Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye A szociális pillér hatékonyabb végrehajtása az alapvető szolgáltatások előmozdítása révén

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 282/02)

Előadó: Raymond HENCKS

Társelőadó: Krzysztof BALON

Közgyűlési határozat:	2019.1.24.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.5.22.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.6.19.
Plenáris ülés száma:	544 .
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	128/3/6

1.   Következtetések és ajánlások

Következtetések

1.1.

A szociális jogok európai pillérének 20. alapelve vezeti be az Unióban „az alapvető szolgáltatások” fogalmát, amely ilyen néven nem található meg a Szerződésekben, ám amely szerint „mindenkinek joga van a jó minőségű alapvető szolgáltatásokhoz, többek között a vízellátáshoz, a szennyvízelvezetéshez, az energiához, a közlekedéshez, a pénzügyi szolgáltatásokhoz és a digitális távközléshez. Az ilyen szolgáltatásokhoz való hozzáférés támogatásának a rászorulók számára hozzáférhetőnek kell lennie”.

1.2.

Az EGSZB az említett 20. alapelv szerint alapvetőnek minősülő szolgáltatások körébe sorolható példákat illetően úgy véli, hogy ezek általános gazdasági érdekű szolgáltatások, amelyek a közösségi jogból származtathatók, és amelyekre a közösségi jog vonatkozik, különösen pedig az általános érdekű szolgáltatásokról szóló, az EUMSZ-hez csatolt 26. jegyzőkönyv, amelynek értelmező rendelkezései túlmutatnak a minőségi hozzáférés egyszerű garanciájának keretén, ám ahol az említett rendelkezések egy részét – eltérő mértékben – nem szabályozták és nem hajtották végre megfelelően a tagállamokban.

1.3.

Az EGSZB ezért egyetért azzal, hogy a szociális jogok európai pillérének 20. alapelve megerősíti a társadalmi igazságosság alapvető elemeinek minősülő és a felhasználókkal való egyenlő bánásmódon alapuló alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez való jogot, tiltva bármiféle megkülönböztetést vagy kirekesztést, valamint a magas szintű megfizethetőséghez és a minőséghez való egyetemes hozzáférés elvét alkalmazva.

Ajánlások

A hozzáféréshez való jog

1.4.

Ahhoz, hogy a kihirdetett elvet, miszerint „mindenkinek joga van a jó minőségű alapvető szolgáltatásokhoz” eredményesen alkalmazzák, azt konkrét intézkedéseknek kell kísérniük a fenntartható fejlődés és a társadalmi kohézió keretében, és ezzel egyidejűleg: a) azt törvényi vagy szabályozási rendelkezésekkel kell szavatolni, amelyek részletesen kifejtik és minden területre vonatkozóan meghatározzák az érvényesítésének szabályait; b) meg kell határozni azokat az ellentételezéseket, amelyekre a kötelezettségek megszegése esetén az emberek igényt tarthatnak; c) biztosítani kell, hogy reklamáció, panasz vagy bírósági jogorvoslat tárgyát képezhesse.

Általános hozzáférés

1.5.

Az EGSZB kéri, hogy egyértelműsítsék az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való általános hozzáférés fogalmát, és vezessenek be olyan jogalkotási intézkedéseket, amelyek arra kötelezik a tagállamokat, hogy határozzanak meg mutatókat, amelyek segítségével minden egyes általános gazdasági érdekű szolgáltatásra vonatkozóan megállapítható az általános hozzáférés mibenléte (a szolgáltatás hozzáférési pontjainak sűrűsége, a hozzáférési ponttól való legnagyobb távolság, a szolgáltatás rendszeressége stb.) annak elkerülése érdekében, hogy – különösen a külvárosi, vidéki vagy kisebb népsűrűségű területeken – az általános érdekű általános szolgáltatások (például a tömegközlekedési szolgáltatások, a postahivatalok, a bankfiókok) használói ne vagy csak elégtelen mértékben részesüljenek a szolgáltatásban, ha pedig mégis ilyen helyzet áll fenn, akkor az egyenértékű alternatív megoldások biztosítása céljából.

Egyetemes szolgáltatás

1.6.

