27.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 366/132

—

tekintettel a Kambodzsáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel az Uniónak a kambodzsai helyzetről szóló, 2015. október 27-i helyi nyilatkozatára,

—

tekintettel az ENSZ-főtitkár szóvivőjének tulajdonítható, Kambodzsáról szóló, 2015. november 17-i nyilatkozatra,

—

tekintettel Ravina Shamdasani, az ENSZ emberi jogi főbiztosa szóvivőjének 2015. október 30-án kiadott sajtónyilatkozatára,

—

tekintettel Rhona Smith professzor, az ENSZ különleges előadójának a kambodzsai emberi jogi helyzetről szóló, 2015. november 23-i és 2015. szeptember 24-i nyilatkozataira,

—

tekintettel az ENSZ különleges előadójának a kambodzsai emberi jogi helyzetről szóló, 2015. augusztus 20-i jelentésére,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának Kambodzsával kapcsolatos, 2015. október 2-i határozatára,

—

tekintettel az EKSZ szóvivőjének a kambodzsai egyesületekről és nem kormányzati szervezetekkel kapcsolatos törvényről szóló, 2015. július 15-én közzétett nyilatkozatára,

—

tekintettel a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó 2015. június 22-én közzétett nyilatkozatára,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 2015. április 27-i, a Kambodzsáról szóló második időszaki jelentésről szóló záró észrevételeire,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el,

—

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára;

—

tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló 2008-as uniós iránymutatásokra,

—

tekintettel az Európai Közösség és a Kambodzsai Királyság közötti 1997. évi együttműködési megállapodásra,

—

tekintettel a kambodzsai alkotmány 35. cikkére, amely biztosítja az egyesülés szabadságához való jogot, továbbá a nemzet politikai, gazdasági, szociális és kulturális életében való aktív részvétel szabadságát,

—

tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel a kambodzsai hatóságok 2015. november 13-án elfogatóparancsot adtak ki Szam Rainszi, a Kambodzsai Nemzeti Megmentés Pártjának (CNRP) – a legfőbb ellenzéki párt – jelenleg külföldön tartózkodó vezetője ellen, és mivel a kambodzsai nemzetgyűlés 2015. november 16-án eltávolította Rainszit tagjai közül, megvonva tőle parlamenti mentelmi jogát és így Kambodzsába való visszatértekor egy hét évvel ezelőtti rágalmazási eset miatt letartóztatható;

B.

mivel 2015. november 20-án Szam Rainszit 2015. december 4-re kihallgatásra beidézték a bíróságra amiatt, hogy nyilvános Facebook oldalán megjelent Hong Szok Húr, 2015.augusztusa óta hamisítás és felbujtás vádjával letartóztatás alatt álló ellenzéki szenátor posztja, miután Rainszi Facebook oldalán közzétett egy állítólag hamisított dokumentumot tartalmazó videót a Vietnammal kötött 1979. évi határszerződésről;

C.

mivel 2015. október 26-án, kormánypárti tüntetők egy csoportja Phnompenben brutálisan megtámadott két ellenzéki (CNRP) parlamenti képviselőt, Nhay Chamrouent és Kong Sakpheát, valamint veszélyeztették a nemzetgyűlés első alelnöke magánrezidenciájának biztonságát; mivel beszámolók szerint a rendőrség és más biztonsági erők tétlenül végignézték a támadásokat;

D.

mivel 2015. október 30-án a CNRP által bojkottált egyik ülésen a hatalmon lévő Kambodzsai Néppárt (CPP) elmozdította a nemzetgyűlés első alelnöki tisztségéből Kem Sokhát, az ellenzéki párt elnökhelyettesét; mivel a 2013-as választásokat követően a CNRP egyéves parlamenti bojkottjának megszüntetésére az uralkodó CPP párt CNRP-nek nyújtott egyik legfőbb engedménye az volt, hogy 2014. júliusban az alelnöki tisztséget a CNRP-nek átengedte;

E.

mivel a Hun Szen miniszterelnök több mint 30 éve van hatalmon, ugyanakkor az emberi jogokat súlyosan megsértő biztonsági erői büntetlenséget élveznek;

F.

mivel 11 ellenzéki aktivista 7 és 20 év közötti terjedelmű börtönbüntetését tölti „felkelésben” való részvételért vagy annak vezetéséért;

G.

mivel a két politikai párt – a CPP és a CNRP – 2014-ben politikai fegyverszünetet kötött egymással, megcsillantva a reményt, hogy új korszak köszönthet be a politikai nézeteltérések konstruktív rendezésében; mivel a kambodzsai politikai légkör az egyezség ellenére továbbra is feszült;

H.

mivel a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot a kambodzsai alkotmány 41. cikke, a politikai részvételhez való jogot pedig 35. cikke rögzíti;

I.

mivel a civil társadalom és a nemzetközi közösség körében tapasztalható széles körű kritika ellenére az egyesületekről és nem kormányzati szervezetekről szóló törvény közelmúltbeli kihirdetése önkényes hatáskörökkel ruházta fel az állami hatóságokat, hogy megszüntessenek emberijog-védő szervezeteket vagy megakadályozzák azok létrejöttét, és a törvény máris visszatartó hatást gyakorol a kambodzsai emberi jogokkal foglalkozó munkára és akadályozza a civil társadalom fellépését;

J.

mivel a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó kijelentette, hogy a kambodzsai civil társadalmat nem vonták be az egyesületekről és nem kormányzati szervezetekről szóló törvénytervezet előkészítésébe;

K.

mivel 2015. november 13-án a kambodzsai kormány elfogadta a szakszervezetekről szóló törvénytervezetet;

L.

mivel a 2014–2020 közötti időszakra újonnan előirányzott 410 millió eurós összeggel az Unió Kambodzsa legnagyobb partnere a fejlesztési támogatás tekintetében; mivel az Unió támogatja a kambodzsai nem kormányzati szervezetek és más civil társadalmi szervezetek által végrehajtott emberi jogi kezdeményezések széles körét; mivel Kambodzsa nagymértékben függ a fejlesztési támogatástól;

1.

mélységesen aggasztónak tartja, hogy Kambodzsában romlik a légkör az ellenzéki politikusok és aktivisták, valamint az emberi jogi, társadalmi és környezetvédő aktivisták számára és elítéli az ellenzéki politikusok, aktivisták és emberijog-védők ellen Kambodzsában elkövetett valamennyi erőszakos cselekményt és az ellenük emelt politikai indíttatású vádakat és elmarasztaló ítéleteket;

2.

felszólítja a kambodzsai hatóságokat, hogy egyrészt vonják vissza a Szam Rainszi ellenzéki vezető és a nemzetgyűlés és a szenátus CNRP-párti képviselői – köztük Hong Szok Húr szenátor és a CNRP aktivistái és szervezői – elleni letartóztatási parancsot és ejtsenek minden ellenük felhozott vádat annak érdekében, hogy a letartóztatástól és üldöztetéstől való félelem nélkül, szabadon dolgozhassanak, másrészt hagyjanak fel azzal a gyakorlattal, hogy a bíróságokat politikai céllal arra használják fel, hogy politikai indíttatásból és koholt vádak alapján állítsanak törvény elé embereket;

3.

sürgeti a nemzetgyűlést, hogy haladéktalanul állítsa vissza hivatalába Szam Rainszit és állítsa helyre parlamenti mentelmi jogát;

4.

sürgeti a kambodzsai kormányt, hogy ismerje el a civil társadalom, a szakszervezetek és a politikai ellenzék legitim és hasznos szerepét, amellyel hozzájárul az ország átfogó gazdasági és politikai fejlődéséhez;

5.

ösztönzi a kormányt, hogy törekedjen a demokrácia és a jogállamiság megerősítésére és tartsa tiszteletben az emberi jogokat és alapvető szabadságjogokat, beleértve a pluralizmusra, valamint az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó alkotmányos rendelkezések teljes körű betartását;

6.

emlékeztet arra, hogy a fenyegetéstől mentes környezetben zajló demokratikus párbeszéd elengedhetetlen a politikai stabilitás, a demokrácia és a békés társadalom érdekében az országban, és sürgeti a kormányt, hogy hozzon meg minden szükséges intézkedést minden demokratikusan megválasztott kambodzsai képviselő biztonságának szavatolása érdekében, politikai hovatartozástól függetlenül;

7.

megjegyzi, hogy a CPP és a CNRP vezetői közötti „párbeszéd kultúrája” reményre adott okot, hogy a kambodzsai demokrácia jó úton halad; sürgeti a kambodzsai kormányt és az ellenzéket, hogy kezdjenek komoly és érdemi párbeszédet;

8.

felhívja a kormányt, hogy az ENSZ részvételével folytasson teljes körű és pártatlan vizsgálatot, melynek eredményeként állítsák törvény elé a nemzetgyűlés két CNRP-es tagja ellen a fegyveres erők által a közelmúltban elkövetett brutális támadás, valamint a tüntetések, sztrájkok és a társadalmi nyugtalanság elfojtásakor bevetett túlzott katonai és rendőri erő alkalmazásának valamennyi felelősét;

9.

sürgeti a kormányt, hogy helyezze hatályon kívül az egyesületekről és nem kormányzati szervezetekről szóló törvényt, melynek közelmúltbeli kihirdetése önkényes hatáskörökkel ruházta fel az állami hatóságokat, hogy megszüntessenek emberjogi szervezeteket vagy megakadályozzák azok létrejöttét, és amely máris visszatartó hatást gyakorolt a kambodzsai emberi jogokkal kapcsolatos munkára;

10.

sürgeti a kormányt és a parlamentet, hogy biztosítsa az olyan törvénytervezetek, mint a szakszervezetekről, a számítógépes bűnözésről és a távközlésről szóló törvények által érintett valamennyi szereplővel folytatott valódi és komoly egyeztetések lehetőségét és biztosítsa, hogy a jogszabályok összhangban legyenek Kambodzsa hazai és nemzetközi jog alapján fennálló emberi jogi kötelezettségeivel és kötelezettségvállalásaival;

11.

sürgeti a kambodzsai kormányt, hogy hagyjon fel az önkényes fogva tartásokkal és akadályozza meg a gyanús eltűnéseket, továbbá tegye lehetővé az önkéntes és emberjogi szervezetek szabad működését; sürgeti a kambodzsai kormányt, hogy végezzen alapos vizsgálatot Khem Sapath eltűnése ügyében;

12.

sürgeti az illetékes kormányzati hatóságokat, hogy vonják vissza az emberi jogi jogvédők elleni vádakat, amelyeket olyan más hatályos törvények alapján emeltek, melyeket emberi jogi tevékenységükért történő üldözésükre használnak fel, és haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássanak szabadon minden, politikai okokból és koholt vádak alapján bebörtönzött személyt;

13.

sürgeti a tagállamokat, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai kerettel összhangban haladéktalanul vessék fel a fenti aggályokat és ajánlásokat a kambodzsai hatóságoknál;

14.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége titkárságának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint a Kambodzsai Királyság kormányának és nemzetgyűlésének.