(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2021. november 17-én az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Marokkóból (a továbbiakban: érintett ország) származó egyes alumíniumkerekek Unióba érkező behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A Bizottság a vizsgálatot az Európai Kerékgyártók Szövetsége (Association of European Wheel Manufacturers, a továbbiakban: panaszos vagy EUWA) által 2021. október 4-én benyújtott panasz nyomán indította el. A panaszt a panaszos az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság az (EU) 2022/934 bizottsági végrehajtási rendelettel (a továbbiakban: a nyilvántartásbavételi rendelet) (3) nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalára vonatkozóan.

(4)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság külön tájékoztatta a panaszost, az ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat, a marokkói hatóságokat, az ismert importőröket, valamint az ismert és érintett felhasználókat és szövetségeket a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket a részvételre.

(5)

A panaszosok és a két együttműködő felhasználó arra kérték a Bizottságot, hogy kezelje bizalmasan a kilétüket, mivel tartanak a vevőik megtorló intézkedéseitől. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy valóban jelentős a megtorló intézkedések veszélye, ezért beleegyezett, hogy a panaszosok és a két együttműködő felhasználó neve ne kerüljön nyilvánosságra. A tényleges anonimitás érdekében a Bizottság az egyéb uniós gyártók kilétét is bizalmasan kezelte annak érdekében, hogy a panaszosok kiléte következtetés útján ne legyen megállapítható.

(6)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(7)

Négy érdekelt fél kért és kapott meghallgatást a Bizottság szolgálataitól: az Európai Gépjárműgyártók Szövetsége (a továbbiakban: ACEA), az EUWA, a Dika Morocco Africa S.A.R.L (a továbbiakban: Dika), valamint a Hands 8 S.A. (a továbbiakban: Hands).

(8)

A Dika és a marokkói hatóságok azt állították, hogy a panaszban közölt számadatok elavultak, mivel a vizsgálati időszak és a vizsgálat megindításának időpontja között csaknem 8 hónap telt el. Ráadásul a panaszos által kiválasztott vizsgálati időszak pontosan egybeesett időben a Covid19-világjárvány csúcspontjával. Ezenkívül a panaszos által figyelembe vett időszak egy évvel hosszabb volt a Bizottság szokásos gyakorlatánál, amelyet a vonatkozó útmutató (4) ismertet. A Dika úgy ítélte meg, hogy ez a döntés tisztességtelennek és elfogultnak tekinthető, és az elavult számadatok nem minősülhetnek az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdésben előírtak szerinti meggyőző bizonyítéknak a dömpingre, a kárra vagy az okozati összefüggésre vonatkozóan.

(9)

A Bizottság először is megjegyezte, hogy a Dika által hivatkozott útmutató kifejezetten kimondja, hogy a dokumentum általános tanácsokkal szolgál, ugyanakkor nem jogilag kötelező erejű, és annak tartalma nem kötelező (5). Ezenkívül az alaprendelet 5. cikke nem tartalmaz semmilyen konkrét rendelkezést a panasz megtétele és a szolgáltatott adatok között eltelt időre vonatkozóan. Mindenesetre a panaszban szereplő vizsgálati időszak 2021. március 31-én zárult le, a hivatalos panasztételre pedig 2021. október 4-én került sor. Ráadásul a panaszos a kárra vonatkozó további adatokat is benyújtott 2021. június 30-ig (6). Következésképpen a panaszos által szolgáltatott adatok naprakészek voltak, és a lehető legközelebb álltak a panasz megtételének időpontjához. Ami a figyelembe vett időszakra és a vizsgálati időszakra vonatkozó állítást illeti, a Bizottság gyakorlata, hogy egy adott évet és az azt megelőző három naptári évet felölelő vizsgálati időszakot választ ki, hogy megvizsgálja a konkrét kár értékelése szempontjából releváns tendenciákat. Az a tény, hogy a panasz egy további évre vonatkozó információkkal is szolgált, nem jelenti azt, hogy olyan elavult számadatok kerültek volna felhasználásra, amelyek tisztességtelenné vagy elfogulttá tennék az értékelést. Ehelyett a legutóbbi rendelkezésre álló – azaz 2021. március 31-ig tartó – időszakra vonatkozóan adott tájékoztatást. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(10)

A Dika azt állította, hogy a panasz nem szolgáltatott a számtanilag képzett rendes érték alkalmazására vonatkozó bizonyítékot az alaprendelet 5. cikkének (2) bekezdésében előírtaknak megfelelően. Ezenkívül a fél azt állította, hogy a számtanilag képzett rendes érték kiszámítása hibás volt. Ezért a Bizottságnak arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy a panasz nem tartalmazott elegendő bizonyítékot a dömpingre vonatkozóan, és azt az alaprendelet 5. cikkével összhangban el kellett volna utasítania.

(11)

A Dika kijelentette, hogy a panaszos nem az alumíniumkerekek Marokkóban felszámított, belföldi eladási árait használta, jóllehet ismerhette volna ezeket az árakat annak fényében, hogy maga az uniós gazdasági ágazat is exportál alumíniumkerekeket Marokkóba. Ezenkívül a Dika azt állította, hogy a panaszos az exportáló gyártók 2018. és 2019. évi pénzügyi beszámolóit használta azon következtetés levonására, hogy a szokásos kereskedelmi forgalomban nem történt értékesítés, miközben ezek a beszámolók a panaszban kiválasztott vizsgálati időszak előtti időszakból származnak.

(12)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. Jelen vizsgálatban a panaszos az EUWA, nem pedig annak egyes tagjai. Mivel a panaszos se nem gyártó, se nem exportőr, nem férhetett hozzá ezekhez az adatokhoz. Ezenkívül a számlák tartalma általában bizalmas üzleti adatoknak minősül. A panaszosnak ezért a marokkói belföldi értékesítési árakra vonatkozó nyilvános információkra kellett támaszkodnia, amelyek a panasz benyújtásának időpontjában nem álltak rendelkezésre. Ami a marokkói exportáló gyártók 2018. és 2019. évi pénzügyi beszámolóinak használatát illeti, a panasz megtételének időpontjában egyedül ezek a beszámolók álltak a panaszos rendelkezésére. A panaszos ezért csak azt a következtetést tudta levonni, hogy az észszerűen rendelkezésre álló információk alapján az ismert marokkói exportáló gyártók a szokásos kereskedelmi forgalomban nem végeztek belföldi értékesítést. Ezért jogosan számította ki számtanilag a rendes értéket. Ennek megfelelően a Bizottság elutasította az állítást.

(13)

A Dika a rendes érték megállapításának állítólagos alapvető hibáira vonatkozó érveket is felhozott. Ezek az érvek a kerékméret megválasztására, az alumíniumöntecsek esetében a Kínából érkező behozatalon alapuló árak alkalmazására, az uniós gyártók költségszerkezetének használatára, bizonyos költségtényezők számításból való kizárására és a 6 %-os haszonkulcs alkalmazására vonatkoznak.

(14)

A Bizottság nem értett egyet ezekkel az érvekkel. A panaszos által a rendes érték kiszámításához tett feltételezések a panaszos piaci tapasztalatán és ismeretein, valamint nyilvánosan elérhető információkon alapultak. Az a tény, hogy az érdekelt fél nem ért egyet ezekkel a feltételezésekkel, nem teszi azokat érvénytelenné a panaszban szereplő rendes érték kiszámítása céljából. A rendes érték alapjául szolgáló számadatokat elegendő bizonyíték támasztotta alá, és azokat a bizonyítékok Bizottság általi elemzése is megerősítette. Még az érdekelt fél által javasolt bizonyos kiigazítások elvégzése után is (amelyeket mellesleg a Bizottság a panasz értékelése során el is végzett), elegendő bizonyíték állt rendelkezésre a dömpingre vonatkozóan.

(15)

A Dika és a marokkói hatóságok azt állították, hogy a panaszos kihagyta a kárelemzéséből, hogy a piac két szegmensre oszlik – eredeti (OEM) és utángyártott (AM) –, valamint az egyes piacok a különböző keréktípusok szerint alsó és felső kategóriás szegmensre oszlanak.

(16)

A Bizottság megállapította, hogy bár az eredeti és az utángyártott alumíniumkerekeknek eltérő értékesítési csatornái vannak, azok fizikai és műszaki jellemzői megegyeznek, és egymással felcserélhetők. Az eredeti és az utángyártott kerekek értékesítését ezért különböző értékesítési csatornáknak kell tekinteni, nem pedig különböző piaci szegmenseknek.

(17)

Ami a két értékesítési csatornát illeti, a panaszos becslése szerint a marokkói kivitelt valószínűleg szinte kizárólag az eredeti kerekeket beszerző ügyfelek tették ki. A rendelkezésére álló információk későbbi Bizottság általi elemzése ezt megerősítette. Ez a helyzet a mintába felvett uniós gyártók esetében is, akik szinte kizárólag (mintegy 99,6 %) eredeti kerekeket beszerző ügyfeleknek értékesítettek.

(18)

A különböző típusú kerekeket illetően a Bizottság megjegyezte, hogy noha a panasz nem tartalmazott a különféle alumíniumkerék-típusonként elvégzett, teljeskörű kárelemzést, tíz reprezentatív keréktípus alákínálási és alulértékesítési számításai szerepeltek benne.

(19)

Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(20)

A Dika, a Hands és a marokkói hatóságok azt állították, hogy a marokkói behozatal alakulása nem okozhat kárt az uniós gazdasági ágazatnak, illetve azt nem fenyegetheti károkozással, mivel a 2020. április 1. és 2021. március 31. közötti időszakban csak az uniós piac 2,8 %-át képviselte, illetve nem okozott áreróziót vagy árlenyomást sem.

(21)

A panasz kárra vonatkozó egyedi elemzése azt mutatta, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a Marokkóból érkező, az uniós gazdasági ágazat árainak alákínáló és jelentősen azok alatti árakon történő behozatal jelentős uniós piaci térnyerésére (mind abszolút, mind relatív értelemben). Ez a jelek szerint jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, amit például az értékesítésének és a piaci részesedésének csökkenése, a pénzügyi eredményének romlása vagy az uniós gazdasági ágazat által felszámított árak szintje mutat. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(22)

A Dika azt állította, hogy a panaszban szereplő egyes kármutatók – például a termelési kapacitás, az uniós árak és az uniós felhasználás – nem támasztották alá a vizsgálati időszak alatti kár megállapítását. Ráadásul a teljes kapacitáskihasználás nem járható út az alumíniumkerék-gyártók esetében, tekintettel az Európai Unióban az autógyártók által bevezetett „just-in-time” ellátásilánc-modellekre, amelyek megkövetelik, hogy az alumíniumkerék-gyártók rugalmasak legyenek, és rendelkezzenek az utolsó pillanatban felmerülő igényeik kielégítéséhez szükséges kapacitással.