A villamosenergia-, az elektronikus hírközlési, a postai és a banki szolgáltatások tekintetében a nyújtott egyetemes szolgáltatás nem egyetemes, mivel csak az alapvető szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférést garantálja. Ez különösen igaz az elektronikus hírközlésre, amelynek az egyetemes szolgáltatás alá tartozó szolgáltatásait jelentősen meghaladta a technológiai fejlődés, azok már nem felelnek meg a piacon kínált korszerű kommunikációs eszközöknek, és a nagy városközpontoktól távol eső régiókban csak tovább növelik a digitális szakadékot.

1.7.

Az EGSZB ezért kéri az egyetemes szolgáltatás kiigazítását, a legkorszerűbb szolgáltatások garantálását és a teljeskörű területi lefedettség biztosítását általában minden hálózati iparág és különösen az elektronikus hírközlés esetében.

Megfizethetőség

1.8.

Tekintettel arra, hogy a megfizethető hozzáférés garanciája immár nem valósítható meg az úgynevezett „észszerű” szociális tarifával, hanem kizárólag a legszegényebbek számára nyújtott szociális támogatással érhető el, és mivel nem csak a legszegényebbek küzdenek komoly gazdasági nehézségekkel az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés területén, az EGSZB ismételten kéri, hogy a megfizethetőséget az alapvetőnek minősített szolgáltatásokból álló olyan kosár meghatározásával állapítsák meg, amelyben a háztartás pénzügyi erőfeszítésének mértékét minden egyes ilyen szolgáltatás esetében attól függően határozzák meg, hogy a szociális juttatáshoz vagy a minimumjövedelemhez képest mi az az elfogadható mérték, amely fölött a díjak túlárazottnak minősülnek és szabályozási intézkedéseket igényelnek, vagy állami támogatásra kell feljogosítaniuk.

A szolgáltatás minősége

1.9.

Tekintettel arra, hogy egyes tagállamokban a különböző általános gazdasági érdekű szolgáltatások minősége nem megfelelő (a tömegközlekedés késedelme vagy a tömegközlekedési járatok törlése, az elektronikus hírközlés nem megfelelő vagy elégtelen területi lefedettsége stb.), az EGSZB kéri a tagállamokat, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások esetében fogadjanak el olyan mutatókat, amelyek a megelégedettségre, például a gyorsaságra, a pontosságra, a megbízhatóságra, a kényelemre, a rendelkezésre állásra, a szolgáltatók szakértelmére és szolgálatkészségére, valamint olyan más szempontokra, például a környezetvédelemre, a munkakörülményekre és a fogyasztók védelmére vonatkoznak.

1.10.

Ami a nem megfelelő minőség esetén az uniós jogszabályok által előírt kártérítést illeti (vonatok vagy repülőjáratok késése vagy törlése, postai küldemények elvesztése vagy megsérülése), az EGSZB-nek az a benyomása, hogy egyes szolgáltatók inkább (szerény) kártérítést fizetnek ahelyett, hogy a minőségbe beruházzanak, ezért kéri, hogy vizsgálják felül a hatályban lévő kártérítési összegeket, és főszabályként a közszolgáltatási vagy egyetemes szolgáltatási kötelezettségek be nem tartása esetére állapítsanak meg megfelelő kártérítést valamennyi általános gazdasági érdekű szolgáltatás vonatkozásában.

Értékelés

1.11.

A minőségi hozzáférés biztosítása érdekében elengedhetetlen a szolgáltatások teljesítménye dinamikus értékelésének kialakítása. E célból az EGSZB felkéri a döntéshozó intézményeket, hogy először is határozzák meg egyértelműen az összes általános érdekű (gazdasági és nem gazdasági) szolgáltatás fogalmát, célkitűzéseit és feladatait.

1.12.

Az EGSZB ezért síkra száll amellett, hogy az általános érdekű szolgáltatások nemzeti, regionális vagy helyi szinten végzett értékelésének függetlennek és pluralistának kell lennie, érdemi tárgyalások alapján kell dönteni róla, le kell fednie a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi területeket, több kritériumon kell alapulnia, és olyan konzultáció tárgyát kell képeznie, amelybe valamennyi érintett felet bevonják, továbbá azt egy európai szinten harmonizált új értékelési módszerrel, közös mutatók alapján kell elvégezni.

Az európai szemeszter

1.13.

Az európai szemeszter szociális eredménytáblájából, amelynek célja az európai pillér keretében kihirdetett szociális jogok helyzetének vizsgálata, hiányoznak az alapvető általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó mutatók. Ezért az EGSZB kéri, hogy a szociális jogok európai pillérének 20. alapelve alá tartozó alapvető szolgáltatások is képezzék az európai szemeszter szociális eredménytáblájának szerves részét.

