27.10.2015

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 355/28

---

Hagyományos különleges termék elnevezésének közzététele a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 26. cikkének (2) bekezdése alapján

(2015/C 355/08)

Litvánia az 1151/2012/EU rendelet (1) 26. cikke (1) bekezdésének megfelelően benyújtotta a Bizottsághoz a „Lietuviškas skilandis” elnevezést (2), mint az 1151/2012/EU rendelet előírásainak megfelelő hagyományos különleges termék (HKT) elnevezését. A „Skilandis” elnevezés korábban az 509/2006/EK tanácsi rendelet (3) 13. cikke (1) bekezdésének megfelelően – az elnevezés kizárólagos használatának fenntartása nélkül – hagyományos különleges termékként bejegyzésre került (4), és jelenleg az 1151/2012/EU rendelet 25. cikke (2) bekezdésének megfelelően oltalom alatt álló elnevezés.

Az 1151/2012/EU rendelet 26. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerinti nemzeti felszólalási eljárás nyomán a „Skilandis” elnevezés az 1151/2012/EU rendelet 26. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően kiegészült a „Lietuviškas” kifejezéssel, amely jelzi annak hagyományos és sajátos jellegét.

A fentiekre figyelemmel a Bizottság ezúton közzéteszi a

elnevezést, hogy az bejegyzésre kerülhessen a hagyományos különleges termékek 1151/2012/EU rendelet 22. cikke szerinti nyilvántartásába.

Ez a közzététel az 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 51. cikke alapján jogot keletkeztet a felszólalásra az ellen, hogy a „Lietuviškas skilandis” elnevezés bejegyzésre kerüljön a hagyományos különleges termékek 1151/2012/EU rendelet 22. cikke szerinti nyilvántartásába.

Amennyiben a „Lietuviškas skilandis” elnevezés az 1151/2012/EU rendelet 26. cikke (4) bekezdésének megfelelően bejegyzésre kerül a nyilvántartásba, a „Skilandis” HKT termékleírása a „Lietuviškas skilandis” HKT 1151/2012/EU rendelet 19. cikke szerinti termékleírásának minősül, és ezért az elnevezés kizárólagos használatának fenntartása mellett oltalom alá kell venni.

A teljesség kedvéért és az 1151/2012/EU rendelet 26. cikke (2) bekezdésének megfelelően e közzététel magában foglalja a „Skilandis” HKT-nek az Európai Unió Hivatalos Lapjában korábban közzétett (5) termékleírását.

HKT BEJEGYZÉSÉRE VONATKOZÓ KÉRELEM

A TANÁCS 509/2006/EK RENDELETE

a hagyományos különleges terméknek minősülő mezőgazdasági termékekről és élelmiszerekről  (6)

„SKILANDIS”

EK-szám: LT-TSG-007-0032-15.6.2005.

1.   A kérelmező csoportosulás neve és címe

Csoportosulás vagy szervezet neve:	Lietuvos mėsos perdirbėjų asociacija (Litván Húsfeldolgozók Szövetsége)
Cím:	A. Vienuolio g. 8 LT-01104 Vilnius LIETUVA/Litvánia
Tel.	+370 52126814
Fax	+370 52126814
E-mail:	lmpa@takas.lt

2.   Tagállam vagy harmadik ország

Litvánia

3.   Termékleírás

3.1.   Bejegyzendő elnevezés(ek) (az 1216/2007/EK bizottsági rendelet 2. cikke)

3.2.   Elnevezés

—	☒	önmagában különleges
—	☐	a mezőgazdasági termék vagy az élelmiszer különleges tulajdonságát fejezi ki

A Rumšiškės-i Néprajzi Múzeum történeti levéltárának tanúsága szerint a Litván Nagyfejedelemség különböző helyeiről származó, 16–18. századi írásos forrásokban előfordul a „skilandis” kifejezés. Az elnevezés szerepel Theodor Lepner 1680-as „Porosz-litván szótárában” (Prūsų-lietuvių žodynas), valamint Philipp Ruhig 1747-es, Christian Moeleke 1800-as és Friedrich Kurschat 1883-as litván-német szótáraiban is. A terméket így nevezik egész Litvániában. A termék elnevezése kizárólagos, kiállta az idő próbáját és a mai napig használatos.

