHP-alaprendelet 2. cikkében meghatározott kötelezettségekből fakadnak.

•Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)

A javaslat a Szerződés 3. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említettek szerint az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, ezért a szubszidiaritás elve nem alkalmazható.

•Arányosság

A javaslat megfelel az arányosság elvének a következő ok miatt: a KHP közös politika. A Szerződés 43. cikke (3) bekezdésének megfelelően a Tanács feladata, hogy intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.

A javasolt tanácsi rendelet elosztja a halászati lehetőségeket a tagállamok között. Tekintettel az alaprendelet 16. és 17. cikkére, a tagállamok ezután e lehetőségeket saját belátásuk szerint elosztják a régiók vagy a piaci szereplők között. Ennélfogva a tagállamoknak elegendő mozgástér áll rendelkezésükre az odaítélt halászati lehetőségek kiaknázásának céljára általuk kiválasztott társadalmi-gazdasági modellre vonatkozó döntések meghozatalában.

A javaslatnak a tagállamokra nézve nincsenek új pénzügyi vonzatai. A Tanács minden évben elfogadja ezt a rendeletet, végrehajtásának állami és magánszektorbeli módozatai pedig már adottak.

•A jogi aktus típusának megválasztása

Javasolt aktus: rendelet.

3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

•A jelenleg hatályban lévő jogszabályok utólagos értékelése / célravezetőségi vizsgálata

•Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk

a)A konzultáció módja, a legfontosabb célterületek és a válaszadók köre

A Bizottság „Az uniós halászat fenntarthatóbbá tétele: az aktuális helyzet és a 2021-re vonatkozó iránymutatások” című bizottsági közlemény keretében a halászati lehetőségekkel összefüggésben előterjesztett különféle javaslatairól egyeztetetést folytatott az érdekeltekkel – különösen a tanácsadó testületeken keresztül – és a tagállamokkal.

Ezen túlmenően a Bizottság a közösségi halászati gazdálkodással kapcsolatos konzultáció javításáról szóló, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági közleményben (COM(2006) 246 végleges) ismertetett irányvonalat követte, mely közlemény meghatározza a döntések előrehozatalának folyamatára vonatkozó alapelveket.

b)Az észrevételek és felhasználásuk rövid ismertetése

A fentiekben említett bizottsági közleményre adott válasz az érdekeltek azon értékeléssel kapcsolatos véleményét tükrözi, amelyet a Bizottság készített az erőforrások állapotáról és a megfelelő állománygazdálkodási lépések biztosításának módjáról. A javaslat kidolgozásakor a Bizottság figyelembe vette ezeket a válaszokat.

•Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

Ami az alkalmazott módszertant illeti, a Bizottság – mint már említettük – egyeztetett a Nemzetközi Tengerkutatási Tanáccsal (ICES). Az ICES szakvéleményei az ICES szakértői csoportjai és döntéshozatali testületei által kidolgozott szakvéleményezési keretrendszeren alapulnak, és azokat ICES és a Bizottság között létrejött egyetértési megállapodásnak megfelelően bocsátják ki.

Az Unió végső célja olyan populációméret elérése és fenntartása az állományoknál, amely mellett biztosítható a maximális fenntartható hozam (MFH). Ez a cél kifejezetten belekerült a KHP alaprendeletébe, amely 2. cikkének (2) bekezdésében kimondja, hogy ezt a célkitűzést „… – amennyiben lehetséges – 2015-ig el kell érni, és legkésőbb 2020-ig […] az összes halállomány esetében meg kell valósítani.” Ez jól tükrözi azt a kötelezettségvállalást, amelyet az Unió a fenntartható fejlődésről szóló, 2002. évi johannesburgi csúcstalálkozó következtetései és a kapcsolódó végrehajtási terv vonatkozásában tett. Mint már említettük, néhány állomány esetében már valóban rendelkezésre állnak a maximális fenntartható hozamra vonatkozó információk. Közöttük a fogásmennyiség és a kereskedelmi érték tekintetében fontos állományok is vannak, így például a szürke tőkehal, a közönséges tőkehal, az ördöghalfélék, a közönséges nyelvhal, a rombuszhalak, a foltos tőkehal és a norvég homár állományai.

Az északi-tengeri és nyugati vizekben élő célállományokra vonatkozó halászati lehetőségeket a vonatkozó többéves tervek alapján kell meghatározni, amelyek megállapítják a mortalitás Fmfh-tartományait, és ezért meghatározott feltételek mellett bizonyos fokú rugalmasságot biztosítanak. Az ICES felkérést kapott olyan szakvélemény készítésére, amely lehetővé teszi annak értékelését, hogy szükség van-e ilyen rugalmasságra, illetve hogy milyen lehetőségek vannak az igénybevételére. Az Fmfh-értékek felső tartományát csak abban az esetben vettük igénybe a teljes kifogható mennyiségek meghatározásánál, ha – tudományos szakvélemények alapján – a halászati lehetőségek Fmfh-tartományok szerinti meghatározására a vegyes halászat esetében a vonatkozó többéves tervben kitűzött célok elérése, vagy valamely állomány fajon belüli vagy fajok közötti dinamikák miatti komoly károsodásának elkerülése, vagy az évek közötti jelentős ingadozások korlátozása érdekében van szükség. Olyan esetekben, amikor egy állomány biomasszája nem éri el a tervben említett referenciapontokat, a halászati lehetőségeket az állomány biomasszájának csökkenésével arányosan csökkentett halászati mortalitásnak megfelelően kell megállapítani.

A maximális fenntartható hozamra vonatkozó célkitűzés eléréséhez bizonyos esetekben csökkenteni kell a halászati mortalitás mértékét és/vagy a fogásmennyiséget. Az említettek miatt ez a javaslat felhasználja az MFH-szakvéleményeket, ha azok rendelkezésre állnak. A közös halászati politika céljaival összhangban, amennyiben a teljes kifogható mennyiségek előterjesztése MFH-szakvélemény alapján történik, a teljes kifogható mennyiségek olyan szinten kerültek megállapításra, amely a vonatkozó szakvélemény szerint biztosítaná az MFH-ra vonatkozó célkitűzés 2021-ben történő elérését. Ez a megközelítés „Az uniós halászat fenntarthatóbbá tétele: az aktuális helyzet és a 2021-re vonatkozó iránymutatások” című bizottsági közleményben foglalt elveken alapul.

Azon állományok esetében, amelyekről kevés adat áll rendelkezésre, a tudományos tanácsadó testületek ajánlásokat bocsátanak ki arról, hogy a fogásokat csökkenteni kell-e, szinten kell-e tartani vagy esetleg megengedhető-e a növelésük. Az ICES szakvéleménye számos esetben mennyiségi iránymutatást adott az ilyen eltérésekről. A javasolt TAC-értékek meghatározásánál figyelembe vettük ezeket az iránymutatásokat.

•Hatásvizsgálat

A halászati lehetőségekre vonatkozó rendelet hatályát a Szerződés 43. cikkének (3) bekezdése ismerteti.

A javaslat a rövid távú szemlélet helyett a hosszú távú fenntarthatósági célokat szolgáló döntéseket próbálja előtérbe helyezni, és így figyelembe veszi az érdekelt felek vagy a tanácsadó testületek kezdeményezéseit, amennyiben az ICES és/vagy a HTMGB azokat pozitívan értékelte. Ezen túlmenően a KHP-ra vonatkozó reformjavaslatát a Bizottság egy hatástanulmány (SEC(2011) 891) alapján dolgozta ki, amelynek keretében elemezte a maximális fenntartható hozamra vonatkozó célkitűzést. A hatástanulmány következtetéseiben az áll, hogy ez a célkitűzés elengedhetetlen a környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság eléréséhez.

•Célravezető szabályozás és egyszerűsítés

A javasolt aktus eredményeképpen egyszerűsödnek az (uniós vagy nemzeti) hatóságokra vonatkozó igazgatási eljárások, különös tekintettel az erőkifejtés-szabályozással összefüggő követelményekre.

•Alapjogok

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

5.EGYÉB ELEMEK

•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

2020/0308 (NLE)

Javaslat

A TANÁCS RENDELETE

bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós vizeken, valamint az uniós halászhajók tekintetében egyes nem uniós vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2021. évre történő meghatározásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (3) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)A Szerződés 43. cikke (3) bekezdésének értelmében a Tanács a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket fogad el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.

(2)Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 4 előírja, hogy az állományvédelmi intézkedéseket a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények, és azon belül is többek között – amennyiben releváns – a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) és egyéb tanácsadó szervek által készített jelentések figyelembevételével, továbbá a tanácsadó testületektől kapott szakvélemények figyelembevételével kell elfogadni.

(3)A halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozó intézkedések – ezen belül adott esetben bizonyos, azokkal funkcionálisan összefüggő feltételek – elfogadása a Tanács feladata. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdésével összhangban a halászati lehetőségeket a közös halászati politikának (KHP) az említett rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott célkitűzéseivel összhangban kell meghatározni. Az említett rendelet 16. cikke (1) bekezdésének megfelelően a halászati lehetőségeket úgy kell kiosztani a tagállamok részére, hogy az egyes tagállamok által folytatott halászati tevékenységek viszonylagos stabilitása valamennyi halállomány, illetve halászat tekintetében biztosított legyen.

(4)A teljes kifogható mennyiségeket (TAC-okat) ezért az 1380/2013/EU rendelettel összhangban a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, a biológiai és társadalmi-gazdasági vonatkozások figyelembevételével kell meghatározni, biztosítva ugyanakkor az egyes halászati ágazatokkal szembeni, egymáshoz viszonyítottan méltányos bánásmódot; ezenkívül figyelembe kell venni az érdekeltekkel folytatott konzultációk során – különösen a tanácsadó testületek ülésein – megfogalmazott véleményeket is.

(5)Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének megfelelően a kirakodási kötelezettséget 2019. január 1-jétől teljeskörűen kell alkalmazni, és a fogási korlátok hatálya alá tartozó valamennyi faj fogásait ki kell rakodni. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amikor egy adott halállomány tekintetében a kirakodási kötelezettség alkalmazandó, a halászati lehetőségeket annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy a halászati lehetőségek már nem a kirakodásokat, hanem a fogásokat tükrözik. A tagállamok által benyújtott közös ajánlások alapján és az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének megfelelően a Bizottság több felhatalmazáson alapuló rendeletet fogadott el, amelyek egyedi visszadobási tervek formájában meghatározzák a kirakodási kötelezettség végrehajtásának részletes szabályait.

(6)A kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó fajok állományaira vonatkozó halászati lehetőségeknek figyelembe kell venniük azt a tényt, hogy a visszadobás gyakorlata elvben többé már nem engedélyezett. Ezért a halászati lehetőségeket a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) által kiadott szakvéleményekben szereplő, a teljes fogásmennyiségre vonatkozó értékek alapján kell meghatározni (a szakvéleményekben szereplő, a szándékos fogásokra vonatkozó értékek helyett). Azokat a mennyiségeket, amelyeket a kirakodási kötelezettség végrehajtása során kivételként továbbra is vissza lehet dobni, le kell vonni a szakvéleményekben szereplő, a teljes fogásmennyiségre vonatkozó értékekből.

(7)Egyes állományokra vonatkozóan az ICES teljes halászati tilalmat javasol a tudományos szakvéleményében. Amennyiben az említett állományokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségek a tudományos szakvéleményekben megjelölt értékek szerint kerülnek megállapításra, az a kötelezettség, amely szerint a vegyes halászatban az összes fogást – ideértve az említett állományokból származó járulékos fogásokat is – ki kell rakodni, ahhoz a jelenséghez vezet, hogy a blokkoló kvóta hatálya alá tartozó fajok esetében a kvóta kimerítése a halászati tevékenység leállítását idézi elő. Annak érdekében, hogy megfelelő egyensúly legyen teremthető egyrészt a halászat folytatása (tekintettel a potenciálisan súlyos társadalmi-gazdasági következményekre), másrészt pedig az említett állományok vonatkozásában a jó biológiai állapot elérésének szükségessége között, valamint figyelembe véve, hogy a vegyes halászatban nehéz valamennyi állományt a maximális fenntartható hozam (MFH) szintjén egyidejűleg halászni, helyénvaló külön teljes kifogható mennyiségeket megállapítani az említett állományok járulékos fogásaira vonatkozóan. E teljes kifogható mennyiségek értékét úgy kell meghatározni, hogy csökkenjen az említett állományok mortalitása, valamint hogy ösztönözhető legyen a szelektivitás fokozása és a fogások elkerülése.

(8)Annak érdekében, hogy a járulékos fogásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségek hatálya alá tartozó állományok kifogott mennyisége csökkenjen, az említett állományokhoz tartozó halak kifogásával foglalkozó halászatok halászati lehetőségeit olyan szinten kell megállapítani, amely elősegíti a veszélyeztetett állományok biomasszájának fenntartható szintre történő helyreállítását. Emellett az illegális visszadobás gyakorlatának megakadályozása céljából a halászati lehetőségekhez szorosan kapcsolódó technikai és ellenőrzési intézkedéseket kell megállapítani.

(9)Az (EU) 2019/472 európai parlamenti és tanácsi rendeletben 5 meghatározott, a nyugati vizekre vonatkozó többéves tervvel összhangban a halászati mortalitás célértékét az említett rendelet 2. cikkében meghatározott FMFH-tartományoknak megfelelően a lehető leghamarabb és fokozatosan, egyre növekvő alapon 2020-ig el kell érni az említett rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében felsorolt állományok tekintetében, azt követően pedig az FMFH-tartományokon belül kell tartani, az említett rendelet 4. cikkével összhangban. Az ICES 8a és 8b körzetben élő farkassügér teljes halászati mortalitását ezért az MFH-nak megfelelően kell meghatározni, figyelembe véve a kereskedelmi fogásokat és a rekreációs célú halászat keretében ejtett fogásokat, valamint a visszadobásokat (az ICES szakvéleménye szerint mindösszesen 3 108 tonna). A tagállamoknak az (EU) 2019/472 rendelet 4. cikke (3) bekezdésében előírtaknak megfelelően meg kell hozniuk a megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a halászflottáik és a rekreációs halászaik által előidézett halászati mortalitás ne haladja meg az FMFH-pontértéket.

(10)A farkassügér rekreációs célú halászatát szabályozó intézkedéseket szintén fenn kell tartani, figyelembe véve, hogy a rekreációs célú halászat jelentős hatást gyakorol az érintett állományokra. A tudományos szakvéleményben foglaltaknak megfelelően folytatni kell a fogáskorlátozás gyakorlatát. Figyelembe véve a kellő mértékű szelektivitás hiányát és azt, hogy a megállapított határértékeknél valószínűleg több egyed kifogására kerül sor, ki kell zárni a rögzített hálók használatát. Figyelembe véve a környezeti, társadalmi és gazdasági körülményeket és különösen azt, hogy a part menti közösségekben a kereskedelmi halászok nagy mértékben függenek ezektől az állományoktól, a farkassügérre vonatkozó említett intézkedések megfelelő egyensúlyt teremtenének a kereskedelmi és a rekreációs célú halászatot folytatók érdekei között. Ezen belül is, az említett intézkedések lehetővé teszik majd a rekreációs célú halászatot folytatók számára halászati tevékenységük folytatását, mindeközben figyelembe véve annak az említett állományokra gyakorolt hatását is.

(11)Az európai angolnát (Anguilla anguilla) illetően az ICES a szakvéleményében megállapította, hogy az ember okozta állománypusztulást – így a kereskedelmi halászatot és a rekreációs célú halászatot is – nullára kell csökkenteni vagy olyan szinten kell tartani, amely a lehető legjobban megközelíti ezt az értéket. Ezen túlmenően a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) elfogadta az európai angolna földközi-tengeri állományára vonatkozó állománygazdálkodási intézkedések megállapításáról szóló GFCM/42/2018/1 sz. ajánlást. Helyénvaló egyenlő versenyfeltételeket fenntartani az Unió egész területén, így három összefüggő hónapra halászati tilalmi időszakot fenntartani az európai angolna vonatkozásában, annak bármely életszakaszában folytatott minden halászati tevékenység tekintetében az ICES területének uniós vizein, valamint az olyan brakkvizekben, mint például a torkolatok, a parti lagúnák és az átmeneti vizek. Mivel a halászati tilalmi időszaknak összhangban kell lennie az 1100/2007/EK tanácsi rendeletben 6 foglalt állománymegőrzési célokkal és az európai angolna időszakos vándorlási mintájával, helyénvaló, hogy az az ICES területének uniós vizein a 2021. augusztus 1. és 2022. február 28. közötti időszakra essen.

(12)A cápák és ráják alosztálya (cápák és rájaalakúak) esetében bizonyos teljes kifogható mennyiségek évekig nullában kerültek megállapításra, és ezt kiegészítette egy olyan kapcsolódó rendelkezés, amelynek értelmében a véletlenül kifogott egyedeket haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe. Ezt a különleges bánásmódot a szóban forgó állományok rossz védettségi helyzete indokolta, valamint az a feltételezés, hogy magas túlélési arányuk miatt a visszadobás az esetükben nem növelné a halászati mortalitást, hanem kedvező hatást gyakorolna e fajok védettségi helyzetére. 2019. január 1-jétől azonban e fajok fogásait ki kell rakodni, kivéve akkor, ha azok a kirakodási kötelezettségtől való, az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkében meghatározott valamely eltérés hatálya alá tartoznak. Az említett rendelet 15. cikke (4) bekezdésének a) pontja azon fajok esetében tesz lehetővé ilyen eltérést, amelyek vonatkozásában halászati tilalom van érvényben, és amelyeket valamely, a közös halászati politika területén elfogadott uniós jogi aktus ilyenként határoz meg. Ezért az érintett területeken helyénvaló betiltani e fajok halászatát.

(13)Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdése értelmében a többéves terv hatálya alá tartozó állományok esetében a teljes kifogható mennyiségeket a vonatkozó tervben szereplő szabályokkal összhangban kell meghatározni.

(14)Az Északi-tengerre vonatkozó többéves terv az (EU) 2018/973 európai parlamenti és tanácsi rendelettel 7 jött létre és 2018-ban lépett hatályba. A nyugati vizekre vonatkozó többéves terv 2019-ben lépett hatályba. Az említett tervek 1. cikkében felsorolt állományokra vonatkozó halászati lehetőségeket a tervekben előírt feltételekkel összhangban lévő célértékeknek (FMFH-tartományok) és biztosítékoknak megfelelően kell meghatározni. Az FMFH-tartományokat a vonatkozó ICES-szakvéleményben határozták meg. Amennyiben nem állnak rendelkezésre megfelelő tudományos adatok, a járulékosan kifogott állományokra vonatkozó halászati lehetőségeket a többéves tervekben meghatározott elővigyázatossági megközelítésnek megfelelően kell megállapítani.

(15)A nyugati vizekre vonatkozó többéves terv 8. cikkének megfelelően, amennyiben a tudományos szakvélemények azt jelzik, hogy a szóban forgó terv 1. cikkének (1) bekezdésében említett bármely állomány szaporodóképes biomasszája a Blim alatt van, további korrekciós intézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy az állomány gyorsan visszaálljon a maximális fenntartható hozamot biztosító szint fölé. Ezek a korrekciós intézkedések magukban foglalhatják különösen az érintett állomány célzott halászatának felfüggesztését, valamint a szóban forgó állományokra és/vagy más állományokra vonatkozó halászati lehetőségek megfelelő csökkentését.

(16)A kékúszójú tonhalnak az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő állományai tekintetében a teljes kifogható mennyiségeket az (EU) 2016/1627 európai parlamenti és tanácsi rendeletben 8 megállapított szabályok szerint kell meghatározni.

(17)Az ICES 2018. december 17-én tudományos szakvéleményt adott ki a fattyúmakrélák (Trachurus spp.) tekintetében az ICES 8c és 9a körzet között alkalmazandó rugalmasságról. Az ICES szakvéleménye szerint az említett két halállomány tekintetében alkalmazható, területek közötti rugalmasság nem haladhatja meg az Fp.05-értéknek megfelelő halászati mortalitás és a megállapított teljes kifogható mennyiség közötti különbséget. A teljes kifogható mennyiséget ezenfelül nem lehet olyan halállományra átvinni, amelynek esetében a szaporodóképes állomány biomasszája a referenciapont-határérték (Blim) alatt van. Az említett szakvéleményben meghatározott feltételek értelmében a fattyúmakrélák tekintetében az ICES 9 alterület és az ICES 8c körzet között alkalmazható rugalmasság mértékét (különleges feltétel) 2021-ben [10 %]-ban kell meghatározni.

(18)Azon állományok vonatkozásában, amelyekről nem áll rendelkezésre elegendő vagy megbízható adat az állományméret becsléséhez, az állománygazdálkodási intézkedések során és a teljes kifogható mennyiségek szintjeinek megállapításakor az 1380/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 8. pontjában meghatározott, a halászati gazdálkodásban alkalmazott elővigyázatossági megközelítést kell követni, az állományspecifikus tényezők számításba vételével, ideértve különösen az állomány tendenciáiról rendelkezésre álló információkat és a vegyes halászattal kapcsolatos megfontolásokat is.

(19)A 847/96/EK tanácsi rendelet 9 kiegészítő feltételeket vezetett be a teljes kifogható mennyiségek éves kezelésére vonatkozóan, beleértve az elővigyázatossági, illetve analitikai szempontból kifogható teljes mennyiségek tekintetében az említett rendelet 3. és 4. cikkében meghatározott rugalmassági rendelkezéseket is. Az említett rendelet 2. cikke értelmében a teljes kifogható mennyiségek meghatározásakor a Tanácsnak – mindenekelőtt az állományok biológiai állapota alapján – határoznia kell arról, hogy az említett rendelet 3. és 4. cikke mely állományok esetében nem alkalmazandó. 2014-ben az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése bevezetett egy további, az egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmust a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó valamennyi állomány vonatkozásában. Ezért annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzott mértékű rugalmasság, amely gyengítené a tengeri biológiai erőforrások észszerű és felelősségteljes kiaknázásának elvét, akadályozná a közös halászati politika célkitűzéseinek elérését, valamint rontaná az állományok biológiai állapotát, indokolt úgy rendelkezni, hogy a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke csak akkor legyen alkalmazandó az analitikai szempontból kifogható teljes mennyiségekre, ha a tagállamok nem alkalmazzák az egymást követő évek közötti rugalmasságnak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésében meghatározott elvét.

(20)Ki kell zárni az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése szerinti, évek közötti rugalmasságot azokban az esetekben, amikor e rugalmasság alkalmazása hátrányosan befolyásolná a közös halászati politika célkitűzéseinek elérését, különösen olyan állományok tekintetében, amelyeknek a szaporodóképes biomasszája a Blim alatt van.

(21)Amennyiben egy adott állományra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget csak egyetlen tagállamnak osztanak ki, a Szerződés 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban indokolt felhatalmazni az érintett tagállamot az említett teljes kifogható mennyiség szintjének meghatározására. Rendelkezéseket kell hozni annak biztosítására, hogy a szóban forgó teljes kifogható mennyiség meghatározásakor az érintett tagállam teljes mértékben a közös halászati politika alapelveinek és szabályainak megfelelően járjon el.

(22)Az (EU) 2016/1627 rendelet 5., 6., 7. és 9. cikkével, valamint I. mellékletével összhangban meg kell határozni a 2021. évre vonatkozó halászati erőkifejtés felső határértékeit.

(23)A halászati lehetőségek teljes körű felhasználásának biztosítása érdekében helyénvaló lehetővé tenni, hogy rugalmas rendszert alkalmazzanak egyes olyan TAC-területek között, amelyek ugyanazon biológiai állományra vonatkoznak.

(24)Bizonyos fajok, mint például egyes cápafajok védelme szempontjából még a korlátozott halászati tevékenység is komoly kockázatot jelenthet. Következésképpen az ilyen fajokra vonatkozó halászati lehetőségeket a halászatukra vonatkozó általános tilalom bevezetése révén teljes mértékben korlátozni kell.

(25)A vándorló, vadon élő állatfajok védelméről szóló egyezmény szerződő feleinek 2017. október 23–28-án, Manilában megtartott 12. konferenciáján több fajt felvettek a védett fajoknak az egyezmény I. és II. függelékében szereplő jegyzékeire. Helyénvaló ezért rendelkezéseket hozni e fajok védelmére a valamennyi vízen halászatot folytató uniós halászhajók és az uniós vizeken halászatot folytató nem uniós halászhajók tekintetében.

(26)Az uniós halászhajók számára rendelkezésre álló, e rendeletben meghatározott halászati lehetőségek felhasználása az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 10 és különösen annak a fogások és a halászati erőkifejtés nyilvántartásáról, valamint a halászati lehetőségek kimerülésére vonatkozó adatok bejelentéséről szóló 33. és 34. cikkének hatálya alá tartozik. Ezért meg kell határozni azokat a kódokat, amelyeket a tagállamoknak az e rendelet hatálya alá tartozó állományok kirakodásai tekintetében a Bizottság részére teljesítendő adatszolgáltatás során használniuk kell.

(27)Az ICES szakvéleménye alapján helyénvaló fenntartani a homoki angolnákra és a kapcsolódó járulékos fogásokra vonatkozó egyedi állománygazdálkodási rendszert az ICES 2a és 3a körzet, valamint az ICES 4 alterület uniós vizein. Mivel az ICES tudományos szakvéleménye csak 2021 februárjára várható, kibocsátásáig az erre az állományra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget és kvótákat célszerű ideiglenesen nullában megállapítani.

(28)A Norvégiával 11 és a Feröer szigetekkel 12 fennálló halászati kapcsolatokra vonatkozó megállapodásokban, illetve jegyzőkönyvekben meghatározott eljárásokkal összhangban az Unió konzultációkat tartott a halászati jogokról az említett partnerekkel. A Grönlanddal 13 fennálló halászati kapcsolatokra vonatkozó megállapodásban és jegyzőkönyvben meghatározott eljárással összhangban a vegyes bizottság megállapította az Unió részére a grönlandi vizeken 2021-ben rendelkezésre álló halászati lehetőségeket. Ezért ezeket a halászati lehetőségeket bele kell foglalni e rendeletbe. A vonatkozó nemzetközi konzultációk után aktualizálni kell a preambulumbekezdést és a vonatkozó rendelkezéseket.]

(29)Az ICES 1 és 2 alterület nemzetközi vizeiben élő grönlandi laposhalra vonatkozó uniós teljes kifogható mennyiség nem érinti az Uniónak az e halászatból való megfelelő részesedésével kapcsolatos álláspontját.

