21.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 19/65

1.

felhívja a figyelmet arra, hogy globális információs térként az internet mára a társadalom szerves részévé, illetve olyan közjóvá vált, melynek megfelelő működése nemzetközi közérdek;

2.

üdvözli azokat az aktuális törekvéseket, melyeknek céljuk, hogy erősebb nemzetközi internetirányítás jöjjön létre. Külön üdvözli az annak idején az internet létrehozásában vezető szerepet játszó amerikai kormány arra irányuló lépéseit, hogy támogassák a globális és átfogó internetirányítás felé történő elmozdulást;

3.

arra kéri az Európai Uniót, hogy aktívan vegyen részt a globális internetirányítás kialakítására szolgáló folyamatban, hogy ezzel is jó példát mutasson a felelősségteljes cselekvéssel kapcsolatban. Ennek kapcsán üdvözli az internetpolitikáról és internetirányításról szóló közleményben elindított európai bizottsági kezdeményezést, melynek célja, hogy tisztázza az Európai Unió szerepét az internetirányítással kapcsolatos világméretű politikában; továbbá üdvözli az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker által bejelentett célt, melynek értelmében digitális belső piacot és egységes digitális menetrendet kell kialakítani;

4.

hangsúlyozza, hogy az emberi együttélésre és az emberek közötti adatcserére épülő, technológiai alapú térként szolgáló internet fejlődése elválaszthatatlan azoktól az értékektől, amelyek döntő fontosságúak az emberek közötti kapcsolatok szempontjából. Ezért az Európai Uniónak az internet jobbá tételével kapcsolatos politikában játszott szerepét sem lehet függetleníteni a Közösség alapvető értékeitől;

5.

ezért hangsúlyozza, hogy az internet jövőjével kapcsolatos európai megközelítésmódnak a szabadság, a nyitottság és a semlegesség elveiből kell kiindulnia;

6.

hangsúlyozza, hogy a kulturális sokszínűség az Európai Unió egyik alapértéke (1), melynek megőrzésében és elősegítésében az internet fontos eszköznek tekinthető, ezért az internetirányítással kapcsolatos politikában olyan szerepet kell betöltenie, amely továbbra is figyelembe veszi, óvja és támogatja a kulturális és nyelvi sokféleséget;

7.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság szerint az internet kapcsán a többszereplős folyamatokat össze kell egyeztetni az alapértékekkel és az alábbi elvekkel: átláthatóság (részvételi lehetőség minden érintett számára), inkluzivitás és egyensúly (a felelősök kötelezése arra, hogy minden érdekelt szereplőnek biztosítsák a részvétel minden formáját) és elszámoltathatóság (kötelezővé tenni minden érintett számára, hogy rendszeresen beszámoljon saját tevékenységeiről) (2);

8.

utal az azzal kapcsolatos vitára, hogy az internet-hozzáféréshez való jogot emberi jognak kell-e tekinteni; egyes országok – köztük uniós tagállamok – ezzel kapcsolatos döntéseire (3); illetve azokra az ettől eltérő nézetekre, melyek szerint az internet csupán egy olyan technológiát jelent, amely megkönnyíti az alapjogok érvényesítését (4); azt javasolja, hogy az internethasználathoz fűződő jogot nyilvánítsák elidegeníthetetlen szociális emberi jognak. Ennek megvalósításához lehetőségeiken belül a helyi önkormányzatok is hozzájárulhatnak;

9.

emlékeztet arra, hogy semmiképp sem szabad szó szerint értelmezni az információs társadalomra vonatkozó 2005-ös tuniszi programban (5) szereplő, az internet fejlesztésével kapcsolatos iránymutatásokat, amelyek szerint az internetirányításba be kell vonni a kormányokat, a magánszektort és a civil társadalmat (34. pont). Ezek ugyanis nemcsak a nemzeti kormányokra utalnak, hanem a polgárokhoz legközelebb álló kormányzati szintet, azaz a helyi és regionális önkormányzatokat is magukban foglalják;

10.

utal arra, hogy az Európai Unió 28 tagállamának szubnacionális szintű kormányzati rétegeit képviselő több mint 1 00  000 helyi és regionális önkormányzat az internetpolitika fontos szereplője. Ezek az önkormányzatok nem csupán internetes tartalmakat hoznak létre, hanem arról is gondoskodnak, hogy jobb legyen az internethez való hozzáférés. Éppen ezért megfelelő lehetőségeket kellene biztosítani számukra, hogy nemzeti és európai szinten is közvetlenül beleszólhassanak abba, hogy milyen európai álláspontot kell kialakítani az internetirányítással foglalkozó politikát érintő globális kérdésekben;

11.

