EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2017.3.7.

COM(2017) 116 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a közúti fuvarozói szakma gyakorlását lehetővé tévő feltételek közös szabályainak megállapításáról szóló 1071/2009/EK rendelet bizonyos rendelkezéseinek 2013. január 1. és 2014. december 31. közötti végrehajtásáról

(A Bizottság 2. jelentése a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó bizonyos előírások tagállami végrehajtásáról)

I.Bevezetés

Ez a jelentés a közúti fuvarozói szakma gyakorlását vizsgálja a tagállamokban abból a célból, hogy biztosítsa a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról és a 96/26/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1071/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 1 (a továbbiakban az „1071/2009/EK rendelet”) alkalmazásának szigorúbb nyomon követését. A rendelet hatálya kiterjed az Európai Unióban székhellyel rendelkező és a közúti fuvarozói szakmát gyakorló, valamint e szakmát gyakorolni szándékozó minden vállalkozásra. A közúti fuvarozói szakma egyaránt magában foglalja a közúti árufuvarozói szakmát 2 és a közúti személyszállítói szakmát 3 . A vállalkozások egyes kategóriái − például a 3,5 tonna össztömeget meg nem haladó gépjárműveket alkalmazó vállalkozások − mentesülnek a rendelet hatálya alól 4 . Az 1071/2009/EK rendelet a közúti árufuvarozói és személyszállítói szakma gyakorlásának engedélyezésére vonatkozó közös szabályokat határoz meg.

A rendelet 3. cikkével összhangban a közúti fuvarozói szakmát gyakorló vállalkozásoknak rendelkezniük kell tényleges és állandó székhellyel valamely tagállamban, jó hírnévvel, megfelelő pénzügyi helyzettel és a szükséges szakmai alkalmassággal. Ezenfelül a rendelet 4. cikke alapján a közúti fuvarozási vállalkozások kötelesek kijelölni egy szakmai irányítót, aki rendelkezik szakmai alkalmassági bizonyítvánnyal, amely igazolja, hogy birtokában van a szállítási tevékenységek jogi és ágazati követelményekkel összhangban történő, tényleges és folyamatos szervezéséhez szükséges készségeknek és tudásnak. A tagállamok feladata ügyelni arra, hogy a fuvarozási vállalkozások eleget tegyenek az 1071/2009/EK rendeletben előírt feltételeknek. Emellett a tagállamok közötti jól szervezett igazgatási együttműködés kulcsfontosságú szerepet tölt be az Európai Unióban működő vállalkozások felügyelete terén tapasztalható hatékonyság javításában.

Az 1071/2009/EK rendelet 26. cikkének (1) bekezdése meghatározza a tagállamok és a Bizottság jelentéstételi kötelezettségének határidejét:

A rendelet 26. cikkében megfogalmazott követelmények szerint a rendelet hatálybalépésének időpontjától számítva a tagállamok kétévente elkészítik és megküldik a Bizottságnak a hatáskörrel rendelkező hatóságok tevékenységéről szóló jelentésüket.

A tagállamok által szolgáltatott adatok alapján a Bizottság kétévente jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács számára.

A tagállamok által készített nemzeti jelentések alapvető forrását képezik a Bizottság jelentésének. A rendelet 26. cikke meghatározza, hogy milyen adatokat kell tartalmaznia a nemzeti jelentéseknek:

„a) ágazati áttekintés, tekintettel a jó hírnévre, a pénzügyi helyzetre és a szakmai alkalmasságra;

b) a kibocsátott, felfüggesztett, visszavont engedélyek száma éves és típusonkénti felbontásban, valamint az alkalmatlanná nyilvánítások száma indokolással;

c) az egyes években kibocsátott, szakmai alkalmasságot igazoló bizonyítványok száma;

d) a nemzeti elektronikus nyilvántartásokhoz és azok illetékes hatóságok általi használatához kapcsolódó központi statisztika; és

e) a 18. cikk (2) bekezdése értelmében a többi tagállammal folytatott információcsere áttekintése, beleértve különösen a többi tagállamnak bejelentett jogsértések éves számát, valamint a 18. cikk (3) bekezdése alapján beérkezett kérelmek és válaszok éves számát is.”

Ez a jelentés foglalkozik a nemzeti adatszolgáltatás minőségével és a benyújtási határidő betartásával (II. szakasz), valamint elemzi a tagállamok által készített jelentéseket (III. szakasz). A IV. szakasz ismerteti a következtetéseket.

II.Az adatok benyújtása

Ez az 1071/2009/EK rendelet keretében elkészült második jelentés, amely a 2013. január 1. és 2014. december 31. közötti időszakot fedi le. Az első jelentés 5 a 2011. december 4. (a rendelet hatályba lépésének időpontja) és 2012. december 31. közé eső időszakkal foglalkozott. Ez a jelentéstételi időszak az 1071/2009/EK rendelet 26. cikkének (2) bekezdése értelmében összhangban van a közúti szállításra vonatkozó szociális jogszabályok végrehajtásáról szóló jelentéssel 6 . Az összehangolás révén a tagállamok és az érdekeltek a belső piac és a szociális szabályok tekintetében azonos időszakra vonatkozó, átfogó áttekintést kapnak az ágazatról.