(30)Az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) 2019-es éves ülésén nem sikerült állományvédelmi intézkedéseket elfogadni az Irminger-tengerben élő két vörösálsügér-állomány vonatkozásában. Ezekre az állományokra vonatkozóan a releváns teljes kifogható mennyiségeket az Unió által a NEAFC keretében kifejtett álláspontokkal összhangban kell meghatározni. A NEAFC éves ülése után aktualizálni kell a preambulumbekezdést és a vonatkozó rendelkezéseket.]

(31)[2017-es éves ülésén az Atlanti Tonhalfélék Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) megállapodott arról, hogy az ICCAT a kékúszójú tonhal tekintetében 2018-ban és 2019-ben nem allokált tartalékokat eloszthatja 2019-re és 2020-ra, kiemelt figyelmet fordítva az ICCAT part menti fejlődő szerződő feleinek, együttműködő nem szerződő feleinek, egyéb jogalanyainak vagy halászatot folytató jogalanyainak (SZEF-ek) kisüzemi halászati igényeire. Az elosztásról az ICCAT 2. szakbizottságának (2018. márciusi, madridi) ülésszakközi találkozóján született megállapodás, amely az uniós allokáció esetében három tagállamtól – Görögországtól, Spanyolországtól és Portugáliától – kapott információkon alapult. Ennek eredményeként 2019-re 87 tonna, 2020-ra pedig 100 tonna további egyedi halászati lehetőséget ítéltek meg az Unió számára, amelyet kisüzemi halászatot folytató uniós flották használhatnak fel egyes uniós régiókban. 2018-as és 2019-es éves ülésén az ICCAT jóváhagyta a halászati lehetőségeknek az EU számára történő, szóban forgó allokációját. A Görögországra, Spanyolországra és Portugáliára alkalmazandó 2019. évi elosztási kulcs meghatározására vonatkozó, a Tanács által megállapított paraméterek 2020-ban is érvényben maradnak. Az ICCAT éves ülése után aktualizálni kell a preambulumbekezdést és a vonatkozó rendelkezéseket.]

(32)[A 16-05. számú ICCAT-ajánlást, amely a 2020-as évre csökkentette a földközi-tengeri kardhalállományra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget, végre kell hajtani az uniós jogban. Indokolt előírni, hogy az ICCAT által elfogadott fogási korlátok – az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományok esetében alkalmazott eljáráshoz hasonlóan – az ICCAT-egyezmény által szabályozott összes egyéb állományból rekreációs célú halászat keretében ejtett fogásokra is vonatkozzanak. Az ICCAT éves ülése után aktualizálni kell a preambulumbekezdést és a vonatkozó rendelkezéseket.]

(33)[2019-es éves ülésén az ICCAT első alkalommal állapodott meg az ICCAT által szabályozott halászati tevékenységek során az Atlanti-óceán északi részén élő állományból kifogott kékcápára vonatkozó teljes kifogható mennyiségről, valamint az elosztási kulcsról. Ezért az erre az állományra vonatkozó halászati lehetőségeket el kell osztani a tagállamok között. Ezen túlmenően az ICCAT megállapodott egy, az ICCAT által szabályozott halászati tevékenységek során az Atlanti-óceán déli részén élő állományból kifogott kékcápára vonatkozó kiosztatlan teljes kifogható mennyiségről. Ezenfelül kiosztották a szerződő felek között az Atlanti-óceánban élő kormosmarlin- és fehérmarlin-/lándzsáshal-állományokra vonatkozó éves kirakodási korlátozásokat is. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban. Az ICCAT éves ülése után aktualizálni kell a preambulumbekezdést és a vonatkozó rendelkezéseket.]

(34)[Az Antarktisz Tengeri Élővilágának Védelmével Foglalkozó Bizottság (CCAMLR) 2019-es éves ülésén a tagok a 2019. december 1-jétől 2020. november 30-ig terjedő időszakra fogási korlátokat fogadtak el mind a célfajokra, mind pedig a járulékos fogásként kifogott fajokra vonatkozóan. A 2020. évi halászati lehetőségek meghatározásakor figyelembe kell venni a kvótáknak a 2019. év folyamán való kihasználtságát. A CCAMLR éves ülése után aktualizálni kell a preambulumbekezdést és a vonatkozó rendelkezéseket.]

(35)[2019-es éves ülésén az Indiai-óceáni Tonhalbizottság (IOTC) új fogási korlátokat fogadott el a sárgaúszójú tonhalra (Thunnus albacares) vonatkozóan, amelyek nem érintik az IOTC-egyezmény keretéhez tartozó uniós fogási korlátokat. Az IOTC csökkentette viszont a halcsoportosulást előidéző eszközök és az ellátóhajók használatának lehetőségét. Emellett intézkedéseket fogadott el az ördögrájaféléknek a fedélzeten tartására vonatkozóan. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban. A CCAMLR éves ülése után aktualizálni kell a preambulumbekezdést és a vonatkozó rendelkezéseket.]

(36)A Dél-csendes-óceáni Regionális Halászati Gazdálkodási Szervezet (SPRFMO) éves ülésére 2021. január 25. és 29. között kerül sor. Indokolt előírni, hogy az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó területen jelenleg érvényes intézkedések a szervezet éves ülésének megtartásáig ideiglenesen hatályban maradjanak.

(37)[2017-es éves ülésén az Amerikaközi Trópusitonhal-bizottság (IATTC) a 2018–2020-as időszak tekintetében állományvédelmi intézkedést fogadott el a sárgaúszójú tonhalra, a nagyszemű tonhalra és a bonitóra vonatkozóan. Ezt az intézkedést a 2019-es éves ülésen nem vizsgálták felül, ezért azt továbbra is végre kell hajtani az uniós jogban. Az IATTC éves ülése után aktualizálni kell a preambulumbekezdést és a vonatkozó rendelkezéseket.]

(38)[2019-es éves ülésén a déli kékúszójú tonhal védelmével foglalkozó bizottság (CCSBT) a déli kékúszójú tonhalra vonatkozóan a 2016-os éves ülésén elfogadott teljes kifogható mennyiséget erősítette meg a 2018 és 2020 közötti időszak vonatkozásában. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban. Az IATTC éves ülése után aktualizálni kell a preambulumbekezdést és a vonatkozó rendelkezéseket.]

(39)[2019-es éves ülésén a Délkelet-atlanti Halászati Szervezet (SEAFO) elfogadta az illetékessége alá tartozó főbb fajokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban. A SEAFO éves ülése után aktualizálni kell a preambulumbekezdést és a vonatkozó rendelkezéseket.]

(40)[2019-es éves ülésén a Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottság (WCPFC) fenntartotta a korábban elfogadott állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseket. Az említett intézkedéseket továbbra is végre kell hajtani az uniós jogban. A WCPFC éves ülése után aktualizálni kell a preambulumbekezdést és a vonatkozó rendelkezéseket.]

(41)2020-ban megtartott 42. éves ülésén az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet (NAFO) halászati lehetőségeket fogadott el 2021-ra egyes, a NAFO-egyezmény hatálya alá tartozó terület 1–4 alterületein előforduló állományokra vonatkozóan. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban.

(42)[Az Indiai-óceán déli részére vonatkozó halászati megállapodás (SIOFA) részes feleinek 2019-ben megtartott 6. ülésén a részes felek állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseket fogadtak el a megállapodás hatálya alá tartozó állományokra vonatkozóan. Az említett intézkedéseket végre kell hajtani az uniós jogban. A SIOFA éves ülése után aktualizálni kell a preambulumbekezdéseket és a vonatkozó rendelkezéseket.]

(43)A jeges-tengeri pókokra vonatkozó, a Svalbard területe körüli halászati lehetőségeket illetően az 1920. évi Párizsi Szerződés egyenlő és megkülönböztetéstől mentes hozzáférést biztosít a szerződés valamennyi részes felének, többek között a halászat tekintetében. A Svalbard körüli kontinentális talapzaton folytatott jegestengeripók-halászat kapcsán az Unió két szóbeli jegyzékben – 2016. október 25-én, illetve 2017. február 24-én – tájékoztatta Norvégiát az e hozzáférésre vonatkozó álláspontjáról. Annak biztosítása érdekében, hogy a jeges-tengeri pók állományának a Svalbard területén való kiaknázása összhangban álljon azokkal a megkülönböztetésmentes állománygazdálkodási szabályokkal, amelyeket az e terület fölött szuverenitással és joghatósággal rendelkező Norvégia állapíthat meg a Párizsi Szerződés keretein belül, helyénvaló rögzíteni az ilyen halászat végzésére engedéllyel rendelkező hajók számát. E halászati lehetőségek tagállamok közötti elosztása kizárólag a 2021. évre szól. Emlékeztetni kell arra, hogy az Unióban az alkalmazandó jogszabályok tiszteletben tartásának biztosítása elsődlegesen a lobogó szerinti tagállamok felelőssége.

(44)A Venezuelai Bolivári Köztársaság lobogója alatt közlekedő hajók részére a Francia Guyana partjainál húzódó kizárólagos gazdasági övezet uniós vizein halászati lehetőségek engedélyezéséről szóló, az Unió által a Venezuelai Bolivári Köztársaságnak címzett nyilatkozatnak 14 megfelelően indokolt meghatározni az uniós vizeken a csattogóhalak tekintetében Venezuela számára rendelkezésre álló halászati lehetőségeket.

(45)Tekintettel arra, hogy bizonyos rendelkezések folyamatos jelleggel alkalmazandók, valamint azért, hogy elkerülhető legyen a jogbizonytalanság a 2021 vége és a halászati lehetőségeket 2022-re meghatározó rendelet hatálybalépésének időpontja közötti időszakban, helyénvaló úgy rendelkezni, hogy a tilalmakra és tilalmi időszakokra vonatkozó, e rendeletben megállapított rendelkezések 2022 elején is hatályban maradjanak addig, amíg a halászati lehetőségeket 2022-re meghatározó rendelet hatályba nem lép.

(46)Annak biztosítására, hogy e rendelet végrehajtása egységes feltételekkel történjen, a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni annak érdekében, hogy egyes tagállamok számára engedélyezhesse a számukra kiosztott halászatierőkifejtés-mennyiségek kilowattnapok szerinti rendszerben történő kezelését. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek 15 megfelelően kell gyakorolni.

(47)Annak biztosítására, hogy e rendelet végrehajtása egységes feltételekkel történjen, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni egyrészt a tengeren töltött többletnapoknak a halászati tevékenység végleges beszüntetése esetén, illetve kiterjesztett tudományos megfigyelési program idejére történő engedélyezése tekintetében, másrészt azon táblázatok formátumának a meghatározását illetően, amelyek a tengeren töltött napoknak az ugyanazon tagállam lobogója alatt közlekedő halászhajók közötti átadására vonatkozó adatok összegyűjtésére és megküldésére szolgálnak. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően kell gyakorolni.

(48)A halászati tevékenységek megszakításának elkerülése és az uniós halászok megélhetésének biztosítása érdekében ezt a rendeletet 2021. január 1-jétől kell alkalmazni, a halászati erőkifejtési korlátokra vonatkozó rendelkezések kivételével, amelyeket 2021. február 1-jétől kell alkalmazni, valamint egyes meghatározott régiókra vonatkozó bizonyos rendelkezések kivételével, amelyek tekintetében külön alkalmazási kezdőnapot kell megállapítani. A sürgősségre tekintettel e rendeletnek a kihirdetését követően azonnal hatályba kell lépnie.

(49)Az Unió számára halászati lehetőségeket létrehozó vagy korlátozó bizonyos nemzetközi intézkedéseket az illetékes regionális halászati gazdálkodási szervezetek az év végén fogadják el, és azok e rendelet hatálybalépése előtt válnak alkalmazandóvá. Ennélfogva szükséges, hogy az említett intézkedéseket az uniós jogban végrehajtó rendelkezések visszaható hatállyal kerüljenek alkalmazásra. Ezen belül is, mivel a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen a halászati idény december 1-jétől a következő év november 30-ig tart, és így a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területre vonatkozó bizonyos halászati lehetőségek, illetve tilalmak a 2020. december 1-jével kezdődő időszak vonatkozásában kerülnek meghatározásra, indokolt, hogy e rendelet vonatkozó rendelkezései az említett időponttól kezdődő hatállyal legyenek alkalmazandók. Ez a visszamenőleges alkalmazás nem sérti a jogos elvárások védelmének elvét, mivel a CCAMLR-tagoknak tilos engedély nélkül halászniuk a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen.

(50)A halászati lehetőségeket az uniós joggal teljes összhangban kell felhasználni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. CÍM
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk
Tárgy

(1)Ez a rendelet az uniós vizeken, valamint bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós halászhajók számára egyes nem uniós vizeken rendelkezésre álló halászati lehetőségeket határozza meg.

(2)Az (1) bekezdésben említett halászati lehetőségek körébe a következők tartoznak:

a)a 2021. évre és – amennyiben arról e rendelet rendelkezik – a 2022. évre szóló fogási korlátok;

b)a 2021. évre szóló halászati erőkifejtési korlátok, kivéve a II. mellékletben meghatározott halászati erőkifejtési korlátokat, amelyeket 2021. február 1-jétől 2022. január 31-ig kell alkalmazni;

c)a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen élő bizonyos állományokra a 2020. december 1. és 2021. november 30. közötti időszakban alkalmazandó halászati lehetőségek;

d)az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó területen élő bizonyos, a 30. cikkben meghatározott állományokra az említett cikk szerinti 2020-as és 2021-es időszakokban alkalmazandó halászati lehetőségek.

