14.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 168/26

—

tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az átalakuló szomszédság új megközelítéséről szóló 2011. május 25-i (COM(2011)0303) és „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című 2011. március 8-i (COM(2011)0200) közös közleményére,

—

tekintettel a Bizottság „Tágabb európai szomszédság: keleti és déli szomszédainkkal fennálló kapcsolataink új kerete” című 2003. március 11-i (COM(2003)0104), az „Európai szomszédságpolitika – stratégiai dokumentum” című 2004. május 12-i (COM(2004)0373), az európai szomszédságpolitika megerősítéséről szóló 2006. december 4-i (COM(2006)0726), a határozott szomszédságpolitikáról szóló 2007. december 5-i (COM(2007)0774), a keleti partnerségről szóló 2008. december 3-i (COM(2008)0823), a „Barcelonai folyamat: Unió a Mediterrán Térségért” című 2008. május 20-i (COM(2008)0319), az európai szomszédságpolitika (ENP) áttekintéséről szóló 2010. május 12-i (COM(2010)0207) és a dél-mediterrán országokkal a migráció, a mobilitás és a biztonság érdekében folytatandó párbeszédről szóló 2011. május 24-i (COM(2011)0292) közleményére,

—

tekintettel az európai szomszédságpolitika (ENP) 2004 óta tartó fejlődésére és különösen a Bizottságnak az ENP végrehajtásában elért eredményekről szóló jelentésére,

—

tekintettel az Egyiptommal, Izraellel, Jordániával, Libanonnal, Marokkóval, a Palesztin Nemzeti Hatósággal, valamint Tunéziával, és Örményországgal, Azerbajdzsánnal, Grúziával és Moldovával közösen elfogadott cselekvési tervekre, illetve az Ukrajnával való társulás menetrendjére,

—

tekintettel a Külügyek Tanácsának az európai szomszédságpolitikáról szóló 2010. július 26-i és 2011. június 20-i következtetéseire, valamint a Külügyek Tanácsának (Kereskedelem formáció) 2011. szeptember 26-i következtetéseire,

—

tekintettel a keleti partnerség külügyminisztereinek 2010. december 13-i ülésén levont következtetésekre,

—

tekintettel a 2009. május 7-i prágai keleti partnerségi csúcstalálkozón, valamint a 2011. szeptember 29–30-i varsói keleti partnerségi csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozatokra,

—

tekintettel a külügyminiszterek 1995. november 27–28-án Barcelonában megtartott euromediterrán konferenciáján elfogadott, az euromediterrán partnerség létrehozásáról szóló Barcelonai Nyilatkozatra,

—

tekintettel arra, hogy a 2008. március 13–14-i brüsszeli Európai Tanács jóváhagyta a „Barcelonai folyamat: Unió a Mediterrán Térségért” kezdeményezést,

—

tekintettel a 2008. július 13-i, a földközi-tengeri térséggel foglalkozó párizsi csúcstalálkozón elfogadott nyilatkozatra,

—

tekintettel az EU–Marokkó Társulási Tanács 2008. október 13-i következtetéseire, amely kiemelt státuszt biztosított Marokkó számára,

—

tekintettel az EU–Jordánia Társulási Tanács 2010. október 26-i következtetéseire, amely kiemelt státuszt biztosított Jordánia számára,

—

tekintettel az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI) létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározását tartalmazó 2006. október 24-i 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel az Erasmus és Leonardo da Vinci programoknak az euromediterrán térségben történő kialakításáról szóló 2011. szeptember 27-i írásbeli nyilatkozatára (2),

—

tekintettel az Európai Számvevőszék „Sikeresen indult-e az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz a dél-kaukázusi térségben (Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia) és hoz-e kézzelfogható eredményeket?” című 13/2010. számú különjelentésére,

—

tekintettel az Európai Unió dél-mediterrán térségért felelős különleges képviselőjének kinevezéséről szóló 2011. július 18-i 2011/424/KKBP tanácsi határozatra (3), valamint az Európai Unió dél-kaukázusi és a grúziai válság ügyével megbízott különleges képviselőjének kinevezéséről szóló 2011. augusztus 25-i 2011/518/KKBP tanácsi határozatra (4),

—

tekintettel az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójának felülvizsgálatáról (5) és az európai szomszédságpolitika déli dimenziójának (6) felülvizsgálatáról szóló 2011. április 7-i állásfoglalásaira,

—

tekintettel az európai szomszédságpolitikáról (ENP) szóló 2006. január 19-i (7) az európai szomszédságpolitika erősítéséről szóló 2007. november 15-i (8), az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközről (ENPI) szóló 2006. július 6-i (9), a Tanácsnak az Európai Parlamenthez benyújtott, a KKBP fő szempontjairól és alapvető választási lehetőségeiről szóló éves jelentéséről szóló 2008. június 5-i (10), az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz felülvizsgálatáról szóló 2009. február 19-i (11), a „Barcelonai folyamat: Unió a Mediterrán Térségért” című kezdeményezésről szóló 2009. február 19-i (12), a fekete-tengeri regionális politikai megközelítésről szóló 2008. január 17-i (13), az Európai Unió fekete-tengeri stratégiájáról szóló 2011. január 20-i (14), az „Unió a Mediterrán Térségért” című 2010. május 20-i (15), a Dél-Kaukázusra vonatkozó uniós stratégia szükségességéről szóló 2010. május 20-i (16), „A Jordán-folyó helyzete, különös tekintettel a folyó alsó szakaszára” című 2010. szeptember 9-i (17), a tunéziai helyzetről szóló 2011. február 3-i (18), az egyiptomi helyzetről szóló 2011. február 17-i (19), „A déli szomszédságról és különösen Líbiáról, beleértve a humanitárius szempontokat is” című 2011. március 10-i (20), „A Szíriában, Jemenben és Bahreinben kialakult helyzet az arab világban és Észak-Afrikában kialakult helyzet tükrében” című 2011. július 7-i, a fehéroroszországi helyzetről szóló 2011. szeptember 15-i és 2011. január 20-i, valamint az összes Fehéroroszországról szóló korábbi és a líbiai (21), illetve a szíriai helyzetről (22) szóló 2011. szeptember 15-i állásfoglalására,

—

tekintettel az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlés (EMPK) bizottságainak a 2011. március 3-án és 4-én Rómában megtartott hetedik plenáris ülésen elfogadott ajánlásaira,

—

tekintettel az Euronest Parlamenti Közgyűlés 2011. május 3-i alapító okiratára,

—

tekintettel a Helyi és Regionális Önkormányzatok Euromediterrán Közgyűlése (ARLEM) 2010. január 21-én Barcelonában megtartott nyitóértekezletének következtetéseire,

—

tekintettel az EU külső fellépéseinek kulturális dimenzióiról szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására (23),

—

tekintettel az Európai kulturális programra a globalizálódó világban (COM(2007)0242),

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 8. és 21. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság, a Költségvetési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A7-0400/2011),

A.

mivel a demokrácia és az emberi jogok – különös tekintettel a nők, gyermekek és kisebbségek jogaira –, az igazságosság és a jogállamiság, az alapvető szabadságjogok – köztük a szólás-, a lelkiismereti szabadság, a vallás és a meggyőződés szabadsága, a szexuális irányultság szabad megválasztása, az egyesülés szabadsága és a sajtószabadság, ideértve a tájékoztatáshoz, a kommunikációhoz és az internethez való korlátlan hozzáférést – tisztelete és előmozdítása, valamint a civil társadalom, a biztonság – többek között a békés konfliktusrendezés és a jószomszédi kapcsolatok –, a demokratikus stabilitás és a jólét megerősítése, a jövedelmek, a javak és az esélyek igazságos elosztása, a társadalmi kohézió, a korrupció elleni küzdelem, továbbá a felelősségteljes kormányzás és a fenntartható fejlődés előmozdítása az Európai Unió alapvető elvei és célkitűzései, és ezért az ENP felülvizsgálatának középpontjában álló közös értékeket kell képezniük,

B.

mivel az Európai Unió egyik legfontosabb érdeke, hogy a gazdasági együttműködés terén ambiciózus legyen és felelősségteljes, rugalmas, kölcsönösen hasznos és a demokratikus átmenetek támogatásán és az emberi jogok védelmén alapuló stratégiát fogadjon el, és tanuljon a korábbi politikák kudarcaiból és tévedéseiből, különösen a déli szomszédság önkényuralmi rendszereivel szemben tanúsított engedékenységből, melynek tanulsága az, hogy az egész európai szomszédságpolitikát az értékekre kell alapozni;

C.

mivel az említett országokkal való kapcsolatoknak, a megváltozott körülményekre tekintettel, új lendületet kellene adni, és olyan együttműködésre összpontosítani, amely nemcsak a biztonságot és a migráció kezelését, hanem a demokráciát és gazdasági virágzást is hangsúlyosan kezeli a Földközi-tenger mindkét partján;

D.

mivel az Unió a Mediterrán Térségért azzal a nagyratörő céllal jött létre, hogy a déli szomszédság országaival való kapcsolatok megerősítését szolgáló állandó eszköz legyen, amely felváltja, megerősíti és láthatóbbá teszi a régebbi barcelonai folyamatot,

E.

mivel az Euronest Parlamenti Közgyűlés keretében folytatott együttműködés célja, hogy pozitív hatást gyakoroljon azáltal, hogy platformként szolgál az eszmecseréhez és közös álláspontok kialakításához korunk globális kihívásaival kapcsolatban, amelyek a demokrácia, a politika, a gazdaság, az energiabiztonság és a szociális ügyek terén tapasztalhatók, valamint hogy erősítse a régió országai és az EU közötti kapcsolatokat,

F.

mivel az EUSZ 49. cikke értelmében bármely olyan európai állam kérheti felvételét az Unióba, amely tiszteletben tartja az EU alapjául szolgáló értékeket, nevezetesen a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását, és elkötelezett azok érvényesítése mellett,

G.

mivel a megerősített kapcsolatok a reformok iránti világos és bizonyított kötelezettségvállalást kívánnak, melynek célja az előre meghatározott referenciaértékek elérése felé tett kézzelfogható előrelépés;

H.

mivel az Európai Uniónak célkitűzései elérése és a régióban történő eseményekre való reagálás érdekében rugalmas és megfelelően finanszírozott eszközökkel kellene felszerelkeznie a meglévő pénzügyi eszközök optimális felhasználását előtérbe helyezve;

I.

mivel a gazdasági és pénzügyi válság hatásai csak súlyosbították a már meglévő politikai és társadalmi problémákat a partnerországokban, különösen a munkanélküliség terén; mivel ezen országok és az EU közös érdeke, hogy csökkentsék a munkanélküliség mértékét a régióban, és hogy az embereknek – különösen a nőknek, fiataloknak és a vidéki lakosságnak – reményt adjanak a jövőre vonatkozóan;

J.

mivel az Európai Parlament a 2011. szeptember 27-i nyilatkozatán keresztül támogatja az Erasmus és Leonardo da Vinci programoknak az euromediterrán térségben történő kialakítását,

1.

