12.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 342/65

1.

a szabad és méltányos munkavállalói mobilitás mellett száll síkra, és ezért – abból kiindulva, hogy az EU-n belül folyamatosan nő a polgárok mobilitása – üdvözli, hogy átdolgozzák a szociális biztonság koordinációjával kapcsolatos szabályozásokat;

2.

megjegyzi, hogy a munkaerő szabad mozgását mint negatív belső piaci integrációt ezért pozitív integrációként ki kell egészíteni a szociális biztonság koordinálásával, összhangban az Európai Unió Alapjogi Chartájával és az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítélkezési gyakorlatával;

3.

a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet, valamint a 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK rendelet módosítása céljából előterjesztett európai bizottsági javaslatokat legnagyobbrészt helyénvalónak és haladónak tartja, ezért támogatja ezeket;

4.

emlékezteti az Európai Bizottságot a minőségi jogalkotással kapcsolatos kezdeményezésére és utal arra, hogy a 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendeletek komplex szabályozásának továbbra is érhetőnek kell maradnia mind a hatóságok, mind pedig az emberek számára a jogalap meghatározásához;

5.

hangsúlyozza a regionális tanácsadó és támogató hálózatok jelentőségét a mobilis uniós polgárok számára. Ezekre feltétlenül szükség van, hogy megelőzzük a mobilis munkavállalók kizsákmányolását és a szervezett csalást. Az RB a szóban forgó hálózatok erősítése mellett száll síkra;

6.

hangsúlyozza, hogy a munkaerő szabad mozgásának biztosítása érdekében szükség van az Európai Bizottság javaslatára. Az EUMSZ 48. cikke szerinti egyértelmű jogalap miatt az európai bizottsági javaslat kapcsán így nem merülnek fel kérdések a szubszidiaritás vonatkozásában. A javasolt fellépés célkitűzéseit a tagállamok valóban nem tudják kielégítően megvalósítani, ugyanakkor a szóban forgó fellépés terjedelme és/vagy hatásai miatt ezek a célkitűzések hatékonyabban teljesíthetők uniós szinten, mivel a javasolt intézkedésnek olyan, nemzeteket átfogó vetületei is vannak, amelyeket a tagállamok, illetve a helyi és regionális önkormányzatok önállóan nem tudnának megfelelően szabályozni;

7.

hangsúlyozza, hogy különösen érdekelt az e témában az Európai Bizottsággal folytatott szakmai párbeszéd folytatásában, és kiemeli ebben az összefüggésben a hatásvizsgálati jelentés jelentőségét, amelyet az Európai Bizottság az RB-vel kötött együttműködési megállapodás alapján megfelelő időben előterjeszt majd;

8.

előrelépést lát a kiküldetés szabályozása és a kiküldetés igazolásának javítása terén. Üdvözli, hogy a 76a. cikk bevezetésével az Európai Bizottság hatáskört kap arra, hogy az EUMSZ 291. cikkével összhangban végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el, melyek segítségével egységes eljárást lehet megállapítani az A1. hordozható dokumentum (úgynevezett A1. tanúsítvány) kiállításához, ellenőrzéséhez és visszavonásához, hogy megnehezítsék az ilyen dokumentummal történő visszaéléseket. A tervbe vett eljárás alkalmas lehet arra, hogy segítsen az akár szerződésszegési eljárásokig fajuló hosszadalmas jogviták elkerülésében, hozzájárulva ezzel az Európán belüli stabil jogi helyzethez;

9.

emlékeztet arra, hogy a 883/2004/EK rendeletet módosító jelen rendelettervezet központi eleme, hogy aktualizálja az úgynevezett A1. tanúsítványok kiállításának módozatait, méghozzá azzal a céllal, hogy a kiküldetésről szóló 96/71/EK irányelv párhuzamosan futó átdolgozásának keretében javítsák a kiküldött munkavállalók szociális visszaélésekkel szembeni védelmét. Ezen fontos szempont alapján minden olyan lépés nagyon jelentősnek számít, amely abba az irányba mutat, hogy a jövőbeli A1. tanúsítványok kiállítása kötelező, egyértelmű és közvetlen módon történjen. Kiemelt figyelmet kellene tehát szentelni az ilyen lépéseknek;

10.

a munkavállalók kiküldésével kapcsolatban utal arra, hogy a szociális biztonság jelentős mértékben függ a szabályok és meghatározások egyértelműsítésétől, ezért sokat segítene a színlelt önfoglalkoztatás vagy a postafiókcégek problémájának hatékony megoldásában, ha egyértelművé tennék, hogy hogyan kell értelmezni az olyan fontos fogalmakat, mint az „önálló vállalkozó” vagy az „üzletviteli hely”;

11.

megismétli e tekintetben az RB álláspontját, amely szerint az az időtartam, amelyen túl kiküldetés esetén teljes mértékben a fogadó tagállam jogát kell alkalmazni a munkavállalásra, 12 hónap legyen (1);

12.

sajnálattal látja, hogy késlekedik a szociális biztonságra vonatkozó információk elektronikus formában történő cseréjének (EESSI) bevezetése. Elengedhetetlennek tart egy egész Európára kiterjedő elektronikus adatcsererendszert;

13.

megállapítja, hogy a tartós ápolás-gondozást biztosító ellátások koordinálása, ami szükséges a javasolt fellépés céljainak eléréséhez, kibővíti a koordinációs jogi eszköz hatályát; a betegséggel és tartós ápolás-gondozással kapcsolatos ellátások halmozódására vonatkozó tilalom fenntartása ugyanakkor valószínűleg csak nehezen lesz majd megvalósítható;

14.

megállapítja, hogy a beteg személyek védelmét egy tagállamban akkor is biztosítani kell, ha az adott személy nem jogosult tartózkodásra a szóban forgó tagállamban. Először azonban utal arra, hogy egy külföldön érvényes, hatályos uniós jog alapján kötött betegbiztosítás elismerése gyakran csak nagy nehézségek árán sikerül, és néhány uniós tagállamban a bizonytalan foglalkoztatású személyektől teljes mértékben és jogsértő módon megtagadják a betegbiztosítást;

15.

ezért alapvetően üdvözli, hogy a munkanélküli és a rászoruló uniós polgárok betegbiztosításra való jogosultságának előfeltételeként csupán az egy adott tagállamban való tényleges lakóhely meglétét, és nem a jogszerű tartózkodást határozták meg. Ezzel kapcsolatban garantálni kell a fogadó tagállam jogát arra, hogy az illetékes tagállam részéről költségtérítésben részesüljön;

16.

a munkanélküli-ellátások koordinálására vonatkozó új szabályozásokat megfelelőnek tartja. Bár nem tűnik feltétlenül szükségesnek az a 883/2004/EK rendelet 65. cikkének (2) bekezdésében előirányzott derogáció, amely a tizenkét hónapnál rövidebb rövid távú szolgálati időre vonatkozik, mindenesetre pontosítja a szöveget;

17.

üdvözli, hogy a munkanélküli-ellátások exportálhatóságának időszakát háromról hat hónapra akarják hosszabbítani. Utal azonban arra, hogy ezt megfelelő aktív munkaerőpiaci politikákkal (AMP) kell kiegészíteni, amelyek kulcsfontosságú elemét képezik az úgynevezett „aktivizálási stratégiák”-nak. Ez utóbbiak a munkanélküliségi biztosítási és támogatási rendszerek, az AMP-k és a juttatások feltételhez kötöttsége közötti kapcsolatokat rendezik. Az RB pontosítást vár annak tekintetében, hogy a tagállamok hogyan lehetnének képesek arra, hogy az ellátások exportálásának időtartamát a hatályos európai jogszabályokon túlmenően kiterjesszék. Az RB-nek ugyanakkor fenntartásai vannak a 12 hónapnál rövidebb szolgálati időre vonatkozó derogációval kapcsolatban;

18.

hangsúlyozza, hogy minden uniós polgárnak joga van családi szociális ellátásokra abban az országban, amelyben be van jelentve, ahol dolgozik, vagy ahol az adót fizeti, bár jelentős különbségek lehetnek a tagállamok között a családi szociális jogosultságokat illetően;

19.

elismeri azt az illetékességet, amely az Európai Unió Bíróságának (EUB) a gazdaságilag inaktív személyek szociális ellátásának meghatározására vonatkozó tagállami hatáskörrel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatából adódik, és üdvözli azt a megállapítást, hogy ezeknek a szabályozásoknak új és alapvető szempontként meg kell állniuk helyüket az európai alapvető és emberi jogok tekintetében. Üdvözlendő, hogy a szóban forgó személyek a tényleges lakóhely alapján a jövőben nem lesznek kizárva a betegbiztosításból, és megjegyzi, hogy adott esetben lehetővé válik majd számukra, hogy szokásos tartózkodási helyük alapján megfelelő módon hozzájárulhassanak egy betegbiztosítási rendszerhez. Továbbra is kérdés azonban, hogy ebben az esetben hogyan lesz majd indokolható a szociális támogatás korlátozása vagy akár felfüggesztése. Úgy véli ugyanakkor, hogy ha ezt az elvet kiterjesztjük azokra az uniós polgárokra, akiknek tényleges lakóhelye a sajátjuktól eltérő tagállamban található, akkor a végrehajtást szabályozni kell többek között azért, hogy gondoskodhassunk az egyenlő eljárásokról és az igazságos tehermegosztásról a tagállamok között;

20.

sajnálja, hogy nem áll rendelkezésre elegendő megbízható adat és információ a 883/2004/EK rendelet meghatározása szerinti határ menti ingázók számáról;

21.

utal arra, hogy a határ menti régiók komoly tapasztalatokkal rendelkeznek a mobilis munkavállalókkal kapcsolatban. Az RB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy merítsenek ezekből a tapasztalatokból. Ezzel kapcsolatban arra kéri az Európai Bizottságot, hogy erősítse meg azokat szolgáltatásokat, amelyeket az EURES – például a már létező határokon átívelő partnerségei révén – nyújt a határokon átnyúló munkavállalási mobilitás támogatására, és ösztönözze új ilyen partnerségek létrehozását. Tegye lehetővé továbbá, hogy ezek a szolgáltatások megbízható információkat gyűjthessenek a határ menti munkavállalók és azok munkaadóinak számáról és profiljáról.