A rendelet 26. cikkében megfogalmazott jelentéstételi kötelezettség ellenére a jelentés elkészítésének időpontjáig hat tagállam − Ausztria, Belgium, Ciprus, Hollandia, Magyarország és Portugália − mulasztotta el nemzeti jelentésük benyújtását. Néhány tagállam a 2015. szeptember 30-i határidőhöz képest tetemes késéssel szolgáltatta be az adatokat, ami jelentős kihatással volt a jelen bizottsági jelentés elkészülésének idejére. Számos jelentésből kimaradtak egyes előírt információk, ami megnehezítette az átfogó elemzés megvalósítását. Az is előfordult, hogy a benyújtott adatok nem a kért időszakra vonatkoztak.

A következetesség, illetve annak érdekében, hogy az illetékes nemzeti hatóságoknak segítséget nyújtsanak jelentéstételi kötelezettségük teljesítéséhez, a Bizottság szolgálatai 2015-ben lehetőséget biztosítottak a tagállamoknak arra, hogy a második jelentéstételi időszaktól kezdődően formanyomtatványt használjanak. A nemzeti jelentést benyújtó legtöbb tagállam igénybe vette a formanyomtatványt.

Mivel a mostani jelentéstételi időszak folyamán nem ugyanazok a tagállamok nyújtották be jelentésüket, mint az első jelentéstételi időszak során, emellett a két jelentéstételi időszak időtartama is eltérő 7 , a jelentéstételi időszakok nem összehasonlíthatók, illetve összevetésük nem vezetne ésszerű következtetésekhez. Ezért ebben a jelentésben ilyen összevetésre nem kerül sor.

A Bizottság megbízást adott az 1071/2009/EK és az 1072/2009/EK rendelet utólagos értékelő tanulmányának elkészítésére 8 . Ez a jelentés a releváns pontokon felhasználja a tanulmányban közzétett információkat.

III.A közúti fuvarozói szakma gyakorlásával kapcsolatos adatok elemzése

1. A közúti fuvarozási ágazat áttekintése jó hírnév, pénzügyi helyzet és szakmai alkalmasság szempontjából

A jelentésnek ez a része a tagállamok által szolgáltatott információk alapján felvázolja a nemzeti követelményeket, az ellenőrzések megszervezését, a rendelkezések betartásának szintjét, valamint a felmerült nehézségeket. A tagállamok által készített jelentések töredékes mivoltából adódóan az áttekintés nem átfogó jellegű. A tagállami jelentéseket szükség esetén kiegészítettük a fent említett értékelő tanulmányból származó adatokkal.

Mint ahogy azt az 1071/2009/EK rendelet 3. cikkének (2) bekezdése bizonyos feltételek teljesülése esetén lehetővé teszi, több tagállam nemzeti követelményeket határozott meg, amelyeket a rendelet által előírt négy kritérium (tényleges és állandó székhely, jó hírnév, megfelelő pénzügyi helyzet és szükséges szakmai alkalmasság) mellett teljesíteni kell a közúti fuvarozói szakma gyakorlásához. Szlovákia például kiegészítő követelményként a szakmai irányítók minimális életkorát 21 évben határozta meg. Ausztria azt a feltételt szabta, hogy a közúti fuvarozóknak településükön, illetve a településükhöz tartozó vagy azzal szomszédos közigazgatási körzetben lévő másik településen rendelkezniük kell a szükséges közúton kívüli parkolóhelyekkel. Spanyolország azzal egészítette ki a feltételeket, hogy a fuvarozói szakmát gyakorolni szándékozóknak három gépjárművel kell rendelkezniük, amelyek hasznos terhelhetősége legalább 60 tonnát tesz ki 9 . Franciaország, Olaszország és Lettország úgy határozott, hogy a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó szabályok teljesítésének kötelezettségét kiterjeszti a 3,5 tonna megengedett össztömeget meg nem haladó gépjárművekkel rendelkező közúti árufuvarozókra.

A közúti fuvarozó szakma gyakorlására vonatkozó, a rendeletben előírt négy követelmény betartásának ellenőrzése, valamint az ellenőrzések száma tekintetében jelentős eltérés figyelhető meg a tagállamok között.

Észtország jelentéséből kiderül, hogy a rendelet által előírt követelmények betartásának ellenőrzését egy kockázatalapú rendszer szerint végzik, amely elsősorban a közúti fuvarozás szabályainak súlyos vagy gyakori megsértése terén fokozott kockázatot jelentő vállalkozásokra összpontosít.

