52014DC0179

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Cselekvési terv az Európai Unión belüli ökológiai termelés jövőjéért

1.           Bevezetés

Az ökológiai termelés a gazdaságirányítás és élelmiszer-termelés olyan átfogó rendszere, amely a legjobb környezetvédelmi gyakorlatokat, a magas szintű biodiverzitást, a természeti erőforrások megőrzését, a magas szintű állatjóléti szabványok alkalmazását és az egyes fogyasztóknak a természetes anyagok és eljárások használatával előállított termékek iránti preferenciájával összhangban álló termelési módszert ötvözi.

Az utóbbi években a biotermékek európai piaca – a folyamatos keresletnövekedés hatására – jelentősen bővült (19,7 milliárd euró, 9 %-os növekedés 2011-ben[1]). Ezzel párhuzamosan az elmúlt évtizedben az ökológiai termelők száma és az ökológiai termelés alá vont területek aránya is gyors ütemben nőtt. Az Unióban évente 500 000 hektár mezőgazdasági területet vonnak be az ökológiai termelésbe. A 2000–2012 közötti időszakban az ökológiai termelésre hasznosított teljes terület[2] évente átlagosan 6,7 %-kal nőtt, és így elérte a 9,6 millió hektárt, ami az Unió teljes hasznosított mezőgazdasági területének 5,4 %-a. Az uniós szabályok 2009-ben történő bevezetését követően az ökológiai akvakultúrás termelés is gyorsan bővül.

Az ágazat mezőgazdasági és akvakultúrás termelőket, az ő beszállítóikat, továbbá élelmiszergyártókat és -forgalmazókat foglal magában, akikre mind szigorú szabályok vonatkoznak.

Az ökológiai ágazat legnagyobb kihívása a kereslet és a kínálat folyamatos növekedésének biztosítása a fogyasztói bizalom fenntartása mellett. Kulcsfontosságú, hogy a rendszer hitelessége és a keletkező hozzáadott érték hosszú távon garantált legyen.

A cselekvési terv célja, hogy – elsősorban a kereslettel és a kínálattal kapcsolatos kihívások megoldását segítő új közép- és hosszú távú lehetőségek feltárásával – támogassa az ágazat növekedését, és elősegítse a jogszabályi keretek jövőbeli változásait.

A jelen cselekvési terv hozzájárul az Európa 2020[3] stratégiában és a módosított közös agrárpolitikában megfogalmazott célkitűzések megvalósításához. Tekintettel arra, hogy a környezetvédelem az ökológiai termelés egyik átfogó célkitűzése, a cselekvési terv a 2020-ig tartó 7. környezetvédelmi cselekvési program célkitűzéseihez is hozzájárul[4].

A cselekvési terv további partnerségeket hoz létre, és mozgósítja a végrehajtásában részt vevő szereplőket, különösen a tagállamokat és az érdekelt feleket.

2.           Előzmények

A Bizottság 2004-ben fogadta el a bioélelmiszerek és a biogazdálkodás első európai akciótervét[5] az ökológiai ágazat ösztönzése és erősítése érdekében. A 2004. évi terv 21 intézkedésének többsége megvalósult, különösen ideértve az új uniós ökológiai termelési logó létrehozását (a továbbiakban: uniós ökológiai logó).

2004 óta a Tanács 2007-ben felülvizsgálta az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó jogszabályokat, most pedig a Bizottság a 834/2007/EK rendeletet hatályon kívül helyező új európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot fogadott el az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről[6].

Az Európai Unión belüli ökológiai termelés jövőjéért létrehozott cselekvési terv megoldást kínál több, az uniós ökológiai gazdálkodási politika felülvizsgálatára irányuló hatásvizsgálat során azonosított problémára[7]. A vizsgálat a legkülönbözőbb érdekelt felekkel folytatott széles körű konzultáción alapult. Az európai polgárok élénk érdeklődést tanúsítottak a téma iránt, és online konzultációban vettek részt (2013. januártól áprilisig), amelynek során csaknem 45 000 válasz érkezett.

A konzultáció során az érdekelt felek új cselekvési terv kidolgozását javasolták a Bizottságnak. 2004 óta 15 tagállam hozott létre cselekvési tervet az ökológiai gazdálkodás nemzeti vagy regionális szintű fejlesztésére vonatkozóan[8].

3.           Szakpolitikai kihívások: cselekvési program egyes prioritást élvező területekre

E cselekvési terv az Európai Bizottság ökológiai termelésre, ellenőrzésre és kereskedelemre vonatkozó stratégiáját mutatja be a következő évtizedre. A cselekvési terv az évtized végére megvalósítandó új jogi keretre való zökkenőmentes átálláshoz is hozzá kíván járulni.

Az európai ökológiai termelési és ellenőrzési rendszert 1991-ben alkották meg egy korlátozott számú fogyasztót és termelőt magában foglaló réspiachoz. A kereslet és kínálat legújabb változásai azt jelzik, hogy elérkezett az idő a bioélelmiszerek és a biogazdálkodás uniós rendszerének átdolgozására és továbbfejlesztésére. A nyilvános konzultáció eredményei szerint az európai fogyasztók minőségi szabályozást várnak el az ökológiai gazdálkodás és annak ellenőrzése terén.

