10.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 75/6

Előadó:

Antonio GARCÍA DEL RIEGO

1.1.

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy folytassa az innovatív és gyorsan növekvő vállalkozások létrehozásának támogatására irányuló politikai javaslatok kidolgozásával kapcsolatos erőfeszítéseit, és azt javasolja, hogy ezeket a kezdeményezéseket egyetlen, a különböző főigazgatóságok által megvalósított innovatív politikák közötti szinergiák felméréséért, nyomon követéséért és megteremtéséért felelős egység hajtsa végre, irányítsa és koordinálja. Ezeknek a politikai javaslatoknak meg kell erősíteniük az egységes piacot, valamint azokat a klasztereket és ökoszisztémákat, amelyekben induló innovatív vállalkozások jönnek létre, fejleszteniük kell az európai tőkepiacok tőkekomponensét, ösztönözniük kell, hogy az oktatási programok középpontjában a jövő munkahelyei álljanak, és minimalizálniuk kell az új vállalkozások indításával kapcsolatos költségeket és bürokráciát.

1.1.1.

Az Európai Bizottságnak folytatnia kell az egységes piac meglévő szabályainak érvényesítésére irányuló munkáját: a hosszú távú harmonizációs projektek, mint például a számviteli és fizetésképtelenségi standardok, a szakmai és tudományos képesítések automatikus elismerése, a digitális egységes piaci stratégia gyorsított végrehajtása és a tőkepiaci unióra vonatkozó kezdeményezés (1) teljes körű megvalósítása nagyban segítené, hogy az EU kiaknázhassa egy valódi egységes piac valamennyi lehetőségét. A határokon átnyúló szerződéskötésre vonatkozó egyszerű és hatékony szabályok várhatóan fellendítik a határokon átnyúló elektronikus kereskedelmet, csökkentik a fogyasztói jog széttagoltságát, valamint a vállalkozások szabálykövetéssel kapcsolatos költségeit.

1.1.2.

A saját tőkével történő finanszírozást szélesebb körben kell alkalmazni annak érdekében, hogy támogatást nyújtson az induló innovatív vállalkozásoknak azok fejlesztési szakaszában. Ez egyebek mellett egy semlegesebb adózási rendszert feltételez, amely egyformán kezeli a hitelből és a saját tőkével történő finanszírozást azáltal, hogy lehetővé teszi mind a kamat-, mind az osztalékfizetés levonását az adóból (2). Jó volna, ha az induló innovatív vállalkozások „részvényopció-csomagokat” használhatnának a tehetségek vonzására és megtartására.

1.1.3.

Többek között oktatási és nem jogalkotási kezdeményezésekkel ki kellene alakítani és ösztönözni kellene annak kultúráját, hogy a vállalkozások elsősorban saját tőkére támaszkodjanak. Az európai pénzügyi rendszernek a kisbefektetőkre szabott likvid befektetési termékeket kell létrehoznia, hogy az innovatív kisvállalkozásokba való befektetésre ösztönözze őket.

1.1.4.

A felesleges bürokrácia és a túlszabályozás csökkentése szintén kulcsfontosságú ahhoz, hogy minimalizáljuk a vállalkozókra nehezedő adminisztratív terheket, továbbá elkerüljük a felesleges költségeket és az időgazdálkodás hatékonyságának hiányát.

1.1.5.

Meg kell erősíteni és fel kell gyorsítani a tagállamokban az egyetemek és a vállalkozások közötti – mind a nagy ipari szereplőket, mind a kisebb cégeket bevonó – együttműködés új formáinak fejlesztését olyan új politikai intézkedések révén, amelyek arra irányulnak, hogy az EU-t vonzóvá tegyék a tehetségek számára.

1.1.5.1.

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy minden jogi akadályt hárítson el a fiatal vállalkozók és diákok csereprogramjai (3) elől, például a fiatal vállalkozóknak szóló Erasmus program létrehozásával.

1.1.5.2.