2.   Bevezetés

2.1.

A szociális jogok európai pilléréről szóló 2017. november 17-i göteborgi nyilatkozatban az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy megvalósítja a szerződésekben megígért, magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságot.

2.2.

A szociális jogok európai pillérének 20 alapelve elsősorban azt a célt szolgálja, hogy orvosolja a szerződések hiányosságait és ekképpen hozzájáruljon az európai jogrend strukturálásához, szabályozza az alapvető jogok gyakorlását és hozzájáruljon a nemzeti és az európai jogrendekben érvényesülő értékek közelítéséhez.

2.3.

A szociális jogok európai pillére megerősíti az uniós vívmányokban már szereplő jogok egy részét, és olyan új elveket határoz meg, amelyek a társadalmi, technológiai és gazdasági fejleményekből eredő kihívások megoldására irányulnak (1). Ez annak elismerése, hogy a szociális jogokat vagy legalábbis azok egy részét jelenleg – tagállamonként változó mértékben – elégtelen módon szabályozzák és hajtják végre.

2.4.

Mivel a tagállamok felelősségre vonhatók az európai jog általános elveinek be nem tartása miatt, „ezen elvek és jogok jogi úton történő érvényesíthetőségéhez elsőként a megfelelő szinteken erre vonatkozó intézkedéseket vagy jogszabályokat kell elfogadni” (2).

3.   Az alapvető szolgáltatások

3.1.

A szociális jogok európai pillérének „Az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés” című, 20. alapelve szerint „mindenkinek joga van a jó minőségű alapvető szolgáltatásokhoz, többek között a vízellátáshoz, a szennyvízelvezetéshez, az energiához, a közlekedéshez, a pénzügyi szolgáltatásokhoz és a digitális távközléshez. Az ilyen szolgáltatásokhoz való hozzáférés támogatásának a rászorulók számára hozzáférhetőnek kell lennie”.

3.2.

Az „alapvető szolgáltatások” fogalmát nem ismerik a Szerződések, ezek ugyanis csak a közszolgáltatásokkal (közlekedés) és az általános érdekű szolgáltatásokkal (gazdasági, nem gazdasági) foglalkoznak. A 20. alapelv nem határozza meg, mit értünk „alapvető szolgáltatások” alatt. Mindössze néhány példát hoz fel, de nem kínál kimerítő listát. Az „alapvető szolgáltatások” fogalmát azonban rendszeresen használják az Egyesült Nemzetek fenntartható fejlődési céljai keretében, egyes olyan szolgáltatásokat is ideértve, amelyek a szociális jogok európai pillérének más alapelvei alatt is szerepelnek.

3.3.

Tehát az alapvető szolgáltatásokhoz való jog nemcsak a 20. alapelv alatt felsorolt szolgáltatásokra korlátozódik, hanem más alapelvekre is vonatkozik, többek között a gyermekgondozás és a gyermekek támogatása, az egészségügyi ellátás, a fogyatékossággal élő személyek társadalmi befogadása, a tartós ápolás-gondozás, a lakhatás és a hajléktalanok számára történő segítségnyújtás terén. Ezért a jó minőségű alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés jogának alkalmazását konkrét intézkedésekkel kell kísérni mind az általános gazdasági érdekű szolgáltatások, mind a fent említett területek esetében. Ezzel összefüggésben az EGSZB emlékeztet arra, hogy a tagállamok felelősséggel tartoznak és széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a polgárok igényeinek megfelelő általános érdekű szolgáltatások meghatározása, megszervezése és finanszírozása terén.

3.4.

Fogalommeghatározás híján és a 20. alapelv alatt példaként felsorolt szolgáltatásokra tekintettel nyilvánvaló, hogy ez esetben „általános gazdasági érdekű szolgáltatások”-ról van szó, amelyekre az Alapjogi Charta 36. cikke és az EUMSZ 14. cikke, valamint az általános érdekű szolgáltatásokról szóló (26.) jegyzőkönyv hatálya alá tartozó egyetemes szolgáltatási kötelezettség vagy közszolgáltatási kötelezettség vonatkozik.

3.5.

