—

tekintettel „Az anyagkörforgás megvalósítása – a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv” című bizottsági közleményre (COM(2015)0614),

—

tekintettel az „Úton a körkörös gazdaság felé: ’zéró hulladék’ program Európa számára” című bizottsági közleményre (COM(2014)0398),

—

tekintettel „Az erőforrás-hatékonyságról: úton a körforgásos gazdaság felé” című, 2015. július 9-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a fogyasztásra alkalmas eladatlan élelmiszerek jótékonysági célú adományozásáról szóló, 2015. október 14-i 0061/2015. számú írásbeli nyilatkozatra,

—

tekintettel a „Hogyan kerüljük el az élelmiszer-pazarlást: hatékonyabb élelmiszerláncra irányuló stratégiák az EU-ban” című, 2012. január 19-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az élelmiszer-ellátási láncban a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló, 2016. június 7-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az élelmiszer-veszteségről és élelmiszer-hulladékról szóló, 2016. június 28-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a Régiók Bizottságának az élelmiszer-hulladékokról szóló, 2016. június 15-i véleményére (4),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A civil társadalom hozzájárulása az élelmiszer-veszteség és -pazarlás megelőzését, illetve csökkentését célzó stratégiához” című, 2013. március 20-i véleményére (5),

—

tekintettel az Európai Számvevőszék „Az élelmiszer-hulladék elleni küzdelem: az Európai Unió esélye az élelmiszer-ellátási lánc erőforrás-hatékonyságának javítására” című 34/2016. sz. különjelentésére,

—

tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlésének az élelmiszer-hulladékok képződésének megelőzéséről, csökkentéséről, illetve újrafelhasználásáról szóló, 2016. május 27-i határozatára,

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Összehasonlító tanulmány az Európai Unió tagállamainak élelmiszer-adományozási jogszabályairól és gyakorlatáról” című 2014. júniusi tanulmányára,

—

tekintettel az élelmiszer-hulladékok európai mennyiségének becsléséről szóló, 2016. évi FUSIONS (Élelmiszerek társadalmilag innovatív felhasználása hulladékcsökkentő stratégiák optimalizálásával) tanulmányra,

—

tekintettel az élelmiszer-hulladékok mennyiségét befolyásoló uniós jogszabályok és szakpolitikák 2015. évi FUSIONS felülvizsgálatára,

—

tekintettel „Az élelmiszer-hulladékok fogalommeghatározási kerete” című, 2014. évi FUSIONS dokumentumra,

—

tekintettel az élelmiszer-veszteségek és élelmiszer-hulladékok elszámolására és bejelentésére vonatkozó, 2016 júniusában kiadott globális standardra (FLW-standard),

—

tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) „Az élelmiszer-hulladék ökológiai lábnyoma – A természeti erőforrásokra gyakorolt hatások” című tanulmányára (FAO 2013),

—

tekintettel a FAO globális élelmiszer-veszteségekről és élelmiszer-hulladékokról szóló tanulmányára (FAO 2011),

—

tekintettel a „Vessünk véget az élelmiszer-pazarlásnak Európában” című petícióra,

—

tekintettel a 2015. évi milánói világkiállítás alatt elfogadott Milánói Charta-ra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0175/2017),

A.

mivel a FAO becslései szerint a világon körülbelül 1,3 milliárd tonna élelmiszer, azaz az emberi fogyasztásra előállított összes élelmiszernek súly szerint közel egyharmada évente kárba vész vagy kidobásra kerül;

B.

mivel az élelmiszer egy értékes árucikk; mivel az élelmiszeripari rendszer jelentős mennyiségű erőforrást, többek között földterületet, talajt, vizet, foszfort és energiát használ, ezért kiemelt jelentőségű az ezen erőforrásokkal való hatékony és fenntartható gazdálkodás; mivel az élelmiszer-hulladék hatalmas gazdasági és környezetvédelmi költségekkel jár, amelyek a FAO becslése (6) szerint évente világszinten elérik az 1,7 billió USD összeget; mivel az élelmiszer-hulladék megelőzése és csökkentése gazdasági előnyöket nyújt mind a háztartások, mind a társadalom egésze számára, ugyanakkor mérsékli a környezeti károkat;

C.

mivel az élelmiszerpazarlás magas társadalmi, gazdasági és környezeti költségekkel, valamint etikai következményekkel jár; mivel a kárba veszett vagy kidobott élelmiszer az összes emberi eredetű globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás (ÜHG-kibocsátás) közel 8 %-át kitevő globális szénlábnyomnak megfelelő mértékben járul hozzá az éghajlatváltozáshoz, és szűkös erőforrások – mint amilyenek például a termőföld, az energia és a víz – elpazarlását (7) jelenti az érintett termékek életciklusa során; mivel ha emberi fogyasztásra is fel lehet használni azt, az élelmiszerlánc többletének nem kellene közvetlenül élelmiszer-hulladékká válnia, és az élelmiszertöbbletre vonatkozó megfelelő jogszabályok lehetővé tennék az élelmiszer-hulladék erőforrássá alakítását;

D.

mivel a legfrissebb kutatások alapján 1 kilogramm élelmiszer előállítása átlagosan 4,5 kilogramm szén-dioxid légköri kibocsátásával jár; mivel Európában a mintegy 89 Mt elpazarolt élelmiszer 170 Mt szén-dioxid kibocsátásával jár éves szinten, amelynek megoszlása a következő: élelmiszeripar –59 Mt szén-dioxid évente háztartási fogyasztás –78 Mt szén-dioxid évente, egyéb – 33 Mt szén-dioxid évente; mivel a 30 %-nak megfelelő el nem fogyasztott élelmiszer előállítása 50 %-kal több öntözővíz használatát teszi szükségessé, egy kilogramm marhahús előállításához pedig 5–10 tonna vizet használnak fel;

E.

mivel számos tanulmány is rámutat, hogy a táplálkozási szokások alapvető megváltoztatása bizonyult az élelmiszer-fogyasztásból fakadó környezeti hatások csökkentése legeredményesebb módszerének; mivel a fenntartható európai élelmiszertermelési és -fogyasztási rendszer kialakításához átfogó és integrált élelmiszer-politikára van szükség;

F.

mivel az Élelmezési Világprogram (WFP) szerint 795 millió olyan ember él a világon, aki nem jut elegendő élelmiszerhez ahhoz, hogy egészséges és tevékeny életet élhessen; mivel az elégtelen táplálkozás felelős az öt év alatti gyermekek közötti halálesetek közel feléért (45 %) vagyis 3,1 millió gyermek haláláért; mivel a világon minden hatodik gyermek alultáplált, és minden negyedik visszamaradott a fejlődésben; mivel következésképp nemcsak gazdasági és környezeti, hanem erkölcsi kötelességünk is, hogy csökkentsük az élelmiszer-hulladékot (8);

G.

mivel ma a világban csaknem 793 millió ember alultáplált (9), és több mint 700 millió ember él a szegénységi küszöb alatt (10) napi 1,90 USD jövedelmet el nem érő keresettel, mivel ezért az élelmiszer-termelésre szánt természeti erőforrások felelőtlen kezelése és az élelmiszerpazarlás morálisan elfogadhatatlan;

H.

mivel a kisebb élelmiszerpazarlás hatékonyabbá tenné a földhasználatot és a vízkészletekkel való gazdálkodást, előnyökkel járna az egész mezőgazdasági ágazat számára világszerte, valamint jelentősen hozzájárulna az alultápláltság elleni küzdelemhez a fejlődő országokban;

I.

mivel az Unió aláírta az Egyesült Nemzetek által 2015. szeptember 25-én elfogatott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet; mivel a 12.3 fenntartható fejlesztési cél arra irányul, hogy 2030-ig világszinten az egy főre jutó élelmiszer-hulladék mennyisége 50 %-kal csökkenjen kiskereskedelmi és fogyasztói szinten, valamint a termelési és elosztási láncban keletkező élelmiszer-veszteség csökkenjen, ideértve az elsődleges termelési, szállítási és tárolási veszteséget is; mivel az ENSZ becslése szerint a világ népessége a jelenlegi 7,3 milliárdról 2050-re 9,7 milliárdra nő (11); mivel az élelmiszer-hulladék csökkentése alapvető lépés a világot sújtó éhínség csökkentésében, és szükséges ahhoz, hogy táplálni tudjuk a világ folyamatosan növekvő népességét;

