(1)   Ez a rendelet létrehozza az Európai Unió Kábítószer-ügynökségét (EUDA) (a továbbiakban: az Ügynökség).

(2)   Az Ügynökség az 1920/2006/EK rendelettel létrehozott, a Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) helyébe lép és annak jogutódja.

(1)   Az Ügynökség jogi személyiséggel rendelkező uniós szerv.

(2)   Az Ügynökséget valamennyi tagállamban a nemzeti jog által a jogi személyeknek biztosított legteljesebb jogképesség illeti meg. Az Ügynökség különösen ingó és ingatlan vagyont szerezhet és idegeníthet el, valamint félként részt vehet bírósági eljárásban.

(3)   Az Ügynökség székhelye Lisszabon (Portugália).

(1)   Az Ügynökség:

(2)   Feladatainak ellátása során az Ügynökség biztosítja az alapvető jogok és az adatvédelmi szabályok teljeskörű tiszteletben tartását, és tényeken alapuló, integrált, kiegyensúlyozott és multidiszciplináris megközelítést alkalmaz a kábítószer-jelenséggel kapcsolatban. E megközelítésnek ki kell terjednie az emberi jogokra, a nemi szempontokra és a nemek közötti egyenlőtlenséggel kapcsolatos szempontokra, az életkorral kapcsolatos szempontokra, az egészségügyi szempontokra és az egészség terén megvalósuló egyenlőségre, valamint a szociális szempontokra.

(1)   A 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott általános feladat végrehajtása érdekében az Ügynökség a következő különös feladatokat látja el:

(2)   Az Ügynökség a részt vevő országok illetékes hatóságaival és szervezeteivel konzultálva és együttműködve létrehozza és koordinálja a 32. cikkben említett Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Információs Hálózatát (a továbbiakban: a Reitox hálózat).

(3)   Az Ügynökség átlátható, objektív, pártatlan és tudományosan megalapozott módon jár el az (1) bekezdésben meghatározott különös feladatok végrehajtása során.

(4)   Az Ügynökség a tevékenységi területein támogatja és javítja a nemzeti és az uniós intézkedések közötti koordinációt. Az Ügynökség elősegíti a döntéshozók, a kutatók, a szakértők és a kormányzati és nem kormányzati szervezeteknél a kábítószerekkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozók közötti információcserét.

(5)   Az Ügynökség adott esetben támogatja a Bizottságot, a tagállamokat és a kábítószerekkel kapcsolatos alkalmazandó uniós stratégiai dokumentumokban azonosított egyéb érintett érdekelt feleket az említett stratégiai dokumentumok végrehajtásában.

(6)   Az (1) bekezdésben meghatározott különös feladatok végrehajtása során az Ügynökség

Amennyiben az Ügynökség az első albekezdés alapján találkozókat szervez, munkacsoportokat hoz létre vagy projekteket finanszíroz, ezekről folyamatosan tájékoztatja a Reitox hálózatot.

(7)   Annak érdekében, hogy a lehető leghatékonyabban tudja nyomon követni és értékelni a kábítószer-jelenséget, valamint hogy a lehető leghatékonyabban tudjon reagálni arra, az Ügynökség az (1) bekezdésben meghatározott különös feladatok végrehajtása során aktívan együttműködik az érintett érdekelt felekkel, beleértve a következőket:

(8)   Az Ügynökség saját kezdeményezésére kommunikációs tevékenységeket folytat a megbízatása körébe tartozó területeken. Az erőforrások kommunikációs tevékenységekhez való hozzárendelése nem befolyásolhatja hátrányosan az (1) bekezdésben meghatározott különös feladatok eredményes végrehajtását. Az Ügynökség a kommunikációs tevékenységeket az igazgatótanács által elfogadott, vonatkozó kommunikációs stratégiákkal és információterjesztési tervekkel összhangban hajtja végre. Az Ügynökség az érintett érdekelt feleket – többek között a tudományos közösséget és a civil társadalmi szervezeteket – is bevonhatja e stratégiák és tervek kidolgozásába.

(1)   Az Ügynökség:

(2)   Az Ügynökség a nemzeti fókuszpontokon keresztül összegyűjti a vonatkozó nemzeti adatokat. Az Ügynökség és a nemzeti fókuszpontok az adatgyűjtést megelőzően megvitatják a nemzeti jelentéscsomagot és arról megállapodásra jutnak. Az Ügynökség a tagállami adatok tekintetében további információforrásokat is felhasználhat. Ha az Ügynökség ilyen további forrásokat használ, erről megfelelően tájékoztatja az érintett nemzeti fókuszpontot. Az összegyűjtött adatokat lehetőség szerint biológiai nemek, valamint lehetőség szerint társadalmi nemek szerinti bontásban kell megadni. Az ilyen adatoknak figyelembe kell venniük a drogpolitika nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szempontjait.

(3)   Az Ügynökség – megbízatása keretében – adatgyűjtési módszereket és megközelítéseket dolgoz ki, többek között külső partnerekkel folytatott projektek révén.

(4)   Az Ügynökség kidolgozza az információk és adatok – többek között automatizált – gyűjtésére, validálására, elemzésére, jelentésére, gondozására és cseréjére szolgáló szükséges digitális megoldásokat.

(5)   Az Ügynökség az alábbi módokon terjeszti az információkat és adatokat:

(6)   Az Ügynökség adott esetben különösen tagállam, biológiai nem, társadalmi nem, életkor, fogyatékosság és társadalmi-gazdasági helyzet szerinti bontásban terjeszthet információkat és adatokat a releváns – különösen az adatvédelemre vonatkozó – uniós joggal összhangban.

(7)   Az információk és adatok (5) bekezdés szerinti terjesztésekor az Ügynökség feltünteti azok forrását.

(8)   Az Ügynökség nem terjeszthet vagy továbbíthat olyan információkat és adatokat, amelyek lehetővé teszik egyéneknek vagy egyének kis csoportjainak az azonosítását.

(1)   Az Ügynökség nyomon követi a következőket:

(2)   Az Ügynökség az (1) bekezdés szerinti nyomonkövetési tevékenységei alapján azonosítja, támogatja és adott esetben együttműködésben fejleszti a tényeken alapuló bevált gyakorlatokat és az innovatív megközelítéseket. Az Ügynökség az ilyen bevált gyakorlatokat és megközelítéseket megosztja a tagállamokkal, valamint elősegíti az ilyen bevált gyakorlatok és megközelítések tagállamok közötti megosztását.

(3)   Az Ügynökség olyan eszközöket alakít ki, amelyek segítik a tagállamokat a nemzeti szakpolitikáiknak a nemzeti fókuszpontokkal együttműködésben történő nyomon követésében és értékelésében, valamint amelyek segítik a Bizottságot az uniós szakpolitikák nyomon követésében és értékelésében.

(4)   Az Ügynökség rendszeres előrejelzési vizsgálatokat végez, figyelembe véve a rendelkezésre álló információkat. Ezek alapján kialakítja a jövőbeli drogpolitika kidolgozása szempontjából releváns forgatókönyveket.

(1)   Minden tagállam biztosítja, hogy nemzeti fókuszpontja és a saját Europol nemzeti egysége időben és indokolatlan késedelem nélkül továbbítsa az Ügynökségnek és az Europolnak – figyelembe véve e két szerv megbízatását – az új pszichoaktív anyagokról rendelkezésre álló információkat. Az említett információknak az említett anyagok felderítésére és azonosítására, használatára és használati mintázataira, előállítására, kivonására, forgalmazására és forgalmazási módjaira, tiltott kereskedelmére, valamint kereskedelmi, orvosi és tudományos felhasználására, továbbá potenciális és azonosított kockázataira kell vonatkozniuk.

(2)   Az Ügynökség az Europollal együttműködve összegyűjti, összeálltja, elemzi és értékeli az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó információkat. Az említett információkat időben közli a nemzeti fókuszpontokkal, az Europol nemzeti egységekkel és a Bizottsággal annak érdekében, hogy azok a korai előrejelzéshez szükséges valamennyi információval rendelkezzenek.

Az Ügynökség az első albekezdés szerint összegyűjtött információk alapján készíti el a 9. cikk szerinti előkészítő jelentéseket vagy összesített előkészítő jelentéseket.

(1)   Amennyiben az Ügynökség, a Bizottság vagy a tagállamok többsége úgy ítéli meg, hogy a valamely új pszichoaktív anyagról egy vagy több tagállamban gyűjtött és vele vagy velük megosztott információk alapján az az aggály merül fel, hogy az adott új pszichoaktív anyag uniós szintű egészségügyi vagy társadalmi kockázatokat jelenthet, az Ügynökség előkészítő jelentést készít az új pszichoaktív anyagról.

Az első albekezdés alkalmazása céljából azon tagállamok, amelyek előkészítő jelentés elkészítését kívánják, tájékoztatják erről a Bizottságot és a többi tagállamot. Ha a Bizottságot a tagállamok többsége ilyen értelemben tájékoztatta, a Bizottság ennek megfelelően utasítást ad az Ügynökségnek, és erről tájékoztatja a tagállamokat.

(2)   Az (1) bekezdésben említett előkészítő jelentésnek a következőket kell tartalmaznia:

(3)   Az (1) bekezdésben említett előkészítő jelentés elkészítéséhez az Ügynökség a rendelkezésére álló információkat használja.

(4)   Amennyiben az Ügynökség szükségesnek ítéli, további tájékoztatást kér a nemzeti fókuszpontoktól az új pszichoaktív anyagról. A nemzeti fókuszpontok az ilyen információt az ilyen kérelem kézhezvételétől számított két héten belül megadják.

(5)   Az Ügynökség az előkészítő jelentés (1) bekezdés szerinti elkészítésének megkezdését követően indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatást kér az Európai Gyógyszerügynökségtől arról, hogy uniós vagy nemzeti szinten az új pszichoaktív anyag hatóanyag-e a következők valamelyikében:

Amennyiben az első albekezdés értelmében szolgáltatott információ a tagállamok által kiadott forgalombahozatali engedélyekre vonatkozik, az érintett tagállamok az Európai Gyógyszerügynökség kérésére annak rendelkezésére bocsátják az ilyen információt.

(6)   Az Ügynökség, miután megkezdte az előkészítő jelentés (1) bekezdés szerinti elkészítését, indokolatlan késedelem nélkül felkéri az Europolt, hogy szolgáltasson információkat azzal kapcsolatban, hogy részt vesznek-e bűnözői csoportok az új pszichoaktív anyag előállításában, forgalmazásában és forgalmazási módjaiban, tiltott kereskedelmében, valamint bármilyen felhasználásában.