Írországban a jó hírnév, a pénzügyi helyzet és a szakmai alkalmasság ellenőrzését a vállalkozások engedélyének megújítására szolgáló eljárás keretében legalább ötévente elvégzik. Az ellenőrzésekre azonban gyakrabban is sor kerülhet azon fuvarozók esetében, amelyek megítélés szerint fokozott kockázatot jelentenek, vagy felhívták magukra az illetékes hatóság figyelmét. A jó hírnév meglétét a szakmai irányító és a többi érintett személy átvilágítása révén ellenőrzik, amihez a nemzeti rendőrség keretén belül működő Nemzeti Átvilágítási Szolgálat segítségét veszik igénybe. Az átvilágítási szolgálat továbbítja a jó hírnév megállapításához használható ítéletek jegyzékét az illetékes hatóságnak. A fuvarozói engedély 5 éves érvényességi ideje alatt a fuvarozóknak rendes esetben nem szükséges kiegészítő információkat szolgáltatniuk az engedélyező hatóság számára. Erre kizárólag akkor kerül sor, ha a hatóság valamely fuvarozó tekintetében kockázatot azonosított.

Lettországban a pénzügyi helyzetre vonatkozó követelményeknek való megfelelés ellenőrzését a vállalkozások nyilvántartását végző szerv által szolgáltatott éves jelentésekben szereplő információk alapján végzik. Ezenfelül a fuvarozói tevékenységek engedélyezését megelőzően ellenőrzik mind a négy feltétel teljesülését. Az engedélyek felfüggesztésére többnyire az állami adófelügyelet kérése alapján került sor, amikor az adófelügyelet úgy határozott, hogy felfüggeszti a fuvarozó vállalat gazdasági tevékenységét. Miután Lettországban a közösségi engedélyek hiteles másolatát és a belföldi fuvarozási engedélyeket az egyes gépjárművekre bocsátják ki, és csupán legfeljebb tizenkét hónapos időtartamra, a négy követelménynek való megfelelés elmulasztása esetén nem újítják meg az adott közösségi engedély hiteles másolatát, illetve a belföldi fuvarozási engedélyt. A jó hírnév meglétét a szakmai irányító, a vállalkozás és annak igazgatótanácsi tagjai tekintetében ellenőrzik. A szakmai irányító vagy az igazgatótanácsi tagok leváltása esetén ellenőrzik minden egyes új tag jó hírnevét.

Spanyolországban két módon ellenőrzik a szakma gyakorlására vonatkozó feltételek betartását. Az egyik módszer alapján felkérik a vállalkozásokat arra, hogy nyújtsanak be a négy követelménynek való megfelelésüket alátámasztó dokumentumokat. A másik módszer keretén belül helyszíni ellenőrzést végző felügyelőket küldenek a vállalkozások telephelyeire. Spanyolországban a közúti fuvarozással foglalkozó vállalkozásoknak kétévente kell kérvényezniük engedélyük megújítását, így a négy követelmény betartásának ellenőrzésére kétévente kerül sor. Ezen túlmenően minden évben egy vizsgálatsorozat keretében ellenőrzik, hogy azon vállalkozások, amelyek engedélyét nem újították meg, nem folytatnak-e fuvarozói tevékenységet. Ennek jegyében 2013-ban 354 vállalkozást ellenőriztek, és 3-at sújtottak szankcióval engedély nélküli fuvarozói tevékenység végzése miatt, míg 2014-ben az ellenőrzött 1184 vállalkozás vonatkozásában 36 jogsértést tártak fel.

Lengyelországban 400 felügyelőt bíztak meg azzal, hogy ellenőrizze a közutakat és a közúti árufuvarozók telephelyeit. A felügyelők által összegyűjtött információkat továbbítják a Nemzetközi Fuvarozási Iroda, valamint a közösségi engedélyeket kibocsátó és az 1071/2009/EK rendeletben szereplő négy követelményt ellenőrző helyi hatóságok számára. Lengyelországban olyan hely tekinthető állandó és tényleges székhelynek, amely rendelkezik a fuvarozói tevékenységek strukturált és folyamatos végzését lehetővé tévő műszaki felszereléssel és eszközökkel, és amely magában foglalja a következő elemek legalább egyikét: parkolóhely; kirakodási hely; járművek karbantartására szolgáló felszerelés.

Németországban csupán regionális szinten létezett kockázatértékelő rendszer, 2014 júliusától azonban működésbe lépett az egész országra kiterjedő kockázatértékelő rendszer. A jogsértéseket 5 ponttal (legsúlyosabb jogsértések), 3 ponttal (súlyosabb/súlyos jogsértések) vagy 1 ponttal (egyéb jogsértések) értékelik. A vállalkozásokat abban az esetben sorolják fokozott kockázatú kategóriába, ha összegyűjtöttek 5 pontot (legfeljebb 10 gépjárművel rendelkező vállalkozások esetén), 8 pontot (50 gépjárműig) vagy 11 pontot (több mint 50 gépjármű esetén).

