EURÓPAI BIZOTTSÁG

Strasbourg, 2016.3.8.

COM(2016) 127 final

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

A szociális jogok európai pillérével kapcsolatos konzultáció elindításáról

{SWD(2016) 50 final}
{SWD(2016) 51 final}

1. Bevezetés

Juncker elnök az Európai Parlamentben az Unió helyzetéről 2015. szeptember 9-én tartott értékelő beszédében bejelentette a szociális jogok európai pillérének létrehozását. Ez a kezdeményezés a Bizottság által a gazdasági és monetáris unió (GMU) 1 elmélyítése és méltányosabbá tétele érdekében végzett munka részét képezi, és a Bizottság 2016. évi munkaprogramja is tartalmazza.

Ahogyan Juncker elnök beszédében megfogalmazta: „Fokoznunk kell a méltányos és valóban páneurópai munkaerőpiac megteremtésére irányuló munkát. [...] Ezen erőfeszítések részeként szeretném, ha létrejönne a szociális jogok európai pillére, amely figyelembe veszi az európai társadalmak és a munka világának változó jellemzőit, és amely iránytűként szolgálhat az euróövezeten belüli megújított konvergencia számára. A szociális jogok európai pillérének ki kell egészítenie mindazt, amit az uniós munkavállalók védelme terén mindeddig együttesen elértünk. Várakozásaim szerint a szociális partnerek központi szerepet fognak vállalni ebben a folyamatban. Úgy vélem, helyesen cselekszünk, ha ezt a kezdeményezést az euróövezeten belül indítjuk el, lehetővé téve ugyanakkor a többi uniós tagállam számára, hogy csatlakozzanak hozzá, ha szeretnének.” 

A jelen közlemény felvázolja a szociális jogok európai pilléréhez vezető utat. Rögzíti a kezdeményezés mögött meghúzódó elgondolást, tárgyalja annak szerepét, terjedelmét és jellegét, valamint széles körű konzultációt indít visszajelzések gyűjtése céljából. A pillér első előzetes vázlatát a jelen közleményhez csatoltuk a vita megkönnyítése végett. A jelen közleményhez két bizottsági szolgálati munkadokumentum is tartozik: az első leírja azokat a kulcsfontosságú gazdasági, munkaerő-piaci és társadalmi trendeket, amelyekre a pillér épül, és amelyek kezeléséhez a pillérnek hozzá kell járulnia, míg a második dokumentum a legfontosabb uniós szintű jogi vívmányokat idézi fel. 2  

2. Miért van szükség a szociális jogok európai pillérére?

2.1. Rendkívül versenyképes szociális piacgazdaság

Ez az uniós szintű fellépés az Unió alapelveit tükrözi, és azon a meggyőződésen alapul, hogy a gazdasági fejlődésnek nagyobb mérvű társadalmi fejlődést és kohéziót kell eredményeznie, és az európai értékekkel összhangban a megfelelő biztonsági hálók biztosítására irányuló szerepe mellett a szociálpolitikát egyben olyan termelési tényezőnek kell tekinteni, amely csökkenti az egyenlőtlenségeket, a lehető legnagyobb mértékű munkahelyteremtést tesz lehetővé, és elősegíti az európai humántőke gyarapodását. Ezt a meggyőződést a foglalkoztatással és a szociális teljesítménnyel kapcsolatos adatok is alátámasztják. Gazdasági szempontból a legjobban teljesítő tagállamok ambiciózusabb és hatékonyabb szociálpolitikát alakítottak ki, melyre nemcsak a gazdasági fejlődés eredményeként, hanem növekedési modelljük központi részeként tekintenek. Kulcsfontosságú ebből a szempontból az olyan jóléti rendszerek és munkaerő-piaci intézmények kialakítása, amelyek betöltik a szerepüket és támogatják a munkahelyteremtést.

Ez a megközelítés e Bizottság általános gazdasági programjában is központi szerepet tölt be, amint a 2016. évi növekedési jelentés is szemlélteti. A strukturális reformok, beruházások és a felelős költségvetési politika támogatását illetően a Bizottság egyértelműen kiemelte a társadalmi megfontolásokat és a társadalmi igazságosságot.

A szubszidiaritás elvével összhangban elsődlegesen a tagállamok hatáskörébe tartozik saját foglalkoztatási és szociálpolitikájuk meghatározása. Ez felöleli a munkajogi szabályozást és a jóléti rendszerek megszervezését is. Ezeket a hatásköröket az EU-szerződések rögzítik, amelyek az Európai Gazdasági Közösség megalakulása óta az EU-nak is szerepet szánnak ezeken a területeken, amely szerep a tagállami intézkedések kiegészítésében áll. Az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke tükrözi ezt az általános célkitűzést, amely szerint az Unió „Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul.”

Az európai egységes piac létrehozása és elmélyítése ezért együtt haladt a szociális terület jogi vívmányainak uniós szinten történő fejlesztésével az egyenlő versenyfeltételek biztosítása, a szociális dömping vagy a „negatív verseny” veszélyének korlátozása, valamint a gazdasági és társadalmi integráció elősegítése végett. Ez az oka annak is, hogy az 1990-es évek óta a foglalkoztatási és szociális megfontolások az uniós szintű gazdaságpolitikai koordinációs folyamat, ismert nevén az európai szemeszter lényegi elemei. A szociális jogok európai pillére mögött meghúzódó elgondolás ezt a logikát követi, és kettős igényt elégít ki: egyrészt a válság leküzdése és az előretekintés a célja, másrészt pedig a gazdasági és monetáris unió elmélyítése és méltányosabbá tétele.

2.2. A válság leküzdése és előretekintés

Európa éppen az utóbbi évtizedek legsúlyosabb válságából lábal ki: mindegyik tagállam és az EU teljes egésze is küzd a krízis politikai, gazdasági és szociális következményeivel, miközben a jövőbeni fejleményeket próbálja előrevetíteni. A válság súlyos és látható nyomot hagyott Európa társadalmán és gazdaságán. A jóléti rendszerek felfogták a hatások egy részét, de nőtt a munkanélküliség, a népesség jelentős hányada a szegénység küszöbére sodródott, a költségvetéseket megszorították és a tagállami teljesítmények között megnőtt a különbség. A munkanélküliség már sok éve nagyon súlyos mértékben terheli az egyéneket és a társadalmat: mintegy 22 millió személy még mindig állás nélkül van és munkát keres (ebből közel 17 millióan az euróövezeten belül), amelyből 10 millióan több mint egy éve vannak ebben a helyzetben.

A válság emellett egyes alapvetőbb hosszú távú trendeket elfedett, másokat pedig felerősített. Ez utóbbiak közé tartoznak például a társadalmi struktúrák, családi és munkavégzési minták változásai; a munkával töltött életévek számának növekedése és a tevékenységek diverzifikálódása; a munkaerők és a munkavégzés új formáinak elterjedése; az oktatási szint növekedése és az általános strukturális munkaerőhiány között fennálló paradoxon; fokozódó egyenlőtlenségek, a várható élettartam növekedéséből és a népesség elöregedéséből eredő új szükségletek és lehetőségek; a technológia változása, valamint a társadalom és a gazdaság digitalizációja.

A munka világával és általánosabban a társadalommal kapcsolatos kihívások terjedelme és természete a 20. századhoz képest radikálisan megváltozott, és sok olyan új vagy közelgő trend van, amelyekhez Európának alkalmazkodnia kell majd. A szociálpolitika célkitűzései és annak teljesítőképessége jelentős próbának néz elébe, és nagyon sok múlik Európa jól működő és méltányos munkaerőpiacok és jóléti rendszerek megvalósítására való képességén saját termelékenysége növelésének, a globális versenyben való részvételének, a társadalmi kohézió megerősítésének, valamint az életszínvonalának további növelésének szempontjából is.

Ez az elgondolás nemzetközi szinten és az egyes tagállamokban is kezd előtérbe kerülni. 3 A jövővel kapcsolatos bizonytalanságok ellenére egyre több adat áll rendelkezésre és növekszik a világméretű konszenzus arra vonatkozóan, hogy erősíteni kell a gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődés közötti kapcsolatot, hogy az egyenlőtlenségek visszavetik a gazdasági fejlődést, és hogy egy befogadóbb növekedési modellt kell kialakítani, ahogyan azt az Egyesült Nemzetek által 2015. szeptemberben elfogadott Fenntartható fejlődési célok, valamint a G20 által ismételten levont következtetések is szemléltetik. Ez a globális napirend nagyban támaszkodik a nemzetközi szervezetek – például a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, a Világbank, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és a Nemzetközi Monetáris Alap által végzett hatalmas mennyiségű kutatásra.

Ezek a kiadványok rámutatnak arra, hogy a hosszú távú növekedés, az egyenlőség és a társadalmi fejlődés között az egyik transzmissziós mechanizmus a humántőke-beruházás. Ezek a kiadványok azt is igazolják, hogy a jövedelembeli egyenlőtlenség hosszú távon negatív hatást gyakorolhat a potenciális növekedésre azáltal, hogy megszilárdítja és megerősíti a meglévő esélyegyenlőtlenségeket, korlátozza a képességek fejlesztését és akadályozza a társadalmi és foglalkoztatási célú mobilitást. A fejlett gazdaságokban, amelyek jóléte a termelékenység növekedésén és innovációs képességükön alapul, a társadalmi és gazdasági teljesítmények az érme két oldalát testesítik meg. A modern szociálpolitikának az esélyegyenlőségen alapuló humántőke-beruházásra, a szociális veszélyek megelőzésére és a szociális veszélyekkel szembeni védelemre, a hatékony biztonsági hálók létezésére és a munkaerőpiachoz való hozzáférés ösztönzésére kell épülnie oly módon, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy méltó életet élhessenek, életük során megváltoztathassák személyi és szakmai státuszukat és a tehetségüket a lehető legjobban kamatoztathassák.