(7)   Az Ügynökség, miután megkezdte az előkészítő jelentés (1) bekezdés szerinti elkészítését, indokolatlan késedelem nélkül felkéri az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (23) létrehozott Európai Vegyianyag-ügynökséget, továbbá az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központot, valamint a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (24) létrehozott Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot, hogy bocsássák rendelkezésére az új pszichoaktív anyaggal kapcsolatban rendelkezésükre álló információkat és adatokat.

(8)   Az Ügynökség és az e cikk (5), (6) és (7) bekezdésében említett uniós ügynökségek közötti együttműködés részleteit munkamegállapodások szabályozzák. Az ilyen a munkamegállapodásokat az 53. cikk (2) bekezdésével összhangban kell megkötni.

(9)   Az Ügynökség tiszteletben tartja a vele közölt információk felhasználásának feltételeit, beleértve a dokumentumokhoz és információkhoz való hozzáférésre, az adatbiztonságra, valamint a bizalmas adatok, többek között a harmadik felek érzékeny adatainak és bizalmas üzleti információinak védelmére vonatkozó feltételeket is.

(10)   Az Ügynökség az előkészítő jelentést az (1) bekezdésben említettek szerint az (5), a (6) és a (7) bekezdésben említett információk kérésétől számított öt héten belül benyújtja a Bizottságnak és a tagállamoknak.

(11)   Amennyiben az Ügynökség több, általa hasonló kémiai szerkezetűnek tartott új pszichoaktív anyagról gyűjt információkat, az (5), a (6) és a (7) bekezdésben említett információk kérésétől számított hat héten belül az (1) bekezdésben említettek szerint minden egyes új pszichoaktív anyagról egyedi előkészítő jelentést vagy több új pszichoaktív anyagról szóló, összesített előkészítő jelentést nyújt be a Bizottságnak és a tagállamoknak, feltéve, hogy az egyes új pszichoaktív anyagok jellemzői egyértelműen meghatározottak.

(1)   A Bizottság a 9. cikk (10) bekezdésében említett előkészítő jelentés kézhezvételétől számított két héten belül felkérheti az Ügynökséget az új pszichoaktív anyag potenciális kockázatainak értékelésére és kockázatértékelési jelentés elkészítésére, amennyiben az előkészítő jelentés olyan információkat tartalmaz, amelyek arra engednek következtetni, hogy az új pszichoaktív anyag súlyos népegészségügyi kockázatokat és adott esetben súlyos társadalmi kockázatokat jelenthet. A kockázatértékelést a tudományos bizottság végzi el.

(2)   A Bizottság a 9. cikk (11) bekezdésében említett külön előkészítő jelentések vagy az összesített előkészítő jelentés kézhezvételétől számított két héten belül felkérheti az Ügynökséget a hasonló kémiai szerkezetű új pszichoaktív anyagok potenciális kockázatainak értékelésére és egy összesített kockázatértékelési jelentés elkészítésére, amennyiben az összesített előkészítő jelentés olyan információkat tartalmaz, amelyek arra engednek következtetni, hogy az új pszichoaktív anyagok súlyos népegészségügyi kockázatokat és adott esetben súlyos társadalmi kockázatokat jelenthetnek. Az összesített kockázatértékelést a tudományos bizottság végzi el.

(3)   A kockázatértékelési jelentésnek, illetve az összesített kockázatértékelési jelentésnek a következőket kell tartalmaznia:

(4)   A tudományos bizottság az új pszichoaktív anyag vagy az új pszichoaktívanyag-csoport kockázatainak értékelése érdekében kockázatértékelést végez. A Bizottság, az Ügynökség, az Europol és az Európai Gyógyszerügynökség jogosult két-két megfigyelőt kinevezni minden ilyen kockázatértékeléshez.

(5)   A tudományos bizottság a (4) bekezdésben említett kockázatértékelést a rendelkezésre álló információk és az esetleges egyéb releváns tudományos eredmények alapján végzi. Ennek során figyelembe veszi tagjainak véleményét. A kockázatértékelési eljárást az Ügynökség szervezi meg, beleértve a jövőbeli információs szükségletek és a releváns tanulmányok körének meghatározását is.

(6)   Az Ügynökség a Bizottságnak az (1) bekezdés szerinti kockázatértékelési jelentés vagy a (2) bekezdés szerinti összevont kockázatértékelési jelentés elkészítésére vonatkozó felkérése kézhezvételétől számított hat héten belül benyújtja a kockázatértékelési jelentést vagy az összesített kockázatértékelési jelentést a Bizottságnak és a tagállamoknak.

(7)   A Bizottság az Ügynökség megfelelő indokolással alátámasztott kérelmének kézhezvételét követően további kutatás vagy adatgyűjtés céljából meghosszabbíthatja a (6) cikkben meghatározott kockázatértékelés vagy összesített kockázatértékelés elkészítésére rendelkezésre álló időszakot. Az ilyen kérelemnek információkat kell tartalmaznia a kockázatértékelés vagy az összesített kockázatértékelés befejezéséhez szükséges időtartamra vonatkozóan.

(8)   Az Ügynökség az (EU) 2022/2371 európai parlamenti és tanácsi rendelet (25) 20. cikkével összhangban, kellő időben gyors kockázatértékelést készít az említett rendelet 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti veszély esetén, amennyiben a veszély az Ügynökség hatáskörébe tartozik.

(1)   Nem végezhető kockázatértékelés, amennyiben az új pszichoaktív anyagnak az ENSZ-rendszer keretében való értékelése előrehaladott szakaszban jár, azaz ha az Egészségügyi Világszervezet kábítószer-függőséggel foglalkozó szakértői bizottsága már közzétette kritikai értékelését és írásbeli ajánlását, kivéve, ha elegendő olyan adat és információ áll rendelkezésre, amely egy uniós szintű kockázatértékelési jelentés elkészítésének szükségességére utal, amelynek okait fel kell tüntetni az említett anyagra vonatkozó előkészítő jelentésben.

(2)   Nem végezhető kockázatértékelés abban az esetben, ha az ENSZ-rendszer keretében végzett értékelést követően az a döntés született, hogy az új pszichoaktív anyagot nem veszik jegyzékbe, kivéve, ha elegendő olyan adat és információ áll rendelkezésre, amely egy uniós szintű kockázatértékelési jelentés elkészítésének szükségességére utal, amelynek okait fel kell tüntetni az említett anyagra vonatkozó előkészítő jelentésben.

(3)   Nem végezhető kockázatértékelés, amennyiben az új pszichoaktív anyag az alábbiak valamelyikének hatóanyaga:

(1)   Az Ügynökség kialakít egy, a tényeken alapuló stratégiai egészségügyi és biztonsági fenyegetettségértékelésre vonatkozó kapacitást a kábítószer-jelenség olyan új fejleményeinek a korai szakaszban való azonosítása céljára, amelyek negatív hatást gyakorolhatnak az Unióban az egészségügyre, társadalmi kérdésekre, a biztonságra vagy a védelemre, segítve ezáltal az érintett érdekelt felek arra való felkészültségét, hogy hatékonyan és megfelelő időben reagáljanak az új veszélyekre.

(2)   Az Ügynökség a saját kezdeményezésére egészségügyi és biztonsági fenyegetettségértékelést indíthat a rutinszerű nyomon követésből, kutatásból vagy más megfelelő információforrásokból származó jelzések belső értékelése alapján. Az Ügynökség a Bizottság vagy valamely tagállam kérésére is indíthat egészségügyi és biztonsági fenyegetettségértékelést, feltéve, hogy teljesülnek az (1) bekezdésben meghatározott kritériumok.

(3)   Az egészségügyi és biztonsági fenyegetettségértékelés a meglévő információk gyors értékeléséből és szükség esetén új információknak az Ügynökség információs hálózatain keresztül történő gyűjtéséből áll. Az Ügynökség megfelelő tudományos gyorsértékelési módszereket dolgoz ki.

(4)   Amennyiben az egészségügyi és biztonsági fenyegetettségértékelést követően az Ügynökség egészségügyi és biztonsági fenyegetettségértékelési jelentést készít, ezen jelentésnek ismertetnie kell az azonosított veszélyt, az aktuális helyzetet a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, valamint a fellépés elmaradása esetén várható lehetséges következményeket. Az egészségügyi és biztonsági fenyegetettségértékelési jelentésnek meg kell határoznia az azonosított veszély enyhítése és az arra adandó válaszlépések érdekében a meghozható, a felkészültséggel és a válaszlépésekkel kapcsolatos opciókat, beleértve – amennyiben lehetséges – a keresletcsökkentésre, a kockázat- és ártalomcsökkentésre, valamint a felépülésre irányuló, tényeken alapuló beavatkozásokat. Az egészségügyi és biztonsági fenyegetettségértékelési jelentés lehetséges nyomonkövetési intézkedéseket is megállapíthat. Az Ügynökség az egészségügyi és biztonsági fenyegetettségértékelési jelentést megküldi a Bizottságnak és adott esetben a tagállamoknak.

(5)   Az Ügynökség az egészségügyi és biztonsági fenyegetettségértékelés elvégzése során szorosan együttműködik a tagállamokkal, más uniós szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel, valamint nemzetközi szervezetekkel azáltal, hogy adott esetben bevonja őket az értékelésbe. Amennyiben a potenciális veszély egy másik uniós mechanizmus keretében már elemzés tárgyát képezi, az Ügynökség nem végez egészségügyi és biztonsági fenyegetettségértékelést.

(6)   A Bizottság egyetértésével az Ügynökség egészségügyi és biztonsági fenyegetettségértékeléseket végez az Unión kívülről jelentkező, kábítószerekkel kapcsolatos olyan veszélyekről, amelyek hatással lehetnek az Unión belül az egészségügyre, a társadalmi kérdésekre, a biztonságra vagy a védelemre.

(7)   Az Ügynökség nyomon követi a helyzet alakulását, és szükség esetén megfelelően aktualizálja az egészségügyi és biztonsági fenyegetettségértékeléseket.

(1)   Az Ügynökség – a releváns nemzeti riasztási rendszerek sérelme nélkül, azokat kiegészítő jelleggel – gyorsreagálású európai kábítószerügyi riasztási rendszert hoz létre és működtet. Az európai kábítószerügyi riasztási rendszer kiegészíti a 8–11. cikkben említett, az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó korai jelzőrendszert.

(2)   A nemzeti fókuszpontok az érintett illetékes nemzeti hatóságokkal együttműködve haladéktalanul értesítik az Ügynökséget minden olyan információról, amely az egészség, a társadalmi szempontok, a biztonság vagy a védelem tekintetében felmerülő súlyos, közvetlen vagy közvetett, kábítószer-fogyasztással összefüggő kockázatok megjelenésével áll összefüggésben, valamint minden olyan információról, amely hasznos lehet a válaszlépések koordinálásához, ha ilyen információ jut a tudomásukra, ideértve például a következőket:

(3)   Az Ügynökség elemzi és értékeli a lehetséges súlyos egészségügyi kockázatokra vonatkozóan rendelkezésre álló információkat és adatokat, és kiegészíti azokat a 8. cikkben említett korai jelzőrendszerből és a 12. cikkel összhangban végzett egyéb fenyegetettségértékelésekből, a más uniós szervektől, hivataloktól és ügynökségektől, valamint a nemzetközi szervezetektől, különösen az Egészségügyi Világszervezettől származó tudományos és technikai információkkal. Az Ügynökség figyelembe veszi a nyílt forrásból származó és a saját adatgyűjtési eszközeiből származó, valamint az érintett érdekelt felektől – többek között a tudományos közösségtől és a civil társadalmi szervezetektől – beszerzett, rendelkezésre álló információkat.

(4)   A (3) bekezdés szerint kapott információk és adatok alapján az Ügynökség célzott kockázati gyorsriasztási közleményeket küld az érintett nemzeti hatóságoknak, beleértve a nemzeti fókuszpontokat is. Az ilyen kockázati közleményekben az Ügynökség lehetséges válaszlépéseket is javasolhat. A tagállamok az ilyen lehetséges válaszlépéseket a felkészültségtervezésük és a nemzeti válaszlépési tevékenységeik keretében mérlegelhetik.

(5)   A nemzeti fókuszpontok az érintett illetékes nemzeti hatóságokkal együttműködve tájékoztatják az Ügynökséget a rendelkezésükre álló további információkról, hogy lehetővé tegyék az Ügynökség számára a (2) bekezdésben említett kockázatok további elemzését és értékelését, valamint a (4) bekezdésben említett kockázati gyorsriasztási közlemények kézhezvételét követően végrehajtott vagy meghozott intézkedésekről.

(6)   Az Ügynökség szorosan együttműködik a Bizottsággal és a tagállamokkal annak érdekében, hogy előmozdítsa a kockázati közleményekkel kapcsolatos folyamat során szükséges koherenciát.

(7)   Az Ügynökség megnyithatja az európai kábítószerügyi riasztási rendszerben való részvételt harmadik országok és nemzetközi szervezetek előtt. A részvételnek a kölcsönösség elvén kell alapulnia, és annak az Ügynökség által alkalmazandó titoktartási intézkedésekkel egyenértékű titoktartási intézkedések mellett kell megvalósulnia.

(8)   Szükség esetén az Ügynökség az érintett illetékes nemzeti hatóságokkal – és különösen a nemzeti fókuszpontokkal – szoros együttműködésben riasztási rendszert dolgoz ki abból a célból, hogy adott esetben a valamely konkrét kábítószert használó vagy potenciálisan használó emberek rendelkezésére bocsássák a konkrét kockázatokra vonatkozó információkat.

(9)   Az Ügynökség szükség szerint frissíti kábítószerügyi riasztásait.

(1)   Az Ügynökség segíti a Bizottságot a kábítószer-prekurzorok eltérítésével és tiltott kereskedelmével kapcsolatos fejlemények nyomon követésében, valamint annak értékelésében, hogy a 273/2004/EK rendelet és a 111/2005/EK rendelet tekintetében szükség van-e valamely jegyzékbe vett vagy jegyzékbe nem vett anyagnak a jegyzékbe való felvételére, onnan való törlésére vagy besorolásának megváltoztatására, beleértve az anyag legális és tiltott felhasználásának azonosítását és értékelését is.

(2)   Az Ügynökség a saját kezdeményezésére vagy a Bizottság kérésére fenyegetettségértékelési jelentést készít a kábítószer-prekurzorokról.

(1)   Az Ügynökség létrehozza a kábítószerek és a kábítószer-fogyasztással összefüggő ártalmak igazságügyi és toxikológiai vizsgálatával foglalkozó igazságügyi és toxikológiai laboratóriumok hálózatát (a továbbiakban: a hálózat).

(2)   A hálózat elsősorban a következők fórumaként jár el:

A nemzeti fókuszpontokat rendszeresen, legalább évente egyszer tájékoztatni kell a hálózat tevékenységeiről. A nemzeti fókuszpontoknak hozzáféréssel kell rendelkezniük a hálózat által előállított információkhoz és adatokhoz.

(3)   Minden tagállamnak jogában áll kijelölni a hálózatba az igazgatótanácsi képviselője révén legfeljebb három olyan nemzeti reprezentatív laboratóriumaként eljáró laboratóriumot, amelyek igazságügyi elemzésre, toxikológiára vagy a kábítószerekkel kapcsolatos egyéb releváns területekre szakosodtak. Az Ügynökség konkrét projektek keretében további olyan laboratóriumokat vagy szakértőket is kiválaszthat, amelyek különösen a kábítószerek és a kábítószer-fogyasztással összefüggő ártalmak igazságügyi és toxikológiai vizsgálatával foglalkoznak.

(4)   A Bizottság Közös Kutatóközpontja a hálózat tagja és képviseli a Bizottságot a hálózatban.

(5)   A hálózat szorosan együttműködik a hálózattal azonos területen tevékenykedő meglévő hálózatokkal és szervezetekkel, és az átfedések elkerülése érdekében figyelembe veszi azok munkáját. A Reitox hálózat részére rendszeres, legalább évenkénti tájékoztatást kell adni a hálózat munkájáról.

(6)   Az Ügynökség elnököl a hálózatban, és évente legalább egy ülést hív össze. A hálózat munkacsoportokat hozhat létre, amelyekben a hálózat tagjai elnökölhetnek.

(7)   A hálózat lehetővé teszi az Ügynökség számára, hogy hozzáférjen a hálózatot alkotó laboratóriumok által előállított vagy gyűjtött igazságügyi és toxikológiai adatokhoz, többek között – szükség esetén – az új pszichoaktív anyagok elemzésének céljából.

(8)   Az Ügynökség adott esetben olyan, a hálózat munkájának fejlesztését célzó konkrét projekteket azonosít és finanszíroz, amelyek egyértelmű és átlátható szabályokon és eljárásokon alapulnak. Az Ügynökség az ilyen projektek azonosítását megelőzően megállapítja az említett szabályokat és eljárásokat.

(9)   Az Ügynökség e rendelet vonatkozó rendelkezéseivel – többek között 6. cikkének (8) bekezdésével és 49. cikkével – összhangban adatbázist hoz létre a hálózat által összegyűjtött vagy előállított információk és adatok tárolása, elemzése és rendelkezésre bocsátása céljából.

(1)   Az Ügynökség tényeken alapuló beavatkozásokat és bevált gyakorlatokat dolgoz ki és mozdít elő, valamint felhívja a figyelmet a kábítószerek káros hatásaival, a megelőzéssel, a kezeléssel, az ellátással, a kockázat- és ártalomcsökkentéssel, a rehabilitációval, a társadalmi reintegrációval és a felépüléssel kapcsolatban. Az Ügynökség adott esetben a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő megközelítést alkalmaz, és figyelembe veszi az életkori dimenziót. A tényeken alapuló beavatkozások, a bevált gyakorlatok és a figyelemfelhívó tevékenységek hozzáigazíthatók a nemzeti környezethez és végrehajthatók nemzeti szinten, továbbá szükség esetén konkrét célcsoportokra irányulhatnak.

(2)   Az (1) bekezdésben említett tényeken alapuló beavatkozásoknak, bevált gyakorlatoknak és figyelemfelhívó tevékenységeknek összhangban kell lenniük az emberi jogi normákkal, valamint a kábítószerekkel kapcsolatos alkalmazandó uniós stratégiai dokumentumokban meghatározott politikai iránymutatásokkal.

(3)   Az Ügynökség előmozdítja a kábítószer-megelőzésre vonatkozó meglévő minőségügyi standardok végrehajtását és adott esetben aktualizálja azokat. Az Ügynökség a 19. cikk szerint képzéseket biztosít vagy támogat. Az Ügynökség adott esetben minőségügyi standardokat dolgoz ki a kockázat- és ártalomcsökkentésre, a kezelésre, a felépülésre, az ellátásra és a rehabilitációra vonatkozóan.

(4)   Az Ügynökség támogatást nyújthat a tagállamoknak, és – előzetes egyetértésük esetén – segíti őket abban, hogy a megbízatása körébe tartozó területen nemzeti beavatkozásokat dolgozzanak ki.

(1)   Valamely részt vevő ország nemzeti hatóságának kérésére az Ügynökség a (3) bekezdésben előírt egységes működési protokollnak megfelelően értékeli a nemzeti intézkedéseket.

(2)   Valamely nemzeti intézkedés értékelése előtt az Ügynökség megvizsgálja az intézkedést, valamint elemzi, hogy az megfelel-e a tudomány aktuális állásának, és hasznosnak bizonyult-e a kitűzött céljai elérése szempontjából.

(3)   Az Ügynökség értékelési eljárást dolgoz ki. Az Ügynökségnek az értékelési eljárást átlátható módon, egy egységes működési protokollban kell meghatároznia. Az egységes működési protokollt és annak módosításait az Ügynökség általi alkalmazása előtt az igazgatótanács hagyja jóvá.

(4)   Az Ügynökség rendszeresen tájékoztatja az igazgatótanácsot az e cikk alapján elvégzett értékelésekről.

(1)   Valamely tagállam kérésére az Ügynökség támogathatja drogpolitikája független értékelését, valamint tényeken alapuló drogpolitikáknak a kábítószerekkel kapcsolatos alkalmazandó uniós stratégiai dokumentumokkal összhangban történő kidolgozását.

(2)   Az Ügynökség támogatást ajánlhat fel a tagállamok számára, és – előzetes egyetértésük esetén – segíti őket nemzeti drogpolitikáik, a minőségügyi standardok, a bevált gyakorlatok és az innovatív megközelítések végrehajtásában. Az Ügynökség előmozdítja a nemzeti hatóságok és szakértők közötti, többek között a vonatkozó joggal és a bevált gyakorlatokkal kapcsolatos információcserét.

(3)   A szakpolitikák értékelésének támogatása során az Ügynökség függetlenül jár el, a tudományos előírásait követve és tényeken alapuló megközelítést alkalmazva.

(1)   Az Ügynökség:

(2)   Az (1) bekezdés a) pontjában említett nemzetközi együttműködési keretnek törekednie kell a harmadik országok arra irányuló erőfeszítéseinek további erősítésére és támogatására, hogy tényeken alapuló, integrált, kiegyensúlyozott és multidiszciplináris módon, az emberi jogi normáknak teljes mértékben megfelelve kezeljék a kábítószerekkel kapcsolatos kérdéseket. Az említett nemzetközi együttműködési keretnek figyelembe kell vennie az Unió vonatkozó szakpolitikai dokumentumait, valamint a kábítószer-jelenség alakulását. A keretnek meg kell határoznia az együttműködés szempontjából prioritást élvező országokat vagy régiókat, valamint az együttműködés legfontosabb eredményeit. Figyelembe kell vennie a tagállamok tapasztalatait és az általuk folytatott tevékenységeket is. Az Ügynökség rendszeresen értékeli és felülvizsgálja a nemzetközi együttműködési keretet.

(3)   Az Ügynökség a Bizottság kérésére, az igazgatótanács jóváhagyásának függvényében átadja szakértelmét és technikai segítséget nyújt harmadik országoknak, különösen a tagjelölt országoknak, az (1) bekezdés a) pontjában említett nemzetközi együttműködési keretével összhangban.

A technikai segítségnyújtás keretében különösen a nemzeti fókuszpontok, a nemzeti adatgyűjtési rendszerek és a nemzeti korai jelzőrendszerek létrehozására vagy megszilárdítására, valamint a megelőzéssel, a kezeléssel, az ellátással, a kockázat- és ártalomcsökkentéssel, a rehabilitációval, a társadalmi reintegrációval és a felépüléssel kapcsolatos bevált gyakorlatok előmozdítására kell összpontosítani, ezt követően pedig elő kell segíteni a 8. cikkben említett korai jelzőrendszerrel és a Reitox hálózattal való strukturális kapcsolatok létrehozását és megerősítését. Az Ügynökség értékelheti a harmadik ország nemzeti szerveit, amennyiben az említett harmadik ország ezt kéri.

(4)   Az Ügynökség az 53. és 54. cikkel összhangban együttműködik nemzetközi szervezetekkel és harmadik országokkal.

(1)   Az Ügynökség segíti a Bizottságot és a tagállamokat a fő kutatási témák azonosításában, valamint a 4. és az 5. cikkben meghatározott általános és különös feladatai megvalósítása szempontjából releváns kutatási és innovációs tevékenységekre vonatkozó uniós keretprogramok kidolgozásában és végrehajtásában. Az Ügynökség a kutatással kapcsolatos tevékenységei során kellő figyelmet fordít az interszekcionalitásra mint horizontális elvre. Amennyiben az Ügynökség segítséget nyújt a Bizottságnak a fő kutatási témák azonosításához, vagy egy uniós keretprogram kidolgozásához és végrehajtásához, az Ügynökség az említett program keretében nem részesülhet finanszírozásban.

(2)   Az Ügynökség a 4. cikkben meghatározott általános feladata és az 5. cikkben meghatározott különös feladatai megvalósítása céljából proaktívan nyomon követi a kutatási és innovációs tevékenységeket és hozzájárul azokhoz, támogatja a tagállamok kapcsolódó tevékenységeit, valamint végrehajtja az e rendelet hatálya alá tartozó témákra vonatkozó kutatási és innovációs tevékenységeit, beleértve az eszközök kifejlesztéséhez felhasználható algoritmusok fejlesztését, betanítását, tesztelését és validálását is. Az Ügynökség az ilyen kutatási és innovációs tevékenységek eredményeit a 49. cikkben meghatározott biztonsági szabályokkal összhangban továbbítja az Európai Parlamentnek, a tagállamoknak és a Bizottságnak.

(3)   Az Ügynökség hozzájárul a kutatási és innovációs ciklus keretében – így például a belső biztonság európai innovációs központjában és a 2021. szeptember 16-i bizottsági határozattal (26) létrehozott Egészségügyi Szükséghelyzet-felkészültségi és -reagálási Hatóságnál – folytatott tevékenységekhez és részt vesz azokban.

(4)   Az Ügynökség próbaprojekteket tervezhet és hajthat végre az e rendelet hatálya alá tartozó kérdésekkel kapcsolatban.

(5)   Az Ügynökség minden szükséges intézkedést megtesz az összeférhetetlenségnek a (4) bekezdésben említett próbaprojektek végrehajtása során történő elkerülése érdekében. Nyilvánosságra hozza a kutatási projektjeire vonatkozó információkat, beleértve a kísérleti projekteket is. Az ilyen információk között szerepeltetni kell az érintett együttműködő partnereket és a projekt költségvetését.

(6)   Az Ügynökség adatbázist hoz létre a kábítószerekkel kapcsolatos kutatási programok tárolása, elemzése és rendelkezésre bocsátása céljából.

(1)   Az Ügynökség igazgatási és irányítási struktúráját a következők alkotják:

(2)   Az Ügynökség igazgatási és irányítási struktúrájának tagjai nem rendelkezhetnek olyan pénzügyi vagy egyéb érdekeltségekkel, amelyek befolyásolhatnák pártatlanságukat. A közérdeket szem előtt tartva járnak el, továbbá tevékenységeiket független, pártatlan és átlátható módon végzik. Érdekeltségeikről évente nyilatkozatot tesznek, amely kérésre hozzáférhetővé tehető.

(1)   Az igazgatótanács a következőkből áll:

(2)   Az igazgatótanács magában foglalja továbbá a következőket:

(3)   Az igazgatótanács minden tagja mellé póttagot kell kinevezni. A póttag képviseli a tagot annak távollétében, és részt vehet az igazgatótanács ülésein.

(4)   Az igazgatótanács tagjait és póttagjait a 4. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott területeken meglévő ismereteikre figyelemmel, a releváns vezetői, igazgatási és költségvetési készségeket figyelembe véve kell kinevezni. Az igazgatótanácsban képviselt valamennyi félnek törekednie kell arra, hogy az igazgatótanács munkája folyamatosságának biztosítása érdekében ne változtassa gyakran a képviselőinek személyét. Valamennyi félnek törekednie kell a nemek kiegyensúlyozott képviseletére az igazgatótanácsban.

(5)   Az igazgatótanács megfigyelőként meghívhatja azon nemzetközi szervezetek képviselőit, amelyekkel az Ügynökség az 53. cikknek megfelelően együttműködik.

(6)   A tagok és a póttagok hivatali ideje négy év. Ez a hivatali idő megújítható.

(1)   Az igazgatótanács feladatai a következők:

(2)   Az igazgatótanács a személyzeti szabályzat 110. cikkével összhangban a személyzeti szabályzat 2. cikkének (1) bekezdésén és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 6. cikkén alapuló határozatot fogad el, amellyel a kinevezésre jogosult hatóság vonatkozó hatásköreit átruházza az ügyvezető igazgatóra, és meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az említett átruházás felfüggeszthető. Az ügyvezető igazgató e hatásköröket továbbruházhatja másra.

Amennyiben rendkívüli körülmények szükségessé teszik, az igazgatótanács határozattal ideiglenesen felfüggesztheti a kinevezésre jogosult hatóság hatásköreinek az ügyvezető igazgatóra történő átruházását és az ügyvezető igazgató általi továbbruházását, és azokat maga gyakorolhatja, vagy valamelyik tagjára vagy a személyzetnek az ügyvezető igazgatótól eltérő tagjára ruházhatja.

(1)   Az igazgatótanács a szavazati joggal rendelkező tagjai közül elnököt és elnökhelyettest választ. Az elnököt és az elnökhelyettest az igazgatótanács szavazati joggal rendelkező tagjainak kétharmados többségével kell megválasztani.

(2)   Az elnökhelyettes hivatalból helyettesíti az elnököt, amennyiben az elnök akadályoztatva van feladatainak ellátásában.

(3)   Az elnök és az elnökhelyettes hivatali ideje négy év. Hivatali idejük egy alkalommal megújítható. Ha azonban igazgatótanácsi tagságuk hivatali idejük alatt bármikor megszűnik, ugyanezen a napon elnöki vagy elnökhelyettesi megbízatásuk is automatikusan megszűnik.

(4)   Az elnök és az elnökhelyettes megválasztásának részletes eljárását az igazgatótanács eljárási szabályzata határozza meg.

(1)   Az igazgatótanács üléseit az elnök hívja össze.

(2)   Az ügyvezető igazgató részt vesz az igazgatótanács tanácskozásain.

(3)   Az igazgatótanács évente legalább egy rendes ülést tart. Ezen túlmenően az igazgatótanács az elnök kezdeményezésére, a Bizottság kérésére vagy tagjai legalább egyharmadának kérésére ül össze.

(4)   Az igazgatótanács az üléseire megfigyelőként meghívhat bármely olyan személyt – többek között civil társadalmi szervezetek képviselőit is –, akinek a véleménye releváns lehet.

(5)   Az igazgatótanács tagjai – az igazgatótanács eljárási szabályzatára is figyelemmel – tanácsadók és szakértők segítségét is igénybe vehetik az üléseken.

(6)   Az igazgatótanács titkárságát az Ügynökség biztosítja.

(1)   A 24. cikk (1) bekezdése c) és d) pontjának, valamint a 25. cikk (1) bekezdésének, a 35. cikk (6) bekezdésének, a 29. cikk (8) bekezdésének és az 53. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül az igazgatótanács a határozatait a szavazati joggal rendelkező tagjainak többségével hozza meg.

(2)   Minden szavazati joggal rendelkező tag egy szavazattal rendelkezik. Valamely szavazati joggal rendelkező tag távollétében az őt helyettesítő póttag jogosult a szavazati jog gyakorlására.

(3)   Az elnök és az elnökhelyettes részt vesz a szavazásban.

(4)   Az ügyvezető igazgató nem vesz részt a szavazásban.

(5)   Az igazgatótanács eljárási szabályzatában részletesebben rendelkezni kell a szavazás szabályairól, így különösen arról, hogy egy tag milyen körülmények fennállása esetén járhat el egy másik tag nevében.

(1)   A felügyelőtestület:

(2)   Szükség esetén sürgősség okán, a felügyelőtestület bizonyos ideiglenes határozatokat meghozhat az igazgatótanács helyett, különösen az igazgatási irányítást érintő kérdésekben, beleértve a kinevezésre jogosult hatóság hatáskörei átruházásának felfüggesztését és a költségvetési ügyeket. Az ilyen ideiglenes határozatok meghozatalára vonatkozó feltételeket az igazgatótanács eljárási szabályzatában kell meghatározni.

(3)   A felügyelőtestület az igazgatótanács elnökéből és elnökhelyetteséből, az igazgatótanács által a szavazati joggal rendelkező tagjai közül kinevezett két másik tagból, valamint a Bizottságnak az igazgatótanácsba delegált két képviselőjéből áll.

Az igazgatótanács elnöke egyben a felügyelőtestület elnöke is.

Az ügyvezető igazgató megfigyelőként részt vesz a felügyelőtestület ülésein. A felügyelőtestület az üléseire más megfigyelőket is meghívhat.

(4)   A felügyelőtestület tagjainak hivatali ideje négy év. Hivatali idejük egy alkalommal megújítható. Ha azonban igazgatótanácsi tagságuk hivatali idejük alatt bármikor megszűnik, ugyanezen a napon hivatali idejük a felügyelőtestületben is automatikusan lejár.

(5)   A felügyelőtestület évente legalább két rendes ülést tart. Ezenkívül az elnökének kezdeményezésére vagy a tagjainak kérésére is összeül.

(6)   A felügyelőtestület a tagjai közötti konszenzussal hozza meg határozatait. Ha a felügyelőtestület nincs abban a helyzetben, hogy konszenzussal határozatot hozzon, az ügyet az igazgatótanács elé kell utalni.

(7)   A felügyelőtestület eljárási szabályzatát az igazgatótanács állapítja meg.

(1)   Az ügyvezető igazgató az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének a) pontja értelmében az Ügynökség ideiglenes alkalmazottjaként látja el feladatait.

(2)   Az ügyvezető igazgatót az igazgatótanács nevezi ki a Bizottság által javasolt, legalább három jelöltet tartalmazó listáról, nyílt és átlátható kiválasztási eljárás alapján. A kiválasztási eljárás részeként pályázati felhívást kell közzétenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában és más megfelelő médiumokon keresztül. A Bizottság konzultál az igazgatótanáccsal a pályázati felhívás tervezetéről. A Bizottság megfigyelőként az igazgatótanács egy képviselőjét is bevonhatja a kiválasztási eljárásba.

Mielőtt az igazgatótanács kinevezi tisztségébe az ügyvezető igazgatót, a Bizottság által javasolt, előválogatott jelölteket késedelem nélkül fel lehet kérni arra, hogy az Európai Parlament illetékes bizottsága vagy bizottságai előtt nyilatkozatot tegyenek, és válaszoljanak a bizottsági tagok kérdéseire. A nyilatkozat és a válaszok meghallgatását követően az Európai Parlament véleményt fogadhat el, amelyben kifejti nézeteit, és amelyet benyújthat az igazgatótanácshoz.

(3)   Az ügyvezető igazgató szerződésének megkötése céljából az Ügynökséget az igazgatótanács elnöke képviseli.

(4)   Az ügyvezető igazgató hivatali ideje öt év. Ezen időszak lejárta előtt a Bizottság értékelést készít, amelyben figyelembe veszi az ügyvezető igazgató teljesítményének értékelését – az igazgatótanácstól előzetesen kapott információkra is kiterjedően –, valamint az Ügynökség előtt álló jövőbeli feladatokat és kihívásokat.

(5)   Az igazgatótanács a Bizottságnak a (4) bekezdésben említett értékelést figyelembe vevő javaslata alapján az ügyvezető igazgató hivatali idejét egyszer, legfeljebb öt éves időtartamra meghosszabbíthatja.

Ha az igazgatótanács meg kívánja hosszabbítani az ügyvezető igazgató hivatali idejét, erről tájékoztatja az Európai Parlamentet. Mielőtt az igazgatótanács határozatot hoz az ügyvezető igazgató hivatali idejének meghosszabbításáról, az ügyvezető igazgatót fel lehet kérni arra, hogy késedelem nélkül tegyen nyilatkozatot az Európai Parlament illetékes bizottsága vagy bizottságai előtt, és válaszoljon a bizottsági tagok kérdéseire.

(6)   Az az ügyvezető igazgató, akinek hivatali idejét meghosszabbították, megbízatása teljes időtartamának lejártával nem vehet részt az ugyanezen tisztség betöltésére vonatkozó másik kiválasztási eljárásban.

(7)   Az ügyvezető igazgató kizárólag az igazgatótanács által a Bizottság javaslata alapján hozott határozattal menthető fel tisztségéből. Az Európai Parlamentet és a Tanácsot – az alkalmazandó titoktartási követelményeknek megfelelő módon – tájékoztatni kell az ilyen határozat indokairól.

(8)   Az igazgatótanács az ügyvezető igazgató kinevezéséről, hivatali idejének meghosszabbításáról vagy tisztségéből való felmentéséről a szavazati joggal rendelkező tagjainak kétharmados többségével határoz.

(1)   Az ügyvezető igazgató felelős az Ügynökség irányításáért. Az ügyvezető igazgató az igazgatótanácsnak tartozik felelősséggel.

(2)   A Bizottság, az igazgatótanács és a felügyelőtestület hatásköreinek sérelme nélkül az ügyvezető igazgató a feladatainak ellátása során függetlenül jár el, és sem kormánytól, sem más szervtől nem kérhet vagy fogadhat el utasításokat.

(3)   Az ügyvezető igazgató felkérésre jelentést tesz az Európai Parlamentnek feladatai ellátásáról. A Tanács felkérheti az ügyvezető igazgatót, hogy számoljon be feladatai ellátásáról.

(4)   Az Ügynökség törvényes képviselője az ügyvezető igazgató.

(5)   Az ügyvezető igazgató felelős az Ügynökség 5. cikkben meghatározott különös feladatainak végrehajtásáért. Az ügyvezető igazgató feladatai különösen:

(6)   Az ügyvezető igazgató úgy határozhat, hogy egy vagy több összekötő tisztviselőt rendel ki az uniós intézményekhez és az érintett uniós szervekhez, hivatalokhoz és ügynökségekhez az Ügynökség feladatainak hatékony és eredményes végrehajtása céljából. Az ügyvezető igazgatónak ehhez meg kell szereznie a Bizottság és az igazgatótanács előzetes hozzájárulását. Az összekötő tisztviselők kirendelésére vonatkozó határozatban oly módon kell megállapítani az összekötő tisztviselők által ellátandó tevékenységek körét, amely elkerüli a szükségtelen költségeket és az Ügynökség igazgatási feladatköreivel való indokolatlan átfedéseket.

(7)   Az Európai Parlament vagy a Tanács felkérésére az ügyvezető igazgató indokolatlan késedelem nélkül részt vesz az Európai Parlament vagy adott esetben a Tanács által az Ügynökség megbízatásához kapcsolódó bármely témában szervezett ülésen.

(1)   A tudományos bizottság legalább hét, de legfeljebb tizenöt tudósból áll, akiket az Európai Unió Hivatalos Lapjában és más megfelelő médiumokon keresztül közzétett pályázati felhívást követően az igazgatótanács nevez ki tudományos kiválóságuk, valamint függetlenségük figyelembevételével. Az Ügynökség tájékoztatja az Európai Parlament illetékes bizottságát vagy bizottságait a tudományos bizottságba történő kinevezésekről és a tudományos bizottság munkájáról. A tudományos bizottság tagjai kiválasztási eljárásának biztosítania kell, hogy a tudományos bizottság tagjainak szakterületei lefedjék az Ügynökség célkitűzései szempontjából leglényegesebb területeket. A tudományos bizottság tagjainak kinevezésében részt vevő feleknek törekedniük kell arra, hogy a tudományos bizottságban megvalósuljon a nemek kiegyensúlyozott képviselete.

(2)   A tudományos bizottság tagjait személyes minőségükben kell kinevezni négyéves időtartamra, amely egy alkalommal megújítható.

(3)   A tudományos bizottság tagjai függetlenek és a közérdeknek megfelelően járnak el. Sem kormánytól, sem más szervtől nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasításokat.

(4)   Ha egy tag már nem felel meg a függetlenség kritériumainak, erről tájékoztatnia kell az igazgatótanácsot. Az igazgatótanács tagjai legalább egyharmadának vagy a Bizottságnak a javaslatára szintén megállapíthatja, hogy valamely tag részről a függetlenség nem áll fenn, és visszavonhatja az érintett személy kinevezését. Az igazgatótanács az említett tag hivatali idejének fennmaradó részére a tagok kinevezésére vonatkozó rendes eljárással összhangban új tagot nevez ki.

(5)   A tudományos bizottság véleményt nyilvánít az e rendeletben meghatározott esetekben, vagy az Ügynökség tevékenységeivel kapcsolatos bármely olyan tudományos kérdésben, amelyet az igazgatótanács vagy az ügyvezető igazgató a tudományos bizottság elé terjeszt. A tudományos bizottság véleményét közzé kell tenni az Ügynökség honlapján.

(6)   Ha az ügyvezető igazgató a tudományos bizottság elnökének tanácsára szükségesnek ítéli, az új pszichoaktív anyagok vagy az új pszichoaktív anyagok egy csoportja jelentette kockázatok értékelése céljából a tudományos bizottság kibővíthető az új pszichoaktív anyag vagy az új pszichoaktív anyagok egy csoportja jelentette kockázatok kiegyensúlyozott értékelésének biztosítása szempontjából releváns tudományos területeket képviselő szakértőkkel. Ezeket a szakértőket az ügyvezető igazgató szakértői listáról nevezi ki. A szakértői listát az igazgatótanács négyévente jóváhagyja.

(7)   A tudományos bizottság saját megbízatásának időtartamára elnököt és elnökhelyettest választ. Az elnök megfigyelőként részt vehet az igazgatótanács ülésein.

(8)   A tudományos bizottság évente legalább egy alkalommal ülésezik.

(9)   Az Ügynökség a tudományos bizottság tagjainak listáját a honlapján közzéteszi, és azt rendszeresen frissíti.

(1)   A tagállamok a Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Információs Hálózatán (a továbbiakban: a Reitox hálózat) keresztül hozzájárulnak az Ügynökség azon feladatának ellátásához, amelynek keretében koherens és egységesített információkat gyűjt és jelent az Unió egészéből a kábítószer-jelenséggel kapcsolatos helyzetre vonatkozóan. A Reitox hálózat a 33. cikkel összhangban kijelölt nemzeti fókuszpontokból és a Bizottság fókuszpontjából áll.

(2)   A Reitox hálózat a tagjai közül szóvivőt és legalább egy, legfeljebb három szóvivőhelyettest választ. A szóvivő képviseli a Reitox hálózatot az Ügynökség felé, és lehetővé kell tenni számára, hogy megfigyelőként részt vegyen az igazgatótanács ülésein.

(3)   A Reitox hálózat évente legalább egy rendes ülést tart. Az üléseket az Ügynökség hívja össze és vezeti le. A Reitox hálózat ezenkívül a szóvivőjének kezdeményezésére vagy tagjai egyharmadának kérésére is összeül.

(1)   Minden részt vevő országnak megfelelő nemzeti jogi vagy közigazgatási intézkedések útján ki kell jelölnie egy egyedüli nemzeti fókuszpontot, amelyet állandó jelleggel és egyértelmű megbízatással hoznak létre. A nemzeti fókuszpont kijelöléséről és a nemzeti fókuszpont vezetőjének kinevezéséről, valamint e kinevezések bármely változásáról az igazgatótanács nemzeti tagján keresztül tájékoztatni kell az Ügynökséget.

(2)   A felelős nemzeti hatóságnak biztosítania kell, hogy a nemzeti fókuszpontot megbízzák a 34. cikk (2) bekezdésében meghatározott feladatokkal. A nemzeti fókuszpontot a Reitox hálózatban a nemzeti fókuszpont vezetője vagy egy helyettes képviseli.

(3)   A nemzeti fókuszpontnak tudományosan függetlennek kell lennie, és biztosítania kell adatainak minőségét.

(4)   A nemzeti fókuszpontnak előre kell terveznie a tevékenységeit, és rendelkeznie kell a nemzeti költségvetések útján allokált és az Ügynökség által az e cikk (5) bekezdésével összhangban társfinanszírozott megfelelő költségvetési és emberi erőforrásokkal a 34. cikk (2) bekezdésében meghatározott megbízatásának teljesítéséhez és feladatainak ellátásához, valamint elegendő felszereléssel és berendezéssel a napi tevékenységeinek támogatásához.

(5)   Minden egyes tagállam nemzeti fókuszpontjának az alapköltségeihez nyújtott társfinanszírozásban kell részesülnie az Ügynökség által nyújtott, vissza nem térítendő támogatáson keresztül, feltéve, hogy megfelel az (1)–(4) bekezdésben meghatározott feltételeknek. Ahhoz, hogy az említett társfinanszírozást megkapja, a nemzeti fókuszpontnak évente támogatási megállapodást kell aláírnia az Ügynökséggel. A társfinanszírozás szintjére az ügyvezető igazgató tesz javaslatot, az igazgatótanács hagyja jóvá, és azt rendszeresen felül kell vizsgálni. Az Ügynökség ad hoc alapon további finanszírozást nyújthat a nemzeti fókuszpontnak konkrét projektekben való részvételhez és azok végrehajtásához.

(6)   Az Ügynökség a 35. cikkel összhangban értékeli a nemzeti fókuszpontokat.

(1)   A nemzeti fókuszpontok együttműködési felületet képeznek a részt vevő országok és az Ügynökség számára, és támogatják a közöttük zajló interakciókat.

(2)   A nemzeti fókuszpontok – annak érdekében, hogy támogassák az Ügynökséget a 4. cikkben és az 5. cikkben meghatározott általános és különös feladatainak teljesítésében, hozzájárulva ezáltal a koordinált uniós fellépéshez – a következő feladatokat végzik:

(3)   Kapacitásuknak megfelelően a nemzeti fókuszpontoknak emellett nyomon kell követniük, elemezniük és értelmezniük kell a 4. cikk hatálya alá tartozó területekre vonatkozó releváns információkat. A nemzeti fókuszpontok az említett információkat, valamint az alkalmazott szakpolitikákra és megoldásokra vonatkozó információkat az Ügynökség rendelkezésére bocsátják.

(4)   A nemzeti fókuszpontoknak ki kell alakítaniuk és fenn kell tartaniuk a szükséges együttműködést az érintett nemzeti és regionális hatóságokkal, szervekkel, hivatalokkal és szervezetekkel azon információk összegyűjtése érdekében, amelyekre szükségük van a (2) bekezdés szerinti feladataik végrehajtásához.

(5)   Az e cikk szerinti adatgyűjtés során a nemzeti fókuszpontoknak lehetőség szerint biztosítaniuk kell az összegyűjtött adatok biológiai nemek vagy társadalmi nemek szerinti bontását. A nemzeti fókuszpontoknak az adatok e cikk szerinti gyűjtése és bemutatása során figyelembe kell venniük a drogpolitika nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő szempontjait. A nemzeti fókuszpontok nem továbbíthatnak olyan adatokat, amelyek lehetővé tennék egyéneknek, illetve egyének kis csoportjainak az azonosítását. Tartózkodniuk kell a konkrét egyénekre vonatkozó információk továbbításától.

(1)   Az Ügynökség értékeli, hogy az egyes nemzeti fókuszpontok – a 34. cikk (2) bekezdésében meghatározott feladataik elvégzésével – hozzájárulnak-e az Ügynökség feladatainak teljesítéséhez. Az ilyen értékelés nem vonatkozhat a nemzeti fókuszpontnak otthont adó szerv egyéb feladataira, vagy arra az általános struktúrára, amelybe a nemzeti fókuszpont beágyazódik.

(2)   Az (1) bekezdésben említett értékelésnek a nemzeti fókuszpont által szolgáltatandó releváns információkon kell alapulnia. Az Ügynökség szükség esetén látogatást tehet a nemzeti fókuszpontnál.

(3)   Az Ügynökség az általa az (1) bekezdés alapján elvégzett minden értékelést benyújt az érintett nemzeti fókuszpontnak és illetékes nemzeti hatóságnak. Az értékelések ajánlásokat tartalmazhatnak a 34. cikk (2) bekezdésében meghatározott feladatok elvégzésére vonatkozóan, megállapíthatják az ajánlások végrehajtásának ütemtervét, valamint tartalmazhatnak egy, a nemzeti fókuszpont kapacitásépítésére irányuló, az Ügynökség által nyújtott támogatásra vonatkozó felajánlást is.

(4)   Amennyiben a (3) bekezdés alapján ajánlásokat adtak ki – a végrehajtásukra vonatkozó ütemtervvel együtt –, az érintett nemzeti fókuszpontnak tájékoztatnia kell az Ügynökséget arról, hogy elfogadta az ajánlásokat, vagy ha nem ért egyet, indokolással ellátott írásbeli véleményt kell benyújtania az Ügynökségnek.

(5)   Az Ügynökség az (1) bekezdés alapján elvégzett értékelések eredményéről tájékoztatja az igazgatótanácsot annak az értékelés Ügynökség általi elvégzését követő első ülésén. Az Ügynökség és a nemzeti fókuszpont közötti, az e cikk (4) bekezdésében említett nézeteltérés esetén, az Ügynökség az értékelést, az ajánlásokat és a végrehajtásukra vonatkozó ütemtervet az igazgatótanács elé terjeszti annak következő ülésén a 23. cikkel összhangban szavazati joggal rendelkező tagjainak többségével történő jóváhagyásra. Az érintett tagállam képviselője nem vehet részt az említett szavazásban.

(6)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett értékelésben meghatározott időpontig a nemzeti fókuszpont nem végzi el a 34. cikk (2) bekezdésében meghatározott feladatokat, az igazgatótanács az értékelésben meghatározott időpontot követő első ülésén, a 23. cikkel összhangban a szavazati joggal rendelkező tagok kétharmados többségével határoz arról, hogy biztosítsanak-e társfinanszírozást azt megelőzően, hogy a nemzeti fókuszpont elvégzi a 34. cikk (2) bekezdésében meghatározott feladatokat. Az érintett tagállam képviselője nem vehet részt az említett szavazásban.

(7)   Az egyes nemzeti fókuszpontok (1) bekezdés szerinti első értékelését az Ügynökségnek 2026. július 3-ig kell elvégeznie. Ezt követően az Ügynökség a nemzeti fókuszpontokat – szükség szerint – rendszeres időközönként értékeli.

(1)   Az igazgatótanács – az ügyvezető igazgató által előterjesztett tervezet alapján, a tudományos bizottsággal folytatott konzultációt követően, figyelembe véve a Bizottság véleményét, valamint a többéves programozással kapcsolatban az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően – minden év december 15-ig elfogadja az egységes programozási dokumentum tervezetét, amely tartalmazza a többéves és az éves programozást, valamint az (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (30) 32. cikkében felsorolt valamennyi dokumentumot. Amennyiben az igazgatótanács úgy dönt, hogy nem követi a Bizottság véleményének egyes elemeit, vagy az Európai Parlamenttel, illetve a tudományos bizottsággal folytatott konzultáció nyomán felmerülő egyes elemeket, ezt megindokolja. Az igazgatótanács az egységes programozási dokumentumot a következő év január 31-ig megküldi az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az egységes programozási dokumentum az Unió általános költségvetésének végleges elfogadását követően válik véglegessé, és szükség esetén annak megfelelően ki kell igazítani.

(2)   Az éves munkaprogramnak tartalmaznia kell a célkitűzések részletes leírását és a várt eredményeket, ideértve a teljesítménymutatókat is. A tevékenységalapú költségvetés-tervezés és irányítás elveivel összhangban tartalmaznia kell továbbá a finanszírozandó fellépések leírását, valamint fel kell tüntetnie az egyes fellépésekhez elkülönített pénzügyi és emberi erőforrásokat is. Az éves munkaprogramnak összhangban kell állnia a (4) bekezdésben említett többéves munkaprogrammal. Egyértelműen jelezni kell benne, hogy az előző pénzügyi évhez képest az Ügynökség mely feladata új, illetve változott vagy szűnt meg.

A többéves vagy éves programozásnak tartalmaznia kell a 20. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett nemzetközi együttműködési keret végrehajtására és az e kerethez kapcsolódó intézkedésekre vonatkozó információkat. Tartalmaznia kell továbbá az Ügynökségnek a 21. cikkben említett tervezett kutatási és innovációs tevékenységeit is.

(3)   Amennyiben az Ügynökséget új feladattal bízzák meg, az igazgatótanácsnak módosítania kell az elfogadott éves munkaprogramot.

Az éves munkaprogram bármely érdemi módosítását az eredeti éves munkaprogram elfogadására vonatkozóval megegyező eljárással kell elfogadni. Az igazgatótanács az éves munkaprogram nem érdemi módosítására vonatkozó hatáskörét átruházhatja az ügyvezető igazgatóra.

(4)   A többéves munkaprogramnak tartalmaznia kell az átfogó stratégiai programozást, ideértve a célkitűzéseket, a várt eredményeket és a teljesítménymutatókat is. Meg kell határoznia továbbá az erőforrás-programozást, ideértve a többéves költségvetést és a személyzetet is.

Az erőforrás-programozást évente aktualizálni kell. A stratégiai programozást adott esetben – és különösen az 51. cikkben említett értékelés eredményének figyelembevétele céljából – naprakésszé kell tenni.

(5)   A többéves és az éves munkaprogramokat az (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló rendelet 32. cikkének megfelelően kell elkészíteni.

(1)   A naptári évvel megegyező minden pénzügyi évre el kell készíteni az Ügynökség összes tervezett bevételét és kiadását, és azt fel kell tüntetni az Ügynökség költségvetésében.

(2)   Az Ügynökség költségvetésében szereplő bevételeknek és kiadásoknak egyensúlyban kell állniuk.

(3)   Az Ügynökség bevételei közé az egyéb források sérelme nélkül a következők tartoznak:

(4)   A (3) bekezdés b)–e) pontjában említett bevételek összegét és eredetét bele kell foglalni az Ügynökség éves beszámolójába, és egyértelműen részletezni kell a 41. cikk (3) bekezdésében említett, az Ügynökség költségvetési és pénzgazdálkodásáról szóló éves jelentésben.

(5)   Az Ügynökség kiadásai magukban foglalják a személyzet javadalmazását, az igazgatási és infrastrukturális kiadásokat és a működési költségeket. A működési költségek magukban foglalhatják a nemzeti fókuszpontok 33. cikk (5) bekezdésében említett támogatására fordított kiadásokat.

(1)   Az Ügynökség kérésre a következő kiegészítő szolgáltatásokat nyújthatja:

(2)   Az igazgatótanács – az ügyvezető igazgató javaslata alapján és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően – átlátható módon meghatározza a díjak kiszámítási módszerét és a megfizetésük módját.

(3)   A díjaknak a költséghatékony módon nyújtott szolgáltatás költségeivel arányosaknak, és a költségek fedezéséhez elegendőnek kell lenniük. A díjakat úgy kell megállapítani, hogy azok megkülönböztetésmentesek legyenek, és ne rójanak indokolatlan pénzügyi vagy adminisztratív terhet az érdekelt felekre.

(4)   A díjakat olyan szinten kell megállapítani, hogy elkerülhető legyen a hiány vagy jelentős többlet felhalmozódása az Ügynökség költségvetésében. Amennyiben a díjak által fedezett szolgáltatások nyújtásából eredően a költségvetés jelentős pozitív egyenlege ismétlődővé válik, vagy amennyiben a díjak által fedezett szolgáltatások nyújtása jelentős negatív egyenleget eredményez, az igazgatótanács – a (2) bekezdésben meghatározott eljárással összhangban – felülvizsgálja a díjak kiszámítási módszerét.

(5)   Adott esetben az Ügynökség a beszámoló benyújtására vonatkozó, a 41. cikkben meghatározott eljárás részeként jelentést csatol a felszámított díjakról és azoknak az Ügynökség költségvetésére gyakorolt hatásáról.

(1)   Az ügyvezető igazgató évente elkészíti az Ügynökség következő pénzügyi évre tervezett bevételeire és kiadásaira vonatkozó kimutatás tervezetét, ideértve a létszámtervet is, és azt megküldi az igazgatótanácsnak.

(2)   Az igazgatótanács az (1) bekezdésben említett tervezet alapján elfogadja az Ügynökség következő pénzügyi évre tervezett bevételeire és kiadásaira vonatkozó kimutatás előzetes tervezetét.

(3)   Az Ügynökség tervezett bevételeire és kiadásaira vonatkozó kimutatás előzetes tervezetét minden év január 31-ig meg kell küldeni a Bizottságnak. Az igazgatótanács március 31-ig megküldi a Bizottságnak a kimutatástervezet végleges változatát.

(4)   A Bizottság az Ügynökség tervezett bevételeire és kiadásaira vonatkozó kimutatást az Unió általános költségvetési tervezetével együtt megküldi a költségvetési hatóságnak.

(5)   Az Ügynökség tervezett bevételeire és kiadásaira vonatkozó kimutatás alapján a Bizottság a létszámtervhez általa szükségesnek tartott becsült összegeket, valamint az általános költségvetést terhelő támogatás összegét bevezeti az Unió általános költségvetésének tervezetébe, amelyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 313. és 314. cikkének megfelelően a költségvetési hatóság elé terjeszt.

(6)   A költségvetési hatóság engedélyezi az Ügynökségnek nyújtandó hozzájárulásra vonatkozó előirányzatokat.

(7)   A költségvetési hatóság fogadja el az Ügynökség létszámtervét.

(8)   Az Ügynökség költségvetését az igazgatótanács fogadja el a szavazati joggal rendelkező tagok kétharmados többségével. A költségvetés az Unió általános költségvetésének végleges elfogadását követően válik véglegessé. Szükség esetén a költségvetést ennek megfelelően ki kell igazítani.

(9)   Az Ügynökség költségvetésére várhatóan jelentős kihatással járó építési projektek esetében az (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló rendelet alkalmazandó.

(1)   Az Ügynökség költségvetését az ügyvezető igazgató hajtja végre.

(2)   Az ügyvezető igazgató minden évben megküldi a költségvetési hatóságnak az 51. cikkben meghatározott értékelési eljárások szempontjából releváns valamennyi információt.

(1)   A következő pénzügyi év március 1-jéig az Ügynökség számvitelért felelős tisztviselője megküldi az előzetes beszámolót a Bizottság számvitelért felelős tisztviselőjének és a Számvevőszéknek.

(2)   A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője a következő pénzügyi év március 31-ig megküldi a Számvevőszéknek az Ügynökség előzetes beszámolójának a Bizottság beszámolójával összevont változatát.

(3)   Az Ügynökség a következő pénzügyi év március 31-ig megküldi a költségvetési és pénzgazdálkodásról szóló jelentést az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek.

(4)   Az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (31) 246. cikkével összhangban az Ügynökség előzetes beszámolójára tett számvevőszéki észrevételek kézhezvételét követően az ügyvezető igazgató saját felelősségi körében elkészíti az Ügynökség végleges beszámolóját, és azt véleményezésre benyújtja az igazgatótanácsnak.

(5)   Az ügyvezető igazgató szeptember 30-ig válaszol a Számvevőszék által tett észrevételekre. Az ügyvezető igazgató ezt a választ az igazgatótanácsnak is megküldi.

(6)   Az igazgatótanács véleményt nyilvánít az Ügynökség végleges beszámolójáról.

(7)   A számvitelért felelős tisztviselő a végleges beszámolót az igazgatótanács véleményével együtt minden pénzügyi évet követően július 1-jéig megküldi az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek.

(8)   A végleges beszámolót a következő év november 15-ig közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(9)   A (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 261. cikke (3) bekezdésének megfelelően az ügyvezető igazgató az Európai Parlament kérésére megküld az Európai Parlament részére minden olyan információt, amely az adott pénzügyi évre vonatkozó mentesítési eljárás zavartalan lebonyolításához szükséges.

(10)   Az Európai Parlament – a Tanács minősített többséggel elfogadott ajánlása alapján eljárva – az n + 2. év május 15-e előtt mentesíti az ügyvezető igazgatót az n. évi költségvetés végrehajtására vonatkozó felelőssége alól.

(1)   Az Ügynökség személyzetére a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, valamint az uniós intézmények közötti megállapodással a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek végrehajtása céljából elfogadott szabályok alkalmazandók.

(2)   Amennyiben az 54. cikkben említett megállapodások megkötését követően harmadik országokból származó személyzet alkalmazására kerül sor, az Ügynökségnek meg kell felelnie a személyzeti szabályzatnak és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeknek.

(1)   Az Ügynökség igénybe vehet kirendelt nemzeti szakértőket és nem az Ügynökség alkalmazásában álló egyéb alkalmazottakat is. A személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek nem alkalmazandók a kirendelt nemzeti szakértőkre vagy a nem az Ügynökség alkalmazásában álló egyéb alkalmazottakra.

(2)   Az igazgatótanácsnak határozatot kell elfogadnia a nemzeti szakértők Ügynökséghez történő kirendelésére vonatkozó szabályokról.

(1)   Az Ügynökség birtokában lévő dokumentumokra alkalmazni kell az 1049/2001/EK rendeletet.

(2)   A személyes adatok Ügynökség általi kezelésére alkalmazni kell az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (33).

(3)   Az igazgatótanácsnak a 2024. július 2. utáni első ülésétől számított hat hónapon belül intézkedéseket kell megállapítania az (EU) 2018/1725 rendeletnek az Ügynökség általi alkalmazására vonatkozóan, beleértve az Ügynökség adatvédelmi tisztviselőjének kinevezésére vonatkozó intézkedéseket is. Ezeket az intézkedéseket az európai adatvédelmi biztossal folytatott konzultációt követően kell megállapítani.

(1)   A csalás, a korrupció és egyéb jogellenes tevékenységek elleni küzdelem érdekében az Ügynökségre alkalmazni kell a 883/2013/EU, Euratom rendeletet.

(2)   Az Ügynökség 2023. október 1-ig csatlakozik az OLAF belső vizsgálatairól szóló, 1999. május 25-i intézményközi megállapodáshoz, és az említett megállapodás mellékletében található minta felhasználásával elfogadja az Ügynökség valamennyi alkalmazottjára vonatkozó megfelelő rendelkezéseket.

(3)   A Számvevőszék jogosult dokumentumok és helyszíni ellenőrzések alapján ellenőrzést végezni valamennyi, vissza nem térítendő támogatásban részesülő kedvezményezettnél, vállalkozónál és alvállalkozónál, akik az Ügynökségtől uniós forrásokban részesültek.

(4)   Az OLAF és az Európai Ügyészség a megbízatásuk keretén belül, a 883/2013/EU, Euratom rendeletben, valamint a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben (34) meghatározott rendelkezésekkel és eljárásokkal összhangban vizsgálatokat – az OLAF esetében a helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat is ideértve – végezhet annak megállapítása céljából, hogy valamely, az Ügynökség által finanszírozott vissza nem térítendő támogatással vagy szerződéssel kapcsolatban történt-e csalás, korrupció vagy bármely más jogellenes tevékenység, amely sérti az Unió pénzügyi érdekeit.

(5)   Az e cikk (1)–(4) bekezdésének sérelme nélkül, az Ügynökség által harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött, az 53. és 54. cikkben említett munkamegállapodásoknak és megállapodásoknak, az általa kötött szerződéseknek és támogatási megállapodásoknak, valamint az általa hozott támogatási határozatoknak tartalmazniuk kell olyan rendelkezéseket, amelyek kifejezetten felhatalmazzák a Számvevőszéket és az OLAF-ot arra, hogy saját hatáskörükkel összhangban az e cikk (3) és (4) bekezdésében említett ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezzenek.

(1)   Az Ügynökség a Bizottságnak az (EU, Euratom) 2015/443 és az (EU, Euratom) 2015/444 határozatban meghatározott, az EU-minősített adatok és a nem minősített érzékeny adatok védelmére vonatkozó biztonsági szabályaival egyenértékű biztonsági szabályokat fogad el. Az Ügynökség biztonsági szabályainak többek között az ilyen adatok megosztására, kezelésére és tárolására vonatkozó rendelkezéseket kell magukban foglalniuk.

(2)   Az Ügynökség kizárólag igazgatási megállapodások keretén belül oszthat meg minősített adatokat harmadik országok érintett hatóságaival vagy nemzetközi szervezetekkel, illetve EU-minősített adatokat más uniós szervekkel, hivatalokkal vagy ügynökségekkel. Az igazgatási megállapodások az igazgatótanácsnak a Bizottsággal folytatott konzultációt követően adott engedélyéhez vannak kötve. Igazgatási megállapodás hiányában az EU-minősített adatoknak a más uniós szerv, hivatal vagy ügynökség részére történő, kivételes ad hoc átadásáról az ügyvezető igazgató határoz a Bizottsággal folytatott konzultációt követően.

(1)   Az Ügynökség szerződéses felelősségére az adott szerződésre alkalmazandó jog az irányadó.

(2)   Az Ügynökség által megkötött szerződésekben a választott bírósági eljárást illetően úgy kell rendelkezni, hogy a felmerülő jogvitákban az Európai Unió Bírósága rendelkezik joghatósággal az ítélethozatalra.

(3)   Amennyiben szerződésen kívüli felelősség esete merül fel, az Ügynökség a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti a szervezeti egységei vagy alkalmazottai által a feladataik teljesítése során okozott károkat.

(4)   A (3) bekezdésben említett károk megtérítésével kapcsolatos jogvitákban az Európai Unió Bírósága rendelkezik hatáskörrel.

(5)   Az Ügynökség alkalmazottainak az Ügynökséggel szembeni személyes felelősségére a személyzeti szabályzat és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek irányadók.

(1)   A Bizottság 2029. július 3-ig, majd azt követően ötévente a Bizottság iránymutatásaival összhangban értékeli az Ügynökség teljesítményét annak célkitűzései, megbízatása, feladatai és elhelyezkedése tekintetében. Az ilyen értékelésben ki kell térni különösen arra, hogy szükség van-e az Ügynökség megbízatásának esetleges módosítására, és arra, hogy egy ilyen módosítás milyen pénzügyi következményekkel járna. Első értékelésében a Bizottságnak különös figyelmet kell fordítania az Ügynökség megbízatását és feladatait érintő, e rendelet által bevezetett változásokra.

(2)   A Bizottságnak minden második értékelés alkalmával értékelnie kell az Ügynökség által elért eredményeket az Ügynökség célkitűzései, megbízatása és feladatai tekintetében, arra is kiterjedően, hogy e célkitűzések, a megbízatás és a feladatok tekintetében továbbra is indokolt-e az Ügynökség tevékenységének folytatása.

(3)   A Bizottság az e cikk szerinti értékelések megállapításairól jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az igazgatótanácsnak. Az értékelések megállapításait közzé kell tenni.

(1)   Az Ügynökség aktívan törekszik az e rendelet hatálya alá tartozó kérdésekben illetékes nemzetközi szervezetekkel és más, különösen uniós, kormányzati és nem kormányzati szervekkel, valamint szakmai szervekkel való együttműködésre az ilyen szervekkel kötött munkamegállapodások keretében, az EUMSZ-szel és az ilyen szervek hatáskörére vonatkozó rendelkezésekkel összhangban. Az ilyen a munkamegállapodások nem terjedhetnek ki minősített adatok cseréjére.

(2)   Az (1) bekezdésben említett munkamegállapodásokat a Bizottság előzetes jóváhagyását követően az igazgatótanács fogadja el az ügyvezető igazgató által benyújtott tervezet alapján. Az igazgatótanács a szavazati joggal rendelkező tagok háromnegyedes többségével fogadja el az ilyen munkamegállapodásokat, amennyiben a Bizottság nem ért egyet azokkal.

(3)   A létező munkamegállapodások olyan korlátozott hatályú módosításait vagy változtatásait, amelyek nem változtatják meg a munkamegállapodások általános hatályát és célját, illetve az egyéb szakmai szervekkel kötött technikai munkamegállapodásokat a Bizottság tájékoztatását követően az igazgatótanács fogadja el az ügyvezető igazgató által benyújtott tervezet alapján.

(4)   Az Ügynökség a honlapján közzéteszi az e cikk alapján megkötött munkamegállapodásokat.

(1)   Az Ügynökség nyitott arra, hogy a munkájában részt vegyenek olyan harmadik országok, amelyek ebből a célból megállapodást kötöttek az Unióval.

(2)   Az (1) bekezdésben említett megállapodások vonatkozó rendelkezései alapján olyan részletes szabályokat kell kialakítani, amelyek meghatározzák különösen az érintett harmadik országoknak az Ügynökség munkájában való részvétele jellegét, mértékét és módját, ideértve az Ügynökség által indított kezdeményezésekben való részvételre, a pénzügyi hozzájárulásra és a személyi állományra vonatkozó rendelkezéseket is.

A személyzeti kérdéseket illetően az első albekezdésben említett részletes szabályoknak meg kell felelniük a személyzeti szabályzatnak.

(1)   Az Ügynökség – konzultáció, információcsere és az ismeretek összegyűjtése céljából – együttműködést tart fenn az e rendelet hatálya alá tartozó területeken nemzeti, uniós vagy nemzetközi szinten tevékenykedő érintett civil társadalmi szervezetekkel, azáltal, hogy az említett civil társadalmi szervezeteket bevonja a munkájába. E célból az Ügynökség kijelöl egy, az ügyvezető igazgató felügyelete alatt álló egyedüli kapcsolattartó pontot, hogy biztosítsa a civil társadalmi szervezeteknek az Ügynökség tevékenységeiről való rendszeres tájékoztatását, többek között egy erre a célra kialakított weboldal létrehozása vagy más releváns eszközök révén. Az Ügynökség lehetővé teszi, hogy a civil társadalmi szervezetek a tevékenységei szempontjából releváns adatokat és információkat nyújtsanak be.

(2)   Az Ügynökség konkrét kérdések vizsgálata során adott esetben célzott eszmecserét folytat az érintett témában releváns szakértelemmel és tapasztalatokkal rendelkező civil társadalmi szervezetekkel.

(3)   Az (1) és a (2) bekezdésben említett civil társadalmi szervezeteket fel kell venni az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a kötelező átláthatósági nyilvántartásról szóló, 2021. május 20-i intézményközi megállapodással (35) létrehozott átláthatósági nyilvántartásba. Az Ügynökség közzéteszi az említett civil társadalmi szervezetek jegyzékét.

(1)   Az Ügynökségnek az Ügynökség székhelye szerinti tagállambeli elhelyezésére és az említett tagállam által rendelkezésre bocsátandó létesítményekre vonatkozó rendelkezéseket, továbbá az igazgatótanács tagjaira, az Ügynökség személyi állományára – beleértve az ügyvezető igazgatót – és családtagjaikra az említett tagállamban alkalmazandó különös szabályokat az Ügynökség és az említett tagállam közötti székhely-megállapodásban kell rögzíteni.

(2)   Az Ügynökség székhelye szerinti tagállam a lehető legjobb körülményeket biztosítja az Ügynökség zökkenőmentes és hatékony működéséhez, ideértve a többnyelvű, európai szemléletű iskoláztatást és a megfelelő közlekedési összeköttetéseket is.

(1)   Az Ügynökség jogutód az EMCDDA által kötött valamennyi szerződés, az általa vállalt kötelezettségek és az általa szerzett vagyontárgyak tekintetében.

(2)   Ez a rendelet nem érinti az EMCDDA által 2024. július 2. előtt kötött megállapodások és munkamegállapodások jogi érvényességét.

(1)   Az EMCDDA igazgatótanácsa az 1920/2006/EK rendelet, illetve az említett rendelet alapján létrehozott szabályok alapján mindaddig folytatja munkáját és működését, amíg e rendelet 23. cikkével összhangban kinevezésre nem kerül az igazgatótanács valamennyi képviselője.

(2)   A tagállamok 2024. április 1-ig megküldik a Bizottságnak azon személyek nevét, akiket a 23. cikkel összhangban kineveztek az igazgatótanács tagjaivá és póttagjaivá.

(3)   A 23. cikkel összhangban létrehozott igazgatótanács 2024. augusztus 3-ig megtartja első ülését. Ez alkalommal az igazgatótanács elfogadhatja az eljárási szabályzatát.

(1)   Az e rendelet 30. cikke szerinti ügyvezető igazgatói feladatkört az EMCDDA-nak az 1920/2006/EK rendelet 11. cikke alapján kinevezett igazgatójára kell ruházni a hivatali idejének fennmaradó részére. Szerződésének egyéb feltételei változatlanok maradnak.

Ha az EMCDDA igazgatójának hivatali ideje 2023. július 1. és 2024. július 2. között jár le, és azt az 1920/2006/EK rendelettel összhangban még nem hosszabbították meg, a hivatali ideje 2025. július 3-ig automatikusan meghosszabbodik.

(2)   Amennyiben az 1920/2006/EK rendelet 11. cikke alapján kinevezett igazgató nem szándékozik vagy nem képes e cikk (1) bekezdésével összhangban eljárni, az igazgatótanács ideiglenes ügyvezető igazgatót jelöl ki, aki legfeljebb 18 hónapig, az ügyvezető igazgató 29. cikk (2) bekezdésével összhangban történő kinevezésig ellátja az ügyvezető igazgatói feladatokat.

(1)   Az 1920/2006/EK rendelet 2024. július 2-ával hatályát veszti. A hatályon kívül helyezett rendeletre történő hivatkozásokat ezen rendeletre való hivatkozásnak kell tekinteni és a mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

(2)   Az igazgatótanács által az 1920/2006/EK rendelet alapján elfogadott belső szabályok és intézkedések 2024. július 2-át követően is hatályban maradnak, kivéve, ha az igazgatótanács e rendelet alkalmazása során másként határoz.