hangsúlyozza, hogy az internetirányítással kapcsolatos uniós stratégia hatékony eszköznek bizonyulhat abban, hogy világszinten összességében vonzó képet fessünk az Európai Unióról, és úgy mutassuk be az EU-t, mint amely fontos szereplője az internetpolitika alakításának, és megkerülhetetlen tényező a példaként követendő politikai eljárásmódok nemzetközi normáinak meghatározásában;

12.

utal rá, hogy nincsenek nagy különbségek az internetirányítással kapcsolatos nemzetközi felfogások között (melyek a tuniszi programban, a NETmundial konferencia következtetéseiben (6), az OECD nyilatkozatában és az információs társadalomról tartott nemzetközi csúcstalálkozó (WSIS) következtetéseiben (7) olvashatók), ami azt mutatja, hogy az internetirányítás kérdésében egyetértés van kialakulóban a világon;

13.

hangsúlyozza, hogy milyen aktuális a tuniszi programban szereplő, az internet jövőjével foglalkozó elmélet, amely a COMPACT betűszóval írható le, és amely szerint az internet a civil felelősségvállalás (Civic responsibilities) tere, egységes forrás, melyet többszereplős modell irányít (One unfragmented resource governed via a Multistakeholder approach) a demokrácia és az emberi jogok előmozdítása céljából (to Promote democracy and human rights) olyan szilárd műszaki architektúra (sound Architecture) alapján, mely elősegíti a bizalmat (Confidence), valamint lehetővé teszi az internet mögöttes infrastruktúrájának és az azt alkalmazó szolgáltatásoknak az átlátható irányítását (Transparent governance). Ebből a koncepcióból kellene kiindulni, amikor európai álláspontot fogalmazunk meg a kérdésről;

14.

üdvözli, hogy az amerikai kormány elkötelezte magát a legfelső szintű tartományok (top-level domains – ccTLD) kiosztásának átalakítása mellett, az ICANN (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers) és az IANA (Internet Assigned Numbers Authority) révén megvalósuló egyoldalú kiosztás elvéről áttérve egy partnerségre épülő modellre. Azt kéri, hogy a 2014 áprilisában az internetirányítás jövőjéről lezajlott globális, többszereplős konferencia következtetéseinek megfelelően maradéktalanul hajtsák végre ezt a kezdeményezést;

15.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság kezdeményezte egy globális platform, egy internetpolitikával foglalkozó megfigyelőközpont (Global Internet Policy Observatory, GIPO) létrehozását, amelynek feladata, hogy kapcsolatot tartson az összes érdekelt fél között, és az internetpolitika fejlesztésének és szabályozásának, illetve a technikai újítások koordinálásának globális online színterévé váljon;

16.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság szerint a jövőbeli GIPO-nak olyan globális közhasznú fórumként kell majd működnie, ahol az egyes szereplők vagy érdekcsoportok nem tudják akaratukat ráerőltetni másokra. Az érdekelteket – elsősorban a helyi és regionális önkormányzatokat – pedig arra kéri, hogy vegyenek részt az internetirányítási kérdésekkel foglalkozó megfelelő konzultációs fórumokon;

17.

hangsúlyozza, hogy az internet jövőjéről szóló viták során nem szabad kétségbe vonni a hálózatsemlegesség alapelvét, bármivel is érveljenek az érintettek;

18.

üdvözli, hogy COM(2014) 72 számú közleményében az Európai Bizottság bejelenti, hogy elemezni fogják az egymásnak ellentmondó bírósági hatáskörökből és jogszabályokból adódó internetes kockázatokat, és kidolgoznak egy uniós szintű válaszmechanizmust;

19.

azt kéri, hogy a továbbiakban is garantálják azokat a szabványokat, amelyeket a meglévő műszaki szakértői hálózat az Internet Engineering Task Force nemzetközi munkacsoport tevékenységét alapul véve az internet kialakításához meghatároz;

20.

üdvözli, hogy a műszaki szakemberek olyan koncepciókat próbálnak bevezetni az egyes specifikációk meghatározásához, amelyekben figyelembe veszik a jelenleg aktuális kérdéseket is, azaz például a magánszféra protokollszintű védelmét, a többnyelvű doménnevek lehetőségének rögzítését és a fogyatékkal élők számára biztosított jobb internet-hozzáférési lehetőségeket. Az RB üdvözli azt is, hogy az EU lépéseket tesz arra, hogy jogszabályaiban rögzítse ezeket a vívmányokat (8);

21.

annak fényében, hogy az egyes államokat különböző érdekek vezérlik, és a lehetőségeik is különbözőek ezeknek az érdekeknek az érvényesítésére, utal azokra a kihívásokra, amelyekkel az Európai Uniónak az internetszabályozás jövőjével kapcsolatos tárgyalások során szembe kell néznie. Ezért hangsúlyozza, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni a szubszidiaritás elvét, amikor az internet jövőjével kapcsolatos egységes uniós rendelkezésekről tárgyalnak majd;