A legfőbb kihívás a kereslet bővítése és kielégítése anélkül, hogy ez aláásná a fogyasztók bizalmát az ökológiai gazdálkodás alapelvei és az ökológiai termékek minősége iránt. Ebben az összefüggésben ha túl sok a kivétel a szabályok alól, amelyek közül jó néhány már egyébként is aktualitását vesztette a megváltozott piaci körülmények miatt, az felveti annak a kockázatát, hogy az ökológiai gazdálkodás elveszti integritását. A bioélelmiszerek és a biogazdálkodás a környezet védelmével és az élelmiszerek minőségével kapcsolatos társadalmi igényekre reagál, különösen a szintetikus vegyi anyagok és GMO-k használatának a teljes gyártási folyamatban való mellőzése tekintetében[9]. A keresletnövekedés kielégítésének lehetséges módozatait kutatva külön figyelmet kell szentelni azokra a bonyolult szabályokra, amelyek a kisebb szereplők számára megnehezítik a biogazdálkodási rendszerre való áttérést. Ezen túlmenően az ökológiai szabályozás harmonizációjának ambiciózus és szigorú szabályokra kell törekednie, figyelembe véve a termelési ágazat realitásait.

Úgyszintén figyelembe kell venni a kereslet okozta nyomást, amely növeli a csalárd magatartás és más szándékos szabálysértések kockázatát. Ezek nemcsak sértik a fogyasztói érdekeket, és versenytorzító gazdasági károkat okoznak, hanem kedvezőtlenül hatnak az ökológiai piac szabálykövető szereplőinek hírnevére is.

Az ökológiai termékkínálatban fontos szerepet játszanak az importált termékek. E tekintetben a kapcsolódó szabályoknak garantálniuk kell az ökológiai termékek kereskedelmének fejlődését, és egyúttal meg kell akadályozniuk az ökológiai alapelvek felhígulását és az ellenőrzési rendszer gyengülését.

Az ökológiai termelésnek meg kell őriznie innovatív szerepét, melyet azzal tölt be, hogy az általa alkalmazott szabályok és technikák révén befolyást gyakorol a nem ökológiai termelésre.

A fent említett kihívásokra reagálva a Bizottság külön figyelmet fordít az uniós szakpolitikák és eszközök közötti lehetséges szinergiákra, a konzultációk során felmerült innovatív ötletekre, a kutatási kezdeményezésekhez való kapcsolódásra, a fogyasztói bizalom és tudatosság javításának szükségességére, valamint a harmadik országokkal folytatott kereskedelemre;

Ezért a 2020-ig tartó időszakra szóló cselekvési terv három prioritást élvező területet helyez a középpontba. Az első az uniós ökológiai termelők versenyképességének növelése az alábbi módszerekkel:

– az ökológiai termelést célzó uniós eszközök ismertségének és az azokkal való szinergiáknak a növelése,

– az ökológiai termelésben mutatkozó technikai hiányosságok leküzdése kutatás, innováció és ezek terjesztése révén,

– az ökológiai termelési ágazattal, valamint a piaccal és kereskedelemmel kapcsolatos tájékoztatás bővítése.

A második prioritást élvező terület a bioélelmiszerek és a biogazdálkodás európai rendszere, valamint az importált ökológiai termékek iránti fogyasztói bizalom megszilárdítása és erősítése, különösen az ellenőrzési intézkedések vonatkozásában.

A harmadik prioritást élvező terület az uniós ökológiai termelési rendszer külső dimenzióinak erősítése.

4.           Az európai ökológiai ágazat fejlesztése

4.1.        Az uniós eszközök ismertségének és szinergiáinak javítása

A 2014-től érvényes átdolgozott KAP olyan új, illetve átdolgozott támogatási intézkedéseket tartalmaz, amelyek az ökológiai termelőkre is alkalmazhatók.

Mindenekelőtt a KAP „alapértelmezés szerint környezetbarátnak” ismeri el a biogazdálkodókat a közvetlen kifizetések támogatási rendszere értelmében, hiszen ténylegesen jogosultak a „zöld” kifizetésekre.

Ezenkívül az új vidékfejlesztési keret[10] egy új konkrét intézkedést javasol az ökológiai gazdálkodás támogatására, úgy az ökológiai gazdálkodási gyakorlatok átvétele, mint azok fenntartása tekintetében. A tagállamok saját vidékfejlesztési programjaikban is mérlegelhetik a biogazdálkodókra és más ökológiai piaci szereplőkre is vonatkozó nagyszámú intézkedés átvételét és megfelelő alkalmazását. Ide tartozik az élelmiszerlánc különböző szereplői közötti együttműködés – egyebek mellett – az innovatív termékek, folyamatok, gyakorlatok és technológiák fejlesztése terén; a tárgyi eszközökbe való beruházások támogatása (beleértve a kizárólag környezetvédelmi célú, nem produktív beruházásokat is), a mezőgazdasági termékekre vonatkozó minőségrendszerek és az ökológiai gazdaságokat célzó olyan mezőgazdasági-környezetvédelmi-éghajlati intézkedések támogatása, amelyek nem fedik át egymást az ökológiai gazdálkodás követelményeivel.

A vidékfejlesztési programok esetében rendelkezésre álló támogatási intézkedések hatékonyabb felhasználásához figyelembe kell venni az adott tagállam vagy régió ökológiai gazdálkodási ágazatának aktuális helyzetéről és piaci potenciáljáról szóló elemzést[11]. Egy ilyen elemzés alapján kell kiválasztani a megfelelő vidékfejlesztési intézkedéseket, majd azt követően hozzárendelni a megfelelő erőforrásokat.

Az ökológiai termelés a vidékfejlesztési programok tematikus alprogramjai révén is ösztönözhető. A tartalmát és finanszírozását tekintve leginkább idekapcsolódó tematikus alprogram az éghajlatváltozás mérséklését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, valamint a biológiai sokféleséget célzó alprogram. Ugyanakkor bizonyos mértékben más tematikus alprogramok, például a mezőgazdasági kisüzemekkel és a rövid ellátási láncokkal kapcsolatos alprogramok is kapcsolódhatnak az ökológiai gazdálkodáshoz.

