26.9.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 245/2

1.

Ezen iránymutatás megállapítja azokat az alapelveket, amelyeket az Európai Közösségek Bizottsága a 2006. szeptember 25-i 1419/2006/EK tanácsi rendelettel előidézett változások által közvetlenül érintett tengeri szállítási szolgáltatási ágazatokban, azaz a vonalhajózás, a kabotázs és a nemzetközi tramphajózási szolgáltatások terén a piacok meghatározásakor és az együttműködési megállapodások vizsgálatakor követni fog (1).

2.

Az iránymutatás arra szolgál, hogy az említett szolgáltatásokat – az elsősorban – az Európai Unió területén található kikötő(k)be vagy kikötő(k)ből kiindulva üzemeltető vállalkozások és vállalkozások társulásai számára segítséget nyújtson annak megállapításához, hogy megállapodásaik (2) összeegyeztethetők-e az Európai Közösséget létrehozó szerződés (a továbbiakban: a Szerződés) 81. cikkével. Az iránymutatás nem vonatkozik más ágazatokra.

3.

Az 1419/2006/EK rendelet kiterjesztette a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (3), valamint a Bizottság által az EK-Szerződés 81. és 82. cikke alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7-i 773/2004/EK bizottsági rendelet (4) hatályát a kabotázsra és a tramphajózási szolgáltatásokra. Következésképpen 2006. október 18-tól valamennyi tengeri szállítási szolgáltatási ágazatra általánosan alkalmazandó eljárási keret vonatkozik.

4.

Ezenkívül az 1419/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezte a Szerződés 85. és 86. (jelenleg 81. és 82.) cikkének a tengeri szállításra történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1986. december 22-i 4056/86/EGK tanácsi rendeletet (5) – amely a vonalhajózási konferenciáknak csoportmentességet nyújtott, és amely lehetővé tette a vonalhajózási konferenciákhoz tartozó vonalhajózási társaságok számára, hogy rögzítsék az árakat és a szállítás egyéb feltételeit –, mivel a konferenciarendszer már nem felel meg a Szerződés 81. cikkének (3) bekezdésében foglalt kritériumoknak. A csoportmentesség hatályon kívül helyezése 2008. október 18-tól érvényes. Ezt követően azon vonalhajózási társaságoknak, amelyek az Európai Unió egy vagy több kikötőjében és/vagy kikötőjéből kiindulva nyújtanak szolgáltatásokat, a vonalhajózási konferencia keretében végzett minden olyan tevékenységet be kell szüntetniük, amely ellentétes a Szerződés 81. cikkével. Akkor is ez a helyzet, ha más joggyakorlatok nyíltan vagy hallgatólagosan engedélyezik a vonalhajózási konferenciák vagy keretmegállapodások által történő árrögzítést. Ezenfelül a konferenciatagoknak biztosítaniuk kell, hogy a konferenciarendszer keretében aláírt valamennyi megállapodás 2008. október 18-tól kezdve megfeleljen a 81. cikknek.

5.

Ez az iránymutatás kiegészíti a Bizottság egyéb értesítéseiben korábban kiadott iránymutatásokat. Mivel a tengeri szállítási szolgáltatásokat a versengő fuvarozótársaságok közötti, kiterjedt együttműködési megállapodások jellemzik, a Szerződés 81. cikkének a horizontális együttműködési megállapodásokra való alkalmazhatóságáról szóló iránymutatás (6) (a horizontális együttműködésre vonatkozó iránymutatás) és a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének alkalmazásáról szóló iránymutatás (7) különösen fontos.

6.

A vonalhajózás horizontális együttműködési megállapodásaira közös szolgáltatások esetén a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a vonalhajózási társaságok (konzorciumok) között létrejött megállapodások, döntések és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2000. április 19-i 823/2000/EK bizottsági rendelet (8) vonatkozik. E rendelet meghatározza a Szerződés 81. cikke (3) bekezdése szerinti olyan feltételeket, amelyek mellett a Szerződés 81. cikke (1) bekezdésében rögzített tilalom nem érvényes a vízi járműveket üzemeltető két vagy több fuvarozó társaság (konzorciumok) közötti megállapodásokra. A rendeletet az 1419/2006/EK rendeletben bevezetett módosítások (9) fényében felülvizsgálják.

7.

Ez az iránymutatás nem érinti a Szerződés 81. cikkének az Európai Közösségek Bírósága vagy Elsőfokú Bírósága által adható értelmezését. Az iránymutatásban foglalt alapelveket az egyes esetek körülményeinek figyelembevételével kell alkalmazni.

8.

A Bizottság öt évig fogja alkalmazni ezt az iránymutatást.

9.

A vonalhajózási szolgáltatások, a kabotázs és a tramphajózási szolgáltatások azok a tengeri szállítási ágazatok, amelyeket az 1419/2006/EK rendelet által előidézett változások közvetlenül érintenek.

10.

A vonalhajózás egy adott földrajzi útvonal mentén elhelyezkedő kikötőkbe rendszeres alapon főleg konténerrel történő teherszállítást – közismert elnevezéssel áruforgalmat – foglal magában. A vonalhajózás egyéb általános jellemzői közé tartozik, hogy a menetrendeket és a hajók indulási időpontjait előre közzéteszik, illetve hogy a szolgáltatások a szállítási szolgáltatás valamennyi felhasználója által igénybe vehetők.

11.

A 4056/86/EGK rendelet 1. cikk (3) bekezdésének a) pontjában foglalt meghatározás szerint a „tramphajózási szolgáltatás” áruk ömlesztett vagy egységrakományként egy vagy több feladó részére egészben vagy részben út- vagy időbérletbe adott hajóval vagy bármely más szerződéses formában nem menetrendszerű, vagy meg nem hirdetett járatban való szállítása, ahol a fuvardíjakat esetenként szabadon alkudják ki a kereslet és a kínálat által megszabott feltételekkel összhangban. Főként az egy hajót megtöltő egységes áru nem menetrendszerű szállítását jelenti (10).

