(1)

A 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (3) a felügyeleti hatáskörökkel, a szankciókkal, a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepekkel, valamint a környezeti, társadalmi és irányítási (ESG-) kockázatokkal kapcsolatos módosításainak célja a bankfelügyeleti keretrendszer további harmonizációja, és végső soron a bankszektor belső piacának elmélyítése. Az illetékes hatóságoknak törekedniük kell annak biztosítására, hogy a felügyeleti keretrendszert arányos módon alkalmazzák az említett irányelvben meghatározottak szerinti intézményekre, továbbá különösen törekedniük kell arra, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkentsék a kis méretű és nem összetett intézmények megfelelési és jelentéstételi költségeit, kellően figyelembe véve az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (4) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) (EBH) által 2021-ben közzétett, „Study of the cost of compliance with supervisory reporting requirements” (A felügyeleti adatszolgáltatási követelményeknek való megfelelés költségeinek elemzése) című jelentésben foglalt ajánlásokat, amely jelentés a jelentéstételi költségek 10 %–20 %-kal történő átlagos csökkentését célozta meg.

(2)

Az illetékes hatóságoknak, azok személyzete tagjainak és azok irányító testületei tagjainak függetleneknek, valamint politikai és gazdasági befolyástól menteseknek kell lenniük. Az összeférhetetlenségek kockázata aláássa az uniós pénzügyi rendszer integritását, és veszélyezteti az integrált bank- és tőkepiaci unió célját. A 2013/36/EU irányelvnek részletesebb rendelkezéseket kell megállapítania a tagállamok számára annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok – ideértve személyzetük tagjait és irányító testületeik tagjait is – függetlenül és objektíven járjanak el. Ezzel összefüggésben minimumkövetelményeket kell megállapítani az összeférhetetlenségek megelőzése, valamint a „forgóajtó-jelenség” korlátozása érdekében, előírva különösen a várakozási időszakok alkalmazását, a felügyelt szervezetek által kibocsátott instrumentumokkal való kereskedés tilalmát, valamint az irányító testületek érintett tagjaira vonatkozó maximális hivatali időt. Az EBH-nak a nemzetközi bevált gyakorlatokon alapuló, az összeférhetetlenségek megelőzéséről szóló iránymutatásokat kell kiadnia az illetékes hatóságok számára.

(3)

Az illetékes hatóság azon személyzetének és irányító testülete azon tagjainak, akikre várakozási időszak vonatkozik, megfelelő kompenzációra kell jogosultaknak lenniük, amelynek célja, hogy kompenzálják őket azért, mert bizonyos ideig nem tudnak munkát vállalni olyan szervezeteknél, amelyekkel kapcsolatban az említett várakozási időszak alkalmazandó. A kompenzációnak arányosnak kell lennie a vonatkozó várakozási időszak hosszával, annak formáját pedig az egyes tagállamoknak kell meghatározniuk.

(4)

A felügyeleti hatóságoknak felügyeleti funkcióik ellátása során a lehető legnagyobb feddhetetlenséggel kell eljárniuk. Az átláthatóság növelése és a magas szintű etikai normák biztosítása érdekében helyénvaló, hogy a személyzet tagjai és az illetékes hatóság irányító testületének tagjai évente érdekeltségi nyilatkozatot nyújtsanak be. Ennek a nyilatkozatnak információkat kell tartalmaznia a tag által birtokolt pénzügyi instrumentumokról annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen az ezen részesedésekből esetlegesen következő összeférhetetlenségekből eredő kockázatokat, és hogy az illetékes hatóságok megfelelő módon tudják kezelni e kockázatokat. Az érdekeltségi nyilatkozat nem érintheti az alkalmazandó nemzeti szabályok szerinti, vagyonnyilatkozat benyújtására vonatkozó követelményeket.

(5)

A 2013/36/EU irányelv I. mellékletének 1., 2. és 6. pontjában felsorolt alapvető banki szolgáltatások nyújtásának feltételéül kell szabni egy olyan, az uniós jogban kifejezetten előírt és harmonizált engedélyezési követelményt, amely szerint a harmadik országban letelepedett, az Unióban ilyen alapvető banki szolgáltatások nyújtására törekvő vállalkozásoknak legalább fióktelepet létre kell hozniuk valamely tagállamban, és hogy az ilyen fióktelepet az uniós joggal összhangban engedélyeztetni kell, kivéve, ha a vállalkozás leányvállalaton keresztül kíván banki szolgáltatásokat nyújtani az Unióban.

(6)

A banki szolgáltatások Unión kívüli igénybevétele – mint például a Kereskedelmi Világszervezetnek a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó kötelezettségvállalásokról szóló egyetértési megállapodásának keretében – változatlan marad. A fióktelep Unióban való létrehozására vonatkozó követelmény nem alkalmazandó a fordított ajánlattétel eseteire, azaz az olyan esetekre, amikor az ügyfél vagy a partner saját kizárólagos kezdeményezésére egy harmadik országban letelepedett vállalkozást keres fel banki szolgáltatások nyújtása céljából, ideértve a szolgáltatásnyújtás folytatását is, illetve olyan banki szolgáltatások nyújtása céljából, amelyek az eredetileg kértekhez szorosan kapcsolódnak. Ezen irányelv átültetésekor a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy intézkedéseket hozzanak az ügyfelek hatályos szerződések alapján szerzett jogainak megőrzése érdekében. Az említett intézkedések kizárólag abból a célból alkalmazandók, hogy megkönnyítsék az ezen irányelv végrehajtására való áttérést, és azokat a kijátszásra irányuló esetek elkerülése érdekében szűken kell meghatározni. Annak megelőzése érdekében, hogy a harmadik országbeli vállalkozások által nyújtott banki szolgáltatásokra alkalmazandó szabályokat kijátsszák, az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy nyomon kövessék e szolgáltatások nyújtását. Azon követelmény, miszerint fióktelepet kell létrehozni az Unióban, nem alkalmazandó továbbá a bankközi és az értékpapírkereskedők közötti ügyletekre sem. Emellett, a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (5) és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (6) előírt engedélyezési rendszer sérelme nélkül, a fióktelep létrehozására vonatkozó követelmény nem alkalmazandó azokra az esetekre sem, amikor a harmadik országbeli hitelintézetek a 2014/65/EU irányelv I. mellékletének A. szakaszában felsorolt olyan befektetési szolgáltatásokat és tevékenységeket, valamint azokhoz tartozó kiegészítő szolgáltatásokat – például kapcsolódó betétgyűjtést vagy hitelnyújtást – nyújtanak az Unióban, amelyek célja az említett irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatások nyújtása, ideértve a pénzügyi eszközökkel való kereskedés területén nyújtott szolgáltatásokat vagy a magánvagyonkezelést is. Az ilyen mentességnek azonban figyelembe kell vennie az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (7) meghatározott, pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni szabályoknak való megfelelést.

(7)

Az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell az ahhoz szükséges hatáskörrel, hogy visszavonják a valamely hitelintézetnek adott engedélyt, ha e hitelintézetet fizetésképtelennek vagy valószínűleg fizetésképtelenné válónak nyilvánították, észszerűen nem lehet számítani arra, hogy bármilyen alternatív magánszektorbeli vagy felügyeleti intézkedés észszerű határidőn belül megakadályozná az említett hitelintézet csődjét, és nincs szükség közérdekből szanálási intézkedésre. Ilyen helyzetben a hitelintézetet az alkalmazandó nemzeti fizetésképtelenségi eljárásnak megfelelően vagy a nemzeti jog által ezen intézmények számára előírt más típusú, a piacról való rendezett kivonulást biztosító eljárásoknak megfelelően kell felszámolni, és ezért a hitelintézetnek meg kell szüntetnie azokat a tevékenységeket, amelyekre az engedélyt kapta. Mindazonáltal a fizetésképtelennek vagy valószínűleg fizetésképtelenné válónak nyilvánítás nem vonhatja automatikusan maga után az engedély visszavonását, mint más esetekben, amikor az illetékes hatóság jogosult arra, hogy visszavonja az engedélyt. Az illetékes hatóságoknak olyan módon kell gyakorolniuk hatásköreiket, amely arányos, és amely figyelembe veszi az alkalmazandó tagállami fizetésképtelenségi eljárások, köztük a meglévő bírósági eljárások jellemzőit. Az engedély visszavonására vonatkozó hatáskör ugyanakkor nem alkalmazható a fizetésképtelenségi eljárások megindításának megakadályozására vagy megszüntetésének kényszerítésére, ideértve például a bírósági moratórium vagy az aktív engedélyhez kötött egyéb intézkedések alkalmazását.

(8)

Az olyan pénzügyi holdingtársaságoknak és vegyes pénzügyi holdingtársaságoknak, amelyek bankcsoportok anyavállalatai, továbbra is az (EU) 2019/878 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (8) bevezetett azonosítási és jóváhagyási mechanizmus hatálya alá kell tartozniuk. Ez a mechanizmus lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára, hogy bizonyos pénzügyi holdingtársaságokat és vegyes pénzügyi holdingtársaságokat a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv és az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) szerinti felügyeletük közvetlen hatálya és felügyeleti hatáskörük közvetlen hatálya alá vonjanak annak érdekében, hogy biztosítsák az összevont alapon történő megfelelést. Bizonyos konkrét körülmények esetén az illetékes hatóságoknak mérlegelési jogkörrel kell rendelkezniük arra, hogy mentesítsenek a jóváhagyás alól egyes pénzügyi holdingtársaságokat vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságokat, amelyeket abból a célból hoztak létre, hogy vállalkozásokban részesedéssel rendelkezzenek. Emellett annak érekében, hogy figyelembe lehessen venni bizonyos bankcsoportok sajátosságait, az összevont felügyeletet ellátó hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy engedélyezze a jóváhagyás alól mentesített pénzügyi holdingtársaságok vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságok kivonását a bankcsoport konszolidációjának köréből. Ugyanakkor az azt lehetővé tevő hatáskört, hogy az említett szervezeteket kivonják a bankcsoport konszolidációjának köréből, csak kivételes körülmények fennállása esetén lehet gyakorolni, ha az alkalmazandó jogban meghatározott valamennyi feltétel teljesül, mely célból az érintett bankcsoportnak bizonyítania kell, hogy a kivonandó holdingtársaság nem vesz részt az adott bankcsoport irányításában, illetve annak szempontjából nem releváns.

(9)

A hitelintézetek felügyeleti hatóságainak rendelkezniük kell a feladataik ellátását lehetővé tevő, és a felügyelt szervezetek által végzett különböző műveletekre kiterjedő összes hatáskörrel. E célból és az egyenlő versenyfeltételek jobb érvényesítése érdekében a felügyeleti hatóságoknak rendelkezniük kell mindazon felügyeleti hatáskörökkel, amelyek lehetővé teszik számukra a felügyelt szervezetek által végezhető jelentős műveletek felügyeletét. Ezért az illetékes hatóságokat értesíteni kell abban az esetben, ha a felügyelt szervezet által végrehajtott jelentős műveletek – ideértve a felügyelt szervezetek által pénzügyi vagy nem pénzügyi ágazatbeli szervezetekben való jelentős részesedésszerzést, felügyelt szervezetektől vagy felügyelt szervezetek részére történő jelentős vagyonátruházást, valamint a felügyelt szervezeteket érintő egyesüléseket és szétválásokat – aggályokat vetnek fel az adott szervezet prudenciális profilját vagy esetleges pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási tevékenységeit illetően. Ezen túlmenően az illetékes hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy jelentős részesedések megszerzése, egyesülések vagy szétválások esetén beavatkozzanak.

(10)

Az arányosság biztosítása és az indokolatlan adminisztratív terhek elkerülése érdekében az illetékes hatóságok további hatáskörei csak a jelentősnek ítélt műveletekre alkalmazandók. Csak az egyesülésre vagy szétválásra irányuló műveleteket kell automatikusan jelentős műveletként kezelni, mivel az újonnan létrehozott szervezet az egyesülésben vagy szétválásban eredetileg részt vevő szervezetekétől várhatóan jelentősen eltérő prudenciális profillal rendelkezik. Továbbá az egyesüléseket vagy a szétválásokat az érintett szervezetek az illetékes hatóságok előzetes pozitív véleményének kézhezvétele előtt nem hajthatják végre. A részesedésszerzéseket, amennyiben azok jelentőseknek minősülnek, az érintett illetékes hatóságnak hallgatólagos jóváhagyási eljárás alapján kell értékelnie.

(11)

Az illetékes hatóságok számára előzetes bejelentést kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy be tudjanak avatkozni azt megelőzően, hogy sor kerülne egy jelentős műveletre. A bejelentéshez mellékelni kell azokat az információkat, amelyek alapján az illetékes hatóságok a tervezett műveletet prudenciális szempontból, valamint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem tekintetében értékelni tudják. Az illetékes hatóságoknak az összes kért információt tartalmazó bejelentés kézhezvétele pillanatában meg kell kezdeniük az értékelést. Jelentős részesedés megszerzése esetén, vagy ha a tervezett műveletben csak ugyanazon csoporthoz tartozó pénzügyi érdekelt felek vesznek részt, az értékelést időben korlátozni kell.

(12)

Jelentős részesedés megszerzése esetén az illetékes hatóság az értékelés lezárását követően a művelet kifogásolása mellett is dönthet. Amennyiben az illetékes hatóság egy adott időszakon belül nem emel kifogást a művelettel szemben, azt jóváhagyottnak kell tekinteni.

(13)

A hitelintézetben való befolyásoló részesedés megszerzésére vonatkozó rendelkezéseket össze kell hangolni a jelentős részesedés intézmény általi megszerzésére vonatkozó rendelkezésekkel abban az esetben, ha ugyanazon művelet vonatkozásában mindkét értékelést el kell végezni. Megfelelő összehangolás nélkül az említett rendelkezések ahhoz vezethetnek, hogy az illetékes hatóságok által elvégzett értékelések – és végső soron az általuk hozott döntések – inkonzisztensek lesznek.

(14)

Az egyesülések és szétválások tekintetében az (EU) 2017/1132 európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) harmonizált szabályokat és eljárásokat állapít meg, különösen a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesülésére és szétválására vonatkozóan. Ezért az ezen irányelvben előírt, az illetékes hatóságok általi értékelési eljárásnak ki kell egészítenie az (EU) 2017/1132 irányelvben meghatározott eljárást, és az értékelési eljárás nem lehet ellentétes az említett irányelv egyetlen rendelkezésével sem. Az (EU) 2017/1132 irányelv hatálya alá tartozó, határokon átnyúló egyesülések és szétválások esetében az illetékes hatóság indokolással ellátott véleménye részét kell, hogy képezze annak az értékelésnek, amely az összes vonatkozó feltételnek való megfelelést, valamint az egyesülést vagy a szétválást megelőző tanúsítványhoz szükséges valamennyi eljárás és alaki követelmény teljesítésének megfelelőségét vizsgálja. Az indokolással ellátott véleményt ezért továbbítani kell az egyesülést vagy a szétválást megelőző, az (EU) 2017/1132 irányelv szerinti tanúsítvány kiállításáért felelős kijelölt nemzeti hatóságnak.

(15)

Bizonyos helyzetekben, például amikor különböző tagállamokban letelepedett szervezetek érintettek, a műveletekhez több bejelentésre és különböző illetékes hatóságok általi értékelésre lehet szükség, és e műveletek ezért e hatóságok hatékony együttműködését teszik szükségessé. Ezért meg kell határozni az együttműködési kötelezettségeket, különösen a határokon átnyúló korai bejelentéseket, a – többek között a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemért felelős hatóságokkal folytatott – zökkenőmentes információcserét, valamint az értékelési folyamat koordinációját.

(16)

Az EBH-t fel kell hatalmazni arra, hogy szabályozástechnikai standardtervezeteket, végrehajtás-technikai standardtervezeteket és iránymutatásokat dolgozzon ki a további felügyeleti hatáskörök megfelelő alkalmazási keretének biztosítása érdekében. Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteknek és végrehajtás-technikai standardtervezeteknek különösen az illetékes hatóságok által beszerzendő információkat, az értékelendő elemeket és – amennyiben egynél több illetékes hatóság érintett – a szükséges együttműködést kell meghatározniuk. Ezek a különböző elemek elengedhetetlenek annak biztosításához, hogy egy kellően harmonizált felügyeleti módszertan segítségével a további hatáskörökre vonatkozó rendelkezéseket hatékonyan, a lehető legkisebb adminisztratív többletteher mellett lehessen végrehajtani.

(17)

A harmadik országbeli vállalkozások által valamely tagállamban banki szolgáltatások nyújtása céljából létrehozott fióktelepek szabályozása a nemzeti jog hatálya alá tartozik, és azt a 2013/36/EU irányelv csak nagyon korlátozott mértékben harmonizálja. Bár a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek jelentős és egyre növekvő mértékben jelen vannak az uniós bankpiacokon, jelenleg csak nagyon általános tájékoztatási követelmények vonatkoznak rájuk, uniós szintű prudenciális előírások vagy felügyeleti együttműködési intézkedések pedig egyáltalán nem. A közös prudenciális keret teljes hiánya miatt a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek különböző prudenciális szinteket és hatóköröket előíró, eltérő nemzeti követelmények hatálya alá tartoznak. Ezenkívül az illetékes hatóságok nem rendelkeznek átfogó információkkal és a szükséges felügyeleti eszközökkel ahhoz, hogy megfelelően nyomon követhessék az egy vagy több tagállamban fióktelepeken és leányvállalatokon keresztül működő harmadik országbeli csoportok által okozott egyedi kockázatokat. Jelenleg nincs rájuk vonatkozó integrált felügyeleti rendszer, és a harmadik országbeli csoport egyes fióktelepeinek felügyeletéért felelős illetékes hatóságok nem kötelesek információt cserélni az ugyanazon csoporthoz tartozó többi fióktelepet és leányvállalatot felügyelő illetékes hatóságokkal. Egy ennyire széttagolt szabályozási környezet kockázatot jelent az Unióban a pénzügyi stabilitásra és a piaci integritásra nézve, és ezt a környezetet a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepekre vonatkozó harmonizált szabályozási keret létrehozásával megfelelően kezelni kell. Ennek a keretnek az engedélyezésre, a prudenciális előírásokra, a belső irányításra, a felügyeletre és a jelentéstételre vonatkozó közös minimumkövetelményeket kell tartalmaznia. E követelményeknek azokra az előírásokra kell épülniük, amelyeket a tagállamok a területükön működő, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepekre már alkalmaznak, és figyelembe kell venniük a harmadik országok által a külföldi fióktelepekre alkalmazott hasonló vagy egyenértékű követelményeket is annak érdekében, hogy biztosítsák a tagállamok közötti összhangot, és összehangolják az Unió harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepekre vonatkozó szabályozási keretrendszerét az e területen érvényesülő nemzetközi gyakorlatokkal.

(18)

A harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek engedélyezése és felügyelete során az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni felügyeleti funkcióik hatékony ellátását. E célból hozzáférést kell kapniuk az érintett harmadik ország felügyeleti hatóságaitól a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep központi vállalkozására vonatkozó valamennyi szükséges információhoz, továbbá hatékonyan össze kell tudniuk hangolni felügyeleti tevékenységeiket a harmadik ország felügyeleti hatóságainak felügyeleti tevékenységeivel. Mielőtt egy harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep megkezdi tevékenységét valamely tagállamban, az illetékes hatóságoknak törekedniük kell arra, hogy az együttműködés és az információcsere lehetővé tétele érdekében megállapodást kössenek az érintett harmadik ország felügyeleti hatóságával. Ennek a megállapodásnak az EBH által az 1093/2010/EU rendelet 33. cikkének (5) bekezdésével összhangban kidolgozott igazgatásimegállapodás-mintákon kell alapulnia. Az illetékes hatóságoknak be kell nyújtaniuk az EBH-nak az ilyen megállapodásokra vonatkozó információkat. Amennyiben nem lehetséges az EBH által kidolgozott mintán alapuló igazgatási megállapodást kötni, az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy más megállapodásokat– például levélváltást – vegyenek igénybe annak biztosítása érdekében, hogy elláthassák felügyeleti funkcióikat.

(19)

Az arányosság érdekében a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek vonatkozásában előírt minimumkövetelményeknek arányban kell állniuk azokkal a kockázatokkal, amelyeket e fióktelepek az Unióban és a tagállamokban a pénzügyi stabilitásra és a piaci integritásra nézve jelentenek. A harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeket ezért vagy az 1. osztályba kell sorolni, amennyiben kockázatosabbaknak minősülnek, vagy egyéb esetben – amennyiben kis méretűeknek és nem összetetteknek tekintik őket, valamint nem jelentenek jelentős pénzügyi stabilitási kockázatot – a 2. osztályba (összhangban a „kis méretű és nem összetett intézmény”-nek az 575/2013/EU rendeletben szereplő fogalommeghatározásával). Ennek megfelelően azokat a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeket, amelyek könyvelt eszközállománya egy adott tagállamban legalább 5 milliárd EUR, nagyobb méretük és összetettségük miatt magasabb kockázatot jelentőknek kell tekinteni, mivel csődjük jelentős zavart okozhat a tagállam bankszolgáltatási piacán vagy bankrendszerében. A lakossági betétek fogadására engedéllyel rendelkező, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeket méretüktől függetlenül szintén kockázatosabbaknak kell tekinteni, amennyiben az említett lakossági betétek összege meghalad egy bizonyos küszöbértéket, ahhoz mérten, ha a csődjük rendkívül kiszolgáltatott betéteseket érinthet, és megingathatja a tagállam bankrendszerének biztonságába és megbízhatóságába, valamint e bankrendszer azon képességébe vetett bizalmat, hogy képes megvédeni a polgárok megtakarításait. Ezért a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek e két típusa egyaránt az 1. osztályba sorolandó.

(20)

A harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek akkor is az 1. osztályba sorolandók, ha a központi vállalkozás egy olyan szabályozás hatálya alá tartozik, amely felügyeletéről és végrehajtásáról nem állapították meg, hogy legalább egyenértékű a 2013/36/EU irányelvben és az 575/2013/EU rendeletben előírtakkal, vagy ha az érintett harmadik ország olyan kiemelt kockázatot jelentő harmadik országként van nyilvántartva, amelynek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó rendszereit az (EU) 2015/849 irányelv értelmében stratégiai hiányosságok jellemzik. Az említett, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek jelentős kockázatot jelentenek az Unióban és a letelepedési helyük szerinti tagállamban a pénzügyi stabilitására nézve, mivel a központi vállalkozásukra alkalmazandó szabályozási vagy pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni keretrendszer nem veszi megfelelően figyelembe a fióktelep által a tagállamban folytatott tevékenységekből eredő konkrét kockázatokat, illetve nem teszi lehetővé az említett kockázatok vagy a harmadik országbeli csoportból eredő, a tagállami partnereket érintő kockázatok megfelelő nyomon követését. Annak megállapítása céljából, hogy a harmadik ország banki prudenciális és felügyeleti előírásai egyenértékűek-e az uniós előírásokkal, a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy előírja az EBH számára, hogy az 1093/2010/EU rendelet 33. cikkével összhangban végezzen értékelést és adjon ki jelentést az érintett harmadik ország banki szabályozási keretéről. Az EBH-nak biztosítania kell, hogy az értékelést szigorú és átlátható módon, megbízható módszertan szerint végezzék el. Ezen túlmenően az EBH-nak konzultálnia kell és szorosan együtt kell működnie a harmadik ország felügyeleti hatóságaival, bankszabályozásáért felelős kormányzati szerveivel, valamint adott esetben a magánszektor szereplőivel, törekedve arra, hogy e feleket tisztességes bánásmódban részesítse, és lehetőséget biztosítson számukra a dokumentumok és észrevételek észszerű időkereten belüli benyújtására. Az EBH-nak biztosítania kell továbbá, hogy a kiadott jelentés megfelelő indoklással ellátva, részletesen ismertesse az értékelt kérdéseket, és észszerű időkereten belül elkészüljön. Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek banki szabályozási keretének egyenértékűségére vonatkozó határozatok elfogadása céljából. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (11) megfelelően kell gyakorolni.

(21)

Az illetékes hatóságoknak kifejezett hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy eseti alapon előírják a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek számára, hogy a 2013/36/EU irányelv III. címe 1. fejezete szerinti engedélyt kérjenek legalább abban az esetben, ha ezek a fióktelepek más tagállamokbeli ügyfelekkel vagy partnerekkel a belső piaci szabályokat megsértve folytatnak tevékenységet, vagy ha jelentős kockázatot jelentenek az Unió vagy a letelepedési helyük szerinti tagállam pénzügyi stabilitására nézve, vagy ha az összes olyan, harmadik országbeli vállalathoz tartozó, az Unióban található fióktelep eszközeinek összesített összege, amely ugyanahhoz a harmadik országbeli csoporthoz tartozik, legalább 40 milliárd EUR, vagy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep eszközeinek összege a létesítés helye szerinti tagállamban legalább 10 milliárd EUR. Ezenkívül, az illetékes hatóságok számára elő kell írni annak értékelését, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek rendszerszintű jelentőségűek-e, amennyiben az összes olyan, harmadik országbeli vállalathoz tartozó, az Unióban található fióktelep eszközeinek összesített összege, amely ugyanahhoz a harmadik országbeli csoporthoz tartozik, legalább 40 milliárd EUR. Az összes olyan, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepet, amely ugyanazon, egyetlen tagállamban vagy Unió-szerte letelepedett, harmadik országbeli csoporthoz tartozik, a vonatkozó illetékes hatóságaik általi ilyen értékelés alá vonni. Ebben az értékelésben konkrét kritériumok alapján meg kell vizsgálni, hogy az említett fióktelepek a 2013/36/EU irányelv és az 575/2013/EU rendelet értelmében „rendszerszinten jelentősnek” minősülő intézményekéhez hasonló kockázatot jelentenek-e az Unió vagy annak tagállamai pénzügyi stabilitására nézve. Amennyiben az illetékes hatóságok arra a következtetésre jutnak, hogy a harmadik országbeli vállalatokhoz tartozó fióktelepek rendszerszinten jelentősek, úgy olyan követelményeket kell előírniuk számukra, amelyek alkalmasak a pénzügyi stabilitást fenyegető kockázatok enyhítésére. E célból az illetékes hatóságok számára hatáskört kell biztosítani ahhoz, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeket a banki tevékenységük adott tagállamban vagy Unió-szerte történő további folytatása feltételeként arra kötelezzék, hogy a 2013/36/EU irányelvben meghatározott leányintézményi formában történő működés iránti engedélyért folyamodjanak. Ezen túlmenően az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy egyéb követelményeket is előírhassanak, különösen azt, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek – annak érdekében, hogy elveszítsék rendszerszintű jelentőségüket – alakítsák át az Unión belül kezelt eszközeik vagy az Unióban folytatott tevékenységeik szerkezetét, illetve további tőke-, likviditási, jelentéstételi vagy közzétételi követelményeknek feleljenek meg, amennyiben ez elegendő a pénzügyi stabilitást fenyegető kockázatok kezeléséhez. Az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy eltekintsenek az említett követelményeknek a rendszerszinten jelentősnek minősített, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek számára történő előírásától, amely esetben indokolással ellátott értesítést kell küldeniük az EBH-nak és azon tagállamok illetékes hatóságainak, amelyekben az érintett harmadik országbeli csoport harmadik országbeli vállalathoz tartozó egyéb fióktelepeket vagy leányintézményeket létesített. Az uniós szintű következmények mérlegelése érdekében azoknak az illetékes hatóságoknak, amelyek úgy döntenek, hogy gyakorolják a leányintézményi formában történő működés iránti engedély előírására vonatkozó hatáskörüket, előzetesen konzultálniuk kell az EBH-val és az érintett illetékes hatóságokkal.

(22)

Az Unión belül fióktelepekkel és leányvállalatokkal jelen lévő, harmadik országbeli csoportra vonatkozó felügyeleti határozatok következetességének előmozdítása érdekében az illetékes hatóságoknak a rendszerszintű jelentőség értékelésének elvégzése során konzultálniuk kell az EBH-val és azon tagállamok illetékes hatóságaival, amelyek területén az adott, harmadik országbeli csoport egyéb, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeket vagy leányintézményeket hozott létre, a pénzügyi stabilitással kapcsolatos azon kockázatok értékelése céljából, amelyeket az adott, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep a letelepedési helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamokra nézve jelenthet.

(23)

Az illetékes hatóságoknak rendszeresen felül kell vizsgálniuk, hogy a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek megfelelnek-e a 2013/36/EU irányelv vonatkozó követelményeinek, és e fióktelepekre vonatkozóan felügyeleti intézkedéseket kell hozniuk az említett követelményeknek való megfelelés biztosítása vagy helyreállítása érdekében. Annak érdekében, hogy könnyebben lehessen hatékonyan felügyelni az említett követelményeknek a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepek általi teljesítését, valamint hogy átfogóan át lehessen tekinteni a harmadik országbeli csoportok Unión belüli tevékenységeit, közös felügyeleti és pénzügyi jelentéseket kell – egységes sablonok alkalmazásával – az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátani. Az EBH-t meg kell bízni azzal, hogy végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozzon ki az említett sablonokra vonatkozóan. Ezen túlmenően megfelelő együttműködési mechanizmusokat kell kialakítani az illetékes hatóságok között annak biztosítása céljából, hogy az Unióban harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeken keresztül működő, harmadik országbeli csoportok valamennyi tevékenysége átfogó felügyelet alá tartozzon, megelőzhető legyen az e csoportokra az uniós jog szerint alkalmazandó követelmények kijátszása, valamint minimálisra csökkenjenek az Unión belüli pénzügyi stabilitást fenyegető potenciális kockázatok. Ennek megfelelően a harmadik országbeli csoportok Unión belüli felügyeleti kollégiumainak hatáskörébe kell tartozniuk mindenekelőtt az 1. osztályú, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepeknek. Amennyiben ilyen kollégium még nem létezik, az illetékes hatóságoknak eseti kollégiumot kell létrehozniuk az ugyanazon csoporthoz tartozó valamennyi 1. osztályú, harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelep felügyeletére, amennyiben az említett csoport egynél több tagállamban működik.

(24)

A harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepekre vonatkozó uniós keretrendszert azon mérlegelési jogkör sérelme nélkül kell alkalmazni, amelynek alapján a tagállamok jelenleg általános alapon úgy rendelkezhetnek, hogy a területükön bizonyos harmadik országokból származó harmadik országbeli vállalkozások kizárólag a 2013/36/EU irányelv III. címének 1. fejezetével összhangban engedélyezett leányintézményeken keresztül folytathatnak banki tevékenységet. Ez a követelmény vonatkozhat egyrészt azokra a harmadik országokra, amelyek banki prudenciális és felügyeleti standardjai nem egyenértékűek az adott tagállam nemzeti joga szerinti standardokkal, másrészt azokra a harmadik országokra, amelyeknek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelmet célzó rendszereit stratégiai hiányosságok jellemzik.

(25)

A jelenleg alkalmazandó titoktartási szabályok ellenére javítani kell az illetékes hatóságok és az adóhatóságok közötti információcserét. Az információcserének minden esetben összhangban kell lennie a nemzeti joggal, és amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, az érintett illetékes hatóságoknak meg kell állapodniuk az információ nyilvánosságra hozataláról.

(26)

Alapvető fontosságú, hogy az intézmények, a pénzügyi holdingtársaságok és a vegyes pénzügyi holdingtársaságok mind uniós szinten, mind pedig az egyes tagállamok szintjén megfeleljenek a prudenciális követelményeknek, így garantálva a biztonságos és megbízható működésüket, és megőrizve a pénzügyi rendszer stabilitását. Ezért az Európai Központi Banknak (EKB) és az illetékes nemzeti hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy megfelelő időben, határozott intézkedéseket hozzanak, amennyiben ezek az intézmények, pénzügyi holdingtársaságok és vegyes pénzügyi holdingtársaságok, valamint tényleges vezetőik nem tesznek eleget a prudenciális követelményeknek vagy a felügyeleti határozatoknak.

(27)

A szankcionálási hatáskörök terén az egyenlő feltételek biztosítása érdekében a tagállamok számára elő kell írni, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási szankciókkal, kényszerítő bírságokkal és egyéb közigazgatási intézkedésekkel szankcionálják a 2013/36/EU irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseknek, valamint az 575/2013/EU rendeletnek vagy az illetékes hatóság által az említett rendelkezések vagy az említett rendelet alapján hozott határozatoknak a megsértését. Ezeknek a közigazgatási szankcióknak, kényszerítő bírságoknak és egyéb közigazgatási intézkedéseknek meg kell felelniük bizonyos minimumkövetelményeknek, ideértve azokat a minimális hatásköröket, amelyekkel az illetékes hatóságoknak a szankciók kiszabhatóságához rendelkezniük kell, azokat a kritériumokat, amelyeket az illetékes hatóságoknak a szankciók alkalmazása során figyelembe kell venniük, a közzétételi követelményeket vagy a közigazgatási szankciók és a kényszerítő bírságok mértékét. Az EBH-t meg kell bízni azzal, hogy jelentést nyújtson be az illetékes hatóságok közötti, a közigazgatási szankciók, a kényszerítő bírságok és az egyéb közigazgatási intézkedések alkalmazásával kapcsolatos együttműködésről.

(28)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy közigazgatási szankciókat szabjanak ki, ha az adott jogsértés a nemzeti büntetőjog hatálya alá is tartozik. Az illetékes hatóságoknak a közigazgatási szankciók vagy egyéb közigazgatási intézkedések típusának és a közigazgatási pénzbírságok mértékének meghatározásakor figyelembe kell venniük minden olyan korábbi esetleges büntetőjogi szankciót, amelyet a jogsértésért felelős természetes vagy jogi személyre ugyanazon jogsértésért korábban kiszabtak. Így biztosítható, hogy az ugyanazon jogellenes cselekmény miatt indított közigazgatási és büntetőeljárások halmozódása esetén a büntető célú közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések súlyossága arra a szintre korlátozódjon, ami az adott jogsértés súlyossága tekintetében indokolt. E célból a tagállamoknak megfelelő mechanizmusokat kell bevezetniük annak biztosítására, hogy az illetékes hatóságok és igazságügyi hatóságok kellő időben megfelelő tájékoztatást kapjanak az ugyanazon természetes vagy jogi személy ellen indított bármely közigazgatási vagy büntetőeljárásról.

(29)

A közigazgatási pénzbírságoknak visszatartó hatással kell bírniuk annak megelőzése érdekében, hogy a 2013/36/EU irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseket vagy az 575/2013/EU rendeletet megsértő természetes vagy jogi személyek a jövőben azonos vagy hasonló magatartást kövessenek el. A jogi személyekre kiszabott közigazgatási pénzbírságokat következetesen kell alkalmazni, különösen az ilyen szankciók maximális összegének meghatározása tekintetében, amelynek során figyelembe kell venni az érintett vállalkozás teljes éves nettó árbevételét. Mindazonáltal a teljes éves nettó árbevételnek a 2013/36/EU irányelv szerinti fogalma jelenleg sem nem kimerítő, sem nem kellően egyértelmű ahhoz, hogy egyenlő feltételeket biztosítson a közigazgatási pénzbírságok alkalmazása tekintetében. Annak biztosítása érdekében, hogy a számítás Unió-szerte következetes legyen, a 2013/36/EU irányelvben meg kell állapítani a teljes éves nettó árbevétel kiszámításakor figyelembe veendő elemek jegyzékét.

(30)

A közigazgatási pénzbírságok kiszabása mellett az illetékes hatóságokat arra is fel kell hatalmazni, hogy kényszerítő bírságokat szabjanak ki az intézményekre, a pénzügyi holdingtársaságokra, a vegyes pénzügyi holdingtársaságokra, valamint az irányítási funkciót ellátó vezető testület azon tagjaira, a felső vezetésnek azon tagjaira, a kulcsfontosságú funkciót betöltő azon személyekre, a jelentős kockázatot vállaló azon más személyekre, valamint bármely más olyan természetes személyre, akikről a nemzeti joggal összhangban megállapításra került, hogy felelősség terheli őket a 2013/36/EU irányelvet átültető tagállami rendelkezéseknek való megfelelésre vonatkozó kötelezettségnek, valamint az 575/2013/EU rendelet szerinti kötelezettségeiknek vagy egy illetékes hatóság által az említett rendelkezések vagy az említett rendelet alapján hozott valamely határozat szerinti kötelezettségeiknek a megsértéséért. A tagállamoknak konkrét szabályokat és hatékony mechanizmusokat kell meghatározniuk a kényszerítő bírságok alkalmazására vonatkozóan. Kényszerítő bírságot folytatólagos jogsértés esetén kell kiszabni. Az érintett személyek alkalmazandó jog szerinti eljárási jogainak, többek között a meghallgatáshoz való joguknak a sérelme nélkül, az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy a kényszerítő bírságot a jogsértő félnek a megfelelés helyreállítására irányuló előzetes megkeresése, felszólítása vagy figyelmeztetése nélkül rendeljék el. Mivel a kényszerítő bírság célja, hogy a természetes vagy jogi személyeket a folyamatban lévő jogsértés megszüntetésére kényszerítse, a kényszerítő bírság alkalmazása nem lehet akadálya annak, hogy az illetékes hatóságok ugyanazon jogsértés miatt további közigazgatási szankciókat is kiszabjanak. Biztosítani kell, hogy a kényszerítő bírság úgy is kiszabható legyen egy adott időpontban, hogy alkalmazása csak egy későbbi időpontban kezdődik meg. Ha a tagállamok másként nem rendelkeznek, a kényszerítő bírságokat napi alapon kell kiszámítani.

(31)

A jogsértéseket követő, lehető legszélesebb körű fellépés érdekében és a további jogsértések megelőzése céljából lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy további közigazgatási szankciókat és magasabb összegű közigazgatási pénzbírságokat és kényszerítő bírságokat alkalmazzanak, tekintet nélkül arra, hogy az ilyen jogsértések a nemzeti jog szerint közigazgatási szankció vagy más közigazgatási intézkedés tárgyát képezik-e.

(32)

Kényszerítő bírság kiszabásakor az illetékes hatóságnak figyelembe kell vennie a kényszerítő bírságnak a jogsértő természetes vagy jogi személy pénzügyi helyzetére gyakorolt lehetséges hatását, és törekednie kell annak elkerülésére, hogy a szankció a jogsértést elkövető természetes vagy jogi személy fizetésképtelenné válásához vezessen, súlyos pénzügyi nehézségeket okozzon számára, vagy a természetes személy éves jövedelmének, vagy a jogi személy teljes éves nettó árbevételének aránytalanul nagy százalékarányát képviselje. Az illetékes hatóságoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy kényszerítő bírságot szabjanak ki a vezető testület azon tagjaira, a felső vezetés azon tagjaira, a kulcsfontosságú funkciót betöltő személyekre, a jelentős kockázatot vállaló más személyekre, valamint bármely más olyan természetes személyre, akiről megállapították, hogy – akár egyénileg, akár együttesen – közvetlen felelősség terheli a jogsértésért.

(33)

Lehetővé kell tenni, hogy kivételes esetben, amennyiben valamely tagállam jogrendszere nem teszi lehetővé az ezen irányelvben előírt közigazgatási szankciók kiszabását, a közigazgatási szankciókra vonatkozó szabályokat – kivételes jelleggel – oly módon alkalmazzák, hogy a szankciót az illetékes hatóság kezdeményezze és az igazságügyi hatóság szabja ki. Mindazonáltal e tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az említett szabályok és szankciók alkalmazásának hatása egyenértékű legyen az illetékes hatóságok által kiszabott közigazgatási szankciók hatásával. Az előírt szankcióknak ezért hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(34)

A 2013/36/EU irányelvet átültető nemzeti rendelkezéseknek és az 575/2013/EU rendeletnek a megsértése esetén alkalmazandó megfelelő szankciók meghatározása érdekében ki kell egészíteni a közigazgatási szankciók, kényszerítő bírságok és egyéb közigazgatási intézkedések hatálya alá tartozó jogsértések jegyzékét. Ennélfogva módosítani kell a jogsértéseknek a 2013/36/EU irányelvben foglalt jegyzékét.

(35)

A pénzügyi eszközökről szóló, 9. sz. nemzetközi pénzügyi beszámolási standard (IFRS 9) 2018. január 1-jei bevezetését követően a várható hitelezési veszteségek számításának eredménye, amely modellezési módszereken alapul, közvetlenül befolyásolja az intézmények szavatolótőkéjének összegét és szabályozói mutatóit. Ugyanezek a modellezési módszerek szolgálnak alapul a várható hitelezési veszteségek kiszámításához is, amennyiben az intézmények a nemzeti számviteli szabályozást alkalmazzák. Ezért fontos, hogy az illetékes hatóságok és az EBH tisztában legyenek azzal, hogy ezek a számítások milyen hatást gyakorolnak a kockázattal súlyozott eszközök értéktartományára és a hasonló kitettségek miatti szavatolótőke-követelményekre. E célból a teljesítményértékelésnek ki kell terjednie az említett modellezési módszerekre is. Tekintettel arra, hogy a szavatolótőke-követelményeket a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer szerint számító intézmények a várható hitelezési veszteségek kiszámítására az IFRS 9 szerinti modelleket is alkalmazhatnak, az arányosság elvének figyelembevételével ezeket az intézményeket is be kell vonni a teljesítményértékelésbe.

(36)

Az (EU) 2019/876 európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által kidolgozott felülvizsgált piaci kockázati keretrendszer bevezetésével módosította az 575/2013/EU rendeletet. Az új keretrendszer részét képező alternatív sztenderd módszer lehetővé teszi, hogy az intézmények modellezzenek bizonyos, a kockázattal súlyozott eszközök és a piaci kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmények kiszámításához használt paramétereket. Fontos ezért, hogy az illetékes hatóságok és az EBH világos képet kapjanak a kockázattal súlyozott eszközök és a szavatolótőke-követelmények azon értéktartományáról, amely hasonló kitettségek esetében egyfelől az alternatív, belső modellen alapuló módszerből, másfelől az alternatív sztenderd módszerből adódhat. Ennek eredményeként a piaci kockázatértékelésnek az arányosság elvének figyelembevételével ki kell terjednie a felülvizsgált sztenderd és belső modellen alapuló módszerekre.

(37)

A fenntartható gazdaságra való – az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye keretében 2015. december 12-én elfogadott Párizsi Megállapodásban (13) (a továbbiakban: a Párizsi Megállapodás) és az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjében előirányzott – globális átállás mélyreható társadalmi-gazdasági átalakulást igényel, valamint a köz- és a magánszektor jelentős pénzügyi forrásainak mozgósításától függ. A Bizottság által a 2019. december 11-i közleményében előterjesztett európai zöld megállapodással az Unió elkötelezte magát amellett, hogy 2050-ra klímasemlegessé váljon. A pénzügyi rendszer fontos szerepet játszik ezen átállás támogatásában, amely nemcsak a felmerülő lehetőségek megragadására és támogatására vonatkozik, hanem az azzal járó kockázatok megfelelő kezelésére is. Mivel ezek a kockázatok mind az egyes intézmények, mind a pénzügyi rendszer egészének stabilitására hatással lehetnek, olyan, megerősített prudenciális szabályozási keretre van szükség, amely jobban integrálja a kapcsolódó kockázatokat.

(38)

A fenntartható, klímasemleges és körforgásos gazdaságra való átállás példátlan mértékű feladat, amely jelentős hatással lesz a pénzügyi rendszerre. 2018-ban a pénzügyi rendszer zöldítésével foglalkozó központi banki és felügyeleti hálózat elismerte, hogy az éghajlattal kapcsolatos kockázatok pénzügyi kockázatot jelentenek. A Bizottság „A fenntartható gazdaságra való átállás finanszírozási stratégiája” című, 2021. július 6-i közleményében (a továbbiakban: a fenntartható finanszírozásra vonatkozó megújított uniós stratégia) hangsúlyozza, hogy az ESG-kockázatok, valamint az éghajlatváltozás fizikai hatásaiból, a biológiai sokféleség csökkenéséből és különösen az ökoszisztémák szélesebb körű környezeti károsodásából származó kockázatok példátlan kihívást jelentenek az Unió gazdasága és a pénzügyi rendszer stabilitása számára. Ezek a kockázatok olyan sajátosságokat hordoznak, mint például a jövőre vonatkozó jellegük, továbbá rövid, közép- és hosszú távon jelentkező egyedi hatásaik. Konkrétabban, az éghajlattal kapcsolatos és az egyéb környezeti kockázatok – például a környezetkárosodásból és a biológiai sokféleség csökkenéséből származó kockázatok – sajátos jellege mind az átállási, mind a fizikai kockázatok tekintetében megköveteli, hogy e kockázatokat hosszú távon, legalább 10 éves távlatban kezeljék.

(39)

A fenntartható, klímasemleges és körforgásos gazdaságra való átállás hosszú távú és mélyreható jellege jelentősen átalakítja majd az intézmények üzleti modelljeit. A pénzügyi ágazat, és különösen a hitelintézetek részéről megfelelő alkalmazkodásra van szükség ahhoz, hogy 2050-re az Unió gazdaságában elérjük a nettó zéró üvegházhatásúgáz-kibocsátási célt, miközben ellenőrzés alatt tartjuk a folyamattal együtt járó kockázatokat. Az illetékes hatóságokat ezért fel kell hatalmazni arra, hogy értékeljék ezt az alkalmazkodási folyamatot, és beavatkozzanak azokban azon esetekben, amikor az intézmények oly módon kezelik az éghajlati kockázatokat, valamint a környezetkárosodásból és a biológiai sokféleség csökkenéséből származó kockázatokat, hogy az veszélyezteti az egyes intézmények vagy általában a pénzügyi rendszer stabilitását. Az illetékes hatóságoknak emellett nyomon követést kell folytatniuk e tekintetben, és lehetővé kell tenni a számukra, hogy beavatkozzanak abban az esetben, ha kockázatok merülnek fel az ESG-tényezőkkel kapcsolatos releváns uniós és tagállami szabályozási célkitűzésekkel – például az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (14), az „»Irány az 55 %!«: Az EU 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésének megvalósítása a klímasemlegesség elérése érdekében” című, 2021. július 14-i bizottsági közleményben (a továbbiakban: „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag) és a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény részes felei által 2022. december 19-én elfogadott, a biológiai sokféleségről szóló Kunming-Montreal megállapodásban meghatározott célkitűzésekkel –, valamint, amennyiben ez a nemzetközileg aktív intézmények esetében releváns, harmadik országok jogi és szabályozási célkitűzéseivel összefüggő átállási tendenciákból fakadóan, és mindez kockázatokat eredményez az üzleti modellekre és stratégiákra, illetve a pénzügyi stabilitásra nézve. Az illetékes hatóságokat arra is fel kell hatalmazni, hogy megerősítsék az intézmények prudenciális terveiben előirányzott célértékeket, intézkedéseket és fellépéseket, amennyiben úgy vélik, hogy azok nem elégségesek az ESG-kockázatok rövid, közép- és hosszú távú kezeléséhez, és e tekintetben jelentős kockázatot jelenthetnek ezen intézmények fizetőképességére nézve. Az éghajlati kockázatokat és – tágabb halmazként – a környezeti kockázatokat a társadalmi kockázatokkal és az irányítási kockázatokkal együtt kell figyelembe venni egyetlen kockázati kategóriában, hogy lehetővé váljon e tényezők átfogó és összehangolt integrálása, mivel ezek gyakran összefonódnak egymással. Az ESG-kockázatok szorosan kapcsolódnak a fenntarthatóság koncepciójához, mivel az ESG-tényezők képezik a fenntarthatóság három fő pillérét.

(40)

Az ESG-tényezők negatív hatásaival szembeni megfelelő reziliencia fenntartása érdekében az Unióban letelepedett intézményeknek képesnek kell lenniük az ESG-kockázatok szisztematikus azonosítására, mérésére és kezelésére, a felügyeleti hatóságaikat pedig kötelezni kell arra, hogy az egyes intézmények szintjén és rendszerszinten egyaránt értékeljék a kockázatokat, elsőbbséget biztosítva a környezeti tényezőknek, majd az értékelés módszereinek és eszközeinek fejlődésével egyre inkább figyelembe véve az egyéb fenntarthatósági tényezőket is. Az intézményeket kötelezni kell annak értékelésére, hogy a portfólióik mennyire vannak összhangban az Unió azon törekvésével, hogy 2050-re klímasemlegessé váljon, valamint megelőzze a környezetkárosodást és a biológiai sokféleség csökkenését. Elő kell írni az intézmények számára, hogy konkrét terveket dolgozzanak ki azon pénzügyi kockázatok kezelésére vonatkozóan, amelyek rövid, közép- és hosszú távon az ESG-tényezőkből erednek, ideértve többek között az Unió és a tagállamok szabályozási célkitűzéseivel – például a Párizsi Megállapodásban, az (EU) 2021/1119 rendeletben, az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomagban és a biológiai sokféleségről szóló Kunming-Montreal megállapodásban meghatározott célkitűzésekkel –, valamint, amennyiben ez a nemzetközileg aktív intézmények esetében releváns, harmadik országok jogi és szabályozási célkitűzéseivel összefüggő átállási tendenciákból fakadó kockázatokat. Az intézmények számára elő kell írni, hogy az ESG-kockázatok kezelésére megbízható vállalatirányítási rendszerekkel és belső folyamatokkal, továbbá a vezető testületeik által jóváhagyott olyan stratégiákkal rendelkezzenek, amelyek az ESG-tényezők tekintetében nemcsak a jelenlegi, hanem a későbbi hatásokat is figyelembe veszik. Az említett kockázatok negatív hatásaival szembeni reziliencia megerősítése szempontjából szintén kulcsfontosságú lesz az intézmények vezető testületeinek az ESG-tényezőkkel kapcsolatos kollektív tudása és szemléletmódja, valamint az ESG-kockázatok kezelésére biztosított belső tőkeallokáció. Az ESG-kockázatok sajátosságai miatt az egyes intézmények értelmezései, mérései és irányítási gyakorlatai jelentősen eltérhetnek egymástól. Az Unión belüli konvergencia biztosítása és az ESG-kockázatok egységes értelmezése érdekében megfelelő fogalommeghatározásokat és az említett kockázatok értékelésére vonatkozó minimumszabályokat kell megállapítani egy prudenciális szabályozási keretben. E cél elérése érdekében fogalommeghatározásokat kell beilleszteni a 2013/36/EU irányelvbe, az EBH-t pedig fel kell hatalmazni arra, hogy olyan minimális referenciamódszereket írjon elő, amelyekkel értékelhető az ESG-kockázatoknak az intézmények pénzügyi stabilitására gyakorolt hatása, elsőbbséget biztosítva a környezeti tényezők hatásának. Mivel az ESG-kockázatok jövőre vonatkozó jellege okán a forgatókönyv-elemzés és a stressztesztelés, valamint az e kockázatok kezelésére vonatkozó tervek különösen informatív értékelési eszközöknek minősülnek, az EBH-t fel kell hatalmazni arra is, hogy egységes kritériumokat dolgozzon ki az említett kockázatok kezelésére irányuló tervek tartalmára, valamint a forgatókönyvek meghatározására és a stressztesztelési módszerek alkalmazására vonatkozóan. Az EBH-nak a forgatókönyveit a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékokra kell alapoznia, a pénzügyi rendszer zöldítésével foglalkozó központi banki és felügyeleti hálózat munkájára, valamint az összes érintett hatóság között a közös módszertani alap kidolgozása céljából folytatott együttműködés megerősítése érdekében a Bizottság által tett erőfeszítésekre támaszkodva, a fenntartható finanszírozásra vonatkozó megújított uniós stratégiában foglaltaknak megfelelően. Elsőbbséget kell élvezniük a környezettel kapcsolatos kockázatoknak – beleértve az éghajlattal kapcsolatos, valamint a környezetkárosodásból és a biológiai sokféleség csökkenéséből származó kockázatokat is –, tekintettel sürgető jellegükre, valamint arra, hogy értékelésük szempontjából különösen fontos a forgatókönyv-elemzés és a stressztesztelés.

(41)

Az Unióban található vállalkozások és háztartások jelentős finanszírozóiként az intézmények fontos szerepet játszanak a fenntartható fejlődés Unió-szerte történő előmozdításában. Ahhoz, hogy az Unió meg tudja valósítani az (EU) 2021/1119 rendeletben meghatározott, 2050-re teljesítendő átfogó klímasemlegességi célkitűzését, az intézményeknek be kell építeniük szakpolitikáikba és tevékenységeikbe a fenntartható fejlődés előmozdításának szerepét. E beépítési folyamat biztosítása érdekében meg kell vizsgálni, hogy az intézmények üzleti modelljei és stratégiái mennyire állnak összhangban a fenntartható gazdaságra irányuló releváns uniós szabályozási célkitűzésekkel, például az éghajlatváltozással foglalkozó európai tudományos tanácsadó testület által előírt intézkedésekkel, a nem megfelelő összhangból származó ESG-kockázatok azonosítása érdekében. Amennyiben az intézmények más kötelező vagy önkéntes fenntarthatósági keretek, például a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) alapján nyilvánosságra hozzák fenntarthatósági célkitűzéseiket és kötelezettségvállalásaikat, e célkitűzéseknek és kötelezettségvállalásoknak összhangban kell lenniük a rövid, közép- és hosszú távon ezen intézményeknél felmerülő ESG-kockázatok kezelésére irányuló konkrét tervekkel. Az illetékes hatóságoknak a releváns felügyeleti tevékenységeik keretében értékelniük kell, hogy az intézmények milyen mértékben szembesülnek ESG-kockázatokkal, és milyen mértékben rendelkeznek olyan kapcsolódó irányítási politikákkal és operatív intézkedésekkel, amelyek a prudenciális terveikben meghatározott célértékekben és mérföldkövekben tükröződnek, és amelyek összhangban vannak a klímasemlegesség 2050-ig történő elérésére irányuló kiigazítási folyamat keretében közzétett fenntarthatósági kötelezettségvállalásaikkal. A megbízható és hatékony kockázatfelügyeletnek, valamint az intézmények hosszú távú fenntarthatósági stratégiáival összhangban lévő vezetői magatartásnak az előmozdítása érdekében az intézmények ESG-kockázatokkal kapcsolatos kockázatvállalási hajlandóságának a javadalmazási politikáik és gyakorlataik szerves részét kell képeznie.

(42)

Az ESG-kockázatok messzemenő következményekkel járhatnak mind az egyes intézményeknek, mind a pénzügyi rendszer egészének a stabilitására nézve. Az illetékes hatóságoknak ezért következetesen figyelembe kell venniük ezeket a kockázatokat a releváns felügyeleti tevékenységeik során, ideértve a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárást, valamint az említett kockázatok stressztesztelését is. A Bizottság az (EU) 2021/240 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (16) létrehozott Technikai Támogatási Eszközén keresztül támogatást nyújt az illetékes nemzeti hatóságoknak a stressztesztelési módszerek kidolgozásához és alkalmazásához, és továbbra is technikai támogatást fog nyújtani e tekintetben. Mindazonáltal az ESG-kockázatokra vonatkozó stressztesztelési módszereket eddig főként kísérleti jelleggel alkalmazták. Annak érdekében, hogy az ESG-kockázatok stressztesztelése szilárdan és következetesen beépüljön a felügyeleti tevékenységbe, az EBH-nak, az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (17) létrehozott európai felügyeleti hatóságnak (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság, EIOPA) és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (18) létrehozott európai felügyeleti hatóságnak (Európai Értékpapírpiaci Hatóság, ESMA) közös iránymutatásokat kell kidolgoznia az ESG-kockázatokkal kapcsolatos stressztesztelésre vonatkozó következetes támpontok és közös módszertan biztosítása érdekében. Az említett kockázatokra vonatkozó stressztesztelésnek az éghajlattal és a környezettel kapcsolatos tényezőkkel kell kezdődnie, és amint egyre több olyan ESG-kockázati adat és módszer áll rendelkezésre, amely lehetővé teszi a pénzügyi kockázatokra gyakorolt kvantitatív hatások értékelésére szolgáló további eszközök kidolgozását, az illetékes hatóságoknak az intézmények megfelelőségi értékelései során egyre inkább e kockázatok hatását is figyelembe kell venniük. A felügyeleti módszerek konvergenciájának biztosítása érdekében az EBH-nak iránymutatásokat kell kiadnia az ESG-kockázatoknak a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárásba való egységes bevonására vonatkozóan.

(43)

A rendszerkockázati tőkepuffer keretére vonatkozóan a 2013/36/EU irányelvben foglalt rendelkezések már alkalmazhatók különféle rendszerszintű kockázatok kezelésére, ideértve az éghajlatváltozással kapcsolatos rendszerszintű kockázatokat is. Amennyiben az intézmény illetékes vagy kijelölt hatóságai úgy ítélik meg, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok súlyos negatív következményekkel járhatnak a tagállamok pénzügyi rendszerére és reálgazdaságára nézve, akkor e kockázatok tekintetében rendszerkockázati tőkepufferrátát kell bevezetniük, amely alkalmazható lenne bizonyos kitettségkategóriákra vagy azok alcsoportjaira, például az éghajlatváltozással kapcsolatos fizikai és átállási kockázatokkal összefüggő kitettségekre, amennyiben úgy ítélik meg, hogy e kockázatok csökkentése szempontjából az ilyen ráta bevezetése hatékony és arányos.

(44)

Az elmúlt években gyorsan bővültek a kriptoeszközök piacai. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság a kriptoeszközökkel szembeni kitettségek prudenciális kezelésére vonatkozó standardot dolgozott ki annak érdekében, hogy kezelni lehessen az intézményeket érintő, a meglévő prudenciális keret által nem kellően lefedett, kriptoeszközökkel szembeni kitettségeik által okozott potenciális kockázatokat. E standard egy része az intézmények általi kockázatkezelésre és a felügyeleti felülvizsgálatnak és értékelő eljárásnak az intézményekre történő alkalmazására vonatkozik. A közvetlen vagy közvetett, kriptoeszközökkel szembeni kitettséggel rendelkező intézmények vagy a kriptoeszközök bármely formája tekintetében kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtó intézmények számára elő kell írni, hogy kockázatkezelési politikákkal, eljárásokkal és gyakorlatokkal rendelkezzenek a kriptoeszközökkel szembeni kitettségeik által okozott kockázatok megfelelő kezelése érdekében. Konkrétabban, az intézményeknek a kockázatkezelési tevékenységeik során figyelembe kell venniük a kriptoeszköz-technológiai kockázatokat, az általános információs és kommunikációs technológiai (IKT) és a kiberkockázatokat, a jogi kockázatokat, a pénzmosási és terrorizmus-finanszírozási kockázatokat, valamint az értékelési kockázatokat. Az illetékes hatóságoknak képesnek kell lenniük arra, hogy megtegyék a szükséges felügyeleti intézkedéseket, amennyiben az intézmények kockázatkezelési gyakorlatait elégtelennek ítélik meg.

(45)

A vezető testületek tagjainak alkalmasságát annak biztosítása érdekében kell értékelni, hogy e tagok kellően kvalifikáltak legyenek a feladatuk ellátásához, és jó hírnévvel rendelkezzenek. A vezető testület tagjai és a kiemelt funkciót betöltő személyek alkalmasságának értékelésére szolgáló, megbízható „megfelelőségi és alkalmassági” keret döntő fontosságú annak biztosításához, hogy az intézmények megfelelően működjenek, és kockázataikat megfelelően kezeljék. A meglévő szabályok nem biztosítják, hogy a kijelölő intézmény időben értékelje a vezető testület tagjainak alkalmasságát. Ezenkívül jelenleg nem léteznek a kiemelt funkciót betöltő személyek alkalmasságának értékelésére vonatkozó szabályok. Emellett a határokon átnyúló tevékenységet folytató intézményeknek a nemzeti szabályok és eljárások széles skáláját kell figyelembe venniük, ami csökkenti a jelenlegi keret hatékonyságát. Az alkalmasság értékelésére vonatkozó, Unió-szerte jelentősen eltérő követelmények megléte különösen releváns kérdés a bankunió összefüggésében. Fontos ezért uniós szinten szabályokat megállapítani egy következetesebb és kiszámíthatóbb „megfelelőségi és alkalmassági” keret létrehozása érdekében. Ez elősegíti majd a felügyeleti konvergenciát, lehetővé téve az illetékes hatóságok közötti nagyobb bizalmat, és nagyobb jogbiztonságot fog nyújtani az intézmények számára. A „megfelelőségi és alkalmassági” értékelés fontos felügyeleti elem más mechanizmusokkal, például a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárással, valamint a javadalmazási szabályokkal együtt, amelyek együttesen biztosítják az intézmények hatékony és eredményes irányítását.

(46)

A hatékony és eredményes irányítás biztosítása, a független vélemények és a kritikai észrevételek előmozdítása, valamint a különböző nézetek és tapasztalatok jelenlétének biztosítása érdekében a vezető testületeknek életkor, nem, földrajzi származás, valamint tanulmányi és szakmai háttér tekintetében kellően sokszínűnek kell lenniük. A nemek közötti egyensúly különösen fontos a lakosság megfelelő képviseletének biztosításához, és azt elő kell mozdítani.

(47)

Az intézményeknek, pénzügyi holdingtársaságoknak és vegyes pénzügyi holdingtársaságoknak – tekintve, hogy a vezető testület minden egyes tagja alkalmasságának értékeléséért elsődlegesen ők a felelősek – bizonyos kivételektől eltekintve azt megelőzően el kell végezniük az első alkalmassági értékelést, hogy egy új tag elfoglalná pozícióját, majd azt az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell. E szervezeteknek biztosítaniuk kell, hogy a vezető testület tagjainak alkalmasságára vonatkozó információk mindenkor naprakészek legyenek. E szervezeteknek közölniük kell ezeket az információkat az illetékes hatósággal. Amint ismertté válik bármely olyan új tény vagy egyéb körülmény, amely befolyásolhatja a vezető testület tagjainak alkalmasságát, ezeknek a szervezeteknek indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatniuk kell erről az illetékes hatóságokat. E szervezeteknek meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket, ha arra a következtetésre jutnak, hogy a vezető testület valamely tagja vagy leendő tagja nem felel meg az alkalmassági követelményeknek. Ugyanezeket a követelményeket kell alkalmazni a kiemelt funkciót betöltő személyekre is.

(48)

Annak érdekében, hogy a szervezetek számára jogbiztonságot és kiszámíthatóságot lehessen biztosítani, eljárási szabályokat kell megállapítani, amelyek alkalmazásával az illetékes hatóságok ellenőrizhetik a vezető testület tagjainak és a kiemelt funkciót betöltő személyeknek az alkalmasságát. Ezeknek az eljárási szabályoknak lehetővé kell tenniük az illetékes hatóságok számára, hogy szükség esetén további információkat kérjenek, többek között dokumentáció, interjúk és meghallgatások révén. Azokat az információkat és dokumentumokat, amelyek az illetékes hatóságok által végzett alkalmassági értékeléshez szükségesek – többek között az irányítási funkciót ellátó vezető testület tagjai vagy a felügyeleti funkciót ellátó vezető testület elnöke tekintetében a nagy méretű intézmények által valamely pozíciónak a leendő tag általi elfoglalása előtt benyújtandó alkalmassági kérelemmel (a továbbiakban: előzetes alkalmassági kérelem) összefüggésben –, az illetékes hatóságok által meghatározott módon kell az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátani. Az illetékes hatóságoknak újra kell értékelniük a tag alkalmasságát, ha az adott tag alkalmasságára vonatkozó releváns információk megváltoztak. Helyénvaló, hogy a vezető testület tagjainak alkalmasságát a megbízatásuk megújításakor az illetékes hatóságoknak csak abban az esetben kelljen újraértékelniük, ha az illetékes hatóságok előtt ismert releváns információk megváltoztak, és ez a változás befolyásolhatja az érintett tag alkalmasságát. Az illetékes hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy meghozzák a szükséges intézkedéseket, amennyiben arra a következtetésre jutnak, hogy az alkalmassági követelmények nem teljesülnek. Az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy felkérjék a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem felügyeletéért az (EU) 2015/849 irányelvvel összhangban felelős hatóságot, hogy kockázatérzékenységi alapon betekintsen a vezető testület tagjaira vonatkozó releváns információkba, és hogy hozzáférést kérjenek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni központi adatbázishoz.

(49)

A nagy méretű intézmények jelentette, különösen a lehetséges átterjedési hatásokból eredő kockázatok miatt indokolatlan késedelem nélkül értesíteni kell azon tagállamok illetékes hatóságait, amelyekben a felügyeletet ellátó hatóság a nemzeti jognak megfelelően elvégzi az alkalmasság értékelését azt követően, hogy az adott tag a vezető testületben elfoglalta pozícióját, mégpedig amint egyértelmű szándék mutatkozik az irányítási funkciót ellátó vezető testület valamely tagjának vagy a felügyeleti funkciót ellátó vezető testület elnökének kinevezésére. A nagy méretű intézményeknek minden esetben biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóságok legkésőbb 30 munkanappal a pozíciónak a leendő tag általi elfoglalása előtt megkapják az előzetes alkalmassági kérelmet. Az előzetes alkalmassági kérelemhez csatolni kell az értékeléshez szükséges valamennyi releváns dokumentumot és információt, függetlenül attól, hogy az illetékes hatóságok által végzett alkalmassági értékelést a pozíciónak az adott személy általi elfoglalása előtt vagy után véglegesítik-e. Amennyiben egy későbbi szakaszban bűnügyi nyilvántartási adatok vagy a nemzeti jog által előírt vagy az illetékes hatóságok által felsorolt egyéb dokumentumok válnak elérhetővé, az illetékes hatóságoknak ezeket a dokumentumokat vagy információkat is indokolatlan késedelem nélkül kézhez kell kapniuk. Az előzetes alkalmassági kérelemnek lehetővé kell tennie az illetékes hatóságok számára, hogy megkezdjék elemzésüket és intézkedést tegyenek az értékeléssel összefüggésben. Ez az intézkedés magában foglalhatja annak megakadályozását, hogy a leendő tag elfoglalja pozícióját, mindaddig, amíg az illetékes hatóság nem kap elegendő információt, vagy magában foglalhatja megerősített párbeszéd folytatását abban az esetben, ha az illetékes hatóságnak aggályai vannak a leendő tag alkalmasságával kapcsolatban, annak biztosítása érdekében, hogy a leendő tag a pozíciójának elfoglalásakor alkalmas legyen vagy alkalmassá váljon a pozíció betöltésére. Az EBH-nak iránymutatásokat kell kiadnia az illetékes hatóság és a nagy méretű intézmény közötti célzott és mélyreható párbeszéd módozatairól annak érdekében, hogy az együttműködés jegyében fel lehessen számolni a leendő tag alkalmasságával kapcsolatos minden akadályt. Az előzetes alkalmassági kérelemnek lehetővé kell tennie az illetékes hatóságok számára, hogy az irányítási funkciót ellátó vezető testület tagjainak vagy a felügyeleti funkciót ellátó vezető testület elnökének alkalmasságáról már a szóban forgó pozíciók elfoglalását megelőzően korai párbeszédet folytassanak a nagy méretű intézményekkel. Az előzetes alkalmassági kérelem azonban nem sértheti a nagy méretű intézménynek a vezető testület tagjai alkalmasságának biztosításával kapcsolatos előjogait és felelősségét, valamint az illetékes hatóságok által végzett utólagos értékeléseket, amennyiben azokat a nemzeti jog lehetővé teszi.

(50)

Továbbá a nagy méretű intézmények esetében az illetékes hatóságoknak megfelelően mérlegelniük kell egy, az alkalmassági értékelés lezárására vonatkozó maximális időtartam meghatározását, legalább a vezető testület tagjainak kinevezése, valamint a belsőkontroll-funkciók vezetőinek és a pénzügyi igazgatónak az ilyen intézményekben lévő pozícióba történő kinevezése tekintetében. Lehetővé kell tenni e maximális időtartam adott esetben történő meghosszabbítását.

(51)

A vezető testület tagjainak alkalmassági értékelése nem sértheti a munkavállalók vezető testületi képviselőinek kinevezésére és a felügyeleti funkciót ellátó vezető testület tagjainak regionális vagy helyi választott közjogi testületek általi kinevezésére vonatkozó nemzeti jogot. Ezekben az esetekben megfelelő biztosítékokat kell bevezetni a vezető testület ezen tagjai alkalmasságának biztosítása érdekében.

(52)

Az EBH-nak 2029. december 31-ig az EKB-val szoros együttműködésben felül kell vizsgálnia a „megfelelőségi és alkalmassági” keret alkalmazását és hatékonyságát, és jelentést kell tennie arról, figyelembe véve az arányosság elvét is, különös tekintettel a kis méretű és nem összetett intézményekre.

(53)

Az EBH-nak iránymutatásokat kell kidolgoznia az annak megállapítására szolgáló kritériumokra vonatkozóan, hogy alapos okkal feltételezhető-e, hogy pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás elkövetésére, illetve megkísérlésére kerül vagy került sor, vagy hogy fennáll-e ennek fokozott kockázata valamely szervezettel kapcsolatban. Ezen iránymutatások kidolgozása során az EBH-nak együtt kell működnie az ESMA-val és az (EU) 2024/1620 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (19) létrehozott, a Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Hatósággal (a továbbiakban: a Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Hatóság). Abban az esetben, ha a Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Hatóság az iránymutatások elkészítésekor még nem kezdte meg működését, az EBH-nak az említett hatósággal való együttműködés kötelezettsége nélkül kell elfogadnia ezeket az iránymutatásokat.

(54)

Mivel az intézmények prudens és megbízható irányításához szükséges alkalmassági értékelés az illetékes hatóságok feladata, ezért számukra olyan új eszközöket kell biztosítani, mint például a feladatmeghatározások és a feladattérképek, amelyekkel értékelni tudják a vezető testület tagjai, a felső vezetés és a kiemelt funkciót betöltő személyek alkalmasságát. Ezeknek az új eszközöknek akkor is támogatniuk kell az illetékes hatóságok munkáját, amikor a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás részeként felülvizsgálják az intézmények vállalatirányítási rendszerét. A vezető testület általános, kollektív felelősségétől függetlenül az intézmények számára elő kell írni, hogy egyénre szabott feladatmeghatározások útján határozzák meg az irányítási funkciót ellátó vezető testület minden tagja, a felső vezetés és a kiemelt funkciót betöltő személyek szerep- és felelősségi köreit, valamint hogy olyan feladattérképet készítsenek, amely részletesen bemutatja a jelentési útvonalakat és a felelősségi köröket, valamint az intézmény vállalatirányítási rendszerének részét képező személyeket és feladataikat. E személyek konkrét feladatait és felelősségi köreit nem minden esetben határozzák meg egyértelműen vagy következetesen, és előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor két vagy több szerep átfedésben van, illetve amikor bizonyos feladatok és felelősségi körök elsikkadnak, mert azok nem tartoznak egyértelműen egyetlen konkrét személy hatáskörébe. Az egyes személyek feladatainak és felelősségi köreinek hatókörét pontosan meg kell határozni, és egyetlen feladat sem maradhat érte felelős személy nélkül. Ezeknek az eszközöknek biztosítaniuk kell a vezetési funkciót ellátó vezető testület tagjai, a felső vezetés és a kiemelt funkciót betöltő személyek fokozott elszámoltathatóságát. Továbbá lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy szigorúbb követelményeket fogadjanak el vagy tartsanak fenn az ilyen eszközökre vonatkozóan, amennyiben ezt szükségesnek ítélik.

(55)

Az intézmény illetékes hatósága által a 2013/36/EU irányelvnek megfelelően a túlzott tőkeáttétel kockázatától eltérő kockázatok kezelése érdekében meghatározott kiegészítő szavatolótőke-követelmény nem emelkedhet annak következtében, hogy az intézményre nézve az 575/2013/EU rendeletben megállapított tőke-küszöbérték (output floor) alkalmazása kötelezővé válik, amennyiben minden más követelmény változatlan marad. Továbbá – amint az intézményre nézve a tőke-küszöbérték alkalmazása kötelezővé válik – az intézmény illetékes hatóságának felül kell vizsgálnia az intézményre vonatkozó kiegészítő szavatolótőke-követelményt, és különösen azt kell értékelnie, hogy ezt a követelményt már fedezi-e és milyen mértékben fedezi teljesen az, hogy a tőke-küszöbérték alkalmazása az intézményre nézve kötelező. Amennyiben ez a helyzet áll fenn, úgy kell tekinteni, hogy az intézményre vonatkozó kiegészítő szavatolótőke-követelmény átfedésben van az intézmény szavatolótőke-követelményében szereplő tőke-küszöbérték által lefedett kockázatokkal, következésképpen az illetékes hatóságnak az ilyen átfedések megszüntetéséhez szükséges mértékben csökkentenie kell a szavatolótőke-követelményt mindaddig, amíg az intézmény a tőke-küszöbérték alkalmazására kötelezett.

(56)

Hasonlóképpen, amikor a tőke-küszöbérték alkalmazása kötelezővé válik, a rendszerkockázati tőkepuffer és az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer keretében előírt intézményi elsődleges alapvető tőke névértéke emelkedhet annak ellenére, hogy nem történt ennek megfelelő növekedés az intézményhez kapcsolódó makroprudenciális vagy rendszerszintű kockázatok tekintetében. Ilyen esetekben az intézmény illetékes hatóságának vagy kijelölt hatóságának felül kell vizsgálnia a rendszerkockázati tőkepufferráták kalibrálását, valamint gondoskodnia kell arról, hogy azok megfelelőek maradjanak, és ne vegyék figyelembe még egyszer azokat a kockázatokat, amelyeket az intézményre nézve kötelező tőke-küszöbérték már fedez. Ezt a felülvizsgálatot ugyanolyan gyakorisággal kell elvégezni, mint a tőkepufferek felülvizsgálatát, amely az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó tőkepuffer esetében évente, a rendszerkockázati tőkepuffer esetében pedig kétévente történik . Lehetővé kell tenni azonban, hogy az intézmény illetékes hatósága vagy kijelölt hatósága gyakrabban kiigazítsa a pufferek kalibrálását.

(57)

A rendszerkockázati tőkepuffer időben történő és hatékony aktiválásának lehetővé tétele érdekében tisztázni kell a vonatkozó rendelkezések alkalmazását, valamint egyszerűsíteni kell és össze kell hangolni az alkalmazandó eljárásokat. Minden tagállamban lehetővé kell tenni a kijelölt hatóságok számára, hogy rendszerkockázati tőkepuffert állapítsanak meg annak biztosítása céljából, hogy a hatóságok időben, arányosan és hatékonyan kezelhessék a rendszerszintű kockázatokat, valamint hogy el lehessen ismerni a más tagállamok hatóságai által meghatározott rendszerkockázati tőkepufferrátákat. A valamely másik tagállam által meghatározott rendszerkockázati tőkepufferráta elismeréséhez elegendő a rátát elismerő hatóság által küldött értesítés. A szükségtelen engedélyezési eljárások elkerülése céljából össze kell hangolni a 2013/36/EU irányelv 131. cikkének (15) bekezdésében és a 133. cikkének (9) bekezdésében meghatározott eljárást, ha a pufferráta meghatározására vonatkozó döntés értelmében a korábban meghatározott ráták csökkennek vagy nem változnak. Az említett irányelv 133. cikkének (11) és (12) bekezdésében meghatározott eljárásokat pontosítani kell, és adott esetben összhangba kell hozni azokat az egyéb rendszerkockázati tőkepufferrátákra vonatkozó eljárásokkal.

(58)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy elfogadja az EBH által kidolgozott szabályozástechnikai standardokat a következők tekintetében: a befektetési vállalkozások hitelintézetként való engedélyezése alóli mentesség, a jelentős műveletek értékeléséhez megadandó minimuminformációk listája, a jelentős műveletek értékelésének folyamata, a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepekre vonatkozó könyvelési szabályok, a felügyeleti kollégiumok együttműködési mechanizmusa és működése, a nemteljesítési kockázattal szembeni, abszolút értékben jelentős kitettségek fogalma, a jelentős partnerek és a különböző kibocsátóktól származó forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokban vagy tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumokban meglévő pozíciók nagy számára vonatkozó küszöbértékek, valamint az alkalmassági kérdőív, az önéletrajzok és a belső alkalmassági értékelés minimális tartalma. A Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardokat az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikke szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján, az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban kell elfogadnia.

(59)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy elfogadja az EBH által kidolgozott végrehajtás-technikai standardokat a következők tekintetében: a közbenső anyavállalatok adatszolgáltatására vonatkozó egységes formátumok és fogalommeghatározások; az illetékes hatóságok közötti, a befolyásoló részesedés megszerzésével kapcsolatos konzultációs folyamat; az illetékes hatóságok közötti, az egyesüléssel vagy szétválással kapcsolatos konzultációs folyamat; a harmadik országbeli vállalathoz tartozó fióktelepekre és a központi vállalkozásokra vonatkozó szabályozási és pénzügyi információk. A Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardokat az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok útján, az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban kell elfogadnia.

(60)

A technikai standardok és iránymutatások kidolgozása, valamint az azok gyakorlati alkalmazásával vagy végrehajtásával kapcsolatos kérdések megválaszolása során az EBH-nak kellő figyelmet kell fordítania az arányosság elvére, és biztosítania kell, hogy ezeket a standardokat és iránymutatásokat a kis méretű és nem összetett intézmények is indokolatlan erőfeszítés nélkül alkalmazhassák.

(61)

Mivel ezen irányelv céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az irányelv terjedelme és hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(62)

A 2013/36/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 2. cikk a következőképpen módosul:

2.

A 3. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

3.

A 4. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

4.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

(*3)  Az Európai Parlament és a Tanács 1093/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 12. o.)."

(*4)  A Tanács 1024/2013/EU rendelete (2013. október 15.) az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról (HL L 287., 2013.10.29., 63. o.)."

(*5)  Az Európai Központi Bank 468/2014/EU rendelete (2014. április 16.) az Egységes Felügyeleti Mechanizmuson belül az Európai Központi Bank és az illetékes nemzeti hatóságok, valamint a kijelölt nemzeti hatóságok közötti együttműködési keretrendszer létrehozásáról (SSM-keretrendelet) (EKB/2014/17) (HL L 141., 2014.5.14., 1. o.)."

(*6)  Az Európai Parlament és a Tanács 806/2014/EU rendelete (2014. július 15.) a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 225., 2014.7.30., 1. o.).” "

5.

A 8a. cikk a következőképpen módosul:

6.

A 18. cikk a következő ponttal egészül ki:

7.

A 21a. cikk a következőképpen módosul:

8.

A 21b. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

9.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

10.

A 22. cikk (2) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az illetékes hatóságoknak az (1) bekezdésben említett bejelentés vagy a (3) bekezdés szerinti további információk átvételét haladéktalanul, de minden esetben a bejelentés vagy az információk átvételét követő 10 munkanapon belül írásban vissza kell igazolniuk.”

11.

A 23. cikk a következőképpen módosul:

12.

A III. cím a következő fejezetekkel egészül ki:

(*9)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/2162 irányelve (2019. november 27.) a fedezett kötvények kibocsátásáról és a fedezett kötvények közfelügyeletéről, továbbá a 2009/65/EK és a 2014/59/EU irányelv módosításáról (HL L 328., 2019.12.18., 29. o.)."

(*10)  A Tanács 139/2004/EK rendelete (2004. január 20.) a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről (az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete) (HL L 24., 2004.1.29., 1. o.).” "

13.

A VI. cím helyébe a következő szöveg lép:

(*11)  A Bizottság (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. október 10.) az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a hitelintézetekre vonatkozó likviditásfedezeti követelmények tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 11., 2015.1.17., 1. o.)."

(*12)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/49/EU irányelve (2014. április 16.) a betétbiztosítási rendszerekről (HL L 173., 2014.6.12., 149. o.)."

(*13)  Az Európai Parlament és a Tanács 1606/2002/EK rendelete (2002. július 19.) a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról (HL L 243., 2002.9.11., 1. o.).” "

14.

Az 53. cikk (1) bekezdésének második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A hivatali kötelezettségeik teljesítése során e személyek, könyvvizsgálók vagy szakértők tudomására jutó bizalmas információ csak olyan összefoglaló formájában vagy olyan összesített formában hozható nyilvánosságra, amelyből az egyes hitelintézeteket nem lehet azonosítani, a büntetőjog vagy az adójog hatálya alá tartozó esetek kivételével.”

15.

Az 56. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„Az 53. cikk (1) bekezdése, valamint az 54. cikk nem zárja ki azt, hogy egy adott tagállam illetékes hatóságai és adóhatóságai információcserét folytassanak egymással a nemzeti joggal összhangban. Amennyiben az információk egy másik tagállamból származnak, azokat kizárólag e bekezdés első mondatával összhangban, azon hatóságok kifejezett egyetértése mellett lehet megosztani, amelyek azokat nyilvánosságra hozták.”

16.

A 65. és a 66. cikk helyébe a következő szöveg lép:

(*14)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/2554 rendelete (2022. december 14.) a pénzügyi ágazat digitális működési rezilienciájáról, valamint az 1060/2009/EK, a 648/2012/EU, a 600/2014/EU, a 909/2014/EU és az (EU) 2016/1011 rendelet módosításáról (HL L 333., 2022.12.27., 1. o.)."

(*15)  A Bizottság (EU) 2021/451 végrehajtási rendelete (2020. december 17.) az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az intézmények felügyeleti adatszolgáltatása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó végrehajtás-technikai standardok megállapításáról és a 680/2014/EU végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 97., 2021.3.19., 1. o.).” "

17.

A 67. cikk a következőképpen módosul:

18.

A 70. cikk helyébe a következő szöveg lép:

19.

A 73. cikk első bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Az intézményeknek megalapozott, hatékony és átfogó stratégiákkal és eljárásokkal kell rendelkezniük, amelyekkel folyamatosan értékelik és fenntartják a belső tőke azon összegét, fajtáját és eloszlását, amelyet megfelelőnek tartanak az olyan jellegű és szintű kockázatok fedezésére, amelyekkel szembesülnek vagy szembesülhetnek. Az ESG-kockázatok fedezésekor az intézményeknek kifejezetten figyelembe kell venniük a rövid, a közép- és a hosszú távot.”

20.

A 74. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

21.

A 76. cikk a következőképpen módosul:

22.

A 77. cikk a következőképpen módosul:

23.

A 78. cikk a következőképpen módosul:

24.

A 79. cikk a következő ponttal egészül ki:

25.

A 81. cikk helyébe a következő szöveg lép:

26.

A 83. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

27.

A 85. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

28.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

29.

A 88. cikk a következőképpen módosul:

30.

A 91. cikk helyébe a következő szöveg lép:

(*19)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1620 rendelete (2024. május 31.) a Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Hatóság létrehozásáról, valamint az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról (HL L, 2024/1620, 2024.6.19., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/1620/oj).” "

31.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

32.

A 92. cikk a következőképpen módosul:

33.

A 94. cikk a következőképpen módosul:

34.

A 97. cikk (4) bekezdésének második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az e cikk (1) bekezdésében említett felülvizsgálat és értékelés során az illetékes hatóságoknak alkalmazniuk kell az arányosság elvét a 143. cikk (1) bekezdésének c) pontja értelmében közzétett követelményeknek megfelelően. Az illetékes hatóság az intézmény felülvizsgálatának és értékelésének elvégzése céljából különösen figyelembe veheti, hogy az alábbi feltételek mindegyike teljesül-e:

35.

A 98. cikk a következőképpen módosul:

36.

A 100. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

37.

A 101. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

38.

A 104. cikk a következőképpen módosul:

39.

A 104a. cikk a következőképpen módosul:

40.

A 104b. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

41.

A 106. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

42.

A VII. cím 3. fejezete a következő szakasszal egészül ki az I. szakasz előtt:

43.

A 121. cikk helyébe a következő szöveg lép:

44.

A 131. cikk a következőképpen módosul:

45.

A 133. cikk a következőképpen módosul:

46.

A 142. cikk a következőképpen módosul:

47.

A 161. cikk a következőképpen módosul: