13.9.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 277/6

—

kiemeli, hogy az uniós migrációs politikának a migránsok emberi jogainak tiszteletben tartása és a migrációs hullámok zömének kiindulópontját jelentő országok iránti szolidaritás talaján kell állnia, a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokban is, teljes mértékben tiszteletben tartva az EUSZ 21. cikkének (1) bekezdését;

—

szükségesnek tartja a migráció valamennyi okának gondos vizsgálatát – az éghajlatváltozáshoz köthető okokat is ideértve –, oly módon, hogy az lehetővé tegye a befogadás megfelelő jogi keretének meghatározását azok számára, akik életüket vagy testi épségüket veszélyeztető természeti katasztrófák vagy éghajlati feltételek miatt menekülnek el származási országukból;

—

véleménye szerint a migrációval kapcsolatos általános megközelítésnek ezenkívül többszintű kormányzásra kell támaszkodnia annak biztosítása végett, hogy a migrációt a legmegfelelőbb szinten irányítsák, a körülményeknek megfelelően és a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva, mind származási országukban, mind a célországban a lehető legkedvezőbb feltételeket garantálva az érintett személyek számára;

—

főként azt kéri, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat teljes mértékben vonják be az általános megközelítés végrehajtásába, támogatva egyrészt a már létező decentralizált együttműködési projekteket, másrészt a például az ARLEM-mal és a CORLEAP-pal folytatott strukturált párbeszédeket;

Előadó

Nichi VENDOLA (IT/PES), Puglia régió elnöke

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítés

COM(2011) 743 final

1.

kiemeli az általános megközelítés jelentőségét, amely referenciakeretként szolgál az Európai Unió számára a migráció és a mobilitás globális kezelésében, és amely azt a célt kitűzve képes integrálni a migrációs politikákat, hogy az EU külügyi, fejlesztéspolitikai és bevándorlási intézkedései koherens egészet alkossanak;

2.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy az általános megközelítésnek olyan aktualizált változatát terjessze elő, amely strukturáltabb, és a migránsokra, valamint az emberi jogoknak a származási, a tranzit- és a célországokban történő tiszteletben tartására összpontosít;

3.

megerősíti, hogy az ahhoz fűződő emberi jog, hogy bárki elhagyhasson bármely országot, beleértve a sajátját, és visszatérjen hazájába (1), mindenféle migrációval kapcsolatos elgondolás lényegi jogalapját képezi, és hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni az önkéntes migrációt, függetlenül az ahhoz vezető okoktól és az egyes célországok által támasztott követelményektől (2);

4.

kiemeli, hogy az uniós migrációs politikának a migránsok emberi jogainak tiszteletben tartása és a migrációs hullámok zömének kiindulópontját jelentő országok iránti szolidaritás talaján kell állnia, a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokban is, teljes mértékben tiszteletben tartva az EUSZ 21. cikkének (1) bekezdését;

5.

véleménye szerint a harmadik országok állampolgárai beutazási lehetőségeinek meghatározásakor, valamint a befogadási és integrációs politikákban szavatolni kell az emberi jogok hatékony védelmét;

6.

hangsúlyozza, hogy az uniós vagy tagállami szinten kötött visszafogadási, illetve vízumkönnyítési megállapodások, valamint az illegális bevándorlással szembeni valamennyi intézkedés esetében ténylegesen tiszteletben kell tartani az emberi jogokat, különös tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájában és az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményben foglaltakra, annak megfelelően, ahogy azt az Emberi Jogok Európai Bírósága is folyamatosan megerősítette;

7.

hangsúlyozza, hogy a migrációs hullámok feltartóztatásának igénye sohasem szoríthatja háttérbe azt a mindenkit megillető jogot, hogy nemzetközi védelmet élvezhessen az Unióban, amely menedéket kell, hogy nyújtson az üldözések elől menekülő személyeknek, illetve általában azoknak, akik védelemre szorulnak;

8.

megállapítja, hogy az Európai Unió tagállamainak jelentős részét sújtó gazdasági válság azt a veszélyt hordozza magában, hogy tovább élezi a határellenőrzési politikák és a migránsok emberi jogainak tiszteletben tartása között eleve fennálló feszültséget;

9.

szükségesnek tartja a migráció valamennyi okának gondos vizsgálatát – az éghajlatváltozáshoz köthető okokat is ideértve (3) –, oly módon, hogy az lehetővé tegye a befogadás megfelelő jogi keretének meghatározását azok számára, akik életüket vagy testi épségüket veszélyeztető természeti katasztrófák vagy éghajlati feltételek miatt menekülnek el származási országukból (4);

10.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tegye közzé a migrációról és az éghajlatváltozásról szóló munkadokumentumot, a migrációról szóló 2011. május 4-i közleményben található eredeti vállalásának megfelelően (5);

11.

úgy véli, hogy az általános megközelítés hatékonysága érdekében erősíteni kell az együttműködést az Európai Unió, valamint a nemzeti, regionális és helyi szintek között, illetve a harmadik országokkal;

12.

megismétli a Régiók Bizottsága korábbi kijelentését: „a közös bevándorláspolitika jelentős mértékben és elsőként a helyi és regionális önkormányzatokat érinti: egyrészt mivel fokozottan érintik őket az illegális bevándorlással kapcsolatos nehézségek; másrészt pedig, mert rájuk hárul az embereknek számos, a helyi integrációs folyamat részét képező szolgáltatással történő ellátása. Ezért tevékenyen részt kell venniük a legális bevándorlást szabályozó európai keret, az illegális bevándorlás leküzdését célzó intézkedések és a származási országokkal folytatott fejlesztési együttműködés kidolgozásában” (6);

13.

üdvözli azokat a jelentős előrelépéseket, amelyeket a migránsok harmadik országokba irányuló átutalásainak átláthatóbbá, biztonságosabbá és kevésbé költségessé tétele érdekében tettek, és helyesli azokat az Európai Bizottság által támogatott kezdeményezéseket, amelyek a migránsok hazaáramló pénzeit a termelést elősegítő beruházások irányába igyekeznek terelni;

14.

üdvözli, hogy az általános megközelítés aláhúzza a fejlesztési politikákban, illetve a migrációs hullámok mederben tartásában a diaszpórákra háruló szerepet, és elősegíti a távozást és a célországba való beilleszkedést támogató intézkedéseket;

15.

véleménye szerint a migrációval kapcsolatos általános megközelítésnek ezenkívül többszintű kormányzásra kell támaszkodnia annak biztosítása végett, hogy a migrációt a legmegfelelőbb szinten irányítsák, a körülményeknek megfelelően és a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva, mind származási országukban, mind a célországban a lehető legkedvezőbb feltételeket garantálva az érintett személyek számára;

16.

úgy véli, hogy a régiók és a helyi önkormányzatok az átfogó megközelítés kulcsszereplői: a szociális és foglalkoztatási, befogadási, integrációs, valamint az illegális bevándorlás kezelésével kapcsolatos politikák érintettjei, ugyanakkor előmozdítói és megvalósítói, ezenkívül beható párbeszédet és különféle formájú együttműködést kezdeményeznek a migrációs hullámok származási és tranzitországaival (7);.

17.

megállapítja, hogy a régiók és a helyi önkormányzatok máris támogatnak harmadik országbeli – részben a migrációs hullámok származási vagy tranzitországaiban működő – önkormányzatokkal való párbeszédre irányuló kezdeményezéseket és decentralizált együttműködésre épülő projekteket;

18.

kívánatosnak tartja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok euromediterrán közgyűlését (ARLEM), valamint a keleti partnerség helyi és regionális önkormányzatainak konferenciáját (CORLEAP) ideális fórumnak tekintsék a földközi-tengeri és kelet-európai területi önkormányzatokkal a bevándorlási és fejlesztési politikával kapcsolatban folytatott párbeszéd kibontakoztatásához;

19.

véleménye szerint a lehető legnagyobb összhangra kell törekedni a tagállamok kétoldalú kezdeményezései és a már létező regionális és kétoldalú párbeszédek között, amelyek az EU külpolitikai eszköztárába tartoznak a bevándorlás terén, és ezt az összhangot a regionális és helyi önkormányzatok által támogatott párbeszéd-kezdeményezések teljes körű elismerésén keresztül is garantálni kell;

20.

arra kéri az intézményeket, hogy ismerjék el a regionális és helyi önkormányzatoknak az adott ország által rájuk ruházott hatásköröknek megfelelő jelentős szerepét az általános megközelítésben, amely szerepet olyan eszközök révén fejthetik ki, amelyek esetében ők maguk fogadják be az uniós finanszírozást, adott esetben a központi kormányzati szervek beavatkozása nélkül, az egyes tagállamok közötti különbségekkel összeegyeztethető módon;

21.

arra kéri az Európai Bizottságot, támogasson innovatív projekteket, hogy – a regionális és helyi önkormányzatokra e téren számos tagállamban háruló felelősségre való tekintettel ez utóbbiak közvetítését kihasználva – elérhetővé váljon a munkaerő-kereslet és -kínálat összehangolásának megkönnyítésére irányuló célkitűzés, oly módon, hogy hatékony eszközt találunk a munkaerőpiac bizonyos szegmenseiben fennálló szaktudáshiány kezelésére is;

22.

kívánatosnak tartja, hogy a regionális és helyi önkormányzatokat a bevándorlásról szóló uniós internetes portál frissítésébe is vonják be, amely így a migránsok számára fontos információkkal gazdagodhatna az őket befogadó régióról, városról, illetve településről;

23.

elsődleges fontosságot tulajdonít annak, hogy mindig szavatoljuk az uniós migrációs és fejlesztési politika, illetve a külpolitika körébe tartozó bevándorlási és menekültpolitika közötti koherenciát. Különösen fontos, hogy az Unió és tagállamok fellépése a harmadik országokban mindig a szolidaritás és az közös fejlődés elvein alapuljon a migráció mélyebb okainak megszüntetése és a szegénység felszámolása érdekében. Kiemelt figyelmet kell fordítani az említett országok belső forrásainak mozgósítására, valamint az intézmények megszilárdításának és az irányítás és a jogállamiság tökéletesítésének a támogatására, amelyek a gazdasági és társadalmi változás kulcstényezői;

24.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a fejlődő országoknak szánt források elosztását a fejlesztési együttműködés alapelvei, prioritásai és stratégiái alapján végezze, és eközben vegye figyelembe a „többet többért” elvet is;

25.

úgy véli, hogy a kölcsönösség elve összhangban kell, hogy álljon a fejlesztési együttműködés alapelveivel, különösen a mobilitási partnerségek és a migráció és a mobilitás közös ütemterve esetében (8);

26.

véleménye szerint az általános megközelítés gyakorlatba való átültetése során megfelelő védelmet kell biztosítani minden különösen kiszolgáltatott csoportnak, például a kísérő nélküli kiskorúaknak, egyrészt, hogy megfelelő irányba tereljük a harmadik országok intézkedéseit, másrészt, hogy a tagállamokban a befogadás és az integráció megfelelő formáit nyújtsuk, többek között a számos regionális és helyi önkormányzat által a tagállamokban alkalmazott bevált gyakorlatok terjesztése révén; kéri továbbá az Európai Bizottságot, hogy valósítsa meg a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó cselekvési tervben szereplő intézkedéseket;

27.

a nemek közötti egyenlőség szempontjait maradéktalanul tekintetbe vevő megközelítés kidolgozását tartja szükségesnek, amely előtérbe helyezi azt a szerepet, amelyet a nők játszanak a migrációban és az egész családnak a befogadó ország társadalmába történő beilleszkedésében;

28.

jelzi, hogy az Unió bevándorlási politikája ellentmondásba kerülhet a fejlesztési együttműködési politikákkal, mivel az Európa 2020 ütemtervben meghatározott demográfiai és gazdasági célok elérése érdekében a harmadik országok magasan képzett munkavállalóinak vonzására törekszik;

29.

kétli, hogy a szelektív migrációs politika okozta agyelszívás hatását ellensúlyozhatná a körkörös migráció, hiszen nem világos, hogy ez az eszköz hatékony lesz-e, illetve hogy konkrétan milyen hatása lehet majd;

30.

egyben úgy véli, hogy a körkörös migráció ellentétbe kerülhet a migránsok integrációjára irányuló célkitűzéssel, és emiatt a kifejezetten ezeket a munkavállalókat megcélzó integrációs stratégiák kialakítására van szükség, annak érdekében, hogy ténylegesen integrálódhassanak akkor is, ha az Unióban való tartózkodásuk nem ígérkezik hosszú távúnak (9);

31.

úgy véli, hogy a diplomák és a képesítések harmonizált feltételek melletti elismerése alapvető eszköz ahhoz, hogy elkerüljük a készségek pazarlását (brain waste), szavatoljuk a migránsok hatékony integrációját, illetve – a körkörös migráció értelmében – reintegrációját a származási országban;

32.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa a tagállami kísérő intézkedéseket a diplomák és a képesítések egyszerűsített elismerésére irányuló folyamatban, és támogassa a készségek informális elismerését, többek között annak érdekében, hogy elősegítsük a harmadik országok állampolgárságával rendelkező munkavállalók mozgását az európai munkaerőpiacon;

33.

reméli, hogy a migrációs hullámok mederben tartása érdekében a harmadik országokkal folytatott együttműködés soha nem vezet oda, hogy megsértsék azt a mindenkit megillető emberi jogot, hogy saját hazáját is beleértve bármely országot elhagyjon, különösen akkor, amikor arra kérik a harmadik országokat, hogy a kivándorlás ellenőrzését a célország törvényei alapján hajtsák végre;

34.

véleménye szerint több forrást kell szánni az oktatás- és egészségügyi fejlesztési együttműködési projektekre, közvetlenül bevonva az egyetemeket és elősegítve a kutatók és általában a tudományos életben dolgozók mobilitását;

35.

támogatja az Európai Parlamentnek az euro–mediterrán Erasmus és Leonardo da Vinci program elfogadása érdekében benyújtott petíciót, amely konkrét eszköze lehet a Földközi-tenger északi és déli térségéből származó diákok kétirányú mobilitásának;

36.

kívánatosnak tartja, hogy a fiatalok, így elsősorban a diákok mobilitásának hathatós támogatását, többek között a vízumkibocsátás egyszerűsítése, a bürokratikus terhek csökkentése és elégséges pénzügyi források biztosítása révén;

37.

úgy véli, hogy – a fiatalok csereprogramjai terén már kialakult bevált gyakorlatokkal, így például az Európai Régiók Szövetségének (AER) hálózata által támogatott Eurodissey programmal együtt – el kell ismerni és támogatni kell az Erasmus mindenkinek programot;

38.

szükségesnek tartja a gazdasági egyenlőtlenségek által okozott migrációs nyomások mélyrehatóbb elemzését a helyzet kezelésére alkalmas eszközök feltárása érdekében. Ide tartozhatnak többek között a kevéssé képzett munkaerő mobilitását biztosító intézkedések, amelyek bizonyos tagállamokban még nagyon keresettek, és amelyek kezeléséhez nem elégséges önmagában a körkörös migrációs mechanizmus;

39.

véleménye szerint a diaszpóra részvételének ki kell terjednie a távozást előkészítő intézkedésekre, kihasználva azokat a már meglévő, a bevándorlók szervezetei által közvetlenül működtetett honlapokat, amelyek a lehetséges érdekeltek számára érthető nyelven nyújtanak konkrét tájékoztatást;

40.

üdvözli a migrációt előkészítő intézkedések elismerését, amelyekre több forrást kell szánni, bevonva a migránsok származási országaiban már működő NGO-kat, valamint a regionális és helyi önkormányzatokat, amelyek szerepet játszanak a migránsok és családjaik befogadásával és integrálásával kapcsolatos eljárásokban;

41.

üdvözli az Unió elkötelezettségét az illegális bevándorlással szembeni küzdelem iránt, különös tekintettel az emberkereskedelemmel és -csempészettel, valamint az adott országban illegálisan tartózkodó munkaerőt foglalkoztató munkáltatókkal szembeni fellépésekre;

42.

hangsúlyozza az illegális bevándorlással szembeni küzdelem olyan megközelítésének fontosságát, amely a migránsokat az illegális embercsempészet lehetséges áldozatainak tekinti, akik ezért védelemre szorulnak;

43.

fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság folytassa a feketemunka elemzésére és leküzdésére irányuló kezdeményezéseket, hiszen az uniós gazdaság egésze számra nagy tehertételt jelentő problémáról és az illegális bevándorlók számára vonzó lehetőségről van szó, akik aztán vagy a munkaerőpiacon történő kizsákmányolás áldozataivá, vagy bűnszervezetek tagjaivá válhatnak;

44.

megjegyzi, hogy számottevő pénzügyi erőforrást fordítottak az illegális bevándorlás elleni küzdelmet szolgáló intézkedések megvalósítására is, ezen belül kiemelendők a FRONTEX ügynökség által kezdeményezett határellenőrzési műveletek;

45.

hangsúlyozza az emberi jogok tiszteletben tartásának szükségességét, különös tekintettel a visszaküldés tilalmának a határellenőrzés minden fázisában érvényesítendő elvére és az ehhez kapcsolódó kötelezettségre, hogy a FRONTEX tevékenysége az uniós intézmények, így elsősorban az Európai Parlament szigorú ellenőrzése mellett történjen;

46.

reméli, hogy a hasonló típusú ellenőrzéseket kiterjesztik azokra a nemzetközi együttműködésekre is, amelyeket közvetlenül a Frontex irányít, mely rendelkezik azzal a hatáskörrel, hogy technikai jellegű nemzetközi megállapodásokat kössön harmadik országokkal; e megállapodások tartalmának átláthatóbbnak kellene lennie, és alkalmazási körüket pontosan meg kell határozni;

47.

szükségesnek tartja, hogy végezzék el valamennyi meglévő eszköz pontos költség-haszon elemzését azok hatékonyságának összehasonlítása végett, beleértve a hazatéréssel kapcsolatos eljárások költségeit (őrizetben tartás és kényszeres visszatelepítés), valamint a tagállamok által az önkéntes visszatelepülésre felhasznált pénzeszközök hatékonyságának összehasonlítását a kényszeres visszatelepítésre felhasználtakéval;

48.

kiemeli, hogy el kell kerülni, hogy a valamely tagállamban jogszerűen tartózkodó külföldiek a nemzeti jogszabályok rugalmasságának hiánya miatt illegális bevándorlókká váljanak, és így növeljék a vízumuk lejártát követően is ott tartózkodók (ún. overstayers) számát;

49.

reméli, hogy az európai uniós intézmények és a tagállamok komolyan megfontolják az Európai Unióba az EUMSZ 79. cikkének (5) bekezdése értelmében, munkakeresés címén történő beutazás lehetőségét;

50.

hangsúlyozza, hogy a legális beutazásra szolgáló csatornák rendelkezésre állását az illegális bevándorlás és a vízumuk lejártát követően is ott tartózkodók (ún. overstayers) elleni küzdelem egyik legfontosabb eszközének, valamint egy bizonyos fokú szolidaritás zálogának kell tekinteni a migrációs hullámok származási országaival való kapcsolatokban;

51.

arra kéri az intézményeket, hogy az általános megközelítésbe vegyék be a visszafogadási stratégiát olyan módon, hogy ez a stratégia a fejlődési együttműködés alapelvein alapulhasson, és ne váljon elkülönülő, inkoherens területté;

52.

úgy véli, hogy a visszafogadási megállapodásokat időnként felül kell vizsgálni, főként a tranzitországok azon kötelezettségével kapcsolatban, hogy ne csak saját polgáraikat fogadják, hanem azokat a külföldieket is, akik ezeken az országokon keresztül utaztak be az EU-ba, és amelyeket az a veszély fenyegeti, hogy a „senki földjére” kerülnek, ami megnehezíti a tranzitországok helyzetét és az érintetteket komoly kockázatoknak teszi ki az emberi jogok megsértésével kapcsolatban;

53.

úgy véli, hogy a harmadik országok menekültügyi rendszereinek megerősítését nem szabad eszköznek tekinteni arra, hogy elkerüljük a nemzetközi védelemhez való jog EU-beli elismerését;

54.

üdvözli, hogy a regionális védelmi programokban az Európai Unió együttműködött az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával (UNHCR), még akkor is, ha az EU által biztosított védelem túlmutat a genfi menekültügyi egyezményben szavatolt védelmen, mivel magában foglalja a kiegészítő védelmet, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménnyel ellentétes elbánás elleni védelmet;

55.

reméli, hogy az Európai Unió cselekvése soha sem arra irányul majd, hogy meggátolja a menedékjogot kérőket annak az országnak az elhagyásában, ahova azért mentek, hogy menedéket kérjenek valamely uniós tagállamban;

56.

szükségesnek tartja, főként az Európai Bíróság részéről érkező egyértelmű cenzúrát követően, hogy vizsgálják felül a jogszabályokat (II. dublini egyezmény) olyan módon, hogy valóban szavatolva legyen a tagállamok közötti szolidaritás az emberi jogok – köztük a család egységéhez való jog – teljes mértékű tiszteletben tartása mellett;

57.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a mobilitással kapcsolatos partnerségek keretében hozzon megfelelő védzáradékokat a menedékjogot kérők és a menekültek részére;

58.

arra kéri az intézményeket, hogy a tagállamokkal együtt javítsák a tengeri keresési és mentési (search and rescue) rendszerek hatékonyságát, főként a jobb koordináció, illetve a közös kritériumok meghatározása által, a megmenekült migránsok szárazföldre szállításának legmegfelelőbb helyével kapcsolatban;

59.

arra kéri az Európai Bizottságot, a Tanácsot és a Parlamentet, hogy tartsák fenn a vitát a közös megközelítés négy pillérét illetően, hogy a végrehajtásba teljes mértékben be lehessen vonni minden lehetséges érintett felet;

60.

főként azt kéri, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat teljes mértékben vonják be az általános megközelítés végrehajtásába, támogatva egyrészt a már létező decentralizált együttműködési projekteket, másrészt a például az ARLEM-mal és a CORLEAP-pal folytatott strukturált párbeszédeket;

61.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa a globális szintű bevándorlás jelenségének okaival és sajátosságaival kapcsolatos elemzéseket, hogy hatékony stratégiákat határozhasson meg az ezzel való szembenézéshez, amelyek a harmadik országokkal való szolidaritáson alapulnak;

62.

sajnálatosnak tartja a migránsokat bűnözőként kezelő politikákat, és értékeli a bűnszövetkezetek elleni küzdelmet, amelyeknek a migránsok áldozataivá válnak;

63.

egy olyan illegális bevándorlás elleni küzdelmet célzó politikát szeretne, amely nemcsak a határoknál történő ellenőrzésen és a migránsok kiutazáskor történő feltartóztatásán alapul, hanem a valódi legális beutazási lehetőségeken is, amelyek – az egyes tagállamok sajátosságainak függvényében – az alacsonyabb képzettségű munkavállalók előtt is nyitva állnak.