2. cikk
Hatály

(1)Ez a rendelet az alábbiakra alkalmazandó:

a)uniós halászhajók;

b)uniós vizeken tartózkodó harmadik országbeli hajók.

(2)Ez a rendelet a rekreációs célú halászatra is alkalmazandó, amennyiben az ilyen típusú halászatra a vonatkozó rendelkezések kifejezetten hivatkoznak.

3. cikk
Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában az 1380/2013/EU rendelet 4. cikkében szereplő fogalommeghatározások érvényesek. Emellett a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

a)„harmadik országbeli hajó”: harmadik ország lobogója alatt közlekedő és harmadik országban lajstromozott halászhajó;

b)„rekreációs célú halászat”: a tengerek biológiai erőforrásainak nem kereskedelmi célú kiaknázására irányuló – például szabadidős, turisztikai vagy sportolási célú – halászati tevékenység;

c)„nemzetközi vizek”: egyetlen állam felségterületéhez vagy joghatósága alá sem tartozó vizek;

d)„teljes kifogható mennyiség” (TAC):

i.az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (4)–(7) bekezdése értelmében a kirakodási kötelezettség alól mentesülő halászati tevékenységek keretében az egyes állományokból évente kirakodható halmennyiség;

ii.minden más halászatban az egyes állományokból évente kifogható halmennyiség;

e)„kvóta”: a teljes kifogható mennyiségnek az Unió, valamely tagállam vagy valamely harmadik ország részére kiosztott hányada;

f)„analitikai értékelés”: egy adott állomány alakulásának az állomány biológiai jellemzőin és kiaknázási mértékén alapuló mennyiségi értékelése, amelyek a tudományos vizsgálat szerint megfelelő minőségűek ahhoz, hogy tudományos szakvéleményként szolgáljanak a fogásokkal kapcsolatos jövőbeli lehetőségek mérlegelésénél;

g)„szembőség”: a halászhálóknak az (EU) 2019/1241 európai parlamenti és tanácsi rendelet 16 6. cikkének 34. pontjával összhangban megállapított szembősége;

h)„uniós halászflotta-nyilvántartás”: az 1380/2013/EU rendelet 24. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Bizottság által létrehozott nyilvántartás;

i)„halászati napló”: az 1224/2009/EK rendelet 14. cikke szerinti napló;

j)„műszerezett bója”: a tulajdonosának azonosítását lehetővé tevő egyedi hivatkozási számmal jól láthatóan megjelölt és a helyzetének nyomon követésére szolgáló műholdas nyomkövető rendszerrel ellátott bója;

k)„működő bója”: olyan előzetesen aktivált, bekapcsolt és halcsoportosulást előidéző sodródó eszközön vagy farönkön a tengerre telepített, műszerezett bója, amely a helyzetére vonatkozó adatokat és más rendelkezésre álló információkat, például hangradar-becsléseket továbbít.

4. cikk
Halászati övezetek

E rendelet alkalmazásában a következő övezeti meghatározások alkalmazandók:

a)„ICES-övezetek” (ICES, Nemzetközi Tengerkutatási Tanács): a 218/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 17 III. mellékletének meghatározása szerinti földrajzi területek;

b)„Skagerrak”: a nyugaton a Hanstholm világítótoronytól a Lindesnes világítótoronyig, délen a Skagen világítótoronytól a Tistlarna világítótoronyig, és innen a svéd part legközelebbi pontjáig húzódó vonallal határolt földrajzi terület;

c)„Kattegat”: északon a Skagen világítótoronytól a Tistlarna világítótoronyig, és innen a svéd part legközelebbi pontjáig, és délen Hasenøre-től Gnibens Spidsig, Korshagétől Spodsbjergig és Gilbjerg Hovedtől Kullenig húzódó vonallal határolt földrajzi terület;

d)„az ICES 7 alterület 16. funkcionális egysége”: a következő koordináták által meghatározott pontokat sorrendben összekötő loxodromákkal határolt földrajzi terület:

–é. sz. 53° 30′, ny. h. 15° 00′,

–é. sz. 53° 30′, ny. h. 11° 00′,

–é. sz. 51° 30′, ny. h. 11° 00′,

–é. sz. 51° 30′, ny. h. 13° 00′,

–é. sz. 51° 00′, ny. h. 13° 00′,

–é. sz. 51° 00′, ny. h. 15° 00′;

e)„az ICES 8c körzet 25. funkcionális egysége”: a következő koordináták által meghatározott pontokat sorrendben összekötő loxodromákkal határolt földrajzi terület:

–é. sz. 43° 00′, ny. h. 9° 00′,

–é. sz. 43° 00′, ny. h. 10° 00′,

–é. sz. 43° 30′, ny. h. 10° 00′,

–é. sz. 43° 30′, ny. h. 9° 00′,

–é. sz. 44° 00′, ny. h. 9° 00′,

–é. sz. 44° 00′, ny. h. 8° 00′,

–é. sz. 43° 30′, ny. h. 8° 00′;

f)„az ICES 9a körzet 26. funkcionális egysége”: a következő koordináták által meghatározott pontokat sorrendben összekötő loxodromákkal határolt földrajzi terület:

–é. sz. 43° 00′, ny. h. 8 ° 00′,

–é. sz. 43° 00′, ny. h. 10° 00′,

–é. sz. 42° 00′, ny. h. 10° 00′,

–é. sz. 42° 00′, ny. h. 8° 00′;

g)„az ICES 9a körzet 27. funkcionális egysége”: a következő koordináták által meghatározott pontokat sorrendben összekötő loxodromákkal határolt földrajzi terület:

–é. sz. 42° 00′, ny. h. 8° 00′,

–é. sz. 42° 00′, ny. h. 10° 00′,

–é. sz. 38° 30′, ny. h. 10° 00′,

–é. sz. 38° 30′, ny. h. 9° 00′,

–é. sz. 40° 00′, ny. h. 9° 00′,

–é. sz. 40° 00′, ny. h. 8° 00′;

h)„az ICES 9a körzet 30. funkcionális egysége”: az a földrajzi terület, amely a Cádizi-öbölben Spanyolország joghatósága alá tartozik, és a 9a körzettel szomszédos;

i)„az ICES 8c körzet 31. funkcionális egysége”: a következő koordináták által meghatározott pontokat sorrendben összekötő loxodromákkal határolt földrajzi terület:

–é. sz. 43° 30′, ny. h. 6° 00′,

–é. sz. 44° 00′, ny. h. 6° 00′,

–é. sz. 44° 00′, ny. h. 2° 00′,

–é. sz. 43° 30′, ny. h. 2° 00′;

j)„Cádizi-öböl”: az ICES 9a körzetnek a nyugati hosszúság 7° 23′ 48″-től keletre eső része;

k)„a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó terület” (CCAMLR, az Antarktisz Tengeri Élővilágának Védelmével Foglalkozó Bizottság): a 601/2004/EK tanácsi rendelet 18 2. cikkének a) pontjában meghatározott földrajzi terület;

l)„CECAF-övezetek” (CECAF, Kelet-közép-atlanti Halászati Bizottság): a 216/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 19 II. mellékletében meghatározott földrajzi területek;

m)„az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó terület” (IATTC, az Amerikaközi Trópusitonhal-bizottság): az Amerikai Egyesült Államok és a Costa Rica Köztársaság között megkötött 1949. évi egyezmény 20 által létrehozott Amerikaközi Trópusitonhal-bizottság megerősítéséről szóló egyezményben meghatározott földrajzi terület;

n)„az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó terület” (ICCAT, az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság): az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezményben 21 meghatározott földrajzi terület;

o)„az IOTC illetékességi területe” (IOTC, Indiai-óceáni Tonhalbizottság): az Indiai-óceáni Tonhalbizottság létrehozásáról szóló megállapodásban 22 meghatározott földrajzi terület;

p)„NAFO-övezetek” (NAFO, Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet): a 217/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 23 III. mellékletében meghatározott földrajzi területek;

q) „a SEAFO-egyezmény hatálya alá tartozó terület” (SEAFO, Délkelet-atlanti Halászati Szervezet): az Atlanti-óceán délkeleti körzetében található halászati erőforrások védelméről és kezeléséről szóló egyezményben 24 meghatározott földrajzi terület;

r)„a SIOFA-megállapodás hatálya alá tartozó terület” (SIOFA, az Indiai-óceán déli részére vonatkozó halászati megállapodás): az Indiai-óceán déli részére vonatkozó halászati megállapodásban 25 meghatározott földrajzi terület;

s)„az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó terület” (SPRFMO, Dél-csendes-óceáni Regionális Halászati Gazdálkodási Szervezet): a Csendes-óceán déli részén található nyílt tengeri halászati erőforrások védelméről és kezeléséről szóló egyezményben 26 meghatározott földrajzi terület;

t)„a WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó terület” (WCPFC, Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Egyezmény): a Csendes-óceán nyugati és középső körzetében található hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló egyezményben 27 meghatározott földrajzi terület;

u)„a Bering-tenger nyílt tengeri része”: a Bering-tenger nyílt tengeri földrajzi területe, amely kívül esik a Bering-tenger partján fekvő államok parti tengerei szélességének méréséhez használt alapvonalaktól számított 200 tengeri mérföldes sávon;

v)„az IATTC és a WCPFC illetékességi területének közös része”: a következő vonalakkal határolt terület:

–ny. h. 150°,

–ny. h. 130°,

–d. sz. 4°,

–d. sz. 50°.

II. CÍM
AZ UNIÓS HALÁSZHAJÓK HALÁSZATI LEHETŐSÉGEI

I. fejezet
Általános rendelkezések

5. cikk
A teljes kifogható mennyiségek és elosztásuk

(1)Az uniós vizeken, illetve a bizonyos, nem uniós vizeken tartózkodó uniós halászhajókra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket, azok tagállamok közötti elosztását és – adott esetben – a teljes kifogható mennyiségekhez funkcionálisan kapcsolódó feltételeket az I. melléklet határozza meg.

(2)Az uniós halászhajók számára engedélyezett a halászat a Feröer szigetek, Grönland és Norvégia halászati joghatósága alá tartozó vizeken, valamint a Jan Mayen körüli halászati övezetben az e rendelet I. mellékletében megállapított teljes kifogható mennyiségek keretein belül, az e rendelet 14. cikkében és V. mellékletének A. részében, valamint az (EU) 2017/2403 európai parlementi és tanácsi rendeletben 28 és annak végrehajtási rendelkezéseiben meghatározott feltételre is figyelemmel.

6. cikk
A tagállamok által meghatározandó teljes kifogható mennyiségek

(1)Egyes halállományok vonatkozásában a teljes kifogható mennyiségeket az érintett tagállamok állapítják meg. Ezeket az állományokat az I. melléklet határozza meg.

(2)A tagállamok által meghatározandó teljes kifogható mennyiségeknek:

a)összhangban kell lenniük a közös halászati politikára vonatkozó elvekkel és szabályokkal, különösen az állományok fenntartható kiaknázásának elvével; és

b)az alábbiakat kell eredményezniük:

i.analitikai értékelések rendelkezésre állása esetén a lehető legnagyobb valószínűséggel az állománynak az MFH-val összhangban történő kiaknázása; vagy

ii.amennyiben az analitikai értékelések nem vagy csak hiányos formában állnak rendelkezésre, az állománynak a halászati gazdálkodásban alkalmazott elővigyázatossági megközelítéssel összhangban álló kiaknázása.

(3)2021. március 15-ig minden érintett tagállam benyújtja a Bizottságnak a következő információkat:

a)az elfogadott teljes kifogható mennyiségek;

b)az érintett tagállam által összegyűjtött és értékelt adatok, amelyeken az elfogadott teljes kifogható mennyiségek alapulnak;

c)annak részletes bemutatása, hogy az elfogadott teljes kifogható mennyiségek miként felelnek meg a (2) bekezdésnek.

7. cikk
A fogások és a járulékos fogások kirakodásának feltételei

(1)Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke szerinti kirakodási kötelezettség hatálya alá nem tartozó fogások csak akkor tárolhatók a fedélzeten, illetve csak akkor rakodhatók ki, ha:

a)azokat kvótával rendelkező tagállam lobogója alatt közlekedő hajók ejtették, és ez a kvóta még nincs kimerítve; vagy

b)azok olyan uniós kvótából való részesedésnek felelnek meg, amelyet nem osztottak el kvótaként a tagállamok között, és a szóban forgó uniós kvóta még nincs kimerítve.

(2)A nem célfajoknak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (8) bekezdése szerinti, biztonságos biológiai határértékeken belüli állományait e rendelet I. melléklete határozza meg abból a célból, hogy esetükben el lehessen térni a fogásoknak az érintett kvótába való beleszámítására vonatkozó, ugyanabban a cikkben megállapított kötelezettségtől.

8. cikk
Halászati erőkifejtési korlátok az ICES 7e körzetben

(1)Az 1. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett időszakokban az ICES 7e körzetben élő nyelvhalállományokkal folytatott gazdálkodásra vonatkozóan a II. melléklet alapján fennálló jogok és kötelezettségek technikai vonatkozásait a II. melléklet határozza meg.

(2)Egy tagállam által a II. melléklet 7.4. pontjának megfelelően benyújtott kérelem alapján a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján a II. melléklet 5. pontjában említetteken kívül olyan további tengeren tölthető napokat oszthat ki a kérelmező tagállamnak, amelyeken a lobogó szerinti tagállam a szabályozott halászeszközök valamelyikét szállító hajói számára engedélyezheti, hogy az ICES 7e körzeten belül tartózkodjanak. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 182/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.