3.3.   Igényli-e a kérelmező az 509/2006/EK rendelet 13. cikkének (2) bekezdése alapján az elnevezés fenntartását?

—	☐	Bejegyzés az elnevezés fenntartásával
—	☒	Bejegyzés az elnevezés fenntartása nélkül

3.4.   A termék típusa

1.2 osztály: Hús alapú készítmény (főtt, sózott, füstölt, stb.)

3.5.   A 3.1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása (az 1216/2007/EK bizottsági rendelet 3. cikkének (1) bekezdése)

A „skilandis” füstölt, zsinórral átkötött egyenetlen, durva felszínű, összenyomott vízcsepp vagy kisebb cukkini formájú, szilárd konzisztenciájú húskészítmény, természetes burkolatban. Átmérője legalább 80 mm, súlya különböző lehet. Régen a „skilandist” sertésgyomorba töltötték, azonban a XX. század elejétől már leginkább sertéshólyagot vagy szarvasmarha-vakbelet használnak e célra. Házi körülmények között a „skilandis” rendszerint sertéshúsból készül, a húsfeldolgozó üzemekben azonban marhahúst is felhasználnak.

A „skilandis” jellemzője a savanykás, fűszeres, csípős, sós íz, valamint az érlelés és szárítás során keletkező sajátos íz és illat, valamint a metszéslap rózsaszínes-vöröstől a sötétvörösig terjedő színe, mely a szélek felé intenzívebb lehet. A terméknek jól érzékelhető fűszeres és enyhén füstös aromája van. Konzisztenciája szilárd. A sovány húsban egyenetlen eloszlásban legfeljebb 20 mm nagyságú szalonnadarabok találhatók.

A „skilandis” jellemző fizikai és kémiai tulajdonságai:

—   maximális nedvességtartalom: 40 %,

—   minimális húsfehérje-tartalom, kollagén nélkül: 16 %,

—   maximális étkezési só tartalom: 5 %,

—   maximális zsírtartalom: 35 %,

—   pH-érték: legalább 5,0,

—   a termék súlya: 0,4–2,0 kg.

A „skilandis” félbevágva vagy szeletelve, vákuum- vagy módosított nyomású csomagolásban hozható kereskedelmi forgalomba.

3.6.   A 3.1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt mezőgazdasági termék vagy élelmiszer előállítási módjának leírása (az 1216/2007/EK bizottsági rendelet 3. cikkének (2) bekezdése)

Összetevők:

—	sovány sertéshús, amelyben az izmok közötti látható zsírmennyiség legfeljebb 5 %. A vágott állatok alábbi részei használhatók fel: comb, karaj és csülök nélküli lapocka. A sovány sertéshús a „skilandis” tömegének körülbelül felét teszi ki,

—

a sovány sertéshús 60 %-ig kiváltható ugyanolyan mennyiségű sovány marhahússal, amelyben az izmok közötti látható zsírtartalom és a kisebb erek mennyisége legfeljebb 5 %. A vágott állatok alábbi részei használhatók fel: keresztfartő, fehérpecsenye, csípőfartő, hátszín, puha hátszín, rostélyos, a tarja felső, középső és alsó rétege,

—	félzsíros sertéshús, amelyben az izmok közötti és bőralatti zsír mennyisége legfeljebb 30 %. A vágott állatok alábbi részei használhatók fel: a lapocka középső része, a lapocka alsó része, nyak,

—	zsíros sertéshús bőr nélkül, amelyben a zsírtartalom legfeljebb 55 %. A félzsíros és a zsíros sertéshús együttesen a „skilandis” tömegének mintegy negyedét teszi ki,

—	sertés hátszalonna bőr nélkül. A hátszalonna a „skilandis” tömegének mintegy negyedét teszi ki,