Az egyesült királyságbeli Vezető- és Gépjárműszabvány-ügyi Ügynökség 2006 óta működteti OCRS (fuvarozók megfelelőségére vonatkozó kockázati mutató) rendszerét. A rendszert 2012-ben továbbfejlesztették annak érdekében, hogy javítsák előrejelző képességét. Az OCRS rendszer információkat tartalmaz a műszaki vizsgálattal kapcsolatos jogsértésekről, amelyek összefüggést mutatnak más jogsértésekkel.

Dániában valamennyi nemzeti vagy közösségi engedélyért folyamodó új kérelmezőt ellenőriznek, hogy rendelkeznek-e megfelelő pénzügyi helyzettel, szakmai alkalmassággal és állandó székhellyel, illetve vizsgálják adósságállományukat is. A jó hírnév meglétét csak akkor ellenőrzik, ha a rendőrség problémát jelzett, vagy bármely más jel problémás esetre utal. A jogsértéseket − amelyek magunkban foglalják a rendőrség által közúti ellenőrzések során felderített jogsértéseket − 5 évig tartják nyilván. A dán hatóság jellemzően ellenőriz minden új kérelmezőt, továbbá mintegy 250 működő fuvarozót. Utóbbiak a kockázatértékelő rendszer alapján kerülnek kiválasztásra. A fuvarozóknak az első két engedély megszerzéséhez teljesíteniük kell a 150 000 DKK (mintegy 20 000 EUR) összegre rúgó kezdeti pénzügyi kötelezettséget, miközben az 1071/2009/EK rendelet csupán 9000 EUR tartalékot ír elő az első gépjármű és 5000 EUR tartalékot minden további gépjármű vonatkozásában 10 . Dániában minden további gépjármű tekintetében 40 000 DKK (mintegy 5400 EUR) összegre van szükség. További előírás, hogy a vállalkozások kormányzattal szembeni tartozása nem haladhatja meg az 50 000 DKK-t (mintegy 6700 EUR). A vállalkozások megfelelő pénzügyi helyzetének ellenőrzése során a Dán Közlekedési Hatóság ez ügyben lekéri az adatokat a Dán Adóhatóságtól.

Románia kockázatértékelő rendszere valamennyi fuvarozó vállalatra kiterjedően vizsgálja az összes közúti fuvarozási kihágást magában foglaló jogsértéseket. Új fióktelep megnyitása esetén ellenőrzik, hogy rendelkezik-e állandó és tényleges székhellyel.

Hollandiában a Holland Közúti Árufuvarozók Belföldi és Nemzetközi Szállításért Felelős Szervezete kifejlesztett egy módszert azon fuvarozók azonosítására, amelyek esetében felmerül annak kockázata, hogy már nem tesznek eleget a megfelelő pénzügyi helyzetre vonatkozó követelménynek. A kockázatosnak ítélt fuvarozókat szigorú ellenőrzésnek vetik alá. Amennyiben egy magas kockázatot képviselő fuvarozó nem képes az 1071/2009/EK rendelet 13. cikkében meghatározott határidőn belül eleget tenni a megfelelő pénzügyi helyzetre vonatkozó követelménynek, akkor visszavonják közösségi engedélyét. E módszer révén biztosították azt, hogy a fuvarozók nemcsak a kérelmezési időszak során, hanem a közösségi engedély teljes érvényességi ideje alatt kötelesek eleget tenni a megfelelő pénzügyi helyzetre vonatkozó követelménynek. A kockázatértékelés kiterjed a szükséges szakmai alkalmasságra is.

Finnországban a kockázatértékelő rendszer a jó hírnév meglétének ellenőrzéséhez kapcsolódik. Valamennyi érintett személy jó hírnevének szisztematikus ellenőrzése megterhelő feladat, pontosan ezért van szükség kockázatértékelésre.

A többi ellenőrzésnél erőforrás-igényesebbnek tekintett állandó és tényleges székhelyre vonatkozó ellenőrzések során tapasztalt nehézségeket illetően több végrehajtó hatóság kihangsúlyozta az ellenőrzések megterhelő voltát, valamint az adott tagállamban nyilvántartott összes közúti fuvarozó vállalkozás ellenőrzéséhez szükséges adminisztratív kapacitás hiányát.

A közúti fuvarozó szakma gyakorlására vonatkozó négy követelmény tekintetében az egyes tagállamok által végrehajtott ellenőrzések száma igen eltérő. Az állandó és tényleges székhelyet illetően például Bulgáriában 2014 folyamán 5640 vállalkozást ellenőriztek, míg Észtországban a 2013−2014 közötti időszak során 120 ellenőrzést tartottak. A 2013−2014 közötti időszakban Észtországban 50 ellenőrzést folytattak a jó hírnévre és 50 ellenőrzést a szakmai alkalmasságra vonatkozóan. Romániában a jó hírnév meglétét illetően 2013-ban 2543, 2014-ben pedig 2760 ellenőrzést tartottak. Spanyolországban a közúti fuvarozói szakma gyakorlását szabályzó négy kritérium tekintetében 12 415 vizsgálatot végeztek a 2013−2014 közötti időszak folyamán (amelyből 10 495 irányult az árufuvarozással és 1920 a személyszállítással foglalkozó vállalatokra).