Tehát a szociális jogok európai pillérének 20. alapelve csak újból megerősíti a szerződésben már lefektetett jogokat. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy az általános érdekű szolgáltatásokról szóló, az EUMSZ-hez csatolt 26. jegyzőkönyv értelmező rendelkezései túlmutatnak a „minőségi hozzáférés” egyszerű garanciáin, és „a magas minőségi szintet, magas fokú biztonságot és megfizethetőséget, az egyenlő bánásmódot, valamint az egyetemes hozzáférés és a felhasználói jogok előmozdítását” írják elő. Mivel az EGSZB szerint az általános gazdasági érdekű szolgáltatások a társadalmi igazságosság építményének elengedhetetlen alkotóelemét jelentik, egyetért azzal, hogy azokat a 20. alapelv „alapvető szolgáltatások”-nak minősíti.

3.6.

Ahhoz, hogy a kihirdetett elvet, miszerint „mindenkinek joga van a jó minőségű alapvető szolgáltatásokhoz” eredményesen alkalmazzák, azt konkrét intézkedéseknek kell kísérniük a fenntartható fejlődés és a társadalmi kohézió keretében, és ezzel egyidejűleg: a) azt törvényi vagy szabályozási rendelkezésekkel kell szavatolni, amelyek részletesen kifejtik és minden területre vonatkozóan meghatározzák az érvényesítésének szabályait; b) meg kell határozni azokat az ellentételezéseket, amelyekre a kötelezettségek megszegése esetén az emberek igényt tarthatnak; c) biztosítani kell, hogy reklamáció, panasz vagy bírósági jogorvoslat tárgyát képezhesse.

3.7.

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások, például a villamosenergia-ellátás, a vasúti és közúti személyszállítás, az elektronikus hírközlési és a postai szolgáltatások, az ún. „hálózati iparágak” a 80-as évek vége óta az egységes piac megerősítését célzó sajátos és fokozatos európaiasítási és liberalizációs folyamaton estek át.

3.8.

Azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a szolgáltatások nem képesek csupán a közös verseny- és piaci szabályok szerint működni, hanem külön szabályokra van szükség ahhoz, hogy minden polgár számára megfizethető hozzáférést lehessen biztosítani ezekhez az alapvetőnek minősített és az Unió közös értékeiként elismert szolgáltatásokhoz.

3.9.

Az elsődleges jogban történő elismerésüket a Lisszaboni Szerződés aktualizálta. Az EUMSZ-hez csatolt (26.) jegyzőkönyv pontosan megjelöli az Unió közös értékeit és különösen azt a hat értéket, amelyet az egész Európai Unióban minden egyes általános gazdasági érdekű szolgáltatásra alkalmazni kell, azaz „a magas minőségi szintet, magas fokú biztonságot és megfizethetőséget, az egyenlő bánásmódot, valamint az egyetemes hozzáférés és a felhasználói jogok előmozdítását”.

4.   A (26.) jegyzőkönyv végrehajtásának értékelése

4.1.

Nem készült átfogó értékelő elemzés az általános gazdasági érdekű szolgáltatások liberalizációs politikájának kedvező (az árak csökkenése, a kínálat diverzifikációja) és kedvezőtlen hatásairól (az árak emelkedése, oligopóliumok létrejötte, a piac lefölözése, a munkahelyek bizonytalanná válása, szociális dömping). A szociális jogok európai pillérében foglalt egyes alapvető szolgáltatások ténylegesen hozzájárulnak a gazdasági és társadalmi fejlődéshez, valamint a társadalmi kötelékhez. Más szolgáltatások esetében a verseny bevezetése a díjak emelkedéséhez vezetett és/vagy a közszolgálati feladatok gyengülését idézte elő (3).

4.2.

Ez nemcsak azt jelenti, hogy az Európai Uniónak és a tagállamoknak megerősített kötelezettsége, hogy gondoskodjanak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások megfelelő működéséről, és ennek keretében többek között fokozatosan és dinamikusan fejlesszék e szolgáltatások teljesítményértékelését, hanem azt is, hogy a döntéshozó intézményeknek világosan meg kell határozniuk a fogalmakat, célkitűzéseket és feladatokat. Mindaddig, amíg ez nem történik meg, a teljesítményértékelések nem tudják biztosítani a polgárok számára az általuk a nemzeti és uniós szintű intézményektől joggal elvárt általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat.

4.3.

