14.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 8/41

A.

felismerve a petíciós eljárás különös fontosságát annak lehetővé tétele szempontjából az egyének számára, hogy felhívják az Európai Parlament figyelmét olyan őket közvetlenül érintő konkrét kérdésekre, amelyek az Unió tevékenységi körébe tartoznak;

B.

mivel a Petíciós Bizottságnak mindig törekednie kell arra, hogy javítson hatékonyságán annak érdekében, hogy jobban szolgálja az uniós polgárokat és megfeleljen azok elvárásainak;

C.

figyelemmel arra, hogy az Unió struktúráinak és politikáinak kialakítása terén ebben az időszakban elért komoly előrehaladás ellenére a polgárok gyakran továbbra is tudatában vannak annak, hogy az Unió politikáinak és programjainak alkalmazása terén számos hiányosság áll fenn, mivel azok őket közvetlenül érintik,

D.

mivel az EK-Szerződés értelmében az uniós polgárok petíciót nyújthatnak be az Európai Parlamenthez, de más uniós intézményekhez vagy szervekhez is eljuttathatják panaszaikat, például a Bizottsághoz;

E.

mivel továbbra is létfontosságúak azok a nemzeti szinten tett erőfeszítések, amelyek célja tájékoztatni a közvéleményt a Parlamenthez való petícióbenyújtás jogáról annak érdekében, hogy fel lehessen hívni a nyilvánosság figyelmét, valamint meg lehessen előzni a különféle panaszeljárások összetévesztését;

F.

mivel a tagállamok feladata a közösségi rendeletek és irányelvek alkalmazása, és ezt a feladatot regionális vagy helyi politikai hatóságaikra ruházhatják, alkotmányos berendezkedésüktől függően;

G.

mivel a Parlament törvényesen fejthet ki demokratikus ellenőrzést és felügyeletet az uniós politikák felett, figyelemmel a szubszidiaritás fontos elvére, annak érdekében, hogy biztosítsák az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtását és megértését, valamint hogy betöltsék azt a szerepet, amelynek érdekében az Unió hatáskörrel rendelkező intézményei megtervezték, megvitatták és elfogadták őket;

H.

mivel az európai polgárok és az Unió lakosai aktívan részt vehetnek ebben a tevékenységben, élve az Európai Parlamenthez benyújtott petíció jogával, annak tudatában, hogy problémáikkal a illetékes bizottság foglalkozik és azokat kivizsgálja, valamint hogy megfelelő választ kapnak majd;

I.

mivel a hatályos Szerződések már tartalmaznak kötelezettségvállalásokat az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok, az egyenlőség és a kisebbségek jogainak – mint az európai társadalom alapvető elveinek – tiszteletben tartására vonatkozóan, és mivel az Európai Unióról és az Európai Unió működéséről szóló új szerződések – a 27 tagállam által történő ratifikálásuk esetén – tovább erősítik ezt, az Alapjogi Charta szerepeltetésével, rendelkezve az Uniónak az emberi jogokról szóló európai egyezményhez történő csatlakozásáról, valamint jogalapot teremtve a polgári jogalkotási kezdeményezésekhez, továbbá megfelelő közigazgatási jogi rendszert kialakítva az uniós intézmények számára;

J.

mivel az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke eljárásokat állapít meg, amelyek útján az Unió intézkedéseket tehet az Unió alapjául szolgáló elveknek a tagállamok által történő súlyos és kitartó megsértése esetén, a szóban forgó Szerződés 6. cikke értelmében;

K.

emlékeztetve e tekintetben arra, hogy az uniós polgárok gyakran nyújtanak be petíciót a Parlamenthez jogorvoslat céljából, amikor úgy ítélik meg, hogy a Szerződésben elismert jogaikat megsértették, és amikor megállapításuk szerint a bírósági jogorvoslat nem megfelelő, nem praktikus, túl sokáig húzódik, illetve ahogyan az gyakran elő is fordul, költséges;

L.

mivel a Petíciós Bizottságnak, mint illetékes bizottságnak kötelessége nemcsak az egyes petíciókra válaszolni, hanem megfelelő időn belül életképes megoldások biztosítására is törekedni a petíciók benyújtói által kifejezett aggályokkal kapcsolatban, és mivel ez munkájának fő célja;

M.

mivel a petíciók benyújtóinak aggályaira a megoldásokat általában egyrészről a Petíciós Bizottság, másrészről pedig a Bizottság, a tagállamok és azok regionális és helyi hatóságai hű együttműködésének köszönhetően találják meg, amelyek közösen biztosítanak bíróságon kívüli jogorvoslatot;

N.

mivel mindazonáltal a tagállamok és a regionális vagy helyi hatóságok részéről nincs mindig jelen az egyértelmű szándék, hogy a petíciók benyújtói által felvetett problémákra gyakorlati megoldásokat találjanak;

O.

mivel továbbá jóllehet a petíciók állításai nem mindig kellően megalapozottak, mégis joguk van ahhoz, hogy az illetékes bizottság magyarázattal és válasszal szolgáljon számukra, amennyiben ez a helyzet áll fenn;

P.

mivel a megerősített intézményközi koordinációnak eredményesebbé kell tennie az elfogadhatatlan petíciók nemzeti hatóságokhoz történő visszairányítását;

Q.

mivel a petíciók elfogadhatatlannak nyilváníthatók, amennyiben nem az Európai Unió tevékenységi körével kapcsolatosak, valamint mivel a petíciós eljárás nem olyan módszerként áll a polgárok rendelkezésére, amelyet a hatáskörrel rendelkező nemzeti igazságügyi vagy politikai hatóságok általuk kifogásolt határozatai ellen fellebbezési eszközként használhatnak;

R.

mivel elengedhetetlen, hogy a Parlament biztosítsa a tényleges hatáskört, szabályokat, eljárásokat és erőforrásokat saját maga számára annak érdekében, hogy a beérkező petíciókra hatékonyan és kellő időben válaszolhasson;

S.

mivel a petíciós eljárás kedvezően hozzájárulhat a hatékonyabb jogalkotáshoz, nevezetesen azáltal, hogy azonosítja a petíciók benyújtói által jelzett olyan területeket, ahol a hatályos uniós jog elégtelen vagy eredménytelen, tekintettel az adott jogszabály célkitűzéseire, és mivel a hatáskörrel rendelkező jogalkotási bizottság együttműködésével és fennhatósága alatt az ilyen helyzetek az érintett jogszabály felülvizsgálatával orvosolhatók;

T.

mivel a petíciós eljárás emellett jelentős mértékben hozzájárul az olyan esetek azonosításához, ahol a tagállamok nem alkalmazzák megfelelően a közösségi jogot, ami számos esetben azt eredményezi, hogy a Bizottság jogsértési eljárást kezdeményez az EK-Szerződés 226. cikke értelmében;

U.

mivel a jogsértési eljárás célja annak biztosítása, hogy az érintett tagállamot kötelezzék a hatályos közösségi jognak való megfelelésre, emellett pedig a Bizottság mérlegelési jogkörébe tartozik, és a folyamatban a Parlament közvetlen bevonásáról nem rendelkeztek; megállapítva ugyanakkor, hogy a jogsértések hozzávetőlegesen egyharmada kapcsolódik az Európai Parlamenthez benyújtott petíciókban felvetett kérdésekhez;

V.

mivel egy jogsértési eljárás még sikeres kimenetele esetén sem feltétlenül biztosít közvetlen jogorvoslatot az egyes petíciók benyújtói által felvetett problémák vonatkozásában, és mivel ez aláássa a polgárok abba vetett bizalmát, hogy az európai intézmények képesek megfelelni várakozásaiknak;

W.

mivel 2007-ben, amikor a Petíciós Bizottság taglétszámát 25-ről 40-re emelték, a Parlament 1 506 petíciót vett nyilvántartásba (ami 2006-hoz képest 50 %-os növekedést jelentett), amelyek közül 1 089 petíciót nyilvánítottak elfogadhatónak;

X.

rögzítve, hogy 2007-ben összesen 159 petíció benyújtója vett részt a Petíciós Bizottság ülésein, nem számítva sok más személyt, akik az eljárás megfigyelése céljából voltak jelen;

Y.

mivel hat tényfeltáró látogatást szerveztek 2007-ben Németországba, Spanyolországba, Írországba, Lengyelországba, Franciaországba és Ciprusra, amelyek eredményeként jelentéseket készítettek és ajánlásokat tettek, amelyeket ezt követően megküldtek valamennyi érdekelt félnek és különösen a petíciók benyújtóinak;

Z.

mivel kilenc teljes bizottsági ülést szerveztek, amelyeken több mint 500 egyedi petíciót vitattak meg, a Bizottság képviselőinek értékes hozzájárulásával, és valamennyi petíció benyújtóját tájékoztatták az eredményről;

AA.

mivel az uniós polgárok számára a petíciós eljárásban tapasztaltak alapján a kiemelt területek a következők: a környezet és annak védelme, ideértve a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv, a vízügyi keretirányelv, az ivóvízről szóló irányelv, a hulladékról szóló irányelv, az élőhelyvédelmi irányelv, a madárvédelmi irányelv, a pénzmosásról szóló irányelv és mások hiányosságait, és ideértve a szennyezéssel és az éghajlatváltozással, az egyéni és a magántulajdonhoz való joggal, a pénzügyi szolgáltatásokkal, a munkavállalók szabad mozgásával és jogaival – ideértve a nyugdíjjogosultságokat és egyéb szociális rendelkezéseket –, az áruk szabad mozgásával és adóztatásával, a szakmai képesítések elismerésével és a letelepedés szabadságával kapcsolatos aggályokat, valamint az állampolgárság, a nemi vagy kisebbségi hovatartozás alapján történő megkülönböztetésre vonatkozó állításokat;

AB.

mivel a petíciók tárgya és megvizsgálásuk 2007-ben fontos aktuális kérdésekre terjedt ki, ideértve az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleség csökkenését, a vízkészletek szűkösségét, a pénzügyi szolgáltatások szabályozását és az Európai Unió energiaellátását;

AC.

figyelemmel arra, hogy tartós és konstruktív kapcsolat áll fenn a polgároknak az uniós intézmények állítólagos hivatali visszaéléseivel kapcsolatos panaszait kivizsgálni hivatott európai ombudsman és a Petíciós Bizottság között, amely rendszeres időközönként jelentést tesz a Parlamentnek az ombudsman éves jelentéséről vagy különjelentéseiről, amelyek az ombudsman fellépésének legvégső eszközei, amennyiben ajánlásait nem követik, és amelyekből 2007-ben egy készült;

AD.

mivel az illetékes bizottság által 2005 júniusában egy, az ombudsman részéről a Parlamentnek címzett, az Európai Csalás Elleni Hivatalon belüli hivatali visszaélésről szóló különjelentésre vonatkozó jelentés elkészítésére irányuló engedélyre vonatkozóan benyújtott kérelmet az elnökök értekezlete 2007. november 15-én határozatával elutasította;

AE.

tekintettel a jövőbeli fejleményekre, amelyek tovább fokozzák az uniós polgároknak az Európai Unió tevékenységeiben és munkájában való részvételét, nevezetesen a Lisszaboni Szerződésben foglalt „polgári kezdeményezés” bevezetésével, amely – a 27 tagállam által történő ratifikálása esetén – számos tagállamból több mint egymillió egyén számára teszi lehetővé az új jogszabályra való javaslattételt, és amelynek érdekében egyedi eljárásokat kell bevezetni a Bizottság – amelyhez az ilyen kezdeményezéseket először címezni kell –, valamint az Európai Parlament és a Tanács részvételével;

AF.

mivel ha a Petíciós Bizottság ténylegesen és hatékonyan működik, az világos jelzést ad az állampolgárok számára arról, hogy jogos aggodalmaikat figyelembe veszik, illetve hiteles kapcsolatot teremt a polgárok és az EU között, ellenben ha elfogadhatatlan késedelmek tapasztalhatók, a tagállamok pedig nem hajlandók végrehajtani az ajánlásokat a közösségi joggal összhangban, akkor ez csak növeli az EU és a polgárai közötti szakadékot, illetve sok esetben csak megerősíti a demokratikus deficit létezésével kapcsolatos álláspontjukat;

AG.

mivel 2007 folyamán a Petíciós Bizottság tagjai számára hasznos volt az e-Petíciós adatbázis és kezelési eszköz komoly fejlesztése, amelynek kidolgozására a titkárság és az informatikai szolgálat együttműködésével került sor, és amely a Petíciós Bizottság és a képviselőcsoportok valamennyi tagja számára közvetlen hozzáférést biztosít minden petícióhoz és kapcsolódó dokumentumhoz, ezáltal fejlesztve azon képességüket, hogy hatékonyan szolgálják a petíciók benyújtóinak igényeit;

AH.

megállapítva mindazonáltal, hogy a Parlamentnek nem sikerült a Petíciós Bizottság munkájáról szóló előző évi állásfoglalásban kért erőforrásokat biztosítani a petíciós eljárás internetes eszközeihez szükséges fejlesztésre, valamint a Parlament eljárási szabályzata 192. cikke (2) bekezdésének érvényt szerezni, amelynek értelmében egy elektronikus nyilvántartást „készítenek, amelyben a polgárok a petíciót benyújtó személyt támogatásukról biztosíthatják azáltal, hogy a saját elektronikus aláírásukat az elfogadhatónak nyilvánított és a nyilvántartásba felvett petícióhoz mellékelik”;

AI.

mivel fontos, hogy az uniós polgárokat megfelelően tájékoztassák a Petíciós Bizottság munkájáról, ahogy egy új Parlament megszavazására készülnek a 2009 júniusára tervezett következő európai választásokon;

1.

üdvözli a Petíciós Bizottság, valamint a Bizottság szolgálatai és az ombudsman közötti szoros együttműködést és a két intézmény közötti együttműködő környezetet, mivel mindkettő az uniós polgárok problémáinak megválaszolására törekszik; határozott meggyőződése azonban, hogy kiemelten kell kezelni annak lehetővé tételét, hogy maga a Petíciós Bizottság tovább bővíthesse független vizsgálati lehetőségeit, különösen titkárságának és jogi szakértelmének megerősítése útján; vállalja, hogy a petíciók vizsgálatára szolgáló időkeret, a petíciók elfogadhatósága, a petíciók vizsgálata és nyomon követése, a Petíciós Bizottság üléseinek szervezése, az egyes petíciók által esetlegesen érintett többi parlamenti bizottsággal folytatott együttműködés, valamint a bizottsági kezdeményezések, például a tényfeltáró küldöttségek tekintetében tovább javítja a Petíciós Bizottság belső eljárásait annak érdekében, hogy még egyszerűbbé váljon a petíciós eljárás;

2.

hangsúlyozza, hogy az Alapjogi Charta független kötelező erejét kimondó Lisszaboni Szerződés teljes körű ratifikálása esetén elismerik majd az Alapjogi Charta jogi hatályát, valamint kiemeli, hogy külön intézkedéseket kell hozni annak megállapítására, hogy milyen hatást gyakorol majd mindez a polgárok jogaira, és ennek következtében a Petíciós Bizottság munkájára és hatáskörére;

3.

ismételten felhívja a főtitkárát, hogy haladéktalanul vizsgálja felül a Parlament weboldalán található „polgárok portálját” azzal a céllal, hogy növelje a portál láthatóságát a petícióhoz való joggal összefüggésben, továbbá annak érdekében, hogy a polgárok számára biztosítsák az eszközöket ahhoz, hogy a petíciókat támogatásuk kifejezéseként elektronikus aláírásukkal láthassák el, az Eljárási Szabályzat 192. cikkének (2) bekezdésében foglaltak alapján; szorgalmazza, hogy a Polgárok Portáljának biztosítania kell az interoperabilitást annak érdekében, hogy a polgárok e tekintetben egyenlő hozzáférési jogokat élvezhessenek;

4.

úgy ítéli meg, hogy a petíciók nyilvántartásba vételére irányuló jelenlegi eljárás szükségtelen késedelmet okoz azok kivizsgálásában, és aggasztónak találja, hogy ez esetlegesen azt a benyomást keltheti, hogy a petíciók benyújtói iránt nem tanúsítanak kellő érzékenységet; sürgeti ezért főtitkárát, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket arra vonatkozóan, hogy a petíciók nyilvántartásba vételének feladatát az elnökség főtitkárságáról az illetékes bizottság titkárságára ruházzák át;

5.

felszólít a Parlament és a Bizottság közötti tárgyalások kezdeményezésére annak érdekében, hogy javítani lehessen a panaszok kapcsán általuk végzett munka koordinálását, megkönnyítve, egyszerűsítve, valamint hatékonyabbá, átláthatóbbá és gyorsabbá téve a panaszeljárásokat; felkéri a főtitkárt, hogy hat hónapon belül tegyen jelentést erről a Petíciós Bizottságnak;

6.

támogat egy olyan eljárási formalizálást, amelynek révén a belső piacot érintő petíciók a SOLVIT hálózathoz kerülnek, a gépjárműadókhoz, a szakmai képesítések elismeréséhez, a letelepedési engedélyekhez, a határellenőrzéshez, valamint az oktatáshoz való hozzáféréshez hasonló, a belső piaccal kapcsolatos petíciók vizsgálatára fordított petíciós eljárás jelentős lerövidítése végett, egyúttal megőrizve a Parlament jogát a kérdés kivizsgálására, amennyiben a SOLVIT révén nem sikerül kielégítő megoldást találni;

7.

megismétli, hogy jobban be kell vonni a Tanácsot és a tagállamok állandó képviseleteit a Petíciós Bizottság tevékenységeibe, és sürgeti ezeket, hogy a polgárok érdekében növeljék jelenlétüket és részvételüket;

8.

úgy véli, hogy a Petíciós Bizottság titkárságának megerősítése, valamint az e-Petíciós rendszer kifejlesztése tekintetében egy olyan informatikai berendezés bevezetése – amelynek segítségével a petíciók benyújtói naprakész módon nyomon követhetik petíciójuk sorsát, többek között rendszeres állapotfrissítéssel és kiegészítő információ lekérésével – hozzájárul az átláthatóbb és hatékonyabb folyamathoz; megállapítja, hogy egy ilyen intézkedés az európai polgárok elvárásainak jobban megfelelne, ugyanakkor a Parlamentre valamint a Petíciós Bizottságra háruló intézményi felelősség jobb végrehajtását segítené elő;

9.

felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben vegye figyelembe a Petíciós Bizottság ajánlásait, amikor döntéseket hoz a tagállamok elleni jogsértési eljárások elindításáról, és megismétli arra irányuló kérését, hogy a Petíciós Bizottságot a Bizottság közvetlenül és hivatalosan értesítse, ha olyan jogsértési eljárást indítanak, amely egy, a Petíciós Bizottság által vizsgált petícióhoz kapcsolódik;

10.

ezzel kapcsolatban megismétli, hogy a Petíciós Bizottság az európai polgárok és lakosok előtt ellátott reprezentatív jelleggel, valamint intézményi szerepkörrel és kötelességgel bír;

11.

aggodalmának ad hangot a Bizottság szolgálatai és a Bíróság által a jogsértési ügyek lezárásához olyan esetekben igénybe vett túl hosszú idő miatt, amikor és amennyiben a Bíróság is bevonásra kerül, és – felismerve, hogy ez gyakran az érintett tagállami közigazgatáson belüli lassú és gyakran szándékos akadályoztatás eredménye – felhív szigorúbb határidők bevezetésére; kételyeinek ad hangot az úgynevezett „horizontális jogsértési eljárások” (egy irányelv egy tagállamon belüli többszöri alkalommal és helyen történő megsértése) hatékonysága tekintetében, amelyek befejezése hosszabb időt vesz igénybe; felhív a jogsértési eljárás annak érdekében történő felülvizsgálatára, hogy biztosítható legyen a közösségi jogszabályok alkalmazásának nagyobb mértékű tiszteletben tartása;

12.

felhívja az érintett intézményeket, hogy megfelelőbben használják ki ezt az eljárást a közösségi jog teljes körű tiszteletben tartásának eszközeként, és mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az alkalmazott eljárások lassúsága és a valós probléma zavarossága gyakorta vezet a közösségi jog tagállamok által történő tényleges megsértéséhez, amelyek ily módon büntetlenül tevékenykedhetnek, a Parlamenthez petíciót benyújtó és közvetlenül érintett helyi közösségek érdekeivel ellentétesen;

13.

problémásnak tekinti, hogy a közösségi jog jelenlegi figyelemmel kísérési rendszere lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a megfelelést mindaddig halogassák, amíg elkerülhetetlenné nem válik a pénzügyi szankció kiszabása, és mindemellett továbbra is elkerüljék a múltbeli szándékos jogsértések miatt történő felelősségre vonást, továbbá hogy a polgárok láthatólag gyakran nem férnek hozzá megfelelően a nemzeti szintű igazságszolgáltatáshoz és jogorvoslathoz, még akkor sem, amikor a Bíróság úgy ítélkezett, hogy egy tagállam elmulasztotta a polgárok közösségi jog szerinti jogainak tiszteletben tartását,

14.

javasolja, hogy biztosítsanak prioritást a Petíciós Bizottság valamennyi szempontból hatékony és eredményes működéséhez, mivel ez a polgárai felé való elkötelezettség olyan valós és kézzelfogható jele, amely azt jelzi, hogy az EU jogos aggodalmaikra akar és képes reagálni;

15.

aggodalmának és megdöbbenésének ad hangot amiatt, hogy a petíciók benyújtói arról számolnak be, hogy a petíciójuk tartalmát tekintve a Petíciós Bizottságtól kapott támogatás ellenére is túl gyakran szembesülnek komoly nehézségekkel bármiféle kártérítés megszerzése terén az érintett hatóságoktól és nemzeti bíróságoktól; véleménye szerint ezt a rendszerszintű hiányosságot tovább kell vizsgálni, különösen mivel az a pénzügyi szolgáltatások ágazatát is érinti, amint az a vizsgálóbizottság által az Equitable Life összeomlásával kapcsolatban végzett vizsgálat eredményeivel összefüggésben is megfigyelhető, amely vizsgálat a Parlamenthez beérkező petíciókon alapult, és amely eredményekről 2007-ben készült jelentés;

16.

üdvözli a tényt, hogy 2007-ben a Bizottság és a Bíróság gyorsan cselekedett – közbenső végzés útján is – annak érdekében, hogy megakadályozza az élőhelyvédelmi irányelv értelmében védettséget élvező, Rospuda-völgyben elhelyezkedő területnek a Via Baltica közúti folyosó által történő közelgő elpusztítását, amely ügyben a Petíciós Bizottság külön független vizsgálatot és tényfeltáró látogatást végzett, valamint egyedi ajánlásokat tett; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy több ilyen példára nem került sor;

17.

sürgeti a Bizottságot, hogy a környezetvédelmi politikával kapcsolatos petíciók és panaszok kezelésekor – amely az egyik fő problémát jelenti a petíciók EU-beli benyújtóinak – álljon nagyobb mértékben készenlétben a közösségi jogsértések megelőzésére; megállapítja, hogy az „elővigyázatosság elve” nem rendelkezik elegendő gyakorlati jogi hatállyal, valamint hogy azt túl gyakran hagyják figyelmen kívül az illetékes hatóságok a tagállamokban, amelyek pedig kötelesek az EK-Szerződést alkalmazni;

18.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Petíciós Bizottság nem kap támogatást a Bizottságtól, amikor – különösen a tényfeltáró látogatások eredményeként – egyértelműen bizonyítható, hogy a polgárok Szerződésben foglalt jogait nem tartják tiszteletben vagy hogy a jogszabályokat nem alkalmazzák, és felhív új eljárások bevezetésére, amelyek alapján a Parlament az ilyen eseteket közvetlenül az Európai Bíróság elé utalhatja;

19.

teljes mértékben elismeri, hogy a Szerződésben elismert petíciós eljárás elsődleges célja mindenesetre a bíróságon kívüli jogorvoslat és megoldások biztosítása az uniós polgárok politikai eljárás útján felvetett problémáira, és ezzel kapcsolatosan üdvözli annak tényét, hogy számos esetben értek el kielégítő eredményeket;

20.

elismeri továbbá, hogy számos esetben nem lehet kielégítő megoldást találni a petíciók benyújtói számára, magában az alkalmazandó közösségi jogszabályban azonosított hiányosságok miatt;

21.

felhívja az illetékes jogalkotó bizottságokat, hogy az új vagy felülvizsgált jogszabályok előkészítése és az ezekről folytatott tárgyalások során szenteljen különös figyelmet a petíciós folyamat során ismertetett problémáknak;

22.

felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon jobban a kohéziós alapok olyan uniós területeken történő felhasználásával, ahol a nagy infrastrukturális projektek komoly hatást gyakorolnak a környezetre, és sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy az uniós alapokat a fenntartható fejlődésre irányítsák a helyi közösségek érdekeinek megfelelően, mivel e közösségek egyre nagyobb számban nyújtanak be petíciót a Parlamenthez, kifogásolva, hogy az említett kiemelt területeket a regionális és helyi hatóságok nem mindig tartják tiszteletben; üdvözli az e tekintetben a Költségvetési Ellenőrző Bizottság és a Számvevőszék által folytatott munkát;

23.

megállapítja, hogy a beérkező – kiváltképpen az új tagállamok polgárai által benyújtott – petíciók közül egyre több foglalkozik az ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdésével, jóllehet ez a tárgy alapvetően továbbra is nemzeti hatáskörbe tartozik; sürgeti az érintett tagállamokat annak biztosítására, hogy a rendszerváltozás eredményeként fennálló tulajdonjogokról szóló jogszabályaik teljes mértékben összhangban álljanak a Szerződés előírásaival és az emberi jogokról szóló európai egyezmény rendelkezéseivel, amint azt a Lisszaboni Szerződéssel módosított EU-Szerződés 6. cikke is előírja; hangsúlyozza, hogy az e tárgyban beérkezett petíciók nem a tulajdonlás rendszerével, hanem a jogszerűen szerzett ingatlanhoz való joggal kapcsolatosak; e tekintetben sürgeti a Bizottságot, hogy legyen különösen éber nemcsak a jelenlegi tagállamokkal kapcsolatban, hanem a tagjelölt országokkal folytatott tárgyalások során is;

24.

megerősíti elkötelezettségét az uniós polgárok jogszerűen szerzett magántulajdonhoz való jogának elismerése iránt, és elítél minden olyan kísérletet, amely a családoknak a vagyonuktól megfelelő eljárás, kellő kártérítés vagy a személyes integritás tiszteletben tartása nélkül történő megfosztására irányul; megállapítja, hogy e tárgyban növekvő számban nyújtottak be petíciót, különösen Spanyolország tekintetében 2007-ben, és tudomásul veszi a Petíciós Bizottság által a probléma harmadízben történő kivizsgálása céljából folytatott tényfeltáró látogatásról készült jelentést és ajánlásokat; megállapítja, hogy a közbeszerzési irányelvek tekintetében még mindig nem zárultak le a folyamatban lévő jogsértési eljárások;

25.

tudomásul veszi továbbá a Petíciós Bizottság által a Loiret-ben (Franciaország) 2007-ben folytatott tényfeltáró látogatást követően megfogalmazott kritikát, és különösen kéri a francia hatóságokat, hogy lépjenek fel határozottan az olyan uniós irányelveknek való megfelelés biztosítása érdekében, amelyek megsértése felmerülhet, amennyiben sor kerül a Loire folyó feletti hidak megépítésére tervezett egyes projektek végrehajtására, figyelemmel arra, hogy a Loire völgye nem csak az élőhelyvédelmi irányelv és a madárvédelmi irányelv alapján élvez védettséget, hanem az UNESCO világörökség része és Európa egyik utolsó fennmaradó vadvízi rendszere is egyben;

26.

folyamatos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Írországban nem hajtják végre az ivóvízről szóló irányelv rendelkezéseit, és nem végeztek vizsgálatot egy Lismullinban, az M3-as autópálya tervezett nyomvonalán Tara közelében (Meath megye) található műemlék eltávolításáról szóló 2007. évi határozathoz, ami ahhoz a bizottsági határozathoz vezetett, hogy Írország ellen keresetet indítson a Bíróság előtt arra hivatkozva, hogy Írország tágan értelmezi a nemzeti műemlékek eltávolítását bizonyos, a lismullinihoz hasonló körülmények esetében és ez nem felel meg teljesen a 85/337/EGK irányelv (2) követelményeinek, valamint a limericki helyi közösségeket sújtó problémák, és a Petíciós Bizottság által 2007-ben Írországban folytatott tényfeltáró látogatásról szóló jelentésben foglalt egyéb kérdések miatt; megállapítja, hogy e kérdések közül több esetében jogsértési eljárás van folyamatban;

27.

tudomásul veszi a lengyelországi tényfeltáró látogatásról készült jelentést, amelyben ajánlásokat tettek a Rospuda-völgy és Európa utolsó őserdejének védelmét illetően; sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is működjön együtt a lengyel hatóságokkal a Via Baltica közúti hálózat és vasúti hálózat alternatív nyomvonalának kidolgozása érdekében a Petíciós Bizottság jelentésében foglalt ajánlások szerint, továbbá ösztönzi a Bizottságot, hogy biztosítson finanszírozást az augustowi közúti rendszerre nehezedő nyomás enyhítésére oly módon, hogy az védje a helyi lakosságot és megóvja a térség környezetét;

28.

tudomásul veszi a Petíciós Bizottság elnöke és tagjai által Cipruson 2007 novemberében folytatott tényfeltáró látogatást; sürgeti az érintett feleket, hogy folytassák egy tárgyalásos megoldásra irányuló erőfeszítéseiket a petíció benyújtóinak kiemelt problémáit illetően, különös tekintettel Famagusta lezárt szakaszára, amelyet vissza kell szolgáltatni jogos tulajdonosainak és üdvözli a tényt, hogy az új erőfeszítések keretében a ciprusi probléma megoldására mindkét ciprusi fél folyamatosan tárgyalásokat folytat; hangsúlyozza továbbá, hogy fontos az ENSZ Biztonsági Tanács 550 (1984) számú állásfoglalásának haladéktalan végrehajtása, amely kötelezettséget vállal aziránt, hogy Famagusta városát jogos lakosainak kell visszaadni;

29.

megállapítja, hogy a Petíciós Bizottság egyre több petíciót és levelet kap a gyermekfelügyelet legérzékenyebb kérdéseit illetően, amely területen különösen nehéz az intézkedés, például a német Jugendamttal kapcsolatos petíciók esetében, továbbá mivel számos esetben a bíróságok is részesei az ügynek, valamint azért, mert az eltérő uniós országokból származó szülők eseteit kivéve az EU nem igazán rendelkezik hatáskörrel a beavatkozáshoz;

30.

megállapítja, hogy 2007-ben a petíciók brit állampolgárságú benyújtói közül sokan, akiknek tulajdonát a brit vám- és jövedéki hatóságok elkobozták, még mindig nem jutottak jogorvoslathoz, jóllehet a Bizottság leállította az Egyesült Királyság ellen az áruk szabad mozgását lehetővé tevő, Szerződésben foglalt kötelezettségek elmulasztása miatt indított jogsértési eljárást; sürgeti a brit hatóságokat, hogy keressenek méltányos megoldást, ideértve az ajándékként történő kifizetéseket is a petíciók azon benyújtói számára, akik súlyos pénzügyi károkat szenvedtek, mielőtt a hatóságok felülvizsgálták gyakorlataikat, és a Bizottság szerint a vonatkozó irányelvek szerint kezdtek eljárni;

31.

megállapítja továbbá annak tényét, hogy Görögországban a vámhatóságok különleges intézkedésként továbbra is elkobozzák az ideiglenesen külföldön tartózkodott, Görögországba külföldi rendszámtáblát viselő gépjárművel visszatérő görög állampolgárok gépjárműveit, akik közül sokakat vádolnak csempészéssel, ügyükben pedig nem folyik megfelelő eljárás, és amiről a Petíciós Bizottság előzetesen jelentést tett a Parlamentnek; sürgeti a görög hatóságokat, biztosítsanak kártérítést a szóban forgó eljárás áldozataivá vált petíciók benyújtói számára; figyelembe veszi az Európai Bíróság C-156/04 (2007.6.7.) döntését, mely jelen esetben elégségesnek tartja a görög hatóságok által nyújtott magyarázatok legtöbbjét; üdvözli az általuk – a fent említett döntésben kiemelt hiányosságok orvoslása érdekében – elfogadott új törvények végrehajtását;

32.

helyteleníti annak tényét, hogy a leghosszabb ideje le nem zárt petíciók közül a „Lettori”-ügy – az olaszországi idegennyelvtanárok ügye – továbbra is megoldatlan, a Bíróság két határozata, valamint a Bizottság és a Petíciós Bizottság részéről a tanárok ügyére és panaszaira vonatkozóan nyújtott támogatás ellenére; sürgeti az olasz hatóságokat és az egyes érintett egyetemeket – ideértve többek között Genovát, Padovát és Nápolyt is –, hogy intézkedjenek annak érdekében, hogy méltányos megoldás születhessen e jogszerű követelések tekintetében;

33.

megállapítja, hogy a Petíciós Bizottság által 2007-ben vizsgált petíciók között szerepelt – bár azt eredetileg 2006-ban terjesztették elő – az úgynevezett „egyetlen székhely”-ről szóló petíció, amelyet 1,25 millió uniós polgár támogatott, és amely arra hívott fel, hogy a Parlament egyetlen székhellyel rendelkezzen Brüsszelben; megállapítja, hogy 2007 októberében az elnök a petíciót visszautalta a Petíciós Bizottsághoz, amely ezt követően felkérte a Parlamentet, hogy ismertesse véleményét a kérdésben, figyelemmel arra, hogy az intézmény székhelyére vonatkozóan a Szerződés rendelkezései irányadók, valamint hogy az ügyben a tagállamok feladata dönteni;

34.

úgy határoz, hogy a következő jogalkotási időszakra felülvizsgálja a Petíciós Bizottság valamennyi hivatalos uniós nyelvre lefordított elnevezését annak biztosítása érdekében, hogy az elnevezés érthető módon kifejezze a Bizottság jellegét, mivel láthatólag egyes nyelvek esetében ez jelenleg nem áll fenn, valamint hogy kihangsúlyozza a részvételi demokrácia elemét a petícióhoz való jogon belül; javaslata szerint a „Polgári Petíciók Bizottsága” kifejezés könnyebben érthető lenne;

35.

aggasztja az egy tagállamon belül nem honosként élő vagy kisebbségi státusszal rendelkező európai polgárok által a választói névjegyzékbe való felvételt illetően tapasztalt problémákkal kapcsolatban beérkező petíciók száma, sürgeti valamennyi tagállamot, hogy szenteljen különös figyelmet az összes uniós polgár és jogosult uniós lakos rendelkezésére álló lehetőségeknek annak érdekében, hogy a következő európai választásokon sor kerülhessen teljes körű részvételük biztosítására;

36.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak és a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, petíciós bizottságaiknak és nemzeti ombudsmanjaiknak vagy hasonló illetékes szerveiknek.