J.

mivel 70 ország 400 kiskereskedőjét, gyártóját, szolgáltatóját és egyéb érdekelt felét tömörítő Consumer Goods Forum (fogyasztási cikkek fóruma) arra vonatkozó nyilvános állásfoglalást fogadott el, hogy a saját tagjai tevékenységéből származó élelmiszer-hulladék mennyiségét 2025-ig – a 12.3. fenntartható fejlesztési célnál 5 évvel korábban – felére csökkentik;

K.

mivel az élelmiszer-hulladékok megelőzése környezeti haszonnal és előnyökkel jár szociális és gazdasági értelemben; mivel becslések szerint az Európai Unióban évente 88 millió tonna élelmiszert dobnak ki, ami egy főre vetítve 173 kg-nyi kidobott élelmiszernek felel meg, és az Európai Unióban az élelmiszer-hulladékok keletkezése és ártalmatlanítása 170 tonna szén-dioxid kibocsátásával jár, és 26 millió tonna erőforrás elfogyasztását veszi igénybe; mivel az ilyen mennyiségű élelmiszer-hulladékhoz kapcsolódó költségek becslések szerint közel 143 milliárd EUR-t tesznek ki (12); mivel a FAO szerint 800 millió ember éhezik a világon;

L.

mivel a 2014-ös adatok alapján 55 millió ember, azaz az EU-28 lakosságának 9,6 %-a nem tudott minőségi ételhez jutni minden második nap; mivel a 2015-ös adatok alapján 118,8 millió embert, azaz az EU-28 lakosságának 23,7 %-át fenyegeti a szegénység vagy társadalmi kirekesztés kockázata (13);

M.

mivel az élelmiszer-hulladék csökkentése az életszínvonal visszaesése nélkül javíthatja a háztartások gazdasági helyzetét;

N.

mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok és az árdömping az élelmiszer-ágazatban gyakran ahhoz vezetnek, hogy az élelmiszert tényleges értékén aluli áron értékesítik, ami azonban növeli az élelmiszer-hulladék mennyiségét;

O.

mivel az élelmiszerlánc valamennyi lépésénél előfordul, hogy élelmiszerek vesznek kárba vagy kerülnek kidobásra, legyen szó akár a termelésről, a feldolgozásról, a szállításról, a tárolásról, a kiskereskedelemről, az értékesítésről és a fogyasztásról; mivel a FUSIONS projekten alapuló becslések szerint az Európai Unióban az élelmiszer-hulladékok keletkezéséhez leginkább hozzájáruló ágazatok a háztartások 53 %-kal és a feldolgozó ágazat 19 %-kal, további hozzájárulók közé tartozik a vendéglátóipar 12 %-kal, az elsődleges termelés 10 %-kal és a nagykereskedelem 5 %-kal (14); mivel e becslések szerint a háztartási és feldolgozóipari élelmiszer-hulladék csökkentésére irányuló intézkedések járnának a legnagyobb hatással; mivel a fejlődő országokban az élelmiszer-hulladék főként az infrastruktúrabeli és technológiai korlátozások következtében keletkezik;

P.

mivel a FUSIONS projektből származó adatok különböző forrásokból és az „élelmiszer-hulladék” különböző meghatározásainak használatából erednek;

Q.

mivel a FUSIONS projekt arra a következtetésre jutott, hogy nagyon kevés mérést végeznek a mezőgazdaságban, a kertészetben, az akvakultúrában, a halászatban vagy egyéb elsődleges termelési tevékenységek terén; mivel mindez megakadályozza az európai élelmiszer-veszteség és -hulladék tényleges mennyiségének helyes felmérését;

R.

mivel az élelmiszer-hulladék elleni küzdelem terén megfelelőbbek a gazdasági szereplők és a láncon belüli szakasz szerint célzott fellépések, mivel nem azonosak a felmerülő problémák;

S.

mivel az egyesült királyságbeli hulladék- és erőforrás-gazdálkodási cselekvési program (Waste and Resource Action Programme – WARAP) tanulmánya kimutatta, hogy a háztartási élelmiszer-hulladék legalább 60 %-a elkerülhető és elfogyasztható lenne jobb élelmiszer-gazdálkodás esetén (15);

T.

mivel az elsődleges termelés szintjén némi veszteség és hulladék a termékjellemzőkre vonatkozó kiskereskedői normákra, a fogyasztói kereslet változása miatt törölt megrendelésekre, és a szezonális kereslet kielégítésére vonatkozó elvárások miatti túltermelésre vezethető vissza; mivel az élelmiszerek gyártósoron bekövetkező romlása egy másik ok, amely miatt a feldolgozás során élelmiszer vész kárba.

U.

mivel a FAO véleménye szerint Európában a gyümölcs- és zöldségfélék 20 %-a, a gyökér- és gumótermésűek 20 %-a, és az olajos magvúak és hüvelyesek 10 %-a veszendőbe megy a mezőgazdaságban, ezenkívül a gyümölcs- és zöldségfélék és a gyökér- és gumótermésűek 5 %-a vész el a betakarítást követően (16);

V.

mivel a természeti katasztrófa által megsérült, valamint a piacvesztés vagy alacsony árak miatt a családi gazdaságokban megtermelt megsemmisítésre került vagy beszántott gyümölcsök és zöldségek a befektetés és a jövedelem elvesztését jelentik a gazdálkodó számára;

W.

mivel az élelmiszer-ellátási lánc üzleti szereplői gyakran internalizálják az élelmiszer-hulladék költségét, és beleszámítják azt a termék végleges fogyasztói árába (17);

X.

mivel az Európai Számvevőszék 34/2016. sz. különjelentése azt a kérdést vizsgálja, hogy „Eredményesen járul-e hozzá az Európai Unió az élelmiszer-hulladék elleni küzdelem révén az erőforrás-hatékony élelmiszer-ellátási lánchoz?”; mivel a jelentés arra az eredményre jutott, hogy az EU jelenleg nem küzd eredményesen az élelmiszer-hulladék ellen, valamint hogy a hatályos kezdeményezéseket és szakpolitikákat eredményesebben is lehetne hasznosítani az élelmiszer-hulladék problémájának kezelésére; mivel a jelentés megállapította, hogy a Bizottság élelmiszer-hulladék kezelésére irányuló ambíciója csökkent, annak ellenére, hogy az Európai Parlament és tagállamok több alkalommal felkérték a kérdés rendezésére; mivel a jelentés úgy véli, hogy a Bizottság eddigi lépései nem voltak összefüggőek és folyamatosak, valamint nem rendelkeztek világos koordinációval; mivel a jelentés azt ajánlja a Bizottságnak, hogy dolgozzon ki cselekvési tervet az elkövetkező évekre, vegye fontolóra jövőbeli hatásvizsgálataiban az élelmiszer-hulladékot, hangolja jobban össze az EU azon különféle szakpolitikáit, amelyek az élelmiszer-hulladék elleni küzdelemre irányulhatnak, valamint tisztázza azon jogi rendelkezések értelmezését, amelyek akadályt gördítenek az élelmiszer-adományozás útjába, továbbá vizsgálja meg, hogy hogyan segítheti elő az adományozást egyéb szakpolitikai területeken;

Y.

mivel a Bizottság – miután jelentős erőforrást fektetett be és 2013-ban egy igen sikeres nyilvános konzultációt tartott – végül úgy határozott, hogy nem teszi közzé a „Fenntartható európai élelmiszerrendszer kiépítése” című közleményét, annak ellenére, hogy véglegesítették, és három biztos (Környezetvédelmi Főigazgatóság, Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság, Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság) is elfogadta; mivel ebben a közleményben számos jó megközelítés található az élelmiszer-hulladék problémája kapcsán;

Z.