Örömmel veszi tudomásul a Bizottságnak és az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az átalakuló szomszédság új megközelítéséről”, valamint a „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című közös közleményeit és az ezekben foglalt megközelítést, különösen a kölcsönös elszámoltathatóság és az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság univerzális értékei iránti közös elkötelezettség elvét, valamint a feltételhez kötöttség elvét, a partnerországokkal szembeni személyre szabott megközelítést, a többoldalú és körzeti együttműködés továbbfejlesztését, valamint a társadalmaknak az európai szomszédságpolitikába való fokozottabb bevonásának elvét;

2.

elismerését fejezi ki az európai törekvések és egyes partnerek Európa általi kiválasztása iránt, valamint a stabil és fenntartható demokrácia létrehozása iránti elkötelezettségükkel kapcsolatban, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy új és jól meghatározott kapcsolatot alakítsanak ki az EU és a keleti partnerség országai között, támogatva a fenntartható demokráciák és piacgazdaságok megerősítését célzó munkájukat;

3.

kitart azonban amellett, hogy kézzelfogható és hitelt érdemlő ösztönzőkkel kell szolgálni a szomszédságpolitikában érintett országok számára, hogy felvállalják a stabil demokrácia kiépítésének közös célját, továbbá az egyes országok valós politikai, gazdasági és társadalmi helyzetén, teljesítményén és eredményein alapuló különbségtételnek egyértelműen meghatározott feltételeken és mérhető referenciaértékeken kellene alapulniuk minden egyes partnerország tekintetében; e tekintetben felszólítja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy a közös közleményben megállapított referenciaértékeket tekintsék elérendő céloknak, és hogy az elért haladás méréséhez e célok tekintetében pontosabb, mérhetőbb, elérhetőbb és időben korlátozottabb referenciaértékekre van szükség, melyek kiindulópontja a déli és a keleti szomszédság esetében eltérő; véleménye szerint az eredményorientált politikának világosabb referenciaérték-meghatározási módszertanra van szüksége, ezzel összefüggésben pedig hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megfelelő nyomon követési mechanizmusokat hozzanak létre az ENP-országok által elért haladás értékelésére; hangsúlyozza, hogy e megközelítésnek tükröződnie kell az ENP cselekvési tervek szerkezetében és az ezekhez kapcsolódó, elért eredményekről szóló éves jelentésekben;

4.

úgy gondolja, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata lehetőséget teremt az EU számára, hogy ténylegesen megfeleljen az Európai Unióról szóló szerződés 2., 3., 6., 8. és 21. cikkében foglalt célkitűzéseknek és értékeknek;

5.

hangsúlyozza, hogy az Unió fejlesztési együttműködési politikája illeszkedik az Unió külső fellépéseinek elveihez és célkitűzéseihez, ennélfogva tehát az európai szomszédságpolitikához is; az Uniónak ugyanakkor – az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében megfogalmazott – alkotmányos kötelessége, hogy a fejlődő országokra is kiható politikái végrehajtása során figyelembe vegye a fejlesztési együttműködés céljait; ennek megfelelően felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy e célokról – azaz a szegénység csökkentéséről és hosszabb távon felszámolásáról – semmiképpen ne feledkezzenek meg sem a keleti, sem a déli szomszédságba tartozó partnerországokkal kapcsolatos európai szomszédságpolitika végrehajtása során;

6.

támogatja, hogy az európai szomszédságpolitikában összevonják a korábban egymástól külön kezelt kül-, illetve segítségnyújtási politikát; ösztönzi az intézményi formák hálózatának megerősítését, amely hálózat stabil, gazdaságos és célzottan törekszik az összes érintett fél szorosabb gazdasági integrációjára és politikai szövetségére, többek között az értékek európai uniós értékekkel való összehangolására minden nemzetközi fórumon, különösen az ENSZ-en belül;

7.

habár az EU a politikai reformok tekintetében nem kíván semmilyen követendő modellt támasztani, hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika közös értékeken, a közös felelősségvállaláson, a kölcsönös elszámoltathatóságon és a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság, a korrupció elleni küzdelem, a piacgazdaság és a felelősségteljes kormányzás iránti elkötelezettségen alapul;

8.

hangsúlyozza az aktív és független civil társadalmi szervezetek, köztük a szociális partnerek jelentőségét a demokrácia szempontjából; rámutat a civil társadalmi szervezetekkel folytatott párbeszéd és az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközből (ENI) számukra nyújtott megfelelő finanszírozás fontosságára, hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az EU és a keleti szomszédságpolitika országai, illetve azok civil társadalmi szervezetei közötti partnerséget, ezzel segítve a működő demokráciák létrehozását, a reformokat és a fenntartható gazdasági növekedést; hangsúlyozza, hogy e civil társadalmi szervezetekkel létrehozott partnerségeknek befogadó jellegűnek kell lenniük, különösen ki kell terjedniük a nőszervezetek és a kisebbségi csoportok képviselőire; Felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy támogassák a parlamenteket, a helyi és regionális hatóságokat és a civil társadalmat arra irányuló törekvéseikben, hogy szerepüket betöltve részt vehessenek az európai szomszédságpolitika stratégiáinak meghatározásában, a kormányok elszámoltatásában, valamint a múltbéli teljesítmény és az elért eredmények nyomon követésében és értékelésében;

9.

hangsúlyozza a civil társadalmakkal létrehozott partnerségek kiépítésének fontosságát, amelyek a változás és a demokratizálódás előmozdításának eszközei; e tekintetben tudomásul veszi a civil társadalmi eszköz számára a 2011–2013 közötti időszakra előirányzott 22 millió euró összegű támogatást, és azt várja, hogy az eszköz a következő többéves pénzügyi keretben jelentősebb finanszírozásban részesüljön; felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy részletesebben fejtsék ki egy lehetséges civil társadalmi eszköz hatáskörét és célkitűzéseit, és kéri a civil társadalmi eszköz pontosabb meghatározását a tekintetben, hogy hogyan egészítené ki a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét és az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközt (ENPI); megállapítja, hogy a kezdeményezés hatálya alá tartozó területeken a vallási és etnikai kisebbségek konkrét támogatásához is meg kell határozni az eszközöket; javasolja, hogy ezt az eszközt használják fel a keleti partnerségen belül működő civil társadalmi fórum munkájának javítására, és lehetőleg egy ilyen fórum létrehozására a déli partnerek számára is;

10.

üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítvány létrehozására irányuló javaslatot, amely a szomszédos országok lakossága által a demokrácia megvalósítása iránt kifejezett igényre kellő időben adott válasz; hangsúlyozza, hogy az alapítványnak rugalmas, gyors és célzott támogatási mechanizmusként kellene működnie, és a már létező uniós eszközöket és a régi keletű európai politikai és nem politikai alapítványok és civilszervezetek példaértékű munkáját kellene kiegészítenie, figyelembe véve, hogy e kezdeményezésnek többek között a kézzelfogható eredmények elérését kell céloznia; hangsúlyozza, hogy ennek az alapítványnak nem szabad akadályoznia és átfednie az ilyen alapítványok fellépéseit vagy az olyan meglévő európai programok keretében már elindított fellépéseket, mint a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze; hangsúlyozza, hogy hatáskörét és szervezeti felépítését világosan meg kellene határozni, és szerkezetének és eljárásainak egyszerűnek és egyértelműnek kellene lenniük; felszólítja az EKSZ-t, a Bizottságot és a (lengyel) elnökséget, hogy világosan mutassák be, hogyan határolódnak el a jövőbeli Demokráciáért Európai Alapítvány hatáskörei az említett eszközök és keretek hatásköreitől; ragaszkodik hozzá, hogy az alapítvány felett az Európai Parlament ellenőrzési jogot kapjon, valamint hogy vonják be irányításába, hogy segítsen az éves célkitűzések, prioritások, várt eredmények és pénzügyi előirányzatok nagy vonalakban történő meghatározásában, és hogy részt vegyen a tevékenységek nyomon követésében; aggályainak ad hangot azzal kapcsolatban, hogy ezt a jövőbeni alapítványt részben vagy egészében az uniós költségvetésen kívül finanszírozhatnák, és megerősíti, hogy a költségvetési hatóságnak joga van ezen alapítvány létrehozásának felügyeletére és ellenőrzésére; ezért kéri a Bizottságot és a Tanácsot e kérdés tisztázására;

11.

felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy az egyes partnerországok gazdasági és társadalmi szükségleteinek és fejlettségi szintjeinek figyelembevételével továbbra is támogassanak minden politikai reformot az új, teljesítményen alapuló megközelítés, a „többért többet” elv értelmében; felhívja őket, hogy gondoskodjanak világos és megfelelő módszerekről és részletes referenciaértékekről az európai szomszédságpolitika országai szintjének felmérésére a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása és előmozdítása tekintetében (ideértve különösen a szólás-, a lelkiismereti és a vallásszabadságot, valamint az egyesülés szabadságát és a sajtószabadságot), és hogy készítsenek rendszeres és kellően részletes jelentéseket, amelyek az új, teljesítményen alapuló megközelítés, a „többért többet” elv értelmében a források odaítélésének alapjául szolgálnának; kéri, hogy ezeket az értékeléseket foglalják bele az európai szomszédságpolitika országainak elért eredményeiről szóló jelentésekbe, és éves rendszerességgel nyújtsák be a Külügyi Bizottságnak; ragaszkodik ahhoz, hogy a felülvizsgálati folyamat valamennyi szintjén szükség van a civilszervezetek következetes bevonására; véleménye szerint a teljesítményen alapuló megközelítés azt is jelenti, hogy „kevesebbet kevesebbért”, és megismétli az emberi jogi és demokráciazáradéknak az EU harmadik országokkal között megállapodásaiban történő hatékony végrehajtására irányuló felhívását;

12.

felkéri az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy szolgáltassanak több információt arról, hogyan lehet alkalmazni a kölcsönös elszámoltathatóság elvét;

13.