12.

A kabotázs az ugyanazon tagállamban található két vagy több kikötőt összekötő tengeri szállítási szolgáltatások nyújtását foglalja magában, beleértve a tramphajózást és a vonalhajózást is (11). Bár ez az iránymutatás nem vonatkozik kifejezetten a kabotázsra, mégis foglalkozik e szolgáltatással, amennyiben azt vonalhajózási vagy tramphajózási szolgáltatásként nyújtják.

13.

A Szerződés 81. cikke minden olyan megállapodásra érvényes, amely jelentős hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre. A kereskedelemre gyakorolt hatás megvalósulása érdekében lehetővé kell tenni, hogy objektív jogi vagy ténybeli tényezők alapján a lehető legnagyobb valószínűséggel előre lehessen jelezni, hogy a megállapodás vagy magatartás – közvetlen vagy közvetett módon, ténylegesen vagy potenciálisan – hatást gyakorolhat a tagállamok közötti kereskedelem szerkezetére (12). A Bizottság útmutatást adott ki arra vonatkozóan, hogyan fogja alkalmazni a kereskedelemre gyakorolt hatásra vonatkozó koncepciót a Szerződés 81. és 82. cikkében foglalt, a kereskedelemre gyakorolt hatásra vonatkozó koncepcióról szóló iránymutatásban (13).

14.

A vonal- és tramphajózási gazdasági szereplők által kínált szállítási szolgáltatások gyakran nemzetközi jellegűek, közösségi kikötőket kötnek össze harmadik országokkal, és/vagy két vagy több tagállam közötti exportot és importot foglalnak magukban (ún. Közösségen belüli kereskedelem) (14). A legtöbb esetben e szolgáltatások valószínűleg érintik a tagállamok közötti kereskedelmet, többek között a szállítási és közvetítői szolgáltatások piacára gyakorolt hatásuk révén (15).

15.

A tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás különösen fontos a tengeri kabotázs szolgáltatások szempontjából, mivel ez határozza meg a Szerződés 81. cikkének alkalmazási körét, valamint e hatásnak a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003/EK rendelet 3. cikke értelmében a tagállami versenyjogi szabályokkal való interakcióját is. Azt, hogy az ilyen szolgáltatások milyen mértékben hatnak ki a tagállamok közötti kereskedelemre, eseti alapon kell értékelni (16).

16.

A Szerződés 81. cikkének alkalmazásában egy megállapodás versenyre gyakorolt hatásainak vizsgálata érdekében meg kell határozni az érintett terméket és földrajzi piaco(ka)t. A piacmeghatározás fő célja a vállalkozások előtt álló versenykorlátozások felismerése és rendszerezése. Az ezzel kapcsolatos útmutatás a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról szóló bizottsági közleményben (17) található meg. Ez az útmutatás a tengeri szállítási szolgáltatások tekintetében is fontos.

17.

Az érintett termékpiac mindazokat a termékeket és/vagy szolgáltatásokat magában foglalja, amelyeket a fogyasztó a jellemzőik, áruk és rendeltetésük alapján egymással felcserélhetőnek vagy helyettesíthetőnek tart. Az érintett földrajzi piac azt a területet foglalja magában, ahol az érintett vállalkozások termékeket vagy szolgáltatásokat kínálnak és keresnek, ahol a versenyfeltételek elég homogének, és amely a szomszédos területektől az érzékelhetően eltérő versenyfeltételek miatt megkülönböztethető (18). A fuvarozó(k) nem gyakorolhat(nak) lényeges befolyást a piacon uralkodó feltételekre abban az esetben, ha a vevők olyan helyzetben vannak, hogy könnyen válthatnak más szolgáltatóhoz (19).

18.

Számos bizottsági határozat és bírósági ítélet (20) a konténeres vonalhajózási szolgáltatásokat határozta meg a vonalhajózás érintett piacaként. E határozatok és ítéletek a mélytengeri kereskedelemmel összefüggő szállítási lehetőségekhez kapcsolódtak. Más közlekedési módokat nem vettek be ugyanazon szolgáltatási piacba még akkor sem, ha bizonyos esetekben ezek a szolgáltatások csekély mértékben felcserélhetők. Ennek az az oka, hogy a konténerrel szállított áruknak csak jelentéktelen hányada szállítható más módon, például légi úton (21).

19.

Bizonyos körülmények között indokolt lehet szűkebb, tengeren szállított bizonyos terméktípusra korlátozódó termékpiacot meghatározni. Például a romlandó áruk szállítása hűtőkonténerekre korlátozható vagy magában foglalhatja a hagyományos hűtőhajókon történő szállítást. Miközben kivételes körülmények között lehetőség van arra, hogy a raklapos ömlesztett áruk szállítását a konténeres szállítás helyettesítse (22), úgy tűnik, nem tapasztalható tartós áttérés a konténeresről az ömlesztett szállításra. Az árufajták nagy többsége és a konténerben szállított áruk felhasználói esetében a raklapos ömlesztett szállítás nem kínál ésszerű alternatívát a konténeres vonalhajózásra (23). Ha a rakományt szokásosan konténerben szállítják, nem valószínű, hogy valaha is újra nem konténerbe csomagolt rakományként szállítanák (24). Mostanáig tehát a konténeres vonalhajózásra főleg az egyirányú helyettesíthetőség jellemző (25).

20.

Az érintett földrajzi piacot az a terület alkotja, ahol a szolgáltatásokat értékesítik, azaz általában a szolgáltatás két végpontján lévő, a kikötők egymást fedő vonzáskörzeteiben található kikötőkből áll. Ami az érintett szolgáltatás európai végpontját illeti, a földrajzi piacot vonalhajózási esetekben mostanáig észak-európai és/vagy földközi-tengeri kikötők alapján határozták meg. Mivel a földközi-tengeri térségből nyújtott vonalhajózási szolgáltatások csak kismértékben helyettesíthetik az észak-európai kikötők szolgáltatásait, ezeket külön piacként határozták meg (26).

21.

A Bizottság még nem alkalmazta a Szerződés 81. cikkét a tramphajózásra. A vállalkozások a vizsgálat során a következő tényezőket vehetik figyelembe, amennyiben ezek lényegesek az általuk nyújtott tramphajózási szolgáltatások szempontjából.

22.

A tramphajózás terén az érintett szolgáltatási piacok meghatározása tekintetében az egyéni szállítási igények fő feltételei jelentik a kezdőpontot, mivel általában meghatározzák az adott szállítási igény alapvető elemeit (27). A szállítási szolgáltatások felhasználóinak egyéni igényeitől függően ezek nem rögzített és rögzített elemekből állnak. Miután meghatározták, a fő feltételek nem rögzített eleme – például a hajó típusa vagy mérete – jelezheti, hogy az érintett piac az adott elem tekintetében nagyobb, mint ahogy azt az első szállítási igény megállapította.

23.

A tramphajózási szolgáltatás jellege eltérő lehet, és sokféle szállítási szerződés létezik. Ezért szükséges lehet meggyőződni arról, hogy a keresleti oldal az időbérleti, útbérleti és hajóbérleti szerződés értelmében nyújtott szolgáltatásokat helyettesíthetőnek tekinti-e. Amennyiben ez a helyzet, ugyanazon érintett piachoz tartozhatnak.

24.

A hajótípusokat rendszerint több ipari szabványméretre osztják fel (28). A jelentős méretgazdaságosság miatt az a szolgáltatás, amely esetében jelentős mértékben nincs összhang a rakomány nagysága és a hajó mérete között, nem biztos, hogy versenyképes fuvardíjat tud kínálni. Ezért a különböző hajóméretek helyettesíthetőségét eseti alapon kell megvizsgálni annak megállapítása érdekében, hogy minden hajóméret eleve egy külön érintett piacot alkot-e.

25.

A szállítandó rakomány és a hajótípus fizikai és műszaki feltételei adják a kínálati oldalról az első jelzéseket az érintett piacra vonatkozóan (29). Ha a hajókat rövid idő alatt és elhanyagolható költség mellett át lehet alakítani egy bizonyos fajta rakomány (30) szállítására, akkor különböző tramphajózási szolgáltatók versenyezhetnek e rakománytípus szállításáért. Ilyen körülmények között az érintett piac kínálati oldalról egynél több hajótípusra terjed ki.

26.

Számos olyan hajótípus van ugyanakkor, amelyet műszakilag átalakítottak és/vagy kifejezetten úgy építettek, hogy speciális szállítási szolgáltatások nyújtására legyen alkalmas. Jóllehet a speciális hajók más típusú rakományt is szállíthatnak, versenyhátrányban lehetnek. Ezért a speciális szállítási szolgáltatók azon képessége, hogy egyéb rakomány szállításáért versenyezzenek, korlátozott lehet.

27.

A tramphajózás során a kikötői megállásokat egyéni kérés alapján végzik. Bizonyos kikötőkben vagy régiókban azonban terminállal és merüléssel kapcsolatos korlátozások vagy környezetvédelmi szabványok korlátozhatják egyes hajótípusok mozgási szabadságát.

28.

A tramphajózásban a hajóméretek közötti helyettesítési láncok meglétét is figyelembe kell venni. A tramphajózási szolgáltatások egyes piacain a piac végpontjain elhelyezkedő hajóméretek nem helyettesíthetők közvetlenül. Mindazonáltal a helyettesítési lánc hatásai nem korlátozhatják a piac végpontjainál történő árképzést, és azt eredményezhetik, hogy szélesebb körű piacmeghatározás alá kerülnek.

29.

A tramphajózási szolgáltatások egyes piacain meg kell fontolni, vajon a hajókat termelő kapacitásnak lehet-e tekinteni, és azokat figyelmen kívül kell-e hagyni az érintett piac eseti alapon történő vizsgálata során.

30.

További tényezők, például a szolgáltató megbízhatósága, az állandóság, biztonság és szabályozási követelmények – például az olajszállító hajók számára előírt, a közösségi vizeken kettős héjazat alkalmazására vonatkozó követelmény (31) – befolyásolhatják a kínálati és keresleti helyettesíthetőséget.

31.

A szállítási követelmények rendszerint magukban foglalnak olyan földrajzi elemeket, mint a berakodási, illetve kirakodási kikötők vagy területek. Ezek a kikötők jelentik az elsődleges iránymutatást az érintett földrajzi piac keresleti oldalról történő meghatározása szempontjából, anélkül, hogy az érintett piac végső meghatározása sérülne.

32.

Előfordulhat, hogy bizonyos földrajzi piacokat viszonylati alapon lehet meghatározni, vagy csak átmenetileg jönnek létre, például amikor az éghajlati feltételek vagy betakarítási időszakok időszakosan befolyásolják a bizonyos áruk szállítása iránti keresletet. Ebben az összefüggésben az érintett földrajzi piac meghatározásakor figyelembe kell venni a hajók áthelyezését, a ballasztmenetet és a kereskedelmi egyensúlyhiányt.

33.

A piaci részesedés hasznos kiinduló jelzést ad a piaci struktúrára, valamint a piaci résztvevők és versenytársaik verseny szempontjából vett jelentőségére nézve. A Bizottság eseti alapon, a piaci feltételek alapján határozza meg a piaci részesedést. A vonalhajózási szolgáltatásokat illetően a volumenre és/vagy kapacitásra vonatkozó adatokat számos bizottsági határozat és bírósági ítélet azonosította a piaci részesedés kiszámításának alapjaként (32).

34.

A tramphajózási szolgáltatások piacain a szolgáltatók a szállítási szerződések odaítéléséért versenyeznek, azaz utakat vagy szállítási kapacitást értékesítenek. Az adott szolgáltatástól függően a piaci szereplők számára a különböző adatok alapul szolgálhatnak éves piaci részesedésük (33) kiszámításához, így például:

35.

Az együttműködési megállapodások a tengeri szállítási piacok általános jellemzőjének tekinthetők. Tekintettel arra, hogy tényleges vagy potenciális versenytársak köthetnek ilyen megállapodásokat, és ezek kedvezőtlen hatással lehetnek a versenyfeltételekre, a vállalkozásoknak különös gondot kell fordítaniuk a versenyszabályok betartásának biztosítására. Szolgáltatási piacokon, mint a tengeri szállítás piaca is, a következő elemek különösen lényegesek a megállapodás érintett piacra gyakorolt hatásának vizsgálata során: az árak, a költségek, a minőség, a nyújtott szolgáltatás gyakorisága és megkülönböztetése, az innováció, a marketing és a szolgáltatás értékesítése.

36.

Az ezen iránymutatásban tárgyalt szolgáltatások tekintetében három kérdés bír különös jelentőséggel: a műszaki megállapodások, az információcsere és a közös használat.

37.

Előfordulhat, hogy bizonyos műszaki megállapodásokra nem vonatkozik a Szerződés 81. cikkében megállapított tilalom, mivel nem korlátozzák a versenyt. Ez a helyzet áll fenn például azon horizontális megállapodásoknál, amelyek egyedüli célja és hatása műszaki fejlesztések végrehajtása vagy műszaki együttműködés megvalósítása. A környezetvédelmi előírások végrehajtásával kapcsolatos megállapodások is ebbe a csoportba sorolhatók. A versenytársak közötti, árral, kapacitással vagy más versenyparaméterekkel kapcsolatos megállapodások elvileg nem tartoznak ebbe a csoportba (34).

38.

Az információcserére szolgáló rendszer együtt jár egy olyan megállapodással, amely alapján a vállalkozások egymás között információt cserélnek, vagy az információkat egy közös hatóságnak adják át, amelynek az a feladata, hogy centralizálja, összegyűjtse és feldolgozza az adatokat, mielőtt a megállapodottak szerinti formában és gyakorisággal visszajuttatja azokat a résztvevőknek.

39.

Ezt több iparág általános gyakorlatként alkalmazza azon statisztikai adatok és általános piaci információk összesítéséhez, amelyeket össze kell gyűjteni, ki kell cserélni és közzé kell tenni. Ez a közzétett piaci információ megfelelő eszközül szolgál a piac átláthatóságának javításához és a fogyasztók ismereteinek bővítéséhez, így hatékonyságnöveléssel járhat. Ugyanakkor az üzleti szempontból szenzitív és individualizált piaci adatok cseréje bizonyos körülmények között sértheti a Szerződés 81. cikkét. Ezen iránymutatásnak az a célja, hogy segítséget nyújtson a vonalhajózási szolgáltatóknak annak megállapításához, hogy az információcsere mikor sérti a versenyszabályokat.

40.

A vonalhajózási ágazatban a konzorciumokban részt vevő hajótársaságok közötti – egyébként a Szerződés 81. cikke (1) bekezdésének hatálya alá eső – információcsere megengedett abban az esetben, ha az a vonalhajózási szolgáltatások közös működtetésére, illetve a 823/2000/EK rendelet (35) értelmében csoportmentességet élvező együttműködési formákra vonatkozik. Az információcsere ezen típusával ez az iránymutatás nem foglalkozik.

41.

Az információcserére szolgáló rendszerek közösségi versenyjog alapján történő vizsgálata során a következőket kell megkülönböztetni.

42.

Az információcsere lehet versenyellenes gyakorlat végrehajtását elősegítő mechanizmus, például szolgálhat a kartellnek való megfelelés ellenőrzésére. Amennyiben az információcsere versenyellenes magatartással kapcsolatos, a kérdéses magatartással együtt kell megvizsgálni. Az információcsere önmagában is jelenthet versenykorlátozást (36). Ez az iránymutatás nem foglalkozik az ilyen információcserével.

43.

Az információcsere azonban hatásánál fogva önmagában is sértheti a Szerződés 81. cikkét. Ilyen helyzet alakul ki, amikor az információcsere csökkenti vagy megszünteti a bizonytalanságot az adott piac működése tekintetében, aminek következtében csökken a vállalkozások közötti verseny (37). Minden gazdasági szereplőnek önállóan kell meghatároznia, milyen politikát szándékozik követni a piacon. A Bíróság úgy vélte továbbá, hogy a vállalkozások számára ezért eleve lehetetlen, hogy közvetlen vagy közvetett kapcsolatban álljanak olyan egyéb gazdasági szereplőkkel, amelyek befolyásolják valamely versenytárs magatartását vagy felfedik saját (szándékolt) magatartásukat, amennyiben a kapcsolatok célja és hatása a verseny korlátozása, azaz olyan versenyfeltételek előidézése, amelyek nincsenek összhangban az adott piac szokásos feltételeivel, figyelembe véve a termékek vagy szolgáltatások jellegét, a vállalkozások méretét és számát, valamint a piac volumenét (38). Ezzel szemben a facellulóz piacának vizsgálatakor a Bíróság úgy találta, hogy az a piaci magatartás, mely szerint a termelők az árakat negyedévente közlik vásárlóikkal, nem enyhíti a vállalkozásnak a versenytársak jövőbeli viselkedésével kapcsolatos bizonytalanságát, ennélfogva a termelők közötti előzetes összehangolási gyakorlat hiányában nem sérti a Szerződés 81. cikkének (1) bekezdését (39).

44.