Az Európai Bizottság a 2000-es évek elejétől kezdett minden évben horizontális értékelést készíteni a hálózati iparágak teljesítményeiről az általános gazdasági érdekű szolgáltatások horizontális vizsgálatáról szóló módszertani feljegyzés alapján (4). Ezeket a jelentéseket rendszeresen bemutatták az EGSZB-nek, és azokról nyilvános meghallgatás keretében érdemi vitát folytattak. Az Európai Bizottság 2007-ben még munkaértekezletet is szervezett az EGSZB-nél, hogy egy külső konzultáns tanulmánya alapján megvitassa az új értékelési módszert, ezt követően azonban az említett általános érdekű szolgáltatások értékelésének elkészítése a süllyesztőbe került.

4.4.

Az EGSZB megismétli „Az általános érdekű szolgáltatások független értékelése” című saját kezdeményezésű véleményében (5) megfogalmazott kérését, amelyben amellett emelt szót, hogy az általános érdekű szolgáltatások nemzeti, regionális vagy helyi szinten végzett értékelésének függetlennek és pluralistának kell lennie, érdemi tárgyalások alapján kell dönteni róla, le kell fednie a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi területeket, kritériumok sorozatán kell alapulnia, és olyan konzultáció tárgyát kell képeznie, amelybe valamennyi érintett felet bevonják, továbbá azt egy európai szinten harmonizált új értékelési módszerrel, közös mutatók alapján kell elvégezni.

5.   Az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés joga

5.1.

Az Alapjogi Charta (36. cikk) szerint az „Unió – a nemzeti jogszabályokban és gyakorlatban foglaltak szerint és a Szerződésekkel összhangban – elismeri és tiszteletben tartja az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférést” és ezeket felveszi az alapvető jogok közé „az Unió társadalmi és területi kohéziójának előmozdítása érdekében”.

5.2.

A pillér 20. alapelve tehát csak megerősíti azt, hogy az EU közös értékeinek részeként mindenkinek joga van a jó minőségű általános érdekű szolgáltatásokhoz. Csakúgy, mint a (26.) jegyzőkönyv, a pillér sem határozza meg a hozzáférés feltételeit, a garancia mértékét és a jogorvoslati eljárásokat.

5.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a mindenki számára biztosított hozzáférés fogalma az egyenlő bánásmód, a szolidaritás, az egyetemesség, a folytonosság, a felhasználóközelség és a pénzügyi megfizethetőség elvein alapul.

6.   Egyenlő bánásmód

6.1.

Az általános érdekű szolgáltatások esetében, a nemzeti és a határokon átívelő szolgáltatásokhoz hasonló helyzetekben az egyenlő bánásmód a felhasználók egyenlő hozzáférésén (egyetemes hozzáférés) és a bármilyen jellegű (állampolgárság, nem, lakóhely, fogyatékosság, életkor stb. alapján történő) megkülönböztetés vagy társadalmi kirekesztés tilalmán alapul.

6.2.

Az egyenlő bánásmód vagy a megkülönböztetésmentesség tilalma azonban nem akadályozza meg, hogy olyan intézkedéseket fogadjanak el, amelyek különleges előnyöket biztosítanak a felhasználók egyes csoportjai számára (időskorúak, fogyatékossággal élők vagy csökkent mozgásképességű személyek stb.).

6.3.

Egyes szolgáltatások esetében az egyetemes hozzáférés jogát vagy egyetemes szolgáltatással, vagy pedig a szolgáltatókat terhelő közszolgáltatási kötelezettségek révén kell biztosítani.

7.   Egyetemes szolgáltatás

7.1.

Az egyetemes szolgáltatás azon egyes általános gazdasági érdekű szolgáltatások liberalizációja keretében indokolt, amelyeknél a piac önmagában nem képes teljes területi lefedettséget, megfizethető árakat vagy megfelelő színvonalú szolgáltatást kínálni. A fogalom „egy sor általános érdekű követelményt foglal magában, amelyek célja annak biztosítása, hogy egyes előre meghatározott szolgáltatások a földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül, meghatározott minőségben és – a konkrét nemzeti feltételek fényében – megfizethető áron a tagállam egész területén minden fogyasztó és felhasználó számára rendelkezésre álljanak” (6). Egyetemes szolgáltatást eddig csak az elektronikus hírközlési, a postai, a villamosenergia-szolgáltatási és a banki szolgáltatási ágazatokban határoztak meg közösségi szinten.

7.2.