Végezetül, a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a közúti árufuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó követelményeknek való megfelelés viszonylag magas szintű. Például a Romániában 2014 során az állandó és tényleges székhely tekintetében ellenőrzött 5640 vállalkozás közül mindössze 49 nem rendelkezett ilyen székhellyel. Írország szintén magas megfelelőségi szintről számol be jelentésében, a jogsértések számának közlése nélkül.

2. Engedélyek

Az 1071/2009/EK rendelet 2. cikkében szereplő meghatározás szerint a közúti fuvarozói szakma gyakorlásának engedélyezése „adminisztratív döntés, amely engedélyezi az e rendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő vállalkozás számára a közúti fuvarozói szakma gyakorlását”.

Az „adminisztratív döntés” jogi természete tagállamonként eltérő. A döntés előfeltétele lehet a belföldi fuvarozási engedély és/vagy a nemzetközi fuvarozásra jogosító közösségi engedély megszerzésének, megfelelhet a kizárólagosan belföldi fuvarozásra jogosító engedélynek, illetve jelenthet egyetlen engedélyezési eljárás keretében odaítélt belföldi és nemzetközi fuvarozásra jogosító engedélyt.

Bulgáriában és Litvániában például négy engedélytípus létezik (belföldi személyszállításra, belföldi árufuvarozásra, közösségi személyszállításra és közösségi árufuvarozásra jogosító engedély). Bulgáriában azonban csak egyetlen dokumentumot (vagyis engedélyt) állítanak ki a belföldi és nemzetközi fuvarozásra.

2012-től kezdődően az észtországi székhellyel rendelkező vállalkozások kötelesek közösségi engedélyért folyamodni, amely ebben a tagállamban az egyetlen engedélytípus.

Luxemburgban csupán két engedélytípus létezik: az egyik belföldi, a másik nemzetközi fuvarozásra jogosít.

Romániában kizárólag közösségi engedélyeket adnak ki, amelyek vagy személyszállításra, vagy árufuvarozásra szólnak.

Az Egyesült Királyságban a két fő engedélytípus egyaránt vonatkozik a személyszállítással és az árufuvarozással foglalkozó vállalkozásokra. Ez a két engedélytípus az általános belföldi engedély és a nemzetközi engedély. Nemzetközi engedélyért a nemzetközi fuvarozással foglalkozó vállalkozások folyamodhatnak, amelyek megfelelnek a közösségi engedélyek jogosultjainak. Emellett az Egyesült Királyságban a saját számlás fuvarozók számára léteznek olyan kategóriák, amelyek kívül esnek az 1071/2009/EK rendelet hatókörén. További kategóriát hoztak létre azon személyszállítással foglalkozó szervezetek számára, amelyek nem folytatnak üzleti tevékenységet, ezért nem díjazás ellenében fuvaroznak, úgymint iskolák, jótékonysági szervezetek és közösségi szervezetek.

Mivel a közúti fuvarozói szakmát gyakorló vállalkozások számára kibocsátott „engedély” eltérő jelentéssel bír az egyes tagállamokban, az általuk szolgáltatott mennyiségi adatok közvetlen módon nem vethetők össze. A legtöbb tagállam azonban szolgáltatott egy átfogó adatot a 2014. december 31-én engedéllyel rendelkező fuvarozók számáról, amely referenciaként szolgál a kibocsátott, felfüggesztett és visszavont engedélyek számát illetően. Olaszországban 111 677 engedéllyel rendelkező (áru- és személyszállító) fuvarozó működik, Spanyolországban 93 997, az Egyesült Királyságban 90 418, Franciaországban 68 658, Németországban 59 671, Lengyelországban 32 676, Svédországban 18 092, Finnországban 16 285, Görögországban 13 115 (csak áruszállítók), Bulgáriában 11 294, Horvátországban 10 852, Írországban 5655, Dániában 5618, Szlovéniában 5617, Litvániában 5341, Lettországban 4702, Észtországban 3126, Máltán 663 és Luxemburgban 427.

A rendelkezésre álló adatokból úgy tűnik, hogy az engedéllyel rendelkező vállalkozások döntő többsége közúti árufuvarozó. A jelentést benyújtó tagállamok vonatkozásában a 2014. december 31-i állapot szerint az engedéllyel rendelkező fuvarozók 88%-a engedélyezett közúti árufuvarozó volt, és mindössze 12%-a volt személyszállítást végző fuvarozó 11 . Az egyedüli kivételt Málta jelenti, ahol a személyszállítással foglalkozó vállalkozások száma (578) jóval meghaladta a közúti árufuvarozók számát (85), míg Franciaországban a személyszállítást végző fuvarozók aránya jelentősen túllépte az uniós átlagot (38%).