2.3. A gazdasági és monetáris unió elmélyítése és méltányosabbá tétele

Az euróövezet levonja az elmúlt évek válságával kapcsolatos tanulságokat és további integrációs és konszolidációs folyamatot kezdeményez. Ez a folyamat szükségszerűen tartalmaz egy szociális dimenziót. Az öt elnöknek az európai GMU megvalósításáról szóló jelentése 4 kiemeli, hogy „Európának a szociális téren is az »AAA« minősítés megszerzésére kell törekednie”, és hogy „a GMU csak úgy lehet sikeres, ha az euróövezet valamennyi tagállamában jól és méltányosan működnek a munkaerőpiacok és a jóléti rendszerek”. Miközben emlékeztet arra, hogy nem létezik „mindenkire egyaránt érvényes” sablon, a jelentés hangsúlyozza, hogy ennek ellenére a tagállamok gyakran hasonló kihívásokkal küzdenek. A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy az euróövezeten belüli ellenállóbb gazdasági struktúrák kialakítására irányuló, szélesebb körű, felfelé irányuló konvergenciafolyamat részeként nagyobb hangsúlyt kell fektetni a foglalkoztatási és szociális teljesítményre.

Ez nem csupán politikai vagy társadalmi, hanem gazdasági szükségszerűség is: az elmúlt másfél évtized tapasztalatai azt mutatták, hogy az egy vagy több tagállamban tartósan fennálló egyenlőtlenségek a teljes euróövezet stabilitását veszélyeztethetik, és hogy az ezen egyenlőtlenségek korrekciójára való képtelenség még további költséges eltérést eredményezhet. A 2007–2008. évi válságot követően az euróövezet heterogénebbé vált; néhány országot különösen rosszul érintett a válság, és ez a heterogenitás csak hosszabb idő alatt csökkenthető. Előretekintve egyértelmű, hogy az euróövezet jövőbeni sikere nem kis mértékben függ a nemzeti munkaerőpiacok és jóléti rendszerek hatékonyságától, valamint a gazdaság sokkhatások semlegesítésére és a sokkokhoz történő alkalmazkodásra való képességétől.

A jól teljesítő és befogadó munkaerőpiacoknak hatékonyan kell ötvözniük a rugalmasság és a biztonság elemeit, amely magasabb szintű foglalkoztatást és korrekciós készségeket eredményezhet. A „rugalmas biztonság” ehhez kapcsolódó fogalma nem újdonság, de a válságot követően és a munka változó világára tekintettel időszerűvé vált annak újbóli meghatározása, hogy hogyan alkalmazható az a legjobban a gyakorlatban. A cégek kiszámítható és jogilag biztonságos üzleti környezetben, valamint abban érdekeltek, hogy képzett és termelékeny munkaerőt vonzzanak, és hogy képesek legyenek alkalmazkodni a gyorsan változó piaci realitásokhoz. A munkavállalók érdeke a munka és a jövedelem biztonsága, hogy össze tudják egyeztetni a munkát a magánélettel, és hogy mindeközben új kihívásokkal nézhessenek szembe és alkalmazkodjanak a pályafutásuk alatt, valamint hogy folyamatosan készségeket halmozzanak fel egész életen át. A munkanélküli és inaktív személyek gyakran próbálnak olyan utat találni a munka világába, amely nem ejti őket alacsony színvonalú és alulfizetett vagy őket alapvető szociális jogaiktól megfosztó munkák csapdájába. A gazdaság és a társadalom érdeke (különösen az euróövezeten belül) a képességek jobb fejlődése és felhasználása, a nagyobb agilitás és ellenálló képesség elérése, a társadalmi kohézió és a jogok, kötelezettségek és jövedelmek igazságos és hatékony elosztása akár több generáción keresztül is.

Ugyanakkor a magas munkanélküliség és a népesség elöregedése, a költségvetésekre nehezedő nyomás és az országok közt a makrogazdasági egyensúlytalanságok miatt túlgyűrűző hatások minimumra csökkentésének igénye számos szempontból előtérbe helyezik a nemzeti jóléti rendszerek teljesítményének kérdését: először is, a növekvő társadalmi szükségletek és a szegénység kezelésének igénye alapján azok megfelelőségével és fiskális fenntarthatóságával kapcsolatban; másodszor, mind munkáltatói, mind munkakeresői szempontból a munkahelyteremtésre gyakorolt hatásukkal kapcsolatban, ideértve a munka ellentételezésére vonatkozó képességüket és az emberek képességeinek és készségeinek erősítését annak érdekében, hogy teljes jogú tagjai lehessenek a társadalomnak; és harmadszor, egy olyan vonatkozással kapcsolatban, amely a tagok makrogazdasági sokkok tompítására és az automatikus stabilizációs szerep betöltésére való képességére tekintettel különösen fontos az euróövezet számára. A magas szintű foglalkoztatás, az alacsony munkanélküliség és a megfelelően kialakított jóléti rendszerek kulcsfontosságúak a stabil költségvetések szempontjából, és a munkaerőpiac és a társadalmi teljesítmény túlzott eltérései az euróövezet működését veszélyeztetik. Az uniós szintű költségvetési felügyelet javítására tett lépések részeként a jelentős részben a jóléti rendszerekből álló költségvetés minőségével kapcsolatos reflexiók fokozott figyelmet eredményeztek az állami bevételek és kiadások igazságosságával és hatékonyságával kapcsolatos kérdésekben.

2.4. Jelentős tapasztalatra alapozás

A szociális jogok európai pillére nagy mennyiségű tapasztalatra és gyakorlatra támaszkodhat: számos téren a világon legjobban teljesítő államok Európában találhatóak, és a megoldások közismertek. Ugyanakkor napjaink kihívásainak mértékére tekintettel a megelégedettség és a status quo fenntartása nem lehetséges. Sokat kell tanulni a világszerte gyorsan változó realitásokból is.

Annak elismerése mellett, hogy a tagállamokban a helyzet jelentősen eltér, a pillér nemzeti, európai és nemzetközi szinten is támogatott közös értékekre és elvekre is építkezhet. Ezeket az értékeket és elveket nagyrészt olyan referenciadokumentumok tartalmazzák, mint például az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ), az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ), az Alapjogi Charta és az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata, valamint olyan nemzetközi dokumentumok, mint például az Európa Tanács által elfogadott Szociális Charta és az ILO ajánlások.

Ezek gyakran számos területet érintenek, amelyeken belül alapelveket és minimumszabályokat határoznak meg, amelyeket nemzeti, regionális vagy helyi szinten kell kiegészíteni. Következésképpen Európában a legfőbb kérdés nem feltétlenül a jogok elismerése, hanem inkább azok tényleges alkalmazása és megvalósítása, tekintettel a társadalmi, jogi és gazdasági környezet gyors változására.

Az évek során a Bizottság kezdeményezéseket tett a sürgető prioritásokkal kapcsolatos törekvések megerősítésére és az EU vívmányainak megújítására. Ezek a törekvések a jobb szabályozás gondolatát követik: ez nem kevesebb szabályozást, hanem a szabályozás olyan megközelítését jelenti, amely teljes körűen figyelembe veszi az adott gazdasági, társadalmi és környezeti hatásokat annak biztosítása érdekében, hogy mindegyik kezdeményezés a lehető legjobb módon érje el célját. E megbízatása során a Bizottság bevezette a 2014–2020-as költségvetési időszakra vonatkozó Európai Strukturális és Beruházási Alapokat, amelyeknek mintegy 20%-át az Európai Szociális Alapon keresztül mozgósítja. Számos fronton tett intézkedéseket, csak hogy egy párat említsünk:

a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszterében nagyobb figyelem szentelése a szociális megfontolásoknak, társadalmi mutatók alkalmazása az úgynevezett makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárásban, a „társadalmi hatásértékelés” népszerűsítése és az új stabilitási támogatási program Görögországra gyakorolt társadalmi hatásának felmérése;

a társadalmi célkitűzések érvényesítése olyan kiemelt kezdeményezések keretében, mint például az európai beruházási terv, az energiaunió és az egységes digitális piac;

a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiai kötelezettségvállalás benyújtása a 2016 és 2019 közötti időszakra;

anyagi támogatás nyújtása a tagállamok részére az Ifjúsági Garancia létrehozására, amelynek alapján minden 25 év alatti fiatal az iskolarendszerű oktatás elhagyását vagy a munkanélkülivé válását követő 4 hónapon belül megfelelő színvonalú és konkrét ajánlatot kell, hogy kapjon.

a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci reintegrációjára vonatkozó útmutató kibocsátása a tagállamok részére;

egy európai akadálymentesítési intézkedéscsomagra vonatkozó javaslat előterjesztése annak elősegítése érdekében, hogy a fogyatékossággal élők az egységes piacon hozzáférhessenek az alapvető termékekhez és szolgáltatásokhoz.

a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv átdolgozására vonatkozó javaslat előterjesztése az ugyanazon a helyen egyenlő munkáért egyenlő bér elvének támogatása érdekében.

A munka egyidejűleg a szociális jogok európai pillérével kapcsolatos konzultációval 2016-ban is folytatódik számos további vonatkozásban: újrakezdés a dolgozó szülők munka és magánélet közötti egyensúlyának elősegítésére; egy európai készség menetrend; és a 24 munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló irányelv alapos értékelése; ennek a munkának hozzá kell járulnia az említett vonatkozások relevanciájának, hatékonyságának és koherenciájának felméréséhez annak érdekében, hogy a munkavállalók egészsége és biztonsága védelmének magas szintjét lehessen fenntartani az új veszélyekre tekintettel, miközben egyszerűsödne és modernebbé válna az alkalmazandó jogi szabályozás, a kkv-k indulásának megkönnyítése érdekében is. Ezek a példák szemléltetik, hogy az EU milyen támogató, iránymutató és szabályozási szerepet tölthet be szociális téren, és hogy a pillér létrehozásának következményeként milyen további intézkedések bontakozhatnak ki.