Tehát az egyetemes szolgáltatás meghatározása csak „egyes szolgáltatásokra”, vagyis bizonyos, tételesen felsorolt szolgáltatásokra vonatkozik. Az egyetemes szolgáltatás ezért nem szinonimája az egyetemességnek, hiszen csak korlátozott hozzáférést biztosít a piacon kínált valamennyi szolgáltatáshoz.

7.3.

Ez különösen igaz az elektronikus hírközlésre (7), amelynek az egyetemes szolgáltatás alá tartozó szolgáltatásait jelentősen meghaladta a technológiai fejlődés, és azok már nem felelnek meg a piacon kínált korszerű kommunikációs eszközöknek.

7.4.

Számos tagállam, terület vagy település jelentős lemaradásban van a szélessávú elektronikus hírközlés és/vagy a teljes mobiltelefonos területi lefedettség terén (szürke vagy fehér térségek), amelyek napjainkban az életkörülmények javításának fontos tényezői, például azzal, hogy megkönnyítik az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és egyéb közszolgáltatásokhoz való hozzáférést. Ebből következik, hogy az „egyetemes elektronikus hírközlési szolgáltatások” jelenlegi hibái csak még tovább mélyítik a digitális szakadékot.

7.5.

Azonban a vonatkozó irányelv szerint „az egyetemes szolgáltatás fogalmának a technológiai fejlődéshez, a piac alakulásához és a felhasználói kereslet változásához igazodva kell alakulnia” (8). Az említett irányelv szerint ennek érdekében az Európai Bizottság háromévente felülvizsgálja az egyetemes szolgáltatás körét, különösen azzal a céllal, hogy javasolja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e kör megváltoztatását vagy újbóli meghatározását.

7.6.

Ezért az EGSZB azt javasolja, hogy az elektronikus hírközléshez való hozzáférésre vonatkozó feltételeket igazítsák hozzá a technológiai fejlődéshez, és többek között teljes mobiltelefonos és szélessávú területi lefedettséget írjanak elő.

8.   Közszolgáltatási kötelezettségek

8.1.

Az egyetemes szolgáltatással nem érintett egyes általános gazdasági érdekű szolgáltatások esetében az egyetemes hozzáférési jogot az említett szolgáltatások nyújtóira rótt közszolgáltatási kötelezettségek szabályozzák.

8.2.

A közúti és vasúti személyszállítási közszolgáltatás például nem minősül egyetemes szolgáltatásnak, hanem közszolgáltatási kötelezettség hatálya alá tartozik, amely a meghatározása szerint a „valamely illetékes hatóság által annak érdekében meghatározott vagy megállapított kötelezettség, hogy biztosítsa az olyan általános érdekű személyszállítási közszolgáltatások nyújtását, amelyeket egy szolgáltató – amennyiben saját gazdasági érdekeit venné figyelembe – ellenszolgáltatás nélkül nem, vagy nem olyan mértékben vagy nem ugyanolyan feltételekkel végezne el” (9). Ebből az következik, hogy a felhasználók igényeinek megfelelő tömegközlekedési közszolgáltatásnak nem feltétlenül kell a piaci szabályok szerint működnie. Számos tagállamban azonban a vidéki vagy gyéren lakott térségekben gazdaságossági okokból vasútvonalakat és közúti járatokat szüntetnek meg vagy azokat rosszul tartják karban. Ugyanez igaz más, például a postai (postahivatalok bezárása) vagy a banki (bankfiókok bezárása) szolgáltatásokra is.

8.3.

Ezért az EGSZB kéri, hogy egyértelműsítsék az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés fogalmát és olyan jogszabályi intézkedéseket vezessenek be, amelyek arra kötelezik a tagállamokat, hogy mutatókat határozzanak meg annak érdekében, hogy minden egyes általános gazdasági érdekű szolgáltatásra vonatkozóan megállapítsák az egyetemes hozzáférés jellemzőjét (a szolgáltatás hozzáférési pontjainak sűrűsége, a hozzáférési ponttól való legnagyobb távolság, a szolgáltatás rendszeressége, hivatalok száma stb.).

9.   Megfizethetőség

9.1.

A piac a legjobb esetben is csak a költségek függvényében rögzített árat kínálhat, ami nem képes garantálni, hogy mindenki megfizethető áron jusson általános gazdasági érdekű szolgáltatáshoz. A szabad verseny egyik veszélye tehát az, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatást nyújtó szolgáltatók kísértést érezhetnek arra, hogy csak az eleve „fizetőképes”-nek tartott ügyfeleket lássák el.

