(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2025. június 6-án az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína), a Szaúd-arábiai Királyságból (a továbbiakban: Szaúd-Arábia) és az Amerikai Egyesült Államokból (a továbbiakban: USA, valamint Kínával és Szaúd-Arábiával együttesen: érintett országok) származó 1,4-butándiol (a továbbiakban: BDO) behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés).

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2025. április 24-én az INEOS Solvents SA (a továbbiakban: panaszos vagy INEOS) panaszt nyújtott be. A panaszt a BDO-val foglalkozó, az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazat nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság az (EU) 2025/1718 bizottsági végrehajtási rendelettel (3) (a továbbiakban: a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet) nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalára vonatkozóan.

(4)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett kifejezetten tájékoztatta a panaszosokat, más ismert uniós gyártókat, az érintett országok ismert exportáló gyártóit és hatóságait, az ismert importőröket, a vizsgálat megindításában érintettként ismert szállítókat és felhasználókat, kereskedőket, valamint szövetségeket, és részvételre kérte fel őket.

(5)

A Qore LLC, a BDO egyesült államokbeli gyártója kérelmezte az eljárásban érdekelt félként való nyilvántartásba vételét, mivel állítása szerint az eljárás hatással lehet rá. Az alaprendelet 6. cikkének (7) bekezdése szerint az érdekelt felek az uniós gyártók, a szakszervezetek, az importőrök és exportőrök, valamint képviseleti szervezeteik, a felhasználók és a fogyasztói szervezetek, továbbá az exportáló ország képviselői. Mivel a Qore nem exportált az EU-ba, nem felelt meg az érdekelt fél alaprendeletben meghatározott kritériumainak. A Bizottság ezért elutasította a kérelmét. A Qore és az Egyesült Államok szövetségi kormánya (a továbbiakban: amerikai kormány) előadta, hogy a Bizottságnak az exporttevékenységtől függetlenül el kell fogadnia a Qore-t érdekelt félként, azzal érvelve, hogy ez utóbbi nem követelmény ahhoz, hogy a WTO dömpingellenes megállapodása értelmében érdekelt félnek minősüljön. A Bizottság megjegyezte, hogy a WTO dömpingellenes megállapodásában vagy a WTO ítélkezési gyakorlatában semmi nem mond ellent a Bizottság azon döntésének, hogy megtagadja az érdekelt fél státuszát az Unióba nem exportáló gyártóktól. A dömpingellenes megállapodás 6. cikkének (11) bekezdése előírja, hogy a megállapodás értelmében vett „érdekelt felek” fogalmába a gyártók két kategóriáját kell bevonni: „a vizsgált termék külföldi gyártója” (a dömpingellenes megállapodás 6. cikke (11) bekezdésének i. pontja) és „a hasonló termék gyártója az importáló tagállamban” (a dömpingellenes megállapodás 6. cikke (11) bekezdésének ii. pontja). Mivel a Qore LLC egy hasonló termék külföldi gyártója, nem tartozik a két kategória egyikébe sem. Az amerikai kormány tehát nem bizonyította, hogy a Bizottságnak miért kellene a Qore-t az ezen eljárásra irányadó jog, azaz az alaprendelet alapján érdekelt félként elfogadnia.

(6)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(7)

A Lyondell Chemie Nederland B.V. (a továbbiakban: LYB), a Sahara International Petrochemical Co. (a továbbiakban: Sipchem), a Helm AG (a továbbiakban: Helm), a Qore LLC (a továbbiakban: Qore), a Szaúd-arábiai Királyság kormánya (a továbbiakban: szaúdi kormány) és az amerikai kormány észrevételeket tett a panasszal és a vizsgálat megindításával kapcsolatban.

(8)

A Bizottság először is megjegyezte, hogy az alaprendelet 5. cikkével összhangban megvizsgálta a panaszt, és arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálat megindításához szükséges feltételek teljesültek, azaz a vizsgálat megindításához elegendő bizonyíték áll rendelkezésre.

(9)

Az alaprendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint a panasznak a panaszos részére szokásszerűen rendelkezésre álló információkat kell tartalmaznia. A vizsgálat megindításához szükséges bizonyítási küszöb (az „elegendő” bizonyíték) nem azonos a dömping, a kár vagy az ok-okozati összefüggés fennállásának előzetes vagy végleges megállapításához szükséges bizonyítási küszöbbel. Következésképpen azok a bizonyítékok, amelyek mennyiségüket vagy minőségüket tekintve nem elegendőek a dömping, a kár vagy az ok-okozati összefüggés előzetes vagy végleges megállapításához, elegendők lehetnek a vizsgálat megindításához.

(10)

Az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében egy panasz akkor tekinthető az uniós gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében benyújtottnak, ha először is az azt támogató olyan uniós gyártók, amelyek kifejtették akár támogató, akár ellenző álláspontjukat a panasszal kapcsolatosan, részesedése az uniós gazdasági ágazat által előállított hasonló termék össztermeléséből több mint 50 %, másodszor pedig, ha az azt támogató uniós gyártók részesedése az uniós gazdasági ágazat által előállított hasonló termék össztermeléséből több mint 25 %.

(11)

Az LYB vitatta a panasz támogatottságának mértékére vonatkozó bizottsági elemzést (a továbbiakban: legitimációs elemzés). Konkrétan azt állította, hogy Szaúd-Arábia és az USA tekintetében nem kellett volna megindítani a vizsgálatot, mivel a panaszos nem teljesítette az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése szerinti legitimációs követelményt, mivel az LYB önmagában az érintett termék termelésének több mint felét adta azon uniós gyártók körében, amelyek kifejtették álláspontjukat a vizsgálattal kapcsolatban, és az LYB „semleges” álláspontot képviselt a vizsgálat megindításával kapcsolatban, mivel „[n]em voltak a Szaúd-Arábiából és az USA-ból érkező behozatallal kapcsolatos aggályai”, és „[n]em támogatta a Kínából érkező behozatal vizsgálatát”.

(12)

A Sipchem is azzalérvelt, hogy a vizsgálatot meg kell szüntetni a BDO Szaúd-Arábiából és az USA-ból érkező behozatala tekintetében. A Sipchem konkrétan azt állította, hogy a Bizottság kétszer is tévedett legitimációs elemzésében: először is akkor, amikor a Szaúd-Arábiából és az USA-ból érkező BDO-behozatalra vonatkozó vizsgálat tekintetében az LYB-t semlegesnek ítélte, másodszor pedig, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a panasz megfelel az alaprendelet 5. cikke (4) bekezdésének. A Sipchem ezért arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság jogellenesen indította meg a vizsgálatot a BDO Szaúd-Arábiából és az USA-ból érkező behozatalát illetően, és következésképpen felkérte a Bizottságot, hogy haladéktalanul szüntesse meg azt, kivéve a Kínából érkező behozatalt illetően.

(13)

A szaúdi kormány azt is állította, hogy a panaszos nem bizonyította, hogy a vizsgálati időszakban a BDO uniós termelésének jelentős részét adta, ezért nem felelt meg a legitimációra vonatkozó követelménynek. A szaúdi kormány hangsúlyozta, hogy maga a panaszos jelezte, hogy a vizsgálati időszak alatt az érintett termék uniós össztermelésének 39,1 %-át tette ki. Ebből következik, hogy a másik két uniós gyártó, azaz az LBY és a Novamont álláspontját alátámasztó bizonyítékok hiányában a szaúdi kormány meglátása szerint nem feltételezhető, hogy a legitimációs szakaszban az 50 %-os küszöbértéket elérték.

(14)

A legitimációs elemzést illetően a Bizottság 2025. június 2-án egy feljegyzést fűzött az érdekelt felek számára betekintésre összeállított, a legitimációról szóló aktához (a továbbiakban: a legitimációról szóló feljegyzés). Az elemzés megállapította, hogy a panaszt támogató vállalatok 2024-ben a teljes uniós termelés 45–46 %-át tették ki, hogy egyetlen gyártó sem állt elő ellenvetéssel, és hogy egy gyártó semleges álláspontot képviselt. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy teljesülnek az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdésében foglalt azon feltételek, amelyek alapján úgy tekinthető, hogy a panaszt az uniós gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében kellett benyújtani. Az LYB kifejezetten semleges álláspontot képviselt. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(15)

Másodszor, az LYB szerint az USA-ból érkező behozatalt a Szaúd-Arábiából és a Kínából érkező behozataltól elkülönítve kell kezelni, mivel azokra állítólag nem ugyanazok a versenyfeltételek érvényesek, és ezért nem vonhatók össze az Egyesült Államokból érkező behozatallal. Az LYB szerint i. az USA-ból érkező BDO-behozatalt kizárólag két uniós gyártó, azaz maga az LYB és a BASF végezte; ii. e behozatal nagy részét valószínűleg az uniós gazdasági ágazat általi belső felhasználásra szánták, valamint iii. a fennmaradó volumeneket nem független vevőknek történő közvetlen értékesítés céljából importálták az uniós piacra. A Sipchem hasonló állításokat fogalmazott meg a Szaúd-Arábiából érkező behozatallal kapcsolatban.

(16)

A Bizottság a rendelkezésre álló információk és statisztikák alapján megállapította, hogy a panasz szakaszában teljesültek az érintett országokból érkező behozatalok összesítésének feltételei.

(17)

A panaszban szereplő dömpingkülönbözetekről megállapítást nyert, hogy azok a csekély mértékű szint felett voltak. Amint azt a rendelkezésre álló hivatalos behozatali statisztikák is mutatják, a dömpingelt behozatal volumene nem volt elhanyagolható az összes érintett ország esetében. Ezenkívül a versenyfeltételek is hasonlónak voltak tekinthetők, mivel:

(18)

A Bizottság ezért elutasította azokat az állításokat, amelyek szerint az érintett országokból érkező behozatalokat az eljárás megindításakor nem kellett volna összevonni. Emellett az összesítéssel kapcsolatos észrevételekkel e rendelet 4.3. szakasza („Az érintett országokból érkező behozatal”) foglalkozik.

(19)

Az LYB azzal érvelt, hogy az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárt közvetlenül a Kínából érkező BDO-behozatal okozta. Következésképpen az LYB azzal érvelt, hogy a kínai BDO-ágazat árazási magatartása felelős az uniós gazdasági ágazat helyzetéért. Ennek eredményeként az uniós gazdasági ágazatnak nem volt más lehetősége, mint követni a kínai BDO-ágazat árazási magatartását annak érdekében, hogy ne árassza el az ugrásszerűen megnövekvő kínai BDO-behozatal. Az LYB álláspontja szerint közvetlen időbeli egybeesés volt a BDO Kínából érkező behozatalának 2023. évi ugrásszerű növekedése és az uniós gazdasági ágazat termelésének ezzel párhuzamos, jelentős visszaesése között, amely tendencia 2024-ben, az uniós gazdasági ágazat fellendülésének kezdetekor megfordult. Ami a BDO Kínából érkező behozatalának csökkenését illeti, az LYB azt állította, hogy az nem a kínai gazdasági ágazat dömpingtevékenységében bekövetkezett szisztematikus változás volt, hanem a BASF azon döntésének tudható be, hogy elidegeníti a kínai közös vállalkozásait. Az LYB konkrétan azt állította, hogy a kínai behozatal csökkenése a 2023-ban és 2024-ben az USA-ból érkező viszonylag stabil behozatallal párosult, mivel a kieső kínai ellátás ellensúlyozása érdekében a BASF-nek az USA-ból importált BDO-hoz kellett folyamodnia. Az LYB azonban hangsúlyozta, hogy ez a tendencia mesterséges volt, mivel a BASF az USA-ból importált BDO-t kizárólag belső felhasználásra használta fel.

(20)

A Bizottság nem vitatja, hogy a Kínából érkező dömpingelt behozatal és a kínai árképzési magatartás hozzájárult az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz. A benyújtott panasz alapján azonban nem lehetett azt a következtetést levonni, hogy csak a kínai behozatal volt hibás. A panasz elegendő bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy az USA-ból és Szaúd-Arábiából származó behozatal milyen szerepet játszott az uniós gazdasági ágazatot ért kárban, például az Unióba irányuló behozatal volumenének és piaci részesedésének jelentős növekedését, amely a panaszban figyelembe vett időszakban párosult az USA-ból és Szaúd-Arábiából érkező behozatal árainak jelentős és folyamatos csökkenésével. Ezenfelül a panasz alapján a Bizottság áron aluli értékesítés, áralákínálást és az érintett országokból származó dömpinget is megfigyelt. Végezetül ezeket az észrevételeket a Bizottság a kárfelmérés és az ok-okozati összefüggés részeként tovább elemezte.

(21)

Az LYB azt állította, hogy az USA-val szembeni dömpingellenes intézkedések közvetlenül sértenék az uniós érdeket, mivel az LYB az USA által biztosított BDO-ellátást „az uniós gazdasági ágazat létfontosságú utánpótlási vonalának” tekintette, mivel az szorosan beépült az uniós gyártásba, és a BASF esetében belső felhasználásra szolgált, az LYB esetében pedig kivételes körülmények között segített fedezni a kieső termelést. A Qore azt állította, hogy az USA-ból érkező BDO-behozatalra vonatkozó dömpingellenes intézkedések bevezetése kárt okozna az uniós downstream felhasználóknak. Az érintett termék egyik uniós felhasználója, a Chimica Organica Industriale Milanese S.p.a. (a továbbiakban: COIM) hasonló állításokat fogalmazott meg, nevezetesen azt, hogy az intézkedések bevezetése ellentétes lenne az Unió érdekével, mivel i. negatív hatást gyakorolna a Kínából származó adipinsavra kivetett lehetséges dömpingellenes vámokkal való kumuláció miatt, ii. kárt okozna az uniós downstream ágazatnak, iii. az uniós felhasználók függővé válnának a panaszostól, valamint iv. hátrányosan érintené az uniós felhasználók pozícióját a harmadik országbeli versenytársakkal szemben. Az uniós érdek állítólagos hiánya miatt a COIM felszólította a Bizottságot, hogy intézkedések bevezetése nélkül szüntesse meg a vizsgálatot.

(22)

Az uniós érdekkel kapcsolatos megfontolások nem relevánsak a vizsgálat megindítása szempontjából. Ezekkel az állításokkal ezért e rendelet 7.3. szakasza („A felhasználók érdekei”) foglalkozik.

(23)

Az LYB azt állította, hogy a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az USA-ból érkező BDO-behozatal gazdasági realitása megfelelően tükröződjön a kárkülönbözet meghatározásakor. Az LYB előadta, hogy a Bizottságnak a kárkülönbözetet az áralákínálási különbözet szintjén kell megállapítania, következésképpen a BDO egyesült államokbeli exportárát nem szabad az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján kiigazítania, és nem képezhet egy „mesterséges és teljesen hipotetikus” (4) uniós határparitásos exportárat. Következésképpen az LYB arra a következtetésre jutott, hogy az ár-összehasonlítást az első független uniós vevő által fizetett tényleges ár használatával kell elvégezni.

(24)

Ez az állítás nem volt releváns a vizsgálat megindítása szempontjából. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(25)

A Qore előadta, hogy i. az uniós gazdasági ágazatot nem érte jelentős kár, ii. a panaszos nem bizonyította, hogy a BDO USA-ból érkező behozatala kárt okozott volna az uniós gazdasági ágazatnak, valamint iii. az áraknak és a volumeneknek panaszban bemutatott tendenciái jobban magyarázhatók az uniós gazdasági ágazat belső döntéseivel, a downstream piac átrendeződéseivel és a költségek által meghatározott volatilitással.

(26)

A Qore nem szolgáltatott bizonyítékot állításának alátámasztására, ezért azok megalapozatlanok voltak. Emellett a panasz alapján elegendő bizonyíték állt rendelkezésre a kárra, például a jelentősen csökkent volumenekre, piaci részesedésekre és értékesítési árakra vonatkozóan, amelyek a dömpingelt behozatal miatti jelentős negatív jövedelmezőséggel párosultak. Ezért a Bizottság elutasította a Qore állításait.

(27)

A szaúdi kormány előadta, hogy a panasz nem felelt meg a dömpingellenes vizsgálat megindításához szükséges követelményeknek, mivel nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot a dömpingre, a kárra és az ok-okozati összefüggésre vonatkozóan.

(28)

A panaszosok által szolgáltatott bizonyítékok elemzése azt mutatta, hogy a panasz elegendő meggyőző bizonyítékot tartalmazott a BDO uniós piacon történő dömpingjére vonatkozóan. A panasz ugyanis elegendő bizonyítékot szolgáltatott mind a rendes értékekre, mind az összes érintett ország exportáraira vonatkozóan, és ennek alapján Kína esetében 87 %-os, Szaúd-Arábia esetében 27 %-os, az Egyesült Államok esetében pedig 57–78 %-os dömpingkülönbözetet állapított meg. Ami a kárt és az ok-okozati összefüggést illeti, az alaprendelet 2. cikkében foglalt elvekkel összhangban a panasz meggyőző bizonyítékkal szolgált a panaszban szereplő országok dömpingelt behozatala miatt az uniós gazdasági ágazatot ért kárra vonatkozóan, például, hogy az Unió piaci részesedése jelentős mértékben csökkent, miközben az érintett országok uniós piaci részesedése számottevően növekedett, és utóbbiak értékesítései a figyelembe vett időszakban folyamatosan csökkenő árakon valósultak meg. Ennek következtében az árak alacsonyabbak voltak a termelési költségeknél, és az uniós gyártók jelentős veszteségeket szenvedtek el. Emellett a panasz elegendő bizonyítékot szolgáltatott az áron aluli értékesítésre és az áralákínálásra vonatkozóan.

(29)

Az amerikai kormány azt állította, hogy a Bizottság tévedett, amikor a bio BDO-t a fosszilis BDO-val együtt felvette a termékkörbe e kettő közötti alapvető különbségek miatt. Az amerikai kormány a Qore és a BASF beadványára hivatkozott, amelyek mindketten arra kérték a Bizottságot, hogy a bio BDO-t zárja ki e vizsgálat termékköréből. Végül az amerikai kormány azt állította, hogy a bio BDO-t a BDO-tól különálló, belföldi hasonló termékként kell vizsgálni. A Chimica Organica Industriale Milanese S.p.a. (a továbbiakban: COIM), az érintett termék egyik uniós felhasználója kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy a bio BDO alapvetően különbözik a fosszilis BDO-tól. A bio BDO-nak a termékkörből való kizárására irányuló kérelemmel e rendelet 2.4. szakasza („A termékkörre vonatkozó állítások”) foglalkozik.

(30)

A vizsgálat megindításakor a COIM azzal érvelt, hogy az uniós gazdasági ágazatot nem éri jelentős kár, mert állításuk szerint nincs jelentős árkülönbség az Unióban gyártott BDO és az érintett országokból érkező BDO-behozatal között. Mindenesetre az állítólagos kár nem az érintett országokból érkező BDO-behozatalnak, hanem kizárólag az uniós gazdasági ágazat növekvő termelési költségeinek tudható be.

(31)

A Bizottság nyugtázta a COIM állításait. A COIM azonban nem szolgáltatott bizonyítékot az általa felhozott egyik állításra sem. Az alaprendelet 3. cikkében foglalt elvekkel összhangban a panasz elegendő bizonyítékkal szolgált az érintett országok dömpingelt behozatala miatt az uniós gazdasági ágazatot ért kárra vonatkozóan, például, hogy az Unió piaci részesedése jelentős mértékben csökkent, miközben az érintett országok uniós piaci részesedése számottevően növekedett, és utóbbiak értékesítései a figyelembe vett időszakban folyamatosan csökkenő árakon valósultak meg. Emellett a panasz meggyőző bizonyítékot szolgáltatott az áron aluli értékesítésre és az áralákínálásra vonatkozóan. A Bizottság ezért elutasította a COIM állításait.

(32)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(33)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. Ez a minta a mintavételi eljárásban részt vevő mindhárom uniós gyártóból állt. Ezek a következők voltak:

(34)

A mintában szereplő uniós gyártók az uniós piacon megtermelt és értékesített volumenek több mint 70 %-át tették ki. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban. A mintával kapcsolatban nem érkezett észrevétel. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a minta reprezentatív az uniós gazdasági ágazatra nézve.

(35)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(36)

Egyetlen független importőr sem nyújtotta be a kért információkat, illetve egyezett bele a mintába való felvételébe. Azokat az ipari felhasználókat/importőröket, akik érdekelt félként jelentkeztek ebben az eljárásban, a Bizottság felkérte a felhasználóknak szóló kérdőívek kitöltésére. Erre tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre.

(37)

A mintavétel szükségességének eldöntéséhez, szükséges esetben pedig a minta kiválasztásához a Bizottság valamennyi kínai és egyesült államokbeli exportáló gyártót arra kért, hogy közölje az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Emellett a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaság Európai Unió mellett működő képviseletét, a Szaúd-arábiai Királyság Európai Unió mellett működő képviseletét és az Amerikai Egyesült Államok Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy nevezze meg olyan egyéb exportáló gyártókat, amelyek adott esetben részt kívánnak venni a vizsgálatban, illetve vegyék fel velük a kapcsolatot.

(38)

Kínából hat exportáló gyártó nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele a mintába való felvételébe. A Bizottság az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló export legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján két olyan gyártót vett fel a mintába, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően meg lehetett vizsgálni. Az egyik exportáló gyártó, a Shandong Yuanli Science and Technology Co., Ltd. (a továbbiakban: Shandong Yuanli) a mintavételezéssel kapcsolatos válaszával együtt benyújtott beadványában az általa gyártott BDO sajátosságai miatt kérte a mintába való felvételét. A Bizottság elemezte a kérelmet és a mintavételezéssel kapcsolatos választ, és arra a következtetésre jutott, hogy az nem indokolt, mivel ezek a sajátosságok a Shandong Yuanli Unióba irányuló exportjának volumenével együtt vizsgálva nem indokolják a Shandong Yuanli felvételét egy olyan mintába, amelynek kiválasztására az Unióba irányuló export azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján került sor, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően meg lehetett vizsgálni.

(39)

Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról kikérte valamennyi ismert érintett exportáló gyártó és a kínai hatóságok véleményét. Erre vonatkozóan nem érkezett észrevétel.

(40)

Az USA-ból két exportáló gyártó adta meg a kért tájékoztatást és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. A válaszok alacsony számára tekintettel a Bizottság úgy határozott, hogy nincs szükség mintavételre.

(41)

A Bizottság 2025. június 23-án tájékoztatta a két egyesült államokbeli exportáló gyártót arról a döntéséről, hogy nem kerül sor mintavételre, és 30 napos határidőt biztosított számukra a kérdőívre adott válaszaik benyújtására.

(42)

Egyetlen kínai, szaúd-arábiai vagy egyesült államokbeli exportáló gyártó sem kért egyedi vizsgálatot az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján.

(43)

A Bizottság kérdőívet küldött a Kínai Népköztársaság kormányának (a továbbiakban: kínai kormány) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások Kínában való fennállására vonatkozóan.

(44)

A Bizottság kérdőíveket küldött az ismert uniós gyártóknak, a mintában szereplő kínai exportáló gyártóknak, az ismert egyesült államokbeli és szaúd-arábiai exportáló gyártóknak, valamint az ismert importőröknek és felhasználóknak. A Bizottság ugyanezeket a kérdőíveket az eljárás megindításának napján hozzáférhetővé tette az interneten (5).

(45)

2025. július 8-án az egyik egyesült államokbeli exportáló gyártó, a BASF Corporation (USA) arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem nyújt be válaszokat a kérdőívre. A kérdőívre adott válaszok benyújtásának határideje 2025. július 23-án lejárt. A Bizottság 2025. augusztus 1-jén levelet küldött a BASF Corporationnek, amelyben tájékoztatta az alaprendelet 18. cikkének alkalmazására irányuló szándékáról. Erre vonatkozóan nem érkezett észrevétel.

(46)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott a dömping, az abból eredő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához. Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő vállalatok telephelyén került sor:

(47)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2024. január 1. és 2024. december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kárra vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2021. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(48)

A vizsgált termék az általában a Vegyianyag Nyilvántartási Szolgálat (CAS) 110-63-4 nyilvántartási száma alá tartozó, rendszerint a Létező Kereskedelmi Vegyi Anyagok Európai Jegyzékében (EINECS) a 203-786-5 EK-szám alá besorolt, jelenleg a 2905 39 26 és 2905 39 28 KN-kód alá tartozó 1,4-butándiol (a továbbiakban: a vizsgált termék).

(49)

A BDO fő gyártási eljárásai a következők: i. Reppe-eljárás acetilén használatával, ii. n-butánt/maleinsav-anhidridet (MAN) alkalmazó eljárás, amely a maleinsav-anhidridet butándiollá vagy az n-butánt maleinsav-anhidriddé alakítja át, iii. propilén-oxidot (PO) alkalmazó eljárás, amely propilén-oxid használatával allilalkoholt állít elő, iv. bio eljárás cukrok, biomassza-anyagok vagy más szénalapú vegyületek felhasználásával.

(50)

A BDO-t a downstream vegyipari termékek széles körének gyártásához használják, beleértve a polibutilén-tereftalátot (PBT), a polibutilén-adipát-tereftalátot (PBAT), a poliuretánt (PU), a telített poliésztert (SAT), a tetrahidrofuránt (THF), az n-metil-pirrolidont (NMP), a hőre lágyuló kopoliésztert (TPC) és a gamma-butirolaktont (GBL), amelyeket ezt követően végső soron számos alkalmazási területen használnak fel, többek között a gépjárműiparban, a honvédelemben, a textiliparban, a műanyagokban, az elektronikában, az építőiparban, az akkumulátorokban, a gyógyszerekben és a kozmetikai iparban.

(51)

Az érintett termék a Kínából, Szaúd-Arábiából és az Egyesült Államokból származó vizsgált termék, amely általában a Vegyianyag Nyilvántartási Szolgálat (CAS) 110-63-4 nyilvántartási száma alá tartozó, rendszerint a Létező Kereskedelmi Vegyi Anyagok Európai Jegyzékében (EINECS) a 203-786-5 EK-szám alá besorolt, jelenleg a 2905 39 26 (a továbbiakban: BDO) és 2905 39 28 KN-kód alá tartozó 1,4-butándiol (a továbbiakban: egyéb BDO vagy fosszilis alapú BDO).

(52)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(53)

A Bizottság az eljárás e szakaszában úgy határozott, hogy ezek a termékek ennek megfelelően az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(54)

A BASF, a Helm AG, a COIM és a Qore észrevételeket nyújtott be, amelyekben a 2905 39 26 KN-kód alá tartozó, 100 tömegszázalék bioalapú széntartalomból származó BDO-nak a vizsgált termékkörből és ezáltal az intézkedések hatálya alól történő kizárását kérték. Ezek a felek számos különbségre mutattak rá a bio BDO és a fosszilis alapú BDO között.

(55)

Érvelésük szerint a főbb különbségek a következők voltak:

(56)

A vizsgálat során a Bizottság megállapította, hogy a BDO esetében több különböző gyártási eljárás létezik, amelyek során eltérő nyersanyagokat használnak – a bio BDO és az egyéb BDO esetében is. A bio BDO-t például jellemzően cukor erjesztésével állítják elő, például E. coli baktériumok, furfurol vagy borostyánkősav segítségével, és különböző nyersanyagok széles körének felhasználásával állítható elő, beleértve a kukoricát, a mezőgazdaságból származó hulladékokat, a cukornádat vagy a búzát. Az egyéb BDO-t jellemzően fosszilis alapú anyagok felhasználásával állítják elő, többféle gyártási eljárás segítségével, mint például az acetilént alkalmazó Reppe-eljárás, az n-bután/maleinanhidrid-alapú eljárás, amelyben malein-anhidridből állítanak elő butándiolt vagy n-butánból állítanak elő malein-anhidridet, illetve propilén-oxid-alapú eljárás, amelyben propilén-oxidot használnak allilalkohol előállítására. A felek azt állították, hogy a bio BDO esetében a gyártási eljárás és az eltérő nyersanyagok felhasználása hatással van a BDO fizikai és kémiai jellemzőire és tervezett felhasználására, továbbá hogy a gyártási eljárás különbségei kritikus fontosságúak, ami kulcsfontosságú különbségeket eredményez a két termék (a bio BDO és az egyéb BDO) fizikai jellemzői, fogyasztói megítélése és végső felhasználási módjai terén.

(57)

A Bizottság azonban megjegyezte, hogy a BASF saját beadványa szerint e két BDO-termék felcserélhető egymással, mivel mind az egyéb BDO, mind pedig a bio BDO „[…] kémiai összetételük azonos (C4H10O2), és ugyanazokkal a fizikai és kémiai jellemzőkkel rendelkezik, nevezetesen színtelen, viszkózus folyadékok, enyhe szaggal rendelkeznek és nincs különbség a tömegükben”, annak ellenére, hogy gyártási eljárásuk, illetve a felhasznált nyersanyagok eltérőek. Ezenkívül az INEOS előadta – és ezt a Novamont beadványa is megerősítette –, hogy bár a BDO valóban előállítható különböző nyersanyagokból és eltérő gyártási eljárásokkal, ezek a gyártásbeli különbségek nincsenek hatással a downstream termékre. Ezenkívül a BASF, az INEOS és a Novamont megerősítette, hogy a bio és az egyéb BDO-k teljes mértékben felcserélhetők egymással a downstream termékek tekintetében, mivel kémiai összetételük azonos. Annak ellenére, hogy a BDO (mind a bio BDO, mind pedig az egyéb BDO) esetében jelentős különbségek figyelhetők meg a nyersanyagok és a gyártási eljárások tekintetében, a Bizottság a vizsgálat során megállapította, hogy a termékeket egymással felcserélhető módon használják, azonos fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, ugyanakkor végfelhasználási módjaik is azonosak.

(58)

A BASF azzal érvelt, hogy a bio BDO egyéb BDO-val való helyettesítése azt eredményezné, hogy csökken a végső termék „bioalapú tartalma”, például a bioműanyagok és a PBAT esetében. Hasonlóképpen, a Qore előadta, hogy a bio BDO nem helyettesíthető a fosszilis alapú BDO-val anélkül, hogy ne tenné érvénytelenné a downstream fogyasztók felé a termékre vonatkozóan tett állításokat. A Helm AG viszont azt állította, hogy a bio BDO és egyéb BDO nem egymással felcserélhető termékek, és hogy „a bio BDO létfontosságú az olyan fenntartható jellemzőket igénylő speciális alkalmazásokhoz, amelyekre a hagyományos BDO nem használható”. A Bizottság azonban – amint azt a Novamont is előadta – megállapította, hogy mindkét BDO-termék egymással felcserélhető módon és különböző keverési arányokban használható számos downstream termék előállítására az Unióban, beleértve a PBAT körébe tartozó termékeket vagy a bioműanyagokat is. Az állítást megfogalmazó felek nem nyújtottak be más konkrét példát arra vonatkozóan, hogy a BDO és a bio BDO eltérő használata milyen módon érintheti a downstream felhasználókat és/vagy termékeket. A Bizottság azonban megjegyezte, hogy a bio BDO és az egyéb BDO azonos molekulákból épülnek fel, ugyanazokkal az alapvető funkciókkal rendelkeznek, és egymással felcserélhetők annak ellenére, hogy a downstream felhasználók a downstream termékeik kialakításakor vagy marketing okokból különféle BDO-keverékeket részesítenek előnyben. Emellett a BASF saját beadványa egyértelművé teszi, hogy a bio BDO és az egyéb BDO egyaránt felhasználható PBAT vagy biológiailag lebomló műanyagok előállítására. Mindenesetre, amint azt az INEOS kifejti, a fosszilis alapú BDO-t technikailag összességében alacsonyabb szénlábnyommal lehetne előállítani mint a bio BDO-t, ami szélesebb körű alkalmazási lehetőségeket és potenciálisan alacsonyabb szén-dioxid-felhasználást eredményezne a BDO downstream felhasználói számára.

(59)

A Helm AG előadta, hogy a bio BDO-nak teljesen más a fogyasztói megítélése, mint a hagyományos BDO-nak, mivel előbbit „zöld”, bioalapú, alacsony szén-dioxid-kibocsátású inputként, az egyéb BDO-t viszont elsősorban vegyipari termékként forgalmazzák, és számos olyan ipari alkalmazásban használják, ahol a bioalapú tartalom vagy a nyomonkövethetőség nem kérdés. A Qore előadta, hogy a bio BDO piaca az Unióban nem csupán az önkéntes fogyasztói preferenciák miatt létezik, hanem az ügyfelekkel kötött, kötelező erejű szerződések vagy olyan uniós jogszabályok miatt, amelyek esetében a hagyományos BDO nem helyettesíti a bio BDO-t, mivel „zavart okozna a fenntarthatósági előírások terén vagy érvénytelenné tenné a termékekkel kapcsolatos, tanúsításon alapuló állításokat”. A felek azt az észrevételt tették, hogy a bio BDO jellemzően nem áll versenyben az egyéb BDO-val. A Bizottság azonban megjegyezte, hogy a fosszilis forrásokból származó BDO-t és a bio BDO-t egymással felcserélhető módon használják különböző downstream termékek – többek között tanúsított vagy biológiailag lebomló termékek – előállításához, és a felhasználók szükség esetén kiigazítják a BDO-keveréket. Következésképpen mind a bio BDO-nak, mind az egyéb BDO-nak ugyanaz a felhasználási módja, a downstream termékek esetében ugyanazon a gyártási folyamaton mennek át, és az Unióban egymás versenytársai.

(60)

A BASF, a Helm AG és a Qore előadta, hogy a bio BDO eltérő gyártási eljárással rendelkezik, ami több költséggel jár és ezáltal magasabb értékesítési árat tesz lehetővé, amelynek eredményeképpen eltérő fogyasztói és felhasználási módjai lehetnek, mint az egyéb BDO-nak, valamint nincs verseny e két termék (a bio és egyéb BDO) között az eltérő árazásuk miatt. A Bizottság azonban megjegyezte, hogy a megfigyelt árkülönbségek a jövőben változhatnak, és lehetnek átmeneti jellegűek: i. amint azt a BASF és a Qore kifejtette, új bio BDO-termelési kapacitást építenek ki, ami az uniós piacra további mennyiségek szállítását, új gyártási technológia alkalmazását, és az árak csökkenését eredményezheti, ii. a költségek jelentős része a nyersanyagok ingadozó, széles körétől függ, amint azt a BASF állítja, és mivel a nyersanyagok ingadozó jellegük miatt árváltozásoknak vannak kitéve, a jövőben – a fosszilis BDO gyártási eljárásával összehasonlítva – alacsonyabb árat eredményezhetnek. A Bizottság megjegyezte, hogy a Novamont beadványa szerint a bio BDO már 2021 és 2023 között bizonyos időszakokban – amikor a gáz- és olajárak megugrottak – gazdaságilag előnyösebb lett, mint az egyéb BDO. Mindenesetre az árkülönbség önmagában nem indokolja a bio BDO-nak a termékkörből való kizárását.

(61)

A BASF, a Helm AG és a Qore továbbá előadta, hogy mivel a panaszos, az INEOS nem állít elő bio BDO-t, azt ki kell zárni a vizsgálat hatálya alól. Ezenfelül a Helm AG előadta, hogy nem importálnak bio BDO-t az érintett országokból az Unióba, illetve azt nem gyártják az Unión kívül, ezért az nem képezheti dömpingelt behozatal tárgyát. A Bizottság azonban megjegyezte, hogy a vizsgálati időszak alatt importáltak bio BDO-t az Unióba, amint azt az ellenőrző látogatások is megerősítették. Emellett az uniós gazdasági ágazat Novamont nevű gyártója is előállít bio BDO-t.

(62)

Végezetül a Helm AG azzal érvelt, hogy a bio BDO és az egyéb BDO közötti különbségtétel tükröződik a vonatkozó vámbesorolásukban, vagyis két különböző termékként vannak besorolva a különböző KN-kódok miatt. Azonban mindkét KN-kód kizárólag a BDO-ra vonatkozik, és – a fentiekben kifejtettek szerint – a gyártási eljárás eltérése nem elegendő ahhoz, hogy a BDO egyik típusa kizárásra kerüljön a vizsgált termékkörből.

(63)

Következésképpen a Bizottság nem vitatja, hogy léteznek különbségek a bio és az egyéb BDO között az alapanyagok és a gyártási eljárások tekintetében. Mivel azonban a bio és a fosszilis alapú BDO ugyanazokkal az alapvető műszaki, kémiai és fizikai jellemzőkkel rendelkezik, és felhasználásuk tekintetében javarészt egymással felcserélhetők, az érdekelt felek által kiemelt különbségeket a Bizottság nem tekintette meghatározónak, és a termékeket egyetlen terméknek kell tekinteni. Emellett ezek a gyártási módszerek és a nyersanyagok tekintetében meglévő különbségek a termékek besorolásában (bio BDO és egyéb BDO) szintén megmutatkoznak. Ezenkívül műszaki szempontból lehetséges fosszilis alapú forrásokból is előállítani egy alacsony szénlábnyomú (zöld) terméket, ami azt jelenti, hogy a zöld terméket igénylő fogyasztókat egyéb BDO-val is el lehet látni. A bio BDO-termékek költségei és értékesítési árai valóban magasabbak lehetnek, de ezek a költségek és értékesítési árak ingadoznak, és közelíthetnek az egyéb BDO költségeihez és értékesítési áraihoz, vagy akár azoknál alacsonyabbak is lehetnek. A Bizottság ezért elutasította a bio BDO termékkörből való kizárására vonatkozó fenti állításokat.

(64)

Mivel a vizsgálat megindításakor Kínát illetően elegendő arra utaló bizonyíték állt rendelkezésre, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős torzulások állnak fenn, a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy a vizsgálatot a szóban forgó országban működő exportáló gyártók esetében az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének figyelembevételével indítsa meg.

(65)

Ebből következően a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének lehetséges alkalmazásához szükséges adatok összegyűjtése érdekében az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte a Kínában működő összes exportáló gyártót arra, hogy bocsássanak rendelkezésre információkat a BDO előállítása során felhasznált inputokra vonatkozóan. A kért információkat két exportáló gyártó küldte meg.

(66)

A vélt jelentős torzulásokra irányuló vizsgálatához szükségesnek tartott információk összegyűjtése érdekében a Bizottság kérdőívet küldött a kínai kormánynak. Emellett az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.3.2. pontjában a Bizottság felkérte az érdekelt feleket arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 37 napon belül ismertessék álláspontjukat és szolgáltassanak információkat az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése alkalmazását illetően, és mindezeket támasszák alá bizonyítékokkal. A kínai kormánytól nem érkezett kitöltött kérdőív, és az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása kapcsán sem érkezett beadvány a kitűzött határidőn belül. Ezt követően a Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt arról, hogy a jelentős torzulások Kínában való fennállásának megállapításához az alaprendelet 18. cikke értelmében a rendelkezésre álló tényeket fogja felhasználni. A kínai kormánytól nem érkezett észrevétel a rendelkezésre álló tények felhasználásával kapcsolatban.

(67)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.3.2. pontjában a Bizottság jelezte továbbá, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékokra való tekintettel az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében ideiglenesen Malajziát választotta ki megfelelő reprezentatív országként a rendes érték torzulásmentes árak, illetve referenciaértékek alapján történő meghatározásához. A Bizottság jelezte továbbá, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében foglalt kritériumok alapján további lehetséges megfelelő reprezentatív országokat is megvizsgál.

(68)

A Bizottság 2025. július 18-án egy feljegyzés (a továbbiakban: feljegyzés) útján tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a releváns forrásokról, amelyeket a rendes érték meghatározásához fel kívánt használni. E feljegyzésben a Bizottság teljeskörűen – többek között az alapanyagokra, a munkaerőre és az energiára is kiterjedően – felsorolta azokat a termelési tényezőket, amelyeket a BDO előállításához felhasználnak. Emellett a torzulásmentes árak, illetve referenciaértékek megválasztásának kritériumai alapján a Bizottság megjelölte a lehetséges reprezentatív országokat, köztük megfelelő reprezentatív országként Brazíliát és Malajziát. A feljegyzéssel kapcsolatban a panaszostól, az LYB-től, valamint a Wanhua Chemical (Sichuan) Co., Ltd.-től és a vele kapcsolatban álló vállalatoktól (a továbbiakban együttesen: Wanhua csoport) érkeztek észrevételek a Bizottsághoz.

(69)

A Bizottság a 3.1.2.4.1. szakaszban részletesen foglalkozott a beérkezett észrevételekkel. A beérkezett észrevételek alapján a Bizottság megnevezte azokat a forrásokat, amelyeket a rendes érték meghatározásához fel kívánt használni, és jelezte, hogy Brazíliát kívánja reprezentatív országként figyelembe venni. Emellett a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az értékesítési, általános és igazgatási költségek (a továbbiakban: SGA-költségek), valamint a nyereség megállapításához a Rhodia Brasil S.A. elnevezésű, Brazíliában működő gyártóra (a továbbiakban: Rhodia Brasil) vonatkozóan, a vizsgálati időszak tekintetében rendelkezésre álló információkat kívánja felhasználni.

(70)

Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] rendes érték rendszerint az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik”.

(71)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint azonban „[a]bban az esetben, ha […] megállapítást nyer, hogy az exportáló országban fennálló, b) pont szerinti jelentős torzulások következtében nem helyénvaló az exportáló országbeli belföldi árak és költségek alkalmazása, a rendes értéket a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján kell képezni”, továbbá annak „tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét” („az igazgatási, értékesítési és általános költségek” a továbbiakban: SGA-költségek).

(72)

Az alábbiakban található részletes magyarázat szerint a Bizottság e vizsgálat keretében a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján – a kínai kormány együttműködésének hiányára is figyelemmel – arra a következtetésre jutott, hogy indokolt az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(73)

A Bizottság a kínai vegyi ágazat vonatkozásában végzett közelmúltbeli vizsgálatai (6) keretében megállapította az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállását.

(74)

Az említett vizsgálatok során a Bizottság megállapította, hogy Kínában a jelentős mértékű kormányzati beavatkozás a piaci elveknek megfelelő hatékony erőforrás-elosztáshoz képest torzulásokat eredményez (7). A Bizottság különösen azt állapította meg, hogy a vegyipari ágazatban nemcsak az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának első franciabekezdése (8) értelmében véve jelentős mértékű kormányzati tulajdon van jelen, hanem az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése értelmében a kínai kormány számára a vállalatokban való jelenléte azt is lehetővé teszi, hogy befolyást gyakoroljon az árak és a költségek tekintetében (9). A Bizottság megállapította továbbá, hogy az államnak a pénzügyi piacokon, valamint a nyersanyagokat és más inputokat előállító gazdasági ágazatokban való jelenléte és az azok működésébe való beavatkozása további torzító hatást fejt ki a piacra. Összességében a kínai tervrendszer hatására az erőforrások a kínai kormány által stratégiaiként kijelölt vagy politikailag más szempontból fontosnak tartott gazdasági ágazatokban összpontosulnak, ahelyett, hogy elosztásukat a piaci erők határoznák meg (10). Emellett a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdése értelmében a kínai csődjogi és tulajdonjogi szabályozás nem működik megfelelően, ami torzulásokat idéz elő Kínában különösen a fizetésképtelen vállalatok életben tartása, valamint a földterületek használati jogának allokálása területén (11). Hasonlóképpen a Bizottság megállapította, hogy Kínában az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának ötödik franciabekezdése értelmében a vegyiparban torzultak a bérköltségek (12), valamint hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése értelmében a pénzügyi ágazatban – különösen a vállalati szektor tőkéhez jutása terén – torzulások állnak fenn (13).

(75)

A kínai vegyipari ágazatra vonatkozó korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan a Bizottság e vizsgálat keretében is megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló jelentős torzulások figyelembevételével helyénvaló-e vagy sem a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. A Bizottság ezt a vizsgálatot a vizsgálat iratai között megtalálható, köztük a panaszban, valamint többek között a „Bizottsági szolgálati munkadokumentum piacvédelmi vizsgálatokhoz a Kínai Népköztársaság gazdaságának jelentős torzulásairól” című dokumentumban (14) (a továbbiakban: jelentés) foglalt bizonyítékokra alapozta, amelyek nyilvánosan hozzáférhető forrásokból származnak. Az elvégzett elemzés általában véve a kínai gazdaságba való jelentős mértékű kormányzati beavatkozással, valamint konkrétan az érintett gazdasági ágazat és a vizsgált termék piacának sajátos helyzetével foglalkozott. A Bizottság ezeket a bizonyítékokat kiegészítette a Kínában fennálló, a korábbi vizsgálat keretében is megállapított jelentős torzulások alátámasztása szempontjából releváns különböző kritériumokkal kapcsolatos saját kutatásaival.

(76)

A panasz azt állította, hogy a kínai BDO-ágazatban jelentős torzulások állnak fenn. Hivatkozott a jelentésre, különösen arra, hogy a kínai gazdasági rendszer „szocialista piacgazdaság”, valamint arra, hogy a Kínai Kommunista Párt (a továbbiakban: KKP) aktív szerepet játszik a kínai állami és magánszektorban egyaránt (15).

(77)

A panasz konkrétabban a következőkre mutatott rá:

(78)

A panasz következésképpen arra az álláspontra helyezkedett, hogy az árak és költségek (köztük a nyersanyag-, az energia- és a munkaerőköltségek) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős kormányzati beavatkozás hatására alakulnak ki, és nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. A panasz szerint ezen az alapon a szóban forgó esetben nem helyénvaló a belföldi árak és költségek alkalmazása a rendes érték megállapításához.

(79)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló jelentős torzulások következtében helyénvaló-e a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. Az elvégzett elemzés általában véve a kínai gazdaságba való jelentős mértékű kormányzati beavatkozással, valamint konkrétan az érintett gazdasági ágazat és az érintett termék piacának sajátos helyzetével foglalkozott.

(80)

E tekintetben a Bizottság először azt értékelte, hogy a kínai BDO-ágazatot jelentős mértékben olyan vállalkozások szolgálják-e ki, amelyek a kínai hatóságok tulajdonában vannak, illetve azok ellenőrzése vagy szakpolitikai felügyelete vagy irányítása alatt állnak az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának első franciabekezdése értelmében véve. Az érintett termék ágazatában tevékenykednek magánvállalatok, mint például a Shandong Yuanli (23) (24) vagy az Inner Mongolia Dongjing Bioenvironmental Protection Ltd (25). (amely az Inner Mongolia Dongyuan Science and Technology Group Co., Ltd (26) (27). magánvállalat kizárólagos tulajdonában áll), kisebbségi állami tulajdonban lévő magánvállalatok, mint például a Wanhua Chemical Group Co., Ltd (28) (29)., valamint állami tulajdonú vállalatok, mint a Xinjiang Markor Chemical Industry Co., Ltd (30)., a Henan Kaixiang Fine Chemical Co. Ltd (31)., a Xinjiang Blue Ridge Tunhe Energy Co. Ltd (32). vagy a Sinopec csoport (33). A magán- és az állami tulajdonú gyártók BDO-piacon belüli pontos arányát nem lehetett megállapítani. A Bizottság azonban megállapította, hogy számos gyártó közvetlenül az állam ellenőrzése alatt áll. Példaként említhető a Xinjiang Markor Chemical Industry Co., Ltd. (34) és a Xinjiang Blue Ridge Tunhe Energy Co. Ltd. (35), amelyek végső soron a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület állami tulajdonú eszközök felügyeletével és kezelésével foglalkozó bizottságának irányítása alá tartoznak. Ezenkívül a Sinopec csoport az Államtanács állami tulajdonú eszközök felügyeletével és kezelésével megbízott bizottságának (36) (State Asset Supervision and Administration Commission, a továbbiakban: SASAC) ellenőrzése alatt álló központi vállalkozás, és a Sinopec BDO-t és kalcium-karbidot (a BDO előállításához használt inputot) egyaránt gyárt (37).

(81)

Ezenfelül általánossá vált, hogy a KKP nemcsak az állami tulajdonú vállalatok, hanem a magánvállalatok esetében is beavatkozik az operatív döntéshozatalba (38), és a KKP az ország gazdaságának szinte valamennyi területén vezető szerepet követel. Ugyanis az állam által a KKP vállalatokon belüli alapszervezetein keresztül gyakorolt befolyás ténylegesen azt eredményezi, hogy a gazdasági szereplők a kormány ellenőrzése és szakpolitikai felügyelete alatt állnak, tekintve, hogy Kínában az állam és a pártszervezetek milyen szorosan összefonódtak egymással.

(82)

A vizsgálat megállapította, hogy a vegyipari ágazat nemzeti szövetsége a Kínai Kőolaj- és Vegyipari Szövetség (39) (China Petroleum and Chemical Industry Federation, a továbbiakban: CPCIF) és különösen annak új vegyi anyagokkal foglalkozó szakmai bizottsága (40). A CPCIF igazodik a KKP általános vezetéséhez, párttevékenységet folytat, és biztosítja a pártszervezet tevékenységéhez szükséges feltételeket (41). Ezen túlmenően a „szövetség bejegyző és irányító hatósága a Kínai Népköztársaság polgári ügyekért felelős minisztériuma” (42), és a CPCIF képviselői posztjára való alkalmasság feltételei közé tartozik „a KKP vezetéséhez való igazodás, a kínai típusú szocializmus támogatása, a párt irányvonalának, alapelveinek és politikáinak határozott végrehajtása, valamint jó politikai tulajdonságokkal való rendelkezés” (43).

(83)

A Sinopec csoport, valamint a Xinjiang Markor Chemical Industry Co., Ltd. holdingtársaságaként működő Xinjiang Zhongtai Chemical Co. Ltd. egyaránt tagjai a CPCIF-nek (44).

(84)

Konkrétabban a vizsgálat azt is megállapította, hogy a BDO gyártóit képviselő másik nemzeti ágazati szövetség a Kínai Vegyiszál-szövetség (China Chemical Fibers Association, a továbbiakban: CCFA). A CCFA igazodik a KKP általános vezetéséhez, párttevékenységet folytat, és biztosítja a pártszervezet tevékenységéhez szükséges feltételeket (45). Ezen túlmenően a „szövetség bejegyző és irányító hatósága a Kínai Népköztársaság polgári ügyekért felelős minisztériuma” (46), és a CCFA képviselői posztjára való alkalmasság feltételei közé tartozik „a KKP vezetéséhez való igazodás, a kínai típusú szocializmus támogatása, a párt irányvonalának, alapelveinek és politikáinak határozott végrehajtása, valamint jó politikai tulajdonságokkal való rendelkezés” (47).

(85)

A Wanhua Chemical Group Co. Ltd., valamint a Sinopec csoporthoz tartozó különböző szervezetek tagjai a CCFA-nak (48).

(86)

A vegyipari ágazatban az állami tulajdonú vállalatokra és a magántulajdonú vállalatokra egyaránt kiterjed a szakpolitikai felügyelet és irányítás. A vegyipari és petrolkémiai ágazatra vonatkozó legújabb kínai szakpolitikai dokumentumok megerősítik, hogy a kínai kormány továbbra is nagy jelentőséget tulajdonít az ágazatnak, ideértve azt a szándékát is, hogy ágazati beavatkozásokat kíván végrehajtani annak érdekében, hogy az ágazatot a kormányzati szakpolitikákkal összhangban alakítsa. Erre példa a gazdasági és társadalmi fejlődésről és a 2035-ös kilátásokról szóló tizennegyedik ötéves terv, amely szerint a kínai kormány „gyorsítani kívánja a kulcsfontosságú ágazatok, például a vegyipar átalakítását és korszerűsítését” (49).

(87)

Ezenkívül a tizennegyedik ötéves terv (50) során a petrolkémiai és vegyipar magas színvonalú fejlesztésének előmozdítására vonatkozó iránymutatás (a továbbiakban: iránymutatás) konkrétabban azt is kimondja, hogy a kínai kormány „gyorsítani fogja a hagyományos iparágak átalakítását és korszerűsítését, új vegyi anyagokat és finomvegyszereket fog lendületesen kifejleszteni, […] valamint elő fogja mozdítani azt, hogy Kína jelentős petrolkémiával és vegyiparral rendelkező országból petrolkémiai és vegyipari nagyhatalommá váljon. 2025-re […] tovább javul az ömlesztett vegyipari termékek gyártási koncentrációja, és a kapacitáskihasználási arány meghaladja majd a 80 %-ot” (51). Emellett a kínai kormány „[ö]sztönzi majd az ipari szerkezet kiigazítását: megerősít konkrét intézkedéseket, és tudományos eszközökkel szabályozza majd az ágazat méretét” [és] [s]zigorúan ellenőrzi az új termelési kapacitást az olyan iparágakban, mint a […] kalcium-karbid, […] és felgyorsítja a nem hatékony és elavult termelési kapacitások megszüntetését; Előmozdítja a szénalapú vegyipari ágazat csúcskategóriás, diverzifikált és alacsony szén-dioxid-kibocsátású fejlesztését; valamint folyamatosan és rendezetten fejleszti a modern szénalapú vegyipari ágazatot az ökológiai prioritás, a vízalapú termelés, a teljes mennyiség ellenőrzése és a klaszterek létrehozása követelményeinek megfelelően” (52).

(88)

Hasonlóképpen, a modern szénalapú vegyipari ágazat egészséges fejlesztésének előmozdításáról szóló közlemény (53) kimondja, hogy „[a] [tizennegyedik ötéves tervben] felvázolt modern szénalapú vegyipari ágazat szerkezete alapján, valamint a főbb regionális stratégiákkal [és] a regionális koordinált fejlesztési stratégiákkal összhangban” […] a kínai kormány „tovább erősíti a tervezéssel kapcsolatos iránymutatást, optimalizálja az ipari szerkezetet, és előmozdítja a meglévő modern szénalapú vegyipari projektek esetében a fejlett technológiák és berendezések alkalmazását szolgáló korszerűsítések gyorsított végrehajtását” (54).

(89)

Ezenkívül a vegyipar és a petrolkémiai ipar tartós növekedéséről szóló munkaterv (2025–2026) (55) (a továbbiakban: munkaterv) célja „a szénből kőolaj és a szénből vegyi anyagok előállítására irányuló projektek megfelelő bevezetése, valamint a szénalapú vegyipari ágazat új energiaforrásokkal, fejlett anyagokkal, technológiával és berendezésekkel, ipari üzemeltetési rendszerekkel együttes ipari alkalmazásának bemutatása” (56), továbbá „a kis- és középvállalkozások és vezető vállalkozások fejlett gyártási klasztereinek és sajátos ipari klasztereinek létrehozása és megerősítése a petrolkémiai termékek, a szénalapú vegyi anyagok, a foszforalapú vegyi anyagok, a biokémiai anyagok és a finomvegyszerek területén” (57).

(90)

Tartományi szinten is fellelhetők hasonló példák, amelyek mutatják, hogy a kínai hatóságoknak szándékukban áll felügyelni és irányítani a BDO-ágazat fejlődését; ilyen például Santung tartománynak a vegyipar fejlesztéséről szóló tizennegyedik ötéves terve, amelynek célja, hogy „[á]tfogóan ösztönözze az ipari alapok korszerűsítését és az ipari lánc korszerűsítését, felgyorsítsa az idejétmúlt és nem hatékony termelési kapacitás kivonását, valamint előmozdítsa a vegyipari termékek fejlesztését a funkcionalitást, a finomítást és a differenciálást szem előtt tartva. Irányt mutasson a vállalkozások számára az összevonáshoz és átszervezéshez, optimalizálja az erőforrás-elosztást és az ipari lánc szerkezetét, valamint javítsa a termelési hatékonyságot és a jövedelmezőséget” (58). Azt is előírja, hogy a kínai kormány „kulcsfontosságú [vegyipari] parkokra fog támaszkodni, optimalizálni fogja az erőforrások elosztását, számos nagyprojektet fog megépíteni, [és] a csúcskategóriás vegyipar fejlesztésére szolgáló mintát fog létrehozni, amely kiemelkedő technikai előnyökkel és rendezett regionális koordinációval jár; […] az alapvető szénalapú vegyipari ágazat előnyeinek maradéktalan kiaknázása […] és a downstream szénalapú finomvegyszerekkel kapcsolatos kutatás és fejlesztés, valamint azok gyártásának felgyorsítása” (59).

(91)

Konkrétabban, a nyugati régiók ösztönzött iparágainak katalógusa (2025) (60) számos tartományban, például Ningxiában, Guizhouban és Hszincsiangban a BDO-t ösztönzött iparágként sorolja fel.

(92)

Azzal kapcsolatban, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése értelmében a kínai kormány abban a helyzetben van-e, hogy a vállalatokban való állami jelenlét révén befolyást gyakorolhat az árakra és a költségekre, a Bizottság megállapította, hogy a Shandong Yuanli elnöke egyben a párttagozat titkára is, és a jelentések szerint követi azt az elvet, hogy „a pártépítés irányt szab a vállalat számára, és a párt és a vállalat erősen integráltak” (61).

(93)

A vizsgálat megállapította továbbá, hogy a Dongyuan Science and Technology Group Co. Ltd. rendszeresen részt vesz pártépítő tevékenységekben annak érdekében, hogy „segítsen a kádereknek és a munkavállalóknak megérteni a párt nagyságát” (62).

(94)

A Wanhua Chemical Group Co. Ltd. elnöke és igazgatója egyúttal a pártbizottság titkára és helyettes titkára is (63).

(95)

Ezenkívül a Zhongtai Chemical – a Xinjiang Markor Chemical Industry Co., Ltd. anyavállalata – vezérigazgatója egyben a pártbizottság titkárhelyettese is.

(96)

Hasonlóképpen, a Sinopec csoport igazgatótanácsának elnöke egyben a pártbizottság titkára, az igazgatótanács több tagja pedig a pártbizottság titkárhelyettese (64). A Sinopec csoport kijelentette, hogy „a vállalat új küldetésére és új feladataira kíván összpontosítani az újonnan megkezdett úton, tovább kívánja vinni a párt önforradalmi szellemiségét, mindenre kiterjedően és integrált módon meg kívánja erősíteni a párt vezetését és a pártépítést, valamint szisztematikusan elő kívánja mozdítani az átfogó és szigorú pártirányítást annak érdekében, hogy erős garanciát nyújtson a modern kínai petrolkémiai ipar új fejezetének megírásához” (65).

(97)

Nem volt mód annak szisztematikus megállapítására, hogy állnak-e fenn személyes kapcsolatok az összes kínai BDO-gyártó és a KKP között. Tekintettel azonban arra, hogy a vizsgált termék a vegyipar egyik alágazatát képezi, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vegyipari ágazatra vonatkozó közelmúltbeli vizsgálatok során megállapított információk – a (74) preambulumbekezdésben említettek szerint – a vizsgált termék szempontjából is relevánsak.

(98)

A BDO-ágazatban azonosíthatók az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának harmadik franciabekezdése értelmében vett, a belföldi gyártókat előnyben részesítő vagy a piacot más módon befolyásoló szakpolitikák. A Bizottság több olyan dokumentumot is talált, amely bizonyítja, hogy a BDO-ágazat számára előnyös a kormányzati iránymutatás és a vegyiparba való beavatkozás, mivel a BDO-ágazat a vegyipar egyik alágazata.

(99)

A kínai kormány a vegyipart kulcsfontosságú gazdasági ágazatnak tekinti (66). Ezt támasztja alá a vegyipari termékekkel foglalkozó számos országos, regionális és települési szinten kiadott terv, irányelv és más dokumentum is. A tizennegyedik ötéves terv keretében a kínai kormány a vegyipar optimalizálását és korszerűsítését irányozta elő (67). Hasonlóképpen, a tizennegyedik ötéves nyersanyagipar-fejlesztési terv kimondja, hogy a kínai kormány „optimalizálni fogja a szervezeti struktúrát: nagyobbá és erősebbé teszi a vezető vállalatokat. […] [S]egíti a vállalkozásokat a régiókon átnyúló és a kereszttulajdonlási egyesülések és átszervezések felgyorsításában, az ágazati koncentráció növelésében és a nemzetközi műveletek lebonyolításában. A vegyiparban, a petrolkémiai ágazatban, az acéliparban, a nemvasfém-ágazatban, az építőanyagiparban és más iparágakban az ipari láncban ökológiai dominanciával és alapvető versenyképességgel rendelkező, vezető vállalatokból álló csoportot alakít ki” (68).

(100)

Konkrétabban, Shandong tartomány közzétette a csúcstechnológiás vegyipar magas színvonalú fejlesztéséről szóló, áttörést hozó cselekvési tervet (2021–2022) (69), és kiválasztott „10 csúcskategóriás vegyipari láncot, például a szénalapú vegyi anyagokat, a fluortartalmú anyagokat, a poliuretánt, a nejlont, valamint az elektronikai vegyi anyagokat, és 25 vállalkozást kiválasztott az »ipari lánc vezetőjeként«”. A BDO a kiválasztott ipari láncok egyike, Shandong tartomány pedig „pénzügyi jutalmakat, tapasztalatokat, támogatási prioritásokat és egyéb módszereket alkalmaz a Wanhua Chemical Group Co. Ltd. […] és más vállalkozások előmozdítására alapvető előnyeik megerősítése és számos, nagy léptékű, jó hatékonyságú és erős innovációs képességgel rendelkező vezető vállalkozás létrehozása érdekében”” (70).

(101)

Emellett 2022-ben Wuhai tartomány önkormányzata előmozdította „a kulcsfontosságú projektek megvalósítását, […] gyorsan megoldotta a projektfejlesztés során fennálló nehézségeket, előkészületeket tett különböző termelési tényezők esetében, és biztosította, hogy a projektek a terveknek megfelelően haladjanak […]. Az új energiaforrások és új anyagok létrehozására helyezett hangsúlynak köszönhetően idén gyorsan előmozdították [Wuhai tartományban] több kulcsfontosságú projekt megvalósítását. Több mint egy évig tartó intenzív kivitelezést követően az Inner Mongolia Dongjing BioEnvironment Protection Technology Co., Ltd. a közelmúltban sikeresen üzembe helyezett egy 280 000 tonnás 1,4-butándiol (BDO) projektet, amelynek éves termelési kapacitása 280 000 tonna. A projekt hivatalos üzembe helyezését követően a Dongyuan Technology Co., Ltd. 380 000 tonnás éves BDO-termelési kapacitással fog rendelkezni, ami a BDO és a mélyfeldolgozással előállított downstream termékek teljes ipari láncának legnagyobb termelési bázisává teszi Kínában” (71).

(102)

Összességében elmondható, hogy a kínai kormány intézkedései a gazdasági szereplőket az ösztönzött iparágak – köztük a vizsgált termék gyártásával foglalkozó ágazat – támogatásához kapcsolódó közpolitikai célkitűzések teljesítésére ösztönzik. Az ilyen intézkedések gátolják a piaci erők szabad érvényesülését.

(103)

E vizsgálat során a Bizottság nem talált olyan bizonyítékokat, amelyek azt jeleznék, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdése szerinti, a csődjogi és a tulajdonjogi jogszabályoknak a vegyipari ágazatban való diszkriminatív alkalmazása vagy nem megfelelő érvényesítése ne hatna ki a vizsgált termék gyártóira.

(104)

A vizsgált termékre továbbá a (74) preambulumbekezdésben már bemutatott, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának ötödik franciabekezdése szerinti, a bérköltségek tekintetében fennálló torzulások is kihatnak. A szóban forgó ágazatban ezek a torzulások közvetlenül (a vizsgált termék és annak legfontosabb inputjai előállításával összefüggésben) és közvetetten (az ugyanezen kínai munkajogi rendszer hatálya alá tartozó vállalatoktól származó inputok felhasználásán keresztül) egyaránt érvényesülnek (72).

(105)

Emellett e vizsgálat keretében nem nyújtottak be a Bizottsághoz olyan bizonyítékot, amely azt jelezné, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése szerinti, a pénzügyi rendszerben érvényesülő kormányzati beavatkozás ne hatna ki a BDO ágazatára. A fent említett iránymutatás, amely előírja, hogy „fejleszteni kell a támogató szakpolitikákat, erősíteni kell a fiskális, pénzügyi, regionális, befektetési, import- és exportpolitikák […] iparpolitikákkal való összehangolását [az] ipar és a pénzügyek közötti nemzeti együttműködési platform teljes körű érvényesülése, valamint [a] vállalkozások és a bankok közötti kapcsolat előmozdítása érdekében” (73), szintén jól példázza az ilyen típusú kormányzati beavatkozást. Ennek következtében a pénzügyi rendszerbe való jelentős kormányzati beavatkozás minden szinten nagymértékben befolyásolja a piaci viszonyokat.

(106)

Végezetül: a Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy a vizsgált termék gyártásához számos inputra van szükség. Amikor a vizsgált termék gyártói beszerzik inputjaikat, vagy szerződést kötnek inputjaik beszerzése érdekében, az általuk fizetett árakra (amelyeket költségként jelenítenek meg) nyilvánvalóan kihatnak az előzőekben ismertetett rendszerszintű torzulások. Például az inputok beszállítói olyan munkaerőt foglalkoztatnak, amelyre kihatnak a torzulások. Amikor kölcsönt vesznek fel, olyan forrásokat vesznek igénybe, amelyekre kihathatnak a pénzügyi szektor, illetve a tőkeallokáció torzulásai. Emellett pedig működésüket behatárolja a tervrendszer, amely a kormányzat minden szintjén és az összes gazdasági ágazatban érvényesül.

(107)

Következésképpen az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében nemcsak a vizsgált termék belföldi értékesítési árait nem helyénvaló alkalmazni, hanem az előállítási költségeket (ezen belül a nyersanyagok, az energia, a földterület, a finanszírozás, a munkaerő stb. költségeit) sem, hiszen ezek árképzésére is kihat a jelentés I. és II. részében bemutatott jelentős mértékű kormányzati beavatkozás. A tőke, a földterület, a munkaerő, az energia és a nyersanyagok allokálásával összefüggésben bemutatott kormányzati beavatkozás Kína teljes egészében érvényesül. Ebből egyebek mellett az is következik, hogy a Kínában különféle termelési tényezők felhasználásával előállított inputokra szintén jelentős torzulások hatnak. Ugyanez vonatkozik az input inputjaira, és így tovább.

(108)

Összességében a rendelkezésre álló bizonyítékok arról tanúskodnak, hogy a vizsgált termék árai és költségei (köztük a nyersanyag-, az energia- és a munkaerőköltségek) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében – az ott felsorolt elemek közül egy vagy több tényleges vagy lehetséges hatásának tanúsága szerint – jelentős kormányzati beavatkozás hatására alakulnak ki, és nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei.

(109)

A kínai kormánytól nem érkezett olyan észrevétel vagy bizonyíték, amely alátámasztotta vagy cáfolta volna az ügy irataiban, ezen belül a jelentésben található, valamint a panaszos által ezek kiegészítéseképpen benyújtott, jelentős torzulások fennállására és/vagy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a szóban forgó ügyben való alkalmazásának indokoltságára vonatkozó bizonyítékokat.

(110)

A Bizottsághoz a Wanhua csoporttól érkeztek észrevételek a BDO-ágazatot érintő jelentős torzulásokkal kapcsolatban. A Wanhua csoport azzal érvelt, hogy a panaszban az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének a) pontjával összhangban a Kínában fennálló „jelentős torzulásokra” vonatkozóan megfogalmazott állítást a Bizottságnak a konkrét eljárás során meg kell erősítenie, és annak nem szabad előre meghatározott következtetéssé válnia.

(111)

A fentiekre tekintettel a Bizottság vizsgálata bizonyítékkal szolgált a kínai BDO-ágazatot érintő jelentős torzulásokra, ami indokolttá teszi az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdésében foglalt módszertan alkalmazását a rendes érték számtani képzéséhez. A Bizottság ezért elutasította a Wanhua csoport állítását.

(112)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez esetben nem helyénvaló a belföldi árak és költségek alkalmazása a rendes érték megállapításához. A Bizottság ezért a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban kizárólag torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek – ez esetben egy megfelelő reprezentatív országban érvényes előállítási és értékesítési költségek – alapján, a következő szakaszban foglaltak szerint képezte.

(113)

A reprezentatív ország kiválasztása az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja alapján, a következő szempontok szerint történt:

(114)

A (68) preambulumbekezdésben ismertetett módon a Bizottság a rendes érték meghatározásához felhasznált forrásokkal kapcsolatban feljegyzést adott ki. E feljegyzés ismertette a vonatkozó kritériumok alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat. A beérkezett észrevételek alapján a Bizottság a jelen ügyben Brazíliát tekintette megfelelő reprezentatív országnak.

(115)

A feljegyzésben a Bizottság kifejtette, hogy a Világbank adatai alapján úgy tűnik, hogy a vizsgált terméket egyetlen olyan országban sem gyártják, amelynek gazdasági fejlettségi szintje hasonló Kínáéhoz. A panaszos azt is jelezte, hogy a BASF Petronas Chemical 2021 márciusáig gyártott BDO-t Malajziában, ezért azt javasolta, hogy a Bizottság Malajziát vegye figyelembe reprezentatív országként.

(116)

A Bizottság a feljegyzésben jelezte, hogy mivel gazdasági fejlettségi szintjét tekintve minden olyan ország különbözik Kínától, ahol BDO-t állítanak elő, és mivel már nem gyártanak BDO-t Malajziában, a Bizottság a vizsgált termékkel azonos általános kategóriába és/vagy ágazatba tartozó termék gyártását vette figyelembe. A Bizottság ezért megjegyezte, hogy a monoetilén-glikol – a BDO-hoz hasonló termék – előállítását veszi majd figyelembe a megfelelő reprezentatív ország meghatározásához az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása során. Amint azt a feljegyzés kifejti, a monoetilén-glikol valójában egy diol, amely a BDO-hoz hasonlóan viszonylag magas forrásponttal és hasonló viszkozitással rendelkezik, és vízzel is elegyíthető. Ezenkívül, mint a BDO előállításának egyes gyártási módjai, a monoetilén-glikol is többlépcsős katalitikus átalakításon alapul, amelynek során petrolkémiai termékek kerülnek felhasználásra. Ezenkívül a monoetilén-glikolt etilénből állítják elő, amely viszont előállítható például földgáz, etán vagy nafta krakkolásából, amelyek közül egyesek ugyanazok az alapanyagok, mint amelyek a BDO egyes lehetséges gyártási módokon történő előállításához szükségesek. Emellett mind a BDO, mind a monoetilén-glikol gyártási folyamatai energiaigényesek. Ami az alkalmazásokat illeti, a BDO és a monoetilén-glikol használható polimergyártáshoz oldószerként, intermedierként, fagyálló komponensként vagy nedvesítőszerként. Összefoglalva, mindkét termék hasonló kémiai szerkezettel rendelkezik, megoszthatják a fosszilis tüzelőanyagok alapanyagait, és gyártási folyamataik hasonló vegyi és energiaigényes folyamatokat foglalhatnak magukban.

(117)

A Bizottság megállapította, hogy monoetilén-glikolt a következő, Kínáéhoz hasonló gazdasági fejlettségű országokban állítanak elő: Brazília, Indonézia, Malajzia, Mexikó, Thaiföld és Törökország.

(118)

A feljegyzést követően a Wanhua csoport megkérdőjelezte, hogy a monoetilén-glikol előállításához használt termelési tényezők reprezentatívnak tekinthetők-e a BDO előállításához használt termelési tényezőkre nézve.

(119)

A Bizottság megjegyezte, hogy a rendes érték megállapításakor csak a vizsgált termék (jelen ügyben a BDO) előállításához használt termelési tényezőket vette figyelembe. Következésképpen a Bizottság a monoetilén-glikolt csak abból a célból azonosította a BDO-val azonos általános kategóriába tartozó termékként, hogy olyan megfelelő reprezentatív országot válasszon ki, amelynek segítségével megállapíthatók torzulásmentes referenciaértékek és egy BDO-gyártó reprezentatív SGA-költségei, valamint nyeresége. Ezért a referenciaértékek csak a BDO előállításához használt termelési tényezők esetében kerültek megállapításra, a monoetilén-glikol esetében nem. Ezenkívül a Wanhua csoport nem javasolt egyetlen, a BDO-val azonos általános kategóriába vagy ágazatba tartozó alternatív terméket sem. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(120)

A panaszos támogatta a Bizottság megközelítését és a Malajziában és Brazíliában – véleménye szerint a legmegfelelőbb reprezentatív országban – gyártott monoetilén-glikol kiválasztását.

(121)

Az LYB abban is egyetértett a Bizottsággal abban, hogy a kétértékű alkoholok (diolok) a BDO-val azonos általános kategóriába tartoznak. Azt állította azonban, hogy a diolok vegyészeti előállításának prekurzorai, például az etilén és a propilén, valamint az olyan oldószerek, mint a dietilén-glikol, a propilén-glikol vagy a tetrahidrofurán is a BDO-val azonos általános kategóriába tartoznak. E feltételezés alapján az LYB megvizsgálta, hogy rendelkezésre állnak-e a szóban forgó termékeket gyártó, nyereséges vállalatok 2024. évi pénzügyi adatai, de Indonézia, Mexikó és Thaiföld tekintetében nem talált ilyen adatokat. Ezenkívül az LYB nem javasolt további vállalatokat Malajzia esetében. Ezzel szemben az LYB azt javasolta, hogy a Bizottság egy brazíliai oldószer- és propiléngyártó adataira, illetve a törökországi vegyipari ágazatra vonatkozó, ágazati szintű adatokra támaszkodjon.

(122)

A Bizottság megvizsgálta azokat a további termékeket, amelyek az LYB javaslata szerint a BDO-val állítólagosan azonos általános kategóriába vagy ágazatba tartoznak. A Bizottság megjegyezte, hogy az etilén és a propilén a BDO gyártásának alapanyagai. Amint az a feljegyzésben is szerepel, jóllehet a propilént maga az LYB – propilén-oxid formájában – használja BDO előállításához, az etilént általában etilén-oxid formájában használják a monoetilén-glikol előállításához. Ez azt mutatja, hogy míg a BDO és a monoetilén-glikol azonos pozícióban van a termelési láncban, és így hasonló költségszerkezettel rendelkezik, a propilén és az etilén a termelési láncban néhány lépéssel feljebb (upstream) helyezkednek el, ami miatt költségszerkezetük távolabb áll a BDO-étól. Ebből következik, hogy a monoetilén-glikol az etilénhez és a propilénhez képest specifikusabb és megfelelőbb termék, amely a BDO-val azonos általános kategóriába vagy ágazatba tartozik. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a monoetilén-glikol a BDO-val azonos általános kategóriába vagy ágazatba tartozó, megfelelőbb termék. A Bizottság továbbá elemezte az olyan oldószereket, mint a dietilén-glikol, a propilén-glikol vagy a tetrahidrofurán. A Bizottság megjegyezte, hogy a dietilén-glikol a monoetilén-glikol-gyártás mellékterméke (75), ezért ugyanazokban az országokban állítják elő, mint a monoetilén-glikolt. Úgy tűnik, hogy a propilén-glikolt jelentős mértékben használják az élelmiszer- és gyógyszer-ágazatban, ami meglehetősen eltér a BDO alkalmazásaitól. A tetrahidrofurán ezzel szemben egy BDO-származék, és ezért az értékláncnak a BDO-tól eltérő szintjén helyezkedik el, amiből azt következik, hogy nem lehet megfelelő helyettesítője magának a BDO-nak, valamint annak a kockázatnak, hogy gyártói Kínából szerezhetik be a BDO-t. Így továbbra is a monoetilén-glikol a BDO-val azonos általános kategóriába vagy ágazatba tartozó legmegfelelőbb termék. A Bizottság ezért nem vizsgálta tovább, hogy gyártják-e ezen alternatív termékeket a Kínáéval azonos fejlettségi szintű országokban, nevezetesen Brazíliában és Törökországban.

(123)

A feljegyzésben a Bizottság jelezte, hogy azon országok – nevezetesen Brazília, Indonézia, Malajzia, Mexikó, Thaiföld és Törökország – esetében, amelyekről megállapítást nyert, hogy monoetilén-glikolt gyártanak, tovább kell vizsgálni az adatok rendelkezésre állását, különös tekintettel a monoetilén-glikol gyártóinak könnyen elérhető pénzügyi adataira.

(124)

Ezenfelül az inputokkal kapcsolatban az exportáló gyártók számára összeállított tájékoztatásra és a feljegyzésre adott választ követően a mintában szereplő exportáló gyártók egy további termelési tényezőről számoltak be, amelyet a Bizottság az ellenőrző látogatások során ellenőrzött: ez a tényező a formaldehid. Ennek eredményeként a Bizottság az alábbi elemzésében a formaldehidet is figyelembe vette.

(125)

A Wanhua csoport azt állította, hogy az oxigén, a nátrium-hidroxid és a nitrogén Brazíliába irányuló behozatalának ára kirívóan magas volt, mivel meghaladta a tényleges beszerzési árat. Ezzel szemben a panaszos nem állította, hogy torzulások érintenék a termelési tényezők brazíliai árait.

(126)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ellenőrzést követően a nátrium-hidroxidot és a nitrogént fogyóeszköznek tekintette, amint azt a (180)–(182) preambulumbekezdés kifejti. Ezért a Wanhua csoport észrevétele e tekintetben tárgytalanná vált. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a Wanhua csoport nem fejtette ki, hogy az oxigén Brazíliába irányuló behozatalának ára miért ne lenne figyelembe vehető torzulásmentes referenciaértékként. Az a tény, hogy magasabb volt a Wanhua csoport saját beszerzési áránál, nem bizonyítja, hogy a Brazíliába irányuló behozatal ára ne lenne torzulásmentes referenciaértéknek tekinthető. A Bizottság ezért úgy döntött, hogy az oxigén Brazíliába irányuló behozatalának árára támaszkodik.

(127)

Noha a panaszos megbízhatónak ítélte a monoetilén-glikol azonosított brazíliai gyártóinak SGA-költségeire és nyereségére vonatkozó 2022. évi adatokat, a Wanhua csoport és az LYB azt állította, hogy az Oxiteno SA Industria e Comercio pénzügyi adatai elavultak, és az LYB hozzátette, hogy 2023-ban a vállalat veszteséges volt.

(128)

A Wanhua csoport és az LYB azt is állította, hogy a Rhodia Brasil SA (a továbbiakban: Rhodia Brasil) pénzügyi adatai elavultak, mivel a 2022. pénzügyi évre vonatkoznak. A Wanhua csoport továbbá azt állította, hogy a Solvay SA (a továbbiakban: Solvay), azaz a Rhodia Brasilt tulajdonló vállalatcsoport, számos terméket gyárt, és eredménykimutatása nem tükrözi a BDO vagy a monoetilén-glikol helyzetét, ezért nem tekinthető reprezentatívnak. Az LYB viszont egyetértett a vállalatcsoportok adatainak felhasználásával. Az LYB azonban azt állította, hogy a Bizottság által beszerzett adatok eltérnek a Solvay 2024. évi pénzügyi kimutatásában szereplő adatoktól. Az LYB ezért azt javasolta, hogy a beszámolók nyilvánosan közzétett változatára támaszkodjanak a „nagy teljesítményű vegyipari termékek” ágazata által generált bevétellel arányosan megosztva.

(129)

A Bizottság megjegyezte, hogy a Rhodia Brasil vizsgálati időszakra vonatkozó pénzügyi adatai időközben elérhetővé váltak (76). Ezért a Bizottság úgy határozott, hogy a Rhodia Brasil vizsgálati időszakra vonatkozó adataira támaszkodik, és így a Solvayre vonatkozó észrevételek irrelevánssá váltak.

(130)

A feljegyzésben a Bizottság megjegyezte, hogy Brazília megfelelő reprezentatív országként való kiválasztása a hidrogén alacsony behozatali volumenének és a Brazíliába irányuló kínai kalcium-karbid-behozatal magas részesedésének (80 %) további elemzésétől függ.

(131)

E tekintetben az LYB azt állította, hogy a Brazíliába irányuló hidrogénbehozatal alacsony, mivel Brazília jelentős hidrogéntermelő. Az LYB azt javasolta, hogy a hidrogén esetében alternatív referenciaértékként a Bizottság vagy egy Brazílián belüli referenciaértéket, vagy a Brazíliából az összes országba irányuló hidrogénexport átlagárát használja.

(132)

A Bizottság elismerte, hogy a vizsgálati időszak alatt Brazíliába importált hat köbméter hidrogén mennyisége nem volt elegendő a torzulásmentes referenciaérték megállapításához. Ezért a Bizottság úgy döntött, hogy torzulásmentes referenciaértékként egy nemzetközi referenciaértékhez folyamodik, nevezetesen a Business Analytiq által közzétett, a karbonintenzív hidrogénre vonatkozó európai régiós árindexhez (77).

(133)

Az LYB megjegyezte, hogy a Bizottság javasolta a Brazíliába irányuló kínai kalcium-karbid-behozatal magas részesedésének további vizsgálatát, és azt javasolta, hogy az összes országba irányuló import átlagárát használják referenciaértékként. A panaszos megjegyezte, hogy a Brazíliába irányuló kínai kalcium-karbid-behozatal részaránya jelentősen alacsonyabb volt, mint a Malajziába irányuló behozatalé, és ezért a kalcium-karbid behozatalára vonatkozó adatok kevésbé tekinthetők a torzulások által érintettnek, mint bármely más javasolt ország esetében.

(134)

A Bizottság megjegyezte, hogy Törökország kivételével valamennyi lehetséges reprezentatív ország a Kínából érkező kalcium-karbid behozatal magas részesedéséről számolt be. Törökország kivételével a más lehetséges reprezentatív országokba irányuló kínai kalcium-karbid-behozatal részaránya magasabb volt, mint a Brazíliába irányuló kínai kalcium-karbid-behozatalé. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a kalcium-karbid olyan árucikk, amelyet valamennyi lehetséges reprezentatív országban általában Kínából szereznek be, és hogy a Brazíliába irányuló behozatal jelenti a legmegfelelőbb referenciaértéket, figyelembe véve azt is, hogy i. Törökország nem tekinthető megfelelő reprezentatív országnak, amint azt a (166)–(174) preambulumbekezdés kifejti, ii. a Brazíliába irányuló kínai behozatal ára összhangban van a más országokból érkező behozatal árával, és iii. Törökországot nem számítva Brazíliában a legalacsonyabb a kalcium-karbid kínai behozatalának részaránya a lehetséges reprezentatív országok között.

(135)

A Bizottság ezenfelül elemezte a formaldehid Brazíliába irányuló behozatalára vonatkozó adatokat. A Bizottság megállapította, hogy a Brazíliába irányuló formaldehid-behozatal volumene elhanyagolható, kevés ügyletből tevődik össze, amelynek következtében úgy tűnik, hogy az importár nem reprezentatív. Ezért a Bizottság a vizsgálati időszakban Brazíliából az EU-ba érkező exportnak a Globális Kereskedelmi Atlaszból (78) (a továbbiakban: GTA) származó átlagárát használta fel.

(136)

Következésképpen a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Brazília a legmegfelelőbb reprezentatív ország.

(137)

A Wanhua csoport azt állította, hogy az oxigén és a nátrium-hidroxid Indonéziába irányuló behozatalának ára kirívóan magas volt, mivel meghaladta annak tényleges beszerzési árát.

(138)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ellenőrzést követően a nátrium-hidroxidot fogyóeszköznek tekintette, amint azt a (180)–(182) preambulumbekezdés kifejti. Ezért a Wanhua csoport észrevétele e tekintetben tárgytalanná vált. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a Wanhua csoport nem fejtette ki, hogy miért véli úgy, hogy az Indonéziába irányuló oxigénbehozatal árát nem szabad torzulástól mentes referenciaértékként figyelembe venni. Az a tény, hogy magasabb volt, mint a Wanhua csoport saját beszerzési ára, nem bizonyítja azt, hogy az Indonéziába irányuló behozatal ára nem tekinthető torzulásmentes referenciaértéknek. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(139)

A panaszos és a Wanhua csoport azt állította, hogy a PT Polychem Indonesia Tbk esetében rendelkezésre álló pénzügyi adatok elavultak, és a vállalat veszteséges. Ezért a Bizottság nem használhatja fel e vállalat adatait.

(140)

A Bizottság megismételte, hogy ezt a nyereséget nem tartja észszerűnek.

(141)

Emellett az LYB azt állította, hogy Indonéziát el kell vetni lehetséges reprezentatív országként a Kínából érkező behozatal számos termelési tényezőn belüli magas részaránya és a feljegyzésben a szénre vonatkozóan azonosított exportkorlátozások, valamint az Oroszországból érkező szénbehozatal magas részaránya miatt. Hasonlóképpen, a panaszos azzal érvelt, hogy Indonézia nem tekinthető megfelelő reprezentatív országnak az Oroszországból érkező szénbehozatal magas részaránya miatt, tekintettel az Unió által Oroszországgal szemben bevezetett szankciócsomagra, valamint arra, hogy az oroszországi energiaárakat nagymértékben befolyásolta az állam.

(142)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Indonézia a Kínából érkező behozatal magas (a kalcium-karbid esetében 99 % feletti, a katalizátorok esetében pedig 82 % feletti) részaránya, a szén tekintetében a feljegyzésben azonosított piaci torzulások, valamint az észszerű pénzügyi adatok hiánya miatt nem választható ki megfelelő reprezentatív országként. Mivel Indonézia nem tekinthető megfelelő reprezentatív országnak, az Indonéziával kapcsolatos egyéb állításokkal nem volt szükséges foglalkozni.

(143)

A Wanhua csoport azt állította, hogy az oxigén, a nátrium-hidroxid és a nitrogén Malajziába irányuló behozatalának ára kirívóan magas volt, mivel meghaladta a tényleges beszerzési árat.

(144)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ellenőrzést követően a nátrium-hidroxidot és a nitrogént fogyóeszköznek tekintette, amint azt a (180)–(182) preambulumbekezdés kifejti. Ezért a Wanhua csoport észrevétele e tekintetben tárgytalanná vált. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a Wanhua csoport nem fejtette ki, hogy miért véli úgy, hogy a Malajziába irányuló oxigénbehozatal árát nem szabad torzulástól mentes referenciaértékként figyelembe venni. Az a tény, hogy magasabb volt, mint a Wanhua csoport saját beszerzési ára, nem bizonyítja azt, hogy a Malajziába irányuló behozatal ára nem tekinthető torzulásmentes referenciaértéknek. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(145)

A Wanhua csoport és az LYB azt állította, hogy a Pengerang Petrochemical Company Sdn. Bhd veszteségről számolt be 2023-ban, ezért ezeket a pénzügyi adatokat nem szabad felhasználni. Ezenkívül az LYB felvetette, hogy az adatok 2023-ból származnak.

(146)

A Bizottság megismételte, hogy ez a nyereség nem tekinthető észszerűnek.

(147)

A panaszos úgy ítélte meg, hogy a Petronas Chemicals Glycols Sdn. Bdh 2023. évi adatai megbízhatóak. A Wanhua csoport azt állította, hogy a Petronas Chemicals Glycols Sdn. Bhd vállalatot tulajdonló Petronas Chemicals Group Berhad (a továbbiakban: Petronas csoport) pénzügyi adatai nem voltak reprezentatívak, mivel azok a 2023. évre vonatkoznak kapcsolódott, és annak tevékenységei túlmutattak a BDO-n, illetve a monoetilén-glikolon. Az LYB nem emelt kifogást a Petronas csoport adatainak felhasználása ellen, de azt javasolta, hogy a Bizottság ne bontsa le az adatokat az olefinek és a származtatott termékek szegmensére, mivel ez 1 %-os nyereséget eredményezne.

(148)

A Bizottság megjegyezte, hogy a feljegyzésben foglaltak szerint a Petronas csoport pénzügyi adatai 2024-re, azaz a vizsgálati időszakra vonatkozóan álltak rendelkezésre. A Petronas csoport pénzügyi adatait azonban nem lehetett tovább felosztani a Wanhua csoport aggályainak eloszlatása érdekében. Továbbra is a Petronas csoport 2024. évi pénzügyi adatai a legrészletesebb rendelkezésre álló adatok Malajzia esetében. Ezek ugyanakkor továbbra is kevésbé voltak részletesek, mint a brazíliai Rhodia Brasilnak a vizsgálati időszakra vonatkozóan rendelkezésre álló, összehasonlítható pénzügyi adatai, mivel a Petronas csoport csupán a monoetilén-glikol egy malajziai gyártójának anyavállalata, míg a Rhodia Brasil egy monoetilén-glikolt gyártó brazíliai vállalat, így a Rhodia Brasil pénzügyi adatai közvetlenebbül kapcsolódnak a monoetilén-glikol előállításához.

(149)

A Bizottság megjegyezte, hogy Malajzia megfelelő reprezentatív országként való kiválasztása további elemzés tárgyát képezi a Malajziába irányuló kínai kalcium-karbid-behozatal magas részaránya tekintetében.

(150)

E tekintetben a panaszos azt állította, hogy az a tény, hogy a Kínából érkező behozatal magas részaránya csak egy termelési tényezőt – a kalcium-karbidot – érintett, Malajziát megfelelőbb reprezentatív országgá tette a többi országhoz képest, amelyek vagy több termelési tényezőt importáltak Kínából vagy Oroszországból, vagy nem rendelkeztek könnyen elérhető adatokkal. A kalcium-karbid Kínából érkező behozatalának magas részarányát illetően az LYB azt javasolta, hogy a Bizottság az összes országba irányuló import átlagárát használja referenciaértékként.

(151)

A Bizottság megjegyezte, hogy Törökország kivételével valamennyi lehetséges reprezentatív ország a Kínából érkező kalcium-karbid behozatal magas részarányáról számolt be, és Brazíliában volt a legalacsonyabb ez a részarány. Malajziának a kínai kalcium-karbid-behozatalból való részesedése meghaladta a 98 %-ot. A Bizottság ezért elutasította a panaszos állítását.

(152)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy Malajzia nem tekinthető megfelelő reprezentatív országnak, mivel a kalcium-karbid kínai behozatalának részaránya magasabb, mint Brazília esetében, valamint a katalizátorok behozatalát is érinti a kínai behozatal jelentős, mintegy 61 %-os részaránya, és a Malajzia esetében könnyen elérhető pénzügyi adatok kevésbé pontosak, mint a Brazília esetében a vizsgálati időszakra vonatkozóan rendelkezésre álló pénzügyi adatok.

(153)

A Wanhua csoport azt állította, hogy a nátrium-hidroxid Mexikóba irányuló behozatalának ára kirívóan magas volt, mivel meghaladta a tényleges beszerzési árát.

(154)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ellenőrzést követően a nátrium-hidroxidot fogyóeszköznek tekintette, amint azt a (180)–(182) preambulumbekezdés kifejti. Ezért a Wanhua csoport észrevétele e tekintetben tárgytalanná vált.

(155)

A Wanhua csoport megjegyezte, hogy a mexikói vállalatra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre könnyen elérhető pénzügyi adatok. Mivel erre a termelési tényezőre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre könnyen elérhető adatok, a panaszos előadta, hogy Mexikó nem tekinthető reprezentatív országnak.

(156)

A Bizottság újfent megjegyezte, hogy nem talált az Idesa Petroquimica SA de CV vállalatra vonatkozóan rendelkezésre álló pénzügyi információkat.

(157)

Következésképpen Mexikó nem tekinthető megfelelő reprezentatív országnak.

(158)

A Wanhua csoport azt állította, hogy az oxigén és a nátrium-hidroxid Thaiföldre irányuló behozatalának ára kirívóan magas volt, mivel meghaladta a tényleges beszerzési árát.

(159)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ellenőrzést követően a nátrium-hidroxidot fogyóeszköznek tekintette, amint azt a (180)–(182) preambulumbekezdés kifejti. Ezért a Wanhua csoport észrevétele e tekintetben tárgytalanná vált. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a Wanhua csoport nem fejtette ki, hogy miért véli úgy, hogy a Thaiföldre irányuló oxigénbehozatal árát nem szabad torzulástól mentes referenciaértékként figyelembe venni. Az a tény, hogy magasabb volt, mint a Wanhua csoport saját beszerzési ára, nem bizonyítja azt, hogy a Thaiföldre irányuló behozatal ára nem tekinthető torzulásmentes referenciaértéknek. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(160)

A Wanhua csoport azt állította, hogy a GC Polyols Company Limited nyereségét el kell utasítani.

(161)

A Bizottság újfent megjegyezte, hogy ezt a nyereséget nem tekintheti észszerű jövedelmezőségnek.

(162)

A Wanhua csoport továbbá azt állította, hogy az Indorama Petrochem Co, Ltd. által elért 2,9 %-os nyereség észszerűnek tekinthető. E tekintetben a Wanhua csoport megjegyezte, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésében meghatározott 6 %-os nyereségcélt csak a kárkülönbözet-számításokkal összefüggésben használják. Ezzel szemben a panaszos azt állította, hogy a nagyon alacsony, 2,9 %-os nyereség kockázatot jelent az országban könnyen elérhető információk megbízhatóságát illetően.

(163)

A Bizottság megjegyezte, hogy a kárkülönbözet meghatározásával összefüggésben a nyereségcélra vonatkozó külön 6 %-os küszöbértéktől függetlenül a 2,9 %-os nyereség nem tekinthető észszerűnek, mivel túl alacsony, összehasonlítva a feljegyzésben azonosított egyéb nyereséges vállalatok nyereségével, amely legalább 7,1 % volt.

(164)

Emellett a panaszos és az LYB azt állította, hogy Thaiföldet el kell vetni mint lehetséges reprezentatív országot a termelési tényezők Kínából érkező behozatalának magas részesedése miatt.

(165)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Thaiföld nem választható ki megfelelő reprezentatív országként a Kínából érkező kalcium-karbid- és oxigénbehozatalnak a feljegyzésben jelzett magas részesedése, valamint a thaiföldi észszerű nyereségszint megállapításához szükséges, könnyen elérhető adatok hiánya miatt.

(166)

A Wanhua csoport azt állította, hogy az oxigén és a nitrogén Törökországba irányuló behozatalának ára kirívóan magas volt, mivel meghaladta a tényleges beszerzési árát.

(167)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ellenőrzést követően a nitrogént fogyóeszköznek tekintette, amint azt a (180)–(182) preambulumbekezdés kifejti. Ezért a Wanhua csoport észrevétele e tekintetben tárgytalanná vált. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a Wanhua csoport nem fejtette ki, hogy miért véli úgy, hogy a Törökországba irányuló oxigénbehozatal árát nem szabad torzulástól mentes referenciaértékként figyelembe venni. Az a tény, hogy magasabb volt, mint a Wanhua csoport saját beszerzési ára, nem bizonyítja azt, hogy a Törökországba irányuló behozatal ára nem tekinthető torzulásmentes referenciaértéknek. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(168)

A Wanhua csoport és a panaszos megjegyezte, hogy a monoetilén-glikol török gyártójára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre könnyen elérhető pénzügyi adatok. Ezen okból a panaszos azt állította, hogy Törökország nem lehet reprezentatív ország.

(169)

A Bizottság újfent megjegyezte, hogy nem talált a Petkim Petrokimya Holding Anonim Sirketire vonatkozóan rendelkezésre álló pénzügyi információkat.

(170)

Az LYB azt állította, hogy a kínai katalizátorbehozatalnak a teljes behozatalban képviselt 34 %-os részaránya nem volt elég jelentős ahhoz, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyja a Törökországba irányuló behozatal árát. Mindenesetre a Bizottság a feljegyzésben szereplő bármely más, a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozó országba irányuló behozatal árát is felhasználhatja.

(171)

Az LYB előadta továbbá, hogy a szén esetében, amelyet érint az Oroszországból érkező jelentős behozatal, a Bizottság alkalmazhatna valamely nemzetközi referenciaértéket, például a szén ausztrál exportárát. A panaszos ezzel szemben azzal érvelt, hogy Törökország éppen az Oroszországból érkező szénbehozatal magas részaránya miatt nem tekinthető megfelelő reprezentatív országnak, figyelemmel az Unió által Oroszországgal szemben bevezetett szankciócsomagra, valamint arra, hogy az oroszországi energiaárakat nagymértékben befolyásolta az állam.

(172)

Mivel Törökországban nem álltak rendelkezésre könnyen elérhető pénzügyi adatok, a Bizottság nem vette figyelembe az LYB által a katalizátorra és a szénre vonatkozóan javasolt megközelítést.

(173)

Következésképpen Törökország nem tekinthető megfelelő reprezentatív országnak.

(174)

A fenti megfontolások fényében a Bizottság a rendes érték kiszámításához szükséges torzulásmentes árak vagy referenciaértékek összegyűjtéséhez az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében foglaltaknak megfelelően Brazíliát választotta ki megfelelő reprezentatív országként, és a Rhodia Brasilt vette figyelembe a torzulásmentes SGA-költségek és nyereség megállapításához.

(175)

Annak megállapítása után, hogy a fenti megfontolások összessége alapján Brazília az egyetlen megfelelő reprezentatív ország, a szociális védelem és a környezetvédelem szintjének vizsgálatára az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontja első franciabekezdésének utolsó fordulatával összhangban már nem volt szükség.

(176)

A fenti elemzés alapján Brazília maradéktalanul teljesítette azokat a kritériumokat, amelyeket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése a megfelelő reprezentatív országként történő figyelembevételhez meghatároz.

(177)

A feljegyzésben a Bizottság felsorolta azokat a termelési tényezőket (például anyagok, energia, munkaerő), amelyeket a mintában szereplő exportáló gyártók felhasználnak a vizsgált termék előállításához, és felkérte az érdekelt feleket, hogy adják elő észrevételeiket, és tegyenek javaslatokat a feljegyzésben említett termelési tényezők mindegyikének torzulásmentes értékére vonatkozó, nyilvánosan elérhető információkra.

(178)

A Bizottság a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban történő számtani képzése keretében a legtöbb termelési tényező – és különösen a nyersanyagok – torzulásmentes költségének meghatározásához a Globális Kereskedelmi Atlaszt használta fel. Ezenkívül a (132) és (135) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság a hidrogén torzulásmentes költségének megállapításához a Business Analitiq által az európai régióra vonatkozóan közzétett, karbonintenzív hidrogénre vonatkozó árindexre (79), a formaldehid torzulásmentes költségének megállapításához pedig a Brazíliából a vizsgálati időszakban érkező export Globális Kereskedelmi Atlaszból származó átlagárára támaszkodott.

(179)

Emellett a Bizottság a torzulásmentes munkaerőköltségek megállapításához az Instituto Brasileiro de Geografia e Estatística (Brazil Földrajzi és Statisztikai Intézet, a továbbiakban: IBGE) által közzétett statisztikákat (80) használta fel, a villamos energiára, a földgázra, a szénre, illetve a vízre vonatkozó torzulásmentes referenciaértékek megállapításához pedig a Brazil Bányászati és Energiaügyi Minisztérium által közzétett, ipari villamosenergia-árra vonatkozó statisztikákat (81), az ipari felhasználóknak felszámított, a brazil Bányászati és Energiaügyi Minisztérium által közzétett földgázárat (82), a Brazil Bányászati és Energiaügyi Minisztérium által közzétett szénárat (83), valamint a Companhia de Saneamento Básico do Estado de São Paulo (a továbbiakban: SABESP) által felszámított vízdíjat (84) használta fel.

(180)

A mintában szereplő, teljes körű adatokat szolgáltató exportáló gyártók termelési tényezőinek nagy száma miatt, valamint mert egyes nyersanyagok csak elhanyagolható mértékben befolyásolják a teljes előállítási költséget, az elhanyagolható tételeket a fogyóeszközök kategóriájában, együttesen vette figyelembe. Ezek a fogyóeszközök különösen a következőket foglalták magukban: nitrogén, nátrium-hidroxid, marónátron, kénsav, nikkel-alumínium katalizátorok, sűrített levegő, gőz és egyéb olyan termelési tényezők, amelyek külön-külön a teljes termelési költség kevesebb mint 0,1 %-át teszik ki.

(181)

A Bizottság néhány mellékterméket is fogyóeszköznek tekintett. Ezek a következők: ammónium-szulfát, folyékony nitrogén, kátrány, folyékony argon, ipari korom, nyomásváltó adszorpciós (PSA) rendszerből származó deszorbeálódott gáz, gőz és egyéb melléktermékek, amelyek külön-külön a teljes termelési költség kevesebb mint 0,1 %-át teszik ki.

(182)

A fogyóeszköznek tekintett termelési tényezők együttesen a teljes termelési költség kevesebb mint 2,5 %-át tették ki, míg a fogyóeszköznek tekintett melléktermékek abszolút értéke [0,5–2] % volt. A Bizottság kiszámította a fogyóeszközöknek a nyersanyagok összköltségéhez viszonyított százalékos arányát, és a megfelelő reprezentatív országra vonatkozóan megállapított torzulásmentes referenciaértékek használatakor ezt az arányszámot alkalmazta az újraszámított nyersanyagköltségekre.

(183)

Az érdekelt felek által benyújtott és az ellenőrző látogatások keretében összegyűjtött információk figyelembevételével a Bizottság a következő termelési tényezőket és forrásaikat azonosította a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban történő meghatározásához:

1. táblázat

A BDO termelési tényezői

(184)

A Bizottság az előzőekben említett termelési tényezőkön kívüli költségek figyelembevétele céljából a rendes értékbe a gyártási általános költségek értékét is belefoglalta. Ennek az összegnek a megállapításához a Bizottság a mintában szereplő exportáló gyártóknál felmerült gyártási általános költségeket használta fel, amelyet a torzulásmentes gyártási költségekre alkalmazott. A módszertan megfelelő ismertetése a (205)–(207) preambulumbekezdésben található.

(185)

A reprezentatív országbeli gyártó telephelyére leszállított (a széntől, a hidrogéntől és a formaldehidtől eltérő) nyersanyagok torzulásmentes árának meghatározása során a Bizottság a Globális Kereskedelmi Atlaszban szereplő, a reprezentatív országba érkező importhoz tartozó súlyozott átlagos importárból indult ki, és azt megnövelte az importvámmal és a fuvarozási költségekkel. A reprezentatív országban érvényes importárat a Kínán és a Kereskedelmi Világszervezetben tagsággal nem rendelkező, az (EU) 2015/755 európai parlamenti és tanácsi rendelet (86) 1. mellékletében felsorolt országokon kívüli összes harmadik országból érkező import egységárainak súlyozott átlaga szolgáltatta. A Bizottság azért döntött a Kínából a reprezentatív országba érkező behozatal figyelmen kívül hagyása mellett, mert a (112) preambulumbekezdésben jelzett módon arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállása miatt nem helyénvaló a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. Mivel nem áll rendelkezésre arra utaló bizonyíték, hogy ugyanezek a torzulások az exportra szánt termékekre nem hatnak ki ugyanilyen módon, a Bizottság úgy tekintette, hogy ezek a torzulások az exportárakat is befolyásolják.

(186)

Egyes termelési tényezők esetében a mintában szereplő exportáló gyártóknál felmerült tényleges költségek a felülvizsgálati időszak alatt az összes nyersanyagköltség elhanyagolható részét tették ki. Mivel e termelési tényezők értéke a felhasznált forrástól függetlenül nem befolyásolta érzékelhető mértékben a dömpingkülönbözet-számítást, a Bizottság úgy döntött, hogy ezeket a költségeket a (180) és (182) preambulumbekezdésben ismertetett módon a fogyóeszközök költségében veszi figyelembe.

(187)

A behozatali vámok tekintetében a Bizottság tanulmányozta a Nemzetközi Kereskedelmi Központ piacra jutási térképét az alkalmazandó behozatali vámok árukódonként és származási országonként történő meghatározásához (87). A behozatali vámokat a Bizottság hozzáadta a brazil importstatisztikákban rögzített és a GTA-adatbázisban rendelkezésre álló CIF-értékhez.

(188)

A Bizottság a mintában szereplő exportáló gyártók által a nyersanyagok beszerzésével kapcsolatban viselt fuvarozási költséget kifejezte az érintett nyersanyagok tényleges költségének százalékában, majd a torzulásmentes fuvarozási költség megállapítása érdekében ezt a százalékot alkalmazta az érintett nyersanyagok torzulásmentes költségére. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálat keretében az exportáló gyártó nyersanyagköltségéből és a jelentett fuvarozási költségéből képzett hányados észszerű módon felhasználható a vállalat telephelyére leszállított nyersanyagok torzulásmentes fuvarozási költségeinek becslésére.

(189)

A (181) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottság egyes melléktermékeket fogyóeszköznek tekintett.

(190)

A fennmaradó melléktermékek esetében Bizottság elemezte a mintában szereplő kínai exportáló gyártók melléktermékekre vonatkozó számviteli gyakorlatát. Ennek alapján a Bizottság a GTA behozatali adataira támaszkodott a félkész n-butanol referenciaértékének megállapításához, mivel azt értékesítették vevőknek. Az acetilén-véggáz esetében, amelyet a mintában szereplő egyik exportáló gyártó belsőleg használt fel, a Bizottság az acetilén-véggáz kínai ára és a fő inputanyagnak, azaz a földgáznak – az exportáló gyártó által jelentett – kínai ára közötti arányt vette figyelembe. E melléktermék referenciaértékének kiszámításához ezt az arányt alkalmazta a földgáz brazíliai árára, amely a (179) preambulumbekezdésben említett forrásból származott. A metanol esetében, amelyet az érintett exportáló gyártó részben értékesített vevőknek, részben pedig belsőleg használt fel, a Bizottság a GTA importadataiból és az acetilén-véggázra vonatkozóan leírt módszerrel levezetett értékből származó, összetett értéket használt.

(191)

A Bizottság az IBGE által közzétett statisztikákat használta fel a torzulásmentes munkaerőköltségek megállapításához (88). A Bizottság a NACE Rev.2 osztályozás szerinti 20.2 – „Fabricação de produtos químicos orgânicos” (Szerves vegyi anyag gyártása) gazdasági tevékenység tekintetében a 2023-ra vonatkozó, legfrissebb rendelkezésre álló statisztikákban a 30 vagy annál több alkalmazottat foglalkoztató vállalatoknál fizetett bérekre vonatkozó, részletes információkra támaszkodott. Az IBGE statisztikái a 2023. év vonatkozásában információkat szolgáltatnak a teljes éves bérekről és a kapcsolódó bérköltségekről, valamint a szerves vegyi anyagok gyártásával foglalkozó alkalmazottak létszámáról. A Bizottság a 2023. évi értéket az IBGE által közzétett belföldi fogyasztói árindex (89) felhasználásával megfelelően kiigazította az inflációval, hogy hozzáigazítsa azt a vizsgálati időszakhoz (2024. év).

(192)

A brazíliai ipari felhasználókra vonatkozó villamosenergia-árat a Brazil Bányászati és Energiaügyi Minisztérium (90) havi közlönyében teszi közzé. A Bizottság a vizsgálati időszakra vonatkozóan kWh-ban megadott megfelelő fogyasztási sávban szereplő ipari villamosenergia-árak adatait használta fel.

(193)

A havi közlönyökben közzétett díjak tartalmazzák az „Imposto sobre Circulação de Mercadorias e Serviços” (a továbbiakban: ICMS) elnevezésű, állami szintű adót, amelyet az áruforgalomra, valamint az államok és települések közötti szállítási és kommunikációs szolgáltatásokra vetnek ki. Ezt az adót az ipari felhasználók visszaigényelhetik, ennek megfelelően a Bizottság levonta a megállapított referenciaértékből.

(194)

Mivel az ICMS mértéke államtól függően 17 % és 18 % között változik (91), a Bizottság a referenciaérték újraszámításához 17,5 %-os átlagos ICMS-levonást alkalmazott.

(195)

A Wanhua csoport azt állította, hogy a feljegyzés nem tartalmazott a villamos energiára vonatkozó referenciaértéket.

(196)

A Bizottság megjegyezte, hogy a feljegyzésben csak a nyersanyagokra vonatkozó, behozatali adatokon alapuló referenciaértékek szerepeltek. A Bizottság az érdekelt felek előzetes tájékoztatásában feltüntette a villamos energiára vonatkozó referenciaértéket.

(197)

A brazíliai ipari felhasználókra vonatkozó földgázárat a Brazil Bányászati és Energiaügyi Minisztérium teszi közzé (92). A Bizottság a vizsgálati időszakot lefedő, köbméterben kifejezett fogyasztási sáv adatait használta fel. A 2024. évi havi közlönyökben közzétett adómértékek ugyanazt az ICMS-adót foglalták magukban, mint a villamos energia esetében, és a Bizottság ezt az adót ugyanúgy kezelte, mint a villamos energia esetében.

(198)

A Wanhua csoport azt állította, hogy a feljegyzés II. mellékletéből hiányoznak a földgázra vonatkozó referenciaadatok, annak ellenére, hogy ez a termelési tényező fontos szerepet játszik a teljes előállítási költségben.

(199)

A Bizottság megjegyezte, hogy – amint az a feljegyzés I. mellékletében is szerepel – nem áll szándékában a földgázbehozatali adatokat torzulásmentes referenciaértékként felhasználni, ezért a földgáz nem került be a II. mellékletbe. Éppen ellenkezőleg, a fentieknek megfelelően a Bizottság a földgáz esetében a Brazil Bányászati és Energiaügyi Minisztérium havi közlönyeire támaszkodott. A Bizottság az érdekelt felek előzetes tájékoztatásában feltüntette a földgázra vonatkozó referenciaértéket.

(200)

A Bizottság a szénnek a Brazil Bányászati és Energiaügyi Minisztérium (93) havi közlönyeiben közzétett, brazíliai árát használta fel.

(201)

A Bizottság a SABESP, São Paulo államban a vízellátásért, valamint a szennyvízelvezetésért és -kezelésért felelős vállalat vízdíjait (94) alkalmazta. Az információk lehetővé tették az ipari felhasználókra 2024 júliusában vonatkozó díjszabások azonosítását egy olyan területen, amely az OJ rövidítés alatt szerepel, beleértve Paulínia városát is, ahol a brazil Rhodia Brasil vállalat fő gyártóüzeme található.

(202)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ellenőrzést követően a gőzt fogyóeszköznek tekintette, amint az a (180) preambulumbekezdésben szerepel. A Bizottság ezért nem állapított meg referenciaértéket a gőzre vonatkozóan.

(203)

A Wanhua csoport azt állította, hogy a feljegyzés II. mellékletéből hiányoznak a gőzre vonatkozó referenciaadatok.

(204)

A Bizottság megjegyezte, hogy – amint az a feljegyzés I. mellékletében is szerepel – nem áll szándékában a gőzbehozatali adatokat torzulásmentes referenciaértékként felhasználni, ezért a gőz nem került be a II. mellékletbe.

(205)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint „[a] képzett rendes értéknek tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét.” Emellett az előzőekben említett termelési tényezőkön kívüli költségek figyelembevétele a gyártási általános költségek értékének megállapítását is szükségessé teszi.

(206)

A Bizottság a mintában szereplő exportáló gyártó által viselt gyártási általános költségeket kifejezte az exportáló gyártók tényleges gyártási költségeinek százalékában. Ezt követően a Bizottság ezt a százalékot alkalmazta a gyártási költségek torzulásmentes értékére.

(207)

Az SGA-költségek és a nyereség torzulásmentes és észszerű összegének megállapításához a Bizottság a Rhodia Brasil 2024. évi, a Data Mercantilból származó pénzügyi adataira (95) támaszkodott.

(208)

A fentiek alapján a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően megállapította a gyártelepi alapon számított rendes értéket.

(209)

A Bizottság elsőként a torzulásmentes gyártási költségeket állapította meg. Ennek keretében a Bizottság az egyes termelési tényezőkből a mintában szereplő exportáló gyártó által felhasznált mennyiségeket beszorozta a torzulásmentes egységköltségekkel. A Bizottság e felhasználási arányok helytállóságát az ellenőrzés során megvizsgálta. A (177)–(204) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Bizottság a felhasználási tényezőket megszorozta a reprezentatív országban megfigyelt torzulásmentes egységköltségekkel.

(210)

Ezt követően a torzulásmentes előállítási költségek kiszámítása érdekében a Bizottság – amint azt a (205)–(207) preambulumbekezdés kifejti – a torzulásmentes gyártási költséghez hozzáadta a gyártási általános költségeket.

(211)

Az előző preambulumbekezdésben ismertetett módon megállapított előállítási költségekre a Bizottság a Rhodia Brasil SGA-költségeit és nyereségét alkalmazta. Az értékesített áruk költségének százalékában kifejezett és a torzulásmentes előállítási költségekre alkalmazott SGA-költség 14,6 % volt. Az értékesített áruk költségének százalékaként kifejezett és a torzulásmentes előállítási költségekre alkalmazott nyereség 8,0 % volt.

(212)

A Bizottság ezzel az eljárással az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően megállapította a gyártelepi alapon számított rendes értéket.

(213)

A mintában szereplő exportáló gyártók az Unióba vagy közvetlenül független vevőknek, vagy egy felhasználóként eljáró, velük kapcsolatban álló vállalatnak exportáltak.

(214)

Azon exportáló gyártók esetében, amelyek az érintett terméket közvetlenül független uniós vevőknek exportálták, az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló exportra értékesített termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt.

(215)

Azon exportáló gyártó esetében, amely az érintett terméket az Unióba egy vele kapcsolatban álló, nemcsak importőrként, hanem felhasználóként is eljáró vállalatnak exportálta, mivel az érintett terméket nem abban az állapotban értékesítették tovább, ahogyan azt importálták, az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése értelmében az exportár bármely észszerű alapon megállapítható. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az érintett termék a gyártóval kapcsolatban álló felhasználó által az első független uniós vevőnek értékesített termék előállítási költségének nagyon csekély részét tette ki. Következésképpen ezen értékesítések tekintetében a Bizottság nem tudott megbízható exportárat megállapítani a végső termék első független vevő részére történő értékesítése alapján. A Bizottság az exportárat számtanilag képezte az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése szerint megállapított azon árak havi átlagának felhasználásával, amelyeken a mintában szereplő ugyanazon exportáló gyártó az érintett terméket uniós független vevőknek értékesítette. Azon hónap esetében, amelyre vonatkozóan a szóban forgó mintában szereplő exportáló gyártó arról számolt be, hogy nem történt uniós független vevők részére értékesítés, a Bizottság az exportárat az exportáló gyártó uniós független vevők részére a vizsgálati időszak alatt történt értékesítéseinek átlagára alapján állapította meg.

(216)

Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy azonos kereskedelmi szinten végezze el a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítását, és vegye figyelembe az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló tényezők közötti különbségeket. A szóban forgó ügyben a Bizottság úgy határozott, hogy a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát gyártelepi szinten hasonlítja össze. Az alábbiakban részletesebben kifejtettek szerint a Bizottság adott esetben a rendes értéket és az exportárat kiigazította annak érdekében, hogy: i. azokat visszanettósítsa a gyártelepi szintre, valamint ii. figyelembe vegye az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát állítólag és igazoltan befolyásoló tényezők közötti különbségeket.

(217)

A (212) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság a rendes értéket gyártelepi szinten állapította meg az előállítási költségek, valamint az adott kereskedelmi szint tekintetében észszerűnek tekintett SGA-költségek és a nyereség összegei alapján. Következésképpen nem volt szükség kiigazításokra a rendes érték gyártelepi szintre történő nettósítása érdekében.

(218)

Annak érdekében, hogy az exportárat a gyártelepi szintre nettósítsa, a Bizottság kiigazításokat végzett a következők tekintetében: fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek.

(219)

A Bizottság az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló következő tényezőket vette figyelembe: hitelköltségek, banki költségek és – a mintában szereplő két exportáló gyártó egyike esetében – jutalékok.

(220)

A mintában szereplő exportáló gyártók egyike egy Unión kívüli, vele kapcsolatban álló vállalaton keresztül exportált az Unióba. A vizsgálat megállapította, hogy e kapcsolt vállalkozási viszonyban lévő kereskedő feladatai hasonlóak voltak egy jutalékalapon dolgozó ügynök feladataihoz. Ez a kapcsolt vállalkozási viszonyban lévő kereskedő ugyanis nyereségre tett szert szolgáltatásai fejében, és az érintett terméken kívül áruk széles skálájával kereskedett. Következésképpen a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján a kapcsolt vállalkozási viszonyban lévő kereskedő által kapott haszonkulcs tekintetében kiigazította az exportárat.

(221)

A számtanilag képzett jutalék kiigazítása a kapcsolt vállalkozási viszonyban lévő kereskedőnél felmerült SGA-költségek levonásán alapult, és – tekintettel a két vállalat közötti kapcsolatra és arra a tényre, hogy egyetlen független importőr sem működött együtt a jelenlegi vizsgálatban – egy másik vegyipari termék, nevezetesen a Kínából származó polivinil-alkoholok (PVA) behozatalára vonatkozó korábbi vizsgálat (96) során észszerűnek ítélt 6,89 %-os fiktív nyereségen alapult. Ezt a 6,89 %-os nyereségszintet a Bizottság ebben az esetben is ideiglenesen észszerűnek tekintette, mivel azt a vegyipari termékek kereskedelmében részt vevő független importőrök realizálták.

(222)

A mintában szereplő exportáló gyártók esetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban összehasonlította a hasonló termék egyes típusaihoz tartozó rendes értékek súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusaihoz tartozó exportárak súlyozott átlagával.

(223)

Mindezek alapján az ideiglenes súlyozott átlagos dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő értékekre adódtak:

(224)

A mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdése alapján számította ki. Ennek a különbözetnek a meghatározása tehát a mintában szereplő exportáló gyártók vonatkozásában megállapított különbözetek alapján történt.

(225)

Ennek alapján a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók ideiglenes dömpingkülönbözete 362,8 %.

(226)

A Kínában működő összes többi exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkének megfelelően, a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló exportvolumene az érintett országból a vizsgálati időszakban az Unióba érkező – az Eurostat adatai alapján megállapított – teljes importvolumen arányában kifejezve.

(227)

Kína esetében az együttműködés szintje magas, mivel a vizsgálati időszakban a Kínából az Unióba érkező teljes importvolumen körülbelül 85 %-át az együttműködő exportáló gyártók exportvolumene adta. Ennek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a nem együttműködő kínai exportáló gyártók dömpingkülönbözetét a mintában szereplő, az egyes országokban a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező vállalat szintjén állapítja meg.

(228)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek tehát a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékaként kifejezve a következők:

(229)

Az egyetlen szaúd-arábiai exportáló gyártó, az International Diol Company (a továbbiakban: IDC) kizárólag a vele kapcsolatban álló, szaúd-arábiai székhelyű kereskedőn, a Sipchem Marketing Company (a továbbiakban: SMC) vállalaton keresztül exportált az Unióba. Az SMC viszont kizárólag a svájci székhelyű, kizárólagos tulajdonában álló leányvállalatán, a Sipchem Europe SA (a továbbiakban: SESA) vállalaton keresztül exportált az Unióba. A három vállalat a Saudi International Petrochemical Company (a továbbiakban: Sipchem) csoport tagja.

(230)

Az IDC a vizsgálati időszakban nem értékesített belföldi felhasználásra szánt BDO-t. Ezért a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének és (6) bekezdése c) pontjának megfelelően számította ki.

(231)

A gyártelepi szintű rendes érték kiszámítása úgy történt, hogy a következő tényezőket hozzáadták az együttműködő exportáló gyártó által gyártott hasonló termék vizsgálati időszakban jellemző átlagos előállítási költségeihez:

(232)

A (229) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az IDC kizárólag a szaúd-arábiai székhelyű, vele kapcsolatban álló kereskedőn, az SMC-n keresztül exportált az Unióba. Az SMC viszont kizárólag a svájci székhelyű, 100 %-os tulajdonában álló leányvállalatán, a SESA-n keresztül exportált az Unióba. Ezen értékesítések tekintetében a SESA az uniós piacon működő importőrként járt el, viselve a vonatkozó költségeket és nyereségre szert téve.

(233)

Erre tekintettel az exportárat a Bizottság – az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban – az importált termék független vevők részére a SESA által végrehajtott első unióbeli viszonteladásakor alkalmazott ára alapján állapította meg. Ebben az esetben a Bizottság az árat a behozatal és a viszonteladás között viselt összes költséggel – köztük az SGA-költségekkel –, valamint az elért nyereséggel kiigazította. A kiigazításra a SESA-nál felmerült tényleges SGA-költségek, valamint – a (221) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt – a 6,89 %-os fiktív nyereség alkalmazásával került sor.

(234)

A Sipchem azt állította, hogy egy bizonyos uniós BDO-gyártó és -forgalmazó részére történő értékesítéseit ki kell zárni az exportár kiszámításából, mivel ezeknek az értékesítéseknek az ára jóval alacsonyabb volt a Sipchem átlagárainál, és kemény tárgyalások eredményeként jött létre.

(235)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a dömpingkülönbözet meghatározásához valamennyi exportértékesítést figyelembe kell venni. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(236)

Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy azonos kereskedelmi szinten végezze el a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítását, és vegye figyelembe az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló tényezők közötti különbségeket. A szóban forgó ügyben a Bizottság úgy határozott, hogy a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát gyártelepi szinten hasonlítja össze. Az alábbiakban részletesebben kifejtettek szerint adott esetben a rendes értéket és az exportárat kiigazította annak érdekében, hogy: i. azokat visszanettósítsa a gyártelepi szintre, valamint ii. figyelembe vegye az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát állítólag és igazoltan befolyásoló tényezők közötti különbségeket.

(237)

A (231) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a rendes értéket gyártelepi szinten állapították meg az előállítási költségek, valamint az adott kereskedelmi szint tekintetében észszerűnek tekintett SGA-költségek és nyereség összegei alapján. Következésképpen nem volt szükség kiigazításokra a rendes érték gyártelepi szintre történő nettósítása érdekében.

(238)

A Bizottság nem talált okot arra, hogy a rendes értéket bármilyen kiigazítással csökkentsék, és az egyetlen együttműködő exportáló gyártó sem igényelt ilyen kiigazításokat.

(239)

Annak érdekében, hogy az exportárat a gyártelepi szintre nettósítsa, a Bizottság kiigazításokat végzett a következők tekintetében: vámok, egyéb importköltségek, fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek.

(240)

A Bizottság az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló következő tényezőt vette figyelembe: hitelköltségek és jutalékok

(241)

Mivel az összes uniós értékesítés egy kapcsolt vállalkozási viszonyban lévő szaúd-arábiai kereskedőn (SMC) keresztül történt, és ez a vállalat egy jutalékalapon dolgozó ügynökéhez hasonló feladatokat látott el, valamint ezen értékesítésekért jutalékot kapott, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján kiigazította az exportárat. A kiigazításra az SMC-nél felmerült tényleges SGA-költségek és – tekintettel a vállalatok közötti kapcsolatra – 6,89 %-os fiktív nyereség alkalmazásával került sor a (221) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint.

(242)

A kérdőívre adott válaszában a vállalat azt állította, hogy az IDC, az SMC és a SESA egyetlen gazdasági egységet alkotnak, ezért ez a kiigazítás nem indokolt. Állításának alátámasztására a vállalat azzal érvelt, hogy az SMC-t/SESA-t az IDC – amely saját maga nem rendelkezik értékesítési funkciókkal – olyan feladatokkal bízta meg, amelyek rendes körülmények között a központosított belső értékesítési részleg (SMC) és az exportrészleg (SESA) feladatkörébe tartoznak. A Bizottság azonban megállapította, hogy az IDC és az SMC között létrejött egy nagyon részletes szerződés, amely meghatározza az IDC által fizetendő jutalékokat, és választottbírósági kikötést is tartalmaz, ezzel bizonyítva a két vállalat közötti korlátozott gazdasági szolidaritást. Erre tekintettel a Bizottság elutasította ezt az állítást, és indokoltnak ítélte az exportárnak az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítását.

(243)

Az együttműködő exportáló gyártó esetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban összehasonlította a hasonló termék egyes típusaihoz tartozó rendes értékek súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusaihoz tartozó exportárak súlyozott átlagával.

(244)

Mivel a vizsgálati időszakban egyetlen exportáló gyártó lefedte a Szaúd-Arábiából az Unióba irányuló kivitel egészét, nem volt szükség a dömpingkülönbözet súlyozott átlagának kiszámítására, amelyet rendes körülmények között a mintában nem szereplő együttműködő vállalatokra kell alkalmazni.

(245)

A Szaúd-Arábiából érkező összes többi behozatal esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban, a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek alapján a Bizottság megfelelőnek ítélte a dömpingkülönbözetnek az együttműködő gyártó dömpingkülönbözetének szintjén való megállapítását.

(246)

Mindezek alapján az ideiglenes súlyozott átlagos dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő értékekre adódtak:

(247)

A Bizottság elsőként – az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban – az együttműködő exportáló gyártó esetében megvizsgálta, hogy a belföldi értékesítés teljes volumene reprezentatív volt-e. A belföldi értékesítés akkor reprezentatív, ha a hasonló termék független vevők részére belföldi piacon történő belföldi értékesítésének teljes volumene az egyes exportáló gyártók esetében eléri az érintett termék Unióba irányuló kivitel keretében értékesített teljes volumenének legalább 5 %-át a vizsgálati időszak alatt. Ennek alapján megállapítást nyert, hogy a hasonló termék belföldi összértékesítése az együttműködő exportáló gyártó esetében reprezentatív volt.

(248)

Ezt követően a Bizottság a reprezentatív belföldi értékesítésekkel rendelkező exportáló gyártók esetében azonosította azokat a belföldön értékesített terméktípusokat, amelyek azonosak vagy összehasonlíthatóak voltak az Unióba irányuló export keretében értékesített terméktípusokkal.

(249)

A Bizottság ezután – az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban – az együttműködő exportáló gyártó esetében megvizsgálta, hogy az Unióba irányuló export keretében értékesített terméktípusokkal azonos vagy összehasonlítható terméktípusok belföldi értékesítése reprezentatív-e. Egy terméktípus belföldi értékesítése akkor reprezentatív, ha a vizsgálati időszakban a belföldön a független vevők részére értékesített terméktípus teljes volumene legalább az Unióba irányuló export keretében értékesített azonos vagy összehasonlítható terméktípus teljes volumenének 5 %-a volt. A Bizottság megállapította, hogy minden egyes terméktípus belföldi értékesítése reprezentatív volt az exportáló gyártó esetében.

(250)

Ezt követően a Bizottság – az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban, annak megállapítása érdekében, hogy a rendes értéket a tényleges belföldi értékesítések alapján szükséges-e meghatározni – minden egyes terméktípus esetében megállapította, hogy a független vevők részére megvalósított belföldi értékesítések mekkora hányada volt nyereséges a vizsgálati időszakban.

(251)

A rendes értéket – függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek voltak-e, vagy sem – az egyes terméktípusok tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

(252)

Ebben az esetben a rendes érték az adott terméktípus vizsgálati időszak alatt történt összes belföldi értékesítése során alkalmazott árainak súlyozott átlaga.

(253)

A rendes értéket az egyes terméktípusok kizárólag nyereséges belföldi, vizsgálati időszak alatti értékesítésének terméktípusonkénti tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

(254)

A belföldi értékesítések elemzése kimutatta, hogy az összes belföldi értékesítés [8–12 %]-a nyereséges volt, és a súlyozott átlagos értékesítési ár alacsonyabb volt az előállítási költségnél. Ennek megfelelően a Bizottság a rendes értéket a nyereséges értékesítések figyelembevételével képzett súlyozott átlagként számította ki.

(255)

Az együttműködő exportáló gyártó egy importőrként eljáró, vele kapcsolatban álló vállalaton keresztül exportált az Unióba.

(256)

Azon exportáló gyártók esetében, amelyek az érintett terméket velük kapcsolatban álló, importőrként eljáró vállalaton keresztül exportálták az Unióba, az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján a Bizottság azon ár alapján képezte, amelyen az importált termék elsőként viszonteladásra kerül független vevők részére az Unióban. Ebben az esetben a Bizottság az árat a behozatal és a viszonteladás között viselt összes költséggel – köztük az SGA-költségekkel –, valamint az elért nyereséggel kiigazította.

(257)

A Bizottság a kapcsolt vállalkozási viszonyban lévő importőr által bejelentett tényleges SGA-költségekre támaszkodott. A nyereséget illetően a Bizottság – a (221) preambulumbekezdésben ismertetett okok, nevezetesen a vállalatok közötti kapcsolat és a független importőrök együttműködésének hiánya miatt – jelen vizsgálatban 6,89 %-os fiktív nyereséget alkalmazott.

(258)

Az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy azonos kereskedelmi szinten végezze el a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítását, és vegye figyelembe az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló tényezők közötti különbségeket. A szóban forgó ügyben a Bizottság úgy határozott, hogy a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát gyártelepi szinten hasonlítja össze. Az alábbiakban részletesebben kifejtettek szerint adott esetben a rendes értéket és az exportárat kiigazította annak érdekében, hogy: i. azokat visszanettósítsa a gyártelepi szintre, valamint ii. figyelembe vegye az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát állítólag és igazoltan befolyásoló tényezők közötti különbségeket.

(259)

Annak érdekében, hogy a rendes értéket a gyártelepi szintre nettósítsa, a Bizottság kiigazításokat végzett a következők tekintetében: szállítási, anyagmozgatási, rakodási, járulékos és biztosítási költségek, valamint a technikai segítségnyújtás és szolgáltatások költségei.

(260)

A Bizottság az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló következő tényezőket vette figyelembe: jutalék, hitelköltségek és banki díjak.

(261)

Annak érdekében, hogy az exportárat a gyártelepi szintre nettósítsa, a Bizottság kiigazításokat végzett a következők tekintetében: vámok, fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek.

(262)

A Bizottság az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló következő tényezőt vette figyelembe: hitelköltségek.

(263)

Mindezek alapján a Lyondell Chemical Company dömpingkülönbözete a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékaként kifejezve 135,7 %-ra adódott.

(264)

Az USA-ban az együttműködés szintje alacsony, mivel az együttműködő exportáló gyártó behozatala a vizsgálati időszakban az Unióba irányuló teljes export mintegy 17 %-át tette ki.

(265)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítés 10. szakaszában (99) tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy az alaprendelet 18. cikke értelmében az együttműködés megtagadása vagy csupán részleges együttműködés esetén a rendelkezésre álló tényeken alapuló ténymegállapításra kerülhet sor, ami az e felek számára kedvezőtlenebb eredményekhez vezethet. Tekintettel arra, hogy az érdekelt feleket az eljárás megindításáról szóló értesítésben és az eljárás során – a (45) preambulumbekezdésben említettek szerint – a Bizottság egyértelműen figyelmeztette az együttműködés hiányának következményeire, valamint arra, hogy jelen ügyben az együttműködés szintje különösen alacsony volt, a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy a maradék dömpingellenes vámot a Lyondell Chemical Group értékesítéseinek olyan reprezentatív részhalmaza alapján határozza meg, amely önmagában a vállalat értékesítésének több mint 47 %-át, a mintában szereplő összes vállalat Unióba irányuló teljes exportvolumenének pedig 8 %-át tette ki a vizsgálati időszakban. Ezeket az értékesítéseket a Bizottság úgy tekintette, hogy azok a nem együttműködő exportőrök dömpinggel kapcsolatos magatartásának észszerű és reprezentatív helyettesítői.

(266)

Ennek alapján a Bizottság az USA esetében a maradvány dömpingkülönbözetet 142,5 %-ban állapította meg.

(267)

Az USA-ra vonatkozó ideiglenes dömpingkülönbözetek tehát a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(268)

A hasonló terméket a vizsgálati időszakban négy uniós gyártó gyártotta az Unióban. Ezek a gyártók alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében az „uniós gazdasági ágazatot”.

(269)

A vizsgálati időszakban a teljes uniós termelés mintegy 189 700 tonna volt. A Bizottság ezt a számadatot a mintában szereplő három uniós gyártó kérdőívre adott válaszai alapján állapította meg: A BASF SE (a továbbiakban: BASF), az INEOS Solvents Marl GmbH (a továbbiakban: INEOS) és a Lyondell Chemie Nederland BV (a továbbiakban: LCN), valamint a Novamont S.p.A (a továbbiakban: Novamont) makrogazdasági kérdőívre adott válaszai alapján. A mintában szereplő három gyártó fosszilis alapú BDO-t, míg a Novamont bio BDO-t gyártott. A (34) preambulumbekezdésben jelzett módon a mintában szereplő három uniós gyártó a hasonló termék teljes uniós termelésének és értékesítésének több mint 70 %-át adta.

(270)

Annak megállapítása céljából, hogy az uniós gazdasági ágazatot érte-e kár, valamint annak érdekében, hogy meghatározza a felhasználást és az uniós gazdasági ágazat helyzetét leíró különböző gazdasági mutatókat, a Bizottság megvizsgálta, hogy az uniós gazdasági ágazat által előállított hasonló termék későbbi felhasználását az elemzés során figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben.

(271)

A BDO-t köztes anyagként használják a downstream vegyipari termékek széles körének előállításához, beleértve a PBT-t, a PBAT-ot, a TPU-t, a THF-et és a GBL-t. A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő uniós gyártók a termelésük egy jelentős részét belső felhasználásra szánták. Az uniós gyártók üzleti modellje és vertikális integrációjuk mértéke eltérő volt. Mindazonáltal az uniós gazdasági ágazatot összességében magas fokú vertikális integrációval rendelkező gazdasági ágazatként lehet jellemezni, mivel megállapítást nyert, hogy az uniós gyártók egyszerre a vizsgált termék és más vegyipari termékek gyártói, importőrei, eladói és felhasználói is.

(272)

A BDO-t gyakran bekerülési értéken ruházták át ugyanazon vállalaton belül további downstream feldolgozás céljából. Az uniós gyártók beszerezhették a BDO-t más független uniós gyártóktól, behozatalból vagy saját belső termelésből, amelyet aztán továbbfeldolgoztak a downstream termékek széles körévé és/vagy továbbértékesítettek, és a 2023-ban és a vizsgálati időszakban fennálló piaci feltételek mellett az uniós gyártók a BDO esetében több beszerzési módszert alkalmaztak. Emellett az egymással kapcsolatban álló felek szabadon végrehajthatták BDO-beszerzéseiket az Unión belüli vagy kívüli, velük kapcsolatban álló vagy független beszállítóktól. Ezenkívül a BDO-t gyakran vegyipari parkokban állították elő, amelyek downstream termékeket és más vegyipari termékeket is gyártanak.

(273)

Figyelemmel arra, hogy a 2023-ban és a vizsgálati időszakban fennálló piaci feltételek mellett a belső felhasználáshoz szükséges BDO beszerezhető volt az Unión belüli vagy azon kívüli, akár kapcsolt vállalati viszonyban álló felektől, akár független beszállítóktól, és a kapcsolt vállalati viszonyban álló felek értékesítéseit nemzetközi piaci árakon határozták meg, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kötött értékesítés a szabadpiac részét képezi. Ez a megállapítás alátámasztja azt a nézetet, mely szerint jelen ügyben a teljes felhasználást kell használni a piaci részesedések kiszámításához. Mindazonáltal a teljesség kedvéért a Bizottság elemzésében a piaci részesedés egyéb tendenciáit is kimutatta. Ezért, tekintettel arra, hogy az uniós gyártó a BDO-t – az érintett termék áraitól és költségeitől függően – saját termeléséből vagy a szabadpiacról downstream termelés céljából szerzi be, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a teljes (szabadpiaci plusz kötött piaci) felhasználás legjobb mutató a kárelemzés céljából.

(274)

Az uniós gazdasági ágazat vertikálisan integrált, és a vizsgált termék különböző, hozzáadott értéket képviselő downstream termékek előállításához használt primer anyagnak minősül. A kötött és a szabadpiaci felhasználást a Bizottság külön-külön elemezte.

(275)

A Bizottság a teljes uniós felhasználást a szabadpiaci és a kötött piaci felhasználás összege alapján határozta meg.

(276)

A Bizottság a kötött piacot az uniós gazdasági ágazat belső felhasználása, a szabadpiaci felhasználást pedig az uniós gazdasági ágazat által harmadik feleknek értékesített termelési volumen, valamint az összes harmadik országból az Unióba irányuló behozatal alapján határozta meg.

(277)

Ennek alapján az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

2. táblázat

Uniós felhasználás (tonna)

(278)

A kötött piaci felhasználás tonnában kifejezve 2021 és 2023 között csökkent: 2022-ben jelentősen, 31 %-kal, 2023-ban pedig 49 %-kal csökkent a 2021. évi felhasználáshoz képest. A vizsgálati időszakban a kötött piaci felhasználás 2023-hoz képest emelkedett, de még mindig a 2021. évi szint alatt maradt, és a figyelembe vett időszakban 38 %-kal csökkent. Ennek eredményeként a kötött piaci felhasználás a 2021. évi 264 489 tonnáról a vizsgálati időszakban 163 036 tonnára csökkent.

(279)

A szabadpiaci felhasználás 2022-ben és 2023-ban kismértékben csökkent, 2022-ben 13 %-kal, 2023-ban pedig 6 %-kal a 2021-es szinthez viszonyítva. A teljes szabadpiaci felhasználás azonban jelentősen nőtt a figyelembe vett időszakban: a 2021-es szinthez viszonyítva 15 %-kal nőtt a vizsgálati időszakban. Ennek eredményeként a 2021. évi 159 456 tonnáról 184 036 tonnára nőtt a vizsgálati időszakban.

(280)

Összességében a teljes uniós felhasználás csökkent a figyelembe vett időszakban. Először is 2022-ben 24 %-kal, majd 2023-ban 33 %-kal csökkent a 2021. évi teljes uniós felhasználáshoz képest. Annak ellenére, hogy a vizsgálati időszakban a teljes uniós felhasználás a 2023-es szinthez viszonyítva nőtt, a teljes uniós felhasználás a vizsgálati időszakban 18 %-kal alacsonyabb maradt, mint 2021-ben. Ennek az az oka, hogy a szabadpiaci felhasználás vizsgálati időszak alatti növekedése nem volt elegendő az uniós kötött piaci felhasználás csökkenésének ellensúlyozására, ami azt eredményezte, hogy az érintett termék teljes uniós felhasználása a 2021. évi 423 944 tonnáról a vizsgálati időszakban 347 072 tonnára csökkent.

(281)

2021-ben magas volt a teljes uniós felhasználás a BDO értékláncának számos downstream ágazatában tapasztalható magas kereslet miatt, amely nagyrészt a Covid19-világjárvánnyal kapcsolatos problémákhoz kapcsolódott. A felhasználás 2022-től a vizsgálati időszakig ingadozott, és valójában 8 %-kal nőtt ebben az időszakban. Az uniós gazdasági ágazat kifejtette, hogy a belátható hosszú távon a BDO iránti kereslet világszerte és az Unióban stabil lesz.

(282)

A 2. táblázat azt mutatja, hogy ellentétes a kötött piac alakulása, amely a figyelembe vett időszakban 38 %-kal csökkent, és a szabadpiac alakulása, amely viszont 15 %-kal nőtt. Figyelembe véve a (273) preambulumbekezdésben foglalt ténymegállapítást, a 2023. évi és a vizsgálati időszak alatti jelentős teljes uniós felhasználást nem annyira az uniós termelésből, mintsem inkább a dömpingelt behozatalból fedezték. Ezeket a fejleményeket a „Kár” és „Ok-okozati összefüggés” elnevezésű szakaszokban elemezzük részletesebben.

(283)

A Bizottság megvizsgálta, hogy a BDO-nak az érintett országokból érkező behozatalát az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésével összhangban összesítve kell-e értékelni.

(284)

A 3. szakaszban megállapítottak szerint a Kínából, Szaúd-Arábiából és az USA-ból érkező behozatalra vonatkozóan megállapított dömpingkülönbözet meghaladta az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdése szerinti, a csekély mértékű dömpingkülönbözetet meghatározó küszöbértéket. Az egyes érintett országokból érkező behozatal volumene az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdése értelmébe véve nem volt elhanyagolható. A 3. táblázat szerint a vizsgálati időszakban (a teljes uniós) piaci részesedésük mintegy 7 %, 11 %, illetve 7 % volt.

(285)

A versenyfeltételeket illetően az LCN azzal érvelt, hogy az USA-ból érkező BDO-behozatalra nem ugyanazok a versenyfeltételek vonatkoznak, mint annak a Szaúd-Arábiából és Kínából érkező behozatalára. Az LCN rámutatott, hogy az USA-ból érkező behozatal kizárólag a Lyondell Basell és a BASF vállalatcsoporton belüli szállításaiból állt. Azt állította továbbá, hogy míg az LCN USA-ból érkező szállítmányait az uniós piacon forgalmazták, a BASF által behozott mennyiséget arra szánták, hogy azt a vállalat downstream termékek előállítására használja fel.

(286)

A Bizottság nem vitatja az USA-ból érkező behozatalra vonatkozó, az LCN által észrevételezett tényeket, de nem ért egyet azzal, hogy az USA-ból érkező behozatalra eltérő versenyfeltételek vonatkoznának, mint a Szaúd-Arábiából és Kínából érkező behozatalra. Valójában mindhárom országból behozott mennyiséget az uniós gyártók downstream termékek előállítására használták fel és/vagy a szabadpiacon kereskedtek vele, és a behozatal gyakorisága a figyelembe vett időszakban változó volt. Ugyanez igaz az uniós gyártók termelésére is. Ezt a hasonló terméket vagy belsőleg használták fel, vagy ipari felhasználóknak értékesítették (a behozataléhoz hasonló szerződéses feltételek mellett) az uniós piacon. Az érintett országokból érkező behozatalok mind egymással, mind az uniós termeléssel versenyben álltak, mivel azokra hasonló szerződéses árazási feltételek és az ICIS (100) indexeinek alkalmazásával került sor. Az összes behozatal olyan BDO-típusokból állt, amelyek ugyanazokkal az alapvető jellemzőkkel rendelkeztek, ami azt jelentette, hogy teljes mértékben felcserélhetők voltak egymással. Emellett gyakran versengtek egymással ugyanazon felhasználás esetében, nevezetesen azért, hogy BDO-t szállíthassanak a kötött piaci uniós kereslet és/vagy a szabadpiaci kereslet kielégítésére, beleértve az importált BDO viszonteladását is.

(287)

A behozatal Szaúd-Arábia tekintetében történő összesítésével kapcsolatban a Sipchem, az INEOS, valamint a Will and Co. tett észrevételeket. A versenyfeltételeket illetően a Sipchem azzal érvelt, hogy a Szaúd-Arábiából érkező BDO-behozatalra nem ugyanazok a versenyfeltételek vonatkoznak, mint annak az USA-ból és Kínából érkező behozatalára. A Sipchem rámutatott arra, hogy a Sipchem INEOS részére történő értékesítései egyértelművé teszik, hogy a Sipchem piaci magatartása eltér a kínai BDO-exportőrökétől, amelyek számos opportunista azonnali vételi és eladási ügyletet hajtanak végre, valamint az egyesült államokbeli BDO-exportőrökétől, amelyek többnyire a BDO uniós termelésének kiegészítéseként downstream felhasználásra értékesítenek a velük kapcsolatban álló uniós szervezeteknek. Ezenkívül a Will and Co azzal érvelt, hogy a Szaúd-Arábiából érkező behozatal a BDO esetében a Kína által meghatározott árakat követi, és ezért azt nem szabad összesítve értékelni. Az INEOS nem értett egyet a Sipchem és a Will and Co. észrevételeivel, és rámutatott arra, hogy a figyelembe vett időszakban a Szaúd-Arábiából érkező behozatal esetében hasonló árakra vonatkozó rendelkezések voltak érvényben, mint a többi behozatal és általában az uniós gazdasági ágazat értékesítései esetében.

(288)

A Bizottság ebben az esetben sem értett egyet azzal, hogy a szaúd-arábiai behozatalra eltérő versenyfeltételek vonatkoznának, mint az USA-ból és Kínából érkező behozatalra, és hogy az érintett országokban eltérőek lennének a gyártási módszerek, a termelési költségek és az Unióba irányuló értékesítés árai. A mindhárom országból érkező behozatalt az uniós gyártók belsőleg használták fel és/vagy azzal a szabadpiacon kereskedtek, és a gyakoriság a vizsgálati időszak során változó volt. Ugyanez igaz az uniós gyártók termelésére is. Ezt a hasonló terméket vagy downstream termékekhez használták fel, vagy ipari felhasználóknak értékesítették (a behozataléhoz hasonló szerződéses feltételek mellett) az uniós piacon. Az érintett országokból érkező behozatalok versenyben álltak egymással, mivel azokra hasonló szerződéses árazási feltételek és az ICIS indexeinek alkalmazásával került sor. Ezenkívül az importált termék ugyanazokkal az alapvető jellemzőkkel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy az egyes példányok teljes mértékben felcserélhetők egymással.

(289)

Ezért az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal és a hasonló termék közötti verseny feltételei hasonlóak voltak. Konkrétabban: a behozott BDO-termékek versenyeztek egymással és az Unióban gyártott BDO-val, mivel azokat ugyanazokon az értékesítési csatornákon keresztül értékesítik, megegyeznek felhasználási módjaik, és végül ugyanazoknak a vevőknek értékesítik.

(290)

Ennek eredményeként az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésében meghatározott összes követelmény teljesült, és a Bizottság a mindhárom érintett országból érkező behozatalt összesítve vizsgálta a kár meghatározása céljából.

(291)

A Bizottság a behozatal volumenét az uniós importstatisztikák alapján határozta meg. A Bizottság a behozatal piaci részesedését az uniós importstatisztikák és a 2. táblázat szerinti teljes uniós felhasználás összehasonlításával állapította meg.

(292)

Az érintett országokból az Unióba érkező behozatal a következőképpen alakult:

3. táblázat

A behozatal mennyisége és a piaci részesedés

(293)

Az érintett országokból érkező behozatal a figyelembe vett időszakban a 2021. évi mintegy 48 800 tonnáról a vizsgálati időszakban mintegy 89 000 tonnára nőtt, ami 82 %-os növekedést jelent. A behozatal 2023-hoz képest csökkent a vizsgálati időszakban, de ez a csökkenés részben a vörös-tengeri válságnak (101) tudható be, amely hatással volt a BDO Unióba történő behozatalára. Emellett az LCN azt állította, hogy a Kínából érkező behozatal 2024-ben csökkent a BASF azon stratégiai döntése miatt, hogy 2023 negyedik negyedévében elidegenítette a Kínában működő közös vállalkozását, ezáltal csökkentve a Kínából érkező teljes behozatalt.

(294)

Az érintett országok piaci részesedése a behozataléhoz hasonló tendenciát követett: a vizsgálati időszakban a piaci részesedés 2023-hoz viszonyítva 37 %-ról 26 %-ra csökkent. A teljes figyelembe vett időszakban azonban a piaci részesedés több mint kétszeresére, a 2021. évi 12 %-ról a vizsgálati időszakban 26 %-ra nőtt, ami 14 százalékpontos növekedést jelent.

(295)

A Bizottság az importárakat az Eurostat adatai alapján állapította meg. A behozatal áralákínálását a Bizottság a mintában szereplő kínai együttműködő gyártóktól, a szaúd-arábiai és egyesült államokbeli együttműködő exportáló gyártóktól, valamint a mintában szereplő uniós gyártóktól származó információk alapján állapította meg.

(296)

Az érintett országokból az Unióba érkező behozatal súlyozott átlagára a következőképpen alakult:

4. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(297)

Az érintett országokból az Unióba érkező behozatal átlagára először 2022-ben 52 %-kal nőtt, nagyjából 3 700 EUR/tonnára, majd 2023-ban jelentősen csökkent, nagyjából 1 900 EUR/tonnára. Összességében az átlagár a figyelembe vett időszakban jelentősen, 50 %-kal csökkent, a 2021. évi mintegy 2 400 EUR/tonnáról a vizsgálati időszakban mintegy 1 200 EUR/tonnára.

(298)

A figyelembe vett időszakban az áringadozást főként a nyersanyagköltségek és az energiaárak alakulása befolyásolta, a jelentős kapacitásberuházásokkal, az Unióba irányuló behozatal növekedésével és az érintett országok szabad kapacitásával együttesen. Emellett az importértékesítések az ICIS referenciaáraihoz kapcsolt szerződések tárgyát képezték.

(299)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította egymással a következőket:

(300)

Az árak összehasonlítása terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyletek vizsgálata alapján, az adatok szükség szerinti kiigazításával, a kedvezmények és az árengedmények levonásával történt. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság kifejezte a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszakbeli elméleti árbevételének százalékában. Ennek alapján az érintett országok súlyozott átlagos alákínálási különbözete az uniós piacon 6,9 % volt. Az egyik mintában szereplő kínai exportáló gyártó esetében sem történt áralákínálás. A Bizottság azonban e rendelet 4.6.3.1. szakaszában hivatkozik az egyéb árhatásokra (árerózió) (lásd például a (331)–(334) preambulumbekezdést). Ezenfelül egyértelmű volt, hogy mind a behozatal, mind az uniós gazdasági ágazat árai hasonló tendenciát mutattak, mivel a vizsgálat megállapította, hogy az ipari felhasználókkal kötött szerződések az ICIS által közzétett árakat használták referenciaértékként, amint azt a (331) preambulumbekezdés ismerteti.

(301)

Az LCN azzal érvelt, hogy az USA-ból érkező behozatal nem kínált alá az uniós gazdasági ágazat árainak, illetve nem okozott kárt annak, mivel a behozatalt mind az LCN, mind pedig a BASF végezte, és mikor az uniós piacon értékesítésre (vagy belső felhasználásra) került sor, a terméket ugyanazokon az árakon (vagy költségek mellett) értékesítették (vagy használták fel), mint az uniós piacon értékesített (vagy felhasznált) uniós termelést. Amint azonban az e rendelet 4.6.3.1. szakaszában megállapításra került, az uniós értékesítési árakat jelentősen leszorították, és ez az árerózió volt valójában a kár egyik fő oka. Emellett az USA-ból érkező behozatal átlagosan alákínált az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak. Ezért az USA-ból érkező behozatal áralákínálása jelentős tényező volt a kárvizsgálatban.

(302)

A Sipchem és a Will and Co. azzal érvelt, hogy a Szaúd-Arábiából érkező behozatal nem kínált alá, illetve nem okozott kárt az uniós gazdasági ágazatnak, mivel segítette utóbbit abban, hogy megőrizze pozícióját az uniós piacon. Amint azonban az e rendelet 4.6.3.1. szakaszában megállapításra került, az uniós értékesítési árakat súlyosan leszorították, és ez az árerózió volt valójában a kár egyik fő oka. Emellett az USA-ból érkező behozatal átlagosan alákínált az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak. Ezért a szaúdi behozatal áralákínálása jelentős tényező volt a kárvizsgálatban.

(303)

A Sipchem a vizsgálati időszak (2025) utáni, egy független uniós vevőnek történő exportértékesítéseire vonatkozó adatokat is szolgáltatott. A Sipchem azt állította, hogy ezen exportok volumene és árai alátámasztották azon álláspontját, hogy a vizsgálati időszak alatti értékesítéseket ki kell zárni a dömping és a kár kiszámításához használt exportár-számításokból. Ennek az volt az oka, hogy a Sipchem árkövető volt az uniós piacon. Mivel azonban a Szaúd-Arábiából érkező behozatal tekintetében teljesülnek az összesítés feltételei, nem lenne helyénvaló vagy indokolt ezen értékesítéseket kizárni az exportárszámításokból. Az alábbi „kárra vonatkozó következtetésből” az is egyértelműen kiderült, hogy a Szaúd-Arábiából érkező behozatal szerepet játszott az uniós gazdasági ágazatot ért kárban. Ezenkívül a dömping és a kár elemzése során nem kell figyelembe venni a vizsgálati időszakot követő időszak adatait. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(304)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(305)

A Bizottság a (33) preambulumbekezdésben jelzett módon az uniós gazdasági ágazatot érő esetleges kár megállapítására mintavételt alkalmazott.

(306)

A kár meghatározása során a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A makrogazdasági mutatókat a Bizottság a négy uniós gyártó mindegyike által a kérdőívre adott válaszokban közölt adatok alapján értékelte. A Bizottság a mikrogazdasági mutatókat a mintában szereplő három uniós gyártó kérdőívre adott válaszaiban szereplő adatok alapján értékelte. Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából mindkét adatcsoport reprezentatívnak bizonyult.

(307)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, belső felhasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység és a dömpingkülönbözet nagysága.

(308)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltségek, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(309)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

5. táblázat

Termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás és a belső felhasználás aránya

(310)

Az uniós termelés jelentősen csökkent a figyelembe vett időszakban. Először 2022-ben 39 %-kal esett vissza 2021-hez képest, majd 2023-ban további 68 %-kal csökkent a 2021. évi termelési mennyiségekhez képest. A termelési mennyiségek 2023-hoz viszonyítva helyreálltak a vizsgálati időszakban, de összességében a figyelembe vett időszakban csökkentek, és a vizsgálati időszakban 45 %-kal alacsonyabbak voltak, mint 2021-ben. A termelésnek ez a vizsgálati időszakban – 2023-hoz viszonyítva – bekövetkezett növekedése főként annak tudható be, hogy az uniós gyártóknak belső felhasználásra és értékesítésre is elő kellett állítaniuk BDO-t annak érdekében, hogy ellensúlyozzák a (293) preambulumbekezdésben említett, a BDO beszerzésére vonatkozó ideiglenes uniós korlátozást, teljesíteni tudják az ügyfelek felé meglévő kötelezettségvállalásaikat, és megóvják hírnevüket az Unióban. Emellett a termelési szinteket az egyes uniós gyártók nem tudták egy bizonyos minimális szint alá csökkenteni a létesítmények üzemeltetésének állandó és egyéb költségei miatt, még akkor sem, ha az uniós gyártók az alacsonyabb értékesítési ár és volumen miatt tovább szerették volna csökkenteni a megtermelt volumeneket. Az értékesítési volumen és ár e csökkenése a dömpingelt behozatal által támasztott versenynek volt betudható; a figyelembe vett időszakban az importárak jelentősen alacsonyabbak voltak, mint az uniós gyártók termelési költségei 2023-ban és a vizsgálati időszakban.

(311)

A termelési kapacitás a figyelembe vett időszakban stabil maradt, nagyjából 470 000 tonnát tett ki.

(312)

A kapacitáskihasználás tehát a termelési volumenhez nagyon hasonló tendenciákat követett: először 2022-ben 45 %-ra, majd 2023-ban tovább csökkent, a teljes kihasználás 24 %-ára. Ezután a vizsgálati időszakban 2023-hoz viszonyítva nőtt. A figyelembe vett időszakban a kapacitáskihasználás 34 százalékponttal, a 2021. évi 74 %-ról 40 %-ra csökkent a vizsgálati időszakban.

(313)

A termeléscsökkenés annak tudható be, hogy az uniós termelési költségek a dömpingelt behozatal nagyon alacsony árai miatt versenyképtelenné váltak.

(314)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési mennyisége és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési mennyisége, belső felhasználása és piaci részesedése

(315)

Amint azt a (273) preambulumbekezdés ismerteti, a vizsgálat feltárta, hogy amikor a piaci feltételek romlottak, a saját termelésből származó belső felhasználást felváltotta a behozatal, mivel ez utóbbi jelentős áreróziót okozott, és árai az uniós gazdasági ágazat termelési költségei alatt voltak. Ezért, tekintettel a dömpingelt behozatal által előidézett piaci feltételekre, az uniós gyártók számára gazdaságilag nem volt életképes a termelés ilyen szinten tartása, még a belső felhasználás esetében sem, amint azt a 6. táblázat mutatja. Mivel a belső felhasználást a behozatal váltotta fel, a Bizottság ebben a vizsgálatban a piaci részesedéseket mind a teljes piac százalékában, mind pedig külön-külön a szabad és kötött piac százalékában is megvizsgálta. A Bizottság elemezte mind a szabadpiacon értékesített termelést, mind pedig az értékesített termelés és a belső felhasználás együttes összegét a teljes piac százalékában kifejezve. Ez utóbbi mutató az uniós gazdasági ágazat általános piaci pozícióját mutatta az uniós piacon a figyelembe vett időszakban.

(316)

Az uniós gazdasági ágazat által a szabadpiacon értékesített termelés mennyisége 2022-ben jelentősen visszaesett, majd 2023-ban tovább csökkent, a 2021. évi mennyiség 50 %-ra, ezt követően azonban a vizsgálati időszakban bizonyos mértékben helyreállt, miközben továbbra is a 2021. évi szint alatt maradt. Az elemzett időszak során az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon bonyolított értékesítések volumene 9 %-kal, mintegy 117 500 tonnáról mintegy 107 000 tonnára csökkent a figyelembe vett időszakban.

(317)

Az uniós gazdasági ágazat által értékesített termelés belső felhasználással megnövelt mennyisége 2022-ben is jelentősen csökkent, majd 2023-ban további visszaesés következett be, így elérte a 2021. évi szint 49 %-át. Ezt követően azonban a vizsgálati időszakban bizonyos mértékben helyreállt, miközben továbbra is a 2021. évi szint alatt maradt. Az elemzett időszak során az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon bonyolított értékesítések volumenének a belső felhasználással megnövelt volumene 14 %-kal, mintegy 382 000 tonnáról 270 000 tonnára csökkent a figyelembe vett időszakban.

(318)

Az uniós gazdasági ágazat értékesített termelésének az uniós szabadpiaci részesedése 16 százalékponttal csökkent a figyelembe vett időszakban. Először 2022-ben 25 százalékponttal csökkent a 2021. évihez képest, majd 2023-ban 35 százalékponttal esett vissza a 2021. évihez képest. Ezt követően 19 százalékponttal, a 2023. évi 39 %-ról a vizsgálati időszakban 58 %-ra nőtt. Ez a növekedés főként annak tudható be, hogy a vizsgálati időszakban – a (310) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – 2023-hoz képest magasabb volt a termelés és az értékesítés szintje, és ehhez társul az, hogy a BDO teljes uniós felhasználása visszaesett. Az uniós gazdasági ágazat kötött piacának a teljes fogyasztáson belüli aránya 15 százalékponttal csökkent a figyelembe vett időszakban. Először 2022-ben csökkent 5 százalékponttal 2021-es szinthez képest, majd 2023-ban 15 százalékponttal esett vissza 2021-es szinthez képest, és a vizsgálati időszakig ezen a szinten maradt.

(319)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta az uniós gazdasági ágazat által értékesített termelést és a belső felhasználást (összesítve e két értéket) a teljes felhasználás százalékában kifejezve, és megállapította, hogy a piaci részesedésre vonatkozó általános következtetés nyilvánvalóan bizonyított volt, mivel az uniós gazdasági ágazat gazdasági tevékenységeit, azaz a gyártók szabadpiaci értékesítését és a BDO belső felhasználását egyaránt magában foglalta. E mérőszám alapján az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 2022-ben 12 százalékponttal, 2023-ban pedig 22 százalékponttal csökkent a 2021. évihez képest. Ennek alapján az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a figyelembe vett időszakban 12 százalékponttal csökkent, a 2021. évi 90 %-ról a vizsgálati időszakban 78 %-ra.

(320)

A csökkenő piaci árak időszakában az uniós termelést jelentős mértékben felváltotta a főként az érintett országokból érkező behozatal. Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy csak a szabadpiaci értékesítés és a belső felhasználás együttes vizsgálata révén lehet értékelni a növekvő behozatal uniós piacra gyakorolt tényleges hatását.

(321)

Figyelemmel a piaci részesedésnek a (318) preambulumbekezdésben bemutatott általános csökkenésére, az uniós gazdasági ágazat nem mutatott növekedést a figyelembe vett időszakban, sőt, valójában rosszabb volt a helyzete az uniós piacon a vizsgálati időszakban, mint 2021-ben.

(322)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(323)

Az alkalmazottak száma a figyelembe vett időszakban stabil maradt, összességében 1 %-kal csökkent. Az uniós gyártók egy minimális alkalmazotti létszámot fenntartottak annak érdekében, hogy továbbra is hatékonyan és biztonságosan tudják üzemeltetni a gyártóüzemeket. Az alkalmazottak száma nem változott a termelés szintjétől függően.

(324)

A termelés jelentős csökkenése az alkalmazottak stabil létszámával párosulva azonban azt jelentette, hogy az uniós gyártók termelékenysége a figyelembe vett időszakban jelentősen, 45 %-kal csökkent, a 2021. évi 681 tonnáról a vizsgálati időszakban alkalmazottanként 376 tonnára.

(325)

Minden dömpingkülönbözet jóval nagyobb volt a csekély mértékű dömpingkülönbözetet meghatározó küszöbértéknél. Figyelembe véve az érintett országokból érkező behozatal volumenét és árait, a tényleges dömpingkülönbözetek jelentős hatást gyakoroltak az uniós gazdasági ágazatra.

(326)

Az érintett termékkel kapcsolatban ez az első dömpingellenes vizsgálat. Ebből adódóan az esetleges korábbi dömping hatásainak értékeléséhez nem álltak rendelkezésre adatok.

(327)

Az uniós gazdasági ágazat mikrogazdasági mutatói a mintában szereplő három uniós gyártó kérdőívre adott, ellenőrzött válaszaiból származtak. A vertikális integráció mértékétől függően azonban a mikrogazdasági mutatók nagyrészt csak két gyártótól származtak. Mivel a tényleges számadatok közzététele azzal járna, hogy az érintett uniós gazdasági ágazat gyártóinak érzékeny adataira derülne fény, a Bizottság a kárértékelés e részében tartományokat és indexeket használt a bizalmas adatok védelme érdekében.

(328)

A mintában szereplő uniós gyártók által az Unióban a független vevők felé felszámított értékesítési egységárak súlyozott átlaga a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Értékesítési árak és gyártási költség az Unióban

(329)

Az uniós gyártók szabadpiaci értékesítési árai először 2022-ben 36 %-kal emelkedtek 2021-es szinthez képest. Ezt követően azonban az értékesítési ár 2023-ban jelentősen, a 2022. évi 3 000–3 900 EUR/tonnáról 2023-ban 1 400–1 800 EUR/tonnára csökkent. A figyelembe vett időszakban az uniós gyártók értékesítési árai jelentősen, 52 %-kal csökkentek. Az uniós gyártók 2022-ben át tudták vevőikre hárítani a magasabb termelési költségeket, 2023-ban és a vizsgálati időszakban azonban ezt nem tudták megtenni, mivel a dömpingelt behozatal sokkal nagyobb volumene és az egyre alacsonyabb árak miatt fokozódott a verseny az Unióban.

(330)

A BDO uniós piacán az eladási árakat keretszerződések szabályozzák, amelyek megállapodás szerinti mennyiségeket határoznak meg, és az árakat jellemzően rendszeresen, havonta frissítik az ICIS adatai alapján. Az ICIS havi adatai mind a kínai, mind az uniós piacokra vonatkozóan rendelkezésre álltak. A figyelembe vett időszakban az uniós értékesítési árakat a következők befolyásolták: i. a dömpingelt behozatallal folytatott, egyre fokozódó verseny, mind a megnövekedett volumenek, mind pedig az alacsonyabb árak tekintetében, ii. az ICIS által szolgáltatott BDO-árak folyamatos csökkenése. Az ICIS Unióra vonatkozó árait viszont befolyásolták az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal árai. Különösen Kína esetében megfigyelhető az új BDO-termelési kapacitás és a szabad kapacitás jelentős növekedése az országban, ahol – az uniós gyártók becslése szerint – a telepített kapacitás a vizsgálati időszakban elérte az Unió telepített kapacitásának legalább kilencszeresét, és messze a legnagyobb volt világszerte. Ez a jelentős telepített kapacitás és szabad kapacitás lehetővé tette Kína számára, hogy viszonyítási alapként szolgáljon a BDO globális árai esetében, és befolyásolja ezeket az árakat, például az Unióban, ami szoros korrelációt eredményezett a Kínára vonatkozóan az ICIS által közzétett BDO-árak és az Európára vonatkozóan az ICIS által közzétett BDO-árak vagy az uniós értékesítési árak között. Emellett az uniós értékesítési árakat közvetlenül befolyásolták a Kínára vonatkozóan az ICIS által közzétett BDO-árak is, mivel azokat időnként közvetlenül használták a főbb uniós vevőkre vonatkozó értékesítési szerződésekben.

(331)

Ezért a dömpingelt behozatal és a kínai piacra vonatkozóan az ICIS által közzétett árak határozták meg az uniós piac árait, és mind az uniós gazdasági ágazat, mind pedig az összes többi országból érkező behozatal árainak versenyezniük kellett ezekkel az árakkal.

(332)

Az uniós gyártók által értékesített termékek termelési költsége 2022-ben jelentősen, 71 %-kal emelkedett 2021-hez viszonyítva, főként a nyersanyagok (például a földgáz, a nafta, a hidrogén vagy a gőz) költségeinek és a villamosenergia-áraknak a növekedése miatt. A termelési költség ezt követően a 2022. évi tonnánkénti [2 800–3 400] EUR-ról 2023-ban tonnánként [2 600–3 100] EUR-ra csökkent, de továbbra is 58 %-kal magasabb volt, mint 2021-ben. A vizsgálati időszakban a termelési költségek 2023-hoz képest jelentősen csökkentek, elérve a tonnánkénti [1 900–2 400] EUR-t. Ez a változás főként a nyersanyagköltségek és a villamosenergia-árak csökkenéséből eredt. Összességében azonban a termelési költség 21 %-kal emelkedett a figyelembe vett időszakban, mivel a nyersanyag- és energiaárak alakulásán túlmenően az uniós gyártók a jelentősen alacsonyabb termelési szintek miatt magasabb egységenkénti állandó költségekkel szembesültek.

(333)

Ezért az uniós gyártók termelési költsége 2023-ban és a vizsgálati időszakban magasabb volt, mint az uniós gyártók értékesítési ára. Az uniós gyártók áreróziót tapasztaltak az értékesítési áraknak a dömpingelt behozatal árszintjére történő csökkenése miatt, aminek az a kedvezőtlen következménye lett, hogy a vizsgált terméket a termelési költségek alatti áron értékesítették, különösen 2023-ban és a vizsgálati időszakban.

(334)

A Bizottság elemezte az uniós gazdasági ágazat értékesítési árait és költségeit (amint az a 8. táblázatban is látható), jövedelmezőségét (11. táblázat), valamint az összesített behozatal importárait és mennyiségeit (2. és 3. táblázat). Egyértelmű volt, hogy 2023-ban és a vizsgálati időszakban nagyon súlyos árerózió következett be az uniós piacon. 2022-ben az uniós gazdasági ágazat (a 2021. évihez képest) magasabb költségeit áthárította a vevőkre, de 2023-ban és a vizsgálati időszakban az alacsony és csökkenő árú, ugyanakkor növekvő volumenű dömpingelt behozatal árnyomása miatt már nem lehetett fedezni a költségeket.

(335)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

9. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(336)

Az alkalmazottankénti átlagköltség kismértékben, 2 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban, mivel az alkalmazottak száma stabil maradt, és így működőképesen tudják tartani a gyártóüzemeket. A bérek és az egyéb munkavállalói költségek kismértékben, mintegy 100 000 EUR-ról 120 000 EUR-ra emelkedtek a figyelembe vett időszakban.

(337)

A vizsgálati időszakban a munkaerőköltség a 8. táblázatban szereplő teljes termelési költség körülbelül [7–15 %]-át tette ki.

(338)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Készletek

(339)

A tonnában kifejezett zárókészlet a figyelembe vett időszak alatt 50 %-kal, a 2021. évi mintegy 7 000–10 000 tonnáról a vizsgálati időszakban 11 000–15 000 tonnára nőtt. Összességében a zárókészlet a figyelembe vett időszakban a termelési volumenekhez képest nőtt: a 2021. évi 3 %-ról 2023-ban 6 %-ra, majd a vizsgálati időszakban elérte a 7 %-ot.

(340)

A BDO azonban olyan vegyi anyag, amelynek biztonságos tárolása költséges, és amelyet szabályozott hőmérsékletű, speciális tartályokban kell tárolni. Ezért az uniós gazdasági ágazat nagyobb valószínűséggel szabályozta a termelési volument, mintsem növelte/csökkentette volna a készletek szintjét, amelyek az Unióban korlátozottak. Ez okból kifolyólag a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a zárókészletek növekedése nem tekinthető a kár fontos mutatójának.

(341)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(342)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevők részére végrehajtott uniós értékesítéseiből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési árbevétel százalékában. 2021-ben és 2022-ben az uniós gyártóknak sikerült nyereséget elérniük, mivel a dömpingelt behozatal oldaláról kisebb mértékű versennyel szembesültek, és magasabb termelési költségeiket át tudták hárítani vevőikre. 2023-ban azonban a jövedelmezőség (–70 – –30 %) volt, majd a vizsgálati időszakban nagyon alacsony (–90 – –50 %)-os szintet ért el. Annak ellenére, hogy az uniós gyártók termelési költségei a 2022. évi szinthez képest alacsonyabbak voltak, továbbá az Unióban 2023-ban és a vizsgálati időszakban stabilizálódtak a villamosenergia- és nyersanyagköltségek, az uniós értékesítési árak tovább csökkentek a dömpingelt behozatal növekvő volumenéből eredő árnyomás miatt, és a 2022. évi szinthez képest jelentősen alacsonyabb árak áreróziót eredményeztek. Emlékeztetőül: az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal átlagárai 50 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban, amint azt a 4. táblázat szemlélteti és a (297) preambulumbekezdés kifejti. Az uniós gyártók értékesítési árai ezáltal nyomottak voltak, és az uniós gyártók csak rendkívül negatív nyereséggel tudták értékesíteni a vizsgált terméket, mivel az uniós értékesítési ár 2023-ban és a vizsgálati időszakban a termelési költség alá zuhant.

(343)

A pénzforgalom hasonló tendenciát követett, mint az alacsonyabb értékesítési szintek és a 2023-ban és a vizsgálati időszakban negatív jövedelmezőség, ami azt eredményezte, hogy a 2021. évi (100 000–200 000) millió EUR összegű pozitív pénzforgalomból a pénzforgalom a vizsgálati időszakban mintegy (–100 000 – –50 000) millió EUR veszteségbe fordult át.

(344)

A beruházások ingadoztak a figyelembe vett időszakban. Az uniós gazdasági ágazat kifejtette, hogy a beruházásokat bizonyos időszakonként (4–5 évente) tervezték meg és gyártónkénti egyetlen átalánymennyiséget határoztak meg. Ezért a figyelembe vett időszakban az összes beruházás éves szinten jelentősen eltért, a szerkezetátalakítási beruházások időzítésétől függően. A figyelembe vett időszakban a beruházások főként a meglévő termelési szinteknek a hatályos biztonsági és környezetvédelmi előírásokkal összhangban történő fenntartásához szükséges minimális beruházásokhoz kapcsolódtak. A beruházások 2022-ben 32 %-kal nőttek, majd a 2021. évi szinthez képest 2023-ban jelentősen csökkentek, 50 %-ra visszaesve. A vizsgálati időszakban a beruházások valamivel alacsonyabbak voltak, mint 2011-ben (–7 %).

(345)

A mintában szereplő uniós gyártók beruházásainak megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékos arányában kifejezett nyereség, amely a jövedelmezőséggel azonos tendenciát követett: 2021-ben és 2022-ben pozitív volt a megtérülés. Ezt azonban 2023-ban és a vizsgálati időszakban jelentős veszteségek követték.

(346)

A mintában szereplő uniós gyártók tőkebevonási képessége 2023-ban és a vizsgálati időszakban korlátozott volt. A rendkívül negatív jövedelmezőségből fakadó jelentős pénzkiáramlások miatt csak minimális tőkekiadásokat eszközöltek a BDO gyártásához és a létesítmények üzemeltetéséhez szükséges biztonsági minimumfeltételek fenntartása érdekében. Ezenfelül – a fent ismertetett rendkívül negatív jövedelmezőség miatt – az uniós gyártók kiterjesztették a szerkezetátalakítási terveket, vagy fontolóra vették egyes létesítmények bezárását.

(347)

A vizsgálat megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte, mivel valamennyi teljesítménymutató jelentős negatív tendenciákat mutatott, különösen 2023-ban és a vizsgálati időszakban. A figyelembe vett időszak korábbi évei (2021 és 2022) megmutatták, hogy az uniós gazdasági ágazat mit tud elérni normálisabb versenyfeltételek mellett, még magas nyersanyag- vagy energiaköltségek idején is. Az uniós gyártóknak azonban drasztikusan, a minimális szintre kellett csökkenteniük a termelést, mivel a termelés az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal 2023-ban és a figyelembe vett időszakban növekvő mennyisége miatt versenyképtelenné vált. 2023-ban és a vizsgálati időszakban az árerózió súlyos kárt okozó helyzetet idézett elő, amely nem tette lehetővé az uniós gazdasági ágazat számára, hogy olyan szinten határozza meg az árakat, amely lehetővé tenné termelési költségeinek megtérülését és a nyereségszerzést. Az uniós gyártók veszteségei 2023-ban elérték az árbevétel 30–70 %-át, a vizsgálati időszakban pedig annak 50–90 %-át (lásd a 11. táblázatot).

(348)

Az uniós gyártók csak azért élték túl ezt a magas veszteséggel jellemzett időszakot, mert 2021-ben és 2022-ben nyereségre tettek szert, és mert a vállalatok nagy vállalatcsoportok részét képezik. A dömpingelt behozatal növekedése és annak folyamatosan csökkenő árai megakadályozták a megfelelő áremeléseket, és negatívan befolyásolták a BDO termelési és értékesítési mennyiségeit. Ez a helyzet nem tette lehetővé az uniós gyártók számára sem azt, hogy csökkentsék állandó termelési költségeiket, ami normálisabb kihasználási szinteken történne, sem pedig azt, hogy fenntartható szintre emeljék az árakat. 2023-ban és a vizsgálati időszakban ugyanis az uniós gyártók árai és költségei annyira függetlenek voltak egymástól, és az uniós gyártók veszteségei olyan magasak voltak, hogy a BDO-ágazat helyzete annyira súlyossá vált, ami már rövid távon is komoly fenyegetést jelentett a létére nézve. 2023-ban az ezen országokból érkező behozatal volumene 51 %-kal nőtt, az árak pedig 48 %-kal csökkentek a 2022. évi szinthez képest. A vizsgálati időszakban a behozatal volumene 15 %-kal csökkent, az árak azonban a 2023. évi szinthez képest további 36 %-kal csökkentek. Ezeket az adatokat a 2. és 3. táblázat tartalmazza.

(349)

Az Unióba irányuló dömpingelt behozatal által okozott egyértelmű áreróziót a (330)–(333) preambulumbekezdés ismerteti részletesen. Az árerózió és a veszteségek 2023-ban és a vizsgálati időszakban más teljesítménymutatók, például a pénzforgalom és a beruházások megtérülése (ahogyan az a 11. táblázatban látható), valamint a tőkebevonási képesség tekintetében is súlyos kárt okozott. Annak ellenére, hogy továbbra is sor került beruházásokra a biztonsági és környezetvédelmi követelményeknek való megfelelés érdekében, a vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat egyértelműen sokkal rosszabb helyzetben volt, így tőkebevonási képessége csökkent. Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének romlása 2023-ban és a vizsgálati időszakban annak ellenére következett be, hogy 2022-től 8 %-kal nőtt a BDO uniós felhasználása.

(350)

A 6. táblázat ismerteti a piaci részesedések alakulását ebben a vizsgálatban. Az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítésének és belső felhasználásának a teljes felhasználással való összehasonlítása az uniós gazdasági ágazat összpiaci helyzetének legjobb mutatója. E mérőszám alapján az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése csökkent a figyelembe vett időszakban. A vizsgálati időszakban azonban a piaci részesedés részben helyreállt, mivel az uniós gazdasági ágazat növelte a termelését, amikor a vörös-tengeri válság miatt csökkent a behozatal mennyisége. A 2022 és a vizsgálati időszak közötti időszakban az uniós gazdasági ágazat a meglévő értékesítési szerződéseket, a hírnevét és az uniós piacon elfoglalt pozícióját védte. A termelés és az értékesítés e növekedése azonban az árerózió miatt súlyos veszteségekkel járt, amelyek arra kényszerítették az uniós gazdasági ágazatot, hogy a fentiekben kifejtettek szerint veszteségesen értékesítsen.

(351)

A figyelembe vett időszakban bekövetkezett jelentős termeléscsökkenés miatt valamennyi uniós gyártó növelte a BDO behozatalát annak érdekében, hogy továbbra is el tudja látni kulcsfontosságú vevőit, és ki tudja elégíteni belső szükségleteit. A termelés importtal való felváltásának gyakorlatára 2022-ben is sor került, amikor a nyersanyag- és energiaköltségek megugrottak, amint azt a 8. táblázatban szereplő termelési költségek is mutatják. A BDO értékesítési árai azonban 2022-ben nem voltak olyan alacsonyak, és 2023-ban jelentősen megugrott a dömpingelt behozatal. Ez az oka annak, hogy 2023-tól jelentős kár következett be, amint azt a 2023-ra és a vizsgálati időszakra vonatkozó, jelentős kárra utaló teljesítménymutatók is mutatják.

(352)

Bár e vizsgálat során a kár meglehetősen nyilvánvalóan megmutatkozott az ár és -teljesítménymutatókban, az uniós gazdasági ágazat a mennyiségi mutatók – nevezetesen a termelési volumen, a kapacitáskihasználás, a termelékenység, a belső felhasználás és az uniós piacon történő értékesítés – tekintetében is jelentős visszaesést és kárt szenvedett el, és a figyelembe vett időszakban ezek mindegyike jelentősen csökkent.

(353)

A foglalkoztatásra, a munkaerőköltségekre és a kapacitásra vonatkozó mutatók a figyelembe vett időszakban stabilak maradtak, ami azt mutatja, hogy az ágazat készen áll a piaci feltételek fellendülésére. A készletekre vonatkozó mutatót a Bizottság nem tekintette meghatározónak a kár értékelése során, amint azt a (344) preambulumbekezdésben kifejti.

(354)

A fentiek alapján a Bizottság az eljárás e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(355)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal okozott-e jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy ezzel egy időben más ismert tényezők okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országokból érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen előidézett kárt ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsa. Ezek a tényezők a következők: a harmadik országokból érkező behozatal, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, a felhasználás hatása, a belső felhasználás, az uniós gazdasági ágazat általi behozatal, valamint a nyersanyag- és energiaköltségek növekedése.

(356)

Amint azt a 3. táblázat mutatja, az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal volumene a 2018. évi mintegy 49 000 tonnáról a vizsgálati időszakban mintegy 89 000 tonnára nőtt, ami 82 %-os növekedést jelent. Ami a (teljes piacban birtokolt) piaci részesedést illeti, ugyanebben az időszakban a növekedés 12 %-ról 26 % lett, ami 123 %-os emelkedést jelent. Figyelemmel arra, hogy a kárra vonatkozó következtetés megállapította, hogy 2023-ban és a vizsgálati időszakban jelentős kár következett be, a Bizottság elemezte a behozatal alakulását is ebben a két évben és megállapította, hogy 2022 és a vizsgálati időszak között az érintett országokból érkező behozatal mintegy 20 000 tonnával, azaz 29 %-kal nőtt. Ami a (teljes piacban birtokolt) piaci részesedést illeti, a 2022 és a vizsgálati időszak közötti növekedés mintegy 4 százalékpont, azaz körülbelül 20 % volt.

(357)

2021-től a vizsgálati időszakig az uniós gazdasági ágazat belső felhasználással megnövelt szabadpiaci értékesítési mennyisége 29 %-kal csökkent, amint azt a 6. táblázat mutatja. Ami az uniós gazdasági ágazat teljes piaci részesedését illeti, a 2023-ban és a vizsgálati időszakban alacsonyabb volt, mintegy 78 %-ra és 68 %-ra csökkent, szemben a vizsgálati időszakban mért 90 %-kal.

(358)

A (347) és (349) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az érintett országokból érkező behozatal áreróziót idézett elő az uniós gazdasági ágazatban, amely 2023-ban és a vizsgálati időszakban felgyorsult. Ebben az időszakban az uniós gyártók már nem tudták úgy kiigazítani áraikat, hogy fedezni tudják költségeiket, és a vizsgálati időszakban jelentős veszteségeket szenvedtek el. Ez a súlyos és fenntarthatatlan helyzet 2023-ban és a vizsgálati időszakban is fennállt.

(359)

A Bizottság továbbá terméktípusonként áralákínálás-elemzést végzett a vizsgálati időszakra vonatkozóan. Az elemzés azt mutatta, hogy az uniós gazdasági ágazat és az érintett országokból érkező behozatal közötti verseny erős volt.

(360)

Az uniós értékesítési árakat befolyásolta a dömpingelt behozatallal folytatott, egyre fokozódó verseny, mind a megnövekedett dömpingelt volumenek, mind pedig az alacsonyabb árak tekintetében. Ezt a BDO-piac jellege tette lehetővé, ahol az ICIS által közzétett BDO-árakat használták viszonyítási alapként az adásvételi szerződések többségében. A Kínára vonatkozóan az ICIS által közzétett adatok referenciaként szolgálnak a BDO globális árai esetében, és befolyásolták azokat, például az Unióban, amint azt a (330) preambulumbekezdés kifejti. Emellett az USA piacára irányuló behozatal jelentősen csökkent az USA különböző jogszabályi változásainak nyomán megnövekedett behozatali vámok miatt. Nőtt a Szaúd-Arábiából az Unióba irányuló behozatal az USA piacára való korlátozott bejutás és a kínai behozatal más hagyományos szaúdi exportpiacokra (például Ázsiába) való behatolása miatt.

(361)

Végül az előzőekben kifejtett módon az exportáló gyártók ellátási problémái miatt a vizsgálati időszakban átmenetileg csökkent az uniós gazdasági ágazatra nehezedő nyomás. Ez lehetővé tette az uniós gazdasági ágazat számára a termelési és értékesítési mennyiségek növelését, ugyanakkor az ilyen értékesítések a behozatal által gyakorolt árnyomás miatt még mindig rendkívül veszteségesek voltak.

(362)

Ezért az uniós gazdasági ágazat bekényszerült egy olyan helyzetbe, amelyben próbálja megőrizni pozícióját az uniós szabad- és kötött piacon azáltal, hogy fenntarthatatlan szintre csökkentette árait, és súlyos veszteségeket szenvedett el. Ennek egyetlen életképes alternatívája az volt, hogy kilépnek az uniós piacról, és azt meghagyják a dömpingelt behozatalnak.

(363)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(364)

A harmadik országokból érkező behozatal mennyisége, átlagára és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban. A piaci részesedések a teljes uniós piac százalékában vannak kifejezve.

12. táblázat

A harmadik országokból érkező behozatal

(365)

A Tajvanról érkező behozatal volumene 2022-ben több mint 400 %-kal nőtt, majd 2023-ban és a vizsgálati időszakban csökkent. A volument tekintve a 2021. évi mintegy 3 500 tonnáról a vizsgálati időszakban 6 800 tonnára nőtt. E behozatal piaci részesedése (a teljes felhasználás %-ában kifejezve) 2022-ben elérte a 6,1 %-ot, de a vizsgálati időszakban 2 %-ra esett vissza. A Tajvanról érkező behozatal átlagára az érintett országokból érkező behozataléhoz hasonló módon és szinten ingadozott. Piaci részesedésük 2 %-ra esett vissza a vizsgálati időszakban.

(366)

Az egyéb harmadik országokból (a vizsgálati időszakban főként Dél-Koreából) érkező behozatal volumene a 2021. évi nagyjából 2 000 tonnáról a vizsgálati időszakban 1 700 tonnára csökkent. E behozatal piaci részesedése (a teljes felhasználás %-ában kifejezve) mindig 1 % alatt volt. A harmadik országokból érkező behozatal átlagára az érintett országokból érkező behozataléhoz hasonló módon és szinten ingadozott.

(367)

Figyelemmel arra, hogy a Tajvanról és más harmadik országokból érkező behozatal piaci részesedése alacsony volt, árai pedig némileg magasabbak voltak, mint az érintett országokból érkező behozatalé, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez a behozatal nem gyengítette az ok-okozati összefüggést az érintett országokból érkező behozatal tekintetében.

(368)

Az uniós gyártók exportvolumene a figyelembe vett időszakban a 13. táblázatban foglaltak szerint alakult. A 13. táblázatban látható továbbá a mintában szereplő uniós gazdasági ágazat független feleknek történő exportértékesítéseinek átlagára.

13. táblázat

A mintában szereplő uniós gyártók exportteljesítménye

(369)

Az uniós gazdasági ágazat exportmennyisége 84 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Az exportmennyiségek 2021-ben az uniós gazdasági ágazat értékesítésének (a belső felhasználást is beleértve) mintegy 10 %-át tették ki, de ez a vizsgálati időszakban körülbelül 1 %-ra esett vissza.

(370)

Ezen kivitelek értékesítési árai az uniós piacon történő értékesítésekkel összhangban ingadoztak, amint az a 8. táblázatban látható, azaz a behozatal e piacokra gyakorolt hatása és a nyersanyagárak miatt. Nyilvánvaló, hogy az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye romlott az elemzett időszakban. Mivel azonban az uniós gazdasági ágazat nem volt az exportpiacok egyik fő beszállítója, a romló exportteljesítményt a Bizottság nem tekintette jelentős tényezőnek az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének átfogó értékelésében.

(371)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye nem okozott jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak, ugyanakkor az érintett országokból érkező behozatal tekintetében fennálló ok-okozati összefüggés gyengítésére sem elegendő.

(372)

A mintában szereplő uniós gyártók eltérő gyártási technológiákkal rendelkeztek, és különböző nyersanyagokat használtak fel. A fő nyersanyagok és az energia költségei azonban hasonló tendenciát követtek, és a mintában szereplő mindhárom gyártó esetében a nyersanyag- és energiaköltségek a teljes termelési költség több mint 50 %-át tették ki.

(373)

Amint az a 8. táblázatból kitűnik, a költségek 2022-ben 94 %-kal nőttek, majd 2023-ban csökkentek (19 %-kal), ezután ismét csökkentek a vizsgálati időszakban (további 29 %-kal). A költségek 2023-ban és a vizsgálati időszakban bekövetkezett csökkenése ellenére a költségek még mindig 13 %-kal magasabbak voltak a vizsgálati időszakban, mint 2021-ben.

(374)

A nyersanyag- és energiaköltségekre tekintettel egyértelmű volt, hogy a költségek alakulása jelentős szerepet játszott a BDO-ágazatban a figyelembe vett időszakban. A 8. táblázat azonban azt mutatja, hogy amikor a költségek 2022-ben a legmagasabbak voltak, az uniós gazdasági ágazat ennek ellenére képes volt áthárítani e költségnövekedéseket vevőire. 2023-tól kezdődően azonban a csökkenő nyersanyag- és villamosenergia-költségek ellenére nem tudott nyereséges szinten vagy a termelési költségek felett értékesíteni. Ez a behozatal növekvő volumenéből eredő árnyomásnak tudható be, amely miatt a költségek és az árak függetlenedtek egymástól az Unióban.

(375)

Emellett az egységenkénti állandó költségek drámaian megnövekedtek az uniós termelésnek csökkenése miatt, amely azért következett be, mert a dömpingelt behozatal által támasztott tisztességtelen verseny miatt csökkent az értékesítés az Unióban. Ez hozzájárult az uniós gazdasági ágazat egységenkénti termelési költségeinek növekedéséhez is, és növelte például az energia-, víz- vagy egyéb állandó egységenkénti költségeket. Emellett az energiaköltségek jellemzően tartalmaztak egy jelentős állandó költségösszetevőt, amelynek magas termelési szintek között elosztva kellett volna terhelniük az uniós gyártókat, ezt azonban a dömpingelt behozatal árnyomása miatt csökkenő értékesítés okán nem lehetett megvalósítani.

(376)

A Celanese előadta, hogy a Covid19-világjárvány okozta válság utóhatásai és a BDO-hiány miatt 2020 és 2022 között meredeken emelkedtek a BDO globális árai, ami energiaválsággal párosult. 2023-tól azonban a BDO-piacok stabilizálódtak, és az árcsökkenés inkább a normalizálódás jele, mintsem a káré. A Celanese ezért azt állította, hogy inkább a magas energiaköltségek és az infláció okoznak kihívást az uniós gazdasági ágazat számára, nem pedig az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal. A Bizottság azonban vitatta ezt az álláspontot, mivel először is, bár a BDO-gyártáshoz szükséges energia árai csökkentek az Unióban a figyelembe vett időszakban, a dömpingelt behozatal ára azonban meredekebben csökkent, és lehetővé tette az uniós gazdasági ágazat számára, hogy a termelési költségeinél magasabb áron értékesítsen. Másodszor, úgy tűnik, hogy a figyelembe vett időszakban nem volt globális BDO-hiány, hanem inkább széles körben elismert, jelentős kapacitásnövekedés volt tapasztalható, amelynek nagyságrendje többszöröse volt a figyelembe vett időszakban a globális BDO-keresletének, ami jelentős kapacitásfelesleget és a BDO-árak csökkenését eredményezte. Harmadszor: a termelési költséget a termelés állandó költségei is befolyásolják, ami miatt az Unió számára problémát jelent a figyelembe vett időszakban az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal növekvő mennyisége, ami nem tette lehetővé a gazdasági ágazat számára, hogy növelje az értékesítését és ezáltal a termelési volument, ami pedig – a nyersanyagköltségektől függetlenül – a BDO esetében további egységnyi előállítási költségeket eredményezett. Végezetül az érintett országok dömpingelt behozatala miatt megnövekedett importvolumenek és árcsökkenések 2023-ban és a vizsgálati időszakban olyan szintre nyomták le a BDO-árakat, hogy a BDO uniós termelése még rövid távon sem volt fenntartható, annak ellenére, hogy a 2022. évi szinthez képest jelentősen csökkentek a villamosenergia-, a földgáz- és az egyéb nyersanyagköltségek.

(377)

A költségeket illetően több érdekelt fél is megjegyezte, hogy az uniós gazdasági ágazat a magas költségei miatt egyszerűen nem volt elég versenyképes. A Bizottság ezt az állítást is elutasította, mivel a gazdasági ágazat 2021-ben és 2022-ben nyereséges volt. Emellett 2023-ban és a vizsgálati időszakban nem az állítólagos magas költségek okozták a kárt, mivel ezek a költségek ebben az időszakban csökkentek.

(378)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a nyersanyag- és energiaköltségek emelkedése kontextusba helyezi az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárt. A kár kiváltó oka azonban az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal volumenének növekedése volt, amely olyan szintre szorította le a BDO árait, amely nem tette lehetővé az uniós gazdasági ágazat számára költségei megtérülését, és az alacsonyabb értékesítési és termelési szintekről növelte az uniós termelési egységköltséget.

(379)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a nyersanyag- és energiaköltségek emelkedése nem okozott kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(380)

Az uniós gyártók mindegyike jelentős mennyiségű BDO-t importált az érintett országokból. Több érdekelt fél megjegyezte, hogy ez volt az oka az uniós gyártók által elszenvedett kárnak. A Bizottság ezért értékelte, hogy miért került sor ezekre a behozatalokra, ugyanis minden uniós gyártó rendelkezett szabad kapacitással az Unióban, és ezért ezeket a mennyiségeket saját maga is elő tudta volna állítani.

(381)

Az uniós gyártók észrevételezték, hogy rendes versenyfeltételek mellett az érintett országokból érkező behozatalra a telepített kapacitással kapcsolatos rövid távú termelési problémák kezelése érdekében kerülne sor. Nem költséghatékony nagy mennyiségű BDO készleten tartása, mivel azt nagy, szabályozott hőmérsékletű tartályokban kell tárolni, ami azt jelenti, hogy a vevők részére történő szállításokra általában röviddel a gyártás után kerül sor. A termelés szintjét ezért a Bizottság úgy igazítaná ki, hogy az megfeleljen az ipari felhasználók igényeknek és a belső felhasználással kapcsolatos szükségleteknek.

(382)

2023-ban és a vizsgálati időszakban azonban nőtt az uniós gazdasági ágazat behozatala, mivel az uniós piacon a dömpingelt behozatal lenyomta a BDO árait, és az uniós gazdasági ágazat költségei – bár a 2022. évi szinthez képest csökkentek – meghaladták ezt a nyomott uniós árszintet.

(383)

A behozatal célja az is volt, hogy ellensúlyozza a figyelembe vett időszak alatt esetlegesen felmerülő termelési problémákat vagy karbantartás miatti leállásokat annak érdekében, hogy továbbra is eleget tehessenek a vevőkkel kötött szerződések kötelmeinek, illetve tovább gyárthassák a downstream termékeket, mivel az Unióban alacsony a tárolási kapacitás.

(384)

Ezért az uniós gazdasági ágazat által végrehajtott behozatal rövid távú védelmi intézkedés volt annak érdekében, hogy megőrizze pozícióját és hírnevét az uniós piacon azáltal, hogy megbízhatóan látja el az ipari felhasználókat, miközben folytatja a belső felhasználásra történő gyártást.

(385)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat 2023. évi és a vizsgálati időszak alatti behozatala a dömpingelt behozatal által okozott kár tünete volt, nem pedig maga a kár oka.

(386)

A Bizottság a belső felhasználás és a szabadpiaci értékesítés vizsgálatával, valamint a teljes felhasználás alakulásának a 2. táblázatban szereplő adatok felhasználásával történő értékelésével értékelte a felhasználás uniós piacra gyakorolt hatását.

(387)

A belső felhasználás 38 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. E csökkenés legnagyobb része – ami mintegy 81 000 tonnás, azaz 31 %-os visszaesést jelentett – 2022-ben következett be. 2022 és a vizsgálati időszak között a belső felhasználás közel 20 000 tonnával, azaz 11 %-kal csökkent.

(388)

A szabadpiaci felhasználás a figyelembe vett időszakban körülbelül 25 000 tonnával, azaz 15 %-kal nőtt. 2022 és a vizsgálati időszak között ez az értékesítés mintegy 25 000 tonnával, azaz 33 %-kal nőtt.

(389)

Összesített értékelésük azt mutatja, hogy a figyelembe vett időszakban a belső felhasználás és a szabadpiaci értékesítés összesen 77 000 tonnával, azaz 18 %-kal csökkent. A teljes felhasználás azonban 2022 és a vizsgálati időszak között körülbelül 25 000 tonnával, azaz 8 %-kal nőtt.

(390)

Az uniós értékesítés és a belső felhasználás kumulatív csökkenése a 2022 és a vizsgálati időszak közötti kulcsfontosságú időszakban (389) mennyiségi problémát jelent az uniós gazdasági ágazat számára. Ebben a vizsgálatban azonban a fő kár az árerózióhoz, valamint az ebből eredő, az árbevétel-arányos jövedelmezőség és más teljesítménymutatók terén jelentkező súlyos veszteségekhez kapcsolódik.

(391)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az uniós piaci felhasználás alakulása nem okozott jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(392)

A vizsgálati időszakban a BDO uniós gyártói több felhasználó ágazatban tevékenykedő számos ipari felhasználónak értékesítettek. A vizsgálat kimutatta, hogy az érintett országokból érkező, alacsony árú, dömpingelt behozatal jelentős és egyre növekvő mennyiségben való jelenléte leszorította az árakat a figyelembe vett időszakban, különösen 2023-ban és a vizsgálati időszakban. Ez a fejlemény azzal a hatással járt, hogy a BDO árai nagymértékben függetlenné váltak az előállítási költségektől, valamint hatással volt az értékesítési és termelési szintekre. Következésképpen az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége 2023-ban és a vizsgálati időszakban negatív volt és az értékesítések jelentős veszteséggel jártak. Az ilyen veszteségek nyilvánvalóan fenntarthatatlanok, és még rövid távon is veszélyeztetik az uniós gazdasági ágazat fennmaradását.

(393)

A vizsgált egyéb tényezők közé tartozott az egyéb forrásokból származó behozatal, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, a felhasználás – beleértve a belső felhasználást is – alakulása, az uniós gazdasági ágazat behozatala, valamint a nyersanyagárak és energiaköltségek növekedése.

(394)

A Bizottság ezért megkülönböztette és elválasztotta egymástól az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait és a dömpingelt behozatal káros hatásait. Megállapítást nyert, hogy egyik tényező sem volt – önmagában vagy együttesen – olyan jelentős hatással az uniós gazdasági ágazat helyzetére, amely alapján megkérdőjelezhető lenne az a következtetés, hogy az érintett országokból érkező behozatal jelentős kárt okozott.

(395)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak. A kár főként az árerózióban, a nem megfelelő jövedelmezőségben, a beruházások megtérülésében, a pénzforgalomban és a tőkebevonási képességben mutatkozott meg.

(396)

Az intézkedések szintjének meghatározásához a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám elegendő-e a dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár megszüntetéséhez.

(397)

A kár megszűnne, ha az uniós gazdasági ágazat az alaprendelet 7. cikkének (2c) és (2d) bekezdése értelmében képes lenne egy meghatározott irányáron értékesíteni, és ezáltal elérne egy meghatározott nyereségcélt.

(398)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban a Bizottság a nyereségcél megállapítása során figyelembe vette: a vizsgált országokból származó behozatal megnövekedése előtti jövedelmezőséget, a költségek, a beruházások, a kutatás és fejlesztés és az innováció teljes költségének fedezéséhez szükséges jövedelmezőséget, valamint azt a jövedelmezőséget, amelyre rendes versenykörülmények között számítani lehet. Ez a haszonkulcs nem lehet 6 %-nál kisebb.

(399)

Első lépésként a Bizottság megállapította azt az alapnyereséget, amely a rendes versenyfeltételek mellett fedezi a teljes költséget. Ez az alapnyereséget az uniós gazdasági ágazat 2022. évi jövedelmezőségéből vezette le, amely a dömpingelt behozatal 2023. évi ugrásszerű növekedését megelőző legutolsó év volt. 2021-ben sokkal magasabb jövedelmezőséget értek el, de a Bizottság úgy tekintette, hogy ez az év a Covid19-világjárvány miatti magas uniós felhasználás okán a fellendülés éve volt az ágazat számára. A Bizottság a 11. táblázat szerint 2022-ben [10–25 %-ban] állapította meg a haszonkulcsot.

(400)

A mintában szereplő uniós gyártók közül kettő bizonyítékokkal szolgált arra, hogy a figyelembe vett időszakban a beruházások, a kutatás-fejlesztés (K+F) és az innováció szintje normál versenyfeltételek mellett magasabb lett volna. A Bizottság ezeket az információkat olyan beruházási tervek felhasználásával ellenőrizte, amelyeket a figyelembe vett időszakban kellett volna végrehajtani, de amelyeket az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal hatása miatt elvetettek. A Bizottság ezért az uniós gazdasági ágazat állításait megalapozottnak találta. Annak érdekében, hogy ezt figyelembe vegye a nyereségcélban, a Bizottság kiszámította beruházásokra, kutatás-fejlesztésre és innovációra fordított költségeknek a rendes versenyfeltételek mellett felmerülő, az uniós gazdasági ágazat által megadott és a Bizottság által ellenőrzött összege, illetőleg a figyelembe vett időszakban ténylegesen viselt összege közötti különbséget. Ez a különbség az árbevétel százalékában kifejezve 0,30 % volt.

(401)

Ezt a 0,3 %-ot hozzáadta a (399) preambulumbekezdésben említett [10–25 %-os] alapnyereséghez, ami [10,30–25,30 %-os] nyereségcélt eredményezett.

(402)

Ennek alapján a kárt nem okozó ár [2 000–2 800] EUR/tonna, amely a fent említett [10,30–25,30 %-os] haszonkulcsnak a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatti előállítási költségeire történő alkalmazásából adódik.

(403)

Végezetül a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdésével összhangban megvizsgálta azokat a jövőbeni költségeket, amelyek az intézkedéseknek az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti alkalmazási időszakában jelentkeznek, és amelyeket az uniós gazdasági ágazatnak viselnie kell az alaprendelet Ia. mellékletében felsorolt ILO-egyezményekből fakadóan, valamint azon többoldalú környezetvédelmi megállapodásokból és az azokhoz fűzött jegyzőkönyvekből fakadóan, amelyeknek az Unió részes fele. Az uniós gazdasági ágazat bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) és a hasonló nemzeti programok keretében felmerülő költségeik az intézkedések időtartama alatt növekedni fognak. Ezek a megnövekedett költségek azért merülnének fel, mert az uniós gazdasági ágazat 2026–2030-tól (átlagosan) kevesebb ingyenes kibocsátási egységet kapna az ETS keretében, mint a vizsgálati időszakban. Emellett a Bloombergtől származó (az ügy irataiban rendelkezésre álló) ETS határidős ügyletek kivonata azt mutatta, hogy a 2026–2030-as időszakban az ETS kibocsátási egységek esetében az előrejelzések szerint emelkedni fog a kibocsátott szén-dioxid tonnánkénti ára. A Bizottság elfogadta ezeket az állításokat, és egy tonnánként 25 EUR összegű költséget hozzáadott a (402) preambulumbekezdésben említett, kárt nem okozó árhoz.

(404)

Emellett a mintában szereplő uniós gyártók azt állították, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdése értelmében jövőbeli költségként kell figyelembe venni a megvásárolt és felhasznált villamos energiából származó szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos jövőbeli többletköltségekből eredő közvetett szén-dioxid-kibocsátási költségeket. Ezt az állítást a Bizottság ideiglenesen elutasította, mivel az állítólagos költségek nem közvetlenül az érintett uniós gyártónál merültek fel, és azokat nem támasztották alá bizonyítékokkal.

(405)

Ennek alapján a Bizottság az uniós gazdasági ágazat hasonló termékének kárt nem okozó árát [2 000–2 800] EUR/tonna összegben számította ki úgy, hogy a fent említett nyereségcélt a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatti előállítási költségeire alkalmazta, majd típusonként hozzáadta az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdése szerinti kiigazításokat.

(406)

A Bizottság ezt követően úgy határozta meg a kárkülönbözetet, hogy az érintett országokban működő, a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók által alkalmazott importárnak az áralákínálás kiszámítása céljából meghatározott súlyozott átlagos értékét összehasonlította a mintában szereplő uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék súlyozott átlagos kárt nem okozó árával. A Bizottság az ebből az összehasonlításból származó különbözetet a behozatal CIF-alapon számított súlyozott átlagos értékének százalékában fejezte ki.

(407)

A kár megszüntetéséhez szükséges mérték meghatározása az „egyéb együttműködő vállalatok” és a „minden egyéb, adott érintett országból származó behozatal” kategóriába tartozó vállalatok esetében ugyanúgy történt, mint az ugyanezen vállalatokhoz tartozó dömpingkülönbözet megállapítása.