(3)A II. melléklet 8.1. pontjában említettek értelmében a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján, kiterjesztett tudományos megfigyelési program alapján 2020. február 1. és 2021. január 31. között a II. melléklet 5. pontjában említetteken kívül legfeljebb három olyan többletnapot oszthat ki a kérelmező tagállamnak, amelyeken hajói az ICES 7e körzeten belül tartózkodhatnak. A szóban forgó többletnap-kiosztás a tagállam által a II. melléklet 8.3. pontjának megfelelően benyújtott ismertetés alapján, valamint a HTMGB-vel folytatott konzultációt követően történik. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 53. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

9. cikk
A farkassügér Vizcayai-öbölben folytatott rekreációs célú halászatára vonatkozó intézkedések

Az ICES 8a és 8b körzetben – többek között a partról – folytatott rekreációs célú halászat keretében minden halász naponta legfeljebb két példányt foghat ki és tarthat meg farkassügérből. Ez a bekezdés nem vonatkozik a rögzített hálókra, amelyekkel nem foghatók, és azokban nem tarthatók meg farkassügérek. E bekezdés nem érinti a rekreációs célú halászatra vonatkozó szigorúbb nemzeti intézkedéseket.

10. cikk
Az ICES területének uniós vizein az európai angolna halászatára vonatkozó intézkedések

Az egyes érintett tagállamok által meghatározandó, 2021. augusztus 1. és 2022. február 28. közé eső három összefüggő hónapból álló időszakban tilos az európai angolna bármiféle célzott és járulékos halászata vagy rekreációs célú halászata az ICES területének uniós vizein, valamint az olyan brakkvizeken, mint például a torkolatok, a parti lagúnák és az átmeneti vizek. A tagállamok a kijelölt időszakokról legkésőbb 2021. június 1-jéig tájékoztatják a Bizottságot.

11. cikk
A halászati lehetőségek elosztására vonatkozó különös rendelkezések

(1)A halászati lehetőségeknek az e rendeletben meghatározott, tagállamok közötti elosztása nem érinti a következőket:

a)az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (8) bekezdése alapján végrehajtott cserék;

b)az 1224/2009/EK rendelet 37. cikke alapján végrehajtott levonások és újraelosztások;

c)az (EU) 2017/2403 tanácsi rendelet 12. és 47. cikke alapján végrehajtott újraelosztások;

d)a 847/96/EK rendelet 3. cikke és az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése szerint engedélyezett további kirakodások;

e)a 847/96/EK rendelet 4. cikkével és az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésével összhangban visszatartott mennyiségek;

f)az 1224/2009/EK rendelet 105., 106. és 107. cikke alapján végrehajtott levonások;

g)az e rendelet 16. cikke szerinti kvótaátadások és -cserék.

(2)Az elővigyázatossági vagy analitikai TAC hatálya alá tartozó állományokat e rendelet I. melléklete állapítja meg a teljes kifogható mennyiségeknek és kvótáknak a 847/96/EK rendeletben előírt éves kezelése céljából.

(3)Amennyiben e rendelet I. melléklete ettől eltérően nem rendelkezik, a 847/96/EK rendelet 3. cikke az elővigyázatossági TAC hatálya alá tartozó állományokra, az említett rendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdése, valamint 4. cikke pedig az analitikai TAC hatálya alá tartozó állományokra alkalmazandó.

(4)A 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke nem alkalmazandó, ha valamely tagállam az egymást követő évek közötti rugalmasságnak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (9) bekezdésében meghatározott elvét alkalmazza.

12. cikk
A Kattegatban élő közönséges tőkehalra vonatkozó korrekciós intézkedések

(1)A Kattegatban legalább 70 mm szembőségű fenékvonóhálóval (halászeszközkódok: OTB, OTT, OT, TBN, TBS, TB, TX és PTB) halászó uniós hajóknak az alábbi szelektív halászeszközök egyikét kell használniuk:

a)menekülőnyílással ellátott, legfeljebb 35 mm-es rácsrúdtávolságú szelektáló rács;

b)a lepényhal-alakúakat és a hengeres testű halakat különválasztó, a hengeres testű halak számára menekülőnyílással ellátott, legfeljebb 50 mm-es rácsrúdtávolságú szelektáló rács;

c)300 mm szembőségű, négyzetes szemű Seltra-hálópanel;

d)olyan szabályozott, különlegesen szelektív halászeszköz, amelynek műszaki jellemzői a HTMGB általi értékelés tárgyát képező tudományos tanulmány szerint azt eredményezik, hogy a fogás összetételének kevesebb, mint 1,5 %-át teszi ki a közönséges tőkehal, feltéve, hogy ez az egyetlen eszköz a halászhajó fedélzetén.

(2)Azok az uniós hajók, amelyek részt vesznek az érintett tagállam valamely projektjében és rendelkeznek a teljes körűen dokumentált halászathoz szükséges működőképes felszereléssel, az (EU) 2019/1241 rendelet V. mellékletének B. részében foglaltak szerint használhatnak halászeszközöket. Az érintett tagállamok eljuttatják a Bizottságnak a kiválasztott hajók listáját.

13. cikk
Tilalom hatálya alá tartozó fajok

(1)Uniós halászhajók számára tilos a következő fajok halászata, fedélzeten tartása, átrakása és kirakodása:

a)csillagrája (Raja radiata) az ICES 2a, 3a és 7d körzet és az ICES 4 alterület uniós vizein;

b)díszes nyálkásfejű hal (Beryx splendens) a NAFO 6 alterületen.

c)érdes tüskéscápa (Centrophorus squamosus) az ICES 2a körzet és az ICES 4 alterület uniós vizein, valamint az ICES 1 és 14 alterület uniós és nemzetközi vizein;

d)portugál cápa (Centroscymnus coelolepis) az ICES 2a körzet és az ICES 4 alterület uniós vizein, valamint az ICES 1 és 14 alterület uniós és nemzetközi vizein;

e)búvárcápa (Dalatias licha) az ICES 2a körzet és az ICES 4 alterület uniós vizein, valamint az ICES 1 és 14 alterület uniós és nemzetközi vizein;

f)madárcsőrű tüskéscápa (Deania calcea) az ICES 2a körzet és az ICES 4 alterület uniós vizein, valamint az ICES 1 és 14 alterület uniós és nemzetközi vizein;

g)a sima rája (Dipturus batis) mindkét faja (vö. Dipturus flossada és vö. Dipturus intermedia) az ICES 2a körzet, valamint az ICES 3, 4, 6, 7, 8, 9 és 10 alterület uniós vizein;

h)nagy lámpáscápa (Etmopterus princeps) az ICES 2a körzet és az ICES 4 alterület uniós vizein, valamint az ICES 1 és 14 alterület uniós és nemzetközi vizein;

i)közönséges kutyacápa (Galeorhinus galeus) horogsorral halászva az ICES 2a körzet és az ICES 4 alterület uniós vizein, valamint az ICES 1, 5, 6, 7, 8, 12 és 14 alterület uniós és nemzetközi vizein;

j)heringcápa (Lamna nasus) valamennyi vízterületen;

k)tüskés rája (Raja clavata) az ICES 3a körzet uniós vizein;

l)cifra rája (Raja undulata) az ICES 6 és 10 alterület uniós vizein;

m)cetcápa (Rhincodon typus) valamennyi vízterületen;

n)közönséges hegedűrája (Rhinobatos rhinobatos) a Földközi-tengeren;

o)tüskéscápa (Squalus acanthias) az ICES 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 és 10 alterület uniós vizein, az IA. mellékletben szereplő, a fogások elkerülésére irányuló programok kivételével;

(2)Az (1) bekezdésben említett fajok véletlenül kifogott egyedeit meg kell óvni az esetleges sérülésektől. Ezeket az egyedeket haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe.

14. cikk
Adatküldés

Amikor a tagállamok az 1224/2009/EK rendelet 33. és 34. cikke alapján a Bizottsághoz benyújtják a kifogott állományok kirakodott mennyiségeire és a halászati erőkifejtésre vonatkozó adatokat, az e rendelet I. mellékletében meghatározott állománykódokat használják.

II. fejezet
Harmadik országok vizeire vonatkozó halászati engedélyek

15. cikk
Halászati engedélyek

(1)A harmadik országok vizein közlekedő uniós halászhajók rendelkezésére álló halászati engedélyek maximális számát az V. melléklet A. része határozza meg.

(2)Amennyiben az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (8) bekezdése alapján valamelyik tagállam az e rendelet V. mellékletének A. részében meghatározott halászati területek vonatkozásában kvótát ad át egy másik tagállamnak (kvótacsere), átadáskor a halászati engedélyeket is megfelelő módon át kell adni, és erről értesíteni kell a Bizottságot. Az egyes halászati területekre vonatkozó halászati engedélyeknek az e rendelet V. mellékletének A. részében meghatározott teljes számát azonban nem lehet túllépni.

III. fejezet
Halászati lehetőségek regionális halászati gazdálkodási szervezetek illetékessége alá tartozó vizeken

1. szakasz
Általános rendelkezések

16. cikk
Kvótaátadás és -csere

(1)Amennyiben egy adott regionális halászati gazdálkodási szervezet szabályai engedélyezik a regionális halászati gazdálkodási szervezet szerződő felei közötti kvótaátadást vagy -cserét, egy adott tagállam (a továbbiakban: az érintett tagállam) megvitathatja valamely másik szerződő féllel a tervezett kvótaátadást vagy -cserét, és adott esetben felvázolhatja annak lehetséges feltételeit.

(2)Miután az érintett tagállam értesítette a Bizottságot, a Bizottság jóváhagyhatja a tervezett kvótaátadás vagy -csere feltételeit, amelyeket a tagállam a regionális halászati gazdálkodási szervezet érintett szerződő felével megvitatott. A Bizottság ezt követően indokolatlan késedelem nélkül kifejezi egyetértését azzal, hogy a regionális halászati gazdálkodási szervezet érintett szerződő felével lebonyolítandó kvótaátadást vagy -cserét magára nézve kötelezőnek ismerje el. Ezután a Bizottság a megállapodás szerinti kvótaátadásról vagy -cseréről értesíti a regionális halászati gazdálkodási szervezet titkárságát, a szervezet szabályai szerint.

(3)A Bizottság tájékoztatja a tagállamokat a megállapodás szerinti kvótaátadásról vagy -cseréről.

(4)A kvótaátadás vagy -csere keretében a regionális halászati gazdálkodási szervezet érintett szerződő felétől kapott vagy annak átadott halászati lehetőségeket az érintett tagállam számára kiosztott kvótának vagy a számára kiosztott kvótát csökkentő mennyiségnek kell tekinteni, mégpedig attól az időponttól kezdődően, amikor a kvótaátadás vagy -csere a regionális halászati gazdálkodási szervezet érintett szerződő felével kötött megállapodás értelmében vagy – adott esetben – az érintett regionális halászati gazdálkodási szervezet szabályainak megfelelően hatályba lép. A kvótaátadás vagy -csere nem módosíthatja a halászati lehetőségek tagállamok közötti elosztására szolgáló, a halászati tevékenységek relatív stabilitásának elvével összhangban meghatározott érvényes elosztási kulcsot.

(5)Ez a cikk a regionális halászati gazdálkodási szervezetek szerződő feleitől az Unió részére történő kvótaátadások, illetve az átadott kvóták tagállamok közötti elosztása tekintetében 2022. január 31-ig alkalmazandó.

[A regionális halászati gazdálkodási szervezetek vonatkozó éves ülései után aktualizálni kell az alábbi 2–10. szakaszt]

2. szakasz
Az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó terület

17. cikk
A halászati, tenyésztési és hizlalási kapacitás korlátozása

(1)Az Atlanti-óceán keleti részén a kékúszójú tonhal 8 kg/75 cm és 30 kg/115 cm közötti méretű egyedeinek aktív halászatára engedéllyel rendelkező, csalival és pergetett horogsorral halászó uniós hajók számát a VI. melléklet 1. pontjában meghatározottak szerint kell korlátozni.

(2)A Földközi-tengeren a kékúszójú tonhal 8 kg/75 cm és 30 kg/115 cm közötti méretű egyedeinek aktív halászatára engedéllyel rendelkező, part menti kisüzemi halászatot folytató uniós hajók számát a VI. melléklet 2. pontjában meghatározottak szerint kell korlátozni.

(3)Az Adriai-tengeren a kékúszójú tonhal 8 kg/75 cm és 30 kg/115 cm közötti méretű egyedeinek tenyésztési célú aktív halászatára engedéllyel rendelkező uniós halászhajók számát a VI. melléklet 3. pontjában meghatározottak szerint kell korlátozni.

(4)Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren a kékúszójú tonhal halászatára, fedélzeten tartására, átrakására, szállítására vagy kirakodására engedéllyel rendelkező halászhajók számát a VI. melléklet 4. pontjában meghatározottak szerint kell korlátozni.

(5)Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren kékúszójútonhal-halászat céljából állított csapdák számát a VI. melléklet 5. pontjában meghatározottak szerint kell korlátozni.

(6)Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren a teljes kékúszójútonhal-tenyésztési és -hizlalási kapacitást és a kifogott vadon élő kékúszójú tonhalak telepíthető egyedeinek maximális számát a VI. melléklet 6. pontjában meghatározottak szerint kell korlátozni.

(7)Az 520/2007/EK tanácsi rendelet 29 12. cikkének megfelelően az észak-atlanti germon célfajként való halászatára engedéllyel rendelkező uniós halászhajók maximális számát az e rendelet VI. mellékletének 7. pontjában meghatározottak szerint kell korlátozni.

(8)Az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó területen nagyszemű tonhalra halászó, legalább 20 méter teljes hosszúságú uniós halászhajók maximális számát a VI. melléklet 8. pontjában meghatározottak szerint kell korlátozni.

18. cikk
Rekreációs célú halászat

A tagállamok az ID. melléklet szerint a részükre kiosztott kvóták egy részét adott esetben rekreációs célú halászatra osztják ki.

19. cikk
Cápák

(1)Tilos – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni vagy kirakodni bármilyen halászatban kifogott nagyszemű rókacápát (Alopias superciliosus).

(2)Tilos az Alopias nembe tartozó rókacápafajok célzott halászata.

(3)Tilos – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni vagy kirakodni az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó területen folytatott halászatban kifogott, a Sphyrnidae családba tartozó pörölycápákat (a Sphyrna tiburo kivételével).

(4)Tilos – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni vagy kirakodni bármilyen halászatban kifogott fehérfoltú cápát (Carcharhinus longimanus).

(5)Tilos a fedélzeten tartani bármilyen halászatban kifogott selyemcápát (Carcharhinus falciformis).

3. szakasz
A CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó terület

20. cikk
A fogashalak felderítő halászatára vonatkozó értesítések

A FAO 88.1 és 88.2 alterületen, valamint az 58.4.1, az 58.4.2 és az 58.4.3a körzet nemzeti joghatóságon kívüli területein a tagállamok 2020-ban részt vehetnek a fogashalak (Dissostichus spp.) horogsoros felderítő halászatában. Amennyiben valamely tagállam részt kíván venni ilyen felderítő halászatban, arról a 601/2004/EK rendelet 7. és 7a. cikkének megfelelően legkésőbb 2020. június 1-jéig értesíti a CCAMLR titkárságát.

21. cikk
A fogashalak felderítő halászatára vonatkozó korlátozások

(1)A fogashalak halászata a 2019/2020-as halászati idényben a VII. melléklet A. táblázatában meghatározott tagállamokra, alterületekre és hajószámra, valamint a szóban forgó melléklet B. táblázatában meghatározott fajokra, teljes kifogható mennyiségekre és járulékos fogási korlátokra korlátozódik.

(2)Tilos a cápafajok tudományos kutatástól eltérő célú közvetlen halászata. A cápáknak, különösen a fiatal és a nőivarú egyedeknek a fogashalak halászatában véletlenül kifogott járulékos fogásait élve vissza kell engedni a tengerbe.

(3)Adott esetben a halászatot bármely kisléptékű kutatási egység területén be kell szüntetni, ha a bejelentett fogás mértéke eléri a meghatározott teljes kifogható mennyiséget, és az említett kisléptékű kutatási egységben az idény hátralévő részére be kell tiltani a halászatot.

(4)A halászatot földrajzilag és a tengermélység-tartomány szempontjából a lehető legkiterjedtebb területen kell végezni, a halászati potenciál meghatározásához szükséges információk megszerzése, valamint a fogások és halászati erőkifejtés túlzott koncentrációjának elkerülése érdekében. Mindazonáltal a FAO 88.1 és 88.2 alterületen, valamint az 58.4.1, az 58.4.2 és az 58.4.3a körzetben tilos – a 20. cikkel összhangban engedélyezett – halászat 550 méternél kisebb mélységben.

22. cikk
Krillhalászat a 2020/2021-es halászati idényben

(1)Amennyiben valamely tagállam a 2020/2021-es halászati idényben krillre (Euphausia superba) kíván halászni a CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területen, az e rendelet VII. melléklete függelékének B. részében foglalt formanyomtatványon legkésőbb 2020. május 1-jéig értesíti a Bizottságot a krillhalászatban való részvételi szándékáról. A tagállamok által benyújtott információk alapján a Bizottság legkésőbb 2020. május 30-ig eljuttatja az értesítéseket a CCAMLR titkárságához.

(2)Az e cikk (1) bekezdésében említett értesítésnek tartalmaznia kell a 601/2004/EK rendelet 3. cikkében előírt információkat valamennyi olyan halászhajó tekintetében, amely számára a tagállam engedélyezni kívánja a krillhalászatban való részvételt.

(3)A CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó területeken krillhalászatban részt venni szándékozó tagállamok kizárólag az engedéllyel rendelkező azon halászhajóikról küldenek értesítést, amelyek az értesítés időpontjában a lobogóik alatt közlekednek, vagy amelyek az értesítés időpontjában valamely más CCAMLR-tag lobogója alatt közlekednek, de a halászat idején várhatóan az adott tagállam lobogója alatt fognak közlekedni.

(4)A tagállamok jogosultak a krillhalászatban való részvételt olyan hajó számára is engedélyezni, amely nem szerepel a CCAMLR titkárságának az e cikk (1), (2) és (3) bekezdése szerint küldött értesítésben, amennyiben valamely engedéllyel rendelkező hajó indokolt működési okokból vagy vis maior következtében nem vehet részt a halászatban. Ilyen esetekben az érintett tagállam haladéktalanul tájékoztatja a CCAMLR titkárságát és a Bizottságot, és megadja:

a)a helyettesítésre szánt hajó(k) részletes adatait, beleértve a 601/2004/EK rendelet 3. cikkében előírt információkat is;

b)a helyettesítést indokló okok részletes leírását, valamint a vonatkozó bizonyítékokat és igazolásokat.

(5)A tagállamok nem engedélyezhetik a krillhalászatban való részvételt olyan hajó számára, amely szerepel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot folytató halászhajókról készített valamely CCAMLR-jegyzékben.

4. szakasz
Az IOTC illetékességi területe

23. cikk
Az IOTC illetékességi területén halászó hajók halászati kapacitásának korlátozása

(1)Az IOTC illetékességi területén trópusi tonhalfélékre halászó uniós halászhajók maximális számát és azok bruttó tonnatartalomban mért megfelelő kapacitását a VIII. melléklet 1. pontja határozza meg.

(2)Az IOTC illetékességi területén kardhalra (Xiphias gladius) és germonra (Thunnus alalunga) halászó uniós halászhajók maximális számát és azok bruttó tonnatartalomban mért megfelelő kapacitását a VIII. melléklet 2. pontja határozza meg.

(3)A tagállamok az (1) és (2) bekezdésben említett két halászati tevékenység egyikéhez kijelölt hajókat átcsoportosíthatják a másik halászati tevékenységhez, amennyiben bizonyítani tudják a Bizottság előtt, hogy ez a változtatás nem eredményezi az érintett halállományokra irányuló halászati erőkifejtés növekedését.

(4)A tagállamok gondoskodnak arról, hogy amennyiben flottájuk kapacitásátcsoportosítására tesznek javaslatot, az átcsoportosítandó hajók szerepeljenek az engedélyezett hajókról vezetett IOTC-nyilvántartásban vagy valamely másik regionális tonhalhalászati szervezet hajólajstromában. Továbbá nem csoportosíthatók át azok a hajók, amelyek szerepelnek a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot folytató hajók valamely regionális halászati gazdálkodási szervezet által összeállított jegyzékében.

(5)A tagállamok halászati kapacitásukat az (1) és (2) bekezdésben említett felső határértékeket meghaladóan csak az IOTC-nek benyújtott fejlesztési tervekben megszabott keretek között bővíthetik.

24. cikk
Halcsoportosulást előidéző sodródó eszközök és ellátóhajók

(1)A halcsoportosulást előidéző sodródó eszközöket műszerezett bójákkal kell ellátni. Más bóják, például rádióbóják használata tilos.

(2)Az erszényes kerítőhálós hajók egyszerre legfeljebb 300 működő bóját követhetnek.

(3)Egy adott erszényes kerítőhálós hajó részére évente legfeljebb 500 műszerezett bója szerezhető be. Egyetlen erszényes kerítőhálós hajón sem lehet egyidejűleg 500-nál több műszerezett bója (készleten lévő bója és működő bója).

(4)A tagállami lobogó alatt közlekedő ellátóhajók száma a szintén tagállami lobogó alatt közlekedő legalább öt erszényes kerítőhálós hajónként legfeljebb kettő lehet. Ez a rendelkezés nem alkalmazandó azokra a tagállamokra, amelyek csak egy ellátóhajót használnak.

(5)Egy erszényes kerítőhálós hajót mindenkor legfeljebb egy, valamely tagállam lobogója alatt közlekedő ellátóhajó támogathat.

(6)Az Unió nem regisztrálhat új vagy kiegészítő ellátóhajókat az engedélyezett hajókról vezetett IOTC-nyilvántartásban.

25. cikk
Cápák

(1)Minden halászatban tilos az Alopiidae családba tartozó rókacápák bármelyik faját – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni vagy kirakodni.

(2)Minden halászatban tilos a fehérfoltú cápa (Carcharhinus longimanus) egyedeit – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni vagy kirakodni; a tilalom nem vonatkozik a 24 méteres teljes hosszúságot el nem érő olyan hajókra, amelyek kizárólag a lobogójuk szerinti tagállam kizárólagos gazdasági övezetében végeznek halászati műveleteket és fogásaikat csak helyi fogyasztásra szánják.

(3)Az (1) és (2) bekezdésben említett fajok véletlenül kifogott egyedeit meg kell óvni az esetleges sérülésektől. Ezeket az egyedeket haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe.

26. cikk
Ördögrájafélék

(1)Uniós halászhajók számára tilos az ördögrájafélékre (a Manta és Mobula nemeket is magában foglaló Mobulidae család) halászni, valamint azokat – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni, kirakodni, raktározni, eladásra felkínálni vagy eladni, kivéve a megélhetési halászatot folytató halászhajókat (amennyiben a kifogott halakat közvetlenül a halászok családja fogyasztja).

Az első albekezdéstől eltérve a kisüzemi halászat (a horogsoros vagy felszíni halászattól eltérő halászat, azaz az engedélyezett hajókról vezetett IOTC-nyilvántartásba bejegyzett erszényes kerítőhálós hajók, horgászbotos hajók, kopoltyúhálós hajók, valamint kézi horogsoros és pergetett horogsoros hajók által folytatott halászat) keretében nem szándékosan kifogott ördögrájafélék kizárólag helyi fogyasztás céljából kirakodhatók.

(2)A megélhetési halászatot folytató hajók kivételével minden halászhajónak haladéktalanul, és amennyire lehetséges élve és sértetlenül vissza kell engednie a tengerbe az ördögrájaféléket, amint észreveszik őket a hálóban, a horgon vagy a fedélzeten, és ezt oly módon kell megtennie, hogy az a kifogott egyedeket a lehető legkisebb mértékben károsítsa.

5. szakasz
Az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó terület

27. cikk
Nyílt vízi halászat

(1)Kizárólag az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó területen 2007-ben, 2008-ban vagy 2009-ben aktív nyílt vízi halászati tevékenységet folytató tagállamok halászhatnak nyílt vízi állományokra az adott területen, az IH. mellékletben meghatározott teljes kifogható mennyiségekkel összhangban.

(2)Az (1) bekezdésben említett tagállamoknak a lobogójuk alatt közlekedő, 2020-ban nyílt vízi állományokra halászó hajók bruttó tonnatartalmának teljes szintjét az adott terület vonatkozásában uniós szinten összesen 78 600 BT-re kell korlátozniuk.

(3)Az IH. mellékletben megállapított halászati lehetőségek azzal a feltétellel használhatók fel, hogy a tagállamok legkésőbb a következő hónap ötödik napjáig megküldik a Bizottságnak a hajómegfigyelési rendszerek nyilvántartásait, a havi fogási jelentéseket és – amennyiben rendelkezésre állnak – a be- és kihajózási adatokat azon hajók vonatkozásában, amelyek az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó területen aktív halászati tevékenységet folytatnak vagy átrakási műveletekben vesznek részt, azzal a céllal, hogy ezt az információt az SPRFMO-titkársággal közöljék.

28. cikk
Fenékhalászat

(1)A tagállamok az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó területen a fenékhalászat során ejtett fogásaikat, illetve alkalmazott erőkifejtésüket 2020-ban a terület azon részeire korlátozzák, ahol a 2002. január 1. és 2006. december 31. közötti időszakban fenékhalászatot végeztek, és tevékenységük intenzitása nem haladhatja meg az említett időszakban ejtett fogások és alkalmazott erőkifejtés éves átlagát. A tagállamok csak akkor léphetik túl a korábbiakban igazoltan halászott mennyiséget, ha az SPRFMO jóváhagyja erre vonatkozó halászati tervüket.

(2)Azok a tagállamok, amelyek hajói a 2002. január 1. és 2006. december 31. közötti időszakra vonatkozóan nem tudják igazolni az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó területen végzett fenékhalászati tevékenységüket, nem halászhatnak, hacsak az SPRFMO az említett igazolás megléte nélkül is jóvá nem hagyja e tagállamok halászati tervét.

29. cikk
Felderítő halászat

(1)2020-ban a tagállamok az SPRFMO-egyezmény hatálya alá tartozó területen csak akkor vehetnek részt a fogashalak (Dissostichus spp.) horogsoros felderítő halászatában, ha a Dél-csendes-óceáni Regionális Halászati Gazdálkodási Szervezet (SPRFMO) jóváhagyta az ilyen halászatra irányuló – halászati műveleti tervet és az adatgyűjtési terv végrehajtására vonatkozó kötelezettségvállalást is tartalmazó – kérelmüket.