9.2.

E kockázat kiküszöbölése érdekében a (26.) jegyzőkönyv azt kéri a tagállamoktól, hogy minden egyes általános gazdasági érdekű szolgáltatás esetében gondoskodjanak azok magas fokú megfizethetőségéről.

9.3.

Meghatározása szerint a megfizethetőség „a szolgáltatások ára az alacsony/átlagos jövedelmű fogyasztók jövedelméhez képest (különböző jövedelmi szintek esetében)” (10).

9.4.

A pénzügyileg megfizethető szolgáltatás követelménye tehát a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem fontos tényezője, hogy jövedelmétől függetlenül mindenki hozzáférhessen az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz. A szociális jogok európai pillérének 20. alapelve azonban korlátozóbbnak tűnik annyiban, hogy (csak) a rászorulókat kell támogatni az ilyen szolgáltatásokhoz való hozzáférésben.

9.5.

Megjegyzendő, hogy a megfizethető hozzáférést egyre többször nem egy ún. „észszerű” szociális díjszabás alapján biztosítják, hanem egy kizárólag a legszegényebbeknek nyújtott szociális támogatás révén. Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés azonban nem csak a legrászorulóbbak számára okoz komoly gazdasági nehézségeket.

9.6.

Előfordul, hogy a szabályozó hatóságok árszabályozási intézkedéseket alkalmaznak, amikor a mindenki számára megfizethető hozzáférés célja nem teljesül. Így az Európai Bizottság és az európai jogalkotó rendelettel avatkozott be annak érdekében, hogy csökkentse, majd pedig megszüntesse a közösségen belüli mobiltávközlési díjakat abban az esetben, ha a felhasználó az EU-ban utazik (barangolási díjak), viszont akkor nem, ha otthonról hív fel egy uniós előfizetőt. A határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokra vonatkozó rendeletjavaslatában az Európai Bizottság szigorúbb intézkedéseket jelentett be, ha 2018 végéig nem javul a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások által alkalmazott túl magas árak miatt kialakult helyzet (11).

9.7.

A megfizethető árak értékelésével kapcsolatban az EGSZB évek óta kéri, hogy tisztázzák az általános gazdasági érdekű szolgáltatások megfizethető jellegének fogalmát, és vezessenek be olyan jogalkotási intézkedéseket, amelyek a megfizethető jelleg meghatározása érdekében mutatók kidolgozására kötelezik a tagállamokat.

9.8.

Az EGSZB ismételten kéri, hogy a megfizethető jelleget egy olyan, alapvetőnek minősített szolgáltatáskosár meghatározásával állapítsák meg, amelyben a háztartás pénzügyi erőfeszítésének mértékét minden egyes ilyen szolgáltatás esetében attól függően rögzítik, hogy a szociális juttatáshoz vagy a minimumjövedelemhez képest mi az elfogadható, amely fölött a díjak túlárazottnak minősülnek és szabályozási intézkedéseket igényelnek, vagy állami támogatásra kell feljogosítaniuk.

10.   Jó minőségű alapvető szolgáltatások

10.1.

A (26.) jegyzőkönyv az általános gazdasági érdekű szolgáltatások magas minőségi szintjének biztosítására kéri a tagállamokat, míg a szociális pillér csak egyszerű „jó minőségű” alapvető szolgáltatásra szorítkozik.

10.2.

Bárhogy is legyen, a minőségi szolgáltatás olyan szolgáltatás, amely megelégedéssel tölti el a fogyasztókat. Ennek eléréséhez tehát meg kell határozni a felhasználókat, és azonosítani kell igényeiket és elvárásaikat. Az elvárások kifejezésre juttatása azonban gyakran csak utólagosan történik meg, amikor a felhasználó működési zavarra panaszkodik.

10.3.

Számos általános érdekű szolgáltatás, például a postai szolgáltatások, az elektronikus hírközlés, a vízszolgáltatás, a szemétszállítás, a személyszállítás, az általános érdekű szociális szolgáltatások stb. esetében közösségi szinten rögzítettek minőségi előírásokat, amelyek eltérő szintűek és egyes esetekben meglehetősen szerények. Például annak ellenére, hogy az európaiak többsége jó minőségű ivóvízhez jut hozzá, egyes tagállamokban sok polgár mégis inkább palackos vizet fogyaszt a csapvíz kellemetlennek ítélt íze miatt. A fogyasztó bizalmának növelése és a csapvíz minőségének javítása érdekében rendszeresen aktualizálni kell a jelenlegi előírásokat, ami áttételesen, a műanyag hulladékok csökkentése révén kedvező hatást gyakorol a környezetre is.