A közösségi bíróságok joggyakorlata szolgál bizonyos általános útmutatással az információcsere valószínű hatásainak vizsgálatára vonatkozóan. A Bíróság megítélése szerint, ha valóban versenyző piac jön létre, az átláthatóság valószínűleg a szolgáltatók közötti verseny fokozódásához vezet (40). Azonban az erősen koncentrált oligopolisztikus piacokon, amelyeken a verseny már jelentősen lecsökkent, az egyes értékesítésekre vonatkozó pontos információk főbb versenytársak közötti, rövid időközönként – az egyéb szállítók és a fogyasztók kizárásával – történő cseréje jelentősen gyengítheti a szállítók közötti versenyt. Ilyen körülmények között a piac működésére vonatkozó információk rendszeres és gyakori megosztása azzal a hatással jár, hogy időközönként felfedi az összes versenytárs előtt az egyes versenytársak piaci pozícióját és stratégiáját (41). A Bíróság azt is megállapította, hogy az információcserére szolgáló rendszerek akkor is sérthetik a versenyszabályokat, ha a piac nem erősen koncentrált, de a versenytársakkal való későbbi tárgyalások során alkalmazott nyomás következtében csökken a vállalkozások döntéshozatali függetlensége (42).

45.

Ebből következik, hogy az információcsere tényleges vagy potenciális hatásait eseti alapon kell megvizsgálni, mivel a vizsgálat eredménye a tényezők összességétől függ, ami minden egyes esetben eltérő. Az információcsere értékelésekor a Bizottság a következő két fő tényezőt vizsgálja: annak a piacnak a struktúrája, ahol az információcserére sor kerül, és az információcsere jellemzői. Az értékelésnek az információcsere tényleges vagy potenciális hatásait az információcseréről szóló megállapodás hiányában kialakuló helyzettel összehasonlítva kell vizsgálnia (43). Ahhoz, hogy a Szerződés 81. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozzon, a cserének érzékelhető káros hatást kell gyakorolnia a versenyparaméterekre (44).

46.

Az alábbi iránymutatás elsősorban a Szerződés 81. cikkének (1) bekezdése szerinti versenykorlátozás elemzésére vonatkozik. A Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó iránymutatás az (58) bekezdésben, valamint a témáról szóló általános közleményben (45) található meg.

47.

Annak vizsgálata során, hogy az információcsere a Szerződés 81. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozik-e, az adott piac koncentrációjának szintje, valamint a kereslet és kínálat szerkezete tekinthető a legfontosabbnak (46).

48.

A koncentráció szintje nagyon fontos, mivel a kevésbé koncentrált piacokhoz képest az erősen koncentrált, oligopolisztikus piacokon nagyobb a valószínűsége annak, hogy korlátozó hatások jelentkeznek, és hogy ezek tartósak lesznek. A koncentrált piacok nagyobb átláthatósága fokozhatja a vállalkozások egymástól való függését, és csökkentheti a verseny intenzitását.

49.

A kereslet és kínálat szerkezete szintén fontos tényező, különösen a versengő szereplők száma, a piaci részesedésük szimmetriája és stabilitása, illetve a versenytársak közötti strukturális kapcsolatok fennállása (47). A Bizottság egyéb tényezőket is elemezhet, például a szolgáltatások homogenitását és a piac általános átláthatóságát.

50.

A verseny paramétereihez kapcsolódó, kereskedelmi szempontból szenzitív adatok – pl. ár, kapacitás vagy költségek – versenytársak közötti cseréje nagyobb valószínűséggel tartozik a Szerződés 81. cikke (1) bekezdésének hatálya alá, mint az egyéb információcsere. Az információ kereskedelmileg kényes voltát az alább részletezett szempontok szerint kell megítélni.

51.

A már nyilvánosan elérhető információk cseréje elvben nem minősül a Szerződés 81. cikke (1) bekezdése megsértésének (48). Fontos azonban a piac átláthatósági szintjének meghatározása, valamint annak megállapítása, hogy a csere hozzáférhetőbbé teszi-e az információkat, és/vagy nyilvánosan elérhető információt kombinál egyéb adatokkal. Az ebből származó információ kereskedelmileg szenzitív adattá válhat, cseréje pedig korlátozhatja a versenyt.

52.

Az információ lehet egyéni vagy összesített. Az egyéni adatok egy kijelölt vagy azonosítható vállalkozásra vonatkoznak. Az összesített adatok elegendő számú független vállalkozás adatait kombinálják oly módon, hogy lehetetlen megismerni az egyéni adatokat. Az egyéni információk versenytársak közötti cseréje nagyobb valószínűséggel tartozik a Szerződés 81. cikke (1) bekezdésének hatálya alá (49), mint az összesített információk cseréje, amelyre elvben nem terjed ki az említett bekezdés hatálya. A Bizottság külön figyelmet fog fordítani az összesítés mértékére. Az összesítésnek olyannak kell lennie, hogy az információt ne lehessen olyan részekre bontani, amelyek alapján a vállalkozások közvetlenül vagy közvetve azonosíthatnák a versenytársak versenystratégiáit.

53.

A vonalhajózás esetében azonban óvatosnak kell lenni a kapacitás-előrejelzés cseréjének értékelésekor (akkor is, ha összesített formában történik), különösen abban az esetben, ha koncentrált piacokon zajlik. A vonalhajózási szolgáltatások piacain a versenymagatartás koordinálása szempontjából a kapacitásra vonatkozó adatok a legfőbb paraméterek, és közvetlenül befolyásolják az árakat. A kapacitásra vonatkozó olyan összesített előrejelzések cseréje, amelyek azt jelzik, mely üzletágakban kerül sor a kapacitás kibontakoztatására, versenyellenesek lehetnek abban az esetben, ha eredményükként több vagy minden fuvarozó közös irányvonalat alkalmaz, és a szolgáltatásokat a versenyáraknál magasabb áron nyújtják. Ezenkívül fennáll az adatok részekre bontásának veszélye, mivel azok összekapcsolhatók a vonalhajózási fuvarozótársaságok jelentéseivel. Ez lehetővé tenné a vállalkozások számára, hogy megismerjék a versenytársak piaci pozícióját és stratégiáit.