22.

kiemeli, hogy az internet hatékony és biztonságos működéséhez milyen fontos az állami és a magánszektor együttműködése, különösen ha számításba vesszük, hogy a hálózatok és információs rendszerek nagy részét magánszereplők üzemeltetik. Fontosnak tartja, hogy ez az együttműködés semmiféle további költséget ne okozzon a vállalatoknak;

23.

hangsúlyozza, hogy az internet zökkenőmentes működéséhez nagyon fontos a hálózati – különösen a szélessávú – infrastruktúra. Szorgalmazza, hogy a tagállamok működjenek együtt a helyi és regionális önkormányzatokkal, hogy sikerüljön minél nagyobb térséget lefedő és minél több csoport számára elérhető internetszolgáltatást kiépíteni;

24.

hangsúlyozza, hogy az átfogó vertikális partnerségek fontos szerepet töltenek be az aktuális ERFA-támogatások kiaknázásában. Konkrétan azokról van szó, amelyek az információs és kommunikációs technológiák jobb elérhetőségét, használatát és minőségét célozzák a széles sáv és a nagysebességű hálózatok nagyobb mértékű kiépítésével, illetve a kialakulóban levő technológiáknak és hálózatoknak a digitális gazdaság kiépítéséhez történő alkalmazásának elősegítésével, így erősítve az európai régiókban és az EU egészében rejlő digitális lehetőségeket;

25.

határozottan ellenzi az internetes cenzúrát, bármilyen célú legyen is az. Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy össze kell hangolni egymással a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy az internetet ne lehessen szélsőséges, radikális vagy bűncselekmények elkövetését segítő eszközként használni. A cél, hogy ezzel megvédjük a különösen kiszolgáltatott helyzetben levő társadalmi csoportok jogait;

26.

felhívja a figyelmet arra, hogy a közintézmények, köztük a helyi és regionális önkormányzatok is, példát mutathatnak és kell is, hogy mutassanak a biztonságos és felelősségteljes internethasználati politika terén, és gyakorlati példájukkal ösztönözhetik és ösztönözniük is kell az innovatív, erőforrás- és környezetkímélőbb technológiai fejlesztéseket;

27.

felhívja a figyelmet arra, hogy a közintézmények – köztük a helyi és regionális önkormányzatok – úttörő és példamutató szerepet játszhatnak és kell is, hogy játsszanak a biztonságos internet kialakítása és a felelősségteljes internethasználat terén: ide tartozik többek között a bizalmas személyes adatok megfelelő védelme (ez magában foglalja az adatok törlését is, amennyiben ezeket már nem használják egy konkrét célra), a számítógépes bűnözés elleni küzdelem és az ilyenfajta bűnözést megakadályozó feltételek megteremtése, ideértve az ikt-rendszerek megfelelő védelmét is;

28.

utal arra, hogy az internet sokféle közszolgáltatás biztosítására alkalmas eszköz, ezért arra kéri az uniós önkormányzatokat, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy a közigazgatási szolgáltatások minél előbb elérhetővé váljanak digitális úton is. A tagállamokat pedig arra kéri, hogy teremtsék meg az ehhez szükséges jogi feltételeket;

29.

azt kéri az uniós önkormányzatoktól, hogy munkájuk hatékonyabbá, átláthatóbbá, illetve polgárközelibbé tételéhez használják ki sokoldalúbban az internet adta lehetőségeket, és emellett vegyenek részt aktívan az internet jövőjével kapcsolatos nemzeti és európai álláspontok kidolgozásában is;

30.

ezzel összefüggésben külön felhívja a figyelmet a biztonságos elektronikus személyazonosítással járó előnyökre: a polgárok módosíthatják saját nyilvántartási adataikat, az uniós tagállamok régiói pedig bevezethetik az elektronikus szavazást;

31.

utal rá, hogy minden érintett számára fontos, hogy garantálva legyen az infrastruktúra, illetve az internetes tartalmak biztonsága és sértetlensége, mivel az internet a gazdaság, a közigazgatás és a magánélet szerves részévé vált;

32.

leszögezi, hogy az internethasználók számának növekedésével és új technológiák megjelenésével a visszaélések is és az azokból eredő káresetek is elszaporodtak, és még a tagállami helyi és regionális önkormányzatok is – melyek aktívan formálják az internetes közösséget, igen fejlett internetes infrastruktúrával rendelkeznek és a társadalom szem előtt levő szereplői – gyakran különböző internetes támadások áldozataivá válnak;

33.

sajnálja, hogy nem ritkán információs és kommunikációs technológiákkal is követnek el bűncselekményeket, amelyek egyébként arra szolgálnak, hogy közelebb hozzák egymáshoz az embereket és felgyorsítsák az információáramlást, a tapasztalatcserét és az ismeretátadást. Arra kéri ezért a tagállamokat és a nemzetközi szervezeteket, hogy minden lehetséges módon vegyék fel a harcot a számítógépes bűnözéssel szemben, és más érdekeltekkel közösen olyan általános környezetet hozzanak létre, amelyben nem tolerálják ezt a fajta bűnözést;

34.

utal arra, hogy az elektronikus médiumok más, gyakran anonim tevékenységekre is lehetőséget nyújtanak, amelyek ugyan nem minden esetben jelentenek bűncselekményt vagy jelenleg még nem számítanak annak, azonban sérthetik más emberek méltóságát; követeli ezért, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet az internetes zaklatás és egyéb veszélyek védekezésre is, különösen ha az gyermekek vagy fiatalok, illetve más, védelemre szoruló csoportok jogait sérti;

35.

ezért hangsúlyozza, hogy az internet csak akkor lehet sikeres, ha tisztázódik biztonságának kérdése, valamint támogatásáról biztosítja az Európai Bizottságot a Neelie Kroes által megfogalmazott azon cél (9) kapcsán, hogy az EU-ban legyen a világon a legbiztonságosabb online környezet. Azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy az internetirányítással kapcsolatos kérdések mellett foglalkozzon az internetbiztonság problematikájával is;

36.

hangsúlyozza, hogy milyen fontos a valamennyi tagállam részvételével és a külső partnerekkel megvalósuló együttműködés, melynek célja az internetes bűncselekmények felszámolása, illetve a hálózat- és információbiztonsággal kapcsolatos problémák megoldása. Véleménye szerint fontos emellett a már meghozott határozatok (10) végrehajtása, valamint az, hogy ezeket az intézkedéseket beépítsék az internetirányítással kapcsolatos közös uniós stratégiába;

37.

hangsúlyozza, hogy tagállami szinten hatékony nemzeti intézkedésekre van szükség az internetes bűncselekmények kivizsgálására, illetve európai mechanizmusok is kellenek az ilyen veszélyek kivédésének elősegítésére;

38.

úgy véli, hogy az egyik emberi jog, azaz a magánélethez való jog szempontjából a globális internetirányítási stratégiának kellő figyelmet kell fordítania egy olyan nemzetközi szabályozásra, amely a személyes adatok bekérésével, felhasználásával és tárolásával, illetve az ilyen adatok illetéktelen és véletlen nyilvánosságra hozatala elleni védelemmel, valamint az elektronikus adatbankokban tárolt személyes adatok eltűnésével, kicserélésével és törlésével foglalkozik. Bármilyen ehhez kapcsolódó követendő gyakorlatnak a hatályos uniós jogszabályokra kellene épülnie (11);

39.

azt javasolja, hogy az EU fogalmazzon meg világos álláspontot a személyes adatok internetes felhasználásáról, és képviselje azt nemzetközi szinten is. Ennek az álláspontnak az Európai Unió Alapjogi Chartájanak (2010/C 83/02) 8. cikkéből, közelebbről abból az elvből kellene kiindulnia, hogy egyrészt az emberek maguk dönthessék el, hogy milyen adatokat osztanak meg másokkal, és melyeket nem, másrészt pedig hogy az internet globális jellegéből adódóan és a számos visszaélési lehetőség miatt korlátozni kell mindenfajta személyes adat internetes felhasználását, és azokat csak konkrét, előre ismertetett és pontosan körülhatárolt célokra szabad hozzáférhetővé tenni;

40.

emlékeztet arra, hogy rendszeresen előfordul, hogy strukturális hatalmukkal visszaélve a nagy informatikai vállalatok akár kereskedelmi, akár politikai célokra jogellenesen rögzítik és felhasználják a felhasználók személyes adatait. Arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen meg mindent azért, hogy az egész világon elejét lehessen venni az ilyen visszaéléseknek;

41.

hangsúlyozza azt is, hogy internethasználathoz kapcsolódó bűncselekmények felderítésekor a felelősség megállapításához nagyon fontos annak az alapelvnek a rögzítése, hogy az internetes szolgáltatások nyújtóját ne lehessen felelőssé tenni az olyan tartalmakért, amelyeket nem ő maga hozott létre, a felelősség ilyen jellegű korlátozását azonban ne lehessen arra használni, hogy megtagadják az együttműködést a bűnüldöző szervekkel, amennyiben ez utóbbiak azt törvényes módon kérik, és hogy az igazságszolgáltatás kezében legyenek megfelelő szankciók;

42.

hangsúlyozza, hogy az EU sok más területhez hasonlóan az internetirányításhoz kialakuló struktúra terén is élen jár, és így az egész világon követendő példa lehet és kell is hogy legyen a felelősségteljes internetirányítás és internethasználat szempontjából, hozzájárulva ezzel egy, az egész világra kiterjedő internetes kultúra kialakulásához.