Az ígéretes vállalatok bemutatása érdekében az EGSZB azt ajánlja, hogy hozzanak létre egy platformalapú, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformba (EBTP) és a Beruházási Projektek Európai Portáljába (4) integrált adatbázist. A portálon objektív és átlátható kritériumok alapján kiválasztott, gyorsan növekvő uniós vállalatok szerepelnének a különböző ágazatokból, és lehetőség volna a vállalkozások összehasonlítására és teljesítményértékelésére.

1.1.6.

Az EGSZB úgy véli, hogy a bevált gyakorlatok megosztása és felmérése értékes információkat nyújt az új politikákkal való kísérletezéshez (5).

1.2.

Az Európai Beruházási Alapot (EBA) és az Európai Beruházási Bankot (EBB) arra kérjük, hogy célzott kockázati és magvető tőkével támogassák az innovatív vállalkozásokat, előmozdítva az egyetemeken és a kutatóközpontokban rendelkezésre álló technológia átadását. Ezt olyan elsőhitel-garanciák formájában lehetne megszervezni, amelyek segítenének legyőzni a magánfinanszírozással szembeni kezdeti ellenállást.

1.3.

Az uniós garanciákból és EBB-tőkéből álló 21 milliárd eurós Európai Stratégiai Beruházási Alapnak (ESBA) döntő szerepet kellene játszania abban, hogy az innovatív projektek könnyebben érjék el a kritikus méretet és beléphessenek a piacra. Ezen túlmenően az ESBA modellként szolgálhatna a jövőbeli uniós költségvetések szempontjából, mivel a hagyományos, támogatásalapú projektfinanszírozási módszer helyett a hatékonyabb, beruházásvezérelt módszert követi, amelyben a közösség tagjai adják össze a projektek forrásait. Az ESBA-ból olyan, viszonylag kockázatos területeken is sikeresen finanszíroztak projekteket, amelyeket különben könnyen számításon kívül hagyhattak volna (6).

1.4.

Az EGSZB szélesebb körű beruházási eszköztár összeállítását kéri a növekedési szakaszbeli beruházások ösztönzésére, többek között „aszimmetrikus alapokkal” – melyek a tőkeberuházók különféle kategóriáinak eltérő hozamot fizetnek –, illetve a közösségi finanszírozáshoz hasonló alternatív finanszírozási módokkal (7). Az európai kkv-k könnyebb piacra jutása érdekében érdemes volna alpiacok létrehozását is megfontolni.

1.5.

Az Európai Bizottságnak orvosolnia kellene a szoftverberuházások kezelésének szabályozása terén az EU és az Egyesült Államok között fennálló aszimmetriákat, és el kellene hárítania azokat a szabályozási korlátokat, amelyek akadályozzák az európai pénzügyi szektort a digitális fejlesztésbe való beruházásban.

2.1.

A kis- és középvállalkozások (kkv-k) az európai gazdaság kulcsfontosságú elemei, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak a munkahelyteremtéshez és a gazdasági növekedéshez (8).

2.1.1.

2015-ben az Európai Unióban működő több mint 22,3 millió kkv az összes nem pénzügyi vállalkozás 99,8 %-át tette ki, 90 millió főt – az összes foglalkoztatott 66,9 %-át – foglalkoztatva, a teljes hozzáadott érték 57,8 %-át termelve (9) és az új munkahelyek 85 %-át hozva létre. Európának biztosítania kell új kkv-k létrejöttét, ily módon ellensúlyozva azt, hogy évente 200 000 kkv megy csődbe (10), ami 1,7 millió munkavállalót érint. A jövőbeli gazdasági fejlődés szempontjából ugyanakkor azok a vállalkozások fontosabbak, amelyek innovációra, növekedésre és exportra törekszenek.

2.2.

A gyorsan növekvő induló innovatív vállalkozások létrehozása kritikus jelentőségű, mivel ezek a cégek az innovációra összpontosítanak a gyorsan növekvő, magas hozzáadott értéket termelő ágazatokban. Ezek azok a vállalkozások, amelyek a jövőben majd munkahelyeket teremtenek és ösztönzik a termelékenység növekedését, ami központi szerepet játszik az életszínvonal javításában. Bár egyes területeken Európa előrelépést tud felmutatni, az induló fázisból a növekedési fázisba való átlépés terén le van maradva, pedig ez vezetne végül az Európa számára oly szükséges növekedéshez és munkahelyteremtéshez (11).