54.

Az is fontos tényezőnek számít, hogy az adatok mikor keletkeztek, és milyen időszakra vonatkoznak. Az adatok lehetnek múltra vonatkozóak, frissek vagy jövőre vonatkozóak. A múltra vonatkozó információk cseréje általánosságban nem tartozik a Szerződés 81. cikke (1) bekezdésének hatálya alá, mivel nem gyakorolhat tényleges hatást a vállalkozások jövőbeni magatartására. A Bizottság a múltban történt esetek során az egy évnél régebbi adatokat tekintette múltra vonatkozónak (50), míg az egy évnél újabb információkat frissnek (51). Annak megállapításakor, hogy az információ múltra vonatkozónak vagy frissnek tekintendő, bizonyos rugalmasságot kell alkalmazni, figyelembe véve, hogy az adat az érintett piacon mikor válik elavulttá. Az összesített adatok valószínűleg rövidebb idő alatt vesztik el aktualitásukat, mint a részletes adatok. A volumenre és kapacitásra vonatkozó friss adatok cseréje valószínűleg szintén nem versenykorlátozó, ha az adatok összesítése olyan megfelelő szintű, hogy az egyes hajózási társaságok vagy fuvarozók műveletei se közvetlenül, se közvetve ne lehessenek azonosíthatók. A jövőre vonatkozó adatok azt mutatják, hogy a vállalkozás hogyan képzeli el a piac jövőbeni alakulását, illetve hogy a jövőben milyen piaci stratégiát szándékozik követni. A jövőre vonatkozó adatok cseréje különösen problematikus, főleg ha az árakkal vagy a teljesítménnyel kapcsolatos. A csere felfedheti, hogy a vállalkozás a jövőben milyen üzleti stratégiát szándékozik követni a piacon. Így a cserében részt vevő felek közötti versengést érzékelhetően korlátozhatja, és így potenciálisan versenykorlátozó.

55.

A csere gyakoriságát is figyelembe kell venni. Minél gyakoribb az adatcsere, annál gyorsabban tudnak reagálni a versenytársak. Ez elősegíti megtorló intézkedések alkalmazását, és végeredményben csökkenti a piaci versenytevékenységek kezdeményezésére vonatkozó ösztönzést. Mérséklődhet az úgynevezett rejtett verseny.

56.

A piacra gyakorolt hatás értékelésénél azt is meg kell vizsgálni, hogy milyen módon teszik közzé az adatokat. Minél több információt osztanak meg a fogyasztóval, annál kisebb a problémák felmerülésének valószínűsége. Ezzel szemben, ha a piac átláthatóságát csak a szolgáltatók érdekében javítják, ez megfoszthatja a fogyasztókat attól a lehetőségtől, hogy kihasználják a fokozott „rejtett verseny” előnyét.

57.

A vonalhajózásban árindexet használnak a tengeri konténerszállítás átlagos áringadozásának demonstrálására. A megfelelően összesített áradatokon alapuló árindex valószínűleg nem sérti a Szerződés 81. cikkének (1) bekezdését, feltéve hogy az összesítés olyan mértékű, hogy az információt nem lehet olyan részekre bontani, amelyek alapján a vállalkozások közvetlenül vagy közvetve azonosíthatnák a versenytársak versenystratégiáit. Amennyiben az árindex csökkenti vagy megszünteti a piac működéséhez kapcsolódó bizonytalanságot, és következményképpen korlátozza a vállalkozások közötti versenyt, az a Szerződés 81. cikkének (1) bekezdését sérti. Az árindex egy bizonyos piacra kifejtett, valószínűsíthető hatásának értékelésekor az adatok összesítésének szintjét, az adatok természetét (múltbeli vagy friss adatok) és az árindex közzétételének gyakoriságát kell vizsgálni. Általánosságban fontos, hogy bármely információcsere-rendszer összes egyedi elemét együttesen értékeljük annak érdekében, hogy a lehetséges kölcsönhatásokat figyelembe vehessük (például a kapacitásra és a volumenre vonatkozó adatok, illetve az árindex cseréje közötti összefüggések).

58.

A hajózási társaságok versenykorlátozó hatású információcseréje ugyanakkor növelheti a hatékonyságot, például eredményezheti a befektetések jobb megtervezését és a kapacitás jobb kihasználását. A hatékonyság növekedését igazolni kell, hasznát pedig továbbítani kell az ügyfelek felé, valamint az előnyöket a Szerződés 81. cikkének (3) bekezdése értelmében össze kell vetni az információcsere versenykorlátozó hatásával. Ebben az összefüggésben fontos megjegyezni, hogy a 81. cikk (3) bekezdésében szereplő egyik feltétel szerint a fogyasztóknak méltányos mértékben kell részesedniük a korlátozó megállapodásból származó előnyből. Amennyiben a 81. cikk (3) bekezdésében foglalt négy feltétel mindegyike teljesül, akkor ez feloldja a 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalmat (52).

59.

Más ágazatokhoz hasonlóan a vonalhajózás terén zajló viták és információcsere kereteit szakmai szövetség biztosíthatja, ha az nem a következők valamelyikeként szolgál: a) kartellülések fóruma (53); b) a tagoknak szánt versenyellenes határozatok és ajánlások kibocsátója (54) vagy c) a piac működésével kapcsolatos bizonytalanság csökkentésére vagy megszüntetésére szolgáló információcsere eszköze, amely korlátozza a vállalkozások közötti versenyt, és megsérti a 81. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeket (55). Az ilyen vitákat meg kell különböztetni azoktól, amelyek a szakmai szövetség keretein belül legálisan folynak, pl. műszaki vagy környezetvédelmi kérdésekben.

60.

A tramphajózási ágazatban a horizontális együttműködés leggyakoribb formája a pool-rendszer. A pool-rendszer vonatkozásában nem alakult ki általános érvényű minta. Vannak azonban bizonyos sajátosságok, amelyek a különböző piaci szegmensek legtöbb pool-rendszerére jellemzőek, ahogy az az alábbiakból kiderül.

61.

A hagyományos pool-rendszer számos hasonló hajót egyesít (56), amelyek különböző tulajdonban vannak, és amelyeket egységes igazgatás alapján üzemeltetnek. A pool menedzser feladata rendszerint az üzleti irányítás (például közös értékesítés (57), fuvardíjakkal kapcsolatos tárgyalások, valamint a bevételek és az utak költségének centralizációja (58)) és a kereskedelmi üzemeltetés (a hajómozgások megtervezése és a hajók tájékoztatása, kikötői ügynökök kinevezése, az ügyfelek rendszeres tájékoztatása, fuvardíjszámlák kiadása, üzemanyag-rendelés, a hajók bevételeinek összegyűjtése és elosztása előre megállapított súlyozási rendszer alapján stb.). A pool menedzser gyakorta a hajótulajdonosokat képviselő általános végrehajtó bizottság felügyelete mellett folytatja tevékenységét. A hajók műszaki üzemeltetése (biztonság, legénység, javítások, karbantartás stb.) rendszerint az egyes tulajdonosok feladata. Jóllehet közösen értékesítik szolgáltatásaikat, a pool-rendszer tagjai gyakran önállóan teljesítik a szolgáltatásokat.

62.

A fentiekből következik, hogy a hagyományos pool-rendszerek legfőbb jellemzője a közös értékesítés, amely közös termeléssel egészülhet ki. Ezért helyénvaló, hogy a Szerződés 81. cikkének a horizontális együttműködési megállapodásokra való alkalmazhatóságáról szóló bizottsági iránymutatás (59) mind a közös értékesítésre (amely a közös kereskedelmi megállapodás változata), mind a közös termelésre vonatkozóan tartalmazzon útmutatást. A pool-rendszerek sokfélesége miatt minden egyes pool-rendszert eseti alapon kell elemezni annak meghatározása céljából, hogy súlypontja alapján (60) vonatkozik-e rá a 81. cikk (1) bekezdése, és amennyiben igen, megfelel-e a 81. cikk (3) bekezdésében foglalt négy kumulatív feltételnek.

63.

A 139/2004/EK tanácsi rendelet (61) hatálya alá tartozó olyan pool-rendszereket, amelyeket egy önálló gazdasági egység összes funkcióját tartósan ellátó közös vállalatként hoznak létre (ún. teljes feladatkört ellátó közös vállalatok, lásd a 139/2004/EK rendelet 3. cikkének (4) bekezdését), nem érintik közvetlenül az 1419/2006/EK rendelettel bevezetett változások, így ez az iránymutatás nem foglalkozik velük. A teljes feladatkör ellátásának tekintetében iránymutatást nyújt többek között a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004/EK rendelet szerinti egységes jogalkalmazásról szóló bizottsági közlemény (62). Amennyiben a pool-rendszer célja anyavállalataik versenymagatartásának egyeztetése, az egyeztetést a Szerződés 81. cikkének (1) és (3) bekezdésével összhangban kell értékelni annak megállapítása céljából, vajon összeegyeztethető-e a művelet a közös piaccal (63).

64.

A közös használati megállapodás nem tartozik a Szerződés 81. cikkének (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá abban az esetben, ha a pool-rendszer résztvevői nem minősülnek tényleges vagy potenciális versenytársnak. Például ez lehet a helyzet, amikor két vagy több hajótulajdonos abból a célból hoz létre pool-rendszert, hogy olyan hajóbérleti szerződésekre tegyenek ajánlatot és teljesítsék azokat, amelyekre önállóan nem tudnának eredményes ajánlatot tenni, vagy amelyeket saját maguk nem tudnának végrehajtani. Ez a következtetés mindazokra az esetekre is érvényes, amelyekben a pool-rendszer alkalmanként a teljes szállítmány kis részét kitevő más rakományt is szállít.

65.

Azon pool-rendszerekre, amelyek tevékenysége nem befolyásolja a vonatkozó versenyparamétereket, nem vonatkozik a Szerződés 81. cikkének (1) bekezdése, mivel kisebb jelentőségűek, és/vagy nem befolyásolják érzékelhetően a tagállamok közötti kereskedelmet (64).

66.

A versenytársak között létrejövő olyan közös használati megállapodások, amelyek célja a közös értékesítés, általában a versenytársak árképző gyakorlatának összehangolására irányulnak, és ilyen hatással járnak (65).

67.

Amennyiben a pool-rendszernek nem a verseny korlátozása a célja, vizsgálatot kell végezni az érintett piacra gyakorolt hatásaival kapcsolatban. A megállapodásra akkor vonatkozik a Szerződés 81. cikkének (1) bekezdése, ha valószínűsíthető, hogy érzékelhető káros hatást gyakorol a piac versenyparamétereire, például az árakra, a költségekre, a szolgáltatások megkülönböztetésére, a szolgáltatás minőségére és az innovációra. A megállapodások azáltal idézhetnek elő ilyen hatást, hogy érzékelhetően csökkentik a megállapodás felei, illetve a felek és harmadik felek közötti versenyt (66).

68.

Egyes tramphajózási pool-rendszereknek nem célja a közös értékesítés, de részüket képezi egyes versenyparaméterek bizonyos fokú egyeztetése (pl. közös menetrend vagy közös vásárlás). Ezek az esetek csak akkor tartoznak a Szerződés 81. cikke (1) bekezdésének hatálya alá, ha a megállapodás felei bizonyos piaci erővel bírnak (67).

69.

A gazdasági körülményektől függ, hogy a pool-rendszerek érzékelhető mértékű kedvezőtlen piaci hatásokat tudnak-e okozni, figyelembe véve a felek egyesített piaci erejét és a megállapodás jellegét, valamint az érintett piac egyéb strukturális tényezőit. Azt is meg kell vizsgálni, hogy a közös felhasználásra vonatkozó megállapodás befolyásolja-e az együttműködés által közvetlenül érintett piachoz szorosan kapcsolódó szomszédos piacok feleinek magatartását (68). Ilyen helyzet alakulhat ki például, ha a pool-rendszer az erdészeti termékek szállítására szolgáló speciális dobozhajók piacán („A” piac) tevékeny, és a pool-rendszer tagjai a száraz ömlesztett áruk piacán („B” piac) is üzemeltetnek hajókat.

70.

Az érintett piac strukturális tényezőit illetően, ha a pool-rendszer alacsony piaci részesedéssel rendelkezik, nem valószínű, hogy korlátozó hatással járna. További tényezőként figyelembe kell venni a piaci koncentrációt, a versenytársak helyzetét és számát, a piaci részesedések időbeli stabilitását, a több pool-rendszerben fennálló tagságot, a piacra jutási akadályokat és a piacra jutás valószínűségét, a piac átláthatóságát, a közlekedési szolgáltatások felhasználóinak kiegyenlítő vásárlóerejét és a szolgáltatások jellegét (például homogén kontra differenciált szolgáltatások) egy adott pool-rendszer érintett piacra gyakorolt hatásának vizsgálata során.

71.

A megállapodás jellegét illetően azt is tekintetbe kell venni, hogy a pool-megállapodás tartalmaz-e a tagok piaci versenymagatartását befolyásoló záradékokat, pl. amelyek megtiltják a tagoknak, hogy a pool-rendszeren kívül ugyanazon a piacon működjenek (versenykizáró záradékok), tartalmaz-e kötött ajánlati időszakokat és felmondási időt (kilépési záradék), valamint folyik-e kereskedelmi szempontból szenzitív információk cseréje. A pool-rendszerek közötti bármilyen jellegű, akár irányításbeli, akár tagok révén fennálló vagy a költségek és bevételek megosztásában megnyilvánuló kapcsolatot is figyelembe kell venni.

72.

Amennyiben a pool-rendszerek a Szerződés 81. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak, a vállalkozásoknak teljesíteniük kell a 81. cikk (3) bekezdésében foglalt kumulatív feltételeket (69). A 81. cikk (3) bekezdése nem zár ki előzetesen a hatóköréből bizonyos megállapodásokat. Elvi kérdésként a 81. cikk (3) bekezdés négy feltételét teljesítő valamennyi korlátozó megállapodás a kivételszabály hatálya alá tartozik. Az elemzés részét képezi a csúszóskála alkalmazása. Minél súlyosabb a 81. cikk (1) bekezdése szerint megállapított versenykorlátozás, annál nagyobbnak kell lennie a hatékonysági előnyöknek és a fogyasztók részesedésének.

73.

Az érintett vállalkozások feladata annak bizonyítása, hogy a pool-rendszer javítja a szállítási szolgáltatásokat, illetve hatékonyságnövelő műszaki vagy gazdasági fejlesztéseket ösztönöz. A hatékonyságnövelés nem állhat költségmegtakarításból, ami a versenykorlátozás szerves részének tekintendő, hanem a gazdasági tevékenységek integrációjából kell származnia.

74.

A pool-rendszerek biztosította hatékonyságnövekedés megmutatkozhat például jobb kihasználási arányban és nagyságrendi megtakarításban. A tramphajózási pool-rendszerek tagjai általában közösen tervezik meg hajóik útvonalát annak érdekében, hogy földrajzilag minél nagyobb területet lefedve osszák el flottáikat. A hajók elosztása csökkentheti a ballasztmenetek számát, ami növelheti a pool-rendszer teljes kapacitásának kihasználását, és nagyságrendi megtakarításhoz vezethet.

75.

A fogyasztóknak méltányosan részesedniük kell a megnövelt hatékonyságból. A Szerződés 81. cikkének (3) bekezdése értelmében az érintett piac valamennyi fogyasztójára – és nem az egyes fogyasztókra – gyakorolt előnyhatásokat kell figyelembe venni (70). A továbbadott előnyöknek legalábbis kárpótolnia kell a fogyasztókat minden általuk elszenvedett, tényleges vagy valószínű negatív hatásért, amelyet a 81. cikk (1) bekezdése alapján megállapított versenykorlátozás okozott (71). A továbbadás valószínűségének értékeléséhez ebben az összefüggésben meg kell vizsgálni a tramphajózási piacok szerkezetét és a kereslet rugalmasságát is.

76.

A pool-rendszer csak olyan korlátozásokat határozhat meg, amelyek a hatékonyság eléréséhez szükségesek. Ebben a vonatkozásban azt is meg kell vizsgálni, hogy vajon a felek elérhették volna-e az előnyöket önmagukban. Ennek értékelésekor többek között meg kell vizsgálni, hogy mekkora a különböző tramphajózási szolgáltatástípusok minimum hatékonysági skálája. Ezenfelül a közös felhasználásra vonatkozó megállapodás minden egyes korlátozó záradékának teljesíteni kell azt a feltételt, hogy ésszerű módon szükség van rájuk a tervezett hatékonyság elérése érdekében. A korlátozó záradékok indokoltak lehetnek hosszabb időszakra (akár a pool-rendszer teljes fennállásának időszakára) vagy átmeneti időszakra.

77.

Végezetül, a pool-rendszernek nem szabad lehetővé tennie, hogy a felek a szóban forgó szolgáltatások jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt.