INDOKOLÁS

1.           A JAVASLAT HÁTTERE

Napjainkban a banki ágazat stabilitása számos esetben még mindig ahhoz a tagállamhoz kötődik szorosan, amelyikben az ágazathoz tartozó vállalkozások találhatók. Az államadósság fenntarthatóságát, a gazdasági növekedési kilátásokat és a hitelintézetek életképességét övező kételyek egymást kölcsönösen erősítő, negatív piaci folyamatokat indítottak el. Ez kockázatokat hordoz egyes hitelintézetek életképessége és a pénzügyi rendszer stabilitása tekintetében, és komoly terheket jelenthet az érintett tagállamok már amúgy is feszített államháztartása számára.

A helyzet sajátos veszélyforrást jelent az euróövezetben, ahol az egységes valuta miatt a tagállamok egyikében kialakuló folyamatok könnyen az euróövezet egészének gazdasági fejlődését és stabilitását veszélyeztethetik. Emellett a nemzeti határok mentén történő pénzügyi dezintegráció jelenlegi veszélye jelentős mértékben aláássa a pénzügyi szolgáltatások egységes piacát, és akadályozza azt, hogy e piac hozzájáruljon a gazdasági fellendüléshez.

Az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet által létrehozott Európai Bankhatóság (EBH) megalapítása és a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének kialakítása már eddig is hozzájárult a tagállami pénzügyi felügyeletek közötti együttműködés elmélyítéséhez és a pénzügyi szolgáltatások egységes uniós szabályrendszerének kidolgozásához. A bankok felügyelete mindamellett nagymértékben nemzeti keretek között maradt, és így nem tartott lépést a banki piacok integrációjával. A felügyeletek által elkövetett hibák a bankválság kezdete óta jelentős mértékben erodálták az uniós bankszektor iránti bizalmat, és hozzájárultak az euróövezeti állampapírpiacokon kialakult feszültségek fokozásához.

A Bizottság ezért a bankokba és az euróba vetett bizalom helyreállítása érdekében 2012 májusában a gazdasági és költségvetési integráció hosszabb távú terve keretében bankunió kialakítására hívott fel. A bankunió egyik eleme egy olyan egységes uniós bankfelügyelet lenne, amely közvetlenül felügyelhetné a bankokat a prudenciális szabályok szigorú és részrehajlásmentes érvényesítése és a határokon átnyúló banki piacok hatékony ellenőrzésének megvalósítása érdekében. Az euróövezeti bankfelügyelet szigorú közös normák alá rendelése elősegíti majd a tagállamok között szükséges bizalom kialakítását, amely minden közös védelmi mechanizmus bevezetésének előfeltétele.

A 2012. június 29-i euróövezeti csúcstalálkozón az állam- és kormányfők felkérték a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatokat egy egységes felügyeleti mechanizmus létrehozására vonatkozóan. Miután létrejött az euróövezeti bankokra vonatkozó mechanizmus, lehetőség nyílna arra, hogy az ESM hivatalos döntést követően közvetlenül tőkésítse fel a bankokat. A 2012. június 28–29-én tartott európai tanácsi ülés következtetései megállapítják, hogy az euróövezeti nyilatkozat és a Bizottság által ennek megfelelően benyújtandó javaslatok figyelembevételével ki kell dolgozni „a valódi gazdasági és monetáris unió megvalósításának konkrét, határidőket is tartalmazó ütemtervét”.

2.           KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL; HATÁSVIZSGÁLAT

A Bizottság figyelembe vette az európai felügyeleti hatóságokat létrehozó „felügyeleti csomag” elfogadásával összefüggésben végzett elemzést, amely egy egységes felügyeleti mechanizmus létrehozása szempontjából lényeges működési, irányítási, pénzügyi és jogi vonatkozásokat vizsgált meg. Formális hatásvizsgálat elvégzésére a június 29-i euróövezeti csúcstalálkozó által meghatározott szoros menetrend miatt nem volt lehetőség.

3.           A JAVASLAT JOGI ELEMEI

A javaslat az EUMSZ 127. cikkének (6) bekezdésén alapul, amely jogalapot teremt ahhoz, hogy a Tanács az Európai Központi Bankot (EKB) a hitelintézetek és – a biztosítók kivételével – az egyéb pénzügyi szervezetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatban külön feladatokkal bízza meg.

A javaslat az EKB-ra ruház bizonyos kulcsfontosságú, a hitelintézetek felügyeletéhez szükséges felügyeleti feladatokat, míg a rendeletben nem említett valamennyi feladat a nemzeti bankfelügyeletek hatáskörében marad. A javaslat megbízza továbbá az EKB-t a pénzügyi konglomerátumok felügyeletének végrehajtásával. Az EUMSZ 127. cikke (6) bekezdésének való megfelelés biztosítása érdekében azonban az EKB csupán a pénzügyi konglomerátumok kiegészítő felügyeleti feladatainak csoportszintű végrehajtásáért lesz felelős, míg az egyes biztosítók prudenciális felügyeletét a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok fogják ellátni.

A javasolt fellépés célkitűzéseit a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok az Unió szintjén jobban megvalósíthatók. A közelmúlt eseményei egyértelműen igazolták, hogy csak európai szintű felügyelet biztosíthatja az integrált banki ágazat megfelelő ellenőrzését és az EU, de különösen az euróövezet pénzügyi stabilitásának magas szintjét. E javaslat rendelkezései nem lépik túl a kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéket. Az EKB-ra ruházott felügyeleti feladatokat uniós szinten kell végrehajtani a prudenciális szabályok, a kockázatellenőrzés és a válságmegelőzés egységes és hatékony alkalmazásának biztosítása érdekében. A nemzeti hatóságok továbbra is el fogják látni azokat a feladatokat, amelyek nemzeti szinten eredményesebben végrehajthatók.

Az EUMSZ 127. cikkének (6) bekezdése szerint a Tanács rendeletek útján jár el. Ezért a rendelet az egyetlen olyan jogi eszköz, amely lehetővé teszi a felügyeleti feladatok EKB-ra ruházását.

4.           A JAVASLAT RÉSZLETES MAGYARÁZATA

4.1.        Az EKB külön felügyeleti feladatokkal történő megbízása

4.1.1.     Szerkezet

Az EKB felelős lesz azon tagállambeli hitelintézetek prudenciális felügyeletével kapcsolatos külön feladatokért, amelyek hivatalos pénzneme az euró (részt vevő tagállamok), azzal a céllal, hogy elősegítse a hitelintézetek biztonságát és megbízhatóságát, valamint a pénzügyi rendszer stabilitását. Az EKB a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének keretében hajtja végre feladatait, és szorosan együttműködik a nemzeti bankfelügyeletekkel és az Európai Bankhatósággal.

4.1.2.     A felügyeleti tevékenységek alkalmazási köre

Az átmeneti időszakot követően az EKB felelni fog a részt vevő tagállamokban létrehozott valamennyi hitelintézettel kapcsolatos kulcsfontosságú felügyeleti feladatok végrehajtásáért, a hitelintézetek üzleti modelljétől és méretétől függetlenül. Az EKB vezető felügyeleti szervként fog működni a részt nem vevő tagállamokban létrehozott azon hitelintézetek tekintetében, amelyek a részt vevő tagállamban fióktelepet létesítenek vagy határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtanak.

4.1.3.     Együttműködés az európai felügyeleti hatóságokkal

Az EKB feladatait a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének keretében fogja végrehajtani és szorosan együttműködik a három európai felügyeleti hatósággal. Az EBH megőrzi az egységes szabályrendszer további kidolgozására irányuló hatásköreit és feladatait, ezenfelül biztosítani fogja a felügyeleti gyakorlat konvergenciáját és következetességét. Az EKB nem vesz át feladatokat az EBH-tól, és az EUMSZ 132. cikkének megfelelő szabályozási hatásköreinek gyakorlása olyan területekre fog korlátozódni, amelyek az e rendelettel az EKB-ra ruházott feladatok megfelelő végrehajtásához szükségesek.

Az EBH felügyelőtestületének összetétele nem változik, a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok képviselői pedig továbbra is döntő szerepet töltenek be az EBH-n belüli döntéshozatali folyamatban. Az EKB felügyeleti felelősségi körének figyelembevétele érdekében azonban a részt vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak képviselői az EKB hatáskörébe tartozó ügyekben koordinálják és kifejezésre juttatják a közös álláspontot.

4.2.        Az EKB feladatai

4.2.1.     Az EKB feladatai

Az EKB hatáskörébe kizárólag azon kulcsfontosságú felügyeleti feladatok fognak tartozni, amelyek nélkülözhetetlenek a bankok életképességét érintő kockázatok megállapításához és ahhoz, hogy felkérhessék a bankokat a szükséges intézkedések meghozatalára. Az EKB lesz többek között a hatáskörrel rendelkező hatóság az alábbiak tekintetében: hitelintézetekre vonatkozó engedélyezések, befolyásoló részesedések értékelése, minimális tőkére vonatkozó követelményeknek való megfelelés biztosítása, annak biztosítása, hogy a belső tőke a hitelintézetek egyedi kockázati profiljához igazodik (a 2. pillérhez tartozó intézkedések), összevont alapon megvalósított felügyelet, valamint pénzügyi konglomerátumokkal kapcsolatos felügyeleti feladatok végrehajtása. Ezen túlmenően az EKB biztosítani fogja a tőkeáttételről és a likviditásról szóló rendelkezéseknek való megfelelést, tőkepuffereket fog alkalmazni és a szanálási hatóságokkal együttműködésben korai beavatkozási intézkedéseket hajt végre, amennyiben egy bank megsérti, vagy előreláthatólag meg fogja sérteni a szabályozói tőkekövetelményeket. Az EKB a fent említett feladatokhoz kapcsolódó témákban koordinálni fogja és kifejezésre juttatja az EBH felügyeleti tanácsában és igazgatótanácsában a részt vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságait képviselő tagok közös álláspontját.

4.2.2.     A nemzeti bankfelügyeletek szerepe

A nemzeti bankfelügyeletek továbbra is fontos szerepet fognak játszani az egységes felügyeleti mechanizmus létrehozásában.

Először is, az EKB-ra át nem ruházott feladatokat a nemzeti bankfelügyeleteknél kell hagyni. A nemzeti bankfelügyeletek lesznek továbbra is felelősek például a fogyasztóvédelemért és a pénzmosás elleni küzdelemért, valamint a valamely tagállamban fióktelepet létesítő vagy határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó, harmadik országbeli hitelintézetek feletti felügyeletért.

Másodsorban – még az EKB-ra ruházott feladatok tekintetében is – az EKB jogi aktusainak előkészítéséhez és végrehajtásához szükséges legtöbb napi rendszerességű ellenőrzési és egyéb felügyeleti tevékenységet végrehajthatják az egységes felügyeleti mechanizmus szerves részeként működő nemzeti bankfelügyeletek. A részt vevő tagállamokban működő valamennyi bankra kiterjedő egységes felügyeleti mechanizmus csak egy olyan modell alapján képes működni, amely jelentős szerephez juttatja a nemzeti szintű felügyeleti tapasztalatot. A javaslat elismeri, hogy az ilyen tevékenységeket az egységes felügyeleti mechanizmuson belül sok esetben a nemzeti bankfelügyeletek képesek – nemzeti, regionális és helyi bankpiacokkal kapcsolatos ismereteikből, számottevő meglévő forrásaikból, valamint a helyi és nyelvi megfontolásokból fakadóan – a legeredményesebben végrehajtani, és ezért lehetővé teszi az EKB számára, hogy jelentős mértékben hagyatkozzon a nemzeti hatóságokra. A nemzeti hatóságok által az egységes felügyeleti mechanizmuson belül végrehajtható előkészítési és végrehajtási tevékenységek közé például az alábbiak tartozhatnak:

· Egy új bank engedély iránti kérelme esetében a nemzeti bankfelügyelet felelhet a nemzeti jogszabályban rögzített engedély feltételeinek való megfelelés értékeléséért és határozatot javasolhat az EKB számára, amely kiadhatja a banknak az engedélyt, amennyiben az uniós jogszabályban foglalt feltételek teljesülését igazolja. Hasonló eljárás vonatkozik az engedélyek visszavonására.

· A nemzeti bankfelügyeletek – az EKB által kiadott általános iránymutatás vagy rendeletek végrehajtása mellett – végezhetik a bankok helyzetének folyamatos, napi rendszerességű értékelését és helyszíni ellenőrzéseit. E célból a nemzeti bankfelügyeletek élhetnek meglévő, például helyszíni vizsgálatok folytatására irányuló hatásköreikkel. Amennyiben a folyamatban lévő értékelés alapján úgy tűnik, hogy egy bank súlyos nehézségekkel küzd, erről a nemzeti bankfelügyeletek figyelmeztetik az EKB-t.

· Abban az esetben, ha egy bank belső kockázati modell használatát kérelmezi, a nemzeti bankfelügyelet értékelheti a kérelmet és annak az uniós jogszabályoknak való megfelelőségét, valamint az EKB által kiadott iránymutatást, továbbá javaslatot tehet az EKB számára, hogy érvényesítse a modellt, illetve azt mely feltételek mellett tegye. Az érvényesítést követően a nemzeti bankfelügyelet felügyelhetné a modell alkalmazását és figyelemmel kísérhetné folyamatos használatát.

· A szankcionálási hatáskörök megoszlanának az EKB és a nemzeti szint között.

4.3.        Az EKB hatáskörei

4.3.1.     Felügyeleti és vizsgálati hatáskörök

Feladatai ellátása céljából az EKB a részt vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságának minősül, és az említett hatóságok tekintetében az uniós banki szabályozásban előírt felügyeleti hatáskörökkel rendelkezik majd. Ezek közé tartoznak többek között a hitelintézetek engedélyezésére, az engedélyek visszavonására, valamint a hitelintézet valamely igazgatótanácsi tagjának eltávolítására vonatkozó felügyeleti hatáskörök. Ezenfelül az EKB a rá ruházott felügyeleti feladatok ellátása céljából pénzbírságot és kényszerítő bírságot szabhat ki. A szankciókkal kapcsolatos, e rendeletben rögzített megközelítés nem sérti azon más területeken alkalmazott megközelítéseket, ahol az uniós intézmények jogosultak többek között (bizonyos esetekben) anyavállalatokra szankciót kiszabni.

Ahhoz, hogy el tudja látni feladatait, az EKB valamennyi szükséges vizsgálati hatáskörrel rendelkezni fog. Mindenekelőtt az EKB bekérhet minden releváns információt a felügyelt társaságoktól és a tevékenységeikben részt vevő személyektől, valamint azoktól a személyektől, akik szorosan és nagymértékben kapcsolódnak vagy kötődnek az említett tevékenységekhez, illetve az érintett társaságok nevében működési funkciókat látnak el. Az EKB felhatalmazást kap továbbá arra, hogy elvégezze a szükséges vizsgálatokat, többek között a helyszíni vizsgálatokat. A vizsgálati hatáskör gyakorlása megfelelő védintézkedések tárgyát képezi.

4.3.2.     Az engedélyezésre és a székhely szerinti tagállammal, valamint a fogadó tagállammal kapcsolatos kérdésekre vonatkozó különös rendelkezések

A hitelintézetek EKB általi engedélyezése során figyelembe fogják venni a nemzeti jogszabályokban esetleg előírt kiegészítő feltételeket. Mindenekelőtt az EKB akkor adja meg az engedélyt, ha a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok – a nemzeti jogszabályokban megállapított feltételek teljesülése esetén – arra javaslatot tesznek.

Arra az esetre, ha a hitelintézetek más tagállamban gyakorolják a szabad letelepedés és a szabad szolgáltatásnyújtás jogát, az uniós jog a kompetenciáknak a székhely szerinti tagállam és a fogadó tagállam közötti, világos megosztásáról, valamint különös értesítésekről rendelkezik. A rá ruházott feladatok tekintetében az EKB vállalja mind a székhely szerinti, mind a fogadó tagállam felügyeleti szerepét azon hitelintézetek vonatkozásában, amelyek más részt vevő tagállamban gyakorolják a szabad letelepedés és a szabad szolgáltatásnyújtás jogát. Az e feladatok által lefedett kérdések tekintetében ezért nincs szükség a székhely szerinti és a fogadó tagállam közötti kompetenciamegosztásra és különös értesítési eljárásokra – a vonatkozó rendelkezések a továbbiakban nem alkalmazandók részt vevő tagállamok között.

Az uniós jog értelmében a több országban tevékenykedő bankcsoportok felügyeletét ellátó hatóságok részt vesznek a csoport összevont alapú felügyeletében, és a felügyeleti kollégiumok keretében koordinálják felügyeleti tevékenységeiket. A kizárólag részt vevő tagállamokban székhellyel rendelkező bankcsoportok esetében mindazonáltal az EKB vesz át minden vonatkozó felügyeleti feladatot. Ezért e csoportok vonatkozásában a továbbiakban nem alkalmazandók a felügyeletet ellátó hatóságok közötti együttműködésre, valamint a kollégiumokra vonatkozó rendelkezések.

4.4.        Kapcsolat azon tagállamokkal, amelyeknek hivatalos pénzneme nem az euró

A javaslat három módon veszi figyelembe azon tagállamok helyzetét, amelyek nem vezették be az eurót.

Először is, az Európai Bankhatóság létrehozásáról szóló 1093/2010/EU rendeletet módosító, kapcsolódó javaslat értelmében az EBH-n belüli szavazási eljárásokat módosítani kell annak biztosítására, hogy az EBH döntéshozatali struktúrái továbbra is kiegyensúlyozottak és hatékonyak maradjanak, és teljes egészében megőrizzék az egységes piac integritását (lásd a 4.1.3. szakaszt).

Másodszor, a több országban tevékenykedő, az euróövezeten belül és kívül egyaránt aktív bankok vonatkozásában a javaslat semmilyen szempontból nem érinti a részt nem vevő tagállamok által a 2006/48/EK irányelv alapján létrehozott felügyeleti kollégiumokban betöltött szerepet. Az e kollégiumokról, valamint az összevont alapú felügyelet során, illetve a székhely szerinti és a fogadó tagállamok között folytatandó együttműködésre és információcserére vonatkozó kötelezettségről szóló rendelkezések teljes egészében alkalmazandók az EKB-ra, mint a részt vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságára. E rendelkezések hatékony keretet biztosítanak az EKB és azon tagállamok felügyeletet ellátó hatóságai közötti együttműködéshez, amelyek nem vezették be az eurót.

Harmadrészt, azok a tagállamok, amelyek még nem vezették be az eurót, de részt kívánnak venni a bankunióban, az EKB-val szoros együttműködésben hajthatják végre a felügyeletet, amennyiben eleget tesznek bizonyos feltételeknek. Ezek közül a legfontosabb, hogy a szóban forgó tagállamok betartják és végrehajtják az EKB vonatkozó jogi aktusait. Az EKB-val szoros együttműködésben lévő tagállam tekintetében az EKB végrehajtja az e rendeletben az érintett tagállamokban létesített hitelintézetek vonatkozásában rá ruházott felügyeleti feladatokat. A szoros együttműködést az EKB és a Központi Bankok Európai Rendszerének alapokmányával összhangban létrehozó határozatban rögzített feltételek függvényében a tagállam egy képviselője részt vehet az e rendelettel az EKB-nak a hitelintézetek prudenciális felügyelete terén fennálló feladatai megtervezésére és végrehajtására létrehozott felügyeleti tanács tevékenységében.

4.5.        Szervezeti alapelvek

4.5.1.     Függetlenség és elszámoltathatóság

A bankok felügyelete során az EKB függetlenül jár el, és annak biztosítására, hogy felügyeleti hatásköreit a Szerződés szabta kereteken és ezzel párhuzamosan az európai felügyeleti hatóságokra vonatkozó rendelkezéseken belül a leghatékonyabb és legarányosabb módon alkalmazza, szigorú elszámoltathatósági rendelkezések hatálya alá tartozik. Ezért az EKB feladatai tekintetében az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak/az eurócsoportnak tartozik elszámolással. Az EKB rendszeres jelentéstételi követelmények tárgyát képezi és választ ad a kérdésekre. A felügyeleti tanács elnöke az Európai Parlament és az eurócsoport elé terjeszti az EKB felügyeleti tevékenységéről szóló éves jelentést, és az Európai Parlament illetékes bizottságai bármely egyéb alkalommal meghallgathatják őt. Az EKB emellett köteles megválaszolni a felügyeleti tevékenységére vonatkozóan az Európai Parlament vagy annak tagjai által feltett kérdéseket. Ezenfelül a Szerződésnek megfelelően az Európai Parlamenttel való konzultációt követően az Európai Tanács nevezi ki az EKB tevékenységéért végső felelősséggel tartozó testület, a Kormányzótanács elnökét és alelnökét, valamint az EKB Igazgatóságának többi tagját. Tekintve, hogy a felügyeleti tanács elnöke az Igazgatóság tagjai közül kerül kiválasztásra, ez egyúttal biztosítja az Európai Parlament jelentős szerepét az elnök kiválasztásában. Az EUMSZ 314. cikkének (1) bekezdésével összhangban az EKB költségvetése nem képezi az Unió általános költségvetésének részét. Mindazonáltal az elszámoltathatóság biztosítása érdekében az EKB számára előírják, hogy általános költségvetésén belül hozzon létre külön sort a felügyeleti feladatokra. Az EKB felügyeleti feladataihoz kapcsolódó kiadások finanszírozása a felügyelt intézményeknek felszámított díjakból történik.

4.5.2.     Irányítás

A monetáris politikai és a prudenciális felügyeleti célkitűzések közötti esetleges összeférhetetlenségek megszüntetése érdekében a monetáris politikai feladatok szigorúan elkülönülnek majd a felügyeleti feladatoktól. A két feladat szükségszerű elkülönítésének megvalósítása és annak érdekében, hogy a felügyeleti feladatok megfelelő figyelmet kapjanak, az EKB biztosítja, hogy az EKB-n belüli valamennyi előkészítő és végrehajtási tevékenységet olyan szervek és adminisztratív részlegek lássák el, amelyek elkülönülnek a monetáris politikáért felelős területektől. E célból felügyeleti tanács jön létre, amelynek feladata a felügyeleti ügyekkel kapcsolatos határozatok előkészítése. Végső soron a Kormányzótanács felelős a döntéshozatalért, de határozhat úgy, hogy egyes feladatokat vagy döntéshozatali hatásköröket átruház a felügyeleti tanácsra. A felügyeleti tanácsot az EKB Kormányzótanácsa által választott elnök és alelnök vezeti, és a tanács rajtuk kívül az EKB négy képviselőjéből, valamint a nemzeti központi bankok vagy hatáskörrel rendelkező más nemzeti hatóságok egy-egy képviselőjéből áll.

4.5.3.     Információcsere

Felügyeleti feladatainak gyakorlása tekintetében az EKB a bankokra vonatkozó uniós jogszabályokban előírt szakmai titoktartási követelmények hatálya alá tartozik és lehetősége lesz arra, hogy az említett jogszabályokban megállapított feltételek szerint információt cseréljen a megfelelő nemzeti hatóságokkal.

4.6.        Hatálybalépés és felülvizsgálat

A hatékony egységes felügyeleti mechanizmus létrehozásának sürgőssége okán a rendelet 2013. január 1-jén hatályba lép. A mechanizmus zökkenőmentes elindításának biztosításához a fokozatos bevezetés módszere kerül alkalmazásra, amely 2013. január 1-jétől lehetővé teszi az EKB számára, hogy felügyeleti feladatait bármely hitelintézet tekintetében gyakorolja, különös tekintettel azon hitelintézetekre, amelyek külső pénzügyi támogatást kaptak vagy igényeltek, míg a főbb európai rendszerszintű jelentőséggel bíró hitelintézeteket az EKB 2013. július 1-jétől vonja felügyelete alá. Az EKB legkésőbb 2014. január 1-jétől az összes többi bank vonatkozásában is teljes körűen ellátja feladatait.

A hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről szóló irányelv és a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló rendelet, amelyekre vonatkozóan a Bizottság 2011. július 20-án terjesztett elő javaslatot (a CRD IV. csomag)[1], várhatóan 2013. január 1-jén lép hatályba, így az EKB e jogi aktusok alapján tudja majd végrehajtani felügyeleti feladatait. Amennyiben azonban mégsem így történne, egy különös átmeneti rendelkezés lehetővé teszi az EKB számára, hogy már a 2006/48/EK és 2006/49/EK irányelvek (CRD III.) alapján végrehajtsa feladatait.

2016. január 1-jéig a Bizottság jelentést tesz közzé az egységes felügyeleti mechanizmus működése terén szerzett tapasztalatokról, valamint az e rendeletben meghatározott eljárásokról.

5.           KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A javaslatnak nincsenek az uniós költségvetést árintő vonzatai, mivel (a Szerződéssel összhangban) az EKB költségvetése nem része az uniós költségvetésnek.

2012/0242 (CNS)

Javaslat

A TANÁCS RENDELETE

az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 127. cikke (6) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően ,

tekintettel az Európai Parlament véleményére[2],

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére[3],

különleges jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)       Az Unió az elmúlt évtizedekben jelentős előrelépést tett a banki szolgáltatások belső piacának megteremtése terén. Ennek következtében számos tagállamban jelentős piaci részesedéssel rendelkeznek a székhelyüket más tagállamokban létesítő bankcsoportok, a hitelintézetek pedig földrajzilag diverzifikálták tevékenységüket, különösen az euróövezeten belül.

(2)       Az uniós gazdasági fellendülés elősegítése érdekében elengedhetetlenül fontos a banki szolgáltatások belső piacának fenntartása és elmélyítése. Ez azonban egyre nagyobb kihívásnak bizonyul. Az adatok azt mutatják, hogy a bankpiacok integrálása nemsokára befejeződik az Unióban.

(3)       A bankfelügyeleteknek ugyanakkor fokozottabban kell fellépniük a felügyeleti vizsgálatok végrehajtása terén, hogy figyelembe vegyék az elmúlt évek pénzügyi válságából levont tanulságokat, és képesek legyenek felülvizsgálni a meglehetősen összetett és egymással összekapcsolt piacokat és intézményeket.

(4)       Az egyes bankok felügyeletére irányuló hatáskör az Unióban többnyire továbbra is nemzeti szinten marad. Ez korlátozza a felügyelet eredményességét és a bankfelügyeletek azon képességét, hogy egységes álláspontot alakítsanak ki az uniós bankszektor megbízhatóságára vonatkozóan. A piaci integráció növekedésre és jólétre kifejtett pozitív hatásainak megőrzése és fokozása érdekében elő kell mozdítani a felügyeleti felelősségi körök integrációját.

(5)       A hitelintézetek megbízhatósága sok esetben még mindig szoros kapcsolatban áll a létesítésük helye szerinti tagállammal. Az államadóssággal, a gazdasági növekedés kilátásaival és a hitelintézetek életképességével kapcsolatos kételyek miatt egymást kölcsönösen erősítő negatív piaci tendenciák alakultak ki. Ez kockáztathatja a hitelintézetek életképességét és a pénzügyi rendszer stabilitását, továbbá jelentős terhet róhat az érintett tagállamok már amúgy is nehéz helyzetben lévő államháztartására. A probléma konkrét kockázatot teremt az euróövezeten belül, ahol a közös valuta növeli annak valószínűségét, hogy egy tagállam negatív fejleményei kockázatot jelenthetnek az euróövezet egészének gazdasági fejlődésére és stabilitására nézve egyaránt.

(6)       Az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel 2011-ben létrehozott Európai Bankhatóság (EBH), valamint az ugyanezen rendelet 2. cikkével, az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1094/2010/EU rendelet 2. cikkével és az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1095/2010/EU rendelet[4] 2. cikkével létrehozott Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere számottevő mértékben javította a bankfelügyeletek közötti együttműködést az Unión belül. Az EBH jelentős mértékben hozzájárul az uniós pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó egységes szabályrendszer létrehozásához, valamint létfontosságú szerepet játszik a legfontosabb uniós hitelintézetek újratőkésítésének következetes módon történő megvalósításában, amelyet az Európai Tanács 2011 októberében fogadott el.

(7)       Az Európai Parlament több alkalommal is felszólalt amellett, hogy hozzanak létre egy európai szervet, amely közvetlen felelősségi körrel rendelkezik a pénzintézetek feletti egyes felügyeleti tevékenységek vonatkozásában, kezdve „A pénzügyi piacok keretrendszerének megvalósítása: cselekvési terv” című bizottsági közleményről szóló, 2000. április 13-i állásfoglalásával[5] és az Európai Unió prudenciális felügyeleti szabályairól szóló, 2002. november 21-i állásfoglalásával[6].

(8)       Az Európai Tanács 2012. június 29-i következtetéseiben felkérte az Európai Tanács elnökét, hogy dolgozza ki a valódi gazdasági és monetáris unió megvalósításának ütemtervét. Ugyanezen a napon az euróövezeti állam-, illetve kormányfők kiemelték, hogy miután az EKB bevonásával létrejött egy, az euróövezeti bankokra kiterjedő hatékony egységes felügyeleti mechanizmus, az Európai Stabilitási Mechanizmus révén hivatalos döntést követően lehetővé válik a bankok közvetlen újratőkésítése, a megfelelő feltételek betartása mellett, ideértve az állami támogatásra vonatkozó szabályoknak való megfelelést is.

(9)       Ezért létre kell hozni a pénzügyi szolgáltatások egységes piacának egészére vonatkozó, valóban egységes szabályrendszerre épülő és egy egységes felügyeleti mechanizmusból, közös betétbiztosítási és bankszanálási rendszerből álló európai bankuniót. . Tekintve a közös valutát használó tagállamok közötti szoros kapcsolatokat és interakciókat, a bankunióhoz legalább az összes euróövezeti tagállamnak csatlakoznia kell. A belső piac fenntartása és elmélyítése céljából, valamint az intézményi keretek figyelembevételével, a bankuniónak nyitottnak kell lennie a többi tagállam részvétele előtt is.

(10)     A bankunió felé tett első lépésként egy egységes felügyeleti mechanizmusnak biztosítania kell, hogy a hitelintézetek prudenciális felügyeletével kapcsolatos uniós szakpolitika koherens és hatékony módon valósul meg, valamint hogy a pénzügyi szolgáltatások egységes szabályrendszere ugyanúgy vonatkozik valamennyi érintett tagállamban lévő hitelintézetre, továbbá, hogy e hitelintézetek egyéb, nem prudenciális mérlegelésektől mentes, legmagasabb minőségű felügyelet alá tartoznak. A bankunió irányába tett következő lépések alapja egy egységes felügyeleti mechanizmus. Ez azon elvet követi, miszerint közös intervenciós mechanizmusok válság esetén történő bevezetése előtt közös ellenőrzéseket kell végrehajtani, hogy csökkenteni lehessen annak a valószínűségét, hogy intervenciós mechanizmust kell alkalmazni.

(11)     Mivel az euróövezet központi bankjaként rendkívül nagy tapasztalattal rendelkezik a makrogazdaságot és a pénzügyi stabilitást érintő kérdésekben, az Európai Központi Bank (EKB) alkalmas az európai pénzügyi rendszer stabilitásának védelmére összpontosító felügyeleti feladatok ellátására. Számos tagállamban a bankfelügyelet jelenleg is a központi bankok felelősségi körébe tartozik. Az EKB-t ezért külön feladatokkal kell felruházni az euróövezet-beli hitelintézetek felügyeletével kapcsolatban.

(12)     Az EKB-t kell megbízni azon külön felügyeleti feladatokkal, amelyek lényegesek a hitelintézetek prudenciális felügyeletével kapcsolatos uniós szakpolitika koherens és hatékony végrehajtásának biztosításához, míg a többi feladatot a nemzeti hatóságoknál kell hagyni. Indokolt, hogy a makroprudenciális stabilitás érdekében hozott intézkedések az EKB feladatai közé tartozzanak.

(13)     A nagy bankok biztonsága és megbízhatósága lényeges ahhoz, hogy biztosítható legyen a pénzügyi rendszer stabilitása. A közelmúlt tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a kisebb bankok is veszélyt jelenthetnek a pénzügyi stabilitásra. Az EKB-nak ezért a részt vevő tagállamok valamennyi bankjára kiterjedően el kell tudnia végezni felügyeleti feladatait.

(14)     A hitelintézetek tevékenységének megkezdésére vonatkozó előzetes engedélyek megszerzése kulcsfontosságú prudenciális technika annak biztosítására, hogy csak a megbízható gazdasági alappal rendelkező üzemeltetők, a betétgyűjtéssel és hitelfelvétellel járó konkrét kockázatokkal foglalkozni tudó szervezet, valamint az arra alkalmas igazgatók végezzék e tevékenységeket. Ezért az EKB-t kell megbízni a hitelintézetek engedélyeinek megadásával és az EKB-nak kell felelnie az engedélyek visszavonásáért is.

(15)     A hitelintézetek engedélyezésére vonatkozó uniós jogalkotási aktusokban foglalt feltételeken és ezen engedély visszavonásával kapcsolatos eseteken túlmenően a tagállamok további feltételeket szabhatnak az engedélyek megadására és az engedélyek visszavonásával kapcsolatos esetekre vonatkozóan. Az EKB-nak ezért végre kell hajtania a hitelintézetek engedélyezésével és a nemzeti jognak való meg nem felelés esetén – azon hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság erre vonatkozó javaslatára, amely a nemzeti jogszabályban foglalt vonatkozó feltételeknek való megfelelést értékeli – az engedély visszavonásával kapcsolatos feladatát.

(16)     A hitelintézet-tulajdonosok folyamatos alkalmasságának és pénzügyi megbízhatóságának biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy a hitelintézetben jelentős részesedés megvásárlását megelőzően értékeljék egy esetleges új tulajdonos alkalmasságát. Az EKB mint uniós intézmény anélkül képes ilyen értékelést végezni, hogy indokolatlan korlátozásokat szabna a belső piacra vonatkozóan. Az EKB-nak feladatul kell adni azt is, hogy értékelje a hitelintézetekben megvalósított jelentős részesedések megszerzését és megszűnését.

(17)     A hitelintézetek prudenciális megalapozottságának előfeltétele az uniós jogszabályoknak való megfelelés arra vonatkozóan, hogy a hitelintézetek rendelkezzenek bizonyos mennyiségű tőkével a hitelintézetek tevékenységével együtt járó kockázatok fedezésére, korlátozzák az egyes ügyfeleknek való kitettség mértékét, nyújtsanak nyilvános tájékoztatást a hitelintézet pénzügyi helyzetéről szóló információkról, a piaci stresszhelyzetek kezelése céljából értékesítsenek elegendő mennyiségű likvid eszközt és korlátozzák a tőkeáttételt. Az EKB-nak továbbá biztosítania kell az említett szabályoknak való megfelelést, szigorúbb prudenciális követelményeket kell előírnia, és további intézkedések kell alkalmaznia a hitelintézetekre vonatkozóan az uniós jogszabályokban kifejezetten rögzített esetekben.