(2)Felderítő halászat kizárólag az SPRFMO által meghatározott kutatási területeken folytatható. Tilos a halászat 750 méternél kisebb, valamint 2 000 méternél nagyobb mélységben.

(3)A TAC értékét az IH. melléklet határozza meg. Kutatási területenként kizárólag egy, legfeljebb 21 összefüggő napból álló halászati út engedélyezhető, amelynek során legfeljebb 20, egyenként maximum 5 000 horgot tartalmazó halászeszköz használható. A halászatot a teljes kifogható mennyiség elérésekor vagy 100 felszerelés kivetése és fedélzetre való felhúzása után kell befejezni, attól függően, hogy melyik a korábbi időpont.

6. szakasz
Az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó terület

30. cikk
Erszényes kerítőhálós halászat

(1)A sárgaúszójú tonhal (Thunnus albacares), a nagyszemű tonhal (Thunnus obesus) és a bonitó (Katsuwonus pelamis) erszényes kerítőhálóval folytatott halászata tilos:

a)2020. július 29-én 0.00-tól 2020. október 8-án 24.00-ig vagy 2020. november 9-én 0.00-tól 2021. január 19-én 24.00-ig a következő vonalak által határolt területen:

–az amerikai kontinens csendes-óceáni partvonala,

–ny. h. 150°,

–é. sz. 40°,

–d. sz. 40°,

b)2020. október 9-én 0.00-tól 2020. november 8-án 24.00-ig a következő vonalak által határolt területen:

–ny. h. 96°,

–ny. h. 110°,

–é. sz. 4°,

–d. sz. 3°.

(2)Az érintett tagállamok az (1) bekezdés a) pontjában említett halászati tilalomra kiválasztott időszakról minden egyes hajójuk vonatkozásában 2020. április 1-je előtt értesítik a Bizottságot A kiválasztott időszakban az érintett tagállamok összes erszényes kerítőhálós hajójának be kell szüntetnie az erszényes kerítőhálós halászatot az (1) bekezdésben meghatározott területeken.

(3)Az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó területen tonhalhalászatot folytató erszényes kerítőhálós hajóknak a fedélzetükön kell tartaniuk, majd ezt követően ki kell rakodniuk vagy át kell rakniuk az összes kifogott sárgaúszójú tonhalat, nagyszemű tonhalat és bonitót.

(4)A (3) bekezdés nem alkalmazandó az alábbi esetekben:

a)a hal – a méretével össze nem függő okok miatt – emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősül; vagy

b)a hajóút utolsó szakaszában már nincs elegendő élőhaltartálytér az adott fogásból származó összes tonhal elhelyezésére.

31. cikk
Halcsoportosulást előidéző sodródó eszközök (sodródó FAD-ok)

(1)Az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó területen egy adott erszényes kerítőhálós hajó semmikor sem rendelkezhet 450-nél több aktív, halcsoportosulást előidéző eszközzel. Egy halcsoportosulást előidéző eszköz akkor tekinthető aktívnak, ha már a tengerben található, megkezdte a tartózkodási helyére vonatkozó adatok továbbítását, és helyzetét nyomon követi a hajó, annak tulajdonosa vagy üzemeltetője. A halcsoportosulást előidéző eszközök csak erszényes kerítőhálós hajók fedélzetén aktiválhatók.

(2)Az erszényes kerítőhálós hajók nem telepíthetnek halcsoportosulást előidéző eszközt a 29. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett, tilalomra kiválasztott időszak kezdete előtti 15 napos időszakban, valamint a szóban forgó 15 napos időszak alatt kötelesek begyűjteni minden olyan, halcsoportosulást előidéző eszközt, amelyet azt megelőzően telepítettek.

(3)A tagállamok az IATTC előírásainak megfelelően havonta megküldik a Bizottságnak az egyes aktív, halcsoportosulást előidéző eszközökre vonatkozó napi szintű információkat. A jelentéseket legalább 60, de legfeljebb 75 nap elteltével kell megküldeni. A Bizottság ezeket az információkat haladéktalanul továbbítja az IATTC titkárságának.

32. cikk
A nagyszemű tonhal horogsoros halászatára vonatkozó fogási korlátok

Az egyes tagállamok horogsoros hajói által az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó területen ejtett összes éves nagyszeműtonhal-fogás mennyiségét az IL. melléklet határozza meg.

33. cikk
A fehérfoltú cápa halászatára vonatkozó tilalom

(1)Az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó területen tilos a fehérfoltú cápa (Carcharhinus longimanus) halászata, továbbá az e területen kifogott fehérfoltú cápát tilos – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni, raktározni, eladásra felkínálni, eladni vagy kirakodni.

(2)Az (1) bekezdésben említett faj véletlenül kifogott egyedeit meg kell óvni az esetleges sérülésektől. Az egyedeket a hajó üzemeltetőjének haladéktalanul vissza kell engednie a tengerbe.

(3)A hajó üzemeltetője köteles:

a)rögzíteni a visszaengedések számát, megjelölve az egyedek állapotát (élő vagy elpusztult);

b)bejelenteni az a) pontban meghatározott információkat az állampolgársága szerinti tagállamnak. Az előző évben gyűjtött információkat a tagállamok január 31-ig megküldik a Bizottságnak.

34. cikk
Az ördögrájafélék halászatának tilalma

Uniós halászhajók számára az IATTC-egyezmény hatálya alá tartozó területen tilos az ördögrájafélékre (a Manta és Mobula nemeket is magában foglaló Mobulidae család) halászni, valamint azokat – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni, kirakodni, raktározni, eladásra felkínálni vagy eladni. Amennyiben az uniós halászhajók ördögrájafélék kifogását észlelik, azokat haladéktalanul – lehetőség szerint élve és sértetlenül – vissza kell engedniük a tengerbe.

7. szakasz
A SEAFO-egyezmény hatálya alá tartozó terület

35. cikk
A mélytengeri cápák halászatára vonatkozó tilalom

A SEAFO-egyezmény hatálya alá tartozó területen tilos az alábbi mélytengeri cápák célzott halászata:

a)fantomcápa (Apristurus manis);

b)halvány sima lámpáscápa (Etmopterus bigelowi);

c)rövidfarkú lámpáscápa (Etmopterus brachyurus);

d)nagy lámpáscápa (Etmopterus princeps);

e)sima lámpáscápa (Etmopterus pusillus);

f)valódirája-félék (Rajidae);

g)bársonyos tüskéscápa (Scymnodon squamulosus);

h)a cápaalakúak (Selachimorpha) főrendjébe tartozó mélytengeri cápafajok;

i)tüskéscápa (Squalus acanthias).

8. szakasz
A WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó terület

36. cikk
A nagyszemű tonhalra, a sárgaúszójú tonhalra, a bonitóra és a Csendes-óceán déli részén élő germonra irányuló halászat feltételei

(1)A tagállamok biztosítják, hogy a WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó terület nyílt tengeri, az é. sz. 20° és a d. sz. 20° közé eső részén a nagyszemű tonhalra (Thunnus obesus), a sárgaúszójú tonhalra (Thunnus albacares) és a bonitóra (Katsuwonus pelamis) halászó erszényes kerítőhálós hajók számára kiosztott halászati napok száma ne haladja meg a 403 napot.

(2)Az uniós halászhajók nem halászhatnak a Csendes-óceán déli részén élő germonra (Thunnus alalunga) a WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó területnek a d. sz. 20°-tól délre eső részén.

(3)A tagállamok biztosítják, hogy a horogsoros halászhajók által kifogott nagyszemű tonhal (Thunnus obesus) mennyisége 2020-ban ne haladja meg a 2 000 tonnát.

37. cikk
A halcsoportosulást előidéző eszközökkel folytatott halászat szabályozása

(1)A WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó területnek az é. sz. 20° és a d. sz. 20° közötti részén 2020. július 1-jén 0.00-tól 2020. szeptember 30-án 24.00-ig az erszényes kerítőhálós hajók nem telepíthetnek, alkalmazhatnak vagy rögzíthetnek halcsoportosulást előidéző eszközöket.

(2)Az (1) bekezdésben megállapított tilalom mellett a WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó terület nyílt tengeri övezeteinek az é. sz. 20° és a d. sz. 20° közötti részén további két hónapig tilos lesz a halcsoportosulást előidéző eszközök rögzítése: vagy 2020. április 1-jén 0.00-tól 2020. május 31-én 24.00-ig, vagy pedig 2020. november 1-jén 0.00-tól 2020. december 31-én 24.00-ig.

(3)A (2) bekezdés nem alkalmazandó az alábbi esetekben:

a)a hajóút utolsó szakaszában, ha nincs elegendő élőhaltartálytér valamennyi hal elhelyezésére;

b)ha a hal – a méretével össze nem függő okok miatt – emberi fogyasztásra alkalmatlan; vagy

c)ha a fagyasztóberendezés súlyosan meghibásodik.

(4)A tagállamok biztosítják, hogy minden egyes erszényes kerítőhálós hajójuk halcsoportosulást előidéző eszközként mindenkor legfeljebb 350 aktivált műszerezett bóját tartson a tengerbe telepítve. A bóját kizárólag a hajó fedélzetén szabad aktiválni.

(5)A WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó területnek az (1) bekezdésben említett részén halászó erszényes kerítőhálós hajóknak a fedélzetükön kell tartaniuk, át kell rakniuk vagy ki kell rakodniuk minden kifogott nagyszemű tonhalat, sárgaúszójú tonhalat és bonitót.

38. cikk
A kardhal halászatára engedéllyel rendelkező uniós halászhajók számának korlátozása

A WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó területnek a d. sz. 20°-tól délre eső részén a kardhal (Xiphias gladius) halászatára engedéllyel rendelkező uniós halászhajók maximális számát a IX. melléklet határozza meg.

39. cikk
A kardhal horogsoros halászatára vonatkozó fogási korlátok a d. sz. 20°-tól délre

A tagállamok biztosítják, hogy a d. sz. 20°-tól délre horogsoros halászhajókkal kifogott kardhalak (Xiphias gladius) mennyisége 2020-ban ne haladja meg az IG. mellékletben megállapított határértéket. A tagállamok továbbá gondoskodnak róla, hogy ennek az intézkedésnek az eredményeként a kardhalra vonatkozó halászati erőkifejtés ne tolódjon el a d. sz. 20°-tól északra található területek irányába.

40. cikk
A selyemcápa és a fehérfoltú cápa halászatára vonatkozó tilalom

(1)A WCPFC-egyezmény hatálya alá tartozó területen tilos – akár egészben, akár daraboltan – a fedélzeten tartani, átrakni, kirakodni vagy tárolni a következő fajok egyedeit:

a)selyemcápa (Carcharhinus falciformis);

b)fehérfoltú cápa (Carcharhinus longimanus).

(2)Az (1) bekezdésben említett fajok véletlenül kifogott egyedeit meg kell óvni az esetleges sérülésektől. Ezeket az egyedeket haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe.

41. cikk
Az IATTC és a WCPFC illetékességi területének közös része

(1)A 4. cikk v) pontjában meghatározott, az IATTC és a WCPFC illetékességi területének közös részén folytatott halászat során a kizárólag a WCPFC nyilvántartásában szereplő hajók kötelesek alkalmazni az ebben a szakaszban előírt intézkedéseket.

(2)A 4. cikk v) pontjában meghatározott, az IATTC és a WCPFC illetékességi területének közös részén folytatott halászat során a mind a WCPFC nyilvántartásában, mind az IATTC nyilvántartásában szereplő hajók, valamint a kizárólag az IATTC nyilvántartásában szereplő hajók kötelesek alkalmazni a 30. cikk (1) bekezdésének a) pontjában, (2), (3) és (4) bekezdésében, valamint a 31., 32. és 33. cikkben foglalt intézkedéseket.

9. szakasz
Bering-tenger

42. cikk
Halászati tilalom a Bering-tenger nyílt tengeri részén

A Bering-tenger nyílt tengeri részén tilos a sávos tőkehal (Gadus chalcogrammus) halászata.

10. szakasz
A SIOFA-MEGÁLLAPODÁS HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ TERÜLET

43. cikk
A fenékhalászatra vonatkozó korlátozások

A tagállamok biztosítják, hogy a lobogójuk alatt közlekedő, a SIOFA-megállapodás hatálya alá tartozó területen halászó hajók:

a)éves fenékhalászati erőkifejtésüket és fogásukat azon évek átlagos éves szintjére korlátozzák, amikor hajóik a SIOFA-megállapodás hatálya alá tartozó területen tevékenykedtek egy olyan reprezentatív időszakban, amelyre vonatkozóan a Bizottságnak bejelentett adatok állnak rendelkezésére;

a)a fenékhalászati erőkifejtés térbeli eloszlását – a horogsoros és csapdás módszerek kivételével – ne terjesszék ki az elmúlt években halászott területeken túlra;

b)ne kapjanak engedélyt az IK. mellékletben meghatározott Atlantis Bank, Coral, Fools Flat, Middle of What és Walter’s Shoal ideiglenes védett területeken való halászatra, kivéve a horogsoros és csapdás módszerekkel folytatott halászatot, amelyre az a feltétel is vonatkozik, hogy az említett területeken történő halászat idején folyamatosan a fedélzeten kell tartózkodnia egy tudományos megfigyelőnek.]