A szociális párbeszéd valamennyi szinten történő ösztönzése is a Bizottság egyik legfőbb prioritása. Az uniós szociális párbeszéd újrakezdéséről tartott magas szintű konferenciát követően, 2015. márciusban a szociális partnerek egy mélyreható foglalkoztatási elemzés és közös munkaprogram elvégzésére vonatkozó ágazatközi szintű megállapodást kötöttek a 2015 és 2017 közötti időszakra. Tárgyalások kezdődtek egy, a tevékeny időskorra vonatkozó önálló keretmegállapodásról; a munka és a magánélet közötti egyensúly kérdésével kapcsolatban levont közös következtetések elkészítése folyamatban van, és a munkacsoport ellenőrzi a korábbi önálló keretmegállapodások tagok általi végrehajtását. Az uniós szektorális szociális partnerek, amelyek 43 különböző iparágat és a munkaerő 75%-át képviselik, továbbra is folytatják megfelelő közös munkaprogramjaik végrehajtását.

3. A szociális jogok európai pillére: szerepe, terjedelme és jogi természete

A pillér célja, hogy számos alapelvet fogalmazzon meg a jól működő és méltányos munkaerőpiacok és jóléti rendszerek támogatására. Amint Juncker elnök jelezte, a pillér az euróövezeten belül indul el, lehetővé téve ugyanakkor a többi uniós tagállam számára, hogy csatlakozzanak hozzá, ha szeretnének.

Következésképpen a pillér a meglévő uniós szintű szociális vívmányokra fog építeni és azokat egészíti majd ki, továbbá az abban foglalt elvek kifejezetten az euróövezetet érintő szükségletek és kihívások kezelésére fognak összpontosítani. Létrehozását követően a pillér egy olyan referenciakeretté válna, amely az abban részt vevő tagállamok foglalkoztatási és szociális teljesítményének követésére, a nemzeti szintű reformok beindítására és – közelebbről – az euróövezeten belül a megújult konvergenciafolyamat iránytűjeként szolgál.

3.1. A napjaink realitásaihoz és a jövőbeni realitásokhoz illeszkedő elvek felvázolása

A pillér jelen közlemény mellékletét képező első előzetes vázlatát vitára bocsátjuk. Az elveket a részt vevő tagállamok teljesítménye szempontjából betöltött gazdasági és társadalmi jelentőségük alapján választottuk ki.

A vázlat három fő címszó köré épül:

Esélyegyenlőség és hozzáférés a munkaerőpiachoz, ideértve a képességek fejlesztését és az élethosszig tartó tanulást és a foglalkoztatás aktív támogatását a foglalkoztatási lehetőségek növelése, a különböző státuszok közötti váltás elősegítése és az egyének foglalkoztathatóságának javítása érdekében.

Méltányos munkafeltételek, a munkáltatók és a munkavállalók jogai és kötelezettségei, valamint a rugalmasság és a biztonsági elemek közötti megfelelő és megbízható egyensúly kialakítása a munkahelyteremtés, a munkavégzés megkezdésének, a cégek alkalmazkodóképességének és a szociális párbeszéd elősegítése érdekében.

Megfelelő és fenntartható szociális védelem és a kiváló minőségű alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés, ideértve a gyermekgondozást, az egészségügyet és a tartós gondozást-ápolást, a méltó életvitel és a kockázatokkal szembeni védelem biztosítása, valamint az egyének foglalkoztatásban és általában véve a társadalomban való teljes körű részvételének lehetővé tétele érdekében.

Számos politikai terület azonosítható, amelyekhez különböző elvek kapcsolódnak. Ezen elvek kiindulópontja az uniós és más lényeges jogforrásokban már rögzített számos jog, és azok a lehető legrészletesebben rögzítik azok alkalmazásának lehetséges módjait. Ezek a megfogalmazások az uniós szinten meglévő iránymutatásokból is merítenek, például a gazdaságpolitikai koordinációval összefüggésben, és emellett a legújabb trendeket próbálják megragadni.

Minden ilyen elv tekintetében a helyzet Európán belül jelentősen eltér, és rengeteg kis és nagy gyakorlati nehézséggel kell megbirkózni. Ezek jellemzően az egyének, a cégek és a társadalom különböző érdekeivel, a rövid és hosszú távú megoldások közötti esetleges kompromisszumokkal, a munka fogalmának elmosódásából is eredő „szürke zónák” létezésével, valamint a „ki mit fizet” kérdésével is kapcsolatosak attól függően, hogy adott esetben a magán- vagy állami finanszírozásnak szántak-e szerepet. Az olyan új szabványok és gyakorlatok kialakítása is kihívást jelent, amelyek összhangban lehetnek a régiók és tagállamok közötti felfelé irányuló konvergenciafolyamat fenntartását célzó dinamikus gazdaság szükségleteivel.

A pillér és a pillérhez vezető vita alapját képező elgondolás az, hogy ne rejtsük el ezeket a különbségeket és feszültségeket, hanem olyan új színben tüntessük fel és közelítsük meg azokat, amely figyelembe veszi a munka világának változó realitásait és az Európa-szerte eltérő helyzeteket. Ennek során a pillér hozzájárul a munkahelyen és a társadalomban a szociális jogok modernizálásához, szélesítéséhez és elmélyítéséhez azáltal, hogy elősegíti azok tényleges érvényesítését és olyan gyakorlatokat támogat, amelyek az egyén, a cégek és a társadalom szempontjából előnyösek lehetnek.

3.2. Érték hozzáadása az euróövezethez és az EU egészéhez

A pillér nem ismétli meg és nem írja körül más szavakkal az EU vívmányait: ehelyett olyan részletesebb elveket és kötelezettségvállalásokat fogalmaz meg, amelyek az euróövezeten belül nagyobb fokú konvergenciához vezethetnek. És, ahogyan a pillér nem váltja fel a vívmányokat, ugyanúgy az itt javasolt elvek sem váltják fel a meglévő jogokat, hanem a nemzeti foglalkoztatási és szociálpolitikák felmérésére és jövőbeni jobb teljesítményének elérésére kínálnak lehetőséget.

Ugyanakkor a pillér létrehozásához vezető eljárás egy lehetőség is a vívmányok felülvizsgálatára. A jelenlegi vívmányok lépésről lépésre, különböző időpontokban születtek meg, és egyes területeket jobban lefednek, mint másokat. A pillérrel kapcsolatos konzultáció lehetőséget ad a vívmányok holisztikus szemléletére, relevanciájának felülvizsgálatára az új trendek alapján és a jövőbeni fellépés esetleges területeinek meghatározására a megfelelő szinten.

E számbavétel különösen az alábbi kérdések megválaszolását szolgálja: hiányos-e a vívmányok végrehajtása? Vannak-e alapvető hézagok az uniós szinten rögzített szociális jogokban? Hogyan vehetőek számításba ezek a hiányok és/vagy hézagok? A pillérre vonatkozó konzultációs eljárást ezért tettük az összes tagállam számára elérhetővé; az euróövezeten kívüli tagállamok pedig eldönthetik a konzultáció segítségével, hogy csatlakoznak-e a szociális jogok európai pilléréhez.

A pillér létrehozása érdekében végzett munka ki fogja egészíteni a GMU elmélyítésével kapcsolatos, folyamatban lévő egyéb törekvéseket, 5 és hozzájárul a 2017 tavaszán kiadni tervezett, az európai GMU jövőjéről szóló fehér könyvvel kapcsolatos munkához. Közelebbről, az öt elnöknek az európai GMU megvalósításáról szóló jelentése rámutatott arra, hogy az ellenállóbb gazdasági struktúrák irányába mutató konvergenciafolyamat folytatására és arra van szükség, hogy az ilyen folyamatok középtávon kötelezőbbek legyenek. Ez egy sor közös, többek között a munkaerőpiacokra koncentráló, magas szintű szabvány rögzítésével érhető el.  

Végül a pillér jogi természetének figyelembe kell vennie az uniós és euróövezeti szintű terjedelmet és jogi korlátozásokat. Például az Európai Unió működéséről szóló szerződés 153. cikke egyértelműen nem biztosít hatáskört az Uniónak a „fizetés” szabályozására.

Bár a pillér létrehozása során számos eszköz (például ajánlás) figyelembe vehető, a Bizottság elengedhetetlennek tartja a Parlament és a Tanács, valamint más uniós intézmények bevonását, valamint széles körű támogatás megszerzését a pillér végrehajtására.

4. A konzultáció céljai

A pillér létrehozása egy lehetőség a meglévő szociális jogokkal, az euróövezet konkrét szükségleteivel, a munka világának változó realitásaival és az összes szinten szükséges reformokkal kapcsolatos gondolkodás folytatására. Ezért a konzultációs eljárásnak a lehető legnagyobb horderővel kell rendelkeznie.

4.1. Javasolt eredmény

A konzultációs eljárás három fő célt szolgál:

Az első cél az EU jelenlegi vívmányainak felmérése. Közelebbről, a konzultációnak segítséget kell nyújtania annak meghatározásához, hogy a meglévő jogokat milyen mértékben alkalmazzák, és azok milyen mértékben maradnak továbbra is relevánsak a jelenlegi és jövőbeli kihívások szempontjából, illetve hogy meg kell-e fontolni e jogok megvalósítása új módszereinek esetleges alkalmazását.

A második cél a demográfiai trendek, az új technológiák és a munkavégzés, valamint a szociális körülmények szempontjából jelentős egyéb tényezők hatására kialakuló munkavégzésiminta- és társadalmi trendek tükrözése. A társadalmi innovációval kapcsolatos legjobb gyakorlatok és tanulságok meghatározását aktívan ösztönözni kell.