(18)     A további tőkepufferek, ideértve a tőkemegőrzési puffert és az anticiklikus tőkepuffert, amely azt biztosítja, hogy a hitelintézetek gazdasági növekedési időszakokban elegendő tőkealapot halmozzanak fel a stresszidőszakokban tapasztalt veszteség elnyelésére, kulcsfontosságú prudenciális eszközök a megfelelő veszteségelnyelő képesség meglétének biztosítására. Az EKB-ra kell bízni a feladatot, hogy ilyen puffereket írjon elő és biztosítsa, hogy a hitelintézetek megfeleljenek azoknak.

(19)     A hitelintézetek biztonsága és megbízhatósága a megfelelő mennyiségű, a lehetséges kockázatokat figyelembe vevő belső tőkeallokációtól, továbbá a megfelelő belső szervezeti struktúrák és vállalatirányítási rendszerek meglététől is függ. Az EKB-nak ezért az is feladata, hogy követelményeket alkalmazzon annak biztosítására, hogy a hitelintézetekben megbízható irányítási rendszerek, eljárások és mechanizmusok működjenek, ideértve a belső tőkéjük megfelelőségének mérésére és fenntartására irányuló stratégiákat és eljárásokat. Hiányosságok esetén az EKB feladata a megfelelő intézkedések előírása is, ideértve az egyedi szavatolótőke-követelmények, egyedi közzétételi követelmények és egyedi likviditási követelmények meghatározását is.

(20)     A hitelintézetek biztonságát és megalapozottságát veszélyeztető kockázatok az egyes hitelintézet, a bankcsoport vagy egy pénzügyi konglomerátum szintjén is felmerülhetnek. E kockázatok mérséklésére irányuló konkrét felügyeleti intézkedések lényegesek a hitelintézetek biztonságának és megbízhatóságának biztosításához. Az egyes hitelintézetek felügyeletén túlmenően az EKB feladatai közé kell tartozniuk az alábbiaknak: összevont alapon folytatott felügyelet, kiegészítő felügyelet, pénzügyi holdingtársaságok és vegyes pénzügyi holdingtársaságok feletti felügyelet.

(21)     A pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében egy intézet pénzügyi és gazdasági helyzetének romlását orvosolni kell, mielőtt az intézet elérné azt a pontot, hogy a hatóságoknak – más megoldás híján – fel kell számolniuk. Az EKB feladatai közé tartoznak a vonatkozó uniós jogszabályban meghatározottak szerint a korai beavatkozási fellépések is. Ezeket a fellépéseket azonban koordinálnia kell a vonatkozó szanálási hatósággal. A szanálási hatáskörök európai szervre történő átruházásáig az EKB-nak ezenfelül megfelelő módon együtt kell működnie az érintett nemzeti hatóságokkal, hogy biztosítsák a válsághelyzeti felelősségi körök egységes értelmezését, különösen a több országban tevékenykedő válságkezelői csoportokkal és az ilyen célokra a jövőben létrehozandó szanálási csoportokkal összefüggésben.

(22)     Az EKB-ra át nem ruházott felügyeleti feladatokat a nemzeti hatóságoknál kell hagyni. E feladatok közé tartoznak elsősorban a következőkre vonatkozó hatáskörök: a hitelintézetektől a letelepedés joggal és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó joggal kapcsolatban érkező értesítések fogadása, a hitelintézeteknek az uniós jogszabály szerinti meghatározása által nem érintett, de a nemzeti jogszabály szerint hitelintézetként felügyelt szervek feletti felügyelet, az EU-ban fióktelepet létesítő vagy határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó, harmadik országbeli hitelintézetek feletti felügyelet, a fizetési szolgáltatások feletti felügyelet, a hitelintézetek napi rendszerességű ellenőrzésének végrehajtása, valamint a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a hitelintézetek felett a pénzügyi eszközök piacai, valamint a pénzügyi rendszerek pénzmosás és terrorizmus-finanszírozás céljára való felhasználásának megelőzése tekintetében gyakorolt funkciójának betöltése.

(23)     Az EKB-nak azzal a céllal kell a rá ruházott feladatokat elvégeznie, hogy az uniós pénzügyi szolgáltatások egységes szabályrendszerével összhangban biztosítsa a hitelintézetek biztonságát és megbízhatóságát, az EU pénzügyi rendszerének stabilitását, valamint a belső piac egységét és integritását, garantálva ezzel a betétesek védelmét és a belső piac működésének javítását.

(24)     Az EKB felügyeleti feladatokkal történő megbízásának egyes tagállamok részéről összhangban kell lennie a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (ESFS) 2010-ben létrehozott keretrendszerével, valamint azzal a célkitűzéssel, hogy egységes szabályrendszert kell kidolgozni és az Unió egészében fokozni kell a felügyeleti gyakorlatok konvergenciáját. A bankfelügyeletek, valamint a biztosítási és értékpapír-piaci felügyeletek közötti együttműködés lényeges ahhoz, hogy foglalkozni tudjanak a közös érdekű kérdésekkel, és biztosíthassák a biztosítási és értékpapír-piaci szektorban is tevékenykedő hitelintézetek megfelelő felügyeletét. Az EKB-nak ezért a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének keretén belül szorosan együtt kell működnie az Európai Bankhatósággal, az Európai Értékpapírpiaci Hatósággal és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatósággal.

(25)     Az EKB-ra ruházott felügyeleti felelősségi körök és az EBH-n belüli döntéshozatali folyamat közötti következetesség biztosítása érdekében az EKB-nak a hatáskörébe tartozó ügyekben koordinálnia kell a részt vevő tagállamok nemzeti hatóságainak képviselői közötti közös álláspont kialakítását.

(26)     Az EKB-nak feladatait az uniós jogszabályok függvényében és azoknak megfelelően kell végrehajtania, ideértve az elsődleges és másodlagos uniós jog egészét, az állami támogatásokra vonatkozó bizottsági határozatokat, a versenyszabályokat, az összefonódás-ellenőrzési szabályokat és az összes tagállamra vonatkozó egységes szabályrendszert. Az Európai Bankhatóság feladata a szabályozási technikaistandard-tervezetek, iránymutatások és ajánlások kidolgozása, biztosítva ezzel az Unión belül a felügyeleti konvergenciát és a felügyeleti teljesítmény következetességét. Az EKB-nak meg kell hagynia e feladatok EBH általi végrehajtását és ezért az EUMSZ 132. cikke szerinti, rendeletek elfogadására vonatkozó hatásköreit csak akkor gyakorolhatja, amennyiben az EBH által kidolgozott tervezetek alapján a Bizottság által elfogadott uniós jogi aktusok, illetve az EBH által kiadott iránymutatások és ajánlások nem érintenek bizonyos, az EKB feladatainak megfelelő elvégzéséhez elengedhetetlenül fontos szempontokat, vagy nem foglalkoznak azokkal kellő részletességgel.

(27)     Annak biztosítása érdekében, hogy a hitelintézetek, a pénzügyi holdingtársaságok és a vegyes pénzügyi holdingtársaságok alkalmazzák a felügyeleti szabályokat és határozatokat, szabálysértés esetére hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell kiróni. Az EUMSZ 132. cikke (3) bekezdésének és az Európai Központi Bank szankciók kirovására vonatkozó hatásköréről szóló, 1998. november 23-i 2532/98/EK tanácsi rendeletnek[7] megfelelően az EKB pénzbírságot vagy kényszerítő bírságot szabhat ki azokra a vállalkozásokra, amelyek nem tesznek eleget a rendeleteiből és határozataiból fakadó kötelezettségeknek. Ezenfelül annak lehetővé tétele érdekében, hogy az EKB hatékonyan végrehajthassa a közvetlenül alkalmazandó uniós jogszabályokban rögzített felügyeleti szabályok végrehajtására vonatkozó feladatait, felhatalmazást kap arra, hogy a szóban forgó szabályok megsértése esetében pénzbírságot róhasson ki a hitelintézetekre, a pénzügyi holdingtársaságokra és a vegyes pénzügyi holdingtársaságokra. Amennyiben uniós irányelveket átültető nemzeti jogszabályokból fakadó kötelezettségeknek való meg nem felelés esete áll fenn, indokolt, hogy a nemzeti hatóságoknak lehetőségük legyen szankciókat alkalmazni. Amennyiben az EKB feladatainak végrehajtása szempontjából helyénvalónak ítéli szankciók alkalmazását ilyen jogsértés esetében, lehetővé kell tenni számára, hogy e célból az ügyet a nemzeti hatóságok elé terjeszthesse.

(28)     A nemzeti bankfelügyeletek a hitelintézetek felügyelete terén területükön, valamint gazdasági, szervezeti és kulturális jellegzetességeik vonatkozásában jelentős és hosszú múltra visszatekintő szakértelemre tettek szert. E célból nagy létszámú, elhivatott és magasan képzett személyzetből álló szervet hoztak létre. Ezért a magas színvonalú európai felügyelet biztosítása érdekében a nemzeti bankfelügyeleteknek támogatniuk kell az EKB-t az EKB felügyeleti feladatainak gyakorlásához kapcsolódó jogszabályok előkészítésében és végrehajtásában. Ez mindenekelőtt a bankok helyzetének folyamatos, napi szintű értékelését és a kapcsolódó helyszíni vizsgálatokat foglalja magában.

(29)     Az euróövezeten belül és kívül egyaránt tevékenykedő bankok felügyeletét illetően az EKB-nak szorosan együtt kell működnie a részt nem vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaival. Az EKB-nak hatáskörrel rendelkező hatóságként eleget kell tennie az uniós jogszabályok szerinti együttműködésre és információcserére vonatkozó kötelezettségeknek és teljes mértékben részt kell vennie a felügyeleti kollégiumok munkájában. Ezen túlmenően mivel a felügyeleti feladatok európai intézmény általi végrehajtása egyértelmű előnyökkel jár a pénzügyi stabilitás és a fenntartható piaci integráció szempontjából, ezért az euróövezetben részt nem vevő tagállamok számára is lehetővé kell tenni az új mechanizmusban való részvételt. A felügyeleti feladatok hatékony végrehajtásának azonban szükséges előfeltétele, hogy a felügyeleti határozatokat teljes mértékben és késedelem nélkül végrehajtsák. Azon tagállamoknak, amelyek részt kívánnak venni az új mechanizmusban, ezért vállalniuk kell annak biztosítását, hogy hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságaik betartják és meghozzák az EKB által a hitelintézetekre vonatkozóan kért intézkedéseket. Az EKB számára lehetőséget kell adni arra, hogy szoros együttműködést létesítsen valamely, az euróövezetben részt nem vevő tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaival. Az EKB e rendeletben meghatározott feltételek teljesítése esetén köteles együttműködést létesíteni e hatóságokkal. Azon feltételeknek, amelyek mellett a szoros együttműködésben részt vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak képviselői részt vesznek a felügyeleti tanács tevékenységében, e képviselők lehető legnagyobb mértékű bevonását kell lehetővé tenniük, figyelembe véve az EKB és a Központi Bankok Európai Rendszerének alapokmányából eredő korlátokat, különösen a döntéshozatali folyamat integritása tekintetében.

(30)     Feladatainak elvégzése érdekében az EKB-nak megfelelő felügyeleti hatáskörrel kell rendelkeznie. A hitelintézetek prudenciális felügyeletével kapcsolatos uniós jogszabály rendelkezik a tagállamok által e célokra kijelölt, hatáskörrel rendelkező hatóságokra ruházandó hatáskörökről. Olyan mértékben, amennyiben e hatáskörök az EKB-ra ruházott felügyeleti feladatok körébe tartoznak, a részt vevő tagállamok tekintetében az EKB-t kell hatáskörrel rendelkező hatóságnak tekinteni, és az EKB-nak kell az uniós jogszabállyal a hatáskörrel rendelkező hatóságokra ruházott hatáskörökkel rendelkeznie. Ide tartoznak az említett jogszabályok által a székhely szerinti és fogadó tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaira ruházott hatáskörök és a kijelölt hatóságokra ruházott hatáskörök.

(31)     Felügyeleti hatáskörének eredményes végrehajtása érdekében az EKB számára lehetővé kell tenni, hogy valamennyi szükséges információt bekérhessen, vizsgálatokat és helyszíni ellenőrzéseket végezhessen. E hatásköröknek vonatkozniuk kell a felügyelt szervezetekre, az e szervezetek és az azokkal kapcsolatban álló harmadik felek tevékenységeiben részt vevő személyekre, és azon harmadik felekre, amelyekhez a szervezetek működési funkciókat vagy tevékenységeket szerveztek ki, továbbá azon személyekre, amelyek más módon szorosan és érdemben kapcsolódnak vagy kötődnek az említett szervezetek tevékenységeihez, ideértve a felügyelt szervezetek személyzetének olyan tagjait, akik közvetlenül nem vesznek részt a tevékenységekben, de a szervezeten belüli funkcióik miatt fontos információval rendelkezhetnek egy-egy meghatározott ügyre vonatkozóan, valamint azon vállalkozásokat is, amelyek szolgáltatásokat nyújtottak e szervezeteknek. Az EKB számára lehetővé kell tenni, hogy egyszerű kérés formájában tarthasson igényt az információra, amely értelmében a címzett nem köteles megadni azt, ha azonban önként válaszol, nem nyújthat valótlan vagy félrevezető információkat, és azokat késedelem nélkül kell rendelkezésre bocsátania. Az EKB határozat útján is kérhet információt.

(32)     Amennyiben a hitelintézetek élnek letelepedési jogukkal vagy egy másik tagállamban nyújtanak szolgáltatást, illetve ha egy csoporton belül több társaság létesül különböző tagállamokban, az uniós jogszabályok rendelkeznek külön eljárásokról és az érintett tagállamok közötti hatáskörök megosztásáról. Amennyiben az EKB átvállal valamennyi részt vevő tagállam tekintetében bizonyos felügyeleti feladatokat, a szóban forgó eljárásoknak és hatáskörmegosztásnak nem kell kiterjednie a letelepedési jog gyakorlására, illetve másik részt vevő tagállamban történő szolgáltatásnyújtásra.

(33)     A döntéshozatali folyamat során az EKB-nak be kell tartania az uniós szabályokat, valamint a tisztességes eljárás és az átláthatóság általános elveit. Az EKB-határozatok címzettjeinek meghallgatáshoz való jogát teljes körűen tiszteletben kell tartani.

(34)     A felügyeleti feladatokkal való felruházás azt jelenti, hogy az EKB jelentős felelősséget vállal az Unión belüli pénzügyi stabilitás garantálásáért és felügyeleti hatásköreinek a leghatékonyabb és legarányosabb módon történő alkalmazásáért. Az EKB ezért e feladatok elvégzését illetően elszámolással tartozik az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa, valamint az eurócsoport mint az európai népet és a tagállamokat képviselő, demokratikusan legitimált intézmények felé. Ebbe beletartozik a rendszeres jelentéstétel és a kérdésekre való válaszadás is. Amennyiben a nemzeti bankfelügyeletek e rendelet szerint járnak el, a nemzeti jog értelmében hozott elszámoltathatósági intézkedések továbbra is alkalmazandók.

(35)     Az EUMSZ 127. cikke (1) bekezdésének megfelelően az EKB felel az árstabilitás fenntartását célzó monetáris szakpolitikai funkciók végrehajtásáért. A felügyeleti feladatok elvégzésének az a célja, hogy védje a hitelintézetek biztonságát és megbízhatóságát, valamint a pénzügyi rendszer stabilitását. Az összeférhetetlenség elkerülése érdekében és annak biztosítására, hogy az alkalmazandó célkitűzéseknek megfelelően minden funkciót végrehajtanak, az EKB-nak biztosítania kell, hogy a funkciók egymástól teljesen elkülönítve kerülnek végrehajtásra.

(36)     Az EKB-n belül mindenekelőtt létre kell hozni egy, a nemzeti bankfelügyeletek specifikus szakértelmét átfogó felügyeleti tanácsot, amely felel a felügyeleti ügyekkel kapcsolatos határozatok előkészítéséért. Az EKB és a nemzeti hatóságok képviselőiből álló felügyeleti tanács elnöki feladatait ezért az EKB Kormányzótanácsa által megválasztott elnök és alelnök látja el. A megfelelő rotáció lehetővé tétele, valamint az elnök és az alelnök teljes függetlenségének biztosítása érdekében kinevezésük időtartama nem haladhatja meg az öt évet, és mandátumuk nem hosszabbítható meg. Az Európai Bankhatóság tevékenységeivel és az Unió prudenciális politikáival való teljes körű koordináció biztosítása érdekében az Európai Bankhatóság és az Európai Bizottság megfigyelő szerepet tölt be a felügyeleti tanácsban. Az EKB-ra ruházott felügyeleti feladatok teljesítéséhez számos technikailag bonyolult jogszabály és határozat, többek között az egyes hitelintézetekre vonatkozó határozatok elfogadása szükséges. E feladatok eredményes és a monetáris politikához kapcsolódó feladatoktól való elkülönítés elvének megfelelő végrehajtása érdekében az EKB Kormányzótanácsa számára lehetővé kell tenni, hogy a Kormányzótanács felügyelete és felelőssége mellett bizonyos egyértelműen meghatározott feladatokat és a kapcsolódó határozatokat átruházzon a felügyeleti tanácsra, amely szervnek a Kormányzótanács utasításokat és iránymutatást adhat. A felügyeleti tanács munkáját segítheti egy korlátozottabb összetételű irányítóbizottság.

(37)     Az EKB felügyeleti feladatokat ellátó felügyeleti tanácsa és személyzete köteles betartani a szakmai titoktartási követelményeket. Hasonló követelmények vonatkoznak a felügyeleti tevékenységekben részt nem vevő EKB-személyzettel folytatott információcserére is. Ez nem akadályozhatja az EKB-t a vonatkozó uniós jogszabályokban foglalt határokon belül és feltételek szerint folytatott információcserében, többek között az Európai Bizottsággal az EUMSZ 107. és 108. cikke és a fokozott gazdasági és költségvetési felügyeletről szóló uniós jogszabály szerinti feladatai céljából.

(38)     Felügyeleti feladatainak eredményes végrehajtása érdekében az EKB-nak teljes függetlenségben, elsősorban illetéktelen politikai befolyástól és operatív függetlenségét érintő ágazati beavatkozástól mentesen kell végrehajtania a rá ruházott felügyeleti feladatokat.

(39)     Felügyeleti feladatainak eredményes végrehajtása érdekében az EKB-nak megfelelő forrásokkal kell rendelkeznie. E forrásokat oly módon kell megszerezni, amely biztosítja az EKB-nak a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok és piaci résztvevők által gyakorolt illetéktelen befolyásoktól való függetlenségét, valamint a monetáris politika és a felügyeleti feladatok szétválasztását. A felügyelet költségeit elsősorban a felügyelet tárgyát képező szervezeteknek kell viselniük. Ezért a felügyeleti feladatok EKB általi végrehajtását legalább részben a hitelintézeteknek felszámított díjból kell finanszírozni. A jelentős felügyeleti feladatoknak a nemzeti hatóságokról az EKB-ra történő átruházása tekintetében várható, hogy a nemzeti szinten fizetendő felügyeleti díjak megfelelő mértékben csökkenthetők.

(40)     A rendkívül motivált, jól képzett és pártatlan személyzet nélkülözhetetlen a hatékony felügyelethez. Egy valóban integrált felügyeleti mechanizmus létrehozása érdekében rendelkezni kell a személyzet nemzeti bankfelügyeletek és az EKB közötti megfelelő cseréjéről és kirendeléséről. Amennyiben az összeférhetetlenség elkerülése érdekében szükséges, különösen a nagy bankok felügyelete során, az EKB számára lehetővé kell tenni, hogy kérhesse, hogy a nemzeti felügyeleti csoportokba más részt vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaiból érkező szakembereket is bevonjanak.

(41)     Tekintettel a banki szolgáltatások globalizációjára és a nemzetközi standardok fokozott fontosságára, az EKB-nak a nemzetközi standardok figyelembevételével és az Unión kívüli bankfelügyeletekkel konzultálva és szoros együttműködésben, az EBH nemzetközi szerepének duplikálása nélkül kell végrehajtania feladatait. Fel kell hatalmazni az EKB-t arra, hogy – az EBH-val egyeztetve, valamint a tagállamok és az uniós intézmények jelenlegi szerepének és adott hatásköreinek teljes körű tiszteletben tartása mellett – kapcsolatokat létesítsen és igazgatási megállapodásokat kössön harmadik országok felügyeleti hatóságaival és közigazgatásával, valamint nemzetközi szervezetekkel.

(42)     Az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[8], valamint a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[9] teljes mértékben alkalmazandó a személyes adatok e rendelet alkalmazásában történő feldolgozására.

(43)     Az EKB-ra az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25-i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[10] alkalmazandó. Az EKB csatlakozott az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága közötti, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) belső vizsgálatairól szóló, 1999. május 25-i intézményközi megállapodáshoz is.

(44)     Annak biztosítása érdekében, hogy a hitelintézetek egyéb, nem prudenciális mérlegelésektől mentes, legmagasabb minőségű felügyelet alá tartozzanak, és hogy időben és eredményesen kezeljék a piaci fejlemények bankokat és tagállamokat érintő, egymást kölcsönösen erősítő negatív hatásait, az EKB-nak a lehető leghamarabb meg kell kezdenie konkrét felügyeleti feladatainak végrehajtását. A felügyeleti feladatoknak a nemzeti bankfelügyeletektől az EKB-ra történő átruházása azonban bizonyos mértékű előkészületet igényel. Ezért megfelelő, fokozatos bevezetési időszakot kell előírni. Az EKB felügyelete alá tartozó bankok számának fokozatosan kell növekednie, figyelembe véve e bankok felügyeletének relevanciáját a pénzügyi stabilitás biztosítása szempontjából. Első lépésként az EKB-nak képesnek kell lennie arra, hogy felügyeleti feladatait bármely bankra kell alkalmazza, különösen azon bankokra, amelyek állami pénzügyi támogatásban részesültek, illetve azt kérelmezték. Második lépésként az összkockázat-vállalásukban és különböző jogrendszerekben folytatott tevékenységeikben is megmutatkozó, Európában rendszerszintű jelentőséggel bíró bankokat kell bevonni. Az összkockázat-vállalásokat a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságnak a tőkeáttételi mutató számításáról és az elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutató meghatározásáról szóló Bázel III megállapodásában leírt módszertan fényében kell kiszámolni. A fokozatos bevezetési folyamatot legkésőbb e rendelet hatálybalépésétől számított egy éven belül be kell fejezni.

(45)     A hitelintézetek prudenciális követelményeire és a pénzügyi konglomerátumok kiegészítő felügyeletére vonatkozó jelenlegi keretrendszert az irányelvek alkotják, amelyek a hatáskörrel rendelkező hatóságok hatásköreinek elhatárolása tekintetében a tagállamok számára számos lehetőségről és mérlegelési jogkörről rendelkeznek. Mivel még nem került sor azon új uniós jogszabályok elfogadására, amelyek megállapítják, az egyes hatáskörrel rendelkező hatóságok mely hatáskörrel rendelkeznek majd közvetlenül és a tagállami lehetőségekre és mérlegelési jogkörre való hivatkozás nélkül, az EKB nem hozhat közvetlenül alkalmazandó határozatokat a hitelintézetekre, a pénzügyi holdingtársaságokra vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaságokra vonatkozóan. Ebben az átmeneti szakaszban az EKB-nak ezért feladatait a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságokat cselekvésre történő felszólítás útján kell végrehajtania.

(46)     E rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és betartja az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, nevezetesen a személyes adatok védelméhez, a vállalkozás szabadságához, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot; e rendeletet ezen jogokkal és elvekkel összhangban kell végrehajtani.

(47)     Mivel e rendelet célkitűzéseit, nevezetesen a hitelintézetek feletti külön felügyeleti feladatok uniós intézmény általi elvégzésére irányuló eredményes és hatásos keretrendszer felállítását, valamint a hitelintézetek egységes szabályrendszere következetes alkalmazásának biztosítását a tagállamok nem tudják kielégítő módon megvalósítani, és ezért a bankpiac páneurópai jellege és a bankcsődök többi tagállamra gyakorolt hatása miatt azok uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

Tárgy és fogalommeghatározások

1. cikk

Tárgy

E rendelet a hitelintézetek biztonságának és megbízhatóságának, valamint a pénzügyi rendszer stabilitásának fokozása céljából külön feladatokkal bízza meg az EKB-t a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatban, a belső piac egységességének és integritásának kellő figyelembevételével.

2. cikk

Fogalommeghatározások

(1) E rendelet alkalmazásában:

(1) „részt vevő tagállam”: olyan tagállam, amelynek hivatalos pénzneme az euró;

(2) „hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság”: a részt vevő tagállam által a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (átdolgozott szöveg)[11] és a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 2006. június 14-i 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (átdolgozott szöveg)[12] összhangban kijelölt hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság;

(3) „hitelintézet”: a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének 1. pontja szerint meghatározott hitelintézet;

(4) „pénzügyi holdingtársaság”: a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének 19. pontja szerinti pénzügyi holdingtársaság;

(5) „vegyes pénzügyi holdingtársaság”: a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló, 2002. december 16-i 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[13] 2. cikkének 15. pontja szerinti vegyes pénzügyi holdingtársaság;

(6) „pénzügyi konglomerátum”: a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének 14. pontja szerinti pénzügyi konglomerátum.

II. fejezet

Együttműködés és feladatok

3. cikk

Együttműködés

Az EKB szorosan együttműködik az Európai Bankhatósággal, az Európai Értékpapírpiaci Hatósággal, az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatósággal és az Európai Rendszerkockázati Testülettel, amelyek az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet 2. cikkével létrehozott Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének részét képezik.

4. cikk

Az EKB-ra ruházott feladatok

(2) Az uniós jogszabályok kapcsolódó rendelkezéseivel összhangban az EKB kizárólagos hatáskörébe tartozik a részt vevő tagállamokban létesített valamennyi hitelintézetre vonatkozó alábbi feladatok prudenciális felügyelet céljából történő végrehajtása:

a)           a hitelintézetek engedélyeinek kiadása és ezen engedélyek visszavonása;

b)           a hitelintézetekben megvalósított részesedések megszerzésének és megszűnésének értékelése;

c)           a hitelintézetekre vonatkozóan a szavatolótőke-követelmények, a nagykockázat-vállalási határértékek, a likviditásfedezet, a tőkeáttétel és a jelentéstétel, valamint az ezen ügyekkel kapcsolatos információk nyilvánosságra hozatala terén prudenciális követelményeket előíró uniós jogszabályok tiszteletben tartásának biztosítása;

d)           kizárólag az uniós jogszabályokban kifejezetten rögzített esetekben szigorúbb prudenciális követelmények előírása és a hitelintézetekre vonatkozóan további intézkedések alkalmazása;

e)           a hitelintézetek által tartandó tőkepufferek előírása a c) pontban említett szavatolótőke-követelményeken túlmenően, ideértve az anticiklikus tőkepufferráták meghatározását és olyan intézkedések meghozatalát is, amelyek a rendszerszintű és makroprudenciális kockázatok kezelésére irányulnak az uniós jogszabályokban kifejezetten rögzített esetekben;

f)            hitelintézetekre vonatkozó követelmények alkalmazása annak biztosítására, hogy megbízható irányítási rendszerek, eljárások és mechanizmusok, valamint hatékony belső tőkemegfelelőség-értékelési eljárások legyenek érvényben;

g)           annak meghatározása, hogy a hitelintézetek által bevezetett rendszerek, stratégiák, eljárások és mechanizmusok, valamint ezen intézetek szavatolótőkéje biztosítják-e kockázataik eredményes kezelését és fedezetét, továbbá a felügyeleti felülvizsgálat alapján további egyedi szavatolótőke-követelmények, egyedi közzétételi követelmények, egyedi likviditási követelmények és egyéb intézkedések bevezetése az uniós jogszabályokban kifejezetten rögzített esetekben;

h)           a felügyeleti felülvizsgálat támogatása érdekében felügyeleti stressztesztek végrehajtása a hitelintézetekre vonatkozóan;

i)            a részt vevő tagállamok egyikében létesített hitelintézetek anyavállalata, többek között a pénzügyi holdingtársaságok és a vegyes pénzügyi holdingtársaságok feletti felügyelet végrehajtása összevont alapon, valamint a felügyeletben való részvétel összevont alapon, ideértve a felügyeleti kollégiumokat is, olyan anyavállalatok vonatkozásában, amelyeket nem a részt vevő tagállamok valamelyikében létesítettek;

j)            pénzügyi konglomerátum és az abba bevont hitelintézetek feletti kiegészítő felügyeletben való részvétel, valamint koordinátori feladatok ellátása, amennyiben az EKB-t nevezik ki a vonatkozó uniós jogszabályban meghatározott kritériumoknak megfelelően egy pénzügyi konglomerátum koordinátorának;

k)           a korai beavatkozással kapcsolatos felügyeleti feladatok elvégzése – az adott szanálási hatóságokkal együttműködésben, amennyiben egy hitelintézet nem teljesíti vagy valószínűleg megsérti az alkalmazandó prudenciális követelményeket, ideértve a rendezési terveket és a csoporton belüli pénzügyi támogatási megállapodásokat is;

l)            a részt vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaiból származó képviselők által az Európai Bankhatóság felügyeleti tanácsában és igazgatótanácsában való részvételük során képviselt közös álláspont koordinálása és kifejezésre juttatása az e rendelettel az EKB-ra ruházott feladatokkal kapcsolatos kérdésekben.

(3) 2.       A részt nem vevő tagállamban létrehozott, valamely részt vevő tagállamban fióktelepet létesítő vagy határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó hitelintézetek tekintetében az EKB az (1) bekezdésben említett azon feladatokat végzi, amelyekben a részt vevő tagállam hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságai rendelkeznek hatáskörrel.

(4) A vonatkozó uniós jogi aktusok rendelkezéseinek és különösen a jogalkotási és nem jogalkotási aktusoknak megfelelően az EKB az e rendelettel rá ruházott feladatok végrehajtásához szükséges mértékben rendeleteket és ajánlásokat fogadhat el, valamint határozatokat hozhat uniós jogszabályok végrehajtására vagy alkalmazására.

(5) E rendelet nem érinti a részt vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak az e rendeletben nem említett felügyeleti feladatok végrehajtására vonatkozó felelősségi körét és kapcsolódó hatásköreit.

5. cikk

Nemzeti hatóságok

(1) Az EKB feladatait egy egységes felügyeleti mechanizmus keretében hajtja végre, amely magában foglalja az EKB-t és a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságokat.

(2) A hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok az EKB kérésére támogatják az EKB-t a 4. cikkben említett feladatokhoz kapcsolódó bármely jogi aktus előkészítésében és végrehajtásában.

(3) Az EKB gondoskodik a (2) bekezdés szerinti feladatok felügyeletet ellátó nemzeti hatóságok általi végrehajtásának gyakorlati módszereiről. Világosan meghatározza azokat a kereteket és feltételeket, amelyek között a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok elvégzik e tevékenységeket.

(4) A hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok követik az EKB utasításait.

6. cikk

A részt nem vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaival folytatott szoros együttműködés

(1) 1.       Az EKB az e cikkben meghatározott korlátokon belül végrehajtja a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében említett feladatokat az azon tagállamokban létesített hitelintézetek vonatkozásában, amelyek nem vezették be az eurót, amennyiben e cikknek megfelelően az EKB és a szóban forgó tagállam hatáskörrel rendelkező nemzeti hatósága között szoros együttműködés jött létre.

E célból az EKB iránymutatást vagy kérelmet adhat ki a részt nem vevő tagállam hatáskörrel rendelkező nemzeti hatósága részére.

(2) Az EKB és a részt nem vevő tagállam hatáskörrel rendelkező nemzeti hatósága közötti szoros együttműködés az EKB által elfogadott határozat útján jön létre, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:

a)           az érintett tagállam értesíti a többi tagállamot, a Bizottságot, az EKB-t és az EBH-t arra vonatkozó kérelméről, hogy a 4. cikkben említett feladatok végrehajtását illetően az érintett tagállamban létrehozott valamennyi hitelintézet tekintetében szoros együttműködést alakíthasson ki az EKB-val;

b)           Az érintett tagállam az értesítésben vállalja:

– annak biztosítását, hogy hatáskörrel rendelkező nemzeti hatósága betartja az EKB által kiadott iránymutatásokat és teljesíti az EKB által kiadott kérelmeket;

– a szóban forgó tagállamban létesült hitelintézetekkel kapcsolatos összes olyan információ rendelkezésre bocsátását, amelyre az EKB igényt tart az említett hitelintézetek átfogó értékelésének végrehajtása céljából.

a)           Az érintett tagállam nemzeti jogszabályokat fogadott el annak biztosítására, hogy hatáskörrel rendelkező nemzeti hatósága az (5) bekezdésnek megfelelően köteles elfogadni az EKB által a hitelintézetek vonatkozásában kért intézkedéseket.

(3) A (2) bekezdésben említett határozat az EKB és a Központi Bankok Európai Rendszere alapokmányának megfelelően meghatározza azon feltételeket, amelyek szerint az e cikkel összhangban szoros együttműködést létrehozó tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak képviselői részt vesznek a felügyeleti tanács tevékenységeiben.

(4) A (2) bekezdésben említett határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni. A határozatot a közzétételt követő 14. naptól kell alkalmazni.

(5) Amennyiben az EKB úgy ítéli meg, hogy az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának egy hitelintézet, pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság tekintetében el kell fogadnia az (1) bekezdésben említett feladatokkal kapcsolatos intézkedést, arra konkrét határidőt meghatározva fel kell kérnie a szóban forgó hatóságot. Ez a határidő nem lehet 48 óránál rövidebb, kivéve, ha a korábbi elfogadás elengedhetetlen a helyrehozhatatlan károk elkerülése szempontjából. Az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága a (2) bekezdés c) pontjában említett kötelezettségnek megfelelően meghozza a szükséges intézkedéseket.

(6) Amennyiben az érintett tagállam már nem tesz eleget a (2) bekezdés a)–c) pontjaiban foglalt feltételeknek, illetve amennyiben hatáskörrel rendelkező hatósága nem a (2) bekezdés c) pontjában említett kötelezettségnek megfelelően cselekszik, az EKB határozhat úgy, hogy megszünteti a szóban forgó tagállammal létrejött szoros együttműködést.

A határozatról értesíteni kell az érintett tagállamot és azt közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. A határozat a felügyeleti hatékonyság és a hitelintézetek jogos érdekeinek kellő figyelembevételével megjelöli alkalmazásának kezdeti időpontját.

7. cikk

Nemzetközi kapcsolatok

A tagállamok és az uniós intézmények hatásköreinek sérelme nélkül, az e rendelettel az EKB-ra ruházott feladatok vonatkozásában, az EKB – az EBH-val folytatott megfelelő együttműködés függvényében – kapcsolatokat alakíthat ki és igazgatási megállapodásokat köthet felügyeleti hatóságokkal, nemzetközi szervezetekkel és harmadik országok közigazgatásával. E megállapodások nem teremtenek az Unióra és a tagállamokra nézve jogi kötelezettségeket.

III. fejezet

Felügyeleti és vizsgálati hatáskörök

8. cikk

Felügyeleti és vizsgálati hatáskörök

(1) A 4. cikk (1) és (2) bekezdésével rá ruházott feladatok ellátása céljából az EKB az uniós jog megfelelő jogi aktusaival összhangban a részt vevő tagállamokban hatáskörrel rendelkező hatóságnak minősül, és rendelkezik azokkal a hatáskörökkel és kötelezettségekkel, amelyeket a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára az említett jogszabályok előírnak.

A 4. cikk (1) és (2) bekezdésében említett feladatok ellátása céljából az EKB az uniós jog megfelelő jogi aktusaival összhangban kijelölt hatóságnak minősül és rendelkezik azokkal a hatáskörökkel és kötelezettségekkel, amelyeket a kijelölt hatóságok számára az említett jogszabályok előírnak.

(2) A 4. cikk (1) és (2) bekezdésével rá ruházott feladatok ellátása céljából az EKB rendelkezik az 1. szakaszban meghatározott vizsgálati hatáskörökkel.

1. szakasz

Vizsgálati hatáskörök

9. cikk

Tájékoztatáskérés

(1) Az EKB egyszerű kérés vagy határozat útján felkérheti a következő jogi vagy természetes személyeket, hogy minden olyan információt bocsássanak rendelkezésére, amely szükséges az e rendeletben ráruházott feladatok végrehajtásához, ideértve a rendszeres időközönként és meghatározott formátumban, felügyeleti és kapcsolódó statisztikai célokra nyújtandó információkat is:

a)      hitelintézetek;

b)      pénzügyi holdingtársaságok;

c)      vegyes pénzügyi holdingtársaságok;

d)      vegyes tevékenységű holdingtársaságok;

e)      az a)–d) pontban említett társaságok tevékenységeiben részt vevő személyek és kapcsolódó harmadik felek;

f)       azok a harmadik felek, amelyekhez az a)–d) pontban említett társaságok működési funkciókat vagy tevékenységeket szerveztek ki;

g)      azok a személyek, amelyek más módon, szorosan és érdemben kapcsolódnak vagy kötődnek az a)–d) pontban említett társaságok tevékenységeihez;

h)      a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok.

(2) Az (1) bekezdésben említett személyek biztosítják a kért információt.

10. cikk

Általános vizsgálatok

(1) Az EKB az e rendeletben rá ruházott feladatok ellátása érdekében a 9. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontjában említett személyek bármilyen szükséges vizsgálatát elvégezheti. E célból az EKB-nek joga van a következőkhöz:

a)      dokumentumok benyújtását előírni;

b)      a 9. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontjában említett személyek üzleti könyveinek és nyilvántartásainak megvizsgálása, valamint kivonatok és másolatok készítése ezen üzleti könyvekből és nyilvántartásokból;

c)      a 9. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontjában említett bármely személytől, képviselőjétől vagy személyzete tagjaitól szóbeli vagy írásbeli magyarázat kérése;

d)      bármely egyéb olyan természetes vagy jogi személy meghallgatása, aki hozzájárul ahhoz, hogy a vizsgálat tárgyával kapcsolatos információgyűjtés céljából meghallgassák.

(2) A 9. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontjában említett személyek alávetik magukat az EKB határozata alapján indított vizsgálatoknak.

Amennyiben valamely személy akadályozza a vizsgálatot, azon részt vevő tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága, ahol az érintett üzlethelyiségek találhatók, megadja a szükséges segítséget, többek között hozzáférést biztosít az EKB számára a 9. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontjában említett jogi személyek üzlethelyiségeihez annak érdekében, hogy az EKB gyakorolhassa a fent említett jogokat.

11. cikk

Helyszíni ellenőrzések

(1) Az EKB az e rendeletben rá ruházott feladatai ellátása érdekében a 12. cikknek megfelelően minden szükséges helyszíni ellenőrzést elvégezhet a 9. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontjában említett jogi személyek üzlethelyiségeiben. Amennyiben az ellenőrzés megfelelő elvégzése és eredményessége ezt megköveteli, az EKB előzetes bejelentés nélkül is elvégezheti a helyszíni ellenőrzést.

(2) Az EKB tisztviselői és az EKB által helyszíni ellenőrzésre felhatalmazott más személyek az EKB vizsgálati határozata alapján beléphetnek a vizsgálat által érintett jogi személyek bármely üzlethelyiségébe és területére, továbbá rendelkeznek a 10. cikk (1) bekezdése szerinti összes hatáskörrel. Jogukban áll továbbá az ellenőrzés idejére és az ahhoz szükséges mértékben zár alá venni bármely üzlethelyiséget, üzleti könyvet vagy nyilvántartást.

(3) A 9. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontjában említett személyek alávetik magukat az EKB határozatával elrendelt helyszíni ellenőrzéseknek.

(4) Azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának tisztviselői vagy az általa felhatalmazott vagy kijelölt más személyek, ahol a helyszíni ellenőrzésre sor kerül, az EKB kérésére aktívan segítik az EKB tisztviselőit és az EKB által felhatalmazott más személyeket. E célból rendelkeznek a (2) bekezdésben meghatározott hatáskörökkel. Az érintett részt vevő tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának tisztviselői kérésre szintén jelen lehetnek a helyszíni ellenőrzésen.

(5) Amennyiben az EKB tisztviselői és az EKB által felhatalmazott más kísérő személyek megállapítják, hogy valamely személy akadályozza az e cikk szerint elrendelt vizsgálatot, a részt vevő tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága megadja számukra a szükséges segítséget.

12. cikk

Igazságügyi hatóság által adott engedély

(1) Amennyiben a 11. cikk (1) bekezdésében előírt helyszíni ellenőrzéshez vagy a 11. cikk (5) bekezdésében előírt segítségnyújtáshoz a nemzeti szabályok szerint igazságügyi hatóság engedélyére van szükség, ezt az engedélyt kérelmezni kell.

(2) Az (1) bekezdésben említett engedély kérelmezése esetén a nemzeti igazságügyi hatóság ellenőrzi, hogy az EKB határozata hiteles-e, és hogy az előirányzott kényszerítő intézkedések a helyszíni ellenőrzés tárgyára figyelemmel nem önkényesek, illetve túlzottak-e. A kényszerítő intézkedések arányosságának ellenőrzésekor a nemzeti igazságügyi hatóság részletes magyarázatot kérhet az EKB-tól, különösen azon okokra vonatkozóan, amelyek alapján az EKB az uniós jog megfelelő jogi aktusainak megsértését feltételezi, a feltételezett jogsértés súlyosságára, továbbá arra vonatkozóan, hogy azon személy, akivel szemben a kényszerítő intézkedéseket hozták, milyen módon érintett az ügyben. A nemzeti igazságügyi hatóság azonban nem vizsgálhatja felül a vizsgálat szükségességét, és nem követelheti meg, hogy bocsássák rendelkezésére az EKB irataival kapcsolatos információkat. Az EKB határozatának jogszerűségét kizárólag az Európai Unió Bírósága vizsgálhatja felül.

2. szakasz

külön felügyeleti hatáskörök

13. cikk

Engedélyezés

(1) Valamely részt vevő tagállamban letelepedni szándékozó hitelintézet tevékenységének megkezdésére vonatkozó engedély iránti kérelmet azon tagállam hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságánál kell benyújtani, ahol a hitelintézet a megfelelő nemzeti jogszabályokban megállapított követelményekkel összhangban letelepedni szándékozik.

Amennyiben a hitelintézet a szóban forgó tagállam nemzeti jogszabályaiban az engedélyre vonatkozóan megállapított valamennyi feltételnek megfelel, a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság határozatot hoz, amelyben javasolja az EKB-nak az engedély megadását. A határozatról értesíteni kell az EKB-t és az érintett hitelintézetet.

Miután az EKB megkapta a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságtól a második albekezdésben említett javaslatot, az uniós jogban meghatározott feltételek teljesülése esetén megadja az engedélyt. A határozatról értesíteni kell az érintett hitelintézetet.

(2) Az uniós jogi aktusokban meghatározott esetekben az EKB saját kezdeményezésére vagy azon tagállam hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságának javaslatára, amelyben a hitelintézet letelepedett, visszavonhatja az engedélyt.

Amennyiben az (1) bekezdés szerinti engedély megadására javaslatot tevő hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság megállapítja, hogy az engedélyt a nemzeti jog értelmében vissza kell vonni, e célból javaslatot terjeszt az EKB elé. Ebben az esetben az EKB visszavonhatja az engedélyt.

14. cikk

A fogadó tagállam hatóságainak hatáskörei és együttműködés az összevont alapú felügyelet során

(1) Az uniós jogi aktusokban azon esetekre vonatkozóan meghatározott eljárások, amikor valamely hitelintézet más tagállam területén fióktelepet szándékozik létrehozni vagy tevékenysége révén gyakorolni kívánja a szolgáltatásnyújtás szabadságát, valamint a székhely szerinti és a fogadó tagállam kapcsolódó hatáskörei a részt vevő tagállamok között csak azoknak a feladatoknak a céljából alkalmazandók, amelyeket e rendelet 4. cikke nem ruház az EKB-ra.

(2) Az uniós jogi aktusokban a különböző tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai között az összevont felügyelettel összefüggő együttműködésre vonatkozóan meghatározott rendelkezések nem alkalmazandók, amennyiben a hatáskörrel rendelkező érintett hatóságok részt vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai.

15. cikk

Szankciók

(1) Amennyiben a hitelintézetek, pénzügyi holdingtársaságok vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságok szándékosan vagy hanyagságból megsértik a közvetlenül alkalmazandó uniós jogszabályok valamely olyan követelményét, amellyel kapcsolatban az uniós jog értelmében adminisztratív pénzbírság kiszabása áll a hatáskörrel rendelkező hatóságok rendelkezésére, az e rendelettel rá ruházott feladatok ellátása céljából az EKB adminisztratív pénzbírságot szabhat ki, ennek összege (amennyiben a nyereség/veszteség meghatározható) a jogsértés révén realizált nyereség vagy elkerült veszteség összegének kétszereséig, egyéb esetben pedig a jogi személy előző üzleti évben realizált teljes éves forgalmának legfeljebb 10 %-áig terjedhet.

(2) Amennyiben a jogi személy egy anyavállalat leányvállalata, az első albekezdésben említett vonatkozó teljes éves forgalom a végső anyavállalat összevont beszámolóiból származó, előző évi teljes éves forgalom.

(3) Az alkalmazott szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. Annak meghatározása során, hogy alkalmazzon-e szankciót, illetve hogy mi lenne a megfelelő szankció, az EKB az uniós jogban meghatározott minden releváns körülményt figyelembe vesz.

(4) Az EKB e cikket a 2532/98/EK tanácsi rendelet 3-5. cikkével összhangban alkalmazza.

(5) Az (1) bekezdés által le nem fedett esetekben, amennyiben az az e rendelettel rá ruházott feladatok ellátása céljából szükséges, az EKB előírhatja a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok számára, hogy hozzanak intézkedéseket annak biztosítására, hogy a megfelelő szankciók kiszabásra kerülnek. A hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok által alkalmazott szankciók hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek.

Az első albekezdés mindenekelőtt a vonatkozó uniós irányelveket átültető nemzeti jogszabályokat megsértő hitelintézetekre, pénzügyi holdingtársaságokra és vegyes pénzügyi holdingtársaságokra kiszabandó pénzügyi bírságra alkalmazandó, valamint bármely olyan közigazgatási szankcióra vagy intézkedésre, amely az igazgatótanácsi tagokra vagy a nemzeti jog értelmében a hitelintézetek, pénzügyi holdingtársaságok vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságok jogsértéséért felelős bármely más személyre szabandó ki.

(6) Az EKB az (1) bekezdésben említett szankciókat indokolatlan késedelem nélkül, a jogsértés típusára és természetére, valamint a jogsértésért felelős személy kilétére vonatkozó információkkal együtt közzéteszi, kivéve, ha a közzététel komolyan veszélyeztetné a pénzügyi piacok stabilitását. Amennyiben a közzététel aránytalanul nagy kárt okozna az érintett feleknek, az EKB anonim módon teszi közzé a szankciókat.

(7) Az (1)–(6) bekezdésben foglaltak sérelme nélkül, az e rendelettel rá ruházott feladatok ellátása céljából az EKB a 2532/98/EK tanácsi rendeletnek megfelelően szankciókat róhat ki az EKB szabályainak vagy határozatainak megsértése esetén.

IV. fejezet

Szervezeti alapelvek

16. cikk

Függetlenség

(1) Az e rendelettel rá ruházott feladatok ellátása során az EKB függetlenül jár el.

(2) Az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek, valamint a tagállamok kormányai tiszteletben tartják ezt a függetlenséget.

17. cikk

Elszámoltathatóság

E fejezetnek megfelelően a rendelet végrehajtása tekintetében az EKB elszámolási kötelezettséggel tartozik az Európai Parlament és a Tanács felé.

18. cikk

A monetáris politikai funkcióktól való elkülönítés

(1) Az e rendelettel rá ruházott feladatok ellátása során az EKB kizárólag az e rendeletben megállapított célokat követi.

(2) Az EKB az e rendelettel rá ruházott feladatokat a monetáris politikával összefüggő feladataitól és egyéb feladatoktól elkülönítve látja el. Az EKB-ra e rendelet által ruházott feladatok nem sérthetik az EKB monetáris politikához kapcsolódó és egyéb feladatait.

(3) Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásában az EKB elfogadja a szükséges belső szabályokat, többek között a szakmai titoktartásra vonatkozó előírásokat.

19. cikk

Felügyeleti tanács

(1) Az EKB-ra ruházott felügyeleti feladatok megtervezését és végrehajtását egy belső szerv (a továbbiakban: felügyeleti tanács) végzi, amely az EKB Igazgatósága által kinevezett négy EKB-képviselőből és a részt vevő tagállamok hitelintézeteinek felügyeletét ellátó nemzeti hatóságok egy-egy képviselőjéből áll.

(2) Emellett a felügyeleti tanács tagja a Kormányzótanács által az Igazgatóság tagjai közül (az elnök kivételével) választott elnök, valamint az EKB Kormányzótanácsa által saját tagjai közül választott alelnök.

(3) Az EKB Kormányzótanácsa – a Kormányzótanács felügyelete és felelősségvállalása mellett – egyes hitelintézeteket vagy több azonosítható hitelintézetet, pénzügyi holdingtársaságot, illetve vegyes pénzügyi holdingtársaságot illetően egyértelműen meghatározott felügyeleti feladatokat és azokhoz kapcsolódó határozatokat ruházhat át a felügyeleti tanácsra.

(4) A felügyeleti tanács tagjai közül egy korlátozottabb összetételű irányítóbizottságot jelölhet ki, amely támogatást nyújt a felügyeleti tanács tevékenységeinek ellátásához, ideértve az ülések előkészítését.

(5) A 6. cikk szerinti szoros együttműködésben részt vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságának képviselői az EKB és a Központi Bankok Európai Rendszere alapokmányának megfelelően a 6. cikk (2) és (3) bekezdésével összhangban elfogadott határozatban rögzített feltételek szerint részt vesznek a felügyeleti tanács tevékenységében.

(6) Az európai bankhatóság elnöke és az Európai Bizottság tagja megfigyelőként részt vehet a felügyeleti tanács ülésein.

(7) A Kormányzótanács elfogadja a felügyeleti tanács eljárási szabályzatát, beleértve az elnök és az alelnök megbízatási időszakára vonatkozó előírásokat. A megbízatás nem haladhatja meg az öt évet és nem megújítható.

20. cikk

Szakmai titoktartás és információcsere

(1) A felügyeleti tanács tagjaira és az EKB felügyeleti feladatokat ellátó alkalmazottaira a 4. jegyzőkönyv 37. cikkében és az uniós jog megfelelő jogi aktusaiban előírt szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók, megbízatásuk lejártát követően is.

(2) Az e rendelet által rá ruházott feladatok ellátása céljából az EKB számára engedélyezni kell, hogy az uniós jog vonatkozó jogi aktusaiban megállapított korlátok között és feltételek szerint információt cseréljen ki nemzeti vagy európai hatóságokkal és szervekkel, amennyiben az uniós jog lehetővé teszi a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok számára információk ezen jogalanyokkal való megosztását, illetve amennyiben az uniós jog értelmében a tagállamok rendelkezhetnek ilyen közzétételről.

21. cikk

Jelentéstétel

(1) Az EKB évente jelentést tesz az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és az eurócsoportnak az e rendelettel ráruházott feladatok végrehajtásáról.

(2) E jelentést az EKB felügyeleti tanácsának elnöke terjeszti az Európai Parlament és az eurócsoport elé, azon részt nem vevő tagállamok képviselőinek jelenlétében, amelyek tekintetében a 6. cikk szerinti szoros együttműködés van életben.

(3) Felügyeleti feladatainak végrehajtásával összefüggésben a felügyeleti tanács elnökét az Európai Parlament kérésére az Európai Parlament illetékes bizottságai meghallgatják.

(4) Az EKB szóban vagy írásban válaszol az Európai Parlament és az eurócsoport által feltett kérdésekre.

22. cikk

Erőforrások

Az EKB biztosítja a szükséges mértékű erőforrást az e rendeletben rá ruházott feladatok ellátásához.

23. cikk

Költségvetés

(1) Az EKB által az e rendeletben rá ruházott feladatok ellátására fordított kiadásokat az EKB költségvetésének különálló szakaszában kell szerepeltetni.

(2) A 22. cikkben említett jelentés részeként az EKB részletes jelentést tesz költségvetésének a felügyelettel összefüggő szakaszáról. Az EKB és a Központi Bankok Európai Rendszere alapokmányának 26. cikke 2. pontjával összhangban az EKB részletes éves beszámolót tesz közzé költségvetésének a felügyelettel összefüggő szakaszáról.

24. cikk

Felügyeleti díjak

(1) Az EKB feladataival összefüggő kiadásainak fedezéséhez – e kiadásokat meg nem haladó összegben – díjat számít fel a hitelintézeteknek.

(2) A hitelintézeteknek felszámított díj összege arányban áll az adott hitelintézet jelentőségével és kockázati profiljával.

25. cikk

A személyzet cseréje

(1) Az EKB biztosítja a személyzet megfelelő cseréjét a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságokkal és azok között, illetve a személyzet hatóságokhoz történő kirendelését.

(2) Az EKB adott esetben előírja, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok felügyeleti csoportjai, amelyek e rendeletnek megfelelően felügyeleti intézkedéseket tesznek valamely részt vevő tagállamban található hitelintézet, pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság tekintetében, más részt vevő tagállamban működő nemzeti illetékes hatóságok személyzetét is bevonják.

V. FEJEZET

Általános és záró rendelkezések

26. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság 2015. december 31-ig jelentést tesz közzé e rendelet alkalmazásáról. A jelentés többek között értékeli:

a) az EKB működését a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerén belül;

b) a függetlenségre és az elszámoltathatóságra vonatkozó rendelkezések hatékonyságát;

c) az EKB és az Európai Bankhatóság közötti együttműködést;

d) az irányítási rendelkezések megfelelőségét, beleértve a felügyeleti tanács összetételét.

A jelentést az Európai Parlament és a Tanács elé kell terjeszteni. A Bizottság adott esetben kísérő javaslatokat terjeszt elő.

27. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1) 2013. július 1-jétől az EKB a konszolidáció legmagasabb szintjén megkezdi a rá ruházott felügyeleti feladatok végrehajtását a 2013. január 1-jén együttesen az euróövezet egészét tekintve a bankszektor legalább felét kitevő, Európában rendszerszintű jelentőséggel bíró legfőbb hitelintézetek, pénzügyi holdingtársaságok és a vegyes pénzügyi holdingtársaságok tekintetében is; ezek meghatározása az elsődleges alapvető tőke szabályozási célú kiszámítása során le nem vont összes eszköz és mérlegen kívüli kötelezettség kitettségértékeinek összegében tükröződő méretük, valamint a több joghatóságot érintő követelésekben (például más országban található fogyasztókhoz vagy más pénzügyi szereplőkhöz kapcsolódó betétek és egyéb eszközök) és a több joghatóságot érintő kötelezettségekben (például más országban található fogyasztókhoz vagy más pénzügyi szereplőkhöz kapcsolódó kölcsönök és váltók) tükröződő határon átnyúló tevékenységük alapján történik. Az EKB 2013. március 1-je előtt elfogadja és közzéteszi ezen intézmények jegyzékét.

(2) Az EKB legkésőbb 2014. január 1-jétől teljes mértékben ellátja az e rendelettel rá ruházott feladatokat.

(3) Az EKB az érintett hitelintézetnek, pénzügyi holdingtársaságnak vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságnak, valamint az érintett részt vevő tagállam hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságának címzett határozattal 2014. január 1-jét megelőzően megkezdheti az e rendelet által rá ruházott feladatok ellátását, különösen, ha a hitelintézet, pénzügyi holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság állami pénzügyi támogatást kért vagy kapott.

(4) Annak érdekében, hogy az (1)–(3) bekezdésnek megfelelően elláthassa feladatait, az EKB e rendelet hatálybalépésétől kezdődően előírhatja a részt vevő tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai és a 9. cikkben említett személyek számára, hogy biztosítsanak minden releváns információt az EKB-nak a részt vevő tagállam hitelintézeteire vonatkozó átfogó értékelés elvégzéséhez. A hitelintézet és a hatáskörrel rendelkező hatóság biztosítja a kért információt.

(5) A 4. cikk (3) bekezdésétől eltérve, e rendelet hatálybalépésétől és a 2006/48/EK és 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséig és új uniós jogi aktusokkal történő felváltásáig az EKB az e rendelettel rá ruházott feladatokat a rájuk ruházott vonatkozó hatáskörök tekintetében a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoknak címzett utasítások révén látja el.

A 4. cikk (3) bekezdésétől eltérve, e rendelet hatálybalépésétől és az EKB számára a hatáskörrel rendelkező hatóságok hatásköreinek gyakorlását lehetővé tévő, a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítók és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló jogalkotási aktusok hatálybalépéséig az EKB a 4. cikk (2) bekezdésének j) pontjával rá ruházott feladatokat a rájuk ruházott vonatkozó hatáskörök tekintetében a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoknak címzett utasítások révén látja el.

(6) A részt vevő tagállamok által a 28. cikkben említett napon, illetve adott esetben a (2) és a (3) bekezdésben említett időpontokban engedélyezett hitelintézetek a 13. cikknek megfelelően engedélyezett hitelintézetnek minősülnek és folytathatják tevékenységüket. A hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok e rendelet alkalmazásának időpontját, illetve adott esetben a (2) és a (3) bekezdésben említett időpontokat megelőzően közlik az EKB-val a szóban forgó hitelintézetek azonosító adatait, és eljuttatják az EKB-hoz az érintett intézmények korábbi felügyeletére és kockázati profiljára vonatkozó jelentést, valamint az EKB által kért további információkat. Az információt az EKB által kért formátumban kell megadni.

28. cikk

Hatálybalépés

(7) Ez a rendelet 2013. január 1-jén lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

                                                                       a Tanács részéről

                                                                       az elnök

[1]               COM(2011)452 és COM(2011)453, 2011.7.20.

[2]               HL C , , .o.

[3]               HL C , , .o.

[4]               HL L 331., 2010.12.15., 84. o.

[5]               HL C 40., 2001.2.7., 453. o.

[6]               HL C 25. E., 2004.1.29., 394. o.

[7]               HL L 318., 1998.11.27., 4. o.

[8]               HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

[9]               HL L 8., 2001.1.12., 1. o.

[10]             HL L 136., 1999.5.31., 1. o.

[11]             HL 177., 2006.6.30., 1. o.

[12]             HL 177., 2006.6.30., 277. o.

[13]             HL L 35., 2003.2.11., 1–27. o.