III. CÍM
HARMADIK ORSZÁGBELI HAJÓK HALÁSZATI LEHETŐSÉGEI UNIÓS VIZEKEN

44. cikk
A Norvégia lobogója alatt közlekedő halászhajók és a Feröer szigeteken lajstromozott halászhajók

A Norvégia lobogója alatt közlekedő halászhajók és a Feröer szigeteken lajstromozott halászhajók számára az e rendelet I. mellékletében meghatározott teljes kifogható mennyiségek keretein belül és az e rendeletben és az (EU) 2017/2403 rendelet III. címében előírt feltételek betartása esetén engedélyezett az uniós vizeken folytatott halászat.

45. cikk
A Venezuela lobogója alatt közlekedő halászhajók

A Venezuela lobogója alatt közlekedő halászhajókra az e rendeletben és az (EU) 2017/2403 rendelet III. címében előírt feltételek vonatkoznak.

46. cikk
Halászati engedélyek

Az uniós vizeken halászó harmadik országbeli hajók rendelkezésére álló halászati engedélyek maximális számát az V. melléklet B. része határozza meg.

47. cikk
A fogások és a járulékos fogások kirakodásának feltételei

A 46. cikkben említett engedélyek alapján halászó harmadik országbeli hajók fogásaira és járulékos fogásaira a 7. cikkben meghatározott feltételek alkalmazandók.

48. cikk
Tilalom hatálya alá tartozó fajok

(1)Az uniós vizeken való tartózkodások során a harmadik országbeli hajók számára tilos a következő fajok halászata, fedélzeten tartása, átrakása és kirakodása:

a)csillagrája (Raja radiata) az ICES 2a, 3a és 7d körzet és az ICES 4 alterület uniós vizein;

b)a sima rája (Dipturus batis) mindkét faja (vö. Dipturus flossada és vö. Dipturus intermedia) az ICES 2a körzet, valamint az ICES 3, 4, 6, 7, 8, 9 és 10 alterület uniós vizein;

c)közönséges kutyacápa (Galeorhinus galeus) horogsorral halászva az ICES 2a körzet, valamint az ICES 1, 4, 5, 6, 7, 8, 12 és 14 alterület uniós vizein;

d)búvárcápa (Dalatias licha), madárcsőrű tüskéscápa (Deania calcea), érdes tüskéscápa (Centrophorus squamosus), nagy lámpáscápa (Etmopterus princeps) és portugál cápa (Centroscymnus coelolepis) az ICES 2a körzet, valamint az ICES 1, 4 és 14 alterület uniós vizein;

e)heringcápa (Lamna nasus) az uniós vizeken;

f)tüskés rája (Raja clavata) az ICES 3a körzet uniós vizein;

g)cifra rája (Raja undulata) az ICES 6, 9 és 10 alterület uniós vizein;

h)közönséges hegedűrája (Rhinobatos rhinobatos) a Földközi-tengeren;

i)cetcápa (Rhincodon typus) valamennyi vízterületen;

j)tüskéscápa (Squalus acanthias) az ICES 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 és 10 alterület uniós vizein.

(2)Az (1) bekezdésben említett faj véletlenül kifogott egyedeit meg kell óvni az esetleges sérülésektől. Ezeket az egyedeket haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe.

IV. CÍM
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

49. cikk
Bizottsági eljárás

A Bizottságot az 1380/2013/EU rendelet által létrehozott, halászattal és akvakultúrával foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

50. cikk
Átmeneti rendelkezés

A 9., 12., 13., 19., 25., 26., 33., 34., 35., 40., 42. és 48. cikk 2022-ben továbbra is értelemszerűen alkalmazandó a halászati lehetőségeket 2022-re meghatározó rendelet hatálybalépéséig.

51. cikk
Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2021. január 1-jétől kell alkalmazni. A CCAMLR-egyezmény hatálya alá tartozó terület tekintetében a VII. mellékletben említett állományokra vonatkozóan a 20., 21. és 22. cikkben, valamint a szóban forgó mellékletben megállapított, halászati lehetőségekre vonatkozó rendelkezéseket 2020. december 1-jétől kell alkalmazni.

A halászati erőkifejtés korlátokra vonatkozóan a II. mellékletben megállapított rendelkezéseket 2021. február 1-jétől 2022. január 31-ig kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

(1)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/973 rendelete (2018. július 4.) az Északi-tenger tengerfenéken élő állományaira és azok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a kirakodási kötelezettség Északi-tengeren történő végrehajtásának részletes meghatározásáról, valamint a 676/2007/EK és az 1342/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 179., 2018.7.16., 1. o.).

(2)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/472 rendelete (2019. március 19.) a nyugati vizekben és a szomszédos vizekben halászott állományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról, az (EU) 2016/1139 és az (EU) 2018/973 rendelet módosításáról, valamint a 811/2004/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK és az 1300/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 83., 2019.3.25., 1. o.).

(3)    Lásd különösen a „General Context of ICES Advice” című dokumentumot a következő linken: http://www.ices.dk/sites/pub/Publication%20Reports/Advice/2018/2018/Introduction_to_advice_2018.pdf

(4)    Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).

(5)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/472 rendelete (2019. március 19.) a nyugati vizekben és a szomszédos vizekben halászott állományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról, az (EU) 2016/1139 és az (EU) 2018/973 rendelet módosításáról, valamint a 811/2004/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK és az 1300/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 83., 2019.3.25., 1. o.).

(6)    A Tanács 1100/2007/EK rendelete (2007. szeptember 18.) az európai angolnaállomány helyreállítására vonatkozó intézkedések megállapításáról (HL L 248., 2007.9.22., 17. o.).

(7)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/973 rendelete (2018. július 4.) az Északi-tenger tengerfenéken élő állományaira és azok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a kirakodási kötelezettség Északi-tengeren történő végrehajtásának részletes meghatározásáról, valamint a 676/2007/EK és az 1342/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 179., 2018.7.16., 1. o.).

(8)     Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1627 rendelete (2016. szeptember 14.) az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves helyreállítási tervről, valamint a 302/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 252., 2016.9.16., 1. o.).

(9)    A Tanács 847/96/EK rendelete (1996. május 6.) a teljes kifogható mennyiség és kvóták éves kezelésére vonatkozó kiegészítő feltételek bevezetéséről (HL L 115., 1996.5.9., 3. o.).

(10)    A Tanács 1224/2009/EK rendelete (2009. november 20.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító uniós ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.).

(11)    Halászati megállapodás az Európai Gazdasági Közösség és a Norvég Királyság között (HL L 226., 1980.8.29., 48. o.).

(12)    Halászati megállapodás egyrészről az Európai Gazdasági Közösség, másrészről Dánia kormánya és a Feröer-szigetek helyi kormánya között (HL L 226., 1980.8.29., 12. o.).

(13)    Halászati partnerségi megállapodás egyrészről az Európai Közösség, másrészről Dánia kormánya és Grönland helyi kormánya között (HL L 172., 2007.6.30., 4. o.) – Jegyzőkönyv az említett megállapodásban előírt halászati lehetőségek és pénzügyi hozzájárulás megállapításáról (HL L 293., 2012.10.23., 5. o.).

(14)     A Tanács (EU) 2015/1565 határozata (2015. szeptember 14.) a Venezuelai Bolivári Köztársaság lobogója alatt közlekedő hajók részére a Francia Guyana partjainál húzódó kizárólagos gazdasági övezet uniós vizein halászati lehetőségek engedélyezéséről szóló nyilatkozatnak az Európai Unió nevében történő jóváhagyásáról (HL L 244., 2015.9.19., 55. o.).

(15)    Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(16)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1241 rendelete (2019. június 20.) a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1967/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1380/2013/EU, az (EU) 2016/1139, az (EU) 2018/973, az (EU) 2019/472 és az (EU) 2019/1022 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 198., 2019.7.25., 105. o.).

(17)    Az Európai Parlament és a Tanács 218/2009/EK rendelete (2009. március 11.) az Atlanti-óceán északkeleti részén halászatot folytató tagállamok névleges fogási statisztikájának benyújtásáról (HL L 87., 2009.3.31., 70. o.).

(18)    A Tanács 601/2004/EK rendelete (2004. március 22.) az Antarktisz tengeri élővilágának védelméről szóló egyezmény hatálya alá tartozó területen folytatott halászati tevékenységekre vonatkozó bizonyos ellenőrző intézkedések megállapításáról, valamint a 3943/90/EGK, a 66/98/EK és az 1721/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 97., 2004.4.1., 16. o.).

(19)    Az Európai Parlament és a Tanács 216/2009/EK rendelete (2009. március 11.) az Atlanti-óceán északi részén kívüli egyes területeken halászatot folytató tagállamok által a névleges fogási statisztikák benyújtásáról (HL L 87., 2009.3.31., 1. o.).

(20)    Az Amerikai Egyesült Államok és a Costa Rica Köztársaság között megkötött 1949. évi egyezmény által létrehozott Amerika-közi Trópusi Tonhalbizottság megerősítéséről szóló egyezménynek az Európai Közösség nevében történő megkötéséről szóló, 2006. május 22-i 2006/539/EK tanácsi határozattal (HL L 224., 2006.8.16., 22. o.) megkötött egyezmény.

(21)    Az Unió a Közösségnek az 1984. július 10-én Párizsban aláírt, az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezmény részes államai meghatalmazottai konferenciájának záróokmányához csatolt jegyzőkönyvvel módosított egyezményhez történő csatlakozásáról szóló, 1986. június 9-i 86/238/EGK tanácsi határozattal (HL L 162., 1986.6.18., 33. o.) csatlakozott az egyezményhez.

(22)    Az Unió a Közösségnek az Indiai-óceáni Tonhal Bizottság létrehozásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló, 1995. szeptember 18-i 95/399/EK tanácsi határozattal (HL L 236., 1995.10.5., 24. o.) csatlakozott a megállapodáshoz.

(23)    Az Európai Parlament és a Tanács 217/2009/EK rendelete (2009. március 11.) az Atlanti-óceán északnyugati részén halászatot folytató tagállamok fogási és tevékenységi statisztikájának benyújtásáról (HL L 87., 2009.3.31., 42. o.).

(24)    Az Atlanti-óceán délkeleti körzetében található halászati erőforrások védelméről és kezeléséről szóló egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről szóló, 2002. július 22-i 2002/738/EK tanácsi határozattal (HL L 234., 2002.8.31., 39. o.) megkötött egyezmény.

(25)    Az Unió az Indiai-óceán déli részére vonatkozó halászati megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről szóló, 2008. szeptember 29-i 2008/780/EK tanácsi határozattal (HL L 268., 2008.10.9., 27. o.) csatlakozott a megállapodáshoz.

(26)    Az Unió a Csendes-óceán déli részén található nyílt tengeri halászati erőforrások védelméről és kezeléséről szóló egyezménynek az Európai Unió nevében történő jóváhagyásáról szóló, 2011. október 3-i 2012/130/EU tanácsi határozattal (HL L 67., 2012.3.6., 1. o.) csatlakozott az egyezményhez.

(27)    Az Unió a Közösségnek a Csendes-óceán nyugati és középső körzetében található hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló egyezményhez való csatlakozásáról szóló, 2004. április 26-i 2005/75/EK tanácsi határozattal (HL L 32., 2005.2.4., 1. o.) csatlakozott az egyezményhez.

(28)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2403 rendelete (2017. december 12.) a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről, valamint az 1006/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2017.12.28., 81. o.).

(29)    A Tanács 520/2007/EK rendelete (2007. május 7.) a hosszú távon vándorló fajok egyes állományainak védelmét célzó technikai intézkedések megállapításáról és a 973/2001/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 123., 2007.5.12., 3. o.).

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2020.10.27.

COM(2020) 668 final

MELLÉKLET

Javaslat

A TANÁCS RENDELETE

bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós vizeken, valamint az uniós halászhajók tekintetében egyes nem uniós vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2021. évre történő meghatározásáról

A MELLÉKLETEK JEGYZÉKE

I. MELLÉKLET […]

A TELJES KIFOGHATÓ MENNYISÉGEK HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ TERÜLETEKEN TARTÓZKODÓ UNIÓS HALÁSZHAJÓKRA VONATKOZÓ TELJES KIFOGHATÓ MENNYISÉGEK FAJOK ÉS TERÜLETEK SZERINTI BONTÁSBAN

Az e mellékletben szereplő táblázatok állományonként (eltérő rendelkezés hiányában élőtömegtonnában) meghatározzák a teljes kifogható mennyiségeket és a kvótákat, valamint – adott esetben – a hozzájuk funkcionálisan kapcsolódó feltételeket.

Az e mellékletben meghatározott összes halászati lehetőségre az 1224/2009/EK rendeletben és különösen annak 33. és 34. cikkében megállapított szabályok vonatkoznak.

Eltérő rendelkezés hiányában a halászati övezetekre vonatkozó utalást ICES-övezetekre való utalásként kell értelmezni. A halállományokra minden terület tekintetében a fajok latin nevének betűrendjében történik utalás. Szabályozási szempontból a fajok latin neve az irányadó, a közönséges nevek csak a hivatkozás megkönnyítésére szolgálnak.

A következő táblázat e rendelet alkalmazásában a fajok tudományos nevének és közönséges nevének megfeleléseit tartalmazza:

A következő, kizárólag magyarázatként szolgáló táblázat a fajok közönséges nevének és tudományos nevének megfelelését tartalmazza:

IA. MELLÉKLET

A SKAGERRAK, A KATTEGAT, AZ ICES 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 12 ÉS 14 ALTERÜLET, A CECAF UNIÓS VIZEI ÉS FRANCIA GUYANA VIZEI