Ezenkívül a tagállamok azon kötelezettsége, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból származó, az egyes vidékfejlesztési programokhoz nyújtott teljes hozzájárulás legalább 30 %-át a környezetvédelemmel és az éghajlattal kapcsolatos intézkedésekre (az ökológiai gazdálkodással kapcsolatos intézkedéseket is beleértve) kell fordítaniuk, hangsúlyos szerepet játszhat az ökológiai gazdálkodás pénzügyi támogatásának előmozdításában, valamint ennek következményeként annak fejlesztésében és pénzügyi támogatásokkal történő ellátásában.

Az akvakultúra előmozdítását célzó, a közös halászati politika (KHP) keretében megújított törekvések részeként az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) is támogatni fogja az ökológiai akvakultúrához kapcsolódó tevékenységeket.

A Bizottság azt javasolja a tagállamoknak, hogy használják ki az új vidékfejlesztési jogi keret, a „kék növekedés” és a közös halászati politika által az ökológiai gazdálkodás támogatására biztosított lehetőségeket és eszközöket.

Tekintettel a közös agrárpolitikában az utóbbi időben lezajlott fontos változásokra, ajánlatos haladéktalanul tájékoztatni a gazdálkodókat és a vidéki szereplőket arról, hogy milyen támogatási intézkedések állnak rendelkezésre az ökológiai gazdálkodás céljaira a KAP és a KHP keretében javasolt eszközök révén (1. és 2. intézkedés).

Az ökológiai gazdálkodás környezetre gyakorolt pozitív hatásai hozzájárulnak a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő stratégia[12], a környezetbarát infrastruktúráról szóló közlemény[13], a talajvédelemről szóló tematikus stratégia[14] és a környezetvédelmi jogszabályok, úgymint a madárvédelmi[15] és az élőhelyvédelmi irányelv[16], a nitrátokról szóló irányelv[17], a víz-keretirányelv[18] és a nemzeti kibocsátási határértékről szóló irányelv[19] célkitűzéseinek megvalósításához.

1. intézkedés: A Bizottság 2014-ben tájékoztató dokumentumot fog kiadni az ökológiai gazdálkodók, feldolgozók és viszonteladók számára, amely bemutatja az ökológiai termelésre, feldolgozásra és kereskedelemre vonatkozó szabályokat, beleértve az átállásra és a KAP keretében biztosított támogatási intézkedésekre alkalmazandó szabályokat is. 2. intézkedés: A Bizottság külön témaként jelöli majd meg az ökológiai gazdálkodást a közös agrárpolitikához (KAP) kapcsolódó, a gazdálkodókat és termelőket segítő tájékoztatási intézkedések támogatását célzó jövőbeli pályázati felhívásban. Az ETHA-finanszírozással kapcsolatos útmutatás részeként külön hangsúlyt kapnak az ökológiai akvakultúra lehetőségei is.

4.2.        Az uniós biogazdálkodási rendszer – ezen belül az uniós ökológiai logó – ismertségének növelése

Az ökológiai termékekkel kapcsolatos tájékoztatást és azok népszerűsítését célzó intézkedések fontos szerepet játszhatnak az ökológiai termelők piaci lehetőségeinek növelésében. Ebben az értelemben a mezőgazdasági termékekre vonatkozó, belső piaci és harmadik országbeli tájékoztatási és népszerűsítési tevékenységek európai politikája finanszírozási lehetőségeket kínál a gazdasági szereplők számára olyan kampányokhoz, amelyeknek célja a fogyasztók tájékozottságának növelése az ökológiai termelési rendszer főbb jellemzői, az EU ökológiai termelési szabályai szerint előállított konkrét termékek, az uniós ellenőrzési rendszer és az uniós ökológiai logó tekintetében (3. intézkedés).

A fogyasztók elsősorban az élelmiszercímkéken feltüntetett uniós ökológiai logó révén tudják azonosítani az ökológiai termékeket. A 2010-ben megalkotott uniós logó használata 2012 óta kötelező minden, az Unióban gyártott előre csomagolt bioélelmiszer csomagolásán. 2013 novemberében a 28 tagállamban átlagosan a válaszadók 25 %-a nyilatkozott úgy, hogy ismeri az uniós ökológiai logót[20]. Úgy tűnik, az uniós logó mellett általában az ökológiai termelésre vonatkozó információk is sikeresen eljutnak a fogyasztókhoz: az uniós fogyasztók 69 %-a mondta azt, hogy már látott az élelmiszer ökológiai termeléssel történő előállítására utaló logót vagy nyilatkozatot[21]. Az uniós ökológiai logó fogyasztók körében való ismertségének és az ökológiai termékek iránti bizalomnak a vizsgálata megbízható információkkal szolgálna az Unió és a harmadik országok piacain folytatott tájékoztatással és népszerűsítéssel kapcsolatban fejlesztendő területek célzottabb kezeléséhez (4. intézkedés).

Ha közép- és hosszú távon nem nő az uniós ökológiai logó ismertsége az uniós vagy tagállami fogyasztók körében, vagy olyan esetben, ha megrendülni látszik a bizalom a biogazdálkodási rendszer iránt, a Bizottság az európai mezőgazdasági termékek megismertetésére és promóciójára irányuló új szakpolitika[22] keretében mérlegelheti az uniós biogazdálkodási rendszerre és ökológiai logóra vonatkozó tájékoztatás uniós finanszírozású kampány segítségével történő növelését. Azt is fontolóra lehet venni, hogy tájékoztatási és népszerűsítési kampányokkal növeljék a fogyasztói tudatosságot és az uniós ökológiai logó ismertségét, illetve megismertessék az uniós biogazdálkodási rendszer főbb jellemzőit egy vagy több Unión kívüli országban. Ezek a kampányok kölcsönös megállapodásokon vagy az Unió által (pl. az Egyesült Államokkal vagy Svájccal) aláírt megállapodásokon, illetve az uniós ökológiai logó bizonyos harmadik országokban való védelmét szolgáló kezdeményezéseken alapulhatnak.