úgy ítéli meg, hogy folyamatosan figyelemmel kellene kísérni az emberi jogi helyzetet –különös tekintettel a gyermekek, a nők és a kisebbségek jogaira –, és emberi jogi párbeszédet kell folytatni valamennyi partnerországgal, és valamennyi partnerország elért eredményeiről szóló éves jelentése mellékletének tartalmaznia kell az emberi jogi helyzet értékelését és e párbeszédek eredményeit, kiegészítve olyan egyértelmű mechanizmussal, amely értelmében a kétoldalú együttműködés felülvizsgálatára és progresszív korlátozására kerülne sor, amennyiben az emberi jogokat bizonyítottan megsértették; hangsúlyozza, hogy a különböző partnerországokkal szemben az emberi jogi helyzetet illetően alkalmazott megközelítésnek hitelesnek kell lennie;

14.

felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai szomszédságpolitika keretében megvalósított együttműködés célja elsősorban az EU demokratikus szereplői – például szakszervezetek, nem kormányzati szervezetek, a fontos munkáltatói, gazdálkodói, nőjogi, vallások közötti párbeszédben résztvevő szervezetek, fogyasztóvédelmi, ifjúsági, újságírói, tanári szervezetek, helyi önkormányzati szervek, egyetemi, hallgatói szervezetek, éghajlatváltozással foglalkozó szereplők – és az ENP-országokban létrejövő hasonló szervezetek közötti kapcsolatok létrehozása legyen;

15.

hangsúlyozza, hogy a szilárd és fenntartható demokrácia, és a közös értékek alapkövei a véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtó függetlensége és pluralizmusa; hangsúlyozza a minőségi, többféle véleményt képviselő és sokszínű tartalmat szolgáltató független, fenntartható és elszámoltatható közszolgálati sajtó fontosságát, és emlékeztet arra, hogy a szabad és független közmédia mindig döntő szerepet játszik a demokrácia megszilárdításában, a civil társadalomnak a közügyekbe való legnagyobb mértékű bevonásában, valamint a polgárok felelősségének megteremtésében a demokráciához vezető úton;

16.

határozottan támogatja a szabad információáramlást és követeli biztosítását, kéri továbbá olyan feltételek szavatolását az újságírók számára, amelyek mellett hatékonyan, valamint politikai, gazdasági és egyéb nyomástól mentesen tudnak dolgozni, és kéri a modern elektronikus technológia fejlesztését biztosító infrastruktúra kiépítését; örömmel veszi tudomásul, hogy az internethez való hozzáférést az ENSZ 2011. június 6-án emberi jognak nyilvánította; e tekintetben ösztönzi az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy hozzanak létre speciális eszközöket a civil társadalmi szervezetek és az egyének támogatására az ENP-országokban, hogy akadálytalan hozzáféréssel rendelkezzenek az internethez és az elektronikus kommunikációs technológiák más formáihoz;

17.

hangsúlyozza, hogy az arab tavasz országaiban végbemenő demokratizálódási folyamatokban elengedhetetlenül fontos lesz a nők, a fiatalok és a civil társadalom részvétele, valamint a szabad és független sajtó működése, és nyomatékosan kéri az EU-t, hogy növelje az e szereplők képzésére és szervezésére irányuló támogatását, többek között hívja meg őket, hogy megfigyelőként választásokon vehessenek részt, és tanulmányozhassák a demokratikus intézmények működését az EU-ban;

18.

úgy véli, hogy az (egyéni, kollektív, nyilvános, magán és intézményi szintű) vallásszabadsághoz való jog teljes és tényleges tiszteletben tartását prioritásként kell meghatározni, különös tekintettel valamennyi, a régióban jelen lévő vallási kisebbség vonatkozásában, és ezzel összefüggésben elismeri az e csoportoknak nyújtandó külön támogatás szükségességét;

19.

különösen kiemeli a gyermekek jogai előmozdításának, valamint a gyermekvédelem biztosításának fontosságát, a Lisszaboni Szerződésben meghatározottakkal összhangban;

20.

nyomatékosan kéri, hogy támogassák a demokratikus irányultságú politikai pártok fejlődését a szomszédságpolitikában érintett azon országokban, amelyek még mindig a demokrácia megvalósításáért küzdenek, valamint nem kormányzati szervezetek és civil társadalmi szervezetek létrehozását;

21.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nők megfelelő képviselettel rendelkezzenek a parlamentekben, a minisztériumokban, a magas kormányzati tisztségekben, a központi és a helyi közigazgatás döntéshozói tisztségeiben, valamint az állami vállalatok vezetésében; ösztönzi az európai szomszédságpolitika partnerországait a nemek közötti egyenlőséget előmozdító politikák elfogadására és általános érvényesítésére, valamint a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervek elfogadására;

22.

üdvözli az Örmény Köztársasággal foglalkozó magas szintű uniós tanácsadó csoport munkáját és egy hasonló csoport Moldovában történt létrehozását; arra ösztönzi az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy nyújtson ilyen támogatást valamennyi keleti partner számára, gondoskodva arról, hogy – miként Örményország esetében – foglalkoznak a parlamenti dimenzióval is; kéri az említett uniós eszköz fejlesztését, és javasolja, hogy az EKSZ legyen közvetlenül felelős a tanácsadók toborzásáért és irányításáért annak biztosítása érdekében, hogy az uniós ismereteket a legmegfelelőbben adják át a keleti partnerség országainak;

23.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy növelje a keleti partnerség és az Unió a Mediterrán Térségért keretében megvalósuló projektek láthatóságát a partnerországokban, és tegye azokat érthetőbbé az ott élő polgárok számára, ezzel bizonyítva az EU-val való együttműködés hozzáadott értékét;

24.

emlékeztet arra, hogy az EU-nak a szomszédaival való kapcsolatokat a demokratikus előrehaladás és az emberi jogok tiszteletben tartásának feltételéhez kell kötnie; ezért felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy fagyasszák be azokat a pénzügyi támogatásokat, amelyeket ők maguk, illetve azok a nemzetközi pénzintézetek nyújtanak a fehérorosz rendszernek, amelyekhez tagállamai tartoznak, mindaddig, amíg az összes fogva tartott és letartóztatott ellenzéki vezetőt, újságírót, elnökjelöltet és támogatóikat szabadon nem engedik, fel nem mentik a vádak alól és nem rehabilitálják;

25.

támogatja a jelenlegi hivatalos uniós megközelítést, amely szankcionálja a fehérorosz hatóságokat, ugyanakkor a fehérorosz civil társadalommal és emberekkel való kapcsolatok megerősítésére törekszik; e tekintetben sürgeti az Európai Uniót, hogy forduljon a társadalom felé és növelje Fehéroroszországnak nyújtott támogatását annak érdekében, hogy kielégítse a lakosság szükségleteit, és megerősítse a demokratikus ellenzéknek, az emberi jogi jogvédőknek és a civil társadalmi szervezeteknek – ideértve a nem nyilvántartott szervezeteket is –, valamint a diákoknak és a szabad médiának nyújtott pénzügyi és technikai támogatást;

26.

hangsúlyozza, hogy a tartós demokrácia, a működő és bürokráciamentes intézmények, a jogállam és a színvonalas oktatás nemcsak ösztönzi a politikai stabilitást, a társadalmi jólétet és a társadalmi kohéziót, hanem a gazdasági növekedést is elősegíti az üzleti környezet fejlesztésével és befektetések vonzásával, lehetővé téve ezáltal új kis és középvállalkozások alapítását, illetve előmozdítja a kereskedelmet, a zöld gazdaságot és az idegenforgalmat; mindez pedig új munkahelyeket és új lehetőségeket teremt; emlékeztet rá, hogy a befektetéseket ösztönző környezet megteremtésére van szükség, amelyben alapvető fontosságú a stabilitás és a jogbiztonság, valamint a korrupció elleni küzdelem; ezért felszólítja az EU-t, hogy a demokratikus átmenetre irányuló támogatása keretében ösztönözze a strukturális reformokat a gazdasági, szociális és jogi területeken; ezzel párhuzamosan nyomatékosan felhívja a figyelmet a demokratikus és a társadalmi-gazdasági fejlődés közötti szoros összefüggésre; örömmel veszi tudomásul a Bizottságnak a kkv-kre, valamint a regionális energiapiacokra és az energiahatékonyságra irányuló kiemelt kezdeményezéseit; úgy véli, hogy ezen erőfeszítéseknek tükröződniük kell a többéves pénzügyi keretben;

27.

hangsúlyozza, hogy azonnali intézkedéseket kell hozni – mint például a már meghatározott kiemelt, illetve kísérleti projektek, vagy egyéb konkrét, stratégiai fontosságú gazdasági projektek társfinanszírozása, amely projektek a helyszínen gyorsan megvalósíthatóak és megkérdőjelezhetetlen, kézzelfogható eredményeket hoznak – a jelenleg jelentős társadalmi-gazdasági válsággal küzdő országok helyzetének könnyítése érdekében, különösen azon partnerországok tekintetében, ahol a demokratikus átmenet súlyosbítja a gazdasági nehézségeket; hangsúlyozza, hogy az EU által finanszírozott ilyen jellegű intézkedéseket csak azzal a feltétellel lehet alkalmazni, ha a konkrét esetekben minden érintett fél kötelezettséget vállal a nemzetközi és uniós szociális, környezetvédelmi és munkajogi normák ellenőrizhető betartására, valamint ha ezek az intézkedések az európai szomszédságpolitika országaiban élő polgárok társadalmi helyzetének közvetlen javítását szolgálják;

28.

határozottan támogatja a körzeti együttműködéseket és határon átnyúló projekteket, és hangsúlyozza a partnerek közötti kiegészítő jellegű, kétoldalú és többoldalú gazdasági együttműködés fontosságát, amely a polgárok számára kézzelfogható előnyökkel járna, és javítaná a régió politikai légkörét; hangsúlyozza, hogy ennek a körzeti gazdasági együttműködésnek egy tágabb integrációs projektbe kell illeszkednie, amely a mobilitás, a szociális és környezetvédelem, a kultúra és az oktatás területén elősegíti a körzeti projektek megvalósítását; külön hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ösztönözni kell az érintett országok közötti dél–dél és kelet–kelet irányú kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését és a gazdasági integrációt; úgy véli, hogy a partnerek közötti ilyen együttműködés terén tett előrelépés a jószomszédi kapcsolatok és a kölcsönösen előnyös partnerségek európai értékei melletti elkötelezettség jele lenne;

29.

sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa igazgatási struktúra kiépítését a foglalkoztatás és a szociális ügyek terén, külön figyelmet szentelve a jogi szolgálatoknál történő kapacitásépítésre, a reformok irányítására való jobb felkészülés érdekében;

30.

hangsúlyozza a szakszervezetek és a szociális párbeszéd fontosságát az európai szomszédságpolitika partnerországainak demokratikus fejlődésében; ösztönzi őket a munkajogok és a szakszervezeti jogok megerősítésére; rámutat arra, milyen fontos szerepet játszhat a szociális párbeszéd a régiókban mutatkozó társadalmi–gazdasági kihívások tekintetében;

31.

emlékeztet arra, hogy biztosítani kell, hogy a nemzeti gyakorlatoknak megfelelő minimálbér megfelelő életszínvonalat biztosítson a munkavállalók és családjaik számára, és hogy a bérekből történő levonások nem foszthatják meg a munkavállalókat és eltartottjaikat létfenntartásuk legalapvetőbb forrásától;

32.

megállapítja, hogy a munkaviszony felmondásának esetére megfelelő felmondási időt kell meghatározni, figyelembe véve a munkavállaló szolgálati idejét;

33.

hangsúlyozza, hogy az Uniónak kiemelt jelentőséget kell tulajdonítania a decentralizált, helyi szintű együttműködésnek, amely a szomszédos országok lakóinak életminőségét azonnal, kézzelfoghatóan javító kis projektekből épül fel, továbbá az említett országok területének egészén elősegíti a demokratikus vívmányok megszilárdítását;

34.

felszólítja a Bizottságot, hogy a középtávú, a szegények érdekeit szolgáló gazdasági növekedés és a javak egyenlő elosztásának irányadó politikai kereteként az ország szükségleteinek megfelelően használja fel a szegénység csökkentését célzó stratégiai dokumentumokat;

35.

hangsúlyozza a társulási megállapodásokról szóló tárgyalásokban rejlő lehetőséget a reformok előmozdítására; hangsúlyozza, hogy valamennyi elem összekapcsolására lenne szükség annak érdekében, hogy az EU átfogóan és következetesen elmélyíthesse kapcsolatait; úgy véli, hogy ennek érdekében konkrét feltételeket, menetrendeket és a teljesítményre vonatkozó referenciaértékeket lenne érdemes meghatározni, amelyeket rendszeresen ellenőriznének; hangsúlyozza, hogy ezeknek a megállapodásoknak valós és kézzelfogható ösztönzőket kell tartalmazniuk a partnerek számára, a reform útjának vonzóbbá tétele érdekében;

36.

megállapítja, hogy az áruk és szolgáltatások kereskedelmében is alkalmazni kellene a differenciált megközelítést, felkéri az európai szomszédságpolitika partnerországait, hogy törekedjenek olyan feltételek kialakítására, amelyek lehetővé teszik a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek létrehozását, és felhívja az Európai Uniót, hogy segítse őket reformtörekvéseik megvalósításában, nyissa meg számukra belső piacát – feltéve, hogy elvégzik a biztonsági és minőségi előírásoknak az európai szabványokhoz való szükséges hozzáigazítását –, és velük közösen hajtsa végre a piacaik fokozatos és kiegyensúlyozott, kölcsönös előnyökkel járó megnyitását; hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak fel kellene mérnie ezen országok politikai, társadalmi és környezeti feltételeit – tekintettel arra, hogy ezen országok a jövőben részt fognak venni a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségekben –, és esetleg meg kellene határoznia e térségek megvalósításának fokozatos lépéseit, biztosítva a munkajogra és a gyermekmunkára vonatkozó nemzetközi egyezmények betartásának ellenőrzését; hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi kapcsolatokat, különösen a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségeket – követelményeik alapján – olyan eszköznek kell tekinteni, amelyekkel növelhető az európai szomszédságpolitika partnerországainak demokratikus értékek iránti elkötelezettsége, a feltételhez kötöttség elvének részeként; ezzel párhuzamosan támogatja, hogy a keleti partnerség valamennyi állama teljes jogú WTO-tagságot szerezzen;

37.

hangsúlyozza, hogy az európai jövőkép – köztük az Európai Unióról szóló szerződés 8. cikke, és a keleti partnerség országainak azon törekvése, hogy az EUSZ 49. cikke alapján az Unió tagjává váljanak – a reformok hajtóereje lehet ezekben az országokban, és tovább erősítheti a közös értékek és elvek – például a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása és a felelősségteljes kormányzás – iránti elkötelezettségüket; úgy ítéli meg, hogy a társulási megállapodások megkötése fontos előrelépést jelenthet a további politikai elkötelezettség és az Európával való erősebb kapcsolatok irányába a bevált gyakorlatok cseréje és az megszilárdított politikai és gazdasági párbeszéd révén;

38.

megerősíti, hogy a déli szomszédsággal való partnerség célkitűzése a Földközi-tenger két partjának közelítése, hogy a térség 800 millió lakosa számára kialakítsák a béke, a demokrácia, a biztonság és a jólét térségét, és hatékony két- és többoldalú keretet biztosítsanak az EU és partnerei számára a demokratikus, a társadalmi és a gazdasági kihívások leküzdéséhez, a regionális – és különösen a kereskedelmi – integráció előmozdításához, valamint hogy biztosítsák a mindannyiuk javát szolgáló közös fejlődést, célkitűzés továbbá a partnerek segítése a demokratikus, plurális és szekularizált államok létrehozásában, nevezetesen intézményi kapacitásépítő programokon keresztül, valamint – a szükséges hatástanulmányok elvégzése után – olyan a kölcsönösen előnyös és ambiciózus, termékekről és szolgáltatások kereskedelméről szóló kereskedelmi megállapodások kidolgozása, amelyek mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség kialakításához vezethetnek, amelyek az első lépést jelentik egy nagy euromediterrán gazdasági térség megteremtése felé, és amelyek ugyancsak segíteni fogják a déli szomszédos partnereink gazdasági problémáinak megoldását, és megkönnyítik a dél–dél irányú integrációt; kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy segítsék elő a dél-mediterrán partnerek javára szóló kereskedelmi és beruházási kezdeményezések nyomon követéséről szóló 2011. március 30-i bizottsági dokumentumban ismertetett hat intézkedéscsomag végrehajtását;

39.

szertné, ha objektív és kötelező erejű kritériumokat határoznának meg a kiemelt státusz megadásához; hangsúlyozza, hogy mind a partnerországok, mind az Európai Unió számára tisztázni kell az ebből a kétoldalú kötelezettségvállalásból eredő jogokat és kötelezettségeket;

40.

hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika összes partnerországával kötött szerződéses kapcsolatnak rendelkeznie kell egy rendszeres, az emberi jogi kérdésekkel foglalkozó, albizottság formájában működő fórumról; felkéri az EKSZ-t, hogy maradéktalanul használja ki ezeket a rendelkezéseket, és minden tárgyalásba vonja be a meglévő albizottságokat;

41.

hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak erősítenie kellene a külső és belső európai szakpolitikák közötti szinergiákat, különösen a munkahelyteremtésre, a szegénység mértékének csökkentésére, a munkaügyi politikák korszerűsítésére, az energiabiztonságra és -hatékonyságra, a megújuló energiaforrások fejlesztésére, a környezeti fenntarthatóságra, a szociális védelem fejlesztésére, a jómód és az igazságosság megteremtésére, valamint a diverzifikálás elvével összhangban a kereskedelem megkönnyítésére vonatkozó jogszabályok közelítése által;

42.

úgy véli, hogy a közös térségen való osztozás a felelősség igazságos megosztását is magában foglalja, és a jobb együttműködésre szólít fel, különösen a határokon átnyúló dimenzióval rendelkező politikák és problémák esetében; ezért felszólít az ágazati együttműködés regionális és határokon átnyúló dimenzióinak erősítésére;

43.

üdvözli a partnerországok által az uniós ügynökségekben, különböző területeken folytatott fokozott együttműködést; felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be világos és teljes körű listát a vonatkozó ügynökségekről és programokról, amelyekben a szomszéd államok részt vehetnének, és készítsen áttekintést e differenciált részvétel lehetséges formájáról, pénzügyi hozzájárulásáról és módjáról;

44.

támogatja az alábbi szektorokon belüli további együttműködést: ipar, kkv-k, kutatás, fejlesztés és innováció (K+F+I), IKT – ideértve az informatikai rendszerek biztonságát –, űrkutatás, idegenforgalom, továbbá hangsúlyozza az EU és szomszédai közötti közös kutatási programozási kezdeményezésekhez kapcsolódó előnyöket; üdvözli a közös tudásbázison alapuló innovációs térség és az IKT-n alapuló digitális gazdaság kialakítására irányuló bizottsági javaslatokat, és felszólítja a tagállamokat és a szomszédos országokat, hogy újra erősítsék meg elkötelezettségüket e fejlesztési irány mellett; újra hangsúlyozza a kereskedelmet és a beruházásokat elősegítő hatékony mechanizmusok fontosságát az EU és a szomszédos országok között a kereskedelmi partnerségek megerősítése és annak lehetővé tétele érdekében, hogy a gazdasági szereplők, különösen a kkv-k megfelelő és megbízható információkat tudjanak szerezni a partnerországokban fennálló kereskedelmi és beruházási feltételekről;

45.

üdvözli az európai szomszédságpolitika energetikai együttműködésre vonatkozó részének megerősítését; hangsúlyozza az energiaszektor reformjával kapcsolatos uniós tapasztalatok szomszédos országokkal való megosztásának fontosságát; szükségesnek tartja az energiahatékonyság fokozását és a megújuló energiák előmozdítását; szorgalmazza az energiabiztonság megvalósítását az energiaforrások diverzifikációja és a keresletoldali szabályozás, a fő energiaellátókkal és a tranzitállamokkal való mélyebb kötelezettségvállalás és a nukleáris biztonsági intézkedések összehangolása révén – különösen a nagyobb szeizmikus aktivitás jellemezte térségekben – a fokozott átláthatósággal együtt annak érdekében, hogy a nukleáris biztonságról megkötött környezetvédelmi és nemzetközi megállapodások teljes körű betartása az uniós energiapolitika prioritása maradjon, és hogy a keleti és déli szomszédokat ezentúl is egyaránt kulcsfontosságúnak tekintsük az Unió külső energiapolitikája szempontjából; hatékony intézkedések meghozatalát kéri a szolidaritási elv energetikai területen való érvényesítésének érdekében;

46.

üdvözli az Európai Energiaközösség létrehozására irányuló javaslatot, és úgy véli, hogy ez fontos lépés lehetne a szomszédainkkal folytatott együttműködés felé; hangsúlyozza, hogy a déli szomszédos országok fontos szerepet töltenek be számos tagállam energiaellátásában; hangsúlyozza az euromediterrán összeköttetések fejlesztésének szükségességét a villamosenergia- és a földgázágazatban; hangsúlyozza a Nabucco projekt és annak gyors végrehajtása, valamint az AGRI-projekt keretében megvalósuló cseppfolyósított földgázszállítás (LNG) stratégiai jelentőségét; kéri a Bizottságot, hogy – többek között beruházások révén – ösztönözze az Unió és a szomszédos országok intelligens energiahálózatai és infrastruktúrái közötti összeköttetések kiépítését, korszerűsítését és fejlesztését;

47.

felhívja a figyelmet továbbá arra a támogató szerepre, amelyet az EU játszhatna a szomszédos államok környezeti problémáinak megoldásában, különösen „az elavult növényvédő szerek” jelentős mennyiségű készleteinek felszámolásában, amelyek nagymértékű vegyi szennyezést okozhatnak;

48.

támogatja a további együttműködést a közlekedési ágazatban, többek között az EU és a partnerországok infrastruktúra-hálózatának szorosabb összekapcsolása révén, a személyek és az áruk mozgásának elősegítése érdekében, ami szorosabb piaci integrációval és jobb infrastrukturális kapcsolatokkal érhető el;

49.

úgy véli, hogy alapvető fontosságú a nemzetközi, regionális és interregionális kulturális együttműködés, amely a kultúrák valódi párbeszédén alapul, és a társadalom összes szereplőjét magába foglalja (kulturális hatóságok, intézmények, szervezetek és egyesületek); felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy hangolják össze a külpolitika kulturális vonatkozásainak stratégiai megvalósítását, törekedve a tagállami kulturális külpolitikákkal való kiegészítő jellegre;

50.

határozottan megerősíti, hogy összefüggés van egyrészt az Európai Unió és az európai szomszédságpolitika partnerországai között a kultúra, az oktatás és a sport területén fennálló kapcsolatok és együttműködés, másrészt a nyitott civil társadalom, a demokrácia és a jogállamiság fejlesztése és megerősítése, valamint az alapvető szabadságjogok és az emberi jogok előmozdítása között; hangsúlyozza, hogy az e területeken történő kölcsönös együttműködés mind az Unió, mind az európai szomszédságpolitka partnerországai számára hozzáadott értéket képvisel;

51.

úgy gondolja, hogy az Unió kulturális programjaiban való részvétel előmozdítása előnyösen befolyásolhatja az anyagi és a nem anyagi fejlődést az európai szomszédságpolitika partnerországaiban, és hangsúlyozza ezért az olyan programok fontosságát, mint amilyen például a Media Mundus, valamint az Unió a Mediterrán Térségért és a keleti partnerség kulturális programjának égisze alatt futó projektek; rámutat továbbá, hogy a kulturális programoknak és a mobilitási programoknak a művészek és a művészeti tanulmányokat folytatók mobilitására is ki kellene terjedniük; szót emel amellett, hogy kulturális vízumot hozzanak létre az európai szomszédságpolitika partnerországaiból származó művészek és más kulturális szakemberek részére; továbbá kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokról szóló kezdeményezésre, hogy a kulturális ágazatban megszűnjenek a mobilitás akadályai;

52.

hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika keretében az érintett országokban fontos megerősíteni a sport fejlesztésére irányuló együttműködést, figyelembe véve, hogy a sporttevékenységek nevelési értékkel bírnak; felszólítja az európai intézményeket és a tagállamokat, hogy munkálkodjanak azon, hogy a sportolók világszerte szabadon mozoghassanak, kezdve az európai szomszédságpolitika partnerországainak sportolóival;

53.

sürgeti a meglévő programok értékelését, amellyel az uniós célkitűzések megvalósítása érdekében biztosítható a források hatékony felhasználása; támogatja a kultúrával és oktatással foglalkozó különböző meglévő programokkal és projektekkel kapcsolatos belső tevékenységek racionalizálását a Bizottságban;

54.

hangsúlyozza, hogy a Tempus IV program hozzáadott értéket képvisel az Unióval határos országokkal való együttműködés előmozdításában és ezen országok oktatási rendszerének korszerűsítésében, és felszólítja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretre való tekintettel támogassa ezt a programot;

55.

reméli, hogy a partnerországokat fokozottabban be fogják vonni az Európai Képzési Alapítvány és az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség munkájába;

56.

megjegyzi, hogy a keleti partnerség és az Unió a Mediterrán Térségért ifjúsági dimenziójának megerősítése fontos beruházás az EU és az európai szomszédságpolitika partnerországai közötti kapcsolatok jövőjébe, amely óriási lehetőségeket hordoz magában az elkövetkező éveket tekintve, valamint e partnerek demokratizálódásában és jogszabályaiknak az európai normákkal való harmonizálásában; megismétli, hogy az Erasmus Mundus és a Fiatalok lendületben program tekintetében a 2012. évi uniós költségvetésből a 2012. évre nyújtott kiegészítő támogatásnak segítenie kell a felsőoktatási intézmények közötti együttműködést, javítania kell a tudományos munkatársak és a diákok cseréjét, továbbá segítségével hálózatokat kell létrehozni, amelyek javítják a nem kormányzati szervezetek kapacitását az ifjúság terén Európában és az európai szomszédságpolitika országaiban;

57.

úgy véli, hogy az euromediterrán egyetem (EMUNI) egyedülálló platformként és lehetőségként szolgál az együttműködés megerősítésére déli szomszédainkkal a felsőoktatás és a diákmobilitás terén, olyan időkben, amikor különösen fontos, hogy elmélyítsük a kapcsolatokat a déli partnerség országaival, kiváltképpen a fiatalabb nemzedékek tagjaival; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EMUNI-ban rejlő potenciált a lehető legnagyobb mértékben fejleszteni kell;

58.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy fogadja el az Európai Parlamentnek az arab tavasz nyomán tett azon javaslatát, hogy hozzanak létre egy euromediterrán Erasmus programot, amely kezdeményezést – siker esetén – a szomszédság teljes területére ki lehetne terjeszteni; a jelenlegi helyzetben sajnálatát fejezi ki az Európai Bizottság javaslatainak nem megfelelő mivolta miatt, amelyek – a Bizottság 2011. szeptember 27-én tett bejelentései ellenére – valójában csak rendkívül kis mértékben növelnék az Erasmus Mundus ösztöndíjak számát;

59.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a Földközi-tenger déli részére jellemző jelenség, a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelem érdekében fogadja el az Európai Parlamentnek az arab tavasz nyomán tett azon javaslatát, hogy hozzanak létre egy euromediterrán Leonardo da Vinci programot, amely azon fiatal tanulók mobilitásának elősegítését célozza, akik külföldön szeretnének szakképzést szerezni;

60.

megerősíti az EU által a College of Europe egyetemen megvalósított, az európai szomszédságpolitika partnerországaiból és az EU-ból származó diplomásoknak nyújtott ENP-ösztöndíjak uniós finanszírozású projektje iránti erőteljes támogatását; úgy véli, hogy ennek révén fel lehet készíteni az európai és szomszédos országok jövőbeni tárgyalóit, hogy átfogóan és szakmai szempontból megismerjék az uniós politikák, az uniós jog és az uniós intézmények lényegét és szellemét, amit EU–ENP vonatkozású munkahelyeken hasznosíthatnak; kéri azokat a partnerországokat, amelyek polgárai megkapták ezt az ösztöndíjat, hogy használják fel ezen személyek tudását és tapasztalatát oly módon, hogy a nemzeti közigazgatásban alkalmazzák őket, és megfelelő munkafeltételeket kínálnak számukra;

61.

hangsúlyozza a helyi hatóságok szerepének jelentőségét a partnerországok demokratikus fejlődésében; ezért felhívja a Bizottságot, hogy erősítse az Európai Unió és a partnerországok helyi hatóságainak nyújtott technikai segítségnyújtást és információcserét, valamint az ikerintézményi programokat, illetve növelje azok számát;

62.

emlékeztet arra, hogy javítani kellene az Európai Unió migrációkezelését és a lehető legnagyobb mértékben ki kell használni a migráció által a fejlődés szempontjából nyújtott kölcsönös előnyöket azáltal, hogy jobb feltételeket teremtenek az EU-ba legálisan bevándorlók letelepedéséhez, és megoldást keresnek az illegális bevándorlás kiváltó okaira a partnerországokban; úgy véli, hogy az Európai Uniónak elő kell segítenie a legális munkaerő-migrációt mobilitási partnerségek létrehozásával – amely figyelembe veszi a felek demográfiai, szociológiai és szakmai egyensúlyát –, valamint az Unió és a harmadik országok közötti szakemberek cseréjének ösztönzésével; felszólítja a tagállamokat, hogy a mobilitásról folytatott vitát tekintsék a szomszédságpolitika olyan fontos tényezőjének, amelyet nem irányíthatnak elsősorban biztonsági aggályok; hangsúlyozza az illegális bevándorlás elleni küzdelem és az embercsempészettel foglalkozó bűnszövetkezetekkel szembeni eljárások megindításának fontosságát;

63.

úgy véli, hogy az Európai Uniónak kölcsönös alapon és a lehető legátláthatóbb módon előre kellene lépni a vízumkönnyítésről és a visszafogadásról szóló megállapodások terén annak érdekében, hogy a jövőben – amint valamennyi feltétel teljesült – fokozatosan, eseti alapon, megvalósuljon a vízummentesség; kéri továbbá, hogy a vízumok megadására és meghosszabbítására vonatkozó tárgyi feltételekkel összefüggésben jobban tartsák tiszteletben az emberi jogokat; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a fiatalok és a diákok mobilitását kiemelten kell kezelni; hangsúlyozza továbbá, hogy a keleti partnerség országainak részesülniük kellene az EU vízumliberalizációra vonatkozó kiváltságos ajánlatából a menetrendet és a vízumliberalizáció érdemét illetően; hangsúlyozza, hogy a menedéknyújtásra vonatkozó rendelkezéseknek teljes mértékben meg kell felelniük a nemzetközi előírásoknak és kötelezettségvállalásoknak, valamint az uniós normáknak, különösen az emberi jogok tekintetében;

64.

e tekintetben emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a visszaküldés tilalmának elvét és mindent meg kell tenniük a hozzáférhető, méltányos és védelmet nyújtó európai menekültügyi rendszer kiépítésének érdekében;

65.

felszólítja a tagállamokat és az Európai Uniót, hogy ratifikálják az Egyesült Nemzetek keretében létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezménynek a migránsok szárazföldön, légi úton és tengeren történő csempészete elleni fellépésről szóló jegyzőkönyvét; úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatának elő kellene mozdítania a különintézkedések elfogadását ezeken a területeken; egyetért a Bizottság észrevételeivel a családi okokból történő migráció tekintetében, és üdvözli a Bizottság közeljövőben ezzel kapcsolatban elkészülő zöld könyvét;

66.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megkülönböztetett figyelmet szentelni a fiataloknak, és hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a szinergiát a „Mozgásban az ifjúság” program és az európai szomszédságpolitika között; hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak erősítenie kellene az együttműködést az egyetemi oktatás és a szakképzés területén, haladéktalanul bővítenie és növelnie kellene ösztöndíjprogramjainak számát és a diákok, diplomások, tanárok és kutatók mobilitásának mértékét a felsőoktatási és szakképzési intézmények cserediákprogramjainak és az állami és a magánszektor együttműködésének támogatása által a kutatás és a vállalkozások területén; elengedhetetlenül fontosnak tartja, hogy e programokban részt vevők számára rugalmasabb és gyorsabb vízumkiadási eljárásokat dolgozzanak ki; hangsúlyozza, hogy előrelépést kell elérni a képesítések és oktatási rendszerek kölcsönös elismerése tekintetében végzett munkában az európai szomszédságpolitika partnerországaival, különösen a felsőoktatásban szerezhető diplomáknak és előírásoknak az európai felsőoktatási térséghez való közelítése érdekében; hangsúlyozza, hogy strukturált tájékoztatással kapcsolatos politikát kell alkalmazni az európai szomszédságpolitika partnerországainak polgáraival szemben az uniós programokban való részvételi lehetőségeket illetően;

67.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy alakítsanak ki strukturált párbeszédet harmadik országok hatóságaival a mobilitás kérdéskörének mindenki számára kedvező megközelítése érdekében, könnyítsenek a vízumokkal kapcsolatos ügyintézésen, használják ki még jobban az uniós vízumkódex által kínált lehetőségeket, eközben javítva és harmonizálva alkalmazását annak érdekében, hogy egyenlő és méltányos feltételeket biztosítsanak a kérelmezőnek valamennyi tagállamban, különösen összpontosítva a fejlesztési támogatás, a biztonság, a szabályos migráció és a szabálytalan migráció közötti kölcsönhatásra a migrációval kapcsolatos általános megközelítés meghatározásai alapján; kéri, hogy különös figyelmet szenteljenek annak, hogy a partnerországoknak ne kelljen az „agyelszívás” problémájával megküzdeniük;

68.

felkéri az Európai Uniót, hogy könnyítse meg az uniós pénzeszközökhöz való hozzáférést és azon projektekhez irányítását, amelyek a migránsoknak a jogaikról és kötelezettségeikről való tájékoztatását, illetve jogaik védelmét tűzték ki célul, különös tekintettel a kísérő nélküli kiskorúak, a nők és egyéb kiszolgáltatott csoportok jogaira; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy készítsen részletes jelentést a Parlament számára a szomszédos országoknak szánt uniós pénzeszközök felhasználásáról, többek között a Bizottságnak a migráció és a menekültügy területén harmadik országokkal való tematikus együttműködést célzó programja keretében;

69.

ismételten hangsúlyozza azon meggyőződését, hogy az európai szomszédságpolitika csak akkor lesz teljesen eredményes, ha annak két- és többoldalú vetületei között szinergia jön létre; ezért úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitikán belül feltétlenül erősíteni kell a többoldalú összetevőt, és hogy az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz pénzeszközeinek egy nagyobb hányadát erre kell fordítani;

70.

üdvözli a többoldalú keret nagyobb mértékű stratégiai felhasználására irányuló javaslatot a partnerek közötti kétoldalú kapcsolatok elősegítése érdekében, és konkrét intézkedések megtételét várja, amelyek célja jelen javaslat gyakorlati megvalósítása; e tekintetben nagy érdeklődéssel várja, hogy a főképviselő/alelnök és a Bizottság az év végéig bejelentse a célkitűzéseket, az eszközöket és a cselekvéseket tartalmazó ütemtervet;

71.

úgy gondolja, hogy a keleti partnerség többoldalú dimenzióját tovább kell erősíteni és fejleszteni, beleértve a keleti partnerség civil társadalmi fórumát; felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy Törökországgal és Oroszországgal konstruktív párbeszédet indítsanak a közös érdekű regionális kérdésekről, különös tekintettel a biztonsági kérdésekre;

72.

hangsúlyozza, hogy a régiók szerepe kulcsfontosságú a hosszú távú társadalmi és gazdasági reformok sikerének biztosításához és a fenntartható fejlődés garantálásához; hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitikát tágan kell értelmezni a szomszédos területek gazdasági fejlődésének fellendítése érdekében; úgy véli, hogy a területi együttműködés elvei a külső határokra is alkalmazandók, és kulcsfontosságú eszközök az Unió gazdasági fejlődésének fokozása, valamint az Unió szomszédságpolitikával kapcsolatos átfogó politikai céljai szempontjából; azon a véleményen van, hogy az európai szomszédságpolitikával kapcsolatos új megközelítésnek az Unió makroregionális stratégiáit is el kell ismernie, valamint hogy az Unióval szomszédos országokat is felölelő uniós makrorégiókban rejlő lehetőségeket teljes mértékben ki kell használni az uniós tagállamok és az ENP-országok számára közös érdekű prioritások és projektek megfelelőbb összehangolása, következésképpen pedig a mindkét fél számára pozitív eredmények elérése és a befektetett erőforrások optimalizálása érdekében;

73.

hangsúlyozza az eurorégiók kiemelkedő szerepét a kohéziós politika célkitűzéseinek elérésében, és ösztönzi a Bizottságot, hogy mozdítsa elő és segítse fejlesztésüket, különösen a határ menti régiókban, ily módon fokozva az eurorégióknak az európai szomszédságpolitikában játszott szerepét;

74.

hangsúlyozza a külső határokon túli régiókat is felölelő európai területi együttműködési csoportosulásokban (EGTC) rejlő óriási lehetőségeket; ösztönzi egyedi megállapodások megkötését a szomszédos harmadik országokkal a nemzeti jog szerinti EGTC-struktúrákat lehetővé tevő nemzeti jogszabályok, valamint a harmadik országok helyi és regionális hatóságainak az EGTC-kben való részvételét lehetővé tevő államközi megállapodások bevezetése céljából;

75.

úgy véli, hogy a jövőbeli európai szomszédságpolitikának tekintetbe kellene vennie a legkülső régióknak az uniós külkapcsolati politikában betöltött szerepét; megjegyzi, hogy a legkülső régiók valódi lehetőséget jelentenek az Unió külpolitikájának befolyásolására, mivel lehetővé teszik az Unió számára egyrészt azt, hogy szorosabb kapcsolatokat alakítson ki számos harmadik országgal, másrészt azt, hogy kezeljen az olyan összetett kérdéseket, mint az illegális migráció; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb rugalmasságot a kohéziós politika egyes kiválasztott projektjeinek innovatív finanszírozási lehetőségei tekintetében, hogy azokat mind az európai, mind a harmadik országbeli régiókban megvalósíthassák, és azoknak egyaránt a javára váljon;

76.

hangsúlyozza egy átfogóbb földrajzi és stratégiai megközelítés fontosságát, ami az európai szomszédságpolitika jövőjét illeti, és emlékeztet arra, hogy az európai szomszédságpolitikáról szóló, 2006. január 19-i európai parlamenti állásfoglalást követően, 2007 novemberében az EU egyedi politikákat hozott létre az európai kontinens közelében fekvő uniós legkülső régiókkal szomszédos atlanti-óceáni szigetekre vonatkozóan, amelyek esetében a földrajzi közelséggel, a kulturális és történelmi hasonlóságokkal és a kölcsönös biztonsággal kapcsolatos különleges kérdéseket találták fontosnak; üdvözli az elért magas szintű eredményeket és a már végrehajtott egyedi politikák dinamizmusát, nevezetesen az EU és a Zöld-foki-szigetek közötti különleges partnerséget; ezenkívül felszólítja az EU-t, hogy erősítse tovább a párbeszédet és a politikai konvergenciát ezekkel az országokkal, és támogassa a politikai, társadalmi és gazdasági reformok megszilárdítására irányuló erőfeszítéseiket;

77.

úgy tudja, hogy a Bizottság Regionális Fejlesztési Főigazgatósága (DG Regio) hatalmas tapasztalattal rendelkezik az Európai Regionális Fejlesztési Alap kezelésével kapcsolatban, és meg van győződve arról, hogy az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz javára válna a DG Regio az alapok kezelésével kapcsolatos tanácsainak megfogadása; ezért úgy véli, hogy e pénzügyi eszközöknek a határokon átnyúló együttműködési programokra vonatkozó kezelését újra a Regionális Fejlesztési Főigazgatóságra kellene bízni, amely a múltban már ellátta ezt a feladatot;

78.

üdvözli a 2011. szeptember 30-i varsói keleti partnerségi csúcstalálkozón kiadott közös nyilatkozatot, valamint a fehéroroszországi helyzetről szóló nyilatkozatot, különösen ami a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság elveit, a szorosabb kétoldalú – gazdasági és politikai – kapcsolatok melletti elköteleződést illeti, ideértve a társulási megállapodásokkal kapcsolatban folytatott tárgyalások terén tett előrehaladás iránti szándékot, továbbá a partnerek közötti többoldalú együttműködés megerősítését és a mobilitás elősegítését, valamint a kötelezettségvállalást végrehajtásának felgyorsítása mellett, ami egyértelműen hasznot hoz a partnerországok társadalmai számára;

79.

úgy véli, hogy a keleti partnerség megerősítése központi szerepet fog játszani az Unió határ menti régióinak fejlődésében; hangsúlyozza, hogy a keleti partnerségnek és a regionális fejlődésnek együtt kell megvalósulniuk, és ösztönözniük kell a két- és többoldalú együttműködést – például a szabadkereskedelmi megállapodásokat –, valamint a kulturális és civil társadalmi cserékhez hasonló, megfelelően finanszírozott közös projekteket;

80.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy további támogatást nyújtsanak a regionális együttműködés tekintetében a fekete-tengeri térségben, és fejlesszék az Unió fekete-tengeri stratégiáját; felhívja a figyelmet az EU fekete-tengeri politikái és a keleti partnerség közötti kiegészítő jellegre; felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy pozitívan használják fel a két kezdeményezés eltérő megközelítését, és világosan határozzák meg minden szinten, hogy e jelentős mértékű kiegészítő jelleg miként hasznosítható;

81.

hangsúlyozza az Unió a Mediterrán Térségért, mint az állandó párbeszéd és együttműködés fórumának és a demokratikus fejlődés eszközének jelentőségét; felszólítja az Unió a Mediterrán Térségért (következő) társelnökségét, hogy tegyen meg mindent az eredetileg kitűzött, nagyratörő célok elérése érdekében, és járuljon hozzá a földközi-tengeri térségben az európai szomszédságpolitika hatékony végrehajtásához; úgy véli, hogy az Unió a Mediterrán Térségértnek elő kell mozdítania az erőteljes gazdasági, társadalmi és demokratikus fejlődést, továbbá meg kell teremtenie az Európai Unió és déli szomszédai közötti szoros kapcsolatok szilárd, közös alapját; üdvözli az Unió a Mediterrán Térségért által kínált lehetőséget a kétoldalú politikák és a regionális politikák közötti kiegészítő jelleg megerősítésére a közös értékek kölcsönös elismerésén alapuló euromediterrán együttműködés célkitűzéseinek hatékonyabb megvalósítása és a béke, a biztonság és a jólét térségének létrehozása céljából; különösen üdvözli az unió új főtitkárának az iránti elkötelezettségét, hogy a demokráciával és a civil társadalommal kapcsolatos Unió a Mediterrán Térségért projekteket dolgozzon ki és terjesszen elő; a jelenlegi helyzetben üdvözli a szomszédsági beruházási eszköz általános költségvetésének növelését;

82.

emlékeztet arra, hogy fontos, hogy az európai szomszédságpolitika multilaterális oldala támogassa az Unió a Mediterrán Térségért azon kézzelfogható projektjeinek tényleges és gyors beindítását, amelyek célja a közös fejlődési és integrációs folyamat elősegítése, nem utolsósorban megvalósíthatósági tanulmányok társfinanszírozása és a koncessziós hitelek növelésének támogatása útján;

83.

felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy vizsgálják meg az európai szomszédságpolitika és a legfontosabb regionális szereplők – elsősorban Törökország – szomszédságpolitikái közötti intézményes kapcsolatok lehetőségeit; emlékeztet Ankara azon törekvésére, hogy ösztönözze és segítse a demokratikus átmenetet és a társadalmi-gazdasági reformokat a déli szomszédságban; megjegyzi, hogy a török intézmények és nem kormányzati szervezetek ENP-eszközökben való részvétele egyedülálló szinergiahatásokat hozna létre, különösen olyan területeken mint az intézményépítés és a civil társadalom fejlesztése; véleménye szerint a gyakorlati együttműködést ki kell egészíteni az EU és Törökország közötti strukturált párbeszéddel, a szomszédságpolitikák összehangolása érdekében; javasolja, hogy elvben Oroszország és más vonatkozó érdekelt felek felé is tenni kell az európai szomszédságpolitika keretében történő együttműködéssel kapcsolatos hasonló ajánlatot;

84.

emlékeztet arra, hogy a regionális fegyveres konfliktusok – köztük a befagyasztott konfliktusok – békés rendezése alapvető előfeltétele a demokrácia megszilárdításának, az emberi jogok tiszteletben tartásának, a jólétnek és a gazdasági növekedésnek, ezért az EU legfontosabb érdekének kell tekinteni;

85.

emlékeztet arra, hogy az Európai Uniónak jelentősebb mértékben részt kellene vennie, és sokkal aktívabb, következetesebb és konstruktívabb szerepet kellene játszania a regionális konfliktusok megoldásában – többek között az EKSZ révén – azáltal, hogy több bizalomépítő intézkedést dolgoz ki, békítést és közvetítést végez, új, pragmatikus és kedvezményező megközelítéseket vesz fontolóra, nyilvános kommunikációs stratégiákat indít a partnerországokban, támogatja az európai civil békehadtestet és a helyi közvetítési intézkedéseket, támogatja a közéleti kultúrát – különösen a gyermekek és a fiatalok képzését, az oktatást és a részvételt –, a közösségek közötti és a közösségeken belüli párbeszédet, a civil társadalmi szervezetek bevonását, határokon átnyúló projekteket dolgoz ki, valamint erősíti a jószomszédi kapcsolatokat; emlékeztet arra, hogy a biztonsággal, valamint a terrorizmus és a szélsőségesség elleni küzdelemmel kapcsolatos politikai együttműködések megerősítése létfontosságú;

86.

úgy véli, hogy a kultúrák és a vallások közötti párbeszéd elengedhetetlenül fontos a kölcsönös megértés, tisztelet, szolidaritás és tolerancia erősítéséhez a szomszédságpolitika partnerországaival, illetve azok között; felszólít arra, hogy a javasolt új ENP-eszközök keretében fordítsanak különös figyelmet ezek előmozdítására;

87.

tekintettel az észak-afrikai forradalmak utóhatásaira, hangsúlyozza annak fontosságát, hogy támogatást nyújtsanak az átmeneti igazságszolgáltatás számára, és nyomatékosan kér valamennyi partnerországot a nemzetközi igazságszolgáltatással – nevezetesen a Nemzetközi Büntetőbírósággal – való együttműködésre;

88.

ragaszkodik ahhoz, hogy ki kell tartani a regionális megközelítés mellett, és üdvözli a határozatot, miszerint uniós különleges képviselőt jelölnének ki mind a Dél-Kaukázus, mind pedig a dél-mediterrán térség felelőséül, valamint létrehoznának egy dél-mediterrán térségért felelős munkacsoportot; úgy véli, hogy mérlegelni kell egy hasonló munkacsoport létrehozását a Dél-Kaukázus tekintetében; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az EU-nak a Dnyeszteren túli konfliktusról szóló 5+2-es tárgyalásokban játszott proaktív szerepét megfelelő források álljanak rendelkezésre, különösen az EU különleges képviselője megbízatásának megszüntetése óta;

89.

hangsúlyozza, hogy a regionális konfliktusokat nem lehet a kulturális környezet figyelembevétele nélkül vizsgálni; felszólít arra, hogy hajtsanak végre egységes stratégiát a Blue Shield (Kék Pajzs) által bevezetett egységes stratégia mintájára, amely a konfliktusok megelőzése és a béke helyreállítása terén szerepet ad a kultúrának;

90.

üdvözli a nemzetközi szervezetek, különösen az EBESZ és az ENSZ ügynökségei által a konfliktusokban és konfliktus utáni helyzetekben a helyszínen, és a szomszédos országokban a fenntartható fejlődés támogatása érdekében végzett munkát, nevezetesen az ENSZ közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatalának hosszú távú elkötelezettségét a palesztin menekültek ügye iránt;

91.

támogatja a fejlesztés és a béke érdekében a keleti szomszédságba tartozó partnerországokban kifejtett uniós humanitárius tevékenységet, nevezetesen az Unió jelentős hozzájárulását az UNRWA-hoz; ugyanakkor sajnálattal állapítja meg, hogy e fellépés egyelőre nem vonja maga után azt, hogy az Unió elsőrendű politikai szereplőként lépne fel a Közel-Keleten; arra buzdítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy a régióban az Unió jelenléte és fellépése olyan politikai súlyt kapjon, amely arányban áll a humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztési támogatások terén megvalósuló határozott kötelezettségvállalásával;

92.

hangsúlyozza az Európai Parlament jelentős szerepét, amelyet a parlamenti delegációk és a parlamenti közgyűlésekbe küldött delegációk révén játszik a politikai párbeszéd erősítésében és a mindenre kiterjedő szabadság, a demokratikus reformok és a jogállamiság előmozdításában a szomszédos partnerországokban, és hangsúlyozza, hogy talán többek között ezek a kapcsolatok is alkalmat nyújthatnának a jövőben alkalmazandó feltételek teljesítésének értékelésére, valamint a két- és többoldalú együttműködéseknek az események és az elért haladás fényében történő kiigazítására;

93.

újból megerősíti, hogy a többoldalú parlamenti közgyűlések, mint például az Euronest és az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlés kulcsfontosságú szerepet játszanak az EU és partnerországai és maguk a partnerországok közötti bizalom és koherencia kiépítésében, és ezért jelentősen hozzájárulnak a keleti partnerség és az Unió a Mediterrán Térségért célkitűzéseinek eléréséhez; felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy a lehető legmesszebbmenőkig vonják be az Euronest képviselőit a keleti partnerség többoldalú együttműködési struktúráiba és platformjaiba; ragaszkodik ahhoz, hogy szükség van az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlésnek az Unió a Mediterrán Térségért törvényes parlamenti intézményeként való elismerésére; hangsúlyozza, hogy egy önálló titkárság növelni fogja az EURONEST és az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlés munkájának koherenciáját és a keleti és a déli regionális dimenzióhoz tervezett ENP-programokkal való konzisztenciáját;

94.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy biztosítson fokozott pénzügyi, technikai és szakértői támogatást a keleti partnerséghez tartozó országok nemzeti parlamentjei számára az átfogó intézményfejlesztési program keretében annak érdekében, hogy megerősítsék hatékonyságukat, átláthatóságukat és elszámoltathatóságukat, ami elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy a parlamentek megfelelően betölthessék szerepüket a demokratikus döntéshozatal folyamatában;

95.

megerősíti, hogy nyitott az iránt, hogy üdvözölje a fehérorosz parlament képviselőit az Euronest Parlamenti Közgyűlésben, amint a nemzetközi közösség – többek között az EBESZ – demokratikusnak minősíti a fehéroroszországi parlamenti választásokat;

96.

üdvözli az új Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközre és az ENP-finanszírozás növelésére irányuló javaslatot, amelyet korábbi állásfoglalásaiban kért; úgy véli, hogy a források elosztásának rugalmasnak és mindkét régió számára megfelelőnek kell lennie, a regionális egyensúly megtartása mellett, valamint, hogy a partnerországoknak a teljesítményén, a reformok terén vállalt kötelezettségein és az elért haladáson, továbbá szükségleteiken és kapacitásaikon alapuló megközelítésre van szükség; megállapítja, hogy a rugalmasabb megközelítésnek és az egyszerűsítésnek meg kell felelnie a demokratikus vizsgálat szempontjainak, és a kiadások szigorúbb ellenőrzését kell maga után vonnia;

97.

úgy véli, hogy fontos a keleti és a déli térség közötti megfelelő egyensúly fenntartása, különösen mivel a keleti szomszéd államok a keleti partnerséggel kapcsolatos programokat és reformokat hajtanak végre, és uniós kilátásokkal rendelkeznek; ugyanakkor úgy véli, ez az egyensúly nem tekinthető véglegesen rögzítettnek; teljes mértékben támogatja a differenciált, teljesítményfüggő rugalmas pénzügyi támogatás elvét, amely a valódi igényeken, a felvevőképességen és a megvalósított célokon alapszik;

98.

úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatának összhangban kell lennie a 2007–2013-as többéves pénzügyi keret jelenleg zajló értékelésével és a 2013 utáni időszakra vonatkozó tárgyalásokkal, és a felülvizsgálatot ezek keretében kell elvégezni, mégpedig azzal a céllal, hogy a szomszédságpolitika finanszírozására vonatkozó tárgyalásokat 2012 és 2013 során ne kezdjék újra;

99.

jelentős mértékű növelést követel az uniós költségvetés 4. költségvetési tételében az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI) számára, tekintve, hogy – jóllehet az elmúlt évek során az Európai Unió és a partnerországai közötti fokozott együttműködés és a fokozatos gazdasági integráció előmozdítása terén történt némi előrehaladás – többet kell tenni, mivel új kihívások és együttműködési területek jelennek meg;

100.

rámutat, hogy az ENP fokozottabb finanszírozásához szükséges előirányzatok újbóli megállapításának egyértelmű prioritásokon kell alapulnia, és nem lehet az Unió egyetlen válságkezelési és békeépítési eszközének – a Stabilitási Eszköznek – a kárára, a Bizottság által javasoltakkal összhangban; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi államadósággal kapcsolatos válság nem befolyásolhatja az ENP finanszírozását;

101.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a rendelkezésre álló ENP-források nagy százalékát tanácsadásra költötték el projektek és programok helyett, és ennek kapcsán felszólít arra, hogy gyorsan állítsák vissza az egyensúlyt az új eszközben, ami az alkalmazását illeti;

102.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy amennyiben az EU humanitárius segélyt mozgósít, ügyelni kell a rehabilitáció, az újjáépítés és a fejlesztés közötti megfelelő átmenetre annak érdekében, hogy meg lehessen előzni a forradalmak bizonyos destruktív következményeit;

103.

úgy ítél meg, hogy a civil társadalmi eszközre az ENI szerves részeként kell tekinteni; azt javasolja, hogy amennyiben az államok nem kielégítő teljesítményük miatt nem képesek eleget tenni a finanszírozási feltételeknek, úgy meg lehetne fontolni az ENI-pénzeszközök kezelésének átirányítását a civil társadalmi eszközhöz;

104.

hangsúlyozza az európai szomszédsági eszköz kulcsszerepét az EU makroregionális stratégiáinak – például a balti-tengeri térségre és a Duna régióra irányuló uniós stratégiák – támogatásában azáltal, hogy finanszírozást nyújt e stratégiák külső dimenziójához, amely legfőképpen a szomszédos országok részvételével zajló tevékenységeket foglal magában;

105.

hangsúlyozza, hogy a források elosztásának korlátozott számú, egyértelműen definiált prioritáson és a partnerekkel közösen megállapított, mérhető célkitűzésen, valamint egyértelmű feltételeken és a már elért haladáson kellene alapulnia, a partnerországok szükségleteit figyelembe véve; hangsúlyozza, hogy a költségvetési támogatást kizárólag akkor lenne szabad felhasználni, ha megvannak a garanciák a hatékony költségvetési gazdálkodásra, és a rendelkezésre álló eszközös teljes skáláját oly módon kellene felhasználni, hogy az jobban tükrözze a prioritásokat; ehhez kapcsolódóan közli, hogy jobb közbeszerzési jogszabályokra és költségvetési gazdálkodásra van szükség az ENP-országokban;

106.

hangsúlyozza, hogy a szomszédos országoknak valamely uniós tagállam vagy az EU által az ENP keretein belül nyújtott segítségnek következetesebbnek kell lennie; előnyben részesít minden olyan mechanizmust, amely anélkül segítené elő a különböző uniós adományozók ENP-országokban kifejtett tevékenységének összehangolását és gördülékenyebbé tételét, hogy fölösleges adminisztrációs terhet okozna;

107.

rámutat, hogy – jóllehet a támogatás lendületet adhat az ENP-országok számára – nem elegendő a fenntartható és tartós fejlődés garantálásához; ezért felszólítja az ENP-országokat, hogy erősítsék meg és mobilizálják belföldi forrásaikat, hozzanak létre átlátható adózási rendszereket, hatékonyan vonják be a magánszférát, a helyi önkormányzatokat és a civil társadalmat az ENP programjába, és vállaljanak nagyobb felelősséget az ENP-projektek iránt;

108.

üdvözli a G8-csoporthoz tartozó tagországok azon határozatát, hogy növelik a hitelfelvételi lehetőségeket a déli partnerség azon országai javára, amelyekben megindult a demokratikus átmenet; úgy véli, hogy a Deauville-i Partnerség keretében 2011. május 27-én vállalt kötelezettségek ösztönözni tudják a demokrácia és a fejlesztés érdekében történő pénzügyi mobilizációt az Európai Unió partnerországaiban;

109.

az „arab tavasznak”, valamint annak fényében, hogy a keleti partnerség néhány országában visszaszorulóban van a demokrácia, az európai szomszédságpolitika keretében korábban használt pénzügyi eszközök különösen önkritikus értékelésére kér fel, különös tekintettel a demokrácia, az emberi jogok, a kormányzás, a korrupció elleni küzdelem, az intézményfejlesztés és a civil társadalom támogatása terén való működésükre; úgy véli, hogy az EU-nak új megközelítésmódot kell alkalmaznia a konfliktusmegelőzésre irányuló együttműködés megerősítése céljából;

110.

határozott meggyőződése, hogy a felülvizsgálat keretében a Palesztin Nemzeti Hatóságnak és az ENSZ közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatalának (UNRWA) nyújtott pénzügyi támogatást is meg kell vizsgálni, és a szomszédságpolitika szerves részeként be kell vonni a hosszú távú tervezésbe; úgy véli, hogy nem állja meg a helyét az az érv, miszerint a régió politikai instabilitása és a békefolyamat sajátosságai csupán ideiglenes tervezést és eseti megerősítést tesz lehetővé;

111.

a jelenlegi – különösen a déli szomszédos államokban jelentkező – sürgető igényeket figyelembe véve gyors megállapodást sürget az Európai Parlament és a Tanács között a szomszédsági eszköz 2012–2013-as időszakban történő megerősítésére irányuló javaslatról; ezenkívül felkéri a tagállamokat, hogy haladéktalanul teljesítsék a földközi-tengeri régió déli részével és a keleti partnerséggel szembeni kétoldalú kötelezettségeiket;

112.

ragaszkodik hozzá, hogy a Tanács minden további késedelem nélkül fogadja el a Bizottság által 2008 májusában előterjesztett és a Parlament által 2008. július 8-án elfogadott ENPI-rendelet 23. cikkét módosító jogalkotási javaslatot, amely lehetővé tenné korábbi műveletekből visszamaradt pénzeszközök újbóli befektetését; emlékeztet arra, hogy ez az intézkedés már adottnak tekinthető és tükröződik az ENP felülvizsgálatának finanszírozására tett javaslatban a 2011–2013. évi költségvetésekben; felszólítja a Bizottságot, hogy mérlegelje, milyen más módokon lehet biztosítani, hogy haladéktalanul további kockázatitőke-alapokat bocsáthassanak rendelkezésre az EBB-n keresztül, mind a déli, mind pedig a keleti dimenzió számára;

113.

üdvözli az Európai Beruházási Bank – többek között az Euromediterrán Beruházási és Partnerségi Pénzügyi Eszközön keresztül – és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) munkáját, és hangsúlyozza, hogy fokozottabb együttműködésre van szükség egyéb, ezekben az országokban ugyancsak aktív tevékenységet végző nemzeti és nemzetközi pénzügyi intézményekkel; támogatja az EBRD alapszabályának módosítását annak érdekében, hogy a déli szomszédság partnerországai is jogosultak legyenek a támogatásra, ügyelve arra, hogy az EBB és az EBRD között – amelyek mindegyike többségében európai tulajdonú – gyümölcsöző együttműködési kapcsolat, ne pedig verseny alakuljon ki;

114.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ), a tagállamok és az ENP-országok kormányának és parlamentjének, valamint az Unió a Mediterrán Térségért főtitkárának.