mivel az „élelmiszer-hulladék” fogalmának még nem létezik egységes következetes meghatározása, és nem létezik egységes módszer az uniós szinten keletkező élelmiszer-hulladékok mennyiségének mérésére, ami megnehezíti a különböző adatkészletek összehasonlítását és az élelmiszer-hulladékok mennyiségének csökkentése tekintetében elért haladás mérését; mivel az átfogó, megbízható és harmonizált adatok összegyűjtésével kapcsolatos nehézségek további akadályát képezik az uniós élelmiszer-pazarlás értékelésének; mivel ezen állásfoglalás alkalmazásában az „élelmiszer-hulladék” emberi fogyasztásra szánt, ehető vagy nem ehető állapotú, az ellátási láncból többek között az előállítás, a feldolgozás, a gyártás, a szállítás, a tárolás, a kiskereskedelem és a fogyasztók szintjén ártalmatlanítás céljából eltávolított élelmiszer, az elsődleges termelési veszteséget kivéve; mivel meg kell határozni az „elsődleges termelési veszteség” fogalmát;

AA.

mivel különbséget kell tenni az ehető élelmiszer-hulladék és az élelmiszer-hulladék nem ehető részei között, hogy elkerüljük a félrevezető következtetéseket és az eredménytelen intézkedéseket; mivel a csökkentést célzó erőfeszítéseknek az ehető élelmiszer-hulladék kialakulásának elkerülésére kell irányulniuk;

AB.

mivel a Food Loss and Waste Protocol (élelmiszer-veszteségről és -hulladékról szóló jegyzőkönyv) egy több érdekelt felet tömörítő erőfeszítés, amelynek keretében globális elszámolási és jelentéstételi standardot (FLW-standard) dolgoztak ki az élelmiszerellátási láncból eltávolított élelmiszer és ahhoz kapcsolódó ehetetlen részek számszerűsítésére (18);

AC.

mivel ha nem csupán az élelmiszer-hulladékot, de az élelmiszer felesleget és az élelmiszer újrahasznosításokat is nyomon követik, teljesebb és hasznosabb képet kapunk, amelynek segítségével megfelelő politikákat valósíthatnak meg az Unió szintjén;

AD.

mivel a hulladék keretirányelvben (19) megállapított hulladékgazdálkodási hierarchia (megelőzés, az újrahasználatra való előkészítés, újrafeldolgozás, hasznosítás és ártalmatlanítás) nem veszi figyelembe az élelmiszer-hulladékok, egy rendkívül változatos hulladékáram jellegzetességeit; mivel uniós szinten jelenleg nem létezik konkrét hierarchia az el nem fogyasztott élelmiszerek és az élelmiszer-hulladék kezelésére; mivel létre kell hozni egy olyan élelmiszerhulladék-hierarchiát, amely figyelembe veszi a teljes élelmiszerláncot; mivel a megelőzést és az emberi fogyasztás céljára történő újrafelhasználást kiemelt intézkedésnek kell tekinteni;

AE.

mivel megfelelő ösztönző politikákkal hasznosítani lehet az élelmiszertöbbletet, és az emberek megehetik azt;

AF.

mivel lehetőség van az eredetileg az élelmiszerláncba tartozó élelmiszerek és melléktermékek állati takarmányozásban való felhasználásának optimalizálására;

AG.

mivel az élelmiszer-hulladék égetése és lerakása továbbra is bevett gyakorlat az EU néhány részén, ami nem összeegyeztethető a körforgásos gazdasággal;

AH.

mivel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló, 2011. október 25-i 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) 9. cikke (1) bekezdésének f) pontja előírja az élelmiszer-vállalkozók számára az élelmiszer minőségmegőrzési idejének vagy a fogyaszthatósági idejének feltüntetését;

AI.

mivel a dátumok élelmiszeripari termékeken történő feltüntetésének feladatát különösen a fogyasztók rosszul értelmezik; mivel a „minőségmegőrzési idő” azt az időpontot jelöli, amely után az adott élelmiszer rendszerint még fogyasztható, viszont minőség szempontjából nem a legjobb, a „fogyaszthatósági idő” pedig azt az időpontot jelöli, amely után az adott élelmiszer elfogyasztása már nem biztonságos; mivel az uniós állampolgároknak még a fele sem érti a „minőségmegőrzési idő” és a „fogyaszthatósági idő” jelentését (21); mivel a „minőségmegőrzési idő” és a „fogyaszthatósági idő” és ezek értelmezése tagállamonként, valamint gyártónként, feldolgozónként és elosztónként változik, még ha azonos termékről van is szó; mivel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 1169/2011/EU rendelet 13. cikke szerint a lejárat napját könnyen megtalálható és jól olvasható módon kell feltüntetni egy terméken;

AJ.

mivel a teljes ellátási lánc mentén keletkező eladatlan élelmiszerek adományozása jelentős csökkenést eredményez az élelmiszer-hulladékok mennyiségében, ugyanakkor segítséget jelent a szükségben lévők számára, akik nem tudnak megvenni bizonyos élelmiszeripari termékeket, vagy egy bizonyos minőségű élelmiszerből elegendő mennyiséget; mivel az áruházak és az élelmiszerüzletek kiemelt szerepet tudnának játszani ebben a folyamatban;

AK.

mivel az uniós alapok, mint például a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap (FEAD) elősegítik az élelmiszer-adományozást, többek között az adományozott élelmiszer tároló- és szállítási infrastruktúrájának finanszírozása révén; mivel a tagállamok nem aknázzák ki kellően az alap nyújtotta lehetőségeket;

AL.

Mivel a még fogyasztható élelmiszerfeleslegek rászorulóknak történő eljuttatását akadályozza a szétosztási csatorna kapacitásának szűkössége, esetenként teljes hiánya; mivel a karitatív szervezetek és az állami vagy önkormányzati fenntartású szociális munkát végző intézmények nem rendelkeznek elegendő anyagi és emberi erőforrással, hogy a karitatív célra felajánlott, még fogyasztható élelmiszereket el tudják szállítani és ki tudják osztani; mivel ez különösen igaz a leghátrányosabb helyzetű régiókra;

AM.

mivel a szociális és az alulról felfelé építkező programok, mint pl. az élelmiszerbankok vagy segélyszervezetek által működtetett étkezdék, csökkentik az élelmiszer-pazarlást és segítik a legszegényebbeket, ezért segítenek kialakítani a felelős és tudatos társadalmat is;

AN.

mivel az egységes piacon számos vállalat termel élelmiszert egynél több országba; mivel az ilyen vállalatok eladatlan termékeit néhány esetben nem lehet az előállító országban eladományozni az idegen nyelvű címkézés miatt;

AO.

mivel az élelmiszer-adományozók az élelmiszerjog általános elveiről szóló rendelet (22) értelmében „élelmiszer-vállalkozók” és ennélfogva eleget kell tenniük a felelősségre, a kötelezettségekre, a nyomon követhetőségre vonatkozó valamennyi uniós élelmiszerügyi jogszabálynak és az élelmiszer-higiéniai csomagban megállapított élelmiszer-biztonsági szabályoknak (23); mivel előfordulhat, hogy az adományozott élelmiszerekre vonatkozó felelősséghez kapcsolódó kockázatok arra ösztönzik a potenciális élelmiszer-adományozókat, hogy ahelyett, hogy eladakoznák, inkább dobják ki a felesleges élelmiszereket (24);

AP.

mivel a meglévő adminisztratív akadályok miatt a nagy kiskereskedelmi láncok és áruházak elfogadottnak tartják azt, hogy eldobják az olyan élelmiszert, amely a „minőségmegőrzési idő” dátumához közel áll, ahelyett, hogy eladományoznák azt;

AQ.

mivel a Bizottság jelenleg az adományokra vonatkozó európai jogszabályok egyértelműsítésén dolgozik;

AR.

mivel számos ország olyan jogszabályokat fogadott már el, amelyek korlátozzák az élelmiszer-hulladékok keletkezését, és elsősorban Olaszország olyan jogszabályokat fogadott el, amelyek megkönnyítik az élelmiszer-adományozást azáltal, hogy a jóhiszeműen adományozott és az adományozás időpontjában fogyasztásra alkalmas élelmiszerek esetében kizárják az adományozó felelősségét;

AS.

mivel az egyes országok az élelmiszer-adományozásra vonatkozó önkéntes nemzeti iránymutatásokat is elfogadhatnak, mint az amelyet Finnországban az élelmiszer-biztonsági hatóságok készítettek, és amelynek célja az elkerülhető élelmiszer-hulladék csökkentése;

AT.

mivel a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (héairányelv) (25) előírja, hogy az élelmiszer-adományozás adóköteles és az élelmiszer-adományozásra adómentesség nem alkalmazható; mivel a Bizottság azt javasolja, hogy a közeli minőségmegőrzési idejű vagy értékesítésre nem alkalmas adományozott élelmiszerek értékét adózási célból „nagyon alacsony szinten, akár nullához közel” lenne célszerű meghatározni (26); mivel néhány tagállam oly módon ösztönzi az élelmiszer-adományozást, hogy eltekint a héafizetési kötelezettségtől, azonban a héairányelvnek való megfelelés nem egyértelmű; mivel más tagállamok társaságiadó-kedvezményt biztosítanak az adományozott élelmiszerek után (27);

AU.

mivel sajnos számos tagállamban drágább eladományozni a felesleges és fogyasztható élelmiszereket, mint anaerob rothasztás céljára továbbítani, ami ellentétes a közérdekkel, tekintettel a rendkívüli szegényéségben élő emberek számára;

AV.

mivel az élelmiszer-csomagolás jelentősen hozzájárul az élelmiszer-hulladék csökkentéséhez és fenntarthatóságához a termék felhasználható élettartamának kiterjesztése és a termék védelme révén; mivel az olyan élelmiszer-csomagolás, amely újrafeldolgozható és megújuló nyersanyagokból származik, ugyancsak hozzájárul a környezeti és erőforrás-hatékonysági célkitűzésekhez;

AW.

mivel az élelmiszerrel érintkező aktív és intelligens anyagok javíthatják a csomagolt élelmiszer minőségét, és meghosszabbítják az eltarthatósági időt, illetve jobban nyomon követhetik a csomagolt élelmiszer állapotát, és tájékoztatást adhatnak az élelmiszer frissességéről;

AX.

mivel tovább forrásokat igényel az eldobott élelmiszerrel való foglalkozás;

AY.

mivel az élelmiszer-hulladék elleni küzdelem gazdasági előnyt is jelent, mivel az élelmiszer-hulladék megelőzésére költött 1 EUR-val 265 kg mennyiségű, 535 EUR értékű élelmiszer-hulladék keletkezése kerülhető el, az önkormányzatok pedig 9 EUR-t takaríthatnak meg a hulladékköltségekből és 50 EUR-t az üvegházhatásúgáz-kibocsátással és a légszennyezéssel összefüggő környezetvédelmi költségekből 1  (28);

AZ.

mivel az élelmiszer-hulladék csökkentésére irányuló intézkedést a megfelelő szinten kell meghozni; mivel a helyi és regionális hatóságoknak kulcsfontosságú szerepük van az élelmiszer-hulladék csökkentésében a hulladékgazdálkodással kapcsolatos felelősségi köreik és hatásköreik, helyi kampányok kezdeményezésére és rendezésére irányuló képességeik, valamint a civil társadalommal és a karitatív szervezetekkel fennálló közvetlen kapcsolatuk és a velük folytatott együttműködésük révén, tekintettel a közbeszerzésekben meglévő jelentős részesedésükre és sok esetben az oktatási intézmények feletti hatáskörükre;

BA.

mivel a bevált gyakorlatok európai és nemzetközi szintű cseréje, valamint a fejlődő országoknak biztosított segítségnyújtás kifejezetten fontos az élelmiszer-hulladék elleni világszintű küzdelemben;

BB.

mivel 2013 második féléve óta az Európai Parlament átfogó irányelvet valósít meg, amelynek célja az étkeztetési szolgálatai által termelt élelmiszer-hulladék drasztikus csökkentése; mivel a túltermelésből származó el nem fogyasztott élelmiszert a Parlament fő brüsszeli létesítményei eladományozzák;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

53.

54.

55.

56.

57.

58.

59.

60.

61.

62.

63.

64.

65.

66.

67.

68.

69.

70.

71.

72.

73.

74.

75.

76.

77.

78.

79.

80.

81.

82.

83.

84.

85.

86.

87.

88.

89.

90.

91.

92.

93.

94.

95.

96.

97.

98.

99.

100.

101.

102.

103.

104.

105.

106.

107.

108.

109.

110.

111.

112.

113.

114.

115.

116.

117.

118.

119.

120.

121.

122.

123.

124.

125.

126.

127.

128.

129.

130.

131.

132.

133.

134.