10.4.

A szolgáltatás minősége az EGSZB által fentebb javasolt értékelés alapvető fontosságú tényezője. Tehát az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozóan a tagállamoknak olyan mutatókat kell elfogadniuk, amelyek a megelégedettségre, például a gyorsaságra, a pontosságra, a megbízhatóságra, a kényelemre, a rendelkezésre állásra, a szolgáltatók szakértelmére és szolgálatkészségére vonatkoznak. A minőség olyan szempontokra is kiterjed, mint a környezetvédelem, a munkakörülmények és a fogyasztók védelme.

10.5.

A szolgáltatások minősége közvetlenül kapcsolódik a fogyasztók jogaihoz. Egyes általános gazdasági érdekű szolgáltatások (vasúti szállítás, posta) nem megfelelő minősége (vonatok vagy repülőjáratok késése vagy törlése, postai küldemények elvesztése vagy megsérülése) esetén az uniós jogszabályok kártérítést írnak elő. Tekintettel arra, hogy egyes tagállamokban a vasúti személyszállítás hatalmas zavarokkal küzd, az EGSZB-nek az az érzése, hogy egyes szolgáltatók inkább (szerény) kártérítést fizetnek, mint hogy a minőségbe fektessenek. Ráadásul a késés esetén érvényesíthető kártérítési jogok számos tagállamban a fővonalakra korlátozódnak, miközben a városi, elővárosi és regionális vasúti személyszállítási szolgáltatásokat az európai jogszabályok által biztosított eltéréseknek megfelelően minden kártérítésből kizárják (12).

10.6.

Az EGSZB kéri, hogy a késés esetére vonatkozó kártérítési rendszert a megtett távolságtól függetlenül minden vasúti utazásra alkalmazzák és a kártérítési jogosultságot a hivatalos menetrendhez képest félórás érkezési vagy 15 perces indulási késési sávonként állapítsák meg.

10.7.

A fogyasztói jogok keretében az EGSZB azt kéri, hogy főszabályként minden általános érdekű szolgáltatás esetében vezessenek be kártérítéseket a közszolgáltatási kötelezettségek be nem tartása esetére.

11.   Az európai szemeszter szociális eredménytáblája

11.1.

Az európai szemeszter részét képező szociális eredménytábla célja, hogy meg lehessen állapítani azokat a szociális kihívásokat, amelyekkel a tagállamok a szociális jogok európai pillérében megfogalmazott elvek alkalmazása során szembesülnek.

11.2.

Ez az első vizsgálati eszköz, amelyhez mélyrehatóbb országonkénti elemzés társul, arra hivatott, hogy a szociális eredménytábla kulcsmutatói alapján lehessen vizsgálni az európai pillérben kihirdetett szociális jogok helyzetét. Azonban a szociális eredménytábla ezen kulcsmutatói és másodlagos mutatói közül, amelyek az országjelentések statisztikai mellékletében szerepelnek, hiányoznak a pillér 20. alapelvében említett alapvető szolgáltatások.

11.3.

Ezért az EGSZB kéri, hogy a szociális jogok európai pillérének 20. alapelve alá tartozó alapvető szolgáltatások is képezzék az európai szemeszter szociális eredménytáblájának szerves részét.

---

(1)  A szociális jogok európai pillére preambulumának 14. bekezdése.

(2)  A szociális jogok európai pillére preambulumának 14. bekezdése.

(3)  Lásd az Eurobarométer által az általános érdekű szolgáltatásokról készített felméréseket.

(4)  COM(2002) 331 final.

(5)  267/2008.

(6)  Az általános érdekű szolgáltatásokról szóló, 2003. május 21-i zöld könyv.

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/22/EK irányelve (2002. március 7.) az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról.

(8)  A 2002/22/EK irányelv (2002. március 7.) (1) preambulumbekezdése.

(9)  1370/2007/EK rendelet (2007. október 23.).

(10)  COM(2002) 331 final.

(11)  Rendeletjavaslat, COM(2016) 285 final.

(12)  1370/2007/EK rendelet (2007. október 23.).