2.1. A megítélt engedélyek

A kibocsátott engedélyekre vonatkozóan húsz tagállam 12 szolgáltatott adatot. Ezen adatok alapján megállapítható, hogy a húsz tagállam 261 156 13 , közúti fuvarozói szakma gyakorlására jogosító engedélyt bocsátott ki a személyszállítás (29 749) és az áruszállítás (231 407) vonatkozásában.

A kibocsátott engedélyek száma 44-től (Málta) 81 719-ig (Spanyolország) terjedt. A benyújtott adatokat részletesen ismertető táblázatot a jelentés I. melléklete tartalmazza.

A 2014. december 31-én engedéllyel rendelkező vállalkozások számához (lásd a fenti 2. szakaszt) hasonlóan a 2013-ban és 2014-ben kiadott engedélyek többsége (összesen 89%-uk) a közúti árufuvarozókra vonatkozik, és csupán kisebb hányaduk (11%) vonatkozik a személyszállítással foglalkozó vállalkozásokra.

2.2. Visszavont és felfüggesztett engedélyek

Az említett húsz tagállam által szolgáltatott adatok alapján a 2013−2014 közötti időszakban összesen 161 289 engedélyt vontak vissza vagy függesztettek fel. A legjelentősebb számban Spanyolországban vontak vissza és függesztettek fel engedélyeket, a személy- és áruszállítás vonatkozásában összesen 123 758 esetben. A skála másik végén rendkívül kevés visszavonást és felfüggesztést jegyeztek fel Horvátországban (4), Írországban (6) és Romániában (16).

A visszavont és felfüggesztett engedélyekkel kapcsolatos részletes adatokat a jelentés II. melléklete ismerteti.

A jelentésükben az engedélyek visszavonásának és felfüggesztésének okait feltáró tagállamok többségében a visszavonás és felfüggesztés fő indokai az engedély, illetve közösségi engedély lejárta, a vállalat felszámolása, illetve a fuvarozók ez iránti kérelme volt.

Érdemes azonban megemlíteni, hogy két tagállamban az engedélyek visszavonásának vagy felfüggesztésének fő oka ezektől eltérő. Svédországban a visszavonások többsége a tényleges és állandó székhelyre vonatkozó követelmény teljesítésének elmulasztásából fakadt (ezen az alapon 1793 visszavonás történt), míg az Egyesült Királyság a visszavonások fő indokaként a szükséges szakmai alkalmasság hiányát jelölte meg (ezen az alapon 1263 visszavonás és felfüggesztés történt).

3. A szakmai alkalmasságot igazoló bizonyítványok

Az illetékes hatóság által kibocsátott szakmai alkalmasságot igazoló bizonyítványok az 1071/2009/EK rendelet 8. cikke értelmében bizonyságul szolgálnak arra nézve, hogy a járművezető jelöltek sikeresen teljesítették az írásbeli és szóbeli vizsgákat, valamint bizonyítják a szakmai alkalmasságot.

Huszonegy tagállam 14 által nyújtott információk alapján a jelentéstételi időszak alatt 15 483 544 szakmai alkalmasságot igazoló bizonyítványt bocsátottak ki. Ez a számadat egyaránt magában foglalja az 1071/2009/EK irányelv 8. cikkének megfelelő vizsgák alapján kiadott, és – a rendelet 9. cikkében meghatározott mentesség értelmében – a tapasztalat elismerése alapján kibocsátott bizonyítványokat.

A jelentéstételi időszak során az Európai Unióban kibocsátott engedélyek legnagyobb hányadát Spanyolország (410 700), majd azt követően Románia (25 597), Lengyelország (6891), Franciaország (6679) és Németország (6226 16 ) adta ki. Részletes információk a jelentés III. mellékletében találhatók.

4. Alkalmatlanná nyilvánított szakmai irányítók

Amennyiben a szakmai irányító az 1071/2009/EK rendelet 14. cikkének rendelkezéseivel összhangban elveszti jó hírnevét, az illetékes hatóság a szakmai irányítót vállalkozások fuvarozási tevékenységeinek irányítására alkalmatlannak nyilvánítja.

Az alkalmatlanná nyilvánítások számával kapcsolatban adatot szolgáltató legtöbb tagállam 17 úgy nyilatkozott, hogy a jelentéstételi időszak során a személy- és áruszállítás tekintetében egyetlen esetet sem regisztráltak. A jelentést tevő tagállamok közül hétben került sor alkalmatlanná nyilvánításra: Olaszországban (680) 18 , az Egyesült Királyságban (493), Németországban (62), Svédországban (52), Észtországban (7), Finnországban (5) és Franciaországban (1). A tagállamok által benyújtott adatokat a II. melléklet tartalmazza.

5. Információcsere

Az 1071/2009/EK rendelet 16. cikke értelmében valamennyi tagállamnak nemzeti nyilvántartást kell vezetnie azokról a közúti fuvarozási vállalkozásokról, amelyek számára engedélyezték a közúti fuvarozói szakma gyakorlását. A nemzeti nyilvántartásokban rögzítendő adatokra vonatkozó minimumkövetelményeket és a nyilvántartások közúti fuvarozó vállalkozások európai nyilvántartásán (European Registers of Road Transport Undertakings, ERRU) keresztül történő összekapcsolásának közös szabályait a Bizottság 2016/480/EU végrehajtási rendelete 19 határozza meg. A rögzítendő adatok kiterjednek a fuvarozó vállalkozások jó hírnevére, az elkövetett súlyos jogsértésekre, valamint a közösségi engedélyekkel kapcsolatos információkra.

Az ERRU létrehozása a következő lépést képviseli a nemzeti hatóságok közötti együttműködés tervezett megkönnyítése terén, amelynek célja, hogy az 1071/2009/EK rendelet 16. cikkének (5) bekezdésével összhangban megerősítse a közúti fuvarozást érintő uniós jogszabályok határokon átnyúló végrehajtását. Az ERRU nyilvántartás célja, hogy megkönnyítse és költséghatékonyabbá tegye a jogszabályok határokon átnyúló végrehajtását, ehhez azonban arra van szükség, hogy valamennyi tagállam összekapcsolja nyilvántartását és a rendszert ténylegesen használva biztosítsa az adatbázisában tárolt minőségi adatok cseréjét. A nemzeti nyilvántartások összekapcsolását 2012. december 31-ig kellett megvalósítani.

A jelentés összeállításának idején három tagállam 20 még mindig nem csatlakoztatta a közúti fuvarozó vállalkozásokról vezetett nemzeti elektronikus nyilvántartását a rendszerhez. Számos tagállam rendszeresen igénybe veszi az ERRU nyilvántartást a más tagállamokkal folytatott információcseréhez, különösen a jó hírnév és a súlyos jogsértések tekintetében. Általános megítélés szerint az ERRU hasznos eszköz, de az a tény, hogy nem minden tagállam csatlakozott a rendszerhez, komoly akadályt gördít tényleges és hatékony használata elé.

A más tagállamokkal zajló információcseréről csupán tizenkét tagállam 21 számolt be jelentésében. A benyújtott adatok alapján megállapítható, hogy a tagállamok között még nem épült ki teljesen az adminisztratív együttműködési rendszer, bár a legutóbbi jelentéstételi időszak óta tapasztalható némi előrelépés, különösen az ERRU nyilvántartással való összekapcsolódás és annak használata terén. A súlyos jogsértéseket és a jó hírnevet illetően jelentős mértékű információcseréről számolt be Bulgária, Dánia, az Egyesült Királyság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Spanyolország, Svédország és Szlovénia. Az információcsere nagy részét a jó hírnév ellenőrzésére irányuló tagállami kérelmek küldése és fogadása tette ki. A tagállamok által benyújtott adatokat a jelentés IV. melléklete tartalmazza.

IV.Következtetések

Ez a jelentés áttekintést nyújt a tagállamok által az 1071/2009/EK rendelet 26. cikkének értelmében a közúti fuvarozói szakma gyakorlásával kapcsolatban benyújtott információkról. Ezek az információk a 2013. január 1. és 2014. december 31. közötti időszakra vonatkozóan magukban foglalják az 1071/2009/EK rendelet tagállami végrehajtásának a rendelet 26. cikke (1) bekezdésében felsorolt aspektusait.

A tagállamok által szolgáltatott adatok minősége és benyújtásuk határidejének betartása jelentős eltérést mutatott, ami kihatással volt a jelentés általános minőségére. A nagymértékű adathiányból fakadóan a jelentés nem tudta mindenre kiterjedően elemezni az 1071/2009/EK rendelet előírásainak végrehajtását. Az adatszolgáltatás minőségbeli javulásához elengedhetetlen a nemzeti nyilvántartások összekapcsolása az ERRU rendszerrel, ami még nem valósult meg.

Érdemes kihangsúlyozni, hogy a tagállamok közötti adminisztratív együttműködési rendszer még nem teljes körű, bár a legutóbbi jelentéstételi időszak óta jelentős előrelépés történt. A Bizottság támogatja az együttműködés továbbfejlesztését, ami az összes uniós tagállamban megerősítené az 1071/2009/EK rendelet következetes és hatékony végrehajtását.

A Bizottság emlékezteti a tagállamokat arra a kötelezettségükre, hogy az 1071/2009/EK rendelet 26. cikkének (1) bekezdésében felsorolt valamennyi adatot tartalmazó, teljes körű jelentést szolgáltassanak a megadott határidőn belül annak érdekében, hogy mindenre kiterjedő jelentés készülhessen, és elkerülhető legyen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 258. cikke szerinti jogsértési eljárás. A Bizottság felkéri továbbá a tagállamokat, hogy a nemzeti adatszolgáltatások következetessége érdekében a jelentéstételhez használják a formanyomtatványt.

Az 1071/2009/EK rendelet 26. cikkének (2) bekezdésében foglalt előírással összhangban ezt a jelentést a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról szóló, 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 17. cikkében említett jelentéssel egy időben tettük közzé.

(1)

HL L 300., 2009.11.14., 51. o.

(2)

A rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében a „közúti árufuvarozói szakma”: bármely vállalkozás által díjazás ellenében gépjárművel vagy járműszerelvénnyel végzett árufuvarozási tevékenység.

(3)

A rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében a „közúti személyszállítói szakma”: bármely vállalkozás által, a vezetőt is beleértve, kilenc főt meghaladó befogadóképességűnek gyártott és felszerelt, és erre a célra szolgáló gépjárművekkel végzett közcélú vagy meghatározott utascsoportokra kiterjedő, a szállított személyek vagy a szállítás szervezője által megfizetett személyszállítási szolgáltatás.

(4)

A rendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében a „tagállamok ugyanakkor lecsökkenthetik ezt a határértéket az összes vagy egyes közúti fuvarozási kategóriák vonatkozásában”.

(5)

COM(2014) 592 végleges, 2014.9.25.

(6)

A jelentésre a következő rendelet 17. cikke hivatkozik: Az Európai Parlament és a Tanács 561/2006/EK rendelete (2006. március 15.) a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 102, 2006.4.11., 1. o.).

(7)

Az első jelentéstételi időszak megközelítőleg egy évre, míg a második jelentéstételi időszak két évre terjedt ki.

(8)

  http://ec.europa.eu/transport/facts-fundings/evaluations/doc/2015-12-ex-post-evaluation-regulations-2009r1071-and-2009r1072.pdf

(9)

Ez a nemzeti követelmény azonban nem áll összhangban a rendeletben megfogalmazott feltételekkel, ezért a Bizottság 2016. november 17-én úgy határozott, hogy Spanyolország ügyében az Európai Bírósághoz fordul azon az alapon, hogy a kérdéses követelmény aránytalan és – potenciálisan – megkülönböztető jellegű az egészen kis méretű vállalkozásokkal szemben.

(10)

Lásd a rendelet 7. cikkének (1) bekezdését.

(11)

Görögország a jelentésében kizárólag az árufuvarozók számát tüntette fel.

(12)

Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Horvátország, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Németország, Olaszország, Spanyolország, Svédország és Szlovénia.

(13)

A Cseh Köztársaság által közölt számadat a 2015-ben kiadott engedélyekre vonatkozik.

(14)

Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Horvátország, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Málta, Németország, Olaszország, Románia, Spanyolország, Svédország, Szlovákia és Szlovénia.

(15)

A Cseh Köztársaság és Szlovákia esetében a számadatok nem a jelentéstételi időszakra, hanem 2015-re vonatkoznak.

(16)

Németország kizárólag a közúti árufuvarozók számára kibocsátott szakmai alkalmasságot igazoló bizonyítványok számát tüntette fel jelentésében.

(17)

Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Görögország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Románia, Spanyolország és Szlovénia.

(18)

Ez a számadat nem a jelentéstételi időszakot, hanem a 2015. szeptember 8-ig történt valamennyi alkalmatlanná nyilvánítást foglalja magában.

(19)

A Bizottság 2016/480/EU végrehajtási rendelete (2016. április 1.) a közúti fuvarozó vállalkozásokról vezetett nemzeti elektronikus nyilvántartások összekapcsolására vonatkozó közös szabályok megállapításáról és az 1213/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről; HL L 87., 2016.4.2., 4. o.

(20)

Lengyelország, Luxemburg és Portugália.

(21)

Bulgária, Dánia, az Egyesült Királyság, Észtország, Franciaország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Románia, Spanyolország, Svédország és Szlovénia.

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2017.3.7.

COM(2017) 116 final

MELLÉKLETEK

a következőhöz

A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a közúti fuvarozói szakma gyakorlását lehetővé tévő feltételek közös szabályainak megállapításáról szóló 1071/2009/EK rendelet bizonyos rendelkezéseinek 2013. január 1. és 2014. december 31. közötti végrehajtásáról

(A Bizottság 2. jelentése a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó bizonyos előírások tagállami végrehajtásáról)

I. melléklet − A megítélt engedélyek

II. melléklet − Visszavont és felfüggesztett engedélyek, valamint szakmai irányítók alkalmatlanná nyilvánítása

III. melléklet − A kibocsátott szakmai alkalmasságot igazoló bizonyítványok száma

IV. melléklet − Más tagállamokkal folytatott információcsere

(1)

2015-ben.

(2)

2015-ben.

(3)

2014-ben (2013-ra vonatkozóan nincs adat).

(4)

2014-ben (2013-ra vonatkozóan nincs adat).

(5)

Ez a számadat a 2015. szeptember 8-ig történt valamennyi alkalmatlanná nyilvánítást foglalja magában.

(6)

2015-ben.

(7)

2015-ben.

(8)

Az adatok a 2014.9.5. és 2014.12.31. közötti időszakra vonatkoznak.