(1)

2020. október 14-én az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított az Amerikai Egyesült Államokból (a továbbiakban: Egyesült Államok) és a Szaúd-arábiai Királyságból (a továbbiakban: Szaúd-Arábia) származó monoetilén-glikol behozatalára vonatkozóan.

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2020. augusztus 31-én az Európai Monoetilén-glikol-gyártók Védelmi Bizottsága (a továbbiakban: panaszos) panaszt (a továbbiakban: panasz) nyújtott be olyan gyártók nevében, amelyek termelése a monoetilén-glikol teljes uniós termelésének több mint 25 %-át teszi ki. A panasz bizonyítékokat tartalmazott a dömping és az abból eredő jelentős kár fennállásáról.

(3)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban 2021. május 14-én megküldte a feleknek a javasolt vámok összefoglalását, valamint a dömpingkülönbözetek és az uniós gazdasági ágazatot érő kár megszüntetéséhez szükséges mérték részletes számítását. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket arra, hogy három munkanapon belül tegyenek észrevételeket a számítások pontosságával kapcsolatban. Észrevételek érkeztek a következő szereplőktől: MEGlobal Americas Inc (a továbbiakban: MEGlobal Americas), Saudi Basic Industries Corporation (a továbbiakban: SABIC), Arteco NV (a továbbiakban: Arteco) és az Európai Polietilén-tereftalát-gyártók Bizottsága (a továbbiakban: CPME).

(4)

A Bizottság 2021. június 11-én az (EU) 2021/939 bizottsági végrehajtási rendelet (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) útján ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki az Egyesült Államokból és a Szaúd-Arábiából származó monoetilén-glikol Unióba érkező behozatalára.

(5)

Az ideiglenes dömpingellenes vám kivetésének alapjául szolgáló lényeges tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát (a továbbiakban: az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatása) követően a panaszos, a MEGlobal Americas, a Lotte Chemical Louisiana LCC (a továbbiakban: LCLA), a Szaúd-arábiai Királyság kormánya (a továbbiakban: szaúd-arábiai kormány), a SABIC, az ExxonMobil Petroleum & a Chemical BV (a továbbiakban: EMPC), a Helm AG (a továbbiakban: Helm), az Oxyde Belgium BV (a továbbiakban: Oxyde), a Tricon International Ltd és a vele kapcsolatban álló vállalatok (a továbbiakban: Tricon), az Arteco, a CPME és a RETAL Industries Limited (a továbbiakban: RETAL) írásos beadványokat nyújtott be, amelyekben az ideiglenes rendelet 2. cikk (1) bekezdésében előírt határidőn belül ismertették az ideiglenes megállapításokkal kapcsolatos véleményüket.

(6)

A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra. Meghallgatásra került sor az LCLA, a MEGlobal Americas, a SABIC és a CPME részvételével. Emellett a MEGlobal Americas és a SABIC kérését követően két meghallgatásra került sor a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel. A meghallgató tisztviselő megállapította, hogy az eljárás során tiszteletben tartották az érdekelt felek védelemhez való jogát.

(7)

A végleges ténymegállapítások megfogalmazásakor a Bizottság megvizsgálta az érdekelt felek észrevételeit, és azok alapján az indokolt esetekben módosította az ideiglenes ténymegállapításokat.

(8)

A Bizottság folytatta az összes olyan információ összegyűjtését és keresztellenőrzését, amelyet szükségesnek tartott végleges ténymegállapításainak kialakításához. Két további távoli ellenőrzésre került sor az Arteco és az Indorama Ventures Europe BV (a továbbiakban: Indorama) részvételével. A Bizottságnak szándékában állt távoli ellenőrzést végezni a Helm és az Oxyde részvételével is, de egyik vállalat sem állt rendelkezésre.

(9)

A SABIC és a MEGlobal Americas előadta, hogy a Bizottság későn tette közzé a távoli ellenőrzésről szóló jelentéseit, így e szereplők védelemhez való joga sérült.

(10)

A Bizottság 2021. május 14-én tette közzé a távoli ellenőrzésről szóló jelentéseit, valamint a javasolt vámok összefoglalását, a dömpingkülönbözetek és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár megszüntetéséhez megfelelő különbözetek kiszámításának részleteit, a (3) preambulumbekezdésben foglaltak szerint. A távoli ellenőrzésről szóló jelentések célja, hogy a távoli ellenőrzésről tényszerű jelentést nyújtsanak be a felek számára. A jelentések nem tartalmaznak következtetéseket arra vonatkozóan, hogy a Bizottság végül hogyan fogja kezelni a távoli ellenőrzés során megismert tényeket. A távoli ellenőrzésről szóló jelentések közzétételének nincs jogszabályban előírt határideje. A felektől nem érkezett észrevétel a távoli ellenőrzésről szóló jelentésekben szereplő információkkal kapcsolatban. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a felek védelemhez való joga nem sérült, és a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő e tekintetben osztotta a Bizottság álláspontját.

(11)

A Tricon előadta, hogy jóllehet a vizsgálat során együttműködött, a nevét nem említi az ideiglenes rendelet – különösen annak (8) és (66) preambulumbekezdése – és így a Bizottság megsértette a Tricon megfelelő ügyintézéshez való jogát.

(12)

Az ideiglenes intézkedések bevezetésekor a Bizottságnak nem állt rendelkezésére elegendő információ a Tricon Unióba irányuló importtevékenységéről, mivel a kérdőívre adott válaszokat három olyan szervezet nevében nyújtották be, amelyek a bejelentés szerint az Egyesült Államokban, nem pedig az Unióban találhatók. A Bizottság ezt az információt csak az ideiglenes intézkedések bevezetését követően kapta meg a Tricontól.

(13)

E kiegészítő információ fényében az ideiglenes rendelet (8) és (66) preambulumbekezdését – amely felsorolja azokat a feleket, melyek részvételével a Bizottság az ideiglenes intézkedések bevezetése előtt meghallgatásokat tartott – és a kérdőívre válaszokat benyújtó felek felsorolását úgy kell értelmezni, hogy az a Tricont is magában foglalja. Továbbá a Tricon által az ideiglenes intézkedések bevezetése előtt benyújtott észrevételek ugyanazokat a kérdéseket vetették fel, mint a más érdekelt felek – például az Arteco, a Helm és az Oxyde – által benyújtott észrevételek, következésképpen azok tartalmát a Bizottság az ideiglenes rendeletben figyelembe vette.

(14)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a MEGlobal Americas megismételte a (9) preambulumbekezdésben ismertetett állítását a távoli ellenőrzésről szóló jelentésekről. Állítása szerint nem felelt meg a valóságnak az a kijelentés, hogy a felektől nem érkezett észrevétel a távoli ellenőrzésről szóló jelentésekben szereplő információkkal kapcsolatban. Előadta, hogy a MEGlobal Americas az ideiglenes rendelethez fűzött észrevételeiben tárgyalta a távoli ellenőrzésről szóló jelentések érdemi tartalmát, és hogy a késedelmes nyilvánosságra hozatal miatt a feleknek korlátozott idő állt rendelkezésükre a felülvizsgálatra. Azzal érvelt továbbá, hogy a bizottsági eljárásoknak a Covid19-világjárványra való tekintettel történő átalakítása következtében a Bizottságra a jogszerű eljárás kapcsán szigorúbb követelmények vonatkoztak, amelyekkel a Bizottság végleges megállapításaiban nem foglalkozott. A MEGlobal Americas e tekintetben a Covid19-járvány hatásáról szóló bizottsági közlemény utolsó fordulatára hivatkozott, amely szerint a Bizottság különös figyelmet fog fordítani a jogszerű eljárást és az átláthatóságot érintő követelményeknek való megfelelésre.

(15)

A (10) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a távoli ellenőrzésről szóló jelentések célja, hogy a távoli ellenőrzésről tényszerű beszámolót nyújtsanak a feleknek, különös tekintettel arra, hogy mely információk ellenőrizhetők és melyek nem. A jelentések nem tartalmaznak következtetéseket arra vonatkozóan, hogy a Bizottság végül hogyan fogja kezelni a távoli ellenőrzés során megismert tényeket. A MEGlobal Americas nem tárt fel ténybeli tévedéseket a távoli ellenőrzésekről szóló jelentésekben, és nem kért további időt arra, hogy e jelentéseket észrevételezze. Az ideiglenes rendelethez fűzött észrevételeiben egyszerűen csak hivatkozott a távoli ellenőrzésekről szóló jelentésben szereplő megállapításokra. A Bizottság megjegyzi, hogy a MEGlobal Americas nem fejti ki, hogy a Bizottság a jogszerű eljárásra vonatkozó követelményekkel kapcsolatos végleges megállapításaiban pontosan mire nem tért ki. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(16)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a szaúd-arábiai kormány megismételte a vizsgálat megindítására vonatkozó észrevételeit, amelyeket az intézkedések bevezetése előtt tett. Előadta, hogy a panasz nem felel meg a dömpingellenes megállapodás (a továbbiakban: dömpingellenes megállapodás) 5.2. cikkében foglalt követelményeknek, mivel 1. nem tartalmaz elegendő bizonyítékot, amely alátámasztaná a figyelembe vett időszak alatt zajló dömping meglétét; 2. megfelelő indokolás nélkül összesítve értékeli az Egyesült Államokból és a Szaúd-Arábiából származó behozatal hatásait; 3. nem értékeli objektív módon a jelentős kár fennállását, mivel a vizsgálati időszak átfedésben van az előző naptári évvel; és 4. a panaszos nem szolgáltatott bizonyítékot az ok-okozati összefüggésre. A szaúd-arábiai kormány továbbá úgy vélte, hogy a Bizottság az ideiglenes rendeletben nem foglalkozott ezekkel az észrevételekkel, mivel csak általános észrevételeket tett. A szaúd-arábiai kormány e tekintetben a Guatemala – Cement II ügyben készült vizsgálóbizottsági jelentésre (3) hivatkozott, azzal érvelve, hogy a tények által alá nem támasztott következtetések nem minősülnek a dömpingellenes megállapodás 5.2. cikkének bekezdésében előírt bizonyítéknak, valamint a pontatlan információk sem tekinthetők bizonyítéknak, ezért a vizsgálatot nem lett volna szabad megindítani. A szaúd-arábiai kormány továbbá az US – Puhafa V ügyben készült vizsgálóbizottsági jelentésre (4) hivatkozva előadta, hogy a Bizottság a dömpingellenes megállapodás 5.3. cikkével összeegyeztethetetlen módon járt el, amikor úgy indította meg a vizsgálatot, hogy a panasz nem tartalmazott bizonyítékokat. A szaúd-arábiai kormány azzal érvelt, hogy a Bizottságnak meg kellett volna kérdőjeleznie a panaszos állításainak pontosságát és megfelelőségét (különösen azokban az esetekben, amikor azokat nem támasztották alá információk), továbbá a panaszos állításainak alátámasztására benyújtott információk pontosságát és megfelelőségét, azokban az esetekben, amikor azok nyilvánvalóan tévesek voltak. A szaúd-arábiai kormány hozzátette, hogy mivel a Bizottság vizsgálatot nem a dömpingellenes megállapodás 5. cikkében foglalt rendelkezésekkel összhangban indította meg, nem teljesült a dömpingellenes vám kivetésének első feltétele, amelyet a dömpingellenes megállapodás 7.1. cikkének i) pontja ír elő, és ezért nem lett volna szabad dömpingellenes vámot kivetni a Szaúd-Arábiából származó monoetilén-glikol behozatalára.

(17)

A Bizottság úgy ítéli, hogy a vizsgálat megindítása indokolt volt, és teljes mértékben megfelelt a dömpingellenes megállapodásnak. A dömpingszámítással kapcsolatban megjegyzendő, hogy a panaszos által a költségekre vonatkozóan benyújtott bizonyítékot a Bizottság – tekintettel az eljárás megindítása idején alkalmazandó jogi normára – a rendes érték megállapításához kellő mértékben megfelelőnek és pontosnak találta. Amint arra a szaúd-arábiai kormány emlékeztet, az USA – Puhafa V ügyben készült vizsgálóbizottsági jelentés tisztázta, hogy: „a kérelemnek olyan információkat kell tartalmaznia, amelyeket a kérelmező fél az észszerűség keretein belül be tud szerezni annak érdekében, hogy alátámassza a többek között az állítólagos dömpingre vonatkozó állítását; ez azt jelenti, hogy a kérelemnek nem kell tartalmaznia minden olyan információt, amelyet a kérelmező fél az észszerűség keretein belül be tud szerezni, hanem elegendő, ha azokra az információkra szorítkozik, amelyek a prima facie ügyet alátámasztják”. Ebben az ügyben az érintett termék gyártási folyamatával kapcsolatban a panaszos benyújtotta azokat az információkat, amelyeket az észszerűség keretein belül be tudott szerezni. Ezek az információk mennyiségüket és minőségüket tekintve elegendők voltak a rendes érték és a dömpingkülönbözet kiszámításának alátámasztásához. Az, hogy a panaszos nem szolgáltatott pontos információkat az érintett termék teljes szaúd-arábiai gyártási láncáról, nem jelenti azt, hogy – amint azt a szaúd-arábiai kormány állítja – a bizonyítékot elégtelennek kell tekinteni. Ha a panaszosnak olyan további és pontosabb információkkal kellene szolgálnia, amelyeket az észszerűség keretein belül nem tud beszerezni, akkor a vizsgálatot végző hatóság a panaszosra hárítaná a tényleges vizsgálat lefolytatásának terhét. A vizsgálóbizottság ugyanis az US – Puhafa V ügy kapcsán azt hangsúlyozta, hogy a szükséges bizonyítékok benyújtása csak „oly mértékben szükséges, amennyiben azokat a kérelmező az észszerűség keretein belül be tudja azokat szerezni”, és hogy ez a megfogalmazás „annak elkerülését szolgálja, hogy a kérelmezőre indokolatlan teher háruljon azzal, hogy az észszerűség keretein belül nem beszerezhető információkat kell benyújtania” (5). A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy bár a szaúd-arábiai kormány arra tesz utalást, hogy a panaszos által benyújtott információk tények által nem alátámasztott következtetések, nem jelöli meg pontosan, hogy a panaszon belül mely állításokra hivatkozik, csupán általános megjegyzést tesz. A Bizottság ezért megismétli, hogy a panaszos a dömping meglétére vonatkozóan olyan bizonyítékokat nyújtott be, amelyek elegendőek volt a vizsgálat megindításához.

(18)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a szaúd-arábiai kormány megismételte a vizsgálat megindítására vonatkozó észrevételeit, amelyeket az ideiglenes intézkedések bevezetése előtt tett. Ismét azzal érvelt, hogy a panasz a (16) preambulumbekezdésben említett négy pont miatt nem felel meg a dömpingellenes megállapodás 5.2. cikkében foglalt követelményeknek. Előadta továbbá, hogy a panasz nem tartalmazott a panaszos számára az észszerűség keretein belül beszerezhető információkat és nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot a dömpingre vonatkozóan. A szaúd-arábiai kormány ezen belül azt állította, hogy a panasz nem tartalmazott olyan információkat a monoetilén-glikol belföldi áraira vonatkozóan, amelyek a panaszos számára az észszerűség keretein belül beszerezhetők lettek volna. A szaúd-arábiai kormány továbbá előadta, hogy a panaszos a rendes értéket két uniós gyártótól gyűjtött adatok alapján számította ki, ami mesterségesen megemelte a rendes értéket.

(19)

A Bizottság nem értett egyet ezekkel az állításokkal. A panaszos kifejtette, hogy a Szaúd-Arábiai Királyságban a belföldi monoetilén-glikol-piac az exportvolumenhez képest igen kicsi, és a nyilvánosan hozzáférhető információk köre korlátozott. Az árakra vonatkozó információ ebben az értelemben nem lehetett reprezentatív. Ezért a panaszos a Szaúd-Arábiai Királyságra vonatkozó rendes értékét az előállítási költség és az értékesítési, általános és igazgatási költségek, valamint a haszon észszerű összege alapján számította ki. A panasz azt is kifejtette, hogy a monoetilén-glikol előállítási folyamata valamennyi országban hasonló, és hogy az Unióban és a Szaúd-Arábiai Királyságban alkalmazott gyártási folyamatok között nincs jelentős különbség. A panaszos továbbá adatokat szerzett be az uniós gyártóktól a monoetilén-glikol előállításához szükséges inputok – például nyersanyagok, energia, munkaerő stb. – felhasználási volumenéről. Ezenkívül a panaszos minden olyan inputra vonatkozóan szerzett be adatokat a Szaúd-Arábiai Királyságban, amellyel kapcsolatban nyilvánosan hozzáférhető adatok álltak rendelkezésre, míg bizonyos termelési tényezőkre vonatkozóan, amelyekkel kapcsolatban nem álltak rendelkezésre nyilvános adatok, az adatokat az észszerűségi alapján becsülték meg. Az egyes inputokhoz kapcsolódó adatforrásokat a panasz B.2.1.2. szakasza ismerteti. A rendes értéket tehát az inputoknak a Szaúd-Arábiai Királyságra jellemző árai alapján, továbbá a panaszos számára az észszerűség keretein belül beszerezhető és a dömping fennállását megfelelő mértékben mutató információk alapján számították ki. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(20)

A MEGlobal Americas előadta, hogy az egyesült államokbeli exportáló gyártók mintájába való felvétele nem indokolt, mivel a vizsgálati időszakban csak korlátozott számú szállítmánya érkezett az Unióba, és hogy e szállítmányokra azért volt szükség, mert az egyik panaszos nem tudott monoetilén-glikolt szállítani a MEGlobal Europe GmbH (a továbbiakban: MEGlobal Europe) részére.

(21)

A Bizottság megjegyzi, hogy a MEGlobal Americas az értesítést követően az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.3.1.1. pontjának a) alpontjában előírt határidőn belül nem észrevételezte és főként nem kifogásolta a mintavételről szóló határozatot. A Bizottság hangsúlyozza, hogy a mintavételt az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével teljes összhangban végezték, és hogy a vizsgálat a vizsgálati időszak alatt az Unióba irányuló kivitelnek a rendelkezésre álló időn belül észszerűen megvizsgálható legnagyobb reprezentatív volumenén és az egyes exportáló gyártók belföldi értékesítésének volumenén alapult, továbbá az exportáló gyártók azon képességén, hogy a vizsgálati időszakra vonatkozó adatokat rendelkezésre bocsájtják. A vizsgálati időszakban az LCLA és a MEGlobal Americas volt az Unióba irányuló kivitelt végző két legnagyobb exportőr, amely úgy nyilatkozott, hogy hajlandó részt venni a mintavételben. Hozzá kell tenni azt is, hogy a minta kiválasztására vonatkozó határozat szempontjából nem releváns az, hogy a felek miért végeznek kivitelt. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(22)

A panaszos felhívta a figyelmet arra, hogy a mintavételi űrlapon a Sasol Chemicals North America LLC (a továbbiakban: Sasol) nem számolt be arról, hogy a vizsgálati időszakban az Unióba exportált, holott ismert tény, hogy a Helm a Sasol által előállított monoetilén-glikol forgalmazója hosszú távon és világszerte, így az Unióban is. A panaszos megjegyezte továbbá, hogy a Helm a kérdőívre adott válaszában jelezte, hogy az Egyesült Államokból származó érintett termék Unión belüli értékesítését végzi. A panaszos ezért úgy ítélte meg, hogy fennáll annak a lehetősége, hogy a Sasol uniós felhasználására szánt termékek exportértékesítését végezte, ezért a panaszos kérte a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy a Sasol által az Egyesült Államokban előállított monoetilén-glikolt exportálták-e az Unióba kereskedőkön (például a Helmen) keresztül, vagyis annak vizsgálatára kérte fel, hogy indokolt volt-e a mintának a Sasol esetében alkalmazott súlyozott átlagos dömpingkülönbözete.

(23)

A mintavételi űrlapon a Sasol bejelentette, hogy kizárólag a Helmen keresztül exportál az Unióba. A Helm megerősítette ezt az állítást, és megadta az érintett értékesítések volumenét. A Bizottság úgy döntött, hogy a Sasolt nem veszi fel a mintába, mivel ezek a volumenek az LCLA és a MEGlobal Americas exportvolumenénél alacsonyabbak voltak. Emiatt a Sasol – mint a mintába fel nem vett együttműködő exportáló gyártó – esetében alkalmazott dömpingellenes vám a minta súlyozott átlaga volt.

(24)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a MEGlobal Americas megismételte a (20) preambulumbekezdésben foglalt állítását. Azzal érvelt továbbá, hogy a Sasol által az Egyesült Államokban gyártott és a vizsgálati időszakban az Unióba exportált monoetilén-glikol becsült volumene magasabb volt, mint a MEGlobal Americas vállalat ugyanezen adatai. Előadta, hogy a Sasol által gyártott monoetilén-glikolt szinte kizárólag a Helm AG importálta. Ezért a MEGlobal Americas azzal érvelt, hogy a MEGlobal Americas mintavételére vonatkozó döntés nem pontos adatokon alapult.

(25)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. Az ezzel kapcsolatosan a (21) és (23) preambulumbekezdésben kifejtett indokokon kívül a Bizottság azt is megjegyezte, hogy a MEGlobal Americas által szolgáltatott adatok nem jelölték meg a Helm AG beszerzési forrását, holott a Helm AG több egyesült államokbeli gyártótól, nem csak a Sasoltól importált monoetilén-glikolt. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(26)

Az egyesült államokbeli exportáló gyártók mintába való felvételéhez fűzött egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (61) és (62) preambulumbekezdésében ismertetett ideiglenes megállapításait.

(27)

A szaúd-arábiai exportáló gyártók mintába való felvételéhez fűzött egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (63) és (64) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(28)

Az ideiglenes rendelethez fűzött észrevételeiben a CPME megismételte állítását, miszerint a Bizottság által megjelölt vizsgálati időszak (a továbbiakban: vizsgálati időszak) nem foglalta magában a vizsgálat megindítását közvetlenül megelőző időszakot, azaz a 2020. július és szeptember közötti időszakot, és ezzel megsértette az alaprendeletet. A Bizottság az ideiglenes rendelet (70) preambulumbekezdésében kifejtett okokból elutasította az állítást.

(29)

A CPME továbbá előadta, hogy amennyiben figyelembe vennék az említett időszakot, bizonyítást nyerne, hogy nem következett be jelentős kár, de erre vonatkozóan nem szolgáltatott bizonyítékot. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(30)

A vizsgálati időszakra és a figyelembe vett időszakra vonatkozó további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (68) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(31)

2021. szeptember 13-án a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot kívánt kivetni a Szaúd-Arábiából és az Egyesült Államokból származó monoetilén-glikol behozatalára (a továbbiakban: az érdekelt felek végső tájékoztatása). A Bizottság a felek számára egy meghatározott időszakot biztosított az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeik megtételére. A Bizottsághoz a panaszos, a szaúd-arábiai kormány, a SABIC, a MEGlobal Americas, az LCLA, az EMPC, a Helm, az Oxyde, a Tricon, az Arteco és a CPME részéről érkeztek észrevételek. Ezen észrevételek alapján a Bizottság módosította azon megfontolásainak egy részét, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot kívánt kivetni, és erről 2021. október 4-én tájékoztatta az érdekelt feleket (a továbbiakban: az érdekelt felek újabb végső tájékoztatása).

(32)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását és újabb végső tájékoztatását követően az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.7. pontjában meghatározott rendelkezéseknek megfelelően meghallgassák őket. Meghallgatásra került sor a SABIC, a MEGlobal Americas és az LCLA részvételével.

(33)

A SABIC ismételten előadta, hogy a specifikációnak nem megfelelő monoetilén-glikol csupán egy második lehetőségként kiválasztott termék, amelynek ára a nagy tisztaságú monoetilén-glikoléhoz képest alacsonyabb, és hogy monoetilén-glikol piaca a nagy tisztaságú monoetilén-glikoléhoz képest jóval szűkebb. Az ideiglenes rendelet (79) preambulumbekezdésében kifejtett okok miatt a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(34)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a SABIC megismételte azon állítását, hogy a Bizottságnak a (33) preambulumbekezdésben említett okok miatt a vizsgálat hatálya alól ki kell zárnia a specifikációnak nem megfelelő monoetilén-glikolt. A SABIC előadta, hogy ezekkel az állításokkal a Bizottság nem foglalkozott.

(35)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. Az ideiglenes rendelet (79) preambulumbekezdésében a Bizottság egyértelműen kifejtette az állítás elutasításának okait.

(36)

A termékkört érintő egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (71)–(79) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(37)

Az EMPC előadta, hogy az ideiglenes rendelet (80) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy hivatkozott a SABIC-ra, mint egyetlen vállalatcsoportra, amely Szaúd-Arábiában hat termelési egységgel rendelkezik. Az EMPC hangsúlyozta, hogy a Yanpet az ExxonMobil egyik leányvállalatának (Mobil Yanbu Petrochemical Company Inc) és a SABIC vállaltcsoportnak 50-50 % arányú közös vállalata, és hogy sem az EMPC, sem az ExxonMobil más leányvállalata (a továbbiakban: ExxonMobil) nem része a SABIC-nak. Kijelentette továbbá, hogy bár a Yanpet végzi a gyártást, az ExxonMobil által előállított monoetilén-glikol termelési volumenére vonatkozó valamennyi kereskedelmi és árképzési döntést kizárólag az ExxonMobil hozza meg, míg a SABIC által előállított monoetilén-glikol termelési volumenére vonatkozó valamennyi kereskedelmi és árképzési döntést kizárólag a SABIC hozza meg. Hozzátette, hogy az EMPC és a SABIC versenytársak, és hogy az ideiglenes rendelet (80)–(86) preambulumbekezdése szerint Szaúd-Arábia országos dömpingkülönbözetét a SABIC nyereséges belföldi értékesítéseinek rendes értéke alapján számította ki. Így az ideiglenes rendelet a dömpingellenes vámot az ExxonMobil által értékesített volumenre a SABIC belföldi értékesítéseinek és a részben a SABIC exportértékesítésén alapuló exportárnak a figyelembevételével meghatározott rendes érték alapján vetette ki. Ez azt jelenti, hogy az EMPC-re olyan dömpingellenes vámot vetettek ki, amelynek kiszámítása egy független versenytárstól származó adatok alapján történt, holott a SABIC és az EMPC esetében nem áll fenn az intézkedések kijátszásának kockázata.

(38)

A Bizottság úgy véli, hogy az EMPC az (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelet (6) 127. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében kapcsolatban áll a SABIC-kal, mivel együttesen közvetlenül vagy közvetve ellenőriznek egy harmadik személyt. Nem vitatott, hogy a Yanpet közös vállalkozás, amelynek részvényei egyenlő mértékben oszlanak meg a SABIC és az ExxonMobil között. Az EMPC és a SABIC egyenlő arányban képviselteti magát a Yanpet igazgatótanácsában, mivel mindegyikük részt vett a Yanpet igazgatóinak a kinevezésében. Ez határozottan arra mutat, hogy a SABIC és az ExxonMobil közös és közvetlen ellenőrzést gyakorol. Azzal az állítással kapcsolatban, miszerint a SABIC és az ExxonMobil egymástól függetlenül jár el és nem áll fenn a kijátszás kockázata, a Bizottság megjegyzi, hogy az EMPC ezt a kijelentését nem támasztotta alá, pusztán állításokat fogalmazott meg. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást, és a SABIC-ot és az ExxonMobilt a jelen vizsgálat szempontjából egymással kapcsolatban álló feleknek tekinti.

(39)

Az EMPC továbbá úgy vélte, hogy a Bizottság megsértette a védelemhez való jogát, mivel az EMPC-nek nem állt módjában megismerni a SABIC vonatkozásában megállapított rendes érték és exportár kiszámítását.

(40)

Tekintettel arra, Yanpet a SABIC 50-50 % arányú közös vállalata, ugyanazt az egyedi dömpingellenes vámot vetették ki rá, mint a SABIC csoportra. Amint azt az egyedi tájékoztatásban is kifejtette, a Bizottság az üzleti titkok védelmére vonatkozó általános gyakorlatnak megfelelően nem fedheti fel az EMPC előtt a SABIC bizalmas üzleti információit (például a SABIC által a belföldi piacon végrehajtott értékesítésekre vonatkozó információkat).

(41)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben az EMPC megismételte a (37) preambulumbekezdésben foglalt állításait. Továbbá az EMPC tévesen állította, hogy a Bizottság a (38) preambulumbekezdésben kijelentette, hogy az EMPC által a Yanpet közös vállalatról adott leírás pusztán állításokon alapul. A Bizottság valójában azt állította, hogy az EMPC által a kijátszás kockázatának hiányára vonatkozóan megfogalmazott kijelentés alapul puszta állításokon. Az EMPC továbbá előadta, hogy az EMPC és a Yanpet közötti marketingmegállapodás értelmében az EMPC és a SABIC teljes mértékben függetlenül forgalmazza és értékesíti a Yanpet által előállított monoetilén-glikolt.

(42)

A Bizottság nem értett egyet ezzel a kijelentéssel. Amint azt a (38) preambulumbekezdés kifejti, a Yanpet a SABIC és az ExxonMobil közös és közvetlen irányítása alatt álló közös vállalkozás. Továbbá az EMPC és a Yanpet közötti marketingmegállapodás egyes rendelkezései arra utalnak, hogy nagy a kijátszás kockázata abban az esetben, ha a SABIC és az EMPC esetében eltérő egyedi vámok kerülnek kivetésre. Az EMPC részletes magyarázatot az egyedi tájékoztatásban kapott, mivel a magyarázat bizalmas információkat is tartalmazott.

(43)

Az EMPC ezenkívül megismételte a (39) preambulumbekezdésben ismertetett észrevételeit anélkül, hogy új elemeket terjesztett volna elő.

(44)

A (40) preambulumbekezdésben kifejtett okokból ezt az állítást a Bizottság elutasította.

(45)

A Bizottsághoz a SABIC-tól és Szaúd-Arábia kormányától érkeztek észrevételek.

(46)

A SABIC, a szaúd-arábiai kormány és az EMPC vitatta a propán értékének az ideiglenes rendelet (87)–(94) preambulumbekezdésében ismertetett kiigazítását. A SABIC utalt azokra a megállapításokra, amelyeket a Bizottság a SABIC és a Saudi Aramco összefonódását engedélyező határozatában tett (M.9410. számú ügy – SAUDI ARAMCO/SABIC) (7).

(47)

A Bizottság újraértékelte ideiglenes megállapításait. A Bizottság megjegyezte, hogy a Saudi Aramco és a SABIC közötti összefonódás engedélyezéséről szóló határozat elismerte, hogy a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete) (8) rendelkezései értelmében a két társaság között nem állt fenn kapcsolat azt megelőzően, hogy a Saudi Aramco 70 %-os részesedést szerzett a SABIC-ban. Tekintettel arra, hogy nem áll rendelkezésre olyan egyéb információ, amely szerint a nyersanyag-értékesítés egyébként nem a szokásos piaci feltételek mellett zajlana, a Bizottság – a propán bejelentett költségét figyelembe véve – e tekintetben felülvizsgálta a SABIC-ra vonatkozó rendes érték meghatározását. Ebből következik, hogy a rendes érték a vizsgálati időszak alatti összes belföldi értékesítés árainak súlyozott átlagán alapult, mivel az értékesítési volumen, amelyet a számított előállítási költséggel megegyező vagy azt meghaladó nettó eladási áron értékesítettek, meghaladta a teljes értékesítési volumen 80 %-át.

(48)

A SABIC előadta továbbá, hogy mivel a Bizottság az ideiglenes rendelet (80) preambulumbekezdésében leírtak szerint a vállalatcsoport szintjén vizsgálta mind a belföldi értékesítést, mind az Unióba irányuló exportot, annak meghatározásához, hogy a belföldi értékesítések jövedelmezőek voltak-e, figyelembe kellett volna vennie a SABIC-kal kapcsolatban álló összes gyártó költségét. A SABIC azzal érvelt, hogy a Bizottság nem járhat el úgy, hogy az összes gyártó belföldi és exportértékesítéseit oly módon hasonlítja össze, mintha azok egyetlen egységet alkotnának, miközben a jövedelmezőséget gyártóspecifikus alapon értékeli.

(49)

A Bizottság nem ért egyet ezzel az állítással. Nem lenne helyénvaló a belföldi értékesítések jövedelmezőségét a belföldi értékesítést nem végző vállalatok termelési költségei alapján értékelni, és a vizsgálat megállapította, hogy nem minden gyártó értékesít monoetilén-glikolt a belföldi piacon.

(50)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben az EMPC annak megerősítésére kérte a Bizottságot, hogy i. az összes tényleges előállítási költséget figyelembe vette, beleértve az etilén előállításához felhasznált alapanyagoknak a szaúd-arábiai exportáló gyártók által jelentett tényleges költségeit is, és ii. egyetlen alapanyag költsége esetében sem végzett kiigazítást.

(51)

A Bizottság megerősítette, hogy a rendes érték kiszámításakor a bejelentett előállítási költségeket – köztük az etilén előállításához felhasznált alapanyagok bejelentett költségeit – vette figyelembe. A Bizottság egyik alapanyag esetében sem igazította ki a költségeket.

(52)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a SABIC megismételte a (48) preambulumbekezdésben foglalt állításait anélkül, hogy új elemeket terjesztett volna elő.

(53)

A (49) preambulumbekezdésben kifejtett okokból ezt az állítást a Bizottság elutasította.

(54)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a panaszos kifogásolta a Bizottság azon döntését, hogy – amint azt a (47) preambulumbekezdés kifejti – a propán esetében a SABIC által bejelentett árat vette figyelembe. Először: a panaszos előadta, hogy a dömpingellenes vizsgálatok során alkalmazandó jog az alaprendelet, nem pedig a Tanács összefonódás-ellenőrzési rendelete, amelynek kritériumai és funkciói eltérőek. Tehát – tekintettel arra, hogy eltérő jogi kritériumok alkalmazandók – a megállapításoknak az egyik jogi keretből a másikba történő átvitele logikátlan és jogszerűtlen volt. Másodszor: a panaszos azt állította, hogy mivel az árat a szaúd-arábiai kormány rögzítette, a „szokásos piaci ár” fogalmával kapcsolatos szokásos megfontolások nem alkalmazhatók. Harmadszor: a panaszos előadta, hogy sérti az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdését a SABIC által alkalmazott fix propánár elfogadása, amely ár nem „szokásos” és nem tükrözi észszerűen a valós költségeket. Negyedszer: azzal érvelt, hogy az Oroszországgal szembeni vizsgálatok során a Bizottság kiigazította a gáz árát, amelyet szintén a kormány állapított meg, és diszkriminatív, ha a piacvédelmi vizsgálatok során Szaúd-Arábia és Oroszország esetében más-más kritériumokat alkalmaz. Ötödször: azt állította, hogy az M.9410. számú ügy nem tett megállapításokat a propánra vonatkozóan. Hatodszor: a panaszos előadta, hogy az összefonódásról szóló határozat elismerte, hogy az etilénglikolok értékláncában az upstream és a downstream értékesítésre vertikális integráció jellemző, de nem foglalkozott e vertikális kapcsolat jellegével, vagyis azzal, hogy a Saudi Aramco és a SABIC közötti upstream termékek szállítása szokásos piaci feltételek mellett történt-e. A panaszos kijelentette, hogy a Bizottság csak azt vizsgálta, hogy ez a vertikális kapcsolat alkalmas-e potenciális piaci kizárások előidézésére. Végezetül a panaszos azzal érvelt, hogy a Saudi Aramco és a SABIC egymással kapcsolatban álló vállalatok, és ügyleteik nem a szokásos kereskedelmi forgalom keretében zajlanak.

(55)

A Bizottság nem értett egyet ezzel a kijelentéssel, és megerősítette megállapításait, amelyek szerint ebben az esetben helyénvaló a SABIC által bejelentett propánárat figyelembe venni. Az összefonódásról szóló határozat foglalkozott a két vállalat közötti vertikális kapcsolat jellegével, valamint a két vállalatnak a vizsgálati időszakban végrehajtott műveleteihez kapcsolódó árképzési döntésekkel. A határozat például kimondja, hogy „a SABIC tevékenységeinek a Saudi Aramco tevékenységeivel való érdemi összehangolása kihívást jelentene, és a SABIC árképzésének, ügyfeleinek vagy általános stratégiájának részletes ismerete nélkül valósulna meg” ((12) preambulumbekezdés), és hogy „a Felek kereskedelmi kapcsolatai korlátozottak és szokásos piaci feltételek mellett valósulnak meg; a Felek bizonyítékot szolgáltattak erre vonatkozóan, legalábbis azoknak a vertikálisan érintett piacoknak az esetében, ahol a Saudi Aramco vagy a SABIC egymás beszállítójaként járnak el” ((14) preambulumbekezdés). A Bizottság ezért megerősítette az e rendelet (47) preambulumbekezdésében említett értékelését.

(56)

A Bizottság a rendes érték meghatározására vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (81)–(93) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a fenti (47) preambulumbekezdésben foglalt korrekció mellett megerősítette.

(57)

Az exportár meghatározásával kapcsolatban a Bizottsághoz a SABIC és az EMPC részéről érkeztek észrevételek.

(58)

A SABIC megjegyezte, hogy a Bizottság elemzése hiányos volt, mivel az exportárat pusztán amiatt nem tartotta megbízhatónak, mert a vállalatok közötti kapcsolat állt fenn. A SABIC hivatkozott az USA–OCTG (Korea) ügyben készül vizsgálóbizottsági jelentésre (9). A SABIC szerint a vizsgálóbizottság megállapította, hogy jóllehet a dömpingellenes megállapodás 2.3. cikke – amely az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdését tükrözi – nem írja elő, hogy meg kell határozni az exportár megbízhatóságát, a dömpingellenes megállapodás 2.3. cikke nem teszi lehetővé a vizsgáló hatóságok számára, hogy az exportárat számtanilag képezzék abban az esetben, ha a vállalatok között társulás áll fenn. A SABIC bizalmas beadványában további információkkal szolgált, ideértve a vele kapcsolatban álló szereplők közötti belső árképzésre vonatkozó magyarázatokat is.

(59)

A Bizottság megállapította, hogy a SABIC által a vele kapcsolatban álló szereplők között megvalósuló belső árképzésre vonatkozóan adott magyarázatok nem indokolják a 2. cikk (9) bekezdésének alkalmazásától való eltérést. Ezt az értékelést a Bizottság a SABIC részére adott egyedi tájékoztatásban ismertette, mivel bizalmas üzleti információkat tartalmaz. Az értékelés alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó esetben az exportőr, a kereskedő és az importőr társulása miatt az exportár nem tekinthető megbízhatónak. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(60)

A SABIC továbbá előadta, hogy az exportárat nem az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján kell képezni, és nem kell kiigazítani a kapcsolatban álló felek közötti ügyleteket, különös tekintettel az értékesítési, általános és adminisztratív költségekre (a továbbiakban: SGA-költségek) és a nyereségre, mivel a Bizottság a dömpinget a „vállalatcsoport szintjén” értékelte, és hogy a szaúd-arábiai exportáló gyártók integráltak. A SABIC tehát azt állította, hogy az exportárnak a tényleges exportárakon kell alapulnia, amelyekből levonják az összes ellenőrzött értékesítési költséget.

(61)

A Bizottság megjegyezte, hogy a dömpingkülönbözetet valóban a vállalatcsoport szintjén számította ki abban az értelemben, hogy a SABIC-kal kapcsolatban álló valamennyi szereplőhöz ugyanazt az egyéni dömpingkülönbözetet rendelte, és a dömpingkülönbözet kiszámításához minden releváns exportügyletet és belföldi értékesítést figyelembe vett. Ez független attól, hogy az exportárakat a szóban forgó esetben az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerint ki kellett igazítani, mivel az exportőr és az importőr társulása miatt az exportár nem volt megbízhatónak tekinthető. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(62)

A SABIC és az EMPC kifogásolta, hogy a Bizottság – az együttműködő importőrök adatai védelmét szolgáló titoktartás miatt – a Kínából származó polivinil-alkoholra vonatkozó dömpingellenes vizsgálat (10) során megállapított 6,89 %-os haszonkulcsot alkalmazta. A SABIC arra kérte a Bizottságot, hogy a SABIC Petrochemicals B.V (a továbbiakban: SPC) és a SABIC Italia (a továbbiakban: SI) jövedelmezőségére vonatkozó, ellenőrzött adatokat vegye figyelembe. A SABIC és az EMPC előadta, hogy a Bizottság által alkalmazott nyereségarány az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése értelmében nem volt észszerű, mivel egy másik termékhez, egy másik országból származó behozatalhoz és egy másik időszakhoz kapcsolódott. A SABIC továbbá azt állította, hogy a Bizottság által alkalmazott haszonkulcs nem tükrözi az SPC és az SI tényleges funkcióit és kockázatait.

(63)

A Bizottság nem tartja észszerűnek a SABIC-kal kapcsolatban álló importőr és/vagy kereskedő haszonkulcsát, mivel azt befolyásolja az azokkal a vállalatokkal fennálló társulás, amelyektől ezek a szereplők a monoetilén-glikolt vásárolják. A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően a transzferárból származó tényleges profittól független észszerű haszonkulcs alkalmazását megfelelőnek tartja annak érdekében, hogy a transzferár esetleges torzító hatásait el lehessen kerülni. Hozzá kell tenni, hogy az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a Bizottságnak szándékában állt távoli ellenőrzést megszervezni két együttműködő importőr részvételével, de – amint azt a (8) preambulumbekezdés ismerteti – azok nem álltak rendelkezésre. Ezért a Bizottság – tekintettel arra, hogy nem álltak rendelkezésre olyan alternatív adatok, amelyeket felhasználhatott volna – úgy döntött, hogy az ideiglenes rendelet (97) preambulumbekezdésében említett és az ideiglenes szakaszban alkalmazott haszonkulcsot veszi figyelembe.

(64)

A SABIC előadta továbbá, hogy megkettőzéshez vezetett az, hogy a Bizottság a független importőr haszonkulcsát a SABIC-kal kapcsolatban álló importőrön (SPC) keresztül történő értékesítésből és az Unióban működő kereskedő (SI) által kiszámlázott értékesítésekből egyaránt levonta.

(65)

A Bizottság megjegyezte, hogy a két haszonkulcsot különböző célokra vette figyelembe, és külön vonta le. A vállalattal kapcsolatban álló uniós importőrön keresztül bonyolított exportértékesítések esetében az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerint annak az árnak az alapján képezte, amelyen az importált termék elsőként viszonteladásra kerül egy független vevő részére. Ezekben az esetekben a megbízható exportár megállapítása érdekében az elért nyereség tekintetében kiigazításra került sor. Ezzel szemben az Unióban működő, a SABIC-kal kapcsolatban álló, a kereskedői feladatokat jutalékos alapon ellátó kereskedő esetében a jutalék levonására az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján került sor, amint azt a (79) preambulumbekezdés részletezi. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(66)

A kérdőívre adott válaszában az SPC az összes SGA-költséget a forgalom alapján osztotta fel. Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a SABIC kijelentette, hogy mivel az SPC gyártó és forgalmazó is egyben, továbbá munkaerejének és tevékenységeinek többsége vegyi anyagokhoz és polimerek gyártásához kapcsolódik, az SGA-költségeket át kell csoportosítani egyrészt az SPC által gyártott termékekre, másrészt pedig a forgalmazott monoetilén-glikol-termékekre. A SABIC hozzátette, hogy ez az allokációs módszertan pontosabban tükrözné a kiadások megoszlását.

(67)

A távoli ellenőrzés folyamán a SABIC nem jelezte, hogy SGA-költségek általa elvégzett allokációja nem pontos. Tekintettel arra, hogy a távoli ellenőrzésre az eredetileg benyújtott allokációs módszer alapján került sor, a Bizottságnak nem állt módjában elvégezni az újonnan benyújtott táblázat és az e tekintetben alkalmazott több új allokációs kulcs keresztellenőrzését. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(68)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a SABIC megismételte az (58) preambulumbekezdésben foglalt állítását, azzal érvelve, hogy a gyártók számára fizetett exportárat nem befolyásolta a vele kapcsolatban álló vállalatok közötti kapcsolat, és hogy a gyártók részére ugyanazok a tényleges árak kerültek kifizetésre, mint amelyeket a független uniós vevők fizettek az összes felmerült értékesítési költség levonása után. Ezt az állítást a szaúd-arábiai kormány is megismételte. Beadványának bizalmas változatában a SABIC e tekintetben benyújtotta a SABIC és a vele kapcsolatban álló egyik gyártó közötti marketingmegállapodást.

(69)

A Bizottság megjegyezte, hogy ennek a megállapodásnak a hatálya nem terjed ki az Unióba irányuló értékesítésekre. Mindazonáltal, még ha feltételezzük is, hogy e megállapodás feltételei alkalmazandók voltak a SABIC uniós piacon történő értékesítésére, az nem változtatott a Bizottság (59) preambulumbekezdésben ismertetett értékelésén. A Bizottság értékelésének további részleteit a SABIC vállalattal egyedi tájékoztatásban ismertették, mivel azok bizalmas üzleti információkat is tartalmaznak.

(70)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a SABIC, az EMPC és a szaúd-arábiai kormány megismételte a (62) preambulumbekezdésben foglalt állítását azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság a 6,89 %-os haszonkulcsot alkalmazta. A SABIC véleménye szerint nem felel meg a valóságnak az, hogy nem álltak rendelkezésre alternatív adatok, mivel a SABIC két olyan független adatsort nyújtott be, amelyeket a Bizottság a független importőrök haszonkulcsának megállapítása során felhasználhatott volna.

(71)

Megjegyzendő, hogy az első adatsor a Deloitte jelentése volt, amelyet a SABIC csak beadványának bizalmas változatában nyújtott be. A jelentés továbbá kiszámította 17 olyan vállalat átlagos jövedelmezőségi különbözetét, amelyeket a 2016 és 2018 közötti időszakra nézve a SABIC-vállalatokkal összehasonlíthatónak minősültek. E vállalatok közül csak öt olyan volt, amely az Unióban található. Az öt uniós vállalat közül csak az egyik volt importőr, a többi vállalat vegyi anyagok forgalmazását és értékesítését végezte. Továbbá e jelentés szerint az Unióban működő importőrök átlagos jövedelmezőségi különbözete 2016 és 2018 között magasabb volt, mint a Bizottság által figyelembe vett 6,89 %-os érték. Emellett a második adatsor valójában négy olyan vállalat pénzügyi információit tartalmazta, amelyek a SABIC állítása szerint forgalmazók. Nem került sor tájékoztatásra arra vonatkozóan, hogy a SABIC e vállalatok kiválasztása során milyen kritériumokat alkalmazott. A Bizottság emiatt úgy ítélte meg, hogy az ideiglenes szakaszban alkalmazott és az ideiglenes rendelet (97) preambulumbekezdésében ismertetett haszonkulcs a rendelkezésre álló legészszerűbb adatforrásnak tekinthető.

(72)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a SABIC megismételte a (66) preambulumbekezdésben ismertetett állítását, miszerint a Bizottságnak az SPC felülvizsgált SGA-költségeit kellene figyelembe vennie. Ezt az állítást a szaúd-arábiai kormány is megismételte. A SABIC előadta, hogy mivel az SPC gyártó és forgalmazó is egyben, továbbá munkaerejének és tevékenységeinek többsége vegyi anyagok és polimerek gyártásához kapcsolódik, helyénvalóbb az SGA-költségeket az SPC által gyártott termékekre, a monoetilén-glikolra, továbbá más kereskedelmi termékekre allokálni a különböző tevékenységekben alkalmazott személyzet létszáma alapján. A SABIC előadta továbbá, hogy a Bizottságnak nem kellett elvégeznie az új allokációs módszer keresztellenőrzését, tekintettel arra, hogy csak egyetlen allokációs kulcsot alkalmazott, és hogy a Bizottság a távoli ellenőrzés során elvégezte az SGA-adatok és a foglalkoztatási adatok keresztellenőrzését.

(73)

Ha az összes SGA-költség allokációja a forgalom alapján történik, a Bizottságnak nem szükséges elvégeznie az érintett termék uniós piacon történő értékesítésével kapcsolatban bejelentett költségek részletes keresztellenőrzését, mivel az SGA-költségeknek ugyanazt a százalékát rendeli az összes termék valamennyi piacon történő értékesítéséhez. Ha azonban más módszertant alkalmaz, fennáll annak a kockázata, hogy az uniós piacon értékesített érintett termék SGA-költségeinek allokációja helytelen lesz. Ebben az esetben a Bizottság elvégzi a bejelentett SGA-költségek részletes keresztellenőrzését. Ez a helyzet áll fenn a SABIC által benyújtott felülvizsgált SGA-kiadások esetében. Az új módszertan alapján a SABIC több SGA-költség, például reklámkiadások, értékesítésösztönzési költségek, egyéb költségek (pl. követelések, behajthatatlan követelés stb.), pénzügyi és bevételi kiadások felülvizsgálatát is elvégezte. Ezek a költségtípusok azonban inkább a termékek értékesítésének értékéhez kapcsolódnak, semmint a monoetilén-glikol értékesítését célzó tevékenységben részt vevő alkalmazottak számához. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(74)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a SABIC előadta, hogy az SI-n keresztül történő értékesítésekért felszámított elméleti jutalék levonása kétszeres elszámolásnak minősül. Először: azzal érvelt, hogy a Bizottság megsértette a 2. cikk (9) bekezdését, mivel az exportárat annak az árnak az alapján képezte, amelyen az importált termék elsőként viszonteladásra kerül az SI (a SABIC-kal kapcsolatban álló) kereskedő részére. Másodszor: a SABIC előadta, hogy a SI nem kereskedő, hanem forgalmazó, ezért a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítás nem indokolt. Végül pedig azzal érvelt, hogy a Bizottság gyakorlata szerint csupán egyszeri kiigazításra kerül sor abban az esetben is, ha több egymással kapcsolatban álló fél van.

(75)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. Kétségtelen, hogy a szóban forgó értékesítési csatorna tekintetében a SABIC az érintett terméket független uniós vevők részére olyan vele kapcsolatban álló vállalatokon keresztül értékesíti, amelyek importőrként járnak el és tevékenységükért jutalékban részesülnek. Ezért a Bizottságnak először is megbízható exportárat kellett megállapítania az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján, másodszor pedig az exportárat a SABIC által fizetett jutalékra tekintettel az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján ki kellett igazítania. Az exportárnak a 2. cikk (9) bekezdése alapján történő kiszámítását illetően megjegyzendő, a Bizottság levonta az első független vevőnek felszámított viszonteladói árból az SPC SGA-költségeit, továbbá a nyereség azon észszerű összegét, amelyet egy független importőr a szokásos körülmények között könyvel el. A SABIC által az Unióba irányuló értékesítésekért fizetett jutalék kezelése érdekében a Bizottság levonta az SI SGA-költségeit, továbbá levont egy észszerű nyereségösszeget. Az, hogy SI forgalmazóként vagy kereskedőként van-e feltüntetve, semmilyen módon nem befolyásolja azt, a szóban forgó értékesítésekért jutalékot kap a SABIC-tól, és emiatt indokolt a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítás. A fentiek sérelme nélkül a Bizottság megjegyzi, hogy a SABIC által szolgáltatott információk alapján az SPC is jutalékot kap a SABIC-tól az Unióban végrehajtott értékesítésekért. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy észszerűtlen lenne e jutalékra vonatkozóan további kiigazítást végrehajtani, különös tekintettel arra, hogy az SGA-költségek és az észszerű nyereség levonása az SPC esetében az exportárnak a 2. cikk (9) bekezdése szerinti számtani képzése során már megtörtént. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy kétszeres elszámolásnak minősülne, ha a SABIC által fizetett jutalékra tekintettel a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítást alkalmazna, ezért azt nem hajtotta végre. A Bizottság úgy véli, hogy a 2. cikk (9) bekezdése alapján elvégzett számítás, illetve a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja alapján elvégzett kiigazítás eredményeként olyan árat határozott meg, amely abban az esetben lett volna érvényes, ha az értékesítés független vállalatok között történt volna. A Bizottság ezért elutasítja ezt az állítást.

(76)

Az exportár meghatározására vonatkozó egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (95)–(97) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(77)

A Bizottsághoz az exportár és a rendes érték összehasonlításával kapcsolatban a SABIC-tól érkeztek észrevételek.

(78)

A SABIC előadta, hogy megkettőzéshez vezetett az, hogy az SPC és az SI SGA-költségeinek és nyereségének a fedezésére kifizetett jutalékot és az ugyanezen vállalatok SGA-költségeinek és nyereségének összegét a Bizottság egyaránt levonta.

(79)

Az ideiglenes szakaszban a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján vonta le az SGA-költségeket és az észszerű nyereséget a SI értékesítési árából. A Bizottság megállapította, hogy az SI egy jutalékos alapon működő ügynök feladatait látja el. Az SI megvásárolta az érintett terméket, majd az Unióban működő független vevők részére továbbértékesítette, és az exportáló gyártótól ezen értékesítések után jutalékot kapott. A Bizottság emellett az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján az SPC értékesítési árából levonta az SGA-költségeket és az észszerű nyereséget. Azonban mind a SI, mind a SPC feltüntette az értékesítési listájában szereplő összegek között azokat a jutalékokat, amelyeket e két vállalat részére fizetett az exportáló gyártó. Ezért valóban volt megkettőzés. A Bizottság – jóllehet úgy ítélte meg, hogy a ténylegesen kifizetett jutalékok nem voltak észszerűek, és hogy hatással volt rájuk az SI és az SPC, valamint az exportáló gyártó közötti kapcsolat – egyetértett azzal, hogy e jutalékok a már elvégzett kiigazításokon felül nem vonhatók le. Ezért a Bizottság az SI és az SPC értékesítési áraiból nem vonta a jutalékok összegét, amelyet az e vállalatokkal kapcsolatban álló értékesítő vállalatok bevételként jelentettek be.

(80)

A SABIC továbbá azt is előadta, hogy ha a specifikációnak nem megfelelő monoetilén-glikolt ugyanazon termékkód alá sorolják, mint a nagy tisztaságú monoetilén-glikolt, az szükségszerűen torzítja a dömpingszámítást.

(81)

A Bizottság a vizsgálat kezdetén felkérte a SABIC-ot, hogy a kérdőívre adott válaszában számoljon be a specifikációnak nem megfelelő monoetilén-glikolról, amely nem felel meg a rostminőségű (A típusú) monoetilén-glikol követelményeinek, azaz nem rostminőségű (B típusú) monoetilén-glikolnak minősül. A SABIC azonban a vizsgálati időszakban végzett uniós értékesítéseket kivétel nélkül a rostminőségű monoetilén-glikol kategóriájába sorolta. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(82)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a SABIC megismételte azon állítását, miszerint a forgalmazási díj, az SGA-költségek, továbbá az SPC és az SI nyeresége kapcsán vonatkozásában kétszeres elszámolásra került sor. Ezt az állítást a szaúd-arábiai kormány is megismételte.

(83)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. Amint azt a (79) preambulumbekezdés kifejti, a Bizottság korrigálta az említett kétszeres elszámolást. A SABIC részletes magyarázatot az egyedi tájékoztatásban kapott, mivel az bizalmas információkat is tartalmazott.

(84)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a SABIC megismételte a (80) preambulumbekezdésben foglalt állításait anélkül, hogy azokkal kapcsolatban új információkkal szolgált volna.

(85)

A (81) preambulumbekezdésben kifejtett okokból ezt az állítást a Bizottság elutasította.

(86)

Mivel az összehasonlítással kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, az ideiglenes rendelet (102)–(103) preambulumbekezdésében foglalt és a jelen rendelet (79) preambulumbekezdése szerint módosított következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(87)

A Bizottság a számításokat tartalmazó aktában elírást talált, amelynek következtében az SI több értékesítési ügyletét véletlenül nem vette figyelembe a számítás során. Ennek megfelelő javítása megtörtént.

(88)

A (47), (79) és (87) preambulumbekezdésben leírtak szerint és a Bizottság által elfogadott állítások nyomán a rendes érték és az exportár bizonyos elemeinek felülvizsgálatára került sor.

(89)

Ennek megfelelően a végleges dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(90)

A Bizottsághoz a MEGlobal Americastól és a LCLA-tól érkeztek észrevételek.

(91)

A MEGlobal Americas előadta, hogy a rendes értéknek (az A és a B terméktípusú) monoetilén-glikol összes belföldi értékesítésén kell alapulnia, abban az esetben is, ha a vizsgálati időszakban a MEGlobal Americas csak az egyik típusú monoetilén-glikolt értékesítette az Unióban.

(92)

A Bizottság megjegyezte, hogy a rendes érték megállapítására szolgáló számítás során a monoetilén-glikol azonos típusainak összehasonlítása céljából figyelembe kell venni a termékkódot. Mivel a vállalat a B terméktípus kivitelét nem végezte, a Bizottság az A terméktípus rendes értékének kiszámításakor nem vette figyelembe a B terméktípus belföldi értékesítését. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(93)

A MEGlobal Americas továbbá azt is előadta, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a Covid19-világjárvány belföldi árakra gyakorolt hatásait. A vállalat azzal érvelt, hogy a Bizottság a monoetilén-glikol piaci értékét megnövelte azzal, hogy figyelmen kívül hagyta a Covid19-világjárvány okozta magas piaci áringadozás időszakában lebonyolított értékesítéseket. A vállalat előadta, hogy azoknak a belföldi értékesítéseknek egy részére, amelyekről megállapítást nyert, hogy a szokásos kereskedelmi forgalom keretén kívül zajlottak, 2020 májusában és júniusában került sor, amikor a monoetilén-glikol átlagos értékesítési árai a világ különböző régióiban (többek között az Egyesült Államokban) bevezetett kötelező korlátozások miatt csökkentek. A MEGlobal Americas véleménye szerint az a megállapítás, hogy ezekre az értékesítésekre a szokásos kereskedelmi forgalom keretén kívül került sor, sérti az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdését és a dömpingellenes megállapodás 2.2.1. cikkét, amelyek előírják, hogy az értékesítéseket kizárólag abban az esetben lehet figyelmen kívül hagyni mint a szokásos kereskedelmi forgalom keretén kívüli értékesítéseket, ha azok „hosszabb időn át” zajlanak. A MEGlobal Americas azzal érvelt, hogy ez a feltétel nem teljesült, mivel a veszteséges értékesítésekre egy csupán két hónapos időszakban került sor, amely rövidebb, mint az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésében előírt hat hónap, és felkérte a Bizottságot, hogy a rendes érték meghatározása során ezeket az értékesítéseket is vegye figyelembe.

(94)

A Bizottság megjegyezte, hogy a MEGlobal Americas észrevétele az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésének téves értelmezésén alapul. Ez a cikk ugyanis azokat a feltételeket írja elő, amelyeknek ahhoz kell teljesülniük, hogy a rendes érték meghatározása során figyelmen kívül lehessen hagyni a nem nyereséges értékesítéseket, és azt teszi lehetővé a Bizottság számára, hogy ne vegye tekintetbe a nem nyereséges értékesítéseket, amennyiben azok „hosszabb időn át és jelentős mennyiségben zajlanak”. Az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése továbbá egyértelműsíti, hogy ez a hosszabb időtartam rendszerint egy év, de semmilyen körülmények között sem lehet hat hónapnál kevesebb. Az „át” kifejezés arra utal, hogy a Bizottságnak egy rendszerint egy évig tartó, de hat hónapnál semmiképpen sem rövidebb vizsgálati időszakban vizsgálnia a nem nyereséges értékesítéseket. A vállalat állításával ellentétben az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése nem úgy értelmezendő, hogy „hosszabb idő során” vagy „hosszabb ideig”, azaz nem kötelezi a Bizottságot arra, hogy kizárólag azokat a nem nyereséges értékesítéseket hagyja figyelmen kívül, amelyekre rendszerint egy évig tartó, de hat hónapnál semmiképpen sem rövidebb időszakban kerül sor. A szóban forgó ügyben a Bizottság egy egyéves időtartamú hosszabb időszak (a vizsgálati időszak) keretében vizsgálta az értékesítéseket, tehát megfelelt az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(95)

A Bizottsághoz az LCLA-tól is érkeztek észrevételek, amelyek szerint a Bizottságnak a melléktermékek értékesítéséből származó bevételt le kell vonnia a monoetilén-glikolnak az LCLA-nál jelentkező előállítási költségéből. Az LCLA úgy véli, hogy a Bizottság azt a gyakorlatot követi, hogy a melléktermékekből származó bevételeket levonja az érintett termék előállítási költségeiből, és e tekintetben a Kínából származó oxálsav behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárásra (11) hivatkozott. Az LCLA ennek alapján arra kérte a Bizottságot, hogy a monoetilén-glikol előállítási költségéből vonja le a melléktermékek értékesítéséből származó bevételeket.

(96)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a Bizottság tovább vizsgálta, hogy az LCLA benyújtott-e teljes körű információkat annak igazolására, hogy a melléktermékek értékesítéséből származó valamennyi bevételt le lehet és le is kell vonni a monoetilén-glikol előállítási költségéből. Jóllehet a Bizottság elismeri, hogy a vállalat az auditált pénzügyi elszámolásaiban a melléktermékek értékesítéséből származó bevételeket a más szolgáltatásokból származó bevételei között könyvelte el, a Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül azt, hogy a vállalat elmulasztotta közzétenni a vizsgálati időszakban előállított és értékesített melléktermékek volumenét. Az LCLA két hónappal a vizsgálati időszak előtt kezdte meg a monoetilén-glikol gyártását, ami azt jelenti, hogy abban az időszakban is állított elő melléktermékeket. A monoetilén-glikol vizsgálati időszak alatt felmerült előállítási költségéből csak a vizsgálati időszak alatt keletkezett melléktermékek volumenét kell levonni, és a vonatkozó információk nem állnak rendelkezésre. Ezenkívül a vállalat nem szolgált részletekkel a melléktermékek leltárát érintő számviteli szabályok vonatkozásában. Bár az LCLA előadta, hogy nem állt módjában a melléktermékek előállítási költségeit elkülöníteni, a Bizottság megjegyzi, hogy ezek a melléktermékek a monoetilén-glikol gyártási folyamatának egy bizonyos pontján keletkeznek, és ezért van lehetőség a keletkezett termék volumene szerinti allokációra, amint erre más monoetilén-glikol-gyártók esetében is volt lehetőség. A Bizottságnak továbbá nem áll módjában az allokáció lehetetlenségére vonatkozó egyszerű állításokat elfogadni anélkül, hogy a vállalat (ahogy azt más vállalatok is megtették) erőfeszítést tenne annak érdekében, hogy észszerű allokációs módszert alkalmazzon. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy probléma merült fel a melléktermékek költségével és megfelelő árával kapcsolatban. Tekintettel arra, hogy ez az állítás bizalmas jellegű, a Bizottság értékelésének további részleteit az LCLA-vel egyedi tájékoztatásban ismertették, mivel azok bizalmas üzleti információkat is tartalmaznak. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(97)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a MEGlobal Americas megismételte a (91) preambulumbekezdésben foglalt állítását. Előadta, hogy az A és B termékkód megkülönböztetése nem érinti a MEGlobal Americas által előállított és értékesített monoetilén-glikolt, mivel a B típus előállítása nem szándékosan történik.

(98)

A MEGlobal Americas az A és B terméktípus belföldi piacon történő értékesítéséről, továbbá az A terméktípus exportpiaci értékesítéséről számolt be. Nem releváns az, hogy a MEGlobal Americas a B típust nem szándékosan állította elő. Amint azt a (92) preambulumbekezdés kifejti, a rendes érték megállapítására szolgáló számítás során azért veszik figyelembe a termékkódot, hogy a monoetilén-glikol egymáshoz leginkább hasonlító típusainak összehasonlítása történjen meg. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(99)

A MEGlobal Americas is megismételte a (93) preambulumbekezdésben foglalt állítását, anélkül, hogy ezzel kapcsolatban bármilyen új releváns információt szolgáltatott volna.

(100)

A (94) preambulumbekezdésben kifejtett okokból ezt az állítást a Bizottság elutasította.

(101)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben az LCLA benyújtotta a (96) preambulumbekezdésben említett hiányzó információkat. A vizsgálati időszak alatt keletkezett melléktermékek volumenére vonatkozóan benyújtott információk összhangban álltak a többi fél által benyújtott információkkal, és a Bizottság azokat megbízhatónak tekintette. A Bizottság emiatt a monoetilén-glikol előállítási költségét lefelé korrigálta a vizsgálati időszak alatt keletkezett melléktermékek volumenének és a vizsgálati időszak alatt értékesített melléktermékek értékesítési egységárának szorzatával, melyet a távoli keresztellenőrzés során ellenőrzött. A melléktermékek értékesítésének összértéke is összhangban állt az auditált könyvviteli adatokkal. A termelési költségek csökkenése növelte a belföldi piacon a szokásos kereskedelmi költségek vizsgálata idején végbemenő nyereséges értékesítés volumenét, de az még mindig nem érte el az összes belföldi értékesítés 80 %-át. Ezért a rendes érték számítása kizárólag a nyereséges értékesítések során alkalmazott árak súlyozott átlagaként történt.

(102)

Az egyesült államokbeli exportáló gyártókra vonatkozó rendes érték meghatározásával kapcsolatos egyéb észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (108)–(115) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(103)

A Bizottsághoz a MEGlobal Americastól és a LCLA-tól érkeztek észrevételek.

(104)

A MEGlobal Americas előadta, hogy a vele kapcsolatban álló vállalatok között alkalmazott monoetilén-glikol-árak megbízhatóak, mivel egy harmadik féltől származó adatokon alapulnak és piaci alapúak, ezért a dömpingkülönbözet meghatározása során azokat kell felhasználni.

(105)

A MEGlobal Americas által a vele kapcsolatban álló MEGlobal International FZE (a továbbiakban: MEGlobal International) vállalat felé, továbbá az utóbbi vállalat által a vele kapcsolatban álló MEGlobal Europe vállalat felé felszámított árak nem megbízhatóak, mivel – amint azt az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése kimondja – az e vállalatok közötti társulás befolyásolja azokat. A Bizottság értékelésének további részleteit a MEGlobal Americas vállalattal egyedi tájékoztatásban ismertették, mivel azok bizalmas üzleti információkat is tartalmaznak. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(106)

A MEGlobal Americas előadta továbbá, hogy a Bizottság nem volt köteles a MEGlobal Europe által a vele kapcsolatban álló feldolgozó vállalat, az Equipolymers GmbH (a továbbiakban: Equipolymers) részére történő értékesítés során alkalmazott az exportárat számtanilag képezni, és hogy meg kellett volna vizsgálnia ezeknek az értékesítéseknek a megbízhatóságát. E tekintetben az Indiából származó polietilén-tereftalát behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás (12) során alkalmazott módszertanra hivatkozott, amelynek alkalmazásával a Bizottság megállapította, hogy az egyik kapcsolt vállalat felé felszámított árak összhangban voltak az azonos terméktípusok esetében a vizsgálati időszakban a független vevők felé felszámított árakkal, és arra a következtetésre jutott, hogy a kapcsolt vállalatnak felszámított árak megbízhatóak voltak, és azokat fel lehetett használni az exportár kiszámításához. A MEGlobal Americas azt állította továbbá, hogy ha a Bizottság információt kért volna a MEGlobal Europe és az Equipolymers között zajló értékesítésekről, akkor megállapíthatta volna, hogy azok árai hasonlóak voltak a független vevők felé felszámított árakhoz. A MEGlobal Americas előadta továbbá, hogy a Bizottság megállapításait nem a MEGlobal Europe és az Equipolymers közötti ügyletekre vonatkozó tényleges információkra alapozta. Hozzátette azt is, hogy nem volt észszerű az exportárat a PET előállítási költsége alapján képezni, mivel a PET-gyártás összetett folyamat, és az egyes inputok (például a monoetilén-glikol) ára nem vonható le a többi input költségéből. Előadta továbbá, hogy a Bizottság által alkalmazott módszertan nem áll összhangban az alkalmazandó számviteli szabályokkal és elvekkel, tekintettel arra, hogy az előállítási költség a PET minőségétől függ. Végezetül: a MEGlobal Americas beadványának nem nyilvános változatában az Equipolymers vállalattal kapcsolatban egy további kérdést is felvetett. Az állítás ezen részének bizottsági értékelését a MEGlobal Americas vállalattal egyedi tájékoztatásban ismertették, mivel azok bizalmas üzleti információkat is tartalmaznak.

(107)

A Bizottság megjegyezte, hogy ez az ügy eltér a MEGlobal Americas által hivatkozott precedenstől. A Bizottság a jelenlegi vizsgálat során megállapította, hogy a MEGlobal Europe által a független vevők részére felszámított ár nem volt összhangban a MEGlobal Europe által a vele kapcsolatban álló ügyfelek részére felszámított árral. A Bizottság továbbá az Equipolymerstől tájékoztatást kért, amelyet a vizsgálat szempontjából relevánsnak ítélt. Az Equipolymers be is nyújtotta válaszát az exportáló gyártóval kapcsolatban álló vállalatokra vonatkozó I. mellékletre, és semmi sem akadályozta abban, hogy a vizsgálat folyamán további olyan információkat nyújtson be, amelyek az általa megfogalmazni kívánt állítások alátámasztásához szükségesnek tartott. Továbbá a vizsgálat során a MEGlobal Americas arra kérte a Bizottságot, hogy az exportár meghatározásához ne a MEGlobal Europe és az Equipolymers között érvényes árakat vegye figyelembe, mivel azok az egymással kapcsolatban álló felek közötti árak voltak, ami pedig ellentmond a MEGlobal Europe azon állításának, miszerint a MEGlobal Europe és az Equipolymers közötti értékesítéseket a független vevők felé történő értékesítésekével hasonló áron bonyolították. Továbbá, mivel – amint azt az ideiglenes rendelet (121) preambulumbekezdése ismerteti – a Bizottság az exportárat a PET vizsgálati időszak alatti teljes előállítási költségéből kiindulva számította ki, és a monoetilén-glikol teljes előállítási költségét a PET teljes előállítási költségén belül különítette el, e számítás szempontjából nem volt releváns az a lista, amely a MEGlobal Europe által Equipolymerstől beszerzett monoetilén-glikolhoz kapcsolódó értékesítési ügyleteket tartalmazta. Ami azt az állítást illeti, hogy a PET-gyártás összetett folyamat, és az egyes inputok (például a monoetilén-glikol) ára nem különíthető el a többi input költségétől, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az a tények tekintetében téves, hiszen éppen az Equipolymers nyújtotta be a monoetilén-glikol, továbbá PET előállítása során felhasznált egyéb inputok költségeit. Azzal az állítással kapcsolatban, miszerint – tekintettel arra, hogy az előállítási költség a gyártott PET minőségétől függ – a Bizottság által alkalmazott módszertan nem volt összhangban az alkalmazandó számviteli szabályokkal és elvekkel, megjegyzendő, hogy az alkalmazandó számviteli szabályok és elvek, valamint az előállított PET minősége közötti összefüggés nem egyértelmű. Ezért a 2. cikk (9) bekezdése értelmében a Bizottságnak az exportárat észszerű alapon kellett kiszámítania.

(108)

A SABIC-hoz hasonlóan a MEGlobal Americas is előadta, hogy az exportár kiszámításához használt haszonkulcs nem volt észszerű, és hogy a Bizottságnak a MEGlobal Europe által megadott nyereségarányt kellett volna figyelembe vennie. Hozzátette továbbá, hogy a Bizottság nem határozta meg megfelelően, hogy mi az összefüggés a független behozatalokkal kapcsolatos adatok állítólagos bizalmas jellege (hiszen azt közölte, hogy a független importőrök/kereskedők együttműködési szintje magas volt) és a más országból és más időszakban importált, eltérő vegyipari termékre vonatkozó haszonkulcs alkalmazása között. A vállalat azt is előadta, hogy az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése nem teszi lehetővé a Bizottság számára, hogy az exportárat egy másik eljárásra vonatkozó adatok alapján képezze.

(109)

A (63) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt a Bizottság nem tartja észszerűnek a vállalattal kapcsolatban álló importőr haszonkulcsát, mivel azt befolyásolja az azokkal a vállalatokkal való társulás, amelyektől a monoetilén-glikolt beszerzi. Ezért a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésével összhangban úgy ítélte meg, hogy megfelelő lépés a transzferárból származó tényleges nyereségtől független észszerű haszonkulcsot alkalmazni annak érdekében, hogy a transzferár esetleges torzító hatásait ki lehesssen küszöbölni. Az ideiglenes rendelet (283) preambulumbekezdésében ismertetett együttműködési szint a két együttműködő független importőr behozatali volumenének és a vizsgálati időszak alatti teljes behozatalnak az arányára utal, és semmi köze a két vállalat adatainak bizalmas kezeléséhez; ez az oka annak, hogy a Bizottság – amint azt az ideiglenes rendelet (97) preambulumbekezdése kifejti – egy korábbi eljárásban alkalmazott haszonkulcs felhasználásához folyamodott. Ez a tény jelen a szakaszban változatlan marad, miután a Bizottság sikertelen kísérletet tett arra, hogy – amint azt a (8) preambulumbekezdés kifejti – mindkét vállalat részvételével távoli ellenőrzést hajtson végre. Végezetül: az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy az exportárat bármely észszerű alapon képezze, tehát nem tiltja korábbi eljárásból származó adatok felhasználását. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a MEGlobal Americas azt állította, hogy a MEGlobal Americas és a MEGlobal International között érvényes értékesítési ár egy olyan képleten alapult, amely a szokásos piaci ár elvének állítólagosan megfelelő nyereséget tartalmazott, és e nyereség jóval magasabb volt, mint a független importőrök nyeresége, amelyet a Bizottság a (62) és (108) preambulumbekezdésben foglaltak szerint figyelembe vett. Ezért a Bizottság – tekintettel arra, hogy nem álltak rendelkezésre alternatív adatok – úgy döntött, hogy az ideiglenes rendelet (97) preambulumbekezdésében említett és az ideiglenes szakaszban alkalmazott haszonkulcsot veszi figyelembe.

(110)

Végezetül: a MEGlobal Americas előadta, hogy a MEGlobal Europe-ot a MEGlobal Americas exportrészlegének kell tekinteni, mivel teljes mértékben a MEGlobal globális tevékenységeinek keretei között működött (beleértve a MEGlobal Americas műveleteit is), és ennek következtében a Bizottság megsértette az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdését, amikor az exportár képzése során a tényleges értékesítési költségeken kívül egyéb költségeket is figyelembe vett.

(111)

A Bizottság megjegyzi, hogy ezt az állítást az ideiglenes intézkedések bevezetése előtt nem fogalmazták meg. Mindazonáltal a Bizottság megvizsgálta ezt az állítást, és megjegyezte, hogy a MEGlobal Europe Svájcban található, és a monoetilén-glikol jelenetős részét egy, az Unióban található vállalattól, nem pedig a MEGlobal Americas vállalattól szerezte be. Ez a kijelentés továbbá egyértelműen ellentmond annak az állításnak, amelyet a MEGlobal Americas a beadványaiban fogalmazott meg, ahol nem csupán azt jelentett ki, hogy a MEGlobal Americas a vizsgálati időszak alatt több szállítmányt is eljuttatott az Unióba, hanem a MEGlobal Americastól a MEGlobal Europe-hoz eljuttatott szállítmányokat is „kivételesnek” minősítette. A vizsgálat és a vállalat nyilatkozatai egyértelműen azt mutatják, hogy a MEGlobal Europe olyan forgalmazási és ellátási központként működik, amelynek fő célja az, hogy downstream tevékenységeihez monoetilén-glikolt szerezzen be, nem pedig az, hogy a MEGlobal Americas által gyártott monoetilén-glikol piaci értékesítését és exportját végezze. A MEGlobal Europe tehát nem tekinthető a MEGlobal Americas exportrészlegének. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(112)

Az LCLA felkérte a Bizottságot, hogy az LCLA-t és a Mitsubishi Corpot független felekként kezelje. Az LCLA tudomásul vette, hogy a Bizottság az ideiglenes rendelet (101) preambulumbekezdésében (13) foglaltak szerint tovább vizsgálja a szereplők közötti társulási és kompenzációs megállapodásokat, de megismételte, hogy megalapozatlan az az állítás, amelyet a panaszos az LCLA és a Mitsubishi Corp között fennálló kapcsolatról fogalmazott meg, mivel e két szereplő között nincs érvényben társulási és kompenzációs megállapodás.

(113)

A Bizottság tovább vizsgálta az LCLA és a Mitsubishi Corp. közötti állítólagos kompenzációs megállapodások meglétét. Bár a vizsgálat arra engedett következtetni, hogy létezik olyan megállapodás, amelynek értelmében az LCLA a Mitsubishi Corp. vállalattal a belföldi piacon lebonyolított bizonyos értékesítési ügyletek tekintetében egyedi árképzési politikát alkalmazott, a vizsgálat ebben a szakaszban az uniós piacon nem tárt fel ilyen gyakorlatot. A Bizottság értékelésének további részleteit az LCLA vállalattal egyedi tájékoztatásban ismertették, mivel azok bizalmas üzleti információkat is tartalmaznak.

(114)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a MEGlobal Americas megismételte a (104), (106), (108) és (110) preambulumbekezdésben foglalt állításait. Javarészt nem értett egyet a Bizottságnak a (105), (107), (109) és a (111) preambulumbekezdésben ismertetett következtetéseivel.

(115)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a panaszos megismételte azon állítását, miszerint a Bizottságnak tovább kell vizsgálnia az LCLA és a Mitsubishi Corp közötti lehetséges kompenzációs megállapodásokat, azonban ezzel kapcsolatban nem szolgált releváns új bizonyítékkal, különösen arra vonatkozóan, hogy az állítólagos kompenzációs megállapodások hogyan befolyásolnák az árakat.

(116)

A (113) preambulumbekezdésben kifejtett okokból ezt az állítást a Bizottság elutasította.

(117)

Az egyesült államokbeli exportáló gyártókra vonatkozó exportár meghatározásával kapcsolatos egyéb észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (116)–(122) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(118)

A Bizottság megállapította, hogy az ideiglenes szakaszban figyelmen kívül hagyott bizonyos költségeket, amelyek a MEGlobal Americas által egy vele kapcsolatban álló dubaji kereskedőn keresztül lebonyolított értékesítésekre vonatkozó exportár számtani képzésével álltak kapcsolatban. Következésképpen a Bizottság a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja alapján kiigazítást végezett a vállalattal kapcsolatban álló említett kereskedőn keresztül történő értékesítésekre vonatkozóan is. A kérdőívre adott válaszokban megadott és a távoli ellenőrzés során kapott információk alapján a Bizottság megállapította, hogy a dubaji kereskedő egy jutalékos alapon működő ügynök feladataihoz hasonló feladatokat látott el. A Bizottság értékelésének további részleteit a MEGlobal Americas vállalattal egyedi tájékoztatásban ismertették, mivel azok bizalmas üzleti információkat is tartalmaznak. A vállalat felelősséggel tartozott az értékesítési folyamatért, és a szolgáltatásaiért díjban részesült. A kiigazítás a kereskedelmi vállalat SGA-költségei, valamint – amint azt az ideiglenes rendelet (97) preambulumbekezdésében leírja – egy 6,89 %-os haszonkulcs alapján történt. Amint azt a (109) preambulumbekezdés ismerteti, egyéb információk hiányában a Bizottság észszerűnek ítélte ezt a haszonkulcsot.

(119)

Amint azt a (101) preambulumbekezdés ismerteti, a hiányzó információk benyújtását követően egy exportáló gyártó esetében sor került a rendes érték felülvizsgálatára.

(120)

Ennek megfelelően a végleges dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(121)

Az ideiglenes ténymegállapítások nyilvánosságra hozatalát követően a SABIC megismételte az ideiglenes rendelet (135) és (139) preambulumbekezdésben ismertetett azon észrevételét, miszerint az uniós gyártókkal kapcsolatban álló szereplők továbbra is importáltak monoetilén-glikolt Szaúd-Arábiából, és előadta, hogy az, hogy ezek a szereplők a vizsgálat megindítását követően folytatták ezt a behozatalt, arra enged következtetni, hogy az uniós gyártóknak nem állt szándékukban kielégíteni a felhasználók igényeit.

(122)

A SABIC állítása pusztán spekulatív, és azt semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. Az ideiglenes rendelet (136) preambulumbekezdésében leírtaknak megfelelően ezek a gyártóval kapcsolatban álló a vállalatok a vizsgálati időszak alatt elenyésző mennyiségű monoetilén-glikolt importáltak Szaúd-Arábiából, és ezért ezzel kapcsolatban egyértelmű következtetés nem vonható le. Továbbá, amint azt az ideiglenes rendelet (139) preambulumbekezdése ismerteti, az érintett uniós gyártó nem működött együtt, és egyébként is nagyon kis gyártónak minősül. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(123)

A SABIC előadta továbbá, hogy az ideiglenes rendeletben a Bizottság kijelentette, hogy a nem együttműködő uniós gyártókra vonatkozó adatokat piaci információk alapján számította ki, és ezeket az adatokat ismertetni kell az érdekelt felekkel.

(124)

Amint azt az ideiglenes rendelet (133) preambulumbekezdése leírja, a nem együttműködő uniós gyártók adatait a panaszos piaci információk alapján becsülte meg. A Bizottság szeretné egyértelműsíteni, hogy a piaci információk egy része a Wood Mackenzie Chemicals Global Supply Demand Analytic Service (a továbbiakban: Wood Mackenzie) elemzési szolgáltatás által becsült adatokból származik, amelyek szerzői jogi védelem alatt állnak, de a szükséges engedély megszerzését követően a nyilvános aktában az érdekelt felek rendelkezésére bocsátotta azokat. A panaszos április 29-én kapta meg a Wood Mackenzie engedélyét arra, hogy a 2017 és 2020 közötti időszakra és a 28 tagú EU-ra (14) érvényes, a teljes monoetilén-glikol-termelésre és -felhasználásra vonatkozó adatokat közzétegye; ezeket az adatokat a vizsgálat nem bizalmas aktájában helyezték el (15). Az ideiglenes rendelet 4. táblázatában feltüntetett termelési volumen és a Wood Mackenzie által becsült termelési volumen közötti csekély különbség abból eredt, hogy a mintában szereplő uniós gyártók termelési volumene nem becslésen, hanem valós adatokon alapult. A két adatkészlet azonban így is ugyanazt a csökkenő tendenciát mutatja. A Wood Mackenzie által becsült felhasználási adatok valamivel magasabbak, mint az ideiglenes rendelet 1. táblázatában szereplő vonatkozó adatok, mivel a Wood Mackenzie adatai a 28 tagú EU adatain alapulnak, míg az 1. táblázat a 27 tagú EU adataiból indul ki.

(125)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a SABIC megismételte a (121) preambulumbekezdésben foglalt állításait anélkül, hogy azokkal kapcsolatban új adatokkal szolgált volna.

(126)

A (122) preambulumbekezdésben kifejtett okokból ezt az állítást a Bizottság elutasította.

(127)

Az uniós gazdasági ágazat meghatározására és az uniós termelésre vonatkozó további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (132)–(140) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(128)

A SABIC hivatkozott az ideiglenes rendelet (145) preambulumbekezdésében ismertetett cseremegállapodásra, és felkérte a Bizottságot, hogy nyújtson további tájékoztatást erről a kérdésről, azt állítva, hogy ha a megállapodást a felek nem piaci feltételek alapján kötötték meg, akkor az szükségszerűen hatással volt érintett uniós gyártó teljesítményére.

(129)

A cseremegállapodás részletei olyan bizalmas üzleti információkat tartalmaznak, amelyet a Bizottság nem fedhet fel. A SABIC egyébként sem pontosította, hogy a Bizottságnak e tekintetben milyen további adatokat kellene közzétennie. Az ideiglenes rendelet (145) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint a Bizottság értékelte, hogy a jövedelmezőség tendenciája vagy az uniós gazdasági ágazatot érő jelentős kárra vonatkozó megállapítás eltérő lett volna-e abban az esetben, ha a cseremegállapodás szerinti értékesítéseket belefoglalta volna a mikrogazdasági mutatók értékelésébe, és arra a következtetésre jutott, hogy mindez nem befolyásolta volna a megállapításokat. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(130)

Az uniós felhasználásra vonatkozó észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (141)–(147) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(131)

A SABIC előadta, hogy az uniós felhasználás elemzése hiányos volt, mivel a Bizottság nem fejtette ki, hogy a felhasználás miért csökkent a figyelembe vett időszakban.

(132)

Az ideiglenes rendelet (150) preambulumbekezdésében leírtak szerint a szabadpiaci felhasználás az Unióban viszonylag stabil volt, és a figyelembe vett időszakban alig 1 %-kal csökkent. A kötött piac a kötött értékesítésekből áll össze; ezek az értékesítések, amelyeket az ideiglenes rendelet (180) preambulumbekezdése ír le, főként a hűtőközeg-ágazat részére történtek. Amint azt az ideiglenes rendelet (238) preambulumbekezdése kifejti, a monoetilén-glikol hűtőközeg-ágazat részére történő értékesítése a vizsgálati időszakban a Covid19-világjárvány következtében visszaesett. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(133)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben az SABIC megismételte a (131) preambulumbekezdésben foglalt állítását. Azzal érvelt továbbá, hogy a (132) preambulumbekezdésben szereplő magyarázatokat nem támasztják alá az ideiglenes rendeletben szereplő adatok, mivel a kötött piaci értékesítések volumene 2018-ban kezdett csökkenni, és az abszolút értelemben legjelentősebb csökkenés 2019-ben, a Covid19-világjárvány kezdete előtt következett be. Hozzátette, hogy bár a kötött piac kisebb, mint a szabad piac, mégsem jelentéktelen, és ezért a kötött piacon történő értékesítés visszaesése hatással volt az uniós gyártók teljesítményére. A SABIC előadta továbbá, hogy a kötött és a szabadpiaci értékesítéseknek a figyelembe vett időszakban tapasztalt visszaesésében megfigyelhető hasonló tendenciák kérdéseket vetnek fel, mivel a Bizottság megerősítette, hogy a kötött piac értékesítésének csökkenését nem a Szaúd-Arábiából és az Egyesült Államokból származó behozatal okozta.

(134)

A Bizottság nem értett egyet ezekkel az állításokkal. Az ideiglenes rendelet (226) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a kötött értékesítések az uniós gazdasági ágazat termelésének csupán 12,6 %-át tették ki. Ezért, amint az a (227) preambulumbekezdésben szerepel, a kötött piac korlátozott mérete miatt a piac fejlődése nem járult hozzá jelentős mértékben az uniós gazdasági ágazat romlásához, és nem is magyarázza azt. Nem volt magyarázat arra nézve, hogy a termelési volumen mindössze 12,6 %-át kitevő piaci szegmensnek hogyan lenne nagyobb a hatása, mint a termelési volumen 87,4 %-át kitevő piaci szegmensnek. Ebben az esetben tehát a szabadpiaci értékesítés, nem pedig a kötött piac volt jelentős hatással az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(135)

Az uniós felhasználásra vonatkozó észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (148)–(150) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(136)

A SABIC és a szaúd-arábiai kormány megismételte azon állítását, hogy a Szaúd-Arábiából érkező behozatalt nem helyénvaló összevonni az Egyesült Államokból érkező behozatallal, mivel 1) a Szaúd-Arábiából származó behozatal nem dömping formájában érkezett az uniós piacra, és 2) a Szaúd-Arábiából és az Egyesült Államokból érkező behozatal volumenei és árai eltérő tendenciát mutatnak, ami arra enged következtetni, hogy a Szaúd-Arábiából származó behozatal nem versenyzett az Egyesült Államokból származó behozatallal, továbbá azért is, mert a Bizottság megállapította, hogy a monoetilén-glikol áru és hogy a verseny nagyrészt az ár tekintetében zajlik. A szaúd-arábiai kormány e tekintetben az EK – Csőszerelvények (16) ügyben készült vizsgálóbizottsági jelentésre hivatkozott, amelyben a szaúd-arábiai kormány véleménye szerint a vizsgálóbizottság megállapította, hogy a nagyjából párhuzamos fejlődés és a nagyjából hasonló volumen- és ártendencia utalhat arra, hogy a behozatalok megfelelő módon összevonhatók.

(137)

Amint azt az ideiglenes rendelet (152) preambulumbekezdése kifejti, az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdése két olyan feltételt ír elő, amelyek teljesülése esetén az egynél több országból történő behozatal hatását összesítve kell értékelni. Az első feltétel, hogy az egyes országokból érkező behozatalra vonatkozóan megállapított dömpingkülönbözet meghaladja a csekély (de minimis) mértéket, és hogy az egyik országból érkező import volumenje se legyen elhanyagolható. A vizsgálat megállapította, hogy – amint azt a (89) és (120) preambulumbekezdés ismerteti – a Szaúd-Arábiából és az Egyesült Államokból származó behozatal egyaránt dömpingáron érkezett az uniós piacra, és hogy a behozatal volumene az ideiglenes rendelet 2. táblázatában foglaltak szerint egyértelműen nem volt elhanyagolható; ez a végleges szakaszban megerősítést nyert. Azzal kapcsolatban, hogy az EK – Csőszerelvények ügyben készült jelentésében a vizsgálóbizottság hivatkozott a volumen- és ártendenciákra, megjegyzendő, hogy a vizsgálóbizottság valójában azt állapította meg, hogy ez a tendencia az összesítés jele, nem pedig a feltétele. A második feltétel az, hogy az importtermékek közötti verseny feltételeit, valamint az importtermékek és a hasonló uniós termékek közötti verseny feltételeit figyelembe véve a behozatal hatásainak összesített értékelése helyénvaló legyen. Amint azt az ideiglenes rendelet (154) preambulumbekezdése leírja, az Egyesült Államokból és a Szaúd-Arábiából érkező dömpingelt behozatalok közötti, valamint az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal és a hasonló termék közötti verseny feltételei hasonlóak voltak, tehát ez a feltétel is teljesült. Konkrétabban az importtermékek azért állnak éles versenyben egymással és az Unióban előállított monoetilén-glikollal, mert a monoetilén-glikol homogén, igen árérzékeny áru, amelyet hasonló vevőkategóriáknak értékesítenek és hasonló területeken alkalmaznak. A termékek emellett tökéletesen felcserélhetők. A SABIC és Szaúd-Arábia nem fejtette ki, hogy a Szaúd-Arábiából származó monoetilén-glikol miért különbözne a más forrásból vagy az Unióból származó monoetilén-glikoltól. Az, hogy a két országból származó behozatal volumenére jellemző tendenciák különbözőek voltak, még nem jelenti azt, hogy az értékesítésekre nem hasonló versenyfeltételek mellett került sor. A volumenre jellemző trendek közötti különbség ebben az esetben éppen hogy ennek ellenkezőjére utal: Szaúd-Arábia piaci részesedése éppen akkor kezd csökkenni, amikor az Egyesült Államokból származó behozatal piaci részesedése fellendül, és ez akkor történik, amikor az egyesült államokbeli importárak a szaúd-arábiai importáraknál alacsonyabb szintre esnek vissza. Ez a verseny szokásos hatása egy olyan erősen árérzékeny homogén áru esetében, mint a monoetilén-glikol. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(138)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a szaúd-arábiai kormány és a SABIC újra megismételte az összesítéssel kapcsolatos észrevételeit, amelyeket a (136) preambulumbekezdés ismertet, de új bizonyítékot nem szolgáltatott.

(139)

A (137) preambulumbekezdésben kifejtett okokból ezt az állítást a Bizottság elutasította.

(140)

Az e szakaszra vonatkozó további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (151)–(158) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(141)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a szaúd-arábiai kormány előadta, hogy az importvolumen elemzése nem az egyértelmű bizonyítékok objektív vizsgálatán alapult – amelyet a dömpingellenes megállapodás 3. cikkének (1) bekezdése ír elő – továbbá hogy nem áll rendelkezésre olyan indokolással ellátott és megfelelő magyarázat sem, amely alátámasztaná azt a megállapítást, hogy a Szaúd-Arábiából származó monoetilén-glikol behozatala vagy a Szaúd-Arábiából és az Egyesült Államokból származó monoetilén-glikol összesített behozatala a dömpingellenes megállapodás 3.2. cikkének alkalmazásában jelentősen nőtt volna. Ezen belül a szaúd-arábiai kormány azt állította, hogy a Szaúd-Arábiából származó monoetilén-glikol behozatali volumene 2018 és a vizsgálati időszak között jelentősen csökkent, továbbá a Szaúd-Arábiából és az Egyesült Államokból származó monoetilén-glikol összesített behozatali volumene is csökkent a vizsgálati időszakban a 2019. évi értékhez képest.

(142)

A Bizottság nem értett egyet ezekkel az állításokkal. Először: amint azt az ideiglenes rendelet (156) preambulumbekezdése kifejti, az Egyesült Államokból és a Szaúd-Arábiából származó behozatalt a kár meghatározása céljából a Bizottság összesítve vizsgálta, mivel az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében előírt valamennyi kritérium teljesült. Továbbá – amint azt az ideiglenes rendelet (161) preambulumbekezdése ismerteti – az érintett országokból származó behozatal 38 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt. Továbbá az ideiglenes rendelet 2. táblázata azt mutatja, hogy az érintett országokból érkező behozatal évről évre nőtt a 2017 és 2019 közötti időszakban. Az, hogy a vizsgálati időszakban a behozatal a 2019. évihez képest csökkent, nem változtat azon a tényen, hogy a figyelembe vett időszakban az érintett országokból származó behozatal összességében 38 %-kal nőtt.

(143)

Az uniós felhasználásra vonatkozó észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (159)–(161) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(144)

A SABIC és a MEGlobal Americas előadta, hogy a Bizottságnak az alákínálási különbözet és a kárkülönbözet kiszámításához nem a „számtanilag képzett CIF-értéket” kellett volna figyelembe vennie, hanem az általuk bejelentett tényleges CIF-értéket.

(145)

A Bizottság elutasította ezt az állítást. Tekintettel arra, hogy a SABIC és a MEGlobal Americas esetében a Bizottság az exportárat az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően kiigazította, a „számtanilag képzett CIF-értéket” az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének az Unióban található kereskedőkre/importőrökre vonatkozó rendelkezései szerint úgy határozta meg, hogy az első független vevő részére kiállított számla értékéből levonta a CIF-pontig érvényesített árengedményeket, valamint az exportár és az SGA-költségek és a haszonkulcs különbözetét. Mivel az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése az exportárra hivatkozik, a Bizottság analógia útján alkalmazza e cikk rendelkezéseit a számtanilag képzett CIF-ár kiszámítására, hogy aztán azt összevethesse az uniós árral.

(146)

Hozzá kell tenni, hogy az ideiglenes szakaszban a Bizottság a MEGlobal Americasra érvényes számtanilag képzett CIF meghatározása során helytelenül vonta le az Unión kívüli kereskedők/importőrök SGA-költségeit és haszonkulcsát. Ennek megfelelő javítása megtörtént. A felülvizsgálat nem változtatott azon a ténymegállapításon, hogy az ideiglenes szakaszban az Egyesült Államokból származó behozatal esetében nem került sor alákínálásra.

(147)

A SABIC előadta továbbá, hogy nem egyértelmű számára az, hogy a Bizottságnak miért nem állt módjában az alákínálási különbözet és a kárkülönbözet kiszámításához használt tényleges árakat megadni a számára, és miért csak tartományokat ismertetett.

(148)

A SABIC alákínálási különbözetének és kárkülönbözetének kiszámításához használt exportvolumenek és -árak a SABIC-kal kapcsolatban álló közös vállalatokon (ExxonMobil és SPDC/Mitsubishi) keresztül történt értékesítéseket is magukban foglalták. Titoktartási céllal és az alaprendelet 19. cikkével összhangban a Bizottság a teljes volument és az árakat tartományok formájában volt köteles közzétenni, mivel máskülönben a SABIC rekonstruálhatta volna a közös vállalatok bizalmas értékesítési adatait.

(149)

A SABIC és a MEGlobal Americas azt is előadta, hogy nem értenek egyet a Bizottság következtetésével, amelyet az ideiglenes rendelet (168) preambulumbekezdése tartalmaz, mivel véleményük szerint a monoetilén-glikol árait uniós gyártók és felhasználók, nem pedig exportőrök határozták meg, továbbá hogy az európai szerződéses ár (a továbbiakban: ECP) meghatározása az uniós gyártók és vevőik közötti tárgyalások alapján történt. A SABIC és a MEGlobal Americas előadta továbbá, hogy a monoetilén-glikol általuk végzett értékesítése esetében nem állja meg a helyét a Bizottságnak az a következtetése, amelyet az ideiglenes rendelet (243) preambulumbekezdése ismertet és amely szerint az egyesült államokbeli és a szaúd-arábiai exportőrök – annak ellenére, hogy az uniós piacon alkalmazott értékesítési áraikat az ECP-hez kötik – a vevőknek kínált árengedmény növelésével leszorították a monoetilén-glikol értékesítési árát, és hozzátette, hogy az árváltozás pusztán az ECP fluktuációjának a következménye volt.

(150)

A SABIC és a MEGlobal Americas láthatólag azt sugallja, hogy az uniós monoetilén-glikol-piac valamilyen módon megoszlik az uniós gyártók és exportőrök között, és e szereplők között nincs verseny. A SABIC és a MEGlobal Americas nem veszi figyelembe, hogy jóllehet csak az uniós gyártók vesznek részt a tanácsadó cégek felméréseiben és ők adják meg a szerződéseikkel kapcsolatos szükséges információkat, amikor az uniós gyártók az uniós piacon az árról tárgyalnak vevőikkel, akkor az ártárgyalásokra hatással van az exportőrökkel folytatott verseny. Az uniós gyártók versenyeznek az exportőrökkel, az importőrökkel és a kereskedőkkel, mivel a felhasználók bármelyiküktől vásárolhatnak monoetilén-glikolt. Az érintett országokban működő exportőrök által az uniós piacra gyakorolt nyomás arra késztette az uniós gyártókat, hogy csökkentsék értékesítési áraikat annak érdekében, hogy az ideiglenes rendelet (188)–(190) és (213) preambulumbekezdésében ismertetett piaci részesedésüknek legalább egy részét megtartsák. Mivel az eladók valamennyi típusa az ECP-hez köti az értékesítési árat, árnyomás az árengedményeken keresztül gyakorolható, ahogy a (213) preambulumbekezdés részletesen kifejti. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(151)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a szaúd-arábiai kormány előadta, hogy a Bizottság nem adott megfelelő magyarázatot a „számtanilag képzett CIF-értéknek” az alákínálás és a kárkülönbözet kiszámítása során történő alkalmazására, csupán annyit jelentett ki, hogy ha az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdését analógia útján alkalmazta. A szaúd-arábiai kormány, a SABIC és a MEGlobal Americas azt állította, hogy az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése az exportár meghatározására alkalmazandó a dömpingkülönbözet kiszámításának vonatkozásában, és felkérte a Bizottságot, hogy a Szaúd-Arábiából származó behozatal árhatásainak értékelését e behozatalok tényleges áraira alapozza.

(152)

Ami az áralákínálás kiszámítását illeti, a Bizottság azt a pontot vette figyelembe, ahol a behozatal versenybe került az uniós gyártók termékeivel az uniós piacon, tehát az első független fél beszerzési árát vizsgálta, mivel ez a fél választhatott, hogy a terméket az uniós gazdasági ágazattól vagy tengerentúli beszállítóktól szerzi be. A kapcsolatban álló importőröknek felszámított exportárak esetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésében meghatározott módszertant alkalmazta. Az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének analógia útján történő alkalmazása lehetővé teszi egy olyan ár meghatározását, amely teljes mértékben összehasonlítható a független vevők részére történő értékesítések vizsgálatakor felhasznált árral, emellett összehasonlítható az uniós gazdasági ágazat értékesítési árával is. Ezért indokolt volt az SGA-költségek, valamint kapcsolatban álló importőr által a független vevőknek felszámított viszonteladási árból szerzett nyereség levonása.

(153)

A levonásra azért is szükség volt, hogy lehetővé váljon az áron aluli értékesítés pontos kiszámítása. Az uniós gazdasági ágazat irányára a termelési költség és a nyereségcél összegén alapult; a Bizottság nem vette figyelembe azt, hogy a termékeket ezt követően az Unióban kapcsolatban álló vagy független vevők részére értékesítették-e, és ennek megfelelően nem foglalta bele az értékesítést végző kapcsolatban álló uniós szereplők SGA-költségeit és nyereségét sem.

(154)

Emiatt a Bizottság ezeket az állításokat elutasította.

(155)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a SABIC megismételte azt az állítását, hogy az ECP-t követte, nem pedig meghatározta, továbbá hogy – tekintettel arra, hogy az árakat az uniós gyártók és felhasználók szabták meg – a SABIC árkövető, nem pedig ármeghatározó szereplő volt.

(156)

Amint azt a (150) preambulumbekezdés kifejti, az uniós gyártók versenyeznek az exportőrökkel, az importőrökkel és a kereskedőkkel, mivel a felhasználók bármelyiküktől vásárolhatnak monoetilén-glikolt. Ezért amikor az uniós gyártók az uniós piacon az árról tárgyalnak vevőikkel, akkor az ártárgyalásokra hatással van az exportőrökkel folytatott verseny. A Bizottság emlékeztet továbbá arra is, hogy az ECP a végső árnak csak egy eleme, és hogy a felek közötti verseny az ECP-re alkalmazott árengedményeken alapul. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(157)

Az uniós felhasználásra vonatkozó észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (162)–(168) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(158)

A SABIC, a MEGlobal Americas és a szaúd-arábiai kormány előadta, hogy a kár és ok-okozati összefüggés értékelése, amely a 2017., a 2018. és a 2019. év különböző időszakaira, valamint a 2019 júliusa és 2020 júniusa közötti időszakra (vizsgálati időszak) vonatkozó adatok összehasonlításán alapult, nem adott pontos és elfogulatlan képet a helyzetről, mivel a 2019-es év és a vizsgálati időszak között jelentős átfedés volt. A szaúd-arábiai kormány e tekintetben a Fellebbezési Testület Mexikó – A rizsre vonatkozó dömpingellenes intézkedések ügyben készült jelentésére (17) hivatkozott, amely megállapította, hogy két igen hasonló adatkészlet összehasonlítása nem adhat „pontos és elfogulatlan képet”, mivel nem teszi lehetővé objektív módon meghatározott tendenciák megállapítását. Az említett felek emellett azzal érveltek, hogy az összehasonlítást torzítja a monoetilén-glikol értékesítésének szezonális és ciklikus jellege. A szaúd-arábiai kormány végezetül előadta, hogy – mivel a figyelembe vett időszakban a tendenciák nem voltak lineárisak – a Bizottságnak éves elemzést kellett volna végeznie ahelyett, hogy a kárra vonatkozó értékelését elsődlegesen a vizsgálati időszak és a 2017. év összehasonlítására alapozza.

(159)

Az, hogy a vizsgálati időszak egy szakasza részben átfedésben volt az utolsó teljes naptári/pénzügyi év hat hónapjával, nem torzította a kár és az ok-okozati összefüggés értékelését, mivel az értékelés – amint azt az ideiglenes rendelet (68) preambulumbekezdése megállapítja – a figyelembe vett időszak egészére kiterjedt. Ezenkívül a monoetilén-glikol-értékesítések állítólagos szezonális és ciklikus jellegét minimalizálja, hogy az értékelést teljes naptári évekre vonatkozóan végzik el, és a vizsgálati időszak is 12 hónapot foglal magában. Végezetül: a kárra vonatkozó értékelés elsősorban nem a vizsgálati időszak és a 2017. év összehasonlításon alapult. A Bizottság tekintettel volt az összes makrogazdasági és mikrogazdasági mutató alakulására a teljes figyelembe vett időszakban. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(160)

Továbbá a SABIC és a MEGlobal Americas véleménye szerint az, hogy a Bizottság az ideiglenes rendeletben nem jelentette ki, hogy elvégezte a panaszos által a makrogazdasági mutatók tekintetében benyújtott adatok ellenőrzését, kérdéseket vet fel ezeknek az információknak a pontosságát illetően.

(161)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. Az ideiglenes rendeletben a Bizottság véletlenül elmulasztotta jelezni, hogy a panaszos által a makrogazdasági kérdőívre benyújtott válaszokat távoli ellenőrzés keretében keresztellenőrzésnek vetette alá. Mindazonáltal a SABIC és a MEGlobal Americas a vizsgálat nem bizalmas aktájában hozzáfért a távoli ellenőrzésről szóló jelentés nem bizalmas változatához, amely pontosította, hogy a Bizottság elvégezte makrogazdasági kérdőív keresztellenőrzését. A SABIC és a MEGlobal Americas továbbá hozzáfért azokhoz a válaszokhoz is, amelyeket a panaszos a hiánypótlásra felhívó levél nyomán nyújtott be. Ezenkívül a Bizottság az ideiglenes rendeletben a panaszos kérdőívre adott ellenőrzött válaszát jelölte meg a makrogazdasági mutatókat tartalmazó egyes táblázatok forrásaként.

(162)

A SABIC és a MEGlobal Americas előadta továbbá, hogy a Bizottság két különböző adatsort használt fel a makro- és mikrogazdasági mutatók értékeléséhez, ami szubjektív megállapításokhoz és következtetésekhez vezethetett, továbbá nem felelt meg az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdésében előírt szigorú normáknak. A MEGlobal Americas arra kérte a Bizottságot, hogy megállapításait a mintában szereplő gyártókra, vagy az összes uniós gyártóra vonatkozó adatokra alapozza.

(163)

Abban az esetben, ha az uniós gazdasági ágazat nagyszámú gyártóból áll, a Bizottságnak az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintát kell vennie az uniós gyártókból. Azonban a mintavétel alkalmazása ellenére a Bizottság a teljes uniós gazdasági ágazatot köteles értékelni, és ezért a makrogazdasági mutatók értékelésére a teljes uniós gazdasági ágazat szintjén kerül sor. A makrogazdasági mutatókra vonatkozó adatok összegyűjtése céljából a Bizottság kérdőívet küldött a panaszosnak; a panaszos a kért információkat megadta. A (161) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság ezeket az információkat ugyanúgy vetette alá keresztellenőrzésnek, mint a gyártók által benyújtott információkat. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(164)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a szaúd-arábiai kormány és a SABIC megismételte a (158) preambulumbekezdésben foglalt állításait, anélkül, hogy azokat új adatokkal egészítette volna ki.

(165)

A Bizottság emiatt fenntartja a (159) preambulumbekezdésben ismertetett következtetéseit.

(166)

A szaúd-arábiai kormány továbbá azzal érvelt, hogy a Bizottság nem nyújtott be indokolással ellátott megfelelő magyarázatot arra vonatkozóan, hogy a kedvező tendenciákat mutató tényezők miért nem befolyásolták az uniós gazdasági ágazat helyzetére vonatkozó általános következtetést. Előadta továbbá, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzetével kapcsolatos számos konkrét megállapítás megkérdőjelezi az elemzés pontosságát és objektivitását.

(167)

A Bizottság megjegyezte, hogy a szaúd-arábiai kormány nem határozta meg, hogy mely tényezőkre utal, amikor a kedvező tendenciákat és az uniós gazdasági ágazat helyzetével kapcsolatos konkrét megállapításokat említi. A Bizottság ezért megalapozatlannak találta és elutasította ezt az állítást.

(168)

A szaúd-arábiai kormány továbbá előadta, hogy a Bizottság nem adott megfelelő magyarázatot arra, hogy miért ne veszélyeztetné az értékelés és a megállapítások tárgyilagosságát, ha két adatsort használ fel a makrogazdasági és mikrogazdasági mutatók értékelése során.

(169)

A Bizottság megjegyezte, hogy a szaúd-arábiai kormány nem fejtette ki, hogy a (163) preambulumbekezdésben e tekintetben adott magyarázatok miért nem megfelelőek. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(170)

A szaúd-arábiai kormány és a SABIC továbbá azzal érvelt, hogy a Bizottság nem adott kielégítő magyarázatot az uniós gyártók összességére vonatkozó információk megbízhatóságára nézve, csupán azt jegyezte meg, hogy elvégezte az információk keresztellenőrzését.

(171)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. A (163) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság ezeket az információkat ugyanúgy vetette alá keresztellenőrzésnek, mint a többi fél által benyújtott információkat. Ez azt jelenti, hogy a Bizottság a panaszos esetében úgy szervezete meg a távoli ellenőrzést, mint a többi fél esetében, elvégezve többek között a benyújtott információk forrásának és az alkalmazott számítási módszertannak a keresztellenőrzését. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(172)

Az erre a szakaszra vonatkozó további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (169)–(173) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(173)

A SABIC előadta, hogy a Bizottság az ideiglenes rendelet (175) preambulumbekezdésében tévesen hasonlította össze a behozatali volument az uniós termelés tendenciáival, mivel a behozatali volumen és a termelési volumen alakulása között nincs szoros összefüggés.

(174)

A Bizottság nem ért egyet ezzel az állítással. Az ideiglenes rendelet (175) preambulumbekezdése tényeket rögzít. A SABIC nem vitatja ezeket a ténymegállapításokat. Ezért ezt az állítást el kell utasítani.

(175)

A SABIC azt állította, hogy a Bizottság az elemzés során nem vette figyelembe az uniós gazdasági ágazat növekedését és az egyéb feldolgozott etiléntermékek értékesítésének bővülését.

(176)

Ennek a vizsgálatnak a hatálya a monoetilén-glikolra terjed ki, és nem foglalja magában az egyéb feldolgozott etiléntermékeket. Az egyéb feldolgozott etiléntermékek terén állítólagosan tapasztalható növekedés nem befolyásolja a kárnak az uniós monoetilén-glikol-gyártók vonatkozásában elvégzett értékelését. A Bizottság az ideiglenes rendelet (228)–(231) preambulumbekezdésében az ok-okozati összefüggés értékelésének keretében vizsgálta az egyéb feldolgozott etiléntermékek állítólagos növekedését mint az uniós monoetilén-glikol-gyártókat érő jelentős kár okát. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(177)

A SABIC előadta, hogy a Bizottság nem szolgált magyarázattal a kötött értékesítések magasabb áraira nézve.

(178)

A kötött értékesítések ára 2019-ben és a vizsgálati időszakban meghaladta a szabadpiaci értékesítés árát. Ennek az volt az oka, hogy az uniós gazdasági ágazat a vele kapcsolatban álló vállalatok számára alacsonyabb engedményt adott a monoetilén-glikol ECP-jéből, mint a független vevők számára.

(179)

A makrogazdasági mutatókra vonatkozó további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (174)–(186) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(180)

A SABIC előadta, hogy a Bizottság elmulasztotta figyelembe venni azt, hogy beruházások szintje a vizsgálati időszakhoz képest korlátozottabb volt 2018-ban, amikor az uniós gyártók jövedelmezősége a legnagyobb volt.

(181)

Amint azt a (199) preambulumbekezdés kifejti, az uniós gazdasági ágazat a beruházásokat az elavult tárgyi eszközök cseréje érdekében hajtotta végre. Az, hogy a beruházások szintje alacsony volt 2018-ban, vagyis abban az időszakban, amikor az uniós gazdasági ágazat a legjövedelmezőbb volt, csak azt jelzi, hogy az uniós gazdasági ágazatnak már nem kellett további elavult tárgyi eszközöket lecserélnie.

(182)

Mivel a mikrogazdasági mutatókkal kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (187)–(201) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(183)

A SABIC, a MEGlobal Americas és a CPME előadta, hogy a Bizottságnak figyelembe kell vennie a vizsgálati időszak utáni adatokat, mivel a monoetilén-glikol ECP-ára a vizsgálati időszakot követően emelkedett, ami állításuk szerint az uniós gyártók jövedelmezőségének jelentős javulásához vezetett, és mivel a vizsgálati időszakra hatással volt a Covid19-világjárvány és az árak világszerte tapasztalható alacsony szintje.

(184)

A kárelemzéssel kapcsolatban a Bizottság emlékeztet arra, hogy – amint azt az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdése előírja – a vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó információkat rendszerint nem lehet figyelembe venni. Ezen túlmenően nem áll rendelkezésre olyan információ, amely megerősítené, hogy az állítólagos áremelkedés az uniós gyártók gazdasági helyzetének javulásához vezetne, vagy hogy a vizsgálati időszakot követő bármely fejlemény tartós lenne, vagyis ne csupán átmenetileg következne be a piac Covid19-világjárvánnyal összefüggő alakulásának kontextusában. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(185)

A SABIC előadta, hogy több uniós monoetilén-glikol-gyártó rendelkezik integrált etiléngyártó üzemmel, és ezért nem csak a monoetilén-glikol vonatkozásában kell a haszonkulcsot figyelembe venni, hiszen az uniós gyártók dönthetnek úgy, hogy nyereségük egészét vagy legnagyobb részét az etilénfázisban érik el. Emiatt az integrált uniós gyártók jövedelmezőségének objektív értékelése céljából a jövedelmezőséget a teljes integrált értékláncra nézve kell vizsgálni.

(186)

A vizsgálat hatálya a monoetilén-glikolra terjed ki, az etilént nem foglalja magában. A Bizottságnak emiatt nem az etilén, hanem a monoetilén-glikol jövedelmezőségét kell értékelnie. Mindazonáltal, amikor a Bizottság a monoetilén-glikol előállítási költségét értékelte azon uniós gyártók vonatkozásában, amelyek egy csoporton belül monoetilén-glikol beszállításával foglalkoztak, megvizsgálta, hogy az etilén költségét a monoetilén-glikol előállítási költségén belül észszerű áron könyvelték-e el a számviteli nyilvántartásokban, így biztosítva, hogy a monoetilén-glikol jövedelmezőségét ne lehessen az etilén költségének mesterséges megnövelésével csökkenteni. A vizsgálat feltárta, hogy az uniós gyártók a monoetilén-glikol előállítási költségén belül az etilén előállítási költségét egy kis árréssel megnövelve könyvelték el. Tehát nem került sor a nyereségnek a monoetilén-glikolról az etilénre történő átcsoportosítására. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(187)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben az SABIC megismételte állítását, miszerint a vizsgálati időszakot követően az árak emelkedtek. Előadta továbbá, hogy az áremelkedés nem átmeneti fejlemény volt, és e tekintetben bizonyítékokat nyújtott be. A SABIC által említett bizonyítékokat bizalmas alapon nyújtották be. A bizonyíték a monoetilén-glikol előrejelzett ECP-jét tartalmazta 2022 decemberéig bezárólag. Az információk forrása a Wood Mackenzie. A CPME megismételte azt az állítását is, hogy a vizsgálati időszakot követően nőtt a monoetilén-glikol ECP-je. A CPME benyújtott egy ábrát, amely a monoetilén-glikol ECP-jét szemléltette a 2014 januárja és 2021 októbere közötti időszakra nézve. Benyújtott továbbá egy másik ábrát, amely a monoetilén-glikol ECP-je és az etilén ECP-je közötti különbséget mutatta. A CPME azzal érvelt, hogy a monoetilén-glikol és az etilén ECP-je kapcsán megfigyelhető tendencia azt mutatja, hogy az uniós gazdasági ágazat felépült a vizsgálati időszak alatt elszenvedett jelentős kárból.

(188)

Amint azt a (184) preambulumbekezdés kifejti, az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó információkat rendszerint nem lehet figyelembe venni. A felek által a vizsgálati időszakot követően benyújtott információk nem befolyásolják azt a következtetést, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte a vizsgálati időszak alatt.

(189)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a MEGlobal Americas előadta, hogy a Bizottság megállapításai alapján az egyik bizonyos uniós gyártó által előállított monoetilén-glikol értékesítési ára jelentősen alacsonyabb volt az egyik importőr értékesítési áránál, amely viszont alacsonyabb volt, mint a MEGlobal International értékesítési ára. Ez megerősítette, hogy az uniós gyártó a monoetilén-glikolt a MEGlobal Americas által előállított monoetilén-glikol importjának árainal jóval alacsonyabb árakon értékesítette, és ezért az uniós gyártó volt felelős a kárért, amelyet állítása szerint elszenvedett. A MEGlobal Americas továbbá felkérte a Bizottságot annak megerősítésére, hogy a kárkülönbözet értékelése és a jelentős kár értékelése során ugyanazt a megközelítést alkalmazta, mint amikor azt az értékesítési exportárat számította ki, amelyet az egyik bizonyos uniós gyártó által előállított monoetilén-glikol értékesítése során az Equipolymers felé számítottak fel.

(190)

A Bizottság megjegyezte, hogy a MEGlobal Americas félreértette a (106) preambulumbekezdésben említett egyedi tájékoztatásban szereplő elemzést. A (189) preambulumbekezdésben hivatkozott ár, amelyről a MEGlobal Americas említést tesz, nem az adott uniós gyártó értékesítési ára volt, hanem az az ár, amelyen a MEGlobal Europe szerezte be a monoetilén-glikolt a vele kapcsolatban álló vállalattól, amely pedig – az ideiglenes rendelet (145) preambulumbekezdésében foglaltak szerint – az uniós gyártótól cseremegállapodás alapján szerezte be a monoetilén-glikolt. A Bizottság ezért megalapozatlannak találta és elutasította ezeket az állításokat.

(191)

Mivel a kárra vonatkozó következtetéssel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (202)–(208) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(192)

A MEGlobal Americas előadta, hogy nincs összefüggés az uniós gazdasági ágazat teljesítménye, valamint az Egyesült Államokból és a Szaúd-Arábiából érkező behozatal között, mivel az Egyesült Államokból és a Szaúd-Arábiából importált monoetilén-glikol volumene a 2017 és 2018 közötti időszakban 19,4 %-kal nőtt, míg az uniós gyártók értékesítési volumene az uniós piacon ugyanebben az időszakban mindössze 0,12 %-kal esett vissza. A MEGlobal Americas továbbá azzal érvelt, hogy míg Egyesült Államokból és a Szaúd-Arábiából származó behozatal lineárisan nőtt a 2017 és 2019 közötti időszakban, az uniós gyártók teljesítménye nem lineáris változást mutatott. Ezen belül az uniós piacon a gyártók uniós árszintje a 2017 és 2018 közötti időszakban 5 százalékponttal nőtt, majd 2019-ben csökkent, miközben a termelési egységköltség 2017 és 2019 között stabil maradt, függetlenül az Egyesült Államokból és a Szaúd-Arábiából származó behozatal növekedésétől.

(193)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. Az érintett országok piaci részesedésének a 2017 és 2018 közötti időszakban beálló 19,4 %-os növekedése annak volt tulajdonítható, hogy az uniós gazdasági ágazatnak jelentős kárt nem okozó áron érkező volumen megnövekedett. Az Egyesült Államokból és a Szaúd-Arábiából származó behozatal a 2017 és 2019 közötti időszakban nem lineárisan nőtt. A lineáris növekedés azt jelenti, hogy minden évben állandó mértékű növekedés következik be. 2017 és 2018 között az érintett országokból származó behozatal 93 499 tonnával, 2018 és 2019 között pedig 128 383 tonnával nőtt (37 %-kal nagyobb mértékben, mint 2017 és 2018 között). Emellett az érintett országokból származó behozatal piaci részesedése a 2017 és 2018 közötti időszakban 4,6 százalékponttal, a 2018 és 2019 közötti időszakban pedig 7,7 százalékponttal nőtt. Emellett 2018 és 2019 között az Egyesült Államokból származó behozatal piaci részesedése 4,6 %-ról 12,9 %-ra bővült. Amint azt az ideiglenes rendelet (212) preambulumbekezdése kifejti, a monoetilén-glikol homogén árucikk, amelynek értékesítése egy igen átlátható piacon zajlik. Hozzá kell tenni, hogy az egyesült államokbeli exportáló gyártók exportorientált szereplők, amelyek termelési kapacitása bővül, amint azt az ideiglenes rendelet (247) preambulumbekezdése kifejti. Ilyen körülmények között az egyesült államokbeli exportáló gyártóknak az uniós piacon való piaci részesedésük növelése érdekében az uniós gazdasági ágazatnál és a szaúdi exportáló gyártóknál alacsonyabb áron kellett értékesíteniük a monoetilén-glikolt az uniós piacon. Az utóbbiaknak követniük kellett az egyesült államokbeli vállalatok árképzési magatartását, hogy megvédjék piaci részesedésüket az uniós piacon. Piaci részesedésük megőrzése érdekében az uniós gyártók is kénytelen voltak csökkenteni az áraikat. Az árnyomás azonban olyan magas volt, hogy a szabad piacon az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 7,3 százalékponttal szűkült. Annak ellenére, hogy a termelési egységköltség is csökkent a 2018 és 2019 közötti időszakban, az értékesítési ár e csökkenésének hatására az uniós gazdasági ágazat 2019-ben 8,3 % és 10,2 % közötti veszteséget szenvedett el. Emellett a MEGlobal Americas állításával szemben 2017 és 2019 között az uniós gazdasági ágazat termelési egységköltsége nem volt stabil, hanem ingadozott: 2017 és 2018 között 3 %-kal nőtt, majd 2018 és 2019 között 2 %-kal csökkent. Ennek következtében 2019-ben az uniós gazdasági ágazat az érintett országokból alacsonyabb árakon érkező behozatal árnyomása miatt arra kényszerült, hogy piaci részesedésének megtartása érdekében a költségeitől jóval elmaradó árakat alkalmazzon. Egyértelmű összefüggés mutatható ki tehát a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár között.

(194)

Mivel a dömpingelt behozatal hatásaival kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (210)–(213) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(195)

A MEGlobal Americas előadta, hogy a Bizottság elmulasztotta figyelembe venni az Egyesült Államokból és a Szaúd-Arábiából származó behozatalon kívüli egyéb olyan tényezők hatásait, amelyek hozzájárulhattak az uniós gazdasági ágazat teljesítményének romlásához.

(196)

A Bizottság hivatkozik az ideiglenes rendelet (210)–(253) preambulumbekezdésére, amely 13 ilyen tényező hatásait elemzi részletesen. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(197)

A SABIC azt állította, hogy a Bizottság a kereslet csökkenését nem tekintette a kár további okának, holott azt az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése kifejezetten felsorolja.

(198)

Az ideiglenes rendeletben a Bizottság a dömpingelt behozatalon kívül 13 olyan tényezőt értékelt, amelyek hatással lehettek az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárra. Az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése említést tesz a kereslet visszaeséséről. A Bizottság e tényezők között nem említette kifejezetten a felhasználást, mivel a figyelembe vett időszakban a szabadpiaci felhasználás meglehetősen stabil volt. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(199)

A SABIC, az Arteco, az Oxyde, a Helm és a Tricon előadta, hogy a Bizottság nem tekintette a kár okának az ideiglenes rendelet (176) preambulumbekezdésében ismertetett balesetet, amely az egyik uniós gyártónál követezett be.

(200)

Amint azt az ideiglenes rendelet 4. táblázata mutatja, az uniós gazdasági ágazat teljes termelési kapacitása a vizsgálati időszakban 2019-hez képest mindössze 3 %-kal esett vissza. Az említett baleset 2020 januárjában, tehát a vizsgálati időszak második felében következett be. Amint azt az ideiglenes rendelet ismerteti, a vizsgálat feltárta, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete már 2019-ben, a balesetet megelőzően is jelentősen romlott. Továbbá az érintett vállalat kis gyártó, ezért a 2020-ban bekövetkezett baleset nyomán csökkent termelési volumene csekély hatást gyakorolt arra a csökkenő tendenciára, amely az uniós gazdasági ágazat termelési volumenében a vizsgálati időszak alatt volt megfigyelhető.

(201)

A MEGlobal Americas azt állította, hogy a Bizottság nem végzett teljes körű be nem tudhatósági elemzést, mivel nem tekintette a kár további tényezőinek 1. azt, hogy az uniós gazdasági ágazat termelési költségei magasak voltak; és 2. azt, hogy az etilén-felvásárlók kartellben vettek részt (18).

(202)

A Bizottság megjegyzi, hogy a MEGlobal Americas által kiemelt két tényező ellentmond egymásnak. A MEGlobal Americas egyfelől előadta, hogy az uniós gazdasági ágazat előállítási költségei magasak voltak, másfelől pedig, hogy az etilén-felvásárlók közötti kartell miatt alacsonyak voltak, és hogy mindkettő kárt okoz az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság mindenesetre tisztázni kívánja a következőket. Először: az ideiglenes rendelet (235) preambulumbekezdése értékeli, hogy az uniós gazdasági ágazat magasabb előállítási költsége a dömpingelt behozatalon túli egyéb kártényezőnek tekintendő-e. Másodszor: az etilén-felvásárlók közötti kartell 2017 márciusáig állt fenn. A kartell célja az volt, hogy az etilén árát a piaci ár alatt tartsa. A vállalat nem fejtette ki, hogy a kartell hogyan gyakorolt hatást a monoetilén-glikol-gyártók gazdasági helyzetére, illetve e hatással kapcsolatban nem szolgált bizonyítékkal. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(203)

Az Arteco, az Oxyde, a Helm és a Tricon előadta, hogy a kötött értékesítéseknek a visszaesése, amelyet a behozatal okozott – még ha alacsony is volt – hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat kárhelyzetére.

(204)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. A kötött értékesítések főként a hűtőközeg-ágazatba irányultak. A hűtőközeg-ágazatban a monoetilén-glikol iránti kereslet a Covid19-világjárvány hatására visszaesett, amint azt az ideiglenes rendelet (238) preambulumbekezdése kifejti. Továbbá az ideiglenes rendelet (227) preambulumbekezdésében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kötött értékesítések csökkenése nem járult hozzá jelentős mértékben az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének romlásához, és nem is magyarázta azt.

(205)

Az Arteco, az Oxyde, a Helm és a Tricon továbbá előadta, hogy az Oroszországból és Kuvaitból származó behozatalt, amely az Egyesült Államokból és a Szaúd-Arábiából származó behozatal áránál alacsonyabb áron zajlott, nem szabad figyelmen kívül hagyni mint elenyésző mennyiséget (amint azt a Bizottság az ideiglenes rendelet (219) preambulumbekezdésében megállapítja).

(206)

Megjegyzendő, hogy a figyelembe vett időszakban az Egyesült Államokból származó behozatal piaci részesedése 3,8 % és 18 % között, míg a Szaúd-Arábiából származó behozatalé 26,1 % és 31,3 % között mozgott (összesítve 31,6 % és 44,1 % között). Az Oroszországból származó behozatal piaci részesedése 0,6 % és 1,3 % közé, a Kuvaitból származó behozatal piaci részesedése pedig 0 % és 1,0 % közé esett. Ezért – még ha a figyelembe vett időszak bizonyos éveiben az Oroszországból és a Kuvaitból származó behozatal árai valóban alacsonyabbak voltak, mint az Egyesült Államokból és a Szaúd-Arábiából származó behozatalé – az Oroszországból és a Kuvaitból származó behozatal csak elhanyagolható hatást gyakorolhatott az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárra (ha egyáltalán volt ilyen hatás), tekintettel arra, hogy az Egyesült Államokból és a Szaúd-Arábiából származó behozataléhoz képest jóval alacsonyabb volt a piaci részesedése. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(207)

A MEGlobal Americas, az Arteco, az Oxyde, a Helm, a Tricon és a CPME előadta továbbá, hogy bár a Bizottság megállapította, hogy számos tényező – például a harmadik országokból származó behozatal, a Covid19-világjárvány, a kötött értékesítések visszaesése és az egyik uniós gyártónál bekövetkezett baleset – kárt okozott az uniós gyártóknak, a Bizottság nem gondoskodott arról, hogy ezeknek az okoknak a hatásai az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése szerint ne legyenek az Egyesült Államokból és a Szaúd-Arábiából származó behozatalnak betudhatók. Hozzátették, hogy ez azt jelenti, hogy a kárkülönbözet meghatározása során nem szabad figyelembe venni az említett behozataltól eltérő tényezők által okozott káros hatásokat.

(208)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. Először: az ideiglenes rendelet (219), (240) és (227) preambulumbekezdésében, valamint a jelen rendelet (200) preambulumbekezdésében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az említett tényezők nem gyengítették az érintett országokból származó dömpingelt behozatal és az uniós gyártók által elszenvedett kár közötti ok-okozati összefüggést. A fő tényező az Egyesült Államokból és a Szaúd-Arábiából származó behozatal volt. Másodszor: a kárkülönbözetet az alaprendelet 7. cikke (2c) és (2d) bekezdésének rendelkezései szerint kell meghatározni. Ezért a Bizottság a felsorolt tényezők figyelembevételével határozta meg az irányárat és a jövedelmezőségi szintet.

(209)

Az Arteco, az Oxyde, a Helm és a Tricon előadta, hogy a Bizottságnak összességében figyelembe kellett volna vennie azt, hogy a monoetilén-glikol áru és jellegét tekintve több, egymással összefüggő ok miatt integrált, és alá kellett volna támasztania az uniós gazdasági ágazat állítólagos kárhelyzetét.

(210)

Először: azt állították, hogy a monoetilén-glikol-árak olyan képleteken alapulnak, amelyek a figyelembe vett időszakban bezuhant ázsiai árakat követik, és ennek következtében a bármely országból származó behozatal nem volt képes befolyásolni az uniós piacot és kárt okozni, hiszen az árakat nem az európai, hanem az ázsiai uralkodó feltételekkel összhangban határozták meg. Ezt az állítást a CPME is megfogalmazta. Az Arteco, az Oxyde, a Helm és a Tricon továbbá azt állította, hogy az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia gyártói által kínált árengedmények nincsenek hatással a monoetilén-glikol uniós áraira. Azzal is érveltek, hogy mivel az Egyesült Államokból származó behozatal nem kínált alá az uniós áraknak, az egyesült államokbeli gyártók által adott árengedmények sem voltak magasabbak az uniós gyártók által kínált árengedményeknél.

(211)

Másodszor: az Arteco, az Oxyde, a Helm és a Tricon előadta, hogy mivel az uniós gyártók költségei magasabbak voltak, mint az Egyesült Államokban és Szaúd-Arábiában működő gyártókéi, az uniós gyártók nyereségszerzési képessége gyengült abban az időszakban, amikor a monoetilén-glikol ára világszerte csökkent.

(212)

Harmadszor: előadták, hogy a monoetilén-glikol és az etilén ára közötti csökkenő különbözet miatt az uniós gyártók úgy döntöttek, hogy termelésüket a nyereségesebb etilén-oxid-származékok felé orientálják. Ezt az állítást a CPME is megismételte. Az LCLA továbbá tévesen állította, hogy a Bizottság az ideiglenes rendelet (229) preambulumbekezdésében elismerte, hogy az uniós gazdasági ágazat csökkentette a monoetilén-glikol gyártását azért, hogy a monoetilén-glikolénál magasabb áron értékesített etilén-oxid-származékokat gyárthasson. Az LCLA azt is előadta, hogy a Bizottságnak meg kellett volna határoznia, hogy milyen mértékben esett vissza a monoetilén-glikol-gyártás az uniós gazdasági ágazat azon döntése következtében, hogy elsősorban etilén-oxid-származékokat gyárt, és meg kellett volna vizsgálnia, hogy ez a számadat összefügg-e az etilén-oxid termelési volumenének növekedésével. Az Arteco, az Oxyde, a Helm, a Tricon és a CPME azt is állította, hogy nem áll rendelkezésre arra utaló bizonyíték, hogy az uniós gyártók elegendő etilén-oxidhoz férnek hozzá ahhoz, hogy monoetilén-glikolt és etilén-oxid-származékokat egyaránt előállíthassanak. Azzal érveltek továbbá, hogy a gyártók csak korlátozottan tudtak elérni olyan beszállítókat, amelyektől a különböző termékek előállítására felhasználni kívánt etilént be tudták szerezni, továbbá hogy az akadályokat tovább súlyosbította a szabadpiacon értékesített etilén és etilén-oxid volumene, amely anyagok így már nem álltak rendelkezésre a monoetilén-glikolhoz hasonló downstream termékek feldolgozásához. Azt is kijelentették, hogy 2019-ben és 2020-ban az uniós monoetilén-glikol-gyártók elsősorban és egyre nagyobb mértékben a monoetilén-glikoltól eltérő etilén-oxid-származékok előállítására fordították etilén-oxid-termelési kapacitásukat. Az Arteco, az Oxyde, a Helm és a Tricon azt állította, hogy az etilén-oxid-termelés tervezett kapacitásnövelése nem bizonyítja, hogy az uniós gyártók monoetilén-glikolt szándékoztak gyártani. Véleményük szerint a tervezett kapacitásnövelés éppen azt mutatja, hogy az etilén és az etilén-oxid ellátási láncát nem érintette a kár, hanem az uniós gyártóknak az a szándékos döntése volt rá hatással, hogy tevékenységüket a monoetilén-glikol helyett az etilén-oxid és az etilén-oxid-származékok előállítására és értékesítésére kívánják összpontosítani.

(213)

A Bizottság először is megjegyzi, hogy a monoetilén-glikol uniós piaci árai kapcsán megfogalmazott érvükben az érdekelt felek ellentmondásba keverednek önmagukkal. Egyfelől a SABIC és a MEGlobal Americas azt állította, hogy az uniós piaci árakat az uniós gyártók határozták meg a (149) preambulumbekezdésben leírtak szerint. Másfelől az Arteco, az Oxyde, a Helm és a Tricon azt jelentette ki, hogy az uniós piaci árakat az ázsiai, nem pedig az európai feltételekkel összhangban határozták meg. Általános szabály, hogy a piaci árakat az adott piacra jellemző kínálat és kereslet alapján állapítják meg. A választottbíráskodás miatt a különböző piacokon, például az európai vagy az ázsiai piacokon az árak bizonyos mértékben igazodnak egymáshoz. A monoetilén-glikol uniós piaci értékesítési árának meghatározásához az ECP-ből kivonják az árengedményt. Mivel az árengedmények 13 % és 20 % között mozognak – ami a monoetilén-glikolhoz hasonló homogén áru esetében jelentős mértékűnek számít –, fontos szerepet játszanak a monoetilén-glikol végső uniós piaci árának alakulásában. Emiatt az ECP szintje csak részleges képet ad az uniós piac árszintjeiről, és az exportőrök által az uniós piacra gyakorolt árnyomás kulcsfontosságú elemei az árengedmények, amelyeket az eladók a monoetilén-glikol ECP-jéből adnak. Az árengedményeket az uniós piacon zajló verseny befolyásolja, és nem állnak összefüggésben sem az ECP szintjével, sem pedig az ázsiai árakkal. Jóllehet az ECP szintje nyilvános, az eladók által alkalmazott árengedmények bizalmas adatok. A vizsgálat feltárta, hogy az árengedmények eladónként eltérőek, és hogy az eladók a különböző ügyfelek számára más-más árengedményt adnak. Emellett 2020-ban bizonyos exportőrök esetében az árengedmények szintje a 2019. évihez képest nőtt. Továbbá az, hogy az Egyesült Államokból származó behozatal nem kínál alá az uniós gyártóknak, nem jelenti azt, hogy az egyesült államokbeli gyártók által adott árengedmények nem voltak magasabbak az uniós gyártók által kínált árengedményeknél, amint azt ezek a felek állítják. Az uniós gazdasági ágazat árai veszteséges árak, mivel leszorították őket az érintett országokból származó import árai, amelyeket viszont a magasabb árengedmények alakítottak.

(214)

A Bizottság az ideiglenes rendeletben megállapította, hogy az etilén árai az előállításhoz felhasznált különböző nyersanyagok miatt az Unióban magasabbak, mint Szaúd-Arábiában vagy az Egyesült Államokban. Az etilén esetében megfigyelhető árkülönbség azonban nem kulcsfontosságú eleme az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetében beálló romlásnak. Míg monoetilén-glikol ECP-árának csökkenése az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét részben csökkentette, a dömpingárakat alkalmazó és az uniós piacon nyújtott árengedményeiket megnövelő exportáló gyártók által gyakorolt árnyomás arra kényszerítette az uniós gazdasági ágazatot is, hogy növelje árengedményeit, ami az ideiglenes rendelet (203) preambulumbekezdésében ismertetett árlenyomáshoz vezetett. Míg a monoetilén-glikol esetében az ECP valóban nagyobb mértékben csökkent, mint az etilén ára, továbbá csökkent a monoetilén-glikol és az etilén ECP-je közötti különbség (ami részben magyarázza az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségében bekövetkezett visszaesést), egy olyan átlátható piacon, mint amilyen a monoetilén-glikol piaca – ahol valamennyi szereplő az EPC-hez köti értékesítési árait – a verseny az ECP-re alkalmazott árengedmények szintjén zajlik. Jóllehet az ECP szintje minden felet érint, az uniós gyártók piaci részesedése a monoetilén-glikol ECP-jének emelkedése ellenére is csökkenni fog, ha az érintett országokban működő exportőrök az uniós gazdasági ágazaténál magasabb árengedmények mellett, dömpingárakon értékesítenek az uniós piacon, kivéve, ha az uniós gyártók árengedmények alkalmazásával ugyanazon a szinten határozzák meg az áraikat, mint amin azok a kárt okozó árak vannak, amelyekkel versenyeznek és amelyek alacsonyabbak az előállítási költségeiknél.

(215)

A felek az állításokon és spekulációkon kívül nem nyújtottak be bizonyítékot annak alátámasztására, hogy az uniós gazdasági ágazatnak csökkentenie kellett a monoetilén-glikol-termelést ahhoz, hogy növelje az etilén-oxid-származékok termelését. Tény, hogy nem zárható ki az, hogy egyes uniós monoetilén-glikol-gyártók növelték az etilén-oxid-származékok termelését, és ezért több etilén-oxidra volt szükség az etilén-oxid-származékok előállításához, ez azonban nem jelenti azt, hogy e növekedés kizárólag a monoetilén-glikol-termelés párhuzamos visszaesése mellett volt lehetséges. Megalapozatlan volt az az állítás, amely szerint az uniós monoetilén-glikol-gyártók etilénellátása korlátozott volt. Egyes uniós gyártók foglalkoznak etilén előállításával, és értékesítenek is etilént más független felek részére, továbbá a mintában szereplő uniós gyártók ahhoz csővezetékrendszerhez (19) is csatlakoznak, amely Antwerpen és Rotterdam között, a két legnagyobb európai kikötő és ipari komplexum között szállítja az etilént. Hozzá kell tenni azt is, hogy a monoetilén-glikol-gyártók csak igen kis mennyiségben értékesítenek etilén-oxidot, tekintettel arra, hogy tűzveszélyes gáz, ezért szállítása veszélyes. Amint azt az ideiglenes rendelet kifejti, az uniós gazdasági ágazat továbbra is elkötelezett monoetilén-glikol Unióban történő előállítása mellett. Az uniós gazdasági ágazat 2019-ben jelentős, 8,3 % és 10,2 % közötti, a vizsgálati időszakban pedig 10,8 % és 13,2 % közötti veszteséget könyvelt el, ám ennek ellenére monoetilén-glikol-termelési kapacitásának 65,6 %-át kihasználta 2019-ben és 63,8 %-át a vizsgálati időszakban, vagyis abban a periódusban, amikor – amint az a felek állították – szüneteltethette volna a termelést, és az etilén-oxid-származékok termelését helyezhette volna tevékenységei középpontjába. Továbbá a Bizottság nem ismerte el az ideiglenes rendelet (229) preambulumbekezdésben vagy bármely más preambulumbekezdésében, hogy az uniós gazdasági ágazat csökkentette volna a monoetilén-glikol-termelést azért, hogy a monoetilén-glikolnál magasabb árakon értékesíthető etilén-oxid-származékokat állítson elő helyette, amint az LCLA előadta. A Bizottság azt jelentette ki az ideiglenes rendelet (229) preambulumbekezdésében, hogy az uniós gazdasági ágazat azért volt kénytelen visszafogni a monoetilén-glikol gyártását, mivel annak értékesítési ára jelentősen az előállítási költség alá csökkent az érintett országokból származó behozatal által kifejtett árnyomás miatt. A vizsgálat nem tárta fel azt, hogy a fő nyersanyagból (az etilénből) hiány állt volna elő az uniós gazdasági ágazatban, és az LCLA nem nyújtott be bizonyítékot annak alátámasztására, hogy az uniós gazdasági ágazatnak csökkentenie kellett volna a monoetilén-glikol-termelését ahhoz, hogy megnövelhesse az etilén-oxid-származékok termelését. Tehát az, hogy az uniós gazdasági ágazat növelte-e az etilén-oxid-származékok termelését vagy sem, nem befolyásolja a jelen vizsgálatot, mivel nincs bizonyíték arra, hogy az uniós gazdasági ágazat ilyen növekedést kizárólag a monoetilén-glikol volumenének csökkentésével tudott volna elérni. Továbbá az, hogy az uniós gyártók más termékek vonatkozásában megnövelik termelési kapacitásukat, nem jelenti azt, hogy a továbbiakban nem szándékoznak monoetilén-glikolt gyártani. A jelenlegi vizsgálat nem terjed ki az etilén és az etilén-oxid teljes ellátási láncára, csupán a monoetilén-glikolra. A Bizottságnak ezért nem áll módjában észrevételeket fűzni az Arteco azon állításához, miszerint az etilén és az etilén-oxid teljes ellátási láncát érinti a kár. A vizsgálat mindenesetre egyértelműen megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat 2019-től kezdődően csökkentette a monoetilén-glikol-termelést amiatt, hogy az érintett országokból alacsony áron érkező behozatal nagymértékű megnövekedése rontotta a piaci feltételeket a monoetilén-glikol piacán.

(216)

Az Arteco, az Oxyde és a Helm előadta továbbá, hogy a vizsgálati időszakot követően megnőtt a más országokból (például Kuvaitból, Kínából, Japánból, Szingapúrból és Tajvanról) származó, alacsony áron érkező behozatal, és ezért fennáll annak a kockázata, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése úgy küszöböli ki az Egyesült Államokból és a Szaúd-Arábiából származó behozatalt, hogy az az uniós gyártók számára semmilyen előnnyel nem jár.

(217)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. Az Arteco által benyújtott információk azt mutatják, hogy a vizsgálati időszak után a Kínából, Szingapúrból és Tajvanról származó behozatal árai magasabbak, mint az Egyesült Államokból és a Szaúd-Arábiából származó behozataléi. Továbbá nem áll rendelkezésre arra utaló bizonyíték, hogy ezek a behozatalok dömpingelt árakon történnének, és kárt okoznának az uniós gazdasági ágazatnak.

(218)

Az Arteco, az Oxyde, a Helm és a Tricon előadta, hogy a piaci tanácsadók adatai alapján továbbra is Kínába érkezik a legnagyobb mennyiségű monoetilén-glikol az Egyesült Államokból, tehát a Bizottság csak spekulációt fogalmazott meg, amikor az ideiglenes rendelet (247) preambulumbekezdésében azt állította, hogy a kínai monoetilén-glikol-ágazat is növeli termelési kapacitását azzal a céllal, hogy önellátóvá váljon, és ezért az egyesült államokbeli gyártók valószínűleg továbbra is érdeklődést tanúsítanak majd az uniós piac iránt. Az Arteco hozzátette, hogy Törökország valóban az egyesült államokbeli exportőrök fontos célállomásává vált.

(219)

A Bizottság először is megjegyzi, hogy az ideiglenes rendelet (247) preambulumbekezdésében tárgyalt állítás az, ami spekuláció volt, holott a beadványok bizonyosságként tüntették fel. A Bizottság válasza azonban valóban körültekintőbb volt, mivel úgy fogalmazott, hogy a „valószínűleg” kifejezést használta (ami arra utal, hogy biztosan nem tudható), és e valószínűséget bizonyítékokkal támasztotta alá. Az Arteco által Törökországra vonatkozóan benyújtott dokumentum azt is megállapítja, hogy 2020-ban a kínai monoetilén-glikol-kapacitás közel 30 %-kal nőtt, míg 2021-ben a várhatólag több mint 40 %-kal fog bővülni. Hozzá kell tenni, hogy 2023-ra a kínai monoetilén-glikol-kapacitás várhatólag több mint kétszerese lesz a 2020. évi szintnek. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy – amint azt az ideiglenes rendelet (247) preambulumbekezdése kimondja – a kínai monoetilén-glikol-gyártók növelik termelési kapacitásukat, ami azt jelenti, hogy kevésbé függnek majd a behozataltól. Az, hogy az egyesült államokbeli exportáló gyártók növelték a Törökországba irányuló kivitelüket, azt mutatja, hogy az egyesült államokbeli exportáló gyártók folyamatosan újabb piacokat keresnek, hogy a behozatal iránti kínai keresletet helyettesíteni tudják. A Bizottság emlékeztet arra, hogy az ideiglenes rendelet (247) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az egyesült államokbeli vállalatok exportorientáltak, és növekvő kapacitással rendelkeznek. Azok az új egyesült államokbeli vállalatok, amelyek az elmúlt években kezdték meg a termelést, évi 700 ezer és 1 millió tonna közötti termelési kapacitással (20) rendelkező nagyvállalatok, míg az uniós gazdasági ágazat teljes termelési kapacitása 1,4 millió tonna. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(220)

Az Arteco, az Oxyde és a Helm előadta, hogy a PET-behozatal növekedését mint olyan tényezőt kell figyelembe venni, amely gyengítette a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti ok-okozati összefüggést.

(221)

Amint azt az ideiglenes rendelet 13. táblázata mutatja, a PET Unióba történő behozatala a 2017 és 2019 közötti időszakban nőtt, majd a vizsgálati időszakban visszaesett. A monoetilén-glikol szabadpiaci felhasználása ugyanezt a tendenciát mutatta. A figyelembe vett időszakban a PET-behozatal 13 %-kal nőtt, a monoetilén-glikol szabadpiaci felhasználása azonban alig 1 %-kal esett vissza. Az uniós gazdasági ágazat helyzete nem azért romlott, mert a monoetilén-glikol iránti kereslet csökkent, hanem azért, mert hirtelen megnőtt az alacsony árú dömpingelt behozatal. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(222)

Az Arteco, az Oxyde és a Helm előadta, hogy mivel a monoetilén-glikol gyártása során olyan melléktermékek keletkeznek, mint a dietilén-glikol (a továbbiakban: DEG) és a trietilén-glikol (a továbbiakban: TEG), ezeket a melléktermékeket figyelembe kell venni a monoetilén-glikol-gyártás általános jövedelmezőségének meghatározása során. Az Arteco hozzátette: az, hogy e melléktermékek árai a monoetilén-glikoléval párhuzamosan csökkentek, szintén azt bizonyítja, hogy e termékek árai a globális tendenciákat követték, és nem a kárt okozó dömping eredményei voltak.

(223)

Az érintett termék a monoetilén-glikol, ezért a Bizottság kizárólag annak tekintetében értékelte a jövedelmezőséget. Tekintettel arra, hogy jelen vizsgálat csak a monoetilén-glikolra terjed ki, a melléktermékek áraira jellemző tendenciákat a Bizottság nem értékelte. Továbbá, amint azt a (213) preambulumbekezdés kifejti, a monoetilén-glikol árának értékelésekor nem elegendő csupán az ECP alakulását vizsgálni. Az ECP-re alkalmazott árengedmény jelentős szerepet játszik az exportőrök által az uniós piacon gyakorolt árnyomásban, és az árengedmény szintje egyetlen globális tendenciával sem függ össze. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(224)

A CPME előadta továbbá, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően az uniós gazdasági ágazat által önmagának okozott kárt, amely arra volt visszavezethető, hogy az uniós gyártókkal kapcsolatban álló vállalatok Szaúd-Arábiából importáltak és hogy egy uniós gyártó felvette a kapcsolatot a SABIC-kal monoetilén-glikol importálása céljából.

(225)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. Amint azt az ideiglenes rendelet (136) preambulumbekezdése leírja, az uniós gyártókkal kapcsolatban álló vállalkozások a vizsgálati időszak alatt elenyésző mennyiségű monoetilén-glikolt importáltak Szaúd-Arábiából. Ezenkívül, amint azt az ideiglenes rendelet (251) preambulumbekezdése közli, a SABIC és az uniós gyártó között nem jött létre megállapodás. Tekintettel arra, hogy az érintett uniós monoetilén-glikol-gyártó a figyelembe vett időszakban nem vásárolt monoetilén-glikolt a SABIC-tól, nem állhat fenn önmaga által okozott kár. A megbeszélések önmagukban nem okozhattak kárt.

(226)

A CPME előadta, hogy a Bizottság alábecsülte a Covid19-világjárványnak az uniós gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatását, amikor kijelentette, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete a Covid19-világjárvány előtt romlott. A CPME azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat 2019. évi gyenge teljesítménye az árak globális szintű jelentős csökkenésével magyarázható. A CPME hozzátette, hogy az uniós monoetilén-glikol-gyártók haszonkulcsa amiatt csökkent, hogy visszaesés következett be az uniós PET-gyártók monoetilén-glikol iránti keresletében. Az LCLA előadta továbbá, hogy a Bizottság három okból hagyta tévesen figyelmen kívül a Covid19-világjárvány hatását. Először: a Bizottság úgy állapította meg, hogy a Covid19 által az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt káros hatás nem volt jelentős, hogy előtt nem végezte el e hatás értékelését. Az LCLA e tekintetben a WTO Fellebbezési Testületének az Egyesült Államok – Melegen hengerelt acél (21) ügyben készült jelentésére hivatkozott, amely szerint az egyéb tényezők káros hatásának értékeléséhez kielégítő magyarázatot kell adni az egyéb tényezők káros hatásának jellegéről és mértékéről. Másodszor: az LCLA előadta, hogy a Covid19-világjárvány hatásának értékelése során a 2019. évet és a vizsgálati időszakot kellett volna összehasonlítani, nem pedig a 2017. évet és a vizsgálati időszakot, mivel az ilyen jellegű, végponttól végpontig terjedő összehasonlítás nem informatív az uniós gazdasági ágazatnak a Covid19-világjárvány kitörését közvetlenül megelőző időszakra jellemző helyzetére vagy az azt követően beállt hatásokra nézve. Ebben az esetben egyértelmű kapcsolat volt a felhasználásának a Covid19-világjárvány által kiváltott csökkenése és az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének a vizsgálati időszakban bekövetkezett romlása között. Harmadszor: az LCLA azt állította, hogy ha nem tört volna ki a Covid19-világjárvány, az uniós gazdasági ágazat képes lett volna javítani gazdasági helyzetén. Az LCLA tehát azzal érvelt, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a Covid19-világjárvány nem tekinthető az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár fő okának.

(227)

A Bizottság nem értett egyet ezekkel az állításokkal. Amint azt az ideiglenes rendelet (238) preambulumbekezdése ismerteti, a vizsgálat feltárta, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete már 2019-ben, jóval a Covid19-világjárvány 2020 eleji kitörése előtt jelentősen romlott. Az uniós gazdasági ágazat már 2019-ben is veszteséges volt. Mindez akkor történt, amikor – 2017 és 2019 között – a felhasználás nőtt, ezzel párhuzamosan az érintett országokból származó behozatal piaci részesedése 31,6 %-ról 43,6 %-ra nőtt, miközben az importárak 25 %-kal csökkentek. A piaci részesedés növekedése valójában az alacsony áraknak tulajdonítható. Mivel a monoetilén-glikol homogén áru, az exportáló gyártók úgy tudták a legegyszerűbb módon növelni piaci részesedésüket az uniós piacon, hogy az uniós gazdasági ágazatéinál alacsonyabb árakon értékesítettek. Az uniós gazdasági ágazat nem a kereslet hiánya miatt csökkentette termelési volumenét, hanem azért, mert az Egyesült Államokból és a Szaúd-Arábiából származó behozatal által gyakorolt árnyomás mellett nem tudott ilyen alacsonyabb árakon értékesíteni. Továbbá, amint az részletesen kifejtésre került, az eladó által a monoetilén-glikol ECP árára alkalmazott árengedmény volt az az elem, amely az árnyomást kiváltotta az uniós piacon. Az LCLA alaptalan spekulációba bocsátkozik, amikor azt állítja, hogy ha a Covid19-világjárvány nem tört volna ki, az uniós gazdasági ágazat képes lett volna javítani gazdasági helyzetén. A Bizottság végezetül emlékeztet arra, hogy a vizsgálati időszak 2019. július 1-jétől 2020. június 30-ig tartott. Következésképpen a Covid19-világjárvány (amely 2020 második negyedévében érte el az Uniót) hatásai a vizsgálati időszak körülbelül három hónapját érintették. A fentitek alapján kijelenthető, hogy bár nem kizárt az, hogy a Covid19-világjárványnak volt hatása az uniós gazdasági ágazat helyzetére a vizsgálati időszak végén, egyértelműen nem ez volt az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár fő oka, illetve nem gyengíthette az ok-okozati összefüggést.

(228)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a SABIC és a Tricon kifogásolta a Bizottság ok-okozati összefüggésre vonatkozó elemzését, amelyet az ideiglenes rendelet (192)–(227) és (214)–(256) preambulumbekezdése ismertetett. A SABIC megismételte állítását, miszerint nincs összefüggés az uniós gazdasági ágazat teljesítménye és Szaúd-Arábiából és az Egyesült Államokból származó behozatal között, valamint a behozatal volumene és a belföldi árakat érő kedvezőtlen hatások között, azonban ezzel kapcsolatban új érveket nem hozott fel. A Tricon is megismételte néhány olyan érvét, amelyet a Bizottság fentebb már értékelt. E tekintetben azonban nem terjesztett elő új, releváns érveket.

(229)

Az e szakaszban foglalt következtetésekre vonatkozó további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (214)–(256) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(230)

A MEGlobal Americas, a SABIC és az LCLA előadta, hogy a Bizottság által a kárt nem okozó ár kiszámításához használt haszonkulcs túl magas volt, tekintettel arra, hogy egy árut érint, ezért a Bizottságnak az alaprendelet 7. cikke (2c) bekezdésében meghatározott 6 %-os minimális nyereségarányt kell alkalmaznia. Azt állították továbbá, hogy a Bizottság elmulasztotta megvizsgálni azt, hogy milyen hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére az etilént beszerző felek kartellje. Az LCLA kijelentette, hogy a 2017 és 2018 közötti időszakban elért jövedelmezőségi szint nem mutatta pontosan a rendes versenyfeltételek mellett várható jövedelmezőségi szintet, mivel a monoetilén-glikol ára ezekben az években a világszerte (különösen Kínában) tapasztalható monoetilén-glikol-hiány miatt szokatlanul magas volt, miközben az előállítási költség a szokásos szinten maradt, ami pedig magas nyereséget eredményezett.

(231)

Az alaprendelet 7. cikke (2c) bekezdésének megfelelően a kárt nem okozó ár kiszámításához figyelembe vett haszonkulcs a mintában szereplő uniós gyártók által a 2017. és 2018. évben (vagyis a dömpingelt behozatal ugrásszerű megnövekedését megelőzően) elért haszonkulcs átlaga volt. A mintában szereplő uniós monoetilén-glikol-gyártók egyike sem vett részt az etilén-felvásárlók kartelljében (22). Továbbá a jogsértés 2011. december 26. és 2017. március 29. között következett be, tehát haszonkulcs esetében figyelembe vett két évből csupán 3 hónapot érintett. Továbbá – amint az a kartellre vonatkozó határozatban szerepel – a határozat hatálya a kereskedelmi piacon vásárolt etilénre terjed ki, és nem foglalja magában a belső felhasználásra előállított etilént, vagyis azt, amelyet a gyártók saját felhasználásra gyártanak, majd felhasználnak. A mintában szereplő uniós gyártók főként a velük kapcsolatban álló vállalatoktól vásárolnak etilént. Az LCLA kijelentette, hogy a 2017-ben és 2018-ban elért haszonkulcs nem felelt meg a rendes versenyfeltételek mellett várható jövedelmezőségi szintnek, azonban nem ismertette, hogy e termék esetében rendes versenyfeltételek mellett mi lett volna a szokásos jövedelmezőség. Végezetül, a 7. cikk (2c) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a Bizottság csak akkor köteles a 6 %-os nyereségcélt alkalmazni, ha az említett cikkben felsorolt tényezők figyelembevételével meghatározott nyereségcél nem éri el a 6 %-ot, ami a jelen vizsgálat esetében nem áll fenn. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(232)

Az EMPC kijelentette, hogy az a megközelítés, amelyet a Bizottság akkor alkalmazott, amikor a kárt nem okozó árat az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszernek (a továbbiakban: ETS) és az ipari kibocsátásokról szóló uniós irányelvnek való megfelelés jövőbeni költségeire tekintettel kiigazította, nem áll összhangban a jelenlegi ETS és az ipari kibocsátásokról szóló jelenlegi irányelv célkitűzéseivel. Az EMPC előadta, hogy a kibocsátásáthelyezés ellen az ETS keretében jelenleg alkalmazott intézkedések alapjául szolgáló megközelítés az, hogy a kibocsátásáthelyezés kockázatának kitett minden egyes ágazatban a vállalatokat összevetik a vállalatok legjobban teljesítő 10 %-a alapján meghatározott referenciaértékkel. A vállalatok annyival több ETS-költséget kötelesek megfizetni, amennyivel rosszabb teljesítményt érnek el a referenciaértékhez képest. Alternatív megoldásként csökkenthetik ÜHG-kibocsátásuk intenzitását, aminek eredményeként végül a legjobban teljesítő 10 % közé kerülhetnek. Az ipari kibocsátásokról szóló irányelvvel kapcsolatban felmerülő költségeket illetően az EMPC előadta, hogy nem egyértelmű, hogy e költségek kiszámítása, illetve hozzárendelése hogyan történt. Az EMPC szerint ezért a Bizottság – azáltal, hogy a panaszosnál az ETS és az ipari kibocsátásokról szóló irányelv kapcsán felmerült tényleges és jövőbeni költségeket egyaránt figyelembe vette – a panaszos számára de facto bevezetett egy mechanizmust, amely az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozta, és amely más iparágak számára nem állt rendelkezésre.

(233)

Az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdése szerint többek között azokat a jövőbeni költségeket kell figyelembe venni, amelyek azokból a többoldalú környezetvédelmi megállapodásokból és azok jegyzőkönyveiből származnak, amelyeknek az Unió részes fele, valamint azokat a jövőbeni költségeket, amelyek az intézkedésnek a 11. cikk (2) bekezdése szerinti alkalmazási időszakában az uniós gazdasági ágazatra hárulnak. Nincs jelentősége annak, hogy ezek a költségek összeegyeztethetetlenek-e az ETS és az ipari kibocsátásokról szóló irányelv állítólagos célkitűzéseivel, vagy hogy az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó olyan mechanizmusnak minősülnek-e, amely a panaszosokra alkalmazandó, ám más ágazatokban nem áll rendelkezésre. A Bizottságot tehát jogszabály kötelezi arra, hogy az alaprendelet e rendelkezésének megfelelően – amennyiben a rendelkezés alkalmazásának feltételei teljesülnek – valamennyi költséget figyelembe vegye, függetlenül azok kategóriájától. Az ideiglenes rendelet (265) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette, hogy az uniós ETS-nek való megfelelés költségeit hogyan számította ki.

(234)

A Bizottság azonban megerősítette, hogy a kiigazítást kizárólag az ETS és az ipari kibocsátásokról szóló irányelv kapcsán felmerülő olyan költségek alapján számította ki, amelyek az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdésében előírtak szerint az intézkedések időtartama alatt átlagosan felmerülnek. A Bizottság szolgálatai által e tekintetben benyújtott és ellenőrzött bizonyítékok megfelelnek az alaprendelet 7. cikke (2d) bekezdésében előírt feltételeknek. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(235)

Az LCLA arra kérte a Bizottságot, hogy az alulértékesítési különbözet kiszámításakor a bejelentett CIF-értéket, ne pedig a számtanilag képzett CIF-értéket használja nevezőként.

(236)

Az LCLA e kérése félreértésen alapul, mivel a Bizottság az alulértékesítési különbözet kiszámításakor a bejelentett CIF-értéket használta nevezőként.

(237)

Annak meghatározása érdekében, hogy a (3) preambulumbekezdés szerinti előzetes tájékoztatási időszakban bekövetkezett-e a vizsgálat tárgyát képező behozatalok további jelentős növekedése és emiatt szükséges-e az e növekedés miatti további kár figyelembevétele a kárkülönbözet kiszámítása során, figyelemmel arra is, hogy az előzetes tájékoztatási időszakra nem rendelt el az érintett behozatalok vonatkozásában nyilvántartásba vételi kötelezettséget, a Bizottság az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban elemezte a behozatali volumenek alakulását.

(238)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben az EMPC – anélkül, hogy bármilyen új információt szolgáltatott volna – megismételte a (232) preambulumbekezdésben foglalt állítását, miszerint a kárt nem okozó ár kiigazítása, amelyre az ETS-nek és az ipari kibocsátásokról szóló uniós irányelvnek való megfelelés kapcsán felmerülő jövőbeni költségekre tekintettel került sor, indokolatlanul bevezetett egy olyan de facto mechanizmust, amely az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozta és kizárólag az uniós monoetilén-gyártók számára volt elérhető.

(239)

Az EMPC állítását alátámasztó új információk hiányában a Bizottság a fenntartotta a (232) preambulumbekezdésben foglalt következtetéseit.

(240)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a SABIC – anélkül, hogy bármilyen új információt szolgáltatott volna – megismételte állítását, miszerint az irányár meghatározása során figyelembe vett nyereség túl magas volt, tekintettel arra, hogy egy áruról van szó, továbbá olyan időszakon alapult, amikor az etilénvásárlási kartell működött. A SABIC hozzátette, hogy a nyereségcél magasabb volt, mint a panaszban említett nyereségarányok.

(241)

Az EMPC állítását alátámasztó új információk hiányában a Bizottság a fenntartotta a (232) preambulumbekezdésben foglalt következtetéseit. A panaszban említett haszonkulcsokkal kapcsolatban megjegyzendő, hogy azokat nem ellenőrizték, míg a nyereségcél meghatározásához használt haszonkulcsok ellenőrzésére a távoli keresztellenőrzés keretében sor került.

Amerikai Egyesült Államok

(242)

A Surveillance 2 adatbázis adatai szerint az előzetes tájékoztatási időszak négy hete alatt az Egyesült Államokból származó behozatali volumenek 39 %-kal voltak nagyobbak, mint a vizsgálati időszakban tapasztalt, négy hétre vetített átlagos behozatali volumenek. Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy az előzetes tájékoztatási időszakban bekövetkezett-e a vizsgálat tárgyát képező behozatalok jelentős növekedése.

(243)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 9. cikk (4) bekezdése alkalmazásában a behozatal megnövekedését lényeges súlyosbító körülménynek indokolt tekinteni, ezért a behozatal megnövekedése miatti további kár számszerűsítése érdekében a kár megszüntetéséhez szükséges mértéket a behozatali volumen megnövekedése alapján kiigazította. Ennek érdekében a Bizottság az előzetes tájékoztatási időszak négy hetében tapasztalt 28 852 tonna behozatali volumen és a vizsgálati időszak 52 hetében tapasztalt behozatali volumen összegét elosztotta a vizsgálati időszakban tapasztalt behozatali volumen 56 hétre extrapolált értékével, és az így kapott hányadost vette figyelembe szorzótényezőként. A hányados értéke 1,0278-ra adódott, tehát ilyen mértékű további kárt okozott a behozatal további megnövekedése. Az ideiglenes kárkülönbözetet tehát a Bizottság megszorozta ezzel a tényezővel. Így a kár megszüntetéséhez szükséges végleges szint az együttműködő exportáló gyártók és az összes többi vállalat esetében a következőképpen alakult:

Szaúd-arábiai Királyság

(244)

A Surveillance 2 adatbázis adatai szerint az előzetes tájékoztatási időszak négy hete alatt a Szaúd-Arábiából származó behozatal volumene 15,3 %-kal volt alacsonyabb, mint a vizsgálati időszakban tapasztalt, négy hétre vetített átlagos behozatali volumenek. Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy az előzetes tájékoztatási időszakban a vizsgálat tárgyát képező behozatalok jelentős növekedése nem következett be.

(245)

Ezért a Bizottság e tekintetben nem igazította ki a kár megszüntetéséhez szükséges szintet.

(246)

A Bizottság azonban kisebb elírást talált a kárkülönbözet kiszámításához használt adatokban. Ezért a SABIC esetében a felülvizsgált kárkülönbözet 61,5 %.

(247)

Az Oxyde és a Helm előadta, hogy nem áll fenn annak reális kockázata, hogy a monoetilén-glikol-gyártók megszüntetik a monoetilén-glikol-termelésüket az Unióban, mivel a piaci feltételek függvényében könnyen válthatnak a monoetilén-glikol-gyártásról más termékek gyártására és vissza. Az Arteco továbbá kijelentette, hogy – eltekintve az uniós gazdasági ágazat állításától – nincs bizonyíték arra, hogy az uniós gazdasági ágazat a dömpingellenes intézkedések bevezetésének elmaradása esetén megszüntetné a monoetilén-glikol gyártását. Ezenkívül az Arteco azt állította, hogy az uniós piacra eleve jellemző, hogy az uniós monoetilén-glikol-gyártók nem képesek vagy nem szándékoznak kielégíteni a keresletet, és benyújtott egy olyan uniós monoetilén-glikol-gyártótól származó bizonyítékot, amely a termelési volumen hiányára hivatkozva nem szállított monoetilén-glikolt az Arteco részére.

(248)

A Bizottság nem ért egyet ezekkel az állításokkal. Az uniós gyártók szabadpiaci részesedése 2017 és a vizsgálati időszak között már 10,7 százalékponttal csökkent, főként az érintett országokból származó behozatallal szemben, amely ugyanebben az időszakban 12,5 százalékponttal növelte piaci részesedését. Még ha az ECP szintje emelkedik is a vizsgálati időszakot követően, az uniós gazdasági ágazat továbbra is veszít piaci részesedéséből az érintett országokban működő exportőrökkel szemben, ha azok továbbra is kárt okozó árakon értékesítenek az uniós piacon. Az uniós gazdasági ágazat termelési volumene a figyelembe vett időszak során már 19 %-kal csökkent. Az Arteco által benyújtott bizonyíték arra utal, hogy ha az uniós piacon nem történik meg az egyenlő versenyfeltételek helyreállítása, az valószínűleg hatással lesz a monoetilén-glikol uniós termelési volumenére, és a felhasználók a behozataltól fognak függeni. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(249)

Az Oxyde, a Helm és a Tricon előadta, hogy a mintában szereplő három uniós gyártó nagy vállalatcsoportok részeként működik, és e nagy csoportok pénzügyi helyzetére kifejezetten a monoetilén-glikol nem volt kedvezőtlen hatással.

(250)

Bár a mintában szereplő uniós gyártók nagy csoportok részeként működnek, az intézkedések bevezetésének elmaradása hátrányosan érintené őket és más uniós gyártókat, és ez a hatás nem csupán a jövedelmezőségben mutatkozna meg, amint azt az ideiglenes rendelet (247) preambulumbekezdése kifejti. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(251)

A CPME és az LCLA kijelentette, hogy az alaprendelet nem tiltja, hogy a Bizottság az uniós érdek fennállásának vizsgálata során a vizsgálati időszak utáni adatokat vegyen figyelembe.

(252)

A CPME és az LCLA nem szolgáltatott bizonyítékot olyan, a vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó adatokra nézve, amelyeket a Bizottság az uniós érdek elemzése során figyelembe vehetett volna. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(253)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (272)–(277) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(254)

A CPME és az LCLA előadta, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta azt, hogy az uniós gazdasági ágazat nem rendelkezik elegendő kapacitással az uniós kereslet kielégítéséhez. A CPME rámutatott, hogy ha az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitása nő az etilén-oxid esetében, az nem jelenti azt, hogy a monoetilén-glikol esetében is nőni fog. A CPME hozzátette, hogy a más földrajzi piacokon fennálló termelési többletkapacitás a dömpingellenes ügyekben nem releváns, ehelyett azt kell figyelembe venni, hogy az uniós monoetilén-glikol-ágazat nem rendelkezett elegendő kapacitással ahhoz, hogy a teljes keresletet kielégítse, és ezért a behozatal alapvető fontosságú volt. A CPME és az LCLA azt is előadta, hogy az Egyesült Államokon és Szaúd-Arábián kívül a többi ország földrajzi, logisztikai és gazdasági okokból nem minősül megfelelő beszerzési forrásnak. A CPME ezen felül felkérte a Bizottságot, hogy bocsássa az érdekelt felek rendelkezésére az ideiglenes rendelet (281) preambulumbekezdésében ismertetett szaktanácsadói elemzést. A CPME azt is kijelentette, hogy az Egyesült Államokon és a Szaúd-Arábiából származó monoetilén-glikol behozatalára kivetett dömpingellenes vámok súlyos monoetilén-glikol-ellátási hiányt okoznának az uniós piacon, mivel gyakorlatilag minden behozatalt megakadályoznának.

(255)

Az 1. és 4. táblázatban szereplő adatok egyértelműen mutatják, hogy a termelési kapacitás alacsonyabb a felhasználásánál. A Bizottság továbbá az ideiglenes rendelet (225) preambulumbekezdésében egyértelműen elismerte ezt a tényt. Ha az etilén-oxid esetében a termelési kapacitás növelését tervezik, az valóban nem jelenti azt, hogy a termelési kapacitás a monoetilén-glikol esetében is nőni fog, azonban arra enged következtetni, hogy amint helyreállnak a piacon az egyenlő versenyfeltételek, a monoetilén-glikol-gyártók több etilén-oxidhoz férnek majd hozzá, ha a monoetilén-glikol előállításához szükségük lesz rá. A panaszos továbbá bizonyítékot nyújtott be arra vonatkozóan, hogy a PKN uniós gyártó bejelentette, hogy a jövőben több glikolt szándékozik termelni az Unióban (23). Továbbá az uniós piacnak valóban szüksége van a behozatalra, és az intézkedések nem a behozatal megakadályozására irányulnak, hanem annak biztosítására, hogy a behozatal ne kárt okozó dömpingelt árakon történjen. Ezekről az információkról a vizsgálati aktához csatolt feljegyzés (24) ad összefoglalást. Ezeket az információkat a Bizottság a távoli ellenőrzés során gyűjtötte össze a mintában szereplő uniós gyártóktól. A Wood Mackenzie előfizetéssel elérhető adatain alapulnak. Amint azt a (216) preambulumbekezdés ismerteti, az Arteco, az Oxyde és a Helm felhívta a figyelmet arra, hogy a más országokból származó behozatal a vizsgálati időszakot követően nőtt, ami azt bizonyítja, hogy rendelkezésre állnak alternatív beszerzési források. Ezért ezeket az állításokat a Bizottság elutasította.

(256)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a CPME megismételte állítását, miszerint földrajzi, logisztikai és gazdasági okok miatt kizárólag az érintett országokon minősülnek megfelelő beszerzési forrásnak. A CPME előadta továbbá, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a bizonyítékokat, amelyeket a CPME e tekintetben nyújtott be.

(257)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. A CPME csupán egyszerű, bizonyítékokkal nem alátámasztott kijelentéseket fogalmazott meg Szingapúr, Dél-Korea és Tajvan szabad kapacitásáról, valamint arról, hogy a monoetilén-glikol behozatala ezekből az országokból miért nem alkalmas megoldás. Önmagában az, hogy az Unió ez idáig nem importált monoetilén-glikolt ezekből az országokból, még nem jelenti azt, hogy azt a jövőben sem tudja megtenni. Emellett más felek – például az Arteco, az Oxyde és a Helm – bizonyítékokat nyújtottak be arra vonatkozóan, hogy a vizsgálati időszakot követően a más országokból (például Kuvaitból, Kínából, Japánból, Szingapúrból és Tajvanról) származó behozatal nőtt, amint azt a (216) preambulumbekezdés is ismerteti. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy más beszerzési források is rendelkezésre állnak. Továbbá – amint azt a (255) preambulumbekezdés kifejti – az intézkedések nem a behozatal megakadályozására irányulnak, hanem annak biztosítására, hogy a behozatal ne kárt okozó dömpingelt árakon történjen. Továbbá a Szaúd-Arábiából származó behozatal, illetve az Egyesült Államokból származó behozatal nagy része esetében az intézkedések szintje 3,0 % és 10,3 % között mozog, ami nem elrettentő mértékű. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(258)

A (11)–(13) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Tricon importőrként/kereskedőként is együttműködött a vizsgálatban. A Tricon székhelye az Egyesült Államokban található.

(259)

Hasonlóan ahhoz a másik importőrhöz, amelyet az ideiglenes rendelet (284) preambulumbekezdése említ, a Tricon által a monoetilén-glikollal kapcsolatban az Unióban végzett tevékenység nem képvisel jelentős arányt az árbevételében. A Tricon harmadik országok részére is értékesít monoetilén-glikolt, ezért a vámok kivetése elhanyagolható hatással lesz üzleti tevékenységére.

(260)

A Tricon előadta, hogy nem tükrözi a piaci valóságot a Bizottság által az ideiglenes rendeletben tett kijelentés, amely szerint más beszerzési források is rendelkezésre állnak.

(261)

A Bizottság nem ért egyet ezzel az állítással. Amint azt az Arteco, az Oxyde és a Helm a (216) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint előadta, a vizsgálati időszakot követően megnőtt a más országokból (például Kuvaitból, Kínából, Japánból, Szingapúrból és Tajvanról) származó behozatal. Ez azt mutatja, hogy valójában rendelkezésre állnak más beszerzési források.

(262)

További észrevételek hiányában és a (258)–(261) preambulumbekezdést figyelembe véve a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (283)–(286) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(263)

Az Arteco előadta, hogy a dömpingellenes intézkedések által a felhasználókra, különösen a hűtőközeggyártókra gyakorolt hatásának értékeléséhez a Bizottságnak a következő tényezőket kellett vizsgálnia: 1. a hűtőközegek piacára jellemző rendkívül intenzív verseny; 2. a vevők hajlandósága és képessége arra, hogy minimális árkülönbség esetén is hűtőközeg-beszállítót váltsanak; 3. az eredetiberendezés-gyártókat ellátó hűtőközeggyártóknál jelentkező jelentős kutatási és fejlesztési költségek (K+F); valamint 4. azon nem uniós hűtőközeggyártóknak száma, amelyek profitálnának a monoetilén-glikolra vonatkozó dömpingellenes intézkedések bevezetéséből. Az Arteco azzal is érvelt, hogy a hűtőközeggyártók több munkahelyet tartanak fenn, mint az uniós monoetilén-glikol-gyártók. Ezért az Arteco úgy véli, hogy az intézkedések bevezetése nem szolgálná az uniós érdeket, mivel nagyobb kárt okozna a gazdaság egészének, mint amekkora előnnyel járna a belföldi monoetilén-glikol-ágazat számára.

(264)

Az Arteco ellentmondásos állításokat fogalmaz meg. Egyfelől azt állítja, hogy a hűtőközegek piacán rendkívül intenzív verseny zajlik, másfelől pedig állításának bizalmas változatában egy vállalatot említ mint egyetlen és legnagyobb versenytársát, és kijelenti, hogy eredetiberendezés-gyártókat kiszolgáló hűtőközegpiac oligopolisztikus. Továbbá ha eredetiberendezés-gyártókat kiszolgáló hűtőközegpiacon főként két hűtőközeggyártó verseng egymással, akkor nagyon valószínűtlen, hogy a személygépjármű-gyártók – amelyek száma jóval nagyobb, mint a hűtőközeggyártóké – minimális árkülönbség miatt hűtőközeg-beszállítót váltanának, figyelembe véve a hűtőközeggyártók jelentős K+F költségeit is. Továbbá – bár nem zárható ki, hogy a hűtőközegek behozatala a jövőben növekedni fog – tekintettel arra, hogy minden személygépjármű-gyártó más-más összetételű hűtőközeget használ és hogy nem megfelelő hűtőközeg használata esetén a személygépjármű motorja jelentősen károsodik, nagyon valószínűtlen, hogy a személygépjármű-gyártók az intézkedések bevezetését követően könnyen váltanának hűtőközeg-beszállítót.

(265)

Az Arteco azt is előadta, hogy az intézkedések bevezetése csak egy hűtőközeg-gyártó számára lesz előnyös, amely vertikálisan integrált, és ezért olcsóbban jut monoetilén-glikolhoz.

(266)

A Bizottság nem értett egyet ezzel a kijelentéssel. A (132) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a monoetilén-glikol uniós gazdasági ágazat általi kötött értékesítései valóban főként a hűtőközeg-ágazatba irányulnak. Az érintett gyártó a csoportszinten integrált, és a monoetilén-glikol és a hűtőközegek gyártását független egységek végzik. Az ideiglenes rendelet 7. táblázatában leírtak szerint a figyelembe vett időszakban a monoetilén-glikol átlagos értékesítési ára a kötött piacon átlagosan ugyanazon a szinten állt, mint a szabadpiacon.

(267)

Az Arteco, az Oxyde, a Helm és a Tricon előadta, hogy nincs garancia arra, hogy – még ha javulnak is a piaci feltételek – a monoetilén-glikol-gyártók valóban folytatni fogják a monoetilén-glikol gyártását, mivel az uniós gazdasági ágazat azoknak a termékeknek az előállítására fókuszál majd, amelyekkel azt adott a globális feltételek között a lehető legnagyobb árrést lehet elérni, és nincs garancia arra, hogy ez a termék a monoetilén-glikol lesz, és ebben az esetben a felhasználók kis számú globálisan működő vállalatnak lesznek kiszolgáltatva.

(268)

A Bizottság megjegyzi, hogy ez az állítás ellentmond a (247) preambulumbekezdésben olvasható állításnak. Továbbá nem egyértelmű, hogy ezek az érdekelt felek miért gondolják úgy, hogy az uniós monoetilén-glikol-gyártók a nyereségesebb az etilénszármazékok gyártása felé fordulnak majd, az egyesült államokbeli és szaúd-arábiai exportőrei viszont nem így tesznek. Ha nem kerül sor a dömpingellenes intézkedések bevezetésére, a monoetilén-glikol uniós termelése jelentős mértékben visszaesik majd, mivel a monoetilén-glikol uniós gazdasági ágazata a piaci feltételek javulása esetén is tovább veszít piaci részesedéséből. Ebben az esetben a felhasználók még kevesebb beszerzési forráshoz férnek hozzá (amint azt az Arteco, az Oxyde, a Helm és a Tricon is elismeri), és a behozataltól fognak függeni. A végleges intézkedések bevezetése biztosítani fogja, hogy az Unióban továbbra is folytatódjon a monoetilén-glikol-gyártás.

(269)

A RETAL, egy műanyagtermékek gyártásával foglalkozó multinacionális vállalat előadta, hogy az ideiglenes intézkedések bevezetése hátrányosan érintette a vele kapcsolatban álló UAB NEO GROUP vállalatot (a továbbiakban: NEO GROUP), amely a PET-műgyantákat gyárt az Unióban. A RETAL kijelentette, hogy egyetért a CPME álláspontjával és érveivel, amelyekkel ellenzi az intézkedések bevezetését.

(270)

A RETAL nem nyújtott be bizonyítékot, amely alátámasztotta volna azt az állítását, hogy az ideiglenes intézkedések bevezetése hátrányosan érintette a vele kapcsolatban álló vállalat tevékenységét. A Bizottság ezért megalapozatlannak találta és elutasította ezt az állítást. A vizsgálat feltárta továbbá, hogy a NEO GROUP-nak számos beszerzési forrás áll a rendelkezésére: ilyen az uniós gazdasági ágazat, továbbá az egyik érintett országból és más harmadik országokból származó behozatal. Emellett a vizsgálati időszakban a NEO GROUP nyereséges volt.

(271)

A CPME előadta, hogy az érintett országokból származó monoetilén-glikol behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése jelentős hatást gyakorolna a PET-gyártókra, mivel jövedelmezőségük 1 % és 3 % között mozgott. Azt állította továbbá, hogy a PET-gyártók már eleve kiélezett versenyben álltak olyan országokkal, például az Egyesült Királysággal, Egyiptommal és Törökországgal, amelyek esetében a monoetilén-glikol behozatalára nem vonatkoztak dömpingellenes vagy importvámok, és ezért versenyképes árakon kínálhatták a PET-et az uniós piacon. A CPME továbbá kijelentette, hogy az innovációhoz szükséges erőforrások hiánya szintén járhat negatív következményekkel az újrahasznosított PET mennyiségének Unión belüli növelését célzó zöld szakpolitikák végrehajtása tekintetében is. A CPME azt is előadta, hogy a monoetilén-glikolra kivetett dömpingellenes vámok hatására visszaesne az Unióban zajló PET-gyártás, ami több tagállamban súlyosan hátrányos következményekkel járna a foglalkoztatásra és a beruházásokra nézve. A CPME emellett kijelentette, hogy a Bizottság láthatólag nem mérlegelte az érdekeket, tekintettel arra, hogy a PET-ágazatban a foglalkoztatás (több mint 2 000 munkavállaló) jóval meghaladja a monoetilén-glikol-ágazatban megvalósuló foglalkoztatást (kevesebb mint 100).

(272)

A Bizottság nem értett egyet ezekkel az állításokkal. A PET-ágazatot már sok év óta védik dömpingellenes és szubvencióellenes intézkedések. Jelenleg szubvencióellenes intézkedések vannak érvényben az Indiából származó PET behozatalára. A Bizottság által 2018/2019-ben elvégzett legutóbbi hatályvesztési felülvizsgálat (25) szerint a 2017. április 1. és 2018. március 31. közötti időszakban az uniós PET-ágazat piaci részesedése jelentős, 71,1 %-os volt. Amint azt a (292) preambulumbekezdés leírja, jóllehet a monoetilén-glikolra vonatkozó intézkedések bevezetése megnehezítheti a már amúgy is veszteséges PET-gyártók helyzetét, nincs garancia arra, hogy e vállalatok helyzete változatlan maradna abban az esetben, ha a Bizottság úgy döntene, hogy nem vezet be intézkedéseket az érintett országokból származó monoetilén-glikol behozatalára vonatkozóan. Ennek az az oka, hogy az intézkedések bevezetése hiányában az uniós gazdasági ágazat nagy valószínűséggel leállítja a szabadpiacra szánt monoetilén-glikol termelését, és ezért a PET-gyártók az érintett országokból származó behozataltól fognak függeni. Továbbá a PET-ágazat valóban nagyobb, mint a monoetilén-glikol-ágazat, azonban az intézkedések bevezetése nem fogja érinteni az összes PET-gyártót, így azok a továbbiakban is folytathatják az újrahasznosított PET növelésére irányuló zöld szakpolitikák végrehajtását az Unióban. Hozzá kell tenni, hogy a javasolt intézkedések a 7,7–14,9 %-os tartományba esnek, ami jelentős, ami nem elrettentő mértékű.

(273)

Az LCLA előadta, hogy a Bizottság nem jelezte, hogy a dömpingellenes intézkedések milyen hatást gyakorolnak majd a PET-ágazatra a termelési költségek vagy a jövedelmezőség tekintetében, és magyarázatot kell adnia arra, hogy a dömpingellenes intézkedéseknek PET-ágazatra gyakorolt hatása miért nem aránytalan.

(274)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. Az ideiglenes rendelet (291) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette, hogy a dömpingellenes intézkedések milyen hatással vannak a PET előállítási költségére és jövedelmezőségére. Emellett az ideiglenes rendelet (292)–(294) preambulumbekezdésében a Bizottság ismertette az együttműködő PET-gyártók gazdasági helyzetét és azt, hogy az intézkedések bevezetése milyen hatással lesz a – gyártónként eltérő – gazdasági helyzetükre. A Bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy a legrosszabbul teljesítők helyzetét nem csupán a monoetilén-glikol ára, hanem más tényezők is meghatározzák, és emiatt az általuk fenntartott több száz munkahely végső soron nem ezektől az intézkedésektől függ. Továbbá, amint azt a (272) preambulumbekezdésben kijelenti, nincs garancia arra, hogy e vállalatok helyzete nem romlik tovább abban az esetben, ha az intézkedések bevezetésére nem kerül sor.

(275)

A felhasználók érdekére vonatkozó egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (287)–(298) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(276)

A beszállítók érdekére vonatkozó észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (299) és (300) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(277)

Az Arteco, az Oxyde és a Helm előadta, hogy a Covid19-világjárványhoz kapcsolódó gazdasági nehézségek közepette a dömpingellenes intézkedések bevezetése nem szolgálja az Unió érdekeit.

(278)

A felek nem szolgáltattak bizonyítékot vagy adatokat ennek az állításnak az alátámasztására. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(279)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a SABIC kifogásolta az ideiglenes rendelet (247)–(278) és (311) preambulumbekezdésében foglalt bizottsági következtetéseket, azonban ezzel kapcsolatban sem szolgáltatott új információkat.

(280)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben az Arteco, a Helm és az Oxyde azt állította, hogy a végleges intézkedések bevezetésével a Bizottság nem az Unió érdekeit szolgálta. A Tricon emellett kifogásolta az uniós érdek Bizottság általi értékelését. E tekintetben azonban állításai alátámasztására nem terjesztett elő új, releváns érveket.

(281)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a CPME előadta, hogy a Bizottságnak az uniós érdek értékelése céljából figyelembe kell vennie a piaci feltételek vizsgálati időszak után bekövetkező változásait. A CPME véleménye szerint a monoetilén-glikol ECP-jének a vizsgálati időszak után bekövetkezett növekedése strukturális jellegű és tartós. A CPME továbbá azzal érvelt, hogy a vizsgálati időszakra a világpiac 2019. évi alakulásához és a Covid19-világjárvány kitöréséhez kapcsolódó rendkívüli körülmények voltak jellemzőek, ami azt mutatja, hogy nem indokolt a végleges dömpingellenes vámok elfogadása. A CPME kijelentette továbbá, hogy abban az esetben, ha a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a vizsgálati időszakot követő piaci fejlemények átmeneti jellegűek (jóllehet nem ez a helyzet), a jelenlegi körülmények – például az uniós piaci árak rendkívüli emelkedése, amely az uniós gazdasági ágazat elégtelen termelési kapacitásával és a monoetilén-glikolnak az érintett országokon kívüli országokból történő beszerzésével járó nehézségekkel hozható összefüggésbe – az alaprendelet 14. cikkének (4) bekezdésének megfelelően a végleges intézkedések felfüggesztését teszik szükségessé.

(282)

A Bizottság a Covid19-világjárvány hatásával, az uniós gazdasági ágazat kapacitásával és az egyéb beszerzési források rendelkezésre állásával kapcsolatos valamennyi állítást figyelembe vette az e rendelet és az ideiglenes rendelet vonatkozó preambulumbekezdéseiben, tekintettel arra, hogy ezeket az állításokat nem az uniós érdekkel összefüggésben fogalmazták meg.

(283)

A vizsgálati időszak utáni adatok és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár kapcsán a CPME állítását e rendelet (188) preambulumbekezdése fejti ki. A Bizottság ezeket az információkat az uniós érdek összefüggésében is elemezte. A benyújtott információk szerint a monoetilén-glikol ECP-je, valamint a monoetilén-glikol és az etilén ECP-je közötti különbség jelentősen nőtt a vizsgálati időszak után.

(284)

A monoetilén-glikol árát az ECP és az árengedmény határozza meg. A CPME nem szolgáltatott bizonyítékot sem az árengedmény alakulásáról, sem a monoetilén-glikol végleges árairól. A CPME nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a monoetilén-glikol ECP-jének, valamint a monoetilén-glikol és az etilén ECP-je közötti különbségnek a növekedése az uniós gyártók gazdasági helyzetének javulásához vezetett volna. Tehát nincs bizonyíték arra, hogy ezek a fejlemények „a piaci áraknak és az uniós gazdasági ágazat nyereségének hatalmas növekedését” eredményeztek, amint azt a CPME állítja. A CPME nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a vizsgálati időszakot követő bármely fejlemény időben fenntartható lenne, amint az a (187) preambulumbekezdésben szerepel. A Bizottság az állítást megalapozottság hiányában elutasítja.

(285)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy a 14. cikk (4) bekezdése szerinti felfüggesztés iránti kérelem általános jellegű és megalapozatlan. A Bizottság megvizsgálhatja, hogy indokolt-e a felfüggesztés, ha a piaci feltételek ideiglenesen olyan mértékben megváltoztak, hogy további kár nem valószínűsíthető.

(286)

A fentiek alapján és egyéb észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (311) preambulumbekezdésében foglalt következtetését.

(287)

A dömpinggel, a dömpingből eredő kárral, az ok-okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban megfogalmazott következtetéseket figyelembe véve végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy az érintett termék dömpingelt behozatala további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(288)

A fentiek alapján a végleges dömpingellenes vám vámtételei a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(289)

Az e rendeletben meghatározott, a konkrétan megnevezett vállalatokra alkalmazandó egyedi dömpingellenes vámtételek e vizsgálat ténymegállapításai alapján kerültek megállapításra. Így ezek az értékek a vizsgálat során az e vállalatokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek így kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogalanyok által gyártott érintett termék behozatalára vonatkoznak. Azok az érintett importált termékek, melyeket az e rendelet rendelkező részében külön nem említett egyéb vállalatok gyártanak, ideértve a külön említett vállalatokkal kapcsolatban álló egységeket is, nem részesülhetnek e vámok előnyeiből, ezekre a „minden más vállalatra” alkalmazandó vámok vonatkoznak.

(290)

Ha egy vállalatnak a későbbiekben megváltozik a neve, a rá vonatkozó egyedi dömpingellenes vámtételek a kérelme alapján alkalmazhatók. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (26). A kérelemnek tartalmaznia kell minden olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát. Ha a vállalat nevének megváltozása nem érinti a vállalatra vonatkozó vámtétel igénybevételére való jogosultságot, a névváltoztatásról a Bizottság értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(291)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében az egyedi dömpingellenes vámok megfelelő alkalmazásának biztosításához különleges intézkedésekre van szükség. Azoknak a vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, be kell mutatniuk egy érvényes kereskedelmi számlát a tagállamok vámhatóságai előtt. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Ha a behozatalt nem kíséri ilyen számla, a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vámot kell alkalmazni.

(292)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassanak a behozatalokra, nem a számla jelenti az egyetlen olyan elemet, amelyet a vámhatóságoknak figyelembe kell venniük. Ugyanis, még ha a bemutatott számla teljesíti is az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében előírt összes követelményt, a tagállamok vámhatóságainak akkor is el kell végezniük a szokásos ellenőrzéseket, és – minden más esethez hasonlóan – további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) is bekérhetnek a nyilatkozatban foglalt adatok pontosságának ellenőrzése céljából, valamint annak érdekében, hogy az alacsonyabb vámtétel alkalmazása a vámjognak megfelelően indokolt legyen.

(293)

Amennyiben – különösen az érintett dömpingellenes intézkedések bevezetését követően – az alacsonyabb egyedi vámtételekben részesülő vállalatok kivitelének mennyisége jelentősen megnő, ez a mennyiségi növekedés önmagában is az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető. Ilyenkor a jogszabályi feltételek teljesülése esetén kijátszásellenes vizsgálat indítható, amely irányulhat többek között annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtétel(ek) eltörlésére és ebből következően országos vám kivetésére.

(294)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítése érdekében a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(295)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az alaprendelet 8. cikkének (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül egy exportáló gyártó, az LCLA ajánlott fel az árra vonatkozó kötelezettségvállalást.

(296)

Az alaprendelet 8. cikke szerint az árra vonatkozó kötelezettségvállalásnak alkalmasnak kell lennie a dömping káros hatásának megszüntetésére, és elfogadásának gyakorlati haszonnal kell járnia. A Bizottság e kritériumok alapján értékelte az ajánlatot, és úgy ítélte meg, hogy elfogadása a következő okok miatt nem járna gyakorlati haszonnal.

(297)

A Bizottság több kockázatot is azonosított. Először: az LCLA által javasolt árképzési módszer egy fix minimális importárból állt, amelynek kiszámítása a vizsgálati időszak alatti rendes érték alapján történt. Tekintettel a monoetilén-glikol árainak nagyfokú ingadozására, ez a megközelítés nem lenne alkalmas annak biztosítására, hogy az intézkedések idővel megfelelően tükröződjenek a minimális importárban, és hogy megszüntessék a dömping káros hatását. Ez a helyzet veszélyezteti a kötelezettségvállalás végrehajtását. A fentiekre tekintettel a kötelezettségvállalás nem fogadható el. A Bizottság továbbá úgy ítéli, hogy a monoetilén-glikol-árak megállapításának módja, az érintett nyersanyagok jellege és a releváns információk megbízható és könnyen hozzáférhető forrásainak hiánya miatt ezeknek az áraknak az indexálása láthatólag nem megvalósítható.

(298)

Ezen túlmenően a Bizottság az LCLA értékesítési tevékenységével kapcsolatban kézzelfogható keresztkompenzációs kockázatokat és a gyakorlati nyomon követést érintő akadályokat azonosított. Emellett a nyomon követést az LCLA beszerzési tevékenységei miatt kivitelezhetetlennek minősítette. Végezetül: az LCLA nem vállalt kötelezettséget arra, hogy az érintett terméket csak közvetlen értékesítés útján értékesíti az Unióba, miközben több vele kapcsolatban álló vállalat is működik az Unióban. A közvetett értékesítési csatornák növelik a keresztkompenzáció kockázatát, és fokozzák a nyomon követés összetettségét. Ezenkívül a Bizottság nem rendelkezett a minimális importárnak az egymással kapcsolatban álló értékesítések esetében történő kiigazításáról, ami aláássa a minimális importárnak azt a képességét, hogy a dömping káros hatását megszüntesse.

(299)

A fentiek alapján a Bizottság megállapította, hogy a kötelezettségvállalásokra tett javaslatot nem lehet elfogadni.

(300)

A Bizottság levelet küldött a kérelmezőnek, amelyben ismertette a felajánlott kötelezettségvállalások elutasításának indokait. Észrevételek nem érkeztek.

(301)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetekre, és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket az e rendeletben megállapított mértékéig véglegesen be kell szedni.

(302)

Figyelembe véve az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet (27) 109. cikkét, az Európai Unió Bíróságának ítéletében előírt visszatérítés esetén az Európai Központi Bank irányadó refinanszírozási műveleteire alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, az esedékesség napja szerinti hónap első naptári napján érvényes kamatláb egy százalékponttal megnövelt értékének megfelelő késedelmi kamat fizetendő.

(303)

Az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság nem nyilvánított véleményt az e rendeletben előírt intézkedésekről,