(23)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a jelentős kárnak a vizsgálat megindításához szükséges megállapítása feltételezi többek között az alaprendeletben leírt releváns tényezők vizsgálatát. Az alaprendelet 5. cikkében azonban nem szerepel kifejezetten olyan előírás, amely szerint a 3. cikk (5) bekezdésében említett valamennyi kártényezőnek romló tendenciát kell mutatnia ahhoz, hogy a jelentős kár megállapítása a vizsgálat megindításához szükséges mértékben megalapozott legyen. Az alaprendelet 5. cikke (2) bekezdésének szövege azt mondja ki, hogy a panasznak tartalmaznia kell információkat az állítólagosan dömpingelt behozatal mennyiségének változására, az említett behozatalnak a hasonló termék uniós piacon felszámított áraira gyakorolt hatására, valamint a behozatalnak az uniós gazdasági ágazatra ebből következően gyakorolt hatására vonatkozóan, amit releváns tényezők is tanúsítanak. A panasz tartalmazta a felsorolt információkat, és azok a kár fennállására utaltak. Ennek megfelelően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panasz a kárra vonatkozóan elegendő bizonyítékot tartalmazott és elutasította az állítást.

(24)

A Dika és a Hands azzal érvelt, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése nem állhat az Unió érdekében.

(25)

Ami az utóbbit illeti, az uniós érdek nem releváns kritérium annak értékeléséhez, hogy egy panasz indokolja-e az alaprendelet 5. cikke szerinti dömpingellenes eljárás megindítását. Ezért az azt illető észrevételeket nem vették figyelembe az eljárás megindítására vonatkozó állításokkal kapcsolatban.

(26)

A Dika, a Hands és a marokkói hatóságok azt állították, hogy a panaszos nem vett figyelembe más tényezőket, mint például az uniós alumíniumkerekek és a marokkói alumíniumkerekek közötti verseny állítólagos hiányát, amely a piac szegmentációjának tudható be; a harmadik országokból érkező behozatalt; valamint a Covid19-világjárvány következményeit.

(27)

A panasz Bizottság általi elemzése megerősítette, hogy az említett tényezők megalapozatlanok, ténybeli hibákat tartalmaznak vagy egyszerűen nem elegendőek ahhoz, hogy kétségbe vonják a következtetést, miszerint a panasz elegendő bizonyítékot tartalmazott arra vonatkozóan, hogy az érintett termék Unióba történő behozatala dömpingelt árakon történt, és a jelek szerint jelentős kárt okozott az uniós gyártóknak. Ezeket a szempontokat az adott időpontban a panaszos rendelkezésére álló legjobb bizonyítékok alapján határozták meg; e bizonyítékok kellően reprezentatívak és megbízhatóak voltak. Ezenkívül a Bizottság a vizsgálat során részletesen megvizsgálta a Dika, a marokkói hatóságok és az ACEA állításait, amelyekkel az alábbiakban foglalkozunk.

(28)

A fentiek alapján a Bizottság megerősítette, hogy a panaszos elegendő bizonyítékot szolgáltatott a dömpingre, a kárra és az ok-okozati összefüggésre vonatkozóan, ezáltal eleget tett az alaprendelet 5. cikkének (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek.

(29)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(30)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság három uniós gyártóból álló végleges mintát választott ki. Az alaprendelet 17. cikkének megfelelően a minta kiválasztásának feltétele az volt, hogy a vizsgálati időszakban (azaz 2020. október 1. és 2021. szeptember 30. között) kik gyártották a legnagyobb reprezentatív mennyiségű hasonló terméket az Unióban. Az ideiglenes minta három uniós gyártóból állt, amelyek három különböző tagállamban működtek. A minta a hasonló termék teljes uniós termelési mennyiségének csaknem 20 %-át tette ki, és biztosította a megfelelő földrajzi eloszlást. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban; észrevétel nem érkezett.

(31)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(32)

Az ismert független importőrök egyike sem nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába.

(33)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a Marokkóban működő összes exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Emellett a Bizottság felkérte a Marokkói Királyság külképviseletét, hogy azonosítsa azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(34)

Csak az érintett országban működő két exportáló gyártó bocsátotta rendelkezésre a kért információkat, ezek azonban az alumíniumkerekek Marokkóból érkező behozatalának gyakorlatilag egészét kiteszik. A Bizottság ezért úgy döntött, hogy nincs szükség a mintavételre.

(35)

A Bizottság kérdőíveket küldött három uniós gyártónak, a panaszosnak, két ismert felhasználónak, továbbá az érintett országban működő két exportáló gyártónak. A Bizottság ugyanezeket a kérdőíveket az eljárás megindításának napján hozzáférhetővé tette az interneten is (7).

(36)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott a dömping, a kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához. A Covid19-világjárvány kitörése, valamint a különböző országok által bevezetett korlátozó intézkedések miatt a Bizottság nem tudta az alaprendelet 16. cikke értelmében vett ellenőrző látogatások mindegyikét megvalósítani.

(37)

Ezenfelül – a Covid19-járványnak a dömpingellenes és szubvencióellenes vizsgálatokra gyakorolt hatásáról szóló közleményével (9) összhangban – a Bizottság távoli ellenőrzéseket hajtott végre a Dikával kapcsolatban álló egyik vállalat, a CITIC Dicastal Co., Ltd. (a továbbiakban: CITIC) és egy uniós gyártó esetében.

(38)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2020. október 1. és 2021. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2018. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(39)

Az érintett termék a jelenleg az ex 8708 70 10 és ex 8708 70 50 KN-kódok (TARIC-kódok: 8708701015, 8708701050, 8708705015 és 8708705050) alá tartozó, következőképpen meghatározott termék: a 8701–8705 HR-vámtarifaszám alá tartozó gépjárművek Marokkóból származó alumíniumkerekei (a továbbiakban: az érintett termék) tartozékaikkal vagy anélkül, abroncsokkal felszerelve vagy anélkül.

(40)

Az alumíniumkerekeket hagyományosan két értékesítési csatornán keresztül értékesítik az Unióban: az eredeti termékek piacán, főleg személygépjármű-gyártók részére, és az utángyártott termékek piacán, például forgalmazók, kiskereskedők, javítóműhelyek stb. részére. A figyelembe vett időszakban a Marokkóból származó érintett terméket kizárólag az eredeti termékek értékesítési csatornáján keresztül értékesítették. Az eredeti termékek értékesítési csatornájában a személygépjármű-gyártók az alumíniumkerekekkel kapcsolatos pályázati eljárásokat hirdetnek, és gyakran részt vesznek azoknak az új kerekeknek a fejlesztési folyamatában, amelyeket saját márkanevük alatt értékesítenek. Az uniós gyártók és a marokkói exportőrök egyaránt részt vehetnek ugyanazokon a pályázatokon.

(41)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(42)

A Bizottság az eljárás e szakaszában úgy határozott, hogy ezek a termékek ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(43)

A (34) preambulumbekezdésben jelzett módon két marokkói exportáló gyártó – a Dika és a Hands – jelentkezett és nyújtott be a kérdőívre válaszokat a vizsgálat során. A CITIC, amely a Dikával kapcsolatban álló vállalat, egy kínai alumíniumkerék-gyártó. A CITIC alumíniumkerekeket szerez be a Dikától, majd továbbértékesíti azokat az Unióba, Marokkóba és más harmadik országokba. A CITIC vállalattal lefolytatott távoli ellenőrzés során a Bizottság számos olyan hibát tárt fel, amelyek komolyan kétségbe vonták a belföldi és uniós értékesítések jegyzékeinek megbízhatóságát. Ezek a hibák főként az értékesítési jegyzékekben rögzített árak, a számlákon szereplő árak és a ténylegesen kifizetett összegek közötti eltérésekkel voltak kapcsolatosak.

(44)

2022. április 1-jén, a Dikánál végzett helyszíni ellenőrzés során, amelyre azt követően került sor, hogy a CITIC-kel lezajlott a távoli ellenőrzés, a vállalat benyújtotta az értékesítési jegyzékek felülvizsgált változatát, amelyben szerepelt a feltárt eltérések magyarázata is. Ekkor azonban már nem volt lehetőség a felülvizsgált értékesítési jegyzékek ellenőrzésére vagy összevetésére. Ezenfelül az újonnan benyújtott adatok előzetes ellenőrzése során kiderült, hogy a vállalat által végrehajtott módosítások nem orvosoltak minden, a távoli ellenőrzés során említett eltérést, ugyanakkor e módosítások teljes száma jóval magasabb volt a távoli ellenőrzés alapján vártnál. Tekintettel a hibák jellegére és számára – amely közül néhány ráadásul a felülvizsgálatot követően is fennállt –, a Bizottság nem támaszkodhatott az értékesítési jegyzékek pontosságára. A Bizottság tehát nem tudta ellenőrizni a vállalat dömpingkülönbözetének megállapításához szükséges információkat.

(45)

Az alaprendelet 18. cikkének (4) bekezdésével összhangban a Bizottság 2022. május 5-i levelében tájékoztatta az Dikát és a vele kapcsolatban álló vállalatot arról, hogy milyen okokból szándékozik figyelmen kívül hagyni a benyújtott információkat, és lehetőséget biztosított számukra arra, hogy további magyarázattal szolgáljanak (a továbbiakban: a 18. cikk szerinti levél).

(46)

A vállalat 2022. május 12-én válaszolt a Bizottság levelére. Válaszában a vállalat kifejtette, hogy az értékesítési jegyzékekben a számviteli elveinek megfelelően rögzítette értékesítéseit. A vállalat ezért – a távoli ellenőrzés, valamint a helyszíni ellenőrző látogatás során tett kijelentéseivel ellentétben – fenntartotta, hogy az eredeti értékesítési jegyzékek, amelyek összértékeit össze lehet vetni a vállalat SAP számviteli rendszerében szereplő adatokkal, teljeskörűek, pontosak, nincsenek bennük hibák és nem igényelnek felülvizsgálatot. A vállalat által a távoli ellenőrzés után végzett módosításokat állítólagosan ugyanis csak azért adták át a Bizottságnak, hogy igazolják a CITIC teljeskörű együttműködését a vizsgálatban. A vállalat ezért kijelentette, hogy a Bizottságnak az értékesítési jegyzékek eredeti, nem felülvizsgált változatát kell használnia. A vállalat kijelentette, hogy másodlagosan a Bizottság használhatja az értékesítési jegyzékek felülvizsgált, a levéllel együtt benyújtott változatát, mivel a hiányosságok állítólagosan nem voltak olyan mértékűek, hogy indokolatlanul megnehezítsék az észszerűen pontos ténymegállapítást. Ezek az értékesítési jegyzékek hasonlóak voltak a helyszíni ellenőrzés során átadottakhoz, csak korábban hiányzó adatokat belevettek, néhány hibát kijavítottak és további magyarázatokat fűztek hozzájuk. Számos hiba azonban továbbra is benne maradt a jegyzékekben, több ügylet esetében továbbra sem közölték a ténylegesen beérkezett összeget, és a Bizottságnak nem állt módjában összevetni vagy ellenőrizni a vállalat 18. cikk szerinti levélre adott válaszához csatolt, felülvizsgált értékesítési jegyzékeket. A vállalat azt is kijelentette, hogy arra az esetre, ha a Bizottság ragaszkodna az alaprendelet 18. cikkének alkalmazásához, utóbbinak a CITIC pénzügyi beszámolóit fel kell használnia részleges rendelkezésre álló tényekként.

(47)

A Bizottság nem értett egyet a vállalat által a 18. cikk szerinti levélre adott válaszában felhozott érvekkel. Az exportáló gyártók számára összeállított dömpingellenes kérdőív egyértelműen azt kérte, hogy ügyletek szerinti bontásban nyújtsák be az értékesítési jegyzékeket. A kérdőívhez mellékelt táblázatsablonok egyértelműen úgy kérik az adatok megadását, ahogyan azok a számlán szerepelnek (számlán szereplő mennyiség, a számla értéke, kapcsolódó jóváírások stb.). A vállalat maga is elismerte, hogy nem a számlák alapján állították össze az értékesítési jegyzékeket, hanem saját számviteli gyakorlatuk alapján. Ezenfelül a vállalat azzal érvelt, hogy a számlaérték és a ténylegesen befolyt összeg közötti bármilyen különbséget rendszerint az értékesítési jegyzékekben engedmény, kedvezmény, jóváírás vagy más jogcímen rögzítik. Megállapítást nyert azonban, hogy ezek a különbségek nem tükröződnek szisztematikusan a vállalat értékesítési jegyzékeiben.

(48)

A (44) preambulumbekezdésben említettek szerint a felülvizsgált értékesítési jegyzékeket nem lehetett kellő időben összevetni vagy ellenőrizni. Amint azt a Bizottság a távoli ellenőrzést és az adatellenőrzést megelőző, 2022. március 11-i levelében elmagyarázta a vállalatnak, a Covid19-világjárványnak a dömpingellenes és szubvencióellenes vizsgálatokra gyakorolt hatásáról szóló közleménnyel (10) összhangban, a távoli ellenőrzés célja az volt, hogy bizonyosságot szerezzen a vállalat kérdőívre adott válaszaiban benyújtott információkkal kapcsolatban. A Bizottság nem szerzett bizonyosságot a távoli ellenőrzés során az értékesítési jegyzékekkel kapcsolatban. A 18. cikk szerinti levélre adott válaszában vállalat által javasolt, a CITIC-kel lefolytatandó további távoli ellenőrzés nem lenne képes orvosolni azt, hogy az adatokat nem nyújtották be időben, sem pedig a távoli ellenőrzés során megállapított hibákat, amelyre már a megszabott határidőn belül került sor.

(49)

Ezenkívül néhány, a távoli ellenőrzés során megvitatott változtatást nem vettek figyelembe a felülvizsgált táblázatokban. A 18. cikk szerinti levélre adott válaszában a vállalat új, felülvizsgált értékesítési jegyzékeket nyújtott be: ezeken további változtatásokat hajtottak végre, amelyeket azokban szintén nem lehetett összevetni vagy ellenőrizni. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a vállalat nem nyújtotta be a kért információkat a vizsgálatban megszabott határidőkön belül. Nem volt elfogadható a vállalat által javasolt alternatíva, mely szerint a Bizottság a CITIC pénzügyi beszámolóit használja fel részleges rendelkezésre álló tényekként. E pénzügyi beszámolók használata nem tenné lehetővé a Bizottság számára, hogy az alaprendelet által megkövetelt részletességgel és pontossággal állapítsa meg a rendes értéket és az exportárat, mivel ezek nem tennék lehetővé a termékenkénti vagy ügyletenkénti elemzést.

(50)

mivel a Dika és a vele kapcsolatban álló vállalat, a CITIC nem szolgáltatott olyan információkat, amelyek lehetővé tették volna a Bizottság számára az észszerűen pontos ténymegállapítást, és az ilyen ténymegállapítást lehetővé tevő információkat nem nyújtották be, a Bizottság úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja a vállalat által a belföldi és uniós értékesítési jegyzékek tekintetében benyújtott információkat. Mivel ezek az információk döntő fontosságúak a rendes érték és az exportár meghatározásánál, a Bizottság nem volt abban a helyzetben, hogy egyéni dömpingkülönbözetet számoljon ki a vállalat számára.

(51)

Ennek megfelelően a Bizottság ideiglenesen figyelmen kívül hagyta a szóban forgó exportáló gyártó által benyújtott információkat, és megerősítette, hogy az érintett exportáló gyártóra vonatkozóan – az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése alapján – a rendelkezésre álló tényeket használja fel.

(52)

Az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdésének a 3.1.1. pontban leírt alkalmazása miatt a dömpingkülönbözet alábbiakban bemutatott kiszámítása csak a fennmaradó marokkói exportáló gyártóra, a Hands vállalatra vonatkozott.

(53)

Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a rendes érték az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalomban ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik. A Bizottság azonban megállapította, hogy az együttműködő exportáló gyártó nem értékesített a belföldi piacon. A vizsgálati időszak alatt marokkói vevőnek történt csekély számú alumíniumkerék-értékesítés egyetlen személygépjármű-gyártó felé történt, amely egy vámmentes gazdasági övezetben („zone d’accélération industrielle”, korábban más néven „zone franche” vagy „zone franche d’exportation”) található, amely hasonló ahhoz a gazdasági övezethez, ahol az együttműködő gyártó található. A személygépjármű-gyártó az alumíniumkereket azért vásárolta, hogy azokat járművek összeszereléséhez használja. Ezt követően a vámmentes övezetből kiszállítják a járműveket (nem pedig csak az alumíniumkerekeket) belföldi értékesítés vagy export céljából. A járművek végső rendeltetési helye valószínűleg nem a belföldi piac volt. Egy 2020-ban készült tanulmány kimutatta, hogy a Marokkóban gyártott autók 90 %-át az exportpiacra szánják (11), amit a marokkói személygépjármű-gyártóktól származó információk is megerősítettek (12). Ezenkívül a szabadkereskedelmi övezeteket szabályozó 19-94. törvény értelmében az ilyen övezetekben található vállalatoknak forgalmuk legalább 70 %-át exportból kell realizálniuk (13).

(54)

Amint azt fentebb kifejtettük, az alumíniumkerekek együttműködő exportáló gyártó általi, a szóban forgó marokkói vevő felé történő értékesítése egy gazdasági övezetből egy másikba történő értékesítés volt. Az ilyen marokkói gazdasági övezetekben található vállalatok mentesülnek a Marokkó területén szokásosan alkalmazandó vámtörvények és -rendeletek alól, és az áruk gazdasági övezetbe történő belépése exportnak minősül (14). Mivel az alumíniumkerekeket egy gazdasági övezetben állították elő, majd ezt követően egy másik gazdasági övezetben található vállalatnak értékesítették és oda átszállították, az alumíniumkerekek gyakorlatilag soha nem léptek be Marokkó vámterületére, ezért ez nem tekinthető belföldi értékesítésnek.

(55)

Mindenesetre, még ha a Bizottság a vámmentes gazdasági övezetben található vállalat felé történt marokkói értékesítéseket belföldi értékesítéseknek is tekintené, azok nem voltak reprezentatívak, és nem a szokásos kereskedelmi forgalomban történtek, ahogy azt az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése előírja.

(56)

E tekintetben, az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy az együttműködő exportáló gyártó esetében a belföldi értékesítés teljes mennyisége reprezentatív volt-e. A belföldi értékesítés akkor reprezentatív, ha a hasonló termék belföldi piaci független vevők részére végzett belföldi értékesítésének teljes mennyisége eléri az érintett termék Unióba irányuló kivitel keretében értékesített teljes mennyiségének legalább 5 %-át a vizsgálati időszak alatt. Ennek alapján az együttműködő exportáló gyártó marokkói értékesítése nem volt reprezentatív.

(57)

A Bizottság ezt követően valamennyi terméktípus esetében meghatározta a belföldi piacon, független vevők részére végrehajtott nyereséges értékesítések vizsgálati időszak alatti részarányát – az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban – annak megállapítása céljából, hogy a rendes érték kiszámítását a tényleges belföldi értékesítések alapján végezze-e el. A belföldi értékesítések elemzése azt mutatta, hogy a belföldi értékesítések egyike sem volt nyereséges, így nem a szokásos kereskedelmi forgalomban került azokra sor.

(58)

mivel a szokásos kereskedelmi forgalomban nem értékesítették a hasonló terméket a belföldi piacon, a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdésével összhangban képezte.

(59)

Az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy ha a szokásos kereskedelmi forgalomban a belföldi piacon nem történik értékesítés, akkor a hasonló termék rendes értékét a származási országban felmerült előállítási költségnek és az ehhez hozzászámított értékesítési, általános és igazgatási költségeknek (a továbbiakban: SGA-költségek), valamint a nyereség észszerű összegének alapján kell kiszámítani. Az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése kimondja, hogy az SGA-költségek és a nyereség összegének a szokásos kereskedelmi forgalomban a vizsgált exportőr vagy gyártó hasonló terméke előállításának, illetve értékesítésének tényleges adatain kell alapulnia. Mivel azonban a Hands a szokásos kereskedelmi forgalomban nem értékesítette a hasonló terméket, amint azt fentebb kifejtettük, az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése három alternatív módszert ír elő:

(60)

Ami a 2. cikk (6) bekezdésének a) pontját illeti, csak egy másik alumíniumkerekeket exportáló gyártó volt Marokkóban, a Dika. A Dika összes alumíniumkerekét gazdasági övezetekben található személygépjármű-gyártóknak értékesítette Marokkóban. Az (53) és (54) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint ezek az értékesítések nem minősültek belföldi értékesítésnek. Ezenkívül a 2. cikk (6) bekezdésének a) pontjában említett átlagnak legalább két exportáló gyártó súlyozott átlagának kell lennie (15). Ezért a Dika adatait nem lehetett felhasználni, még akkor sem, ha értékesítéseit a Bizottság megbízhatónak ítélte volna. A 2. cikk (6) bekezdésének a) pontja ezért nem alkalmazható.

(61)

A 2. cikk (6) bekezdésének b) pontja szerint a kérdéses gyártóknál vagy exportőröknél az azonos általános kategóriába tartozó termékek előállítására és értékesítésére vonatkozóan a szokásos kereskedelmi forgalomban a belföldi piacon megállapított összegeket kell figyelembe venni. A Hands azonban csak alumíniumkerekeket állított elő és értékesítéseire egyáltalán nem a szokásos kereskedelmi forgalomban került sor. Ezért a 2. cikk (6) bekezdésének b) pontja sem volt alkalmazható.

(62)

A 2. cikk (6) bekezdésének c) pontja az SGA-költségek és a nyereség megállapításának „bármilyen más észszerű módszerére” hivatkozik. Mivel nincsenek más alumíniumkerék-gyártók Marokkóban, a Bizottság észszerűnek ítélte a brazíliai alumíniumkerék-gyártók esetében megállapított SGA-költségek és nyereség alkalmazását. A felülvizsgálati kérelemben, amely a Kínából származó alumíniumkerekekre vonatkozó, folyamatban lévő hatályvesztési felülvizsgálat (16) alapjául szolgált, Brazíliát javasolták megfelelő reprezentatív országnak. A megállapított SGA-költségek súlyozott átlaga 11,49 %, a nyereség súlyozott átlaga pedig 4,89 % volt.

(63)

A 2. cikk (6) bekezdésének c) pontja az e módszerrel megállapított nyereség esetében egy plafonérték alkalmazását is előírja annak biztosítása érdekében, hogy a felhasznált nyereség összege nem haladja meg más exportőrök vagy gyártók által az azonos általános kategóriába tartozó termékek eladásával a származási ország hazai piacán rendesen elért nyereséget. A Dika és a Hands vállalatokon kívül nem volt más marokkói alumíniumkerék-gyártó, és ezek nyereségét nem lehetett felhasználni, mivel nem értékesítettek a marokkói belföldi piacon. Ezenkívül nem állt a Bizottság rendelkezésére az alumínium autóalkatrészek vagy az autóiparhoz kapcsolódó bármely alumíniumtermék lehetséges gyártói vagy exportőrei által Marokkóban realizált nyereségre vonatkozó információ.

(64)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az alumíniumkerekek ugyanabba az általános kategóriába tartoznak, mint a többi alumíniumtermék, úgymint az extrudált alumíniumtermékek vagy az alumíniumprofilok. Ezek a termékek ugyanazt a fő nyersanyagot (alumíniumot) használják, amely az ilyen termékek előállítási költségének legnagyobb hányadát teszi ki. Ezenkívül a különböző gyártási eljárások magukban foglalják az alumínium megolvasztását vagy hevítését, hogy azt a kívánt formára alakítsák. Ezen alumíniumtermékek hét marokkói gyártójának (amelyekre vonatkozóan rendelkezésre álltak 2020. évi pénzügyi adatok) súlyozott átlagos nyeresége 4,16 % volt. Ezt a százalékos értéket használta fel a Bizottság a brazil alumíniumkerék-gyártók nyereségének felső határaként.

(65)

A rendes értéket ezután úgy számította ki, hogy a Hands előállítási költségéhez hozzáadta a (62) preambulumbekezdésben említett brazil SGA-költségeket és nyereséget, de ez utóbbit 4,16 %-ban maximalizálta.

(66)

Az együttműködő exportáló gyártó az Unióba vagy közvetlenül független vevőknek, vagy egy importőrként eljáró, velük kapcsolatban álló vállalaton keresztül exportált.

(67)

A közvetlenül az uniós független vevőknek történő értékesítés esetében az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba exportra értékesített érintett termékért ténylegesen megfizetett vagy fizetendő ár volt.

(68)

Az importőrként eljáró, a független vevőkkel kapcsolatban álló vállalaton keresztül az Unióba történő értékesítés esetében az exportár megállapítása az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban az importált termék uniós független vevők részére történt első viszonteladásakor alkalmazott ár alapján történt. Ebben az esetben a Bizottság az árat a behozatal és a viszonteladás között felmerülő összes költség – ezen belül az SGA-költségek – valamint a felhalmozódó nyereség alapján kiigazította. A nyereség a független importőrök által szokásosan elért nyereségen alapult, mivel az együttműködő exportálóval kapcsolatban álló importőr tényleges nyereségét a Bizottság az együttműködő exportáló gyártó és az importőr közötti kapcsolat miatt nem tekintette megbízhatónak. Tekintettel arra, hogy ebben a vizsgálatban egyetlen független importőr sem működött együtt a Bizottsággal, a Bizottság a Kínából származó alumíniumkerekekre vonatkozó legutóbbi hatályvesztési felülvizsgálat során megállapított nyereséget használta fel (17).

(69)

A Bizottság a rendes értéket és az együttműködő exportáló gyártó exportárát gyártelepi paritáson hasonlította össze.

(70)

Azokban az esetekben, amikor azt a méltányos összehasonlítás szükségessé tette, a Bizottság a rendes értéket és/vagy az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek figyelembevételével kiigazította. A Bizottság kiigazításokat végzett a fuvarozás, a biztosítás, az anyagmozgatás, a rakodás, a csomagolás költségei, a hitelköltségek, a visszatérítés és más árengedmények tekintetében.

(71)

Az együttműködő exportáló gyártó esetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban összehasonlította a hasonló termék egyes típusaihoz tartozó rendes értékek súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusaihoz tartozó exportárak súlyozott átlagával.

(72)

A Marokkóban működő minden más exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló exportjának mennyisége az érintett országból a vizsgálati időszakban az Unióba érkező – az Eurostat Comext-adatbázisa alapján megállapított – teljes importvolumen arányában kifejezve.

(73)

A 3.1.1. pontban kifejtettek szerint csak egy marokkói exportáló gyártó működött együtt a vizsgálatban. Mivel a szóban forgó vállalat alumíniumkerék-exportja a vizsgálati időszak alatt az Unió teljes alumíniumkerék-behozatalának kevesebb mint 50 %-át tette ki, az együttműködés szintje jelen esetben alacsonynak tekinthető. Ennek alapján a Bizottság úgy döntött, hogy helyénvaló, ha a maradvány dömpingkülönbözetet az exportáló gyártó által reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusra megállapított legmagasabb dömpingkülönbözet szintjén határozza meg. E terméktípusok exportértékesítése mintegy 50 %-ot képviselt az együttműködő exportáló gyártó Unióba irányuló teljes exportján belül.

(74)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek tehát a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékaként kifejezve a következők:

(75)

A vizsgálati időszak alatt mintegy harminc uniós gyártó gyártotta a hasonló terméket az Unióban. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(76)

A vizsgálati időszakban a teljes uniós termelés becsült mennyisége körülbelül 64,3 millió darab volt. Ezt a számadatot a Bizottság az uniós gazdasági ágazatról rendelkezésre álló információk összessége, többek között a panaszos által szolgáltatott, a makrogazdasági kérdőívre adott válaszok alapján állapította meg. A (30) preambulumbekezdésben említettek szerint a mintában szereplő uniós gyártók a hasonló termék ismert uniós gyártói teljes termelési mennyiségének csaknem 20 %-át tették ki.

(77)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

Uniós felhasználás (darabszám)

(78)

A Bizottság az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat Unión belüli összértékesítése alapján határozta meg, hozzáadva ahhoz a harmadik országokból az Unióba irányuló összbehozatalt. Az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítésére vonatkozó adatok a panaszból származnak, és azok kiigazításra kerültek a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszakra adott válaszaival. A behozatal tekintetében a Bizottság az Eurostat Comext-adatbázisára támaszkodott. Mivel azonban az Eurostat Comext-adatbázisa azonban csak a behozatal súlyát adja meg, az importált acélkerekek darabszámát nem, ezért a súlyt darabszámmá át kellett alakítani. A panaszos az ugyanezen termékre vonatkozó legutóbbi vizsgálat (18) során használt átváltási arányt (10,9 kg/darab) alkalmazta a panaszban. Ezen átváltási arány helytállóságát a Bizottság a marokkói, valamint a mintában szereplő uniós gyártók által kitöltött kérdőívek alapján ellenőrizte. A vizsgálat feltárta, hogy a jelenleg alkalmazandó darabonkénti súlyozott átlagsúly 11,3 kg, mivel a piacon a nagyobb kerékátmérő felé történő elmozdulás tapasztalható, ami a kerekenkénti tömeg növekedését eredményezi. Ezért a Bizottság ezt az arányt használta a darabszámban kifejezett uniós felhasználás meghatározásakor.

(79)

A (16) preambulumbekezdésben említettek szerint, a piac egyenlőtlenül oszlik meg két értékesítési csatorna – az eredeti (OEM) és az utángyártott (AM) termékek értékesítési csatornája – között. Az eladások nagy része az eredeti értékesítési csatornában valósul meg, amely a piaci részesedés 90 %-át teszi ki. Így az utángyártott termékek csatornája, amely az értékesítések nagyjából 10 %-át képviseli, korlátozott hatással van az uniós piac általános értékelésére. Hatását tovább korlátozza az a tény, hogy a marokkói gyártók kizárólag az eredeti termékek csatornáján keresztül értékesítettek, ami a mintában szereplő három uniós gyártó esetében is igaz volt. Utóbbiak szinte kizárólag az eredeti termékek csatornáján keresztül értékesítettek (eladásaik mintegy 99,6 %-át ez tette ki). Ennek eredményeként ez a jelen esetben nem volt hatással az ár-összehasonlító elemzésre, amelyet a Bizottság az exportáló gyártók és a mintába felvett uniós gyártók által szolgáltatott adatok alapján, mikrogazdasági szinten végez el. Következésképpen a Bizottság ideiglenesen úgy határozott, hogy e vizsgálat céljából nem osztja fel a felhasználást a két értékesítési csatorna között.

(80)

Az uniós felhasználás 2018 és 2019 között 5 %-kal, majd 2019 és 2020 között 19 %-kal csökkent. 2020-ban a Covid19-világjárvány miatt az autóipari termelés mintegy 4,2 millió járművel csökkent, ami közvetlen hatással volt az upstream beszállítókra is, mivel 2020-ban az alumíniumkerék-értékesítés 14 millióval csökkent 2019-hez képest. A termelés visszaesése különösen jelentős volt 2020 második negyedévében, de a piac fellendült az azt követő hónapokban. A piac magához tért, ami 5 millióval több kerék értékesítését jelentette: a 2020. évi 59 millióról az értékesített mennyiség a vizsgálati időszakban 64 millióra nőtt. A felhasználás azonban az autógyártók által használt félvezetők hiánya miatt nem érte el a 2019-es szintet.

(81)

A Bizottság a behozatal mennyiségét az Eurostat Comext-adatbázisa alapján határozta meg. A behozatal piaci részesedését pedig a behozatal és a teljes uniós felhasználás aránya alapján határozta meg.

(82)

Az érintett országból származó, Unióba irányuló behozatal a következőképpen alakult:

2. táblázat

Behozott mennyiség (darabszám) és piaci részesedés

(83)

Míg 2019-ben Marokkó néhány ezer darabot exportált, a kivitel 2020 és a vizsgálati időszak folyamán felgyorsult, 1 millióról 2,5 millió darabra. A nyilvántartásba vételi rendelet rámutatott, hogy a vizsgálati időszak végét követő hónapokban a növekedés a vizsgálati időszakkal megegyező ütemben folytatódott. A (79) preambulumbekezdésben említettek szerint ezek az értékesítések kizárólag az eredeti termékek értékesítési csatornájában zajlottak.

(84)

A Bizottság a behozatal árait az Eurostat Comext-adatbázisa alapján határozta meg. Az importált termékek esetében az áralákínálást az együttműködő exportőrök és az együttműködő uniós gyártók ellenőrzött adatai alapján határozta meg.

(85)

Az érintett országból az Unióba érkező behozatal súlyozott átlagára a következőképpen alakult:

3. táblázat

A Marokkóból érkező behozatal átlagárai

(86)

A Marokkóból érkező behozatal átlagára 2020 és a vizsgálati időszak között darabonként mintegy 2 EUR-val nőtt. Az értékesítési ár egy része azonban a Londoni Fémtőzsdén jegyzett alumínium-árfolyamhoz van indexálva, amely jelentősen, mintegy 25 %-kal emelkedett ebben az időszakban.

(87)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározása érdekében a Bizottság összehasonlította egymással:

(88)

a mintában szereplő uniós gyártók által az Unió piacán a független vevők felé közvetlenül felszámított értékesítési árak gyártelepi szintre átszámított terméktípusonkénti súlyozott átlagát; valamint

(89)

a csak a Hands vállalattól érkező behozatal ennek megfelelő, az uniós piacon az első független vevők felé felszámított terméktípusonkénti súlyozott átlagárát, amelyet a Bizottság CIF-alapon (költségek, biztosítás és fuvardíj fizetve) állapított meg, és a vámok, valamint a behozatal utáni költségek figyelembevételével megfelelőképpen kiigazított.

(90)

Az árak összehasonlítása terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyleteket vizsgálva, az adatok szükség szerinti kiigazításával, a kedvezmények és az árengedmények levonásával történt. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatti elméleti forgalmának százalékában fejezte ki. Ennek alapján a behozatal alákínálási különbözeteinek súlyozott átlaga az uniós piac tekintetében 26,9 % között volt.

(91)

Ezen túlmenően a Bizottság árlenyomás fennállását is megállapította. Ugyanis, amint az a 7. táblázatban látható, az uniós gazdasági ágazat 2020-ban bekerülési értéken, a vizsgálati időszak alatt pedig a termelési költségei alatti áron értékesített. Ezek a dömpingelt behozatal jelentős térnyerésének évei voltak, amikor az uniós gazdasági ágazat veszített piaci részesedéséből. A dömpingelt behozatal alacsony importárai ezért megakadályozták, hogy az uniós gazdasági ágazat növelje értékesítési árait, ami veszteségeket idézett elő a vizsgálati időszakban.

(92)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(93)

A Bizottság a (30) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett esetleges kár vizsgálatára mintavételt alkalmazott.

(94)

A kár meghatározásával összefüggésben a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A makrogazdasági mutatókat a Bizottság a makrogazdasági kérdőívre adott válaszokban közölt adatok alapján értékelte. Az adatok valamennyi uniós gyártóra vonatkoztak. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók által a kitöltött kérdőíven közölt adatok alapján értékelte. Az adatok a mintába felvett uniós gyártókra vonatkoztak. Mindkét adatcsoport reprezentatívnak bizonyult az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából.

(95)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési mennyiség, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(96)

A mikrogazdasági mutatók a következők: darabonkénti értékesítési árak, darabonkénti költség, bérköltségek, készletek, nyereségesség, pénzforgalom, beruházások, beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(97)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

4. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(98)

Összességében a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelési mennyisége 18 %-kal csökkent. 2018 és 2019 között kismértékben, 4 %-kal csökkent. A Covid19-világjárvány következtében a termelés 2020-ban 12,3 millió darabbal csökkent, majd a vizsgálati időszakban ismét 4 millió darabbal emelkedett.

(99)

Noha az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitása 2 %-kal csökkent, a kapacitáskihasználás ugyanazt a negatív tendenciát mutatta, mint a termelés: 15 %-kal esett vissza a figyelembe vett időszakban.

(100)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési mennyisége és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Az értékesítés mennyisége és piaci részesedése

(101)

Az uniós gazdasági ágazat által az Unió piacán értékesített mennyiség 21 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. 2018-hoz képest 2019-ben 3 %-kal csökkent, majd 2020-ban 12 millió darabbal esett vissza. A vizsgálati időszak alatt az értékesítés megélénkült: 2,2 millió darabbal nőtt.

(102)

Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése kismértékben nőtt 2018–2019 között, majd 2020-ban visszaesett és a vizsgálati időszakban tovább csökkent.

(103)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(104)

A figyelembe vett időszakban az alkalmazotti létszám 6 %-kal, a termelékenység pedig 13 %-kal csökkent. A termelékenység csökkenése elsősorban annak tudható be, hogy a figyelembe vett időszak alatt visszaesett a termelési mennyiség. A csökkenő termelékenység miatt az alumíniumkerekek darabonkénti munkaerőköltsége megemelkedett.

(105)

A fenti 4.4.2.1–4.4.2.3. pontban kifejtettek szerint az uniós gazdasági ágazat termelési mennyisége és kapacitáskihasználása 18 %-kal, illetve 16 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt, aminek következtében megnőtt az egy darabra vetített állandó költség és visszaesett a termelékenység. A figyelembe vett időszak alatt a gazdasági ágazat összköltsége darabonként 1,7 EUR-val (3,4 %-kal) nőtt. Az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési ára azonban a figyelembe vett időszak alatt darabonként 3,3 EUR-val (6,1 %-kal) csökkent.

(106)

Ezenkívül az uniós piacon értékesített mennyiség 21 %-kal, a piaci részesedés pedig 5 %-kal csökkent 2018 és a vizsgálati időszak között. Az uniós gazdasági ágazat pénzügyi teljesítménye ezért romlott. Amint azt az alábbi 4.4.3.1. pont kifejti, az uniós gazdasági ágazat termelési költségei megnőttek, ugyanakkor értékesítési árait nem tudta megfelelően kiigazítani.

(107)

Emiatt az uniós gazdasági ágazat növekedési kilátásai veszélybe kerültek.

(108)

Minden dömpingkülönbözet jóval meghaladta a csekély mértékű szintet. Figyelembe véve az érintett országból származó behozatal mennyiségét és árait, a dömpingkülönbözetek tényleges mértéke jelentős hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra.

(109)

Az alumíniumkerekekre Kínával szembeni dömpingellenes intézkedések vonatkoznak, amelyeket 2010-ben vezettek be (19). A legutóbbi hatályvesztési felülvizsgálat (20) folyamán a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot már nem éri jelentős kár, vagyis felépült a korábbi dömping hatásaiból. Ezt megerősítették 2018-ban és 2019-ben is, mielőtt a Marokkóból érkező behozatal elkezdődött volna, majd azt követően jelentősen megnőtt, amikor az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzete számottevően javult.

(110)

Következésképpen a Bizottság megerősítette, hogy az uniós gazdasági ágazat felépült a Kínából érkező behozatal által előidézett korábbi dömping hatásaiból, mielőtt a Marokkóból érkező dömpingelt behozatal megjelent volna az uniós piacon.

(111)

A mintában szereplő uniós gyártók által az uniós független vevők részére darabonként felszámított értékesítési árak súlyozott átlaga a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(112)

Az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési árai 6 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszak alatt, jóllehet az átlagos előállítási költség 2018 és a vizsgálati időszak között 4 %-kal emelkedett. Az uniós gazdasági ágazat nem tudta növelni értékesítési árait a megnövekedett előállítási költségek fedezésére.

(113)

A hasonló termék uniós gazdasági ágazat általi értékesítése az uniós piacon a személygépjármű-gyártók vevőivel kötött többéves szerződéseken alapult, amelyek rögzítették a mennyiségeket és az árakat. A személygépjármű-gyártók pályáztatás útján ádáz versenyt teremtenek a beszállítók között, és több fordulós versenypályázat után választják ki a két legjobb feltételeket kínáló beszállítót, amelynek során az uniós gyártóknak többek között az alacsony árakat kínáló marokkói gyártókhoz kell igazodniuk. Ennek eredményeként az uniós gazdasági ágazat nem tudta továbbhárítani a vevőkre a termelési költségek növekedését. Bár az uniós gazdasági ágazat minimális árréssel rendelkezik, amellyel az éves szerződés teljesítése során a nyersanyagárak növekedésével összefüggésben növelheti az értékesítési árakat, elvben képesnek kell lennie arra, hogy a következő évre vonatkozó szerződések tárgyalásakor növelje értékesítési árait. Azonban a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat a behozatal által gyakorolt árnyomás miatt ezt nem tudta megtenni. Ennek következtében – amint azt az alábbi 4.4.3.4. pont kifejti – az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége visszaesett.

(114)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(115)

Az uniós gazdasági ágazat alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltsége a figyelembe vett időszak alatt kismértékben, 2 %-kal emelkedett: 2019-ben némileg növekedett, 2020-ban pedig 6 %-kal csökkent, főként a termelés Covid19-világjárvány miatti leállításai miatt.

(116)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Készletek

(117)

A figyelembe vett időszakban a készletek 40 %-kal nőttek. A készletek 2019-ben 21 %-kal, 2020-ban pedig 12 %-kal csökkentek, majd a vizsgálati időszakban erőteljesen, 57 %-kal emelkedtek. A (113) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az Unióban az alumíniumkerekek ágazatára jellemzők a gyártók és a vevők közötti többéves keretszerződések, amelyek rögzítik a mennyiségeket és az árakat. Ezeket a keretszerződéseket a vevő igényeinek megfelelő megrendelések útján hajtják végre. Az uniós gazdasági ágazat ennek köszönhetően képes megtervezni termelését és készleteit. A készletek tehát nem tekinthetők fő mutatónak az uniós gazdasági ágazat teljesítménye értékelésének szempontjából.

(118)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(119)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevők részére végrehajtott uniós értékesítéseiből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési árbevétel százalékában.

(120)

Az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége a 2018. évi 7,5 %-ról 2019-ben 8,2 %-ra nőtt, majd 2020-ban és a vizsgálati időszakban meredeken csökkent, amikor is veszteségekről (–1,6 %) számoltak be. Az uniós gazdasági ágazat nem tudta növelni értékesítési árait a megnövekedett előállítási költségek fedezésére, így veszteségessé vált.

(121)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességének mutatója. A nettó pénzforgalom negatív tendenciát mutatott és számottevően, 72 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Az uniós gazdasági ágazat tehát nehézségekbe ütközött tevékenységeinek önfinanszírozása terén, ami szintén azt mutatja, hogy pénzügyi helyzete romlott.

(122)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékos arányában kifejezett nyereség. A beruházások megtérülése a jövedelmezőséghez és a nettó pénzforgalomhoz hasonlóan negatív tendenciát mutatott. A beruházások megtérülése 2018 és a vizsgálati időszak között jelentősen visszaesett, és a vizsgálati időszak alatt negatívba fordult. Az uniós gazdasági ágazat tehát nem volt képes elegendő nyereséget termelni beruházásai fedezéséhez. Az uniós gazdasági ágazat fenntartotta a beruházások szintjét a figyelembe vett időszak alatt (főként a jogi követelményeknek való megfelelés szükségessége és a piac igényei miatt), és nem tudta elérni, hogy e beruházások megtérüljenek. A beruházások megtérülésének a figyelembe vett időszak alatti negatív alakulása szintén jelezte, hogy az uniós gazdasági ágazat általános pénzügyi helyzete jelentős mértékben romlott.

(123)

A mintában szereplő uniós gyártók kedvezőtlen pénzügyi helyzete rontotta tőkebevonási képességüket. A jövedelmezőség és a nettó pénzforgalom jelentős csökkenése komoly aggályokat vetett fel az uniós gazdasági ágazat likviditási helyzetével kapcsolatban, valamint a működési tevékenysége és a szükséges beruházások finanszírozásához szükséges tőke bevonására való képességével kapcsolatban.

(124)

A figyelembe vett időszak alatt a gazdasági mutatók mind makro-, mind mikroszinten általában romlottak.

(125)

Az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitása stabil maradt, ám a kapacitáskihasználás 2018 és a vizsgálati időszak között 16 %-kal visszaesett, aminek következtében az alumíniumkerekek tonnánkénti állandó költsége megnőtt. Ugyanezt a tendenciát követve, az uniós gazdasági ágazat értékesítési mennyisége és piaci részesedése is visszaesett a figyelembe vett időszakban.

(126)

Az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzete romlott, főként a megnövekedett előállítási költségek miatt, amelyeket nem tudott fedezni az értékesítési árak ennek megfelelő mértékű emelésével.

(127)

Az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési árai 6 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban, jóllehet az átlagos előállítási költség ugyanebben az időszakban 9 %-kal nőtt. Az alacsonyabb árú, dömpingelt behozatal árnyomása 2020-tól kezdve veszteséges működést eredményezett, és e veszteség mértéke a vizsgálati időszak alatt tovább nőtt. A nettó beruházások 42 %-kal csökkentek, a beruházások megtérülése pedig negatívba fordult a figyelembe vett időszak alatt. A pénzforgalom is negatív tendenciát mutatott, ami befolyásolta az uniós gazdasági ágazat önfinanszírozó képességét. Az alkalmazotti létszám ugyanebben az időszakban 6 %-kal csökkent, azonban a termelékenység is 13 %-kal visszaesett, aminek következtében az alumíniumkerekek darabonkénti munkaerőköltsége megnőtt.

(128)

A fentieknek megfelelően az olyan gazdasági mutatók, mint például a jövedelmezőség, a pénzforgalom és a beruházások megtérülése jelentősen romlottak a figyelembe vett időszak alatt. Ez rontotta az uniós gazdasági ágazat képességét működésének önfinanszírozására, a szükséges beruházások végrehajtására és a tőkebevonásra, ami akadályozta az uniós gazdasági ágazat növekedését, sőt, veszélyeztette fennmaradását.

(129)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében vett jelentős kár érte.

(130)

Az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal okozott-e jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy ezzel egy időben más ismert tényezők okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen előidézett károkat ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsa. E tényezők a következők: az egyéb harmadik országokból érkező behozatal, a Covid19-világjárvány, az előállítási költségek alakulása, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye és a többéves szerződések hatása.

(131)

A Bizottság az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdésében előírtaknak megfelelően megvizsgálta az érintett országból érkező behozatal mennyiségének alakulását és azt, hogy ez milyen hatást gyakorol az uniós gazdasági ágazatra.

(132)

Az érintett országból érkező behozatal mennyisége a figyelembe vett időszakban tovább nőtt: a 2019. évi 16 376 darabról 2020-ban 1 millió darabra, a vizsgálati időszakban pedig 2,5 millió darabra. Ez a jelentős növekedés a Covid19-világjárvány alatt is folytatódott.

(133)

A Marokkóból érkező behozatal piaci részesedése a 2018. évi 0,0 %-ról a vizsgálati időszakban 3,9 %-ra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a dömpingelt behozatalban az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett jelentős növekedés állt be.

(134)

A Marokkóból érkező behozatal átlagos importára 2019 és a vizsgálati időszak között 14 %-kal nőtt. Ez a növekedés azonban csak részben tükrözheti az alumínium (az alumíniumkerekek fő nyersanyaga) Londoni Fémtőzsdén jegyzett árfolyamának ugyanebben az időszakban bekövetkezett emelkedését. A (88) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Marokkóból érkező behozatal 8,0 %-kal kínált alá az uniós gazdasági ágazat árainak. Mindenesetre a jelentős, alacsony áron importált mennyiségek az uniós gazdasági ágazat árait is lenyomták, amely a versenyképesség fenntartása érdekében – a (111) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – olyan mértékben volt kénytelen csökkenteni árait, hogy azok már nem fedezték a termelési költségeket.

(135)

A Marokkóból érkező behozatal megnövekedett mennyisége, valamint alacsony átlagos értékesítési árai együttesen kedvezőtlen hatást gyakoroltak az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetére. Ráadásul a marokkói gyártóknak a személygépjármű-gyártók által szervezett pályázati eljárásokban való részvétele lefelé nyomta az általános piaci árakat. Az uniós gazdasági ágazat nem volt képes megemelni értékesítési árait annak érdekében, hogy a növekvő nyersanyagköltségeket a fogyasztókra áthárítsa, mivel az érintett termék dömpingelt behozatala által támasztott tisztességtelen versennyel szembesült. Az uniós gazdasági ágazat stratégiája az volt, hogy a termelési mennyiséget és a piaci részesedést az állandó költségek fedezése érdekében fenntartja, akár a jövedelmezősége rovására is. Ennek következtében a Marokkóból érkező alacsony árú behozatal az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett módon megakadályozta az uniós gazdasági ágazat általi áremelést, és ezáltal árlenyomást eredményezett.

(136)

A fenti megfontolásokra tekintettel a Bizottság ideiglenesen megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt az érintett országból érkező, az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében vett dömpingelt behozatal okozta.

(137)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal mennyisége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Harmadik országokból érkező behozatal

(138)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal piaci részesedése 2018-ban 26,2 %, a vizsgálati időszak alatt pedig 25,5 % volt. E behozatal mennyisége a figyelembe vett időszak alatt 19 %-kal esett vissza, piaci részesedése esetében pedig részben ugyanez a tendencia (3 %-os csökkenés) volt megfigyelhető. Ezen behozatalok átlagos importára 1 %-kal nőtt, és magasabb volt az uniós gazdasági ágazat átlagáránál (+ 12 %), továbbá jelentősen magasabb volt az érintett országból származó átlagos importárnál (+ 26 %). Az egyetlen ország, amely a figyelembe vett időszakban növelte piaci részesedését (10,3 %-ról 13,0 %-ra), Törökország volt. A török átlagárak azonban némileg (+ 1,0 %-kal) magasabb voltak az uniós gazdasági ágazat átlagárainál, továbbá jelentősen (+ 14 %-kal) magasabbak voltak az érintett országból érkező behozatal importárainál.

(139)

A Bizottság ezért arra az ideiglenes következtetésre jutott, hogy az egyéb harmadik országokból érkező behozatal nem járult hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(140)

2020-ban a Covid19-világjárvány miatt az autóipari termelés mintegy 4,2 millió járművel csökkent, ami közvetlen hatással volt az upstream beszállítókra is. Ennek megfelelően 2020-ban az alumíniumkerék-értékesítés 14 millióval csökkent 2019-hez képest. A termelés visszaesése különösen jelentős volt 2020 második negyedévében, de a piac fellendült az azt követő hónapokban. A piac magához tért, ami 5 millióval több kerék értékesítését jelentette: a 2020. évi 60 millióról az értékesített mennyiség a vizsgálati időszakban 65 millióra nőtt. A felhasználás azonban főleg az autógyártók által használt félvezetők hiánya miatt nem érte el a 2019-es szintet. A vizsgálati időszakban tapasztalt keresletnövekedés nem az uniós gazdasági ágazatnak kedvezett, hanem leginkább a marokkói behozatalnak (2,6 millió importált darab és 4 %-os piaci részesedés a vizsgálati időszakban). Az értékesítési mennyiségek terén történt térnyerés mellett a marokkói behozatal lefelé irányuló nyomást gyakorolt az árakra, és megakadályozta az uniós gyártókat abban, hogy továbbhárítsák költségeik növekedését a vevőikre, ami 2020-hoz képest jelentősen csökkentette a forgalmat és még több veszteséget eredményezett.

(141)

E tekintetben a Covid19-világjárvány valóban kedvezőtlen hatással volt az uniós gazdasági ágazatra, különösen 2020-ban, amikor az uniós gazdasági ágazat gyártóüzemei ideiglenes bezárásra kényszerültek. Amikor azonban a piac a Covid19-világjárványt követően ismét fellendült, az uniós gazdasági ágazatnak nem származott abból előnye az érintett országból érkező, dömpingelt árakon történő, megnövekedett behozatal miatt.

(142)

A Bizottság ezért ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a Covid19-világjárvány nem gyengíthette az érintett országból érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(143)

A mintában szereplő uniós gyártók exportmennyisége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

12. táblázat

A mintában szereplő uniós gyártók exportteljesítménye

(144)

A független vevőknek történő exportértékesítés az uniós gazdasági ágazat teljes termelésének 5,6 %-át tette ki a vizsgálati időszak alatt. A figyelembe vett időszak alatt az export mennyisége ingadozott: 2018 és 2020 között először 38 %-kal csökkent, majd a vizsgálati időszak alatt nőtt. Az exportértékesítés összességében 21 %-kal esett vissza a figyelembe vett időszak alatt. A figyelembe vett időszakban a darabonkénti exportár jelentősen magasabb volt az uniós árakhoz képest.

(145)

A vizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazat termelésének több mint 95 %-át az uniós piacon értékesítette. Ezért a Bizottság – jóllehet az exportteljesítmény visszaesése hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz – ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy (figyelembe véve az uniós értékesítéseknek az exportértékesítésekhez viszonyított magas arányát) annak alakulása nem gyengítette az érintett országból érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést.

(146)

A hasonló termék uniós gazdasági ágazat általi értékesítése az uniós piacon a személygépjármű-gyártók vevőivel kötött többéves szerződéseken alapult, amelyek egy bizonyos típusú autó gyártása esetében a szerződés időtartamára rögzítik az árakat. Az uniós gazdasági ágazat minimális árréssel rendelkezik ahhoz, hogy az éves szerződés teljesítése során a nyersanyagárak növekedésével összefüggésben növelje az értékesítési árakat. Elvben az uniós gazdasági ágazatnak azonban képesnek kell lennie arra, hogy a következő évre vonatkozó szerződések tárgyalásakor növelje értékesítési árait. Ahogy azt a fenti 4.4.3.1. pont is kifejti, míg az uniós gazdasági ágazatra jellemző átlagos előállítási költség 9 %-kal nőtt 2018 és a vizsgálati időszak között, az uniós gazdasági ágazatban érvényesített átlagos értékesítési ár az uniós piacon stabil maradt.

(147)

Amint azt a fenti 7. táblázat mutatja, az uniós gazdasági ágazatnak az éves szerződések ellenére 2018-ban és 2019-ben, amikor nem volt Marokkóból érkező behozatal, nem okozott nehézséget, hogy olyan árakon értékesítsen, amelyek fedezték a termelési költségeit. Amikor azonban 2020-ban megindult, majd a vizsgálati időszakban jelentősen nőtt a behozatal, az általa gyakorolt árnyomás miatt az uniós gazdasági ágazat a legutóbbi éves szerződésekben már nem tudta kellőképpen kiigazítani eladási árait, hogy fedezze a növekvő termelési költségeket. Ennek eredményeként az uniós gazdasági ágazat 2020-ban csak nagyon alacsony nyereséget ért el, és a vizsgálati időszak alatt pedig veszteségessé vált.

(148)

Következésképpen a nyersanyagköltségek növekedése és az értékesítési árak éves szerződésekből eredő emelkedése közötti időeltolódás láthatólag nem akadályozta meg az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy értékesítési árait a figyelembe vett időszak alatt a növekvő előállítási költségekhez igazítsa. Emiatt a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az eladási árak éves szerződésekben történő rögzítése nem gyengítette a dömpingelt behozatal és a megállapított kár közötti ok-okozati összefüggést.

(149)

A felhasználók azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt az alumíniumkerekek uniós piacának szűkülése okozta.

(150)

A (139) preambulumbekezdésben említettek szerint az uniós felhasználás 13 millió darabbal, azaz 17 %-kal esett vissza a figyelembe vett időszakban. Az uniós értékesítési adatok az uniós felhasználás tendenciáját tükrözték. Amikor azonban a vizsgálati időszakban a felhasználás ismét fellendült, és 2020-hoz képest 8 %-kal emelkedett, az uniós gazdasági ágazatnak nem származott abból előnye a Marokkóból érkező behozatal miatt. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése ugyanis 2,9 százalékponttal (a 2020. évi 71,7 %-ról a vizsgálati időszak alatt 68,8 %-ra) csökkent, míg a Marokkóból érkező behozatal piaci részesedése 129 %-kal (a 2020. évi 1,7 %-ról 3,9 %-ra) növekedett a vizsgálati időszakban. Tehát az uniós gazdasági ágazatot ért kár oka az alacsony árú dömpingelt behozatal volt, nem pedig a csökkenő felhasználás miatt mennyiségkiesés.

(151)

A Bizottság ezért ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a piaci kereslet 17 %-os szűkülése nem tekinthető a kár olyan okának, amely gyengítené a dömpingelt behozatal és a megállapított kár közötti ok-okozati összefüggést.

(152)

Az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetének romlása időben egybeesett azzal, hogy az érintett országból érkező, dömpingáron történő alumíniumkerék-behozatal mennyisége megnövekedett.

(153)

A Bizottság megkülönböztette és elválasztotta az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásaitól. A Bizottság figyelembe vette az egyéb harmadik országokból érkező behozatal, a Covid19-világjárvány, a csökkentő kereslet, az előállítási költségek alakulása, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye és a többéves szerződések hatását.

(154)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, és az egyéb tényezők – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem gyengítették a jelentős kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

(155)

Az intézkedések szintjének meghatározásához a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám elegendő-e az uniós gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatal által okozott kár elhárításához.

(156)

A kár megszűnne, ha az uniós gazdasági ágazat az alaprendelet 7. cikke (2c) bekezdésének és 7. cikke (2d) bekezdésének értelmében a céláron történő értékesítéssel elérné a nyereségcélját.

(157)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban a Bizottság a nyereségcél megállapítása során figyelembe vette az érintett országból érkező behozatal megnövekedése előtti jövedelmezőségi szintet, a költségek, a beruházások, a kutatás és fejlesztés (a továbbiakban: K+F) és az innováció teljes költségének fedezéséhez szükséges jövedelmezőségi szintet, valamint azt a jövedelmezőségi szintet, amelyre rendes versenykörülmények között számítani lehet. E haszonkulcs nem lehet alacsonyabb, mint 6 %.

(158)

Első lépésként a Bizottság alapnyereséget állapított meg, amely rendes versenyfeltételek mellett fedezi a teljes költséget. A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók azelőtti nyereségéből indult ki, hogy a Marokkóból érkező tisztességtelen behozatal felgyorsult és az uniós gazdasági ágazatnak kárt okozott volna. Ezt a haszonkulcsot 7,9 %-ban állapította meg, ami megfelel az uniós gazdasági ágazat 2018–2019-ben elért átlagos nyereségszintjének.

(159)

Az uniós gazdasági ágazat bizonyítékokkal szolgált arra, hogy a figyelembe vett időszakban a beruházások, a kutatás-fejlesztés (K+F) és az innováció szintje normál versenyfeltételek mellett magasabb lett volna. A Bizottság az uniós gazdasági ágazat állításait megalapozottnak találta. Annak érdekében, hogy ez a nyereségcélban tükröződjön, a Bizottság kiszámította az uniós gazdasági ágazat által megadott és a Bizottság által ellenőrzött, normál versenyfeltételek melletti beruházási, K+F és innovációs költségek, valamint a figyelembe vett időszak tényleges beruházási, K+F és innovációs költségei közötti különbséget. Ez a – forgalom százalékában kifejezett – különbség 0,4 % volt.

(160)

Ezt a 0,4 %-ot hozzáadta a (158) preambulumbekezdésben említett 7,9 %-os alapnyereséghez, ami 8,3 %-os nyereségcélt eredményezett.

(161)

Az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdésével összhangban a Bizottság végső lépésként megvizsgálta azon többoldalú környezetvédelmi megállapodásokból és azok jegyzőkönyveiből származó jövőbeni költségeket, amelyeknek az Unió részes fele, valamint az ILO-egyezményeknek az alaprendelet a. mellékletében felsorolt azon jegyzőkönyveiből származó jövőbeni költségeket, amelyek az intézkedésnek a 11. cikk (2) bekezdése szerinti alkalmazási időszakában az uniós gazdasági ágazatra hárulnak. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a Bizottság 0,5 EUR/darab többletköltséget állapított meg. Ezt a többletköltséget hozzáadta a fenti preambulumbekezdésben említett kárt nem okozó árhoz.

(162)

Mindezek alapján a Bizottság az említett nyereségcélt a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatti termelési költségeinek összeadására alkalmazva kiszámította a hasonló termék uniós gazdasági ágazatnak kárt nem okozó súlyozott átlagárát (55,9 EUR/darab), amelyet típusonként kiigazított a 7. cikk (2d) bekezdése szerint.

(163)

A Bizottság ezt követően a mintában szereplő, együttműködő marokkói exportáló gyártók által alkalmazott, az áralákínálás kiszámításához meghatározott importárak súlyozott átlaga, valamint a mintában szereplő uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék kárt nem okozó súlyozott átlagára közötti összehasonlítás alapján meghatározta a kárkülönbözet mértékét. A Bizottság az ebből az összehasonlításból kiadódó különbséget kifejezte a behozatalok CIF-alapon számított súlyozott átlagos értékének százalékaként.

(164)

A kár megszüntetéséhez szükséges mérték minden más vállalat” esetében ugyanúgy kerül meghatározásra, mint az ilyen vállalatokra vonatkozó dömpingkülönbözet (lásd a (73) preambulumbekezdést).

(165)

A dömpingellenes intézkedések kedvező hatással lesznek az uniós gyártókra, mivel lehetővé teszik az uniós gazdasági ágazat számára, hogy értékesítési árait a megnövekedett előállítási költségek fedezése érdekében kiigazítsa. Így az uniós gazdasági ágazat ismét fenntartható helyzetbe kerülne, és képessé válna jövőbeni beruházások végrehajtására, különösen a környezetvédelmi és szociális követelményeknek való megfelelés érdekében.

(166)

Intézkedések hiányában az uniós gazdasági ágazat továbbra is jelentős kárt szenvedne, és pénzügyi helyzete – különösen a jövedelmezőség, a beruházások megtérülése és a pénzforgalom tekintetében – várhatóan tovább romlana (különös tekintettel az érintett országból érkező dömpingelt behozatal növekedésére, amely a vizsgálati időszak után is folytatódott), ami életképességét veszélyeztetné.

(167)

Az eljárás megindításakor a Bizottság felvette a kapcsolatot az importőrökkel. Egyikük sem működött együtt azonban a vizsgálat során.

(168)

Ami a felhasználókat illeti, két személygépjármű-gyártó és azok szervezete, vagyis az Európai Gépjárműgyártók Szövetsége (ACEA) működött együtt a vizsgálat során.

(169)

A személygépjármű-gyártók az alumíniumkerekek uniós ágazatának vevői. Alumíniumkerék-szükségletük mintegy 70 %-át már jelenleg is az uniós gazdasági ágazattól szerzik be. A vizsgálati időszak alatt az érintett országból érkező behozatal 3,9 %-os piaci részesedéssel, az egyéb harmadik országokból érkező behozatal pedig 25,5 %-os piaci részesedéssel rendelkezett az uniós piacon, az uniós gazdasági ágazaténál magasabb árszint mellett. Ennek megfelelően a személygépjármű-gyártók az uniós gazdasági ágazaton és Marokkón kívül más beszerzési forrásokkal is rendelkeznek. Ezt az a tény is megerősítette, hogy a marokkói alumíniumkerék-beszerzések a két felhasználó teljes alumíniumkerék-beszerzésének körülbelül 30 %-át tették ki a vizsgálati időszakban. Ezenkívül a kérdőívet kitöltő két felhasználó adatai alapján az alumíniumkerekek termelési költségeik körülbelül 0,5 %-át tették ki. Következésképpen a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az alumíniumkerekek kapcsán bevezetett intézkedések személygépjármű-gyártókra gyakorolt hatása korlátozott.

(170)

Az ACEA azt állította, hogy a Marokkóból érkező behozatal az uniós személygépjármű-gyártók stratégiai igényeit elégítette ki, amelyeket az uniós alumíniumkerék-gyártók nem voltak képesek kielégíteni, mivel utóbbiak szándékosan úgy döntöttek, hogy nem növelik termelési kapacitásaikat. Ezért a személygépjármű-gyártóknak nem volt más választása, mint beszerzésük diverzifikálása, többek között különféle importforrásokra támaszkodva.

(171)

A (40) preambulumbekezdésben említettek szerint az uniós alumíniumkerék-ágazat a személygépjármű-gyártók beszállítója, és tevékenységük az e nagyvállalatok által kiírt pályázatoktól függ. Az alumíniumkerék-beszállítók kiválasztására, és így az alumíniumkerekek tényleges beszállítására évekkel az járművek gyártása előtt kerül sor, így az alumíniumkerék-ágazatnak elegendő ideje kell, hogy legyen az ipari kibocsátásának kiigazítására. Szükség esetén az uniós alumíniumkerék-ágazat viszonylag rövid időn belül tudná növelni kapacitását, mivel a kért beruházás nem a kemencékkel vagy a festőfülkékkel kapcsolatos, hanem a könnyen telepíthető öntőgépekre. Ezért ha az uniós alumíniumkerék-gyártók nem ruháztak be további termelési kapacitásokba, az inkább a személygépjármű-gyártókkal kötött megfelelő jövőbeni szerződések hiánya miatt történt. Ezért a termelés iránti kereslet előrelátható növekedése hiányában az uniós gazdasági ágazat nem volt kellően ösztönözve arra, hogy további kapacitásokba ruházzon be. Ezenkívül az uniós felhasználás 64,31 millió darab volt a vizsgálati időszakban. Az uniós gazdasági ágazat teljes kapacitása 61,29 millió darab, míg a teljes uniós termelés 48,75 millió darab volt a vizsgálati időszakban, az uniós gazdasági ágazat exportja pedig 2,71 millió darabot tett ki. Következésképpen az uniós gazdasági ágazat jelenleg is elegendő termelési kapacitással rendelkezik ahhoz, hogy az alumíniumkerekek iránti szinte teljes uniós keresletet kielégítse. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(172)

Az ACEA azt állította, hogy az uniós alumíniumkerék-ágazat nem felelt meg a személygépjármű-gyártók által a szabad kapacitás tekintetében megszabott követelményeknek (az uniós gazdasági ágazat magas, 95 %-ot meghaladó kapacitáskihasználásról számolt be), ami miatt utóbbiak arra kényszerültek, hogy diverzifikálják a beszerzést, különösen a Marokkóból történő behozatal révén.

(173)

A Bizottság megjegyezte, hogy nem nyújtottak be arra vonatkozó bizonyítékot, hogy az uniós alumíniumkerék-ágazat a gyártási kapacitásával kapcsolatos problémák miatt veszített volna el pályázatokat, vagy hogy az uniós alumíniumkerék-ágazat nem lett volna képes a személygépjármű-gyártók kereskedelmi megrendeléseinek megfelelő alumíniumkerekeket szállítani. Ezenkívül a vizsgálati időszakra megállapított kapacitáskihasználás 80 % volt. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(174)

Az ACEA azt állította, hogy a Covid19-világjárvány hatásai megzavarták az ellátási láncokat, és a személygépjármű-gyártókat nagyon súlyosan érintette a Covid19-világjárvány: összesen 4,2 millió járművel kevesebbet gyártottak, ami a 2019. évi uniós termelés 22,9 %-át teszi ki. A személygépjármű-gyártók nyereségessége hanyatlott. Ez hasonlóképpen érintette az autóipari beszállítókat is.

(175)

A Bizottság megjegyezte, hogy a legtöbb személygépjármű-gyártó nyereségről számolt be a 2021-es pénzügyi évben, amely meghaladta az előző években jelentett szokásos százalékos arányt (21).

(176)

Az ügy kapcsán nem áll rendelkezésre más olyan információ, amely arra utalna, hogy az intézkedések olyan jelentős kedvezőtlen hatást gyakorolnak a felhasználókra, amely ellensúlyozza az intézkedéseknek az uniós gazdasági ágazat szempontjából vett kedvező hatásait.

(177)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen megállapította, hogy nem álltak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek alapján az alumíniumkerekek Marokkóból érkező behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése a vizsgálat e szakaszában ne szolgálná az Unió érdekét.

(178)

A Bizottságnak a dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel, az intézkedések szintjével és az uniós érdekkel kapcsolatos következtetései alapján helyénvaló ideiglenes intézkedéseket bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(179)

A fentiek alapján az ideiglenes dömpingellenes vámtételek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(180)

Az ebben a rendeletben meghatározott, egyes vállalatokra alkalmazandó egyedi dömpingellenes vámtételt e vizsgálat eredményei alapján állapították meg. Ezért a jelenlegi vizsgálat során e vállalat tekintetében megállapított helyzetet tükrözi. E vámtétel kizárólag az érintett országból származó és a megjelölt jogalany által előállított érintett termék behozatalára vonatkozik. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem jelölt vállalatok – köztük a kifejezetten megjelölt vállalattal kapcsolatban álló vállalatok – által gyártott érintett termék behozatalaira a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtételt kell alkalmazni. E vállalatok esetében az egyedi dömpingellenes vámtételek nem alkalmazhatók.

(181)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítése érdekében a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(182)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazásának biztosításához különleges intézkedésekre van szükség. A vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, a tagállamok vámhatóságai felé érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatniuk. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Amennyiben a behozatalt nem kíséri ilyen számla, akkor a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám alkalmazandó.

(183)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassanak a behozatalokra, nem a számla jelenti az egyetlen olyan elemet, amelyet a vámhatóságoknak figyelembe kell venniük. Ugyanis még ha a bemutatott számla teljesíti is az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében előírt összes követelményt, a tagállamok vámhatóságainak akkor is el kell végezniük a szokásos ellenőrzéseket, és – minden más esethez hasonlóan – további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) is bekérhetnek a nyilatkozatban foglalt adatok pontosságának ellenőrzése céljából, valamint annak érdekében, hogy az adott vámtétel alkalmazása a vámjognak megfelelően indokolt legyen.

(184)

Amennyiben az érintett dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az alacsonyabb egyedi vámtételekben részesülő vállalatok kivitelének mennyisége jelentősen megnő, ez a mennyiségi növekedés önmagában is az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető. Ilyen körülmények között, és amennyiben a feltételek teljesülnek, a kijátszások feltárására vizsgálatot lehet indítani. E vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtételek eltörlésére és ebből következően országos vám kivetésére.

(185)

Az alumíniumkerekekre vonatkozó statisztikákat gyakran darabszámban fejezik ki. Az alumíniumkerekek esetében azonban nincsen ilyen kiegészítő mértékegység meghatározva a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet (22) I. mellékletében meghatározott Kombinált Nómenklatúrában. Ezért rendelkezni kell arról, hogy az érintett termék behozatalaira vonatkozóan a szabad forgalomba bocsátás érdekében benyújtott árunyilatkozatban nemcsak a kilogrammban vagy tonnában kifejezett tömeget, hanem a darabok számával kifejezett mennyiséget is fel kell tüntetni.

(186)

A (3) preambulumbekezdésben említett módon a Bizottság nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett az érintett termék behozatalára. A nyilvántartásba vételre azzal a céllal került sor, hogy az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdése értelmében visszamenőleges hatállyal beszedhessék a vámokat.

(187)

Az eljárás ideiglenes szakaszának megállapításaira tekintettel a behozatal nyilvántartásba vételét meg kell szüntetni.

(188)

Az eljárás e szakaszában nem született döntés a dömpingellenes intézkedések esetleges visszamenőleges hatályú alkalmazásáról.

(189)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban tájékoztatta az érdekelt feleket az ideiglenes vámok tervezett kivetéséről. A Bizottság ezt a tájékoztatást a Kereskedelmi Főigazgatóság internetes honlapján keresztül a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tette. Az érdekelt felek három munkanapot kaptak arra, hogy a kifejezetten nekik megküldött számítások pontosságával kapcsolatban írásban észrevételeket tegyenek. A Bizottsághoz nem érkezett ilyen észrevétel. Az érdekelt felek előzetes tájékoztatását követően, a vizsgálat egyéb szempontjaira vonatkozóan (vagyis nem a számítások pontosságával kapcsolatosan) tett észrevételeket a Bizottság a vizsgálat végső szakaszában figyelembe veszi.

(190)

A megfelelő ügyintézés érdekében a Bizottság fel fogja kérni az érdekelt feleket, hogy a megadott határidőn belül nyújtsák be írásbeli észrevételeiket, és/vagy kérjék a Bizottság előtti meghallgatásukat. Az érdekelt felek kérhetik a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő általi meghallgatást is.

(191)

Az ideiglenes vámok kivetésével kapcsolatos ténymegállapítások ideiglenesek, és a vizsgálat végleges szakaszában módosíthatók,