A harmadik cél a magának a szociális jogok európai pillérének vázlatával kapcsolatos vélemények és visszajelzések gyűjtése. A konzultáció a pillér szerepének, terjedelmének és tartalmának, csakúgy mint a gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának részeként betöltött szerepének megvitatására, az euróövezet konkrét igényeinek mérlegelésére, az itt javasolt elvek sajátosságának, valamint az ezekhez kapcsolódó kihívások megvitatására fog szolgálni. A konzultáció az euróövezeten kívüli tagállamokat is segíti annak eldöntésében, hogy részt vegyenek-e a pillérben.

A konzultációs eljárást 2016. december 31-ig kell befejezni, hogy az alapját képezhesse a Bizottság által 2017 elején benyújtandó, a pillérre vonatkozó végső javaslatnak.

4.2. Mozgósítás a vitában való részvételre

Az elkövetkezendő hónapokban a Bizottság aktívan együtt fog működni más uniós intézményekkel, nemzeti hatóságokkal és parlamentekkel, a szakszervezetekkel és a vállalkozói szövetségekkel, a nem kormányzati szervezetekkel, a szociális szolgáltatásokat nyújtókkal, akadémikus szakértőkkel és a nyilvánossággal. A Bizottság nemzeti szinten tagállami képviseleteinek közreműködésével mozdítja elő a vitát,

Az uniós szociális partnereket arra fogjuk bátorítani, hogy aktív szerepet töltsenek be a pillér kialakításában. A Bizottság ki fogja kérni az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága véleményét is.

4.3. Strukturált visszajelzés

A nyilvános konzultáció mellett három – fent megjelölt eredményenként egy – munkafolyamatot szervezünk meg, amelyek hozzájárulnak a vitához:

Az EU szociális vívmányai: számbavétel.

A munkavégzés és a jóléti rendszerek jövője: kihívások és lehetőségek.

A szociális jogok európai pillérének a mélyebb és méltányosabb GMU részként betöltött szerepe

A Bizottság 2016 végén európai konferenciát fog tartani, hogy összegyűjtse a visszajelzéseket.

4.4. Tájékoztatás a vitáról

A konzultációra külön tematikus weboldal szolgál: http://ec.europa.eu/priorities/deeper-and-fairer-economic-and-monetary-union/european-pillar-social-rights  

Ez tartalmazni fogja:

a jelen közleményt és az annak alapjául szolgáló bizottsági szolgálati munkadokumentumokat,

a Bizottság szolgálatai által elkészített és a pillér jelen közleményhez csatolt vázlatában szereplő területek mögött meghúzódó gazdasági és jogi indokokat részletesebben bemutató tájékoztatót,

a fent említett egyes munkafolyamatok részeként előirányzott tevékenységeket,

az uniós és nemzeti szinten a következő hónapokban megtartani tervezett találkozók és események listáját.

5. A konzultáció során felvetendő kérdések

A Bizottság felkéri az összes érdekelt felet, hogy a jelen közleményben foglalt kérdéseket 2016. december 31-ig válaszolja meg és eddig az időpontig tegye meg az esetleges észrevételeit is.

Ehhez töltse ki az online kérdőívet, amelyet a fent említett, tematikus weboldalon talál meg, vagy küldjön e-mailt az alábbi címre:

EMPL-EUROPEAN-PILLAR-OF-SOCIAL-RIGHTS@ec.europa.eu,

vagy levélben válaszoljon a konzultációra, és válaszait küldje el az alábbi címre:

EUROPEAN COMMISSION

Directorate-General Employment, Social Affairs and Inclusion

Rue Joseph II, 27 – 00/120

B-1049 BRUXELLES  6  

Az Európai Bizottság az alábbi kérdésekben vár véleményt:

A szociális helyzetről és az EU szociális vívmányairól

1.Ön szerint melyek a legsürgetőbb foglalkoztatási és szociális prioritások?

2.Hogyan kezelhetjük az Európa-szerte különböző foglalkoztatási és szociális helyzeteket?

3.Naprakészek-e az EU vívmányai, és lát-e lehetőséget további uniós fellépésre?

A munka és a jóléti rendszerek jövőjéről

4.Ön szerint mely trendek a leginkább átalakító jellegűek?

5.Mely fő veszélyek és lehetőségek kapcsolódnak ezekhez a trendekhez?

6.Léteznek-e olyan – meglévő vagy kialakulóban lévő – politikák, intézmények vagy céges gyakorlatok, amelyeket referenciaként ajánlana?

A szociális jogok európai pilléréről

7.Egyetért-e a szociális jogok európai pillérének létrehozására itt felvázolt megközelítéssel?

8.Egyetért-e a pillér céljával és az annak keretében tervezett politikai területekkel és elvekkel? Vannak-e olyan aspektusok, amelyeket ezidáig nem fejtettek ki vagy fedtek le megfelelően?

9.Mely politikai területek és elvek lennének a legfontosabbak az euróövezet szempontjából a megújult konvergenciafolyamat részeként?

10.Ezeket hogyan kellene kifejezésre juttatni és működőképessé tenni? Közelebbről, érti-e az egyes területeken meghatározott minimumszabályok vagy hivatkozási alapok célját és hozzáadott értékét, és, ha igen, melyeket?

A tervezett pillér minden egyes politikai területére és elvére tehet észrevételt, ha kitölt egy részletesebb online kérdőívet, amely a konzultációs weboldalon található.

(1)

Politikai iránymutatás a hivatalba lépő következő Európai Bizottság számára, 2014. július 15., „Új kezdet Európa számára: a munkahelyteremtés, a növekedés, a méltányosság és a demokratikus változás programja”.

(2)

 2016. március 8-i bizottsági szolgálati munkadokumentumok: „A szociális jogok európai pillére mögött meghúzódó kulcsfontosságú gazdasági, foglalkoztatási és társadalmi trendek” (SWD(2016) 51) és „Az EU szociális vívmányai” (SWD(2016) 50).

(3)

 Lásd például ILO (2015), „The future of work centenary initiative” (Centenáriumi kezdeményezés a munka jövőjéről); OECD (2016), „Policy forum on the future of work” (A munka jövőjéről szóló politikai fórum); Bertelsmann Stiftung (2015), „Redesigning European welfare states – Ways forward” (Az európai jóléti államok újratervezése – az utak); Bundesministerium für Arbeit und Soziales (2015), „Green Paper: Re-Imagining Work. Work 4.0” (Zöld könyv: A munka újragondolása. Munka 4.0); Világgazdasági Fórum (2016), „The Future of Jobs: Employment, Skills and Workforce Strategy for the Fourth Industrial Revolution” (A munkák jövője: foglalkoztatás, képességek és munkaerő stratégia a negyedik ipari forradalomhoz); OECD, IMF, Világbank és ILO (2015), „Income inequality and labour income share in G20 countries: Trends, Impacts and Causes” (A jövedelmek egyenlőtlensége és a jövedelem aránya a G20 országokban: trendek, hatások és okok).

(4)

„Az európai gazdasági és monetáris unió megvalósítása”, a jelentés szerzője: Jean-Claude Juncker, szorosan együttműködve a következőkkel: Donald Tusk, Jeroen Dijsselbloem, Mario Draghi és Martin Schulz, 2015. június. A jelentéshez fűzött közös hozzászólásukban Franciaország és Németország például kiemelte, hogy meg kell erősíteni az együttműködést és a közös irányt egyes területeken, mint például az aktív munkaerő-piaci politikák és a szociális biztonsági rendszerek terén. Lásd szintén: Európai Politikai Stratégiai Központ (2015): „A gazdasági és monetáris unió társadalmi dimenziója”. 

(5)

2015. október 21-i COM(2015) 600, Lépések a gazdasági és monetáris unió kiteljesítése felé.

(6)

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy a konzultáció során beérkezett válaszokat és észrevételeket a válaszadó nevével együtt tesszük közzé az interneten, kivéve, ha a válaszadó nem járul hozzá személyes adatainak nyilvánosságra hozatalához, mivel az megítélése szerint jogos érdekeinek sérelméhez vezetne. Ebben az esetben megvan a lehetőség a válaszok és észrevételek anonim közzétételére. Máskülönben a válaszok és észrevételek közzétételére nem kerül sor, és a Bizottság alapvetően azok tartalmát sem veszi figyelembe.

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Strasbourg, 2016.3.8.

COM(2016) 127 final

MELLÉKLET

A szociális jogok európai pillére - első előzetes tervezet

a következőhöz:

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

A szociális jogok európai pillérével kapcsolatos konzultáció elindításáról

{SWD(2016) 50 final}
{SWD(2016) 51 final}

Tartalomjegyzék

I. FEJEZET: ESÉLYEGYENLŐSÉG ÉS A MUNKAERŐPIACRA VALÓ BELÉPÉS

1.Készségek, oktatás és egész életen át tartó tanulás

2.Rugalmas és biztonságos munkaszerződések

3.Biztonságos pályamódosítások

4.A foglalkoztatás aktív támogatása

5.A nemek közötti egyenlőség és a munka és magánélet közötti egyensúly

6.Esélyegyenlőség

II. FEJEZET: TISZTESSÉGES MUNKAKÖRÜLMÉNYEK

7.Foglalkoztatási feltételek

8.Bérek

9.Munkahelyi egészségvédelem és biztonság

10.Szociális párbeszéd és a munkavállalók bevonása a munkahelyen zajló folyamatokba

III. FEJEZET: MEGFELELŐ ÉS FENNTARTHATÓ SZOCIÁLIS VÉDELEM

11.A szociális ellátások és szociális szolgáltatások integrációja

12.Egészségügyi ellátás és betegség esetén járó juttatások

13.Nyugdíj

14.Munkanélküli-járadék

15.Minimumjövedelem

16.Fogyatékosság

17.Tartós ápolás-gondozás

18.Gyermekgondozás

19.Lakhatás

20.Az alapvető szolgáltatások elérhetősége

Magyarázó feljegyzés

Ez a melléklet a szociális jogok európai pillérének első, előzetes vázlatát hivatott bemutatni, célja a nyilvánosság tájékoztatása. Az elképzelések szerint e pillér az euróövezeten belül jön létre, de önkéntes alapon más tagállamok is csatlakozhatnak hozzá.