—	étkezési só: 26–30 g/1 kg hús,

—	fűszerek, pl. fekete bors, fehér bors, szegfűbors: 2–3 g/1 kg hús; A felsorolt fűszerek őrölve vagy szemcsékben adhatók hozzá,

—	fokhagyma: 2–3 g/1 kg hús,

—	cukor: 2–5 g/1 kg hús,

—	E 250 tartósítószer (nátrium-nitrit): 50–180 mg/1 kg hús,

—	E 300 antioxidánsok (aszkorbinsav), E 301 (nátrium-aszkorbát): 0,5–1 g/1 kg hús,

—	felhasználható továbbá kömény, őrölt babérlevél, őrölt szerecsendió legfeljebb 2–3 g/1 kg hús mennyiségben.

Gyártási eljárás:

A „skilandis” hagyományos módon készül. Ajánlott felnőtt állatok húsát használni hozzá.

A lehűtött sertéshúst kézzel vagy speciális gépekkel 10–30 mm-es, a szalonnát pedig 5–20 mm-es darabokra aprítják. A lehűtött marhahúst húsdarálóval aprítják, melyben a szita lyukainak átmérője 2–5 mm.

A felaprított húst keverőgépben vagy darálóban étkezési sóval és nitrites sóval, cukorral, fűszerekkel és adalékanyagokkal összekeverik. A keverés időtartama legalább 10 perc. Az így elkészült hústölteléket legalább 6 órán keresztül maximum + 4 °C-os hőmérsékleten érlelik. A húsmasszát kolbásztöltőkkel természetes sertéshólyagokba vagy szarvasmarha-vakbélbe töltik, melyek átmérője nagyobb, mint azoknak a beleknek az átmérője, amelyekbe a hidegen füstölt kolbászokat töltik általában. Nagyon fontos, hogy a húst úgy töltsék a hólyagba vagy a bélbe, hogy abban ne maradjon levegő. A gyártási folyamat további szakaszaiban a „skilandis” belső rétegeinek száradása lassan történik, fermentációja pedig intenzíven, és ez határozza meg a „skilandisra” jellemző érzékszervi tulajdonságok kialakulását. A hústölteléket lassan töltik, erősen belenyomva a hólyagba vagy a bélbe. A töltelékkel együtt a bélbe jutó levegőt a burkolat megszurkálásával távolítják el. A belet a lehető legkeményebbre kell megtölteni, hogy amikor a termék füstölése és szárítása során a töltelék összemegy, ne keletkezzen hézag a termék felszíne és a burkolat között.

A megtöltött hólyagot vagy belet természetes vastag cérnával vagy zsinórral kötik össze. A megformált terméket kézzel átkötik a zsinórral hosszanti irányban, 4. részre osztva azt. A vakbélbe töltött terméket ezenkívül még keresztirányban is átkötik 4–5 centiméterenként.

Az összekötözött „skilandist” állványra akasztják úgy, hogy a darabok ne érjenek egymáshoz, és maximum + 4 °C-os hőmérsékleten legalább 3 napon keresztül érlelik. E művelet során a hústöltelék a bélben jobban összenyomódik, stabilizálódik a termék színe és szelektív mikroorganizmus-fejlődés megy végbe, amely elősegíti azon feltételek kialakulását, melyek révén a termék elnyeri sajátos ízét és illatát.

Az érlelés után a „skilandist” 18–30 C közötti hőmérsékleten füstölik lombos fák (éger, rezgő nyár, nyír, bükk, nyárfa, tölgy) égetéséből származó füsttel. Az elsődleges érlelés és füstölés történhet klímakamrákban vagy különböző szerkezetű füstölő helyiségekben. A füstölt „skilandist” 18–28 °C hőmérsékleten, 90–75 %-os relatív páratartalom mellett szárítják. A füstölés időtartama (a szünetekkel együtt) a füstölő berendezéstől, a „skilandis” méretétől függ, és 2–15 nap lehet. A füstölés időtartamától függ a „skilandis” színintenzitása; a folyamat végén a termék elnyeri jellegzetes füstös illatát.

A füstölt „skilandist” 8–18 °C hőmérsékleten, 90–75 %-os relatív páratartalom mellett szárítják. A szárítás során a mikroorganizmusok fejlődése, illetve a szöveti fermensek hatása által előidézett biokémiai folyamatok folytatódnak, amelyeknek köszönhetően kialakul a „skilandis” jellegzetes íze és illata. A „skilandist” legalább 30 napig szárítják, amíg elérik a termékben a megfelelő víztartalmat, illetve amíg a termék eléri a rá jellemző érzékszervi jellemzőket.

A „skilandist” felakasztva, 0–15 °C hőmérsékletű helyiségben tárolják.

3.7.   A mezőgazdasági termék vagy az élelmiszer különleges tulajdonsága (az 1216/2007/EK rendelet 3. cikkének (3) bekezdése)

A „skilandis” különleges jellemzőinek legfontosabb elemei a következők:

Megjelenés: a „skilandis” zsinórral átkötött, egyenetlen, durva felszínű összenyomott vízcsepp vagy kisebb cukkíni formájú, szilárd konzisztenciájú füstölt húskészítmény, természetes sertéshólyagba vagy szarvasmarha-vakbélbe töltve. Átmérője legalább 80 mm, a súlya 0,4–2,0 kg lehet.

A metszéslap képe: a levágott szeletek színe a rózsaszínes vöröstől a sötétvörösig terjed, a széle felé a szín intenzívebb lehet. A sovány húsban egyenetlen eloszlásban legfeljebb 20 mm nagyságú szalonnadarabok találhatók. A különböző hozzáadott fűszerek láthatóak lehetnek.

A gyártási eljárás: a kézzel nagyobb darabokra vágott vagy húsdarálóval durván felaprított sertéshúst vagy marhahúst hagyományos fűszerekkel megszórva természetes sertéshólyagba vagy szarvasmarha-vakbélbe töltik. A szárított terméket többször megfüstölik lombos fák füstjével, és füstölés után legalább 30 napig szárítják.

Íz és illat: a „skilandisra” savanykás, fűszeres, enyhén csípős, sós íz jellemző, valamint a speciális, egyedi fermentálási folyamatokkal történő érlelés és szárítás eredményeképpen kialakuló speciális íz és illat. A terméknek jól érzékelhető fűszeres és enyhén füstös aromája van. Az említett fermentációs folyamatokat alapvetően a recepturában szereplő, a Litvánia klímazónájában domináns alapanyagok határozzák meg.

Felhasználási hagyományok: leggyakrabban ünnepi ételként kerül felhasználásra, különleges alkalmakkor, összejöveteleken, vagy a mezőgazdasági munka intenzív időszakában. Vékony szeletekre vágva, barna kenyérrel fogyasztják.

3.8.   A mezőgazdasági termék vagy az élelmiszer hagyományos jellege (az 1216/2007/EK rendelet 3. cikkének (4) bekezdése)

A „skilandis” Litvániában nemzeti ételnek számít. B. Imbrasienė „A litván kulináris örökség” című könyvében (Lietuvos kulinarijos paveldas, Baltos lankos, 2008) a „skilandis” az első helyen szerepel a bemutatott hagyományos húskészítmények között. A litván falvakban ősidők óta a nyári munkák (szénakaszálás, rozsaratás) idejére vagy a vendégek számára tartalékolták. Simonas Daukantas litván író az 1845-ben megjelent „A régi litvánok élete” (Būdas senovės lietuvių, kalnėnų ir žemaičių) c. könyvében azt írja, hogy a régi Litvániában a „skilandis” volt az az étel, amivel a vendégeket kínálták. A „skilandist” egy sor más klasszikus XIX–XX. századi irodalmi műben szintén említik. A Litván nyelv atlaszában (Lietuvių kalbos atlasas, Vilnius, 1977) a „skilandis” szó elterjedtségét bemutató térképen látható, hogy ez az elnevezés az északnyugati részt kivéve Litvánia egész területén ismert volt.

Régen a „skilandist” sertésgyomorba töltötték, azonban a XX. század elejétől már leginkább sertéshólyagot vagy szarvasmarha-vakbelet használnak e célra. Házi körülmények között a „skilandis” rendszerint sertéshúsból készül, a húsfeldolgozó üzemekben azonban marhahúst is felhasználnak.

A szovjet-litván enciklopédiában (Vilnius, 1983) a „skilandis” leírása a következő: „nyers vagy füstölt kolbász durvára vágott húsból. Félzsíros sertéshúsból (≈ 85 %) és marhahúsból (≈ 15 %) készül. A húst 2–3 cm hosszú, 1,5 cm széles darabokra vágják. Sót (≈ 3,5 % a hús tömegéhez képest), nátronsalétromot (nátrium-nitrát), cukrot, borsot, szegfűborsot és fokhagymát adnak hozzá. A hústölteléket sertésgyomorba, -hólyagba, szarvasmarhavégbélbe vagy -vakbélbe töltik. A »skilandis« többnyire füstölt formában készül. Húskombinátokban vagy házilag gyártják.”

3.9.   A különleges tulajdonság ellenőrzésére vonatkozó minimumkövetelmények és eljárások (az 1216/2007/EK bizottsági rendelet 4. cikke)

Az ellenőrzés az alábbi területekre terjed ki:

—	a nyersanyagok megfelelése az előírt követelményeknek,

—	a gyártási folyamat lépéseinek sorrendje,

—	a gyártási folyamat előírt paramétereinek betartása,

—	a termék szárítási idejének biztosítása,

—	a késztermék érzékszervi tulajdonságai (megjelenés, íz, illat, szín, konzisztencia),

—	a késztermék fizikai és kémiai mutatói (nedvességtartalom, kollagén nélküli fehérjemennyiség, étkezési só mennyisége, pH-érték, zsírtartalom),

—	a végtermék tárolása. A tárolás során ellenőrzésre kerül a környezet hőmérséklete és nedvességtartalma.

Az ellenőrző hatóság elvégzi a kötelező ellenőrzést, amelyre legalább évente egy alkalommal sor kerül. Az ellenőrző hatóság vizsgálja a gyártók ellenőrzési rendszerét, a legfontosabb irányítási pontok ellenőrzését valamint a gyártók dokumentációját.

4.   A termékleírásnak való megfelelést ellenőrző hatóságok vagy szervek

4.1.   Név és cím

Név:	Lietuvos Respublikos valstybinė maisto ir veterinarijos tarnyba (a Litván Köztársaság Állami Élelmiszer- és Állat-egészségügyi Szolgálata)
Cím:	Siesikų g. 19 LT-07170 Vilnius LIETUVA/LITVÁNIA
Tel.	+370 52404361
E-mail:	vvt@vet.lt

☒ állami

☐ magán

4.2.   A hatóság vagy szerv konkrét feladatai

A 4.1 pontban megnevezett ellenőrző hatóság felelős a termékleírásban ismertetett valamennyi feltétel ellenőrzéséért.

---

(1)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012. november 21-i 1151/2012/EU rendelete a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről (HL L 343., 2012.12.14., 1. o.).

(2)  EK-szám: LT-TSG-0107-01274 – 10.11.2014.

(3)  A Tanács 2006. március 20-i 509/2006/EK rendelete a hagyományos különleges terméknek minősülő mezőgazdasági termékekről és élelmiszerekről (HL L 93., 2006.3.31., 1. o.). A rendeletet az 1151/2012/EU rendelet hatályon kívül helyezte és annak helyébe lépett.

(4)  EK-szám: LT-TSG-007-0032-15.6.2005. (Lásd: HL C 106., 2009.5.8., 27. o.).

(5)  Lásd a 3. lábjegyzetet.

(6)  Lásd a 4. lábjegyzetet.

---