A fiatal fogyasztókat és gyermekeket célzó tájékoztatás úgyszintén fontos eszköz lehet az ökológiai termelési rendszer ismertségének és az iránta táplált bizalomnak a növelésére. Ebben az összefüggésben az iskolagyümölcs- és iskolazöldség-, valamint az iskolatej-programok az ökológiai termelési mód jellemzőivel kapcsolatos tájékoztatás támogatására is lehetőséget adnak az iskolákban a rendszer oktatási dimenziója keretében. A KAP iskolai programok[23] felülvizsgálata lehetőséget kínál az ökológiai termeléshez fűződő szálak erősítésére azáltal, hogy ösztönzi az ökológiai termékek beszerzését és a biogazdálkodáshoz kapcsolódó témák megvitatását a támogató oktatási intézkedések keretében.

Az ökológiai termelés hangsúlyosan jelenik meg az EU 2008 óta érvényben lévő, élelmiszerekre és vendéglátó-ipari szolgáltatásokra vonatkozó „zöld” közbeszerzési kritériumai között (legalább mekkora arányban kell ökológiai termelés keretében előállított élelmiszereket beszerezni), amelyek önkéntesen alkalmazandó ajánlások az európai hatóságok számára. A tagállamok és a közbeszerzést végző szervezetek nagyobb mértékben is előírhatnak ökológiai gazdálkodásra vonatkozó követelményeket az élelmiszerekre és vendéglátó-ipari szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzéseik során. A Bizottság speciális tájékoztató anyagokat fog készíteni annak érdekében, hogy a hatóságok tájékozottabbak legyenek a tekintetben, hogy lehetőségük van további fenntarthatósági szempontokat – köztük az ökológiai termelés kritériumait – beépíteni az élelmiszerekhez és vendéglátó-ipari szolgáltatások beszerzésére irányuló szerződéseikbe (5. intézkedés).

3. intézkedés:  A Bizottság folytatja tájékoztatási tevékenységét azon lehetőségekkel kapcsolatban, amelyeket a mezőgazdasági termékek belső piacon és harmadik országokban történő megismertetésével és promóciójával kapcsolatos intézkedésekről szóló rendelet kínál, különösen a szakpolitikai célkitűzésekkel és az alkalmazandó szabályokkal és eljárásokkal kapcsolatban, oly módon, hogy bemutatja az eszközt az ökológiai ágazat szélesebb közvéleményének, a tagállamoknak (az ökológiai gazdálkodással foglalkozó állandó bizottságban), az érdekelt feleknek (biogazdálkodással foglakozó tanácsadó csoport), illetve olyan speciális ökológiai gazdálkodási eseményeken, mint a BioFach. 4. intézkedés:  A Bizottság elvégzi a következőket: – rendszeres felmérések az uniós ökológiai logó fogyasztók körében való ismertségéről, – speciális felmérés arról, hogy a fogyasztók mennyire ismerik az uniós biogazdálkodási rendszert, mennyire bíznak benne és mennyire értik azt. 5. intézkedés:  A Bizottság 2015 végéig felülvizsgálja az élelmiszerekre és vendéglátó-ipari szolgáltatásokra vonatkozó zöld közbeszerzési kritériumait, és speciális tájékoztató anyagokat készít, amelyek példákon keresztül mutatják be az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó követelmények alkalmazását a közbeszerzések során.

4.3.        Kutatás és innováció az ökológiai szabályokból adódó kihívások leküzdésére.

4.3.1.     Alkalmazási kör

Az ökológiai termelés ma már egy magas fokon szakosodott mezőgazdasági rendszer, amely speciális szakmai képzettséget, ismereteket és technológiát igényel. A növényi és állati eredetű termékek ökológiai rendszerben történő előállítása számos kihívással jár, például azért, mert bizonyos összetevőik ökológiailag elfogadható formában csak korlátozottan állnak rendelkezésre. A legfontosabb korlátokat az állati takarmányok, konkrétabban a fehérjék és mikroelemek biztosítása, valamint az ökológiai örökítőanyagok korlátozott rendelkezésre állása jelenti. Ezeket az akadályokat kezelni kell és le kell küzdeni, különösen a szabályok alóli egyes meglévő kivételek és eltérések fokozatos megszüntetése érdekében.

E kihívásokon túlmenően a Bizottság javaslata szerint további figyelmet kell szentelni egyes konkrét ágazati jelenségekre, nevezetesen: a) a kártevők, betegségek és gyomnövények kezelésének innovatív módszereire; b) a réztartalmú termékek alternatíváira az ökológiailag megfelelő növényvédelem érdekében; c) a melegházak energiafogyasztásának csökkentésére; d) a talaj termékenységének javítására; e) a hatékonyabb energiafelhasználásra; f) az ökológiai gazdálkodás és a nem ökológiai mezőgazdaság egyidejű fennállására és g) az ökológiai élelmiszer-feldolgozással összeegyeztethető alapanyagokra és technikákra. Az Agrárkutatási Állandó Bizottság (SCAR) 3. előretekintő jelentése[24] a megfelelő kutatási területeket is azonosítja.

Az ökológiai módszerekkel előállított fehérjetartalmú takarmányok rendelkezésre állását számos, az ökológiai és kis ráfordítású mezőgazdaságra irányuló uniós finanszírozású kutatási projekt vizsgálta már[25]. Ezzel együtt a fehérjetartalmú takarmányok kutatása a többi termelési ágazathoz képest továbbra is szűk körű, aminek eredményeképpen a fehérjetartalmú takarmányok terméshozama az utóbbi évtizedekben visszaesett. A fehérjetartalmú takarmányok termesztésének kutatásának ismételt finanszírozásával csökkenteni lehetne a különbséget, ami stabilabb terméshozamokat és termékminőséget (fehérjetartalom, emészthetőség stb.) eredményezne, így a fehérjetartalmú takarmányok kifizetődőbbé válnának a gazdálkodók és a teljes élelmiszerlánc számára.

A kutatások az állati takarmányozás, a takarmányozási hatékonyság, a nemesítés és a tenyésztés eredményességének javulásához is vezethetnek, ha a jobb fenntarthatóságra, az erőforrás-hatékonyságra – a víz- és talajvédelmet is beleértve –, a biológiai sokféleségre, valamint az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányulnak.

Az ökológiai vetőmagok, állat- és ivadékállomány és kéthéjúkagyló-ikrák korlátozott rendelkezésre állása úgyszintén gazdasági és technikai kihívást jelent az ökológiai termelők számára. Bár az ökológiai vetőmagok terén némi javulás tapasztalható, bizonyos kivételek széleskörű alkalmazása révén továbbra is lehetőség van hagyományos, kezeletlen vetőmagok használatára. Fontos lenne a termelők tájékoztatását az ökológiai vetőmagok Unió-szerte való elérhetőségéről egy európai szintű vetőmag-adatbázissal növelni.

A Bizottság azt ajánlja az érdekelt feleknek, hogy hozzanak létre egy európai szintű adatbázist az ökológiai vetőmagok beszerzési forrásairól. A Bizottság arra biztatja az érdekelt feleket, hogy – különösen az Akvakultúra Tanácsadó Testület keretében – mérlegeljék a hasonló kezdeményezéseket az ökológiai módszerrel tenyésztett halivadékok és a kéthéjú kagylók ökológiai módszerrel tenyésztett ikrái vonatkozásában.

Ez a fajta megközelítés akkor lehet teljes, ha szigorúan korlátozzák az ökológiai vetőmagok kötelező használatának alapelvétől való eltérések lehetőségét. Ugyancsak fokozni kell a nemesítési módszerekre irányuló kutatási tevékenységet, megvizsgálva egyebek mellett az ökológiai vetőmagok helyi populációk és félig háziasított fajok segítségével történő előállítását, biztosítva ugyanakkor az ökológiai gazdálkodás alapelveivel és célkitűzéseivel való összeegyeztethetőséget. Az ökológiai akvakultúra termelői szerint az ökológiai ivadékok és kéthéjúkagyló-ikrák korlátozott rendelkezésre állása továbbra is jelentősen akadályozza az ágazat fejlődését.

4.3.2.     Eszközök

A Horizont 2020 – az EU kutatási és innovációs keretprogramja – olyan megoldásokkal és eszközökkel szolgálhat, amelyek tovább javíthatják a teljesítményt és a kutatási eredmények felhasználását. A Horizont 2020 számos mechanizmussal ösztönzi a kutatást és az innovációt, a demonstrációs tevékenységeket, a koordinációt, a hálózatépítést és a képzést, valamint a támogató infrastruktúrát és innovációt, pl. a kkv-kben.

Az ökológiai gazdálkodási ágazatnak a mezőgazdasági termelékenységgel és fenntarthatósággal kapcsolatos európai innovációs partnerségben (EIP) való részvétele regionális, nemzeti és uniós szinten egyaránt kulcsfontosságú az innováció fokozása és a tudományos, gazdálkodási, gazdálkodási tanácsadási és ipari területek közötti együttműködés javítása érdekében.

Az előttünk álló kihívások leküzdéséhez még jobban be kell vonni a gazdálkodókat a kutatási és innovációs igények pontosabb azonosítása érdekében (6. intézkedés). Az EIP keretében számos intézkedéstípus rendelkezésre áll az ökológiai gazdálkodás szempontjából fontos és a gazdálkodók aktív bevonását elősegítő konkrét témák feltárására. Így a tagállamoknak a vidékfejlesztési programok innovációs prioritásainak megállapításakor mérlegelniük kell – többek között – az eltérések megszüntetését is. E prioritások meghatározásakor a tagállamok tájékoztathatják a gazdálkodókat és kutatókat, és ösztönözhetik az operatív csoportok létrehozását ezekben a témákban. 2000 és 2012 között az ökológiai és kis ráfordítású mezőgazdaság területén 49 uniós finanszírozású kutatási projekt erősítette az ökológiai ágazat kutatási és innovációs kapacitását[26]. A kutatások révén szerzett ismeretek tényleges gyakorlatba való átültetése, különösen a termelési módszerek terén, javíthatná a kutatási eredmények hatékonyságát és az ágazat teljesítményét. Konkrét intézkedéseket kell ösztönözni a meglévő kutatási és gyakorlati ismereteknek a lehetséges megoldások tesztelésére és gyakorlatba való átültetésére történő felhasználása érdekében.

A bioélelmiszer- és biogazdálkodás-kutatási technológiai platform (TP Organics) a stratégiai kutatási és innovációs menetrend kialakításához is hozzá fog járulni.

Még tovább lehet javítani az ökológiai ágazat számára végzett kutatásfinanszírozási tevékenységek koordinációját az Európai Unió egészében. A Horizont 2020 támogatást nyújt a nemzeti finanszírozó szervek hálózatai számára közös pályázati felhívások közzétételéhez. Aktív ösztönzésben részesül az ERA-Net és/vagy a közös programozási eszközök szélesebb körű alkalmazása, ily módon fejleszteni lehet a már meglévő együttműködéseket, pl. az ERA-Net CORE-Organic Plus rendszert.

A Horizont 2020 keretében kidolgozott munkaprogramoknak tekintetbe kell venniük mindazokat a kihívásokat és tanulságokat, amelyek a kutatási igények gazdálkodók általi azonosításához, a kutatási eredmények – köztük az egyéb termelő ágazatok kutatási eredményeinek – megosztásához és az európai kutatási tevékenységek további összehangolásához kapcsolódnak (7. intézkedés).

6. intézkedés:  A Bizottság 2015-ben konferenciát szervez annak meghatározására, hogy melyek a termelők kutatási és innovációs prioritásai a jövőbeli ökológiai termelési szabályokból adódó kihívások vonatkozásában. 7. intézkedés:  A Bizottság a vonatkozó Horizont 2020 fellépések esetében tekintetbe fogja venni a következőket: – konkrét intézkedések, úgymint kutatási és innovációs tevékenységek, tematikus hálózatok és egyrészt az egyéb termelő ágazatok kutatási eredményei, másrészt a hagyományos és az ökológiai kutatás közötti szinergiákat kiaknázó egyéb „együttműködési és támogatási tevékenységek” révén meg kell erősíteni a kutatást, valamint a kutatási eredmények megosztását és felhasználását, – az uniós kutatásfinanszírozó szervek közötti kutatási koordináció javítása, közös kutatási pályázati felhívások közzététele érdekében támogatni kell az ERA-Net és más típusú eszközöket.

4.4.        Nyomon követés és értékelés

Alapvetően fontos, hogy az Unió ökológiai termelési politikájának formálásához, nyomon követéséhez és végrehajtásának értékeléséhez statisztikai adatok álljanak rendelkezésre, különösen a termelő ágazattal, az ökológiai élelmiszer-ellátási láncon belüli árakkal, a kereskedelemmel, a fogyasztói preferenciákkal és a speciális forgalmazási csatornákkal kapcsolatos ismeretek vonatkozásában. Az Európai Bizottság finanszíroz egy „Data network for better European organic market information – Organic data network” (Adathálózat a jobb európai bioélelmiszer-piaci információkért – Ökológiai adathálózat) elnevezésű projektet, amelynek célja az európai ökológiai élelmiszerpiac átláthatóságának növelése az ágazatra vonatkozó piaci információk elérhetőségének javítása révén[27]. A meglévő adatok összegyűjtésére, elemzésére és terjesztésére irányuló további törekvések növelik az átláthatóságot és az ökológiai ágazatba vetett bizalmat.

Az uniós jogszabályok végrehajtási hatékonyságának és eredményességének pontosabb értékeléséhez bővíteni kell az azzal kapcsolatos ismereteket is, hogy hogyan oszlik meg a hozzáadott érték a láncon belül, és milyen mértékben jár előnyökkel a mezőgazdasági termelők számára (9. intézkedés). Az új KAP végrehajtása tekintetében az is fontos szempont, hogy az ökológiai termelési ágazat mennyire vonzó a kisméretű gazdaságok és a mikrovállalkozások számára, különösen az ökológiai termelési rendszerbe való belépést akadályozó és segítő tényezők vonatkozásában.

A cselekvési terv megvalósításának előrehaladásáról 2020-ban készül értékelés.

8. intézkedés:  A Bizottság rendszeresen jelentéseket tesz közzé az EU ökológiai termeléséről, amelyek különösen a termelésbe vont területekkel, az ökológiai termelést folytató gazdaságokkal és a legfontosabb termelési ágazatokkal kapcsolatos információkat tartalmazzák. 9. intézkedés:  A Bizottság vállalja az alábbiakat: – elemzi a hozzáadott érték megoszlását az élelmiszer-ellátási láncon belül, – elemzi az ökológiai ágazatba való belépést akadályozó tényezőket egy olyan felmérés keretében, amely azt vizsgálja, hogy mennyire vonzó a biogazdálkodási rendszer, különösen a kisméretű gazdaságok, valamint az élelmiszer-előállítási ágazatban működő kis- és közepes méretű vállalkozások számára.

5.           Az ökológiai termelési rendszer iránti fogyasztói bizalom biztosítása az Unióban

A fogyasztói bizalom elvesztésének kockázata az ökológiai ágazat előtt álló egyik legnagyobb kihívás.

Az új uniós akkreditálási és piacfelügyeleti keret megvalósítását követően[28] az akkreditáció vált a megfelelőségértékelő szervezetek, így például az ökológiai ágazatban tevékenykedő ellenőrző szervek műszaki felkészültsége igazolásának legfőbb eszközévé. Az Unióban az akkreditációt jelenleg egyetlen nemzeti akkreditáló testület végzi hatósági tevékenységként.

Az Európai Akkreditálási Együttműködés keretében munkacsoportot hoztak létre, amely kifejezetten az ökológiai ágazatban tevékenykedő ellenőrző szervek akkreditálásához kapcsolódó ügyekkel foglalkozik. A munkacsoport tevékenysége nyomán, amely a Bizottsággal szoros együttműködésben zajlott, elfogadásra került egy, az ezen a területen tevékenykedő nemzeti akkreditáló testületek számára kötelező dokumentum, amely 2014 januárjában lépett hatályba[29].

Ezzel párhuzamosan a Bizottság az Élelmiszerügyi és Állat-egészségügyi Hivatalon (ÉÁH) keresztül 2012-ben és 2013-ban 10 ellenőrzést végzett a tagállamokban és 4 ellenőrzést végzett harmadik országokban az ökológiai ellenőrzési rendszer vonatkozásában. Az ÉÁH jelentéseiben bemutatott eredmények alapján úgy tűnik, hogy további koordináció és együttműködés szükséges az illetékes hatóságok és a nemzeti akkreditáló testületek között (10. intézkedés) annak érdekében, hogy eredményesebbé és hatékonyabbá váljon az ellenőrző szervek felügyelete az Unióban.

Az import tekintetében szintén szükségesnek látszik az ökológiai termékekre vonatkozó behozatali engedélyek továbbításának megkönnyítése, valamint a használatukkal kapcsolatos tájékozottság növelése a gazdasági szereplők és a tagállami vámhatóságok körében, különösen a TARIC rendszeren[30] (online integrált közösségi tarifarendszer) keresztül (11. intézkedés).