A pillér kiinduló pontját az Európai Unióról szóló szerződésből, az Európai Unió működéséről szóló szerződésből, az Európai Unió Alapjogi Chartájából, valamint az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatából álló elsődleges uniós jogban foglalt szociális célkitűzések alkotják. A megfelelően széles konzultációs alap biztosítása érdekében a pillér nemcsak azokat a területeket érinti, ahol az EU jogalkotói hatáskörrel rendelkezik, hanem azokat is, ahol a tagállamok illetékessége folytán az EU szerepe inkább támogató és kiegészítő jellegű. Emellett merít a tagállami gyakorlatokból és a nemzetközi jogforrásokból is.

A pillérre vonatkozó tervezet meglévő jogokat nem állapít meg újra, és nem is módosítja azokat; ezek továbbra is érvényben maradnak. A pillér kiegészítést kíván biztosítani e jogokhoz azáltal, hogy részletekbe menően foglalkozik számos alapvető elvvel, amelyeket a részt vevő tagállamoknak át kell venniük foglalkoztatáspolitikájukra és szociálpolitikájukra nézve, és külön figyelembe veszi az euróövezet szükségleteit és kihívásait. A pillér létrehozását követően az alábbi funkciókat hivatott betölteni: referenciakeretként szolgál a részt vevő tagállamok foglalkoztatási és szociális teljesítményének vizsgálatához, ösztönzi a tagállami szintű reformokat, még konkrétabban pedig iránytűként szolgál az euróövezeten belüli megújított konvergencia számára.

Az itt taglalt elveket azon 20 szakpolitikai terület köré csoportosítva mutatjuk be, amelyeket a jól működő és méltányos munkaerőpiacokhoz és jóléti rendszerekhez alapvetően fontosnak tartunk. Ezen elvek figyelembe veszik a gazdasági és társadalmi szempontokat, az Európa-szerte nagymértékben különböző tagállami helyzeteket, illetve a szüntelenül változó helyi realitásokat. A mélyebb és méltányosabb gazdasági és monetáris unió olyan alapvető problémáira keresnek megoldást, mint például a versenyképesség előmozdítása, a munkaerő-piaci részvétel fokozása, megfelelő szociális védelmi minimumok kidolgozása, az emberekben rejlő potenciál maradéktalan kiaknázása, az államháztartás fenntarthatóságának biztosítása, valamint a gazdasági struktúrák alkalmazkodóképességének és ellenálló képességének növelése.

A bemutatott elvek mind az uniós polgárokra, mind a jogszerűen az EU-ban tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokra vonatkoznak, függetlenül attól, hogy gazdaságilag aktívak-e, vagy sem, összhangban az egyes elvek megfogalmazásával. E konzultáció céljára a „munkavállaló” kifejezés ideiglenesen bármely olyan személyre vonatkozik, aki bizonyos időtartamra szolgáltatást nyújt egy másik személynek, ezért javadalmazásban részesül, és ez utóbbi személy irányítása alatt végzi tevékenységét mindenekelőtt a munkaidő, a munkahely és a munka jellegének meghatározása tekintetében.

„Önfoglalkoztató” minden olyan személy, aki önálló vállalkozás keretében folytat keresőtevékenységet. „Foglalkoztatottak”: mind munkavállalók, mind pedig önfoglalkoztatók. E kifejezések alkalmazási körét a konzultáció során esetleg pontosítani kell majd.

Az elvek kiválasztása és meghatározása során többek között a gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere keretében rendelkezésre álló iránymutatás, az uniós másodlagos jogforrások, valamint – a megfelelő területek vonatkozásában – a „puha jogi” iránymutatások kerültek felhasználásra. Az egyes elvek megfelelő kontextusba helyezése érdekében a tervezet bemutatja a meglévő fő kihívásokat, rámutat az egyes elvek által képviselt potenciális hozzáadott értékekre, és adott esetben szövegdobozok segítségével felidézi az elsődleges jogban foglalt, az adott területhez fűződő jogokat. Ajánlott, hogy – a szociális jogok európai pillérére vonatkozó javaslat 2017-ben történő előterjesztése érdekében – az elveket a konzultációs folyamat keretében széles körben megvitassák és pontosítsák.

I. FEJEZET: ESÉLYEGYENLŐSÉG ÉS

A MUNKAERŐPIACRA VALÓ BELÉPÉS

1.Készségek, oktatás és egész életen át tartó tanulás

A nyelvi, írás-olvasási, számolási és ikt-s alapkészségek elsajátítása – amelyek a tanulás első építőköveit jelentik – az Unió lakosságának jelentős hányadának, a gyermekektől a felnőttekig, továbbra is kihívást jelent. A tanulási eredmények minőségének és relevanciájának javítása érdekében az oktatási és képzési rendszereknek hatékonyabbá és méltányosabbá kell válniuk, és gyorsabban kell reagálniuk a munkaerő-piaci és társadalmi igényekre. A gazdasági helyzettől független, az iskolarendszerű oktatásban elsajátítható alapkészségek és kulcskompetenciák megalapozásához való egyenlő hozzáférést ki kell egészíteni a felnőtteknek szóló minőségi lehetőségekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy az alapkészségeket és a kulcskompetenciákat bármely életkorban elsajátíthassák. A népesség elöregedése, a munkával töltött évek számának emelkedése és a harmadik országokból érkező állampolgárok bevándorlásának erősödése a készségfejlesztés és az egész életen át tartó tanulás terén további fellépést tesznek szükségessé a technológiai átalakulásokhoz és a gyorsan változó munkaerőpiacokhoz való sikeres alkalmazkodás érdekében.

a.Mindenkinek hozzáférést kell biztosítani a minőségi oktatáshoz és képzéshez egész élete során, hogy megfelelő szinten elsajátíthassa a társadalomban és a foglalkoztatásban való aktív részvételhez szükséges alapkészségeket és kulcskompetenciákat. Ajánlott, hogy az alacsonyan képzett fiatalok és a munkaképes korú felnőttek ösztönzést kapjanak készségeik fejlesztésére.

2.Rugalmas és biztonságos munkaszerződések

A rugalmas munkaszerződések elősegíthetik a munkaerőpiacra való belépést és a pályamódosítást, miközben lehetővé teszik a munkáltatóknak, hogy reagáljanak a keresletbeli változásokra. A digitális gazdaságok megváltoztatják a munka világát, és új munkavégzési formák, például az önfoglalkoztatás megjelenéséhez vezetnek. Ez lehetővé teheti a munkaerőpiacra vezető belépési útvonalak sokszínűbbé válását, és hozzájárulhat a munkavállalók munkaerőpiacon tartásához. A különböző munkaszerződések ugyanakkor jelentős különbségeket idéznek elő a foglalkoztatási feltételekben.

Emellett vannak bizonyos „szürke” területek, mint például a nem teljesen tiszta jogi helyzeteket eredményező gazdaságilag függő vagy színlelt önfoglalkoztatás, melyek akadályozzák a szociális védelemhez való hozzáférést. Az ilyen jelenségek a foglalkoztatás bizonytalanságának kockázatot hordozzák magukban, illetve kétszintes, szegmentált munkaerőpiacok kialakulásához vezethetnek, ez pedig akadályozza a termelékenységet, és kirekesztéshez vezet. A nem állandó munkaviszony növelheti a foglalkoztatás bizonytalanságát, mivel az elbocsátással, az alacsony fizetéssel, a szociális védelemhez és a képzéshez való hozzáférés korlátozásával szemben gyengébb védelmet biztosít. Az olyan típusú szerződések felé való elmozdulás, amelyek összehasonlítható garanciákat és költségeket foglalnak magukban, elősegíti, hogy a határozott időre szóló foglalkoztatás a stabil és biztonságos foglalkoztatás ugródeszkájává váljon, miközben a munkaerőpiacot is ellenállóbbá teszi a megrázkódtatásokkal szemben.

a.Biztosítani kell az egyenlő bánásmódot, függetlenül a munkaszerződéstől, kivéve, ha a bánásmód különbözőségét objektív okok indokolják. Meg kell akadályozni a bizonytalan és ideiglenes munkaviszonyból fakadó visszaéléseket és szabálytalanságokat.

b.A rugalmas foglalkoztatási feltételek elősegíthetik a munkaerő-piaci belépést, és lehetővé teszik, hogy a munkáltatók gyorsan reagálhassanak a kereslet változásaira; ugyanakkor biztosítani kell a határozatlan idejű szerződésekre való átállást.

3.Biztonságos pályamódosítások

Az egyének szakmai pályafutásai egyre nagyobb változatosságot mutatnak, ideértve a többszörös munkaviszonyt és foglalkoztatási formákat, a munkaviszonyban bekövetkező megszakításokat, a fokozott mobilitást és az életpálya során bekövetkező pályamódosításokat. A technológiai változások és a gyorsan változó munkaerőpiacok potenciáljának minél nagyobb mérvű kiaknázásához a munkával töltött évek teljes egésze folyamán gyorsabb és jobb támogatás szükséges a munkahelyváltáshoz, a pályamódosításokhoz és a rendszeres készségfejlesztéshez.

A készségfejlesztés befektetést igényel az egyén, a vállalatok és a társadalom részéről egyaránt. Egyes szociális juttatások – például foglalkoztatói nyugdíj, munkanélküli-járadék, betegségbiztosítás vagy képzési járadékok – nem vihetők át egyszerűen a munkahelyváltás során, és önálló vállalkozás indításakor sem hasznosíthatók vagy számíthatók be. Ugyanakkor az álláskeresőket vagy az inaktív személyeket megillető egyes jogosultságok sem szolgálhatnak visszatartó tényezőként az újbóli munkába álláshoz vagy önálló vállalkozás alapításához.

a.Minden munkaképes korú személynek hozzáférést kell biztosítani személyre szabott munkakeresési támogatáshoz, és képzésre és készségfejlesztésre kell ösztönözni őket munkaerő-piaci vagy vállalkozói kilátásaik javítása, valamint a gyorsabb munkahelyváltások és pályamódosítások érdekében.

b.Biztosítani kell a munkaviszony alatt felhalmozott szociális és képzési jogosultságok megőrzését és hordozhatóságát a munkahelyváltások és pályamódosítások elősegítése érdekében.

4.A foglalkoztatás aktív támogatása

Tartós, visszatérő vagy régóta fennálló munkanélküliség esetén – különösen, ha az a fiatalokat és az alacsonyan képzetteket érinti – a munkaerőpiacra való (újbóli) belépéshez megfelelő és célzott támogatás, valamint – annak érdekében, hogy az érintettek el tudjanak helyezkedni – készségfejlesztésre, illetve a képzettség vagy a munkatapasztalat megszerzésének elősegítésére irányuló intézkedések szükségesek. Az ilyen intézkedések gyors és hatékony igénybevétele megakadályozhatja a munkaerőpiacról való kiszorulást és a társadalmi kirekesztettséget.

a.Ajánlott biztosítani, hogy valamennyi, 25 év alatti fiatal színvonalas állásajánlatot kapjon a munkahelye elvesztését vagy a formális tanulás befejezését követő négy hónapos időszakon belül, illetve további oktatásban, tanulószerződéses gyakorlati képzésben vagy gyakornoki képzésben részesüljön.

b.Emellett arról is gondoskodni kell, hogy a regisztrált, tartósan munkanélküli személyek számára – legkésőbb a munkanélküliség 18. hónapjának elérésekor – egyéni, mélyreható elemzést, iránymutatást és munkaerő-piaci integrációs megállapodást kínáljanak fel, melynek tartalmaznia kell egy egyéni szolgáltatási ajánlatot, valamint meg kell adnia az egyablakos ügyintézési pontot.

5.A nemek közötti egyenlőség és a munka és magánélet közötti egyensúly

A nők továbbra is alulreprezentáltak a foglakoztatásban, ugyanakkor felülreprezentáltak a részmunkaidős állásokat és a rosszabbul fizetett ágazatokat tekintve; órabérük pedig annak ellenére alacsonyabb, hogy iskolázottsági szintjük meghaladja a férfiakét. A nők munkaerő-piaci részvételének támogatása alapvetően fontos az egyenlő esélyek biztosításához, és – tekintettel a munkaerő elöregedésére – gazdasági szempontból is elengedhetetlen.

A gyermekek és más eltartott családtagok tekintetében igénybe vehető megfelelő szabadság és az idevágó gondozási lehetőségek hiánya az ápolást-gondozást ellátó családtagokat (akik elsősorban nők) visszatarthatják attól, hogy újra munkába álljanak, vagy belépjenek a munkaerőpiacra. A nők munkaerő-piaci részvételének gátjai közé tartozik a munka és magánélet közötti egyensúlyt biztosító megfelelő szakpolitikák hiánya, a második keresőkre vonatkozó pénzügyi ellenösztönzők vagy a munkabéreket terhelő adók túlzott mértéke, valamint az egyes tanulmányi és foglalkoztatási területeket érintő sztereotípiák.

Az önfoglalkoztatók, valamint a nem teljes munkaidőben vagy határozatlan időre szóló szerződés keretében foglalkoztatott munkavállalók esetében a családi okokból igénybe vehető fizetett szabadsághoz vagy biztosításhoz való hozzáférés továbbra is egyenetlenségeket mutat. Emellett a férfiak által igénybe vehető ilyen jellegű szabadsággal kapcsolatos lehetőségek és ösztönzés elégtelensége miatt elsősorban továbbra is a nők látják el az elsődleges ápolási-gondozási feladatokat, ami hátrányosan hat foglalkoztatásukra.

A digitális környezetek, valamint a többféle foglalkozásnak az együttműködő, megosztásalapú gazdaság keretében lehetségessé váló kombinálása révén rugalmasabbá vált a munkaszervezés. A rugalmas munkafeltételek elősegíthetik a munka és magánélet közötti egyensúly megvalósítását is, lehetővé téve mind a munkavállalók, mind a vállalatok számára a munkaidő és munkaszervezés igény szerinti alakítását.

a.Ösztönözni kell a nemek közötti egyenlőséget a munkaerőpiacon és az oktatásban, biztosítva az egyenlő bánásmódot minden területen, ideértve a javadalmazást, figyelmet fordítva a nők munkaerő-piaci részvételét gátló korlátok lebontására és a foglalkoztatási szegregáció elleni küzdelemre.

b.A szülők és a gondozói feladatokat ellátó személyek számára biztosítani kell a gyermekek és más eltartott személyek tekintetében igénybe vehető megfelelő szabadságot, valamint az ápolási-gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférést 1 .. Megfelelő intézkedések, például a férfiak és nők számára egyaránt hozzáférhető, fizetett szülői szabadság biztosítása révén ösztönözni kell, hogy az ilyen típusú szabadságot a nemek egyforma arányban vegyék igénybe.

c.A munkaadók és a munkavállalók megegyezése alapján lehetővé kell tenni és ösztönözni kell a rugalmas munkafeltételeket – ideértve a munkaidő szabályozását –, egyaránt figyelembe véve a munkavállalók és a munkaadók szükségleteit.

6.Esélyegyenlőség

A nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés az Unió egészében jogellenes. Ugyanakkor egyes csoportok nehézségekkel szembesülnek a munka világába való belépés terén. Mindenekelőtt a harmadik országok állampolgárai és az etnikai kisebbségek alulreprezentáltak a foglalkoztatásban, és a szegénység és a társadalmi kirekesztettség kockázata is őket érinti nagyobb mértékben. Fontos, hogy foglalkozzunk a részvételüket nehezítő problémákkal, melyek közé nyelvi akadályok, illetve a készségek és képesítés elismerésének hiányosságai egyaránt előfordulhatnak. A nemzetiség vagy etnikai származás alapján történő megkülönböztetés tekintetében a helyi tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkaadók nincsenek tisztában a megkülönböztetésmentes munkaerő-felvételi gyakorlattal, és a megkülönböztetés által sújtott személyek sem ismerik saját jogaikat.

A nők munkaerő-piaci részvételének támogatása alapvetően fontos az egyenlő esélyek biztosításához, és – tekintettel a munkaerő elöregedésére – gazdasági szempontból is elengedhetetlen.

a) Erősíteni kell az alulreprezentált csoportok munkaerő-piaci részvételét, minden területen biztosítva az egyenlő bánásmódot, ideértve a megkülönböztetésmentességgel kapcsolatos ismeretek bővítését és a megkülönböztetés kezelését.

II. FEJEZET: TISZTESSÉGES MUNKAKÖRÜLMÉNYEK

7.Foglalkoztatási feltételek

A rugalmas foglalkoztatás új formái külön odafigyelést igényelnek, mindenekelőtt a következők tekintetében: a munkavégzés jellegének, volumenének vagy időtartamának meghatározása, a munkaadók azonosítása, a szociális védelem szintjének megállapítása, valamint a próbaidő időtartamával kapcsolatos visszaélések megelőzése. A decentralizált, maga a munkavállaló által szervezett foglalkoztatási formák fokozhatják a munkavállaló autonómiáját és fellendítik a vállalkozásfejlesztést, ugyanakkor előfordulhat, hogy a munkaadók így kevésbé vannak tisztában a jogaikkal, és nem világos számukra, hogy milyen tájékoztatási követelményeknek kell eleget tenniük. A munkavállalók foglalkoztatási feltételekkel kapcsolatos tájékoztatását előíró jelenlegi uniós rendelkezések nem a foglalkoztatás kezdetétől alkalmazandók, ráadásul – az üzleti modellek transznacionális, mobil, digitális és delokalizált jellegének fokozódásával – egyre nehezebben érvényesíthetők. A határozatlan idejű szerződések felmondására irányadó összetett, költséges és bizonytalan szabályozás visszatartja a cégeket a munkaerő-felvételtől, és a hatályos szabályok egyenlőtlen érvényesítéséhez vezet.

a.A munkavállalót a foglalkoztatás kezdetét megelőzően írásban tájékoztatni kell a munkaviszonyból fakadó jogairól és kötelességeiről.

b.A próbaidőnek – ha van – ésszerű időtartamúnak kell lennie; a próbaidő kezdete előtt a munkavállalót tájékoztatni kell a próbaidővel kapcsolatos feltételekről.

c.A munkavállaló elbocsátását indokolni kell; az elbocsátást ésszerű felmondási időnek kell megelőznie, és megfelelő kompenzációval kell járnia, emellett pedig biztosítani kell a pártatlan vitarendezés gyors és hatékony igénybevételét.

8.Bérek

A megfelelő szintű minimálbérek tisztességes megélhetést biztosítanak a munkavállalóknak és családtagjaiknak, és hozzájárulnak ahhoz, hogy minél kevesebb legyen a szegénységben élő munkavállaló. A minimálbérek minél szélesebb körű elterjesztése révén elkerülhető lenne egy torz, kétszintű munkaerőpiac kialakulása. A bérek kiszámítható alakulása fontos a stabil üzleti környezet szempontjából. A minimálbérek szintjét úgy kell megállapítani, hogy az alacsonyabb képzettségű munkavállalók foglalkoztatási esélyei ne romoljanak, a munkanélküliek és kereső tevékenységet nem folytató személyek számára pedig megérje munkába állni. A versenyképesség szempontjából különösen az euróövezetben döntőnek bizonyult, hogy a bérfejlesztés összhangban legyen a termelékenységgel.

a)A munka minden formáját tisztességesen meg kell fizetni, hogy a fizetések megfelelő szintű megélhetést biztosítsanak. A minimálbéreket átlátható és kiszámítható mechanizmusokkal kell meghatározni, oly módon, hogy se a munkába állás lehetősége, se a munkavállalási motiváció ne szenvedjen csorbát. A béreket a termelékenység alakulásához igazodva kell megállapítani, kikérve a szociális partnerek véleményét, továbbá figyelembe véve az adott tagállamban alkalmazott módszereket is.

9.Munkahelyi egészségvédelem és biztonság

A munkahelyi egészségvédelem és biztonság terén új kihívások jelentkeztek a kevésbé stabil munkaviszonyok, az új munkavégzési ritmusok és a munkaerő elöregedése következtében. A munkahelyi balesetekkel és megbetegedésekkel szembeni védelemnek a munkaviszony formájától függetlenül valamennyi munkavállalóra történő kiterjesztése, valamint az olyan „szürke” területek felszámolása, mint a nem teljesen tiszta jogi helyzeteket eredményező gazdaságilag függő vagy színlelt önfoglalkoztatás, fontos szerepet játszanak a bizonytalan megélhetés és a szociális kiadások visszaszorításában, valamint a cégek termelékenységének javításában. A reintegrációs és rehabilitációs erőfeszítések fokozásához a munkavállalókat aktívabban be kell vonni a szakmai átképzésbe, illetve munkahelyük átalakításába. A kisvállalkozásokban azonban továbbra is gondot okoz a megelőzési és korrekciós intézkedések végrehajtása.

a)Gondoskodni kell a munkavégzéssel járó valamennyi lehetséges kockázattal szembeni védelemről, és az erre irányuló intézkedések végrehajtását – különösen a mikro- és kisvállalkozások esetében – megfelelő módon támogatni kell.

10.Szociális párbeszéd és a munkavállalók bevonása a munkahelyen zajló folyamatokba

A jól működő szociális párbeszéd autonóm és képviseleti feladatait jól ellátó szociális partnereket előfeltételez, akik képesek kollektív szerződések kidolgozására. Tekintettel szervezeti sűrűségük és képviseleti jellegük csökkenésére, a szociális partnereknek kapacitásbővítésbe kell kezdeniük annak érdekében, hogy jobban működő és hatékonyabb társadalmi párbeszédet alakítsanak ki. A gazdasági és szociális szakpolitikák sikeres megtervezése és végrehajtása érdekében, ami a gazdasági visszaesés idején a munkahelyek védelmére irányuló erőfeszítéseket is magában foglalja, elengedhetetlen, hogy a szociális partnerek is részt vegyenek a folyamatban, mind uniós, mind tagállami szinten. Ráadásul a szolgáltatási ágazatban és a digitális gazdaságban megjelenő új munkaszervezési formák következtében nem egyenletes annak a mértéke, ahogyan a munkavállalókat bevonják a munkahelyen zajló folyamatokba, a tájékoztatás és a konzultáció pedig bonyolultabbá vált.

a)A foglalkoztatási és szociális szakpolitikák kialakítása és végrehajtása során egyeztetni kell a szociális partnerekkel. Arra kell őket ösztönözni, hogy a számukra jelentőséggel bíró területeken – az adott tagállamra jellemző szokások, a szociális partnerek autonómiájának és a szervezett fellépéshez való joguk tiszteletben tartásával – kollektív szerződéseket dolgozzanak ki.

b)Az összes munkavállaló (valamint képviselőik) viszonylatában, függetlenül attól, hogy online munkavégzést folytatnak-e és/vagy egy másik országból dolgoznak, gondoskodni kell a megfelelő időben történő tájékoztatásról és egyeztetésről, különösen a csoportos létszámcsökkentést, a vállalkozások átadását, átszervezését és fúzióját illetően.

III. FEJEZET MEGFELELŐ ÉS FENNTARTHATÓ SZOCIÁLIS VÉDELEM

11.A szociális ellátások és szociális szolgáltatások integrációja

A sokféle ellátás és szolgáltatás, hivatal és kérelmezési eljárás néhány esetben megnehezíti, hogy a rászorulók valóban hozzáférjenek mindahhoz a támogatáshoz, amelyre szükségük van. A nem integrált módon nyújtott ellátások és szolgáltatások mind a szegénység visszaszorítását, mind a társadalmi és munkaerő-piaci integrációt illetően csak kisebb hatékonyságot tudnak elérni. Szociális ellátások, aktív támogatás és szociális szolgáltatások – e három komponens összehangolása elengedhetetlen ahhoz, hogy a támogatás valóban hatékony legyen. E folyamatnak ki kell terjednie a jogosultság, a lefedettség és a koordinált támogatási kínálat kérdésére, valamint annak a lehetőségére is, hogy bizonyos jogosultságokat az újbóli munkába állás vagy önfoglalkoztatás esetén meg lehessen tartani. Az ellátások és a szolgáltatások nagyobb fokú integrációja révén javítani lehetne a szociális védelem költséghatékonyságát.

a)A szociális védelmi ellátásokat és szolgáltatásokat a lehető legnagyobb mértékben integrálni kell annak érdekében, hogy ezen intézkedések következetessége és hatékonysága fokozódjon, és könnyebb legyen az érintettek társadalmi és munkaerő-piaci integrációja.

12.Egészségügyi ellátás és betegség esetén járó juttatások

A népesség elöregedése és a költséges kezelések egyre nagyobb nyomást gyakorolnak az egészségügyi rendszerek pénzügyi fenntarthatóságára és e rendszerek abbéli képességére, hogy mindenkinek megfelelő egészségügyi ellátást nyújtsanak. Úgy tűnik, hogy leginkább az akadályozza az orvosi ellátáshoz való hozzáférést, hogy a kezelések túlságosan költségesek az emberek jövedelméhez mérten, illetve túl sokat kell várni rájuk. A jó minőségű ellátáshoz való általános hozzáférés és az egészségügyi rendszerek ezzel egyidejű pénzügyi fenntarthatóságának biztosítása, valamint az ellátás költséghatékonyságának, az egészségfejlesztésnek és a betegségek megelőzésének előmozdítása érdekében fokozni kell az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy az egészségügyi rendszerek stressztűrőbbek, hatékonyabbak és eredményesebbek legyenek, ami egyben felkészültebbé is tenné őket arra, hogy megbirkózzanak a kihívásokkal. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés általánossá tétele és az egészségi egyenlőtlenségek felszámolása erősítené a társadalmi kohéziót és javítaná a gazdasági eredményeket is.

A betegség esetén járó juttatásokkal és/vagy a fizetett betegszabadsággal kapcsolatos intézkedések a várakozási időt, időtartamukat, a jövedelempótlás szintjét és az ellenőrzési mechanizmusokat illetően igen különbözőek. Továbbra is kihívást jelent a betegség esetén járó juttatás gyanánt nyújtott jövedelempótlás megfelelő minimumszintjének biztosítása, a rehabilitáció és reintegráció ösztönzése, valamint ezzel egy időben a rendszerek pénzügyi fenntarthatóságának megőrzése.

a)Gondoskodni kell arról, hogy mindenki kellő időben jó minőségű megelőző és gyógyító egészségügyi ellátáshoz jusson, és az egészségügyi ellátás igénybe vétele ne okozzon se elszegényedést, se pénzügyi megterhelést.

b)Az egészségügyi rendszereknek támogatniuk kell az ellátások költséghatékonyságát, valamint nagyobb hangsúlyt kell fektetniük az egészségfejlesztésre és a betegségek megelőzésére az egészségügyi rendszerek jobb stressztűrő képességének és pénzügyi fenntarthatóságának fokozása érdekében.

c)A betegszabadságok idején minden munkavállaló számára – szerződésük típusától függetlenül – megfelelő jövedelempótlást kell biztosítani, az önfoglalkoztatókat pedig arra kell ösztönözni, hogy vegyenek részt a betegbiztosítási rendszerben. Támogatni kell továbbá a hatékony reintegrációt és rehabilitációt, hogy a táppénzen levők minél hamarabbi vissza tudjanak menni dolgozni.

13.Nyugdíj

Az emberek várható élettartamának növekedése és a munkaképes korú népesség zsugorodása kettős kihívást jelent a nyugdíjak pénzügyi fenntarthatóságának és a nyugdíjasok megfelelő mértékű jövedelmének biztosítása szempontjából. Az államháztartások hosszú távú fenntarthatósága és a generációk közötti méltányosság megőrzése érdekében fontos a törvényben előírt nyugdíjkorhatár és a várható élettartam összekapcsolása, valamint a tényleges nyugdíjbavonulási életkor és a törvényben meghatározott nyugdíjkorhatár közötti különbség csökkentése, amit a munkaerőpiacról való korai távozás megakadályozásával lehetne elérni.

További gond több tagállamban a nyugdíjak nem megfelelő mértéke. Emellett a legtöbb országban a nemek között fennálló egyenlőtlenség a nyugdíjak terén igen magas: mivel a nők általában kevesebbet keresnek, pályafutásukat gyakrabban megszakítják, így kevesebb nyugdíjjárulékot fizetnek be, és végül alacsonyabb nyugdíjra lesznek csak jogosultak.

Az önfoglalkoztatók és az atipikus foglalkoztatásban részt vevő munkavállalók esetében szintén nagyobb annak a kockázata, hogy nyugdíjuk nem lesz megfelelő mértékű, illetve kevésbé valószínű, hogy foglalkoztatói nyugdíjrendszer kiterjedjen rájuk.

a)A nyugdíjaknak megfelelő szintű megélhetést kell biztosítaniuk minden nyugdíjas számára. Fel kell lépni a nemek között fennálló nyugdíj-egyenlőtlenség ellen, pl. a gyermekgondozással vagy ápolással eltöltött időszakok megfelelő jóváírása révén. Az egyes tagállamokra jellemző körülmények figyelembevételével az önfoglalkoztatókat a nyugdíjbiztosítási rendszerekben való részvételre kell ösztönözni.

b)A nyugdíjrendszereket lehetőleg úgy kell kialakítani, hogy a nyugdíjak fenntarthatóak és megfelelő mértékűek legyenek a jövőben is – ehhez bővíteni kell a járulékfizetők körét, össze kell kapcsolni a törvényben előírt nyugdíjkorhatárt a várható élettartammal, és a munkaerőpiacról való korai távozás megakadályozásával csökkenteni kell a tényleges nyugdíjbavonulási életkor és a törvényben meghatározott nyugdíjkorhatár közötti különbséget.

14.Munkanélküli-járadék

A munkanélküli-járadékok akkor tekinthetők hatékonynak, ha lehetővé teszik a munkakeresést, hozzájárulnak ahhoz, hogy az álláskeresők készségei jobban megfeleljenek az igényeknek, a munkanélküliség idején gazdasági biztonságot nyújtanak, megelőzik az elszegényedést és a gazdasági visszaesés idején automatikus stabilizációt tesznek lehetővé. Néhány esetben a munkanélküli-járadékra csak igen kevesen jogosultak, mert szigorúak az idevágó feltételek. Bizonyos tagállamokban az ellátások időtartama, valamint a munkakeresés és az aktív támogatásban való részesülés feltételeinek érvényesítése is gondot okoz.

a)A munkanélküliek támogatását szolgáló intézkedéseket úgy kell kialakítani, hogy a megfelelő mértékű munkanélküli-járadékban való részesüléshez aktív álláskeresést kelljen folytatni, és részt kelljen venni az aktív támogatásban. Az ellátás időtartamát úgy kell megállapítani, hogy elengedő idő jusson az álláskeresésre, és az érintettek ösztönzést kapjanak arra, hogy minél hamarabb visszatérjenek a munkaerőpiacra 2 .

15.Minimumjövedelem

A legtöbb, ha nem is az összes tagállam minimumjövedelmet biztosít a szegénységben élő vagy a szegénység kockázatának kitett embereknek, akik más módon nem tudnak gondoskodni megélhetésükről. Jelenleg gondot jelent azonban, hogy a járadékok szintje nem engedi meg, hogy a kedvezményezettek kilábaljanak a szegénységből, a minimumjövedelem csak kevés embernek jár, és mivel bonyolult az ilyen jellegű támogatás kérelmezése, nem is tudja minden rászoruló igénybe venni. A munkaképes korúak esetében pedig az okoz problémát, hogy ez a járadék csak gyenge szálakon kapcsolódik az aktív támogatáshoz és a szociális szolgáltatásokhoz, és a járadékot újbóli munkába állás esetén sem csökkentik, ami az ún. „járadékcsapda” kialakulásához vezethet, és visszafoghatja a munkavállalási motivációt. A jövedelembiztonság nem terjed ki kellő mértékben azokra, akik már kimerítették az igénybe vehető munkanélküli-járadékokat, mivel a munkanélküli-járadék és minimumjövedelem összehangolása gyenge. A legtöbb tagállamban a minimumjövedelemre vonatkozó rendelkezések nem alkalmasak arra, hogy kiemeljék azokat az idős embereket a szegénységből, akiknek nincsen más bevételi forrása.

a)Megfelelő mértékű minimumjövedelmet kell biztosítani mindazok számára, akik nem rendelkeznek tisztességes megélhetést biztosító bevételi forrásokkal. A munkaerő-piaci (re)integráció ösztönzése érdekében a munkaképes korúak esetében ezeket a járadékokat az aktív támogatásban való részvételhez kell kötni.

16.Fogyatékosság

A fogyatékossággal élő személyeket sokkal inkább fenyegeti a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata, mint a népesség többi részét. Több nehézséggel is szembesülnek: nem megfelelően akadálymentesített munkahelyekkel, diszkriminációval, a munkaerőpiacra lépés ellen ható adókedvezmény-szabályokkal. A rokkantsági ellátások kialakításuk révén járadékcsapdákat okozhatnak, például azzal, hogy a támogatást teljes mértékben megszüntetik, amint a kedvezményezettnek sikerült (ismét) elhelyezkednie. Az, hogy a fogyatékos személyek részeseivé tudnak-e válni a munkaerőpiacnak és a közösségi életnek, a támogató szolgáltatások elérhetőségén is múlhat.

a)A fogyatékos személyek számára támogató szolgáltatásokat és tisztességes megélhetést lehetővé tévő alapvető jövedelembiztonságot kell biztosítani. Az ellátáshoz való hozzáférés feltételeit úgy kell meghatározni, hogy ne akadályozzák a munkaerőpiacra való belépést.

17.Tartós ápolás-gondozás

A népesség elöregedése, a változó családszerkezet, valamint a nők nagyobb mértékű munkaerő-piaci részvétele következtében megnőtt az igény a tartós ápolási-gondozási szolgáltatások iránt. Azokat az ápolási-gondozási feladatokat, amelyekre az intézményeknek nincs kapacitásuk, illetve amelyek intézmények általi ellátása nagyon költséges, rendszerint a nőnemű családtagok látják el. A hivatalosan elismert otthoni ápolás, amelyet a kedvezményezettek és a családtagok többsége előnyben részesít, nincs megfelelően kiépítve, ezért a nem hivatalos ápolás-gondozás sok család számára gyakran az egyetlen lehetőség, ami hatalmas anyagi megterhelést jelent az érintettek számára. A megfelelő tartós ápolási-gondozási szolgáltatások elérhetősége és e rendszerek pénzügyi fenntarthatósága érdekében fokozni kell a tartós ápolási-gondozási szolgáltatások nyújtásának és finanszírozásának javítására irányuló erőfeszítéseket.

a)Gondoskodni kell a megfelelően képesített szakemberek által nyújtott, jó minőségű és megfizethető tartós ápolási-gondozási szolgáltatások elérhetőségéről.

b)A tartós ápolási-gondozási szolgáltatások nyújtását és finanszírozását meg kell szilárdítani és fejleszteni kell annak érdekében, hogy a megfelelő ápolás-gondozás elérhetősége pénzügyileg fenntartható módon biztosított legyen.

18.Gyermekgondozás

A gyermekgondozási szolgáltatások elősegítik a gyermekek kognitív és szociális fejlődését, ami különösen fontos a hátrányos helyzetű családokban élő gyermekek esetében, akik így jobb oktatási és munkaerő-piaci kilátásokkal vághatnak neki az életnek. A gyermekintézményi ellátás kulcsfontosságú eszköz a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséhez, hiszen ösztönzőleg hat a szülők, különösen a nők, munkavállalási lehetőségeire. E szolgáltatások korlátozott elérhetősége, hozzáférhetősége, megfizethetősége és minősége azonban még mindig hátráltatja a gyermekek fejlődését. Az, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek számára elérhetőek legyenek ezek a szolgáltatások, továbbra is megoldandó probléma.

a)Gondoskodni kell arról, hogy minden gyermek megfelelően képesített szakemberek által nyújtott, jó minőségű és megfizethető gyermekgondozásban részesülhessen.

b)Időben intézkedéseket kell hozni és megelőzési stratégiákat kell kidolgozni a gyermekszegénység visszaszorítása érdekében; a hátrányos helyzetű gyermekek gyermekgondozásban való részvételének ösztönzésére pedig célzott intézkedéseket kell elfogadni.

19.Lakhatás

A megfelelő lakhatási lehetőségek hiánya és a bizonytalan lakhatás az egész EU-ban továbbra is hatalmas gondot jelent, és egyre nagyobb pénzügyi kockázatok vállalásába hajszolja az embereket, aminek eredménye kilakoltatás, a bérletidíj- és jelzáloghitel-fizetési hátralékok felhalmozódása és néhány kirívó esetben akár hajléktalanság is lehet. A lakásszektorbeli korlátozott kínálat és a lakásbérleti piac torzulásai egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy kevés a lakás. A megfelelő lakhatási lehetőségek hiányában csökken a munkavállalók mobilitása, és a fiatalok csak nehezen tudják megvetni a lábukat a munkaerőpiacon, illetve az önálló életvitellel kapcsolatos életterveiket megvalósítani.

a)A rászorulókat szociális lakáshoz kell juttatni, vagy lakhatási támogatást kell biztosítani számukra. A kiszolgáltatott helyzetben lévőket meg kell védeni a kilakoltatással szemben, az alacsony, illetve közepes jövedelmű háztartásokat pedig abban kell támogatni, hogy lakástulajdonhoz jussanak.

b)A hajléktalanok számára szállást kell biztosítani, és társadalmi integrációjuk elősegítése érdekében ezt egyéb szociális szolgáltatásokkal kell összekapcsolni.

20.Az alapvető szolgáltatások elérhetősége

Az olyan alapvető szolgáltatások, mint az elektronikus hírközlés, a közlekedés, az energiaellátás (pl. villamos energia és fűtés) és a pénzügyi szolgáltatások (pl. bankszámlanyitás), amelyek nélkülözhetetlenek az emberek teljes körű társadalmi integrációjához és az egyenlő munkavállalási esélyekhez, nem állnak mindig rendelkezésre, illetve nem érhetőek el mindenki számára. E szolgáltatásokhoz való hozzáférést többek között a megfizethetőségük, az infrastruktúrabeli hiányosságok, illetve az akadálymentességi előírások nem megfelelő teljesítése akadályozza.

a)Mindenki számára megfizethető hozzáférést kell biztosítani az olyan alapvető szolgáltatásokhoz, mint pl. az elektronikus hírközlés, az energiaellátás, a közlekedés és a pénzügyi szolgáltatások. A rászorulókat támogatni kell abban, hogy igénybe tudják venni ezeket a szolgáltatásokat.

(1)  Az alábbi 17. és 18. elvnek megfelelően.

(2) Lásd a fenti 3. elvet.