14.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 8/1

A.

mivel a történelem során az ENSZ már másodszor szervez nemzetközi konferenciát a fejlesztésfinanszírozásról, ezúttal 2008. november 29. és december 2. között Dohában, azzal a céllal, hogy az állam- és kormányfőket és a fejlesztési miniszterek mellett a pénzügyminisztereket, valamint a nemzetközi pénzügyi szervezetek, a magánszférához tartozó bankok és vállalkozások, valamint a civil társadalom képviselőit összehívva megvizsgálják a mmonterrey-i konferencia óta tett előrelépéseket;

B.

mivel a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében nagymértékben megnövelt finanszírozásra van szükség;

C.

mivel a fejlesztésfinanszírozást úgy kell meghatározni, mint a világ fejlesztési szükségleteire és a globális bizonytalanságokra adott válaszok leginkább költséghatékony módját;

D.

mivel minden eddiginél égetőbb szükség van megfelelően kiszámítható és fenntartható pénzügyi erőforrásokra, tekintettel különösen az éghajlatváltozás és annak következményei – beleértve a természeti katasztrófákat és a fejlődő országok különös sérülékenységét – által okozott kihívásra;

E.

mivel az EU a világ legnagyobb segélynyújtója, a nemzetközi pénzügyi intézmények egyik fő részvényese és a fejlődő országok legfontosabb kereskedelmi partnere;

F.

mivel az EU vállalta, hogy egy világosan megszabott és kötelező érvényű időkereten belül 2010-ig eléri a GNI 0,56 %-ának, 2015-re pedig a GNI 0,7 %-ának megfelelő célkitűzést;

G.

mivel, ha a tagállamok hivatalos fejlesztéstámogatásának szintjei a jelenlegi tendenciáknak megfelelően alakulnak, akkor egyes tagállamok 2010-re nem fogják teljesíteni a GNI 0,51 %-ának (az EU-15, azaz a 2004-es bővítés előtti EU-t alkotó tagállamok esetében), illetve a GNI 0,17 %-nak (az EU-12, azaz az EU-hoz 2004. május 1-jén és 2007. január 1-jén csatlakozott tagállamok esetében) megfelelő kötelezettségvállalásukat;

H.

mivel az Afrikának nyújtott programozható segély egyre növekszik, annak ellenére, hogy a hivatalos fejlesztéstámogatás 2007-ben általában véve csökkent;

I.

mivel a közelmúltban jelentős új fejlesztési kihívások merültek fel, beleértve az éghajlatváltozást, az árupiacok és különösen az élelmiszer- és az olajpiac strukturális változásait és a dél-dél együttműködés fontos új trendjeit, köztük az afrikai infrastruktúra számára nyújtott kínai támogatást és a Brazil Fejlesztési Bank (BNDES) által Latin-Amerikában végzett hitelezési tevékenységeket;

J.

mivel számos fejlődő országban a pénzügyi szolgáltatások – számos tényező eredményeként, ideértve a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó korlátozásokat, a jogbiztonság és a tulajdonjogok hiányát – nem eléggé fejlettek;

1.

megerősíti a szegénység felszámolása, a fenntartható fejlődés és a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása melletti elkötelezettségét, mint a társadalmi igazságosság és jobb életminőség megteremtésének egyedüli módját a világszerte súlyos szegénységben élő (a definíció szerint kevesebb, mint egy dolláros napi jövedelemmel rendelkező) körülbelül egymilliárd ember számára;

2.

felkéri a tagállamokat, hogy egyértelműen válasszák szét a fejlesztésre és a külpolitikai érdekekre fordított kiadásaikat, és e tekintetben hangsúlyozza, hogy a hivatalos fejlesztéstámogatásnak (ODA) összhangban kell lennie a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága (OECD/DAC) által megállapított hivatalos fejlesztéstámogatási kritériumokkal, továbbá az ODA feltételhez kötöttségének feloldásával kapcsolatos OECD/DAC-ajánlásokkal;

3.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak mindenképpen a legmagasabb szintű koordinációt kell célul kitűznie az egyéb közösségi politikákkal (környezetvédelem, migráció, emberi jogok, mezőgazdaság stb.) való koherencia biztosítása, valamint a munka megkettőzésének és a fellépések közötti ellentmondások elkerülése érdekében;

4.

emlékeztet arra, hogy a fejlődő országokban az élelmiszerárak növekedésével járó drámai következmények kezelésére irányuló azonnali és szükséges uniós intézkedéseket nem a monterreyi konszenzus által előírt pénzügyi erőfeszítések részeként kell értelmezni és kivitelezni; ezért várakozással tekint a Bizottság konkrét javaslatára a szükséghelyzeti alapok felhasználására vonatkozóan;

5.

hangsúlyozza, hogy az egyes partnerországokban tapasztalható kiterjedt és aránytalan adminisztratív teher csökkenti a fejlesztési segély hatékonyságát; tart attól, hogy ez a teher veszélyezteti a millenniumi fejlesztési célok elérését;

6.

megjegyzi, hogy az Európai Uniónak még meg kell találnia a helyes egyensúlyt a fejlesztési segélyekkel kapcsolatos két ellentétes megközelítés között: egyrészről a partnerországokra kell bízni az alapok megfelelő elosztását, és segíteni kell igazgatásaikat az alapok felhasználásához szükséges megfelelő eszközök kifejlesztésében; másrészről a visszaélések vagy a nem hatékony elosztás megakadályozása érdekében meg kell határozni a fejlesztési segélyek felhasználási céljait;

7.

rámutat arra, hogy az EU az összes ODA majdnem 60 %-ával a világ vezető adományozója a hivatalos fejlesztéstámogatás terén, és üdvözli azt a tényt, hogy az EU globális hivatalos fejlesztéstámogatásból való részesedése növekedett az elmúlt években; mindazonáltal felkéri a Bizottságot, hogy a monterreyi konszenzus összes európai adományozó általi nyomon követésének ellenőrzése céljából szolgáltasson egyértelmű és átlátható adatokat arról, hogy az uniós költségvetés mekkora hányadát fordítják uniós fejlesztéstámogatásra; sajnálkozását fejezi ki továbbá amiatt, hogy az EU fejlődő országok részére nyújtott anyagi hozzájárulásának szintje észrevétlen marad, és felkéri a Bizottságot megfelelő és célzott kommunikációs és információs eszközök kifejlesztésére az uniós fejlesztéstámogatás láthatóságának növelése érdekében;

8.

üdvözli azt a tényt, hogy az EU 2006-ra uniós átlagban teljesítette a GNI 0,39 %-ának megfelelő kötelező erejű ODA célkitűzését, de megjegyzi, hogy az EU által nyújtott támogatás a 2006-os 47,7 milliárd euróról (az EU együttes GNI-jának 0,41 %-a) 2007-ben aggasztó módon 46,1 milliárd euróra csökkent (az EU együttes GNI-jának 0,38 %-a), és felkéri a tagállamokat, hogy emeljék meg hivatalos fejlesztéstámogatásuk volumenét, annak érdekében, hogy 2010-ben elérjék a GNI 0,56 %-ának megfelelő megígért célkitűzésüket;

9.

ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok beszámolóiban szereplő ODA többé ne csökkenjen; rámutat arra, hogy ha folytatódik a jelenlegi tendencia, az EU 75 milliárd euróval kevesebbet adományoz a 2005–2010 közötti időszakra ígértnél;

10.

komoly aggályát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok többsége (27-ből 18, különösen Lettország, Olaszország, Portugália, Görögország és a Cseh Köztársaság) képtelen volt növelni hivatalos fejlesztéstámogatásának mértékét 2006 és 2007 között, és hogy emellett még számos országban, például Belgiumban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban drámai, több mint 10 %-os mértékű csökkenés is mutatkozott; felkéri a tagállamokat, hogy kötelezettségvállalásuknak megfelelően teljesítsék hivatalos fejlesztéstámogatási volumenüket; elégedetten állapítja meg, hogy egyes tagállamok (Dánia, Írország, Luxemburg, Spanyolország, Svédország és Hollandia) biztosan elérik 2010-es ODA célkitűzésüket, és bízik abban, hogy ezek a tagállamok fenn fogják tartani hivatalos fejlesztéstámogatásuk magas szintjét;

11.

üdvözli a Bizottság avval kapcsolatos szilárd álláspontját, hogy a tagállamoktól származó fejlesztési támogatásnak mind a mennyiségi, mind a minőségi oldalára koncentrálni kell, és erőteljesen támogatja a Bizottság figyelmeztetését a tagállamok anyagi felajánlásai teljesítésének elmaradása esetén várható súlyosan hátrányos következményekkel kapcsolatban; felhívja a Bizottságot, hogy vesse latba tekintélyét és szakértelmét más magán- és közadományozók meggyőzése érdekében, hogy azok teljesítsék anyagi felajánlásaikat;

12.

komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyes tagállamok későbbre ütemezik hivatalos fejlesztéstámogatásaik növelését, ami a fejlődő országok esetében több mint 17 milliárd eurós nettó veszteséghez vezet;

13.

üdvözli egyes tagállamok azon megközelítését, hogy kötelező erejű, több évre szóló ütemtervet dolgozzanak ki annak érdekében, hogy a hivatalos fejlesztéstámogatások szintjeinek a megemelésével 2015-re elérjék az ENSZ által megszabott 0,7 %-os célkitűzést; kéri azon tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy a lehető leghamarabb tegyék közzé több évre szóló ütemtervüket; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak ezeket a fent említett, Dohában tartandó nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferencia előtt el kell fogadniuk, és teljesíteniük kell kötelezettségvállalásaikat;

14.

megállapítja, hogy a beszámolókban szereplő támogatások szintjének 2007-es csökkenése egyes esetekben a 2006-os számadatoknak az adósságkönnyítések következtében bekövetkezett mesterséges felfutására vezethető vissza; felhívja a tagállamokat, hogy fenntartható módon úgy emeljék meg hivatalos fejlesztéstámogatásuk szintjét, hogy számadataikra összpontosítanak, az adósságkönnyítések adatainak elkülönítésével;

15.

teljesen elfogadhatatlannak tartja a fokozott pénzügyi támogatások vonatkozásában elhangzó gyakori ígéretek és a ténylegesen kifizetett, számottevően alacsonyabb összegek között fennálló eltérést, és aggasztja, hogy egyes tagállamok a segélyezés tekintetében kimerültnek mutatkoznak;

16.

hangsúlyozza, hogy a partnerkormányokkal, a nemzeti parlamentekkel és a civil társadalmi szervezetekkel folytatott konzultáció elengedhetetlen az ODA mértékére és rendeltetésére vonatkozó döntések meghozatalakor;

17.

hangsúlyozza, hogy a segítséget időben kell nyújtani, és elégedetlenségét fejezi ki amiatt, hogy a segítségnyújtás folyamatai gyakran indokolatlan késedelmet szenvednek;

18.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a változó körülményekre, így például az emelkedő élelmiszerárakra adott válaszként fontolóra vegyék az együttműködési segélyek rugalmas folyósítását, az előrelátható támogatás szükségességével együtt, annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a partnerországok számára a tervezést a fenntartható fejlesztés, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és annak hatásainak csökkentése céljából;

19.

határozottan felhív a felelősségteljes hitelezés és finanszírozás alapelveinek egyértelmű tiszteletben tartására, hogy az Equator-elveket követve és azokkal összhangban a gazdasági és környezeti fejlesztés tekintetében fenntarthatóvá tegyék a hitelezést és a finanszírozási műveleteket; felkéri a Bizottságot, hogy vegyen részt ezeknek az elveknek a megszilárdításában, és szorgalmazzon kötelező érvényű intézkedéseket a nemzetközi fórumokon, hogy ezeket az elveket olyan módon ültessék át a gyakorlatba, hogy azoknak a hatóköre kiterjedjen a köz- és a magánszféra új fejlesztési szereplőire is;

20.

teljes mértékben támogatja a fejlődő országok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy adósságaikat hosszú távon fenntartható keretek között tartsák, és végrehajtsák a nagyon súlyosan eladósodott szegény országokra irányuló, a millenniumi fejlesztési célok teljesítése szempontjából kulcsfontosságú kezdeményezést; sajnálatát fejezi azonban ki amiatt, hogy az adósságenyhítési tervek számos országot kizárnak, amelyek számára az adósság továbbra is a millenniumi fejlesztési célok teljesítésének akadálya marad; hangsúlyozza a nemzetközi intézkedések korlátozásának a súlyosan eladósodott szegény országokra vonatkozó kezdeményezés körébe nem tartozó néhány országra való kiterjesztéséről folytatandó mielőbbi nemzetközi vita szükségességét;

21.

felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a „tisztességtelen célokra felvett” vagy törvénytelen adósságok kérdésével, vagyis a felelőtlen, önző érdekből történő, gondatlan vagy tisztességtelen kölcsönzés miatti adósságok kérdésével és a felelős finanszírozás elveivel az adósságenyhítésről zajló két- és többoldalú tárgyalásokon; üdvözli a Bizottságnak a kereskedelmi hitelezők és a keselyűalapok visszafizetésre vonatkozó jogainak bírósági eljárás esetében történő korlátozására irányuló cselekvési felhívását;

22.

felhívja az összes tagállamot, hogy tartsák tiszteletben az adósságfenntarthatósági keretrendszert, és szorgalmazzák annak olyan irányú fejlesztését, amely figyelembe veszi az országok belső adósságát és pénzügyi követelményeit; felhívja valamennyi tagállamot, hogy ismerjék el, hogy a hitelező felelőssége nem pusztán a fenntarthatósági keretrendszer betartására terjed ki, hanem a következőket is magában foglalja:

23.

Sürgeti az EU-t, hogy támogassa azon nemzetközi erőfeszítéseket, amelyek célja egyfajta nemzetközi csődeljárás vagy tisztességes és átlátható választott bírósági eljárás végrehajtása az esetleges jövőbeli adósságválságok hatékony és méltányos kezelése érdekében;

24.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem helyez nagyobb hangsúlyt a belső erőforrások mobilizálására a fejlesztés finanszírozása érdekében, mivel ezek a fejlődő országok nagyobb mértékű autonómiájának forrásai; sürgeti a tagállamokat, hogy teljes körűen vegyenek részt a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára vonatkozó kezdeményezésben (EITI), és szólítsanak fel annak megerősítésére; felhívja a Bizottságot, hogy kérje fel a Nemzetközi Számviteli Standard Testületet (IASB), hogy e nemzetközi számviteli standardok között szerepeltessen országonkénti beszámolási kötelezettséget a multinacionális vállalatok tevékenységeiről, minden ágazatra kiterjedően;

25.

sajnálja, hogy a támogatás hatékonyságáról szóló bizottsági közleménycsomag (COM(2008)0177) nem tesz említést a tőkemenekülésről, mint a fejlődő országok gazdaságát veszélyeztető kockázati tényezőről; rámutat arra, hogy a tőkemenekülés komoly károkat okoz a fejlődő országok fenntartható gazdasági rendszereinek fejlődésében, és rámutat arra, hogy az adókijátszás a fejlődő országoknak minden évben többe kerül, mint amekkora bevételhez a hivatalos fejlesztéstámogatásból jutnak; felkéri a Bizottságot, hogy a monterreyi konszenzus követelményeinek megfelelően foglalja bele politikájába a tőkemenekülést megakadályozó intézkedéseket, ezen belül a tőkemenekülés okainak őszinte elemzését, az adóparadicsomok megszüntetése érdekében, amelyek közül több is az EU-ban található, illetve a tagállamokkal szoros kapcsolatban működik;

26.

megállapítja különösen, hogy a Világbank szerint az említett tőkemenekülés illegális összetevője évente 1 000–1 600 milliárd dollár, amelynek fele a fejlődő országokból érkezik; támogatja a lopott vagyonok befagyasztására és visszaadására irányuló nemzetközi erőfeszítéseket, és kéri azokat a tagállamokat, amelyek ezt eddig elmulasztották, hogy ratifikálják az ENSZ korrupció elleni egyezményét; helyteleníti, hogy nem kerül sor hasonló erőfeszítésekre az adóelkerülés elleni küzdelemben, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az adóinformációk automatikus cseréje elvének globális elterjesztését, kérjék az adóelkerülésről szóló, jelenleg az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának (ECOSOC) szövegezése alatt álló magatartási kódex csatolását a dohai nyilatkozathoz, illetve támogassák az OECD mellett az ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködési szakértői bizottságának az adóelkerülés elleni nemzetközi küzdelem irányítása érdekében kiegészítő forrásokkal is ellátott, valódi kormányközi testületté való átalakítását;

27.

üdvözli a tagállamok által az innovatív finanszírozási mechanizmusokról előterjesztett javaslatokat, és felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg ezeket a könnyű gyakorlati megvalósítás, a fenntarthatóság, az addicionalitás, a tranzakcióköltségek és a hatékonyság mércéjéhez viszonyítva; olyan finanszírozási mechanizmusokat és eszközöket szorgalmaz, amelyek új finanszírozást nyújtanak, és nem kockáztatják a jövőbeli finanszírozás áramlását;

28.

olyan pénzügyi mechanizmusokat és eszközöket szorgalmaz, amelyek a monterreyi konszenzus megállapításaival összhangban megteremtik a magánpénzek bevonásának eszközeit, és hitelgaranciákat vezetnek be;

29.

felkéri a Bizottságot, hogy nagymértékben növelje a fejlődő országokban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és az annak enyhítését szolgáló intézkedések – különösen az éghajlatváltozás elleni globális szövetség – finanszírozását; hangsúlyozza a jelenlegi hivatalos fejlesztéstámogatási pénzmozgásokon túlmenő finanszírozás sürgető szükségességét, mivel a hivatalos fejlesztéstámogatás önmagában nem képes megfelelő támogatást adni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással és az enyhítéssel kapcsolatos intézkedésekre a fejlődő országokban; hangsúlyozza, hogy e célból innovatív finanszírozási mechanizmusokat kell sürgősen kialakítani, például a légi közlekedésre és az olajkereskedelemre kivetett adókat, valamint az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszer (EU ETS) aukciós bevételeinek elkülönítését;

30.

üdvözli a Bizottságnak a globális éghajlat-finanszírozási mechanizmus létrehozására irányuló javaslatát, amelynek alapja az, hogy a támogatást a fejlődő országokban elsődlegesen az enyhítés és az alkalmazkodás finanszírozására fordítsák; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek jelentős pénzügyi kötelezettségvállalásokat a javaslat sürgős végrehajtása érdekében;

31.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az EU ETS-ből befolyó jövőbeli aukciós bevételeknek legalább 25 %-át a fejlődő országokban az éghajlat-változáshoz való alkalmazkodással és annak hatásainak enyhítésével kapcsolatos intézkedések finanszírozására különítsenek el;

32.

felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a kisvállalkozók és mezőgazdasági kistermelők finanszírozáshoz való hozzáférését, hogy ezáltal fokozza az élelmiszer-termelést, és fenntartható megoldást nyújtson az élelmiszerválságra;

33.

felhívja az Európai Beruházási Bankot (EBB), hogy vizsgálja meg egy garanciaalap azonnali létrehozásának lehetőségeit a szegényebb fejlődő országokban a helyi élelmiszer-termelők igényeire szorosan reagáló mikrohitel- és kockázatfedezeti rendszerek támogatására;

34.

üdvözli egy többadományozós nemi alap létrehozására irányuló javaslatot, amelyet az ENSZ indított útjára, és amelyet az ENSZ nőket célzó fejlesztési alapja (UNIFEM) kezel majd, a fejlődő országokban a nemi egyenlőségi szakpolitikák előmozdítása és finanszírozása céljából; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vizsgálják meg és támogassák ezt a nemzetközi kezdeményezést;

35.

felhív a pénzügyi szolgáltatások fejlesztésének ösztönzésére irányuló erőfeszítések megkettőzésére, tekintettel arra, hogy a bankszektor képes a fejlesztés helyi finanszírozását előmozdítani, és emellett egy stabil pénzügyi szolgáltatási szektor a legjobb módja a tőkemenekülés elleni küzdelemnek;

36.

felhív minden érintettet, hogy teljes mértékben értékelje a természeti erőforrásokból származó bevételek hatalmas potenciálját; e tekintetben elengedhetetlennek tartja a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságát; úgy ítéli meg, hogy bár az EITI és a kimberleyi folyamat megfelelő irányba halad, jóval többet kell még tenni a nyersanyag-kitermelő iparágak és bevételeik átlátható irányításának ösztönzése érdekében;

37.

felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a 2008–2009. évi félidős értékelés során foglalja bele az Európai Fejlesztési Alapot az EU költségvetésébe, és hogy fokozza az EU fejlesztéspolitikája és költségvetése egyik fontos elemének demokratikus legitimitását;

38.

tudomásul veszi a fejlődő országoknak a Nemzetközi Valutaalapon (IMF) belüli jobb képviselete érdekében 2008 áprilisában tett első lépést; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az IMF-nél továbbra is vagyonalapú súlyozás érvényesül a szavazati jogok elosztásában; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyilvánítsák ki a kétszeres többség elvén (érintettek/államok) alapuló döntéshozatali rendszer iránti érdeküket a nemzetközi pénzügyi stabilitásért felelős intézményen, az IMF-en belül;

39.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tekintsék a Dohában megrendezendő, a fejlesztésfinanszírozásról szóló nemzetközi nyomonkövetési konferenciát jó alkalomnak arra, hogy bemutassák a millenniumi fejlesztési célok fenntartható megközelítés keretében történő teljesítését célzó fejlesztésre vonatkozó uniós álláspontot;

40.

felhívja a tagállamokat, hogy végezzék el a Világbank gyors és ambiciózus reformját, hogy a világbanki programok által legközvetlenebbül érintettek jobb képviselethez jussanak;

41.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az ENSZ főtitkárának és a Kereskedelmi Világszervezet vezetőinek, az IMF-nek, a Világbank Csoportnak és az ENSZ ECOSOC-nak.