Ezenkívül egy elektronikus tanúsítási rendszer segítségével csökkenteni és egyszerűsíteni kell a biotermékekhez kapcsolódó adminisztrációt és növelni kell az áruk nyomon követhetőségét (12. intézkedés).

A fogyasztói bizalmat leginkább befolyásoló tényezők a csalárd magatartás és a szándékos szabálysértés. Az EU támogatja a tagállamokat és az élelmiszerlánc egyéb szereplőit azon intézkedések azonosításában, amelyekkel megelőzhetők és kezelhetők az ilyen szabálysértések (13. intézkedés).

10. intézkedés:            A Bizottság az akkreditáló testületek és az illetékes hatóságok tevékenységeiben rejlő szinergiák és egyszerűsítési lehetőségek feltárására ösztönzi a tagállamokat. A Bizottság 2016-ban további iránymutatást készít. A Bizottság szükség szerint kapcsolatot tart a harmadik országok ellenőrző szerveinek felügyeletéért felelős akkreditáló testületekkel. 11. intézkedés:            A Bizottság javasolni fogja a TARIC bizottságnak, hogy az ökológiai termelésre vonatkozó jogszabályi követelményeket építsék be a TARIC adatbázisba. 12. intézkedés:            A Bizottság kidolgozza az alábbiakat: – elektronikus behozatali engedélyezési rendszer a TRACES rendszerbe integrált modul formájában (a hivatalos ellenőrzések jövőbeli adatkezelő rendszere – Information Management System for Official Controls, IMSOC) 2015-ig, – az IMSOC rendszerbe integrálandó belső piaci elektronikus engedélyezés re vonatkozó megközelítés. 13. intézkedés:            A Bizottság segít a tagállamoknak az ökológiai termékekkel kapcsolatos csalások megelőzésére szolgáló politika kidolgozásában és végrehajtásában a következő módokon: – célzott munkaértekezlet(ek) a tanulságok és jó gyakorlatok megosztására, és – összefoglalások/dokumentumgyűjtemények összeállítása különféle esetekről.

6.           Az uniós ökológiai termelés külső dimenzióinak erősítése

Az EU fontos szerepet játszik az élelmiszerek kereskedelmében, különösen a minőségi termékek piacán. Éves szinten összesen 196 milliárd eurós (2010–2012 közötti átlagos adat) behozatalával és kivitelével az EU a világ legnagyobb mezőgazdasági kereskedője. Az EU kiváló exportteljesítménye a fogyasztói felhasználásra kész, feldolgozott és feldolgozatlan termékeken alapul, mely kategóriában az EU 6,7 milliárd eurós (2010–2012 közötti átlag) nettó kereskedelmi mérleget mutat. Ide tartoznak a borok, szeszes italok, sajtok és feldolgozott húsok, amelyek a lánc során jelentős hozzáadott értéket termelnek.

Annak biztosítása, hogy az uniós ökológiai termelők erősségeik további kiteljesítésével kövessék az európai élelmiszer-ipari trendeket, előnyös az uniós termelők számára.

A fokozódó kereskedelem mellett az EU ökológiai rendszerének azt is szavatolnia kell, hogy az importált termékek megfelelnek a bioélelmiszerekre és az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó szigorú uniós követelményeknek. Ezenkívül egyre nagyobb az igény arra is, hogy az ökológiai címke és logó használata garantálják a fogyasztóknak a harmadik országokban működő ellenőrzési rendszerek integritását.

A fejlődő országok az Unióban felhasznált ökológiai importtermékek fontos származási helyei. Külön figyelmet kell szentelni az új ellenőrzési és gyártási szabályok bevezetéséből adódó hatásoknak, hogy biztosítva legyen a fejlődő országokból érkező áruk zökkenőmentes és folyamatos kereskedelme (14. intézkedés).

Az EU által a világ más vezető ökológiai piacaival kötött egyenértékűségi megállapodások némelyike kölcsönös feltételeket biztosít az uniós gyártóknak, bár ezek alkalmazási köre némileg változó. Egyedül az EU és az Egyesült Államok közötti megállapodás biztosít szabályozási és szabványügyi együttműködést az ökológiai termelés területén. A Bizottság ki kívánja terjeszteni a többi vezető ökológiai piaccal kötött megállapodásait is a szabályozási és szabványügyi együttműködésre, és ezáltal szorosabb konvergenciára törekszik e piacok ökológiai szabványai között. Ennek megfelelően a Bizottság meg fogja vizsgálni a vezető ökológiai piacokkal kötendő többoldalú megállapodás lehetőségét (15. intézkedés). Egy ilyen, szabályozási együttműködéssel megvalósuló többoldalú megállapodás szinergiákat teremtene a felügyeleti és ellenőrzési rendszerben, és ezzel nagymértékben előmozdítaná az exportorientált ökológiai termelést a főbb ökológiai termelő országokban és a fejlődő országokban egyaránt.

Bár az ökológiai termékek kereskedelmi forgalmának mennyiségéről és értékéről nem állnak rendelkezésre részletes információk, fontos lenne – például az uniós termékek meglévő és potenciális piacainak azonosításához – a kereskedelmi ismeretek bővítése, valamint a külső intézkedéseknek az EU fő kereskedelmi partnereire való összpontosítása (16. intézkedés).

A Codex Alimentarius (amelyet a FAO és a WHO, 185 tagország és 1 tagszervezet (EU) hozott létre) igazodási pontként szolgáló szabványokat állapít meg a nemzetközi kereskedelemben, beleértve az ökológiai termékek kereskedelmét is. A világméretű kereskedelem fejlődése és az eltérő nemzeti szabványok kockázata miatt – különösen a feltörekvő ágazatokban – szükségesnek látszik a meglévő Codex szabvány aktualizálására és kiteljesítésére irányuló munka folytatása (17. intézkedés).

Az új uniós ökológiai logó – annak védelme érdekében – együttes védjegyként kerül bejegyzésre az európai Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál és néhány szomszédos országban, így például Svájcban és Norvégiában. Az uniós ökológiai logóval harmadik országokban történő visszaélések megakadályozása érdekében törekedni kell a védjegy bejegyzésére, figyelembe véve az uniós ökológiai logó piaci potenciálját és a vele való visszaélés kockázatát (18. intézkedés).

14. intézkedés: A Bizottság – az EU fejlesztési politikája keretében – folytatja a fejlődő országokban működő kereskedelmi partnerek támogatását és a velük való együttműködést. Az uniós jogszabályok alapján történő kereskedelem biztosítása érdekében mérlegeli az Unióba exportáló fejlődő országok érdekelt feleivel és képviselőivel folytatandó konzultációk lehetőségét. 15. intézkedés: A Bizottság vizsgálni fogja a vezető ökológiai partnerekkel való fokozott szabványügyi konvergencia és a többoldalú megállapodás lehetőségét. 16. intézkedés: A Bizottság – az EU ökológiai ágazatának potenciális piacaira vonatkozó ismereteinek bővítése érdekében – különböző lehetőségeket fog megvizsgálni a harmadik országokkal folytatott kereskedelem mennyiségét és értékét kifejező statisztikai adatok összegyűjtésére és elemzésére. Külön figyelmet kell fordítani a fejlődő országokra, amelyek az EU piacainak jelenlegi és potenciális jövőbeli beszállítói. 17. intézkedés: A Codex Alimentarius tekintetében a Bizottság támogatni fogja az akvakultúrára vonatkozó szabályok kidolgozását, és vizsgálni fogja az ökológiai borászatra vonatkozó szabályok kidolgozásának lehetőségét is. 18. intézkedés: A Bizottság a logó együttes védjegyként való bejegyzésével és/vagy kétoldalú megállapodásokkal fogja fokozni az uniós ökológiai logó harmadik országokban való védelmét.

[1]               A FiBL becslése.

[2]               Ökológiai termelésbe vont teljes földterület (ha) (tanúsított és átállásban lévő területek): a teljes terület, beleértve a szántóföldi növényeket, az állandó gyepes területeket (legelők és rétek), az állandó növénykultúrákat és a vetésforgóban részt vevő ugarokat.

[3]               COM(2010) 2020: „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája”.

[4]               Az Európai Parlament és a Tanács 2013. november 20-i 1386/2013/EU határozata a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról.

[5]               COM(2004)415 végleges

[6]               Hivatkozás a javaslatra.

[7]               A hatásvizsgálati jelentés a következő webcímen érhető el: http://ec.europa.eu/governance/impact/ia_carried_out/cia_2013_en.htm

[8]              Lásd a következő uniós finanszírozású kutatási projektet: ORGAP, további információk:

http://www.orgap.org/

[9]               Lásd a biogazdálkodásra vonatkozó uniós politika felülvizsgálatáról folytatott konzultáció (2013. január 15–április 10.) eredményeit összefoglaló jelentést, amely a következő webcímen érhető el:

                http://ec.europa.eu/agriculture/organic/files/eu-policy/of_public_consultation_final_report_en.pdf

[10]             1305/2013/EU rendelet.

[11]             Lásd a „Use and Efficiency of Public Support Measures addressing Organic Farming” (Az ökológiai gazdálkodást segítő állami támogatási intézkedések alkalmazása és hatékonysága) című, 2011. novemberi tanulmányt, amely a következő webcímen érhető el:

http://ec.europa.eu/agriculture/external-studies/organic-farming-support_en.htm

[12]             COM(2011) 244 végleges, „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia”.

[13]             SWD(2013) 155 final „Környezetbarát infrastruktúra – Európa természeti tőkéjének növelése”.

[14]             COM(2006) 231 végleges, „A talajvédelemről szóló tematikus stratégia”.

[15]             2009/147/EK irányelv.

[16]             43/92/EGK irányelv.

[17]             91/676/EGK irányelv.

[18]             2000/60/EK irányelv.

[19]             2001/81/EK irányelv.

[20]             Az Eurobarométer 410. sz. különjelentése – Wave EB80.2 - TNS Opinion & Social, 2013 novemberében készült felmérés

[21]             Consumer market study on the functioning of voluntary food labelling schemes for consumers in the European Union (Fogyasztói piaci tanulmány az önkéntes élelmiszer-címkézési rendszerek működéséről az Európai Unió fogyasztói körében) (2014. január), amely a következő webcímen érhető el:

                [A hivatkozás később csatolandó]

[22]             A COM(2013) 812 final bizottsági javaslat alapján, amely a következő webcímen érhető el:

                http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2013:0812:FIN:HU:PDF

[23]             Bizottsági javaslat, COM(2014) 32 final, 2014.1.30, 2014/0014 (COD).

[24]             http://ec.europa.eu/research/agriculture/scar/pdf/scar_feg3_final_report_01_02_2011.pdf

[25]             Különösen: LEGUME-FUTURES, MicroFIX és INTERCROP.

[26]             http://ec.europa.eu/research/bioeconomy/agriculture/news-events/news/20120903_en.htm

[27]             A kezdeti eredmények arra utalnak, hogy szükség van az adatgyűjtési módszertan további harmonizációjára.

[28]             765/2008/EK rendelet.

[29]             Guidelines on the use of EN 45011 and ISO/EC 17021 for Certification to EN ISO 3834 (Iránymutatások az EN 45011 és ISO/EC 17021 szabványok alkalmazására az EN ISO 3834 szerinti tanúsításhoz) (közzététel: 2013. július 3.): http://www.european-accreditation.org/publication/ea-6-02-m

[30]             http://ec.europa.eu/taxation_customs/dds2/taric/taric_consultation.jsp?Lang=hu