2.3.

Ez a saját kezdeményezésű vélemény a növekvő vállalkozásokra összpontosít: azokra a gyorsan növekvő vállalatokra, amelyeknél az átlagos éves növekedés a munkavállalók számát (vagy a forgalmat) tekintve egy hároméves időszakban meghaladja a 20 %-ot, és amelyek a megfigyelési időszak elején legalább 10 munkavállalót foglalkoztatnak (12). A növekvő vállalatok kulcsfontosságú jellemzője, hogy olyan üzleti modellek szerint működnek, amelyek nagymértékben az igényekre szabhatók. A növekvőképesség a piacra jutás, a bevételek és a szerkezet terén való növekedés képességét jelenti, amely például az üzleti modell különböző piacokon való gyors alkalmazásából vagy új vezetési gyakorlatokból fakad.

2.3.1.

Egy 11 országot vizsgáló OECD-tanulmány (13) megállapította, hogy a növekvő vállalatok mind a 11 országban az összes cég kevesebb mint 10 %-át tették ki, ugyanakkor ezek a vállalkozások hozták létre az új munkahelyek akár kétharmadát (14).

2.4.

Az induló innovatív vállalkozások rövid távon jellemzően kevésbé jövedelmezők, és külső forrásoktól függnek. Ha ezek az innovatív vállalkozások nem képesek finanszírozni bővülési terveiket, akkor nem növekednek, és ekkor a bennük rejlő, a termelékenység növelésére és a munkahelyteremtésre irányuló lehetőségek valószínűleg nem teljesednek ki.

2.4.1.

Egy világbanki elemzésben (15) szereplő becslés szerint 2007-ben a fejlett piacokon a kkv-k nemteljesítő hiteleinek átlagos mértéke 6,93 % volt, ami több mint kétszerese a nagy vállalkozások körében mért 2,54 %-os aránynak. A nemteljesítő hitelek aránya a válság alatt drámai mértékben, 10 % és 25 % közötti arányra nőtt Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban és Írországban.

2.4.1.1.

Azok a politikák, amelyek arra bátorítják a bankokat, hogy kiterjesszék a hiteleket a kockázatosabb cégekre is – különösen a korai szakaszban lévő, korlátozott biztosítékokkal rendelkező vállalatokra –, kockázatos bankokat, a hitelek beszűkülését és fokozódó pénzügyi instabilitást idézhetnek elő (16).

2.5.

Európának nagy gondot kell fordítania arra, hogy a „finanszírozási átmenet” zökkenőmentesen működjön, márpedig jelenleg nem működik.

2.5.1.

A finanszírozási átmenet négy részből áll: az induló szakaszból (támogatások, magvető tőke, család, barátok); a tőkebővítési szakaszból (közösségi finanszírozás, mikrofinanszírozás, üzleti angyalok); a tartós növekedési szakaszból (értékpapírosítás, saját tőke, kockázati tőke, intézményi befektetők, zártkörű részvénykibocsátás); valamint az elidegenítésből (felvásárlás, tőzsdei bevezetés).

3.1.

A növekvő vállalatokat támogató sikeres innovációs ökoszisztémákat a kutatási és oktatási intézmények, a nagyvállalatok és a kockázatitőke-befektetők szorosan összekapcsolódó hálózatai, illetve a kreatív és vállalkozói tehetség jelenléte jellemzi (17).

3.1.1.

Az induló innovatív vállalkozások általában a vezető egyetemek körül kiépített technológiai központokban jönnek létre, amelyek kulcsszerepet játszanak a dinamikus üzleti környezet kialakításában, mivel mind a diákok, mind az egyetemi oktatók között rejlő tehetségek forrását jelentik. Az erőteljes, egymással szoros kapcsolatban álló klaszterek fokozzák az üzleti tevékenység termelékenységét, meghatározzák az innováció irányát és ütemét, és ösztönzik új vállalkozások létrejöttét. Az Egyesült Államok, Kína és egyes európai központok folyamatos harcot vívnak a tehetségek és a tőke megszerzéséért, valamint az innováció ösztönzéséért.

