24.12.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 484/23

(1)

Ez a határozattervezet az optikailemez-meghajtók egyes globális beszállítóit magában foglaló kartellre vonatkozik. A határozattervezet értelmében e beszállítók összehangolták magatartásukat a két személyiszámítógép-gyártó – a Dell Inc. (a továbbiakban: Dell) és a Hewlett Packard (a továbbiakban: HP) – által szervezett, optikailemez-meghajtókkal kapcsolatos ajánlattételi eljárások során.

(2)

A határozattervezet szerint a kartellben az alábbi vállalkozások vagy közös vállalkozások vettek részt: Philips (2), Lite-On (3), Philips-Lite-On (4), Hitachi-LG (5), Toshiba-Samsung (6), Sony (7), Sony Optiarc (8) és Quanta Storage Inc.

(3)

Az ügy a Philips, a Lite-On és a Philips & Lite-On által együttesen benyújtott, bírság alóli mentességre vonatkozó kérelemből fakad. A későbbiekben a Hitachi-LG is engedékenység iránti kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz. Az érintett többi fél közül egyik sem nyújtott be engedékenység iránti kérelmet.

(4)

A Bizottság helyszíni szemlét nem végzett. A Bizottság 2009 júniusában célzott tájékoztatási kérelmet intézett az optikailemez-meghajtók ágazatában tevékenykedő több vállalkozáshoz.

(5)

A Bizottság 2012. július 18-án kifogásközlést fogadott el (a továbbiakban: a kifogásközlés). A kifogásközlésről értesítést kaptak a határozattervezet tárgyát képező vállalkozások bizonyos gazdálkodó egységei, továbbá egy másik vállalkozás is.

(6)

A Bizottság 2014. február 18-án két kiegészítő kifogásközlést fogadott el (a továbbiakban: a 2014. februári kiegészítő kifogásközlések): az egyik címzettjei a Koninklijke Philips N.V., a Lite-On IT Corporation és a Philips & Lite-On Digital Solutions Corporation vállalkozások voltak, a másiké pedig egy egyéb vállalkozás. A 2014. februári kiegészítő kifogásközlések célja a kifogásközlés címzettjeivel szemben azoknak az állítólagos jogsértéssel kapcsolatos felelősségét illetően megfogalmazott kifogások pontosítása, módosítása és kiegészítése volt.

(7)

A Bizottság 2015. június 1-jén újabb kiegészítő kifogásközlést fogadott el (9). E kiegészítő kifogásközlés (a továbbiakban: a 2015. júniusi kiegészítő kifogásközlés) egyetlen célja az volt, hogy a kifogásközlést, valamint a 2014. februári kiegészítő kifogásközléseket kiegészítse oly módon, hogy ugyanazokat a kifogásokat kiterjessze olyan további jogi személyekre is, amelyek anyavállalatai (vagy elődjei) már a kifogásközlés címzettje voltak. A Bizottság a 2015. júniusi kiegészítő kifogásközlést ugyancsak megküldte ezen további jogi személyek anyavállalatai részére. A kifogásközlés egyéb címzettjeit a 2015. júniusi kiegészítő kifogásközlés nem érintette, amely nem módosította, illetve nem terjesztette ki a kifogásközlésben e címzettekkel szemben megfogalmazott kifogásokat.

(8)

Két érintett fél a kifogásközlésre adott írásbeli válaszában bírálta a kifogásközlés egyik – az állítólagos összejátszásra irányuló kapcsolatok konkrét eseteit felsoroló táblázatot tartalmazó – mellékletére vonatkozó általános hivatkozásokat. A kifogásközlést és a szóban forgó mellékletet felülvizsgáltam. E felek állításaival szemben az érintett melléklet lehetővé tette, hogy a kifogásközlés címzettjei azonosítsák a konkrét eseteket és az őket terhelő bizonyítékokat, és ezekből körvonalazódjon számukra, hogy a Bizottság milyen következtetéseket készül levonni a mellékletben felsorolt minden egyes kapcsolat tekintetében. Ez az értékelést megerősítették a kifogásközlésben foglalt valamennyi állítás tekintetében védekező érvelés benyújtására képes érintett felek. Mivel a kifogásközlés és a 2015. júniusi kiegészítő kifogásközlés – a címzettek listájától eltekintve – lényegében azonos, ideértve a kérdéses mellékletet is, a 2015. júniusi kiegészítő kifogásközlés tekintetében hasonló értékelés tűnik helytállónak.

(9)

A Versenypolitikai Főigazgatóság (a továbbiakban: DG COMP) a kifogásközlés több címzettje esetében meghosszabbította a kifogásközlés írásbeli megválaszolására biztosított, eredetileg 8 hétben megállapított időszakot. A kifogásközlés két másik címzettjétől érkezett hozzám indokolással ellátott kérelem a szóban forgó időszak meghosszabbítása iránt, mivel a DG COMP ezeket a kérelmeket korábban elutasította. Engedélyeztem a határidő egy héttel és egy munkanappal történő meghosszabbítását.

(10)

A 2014. februári kiegészítő kifogásközlés címzettjei az írásbeli válasz céljára számukra biztosított időszakon – azaz a kézhezvételtől számított négy héten – belül megküldték válaszaikat.

(11)

A 2015. júniusi kiegészítő kifogásközlésre való válaszadáshoz a DG COMP közel öthetes időszakot határozott meg a szóban forgó kiegészítő kifogásközlés kézhezvételétől számítva. Valamennyi címzett megküldte válaszát az említett határidőn belül.

(12)

A kifogásközlés kézhezvételét követően a kifogásközlés címzettjei éltek azzal a lehetőségükkel, hogy betekintsenek a bizottsági anyag azon részeibe, amelyek csak a Bizottság helyiségeiben voltak hozzáférhetők. A DG COMP a hozzáférhető anyag többi részét elektronikus tárolóeszközön bocsátotta az érintett címzettek rendelkezésére.

(13)

A DG COMP elbírált néhány további iratbetekintésre irányuló kérelmet is.

(14)

A 2014. februári kiegészítő kifogásközlést kísérő levélben a DG COMP kifejtette, hogy azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján a kiegészítő kifogásközlések egyes címzettjeivel szembeni kifogásokat megállapította, vagy maguk az érintett címzettek nyújtották be, vagy a 2014. februári kiegészítő kifogásközlés elfogadását követő iratbetekintés részeként bocsátották azokat a rendelkezésükre. Következésképpen a DG COMP nem tartotta szükségesnek, hogy a 2014. februári kiegészítő kifogásközlés elfogadása után további iratbetekintésre kerüljön sor.

(15)

A 2015. júniusi kiegészítő kifogásközlés címzettjei éltek azzal a lehetőségükkel, hogy betekintsenek a bizottsági anyagba.

(16)

A DG COMP 2015. március 13-án levelet küldött az érintett felek számára, amelyhez csatolta a Dell és a HP által benyújtott kiegészítő dokumentumokat. A DG COMP 2015. június 3-i tényállást közlő levelében tájékoztatta e feleket a Bizottság szándékáról, miszerint fel kívánja használni ezeket a dokumentumokat a jelen ügyben.

(17)

A DG COMP a tényállást közlő levél e-mail útján történő kézhezvételétől számított két hétben határozta meg azt a határidőt, ameddig írásbeli válasz nyújtható be az említett tényállást közlő levélre. Egy fél kivételével valamennyi érintett fél megküldte válaszát az adott határidőn belül. A DG COMP a fennmaradó egy fél részére egy héttel meghosszabbította a válaszadásra rendelkezésre álló időszakot.

(18)

2012. október 31-én megkaptam a Dell indokolással ellátott kérelmét, amelyben a Dell érdekelt félként történő meghallgatását kérte az 1/2003/EK rendelet (10) 27. cikke és a 773/2004/EK rendelet (11) 13. cikke szerint. A 2011/695/EU határozat 5. cikke (2) bekezdésével összhangban úgy találtam, hogy e rendelkezések értelmében a Dell igazolta „kellő érdekeltségét”. Ezért elfogadtam a Dellt érdekelt harmadik félként.

(19)

A 773/2004/EK bizottsági rendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerint a DG COMP írásban tájékoztatta a Dellt az eljárás jellegéről és tárgyáról, és a Dell ezt követően írásban ismertette álláspontját.

(20)

A szóbeli meghallgatásra másfél napon keresztül, 2012. november 29–30-án került sor. Ezen a kifogásközlés címzettjei közül egy kivételével valamennyi vállalkozás részt vett. Zárt ülésekre nem került sor.

(21)

A Dellnek a szóbeli meghallgatáson való részvételre irányuló kérelmét elutasítottam. A 2011/695/EU határozat 6. cikkének alkalmazásában azt nem tekintettem „helyénvalónak” (12). Először, a Dell jelenléte nagy valószínűséggel visszatartotta volna a mentesség vagy engedékenység iránti kérelmet benyújtó feleket attól, hogy a szóbeli meghallgatáson teljes körűen és aktívan részt vegyenek. Másodszor, általánosabban véve, annak engedélyezése, hogy egy potenciálisan kártérítési igénnyel fellépő fél részt vegyen a szóbeli meghallgatáson, visszatartó hatást gyakorolhatott volna a Bizottság engedékenységi programjára. Harmadszor, a Dell jelenlétével esetleg csökkent volna a Bizottság és a kifogásközlés címzettjei közötti eszmecsere nyitottsága, és ennek következtében fennállt volna a kockázata, hogy az érintett felek kevésbé képesek hatékony védekezési érvelésre. Negyedszer, nem tartottam valószínűnek, hogy a Dell – amely elől az állítólagos összejátszást eltitkolták – a helyzeténél fogva érdemben hozzá tudott volna járulni a szóbeli meghallgatás során az ügyre vonatkozó tények tisztázásához (13). Ötödször, a Dell korábban nem kapott betekintési jogot a kifogásközléshez vagy a vizsgálati anyaghoz, miközben a szóbeli meghallgatás során a megbeszélések előreláthatóan a kifogásközlés értelmezésére és a vizsgálati anyagban található bizonyítékokra összpontosultak. Végül számításba kellett venni azt is – jóllehet nem ez volt a döntő indok a döntésem meghozatalánál –, hogy a Dellhez hasonló harmadik felek által a szóbeli meghallgatás előkészítésének előrehaladott szakaszában benyújtott kérelmek nagy valószínűséggel megzavarták volna a szóbeli meghallgatás szervezését (14).

(22)

A meghallgatás során a DG COMP kérdést intézett az egyik közös vállalkozáshoz az anyavállalata által az adott közös vállalkozás megalapításakor hatályban lévő uniós összefonódás-ellenőrzési szabályokkal összhangban benyújtott összefonódás-ellenőrzési bejelentésben (CO-formanyomtatvány) tett nyilatkozatra vonatkozóan. Figyelmeztettem az érintett felet, hogy véleményem szerint ez a kérdés eljárási hibát képez, és a fél úgy dönthet, hogy tartózkodik a válaszadástól. Az uniós összefonódás-ellenőrzési szabályok szerint a Bizottság nem használhatja fel a valamely összefonódás-ellenőrzési eljárás során szerzett információkat egy attól különböző (kartelljogi) eljárás céljaira (15). Mivel az érintett fél a kérdés megválaszolása mellett döntött, azt a következtetést vontam le, hogy nem akadályozták a védelemhez való jogának tényleges gyakorlásában.

(23)

A 2014. februári és 2015. júniusi kiegészítő kifogásközlésekre adott írásbeli válaszaikban az érintett címzettek nem kértek lehetőséget arra, hogy érveiket kifejthessék a szóbeli meghallgatás során (16).

(24)

Az érintett felek meghallgatását követően a Bizottság egy vállalkozás esetében megszüntette az eljárást. Két vállalkozás és egy közös vállalkozás tekintetében a Bizottság nem tartotta fenn határozatában a kifogásközlésben, a 2014. februári kiegészítő kifogásközlésekben és a 2015. júniusi kiegészítő kifogásközlésekben (a továbbiakban együttesen: a kifogásközlések) szereplő kifogásokat, tekintettel arra, hogy ezen kifogások az optikailemez-meghajtók két szóban forgó vásárlója közül az egyikhez kapcsolódó magatartásra vonatkoztak.

(25)

A kifogásközlésekkel ellentétben a határozattervezet címzettjeivel szemben semmilyen súlyosbító körülmény nem áll fenn.

(26)

A határozattervezet szerint a határozat címzettjei 2004. június 23. és 2008. november 25. között vettek részt kartellben. Ez a teljes időtartam rövidebb a kifogásközlésekben szereplő állítólagos időtartamnál. Azon időtartamok, ameddig a határozattervezet egyes címzettjei felelősségre vonhatók, valamennyi esetben rövidebbek a kifogásközlésekben megállapított megfelelő időtartamoknál. A felelősségre vonható gazdálkodó egységek felelősségi idejének csökkentése hozzávetőlegesen hét hónap és kevéssel több mint négy év és nyolc hónap között változik.

(27)

Ezen túlmenően a kifogásközlések – az EUMSZ 101. és 102. cikkével kapcsolatos eljárások lefolytatására vonatkozó legjobb gyakorlatokról szóló bizottsági közlemény (17) 85. pontjával összhangban – lehetőséget biztosítottak az érintett felek számára a bírságok megállapításához alkalmazni szándékozott módszerre vonatkozó észrevételeik benyújtására. Az erre vonatkozóan benyújtott észrevételek fényében a Bizottság a határozattervezetben módosított megközelítést alkalmaz a bírságok kiszámításának céljából az árbevétel becsült értékének megállapítására.

(28)

A 2011/695/EU határozat 16. cikkének megfelelően megvizsgáltam, hogy a határozattervezet csak olyan kifogásokat érint-e, amelyekre vonatkozóan a feleknek lehetőségük nyílt álláspontjuk ismertetésére, és ezt megerősítő következtetésre jutottam.

(29)

Összességében véve megállapítom, hogy az ügyben tiszteletben tartották az eljárási jogok hatékony gyakorlását.