3.1.2.

Az európai munkaerőpiacok széttagoltsága azonban akadályozza az induló innovatív vállalkozások növekvő vállalatokká válását. Emiatt létfontosságú a munkavállalói mobilitás Unión belüli elősegítése, valamint a harmadik országbeli tehetségek vonzása, ami további vonzerőt jelent, és így kedvező folyamatokat indíthat be.

3.1.3.

Ösztönözni lehetne egyfajta, a fiatal vállalkozóknak szóló Erasmus programot. Ez illeszkedik a növekedésre és a munkahelyteremtésre irányuló vezérelvhez, és olyan kezdeményezésről van szó, amely elősegítené a mobilitást és a vállalkozások körében is kedvező fogadtatásra találna.

3.1.3.1.

Az utóbbi időben már elfogadtak néhány politikát Unión kívüli tehetségek vonzására. A 2009-ben bevezetett kék kártya felgyorsította az uniós munkáltató által toborzott képzett munkavállalók belépését (18). Nemzeti szinten néhány európai ország már kialakított egyedi vízumeljárásokat a vállalkozók számára, és egyre több ország követi a példájukat (19).

3.1.4.

A technológiai központok figyelemreméltóan sikeres példája „Oxbridge”, amely az Egyesült Királyságban az oxfordi és cambridge-i egyetemeket magában foglaló befolyásos régióra utal. Az Egyesült Királyság csúcstechnológiával dolgozó közösségében a 2008 és 2012 közötti gazdasági recesszió és stagnálás elhúzódó időszakában is folyamatos volt a növekedés és az innováció (20).

3.1.4.1.

Ugyanakkor sok európai egyetem nem rendelkezik olyan pozícióval, szerkezettel vagy elkötelezettséggel, hogy megteremtse az egyetem területén működő vállalkozások növekedéséhez szükséges feltételeket, illetve népszerűsítse ezt a programot a kormányok körében (21). Az egyetemi vezetőknek és a kormányoknak kapcsolatokat kell kialakítaniuk az iparral, és beruházásokat kell megvalósítaniuk az egyetem területén működő technológiaátadási hivatalok és a vállalkozói készségek oktatása terén (22).

3.1.5.

Az egyetemekről származó technológiák átadásának eredményeként létrejött spin-off vállalkozások pénz és szakértő irányítás hiányában nehezen növekszenek. Ezért létfontosságú, hogy számíthassanak intézményi köztámogatásra ahhoz, hogy túléljék azt a kezdeti időszakot, amikor a magánfinanszírozók még nem szívesen fektetnek be a technikai jellegű spin-off vállalkozásokba, mivel ezeket túl szakmainak és kockázatosnak tartják, és gyakran nem igazán értenek hozzájuk.

3.2.

Annak ellenére, hogy a képzettségi szintjük hasonló, az európaiak jóval ritkábban hoznak létre új vállalkozásokat, mint az amerikaiak. Ennek számos oka közé tartozik többek között a kockázatkerülés magas szintje, az adminisztratív terhek, a második esélyek kultúrájának fejletlensége, a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatos oktatási programok alulfejlettsége és a magántőke-kultúra hiánya. Gondoskodni kell továbbá a vállalkozói kultúra korai fejlesztéséről, már az általános és középiskolában.

3.2.1.

Az európaiak egy új vállalkozás alapításakor valójában leginkább a csőd kockázatától félnek: az ezt említők aránya Európában 43 %, míg az Egyesült Államokban csak 19 %. Az USA-ban (23) a meglehetősen hatékony és nem büntető jellegű vállalati csődszabályozás, valamint a vállalati csődök nagyobb elfogadottsága hozzájárul a magasabb kockázatvállalási hajlandósághoz. A politikai döntéshozóknak és az oktatási intézményeknek is kiemelten kellene kezelniük egy erőteljesebben vállalkozói szemléletű kultúra kialakítását.

3.2.1.1.

Egy nemrégiben készült tanulmány kimutatta, hogy az újrakezdők által alapított vállalkozások esetén nagyobb a forgalom és nagyobb mértékben nő a foglalkoztatás, valamint nagyobb az esélye annak, hogy külső finanszírozáshoz jutnak (24). Spanyolországban az első induló innovatív vállalkozásukat létrehozó vállalkozóknak csupán 20 %-a jár sikerrel, ám a másodszorra próbálkozók esetén a siker aránya eléri a bámulatos 80 %-ot.

3.3.

A gyorsan növekvő és innovatív vállalkozások esetén gyakran nagyobb a valószínűsége annak, hogy tőkehiány miatt – ami a bank hitelminősítésének kulcsfontosságú szempontját képezi – elutasítják a bankhitelből való finanszírozási kérelmüket (25). A saját tőkével történő finanszírozás tehát alapvető szerepet játszik az induló innovatív vállalkozások és a jelentős bővítési tervekkel, de bizonytalan vagy negatív pénzforgalmi előrejelzéssel rendelkező vállalkozások életében. Ezért a banki hitelezést a finanszírozási források sokféleségének és rugalmasságának fokozása által ki kell egészíteni, külön hangsúlyt fektetve a saját tőkével történő finanszírozás szerepére.

3.4.

Európában ki kellene alakítani és ösztönözni kellene annak kultúráját, hogy a vállalkozások elsősorban saját tőkére támaszkodjanak, és az európai pénzügyi rendszereknek a kisbefektetők számára megfelelő befektetési termékeket kell létrehozniuk, melyek kellő likviditást biztosítanak az innovatív kisvállalkozásokba való befektetéshez.

3.4.1.

A későbbi szakaszban való finanszírozás hiánya miatt az európai induló innovatív vállalkozások nem tudnak lépést tartani az USA-ban működő társaikkal, és vagy korábban kell bevételt termelniük az életben maradás érdekében, vagy egy korai szakaszban, kedvezményes áron kerülnek eladásra. 2009-re például az 1980 óta újonnan létrehozott európai vállalatoknak csupán 5 %-a volt a legjobb 1 000 vállalat között a piaci tőkeérték szempontjából, míg az Egyesült Államokban 22 %-uk tartozott ebbe a körbe (26).

3.4.1.1.

Szembetűnő, hogy a világon az összes kockázati tőke több mint felét az Egyesült Államokban nyújtják, Európában mindössze 15 %-át. 2013-ban 26 milliárd euro kockázati tőkét nyújtottak az USA-ban és 5 milliárd eurót Európában, míg az üzleti angyalok 6 milliárd eurót adtak az európai induló innovatív vállalkozásoknak és 20 milliárd eurót az Egyesült Államokban működő vállalkozásoknak.

3.4.1.2.

Így az EU-ban gondot okoz az üzletiangyal- és kockázatitőke-finanszírozás jelentős hiánya, amelyek mértéke az USA-ban háromszor, illetve ötször magasabb. Ez kritikus különbség, mivel ez a tőketípus szükséges ahhoz, hogy a cégeket nagyobb és sikeresebb vállalkozásokká alakítsák át.

3.4.1.3.

Ennek legfőbb oka az, hogy az Unió kockázatitőke-ágazata a nemzeti határok mentén igen széttagolt. Egy átlagos uniós kockázatitőke-alap csak feleakkora (mintegy 60 millió EUR), mint egy átlagos amerikai alap, és az uniós kockázatitőke-beruházások 90 %-a mindössze nyolc tagállamra koncentrálódik (Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Hollandia, Spanyolország, Svédország és az Egyesült Királyság) (27). Amiatt, hogy az egyes tagállamokban eltérő szabályok vannak érvényben, a kockázatitőke-társaságoknak sokba kerül Európa-szerte forrásokat gyűjteni. Ezért kicsik, és kevesebb tőkéjük van a növekvő vállalkozások támogatására. Ha az uniós kockázatitőke-piacok olyan fejlettek lennének, mint az USA-ban, 2008 és 2013 között akár 90 milliárd euróval több forrás állhatott volna rendelkezésre a vállalatok finanszírozásához (28).

3.4.1.4.

A magánbefektetők elégtelen mértékű részvétele szintén problémát jelent. Az elmúlt évtizedben az európai kockázatitőke-ágazat egyre nagyobb mértékben támaszkodott a közszféra intézményeire, melyek 2015-ben az összes befektetés 31 %-át (29) adták, miközben 2007-ben még csak 15 %-át (30). Nem a közpénz mennyiségét kellene csökkenteni, hanem a magánforrásokat kellene bővíteni. Ha azt akarjuk, hogy az ágazat hosszú távon önfenntartó legyen, ki kell szélesíteni és diverzifikálni kell a befektetői bázist.

3.4.1.5.

A köz-magán partnerségek ösztönzéséhez szóba jöhetnének az aszimmetrikus alapok. Ezek olyan kockázatitőke-alapok, melyekben a befektetők a befektetési céljaik alapján más feltételekkel vesznek részt és más hozamot kapnak, elismerve a különféle együttműködések partnereinek eltérő érdekeit. Ilyenek már vannak Finnországban, Görögországban, az Egyesült Királyságban és Hollandiában.

3.4.2.

Az európai kkv-k könnyebb piacra jutása érdekében érdemes volna alpiacok létrehozását is megfontolni, melyek alacsony jegyzési költségek mellett a kisebb, dinamikus vállalatok igényeihez igazodó, rugalmas feltételeket biztosítanának. Jó példa erre a londoni Alternative Investment Market (AIM), a párizsi Nouveau Marché vagy a madridi Mercado Alternativo Bursatil (MAB). Ez a rugalmas szabályozási rendszer azonban kétélű fegyvernek bizonyulhat. A kisebb vállalatok könnyebben tőzsdére léphetnek, a tapasztalatlan befektetők számára viszont nehézséget okozhat egy-egy cég pontos kockázati profiljának felmérése.

3.4.3.

Az egyes ágazatokra vonatkozó szabályozás néha akadályozza az uniós vállalkozásokat abban, hogy technológiafejlesztésbe ruházzanak be, ellentétben az egyesült államokbeli cégekkel. Például a digitális fejlesztés szempontjából létfontosságú szoftverekbe és egyéb immateriális eszközökbe való szükséges beruházásokra vonatkozóan aszimmetrikus szabályozás érvényes az uniós, az amerikai és a svájci pénzügyi szervezetekre.

3.4.3.1.

A bankszektor messze a világ legnagyobb informatikai ágazata. Informatikai innovációra összesen 700 milliárd USD-t költenek; ezen a téren minden ötödik euro, illetve a beruházások 5-10 %-a a pénzügyi ágazatból származik (31). Eszerint a bankok nemcsak a digitális átalakulás főszereplői, hanem a digitális gazdaság fő finanszírozói is.

3.4.3.2.

A szabályozási keret azonban bünteti az informatikai beruházásaikat, melyekre pedig oly nagy szükség van. A pénzügyi szabályozásban a szoftvert közönséges eszközként kellene kezelni, és nem lenne szabad arra kényszeríteni az uniós bankokat, hogy tőkekövetelmények miatt leírják az ilyen beruházást.

3.5.

Az egyes tagállamokban a különböző finanszírozási típusok eltérő adóügyi kezelése akadályozza a páneurópai tőkepiacok fejlődését, és ez mind a befektetőkre, mind a kibocsátókra hatással van.

3.5.1.

A legtöbb európai vállalati adózási rendszer a hitelből való finanszírozást részesíti előnyben a saját tőkéből történő finanszírozással szemben azáltal, hogy lehetővé teszi a kamatköltségek leírását; a saját tőke esetén az osztalékfizetés nem jogosít ilyen kedvezményre. A hitelezés ebből adódó elsőbbsége oly módon lenne kezelhető, ha a költségeket mind a saját tőkéből, mind a hitelből való finanszírozás esetén le lehetne vonni az adóból (32).

3.5.1.1.

Az adóösztönzők fontos szerepet játszanak a gyorsan növekvő, korai szakaszban járó vállalatok finanszírozásának biztosításában, és világszerte több kormány is lehetővé tesz adókedvezményeket a csúcstechnológiával működő, induló innovatív vállalkozásokba vagy a minősített kockázatitőke-alapokba befektető személyek és vállalatok számára (33).

3.5.1.2.

A részvényopció-programok létrehozása hagyományosan vonzó juttatásnak számít a munkavállalók és a kezdő vállalkozók körében, mivel sokszor ezek előnyösebbek lehetnek a bérkompenzációnál. A legtöbb tagállamban a részvényopciót az adórendszer erősen bünteti, mivel rendes jövedelemnek számítják és marginális adókulcsot alkalmaznak rá. Az egyesült államokbeli Incentive Stock Options (ISOs) (34) mintájára ösztönözni kellene a részvényopció kedvezményes adóügyi megítélését.

3.5.2.

A vállalkozások számára jelentős költségekkel jár a héakötelezettségek teljesítése, különösen akkor, ha a vállalat az országhatárokon túl is értékesít termékeket vagy szolgáltatásokat. Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság a digitális egységes piacra vonatkozó stratégiája keretében bejelentette, hogy 2016 végéig jogalkotási javaslatokat nyújt be annak érdekében, hogy csökkentse a vállalkozásokat terhelő, az eltérő héarendszerekből fakadó adminisztratív terheket. Ezen intézkedések között az Európai Bizottság javasolja egy héamentességi küszöb bevezetését annak érdekében, hogy ezzel is támogassa az induló innovatív vállalkozásokat és a mikrovállalkozásokat (35).

3.6.

Az egységes piac teljes potenciáljának felszabadítása elengedhetetlen ahhoz, hogy az induló innovatív vállalkozások szolgáltatásaikat és áruikat már fejlődésük korai szakaszában az egész EU-ban kínálhassák, és gyors növekedés révén részt vehessenek a globális piacokon zajló versenyben.

3.6.1.

A fogyasztók és vállalkozások határokon átnyúló szerződéseire vonatkozó egyszerű és hatékony szabályok kiemelt szerepet kapnak a digitális egységes piaci stratégiában. Ezek előmozdítanák a határokon átnyúló elektronikus kereskedelmet az Unióban azzal, hogy megszüntetnék a fogyasztói szerződésekre vonatkozó jog széttagoltságát. A szerződési jog különbségeiből eredő akadályok felszámolása 18 milliárd euróval növelné az Unión belüli fogyasztást, és a jelenlegi szinthez képest 4 milliárd euróval növelné a GDP-t (36).

3.7.

A felesleges adminisztratív terhek szintén többletköltségeket és időpazarlást jelentenek a vállalkozók számára.

3.7.1.

A 2013 és 2015 közötti időszakban egy vállalkozás indításának átlagos költsége az EU-ban az egy főre jutó GDP 4,1 %-a volt, míg az USA-ban 1,17 % (37).

3.7.2.

A vállalatalapításhoz szükséges idő az EU-ban átlagosan 11,6 nap volt. Az USA-ban mindössze 6 napot vesz igénybe egy vállalkozás indítása.

3.8.

Az információs aszimmetria szintén hozzájárul ahhoz, hogy Európában nem születik elegendő gyorsan növekvő vállalat. A befektetőknek nincs teljes rálátásuk az összes befektetési lehetőségre. A nem európai befektetők pedig még több akadályba ütköznek, ha megpróbálják átlátni az egyes tagállami piacok sajátosságait. Egy e célt szolgáló, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformmal (EBTP) és a Beruházási Projektek Európai Portáljával (38) összekötött portál segítene bemutatni a gyorsan növekvő projekteket, és csökkentené az információs aszimmetriát.

4.1.

Több országban is kialakultak bevált gyakorlatok az induló innovatív vállalkozások és a növekvő vállalatok támogatására. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság alaposan tanulmányozza ezek európai szintű alkalmazásának lehetőségeit.

4.1.1.

Németországban a cégeknek csatlakozniuk kell az egyik német kereskedelmi kamarához (IHK), amelytől támogatást és tanácsokat kapnak (39).

4.1.2.

Meg kellene vizsgálni a például Olaszországban, az Egyesült Királyságban, Lengyelországban és Franciaországban működő állami hitelgarancia-rendszereket, valamint a például Németországban és Svédországban alkalmazott állami társfinanszírozást (40).

4.1.3.

Az Egyesült Királyság az EIS, SEIS és VCT rendszerek révén (41) adózási ösztönzőrendszert biztosít a kockázatosabb eszközökbe irányuló pénzáramlás fokozása érdekében.

4.1.4.

Az olaszországi Piemonte tartomány 12 ipari klaszterben cégeket, egyetemeket és helyi önkormányzatokat tömörítő hálózatokat alakított ki (42).

4.1.5.

Spanyolországban, Baszkföldön az Elkar-lan szövetkezet más szövetkezetek létrehozását ösztönzi a projektek megvalósíthatósági elemzése, képzés nyújtása és a támogatásokhoz és pénzügyi segélyekhez való hozzáférés elősegítése révén (43).

4.1.6.

A kormányzati szolgáltatások digitalizálása – amint azt Észtország esete mutatja – áttörést hozhat a csúcstechnológiát alkalmazó, innovatív vállalatok növekedésének előmozdításában. Összeurópai szinten az elektronikus kormányzás fejlesztése igen jelentős hatással járna.

4.1.7.

Az adatközpontú gazdaság korában versenyelőnyt jelenthetnek a hagyományos finanszírozási mechanizmusokkal nehezen felmérhető és értékelhető immateriális eszközök. Az Egyesült Királyság szellemi tulajdonért felelős hivatala módszereket dolgozott ki az ilyen eszközök pénzforgalmi szempontból történő meghatározására és mérésére (44).

4.1.8.

Az Egyesült Királyságban a Tech City UK keretében külön csoport, a „Future Fifty” foglalkozik az ország 50 legjelentősebb, növekedési szakaszban lévő digitális vállalkozásának támogatásával. A program keretében kormányzati és magánszektorbeli szakértőkkel lehet konzultálni, kapcsolatokat építenek az ország intézményi befektetői bázisával, és személyre szabott támogatást adnak a vállalatoknak a gyors növekedéshez és az IPO-készség (45) megalapozásához, a fúziókhoz és felvásárlásokhoz vagy a globális terjeszkedéshez (46).

4.1.9.

2015-ben az USA szövetségi kormánya bevezette a STEM rendszert, amelynek célja, hogy ösztönözze a gyermekek természettudományos, technológiai, mérnöki és matematikai tanulmányait. Ennek egyik kulcsfontosságú pillére az, hogy a diákokat felkészítsék a munkaerőpiac jövőbeli igényeire (47). Egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az átvihető készségekre és az ún. STEAM-re, ahol az „A” a bölcsészettudományokra utal.

5.1.

Az Európai Bizottság figyelemre méltó erőfeszítést tett a vállalkozók támogatása érdekében azáltal, hogy az utóbbi évek során több kezdeményezést is elindított, amelyekben különböző főigazgatóságok játszottak vezető szerepet, nevezetesen a Tartalmak, Technológiák és Kommunikációs Hálózatok Főigazgatósága (DG CONNECT) (48), az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság (DG EAC) (49), a Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás- és Kkv-politikai Főigazgatóság (DG GROW) (50), a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság (DG RTD) (51) és A Pénzügyi Stabilitás, a Pénzügyi Szolgáltatások és a Tőkepiaci Unió Főigazgatósága (DG FISMA) (52).

5.2.

Sok ilyen kezdeményezés nemrégiben indult, és hatásaikat még nem lehet felmérni. Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy az Európai Bizottság jó úton jár, és ösztönzi, hogy ebbe az irányba folytassa munkáját, mindig kikérve az európai és nemzeti szintű érdekeltek véleményét.